Jane Austen - Meggyőző érvek

Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!

 

 

Jane Austen: Meggyőző érvek

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635841875
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Tomori Gábor

Fülszöveg:

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...
Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?
A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Saját véleményem:

Forrás: Little Moon Dance

A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami halála után hat hónappal jelent meg. És bár már a 19. században is jól fogadta az olvasóközönség, valódi hírnevet és elismerést csak a 20-21. században kapott. Azóta rengeteg tudományos értekezés látott napvilágot a szerzőről és műveiről, ám mind közül e történetét tartják a legérettebbnek - főként hősnője, Anne érettsége miatt.

"– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk."

Az események középpontjában Anne Elliott áll, aki második gyermekként látta meg a napvilágot. Családja többi tagjával ellentétben ő egy szerény, jólelkű, éles eszű, intelligens lány, tele jó meglátásokkal, ám atyja és testvérei részéről efféle értékei rendre elutasításra találtatnak. Anne azonban engedelmes lány lévén bölcsen (vagy bizonyos esetekben balgán) fejet hajt a többiek akarata előtt, legyen szó bármiről is. Mindezt jól példázza tizenkilenc éves kori önmaga:
Annak ellenére, hogy fiatalon beleszeret és elfogadja a kimagasló eredményekkel rendelkező Wentworth tengerésztiszt házassági ajánlatát, később családja és egy családi barát nyomására mégis felbontja azt, annak ellenére, hogy őszintén és tiszta szívből szereti a rangjához nem méltó férfit. Olyannyira, hogy az évek múlásával sem tud másra gondolni vagy elfogadni más házassági ajánlatát. Mint ahogyan Wentworth is képtelen más nőbe beleszeretni.

A regény első harmadában főként Anne családjával, azok anyagi helyzetével és jellemével ismerkedünk meg, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük és átérezhessük mindazt, ami a több mint hét esztendővel későbbi folytatásban ígérkezik. Évek múltával Anne családja arra kényszerül, hogy pazarló életvitelük miatt kiadásra kínálják szeretett otthonukat, Kellynch Hallt, ők maguk pedig egy szerényebb otthonba költözzenek Bathban, míg anyagi helyzetük rendeződni látszik. Anne azonban nem követi őket, régi otthonához közel, betegeskedő nővérénél marad. 

Döntése mondhatni sorsszerű, ugyanis az új bérlők szoros rokoni kapcsolatban állnak egykori vőlegényével, aki az elmúlt esztendők során mesés vagyonra és kapitányi rangra tett szert. Mi több, Wenthworth kapitány éppen most dönt úgy, hogy ideje letelepednie, megnősülnie és családot alapítania. Mindössze egyetlen kitétele van: bárki lehet a felesége, csak Anne Elliot nem. 

A Meggyőző érvek nem egy nagyívű, pergő történet, hanem lassan csordogáló, érzelmileg visszafojtott, ám annál intelligensebb mű, amihez le kell lassulni és hagyni, hogy a korra jellemző, finom visszafogottság eluralkodjon rajtunk. A szerző mondatai terjengősek, jóval túlbonyolítottabbak, mint korábbi történetei esetében. És ha őszinte akarok lenni (márpedig miért ne akarnék?), akkor nem rejthetem véka alá azon véleményemet sem, hogy számomra bizony néha túlságosan is kacifántosak, túlhúzottak. Az első harmadon igen nehezen sikerült túljutnom, a túl sok név, leírás és mindenféle végnélküli infó csak lassan akart összeállni, a figyelmem pedig rendre el-elkalandozott. Ezen egy ponton annyira felháborodtam, hogy feltettem magamnak a kérdést: mi lehet a baj? Jane Austentől korábban négy művet olvastam, amiből hármat kitörő lelkesedéssel faltam, és azoknál gond nélkül működött ugyanez a felvezető séma, akárcsak a szerző lírai fogalmazásmódja. Nem tudom, hogy a modernebb fordításokkal van gondom, vagy csak a kései művei túlkomplikáltak számomra, de mindenképp szeretném majd újraolvasni ezt a könyvet egy másik fordításban, mivel maga a történet, valamint a központi témája nagyon tetszett, akárcsak a szereplők közt feszülő, visszafojtott érzelmi állapot.

