Samantha Young - Into the Deep

A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg Samantha Young legújabb könyve, az Into the Deep - Mély víz. Charlie és Jake szerelme lángolt, ám sajnos véget ért. Véletlen folytán ismét találkoznak, vajon fel tud lángolni ismét a régi szerelem?
Mostani turnéban hét blogger teszi közzé bejegyzéseit, néhány újabb információval kiegészítve. Mi több, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Samantha Young: Into the Deep - Mély víz

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994665
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!
Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte róla, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.
Négy év telt el azóta, és a lány végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.
Ahogy ők ketten közelebb kerülnek egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.
De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.

Saját véleményem:

Feltehetőleg azon kevesek táborát erősítem, akik korábban még nem olvastak az írónőtől. Noha a Dublin Streetet és a London Roadot is beszereztem - mániákus könyvgyűjtő énemnek köszönhetően -, valahogy, ilyen-olyan indokok miatt nem igazán akaródzott elolvasnom őket. Az Into the Deep (amit minden egyes alkalommal Deppnek olvasok) azonban elő látásra megfogott.
Biztos voltatok már Ti is úgy, hogy egy regény mindenféle háttérinfó nélkül kinyúlt értetek, és nem eresztett. Na, én pont így voltam Charley-ék történetével. (Megjegyzem, az el nem olvasott fülszöveg miatt kb mind a két, Jake előtt felbukkanó srácnak drukkoltam, majd némileg csalódottan nyugtáztam, hogy picit mellélőttem velük.)

Nehéz a Mély vízről írni, hisz homlokegyenest szembe megy a "felmelegítve csak a káposzta jó" nézeteimmel. Pontosabban rácáfol azokra, miáltal megmutatja, vannak helyzetek, amikor kicsit félre kell tenni a káposztát (hogy ennél a hasonlatnál maradjunk), mert túl jól esik, túl sok, és megcsömörölsz, de mivel finom, előbb vagy utóbb úgyis visszatérsz hozzá, hogy befejezd, amit elkezdtél. Charley és Jake sztorija ilyen. Kiváltanak az emberből mindenféle reakciót, a bánattól kezdve a teáskannaként füstölő fejig, mégis ott van az érzés, hogy ők, a történtek dacára,  megérdemlik egymást (és ezt most minden irónia nélkül mondom). Mert ez a könyv az újrakezdéstől, a megbocsátásról és a felejtésről szól.

Az események két szálon haladnak, az egyik a jelen, míg a másik a múlt eseményeit tárja elénk, megfelelő időben váltakozva, így a történet végére egy nagyon korrekt átfogóképet kapunk a szerelmes öszvérek útjáról.
A múltbeli fejezeteknek hála végigkövethetjük Charley és Jake ifjonti szerelmének kialakulását, kibontakozását, végiglépdelve az első nagy szerelemmel járó ösvényen, melynek végén ott van az a bizonyos törés, ami majd meghatározza a jövőjüket. Vagyis a jelenüket, melyben már mind a ketten külön-külön utakon járó egyetemisták.

Az azonos kaliberű sztorikhoz mérten Samantha Young is hasonló, "sok év után véletlenül azonos helyre sodor minket az élet" típusú kezdettel indít, mely a későbbiek folyamán sem tör ki a maga keretei közül. Legalábbis tettekkel. Ugyanúgy megvan a bocsánatért esedező fél, mint a felejteni vágyó; és az ebből fakadó "kerüljük el egymást, legyünk barátok, gabalyodjunk össze, de jaj, nem lehet " konfliktus sem hoz igazán újat a műfajba. Mégis, ha az ember nem unja ugyanazokat a köröket, akkor a Mély víz, igazi erényével, az érzelmekkel tökéletesen képes elfelejtetni olvasójával, hogy ugyanazokat a köröket rója. Arról nem beszélve, hogy talán az egyik legszebb, legérzelmesebb újrakezdős New Adult regény, amit eddig olvastam.
Az írónő egészen elképesztő módon csavargatja mind a karakterek, mind az olvasók érzésvilágát, illetve a kezében lévő információkkal is remekül operál. Mi több, Samantha Young stílusa, és mesélési módja annyira közel hozza hozzánk Charley-t - érzelmi szinten mindenképp -, hogy könnyű vele azonosulni, vagy lélekben megtapasztalni mindazt, amin átmegy.

Összességében számomra kellemes meglepetést okozott a szerző maga, és a történet is, ami olvasmányossága és gördülékenysége miatt azonnal elkapott, és nagyon sokáig nem is eresztett. Úgy gondolom, annak, aki szereti az újrakezdős, vérbeli New Adult történeteket, szenvedéllyel, pici erotikával, fájdalmas emlékekkel, intenzív érzésekkel, mindenképp érdemes megpróbálnia az Into the Deepet is - függetlenül attól, ismeri-e Samantha Young további munkásságát.
De Skócia rajongói számára is van egy jó hírem, bizony megfordulunk ezen a csodálatos helyen! És ha Jamie Fraser (vagy skót/felföldi harcosok) nincs is, azért van néhány izgalmas mellékszereplő, kiknek mindegyike zseniális. Nem véletlenül szeretne sok rajongó egyikükkel-másikukkal saját kötetet is a sorozaton belül. Szóval egy szónak is száz a vége, ha szeretitek a vérbeli NA könyveket, akkor bátran merüljetek el a Mély vízben.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Charley, Beck, Claudia

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: olykor picit sok volt a huzavona

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.
A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

Az evolúcióelmélet kidolgozója, a legfőbb műve, amit említve mindenki felismerheti: A fajok eredete.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Deszy könyvajánlója
04/16 Kristina blogja
04/18 Zakkant olvas
04/20 Insane Life
04/24 CBooks
04/27 MFKata gondolatai
04/29 Dreamworld

Brigid Kemmerer - Spirit

A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Spirit - Szellem című regénye, az Elementálok sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Hunter történetét, melyben a sokat tapasztalt fiúnak újra kockáztatnia kell. Sérelmeit félretéve megbízik társaiban, vagy vállalja a nyomában járó veszélyt? A döntés rajta áll!

