ÖKÖL/JOG blogturné

Július 27-én egy nagyon fontos témát feldolgozó könyvvel indul retró turnéra a Blogturné Klub. Jace-t az apja rendszeresen bántalmazza, ezért testvére segítségével próbál új életet kezdeni. Hogy sikerül-e neki, és milyen nehézségekkel kell szembenéznie az úton, kiderül három állomásos turnénkon. A játékban résztvevők között pedig egy példányt ki is sorsolunk a könyvből!

Swati Avasthi: Ököl/Jog

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632457017
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Acsai Roland
Értékelés: 5 pont - véleményem 

Fülszöveg:

A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.

Albuquerque leghíresebb fesztiválja

"Amikor világosodni kezd, Christian előremutat, én is arra nézek, és meglepődöm- Hőlégballonok pöttyözik a levegőt. Vörös, sárga, kék. Csíkos és egyszínű. Pányvák nélkül, súlytanul lebegnek a levegőben.

- A Hőlégballon Ünnep - magyarázza Christian. - Mirriammel jöttünk ki ide tavaly. Ennél jobb helyről nem is nézhetnénk, nem igaz?

Kióvakodunk a szirt szélére. Előveszem a fényképezőgépet, és megpróbálok fotózni. De amikor a keresőbe nézek, valami elveszik a képből. Próbálkozom egy darabig, aztán rájövök, hogy a bátyámnak már elege lehet belőlem. Csak ülünk, és lógatjuk a lábunkat a feneketlen mélység felett, és figyeljük az eget, amíg megtelik apró pöttyökkel."

Új-Mexikó fővárosában, Albuquerque-ben 1972 óta minden évben megrendezik a világ legnagyobb hőlégballon fesztiválját. A látványos Albuquerque International Balloon Fiesta alkalmával több száz hőlégballon ereszkedik fel a levegőbe.

A fesztivál a 70-es évek óta annyira népszerű lett, hogy 2000-ben már 1019 hőlégballon lebegett Albuquerque felett, de ennyi ballon felszállását a hatóságok már nem találták biztonságosnak, ezért később 750-re, 600-ra majd 500-ra limitálták a résztvevők számát. A fesztiválra rengeteg néző kíváncsi, legalább 800 ezer embert vonz a légi látványosság.

(forrás: érdekes világ)

Idézetek

"Mindannyian azt kívánjuk, bárcsak erősebbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, és egyikünknek sem sikerül úgy végigélni az életet, hogy ne bánna meg valamit."

"Lehet újra ép, ami megsérült?"

"– Ki az?
Tényleg kaputelefonon kell ezt megbeszélnünk? Emlékszel rám? A testvéredre, akit elhagytál? Na, megjöttem!" 

"Egy mulasztást el lehet intézni annyival, hogy „hoppá, sajnos kiment a fejemből"; de a hazugság módszeresen elhiteti a másik emberrel egy hamis dolog igaz voltát."

"– Azt hiszed, hogy még csak tizenhat éves vagyok, és fogalmam sincs róla, mi a szerelem, ugye?
Megrázza a fejét, és megint szomorúan mosolyog.
– Inkább arra gondolok, hogy az az egyetlen időszak, amikor képesek vagyunk igazán szeretni. Félelem nélkül. Az első nagy szakítás után már jobban vigyázunk., jobban rejtegetjük magunkat."

"Te jó ég, erre mondják azt, hogy meggondolatlanul ne ugorj bele semmibe. De mást is mondanak. Carpe diem. Még a közhelyek is ellentmondanak egymásnak. Öregem, ez a világ leghosszabb zuhanása, van időm arra, hogy mindezt végiggondoljam."

 "A falnak préselődöm, a vállam lyukat üt a gipszben. Veszekedés szakos hallgató vagyok.
(…)
– Mi lenne, ha ezúttal elmondanád az egészet. Azért szöktél el, mert az apád vert, ugye?
Veszekedésóra első lecke: kezdjük egy rávezető kérdéssel.
(…)
– Na, ezért nem akartam elmondani! Most már mindent erre fogsz visszavezetni, mintha csak ennyi lennék! – emeli fel Christian a hangját.
Veszekedésóra, második lecke: ne legyél az első, aki kiabálni kezd, mert akkor beismered a bűnösséged.
(…)
– Helyes, ismételgesd csak, miközben az öcsédet kihajítod az út szélére!
Veszekedésóra, harmadik lecke: a veszekedésnek saját ritmusa van. A szavak csak gyűlnek, gyűlnek, aztán egyszercsak kiömlenek – gyorsan és hangosan."

"Segítségkérően Mirriamre nézek. Leteszi a könyveket a pultra, és a kávéjába szürcsöl. Aztán megfordul, és lássuk-mekkora-seggfej-vagy módon csípőre teszi a kezét, és szegény-Christian-hülye-öccse-aki-tönkreteszi-az-életét tekintettel rám mered."

"Kezdhetem a hazudozást.
Miközben a szélvédőn át azt az épületet nézem, amiben a bátyát lakik, megpróbálok kitalálni valami hihetőnek tűnő hazugságot. De semmi nem jut az eszembe. Esetleg az „Itt voltam a szomszédban, gondoltam, beugrom… " Na, persze. Chicagótól Albuquerqueig tizenkilenc órányi az út. …
Mi lenne, ha azt mondanám: „Kaphatnék egy kanál cukrot, szomszéd?" Vicces. Vagy: „A tökéletes burrito örök keresésének egyik állomása vagy?""

"Kinek jutna eszébe meztelenre vetkőztetni egy sakkbábu miatt? A királynőnek köszönhetően, ami kidudorodik az alsómból, úgy nézek ki, mintha az isten különlegesen kegyes lett volna hozzám."

"– Arra gondoltam, hogy hasonlítasz rá – fintorog az orrával, és visszateszi A könyvtolvajt.
– Inkább Algernonra hasonlítok.
– A laboratóriumi egérre, akin kísérleteznek?
Mirriamra pillantok, aztán a szám elé teszem az ujjam, és a legjobb Elmer Fudd-hangomon suttogni kezdek:
– Majadj nagyon, nagy cse-csendben! Kiséjleteznek ja-jajtam."

Nyereményjáték

A családon belüli erőszakkal küzdeni nagyon fontos, és még fontosabb tudni, hová fordulhat az ember, ha ilyen helyzetbe kerül. 

Ezúttal nincs más dolgotok a játékban, mint családvédő szervezetek Facebook oldalaira ellátogatni, és ezt jelezni a Rafflecopter dobozban. 

Figyelem! A nyertes jelentkezését az értesítő e-mail kiküldésétől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/27 Media Addict
07/29 Dreamworld - Extra állomás
07/31 Deszy könyvajánlója

Enigma blogturné

Lena sokáig nem tudja, hogy érző. Egyetlen érintésével láthatja a múltat, a jelent és a jövőt. Szülei tragikus halála után sosem látott nagybátyjához kerül, ahol megismeri Alexet, a fiút, aki folyton felkavarja, feldühíti, máskor meg olyan kedves hozzá. Lenának a szerelemen túl súlyos fenyegetésekkel is szembe kell néznie…

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Enigmát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.

Helena Silence: Enigma

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454634
Oldalszám: 360 oldal

Fülszöveg:

Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Interjú az írónővel

- részlet -

Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Ha kíváncsiak vagytok, melyik karakter áll legközelebb Helenához; honnan ered az a meglepő brutalitás, ami vissza-visszaköszön a regényeiben; mik a jövőbeni tervei, vagy csak szeretnétek megtudni néhány kulisszatitkok az Enigmával kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes interjút, amit ide kattintva érhettek el.

