Lisa de Jong - When it Rains

Megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál Lisa de Jong: When It Rains - Amikor esik… című regénye. Embert próbáló fizikai és lelki megpróbáltatásokról szól a történet, amit elsősorban a jelenkori romantikus műfaj kedvelőinek ajánlunk. A Blogturné Klub hat állomáson keresztül mutatja be a történetet, és a játékunk kapcsán három szerencsés nyertes örülhet a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyveknek.

Lisa de Jong: When it Rains - Amikor esik...

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993248
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Palásthy Ágnes

Fülszöveg:

Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.

Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.

Saját véleményem:

Az a helyzet, hogy gondban vagyok. Nehéz összeszedni és szavakkal kifejezi mindazon érzéseket, amiket ez a történet kiváltott belőlem. Nem azért mert annyira imádtam vagy utáltam, untam vagy nem eresztett. Sokkal inkább az a baj, hogy ezeket egyszerre éreztem. Jó is volt, de közben mégsem. Inkább azt mondanám, hogy elemekre lebontva sok olyan dolog/rész/jelenet/érzés volt benne, ami megfogott, egészében viszont nem tudott akkorát ütni. Pedig az indulás felettébb kecsegtető volt. Talán túlságosan is. (Mindjárt kifejtem, mire is gondolok.)

A regény egy érzelmileg igen erős prológussal indít, melyben megismerkedünk azzal az estével, ami örökre megváltoztatja főszereplőnket, Kate-et, és az ő életét. Vagy talán pontosabb azt mondanom, elveszi tőle az élet lehetőségét azzal, hogy Drew, a suli leghelyesebb, végzős sráca aljas módon megbecsteleníti és megfosztja őt az ártatlanságától.
Noha a folyamat nincs aprólékosan részletezve, az írónő stílusa és a lányban lezajló folyamatok annyira húsbamaróan valóságosak, hogy a szívünk ott helyben összetörik. Ahogy Kate átéli ezt az egészet... a kezdeti balsejtelemtől az egyre növekvő félelmen és a pánikszerű egérút keresésén át, a menekülésbe, s védekezésbe torkolló küzdelemig, ami előbb tehetetlenséggé, legvégül pedig beletörődéssé fajul... hát az brutálisan kemény. Engem lelkileg nagyon megterhelt - mintha a lelkem egy darabja ott lett volna Kate-ben azalatt a néhány perc alatt, és hiába néztem vele együtt az ablakon koppanó esőcseppeket, a fájdalom nem szűnt.
Aztán ugrottunk az időben két évet, és az élőhalottá lényegült lány, s a benne tomboló érzések kavalkádja méginkább a földhöz vágott. Az utolsó cseppjéig elhittem és átéreztem azokat a félelmeket, lelkigyötrelmeket, amikkel azóta a nap óta küzdött.

Sok olyan New Adult regényt olvastam, ami a megerőszakolás témáját dolgozta fel, de ha Lisa de Jong művének csak a kezdeti szakaszát nézem, akkor a When it Rains mindenképp ott van az élmezőnyben. Viszont ha kupán vágnátok sem tudnám elmondani, miért hatott rám ennyire intenzíven. Néha van olyan, hogy egy karakter megfogja az embert; na én Kate-tel (vagyis az ekkori alakjával) pont így voltam. Egyszerűen célba talált az egykori vidám lány begubózása, az, hogy a történtek után magába fordult, elhajtott mindenkit, szorongóvá vált, félt, magát hibáztatta, és a mi lett volna, ha-kon agyalt.

És mielőtt tovább fűzném a gondolataimat, hadd tegyek egy kitérőt. Egyszerűen nem értettem Kate anyjának és állítólagos legjobb barátnőjének viselkedését. Az, hogy az ominózus barátnő azon a bulin magára hagyta, majd ahelyett, hogy utánajárt volna, miért változott meg annyira Kate, inkább belerúgott, megalázta, kigúnyolta - gusztustalan, de el tudom fogadni, mert mert... De, hogy egy szerető anya ne vegye észre a lányán, hogy oltári nagy gáz van, vagy. ha észreveszi, elfoglaltságra hivatkozva ne derítse ki... számomra felfoghatatlan.
Aki viszont szerelem volt első olvasásra, és aki ennek a kifejtésnek a legfőbb alakja, az Kate gyerekkori legjobb barátja, Beau. Teljes valójában még meg sem jelent, de én már nekiadtam a szívemet - és nem azért, ahogy kinézett, hanem azért, ahogy egyedüliként kiállt a lány mellett. Beau volt az egyetlen, aki Kate mellett tudott maradni. Nem hagyta magára a legnehezebb percekben, és bár eltökélt szándéka volt kideríteni, mi történt barátja régi énjével, mégsem erőltette. Amolyan lassú víz partot most elv alapján közelített.
Mindeközben persze - ha az olvasó szíve már nem lenne éppen eléggé összezúzva - az is kiderült, hogy Beau volt Kate élete első és legnagyobb szerelme. A srác, akinek tartogatta magát, és akivel közös jövőt képzelt el. Mindennek tudatában szívszorító minden egyes pillanat, amikor együtt vannak. Az, hogy lépnének a másik felé, de minden egyes alkalommal egy rohadt falba ütköznek.

Tudom, kicsit bő lére eresztettem a kifejtést - nem véletlenül, mert mindezek összessége, valamint az, hogy Beau főiskolára indul, Kate pedig marad (tehát marad a fájdalmas elválás - minthogy Kate annyira szereti a fiút, hogy megadja neki a jobb és boldogabb élet lehetőségét), egy nagyon erőteljes részt alkotnak.  Megkockáztatom azt azt állítást, hogy az írónő mindezzel olyan csúcspontra emelte a kezdeti szakaszt, ami miatt a későbbiek nem tudtak úgy hatni, ahogy egyébként tehették volna.
A Beau és Kate közti kapcsolat minden szempontból baromi erősre sikerült, mintha az ég is egymásnak teremtette volna őket. Ráadásul Beau karakterébe az ember lánya annyira beleszeret, hogy jöjjön bármi, képtelenség kiszeretni belőle.

Ha nem is bármi, egy Asher nevű fickó azért mégiscsak színre lép... És én esküszöm, hogy első pillanattól utáltam és utálni akartam, de nem ment. Asher úgyszintén egy elképesztő srác, titkok ide vagy oda.
Tehát ott álltam két szuperjó sráccal, és gőzöm nem volt, melyiknek drukkoljak. Kicsit olyan érzések jöttek bennem elő, mint Will és Jem (vagy Stefan és Damon) esetében. Mind a kettejüket el tudtam volna képzelni Kate-tel, és mind a ketten megérdemelték volna a happy endet.