2016. április 19-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995174
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Saját véleményem:

Hunter könyvére az első kötetben való felbukkanása óta vártam. Kíváncsi voltam, mi rejtőzhet egy ennyire önellentétben álló srác gondolatvilágában, hiszen vad külseje közel sem tükrözte személyiségét. Szóval számomra Hunter egy óriási, felfedezésre váró kérdőjel volt.
Igen ám, de olvasás előtt, kezemben a tablettel jöttem rá, hogy oké, hogy az apró, személyiségjegyeket érintő dolgokra és két-három tettére emlékszem, de a hosszú várakozás alatt totálisan elfelejtettem, miért is gyűlölik szegénykémet annyira a Merrick tesók. Brigid Kemmerer azonban nem állt le magyarázgatni, mi hogy volt korábban, hanem egyből a lovak közé csapott, és inkább apró, nüansznyi utalásokat dugott el itt-ott, melyekből nagyjából a könyv felére kisakkozhattam, mi is volt a nagy elfordulás oka.

A Spirit két részre bontható. A könyv második fele pörgősebb, míg az első lassabb lefolyású, eseménytelen, többnyire Hunter magányosságára épül. Ebben megismerkedhetünk Hunterrel, dagonyázhatunk a feje felett összecsapó fellegek lecsapódásában, valamint többé-kevésbé feltérképezhetjük új hősnőnket is.
Kate első pillanattól fogva egy nagyon badass, magabiztos, csípős nyelvű csaj, aki felettesével együtt nem kisebb céllal érkezik a városba, minthogy végezzen a Merrick fiúkkal. Küldetése értelmében be kell épülnie a suliba, ahol a srácok közelébe kell férkőznie, hogy kitapasztalja szokásaikat, és felmérje a terepet a feladat végrehajtása előtt. Csakhogy közben összefut Hunterrel is, aki munka- és magánéleti téren is felkelti figyelmét.
Kate karaktere új szín a sorozat életében. Az eddigi lányoktól eltérően abszolút tisztában van képességeivel, olyannyira, hogy az őrzőség szellemében nevelkedve nem retten vissza a gyilkolás gondolatától sem. Mindennek ellenére, sokáig elég steril marad az olvasó számára. Nehéz komolyabb érzéseket társítani hozzá, mivel az alapvető dolgokon kívül vajmi kevés derül ki róla. Vagy ha már itt tartunk, úgy unblock a Silverrel való küldetéséről is.

Amiből viszont annál többet kapunk, az Hunter. Pontosabban Hunter lelki gyötrelmei. Szinte kétszáz oldalon keresztül olvashatunk a szenvedéséről, ami meglepő módon egyáltalán nem unalmas vagy gyötrelmes. (Jó, nem mondom, hogy amikor huszonhatodszor is elismételtük, hogy nincs senkije, csak magára számíthat, nem forgattam a szememet, de alapvetően a szerzőnek sikerült nagyon emberien ábrázolnia a srác kínlódását, amit a gördülékeny stílus még emészthetőbbé tett.)
Szegénykémnek most nagyon összejön minden. A Merrick fiúk haragszanak rá, Calla azzal fenyegeti, ha nem hívja az őrzőket a városba, felgyújtja az egészet, ráadásul vaskalapos - és igencsak unszimpatikus - nagyapja is kiteszi a szűrét, miközben édesanyja meg sem szólal. Mi több, Calla az iskolában is kényes szituációkba sodorja, melyek nem kicsit tépázzák meg lelkét.
Van olyan, amikor az élet összejön, egyik baj éri a másikat, és Hunter éppen egy ilyen időszakot él át, teljesen reális megnyilvánulásokkal, gondolatokkal ötvözve. A magány és a fájdalom pedig magával hozza a bizalmatlanságot. Hiába nyúlnak felé mentőkezek, akarva-akaratlanul is szárba szökken benne a gyanakvás szikrája, mely ebben az esetben nagyon jó kis táptalajt biztosít a háttérben alakulgató bonyodalmaknak.

Én a magam részéről nagyon szerettem Huntert, és valószínűleg a hasonlóságunk miatt könnyen tudtam azonosulni a benne végbemenő folyamatokkal. De úgy gondolom, aki kicsit is nyitott az érzékenyebb érzésvilágú emberek felé, annak is menni fog. Arról nem is beszélve, hogy egészen más egy fiút látni szenvedni, mint egy lányt. (És itt megjegyezném, a szenvedés nem egyenlő a hisztivel!)
Ám Kate pont emiatt illik annyira Hunterhez. Azt a talpraesettséget viszi bele kettejük kapcsolatába, ami felkorbácsolja a srácot és helyre pofozgatja.
Esetükben külön kiemelném az sms-es szokásukat, ami újfent egyedi újdonsága a sorozatnak. Hunter és Kate élő interaktus helyett inkább frappáns kis sms-ek révén kerül közel egymáshoz. Az üzeneteik pedig amellett, hogy irtó viccesek, nagyon bensőséges hangulatúak. Mintha csak ebben a formában lehetnének önmaguk - hogy ez miért fontos, megértitek, ha elolvassátok a könyvet.

A történet második fele, kábé az óriáskerekes jelenettől kezdve jobban felpörög, és a sakktábla felállása is átrendeződik - Silver és Kate előtérbe lép. A hogyanokra nem térnék ki, viszont ez a kötet más téren is újító önmagához és a műfajhoz képest is. Brigid Kemmerer olyan csavarral áll elő, melyre valószínűleg senki nem számítana. Nem mondhatnám, hogy örülök annak, ami történt, de azt készséggel aláírom, hogy azonkívül, hogy meglepő, bátor és merész is.

Végül, de nem utolsó sorban még muszáj kitérnem a sorozat alapköveire, a Merrick fiúkra, mivel ők ugye nélkülözhetetlen "kellékek". Bennük az a jó, hogy nincs két olyan rész, ahol egyformán viselkednének; mindig egy kicsit mások, kiszámíthatatlanok, mégsem lehet őket nem szeretni. Imádom az összetartásukat, a hevességüket, a fiú falka lenyomatukat, és a bolondságukat. Mentalitásuk nélkül nem lenne az a sorozat, ami. Most viszont Michael az, aki kiemelkedik a sorból, s apafiguraként Hunter pártjára áll. Ha néha hűvösen is, de nagyon megható módon veszi oltalmába az önmagával és a külvilággal is háborúban álló srácot.