De mi is az a téma, ami egységesíti a Meggyőző érveket? Nos, az maga a meggyőzés, ami végigível az egész történeten, s igen jó kor- és társadalomrajzot ad arról, hogy a korábbi évszázadokban miként is működött ez a nők esetében. Akkor, amikor igen kevesen házasodtak szerelemből, amikor a rang, a vagyon és az érdek jóval fontosabbnak számított a család szemében. Itt is pontosan ez történik: Anne-t meggyőzik arról, hogy bontsa fel jegyességét szerelmével, aki mind vagyonban, mind rangban alatta áll.
A sors furcsa fintora, hogy kevesebb, mint egy évtized alatt fordul a kocka és Wentworth kerül jobb anyagi szituációba, mint a hősnő. Azonban nem Jane Austen regény lenne, ha a szerelem és az eleve elrendelés nem törne utat magának, még ha oly' hosszan, sóvárgón is. Anne és Wentworth pedig két érett, intelligens, szerethető karakter, akik elé akadályt állít a dac, önnön elveik, valamint saját maguk. Egymásra találásuk a korhoz mérten visszafogott, belülről mégis igazán feszítő. Csodálatos szerelmi történet büszkeségről, ballépésről, második esélyről.

Pontszám: nem szeretnék pontozni, míg nem olvastam el más fordításban

Kedvenc szereplő: Anne, Wentworth

Kedvenc jelenet: spoileres lenne

Negatívum: túl nyakatekert fogalmazás/fordítás (?)

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/22 Csak olvass!
08/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/26 Szaffi polca
08/30 Dreamworld
08/31 Könyvvilág
09/01 Sorok között
09/09 Readinspo

Soman Chainani - Hercegnő és Boszorkány

A Menő Könyvek jóvoltából ismét elmerülhetünk Soman Chainani méltán híressé vált regénysorozatának első kötetében, a Hercegnő és Boszorkányban. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?

 

 

Soman Chainani: Hercegnő és Boszorkány

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635841622
Oldalszám: 592 oldal

Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.
Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba.
Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha... túlélik.

Saját véleményem:

A Jók és Rosszak Iskolája az egyik legvarázslatosabb, legkidolgozottabb, leglenyűgözőbb olvasmány, amivel valaha találkoztam. Ez nem csupán egy mese, hanem A MESE a hozzám hasonlóan gyerekkorban ragadt felnőtteknek, ami ötvözi kiskorunk kincseit, s mindazt, ami legyünk akárhány évesek, szívünk-lelkünk mélyén lángol.

"[…] a mesék és a való élet közötti határvonal bizony nagyon vékony."

Sophie és Agatha egy egyszerű városkában, Gavaldonban él, ahol van az évnek egyetlen napja, amikor minden a feje tetejére áll. A legenda szerint ugyanis ezen az éjszakán eljön a Gazgató, hogy magával vigyen egy jó és rossz gyermeket, akik a Jók és Rosszak Iskolájába kerülve mesehősökké válnak.
Sophie a monda megszállottjaként egész életében erre az alkalomra készül, s most végre úgy érzi, eljött az ő ideje. Végre kiszabadulhat a mocsokból, a pórnép közül, maga mögött hagyhatja utált családját és beteljesítheti várva várt sorsát: hercegnő lehet egy helyes herceg oldalán.
Vele ellentétben antiszociális, fura, temetőben élő barátnője, Agatha őrültségnek találja az egészet.... mígnem valóban megjelenik a Gazgató és magával viszi a két lányt. Csakhogy a várttal ellentétben Sophie kerül a Rosszak iskolájába, Agatha pedig a Jók Iskolájába.
Egyikük sem illik az adott helyre, diáktársaik megvetik őket. Ám míg Agatha haza akar jutni, addig Sophie csak arra vágyik, hogy átkerüljön a másik épületbe, közel álmai hercegéhez. Egyetlen bibi van, a Tanétesz elkezdi megírni kettejük meséjét, melyből egyetlen út vezet ki, ha végigjátsszák.

Sophie és Agatha különbözősége kezdettől fogva jó kis alapként szolgál, s egyben rengeteg vicces szituációt is szül.
Sophie első ránézésre tipikus hercegnő alapanyag. Gyönyörű, ápolt, karcsú, bőre hibátlan, rózsaszín ruhája tökéletes. De ahogy kinyitja a száját, minden illúziónk vele szembenben kártyavárként dől össze. Ő ugyanis tipikus megtestesítője az üresfejű, sekélyes, buta, önző libáknak. Azon kívül, hogy ő maga szép legyen, és minden úgy történjen, ahogy akarja, semmi nem érdekli. És az egészben az a legelképesztőbb, hogy el is hiszi magáról, mennyire jó, erényes lány.
Hosszú időbe telik, mire bármiféle pozitív érzelmet sikerül kicsikarnia az olvasóból. Engem sokszor annyira kikészített, hogy legszívesebben bezártam volna egy tükörterembe, hogy éljen boldogan, távol tőlem. Ám fentebb említett tulajdonságai végett egyben rendkívül szórakoztató is látni, miként dolgozza fel, hova és kik közé kerül. Rengeteget nevettem rajta.
Gondoljatok csak bele! Beküldeni egy hercegnőt, akinek a szépség a legelső, egy olyan helyre, ahol minden és mindenki csúnya, kínzást, elcsúfítást, és hasonló szörnyűségeket oktatnak... fergeteges!
Sophie-tól eltérően viszont Agatha első perctől kezdve belopta magát a szívembe egyszerűségével. Meglehet kissé különc csajszi, nem tipikusan hercegnő típus, de gondolkodásmódja, s tettei alapján nagyon is az.
Szerettem benne a tiszta szívűségét, ami kellő tettvággyal és ésszel párosult, és azt is, hogy kezébe vette saját sorsának alakulását.