De hogy akkor mégis miért volt bennem tüske? Kate miatt. A fiúkkal kapcsolatos érzései totál ellentmondtak egymásnak. Egyik percben még Beau volt élete legnagyobb szerelme, akitől megfosztotta az a mocsok, de mégsem tudott megnyílni előtte, így elengedte és belehalt lelkileg. Majd jött Asher, és hipp-hopp megnyílt egy effektíve vadidegennek.
Értem én, hogy Asher a jelenlegi énjét kedvelte meg, nem a régit, ami könnyebbség volt számára, de megérteni nem tudom - ha már az a szerencsétlen Beau olyan kitartó, megértő és csupaszív srác volt vele mindvégig.
Ráadásul Kate érzései egy idő után annyira töménnyé váltak, hogy elvesztette számomra a varázsát. Sajnáltam meg minden, de már csak távolról.

Ami viszont az Asherrel való kapcsolatát illeti, az önmagában gyönyörű volt. Ha megpróbálunk elfelejtkezni Beau-ról, akkor egy minden ízében csodálatos és megható érzelmi szálat kapunk. Szerettem a közös utat, amit és legfőképpen ahogy bejártak. Hogy építőleg hatottak egymásra.
Csak hát aztán jött a (leg)nagy(obb) csavar Asherrel, és én szerettem volna lefejelni az asztalt. Komolyan nem hiszem el, hogy minden második NA könyvbe ilyen ütőkártya kell! És bár tényleg üt, én itt jöttem rá, hogy elég, nem akarok több ilyet egy ideig, mert telítődtem. Nem az írónő hibája, hogy pont itt értem a tűrőképességem határára, de sajnos mégis rajta csapódott, és akárhogy igyekeztem eltemetni magamban, kihatott a könyv további részére. (Bár annyit azért elárulok, hogy a végét, legyen az bármilyen is - nem húztok ki belőlem spoilert! :D -, imádtam!)

Összességében tehát azt tudom mondani, a When it Rains egy olyan hullámvasút, ami rögtön az elején felrobog a pálya legmagasabb pontjára, majd onnantól kezdve egy stabil szinten maradva egyik fájdalombukkanóról visz a másikra. Keserédes, mára klisés elemekké fokozott emberi problémákat boncolgató történet életről, szerelemről, hitről, reményről és második esélyről, gördülékeny, olvasmányos stílusban tálalva. Leginkább a New Adult műfaj rajongóinak, ajánlom.  

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Beau és Asher

Kedvenc jelenet: Asher üzenetei

Negatívum: egyértelműen Drew tette (és az Asher csavar)

Borító: 5/4,5

Playlist

1. Possession - Sarah McLachlan (Az ominózus éjszaka)

2. All I wanted - Paramore (Beau távozásakor)

3. She Will Be loved - Maroon 5 (Asher Hunt megérkezik)

4. Try - Nelly Furtado

5. Crazier - Taylor Swift

6. Cancer - My Chemical Romance

7. Tears In Heaven - Eric Clapton

8. Everything - Lifehouse (ez a szám végig inspirálta az egész könyvet )

9. One more Chance - Madonna

Nyereményjáték

Amikor esik…. nos, a romantikához még az eső is illik! Kedvenc filmjeinkből válogattunk a játékunkhoz, csupa esős jelenetet. Nincs már dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott állomáson felismert film címét. Sok szerencsét!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/20 Kelly & Lupi olvas

11/22 Angelika blogja

11/24 Media Addict

11/26 Deszy könyvajánlója

11/28 CBooks

11/30 Dreamworld

Millie Marotta - Állatok királysága

A Libri kiadó gondozásában jelent meg Millie Marotta új színezőkönyve felnőttek számára, az Állatok királysága. Lenyűgöző grafikája és aprólékos vonalvezetése szemetgyönyörködtető.Most öt blogturnés állomáson keresztül velünk együtt színezhettek és ha játszotok, akár nyerhettek egy példányt a könyvből.

Millie Marotta: Állatok királysága

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633107157
Oldalszám: 96 oldal
Fordító: Abody Rita

Fülszöveg:

Ez a varázslatos színezőkönyv hetek óta vezeti az Amazon sikerlistáját és szinte minden jelentős könyvpiacon megjelent már.
MERÜLJ EL AZ ÁLLATOK ÁLOMSZERŰ KIRÁLYSÁGÁBAN
Millie Marotta, a könyv illusztrátora Walesben nőtt fel, növények és állatok színpompás társaságában. Jelenleg tengerparti stúdiójában él és dolgozik, és az őt körülvevő csodálatos vadvilágból meríti inspirációját.Most bárki személyessé teheti az alkotó gyönyörű rajzait, és megalkothatja saját elképzelése szerint az állatok királyságát. Íme, a növények és az állatok tökéletes világa, amely felfedezésre vár: a kicsiny bogárkától amelynek szárnya szivárványos színekre áhítozik , a hatalmas bálnáig, amely a mesés óceáni mélységeket járja. Nincs szükség semmi egyébre, mint tollakra, ceruzákra és egy cseppnyi képzelőerőre.

Saját véleményem:

A Pandala-szigetek színező után nem is volt kérdés, hogy tovább színezzek-e. A választásom pedig nem véletlen. Állatbolond vagyok, az életemben fontos szerepet játszanak az állatok, olyannyira, hogy legnagyobb álmom, hogy egy napon velük "dolgozhassak". Amióta csak az eszemet tudom, élek-halok értük (leszámítva a bogarakat, rovarokat), így ez a kötet maga volt a megtestesül Mennyország számomra.

Magának a színezőnek a kivitelezése minőségi. A lapok rendkívül strapabíróak, tehát bátran lehet használni színeket, mert nem üt át, nem ázik el, nem szakad ki. Sőt, ha összecsukjuk, akkor sem fogja meg a szemközti oldalt. (Pedig most direkt készültem extra lapokkal, amiket összecsukásnál becsúsztattam az oldalak közé, de - szerencsére - felesleges volt.) Ráadásul a könyv is jó masszív, tehát nyugodtan le lehet vele telepedni bárhova, bármilyen pozícióba anélkül, hogy valami keményebb dolgot kéne alárakni.

Az ábrák... na, azokat nem is lehet szavakkal kifejezni. Amikor megkaptam a színezőt, már a borítónál elvesztem, de az semmi volt ahhoz képest, ami belül fogadott. Káprázatos, élethű, finoman, ámde részletesen kidolgozott élőlények sokasága tárult elém. Kábé háromszor kellett végiglapoznom, minden oldalt egyenként megcsodálva, mert nem tudtam betelni velük. És ahogy nézegettem, mindegyikük azért sikítozott, hogy életre keltsem őket.