Mindent egybevetve, a Spirit ugyan nem éri el a második rész színvonalát, mindazonáltal a Stormot bőségesen felülmúlja. A sorozat rajongói biztosan nem fognak csalódni benne - főként, ha szeretik a CW sorozatokat (bocs, Kate!). Sok szempontból formabontó, kicsit szomorkás hangulatú, mégis merész. Az állatbarátok pedig végre olyan könyvet foghatnak kezükbe, ahol a kutya nem háttérelem, hanem extra érzelmi töltet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Hunter, Michael, Gabriel, Casper

Kedvenc jelenet: óriáskerekes

Negatívum: Hunter nagyapja

Borító: 5/5

Playlist

1) fun - Some Nights

2) Philip Phillips - Home

3) Train - 50 Ways to Say Goodbye

4) Pink - Blow Me (One Last Kiss)

5) Gym Class Heroes feat. Ryan Tedder - The Fighter

6) Cupid - Cupid Shuffle

7) Demi Lovato - Give Your Heart a Break

8) Swedish House Mafia - Don’t You Worry Child

9) Florence + the Machine - Shake It Out

10) Tristan Prettyman - My Oh My

    

Nyereményjáték

Hunter legjobb barátja a kutyája, Casper, aki hűségesen követi mindenhova, és nem fél megvédeni gazdáját, ha bajba kerülne. A mostani turnéban is fontos szerepet játszanak a kutyák, nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják a képen szereplő kutyát, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/19 Bibliotheca Fummie
04/21 Deszy könyvajánlója
04/24 Insane Life
04/26 Dreamworld
04/27 Media Addict

Anna Banks - Neptun

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Banks: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617282
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.
Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit.

Saját véleményem:

Nem fogok szépíteni, vegyes érzelmek keringenek bennem a sorozat befejezésével, és úgy unblock a Neptunnal kapcsolatban. Egyrészt jó volt még egy picikét Emmáékkal lenni, másrészt az új szirén szál is érdekes problémákat vetett fel, mégsem mondhatnám azt, hogy boldog vagyok.
A Triton végén effektív kaptunk egy többé-kevésbé lezárt befejezést, ahol persze maradtak megválaszolatlan kérdések, de közel sem akkorák, amiket egy rajongó fantáziája ne tudott volna kitoldani. Ezek után viszont jött a Neptun, s olyasmi dolgokat hozott be, melyeknek köszönhetően a könyv feléig az járt a fejemben, Anna Banksnek nem kellett volna megírnia az utolsó kötetet. A történet végére ezen gondolatom annyiban ugyan módosult, hogy nem így, nem befejezésként kellett volna megjelennie, minek által az édesvízi szirének és félvérek akkora horderejű témát alkottak, mely bőven megért volna komolyabb és hosszabb kifejtést is.
Szóval igen, dühös vagyok Anna Banksre, ugyanis volt két nagyon jó sztorija, amik, ha nem is oltották ki egymást, de bumm helyett csak egy kis pukkanásként szóltak; ráadásul a végén ott maradtam egy rahedli megválaszolatlan, elvarratlan és tisztázatlan szállal - melyekre már soha nem is lesz magyarázatom. Nem mondom, hogy ha tudom, mi vár rám, nem olvasom el a Neptunt, ám az biztos, hogy a Triton, plusz a harmadik regény epilógusával sokkal kerekebb lett volna a fejemben Galén, Emma és a többiek sorsa.

A Triton végén Emma viszonylagos elfogadása, valamint Rachel halála után Galénék fejében megfogant egy túra ötlete, mely a kikapcsolódást, felejtést és a gondtalan lazulást segítette volna elő. Nos, a Neptun kezdetén ezen a nyomvonalon haladunk tovább, annyi tereléssel, hogy Antonisz javaslatára Emma picit más tájegységek felé irányítja párját. Arra azonban egyikük sem számít, hogy az óceántól távol, egy erdők és hegyek határolta vidéken szirénektől és félvérektől hemzsegő kisvárosba botlanak, pedig Neptun az édesvízi szirén leszármazottak paradicsoma. Az itt élők, legyenek telivérek vagy félvérek, minden fenntartás nélkül elfogadják egymást, békében, harmóniában élnek együtt és az emberekkel, hétköznapi munkákat végezve. De minthogy egy ifjúsági történetről beszélünk, természetesen kis hőseink mellé egy korukbeli, izmos, jóképű srác szegődik idegenvezetőként, aki Emmához hasonlóan félvér.
Neptun városának, valamint Reednek a felbukkanásával pedig egyből két, felettébb érdekes és húsbavágó kérdés is felmerül. Egyfelől ott van az új közösséggel együtt járó tengernyi újdonság, mind emberi, mind politikai fronton, másfelől pedig megjelenik a félvér, szárazföldön élő Reed, aki a normális élet lehetőségével egy egészen új választást kínál a lány számára.

Az a faramuci helyzet, hogy Reedet és az általa képviselt unásig elcsépelt szerelmi szálat, ami kötelezően a szilárdat hivatott megingatni, utáltam. Szabályosan rosszul voltam tőle. De! Minden sablonalapja ellenére a srác által kínált újfajta opció ebben a közegben több mint életszerű, és nagyon is reális megoldás volt.
Hiába imádom Galént, hiába drukkoltam neki, mégis örülök, hogy Anna Banks ennyire valósan ábrázolta az elköteleződéssel járó dilemmákat. A való életben is nagy szó fiatalon egy egész életre elköteleződni úgy, hogy nem ismertünk még más utat, hát még úgy, ha az ember lányának a normalitás és a természetfeletti élet között kell döntenie. Merthogy Emmának Galén oldalán nem kisebb dolgokat kell mérlegelnie, mint azt, hogy kösse-e párját a szárazföldhöz, és önző módon, a saját boldogsága miatt fogadtassa el vele azt, hogy idő előtt elveszíti őt, aki így hamarabb öregszik, vagy magát kényszerítse az óceánba csak azért, hogy megfojtva ugyan, de hosszabb ideig legyenek együtt. És ez az a szituáció, amibe Reed mentőkézként beletenyerel.
Nem azt mondom, hogy örülök az erőltetett  szerelmi háromszögnek, mert nem - Reed ráadásul annyira tenyérbemászó, hogy brr -, de a srác háttérhatása mindenképp okos és valós húzás volt a szerző részéről.

