Mia Sheridan - Leo esélye

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Mia Sheridan: Leo esélye című regénye, ami Leo szemszögéből meséli el szerelmük viszontagságait Evie oldalán. A Blogturné Klub hét bloggere veszt részt ennek a gyönyörű, romantikus regénynek a turnéján, aminek érdemes követni az állomásait, mert játékunk helyes megfejtői között három példányt sorsolunk ki a kiadó felajánlásában.

Mia Sheridan: Leo esélye

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789639708495
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Margittay

Fülszöveg:

Megérdemel-e mindenki egy új esélyt? Az is, aki hazudik érte?
Jár-e mindannyiunknak egy újabb dobás? Akkor is, ha részben mi okoztuk a saját vesztünket?
Mi mindent követnél el azért, hogy új esélyt kapj a szerelemre? Hogy új esélyt kapj az életre? Hogy elmondhasd a saját történetedet? 

Evie már elmondta az övét. De minden szerelemnek két oldala van. Most adjunk egy esélyt Leónak!

Saját véleményem:

A Leo után kíváncsian vártam a Leo esélyét, úgy éreztem, ha a pasi szemszögű regények korát éljük, ez azok közül való lesz, amik indokoltak és az alapvető plusz mellett segítenek megérteni a karakterrel kapcsolatos miérteket. Épp ezért, mielőtt tovább mennénk, azt javaslom, aki még nem olvasta Evie szemszögét, az innen ne olvasson tovább, mert spoileres lesz. Akinek viszont volt már hozzá szerencséje, az pontosan tudja, mivel áll szemben.

"Ami megszépíti a világot, az nem más, mint a remény"

Leo és Evie története egyik szemszögből se tökéletes, sem felépítésileg, sem stílusilag. Akár azt is mondhatnánk, tipikus romantikus-erotikus New Adult limonádé, ami nem az agytekervényeink megdolgoztatásáért felel, sokkal inkább a lelkünk gondtalan simogatásáért. Legfőbb előnye a sodró lendülete, mely eléri, hogy olvasás közben ne a hiányosságaira koncentráljunk, hanem hagyjuk szárnyalni magunkat a szavak szárnyán, kiélvezve Leo-ék felemésztő, szenvedélyes románcát, mely ebben az esetben kiegészül egy komolyabb szállal is, ergo valamivel szomorkásabb hangvételű regénnyé válik, mint az elődje.

"Azért harcoltam érted, mert érted megéri harcolni. Remélem, ezt is megérted."

Evie-nek élete során számos nehézséggel kellett megküzdenie - Leo-nak még ennél is többel. Elég csak visszagondolni az árvaházba kerülésének körülményeire, ami igencsak mély nyomot és komoly kétségeket ébresztett a fiúban. Egyetlen napsugár létezett számára, aki ki tudta ebből ragadni, mégpedig Evie; az adoptálással azonban tőle is elszakították. És ha mindez nem lett volna elég a fiatal kamasznak, nevelőanyja még egy beteges viszonyba is belekényszerítette, ami megint csak egy csomó sebet ejtett benne.
Persze lehet vitatkozni azzal, mennyire hibás ebben Leo, de azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a kedves mamája viselkedése nem csak zaklató, hanem beteges is, és ezt egy viszonylag formálható, hormontúltengéses kamasz nem tud kellően mérlegelni, vagy védekezni ellene. Mire pedig kinő a gyámoltalan korból, addigra ott áll mindenféle lelki és mentális sérüléssel.
Leo szerencséje a szerencsétlenségben a balesete, ami reményt kínál egy új életre, a javulásra, a fájdalom elengedésére. Azonban ez nem megy egyik percről a másikra. Ki kell iktatni a zavaró tényezőt és szakmai segítség is kell. Ezzel pedig elérkeztünk oda, amiért egyfelől kíváncsi voltam a folytatásra, másfelől megérte még egyszer végigjárni a már ismert utat.

"Az ember nem azért akarja eldobni magától az életét, mert a halál olyan kecsegtető a számára, hanem mert az élete merő gyötrelem."

A Leo esélye javarészt ugyanaz, mint a Leo, így bár maga a sztori nem kínál újdonságot, a férfi főszereplő személye viszont igen. A korábbi ismeretekhez és így a(z ismert) történethez is rengeteget hozzáad, hogy beleláthatunk Leo/Jake fejébe. Cselekedetei okot, s választ adnak a régi kétségekre; na meg közelebb is hozzák az olvasóhoz őt magát. Jake számomra ezerszer kedvelhetőbbé vált ebben az értelmezésben.
Ám mégsem ez volt az, ami miatt emlékezetessé vált számomra, hanem azok a bizonyos múltbeli fejezetek, melyek megmutatták, miken ment át Leo, és miként sikerült leküzdenie a démonait, hogy aztán újult erővel küzdhessen az egyetlen lényért, akit mindig is tiszta szívéből szeretett.
A balesete ugyan fizikailag összezúzta, lelkileg mégis esélyt kínált a javulásra. Jövőt. De ahhoz, hogy atrocitásoktól mentes, boldog és teljes élete lehessen, kellett egy szakember, aki kirángatta ő az ingoványból. Ez a szakember pedig Dr. Fox volt, aki talán az egyik legcsodálatosabb karakter ebben a képletben. A folyamat és a módszerek, amikkel segítette Leo-t bámulatosak, és egyben nagyon emberiek. Szívbemarkoló jelenetek sora, ami egyértelműen kellett ahhoz, hogy ez a sztori teljes egész legyen.