Nyereményjáték

Az Enigmában fontos szerepet kap Victor és Alex csodás farmja, ahol pompás lovak vannak, akiket Lena nagyon megszeret.

A mostani játék során leírást és képet találtok egy lóról, a feladat pedig megfejteni, hogy milyen fajtájú lóról van szó. A ló fajtáját kéretik beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába :)
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Mai paci:

"A ........ tulajdonképpen nem egy külön fajtát, hanem egy színt jelöl. A Spanyolok hozták be Amerikába, és ma már a Quarter Horse-ban és a Saddlebred-ben is előfordul. A nevét egy spanyol donról, Juan De ........-ról, vagy egy aranyfakó színű spanyol szőlőfajtáról kapta. Bár nem szigorúan különálló fajta, tenyésztése mégis népszerű az USA-ban. 

Izabella királyné több mint 150 ........ lovat tartott annak idején a királyi birtokán."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/23 Media Addict - Borítótervek

07/26 Dreamworld - Interjú az írónővel

07/29 Deszy könyvajánlója

Helena Silence interjú

Mostani interjúalanyom nem más, mint Helena Silence, az Enigma és az Ezüsthíd írónője, akinek első regénye immár a második kiadásnál tart, és amellyel a napokban egy retro blogturné is kezdetét vette. Ennek apropójából kerestem meg őt egy interjúval, amire nagyon készségesen igent mondott.

forrás: Könyvmolyképző

Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban kedvelsz, közelebb áll a szívedhez, mint a többiek, vagy egyformán szereted őket?

Victor áll a legközelebb a szívemhez. Olyan döntéseket kellett meghoznom vele kapcsolatban, amik néha nehezek voltak, de az ő útja valahogy mindig tisztábban látszott előttem.


Az Enigmával, netán az Ezüsthíddal kapcsolatban létezik olyan kulisszatitok, amit szívesen elárulnál nekünk?

Sokan szerintem tudják, hogy az Enigma olyan siker lett, amiről álmodni sem mertem, amikor elküldtem a kéziratot a kiadónak. Azt gondoltam, nem veszíthetek semmit, és bejött. Nagyrészt szerencsének éreztem, de most már tudom, hogy nem az volt. Az Ezüsthídnál már megvolt a nyomás az olvasók felől. Várták a folytatást, ugyanakkor sokan tartottak tőle, hogy nem lesz olyan jó, mint az Enigma. Ezért igyekeztem úgy megírni a könyvet, hogy a végén azt érezhessék az olvasók, megérte várni rá, mert még jobb lett, mint az első rész.
Sokan azt is biztos tudják, hogy Kemese Fannival sokszor írtunk együtt egy pesti könyvtárban, és beszéltük át a benyomásainkat. Úgy gondolok rá, hogy húztuk egymást a jó irányba, és végül sikerült együtt is megjelennünk. Ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek mindkettőnknek.
Egyszer kivettem egy hét szabadságot, és minden napot a könyvtárban töltöttem, az Ezüsthíd végét írtam, és közben ordítós zenét hallgattam. Azt hiszem, ez is kulisszatitoknak számít. :)

Az írói álneved igencsak beszédes, és azok, akik egy-egy dedikálás, vagy könyvbemutató során találkoznak veled, maguk is megtapasztalhatják, mennyire találó a személyiségedhez. Ugyanakkor, ha kezükbe veszik az Ezüsthidat – vagy akár az Enigmát -, egészen sokkoló élményben lehet részük. Muszáj tehát megkérdeznem, hogy egy magadfajta csendes, visszafogott, aranyos lánynak honnan jön az a fajta brutalitás, kegyetlenség, aminek aláveted egyik-másik szereplődet?

Szerintem nem létezik olyan ember, aki ugyanazt az arcát mutatja a külvilágnak, amilyen valójában. Ezért is volt részben ijesztő a könyvek megjelenése. Leleplezésnek éreztem, hisz ezzel több ezer ember beleláthat a fejembe. Az írói álnévnek is ez lett az egyik oka. Nem akartam, hogy túl sokan tudják, azok az én gondolataim, az én képzeletem szülte alakok és események. Idővel persze ez is könnyebb lett, de még mindig furcsa számomra is belegondolni. Én ismerem a legjobban önmagam, számomra nem voltak olyan meglepőek a könyvekben olvasott fordulatok. Imádtam írni a véresebb részeket, van a kegyetlenségben és a halálban valami kettősség. A hűvös elegancia és a mocsok. Nehéz jól ábrázolni. Igyekeztem úgy alakítani a történeteket, hogy minden részem ott legyen benne, de bevallom, akkoriban többet olvastam és több filmet néztem a sorozatgyilkosokról és a halálról, mint a szerelemről. Mégis, az Enigma sorozat véleményem szerint inkább a pozitívabb érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Ez az énem úgy tűnik, mindig felülkerekedik.


Végül, de nem utolsósorban: a jövőben számíthatunk tőled újabb történetekre? Ha igen, mondanál róluk pár szót?

Persze, most egy új könyvön dolgozom, ami remélhetőleg önálló kötet lesz, de még nem látom a végét, ezért nem tudom biztosan. A történetről egyelőre nem szeretnék semmit elárulni, mert még nem bízom magamban eléggé ahhoz, hogy biztosan tudjam, menni fog-e. Amint sikerül ráakadnom a megfelelő útra, mesélni fogok róla.

Köszönöm az interjút! :)

Bane krónikák 4. rész - Az éjféli örökös

Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan - Az éjféli örökös

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737521
Oldalszám: 56 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:

Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel… A tizenhat éves James Herondale-lel.

Saját véleményem:

Ezúttal a 20. század eleji London válik helyszínünké, ahol Magnus idestova 25 éve nem járt. Egészen pontosan azóta, hogy A hercegnőben történt események után elhagyta a várost. 

Visszatérése újra felidézi benne a múlt fájó emlékeit, így hát első útja egy olyan helyre vezet, ahol a tisztesség, mint olyan nem létezik. Mielőtt azonban elmerülhetne gondolataiban, és átadhatná magát a züllés örömeinek, egy leszakadó csillárra, és annak gyilkosára lesz figyelmes. A felfordulás okozója pedig nem más, mint egy jó kiállású, fekete, göndörödő hajú, markáns arcú Árnyvadász. Bár Magnus tudja, hogy nem lehet egykori barátja, Will Herondale, a hasonlóság mégis úgy vonzza, mint szentjánosbogarat a fény.

Az ifjú, ittas állapotban lévő Árnyvadász és Magnus találkozója végül sorsdöntő fordulatot eredményez, amikor a boszorkánymester megtudja, nem más áll előtte, mint Will fia, James Herondale, apja még önfejűbb, makacsabb, elkeseredettebb, őrültebb változata, aki eszement randalírozásba kezd a városban... és hát tudjuk, hogy Magnusnak a megtört szívű, sérült "emberek" a gyengéi...

"– Apám el volt átkozva – felelte a fiú a sötétből. – Én viszont? Én kárhozott vagyok."