Millie Marotta megtartotta az élőlények egyedi formáját, s főbb jellegzetességeiket, néhányuknál mégis egy kis csavart vitt a dologba. Az állatok bundája/páncélja helyett szövevényes növénymotívumokkal díszítette, s alakította ki mintázatukat, amitől művészi hatást kaptak.
És bár ezúttal az állatoké a főszerep, azért jó néhány növénnyel is találkozhatunk, elvégre is szerves részét képezik az élővilágnak. Tudjátok, az élet körforgása, amiről Mufasa mesél Simbának Az oroszlánkirályban. Állatok nélkül nincsenek növények, növények nélkül pedig nincsenek állatok.

A másik dolog, ami feltűnt első vizsgálatra, és kicsit sokkolt is, az a rajzok részletessége. Nyilván egy rutinosabb színezőnek ez már meg sem kottyan, de nekem, mint újoncnak azért megemelkedett a szemöldököm, és picit be is pánikoltam. Rengeteg apró részlet figyelhető meg az egyes ábrákon, amikről persze eldönthetjük, hogy egyesével pepecselgetünk velük, vagy szabadabban mozgatjuk a színezőeszközünket.
Én kipróbáltam ezt is-azt is, de jelenlegi fejlettségi szintemen még többször éltem az alkotói szabadságom jogával. Bár azt azért hozzáteszem, ha nem is sokkal, de találkozhatunk lazább kidolgozású oldalakkal is.

Számomra tehát újfent élvezet volt elmerülni a fantázia birodalmában, ahol mindenütt színek és állatok vettek körül.
Amellett, hogy színezés közben átjár egy egészséges szintű türelmetlenség - szeretném mielőbb látni a buksimban megjelenő, kész képet -, kikapcsol, megnyugtat, kiszakít a szürke hétköznapokból, és messzire űzi a gondokat.
Úgy vélem, ezek a felnőtt színezők nagyon jók arra, hogy felszabadítsák az ember gátlásait. Segítenek megnyílni, ellazulni. Olyan atmoszférát teremtenek, ahol minden az alkotón áll. Ha úgy kívánja az ember, megmaradhat az élőlények eredeti színeinél, de akár létrehozhatja a saját fantáziafiguráit is. Sőt, bizonyos esetekben Millie Marotta játékos instrukciókat is ad, hogyan tehetjük még egyedibbé a figuráit.

Összességében tehát csak ajánlani tudom az Állatok királyságát. Aki szereti a színezőket, és/vagy állatbolond, nem fog csalódni. És komolyan mondom minden szkeptikusnak, próbáljátok ki! Bármennyire is furcsán hangzik, egy színező lehet a saját kis kuckónk, vagy társasági élmény. Egy biztos, színezni varázslatos élmény.
   
 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:elefántok, szarvas és a csacsi voltak a kedvenceim

Kedvenc jelenet: nem jelenet, de pozitívum, hogy a kétkedő anyu is kedvet kapott a színezőhöz

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ha már állatok, akkor barangoljunk mi is el az állatok világában.
Ezúttal nincs más dolgotok, mint kitalálni milyen állatok rejtőznek a különböző állomásokon. persze amennyire egyszerűnek hangzik, nem az. Egy kis nehezítése lesz számotokra, találós kérdések formájában bujkálnak.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Megfejtendő állat:
Él egy állat erdőn, réten,
bezárja a házát télen.
Kimegy, hogyha itt a tavasz,

mégis, félig otthon marad.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/13 Kelly & Lupi olvas

11/16 Szembetűnő

11/19 Deszy könyvajánlója

11/22 Insane Life

11/24 Dreamworld

Debbie Macomber - A fagyöngy alatt

Debbie Macomber ízig-vérig karácsonyi regényében két fiatal megható - és sokszor megmosolyogtató történetét követhetjük nyomon a nehéz kezdettől a fagyöngy alatti beteljesülésig.

Debbie Macomber: A fagyöngy alatt

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438180
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Szentesi Mária

Fülszöveg:

Addie Folsom egykor nagy álmokat szövögetve vette nyakába a világot. A lány az érettségi vizsga előtt otthagyta az iskolát, sőt a szülői házat is, hogy a maga útját járja. Immár felnőttként, édesapja halála után hazatér, hogy az anyjával töltse az ünnepeket. Ám valósággal földbe gyökerezik a lába, amikor megtudja, hogy az asszony egészen mást tervezett: a legjobb barátnőjével, Julie-val kéthetes floridai hajóutazásra indulna. Úgy tűnik azonban, egy baleset keresztülhúzza a számításaikat. Julie fia, Erich, akit Addie a háta közepére kíván, balesetet szenved. Mivel a lány tudja, az édesanyjának mekkora szüksége van erre az útra, kénytelen-kelletlen felajánlja, hogy gondját viseli a férfinak a távollétükben. Erich azonban mogorvább, mint valaha, sőt az ünnepeket is utálja. Vajon némi égi segítség elegendő lesz ahhoz, hogy a karácsonyi csoda ezúttal se maradjon el?

Saját véleményem:

Minden október közepén eluralkodik rajtam a karácsonyi láz, amit kénytelen vagyok még hetekig elfojtani magamban. Idén sem volt ez másként, s miközben ádáz küzdelmet vívtam a bal vállamon ülő szarvacskás lénnyel, hogy még nincs itt az ideje a karácsonyi dalok hallgatásának, díszítésnek, szembejött velem ez a gyönyörű csomagolásba bújtatott, instant kis karácsony csomag. Képtelen voltam ellenállni neki, de hát: karácsony + macska-egér viszonyból kibontakozó romantika = Lilla szeme izzóként gyullad ki. És persze az is benne volt a dologban, hogy már régóta szerettem volna olvasni valamit a kiadótól.

A fagyöngy alatt azt adja, amire ilyenkor a legtöbb ember vágyik: egy kis szívet melengető csodát. Tulajdonképpen pont olyan, mint maga a karácsonyi időszak. Ahogy kinyitod a könyvet, eltölt a várakozás izgalma, majd minden egyes oldallal újabb dísz kerül a helyére, mígnem már benne vagy a karácsonyban, ami olyan gyorsan véget ér, mintha nem is lett volna, de a lelkedben még ott lobog az a bódító kis lángocska, ami egész lényedet melengeti, és jó érzéssel töltenek el a közelmúlt emlékei.

"- (...) Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene kinyitniuk."

A történet főszereplője Harry Mills egy frissen a Földre érkezett angyal, aki végre megkapja első küldetését Addie személyében. Az ő feladata, hogy újra a jó irányba terelje a makacs, húszas évei közepén járó lányt, aki hat évvel korábban abbahagyta a sulit és elköltözött a családi fészekből, hogy saját lábára álljon. Ám Harry-nek elég korlátozottak a lehetőségei, és helyzetét az emberi lét, valamint az azzal járó érzelmek sem könnyítik meg.
Noha odafent felkészítették a legtöbb dologra, az emberi testtel járó bonyodalmakról senki nem beszélt számára, így az újonc angyalra az újdonság varázsával hat a düh, a harag, vagy éppen a vonzalom érzése. Ebből kifolyólag rengeteg galibába keveredik munkahelyén, a helyi fősulin, ahol minden lépését árgus szemek lesik, szerelmével üldözni kezdi a franciatanárnő, és a mogorva igazgató állandóan az irodájába hívatja.