A Jók és Rosszak Iskolája által Soman Chainani egy rendkívül komplex világot teremtett. Nem csak úgy simán nyúlt a mesékhez, mint alaphoz, hanem képes volt új színezetet adni nekik. Nagyon komoly történelmet, szabályrendszert és háttérvilágot épített fel regénye köré.
Nem elég, hogy az épületeket  ötlet- és részletgazdagon építette fel, baromi ütős, meseszerű elnevezésekkel, de még az egyes tanórákat is stílszerűen alkotta meg. A hercegnő jelöltek mindenféle cuki dolgot tanulnak, mint például az állatokkal való társalgás, a megnyerő mosoly elsajátítása, szépítkezés, csábítás, stb. Míg a rosszak aljasságtörténetet, csatlóskiképzést, elcsúfítást. Hosszasan, órákba  nyúlóan lehetne ezekről mesélni, de nem teszem, fedezzétek fel Ti magatok - mert az az igazi élmény.

 

A kötet hossza ne riasszon meg senkit, ebben a vaskos könyvben iszonyatosan sok minden történik, nagyon tömör, nagyon pörgős, nagyon fordulatos az egész, ráadásul száz oldalban annyi akadály jön velünk szembe, amit hősnőinknek meg kell oldaniuk, hogy az elképesztő!
Bevallom, néha el is töprengtem, mi jöhet még x száz oldalban, ami eddig nem történt, de az írónak mindig sikerült meglepnie, és a figyelmemet is fent tudta tartani az első szótól az utolsóig. Van itt minden, ami kell: beilleszkedési problémák, beolvadás, kutatás, barátságbeli gubancok, bimbózó szerelmi szál, rejtélyek, stb. Agathanák és Sophie-nak nem pusztán végig kell játszaniuk a meséjüket, de életben is kell maradniuk, amihez elengedhetetlen a beilleszkedés, saját valódi énjük elfogadása, és a jó iskolai teljesítmények.

Összességében tehát imádtam ezt a könyvet, úgy, ahogy volt. A karakterek egyediek, és ha nem is lopják be magukat azonnal az olvasó szívébe, azért hidegen sem hagyják. Tetszett, hogy mint minden mesének, ennek is megvoltak a maga tanulságos mondanivalói. Többek között az, hogy nem eredendően rossz vagy jó valaki, és hogy nem csak fehérek vagy feketék vagyunk.
Ajánlom minden meseszeretőnek, aki valami igazán újra, kidolgozottra, viccesre, rejtélyesre, s kicsit meseszerűre vágyik.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Agatha, Hester, Hort, Sophie

Kedvenc jelenet: Agatha és Tedros szócsatái

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Jók és Rosszak nemezisei kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthattok egy fotót, melyen vagy egy jó vagy antihős fog szerepelni, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter dobozba az adott karakter nemezisének a nevét. Pl.: ha Pongó és Perdita képét látjátok, akkor Szörnyella nevét kell elküldenetek.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/30 Dreamworld
08/31 Fanni’s Library
09/01 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/03 Utószó
09/04 Könyv és más
09/06 Sorok Között
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 Csak olvass!

Monica McCarty - A Bajnok

Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven. Tartsatok velünk blogturnénkon és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

 

 

Monica McCarty: A Bajnok

 

Kiadó: Kiadó

ISBN: 9789634526247
Oldalszám: 516 oldal

Fordító: László Zsófia

Fülszöveg:

A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…
Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.
Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.

Saját véleményem:

A sorozat hűséges rajongói immár tizedik alkalommal mélyedhetnek el A Felföld rettegett fiai sorozatban, hogy Robert the Bruce híres elit katonái által megismerjék a történelem e viszályokban gazdag korszakát, mely a fegyverek csattogása ellenére sem mentes gyengéd érzelmektől. Ezúttal pedig Eoin MacLean, a Bajnok válik főszereplővé egy olyan, érzelmi dilemmákat felvonultató történetben, melyet az új olvasók épp úgy élvezhetnek és érthetnek, mint a régiek.

"A szerelemnek, mint oly sok minden másnak, táplálásra van szüksége. Különben elhal."