A harmadik kötet java elsősorban az örökéletű elköteleződéssel járó dilemmák feltérképezése köré összpontosul, Neptun városa mégsem elhanyagolható.
Bevallom, sokáig nem igazán láttam, az írónő mit is akar kezdeni ezzel az új világgal, mert bár ott volt, láttunk ezt-azt belőle, történtek is meglepő dolgok, de valahogy mégsem akart előbújni a tényleges probléma. Persze lehetett sejteni, hogy Neptun nem csak egy cuki város, ami a hősnőt drámai helyzetbe sodorja, mert hát azért a túszdráma és krimi szál nem ezt sugallta, de a valós mozgatórugók elég lassan mutatkoztak meg. Amikor viszont elkezdtek szivárogni az infók, egy egészen érdekes, sok diplomáciai kérdést felvető, politikai ügy bontakozott ki. Azon a ponton szinte habzsoltam az oldalakat (mindez kb 150-200 oldalt jelent, tehát azért nagy baj nincs), alig vártam, hogy a mini, fejezetvégi cliffhangerek után még többet  tudjak meg. Sőt, maga a cselekmény is rettentő akciódúsra sikeredett. A kezdeti lézengés után egész komoly, s nem mellesleg pörgős történet öltött alakot, tele titokkal, melyek sok korábbi eseményt egészen új jelentéssel ruháztak fel.

Ami a szereplőket illeti, még mindig Galén az, aki magára vonja a figyelmet (bár az első néhány fejezetben - nem tudom, a fordítás végett vagy eleve is gyengébb a szöveg -, falra másztam a srác fejezeteinek stílusától, ám szerencsére hamar megjavult a dolog, és onnantól élvezhettem a megszokott Galén hangot), míg Emma teszi a dolgát és megfelel a hajszínéhez köthető sztereotípiáknak (azért halkan megjegyzem, vannak fejlődésre utaló pillanatai; na meg a humora az még mindig a régi).
Galén nem csupán egy helyes pofi, annál jóval több. Szirénsége és az emberekhez kötődő viszonya miatt az átlagos könyves álompasiktól eltérően egy igazán egyedi színfolt. Imádom a tengeri poénjait, a másfajta nézeteit, a félétkenységből adódó belső monológjaitól meg egyenesen kész vagyok! Kicsit olyan ő, mint egy más tájról érkező, (számunkra) tájszólással beszélő idegen, aki különleges szavajárásával megmosolyogtat, mégis új élményt ad.

Összességében tehát a Neptun egy érdekes témák sorát felvető, igen esemény- és akciódús kötet, mely sajnos - vagy sem - az érzelmi rész oltárán áldozva, nem teljesen aknázza ki a lehetőségeit. És ha a befejezéssel nem is vagyok maradéktalanul elégedett, annak nagyon örülök, hogy megismerhettem Galénék világát. Magát a sorozatot szívből ajánlom minden szirén rajongónak, izgalmas, hiánypótló trilógia a hazai piacon.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Raína, Galén

Kedvenc jelenet: Epilógus

Negatívum: elvarratlanság és az összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejtenek az összekevert betűk?
TÁLIGÓ

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

Estelle Laure - Tomboló fény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laure: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Estelle Laure: Tomboló fény

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616742
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Őri Pélter

Fülszöveg:

Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.

Saját véleményem:

A Tomboló fény olyan, mintha Jennifer E. Smith és David Levithan összefogott volna egy közös regény erejéig. Picit elvont, tele van hétköznapi életigazságokkal, és úgy szól valamiről, hogy közben mégsem szól semmiről.
Ez a történet nem egy édes-habos romantikus sztori, nincsenek benne gonosz boszorkányok, ártani akaró drámakirálynők, mégcsak fájdalmas titkok se. Itt csak az élet van. Pontosabban annak egy kiragadott szeletkéje. Ebből adódóan a mű felépítése igazán egyedinek mondható. Nem is igazán tudom, mikor olvastam utoljára - ha egyáltalán olvastam valaha - olyan könyvet, ahol a tényleges cselekményt a mindennapi gondok jelentették, és úgy ért volna véget, mintha csak én, az olvasó, elköltöztem volna egy másik országba. 
Miután befejeztem az olvasást, "Ez most komoly?!" fejet vágtam, rettentően dühös voltam az írónőre, hogy bár bizonyos dolgokra kaptam választ, de végeredményben ugyanott álltam, mint a legelső szó esetében. Aztán ahogy leülepedtek az élményeim, rájöttem, hogy Estelle Laure-t utálhatom, ahogy csak akarom, de ő a valóságot adta nekem, és sajnos bizonyos kérdésekre a hétköznapi élet során sincsenek válaszok. A regény során én pusztán egy turista voltam, aki a "nyaralása" alatt bekapcsolódhatott egy kis közösség életébe, de aztán pakolnia kellett, hogy hazatérjen.

De hogy valóban miről is szól a mű? Két fiatal lány kitartásáról, és arról, hogy a fény mindig ott van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk az ablakot, hogy meglássuk és ránk ragyoghasson.
Kevésbé burkoltan pedig:

A 17 éves Lucille és a 9 éves húga, Wren egyik napról a másikra egyedül marad. Édesapjuk egy számukra ismeretlen szanatóriumban dekkol, míg édesanyjuk útra kel, hogy összeszedje magát, mondván, hamarosan hazatér. Csakhogy hiába telnek a napok, a nő nem bukkan fel, nem keresi lányait. Ellenben a számlák gyűlnek, a hűtő ürül, és a város lakói számára is egyre feltűnőbbé válik a két fiatal magánya. Lucille-nek tehát tennie kell valamit, ha nem akarja felhívni magukra a gyámhatóság figyelmét, és nem éhen halni sem szeretnének.
A történet tehát lényegében arról szól, hogy Lucille, a csendes, kissé zárkózott természetű kamaszlány miként tör ki a korlátai közül, hogy sutba vágva gátlásosságát, munkát szerezzen, s felnőtteket megszégyenítő módon tegyen tanúbizonyságot a testvéri kötelék elszakíthatatlanságáról, miközben saját, legjobb barátnős, fiús, kamaszkori problémával is meg kell küzdenie.