Harry csetlései aranyosak, állandóan mosolyt csalnak az olvasó arcára. Én teljes mértékben el tudtam hinni róla, hogy tényleg egy újonc, testet öltött angyal, aki folyamatosan új kihívásokkal találja szembe magát, s tiszta lelke végett rácsodálkozik a halandói élet furcsaságaira. És pont a szeplőtlenségéből fakadó jóhiszeműsége az, ami folyton folyvást bajba sodorja. Emiatt még azt is elnéztem neki, hogy tulajdonképpen nem sokat tett küldetése érdekében - bőven elég volt leszerelnie a hormontúltengéses tanárnőt.

Mindeközben Addie, a regény másik főszereplője belátva, hogy évekkel korábbi elképzelését nem sikerült megvalósítania, visszaköltözik édesanyjához, és beiratkozik esti suliba, hogy letehesse az érettségijét. Úgy tervezi, hogy az apja halála utáni első karácsonyt együtt tölti édesanyjával. Csakhogy az asszony a szintén özvegy szomszédjával befizetett egy egzotikus hajóútra, ami kis híján meghiúsul a szomszéd hölgy goromba fiának balesetével. A lánynak kell némi angyali lökés ahhoz, hogy végül magára vállalja Erich gondozását, minthogy a jóképű srác egyben gyerekkori szerelme, és élete megkeserítője. Utálják egymást, mint kutya és macska.

A fiatalok kényszerű helyzete tehát ezen a szálon is gondoskodik kellő mennyiségű humorról. Addie és Erich mély megvetéssel, pusztán a legszükségszerűbb kommunikációra szorítkozva indít. Állandóan beszólogatnak egymásnak, mindenért zsörtölődnek. De igaz a mondás, miszerint a gyűlöletet csak egy hajszál választja el a szeretettől, és esetükben az egymás utálásába ölt erős érzelmi töltet szép lassan átbillenti a mérleg nyelvét. Az odáig vezető út azonban elég rögös, tele van gúnnyal, viszolygással, félelemmel és féltékenységgel, amin az sem segít, hogy két rettenetesen konok emberről van szó.
A könyv hosszúságából adódóan nincs időnk arra, hogy mélyebben is megismerjük őket, ám az szemmel látható, hogy Addie és Erich is szeret kiállni a maga igazáért. Tele vannak tüskékkel, amiket részben egymásnak okoztak, részben pedig az élet döfte beléjük.
Addie folytonos félelemmel fordul a srác felé, retteg tőle, mikor tol ki vele újra, ám ezt leszámítva végtelenül pozitív lány, aki készen áll a változásra, hozzon az bármit is. Nem mellesleg pedig rajong a karácsonyért, és az azzal együtt járó dolgokért. Míg vele ellentétben a mufurc Erich tűzként kerül mindent, ami az ünneppel kapcsolatos.  Ugye mondanom sem kell, hogy Addie számára ez felhívás keringőre? Eltökéli, hogy ha törik, ha szakad, kinyitja a férfi szívét, és megszeretteti vele ezt a varázslatos ünnepet.

Kettejük csatározásai aranyosak, és sokszor több rejlik bennük, mint, amit a felszínen láthatunk. Szívesen olvastam volna róluk többet is, mert bőven lett volna még mit boncolgatni akár több száz oldalon át is. De tudom, ez nem egy lélektani-, hanem szórakoztató, karácsonyi regény. Ahhoz mérten pedig jó volt. Sőt az írónőnek sikerült még a kémiát is megfelelő mértékben belecsempésznie. Hiába gyors ütemű, a vonzalom első perctől érezhető.

Összességében tehát azt kaptam, amit vártam. Néhány óra önfeledt, karácsonyi hangulatú kikapcsolódást - amit az olyan háttérelemek, mint a havas táj, fenyőfadíszítés, sütisütés, villódzó karácsonyi fények, angyali csodák tettek még varázslatosabbá. De mindemellett nagyon tetszett még a különleges összetételű, ilyen-olyan problémákkal küzdő, ámde nagyon is szerethető osztály (szívesen olvasnék velük egy-egy saját regényt is), valamint a könyv alapját is alkotó Karácsonyi ének c. mű bevonása (bevallom, engem ezidáig elkerült Dickens története, de Addie annyira felcsigázott, hogy idén ezen változtatnom kell). Szóval minden hibája és hiányossága ellenére megmelengette a lelkemet. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy cseppnyi csodára vágyik. Ideális olvasmány a karácsonyfa mellé gubózva.
Ui.: ha ismeritek az Angyali érintés c. sorozatot, akkor ez pont olyan, mint egy rész abból.

 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Addie, Harry, Celeste, Danny

Kedvenc jelenet: a fagyöngyös, valamint minden Harry rész

Negatívum: az ápolás és gondozás részből hiányzó tényleges ápolás

Borító: 5/5

A fagyöngy hagyománya

Az angolszász hagyomány szerint, akik fagyöngy alatt csókot váltanak, azoknak a szerelme örökké tart.

A skandináv legenda szerint egyszer régen, még az idők kezdetén Odinnak, minden istenek atyjának és Friggnek a házasság istennőjének született egy gyermeke, Balder. Aki a tisztaság és a fény istene lett. Idővel gyönyörű fiatalemberré, délceg és daliás ifjúvá vált. Egyszer figyelmeztetést kapott, hogy az életére törnek.  

Édesanyja Frigg minden élettelentől és élőtől kicsikarta a védelem ígéretét: nem bánthatja Baldert.  

Ám a nagy védelmi hadjáratban elfeledkezett egyetlen növényről: a jelentéktelen fagyöngyről. Loki, az ártó isten kihasználta mulasztását, és a növényt maga mellé állította. 

Egyszer csak elérkezett a végzetes nap. Bált rendeztek az isteneknek, ahol is a fő attrakció a sebezhetetlennek – hitt – Balderra lövöldözés volt.

Egyszer csak a vak isten, Hod került sorra fagyöngyből készült nyilával, melyet nem meglepő módon Lokitól kapott ajándékba.

A fegyver célba talált: befúródott Balder testébe, aki holtan rogyott össze a végzetes találattól.

A hőn szeretett Balder halála minden istent megrázott. Édesanyját, Frigget felhatalmazták, hogy büntesse meg kedve szerint a fagyöngyöt. A házasság istennője fájdalmában zokogni kezdett. Könnyei apró fehér bogyókká változtak a fagyöngyre hullva.

Szomorú arcát valaki vigasztalólag megcsókolta hirtelen. Erre a megbocsátás tanújelét adva így szólt: „Senkinek nem okozhat a fagyöngy többé szenvedést! Mindenki, aki alá áll, lehetőséget kap, hogy egy csókkal tegyen tanúbizonyságot megbocsájtásáról és a szeretetéről.”