A sorozat egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy az egyes kötetek nagyjából egyenlő mértékben tartalmaznak történelmet és romantikát - ennél a résznél pedig ez hatványozottan igaz.
Hét évnyi háborúzást követően Robert the Bruce végre fordított az események menetén, s csaknem az egész királyságát visszafoglalta a vele szembeszegülő angoloktól és skót földijeitől, ugyanakkor 1313-ban is akadnak még Skóciában olyanok, akik nem hajlandóak mellé állni. Ilyen Galloway tartománya, melyet a MacDowell klán könyörtelen feje, Dugald MacDowell vezet. Mind Robert, mind pedig a kötet férfi főhőse, Eoin számára személyes ügy Dugald MacDowell térdre kényszerítése: míg a király elvesztette többszáz emberét, köztük két testvérét egy sok évvel korábbi csatában, addig Eoin mindezért felelősnek érzi  magát. A férfi ugyanis abban a tudatban él, hogy hőn szeretett felesége elárulta őt. Hat évvel később viszont végre elérkezik a pillanat, amikor Robert the Bruce Eoin által revansot vehet, s végre csapdába csalhatja ellenségét. Ekképp a regény egy igazán izgalmas, s nem kevésbé meghökkentő nyitánnyal indít. Eoin és emberei angol álruhában készen állnak arra, hogy Dugald MacDowellre egyetlen lányának esküvőjén lecsapjanak, élve a meglepetés erejével. Így amikor a pap felteszi az ominózus kérdést, miszerint akad-e bárki, aki ellenzi a frigyet, előlép a menyasszony által halottnak hitt Eoin, vagyis Margaret MacDowell első, egyben jogos férje. 
A cselekmény jelenbéli szála ezen a ponton véget ér, s mielőtt Eoin tudomást szerezhetne az okról, amiért Maggie hajlandó lett volna újra férjhez menni, visszaugrunk 1305-be, hogy nyomon kövessük a főszereplők megismerkedését, fellobbanó vágyát, s gyorsan megkötött frigyük drámai hanyatlását, mely egy sor érzelmen, áruláson és cselszövésen át vezet a jelenig. 

A Bajnok egy gondosan felépített, szépen kivitelezett történet szerelemről, árulásról, félreértésről és becsületről. Egy vérbeli második esély sztori a skót történelem vérzivataros éveiből, amikor az emberek az életükkel fizettek egy-egy döntésükért, s amikor a szerelem egész háborúk sorsára bírt befolyással. Kiváltképp abban az esetben, ha az ember beleszeret az ellenség tűzről pattant, mindenre elszánt lányába. Márpedig a Bajnokban épp ez a helyzet. 
Maggie és Eoin találkozásuktól kezdve alapjaiban rengetik meg egymás életét: ahogy a lány véletlenül tönkreteszi az ifjú harcos sakkjátszmáját, hogy szívet alkosson a bábukból, úgy dúlja fel egymás iránti szenvedélyük családjaik és vezetőik sorsát. Kapcsolatuk vad és perzselő, képes az égig emelni és a mélybe taszítani őket. Hogy mennyire és miként, az remekül megmutatkozik a múltban játszódó fejezetekben, melyek rendhagyó módon, majd' kétszázötven oldalt tesznek ki - történet a történetben jelleggel. Nem szokványos írói döntés, ebben az esetben mégis szükséges ahhoz, hogy mi, olvasók megérthessük és átérezhessük mindazon érzelmeket, sérüléseket, sértettségeket, amik a jelenben meghatározzák mind Margaret, mind Eoin karakterét. 
Gyors és főként testi vágyakon alapuló frigyüknek nem kedvezett a korábban kirobbanó háború, mely Eoint messzire szólította, az újdonsült ara pedig egyedül maradt egy olyan családban, ami mélyen megvetette és rendre becsmérelte. Ahelyett tehát, hogy a pár megélhette volna közös boldogságát, s tovább mélyíthette volna kapcsolatát, külön kellett válniuk, s ez az idő akarva-akaratlanul is rányomta bélyegét sorsukra, aminek egy drámai mészárlás, s több száz ember halála vetett véget. Legalábbis 1313-ig, amikor is Maggie és Eoin egy mind a kettejüket érintő ügy okán megint kapcsolatba nem kerülnek egymással, lehetőséget kapva arra, hogy tisztázzák ellenérzéseiket, s fényt derítsenek az igazságra.

S tulajdonképpen ez az a pont, ahonnan a cselekmény izgalmas fordulatot vesz. míg a múltbéli fejezetekből egy ifjú pár heves szerelme bontakozik ki, addig a jelenben két érett, sokat megélt felnőtt néz szembe egymással. A kérdés az, hogy vajon képesek-e megbocsátani egymásnak? Árulás, intrikák, háború, és egy mindent elsöprő szerelem Skócia vad tájain - ez az, amit a Bajnok ígér. Na meg egy tüzes, talpra esett hősnő, aki jellemével - még egyszerű ruhájában is - úgy kitűnik a finom kisasszonyok tömegéből, mint lángoló hajzuhatagával, és egy zord, megkérgesedett szívű elit harcos, Robert the Bruce titkos seregéből. 