Mindent egybevetve úgy vélem, annak aki szerette a Leo-t, mindenképp érdemes megismernie az érem másik oldalát, hisz így így válik kerekké ez a mélyen gyökerező, viszontagságokkal, emberi botlásokkal teli szerelem. A Leo esélye nem fordulatos cselekményeket kínál, hanem mélységet a férfi főhős karakteréhez. Meg hát persze mindazt az adalékot, amit korábban már megismerhettünk, csak ezúttal nyersebb, férfiasabb formában. S mindezen felül egy édes lezárást.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Leo, Evie, Dr. Fox

Kedvenc jelenet: Dr. Fox és Leo jelenetei

Negatívum: Lauren és Gwen... brr

Borító: 5/5

Francis J. Cura

Francis J. Cura arca nem ismeretlen a könyvmolyok számára, fotói számos regény borítójaként köszönnek vissza. A hazai olvasók először A. O. Esther "Az Életfa" c. regényénél találkozhattak vele. De hogy ki is ő pontosan, és mit érdemes róla tudni?

- 1977. március 7-én született..
- Már fiatalon sokat utazgatott New York és Olaszország (Parma) között, kétlaki életüknek hála.
- Olasz származású.
- Művészcsaládban nőtt fel, sokszor szerepelt az édesapja által rendezett filmekben, színdarabokban.
- Édesapja Arturo Cura, olasz festő, író és független filmrendező. Nővére, Valentina Cura szintén művész.
- A rangos P. Toschi Művészeti Intézetben tanult szobrászatot, művészettörténetet, grafikai tervezést, porté készítést és litográfiát. Kitűnővel végzett.
- Milánóban modellként dolgozott.
- Többféle néven is találkozhatunk vele: Francis J. Cura, Francesco Curá, Francesco Maria Cura.
- Jelenleg Los Angelesben él.
- 187 cm magas.
- Négyoktávos tartományban énekel, amit az olaszországi operában, egy klasszikus ének képzési programon fejlesztett ki.
- A modellkedés és éneklés mellett számos filmben és sorozatban játszott már, pl.: A varázslók visszatérnek: Alex kontra Alex, Hannah Can't Swim, Dokik sorozat (My Fifteen Seconds c. rész), The Deep and Dreamless Sleep, Singularity, Gyilkos elmék (In Heart c. rész), The Swamp, The Book of Daniel

Nyereményjáték

Mia Sheridan csillagjegyes sorozata minket is megihletett. Olyan híres színészeket válogattunk, akik mindannyian az Oroszlán jegyében születtek. Ismerjétek fel őket, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Melyik híres oroszlánjegyű színész látható a képen?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/16 Deszy könyvajánlója
01/18 Angelika blogja
01/20 CBooks
01/22 Kristina blogja
01/24 Kelly és Lupi olvas
01/26 Dreamworld
01/28 Media Addict

Rick Yancey - Az 5. hullám

Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre!

És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek!

Rick Yancey: Az 5. hullám - Visszavágunk

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664576
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Saját véleményem:

Onnantól kezdve, hogy hazánkban is megjelent Az ötödik hullám, rengeteget hallottam róla, csupa-csupa jót; az ismerőseim pedig csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudták méltatni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy olvasni akarom-e. Azonban úgy voltam vele, megvárom a filmes borítós kiadást (élek-haloké értük) és/vagy a második részt, és most tessék, itt van egyszerre mind a kettő.
A történethez hozzátartozik, hogy abszolút nem jártam utána, pontosan miről is szól majd a regény, annyit tudtam, hogy posztapokaliptikus és pont. De milyen jól tettem, hogy nem vetettem rá magam a fülszövegre! Nem volt időm megfutamodni.
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, kislánykoromtól kezdve rettegek egy esetleges földönkívüli inváziótól - ez egyaránt vonatkozik a képzeletre, könyvekre, filmekre, bármire -, miközben a téma nagyon is vonz. Olyan ez az egész folyamat, mint ujjak között kukucskálva horrorfilmet nézni. Na, de lényeg a lényeg, amikor kinyitottam a könyvet és belecsöppentem egy hátborzongató megszállásba, éreztem, hogy ezt nagyon nem este 10-kor kéne elkezdeni.
Ahogy lapról lapra haladtam, úgy kezdtem egyre jobban rettegni, néhány óra alatt eluralkodott rajtam a paranoia. Mi több, első éjszaka már rögtön azt álmodtam, hogy a kialakult helyzetről tárgyalok az amerikai állammal. Természetesen ahhoz, hogy ilyen zsigeri szinten belém ivódjon ez az egész, az kellett, hogy Rick Yancey annyira átérezhető részletességgel vezessen be Cassiék világába, Azok közé, mint ahogyan megtette.

"Ilyen lett az élet a Földön az Érkezés után. Ez most már egy vagy-vagy világ."