(forrás: Nőiportál)

Nyereményjáték

Debbie Macomber léleksimogató történeteit világszerte imádják, így nem meglepő, hogy néhány művéből filmet is forgattak. De vajon sikerül-e kitalálni mindegyiket? Mostani játékunkban hat filmadaptáció címét (magyar és eredeti címeket egyaránt elfogadunk) kell megírnotok a rövid rávezető leírások alapján. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Film:
"Doris Roberts másodszor keltette életre Emily Merkle karakterét ebben 2010-es karácsonyi családi moziban."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/15 Angelika blogja

11/17 Kristina blogja

11/19 Szembetűnő

11/21 Kelly & Lupi olvas

11/23 Dreamworld

11/25 Insane Life

Jacob Grey - Vadak

A Kolibri Gyerekkönyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jacob Grey Vadak – A fehér varjú hangja című regénye, a Vadak sorozat első része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és ismerjük meg együtt a fiút, akit varjak neveltek fel, fedezzük fel vele és három hű társával együtt a múltban rejlő titkokat.
Az út első napjára 2015. november 22-én kerül sor, majd ezt követően másik három blogger segítségével ismerhetitek meg a Vadak világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Vadak – A fehér varjú hangja című könyvből.

Jacob Grey: Vadak

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155541803
Oldalszám: 302 oldal
Fordító: Magyari Andrea

Fülszöveg:

Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

,,Az idegen kopogtat, majd elfordítja a fejét. Egyenesen Krára néz. Most a varjak is elmentek, és a világon senki nincs itt, csak Kra és az idegen.
A fiú egy aranygyűrűt pillant meg a férfi mutatóujján. Az ékszer ovális felületére valamilyen képet véstek. Egy pók potrohának és nyolc lábának éles vonalait.
A férfi alig mozgó ajkakkal suttogja:
- Érted jöttem!"

Saját véleményem:

A Vadakra véletlenül bukkantam rá, de a borítót látva nem szabadultam, így amikor adódott a turné lehetősége, égi jelnek vettem, és óriási lelkesedéssel vetettem bele magam. És milyen jól tettem!
Az idei év rendkívül erős Middle Grade vonalon, ezért nem tudom azt mondani, hogy a Vadak a legleg olvasmányom volt ebben a műfajban, de az biztos, hogy dobogós helyet foglalt el.

A történet főhőse a kamasz Kra, aki évek óta a város parkjának egyik fáján él három vajú társaságában. Vérbeli utcagyerek is lehetne, hisz azt eszi, amit a házak mögötti kukákban talál, egyetlen ruhája van, nem jár iskolába, nem várja szerető, meleg otthon, csakhogy különleges tehetségének köszönhetően kitűnik a hajléktalan árvák tömegéből. Képes kommunikálni a varjakkal, akik emiatt nem egyszerű állatokként jelennek meg a történetben, hanem a fiú barátaiként, családjaként, segítőiként.

Jacob Grey Kra nem mindennapi helyzetével egy kellően komor, s egyben rendkívül izgalmas alapot hozott létre, melyben adott egy fiú, aki állatok közt nevelkedett, felvette az ő szokásaikat, életritmusukat, miközben minden igyekezetével azon van, hogy meghúzódjon a szmogos város rengetegében, nehogy árvaházba kerüljön. Mindehhez pedig hozzáadódik a fiút olykor elfogó civilizáció utáni kíváncsiság  Kra szeret a helyi könyvtárból "kölcsönzött" képeskönyveket nézegetni, vagy leselkedni a fájával szemben lakó, vele egyidős lány után.
De van még valami, ami megkeseríti a srác életét, mégpedig a szüleitől való elválásának emléke, mely rémálom formájába éjről-éjre kísérti. Ám egyik éjszaka az álom nem szakad félbe a szokott helyen, hanem tovább folytatódik őt felrepítő varjúsereggel, a házukat ellepő pókokkal, titokzatos jelképpel, és egy rémisztő férfival kiegészülve. Kra-nak ébredés után ideje sincs felocsúdni, máris egy rendőrségi akció kellős közepén találja magát, annak a bizonyos, sokat lesett lánynak az oldalán.

A cselekmény innentől hátborzongató fordulatot vesz, a két gyerek pedig akaratlanul is részesévé válik az eseményeknek. Ám kíváncsi természetük végett okos kis nyomozókként kalauzolják végig az olvasót ezen a titkokkal kikövezett úton.

Az író egy nagyon komplex világot hozott össze a Vadakkal, ahol szinte minden mindennel összefüggésben áll. Bármerre is mozduljanak a srácok, újabb rejtélyekbe és válaszokba botlanak, melyeket kellő nyomozás és agyalás után ügyesen illesztenek össze. Ennek következtében a történet mindvégig dinamikus tud maradni, egyetlen pillanatra sem veszti el olvasója figyelmét.
Nekem nagyon tetszett a titok több szálra kifutó terjedelme, akárcsak az, hogy Jacob Grey egyszerre három szálat is mozgatott, jó időben és mennyiségben váltakoztatva őket.  A Kra családjával történtek érzelmi töltetet vittek a műbe, a Vadak mibenléte keretet adott a sorozatnak, míg a Szövőember körüli felfordulás az izgalmi faktorért felelt.
Ezek kombinációjával pedig, ha nem is teljes, de átfogó képet kaphattunk erről az új, egyedi fajról, a Vadakról (minden Vad egy-egy állati fajjal képes kommunikálni, valamint az irányítása alá vonni azok képviselőit).

Tudom, hogy sokan az új Harry Potterként emlegetik a világon, de én az ilyesféle kategorizálásokat annyira, de annyira utálom. Inkább azt mondanám, hogy a történet bizonyos aspektusaiban mutat némi hasonlóságot vele (például a legrettegettebb Vad, a halott Szövőember és az őt éltető gonosz Vadak csapata kissé hajaz Voldemortra, és az ő követőire; akárcsak a Kra szüleivel történtek), de ha már boncolgatjuk a témát, akkor egész nyugodtan felhozható Maugli, Tarzan, de még a Holló c. film is. Ellenben engem mindez egyáltalán nem zavart, mert bőségesen tudott újjal szolgálni.

Állatbolondként nagyon élveztem, hogy ekkora szerep jutott számukra is a történetben (az állandóan zsörtölődő Morc, és a mindig éhes Rikacs haláli figurák), de ami még ennél is jobban tetszett, hogy a szerző több esetben is igyekezett pozitív fényben feltüntetni olyan fajokat, melyektől sokan félünk. Míg a népszerűbb állatok negatív oldalra állításával azt az üzenetet közvetítette, hogy egyik állat sem kategorizálható egyik vagy másik csoportba. Viselkedésük sok dologtól függ. És bár nem ez a főüzenet, úgy vélem a fiatalabb korosztály számára mégis hasznos lehet.