Az éjféli örökösről minden ismerősöm ódákat zengett, részben emiatt, részben pedig a Pokoli szerkezetek szereplőinek viszontlátása miatt voltam nagyon kíváncsi rá. Ugyanakkor volt bennem egy kis félsz. Cassie a TID során megszámlálhatatlan alkalommal zúzta össze a szívemet, míg a befejező kötettel apró szemcsényire őrölte. Tartottam attól, miként fogok ép lélekkel kikeveredni abból, ha immár az új felállásban látom őket. Elárulom: sehogy. 

Will és Tessa viszontlátása újfent megdobogtatta a szívemet. Hiába telt el huszonöt év, szinte semmit nem változtak mentalitásban. Csak boldogok, kiegyensúlyozottak lettek, és ez sugárzott mindkettejükről. Ettől függetlenül azonban ugyanúgy megvolt köztük az élcelődés, a másik vicces kioktatása, ami nem kis nosztalgiával töltött el. Aztán megjelent Jem, és vele együtt a melankólia. 

"A szerelem az szerelem; nincs varázslat, ami meggyógyíthatna egy összetört szívet anélkül, hogy örökre elvenné tőle a szeretet képességét."

Triójuk teljesen normálisan viselkedett, mintha minden maradt volna a régi mederben, s nem történtek volna meg azok a dolgok, amik. De mi, olvasók pontosan tudjuk, hogy a parabataiok élete miként alakult, és ennek tekintetében olvasni, látni, érezni a köztük feszülő szoros, eltéphetetlen köteléket, hát az szívszorító volt. Minden egyes megszólalásukból sugárzott a szeretet, a tisztelet, megbecsülés, és milliónyi egyéb érzelem. Aztán ehhez még betársult Tessa, a mind a két fiú iránt érzett szerelmével, és legszívesebben én is a tóba vetettem volna magamat Jamie-vel együtt. De minthogy nem volt a közelemben tó, és a kacsák sem akartak királynőjüknek, ezért kénytelen voltam beérni a kicsorduló könnyeimmel. 

Szavakkal kifejezhetetlen hármójuk viszonya, mely a legnagyobb mélységeket és magasságokat is megjárta már. De amíg világ a világ, olyanok ők egymás számára (és nekem is), mint a levegő. Vagy az élethez nélkülözhetetlen szívdobbanás. 

Csakhogy ezúttal Tessa, Will és Jem nem több, mint egy kellemes, nosztalgikus megálló, a középpontban továbbra is Magnus áll, aki egy csábító ajánlat miatt utazik Londonba. 

Míg a történet első felében a boszorkánymester és az ifjú James ámokfutását követhetjük nyomon - ezáltal épp csak annyira megismerve az érezhetően súlyos gondokkal küzdő, e téren apját is túlszárnyaló fiút, hogy mostazonnalderögtön többet akarjunk belőle -, addig a másodikban bukkan fel az igazán jelentős szál: Tatiana, és az ő gonosz terve.

A cselekmény ezúttal sem olyan monumentális, 56 oldal kevés ahhoz, hogy egy körömlerágós akciójelenetet kapjunk, bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel, ahhoz ellenben tökéletes, hogy Cassie megalapozza új sorozatát, annak fő konfliktusát, és megismertesse velünk a főszereplőket. Az éjféli örökös novellája ilyen téren különbözik a többitől. Nem önálló sztori, vagy plusz, a már meglévőkhöz, hanem valaminek a kezdete, ami később folytatódik. Természetesen olvasható novellaként, csak érezhetően jön itt még bonyodalom. Nem is akármilyen!

Ami még jellemző a könyvre, az a Pokoli szerkezetek-féle különleges hangulat, a gyönyörű gondolatok, és természetesen a humor. Boszorkánymesterünk ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, sőt talán eddig, a négy novella közül itt éreztem azt legjobban, hogy ez az a Magnus, akit mi is ismerünk. Egy-egy beszólásától fetrengtem! 

A végére pedig egyetlen gondolatom maradt: Cassie, hagyd a fenébe a TDA-t, koncentrálj a TLH-ra! Willt, Jemet, és sok-sok Jamest akarok! Úgy látszik, Magnusnak és nekem ugyanazok a gyengéink...

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Magnus, Will, Jem, James

Kedvenc jelenet: az intézetes rész, úgy ahogy van

Negatívum: Tessa

Borító: 5/3

MondoCon - avagy az életre kelt fantáziavilág

Június 11-én került megrendezésre a nyári MondoCon, melyen életemben először vettem részt Fummie-val és Deszyvel karöltve, de biztos, hogy nem utoljára. 

A rendezvény fogalma egyébként nem volt ismeretlen számomra, már akkor nagy sikere volt, amikor - az őskorban - kilencedikes voltam, több osztálytársam is be volt zsongva tőle, engem azonban elkerült a nagy anime és manga láz. Idén azonban érkezett a Blogturné Klub és a blog számára is egy levél, melyben a szervezők lehetőséget kínáltak arra, hogy kilátogassunk a helyszínre, és részt vegyünk a programokon. Nagyjából így történt, hogy július 11-én útra keltem, és nekivágtam a kalandnak. Persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az elmúlt évek során igencsak kiszélesedett a Con világa, már nem csak a japán kultúra képviseltette magát, hanem a fantasy könyvek, sorozatok, és a steampunk részleg is. Utóbbiak pedig egyértelműen álmaim netovábbjai. 

Reggel korán felkeltem - előbb is, mint terveztem -, mert eltökéltem, hogy most az egyszer időben odaérek a megbeszélt időpontra. Akartok fogadni? Naná, hogy elkéstem, de a csajok voltak annyira jófejek, hogy megvártak (én meg ravasz módon megsúgtam nekik, hogy az Árkádban képregény-kiállítás van, Batmannel és Supermannel...). 

Miután egymásra találtunk, elindultunk a MondoConos buszhoz, de a megállóban már kisebb sokkhatás ért, amikor megpillantottam azt a nagy tömegnyi embert, rókafarkakkal, fülekkel, diáklány jelmezben, és még sorolhatnám. Tudjátok, van az az érzés, amikor a hétköznapi cuccaidban elvegyülsz az emberek között, kutya nem vesz észre, csak azokat, akik extrémebb öltözékekben pompáznak. Na, itt az átlagos ruháimban úgy éreztem magam, mint egy karácsonyfa, amire az utca összes lakójának az égősorát feltekerték. Elég kemény rádöbbenni, hogy itt most nem a póló-farmer-edzőcipő kombináció az általános, hanem az, ha farkad, karmod, szarvad van. 

Az igazi sokk azonban csak ezután következett. A Hungexpohoz érve valami brutális látvány fogadott minket. Hosszú - nem túlzok, legalább ezres nagyságrendekről van szó - sorokban kígyóztak a jelmezes (és anélküli) emberek, hogy bejuthassanak. Nekünk meg fogalmunk sem volt,  mit tegyünk. Álljuk ki a sort, és örüljünk, ha zárás előtt sikerül beslisszolni, vagy életünket kockáztatva vágjunk át a tömegen? Végül úgy döntöttünk, egy életünk, egy halálunk, megpróbálunk előbbre jutni, és legalább megkérdezni, mi is a teendőnk. 

Némi barangolás után megpillantottuk a sajtós kaput, amihez Deszy vagy Fummie, mint Mózes, utat nyitott az emberek tengerében, és egy-két csúnya (ámde jogos) pillantás közepette, fülünket-farkunkat behúzva, átvágtunk. Csakhogy ott is gigantikus sor tekergett... ám mielőtt elért volna bennünket a végső kétségbeesés, megjelent a megmentőnk, egy fehér pólós férfi képében. Nos, innentől gyorsan ment minden, két perc alatt bent is voltunk, aminek nagyon örültünk, bár nem mondom, hogy a belső tücsköm nem koncertezett gőzerővel.