Estelle Laure, ha kicsit felnagyítva is, de remek témákat piszkált meg, s vetett fel - bizonyos esetekben hagyva, hogy az olvasó magától jöjjön rá a szituációban rejlő üzenetre. Szerettem elmerülni a lányok életében, és csak úgy, minden, az adottnál nagyobb gond nélkül sodródni az árral. Kifejezetten üdítő volt, hogy hősnőnk nem akarta megváltani a világot, nem jajongott a sérelmei miatt, hanem abszolút hétköznapi módon megélte őket, és amin csak tudott, megpróbált felülkerekedni. Problémákból pedig azért bőven kijutott szegény Lucille-nek, minthogy a családi gondok mellett sikerült belezúgnia legjobb barátnője ikertestvérébe, aki bár nem volt szabad, mégis viszonozta a lány érzelmeit.
Picit elcsépelt, sablonos húzásról beszélhetünk, hiszen megannyi regénnyel találkozhatunk, melyben ehhez hasonló fordulat ékelődött barátságok közé, mégis, a románc(ocska) része képes volt újat mutatni.
Számomra kifejezetten tetszett, hogy Lucille és Digby fellángolása nem akart több lenni, mint ami. Végeredménytől függetlenül teljesen reálisan járta körbe a tinédzser szerelem minden velejáróját, anélkül, hogy örök szerelmet ígért volna.

Ami viszont kevésbé tetszett, az a kidolgozás és a gyors ütemű befejezés. Tény és való, könnyen olvasható, gördülékeny történet, nekem mégis túl egyszerű volt a szöveg. Nem sikerült átélnem az olvasottakat, és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint egyébként szoktak. Persze ettől eltekintve tartalmilag elérte, amit kellett, csak az a picike szikra hiányzott a maximumhoz. 
Mindent egybevetve, a Tomboló fény egy könnyed kis történet, gondolatébresztő üzenettel. Elsősorban David Levithan és Jennifer E. Smith rajongóknak ajánlom.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Wren

Kedvenc jelenet: Lucille munkahelyi jelenetei

Negatívum: összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/17 Media Addict
04/19 Deszy könyvajánlója
04/21 Dreamworld
04/23 Kelly és Lupi olvas

Kendall Kulper - A tenger boszorkánya

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Kendall Kurper: A tenger boszorkánya című könyvét, melyben Avery Roe misztikummal, varázslattal és szerelemmel átszőtt története elevenedik meg. 

Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616292
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 16 éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Saját véleményem:

Sokat gondolkoztam azon, mit és hogyan írjak erről a könyvről, minthogy A tenger boszorkánya nem egy átlagos regény. Nem lehet csak úgy lekapni a polcról és végigpörgetni. Nem. Kell hozzá megfelelő hangulat, lelkiállapot, hajlam és idő, ellenkező esetben elsiklotok egymás mellett anélkül, hogy valóban, érzelmileg érintkeznétek.
Avery történetét lélekben meg kell élni, és ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Az egész sztoriról elmondható, hogy rettentően depresszív, melankolikus hangulatú Mintha azzal, hogy kinyitnád a fedlapot, körülvenne egy szomorúság buborék - amivel nincs baj, ha olyan lelkiállapotban vagy, hogy kibírod a tömény mélabút.
És itt jön be a képbe a saját dilemmám, ugyanis jelenlegi életszakaszomban a fájdalom, a szenvedés és a letargia mind-mind olyan érzelem, amiből bőven kijut egyéb fronton, máshonnan meg már nehezen viselem el. Ebből kifolyólag sajnos nem tudtam úgy megélni a Roe boszorkányok történetét, mint ahogy kellett- és szerettem volna, mégis, racionálisan láttam, éreztem az értékeit. Egyszer, ha picit lecsendesedett körülöttem a világ, mindenképp szeretném újra, teljes szívvel elolvasni - és nem kizárt, hogy születik róla mégegy bejegyzés - , most pedig félig a saját élményeimet, félig a racionális tapasztalataimat ötvözve szeretnék nektek mesélni róla.

Egészében nézve egy lassú lefolyású történetről beszélhetünk, tele gyönyörű, képszerű, érzékletes leírásokkal - a könyv első feje pedig kifejezetten ezt a vonalat erősíti. Mielőtt valóban belecsöppennénk a tényleges események hálójába, a szerző gondosan bemutatja számunkra a Prince-szigetet, az ottani életet, a szokásokat, a bálnavadászat hagyományát, a mágia mindennapi jelenlétét, és magukat a címszerepet játszó, Roe boszorkányokat. A legfiatalabb boszorkánypalánta, Avery narrációjában egészen messze nyúlóan ismerhetjük meg a család történetét és fontosságát a sziget lakói számára. Tudniillik a 19. század közepi, pontosvessző alakú Prince-szigeten minden a korabeli bálnavadászat köré összpontosult, ebből fakadóan a tengerészek, a szerelmes ifjak és hátrahagyott családok előszeretettel folyamodtak mágikus erősítésekhez, amit a hely egyetlen boszorkánya meg is adhatott nekik.

A tenger boszorkányát erőteljesen átitatja a mágia, ami a korral, a hangulattal és minden egyéb körülménnyel párosulva teljes mértékben hihetően fonódik egybe a mindennapi élettel - indifferens, hiszünk-e benne vagy sem. Nincs abban semmi szürreális, hogy hajósok kérnek jó szelet, védelmet bálnatámadás ellen, mint ahogy a szerelmi kötéseket alkalmazó talizmánokban sem - hisz egy hónapokra kihajózó férfi számára nincs más remény azt illetően, hogy szerelme ne csalja meg, mint egy vékony kis karperec hajfonatból. Valódi hatásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Roe boszorkányok szédületes nagyságú erejét alátámasztó, egyes esetekben félelmetes jelenetsorok Szóval, ha valódi mágiát, boszorkánykodást szeretnétek látni, azt itt bőven megkapjátok.
Ám mint fentebb említettem, a szerző hosszan elnyújtva vezeti be olvasóját ebbe az egyedi, borongós, balsejtelemmel átitatott világba. És itt most ne öt-tíz-húsz oldalakra gondoljatok, annál jóval többre.
Miközben Avery újra és újra elismétli, mennyire szeretne nagyanyja helyébe lépni, amolyan dokumentumfilmszerűen, lépésről-lépésre kapunk többet a szigetből, és mindenből, ami és aki vele kapcsolatos. Többek között emiatt kell hozzá idő és hangulat, ellenkező esetben igencsak száraznak és szenvedősnek hathat az, ami alapjáraton nem az. Főleg, hogy a Prince-sziget alaptartozéka a letargikus hangulat. Azonban enélkül az ismertető nélkül a későbbiek nem lehetnének olyanok, amilyenek.