Rengeteg disztópikus és posztapokaliptikus könyvet olvastam már, Az 5. hullám azonban több okból is formabontónak számít műfajában. Általában ugye az szokott lenni, hogy végigkísérhetjük, miként válik szép lassan - vagy gyorsan - világunk káosz uralta tömegsírrá. Itt azonban már eleve a negyedik-ötödik hullám szakaszában járunk, alig egy maroknyi ember van csupán életben; főhősnőnk, a 16 éves Cassie pedig egy közülük.
A regény majd első negyede során Cassie lesz a mi idegenvezetőnk, aki miközben próbál egymagában túlélni és haladni célja felé, apránként elmeséli nekünk, mi történt az elmúlt hónapok során, így a viszonylag eseménytelen vándorlása közben sem maradunk izgalmak nélkül. Megtudhatjuk, az idegenek felbukkanása után milyen idegőrlő volt a tudatlan várakozás - a várakozás, hogy kiderüljön, milyen szándékkal érkeztek, mit akarnak tenni -, majd pedig, hogy milyen hullámokkal tizedelték meg Azok az emberiséget, vagy hogy miként hullott szét Cassie családja.

Mindössze egyetlen bajom volt ezzel, sokszor azon kaptam magam, hogy unom. Az okát megmagyarázni nem tudnám, mert letenni viszont nem tudtam, és visszagondolva az a részletekbe menően aprólékos elbeszélés is kellett ahhoz, megértsem a karaktert, átérezzem a helyzet súlyát vagy hogy egyáltalán képet kapjak az invázióról és annak hatásairól. Mi több, a hangulata is teljes mértékben hozta azt a gyomorszorító, világvége hangulatot, amitől abszolút hitelesnek tűnt az egész. (Én meg esténként idegroncsként rettegve vittem le a kutyát, gondosan figyelve minden neszre, csillagra vagy repülőre.)

Mire odáig értünk, hogy a múlt és a jelen egyre inkább közelített egymáshoz, hangozzék bármilyen betegen is, otthonommá vált a könyv világa, szinte valóságos kínként éltem meg, ha az időmet nem tölthettem autópályán bandukolva, autókban vagy azok alatt rettegve, fák között meghúzódva, kiélezett érzékekkel figyelve a drónokra. Rick Yancey másik kiemelkedő erénye tehát az érzékletesség. Hiába ír tömören, hosszan valamiről, az ahelyett, hogy fárasztóvá válna, filmszerűen életre kel, és hopp, az olvasó máris hullabűzös, néma, vagy-vagy világban találja magát, ahol egyetlen másodpercre sem lankadhat a figyelme. A legrosszabb mégis a tudatlanság. Ott az a rengeteg infó, ami Cassie-t és minket is körbevesz, mégsem tudhatóak az igazán lényeges dolgok. Csak mész, mész, egyik percről próbálsz túlélni a másikra, de nincs egy végcél, amiért úgy istenigazából megérné.
A cselekmény lassú lefolyású, már-már olybá tűnik, nincs is A és B pont, csak a köztes tér. Holott nagyon is van, csak számunkra nem ismeretes. Ez lefordítva annyit tesz, hogy Cassie-t csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni kisöccsét, akinek ígéretet tett, hogy utána megy. De hogy mi lesz azután? Azokkal? Nem tudni. Úgyhogy olvasóként nincs más feladatunk, mint beletörődni és menni Cassie-vel (vagy a többiek új életét szemlélni).
Szokatlan, ámde bravúros húzás a szerző részéről, hogy olyan helyzetbe kényszerít minket, mint hőseit. Így saját magunk által élhetjük- és tapasztalhatjuk meg a bizonytalanság őrjítőségét. Amit hozzáteszem, a több nézőpontkarakter érdekes sorsával is tetéz.

A harmadik dolog, ami kiemeli ezt a könyvet az átlagból, az a feszültség. Alapvetően minden hasonló műfajú könyvhöz társul egy felfokozott, torokszorító érzés, mert ház azért a világvége/zombihorda/gyilkos angyalok/stb. mégiscsak félelmetesek, mint ahogyan a végső pusztulás is. Azonban itt mindez tetéződik azzal, hogy Azok (idegenek) nem egyszerűen letarolják a Földet, hanem apránként játszadozva irtják ki az utolsókat, sokkal ijesztőbb módszert alkalmazva, mint bármiféle természeti csapás, fegyver vagy betegség. Ez pedig nem más, mint az elme játéka.
Azáltal, hogy emberi gazdatestbe bújva, teljesen úgy viselkednek, mint te vagy én, szétszakítják a tömeget, bizonytalanságot, hitetlenséget keltenek. Nem bízhatsz senkiben, nem tudhatod, ki az ellenség, ki a barát, ergo szövetkezni sem tudsz. Baromi idegőrlő. Aztán persze, ha ez nem elég, a kedves szerző is olyanokat csavar a történeten, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja, ki vagy mi a jó, ki a szövetséges, vagy ki más, mint aminek látszik. Én ezen a ponton már egy paranoiás roncs voltam, ott is árnyat láttam, ahol nem kellett volna...

Egy szót tudok rá mondani: bravúros! Legmélyebb tiszteletem Rick Yancey-nek, tuti, hogy egy Azok közül!

A szereplőket pedig szintén csak méltatni tudom. Cassie-ben a szarkasztikus talpraesettségét szerettem, ami sokszor keveredett valaha volt sebezhető-ábrándozó tinilányságával, illetve hogy bár reménye nem volt, mégis ment és erején felül igyekezett betartani ígéretét.
Evan figurájában a kettősség, a kiszámíthatatlanság és a lényéből áradó vonzerő babonázott meg, míg Zombi esetében a bejárt életútja miatt éledt bennem csodálat.
Sams meg egy olyan kiskölyök, akit még a nem kimondottan gyerekbarát olvasók is szívükbe zárnak seperc alatt.