A sokk harmadik felvonása ezután következett, amit mellesleg Deszy kiválóan összefoglalt, olyannyira, hogy szlogenje egyfajta, sokat ismételgetett jelmondattá vált aznapra: "Ó, Jézusom!" Mintha a ruhásszekrényen léptünk volna át, csak Narnia helyett egy olyan fantáziavilágba csöppentünk, ahol mindenféle könyv, film, sorozat, anime, manga karakterek bolyongtak. Kellett néhány perc, míg sikerült mindezt feldolgozni, de úgy istenigazán csak a nap közepe fele tudtam teljesen ellazulni. Addig nagyjából percenként szerettem volna visítozni, hogy nézd, ott van XY! Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Elsőként végigjártuk a csarnokot, ahol árusok voltak, és mindenféle ereklyéktől kezdve, ékszereken át a könyvekig, bármit be lehetett szerezni. Fummie természetesen le is horgonyzott a szokásos helyein, és amíg ő kicsevegte magát, mi, Deszyvel kimentünk levegőzni. Félóra elteltével kezdett gyanús lenni, hogy Fummie még mindig sehol, így a keresésére indultunk. Először hol másutt kereshettük volna, mint a törzshelyén, a Fumaxnál, de meglepő módon nem volt ott, így a másik kijáratnál próbálkoztunk.
Miután megtaláltuk egymást, és azon tanakodtunk, merre is menjünk tovább - gyakorlatilag egyszerre kellett volna mindenfele -, kiszúrtam a nagy minyon előtt álldogáló Effie-t. Nem is volt kérdés, hogy szeretnénk vele közös képet, akárcsak a minyonnal, és bár ekkor még bátortalanul, de odaslattyogtunk.
A fotózkodásokat letudva, megindultunk, hogy felkutassuk a Gyűrűk Ura Cosplayesek standját, és hogy egyáltalán nézelődjünk. Néhány lépés után azonban Fummie felkiáltott: "- Ott megy, Bilbó!" Igen, jól sejtitek, vele is kellett képeket csinálnunk. És ez az érzés, vágy, a nap folyamán még nagyon sokszor elhatalmasodott rajtunk. Például amikor megláttuk a gyönyörű, és igazán élethű Daeneryst, Pitont, a GYU cosplayeseket, Aranyhajat, Bellatrixet, stb.

A Gyűrűk Ura standhoz érve Fummie-ból kibújt a fangirl, és valami hasonló bennem is éledezett, mert bár a könyveket nem olvastam, és Fummie-hoz képest gyerekcipőben járok még Tolkien munkásságának ismeretét illetően, a filmeket, a karaktereket, a világot, és a hozzájuk tartozó dolgokat imádom. Ott pedig különféle térképek, sisakok, kardok élethű másolatai sorakoztak, míg a háttérben Thranduil, Bilbó, Faramir, Kili, Éowyn, valamint tünde lányok tevékenykedtek.
Nagyjából félórát bámészkodtunk, csodáltuk a kiállítást, és tanakodtunk azon, melyik bankot rabolhatnánk ki hirtelen, hogy a létező összes, ott árusított ereklyét hazavihessük. Közben pedig nyálcsorgatva figyeltem, amint Thranduil kardművészetet tart néhány embernek. Ó, említettem már, hogy minden bizonnyal rossz korba születtem? Élek-halok a középkorért, és a kardozásért.
Aztán, hogy ne csak álljunk, elhatároztuk, végigmegyünk az akadálypályán, amit egy regisztráció övezett. Kili kedvesen tudatta velünk, hogy nagyjából mi a dolgunk, majd elénk tolta a szerződést, amit a rásütő nap miatt nem láttunk (nagyon cseles módja a szerződés reprezentálásának :D ), de ő lelkesen összefoglalta a lényeget: számoljunk azzal, nem biztos, hogy túléljük, és hogy nem állják a temetés-, szállítás költségét, a létező legolcsóbb módon intéznek el bennünket. Egy ilyen csodálatos ajánlatnak ki tudna ellenállni? Hát, mi nem, szóval aláírtuk a szerződést.
Első utunk Bilbóhoz vezetett, aki 10 találós kérdést tett fel, jól megizzasztva minket. Kellett egy kis idő, de a végére azért csak sikerült elérnünk 9 pontot. Azonban a második állomást nem találtuk, és akkor már lassan kezdődtek azok a programok is, amiket kinéztünk magunknak, úgyhogy megbeszéltük a csajokkal, később folytatjuk.

Némi keresgélés és eltévedés után megtaláltuk a nekünk kellő színpadot, és beültünk a Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei c. előadásra, melyen Zöld Attila mesélt a fegyverkészítés otthon is kivitelezhető változatáról. Röviden a lényeg: fantázia+üllő+kalapácsok+40-50 ezer forint+tengernyi idő, és készen álltok, hogy megalkossátok a magatok páncélját, láncingét, vagy gyakorlatilag bármit, amit csak akartok.
Érdekes volt, bár kicsit sajnálom, hogy Gondor és Mordor fegyverei helyett az előadó barátnőjének láncingtípusú melltartójáról, és hasonlóakról volt szó a gyűrűk urásak helyett (hacsak a páncél alatt nem ilyet viselnek a tündelányok...)
.
Ezután még két előadáson maradtunk. Az egyik a Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat címet viselte, melyet Starosta József fegyvermester tartott, majd ezt követte Numenor Elveszett királysága Középföldén, Mészáros Árpád előadásában.
Utóbbi esetében meghökkentünk, mert a programban GYU-s ruhákról volt szó, de utólag leírhatatlanul örülök (és szerintem Deszyék is) a módosításnak, lévén, ez volt a napom fénypontja. Mészáros Árpádot gyakorlatilag hónapig tudtam volna még hallgatni, amint Numenor történelméről és földrajzáról mesél. Élvezetes, izgalmas és egyáltalán nem unalmas, száraz anyagként ismertette meg a közönségét Tolkien világával. A jutalma sem maradt el: a közönség imádta!

A három előadást követően ismét útra keltünk, volt még egy óránk a következőig. Úgy terveztük, megcsináljuk a gyu-s feladatokat, de a második állomás vagy felszívódott, vagy jól elbújt, úgyhogy mi csak lézengtünk, figyeltük az embereket, a jelmezeket, és szívtuk magunkba a látványt. Illetve ekkor kaptuk el Pitont, a Harry Potter kiállítást, és én messziről az avataros részleget. Deszyvel szerettük volna még felvenni a Teszlek Süveget is, de Fummie ekkor már úgy sipítozott, mint egy kiskacsa, hogy lekéssük Bea (On Sai) előadását, ezért elnapoltuk a dolgot. Egyébiránt még kerek 30 percünk volt arra, hogy odabandukoljunk a 60 méterre levő sátorig, és elhelyezkedjünk, ám gond egy szál se, a rendelkezésünkre álló idő alatt kellemesen elcsevegtünk Beával, akinek az előadása minden eddiginél forradalmibbra sikeredett.

Bea az az ember, aki a festék kikeverését is úgy tudja elmesélni, hogy te tátott szájjal, tányérnyira kerekedett szemmel, izgatottan várod a folytatást. Ebből kiindulva képzelhetitek mi van, ha a YA hősök és könyvek, fiatalokra gyakorolt hatásáról, és annak pszichológiájáról beszél. Meg sem próbálom elmagyarázni, inkább hallgassátok meg ide kattintva.