Magáról a történetről nem sokat beszélnék, a fülszöveg jelen esetben tökéletesen összefoglalja a történések azon részét, melyről nyugodt szívvel lehetne beszélni. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy látszik, Kendall Kulper mennyire alapos kutatómunkát végzett a korral és a bálnavadászattal kapcsolatban. Elnyomva a bennem sikítozó állatvédőt, be kell ismernem, hogy egy ifjúsági olvasmányban igencsak bátor húzás volt ilyen mélységig bevonni ezt az ősi - akkoriban még egészen mást jelentő - szakmát, életstílust a történetbe.
És bár alapjáraton, a szereplők korából adódóan ez valóban egy ifjúsági könyv lenne, mégsem csak nekik szól, hiszen annyira érett, komoly, más, mint az átlag, hogy korosztálytól függetlenül bárkinek, akit érdekel a mágia, a bús hangulatú sziget, és a romantika, szívből ajánlom.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy rengeteget beszéltem a hangulatról, a mágia szerepéről, illetve a szigetről, míg a szereplőkről szinte semmit. Ennek igen egyszerű az oka. Egyfelől - és főként ezen van a hangsúly - ez egy olyan történet, ahol véleményem szerint sokkal fontosabb a körítés, mint a történetszál, vagy a karakterek (persze azért a karakterdrámák egyáltalán nem elhanyagolhatóak!), másfelől bármennyire is megérintett Avery vagy Tane, nem sikerült olyan módon köteléket kötnöm velük, ahogyan általában.

Mindent egybevetve az idei éven egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt. Ha bírjátok a különleges, lassú lefolyású sztorikat, érdekel titeket a bálnavadászat és az ősi, természeti mágia, akkor mindenképpen olvassátok el A tenger boszorkányát. De jó tanácsként fogadjátok el, tényleg csak akkor emeljétek le a polcotokról, amikor érzelmileg be tudjátok fogadni, és tudtok neki időt adni, hogy leülepedjen.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: Roe nagyi és a pici Avery első szélcsomózása

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Avery szerelme Tane, a Csendes-óceán egyik szigetéről származik, ahol a tetoválás ősi hagyománynak számít, és mágikus jelentőséggel bír. A játékunkban minden állomáson találtok egy szimbólumot, és a hozzá tartozó jelentést kell összeállítanotok a kiemelt betűk segítségével végül pedig ezt a szót kell beírnotok a rafflecopter doboz vonatkozó sorába. 

Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 MFKata gondolatai
04/18 Deszy könyvajánlója
04/19 Dreamworld

Amy Ewing - Az Ékkő

A Maxim Kiadó hozza el nekünk Amy Ewing debütáló könyvét Az Ékkövet, mely egy újabb izgalmas disztópikus világba repít minket.
2016. április 16. és 26. között a Blogturné Klub segítségével megismerkedhettek Violet történetével, a bejegyzésekben sok érdekességet találtok még, illetve a nyereményjáték keretein belül 3 szerencsés meg is nyerheti a könyvet.

Amy Ewing: Az Ékkő

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617183
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.
Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Saját véleményem:

Idén tavasszal éppen nagy disztópia válságomat élem, melynek következtében vagy sehogy, vagy nagyon nehezen csúsznak le az ilyen műfajú könyvek - hiába imádom őket alapjáraton. Ebből kifolyólag, noha érdekelt a történet, állandóan arrébb tologattam, mígnem a vészesen közelítő turné miatt, rá nem kényszerültem az olvasására. Mindazonáltal Az Ékkő rögtön az első fejezettel megfogott, s a végéig el sem eresztett. Amikor akadt kósza két percem, már rögvest nyúltam is Szöszihez (a tabletemhez), hogy legalább néhány oldal erejéig újra elmerülhessek ebben a zord világban. Mert bizony hiába a csajos, divatos borító, ez egy érzelmileg nagyon kemény disztópia.
Tudom, hogy sokan a Párválasztóhoz hasonlítják, s a palotai élet és a szép ruhák tekintetében valóban hasonlítanak is, ám Amy Ewing története sokkal közelebb áll az Éhezők viadala és a Hervadás keverékéhez.

A történet központi színtere a Magányos Város, mely öt körre tagolt, fallal határolt sziget. Mindegyik körgyűrűben más életszínvonalon élnek az emberek, s más feladatot látnak el. A három külső körben a munkásosztály él, rájuk a szegénység a legjellemzőbb, míg a két belsőben a jólét, a gazdagság és a hatalom az úr. Ámde hiába a pénz, a Bank és Ékkő úrnői, grófnői és hercegnői képtelenek egészséges gyermekeket a világra hozni, így szükségük van béranyákra, akiket helyetteseknek hívnak. A dolog csattanója, hogy a megfelelő, mágiával rendelkező lányok pusztán a legszegényebb kerületben jönnek világra.
A Lápon minden nővé érett kislányt megvizsgálnak, s amennyiben rendelkezik a megfelelő tehetségekkel, egy Átmeneti Intézménybe kerül, ahol évek során kitanulja a helyettesség mibenlétét; majd ha megérett a feladatra, egy évenként megrendezett, Ékkőbeli aukción eladják a magas rangú asszonyok valamelyikének.
Violet, a főszereplőnk is egy olyan, helyettesnek született lány, akit épp a legfrissebb aukcióra szánnak, ráadásul igen tehetséges is. A 190 és 200 közé besorolt lányokat a leghatalmasabb házak asszonyai elé citálják, Violet pedig 197-es besorolást kap.