Mindent egybevetve fejet hajtva beállok azok sorába, akik csak szuperlatívuszokban képesek méltatni ezt a művet. Az 5. hullám fordulatos, meglepő csavarokban bővelkedő, apró részletességgel felépített, kiforrott világgal rendelkező posztapokaliptikus olvasmány, mely garantáltan megdolgoztatja az érzelmeidet. Csak ajánlani tudom! (De ne éjjel kezdjétek el!)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Cassie, Evan, Sams, Zombi

Kedvenc jelenet: a hajmosós jelenet

Negatívum: a kicsit unalmas kezdés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!
Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Ezúttal mi került a túlélőcsomagba?
"A gyomrot is meg kell tölteni, ennél jobb tartósságút pedig nem találsz - még ha a burkolata kicsit nehéz is, megéri cipelni."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Media Addict
01/13 Letehetetlen
01/15 Kelly & Lupi olvas
01/16 CBooks
01/17 Deszy könyvajánlója
01/18 MFKata Gondolatai
01/20 Tekla könyvei
01/22 Dreamworld - extra állomás
01/24 Könyvszeretet
01/25 Dreamworld

On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

A sci-fi regényei által kedvencünkké vált On Sai most egy ifjúsági fantasyval rukkolt elő. Ennek örömére egy hét állomásos turnéval mutatjuk be Mia Anne kalandjait az álomvilágban, ahol feltűnik egy álombéli lovag is. Tartsatok velünk, mert a sok érdekes extra mellett még nyerhettek is!

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995143
Oldalszám: 376 oldal

Fülszöveg:

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Saját véleményem:

A köztem és az On Sai könyvek közti kapcsolat úgy néz ki, tök mindegy miről szól az adott mű, felőlem két buszjegy románcát is taglalhatja, kell. Ha pedig ebbe az egyenletbe belekeveredik egy lovag is, akkor mit nekem özönvíz, hurrikán, invázió (?), ide vele azonnal és senki ne merészeljen zavarni! Bár bevallom, a borító láttán meginogtam egy icipicit, de Bea az Bea, és mégiscsak a tartalom a lényeg, úgyhogy ezen apró botlásomat gyorsan el is felejthetjük Helyette térjünk vissza a történetről alkotott véleményemhez, mely nyomokban, enyhén tartalmazhat áhítozást.

A16 éves Mia Anne asperger-szindrómás édesapjával Budapestre költözik a férfi munkája miatt. A lánynak elege van a folytonos költözködésből, ráadásul sehogy sem találja helyét furcsa kis országunkban. Kultúránk, mentalitásunk merőben eltér az amerikaitól, melyre a szerző humorosan rá is világít mindenféle szépítés nélkül, így a vancouveri lány szemén keresztül egyfajta görbe tükröt is kapunk egocentrikus, zárkózott társadalmunkról. Noha ez elenyésző apróság, én mégis sokszor bólogattam, hogy jé, tényleg ilyenek vagyunk sulin kívül és belül egyaránt. Ráadásul izgalmas volt látni, miként illeszkedik be közénk egy máshol nevelkedett lány, s hogy milyen ellentéteket szül a kultúrák közti eltérés.
Míg Mia Anne-nel az iskolai élet nehézségeit térképezzük fel, addig édesapja, Amon - aki szintén nézőpontkarakter - révén egy egészen új és kicsit szürreális oldala tárul fel Budapestnek, titkos földalatti laborral és bizottsággal.
Amonnak, a tudományok megrögzött hívőjének egy két világ közti problémát kell megoldania, melynek nem kisebb a tétje, mint az általunk ismert világ megmentése; de gond egy szál se, az aspergeres apuka, lehetetlent nem ismerve veti bele magát a kutatásba, hogy rájöjjön, mit jelentenek a különös módon ugyanazt álmodó emberek agytevékenységei. A világ több pontján ezrek álmodják ugyanazt a fantasy világot, egyazon időben,  megegyező eredményeket produkálva - azzal a különbséggel, hogy néhányan belehalnak, netán nem térnek magukhoz, míg mások gond nélkül folytatják életüket. Mia Anne pedig egy közülük...

Mia egy tragédia után megdöbbentően valóságos álomban találja magát, varázslók, nekromanták, helyes és pimasz lovagok, barátságtalan lovak, futkosó növények között, mi több, maga is képes varázsolni, és rossz lába is olyan, mint régen. Ahányszor álomra szenderül, ugyanebben a fantasy világban, Kósza lovag mellett jelenik meg, aminek a fiatal, erkölcsös, hivatásának élő fiú nem igazán örül. Pláne, hogy Mia állandóan megszegi az etikettet és bajba keveredik; mégsem hagyhatja magára, hisz a lány élete veszélybe kerül, és egy lovag mégiscsak lovag....

Talán nem lepek meg senkit, ha azt mondom, YA ide vagy oda, ez egyáltalán nem egy szokványos ifjúsági regény. A bája megvan, mégis beásabb. Hogy ez miben nyilvánul meg, nehéz lenne összefoglalni, de talán leginkább az élő karaktereknek köszönhető, akik abszolút hús-vér emberek, nem pedig idealizált papírfigurák. Mellékvágányon pedig említhetnék még olyan tényezőket, mint a csak és kizárólag On Sai-ra jellemző atmoszféra, humor, szókimondás. Semmi szépítés vagy ferdítés, csak a valóság.