On Sai után a Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása következett, majd a Beszélgetés Christopher Lee-ről, ahol Mészáros Árpád, Bak Krisztián, és Fazekas Zsolt emlékezett meg a nemrégiben elhunyt színészlegendáról, mely során rengeteg érdekesség hangzott el, humoros körítéssel tálalva. Utolsóként - már ami minket illett - az egyórás Időutazás jött.

Ezzel párhuzamosan beszámolóm végére értem, de visszatekintve július 11-re, azt mondhatom, milliónyi élménnyel gazdagodtam, és azt tanácsolom nektek, ha tehetitek, legalább egy MondoConra menjetek el! Egészen különleges világ ez, ami amellett, hogy kiszakít a valóságból, sok új dolgot tanít, a számtalan, izgalmas programról nem is beszélve. A több csarnoknak, színpadnak köszönhetően tengernyi előadáson, bemutatón vehettek részt, megismerkedhettek a japán kultúrával, játszhattok, és tulajdonképpen megtehettek bármit, amit csak szeretnétek (bizonyos kereteken belül).
Számomra a látvány mellett, a tolerancia és elfogadás jelentette a legszebb élményt. Lehettél ötvenes, pocakos férfi miniszoknyában, vagy ducibb lány bugyiban és melltartóban, hupilila hajú, esetleg vattaruhás, vagy lényegében bármilyen, senki nem fintorgott, mutogatott rád ujjal.
A conon nincsenek előítéletek, csak te, a fantáziád, és milliónyi lehetőség, ami csak rád vár. Rajtad áll, mit kezdesz vele. 

Köszönöm, hogy részese lehettem!

Ui.: Legmélyebb tiszteletem és csodálatom mindenkinek, aki jelmezben jelent meg, bámulatosak voltak egytől-egyig!

Programok, melyeken részt vettünk:

- 12:30-13:00 Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei - előadó: Zöld Attila
- 13:00-13:30 Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat - előadó: Starosta József fegyvermester
- 13:30-14:00 Numenor Elveszett királysága Középföldén - előadó: Mészáros Árpád
- 15:00-15:45 A hősök mi vagyunk. Minden a Young Adult filmekről és regényekről - előadó: On Sai
- 15:45-16:30 Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása
- 16:30-17:00 Beszélgetés Christopher Lee-ről - előadók: Mészáros Árpád, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt, moderátor: Fenyvesi Fruzsina
- 17:00-18:00 Időutazás - előadók: Brandon Hackett, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt

Gyűrűk Ura Cosplay Club: itt megtaláljátok őket
MondoCon: weblap

Fummie beszámolója: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2015/07/mondocon-2015-nyar.html
Deszy beszámolója: http://www.deszy-konyv.hu/2015/07/o-jezusom-mondoconon-jartam.html

Ha kíváncsiak vagytok a többi képre, itt megtaláljátok őket. :)

Jennifer Probst - Keresd a tökéletest

A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Probst legújabb regénye, a Keresd a tökéletest, mely a Keresd... című sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Kennedy és Nate humorral és szenvedéllyel fűszerezett történetét.

2015. július 14-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Jennifer Probst: Keresd a tökéletest

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633104514
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

A Társszerzők Párkereső Ügynökség egyre népszerűbb Verilyben. A siker titka, hogy két barátnője és üzlettársa mellett Kennedy Ashe is hihetetlenül eredményesen végzi a munkáját. Álomrandikat szervez, és még a legfélénkebb ügyfelek is kivirulnak a kezei között. Sosem retten vissza a nehézségektől - még akkor sem, amikor Nate Ellison Raymond Dunkle-lel kerül szembe. Nem elég, hogy a férfi atomtudós, de ráadásul mérhetetlenül ellenszenves is. A magabiztosnak látszó Kennedy ugyanakkor a saját magánéletét tekintve tele van bizonytalansággal. Amikor ráébred, milyen sok bennük a közös Nate-tel, azonnal pánikba esik.
Vajon képes lesz hallgatni a szívére? Vagy félreáll, és hagyja, hogy Nate valaki más mellett találja meg a boldogságot?

Saját véleményem:

A regénnyel való kapcsolatom igazán viccesen indult, ugyanis sikerült véletlenül ezzel kezdenem a sorozatot, és mivel rögtön az első oldalakon annyira beszippantott a történet, hogy nagyjából a feléig letenni sem tudtam, meg sem fordult a fejemben, hogy valami bibi van.
Tulajdonképpen, ha nem kezdek képek után kutakodni, fel sem figyelek a gubancra. Ez két dolgot is bizonyít: 1) önállóan is olvasható és érthető a regény,  2) annyira élvezetes, hogy olvasás közben elmosódik körülötted a valóság, és nem létezik más, csak te meg a kezedben tartott könyv.

A Keresd a tökéletest egy igazán csajos, bármelyik évszakban könnyed kikapcsolódást nyújtó olvasmány, remek karakterekkel, vicces szituációkkal fűszerezve, melyre a gördülékeny, modern stílus teszi fel a koronát. Akár azt is mondhatnám, a romantikus irodalom műfajának Sex on the Beach koktélja.
Ezúttal a Társszerzők újabb alapítótagja, a divatmániás, állandóan tökéletességre törekedő Kennedy Ashe lép a reflektorfénybe, párjául pedig egy vérbeli kocka, külsejére igénytelen űrrepülő-mérnök szegődik. Ebből látható, hogy igencsak furcsa párossal lesz dolgunk, akik nagyjából ég és földnek tűnnek első pillantásra. Ám, ahogy megismerjük őket, az igazi, mélyre eltemetett, vagy éppen ki nem bontakozott énjüket, rájövünk, talán mégsem annyira mások.

"Vérbeli kocka, böhöm nagy fekete szemüveggel és loboncos pulihajjal. A Walmartból öltözködik, és narancssárga a bőre valami tévéshopos barnítókrémtől."

Ned évek óta a munkájának él, a párkapcsolat, mint olyan, nem ismeretes számára. Egy nap azonban megelégeli az egyedüllétet, és úgy dönt, kezébe veszi az ügyet, szerez magának egy feleséget mielőtt kifutna a családalapítás idejéből.
Sorra veszi és tanulmányozza a legtrendibb női magazinokat, elsajátítja az ott leírtakat, és mikor úgy érzi, kellő tudással vértezte fel magát, betoppan egy rapid randira... nem is akárhogyan! Barnítókrémtől narancssárgán, fehér köpenyben, melyen egy nagy kávéfolt virít, loboncos hajjal, béna szemüvegben. Bevallom, itt már igencsak felfelé görbült a szám sarka, ahogy elképzeltem az elegáns bárba belépő, csapzott férfit, aki úgy gondolja, tökéletes randipartner lehet bárki számára ezzel a megjelenéssel. De a java még csak ezután következett!
Szegény Ned, annak tudatában, hogy a magazinokban leírtakhoz hasonlóan viselkedik, sorra bántja meg a hölgyeket, sőt a legvégsőt még meg is ríkatja. Ekkor lép be a képbe a nett Kennedy, aki már-már füstöt okádva átvezényli a történtek előtt értetlenül álló pasit egy másik bárba, ahol jól kioktatja, majd némi beszélgetés után meglátja benne a tökéletes Társszerzők alapanyagot. Élete főművét.