Mindent egybevetve nagyon a szívemhez nőtt ez a történet. Szerettem a gyerekeket és a nyomozásaikat, Kra civódásait a varjakkal, akik észbontó vagy éppen sejtelmes figurák; a sorra felbukkanó, segítő szándékú Vadakat, a Vadak történelmét, a történetet körüllengő misztikus és félelmetes hangulatot, de leginkább azt szerettem, hogy érzelmeket váltott ki belőlem. Rengetegszer rettegtem, undorodtam, vagy éppen tövig rágtam a körmömet. (A közeli börtönből kiszabadult veszélyes Vadak amellett, hogy egy nagy horderejű szertartásra készülnek a Szövőemberrel kapcsolatban, mindvégig gondoskodnak arról, hogy gonosz, krimiszerű pillanatokból ne legyen hiány.)
A Vadak nem egy szép tündérmese, épp ezért nem is ajánlanám 12 éves kor alatt, afelett viszont nagyon. Ha egy tartalmas, jól kidolgozott, szépívű, pergő cselekményű, hátborzongató elemeket bátran alkalmazó történetet szeretnétek a kezetekbe venni (vagy kiskamasz kezébe adni), akkor a Vadakat bátran ajánlom fiúknak, lányoknak, fiatalabbaknak, és idősebbeknek egyaránt. Csak egyre figyeljetek: ne olvassátok olyan személy mellett, aki csótányra hasonlító datolyát eszik. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Kra, Rikacs, Morc, Tejes, Morzsa

Kedvenc jelenet: Morc és Rikacs megjegyzései

Negatívum: a másvilágos rész

Borító: 5/5

Borítók

Nyereményjáték

A Krát felnevelő varjak korukban, színükben és személyiségükben különböznek egymástól, de a varjakat a valóságban nem eszerint különítjük el, hanem fajok szerint. Mi most ezeket a fajokat keressük. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon lévő bejegyzésekben a kiemelt betűk segítségével kitaláljátok, hogy melyik varjúfajokra gondoltunk. A faj nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.
Ha kitaláltátok mind a négy faj nevét, esélyetek nyílik megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott Vadak – A fehér varjú hangja regény egy példányát!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Dreamworld

11/23 Könyvszeretet

11/24 Kelly & Lupi olvas

11/25 Deszy könyvajánlója

Rebecca Donovan - Mi lenne, ha...

Milyen lehet, ha másodszor is először találkozol a lánnyal, aki tetszik? De vajon tényleg ő az?  A “Mi lenne, ha” kérdések pedig ott motoszkálnak a fejedben…
November 14-e és 22-e között a Blogturné Klub tagjai is végigjárják ezt az utat Callel, rengeteg kérdéssel és rejtéllyel, meg egy sor emlékkel, ami csak még több kérdést szül. Tarts velünk Te is, nem semmi kaland lesz!

És ha ügyesen játszol velünk, a What If - Mi lenne, ha c. könyv három példányának egyike is a Tiéd lehet!

Rebecca Donovan:What If - Mi lenne, ha...

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616865
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Beck Anita

Fülszöveg:

Mi történne, ha kapnál egy második esélyt, hogy megismerkedj valakivel? Cal Logan döbbenten ismeri fel Nicole Bentley-t egy kávézóban, több ezer mérföld távolságra szülővárosuktól. Egy éve együtt érettségiztek, és azóta senki sem hallott a lányról. Csak éppen ez a lány mégsem Nicole. Külsőre pontosan úgy fest, mint Cal gyerekkori nagy szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs, hogy kicsoda Cal. Nyelle személyisége szöges ellentéte Nicole-énak. 

Calben ellenállhatatlan vonzalom támad a lány iránt, és teljesen belehabarodik. Nyelle azonban rendkívül titokzatosan viselkedik. Cal pedig minél inkább rájön, hogy mit rejteget, annál kevésbé akarja tudni az igazságot. Amikor a múlt titkai a felszínre kerülnek, és összecsapnak a jelennel, egyetlen dolog teljesen világossá válik: semmi sem az, aminek látszik.

Saját véleményem:

Rebecca Donovan Lélegezz! trilógiája után nem is volt kérdés, írjon bármit az írónő, nekem azt olvasnom kell. A Mi lenne, ha... - ba úgy vágtam bele, hogy nem olvastam utána, miről is szól, mert ha egy szerző már bizonyított a szememben, akkor számomra nagyjából mindegy a tartalom, szeretek sodródni az árral. Persze azért voltak elképzeléseim, de tekintve, hogy a borítós hölgyeményt egy spanyol tangótáncosnak néztem, finoman szólva is mellé lőttem. Pedig a kép tényleg illik a sztorihoz.

"Ha úgy teszel, mintha nem történt volna meg, attól még nem fog eltűnni."

A Mi lenne ha... négy gyerekkori barát közös történetét dolgozza fel, mely egyszerre halad a jelenben, és a múltban.
Calt, Richelle-t és Rae-t kiskoruktól kezdve szoros barátság fűzi össze, ebbe a kötelékbe csöppen a trió utcájába költöző Nicole. A négyessé bővülő csapat ettől kezdve sülve-főve együtt lóg, de aztán évekkel később Richelle elköltözik, Nicole pedig maga mögött hagyva a többieket, a gimi elitcsapatához csapódik, majd nem sokkal később ő is felszívódik.
Rae és Cal tehetetlenségükben beletörődnek egykori barátaik elvesztésébe, noha Cal képtelen túllépni a Nicole iránti eltitkolt érzésein... így amikor egy fősulis buli után belebotlik plátói szerelmébe, cseppet meglepődik. Csakhogy azt a lányt egészen máshogy hívják, és a külső egyezések ellenére Nyelle szöges ellentéte Nicole-nak.

A cselekmény e köré a szituáció köré építkezik, s mindvégig a Nicole-Nyall rejtély áll a középpontjában. Calben folyamatosan ott motoszkál a kétely, s a látottak ellenére úgy érzi, mégiscsak Nicole-t sodorta útjába az élet. Ám ahelyett, hogy ajtóstul rontana a házba, lassú víz partot mos elv alapján hagyja az eseményeket saját ütemükben sodródni. Vele együtt pedig kénytelenek vagyunk mi is türelmesen várni, ami elég idegőrlő folyamat, tekintve ennek hosszúságát.