Érzelmes, pergő, eseménydús regény. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a történelemmel átitatott szerelmi sztorikat, különösképp azokat, melyek nem kevés szenvedélyt tartalmaznak. Én a magam részéről rettentően szerettem Eoin és Maggie történetét, azt a rengeteg fájdalmat, ami megmételyezte a szívüket, és az annál is több szeretetet, ami segített ezeken felülemelkedni. Két egyenrangú fél küzdelme volt ez minden tekintetben, amit a vágy és a humor mellett a gondosan felépített történelmi háttér tett még kiélezettebbé. Egész egyszerűen elképesztő élményt nyújtott az az alapos kutatómunka, amit Monica McCarty beletett ebbe a könyvbe... az meg még inkább, ahogy mindebbe belehelyezte Eoint és Maggie-t. Úgyhogy, ha szeretnétek egy kiforrott, minőségi történelmi romantikust, ami mindenféle téren megfelelő arányokkal dolgozik, akkor bátran vágjatok bele a Bajnokba - még akkor is, ha nem ismeritek az előzményeket (ami kell, az ebben a kötetben mind benne van). 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Eoin, Maggie

Kedvenc jelenet: esküvő

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: A Felföld rettegett fiai #10, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

18. században élt költő, dalszerző, Skócia nemzeti költőjének tartják

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/17 Betonka szerint a világ…
08/19 Kelly és Lupi olvas
08/21 Dreamworld

Jenna Evans Welch - Love & Olives

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jenna Evans Welch új regényét, Love & Olives - Szantorini történet címmel, mely egy igazi nyaralós történet, sok humorral, váratlan szerelemmel, családi bonyodalmakkal. Gyere velünk, kísérjük el a regény főszereplőjét a gyönyörű görög szigetre, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

 

Jenna Evans Welch: Love & Olives - Szantorini történet

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634995630
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

Livnek nincsenek szép emlékei az apjáról, ami érthető, hiszen a férfi visszatért Görögországba, amikor ő még csak nyolcéves volt. Amire viszont emlékszik: a mítoszok és Atlantisz elveszett városa iránti szenvedélyük. Ezért amikor váratlanul kap egy képeslapot, amelyben az apja értesíti, hogy a National Geographic számára dokumentumfilmet forgat Atlantiszról, és egyben meghívja magához Görögországba, hogy ebben segédkezzen neki, Liv igent mond a lehetőségre. Aztán megérkezik a gyönyörű Szantorini szigetére, és azzal szembesül, hogy nem is olyan egyszerű feldolgoznia a helyzetet. Hosszú évek után először találkoznak az apjával, ezért rengeteg kérdés és megannyi érzelem tör a felszínre. Ráadásul Liv azt sem szeretné, hogy Theo, az operatőr, aki apjának lelkes tanítványa, tanúja legyen a küzdelmének.
Mediterrán életszemléletével Theo segít Livnek, hogy elmerüljön mindabban, amit Szantorini kínál: a káprázatos naplementékben, a türkizkék vízben, a barlanglakásokban és a finom ételekben. Ahogy egyre jobban élvezi Theo társaságát, és az apjával is közelebb kerülnek egymáshoz, Liv lassan ráébred, hogy az apja talán nem is Atlantisz miatt hívta meg Görögországba.

Saját véleményem:

Atlantisz, szerelem és dokumentumfilm forgatás? Mindez Jenna Evans Welch tollából? Hát kell ennél több egy jó kis nyári olvasásélményhez?
Nekem nem! Ráadásul, ha mindehhez hozzávesszük Görögországot, és azon belül is Szantorini szigetét, Európa legismertebb és legfrekventáltabb turisztikai célpontját, ahol az Égei-tenger kékje lélegzetelállító kontrasztot képez a hófehér, kék kupolás házakkal, akkor megkapjuk mindazt az üdítően friss élményt, amire egy hasonló típusú könyvtől vágyunk. A szerző neve pedig kellő garanciául szolgál a minőségi tartalomra. A Love & Gelato könyvhöz (!) hasonlóan Liv története is egy édes, szerelembeesős-kalandos, érzelmekkel dúsított történet, melyben fontos szerep jut a családi kapcsolatoknak is.

"…vannak emberek, akik megérnek egy második esélyt. Nem minden ember. Csak néhány ember."