Miután Ned beleegyezik a projektbe, Ken hiénaként veti rá magát, rögtön megtervezi az átalakítás menetét. Masszás, fodrászat, testmozgás, lazítás, ruhatárcsere és társaik alkotják a programot. De nem is az az érdekes, mi történik, hanem az, ahogyan történik. Ezeket a részeket hangosan nevetve, kicsorduló könnyek közepette olvastam. Szegény Nate (időközben eszközölnek némi becenév váltást) annyira szerencsétlenül veszi az akadályokat, és annyi mulatságos dolog történik vele, hogy azt nem lehet fapofával kibírni. Imádtam az őrült thai masszást, az áramos-nyakörves szerepjátékot, és még sokáig sorolhatnám, de nem akarok lelőni mindent. Olvassátok el, már pusztán ezekért a pillanatokért is megéri!

Az átalakítás azonban még valamire jó, mégpedig arra, hogy kiderüljön, az elhanyagolt külső alatt egy kocka félisten rejtőzik, akinek a lábai előtt akár nők százai is heverhetnének. De míg a külsőt hamar rendbe lehet tenni, addig a modor igényel némi időt. Pláne akkor, ha az alany meg van győződve arról, hogy nincs vele semmi probléma...
Ned egyébiránt egy fenemód szerethető figura, rengeteg rétege van. Hihetetlenül okos - de hát hogy is ne lenne az, ha űrrepülő-mérnök (mennyire király foglalkozása van már!) -, önzetlen, kissé naiv, ámde csupaszív pasi. És igen, teljes mértékben kocka.
Fejben tucatnyi számítást végez, mérlegel, mindent megtervez, és a hobbija egy végtelenül unalmasnak tűnő sport (amit én szívesen kipróbálnék), a golf. Alapjáraton egészen egyszerűen szemléli a világot, és az embereket; édesen ártatlan. Legalábbis a hálószobán kívül, mert ott... hűha, hát én soha nem gondoltam, hogy egy Nate-féle srácban ennyi vadság és szenvedély bujkálhat, de véleményem szerint magasan veri Slade-et (Keresd az alkalmat), továbbá igencsak higanyszál emelő. De hát miből lesz a cserebogár, ugye...

Mindezek fényében nem is csoda, hogy szép lassan Kennedy-t is megbabonázza. A nőt, aki hosszú-hosszú éveken át igyekezett a tökéletességre és a trendiségre törekedni, ezáltal kompenzálva múltbeli sérelmeit. Merthogy bár ez alapjáraton egy romantikus történet, ahol a főszereplők egymásra találásán van a hangsúly, úgy Kennedy, mint Nate múltjában vannak lidércek. Nate nem véletlenül van egyedül, Ken pedig szintén nem ok nélkül figyel oda már-már mániákusan étkezésére és öltözködésére, érzelemmentes életmódjáról nem is beszélve.

Véleményem szerint rengeteg pluszt adott mindkettejük karakteréhez az, amivel küzdöttek, amellett, hogy mind a kettő igen aktuális, és a hétköznapi életben sokszor előforduló probléma a ma emberénél. Lehet, hogy a testsúly miatti iskolai molesztálás, vagy a gyermekét magára hagyó szülő jelentette sebek eltörpülnek a manapság divatos, nagyobb volumenű elemek mellett, mégis nagy sebet tudnak ejteni az ember lelkében, olyat, ami felnőttként is kihathat rá.
Az viszont egy egészen különleges és csodaszép folyamat, ahogyan ez a két, eltérő módon sérült karakter hat a másikra, és meggyógyítja azt. Tetszett, ahogyan Ken felébresztette a Nate-ben szunnyadó férfit, és kicsit felrázta, míg ő lerombolta a tökéletességre törekedés igényét, és megtanította a nő számára azt, hogy bátran lehet önmaga, mert minden önsanyargatás nélkül, egyszerűbb emberként is élhet boldogan. Sőt! Azt meg már mondanom sem kell, hogy a kémia, és a hozzá társuló tiltott szerelem, milyen hőfokra emeli a történetet. Bár bevallom, egy-két alkalommal dühített Kennedy makacssága.
Mindezek mellett pedig akad még egy plusz, ami már-már visszatérő elem: a társaság. Még mindig nagy öröm a lányok barátságáról olvasni, talán épp hétköznapi bolondságuk, összetartásuk miatt, ami végett tulajdonképpen könnyen tudunk azonosulni velük. Ezek a pillanatok felidézik azokat a perceket, amikor mi magunk is összeülünk a barátnőinkkel. Éppoly őrültek, szabadak, vagy helyzettől függően nagyon is komolyak, bajtársiasak.

Összességében tehát ajánlom minden 16 év feletti hölgynek, aki egy igazán élvezetes, szenvedélyes, humoros, kicsit lökött olvasmányra vágyik. Jó lecke arra, hogy merjünk önmagunk lenni, mert sokszor a hibáinkban és azok lehetőségében rejlik a tökéletességünk. Vagy a boldogságunk.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nate, Ken, Wolfe

Kedvenc jelenet: masszás és a nyakörves szerepjáték

Negatívum: Nate bátyja

Borító: 5/5

Kapcsolati térkép

A Keresd sorozat minden kötete más-más párról szól ugyan, valamilyen módon mégis egy csapatba, közösségbe tartoznak. A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy kapcsolati térképet (ami a későbbi könyvekkel természetesen még bővülhet), mely segítségével megnézhetitek, ki kivel és milyen kapcsolatban áll (vagy fog a jövőben).

Könyvek sorrendje:
#1 Keresd az alkalmat (Kate & Slade története)
#2 Keresd a tökéletest (Kennedy & Nate története)
#3 Searching for Beautiful (Genevieve & Wolfe története)
#4 Searching for Always (Arilyn & Stone története)
#5 Searching for You (???)

Nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

A történetben Kennedy mindent elkövet annak érdekében, hogy formába rázza a kissé szétszórt, randizásra totálisan alkalmatlan Nate-et. Ez a folyamat viszont több lépésből áll. Mostani játékunk során megismerkedünk a legalapvetőbbekkel.

Nektek nincs más dolgotok, mint követni a turné hét állomását - amelyeken a “Rázd magad formába!” ütemterv egy-egy lépéséhez illő kérdésekkel találkozhattok -, valamint válaszolni mindegyik kérdésre, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a Libri kiadó által felajánlott Keresd a tökéletest könyvek egyikét. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

6. lépés: Cseréld le a ruhatárad!
Jellemzően férfiak által viselt két- vagy háromrészes öltözet. A gombolástól függően beszélünk egy-, illetve kétsorosról. Különbséget teszünk a sportos és a klasszikus szabás között, továbbá attól függően, hogy milyen alkalomból viselik, megkülönböztetünk szabadidős, utcai, üzleti és városi, valamint reprezentációs fajtákat. Az aktuális évszaknak megfelelően van nyári és téli változat is. Mi ez?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/14 Angelika blogja - Zenék a könyvben
07/15 CBooks
07/16 Szembetűnő - Bögre
07/17 Kristina blogja
07/18 Deszy könyvajánlója - Saját történet
07/19 Dreamworld- Kapcsolati térkép
07/20 Insane Life - Borítók

Marni Bates - Itt a vége, lúzer véle!

„Forest Grove olyan helység Oregon államban, ahol mindenki úgy fest, mint egy vámpír. (...) A Smith gimiben (...) mindenki tudja rólad, mit tettél tavaly nyáron, mivel valószínűleg ott volt veled - és ha ő nem, legalábbis ismert valakit, aki igen.”

– Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Újabb zsongítóan őrületes kalandok menőkkel és kockákkal az élet és szerelem útvesztőiben....

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631199505
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…

Saját véleményem:

Egyszer minden jónak vége szakad, s nincs ez másként Marni Smith gimi sorozatánál sem. Ám mielőtt végleg elengednénk a csapat kezét, akad még néhány szál, amit el kell varrni. Egészen pontosan három párosról van szó, akik végre előléphetnek főszereplőkké, és megkaphatják a maguk happy endjét... vagy csak endjét.

"Egyszerűen nem létezik jó alkalom arra, hogy közöld a barátnőddel, belezúgtál az öccsébe."

Az első novellában Melanie és Dylan történetével ismerkedhetünk meg, akik már a Segítség, Youtube-sztár lettem!-ben is kerülgették egymást, és érezhetően megmozdult köztük valami. Csakhogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Míg Dylan készen áll megtenni a kellő lépéseket, és belebonyolódni egy kapcsolatba, addig Melanie-ban tengernyi kétely bujkál, s tulajdonképpen ezek a félelmek adják meg a sztori fő szálát.
Mel aggályai két komoly kérdés köré összpontosulnak. Egyfelől nyomasztja a fiú és közte lévő korkülönbség, mely felállásban ő az idősebb, másrészt pedig fogalma sincs, miként fogadná barátnője, Mackenzie az öccse iránt táplált gyöngéd érzéseit - ebből fakadóan a dilemmázgatás végig kitart.
A novella egyébiránt rettentő marnis, mitöbb a szereplők korából (Mel 15 éves, Dylan 14) fakadóan nagyon tini. Ám ezt a fiatalosságot kellően egyensúlyozzák a gondok, melyek nem pusztán a szerelmi őrlődés képében jelennek meg. Mindkettejük családjával súlyos problémák vannak. Mel édesapja alkoholista, amit a lány kétségbeesetten igyekszik eltitkolni barátai és a világ elől, míg a Wellesley tesók apja évekkel korábban lelépett, és csak akkor bukkant fel ismét, amikor lánya népszerű lett. Az tehát elmondható, hogy komoly kérdésekből nincs hiány.
Egyetlen problémám volt a novellával, mégpedig a rövidsége, és a gyors befejezése. Marni szépen felépített két problémás hátterű kamaszt, megfűszerezte őket egy kis fordított felállású tiltott szerelemmel, melyben hozzáteszem, rengeteg potenciál rejlett, de a cirka 100 oldal alatt nem nyílt lehetősége bővebben kifejteni, megmutatni azt a valódi vonzalmat, ami a Youtube-sztárban megmutatkozott köztük, a villámcsapásszerű befejezésről nem is beszélve. De a végétől eltekintve - és ha valaki képben van a sorozat korábbi köteteivel - szerintem ez egy igazán üde, vicces, édes történet két fiatal szerelmének kezdetéről.

"- Tanulmányozni akarsz? Rendben. Akár még jegyzetelhetsz is menet közben. De ne próbálj megmenteni, Belle! Nincs szükségem rá!"

A második novella akár egy Szépség és a Szörnyeteg újragondolás is lehetne, amiben attól függően, hogy éppen a külsőt, vagy a belsőt nézzük, váltakoznak a szerepek.

Isobel személyében adott egy vérbeli lúzer, kocka elsős, aki a suli élcelődőinek legfőbb célpontja személyisége és kinézete miatt egyaránt, ugyanis Izzie testalkata elég gömbölyded. Vele szemben pedig ott van a tehetős családból származó, menő, harmadikos hokiisten, Spencer, aki ha csak egy cseppnyi erőfeszítést tenne, akár kapitány is lehetne...
Ebből kiindulva látható, mennyire kicsi is az esélye annak, hogy ők ketten az életben akár csak két szót is váltsanak, nemhogy egymásba gabalyodjanak... de köszönhetően Melanie-nak, aki pótkerékként magával rángatja Izzie-t egy páros randira, majd lelépve magára hagyja a sráccal, máris kész a terep, amire a koronát végül egy merőben meglepő alku teszi fel. Spencer arra kéri a duci lányt, játssza el, hogy a barátnője, hogy ily' módon rombolja le saját imidzsét, és ezáltal véletlenül se őt válasszák meg bálkirálynak.
Belle-ben eközben feléled a szunnyadó pszichológuspalánta, s egyből rájön, hogy a menő srácnak bizony súlyos terhek nyomják a lelkét, ezért bár pontosan tudja, mekkora őrültség is, beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy barátok lesznek. Innentől kezdve sülve-főve együtt lógnak iskolán kívül, beszélgetéseik során pedig olyan titkokat osztanak meg egymással, mint senki mással. Szép lassan megismerik a másik valódi énjét, s ennek köszönhetően gátlásaik is feloldódnak. Folyamatosan ugratják egymást, beszólogatnak a másiknak, egyfajta-macska-egér harcba bonyolódnak. S mint az borítékolható, a játékos élcelődések felszítják vágyaikat. Ugyanakkor adott a kérdés: lehet-e jövője a menők kockahasú királyának, és a lúzerek molett királynőjének?
Bevallom, én Belle és Spence történetet szerettem legjobban. Mit szerettem? Imádtam! Tudom, paradox, de a sok tündérmesei elem ellenére ezt éreztem a legvalóságosabbnak. Mert igen, lehet, hogy egy Isobelhez hasonló, nem vasalódeszka lány soha nem köt ki egy Spencer-féle fiú oldalán, ám ettől függetlenül rengeteg olyan dolog van bennük és történetükben, ami bárkivel megeshet.
Tetszett, hogy végre olyan lányról olvashattam, aki nem rendelkezett tökéletes külsővel, s ezáltal teljes mértékben átjött a kinézetével kapcsolatos összes komplexusa. Spencerben pedig azt szerettem, aki valójában a csili-vili réteg alatt volt. Nem mondom, hogy újdonság a nyomás miatt tökéletesnek látszó főhős gondolata, aki titkon mindent elkövet annak érdekében, hogy megtorpedózza saját dicsőségét, én mégis megvettem. Hogy is ne vettem volna, ha egyszer ennyire imádnivaló fiúról van szó?
Ám ami még ezeknél is jobban tetszett, és giga-mega piros pont Marninak, a realista ábrázolása egy új szerelemnek. Spence és Belle nem az örökkön-örökkére hajt, hanem a mostra. Nem kábítanak senkit azzal, hogy a kettejük közt fellángoló szerelem évtizedek múlva is lobogni fog, elfogadják a kiégés lehetőségét, de ameddig csak lehet, és úgy érzik, táplálják a tüzet.
Ó, és mielőtt elfelejtem: Kedves Marni! Követelek egy egész könyvet ennek a két dilinyósnak, mert nagyon is bennük van a folytatás!

" - Azt hittem, a szerelem mindent legyőz.

(...)

- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy az időzítés mindig a legjobb."

Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden Smith gimi rajongó Tim és Corey történetére éhes azóta, hogy ez a két srác felbukkant a lapokon, és ez alól én magam sem képeztem kivételt. Már-már elvetemült fangirlként vártam, hogy végre többet olvashassak rögös szerelmükről.