A fejezetek szerkezetileg két részre tagoltak, akárcsak az események. Az egyik szál a múltba nyúlik vissza, melyet a fejezetek végén lévő Nicole vagy Richelle szemszögű visszaemlékezések által próbálhatunk összerakni - amik arra lennének hivatva, hogy megismerjük és átfogóbb képet kapjunk a négyesfogat barátságáról, és annak megromlásáról, ám sokszor inkább csak nagy összevisszaságnak hatnak.
Sokáig reménykedtem benne, hogy majd ilyen módon, egy kis nyomozással és logikázással szép lassan összerakhatom a titkot, mint valami puzzle-t, de nem. Mi több, Rebecca inkább tévútra vitt.
A másik szál pedig értelemszerűen a jelen, ahol a Nyelle és Cal közti kapcsolat kibontakozása kerül fókuszba, kiegészülve a Nicole-Nyelle kérdéssel.

Cal a jelenben egy totál átlagos srác, aki sorra dönti meg a csajokat, míg nem találkozik Nyelle-lel, aki ezt követően Naprendszere középpontjává válik. Közben pedig állandóan ott motoszkál a Nicole-t érintő kérdés a fejében. Lépni azonban nem lép, nem tesz semmit annak érdekében, hogy kiderítse, inkább a mostra koncentrál.
Bevallom, bennem nem hagyott mély nyomott. A hangja kedvelhető volt, de jellemre langyos víz maradt - sajnos Evannel és Jonathannel (Lélegezz trilógia pasijai) az írónő nagyon magasra tette a lécet, amit most nálam nem sikerült megugrania, de még megközelítenie se.
Nyelle-ben viszont rengeteg tűz volt. Néha túl sok is. Becsültem az élethez való hozzáállásáért, és a bátorságáért, de öntörvényűsége olykor túl szélsőséges irányba csapott át, amivel nem igazán sikerült azonosulnom. Együtt ellenben aranyos, szenvedélyes párost alkottak, és nagyon jól kiegészítették egymást. A romantikus pillanataik egyértelműen a sztori csúcspontjait alkotják.

Magáról a rejtélyről nem írhatok, az úgy az igazi, ha végigjárjátok a kijelölt utat, még akkor is, ha az tele van elforgatott útjelzőkkel, mert úgy üt. Nem mondom, hogy maradéktalanul megelégedtem vele, és nem maradtak bennem kérdések, mert az nem lenne igaz. Viszont az érzelmi töltete, na az a földhöz vágott. Ráadásul rengeteg minden került más megvilágításba általa.

Mostanra pedig sikerült rájönnöm, hogy Rebecca Donovan szereti a sérült embereket helyrerakni, és állandó háttérelemként alkalmazza a családon belüli bántalmazás mentális vagy verbális formáját, valamint az őszinte, tiszta barátságot. Ám míg Emmáék esetében a családi bántalmazásra került a hangsúly, addig itt a barátság témaköre a fajsúlyosabb.

Így a végére érve hadd mondjam el, mennyire nem könnyű erről a könyvről írnom, elég vegyes érzéseket hagyott bennem. Katarzist nem okozott, de ettől függetlenül kedveltem. Sokszor belefásultam a lassú kibontakozású eseményekbe, mégis olvastatta magát. Egyik szereplő sem került közel hozzám, mégsem utáltam őket. A kivitelezés lehetett volna jobb is, ám a titok érzelmi töltete nyílként talált a szívembe.

Elsősorban tehát azoknak ajánlom, akik szeretik az írónő stílusát, és a rá jellemző melankolikus történetvezetést, de azok is jó kis olvasmányra lelhetnek benne, akik kedvelik az édes romantikát, és a háttérben lappangó titkokat. A Mi lenne, ha... egy csodaszép kezdetű barátság különböző fázisait mutatja be keserédes csomagolásba burkolva, amin lehet mosolyogni, sírni, reménykedni, izgulni, találgatni, s olvadozni.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Rae

Kedvenc jelenet: az epilógus előtti utolsó jelenet a listával

Negatívum: kivitelezés

Borító: 5/4

Így készült a borító

Mi lenne, ha...

Rebecca Donovan a Mi lenne, ha könyv megjelenése kapcsán egy egész kampányt elindított, amihez most a turné résztvevői is csatlakoznak! 

Az élet tele van Mi lenne, ha kérdésekkel, most mi is elárulunk egyet-egyet a sajátjainkból. 

Az én Mi lenne, ha kérdésem:

Mi lenne, ha fiúnak születek?

Nyereményjáték

Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is!
Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt.
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;)
A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/14 Angelika blogja

11/15 MFKata gondolatai

11/16 Deszy könyvajánlója

11/17 Kelly & Lupi olvas

11/18 CBooks

11/19 Zakkant olvas

11/21 Dreamworld

11/22 Kristina olvas
11/23 Könyvszeretet

Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

A díjnyertes Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában végre Magyarországra is megérkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
Természetesen mi sem hagyhattuk ki a történetet, november 20-tól 5 állomáson keresztül kalandozik a Blogturné Klub Aristotle-lel és Dantéval. Tartsatok velünk Ti is, és ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek!

Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993255
Oldalszám: 384 oldal
Fordító:  Benedek Dorottya

Fülszöveg:
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Saját véleményem:

A magyar megjelenéskor hallottam először Benjamin Alire Sáenz regényéről, és bár a borító is gyönyörű, mégsem amiatt éreztem késztetést arra, hogy elolvassam, hanem a beszédes cím, és az abban szereplő nevek miatt. Arisztotelész és Dante? Világmindenség titkai? Na, ugye, hogy izgalmasan hangzik!

Úgy kezdtem bele, hogy lényegében azon kívül, hogy a világon mindenki áradozott róla, semmi egyebet nem tudtam magáról a történetről. Bevallom, nem lett egyből kedvencem, idő kellett, míg sikerült egymásra hangolódnunk. Nem tudnám megmondani, mikor éreztem úgy először, hogy Aristotle, Dante és a többiek egyfajta képzeletbeli kis családommá váltak. De így történt. Apránként olyannyira belopták magukat a szívembe, hogy egy idő után már fájt a hiányuk, és szerettem volna még többet velük lenni. Ez már csak azért is fura, mert bár szerettem a regényt, mégsem okozott akkora katarzist, mint vártam. Valahogy elmaradt a tűzijáték. Ha indokot kéne keresnem, egyértelműen a stílust mondanám, ami nem tudom, hogy a fordításból adódik, vagy már eleve a szerzőtől fakad. Ennek ellenére úgy vélem, az Aristotle és Dante egy igazán különleges, kissé depresszív, melankolikus olvasmány, mely kiemelkedik az átlagból. 

"Azon kezdtem töprengeni, hogy a versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod."

Aristotle egy fiatal, 16 éves srác, aki kortársaihoz hasonlóan küzd a kamaszkorral. Nem találja helyét a világban, úgy érzi, nem tett még le semmit az asztalra; részben emiatt, részben pedig egy olyan okból, amit még ő maga sem ért, haragszik az egész világra. Nincsenek barátai, imádja a csöndet és a magányt. Egy nap azonban összefut a szintén furcsa nevű Dantéval, aki minden tekintetben a tökéletet ellentéte. Nyitott, kedves, érzelmes srác, jó művészi érzékkel. 