Három nézőpontkarakterünk van, sok-sok mellékszereplővel, mégis gond nélkül elkülöníthetőek a figurák. De hogy a főszereplőkről is beszéljek, imádtam őket - egyedül azt sajnálom, hogy Kósza lova nem kapott saját részeket, mert én szerelembe estem ezzel az önálló, akaratos, pimasz pacival (valahogy úgy képzeljétek el, mint az Aranyhaj Maximusát).

Amon, az apa, a tudós a legérdekesebb. Nehéz megkedvelni vagy megszeretni, hisz a szindrómája miatt egy rettentően rideg, érzelemmentes ember, akit nem ráz meg egy haláleset, sőt saját lányát sem képes szeretni, egyedül a tudományok éltetik, mégis... Sokrétű férfi, aki a maga nemében elképesztő! Úgy nyomja a bonyolultabbnál bonyolultabb számításokat, képleteket, hogy pislogni sincs idő. A legjobb mégis az, hogy a halandó által érthetetlen dolgokat is úgy adja vissza, hogy csüggsz minden szaván/gondolatán. Elképzelni nem tudom, mennyi kutatómunka kellhetett az ő és a szála életre keltéséhez - bár a szerzőből kinézem, hogy vele volt a legkönnyebb dolga, mert hát mégiscsak ő áll legközelebb az eddigi művei világához.

Az én kedvenceim mégis a fiatalok voltak. Miát és Kószát együtt és külön-külön is imádtam!
Mia nem egy átlagos hősnő. Csípős nyelvű, szarkasztikus, vicces, szeleburdi lány, aki minden helyzetben feltalálja magát. A fantasy világos megnyilvánulásain szabályosan dőltem a nevetéstől. Egyszerűen fenomenális volt, ahogy az álomban hitt magabiztossággal mondott ellent a nála veszélyesebb embereknek, dacolva mágiával, acéllal, szabályokkal vagy gátlásokkal. Ám mind közül a Kószás jeleneteiért éltem-haltam! Ahogy ez a lány direkt vagy akaratlanul kiakasztotta az erényes, szabályokat tisztelő lovagot, hát az valami fergeteges élményt nyújtott!

De ha már Kósza... én is szeretnék egy ilyen lovagot!
Elsőre picit karót nyelt hatást kelt, de amint megismerjük őt és a történetét, kiderül, hogy egy álmaiért küzdő, tisztességes fiú, aki már kölyökként mindent megtett azért, hogy lovag lehessen. És bizony a lovagi lét szabályokkal és tilalmakkal jár, ilyen a szerelem is. Csakhogy a cserfes, másvilági lány, aki gond nélkül mutogatja csinos vállát, bokáját, combját előtte, igencsak próbára teszi, elvégre férfiból van.
Kósza esetében a vívódás folyamata a legérdekesebb és legaranyosabb. Legyen hű a lovagi elvekhez, vagy hallgasson egyre éledező szívére? Egyáltalán bajban hagyhat egy gyámoltalan lányt, önmaga esetleges gyengesége miatt?

A választ ugyan nem árulom el, ám az biztos, hogy a Kósza és Mia közti kémia első perctől érezhető. Mondhatnánk, hogy instant láv, de valahogy mégsem. Picit mesei, ugyanakkor nagyon is érezhető a köztük vibráló levegő - tehát nem csak olyan légből kapott muszáj egymásba zúgnotok szerelem ez...

Ami a cselekményt illeti, az - akárcsak a világ - rettentő összetett és szerteágazó. Több szálon haladunk, melyek szép lassan összefonódnak, mint ahogyan a mi világunk a fantasy síkkal. Valaki hatalomra akar törni, mely mindkét világot érinti, és ehhez kapunk jó sok tudományt, mágiát, különböző síkokat, isteneket. Na, meg diót. Komolyan mondom, Beának sikerült elérnie, hogy frászom legyen a dióktól...
Az általánosságban elmondható, hogy rengeteg elem keveredik a műben. Szerencsére a szerző olyan jól olvasztotta ezeket össze, hogy a romantika, a mágia és a tudományok minden gond nélkül egybeolvadnak, ahelyett, hogy kaotikussá és turmixszerűvé válnának.

Mindent egybevetve engem On Sai ezúttal is elvarázsolt. A történet gördülékeny, a stílus érzékletes, a karakterek kiforrottak, a világ pedig jól felépített. Bátran ajánlom mind a romantikus, mind a fantasy kedvelőknek. Minden túlzás nélkül, On Sai neve garancia a minőségi, egyedi történetre.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Mia Anne, Kósza lovag, Bo

Kedvenc jelenet: Kósza-Mia jelenetei, és Bo minden megnyilvánulása

Negatívum: -

Borító: 5/2 (de csak mert értem már a jelentését)

Nyereményjáték

On Sai könyvében az álmok mellett kiemelt szerep jut a macskáknak, vagyis egy macskának, Mia Anne kedvenc plüssének. Minden állomáson találtok egy képet, amelyen egy (vagy több) macska szerepel. Nincs más dolgotok, mint beírni a macskák nevét a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/13 Bibliotheca Fummie
12/21 Kristina blogja
12/27 Deszy Könyvajánlója
01/03 Media Addict
01/10 Insane Life
01/17 Kelly & Lupi olvas
01/24 Dreamworld

Tammara Webber - Where You Are

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően 2015 decemberében megjelent magyarul Tammara Webber A sorok között sorozatának második része is Ahol te vagy - Where You Are címmel. A Blogturné Klub 5 bloggere turnéval népszerűsíti a könyvet, extrákkal, értékelésekkel és nyereményjátékkal január 17. és 25. között.