A harmadik novella kezdetén egyre közeledik az a bizonyos bál, ami őrületben tartja az egész gimit. Azonban akad valaki, akinek nagyobb terhek is nyomják a vállát, mintsem egy egyszerű iskolai mulatság, ami miatt a fellépő RedySet is Forest Grove-ba utazik. Noha a tény, hogy Corey végre egy kicsit több időt tölthet szerelmével, Timmel, boldogsággal kéne eltöltse, mégis tele van kétségekkel.
Corey szeretné végre új szintre emelni kapcsolatukat, rettentően vágyik az intim együttlétre, csakhogy mindezt megnehezíti a nyomukban loholó testőrök, riporterek és rajongók hada.
Amióta Tim kiállt a nyilvánosság elé, és felvállalta másságát, egy perc nyugtuk sincs. Corey-t elvetemült tinilányok bombázzák a legkülönbözőbb fenyegetésekkel, akármit csinálnak, azonnal a címlapokon kötnek ki, ráadásul sulija igazgatója sem nézi jó szemmel az azonos neműek közti kapcsolatot. És akkor mindennek a tetejébe Tim közli vele, hogy a banda nagyrésze, frontemberük kapcsolata miatt átteszi székhelyét Forest Grove-ba. Ez nem csak óriási felhajtást jelent a város és Corey számára, hanem felelősséget is, ugyanis mi van akkor, ha néhány hét vagy hónap múlva szétmennek?
Őszinte leszek, minden reményemet beleöltem ebbe a kis történetbe, és sajnos nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam. Szerettem volna a két fiú kapcsolatáról olvasni, arról, miként dolgozzák fel az őket ért atrocitásokat, a távolságot, vagy a népszerűséget. Ehelyett pedig mit kaptam? Közel 100 oldalnyi hisztit.
Persze, megértem én, hogy Corey számára baromi nehéz lehet feldolgozni a pasija népszerűségét, és az azzal járó médiacirkuszt, ezzel a résszel nincs is semmi bajom, ám az végtelenül idegesített, hogy mindenben a hibát és a rosszatt látta. Ahelyett, hogy értékelte volna az apróságokat, kiélvezte volna az adandó alkalmakat, állandóan a kapcsolatból való kibúvót kereste. És iszonyat kevés volt a közös jelenetük.
Ami viszont tetszett, az Corey szoros barátsága Mackenzie-vel, a közös kis lelkizéseik, valamint a komolyabb témákat feszegető szálak, úgy mint a tolerancia. Mert Marni, ha csak finoman is, de piszkosul frappáns módon terelgeti olvasóját, és egyben a fiatalságot az elfogadás és a felvállalás irányába. És hála az égnek Corey is összeszedi magát, sőt mi több, két igen merész lépést is tesz. De hogy számukra létezik-e happy end, azt nem árulom el.

"A barátsághoz bizalomra van szükség. Tiszteletre. Megbecsülésre. Egyáltalán, valamire."

Fentebb rendhagyó módon, egyenként veséztem ki a novellákat, de van még néhány gondolat, amit mindenképp szeretnék leírni.
Meglehet, az Itt a vége, lúzer véle! látszólag három különböző pár saját kis sztoriját dolgozza fel, de valamilyen szinten mégis egy egészet alkotnak. A kerettörténetet és a befejezést a bál jelenti, míg a kiindulási pont egy egyszerű dupla randi, ami végül baráti összejövetellé alakul.
Nem gondoltam, hogy Marni ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért, így az első után igencsak meglepve tapasztaltam, hogy lényegében folytattuk a megkezdett szituációt, csak más szemszögből. Tetszett, hogy a történetek bizonyos pontjain vissza-visszaköszöntek a korábbi párosok, és ha csak röviden is, de láthattam, miként haladnak tovább - ez már csak azért is jó volt, mert konkrétan mind a három megérdemelte volna, hogy önálló regény legyen belőle. Főleg Bellék!
Ám nem ez az egyetlen dolog, ami összefűzi őket, ugyanis minden fejezet elején található egy kis cikkrészlet, ami a bállal és/vagy az éppen aktuális eseményekkel foglalkozik. Kis túlzással ez akár egy negyedik novellának is betudható, Jane és Lisa Anne csatározása miatt.
Összességében én ezt a részt is szerettem, minden hibája ellenére - ami leginkább abból fakadt, hogy mindegyikben bőségesen rejlett még potenciál, és 100 oldal helyett akár 3-400 oldalon át is olvastam volna. Az egész könyv rettentő marnis. Vicces, fiatalos, könnyed hangvételű, gördülékeny, miközben bátran mer komolyabb témákat is boncolgatni.
Elsősorban a Smith gimi sorozat rajongóinak ajánlom (aki szeretne Marni munkásságával megismerkedni, az kezdje az elején, mert úgy lesz teljes az élmény), már csak azért is, mert a kedves írónő keretbe foglalva az egész sorozatát, az utolsó oldalakon leleplezi azt a személyt, aki feltette a Mackenzie-ről készült videót Youtube-ra, és útjára indította az egész kalamajkát.

Pontszám: 5/4 (Mel-Dylan: 4; Belle-Spencer: 5*; Corey-Tim: 3)

Kedvenc szereplő: Isobel, Spence, Scott, Mackenzie, Chelsea és Dylan

Kedvenc jelenet: az összes Spence-Izzie jelenet

Negatívum: Corey hisztije

Borító: 5/5

Pocahontas

Most biztos azt kérdezitek, hogy a fenébe kerül ide a Pocahontas mese. Nos, a válasz egészen egyszerű. Adva van nekünk egy Spencer nevű félisten, aki imád különféle beceneveket aggatni társaira, ami alól Melanie sem kivétel. Mel a külseje miatt pont úgy néz ki, mint Pocahontas, ezért tréfás kedvű szépfiúnk, el is nevezi Pocahontasnak. Aztán beúszik a képbe a törimániás kerítőnő, vagyis Mackenzie, aki egyből álompárként gondol Spencerre és Melre, rögtön szervez is egy filmezős délutánt, ami során a Pocahontast nézik meg, és vesézik ki. Végül, de nem utolsó sorban jövök én, a Disney meséken nevelkedett, Pocahontas rajongó, aki azt az elvet vallja, hogy ezt (és az összes régi) a Disney mesét látnotok kell!  (A 2. részt ne nézzétek meg, az egész gyerekkoromat összezúzta. :D )
És hogy miről szól?

"John Smith, aki a pénzéhes angol telepesekkel együtt érkezik az Újvilágba, egészen más, mint az útitársai. Az aranynál sokkal jobban érdekli az a furcsa, titokzatos világ, ahol élni fog. Egyik felfedezőútja során megpillantja Pocahontast, a szépséges indián hercegnőt, és az élete egy csapásra új értelmet nyer. A lány - törzse tilalma ellenére - bizalmába fogadja az idegent, és mókás barátaival, a mosómedvével és a kolibrivel feltárja előtte a vadon titkait. A messzi, egzotikus tájakon játszódó történet a legfontosabb érzelmekről szól: az őszinte szeretetről, szerelemről és barátságról, mindezt romantikával, vidámsággal és mesés kalandokkal ötvözve."

Végül pedig a dal, amelyre Melaniék milliószor kitérnek (nem véletlenül):

Nyereményjáték

A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

Menő-riadó Kambodzsában:
07/02 Angelika blogja
07/05 Kelly & Lupi olvas
07/08 Dreamworld

Itt a vége, lúzer véle!
07/11 Angelika blogja
07/14 Kelly & Lupi olvas
07/17 Dreamworld