Dante felajánlja Aristotle-nek, hogy megtanítja úszni, s innentől a két srác között különleges és szoros barátság fűződik. Napról napra nyílnak meg a másik számára, és ismertetik meg egymást saját szokásaikkal, családjukkal, életükkel. Önmagukkal.

Kapcsolatuk kibontakozása izgalmas folyamat. Érdekes látni, amint a két ellenpólus találkozik és egyesül. Lassan, hónapok alatt, szinte láthatatlanul hatnak a másik félre, s alakítanak át benne dolgokat. Mert igaz a mondás, miszerint sokszor a jelentéktelennek tűnő dolgok viszik végbe a legnagyobb változást.
Aristotle és Dante esetében ez tökéletesen helytálló. Egyikük sem tesz nagy, világmegváltó dolgokat, egyszerűen élik napjaikat, sodródnak az árral, mialatt az olvasó érzékelheti fejlődésük folyamatát.

Egyébként ez a lassú víz partot mos elv az egész műre jellemző. Aki akciódús eseményekre, váratlan fordulatokra, ármánykodásra, és miegymásra számít, csalódni fog. A karaktereken van a főhangsúly. Azon, hogy miként élik meg a gyerekkor elmúlását, a felnőttlét beköszöntét, s a bennük végbemenő folyamatokat.
Mindannyian voltunk vagy vagyunk kamaszok. Tudjuk, hogy ebben az életszakaszban mennyire fontos az útkeresés. Amikor mindennél jobban lenni akarsz valaki. Szeretnéd megtalálni a célodat, és természetesen önmagadat, csakhogy a hormonok sok mással együtt megnehezítik a feladatodat. Ráadásul erre a korosztályra a legjellemzőbb a kísérletezés párkapcsolati-, azon belül is a testiség terén. Ezzel pedig meg is érkeztünk a könyv kulcsproblémájához.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, megjelenik az azonos neműek közti szerelem. Nem feltétlenül a két főszereplő közti kapcsolatra gondolok, azt derítsétek ki, ti magatok, mennyire baráti, de annyit elárulok, egyikőjük egyértelműen saját neméhez vonzódik, aminek felismeréséig sok kísérlet vezet.

"A szavak új értelmet nyernek, ha benned élnek."

A kísérletezés megint egy olyan dolog, ami intenzíven jelen van. A srácok minden téren ezt teszik. Egymással, önmagukkal, a családjukkal, környezetükkel. Kipróbálnak egy sor olyan dolgot, amit a kamaszok szoktak. Isznak, elszívnak egy füves cigit, lerészegednek, buliznak, csókolózgatnak, kimaradnak éjszakára, stb. Egyik húzza maga után a másikat. A plusz fűszert pedig a '87-88-as év, valamint az amerikai és mexikói mentalitás jelenti, amikor az emberek még egészen más értékrend szerint éltek. Kevésbé voltak nyitottak. 

Persze az amerikai kultúra már akkoriban is szabadabb felfogású volt egy tradicionális mexikóihoz képest, ahol azért sokkal fontosabb volt a becsület. Érdekes, hogy a szerző mindenféle értelemben a kettő határvonalára helyezte a fiúkat és családjaikat. Aristotle egyértelműen elfogadta származását, míg Dante, az egyébként abszolút gondtalan srác sokkal nehezebben kezelte az egészet.

A regénynek azonban van egy egészen egyedi erőssége: Benjamin Alire Sáenz be merte vonni a családokat, és majdhogynem olyan erős karakterré tette őket, mint Dantét és Aristotle-t. Ritkán találkozni olyan művel, ahol a szülők ennyire intenzíven részesei gyermekeik életének. Én a magam részéről viszont nagyon szerettem mind a két családot, a saját problémáikkal együtt (amik amúgy kihatottak a srácokra is). Kiváltképp értékeltem, hogy nem csak a fiúk, de velük együtt az anyukák és apukák is fejlődtek, okultak hibáikból.
Mindez tökéletesen konstatálja, hogy egy biztos családi háttér milyen fontos lehet az ember életében. Amikor a szülők odafigyelnek ugyan a gyerekeikre, de nem felejtik el, hogy valaha ők is voltak kamaszok. Szerintem ez az egészséges egyensúly az, ami ha nem is egészben, de részben meghatározza a jövőnket.

Aristotle és Dante története különleges helyet kapott a szívemben, a pici hiányosság ellenére is. Szerettem a fiúkkal elmélkedni, felidézni a kamaszkori útkeresést, dühöngeni, szeretni, óvni, csillagokat lesni a szabad ég alatt, bőrig ázni, vicces vagy éppen szívet melengető beszélgetéseket folytatni a szüleikkel, és úgy egyáltalán a családjukba tartozni. 

Ajánlom mindenkinek, aki valami melankolikusabb hangvételű, vagy éppen egyedi történetre vágyik, ahol a világmindenség titkának megfejtése talán közelebb van hozzánk, mint azt hinnénk

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ari(stotle), Dante, és mind a két család, na meg Láb

Kedvenc jelenet: a szülők biztatásai, és a csillagles

Negatívum: a szöveg stílusa

Borító: 5/5

Fanartok

 

Nyereményjáték

Aristotle és Dante szülei nem aprózták el, amikor furcsa nevet kellett keresniük fiuk számára. A könyvben az is kiderül, hogy a filozófia talán nem is olyan megvetendő dolog, hisz mint tudjuk, olvasni és gondolkodni jó!
Ezúttal a nevek ihlették a feladatot: minden állomáson megtaláljátok egy híres görög filozófus egy-egy mondatát, valamint az általunk választott bölcsekről készített egy-egy szobor fotóját. A feladat az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével!
A könnyebbség kedvéért minden kép kap egy betűt, és minden idézet kap egy számot (az állomások sorrendjének megfelelően az ABC szerint, illetve a számok növekvő sorrendben), így a Rafflecopter doboz soraiba elég annyit írni: pl. 1D vagy D1 - mindkét verziót elfogadjuk, és a válaszokat tetszőleges sorba írhatjátok a dobozban, itt most nem számít a sorrend, csak hogy a párok rendben legyenek.
Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz, amit várnánk, ez lenne: 1D
(Persze tudjuk, hogy Caesar nem görög filozófus, csak példa volt. :P)
Érdemes kutakodni, hiszen a helyes megfejtők közül három szerencsés a könyv egy példányával gazdagodik! :)
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

1. idézet:

„Ahogyan a múltunkat sokféleképpen magyarázhatjuk, jelenünket számtalan módon megváltoztathatjuk, és különféle lehetséges jövők állnak előttünk.”

Kép:

"A" kép

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomára is

11/20 Dreamworld

11/22 Deszy könyvajánlója

11/24 Angelika blogja

11/26 Media Addict

11/28 Letehetetlen