Tammara Webber: Where You Are - Ahol te vagy

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993170
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.
Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.
Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.
Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását.

Saját véleményem:

Az első rész középkategóriás élménye után, bármennyire is drukkoltam az Emma-Graham párosnak, totál elfelejtettem, hogy az ő ügyüket még nem zártuk le. Abban a hiteben éltem, hogy ezúttal Reid kerül fókuszba, úgyhogy sejthetitek, mennyire meglepődtem, amikor rögtön Graham és Emma csókcsatájával találtam szemben magam! De hát így jár, aki nem olvas fülszöveget.... Mondjuk nem mintha panaszkodnék, sőt! Kellemes meglepetésként ért, hogy kedvenceim végre megkaphatták kapcsolatuk méltó kibontakoztatását vagy befejezését.

A történet folytatásában hajszálra pontosan ott vesszük fel a fonalat, ahol korábban abbahagytuk, vagyis Emma és Graham New York-i találkozójánál, mely során mind a ketten rádöbbennek, hogy nem bírnak a másik nélkül élni. Terveket szövögetnek a jövőről, a néhány hónapig tartó szükséges távkapcsolatról, és élvezik a jelen nyújtotta lehetőségeket. Ám mivel happy endből nem állhat egy egész könyv, ezért borítékolható a bonyodalom, amiért ebben az esetben Reid és Brooke felel. Az ördögi duó ugyanis eltökéli, hogy szétszakítja a turbékoló fiatalokat, még akkor is, ha ehhez félre kell tenniük az egymás iránt érzett gyűlöletüket és szövetkezniük kell.
Brooke foggal-körömmel szeretné, ha Graham végre nem csak legjobb barátként nézne rá, hanem hosszabb távon is az ágyát melengetné, míg Reid revansot akar Emma legutóbbi elutasításáért, mert hát Reid Alexandernek senki nem mondhat nemet.
Az ő malmukra hajtja a vizet, hogy bár a forgatás véget ért, a bemutatót megelőző reklámhadjárat azonban még csak most veszi kezdetét. Mi több, a promotálás főként a két főszereplőre, Emmára és Reidre szorítkozik, akiknek azt kell sugallniuk, együtt vannak, miközben a többiek, köztük Graham is sok-sok mérföldnyire élik életüket. (Welcome to the Hunger Games! Khm, Ármányok Viadala.)

Annak dacára, hogy a történet elég klisés, B kategóriás tinikomédiának hangzik, meglepően jobb az első résznél. A sztori is gördülékenyebb és a karakterek is sokkal, de sokkal emészthetőbbek. Számomra például a Brooke-Reid páros okozott nagy meglepetést.
Azáltal, hogy az ő szemszögükből is követhettük az eseményeket, megismerhettük múltjukat, jelenüket, gondolataikat, személyiségüket, sok minden új értelmet nyert. Például kettejük korábbi kapcsolata is ilyen volt. Az meg, hogy nagyobb rálátás nyílt figurájukra, olyan szürreális dolgokat eredményezett, hogy én (!) jókat mosolyogtam Reid beszólásain, gondolatain, és már közel sem vetettem meg annyira, mint korábban.
Konkrétan még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént! Persze azért nem kell félni, drága Reid nem hagyta maga mögött taplóságát, ezúttal is csinált baromságokat rendesen, mindössze sokkal emészthetőbb módon. Na, meg volt mellette egy Gonosz Királynő, aki bőségesen magára vállalta az antihős szerepét.
Brooke közel sem olyan ártatlan bárányka, mint az a wc-s incidens során tűnt. Roppant céltudatos lány, aki bárkin és bármin átgázol a vágyai érdekében, nem törődve a módszerekkel. Emellett tipikusan az a szőke csaj, aki a tinifilmekben mindenki életét megkeseríti. Én mégis imádtam gyűlölni! Hátborzongatóan zseniális módon keverte a lapokat, szőtte a terveket Emmáék szétválasztására, s legalább ennyire erőszakosan irányította (ha tudta) cinkostársát is.
Az írónő ezúttal jobban kidolgozta a karaktereit. Mélységet adott nekik. Ami egyaránt érvényes Grahamre és Emmára is.

Emma továbbra is hasonlóan aranyos, egyszerű, kissé naiv lány, mint volt, azzal a különbséggel, hogy a szerelem felébreszti benne a nőt és a vágyat. Utóbbit mondjuk tökéletesen megértem, Graham személyében Tammara Webber valóságos álompasit szabadított a világra! Kedves, aranyos, megértő, romantikus, vicces, férfias, óvó, és egészséges mértékben területféltő alfahím, aki igyekszik féltékenység helyett racionálisan gondolkozni. Ráadásul odafigyel kedvesére, hormonok ide vagy oda... Tudom, tudom, ez a típus már kihalt. Ezen túllendülve viszont engem sokszor Colleen Hoover Will Cooperjére emlékeztetett.
Ami pedig a páros közti kémiát illeti, hát az hűha! Természetesen YA könyvről beszélünk, így vad orgiákkal nyilván nem lehet számolni, de higgyétek el, Grahamék érintései, csókcsatái, gesztusai, üzenetei sokkal érzékibbek bármilyen lepedőakrobatikánál. Benne van a tinik bátortalanságával elegyedő fékevesztettség, a lángoló hév, a flörtölő évődés, s a vágy mely felülírná a józan gondolkodást, ha nem őszinte, mély szerelemről lenne szó. Épp emiatt fájdalmas látni, miként próbálják Brooke-ék mindezt aláaknázni.