Liv apukája nagyjából tíz esztendővel korábban úgy döntött, hogy Atlantiszt választja a családja helyett, s mindössze huszonhat dolgot hagyva maga után (kedvenc fahéj ízű rágógumiját, kifakult pólót, néhány összefirkált papírlapot, stb.), eltűnt. Ezeket a kacatoknak tűnő tárgyakat az akkor nyolcesztendős kislány egy cipős dobozba rejtette, s olykor, ha egyedül volt otthon, elővette, s elgondolkodva nézegette - még egy listát is készített a hagyatékról -, hátha sikerül megfejtenie őket. Azonban amikor rádöbbent, hogy apukája soha többé nem fog visszatérni hozzájuk, összeomlott, s a görög-amerikai Indiana Oliveból megszületett a gondosan összeállított, francia stílusú ál-Liv. 

A regény kezdetén mi már az immár végzős Livvel találkozunk, aki boldognak látszó, ám veszekedésekkel tarkított párkapcsolatban él, alárendelődve helyes pasijának. Épp közös nyarukat és a továbbtanulást tervezgetik, amikor a lány egy furcsa képeslapot, s egyben ultimátumot kap: egy hét múlva Szantorini szigetén várja tíz éve nem látott édesapja. Noha Livnek esze ágában sincs repülőre szállni, édesanyja hajthatatlan, így hát útra kel, hogy segítsen apukájának, aki úgy tűnik, megtalálta Atlantiszt, e felfedezéséről pedig a National Geographic dokumentumfilmet szeretne forgatni. Csakhogy a kaland nem indul valami fényesen, minthogy a férfi nem jelenik meg a reptéren, helyette segédje, Theo vár Livre rögtön kamerát tolva annak arcába.

Ez a történet egyszerre könnyed és nehéz, édes és keserű. Liv évek óta rémálmokkal küzd, úgy érzi megfullad, elnyomja érzelmeit, alárendelődik másoknak abban a reményben, hogy így boldog lehet, Szantorinire érkezve pedig kénytelen megbirkózni az édesapjával való kapcsolatával és a megannyi titokkal, ráadásul Theo-nak hála minden más is megkérdőjeleződni látszik az életében. Ez az utazás tehát jóval többel kecsegtet, mint elsőre gondolnánk: önismeret, belátás, megbocsátás, felnőtté válás, kiteljesedés, szabadság.
Az első és legfontosabb téma azonban egyértelműen a Liv és az apukája közti kapcsolat, ami lassan, de annál érzelmesebben építkezik, s jut el a végpontjához, ahol kiderül, miért hagyta el a férfi egykoron a családját, miért Atlantiszt választotta, és hogy egyáltalán mit jelent számára Atlantisz. Ehhez pedig elengedhetetlen a dokumentumfilm forgatás, ami amellett, hogy kénytelen-kelletlen összehozza Olive-ot, Niko-t (apuka) és Theo-t, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy felfedezzük ezt a csodálatos, színes, illatos vidéket, gyönyörködjünk a naplementében, megízleljük a görög ételeket, felfedezzük a táj szépségét, és hogy átéljük a görög létet. 

A Love & Gelato-hoz hasonlóan a szerző itt sem viszi túlzásba a tájleírást, inkább apró mozzanatok, érzések, belsős infók és hangulati elemek által teremti meg azt az igazi görög atmoszférát, amitől menten szeretnénk odateleportálni. Én legalábbis komoly késztetést éreztem egy repülőjegy megvásárlására, ami azóta sem csillapodott...
Végül, de nem utolsósorban pedig ott van Theo, a cuki görög srác, aki nem csak Olive szívét dobogtatja meg, hanem az olvasóét is. Temperamentumos, vidám, vicces, megértő, odaadó és a szó legjobb értelmében hús-vér hétköznapi fiú. A tájleíráshoz hasonlóan a szerelmi szál sincs túlerőltetve, nagyon finoman szövi át a regényt, minden alakul a maga ütemében és medrében. Én pedig őszintén szólva imádtam, hogy Jenna Evans Welch nem tolta túl, nem tett életre szóló ígéreteket, s nagymonológok helyett apróbb tettek (például az Olive nevével való játszadozás) fejezték ki a szereplők közti érzelmeket. Ettől az egész könnyed, mégis hétköznapi és valósághű maradt, s nem utolsósorban tökéletesen igazodott a szereplők korához. 