A cselekmény központi eleme a helyettesség, s Violet révén ezt a témát igen alaposan körbe is járjuk. Ám mivel egy státusz az, amire a kötet épül, egy effektív lassú lefolyású regényről beszélhetünk, melyben a dráma, a kegyetlenség, a hatalom, az emberi élet semmibevétele, és a hatalmi harc kerül fókuszba. A szerző gördülékeny stílusa azonban kellően ellensúlyozza a lassan formálódó történetszálakat, olyannyira, hogy ötven-hatvan, nagyjából a semmiről szóló oldalak is úgy röppennek el, mintha csak két-három oldalak lettek volna. És ha cselekedetbeli előrelépés nem is mindig történik, az érzelmi rész kitölti az űrt.
Őszintén bevallom, nem számítottam arra, hogy Az Ékkő ennyire mélyen letaglóz és megérint majd, de Violet karaktere és narrációja olyan erősre sikeredett, hogy képes volt velem elhitetni, megértetni és átéreztetni azt, amin a helyettes lányok átesnek. Szörnyű volt látni, hogy a saját élettől megfosztott lányokat csak úgy adják-veszik, nem törődve azzal, hogy elszakítják-e őket a családjuktól vagy bármi mástól. S mindezt miért? Hogy habos-babos ruhába öltöztetve, luxuskörülmények között, állatként bánjanak velük, pórázra kössék őket, kérkedjenek tehetségükkel, végül pedig húsvér kívánságteljesítő babagyárat csináljanak belőlük. Mert bizony a helyettesítő feladata az, hogy a rendelésben leadott külső és belső tulajdonságokat, mágiája révén kifejlessze a piciben, függetlenül attól, ő eközben milyen kínokat él át.
Az egész helyzet egyszerre hátborzongató, fájdalmas és elképesztően zseniális ötlet. Mintha a szerző fricskát mutatna vele a sok álomszerű, túlidealizált történetnek. Hisz, ha nem is pont így, de a Magányos Város nézetei, szabályai, vagy állapotai a mi világunkban is megtalálhatóak.

Természetesen azért van egy kis izgalom is a történetben. Egyrészt a háttérben elindul egy mentési akció; a királyi család eunuch udvarhölgye (aki olyan mintha Cinnát és Lord Varyst összemixelték volna) menekülési lehetőséget kínál Violetnek - lehet izgulni, vajon sikerül-e -, másrészt pedig az űrnők egymással való csatározása is rengeteg meglepő fordulatot produkál.
És ugyan ki mások kerülnének kereszttűzbe, mint a helyettesek? Minden úrnő azon van, hogy az ő helyettese szüljön előbb kislányt, akit majd eljegyezhetnek a királyi család fiával - nem rettenve el az eszközök színes palettájától a szent cél érdekében. (Itt jön be az Éhezők Viadala hatás, hogy ki mit tesz meg azért, hogy az ő helyettese kerüljön előnybe.)

Ám Az Ékkő nem lenne az, ami Violet nélkül. Erős, jól kidolgozott hősnő; tökéletes példája annak, hogy egy lánynak nem feltétlenül kell badassnek lennie ahhoz, hogy szerethető, becsülendő és kemény legyen
Szeretnék róla többet is mondani, csakhogy percek óta ülök, bepötyögök néhány betűt, majd újra és újra törlöm, mert sajnos a szavak kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy elmeséljem, milyen is ő, mennyire csodálatos. De higgyétek el, az egyik legjobb főszereplő, akivel manapság találkoztam. Nagyon emberi, könnyű vele azonosulni, mégis... Több.
A karakterében rejlő erősséget már csak az is alátámasztja, hogy a romantikus szálat hozó - és az egyébként szintén érdekes és sokkoló múlttal rendelkező - Ash vonzerejét simán elnyomja.

Mindent összegezve, csak ajánlani tudom ezt a könyvet a disztópia szerelmeseinek. Az Ékkő egy gondosan felépített, lassú ívű, szívszorító történet, erős női főszereplővel a középpontban. Nem mindennapi témát dolgoz fel, nagy merészséggel, gördülékeny, olvasmányos stílusban.
Azt viszont jó, ha tudjátok: orbitális függővége van! Amolyan falkaparós, ide vele, de most azonnal típusú.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Violet, Annabelle, Raven, Lucien

Kedvenc jelenet: Violet csellózása, és a szerelmi vallomás

Negatívum: -

Borító: 5/3

Magányos Város térképe

Nyereményjáték

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Dreamworld
04/18 CBooks
04/21 Media Addict
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 MFKata gondolatai
04/26 Kelly & Lupi olvas

Abbi Glines - Te vagy nekem a remény

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Abbi Glines: Te vagy nekem a remény című regénye, a Sea Breeze sorozat harmadik kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Cage York és Eva Brooks cseppet sem zökkenőmentes történetét, melyet átitat a múlt fájdalma. Vajon mi lesz az erősebb: az álmok vagy a reményt hozó szerelem?

2016. április 7-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Abbi Glines: Te vagy nekem a remény

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617046
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Margitta Nóra

Fülszöveg:

Cage York egy jóképű baseballjátékos nagyravágyó tervekkel és reményekkel. Igazi vagány srác, aki imádja a nyüzsgő várost, a napfényt és a szép lányokat. Ám az álmai hamar szertefoszlanak. Egy ballépése miatt a hőn áhított karrier helyett Sea Breeze-től távol ragad egy farmon. Az izgalmas és pörgős hétköznapokat felváltja az egyhangúság. De Cage nem sokáig búslakodik, mert már odaérkezésekor felkelti az érdeklődését egy csinos barna lány.
Eva Brooks élete szinte mesébe illő volt. Mindig a kitűzött cél felé haladt, és el is érte azt. Szerelmével együtt tervezgették a jövőt. Ám egy nap levelet kap, melyben vőlegénye, Josh elbúcsúzik tőle… örökre.
A csalódott Cage és a megtört szívű Eva találkozása nem indul zökkenőmentesen. A lány, úgy tűnik, kezdetben utálja a fiút. Eva próbál bezárkózni, és megvédeni magát egy esetleges újabb csalódástól. De Cage nem adja fel, minden alkalmat megragad, hogy a lány közelében lehessen. És ahogy az idő halad, Eva is rájön, hogy mindketten új reményt adhatnak a másiknak. Végül az egymás iránt érzett szenvedély lassan minden kétségüket eloszlatja. De képesek lesznek végleg maguk mögött hagyni a múltat? És ami talán még fontosabb: le tudnak mondani terveikről, vágyaikról a szerelemért?

Saját véleményem:

Sokszor említettem már, hogy imádom Abbi Glines könnyed, fiatalos, limonádészerű regényeit, még úgyis, hogy tudom, nem tökéletesek. Amíg megkapom tőlük azt, amit ettől a műfajtól elvárok, nem érdekel, milyenek lehettek volna ha... Cage York esetében azonban elkövettem azt a hibát, hogy magasabbra emeltem a lécet.
Cage karakterében a második rész során rengeteg tüzet, szenvedélyt, s még annál is több kiaknázható lehetőséget láttam, arról nem is beszélve, hogy személyében adott volt egy ízig-vérig rosszfiú - ehhez pedig habként jött titkos country életstílus imádatom. Szóval mondjuk úgy,  magamban sikerült egy baromi ütős sztorit kreálnom, amit sajnos végül nem kaptam meg.  És az a helyzet, ha a szürreális vágyaimat ki is söpröm, Abbi Glines úgyis kicsit alulmúlta magát. No, nem vészesen, de azért igen. Végig az volt az érzésem, hogy meg akarta mutatni, Cage mennyire szenvedélyes, s emiatt az egész sztori túl hirtelen vált fülledtté.
Mielőtt azzal vádolna valaki, nem, nem vagyok prűd, ezzel az erotikus, már-már pattanásig feszült légkörrel sem lett volna bajom, ha a főszereplőhölgyemény nem olyan melléktörténetet hoz magával, amilyet.