A cselekmény most is két szálon halad. Egyrészről ott van Brooke és Reid terve, hogy szétválasszák Emmáékat, ami egy nagyon komoly, egész regényen átívelő folyamat, lépésről lépésre haladunk benne, apránként bomlasztva az idillt. Másrészt pedig görgetjük tovább A suli büszkeségei film sorsát, ahol ezúttal a reklámkampányé a főszerep. Fotózások, interjúk, vörös szőnyeges események sora, melyeken hol az egész stábnak kell helyt állnia, hol csak Emmának és Reidnek.

A kettő valamilyen szinten kiegészíti egymást a főszereplők összezártságával. Az, hogy Reidéknek fent kell tartaniuk a látszatot, miszerint járnak, és rendezvényről-rendezvényre együtt kell vándorolniuk, aktívabb kapcsolatot képez köztük, és el is választja a szerelmeseket, táptalajt biztosítva az ármánykodásnak. Szóval ilyen fronton megint csak elmondható, hogy a szerző ügyesen bogozgatta a szálakat. De egyébként azért is pacsi Tammara Webbernek, hogy a forgatás után tovább kalauzolt minket, és ha csak ímmel-ámmal is, de bemutatta, mi zajlik a forgatás befejezte és a moziba kerülés között.  A fotózást például nagyon élveztem!

Mindent egybevetve, a szappanoperás ármánykodás kiszámíthatóságának ellenére a Where Are You túlszárnyalta az első részt. Számomra legalábbis kellemes meglepetést nyújtott karakterek, stílus és történet tekintetében is. Úgyhogy arra buzdítanék mindenkit, aki olvasta az elsőt és legalább közepesen kedvelte, adjon egy esélyt ennek is, nem fogja megbánni.  Könnyed, édes, humoros, romantikus. Graham pedig potenciális álompasijelölt.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Graham

Kedvenc jelenet: Graham a kislányával, és kb. minden, amiben Graham van

Negatívum: a szappanoperás ármánykodás kiszámíthatósága

Borító: 5/4

Nyereményjáték

Ahogy a könyvben is a színészeké a főszerep, úgy a nyereményjátékunkban is egy-egy könyv színész főszereplője kerül reflektorfénybe. A színészek neveit megosztjuk a bejegyzésekben, nektek pedig az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok az a bizonyos szereplő melyik könyvben szerepelt, tehát az író és könyv címét kell beírnotok rafflecopter doboz megfelelő helyére.

Könyves színész:
Ryan Christensen

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/17 Kristina blogja

01/19 Angelika blogja

01/21 Deszy könyvajánlója

01/23 Dreamworld

01/25 CBooks

Rick Yancey - Az 5. hullám (blogturné extra)

Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre!
És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek!

Rick Yancey: Az 5. hullám

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664576
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Idézetek

"– Minden rendben? – kiáltok fel neki.
– Aha. Definiáld, mi az, hogy „rendben”.
– A rendben azt jelenti, hogy nem fogsz elvérezni.
– Rendben vagyok."

"Futsz = meghalsz. Maradsz = meghalsz. Ennek a bulinak, úgy tűnik, ez a központi témája."

"– Zombi közlegény, az 53-as raj saját kicseszett zabhegyezője. Zombi közlegény, azt hiszem, magába zúgtam. Érzem, ahogy elgyengül a térdem. És gyűlölöm a saját anyámat, amiért egy hímnemű csecsemőnek adott életet, és így sajnos nem lehetek a gyermekei anyja."

"(…) ha túl sokat töprengek rajta, az lesz a vége, hogy bebújok a sátramba, magamra húzom a hálózsákom cipzárját, és szép lassan éhen halok. Ha nincs akiben megbízhatnál, akkor senkiben sem bízhatsz meg."

"Amikor elérkezik a pillanat, hogy abbahagyd a menekülést a múltad elől, hogy megfordulj és szembenézz azzal, amivel, úgy gondoltad, képtelen vagy szembenézni, a pillanat, amikor eldől, hogy feladod-e, vagy mész tovább, ha eljön ez a pillanat – és mindig eljön –, és te nem tudsz továbbmenni, de nem tudod feladni sem, akkor mit kell tenned?
Kússz!"

"Minden háborúban eljön az a pillanat, amikor át kell lépni azt a bizonyos utolsó határvonalat is. Azt a határt, amely különválasztja mástól mindazt, ami fontos, mindattól, amit a totális háború követel meg. Ha képtelen átlépni ezt a vonalat, a csatának vége, és ő elveszett.
A fiú szíve, a háború.
A lány arca, a csatamező."

"Először gyilkolni a legnehezebb, de a következő már könnyebben megy, az utána következő még könnyebben, mert igaz, hogy még a legérzékenyebb személy is hozzászokhat idővel a legdurvább dolgokhoz is.
A kegyetlenség nem személyiségjegy. A kegyetlenség szokás."

"Mi van benne, hogy egyszerre érzek kedvet, hogy megüssem és megcsókoljam, hogy elmeneküljek előle és odafussak hozzá, hogy szorosan átöleljem és lerúgjam a golyóját? Szeretném az Érkezést okolni ezért, hogy ilyen hatással van rám, de valami azt súgja, hogy a srácok pár hónapnál jóval hosszabb ideje művelik ezt velünk."