Szívből ajánlom a Love & Olivest, ha szeretnétek egy könnyed, mégis tartalmas, édes, ám kissé keserű történetet olvasni. Gyönyörű tájak, igazi görög életérzés, Atlantisz titokzatossága, egy filmforgatás kalandossága, szerelem, családi kapcsolatok-titkok és egy zegzugos könyvesbolt vár rátok szívet melengető csomagolásban. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Olive, Theo

Kedvenc jelenet: az utolsó forgatás, a 26. dolog

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Love & Gelato #3, de standalone

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Tény, hogy Santorini az egyik legkedveltebb utazási célpont, de számos más görög sziget is várja a turistákat. A játékunk most extra könnyű, gyönyörű görög szigetek neveit mixeltük össze, helyes sorrendbe állítva írjátok be ezeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

nokoMsy

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/07 Kelly & Lupi olvas
08/09 Zakkant olvas
08/11 Hagyjatok! Olvasok!
08/13 Dreamworld

Shelby Mahurin - Kígyó és Galamb

Shelby Mahurin: Kígyó és Galamb

 

Kiadó: Cartaphilus

ISBN: 9789632668468
Oldalszám: 544 oldal

Fordító: Lukács Andrea

Fülszöveg:

Louise ​le Blanc két évvel ezelőtt tagadta meg a mágiát, és menekült el boszorkánytársai közül Cesarine városába, ahol abból él, amit el tud emelni. A boszorkányokra vadásznak, és ha az Egyház sikerrel jár, akkor máglyán végzik.
Reid Diggory az Egyház vadászaként egyetlen szent elvnek rendeli alá életét: Boszorkányt ne hagyj életben. A kifürkészhetetlen végzet azonban úgy látja jónak, hogy Lou, a renegát boszorkány és Reid, a könyörtelen boszorkányvadász a házasság szent kötelékében egyesüljön.
Kényszerházasságuk lassan valódi szerelemmé érik, de jövőjük egyre bizonytalanabb. Az Egyház és a boszorkányok között dúló ősi háború új erőre kap, és Lounak nem pusztán férjétől kell megóvnia halálos titkát – saját fajtája is rá vadászik. A szerelem azonban vakká tesz, és könnyen lehet, hogy közös sorsuk a máglyán teljesedik be…
Shelby Mahurin Kígyó & Galamb-trilógiája az elmúlt évek egyik legnagyobb Young Adult sikere, ami olvasók millióinak szívét ejtette rabul világszerte, és mind az Amazon, mind a Goodreads olvasói 2019 egyik legjobb könyvének választották.

Saját véleményem:

A Kígyó és Galamb egy ideje már rajta volt a radaromon, ám a végső lökést Evi adta meg, amiért örökké hálával tartozom neki. Szeretem a boszorkányokat, érdekelnek a boszorkányos témák, ugyanakkor fájdalmasan kevés igazán boszis könyv jelenik meg itthon, e-képp Shelby Mahurin debütáló regénye kellemes meglepetésként szolgált.

"– Mi a faszért akarja mindenki meggyilkolni a feleségemet ebben a királyságban?"

Lou fénymágusnak született, mégis arra kényszerül immár második esztendeje, hogy elnyomja képességeit, s varázslat helyett Cesarine alvilágában tevékenykedjen, mint tolvaj. A tét nem kisebb, mint önön élete, ez az ár pedig bőven megéri azt, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, zsaroljon, és egyéb tisztességtelen módokon jusson akár élelemhez, akár fontos információkhoz. Ennek megfelelően a regény nyitánya is erős, minthogy rögtön a helyi bordélyház erkölcstelenségében próbál álruhás hősnőnk és hű barátnője, Coco információkat szerezni egy bizonyos gyűrűről, melynek ellopása nem csupán a boszorkányok és a város életét bolygatja fel, hanem Louét is. Trükkös menekülésével magára vonja Reid, a boszorkányvadász kapitány figyelmét, aki ezt követően a lány nyomába ered, s már sikerül is elkapnia, amikor az események váratlan fordulatot vesznek, és a boszorkány meg a Vadász az érsek előtt találja magát a boldogító igen kimondása közepette. Lounak ezt követően be kell költöznie a Vadászok bázisára, minden idők legrettegettebb érseke mellé (aki több boszorkányt égetett, mint elődei), azok közé a férfiak közé, akik egy pillanat alatt kiszagolják a mágia legapróbb szikráját is, miközben mások is vadásznak rá és az életét fenyegetik, ráadásul a Vadászok is furcsa dolgokat rejtegetnek a zárt ajtók mögött. És akkor még nem esett szó a fullasztóan pici szobáról, amin olyannyira gyűlölt férjével kénytelen osztozni. 