Eva karaktere a sorozat előző két női főszereplőjéhez képest jóval felnőttebb problémával kénytelen megküzdeni. Sok-sok éves párkapcsolata egy napon tragikus fordulatot vesz, amikor is  katona vőlegényéről az a hír érkezik, hogy megölték. A jövője egyetlen pillanat alatt foszlik semmivé, egyetlen, gyerekkori szerelme elvesztésével, amit érthető okokból képtelen feldolgozni. Hónapokkal az eset után is viseli még jegygyűrűjét, a vőlegénye ikertestvérén kívül egyetlen férfit sem enged a maga közelébe, és az amúgy is csendes, vidéki lány méginkább magába fordul.
Ebbe a szituációba csöppen bele, a rossz életű, nőfaló, piáló Cage, akit ittas vezetés miatt választás elé állít edzője. Vagy elbúcsúzik sportösztöndíjától, vagy az edző testvérének farmjára megy, egyfajta rehabilitációs tábor gyanánt - úgyhogy Cage a nyarat Eva apjának farmján tölti.
Alapnak tehát ott van a városi fekete bárány, a nők terén javíthatatlan Cage, akit kemény munkával igyekeznek megzabolázni "főnökei", és a gyászoló tiltott gyümölcs - mert hát a farmtulaj lánya érinthetetlen szabály itt is él -, akiknek a sok különbözőség miatt igencsak jó kis románcalap jut, melyet a vidéki hangulat tesz még egyedibbé.

Ha a történet jelentős részét nézem - műfajjal együtt -, akkor teljesen rendben van, simán kaphatna magasabb pontszámot. De.
De ahogy korábban említettem, Eva múltja olyan kemény témának bizonyult számomra, aminél nekem nem fért bele a gyors testi és lelki vágyódás egy idegen fiú iránt. Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, amitől hiába akartam, nem tudtam megszabadulni. Olyan érzésem volt, mintha a PS. I Love You Holly-ját a temetés után abba a kis skót kocsmába dobtuk volna, mindenféle átmenet nélkül. Pedig volt köztes idő, csak az nekünk, olvasóknak kimaradt - és a szívfacsaró kezdés után ezért volt annyira hirtelen Eva fellángolása.
Ezt leszámítva abszolút minden a helyén volt. Eva szürkeségét tökéletesen ellensúlyozta Cage temperamentuma, a kémia több mint jól működött, a drámai fordulatok is beleillettek a történetbe, és ha nem is a tipikus farmeréletet, de a fiatalok számára ikonikus dolgokat érintettük (amennyiben most 18 karikás dolgokra gondoltok, úgy jó úton jártok).

Az eseményeket két szemszögből követhetjük, ami jót tesz a regénynek, hisz Eva nélkül csonka lenne ez a sztori, de az igazi húzóerő, nem meglepő módon Cage.
Cage nem pusztán öntörvényű szélvészként söpör végig mindenen, hanem egy igenis szépívű karakterfejlődésen is átesik. Vagy talán helyesebb azt mondanom, hogy Cage-dzsel együtt elindulunk egy úton, aminek a közepén találkozunk vele, és míg ő valóban fejlődik, addig mi meglátjuk benne azt, ami mindig is ott volt, csak mi nem ve(he)ttük észre.
És csak úgy mondom, hogy nyáron, a kemény meló közben igen meleg tud lenni... Van tó is... Eva sem fából van... de víz ide vagy oda, ha ez a két dilis fiatal összekerül, akkor ott mindenre lehet számítani, csak a lehűlésükre nem.

A Te vagy nekem a reménynek pedig van még egy szereplője, Cage mellbimbópiercingje. Komolyan mondom, az a piercing saját könyvet érdemelne! Én legalábbis rengeteget nevettem rajta, mert ahogy megláttam, eszembe jutott szegény Addam Bramich (a regény filmes adaptációjában ő alakítja majd Cage Yorkot), akiről hónapokkal korábban láttam egy videót, melyben Cage szerepének a kedvéért valóban megengedte, hogy átlőjék neki. Így mindahányszor felbukkant az a piercing, akarva-akaratlanul Addam jutott eszembe. De hozzáteszem, megértem, miért kellett valóban belövetnie, mert bizony jelentős szerepe van a kis testékszernek... Hogy mi, azt derítsétek ki Ti magatok!

Mindent egybevetve, habár Cage és Eva története nem érte el a maximumot, kellemesen kikapcsolt néhány órára. Abbi Glines stílusa még mindig nagyon üde, gördülékeny, egy laza kikapcsolódáshoz tökéletes. És már csak Cage piercingje miatt is megéri elolvasni.
Komolyabbra véve a szót, elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, ámde annál perzselőbb nyári románcokat, szeretnének virtuálisan kiszakadni a városok forgatagából, és helyette fejest ugrani Cage York oldalán egy szalmabálába vagy hűs tóba. S minthogy a sorozat kötetei drasztikusan nem függnek össze, önállóan is olvasható.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cage, Cage piercingje

Kedvenc jelenet: a piercinges jelenetek

Negatívum: Eva gyors fellángolása

Borító: 5/3,5 (az eredeti kalapot imádtam, ez kicsit olyan Maci Lacis)

Képek a filmből

Nyereményjáték

Mostani játékunk során megismerkedünk a farmerélet legjellemzőbb kellékeivel és állataival. Minden állomáson találtok egy linket, melyet megnyitva egy puzzle-t kell kiraknotok, s az összeállt képen látható tárgy megnevezését vagy állat fajtáját be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ha minden állomást teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A puzzle-t ide kattintva találod

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Kelly & Lupi olvas
04/09 CBooks
04/11 Deszy könyvajánlója
04/13 Angelika blogja
04/15 Dreamworld
04/17 Kristina blogja