A Kígyó és Galamb egy izgalmas, fordulatokban és humorban bővelkedő, hangulatos, fahéjas csiga illatú regény, amit lehetetlenség letenni. A szerző stílusa sodró, nem mellesleg igencsak olvasmányos, a karakterek szerethetőek, míg a dinamikájuk nagyon jó. Már önmagában az is számos megmosolyogtató, s nem mellesleg érdekfeszítő pillanatot (vagy épp ajtótörő) szül, hogy a boszorkány és a Vadász férj és feleségként kénytelen boldogulni, miközben évszázados ellentétek feszülnek köztük. Reid egy végletekig elkötelezett férfi, akit gyerekkorától kezdve a kereszténység és a férfiúi felsőbbrendűség szellemében nevelt az érsek (ő találta meg a kukába kidobott kisfiút), számára az Úr, a Biblia és a hite megingathatatlan, s mindennél előbbre való, szent célja a boszorkányok elpusztítása. Az ő olvasatában a boszorkányok nem emberek, nem érző lények, hanem halált és pusztulást hozó démonok, vagyis Lou a puszta létezésével is bűnt követ el. Míg a lány szemében a Vadászok a kegyetlenek, elvakultak, azok, akik tekintet nélkül pusztítják el a boszorkányokat, mit sem törődve azzal, hogy gyermekről, felnőttről, bűnösről vagy ártatlanról van-e szó. Szíve legmélyéig megveti tehát férjét, mégis rákényszerül arra a védelemre, amit adni tud. 

Ők ketten mindenféle szempontból ellenségekként indulnak, szóváltásaik élesek, csípősek - Lou mindent elkövet, hogy mocskos, utcáról összeszedett stílusával kimozdítsa béketűréséből a káromkodást nem kedvelő, már-már szerzetesi élő férfit és társait. Perverz kocsmadalokat dúdol, csúnyán beszél, s ellenszegül, végletekig feszegeti a határaikat, ami jó kis lendületet biztosít a történetnek. Ráadásul szépen működik az ellenségekből szeretők szál is, ami az én egyik személyes kedvencem.

Noha a történet jelentős része Lou és Reid kapcsolatára fókuszál (ami egyáltalán nem csöpögős), a háttérben sokkal veszedelmesebb vagy éppen nagyobb horderejű dolgok is munkálnak. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, csak annyit mondok, hogy Lou számára nem véletlenül jön kapóra a Vadászok védelme, illetve annak a korábban említett gyűrűnek is fontos szerepe van: Louise élete és a királyi vérvonal sorsa veszélyben forog. Hogy miért vagy kitől, az fejezetről-fejezetre épül fel, mígnem egy olyan őrületes fináléban csúcsosodik ki, ami rengeteg izgalmat és meghökkentő csavart hoz magával. Szinte fejezetről fejezetre sokkolódtam és nem győztem csapkodni a homlokomat, hogy végig ott voltak előttem a jelek, rejtett utalások, mégsem jöttem rá arra az őrületes karakter- és kapcsolatrendszerre, amit a szerző gabalyított, nem kevéssé átrendezve a viszonyokat. 

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejtenem a regény atmoszférájáról is, ami szintén rengeteget ad a történethez. Cesarine egy fiktív világ, ám jegyeiben visszaköszönnek a franciás dolgok: életstílus, gótikus templomok, hangulatos városka, színház, stb. Jó kis kontrasztot képez egymással az idilli, karácsonyi-havas városka a közösségi ünnepléssel, a nyüzsgő élettel, a fahéjtól illatozó pékséggel valamint a Vadászok sötét, komor, ablaktalan, nagy belmagasságú, szűk templomszerű otthona a titkos ajtókkal, az azok mögött folyó félelmetes dolgokkal, szent könyvtárral és edzőcsarnokkal. De épp így megemlíthetném a bordélyház sűrű levegőjű, buja világát, vagy egy bizonyos boszorkányos kastélyt is, ami minden részletében megfelel a pogányság sztereotípiáinak, s mindannak, amit a bosziktól várunk. 

Egyszóval a Kígyó és Galamb egy tökéletes egyensúlyban lévő, dinamikus, olykor humoros, máskor izgalmas vagy épp félelmetes olvasmány, amit átitat a mágia. Ha szeretnétek egy igazán jó (látványos) boszorkányos fantasy-t, akkor bátran ajánlom. Lou egy vagány, szabadszájú, talpraesett, tapasztalt hősnő, akit könnyű megkedvelni, akárcsak a többieket. És bár nem szeretem a könyveket egymáshoz hasonlítgatni, muszáj megjegyeznem, hogy bizonyos elemeiben, illetve hangulatában sokszor emlékeztetett a szívemnek oly' kedves A Notre Dame-i toronyőr c. Disney meséhez Lou (Esmeralda), Reid (Phoebus) és az érsek (Frollo) hármasa. Ám ami ennél is fontosabb: amennyiben olvasásra adnátok a fejeteket, szerezzetek be egy fahéjas csigát. Vagy többet is. Komolyan, nem viccelek. A folytatást pedig ide nekem, de azonnal!
A Kígyó és Galamb nálam egyértelműen bent az az idei év nagy kedvencei között.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Reid, Ansel, Coco

Kedvenc jelenet: háztetős jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!