"Ilyen lett az élet a Földön az Érkezés után. Ez most már egy vagy-vagy világ."

A film előzetese

Nyereményjáték

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!

Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A bloghoz tartozó feladvány január 25-én, a rendes bejegyzéssel együtt érkezik.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Media Addict
01/13 Letehetetlen
01/15 Kelly & Lupi olvas
01/16 CBooks
01/17 Deszy könyvajánlója
01/18 MFKata Gondolatai
01/20 Tekla könyvei
01/22 Dreamworld - extra állomás
01/24 Könyvszeretet
01/25 Dreamworld

Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Tegyük fel, hogy eddigi életed minden plátói szerelmének írtál egy levelet, amolyan búcsúlevelet, amikor lemondtál róla. Aztán a leveleket szépen eltetted, sok más emlékkel együtt. És aztán hopp - egyszer csak minden levelet elküld valaki a címzettnek. Kíííínos. Nos, pontosan ez történik Lara Jeannel, és a Blogturné Klub 8 tagja vele együtt éli most át, mi történik egy ilyen nagy dráma után! Tarts velünk Te is, hogy megtudd, ki mit szól és mindez hogyan változtatja meg gyökeresen az életét!

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994825
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Saját véleményem:

Jenny Han a Nyár trilógia során nem igazán bűvölt el. Hiába mutattak a sorozat kötetei javuló tendenciát, hiába voltak aranyos kis limonádék, nem éreztem úgy, hogy hiányozni fog az írónő munkássága, ha többet nem olvashatok tőle. Ebből kiindulva jogosan kérdezhetitek, hogy akkor mégis mire fel ez a bejegyzés? Nos, az igazság az, hogy annak idején, amikor Deszy angolul olvasta, megragadott a lelkesedése, a gyönyörű borító és nem tudom, egyszerűen csak sodródtam az árral, bízva abban, hogy ezúttal nem egy Belly szintű főhőssel lesz dolgom.
Hát... eleinte rezgett a léc, felbukkant mindaz, amit nem kedveltem korábbról: tőmondatok sokasága, idegesítő főszereplő, nála is bosszantóbb, hisztis testvérek, gyerekes, valamint a szereplők tényleges korához nem illő viselkedés. Bár ez így nem teljesen igaz. Akadtak részek, ahol gond nélkül sodródtam a történettel, míg máskor szerettem volna behúzni magamnak egyet amiért belevágtam egy újabb Jenny Han sorozatba, miközben tudtam, hogy ebből én már legalább tíz éve kinőttem. Aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy órák óta le sem tettem a könyvet, annyira elkapott a lendület. Élveztem, amit olvastam! Jenny Han a gyengébb kezdés után nem pusztán gyönyörűt mentett, hanem elvarázsolt, függővé tett. No, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, miért.

A történet főszereplője a 17 éves Lara Jean Song, aki ahányszor úgy érzi, reménytelenül szerelmes egy fiúba, szerelmeslevelet ír neki, amit postázás helyett végül elrak pávakék kalapdobozába. A rituálé előnye, hogy így képes lezárni ezeket a szerelmeket és továbblépni.
Sok évvel korábban is így tett, amikor Josh, legnagyobb szerelme, aki egyben a Song nővérek legjobb barátja és szomszédja, váratlanul összejött nővérével, Margot-val. Egy nap azonban, Margot elutazását követően, a doboz eltűnik, a levelek pedig egykori szerelmei postaládájában landolnak, ezzel mintegy valóra váltva Lara Jean legkínosabb rémálmát.  Hogy a lány mentse a menthetőt, és ne tűnjön annyira cikinek, alkut köt a levelek egyik tulajdonosával, a suli leghelyesebb srácával, Peterrel, akinek szintén kapóra jön egy kamukapcsolat. Míg Lara Jean Josh elől menekül, addig Peter exbarátnőjét szeretné visszahódítani a kis látszat afférral, ami azonban rengeteg hazugságot és galibát szül...

Klisé klisé hátán, igen. A helyzet az, mégis nagyon jól működő klisékről beszélhetünk, melyek egyáltalán nem idegesítőek, inkább üdítőek. Hiába tűnnek külső szemlélőként gyerekesnek vagy unásig ismételtnek, élesben mindennek nyoma vész és csak a pozitív hatása érződik. Ám a klisék mellett azért új keletű gondolatok is felbukkannak szép számmal. Elsőnek rögtön ott van a búcsúzó szerelmeslevelek ötlete. Zseniális!
A plátói szerelem olyan, amit legalább egyszer - de jellemzően többször is - mindenki átél, főként tiniként, és az, hogy ezektől Lara Jean úgy igyekszik megszabadulni, hogy kiad minden benne felgyülemlett érzelmet, mintha az illető szemébe mondaná, jó gondolat. (Az más tészta, hogy én kicsit komolyabb levelekre számítottam, elfelejtve, hogy nem shakespeare-i karakterrel van dolgom, hanem egy fiatal lánnyal.)  A baj ott kezdődik, ha ezek a levelek az ember tudtán kívül célba érnek. Elképzelni sem merem, mennyire kellemetlen érzés lehet, én tuti, hogy a föld alá süllyednék, szóval ebből a szempontból abszolút érthető, hogy a lány az első útjába kerülő menedék után nyúl, ami ebben az esetben Peter és a kamukapcsolat.
Tetszett, hogy Lara Jean tisztában volt egy ilyen hazugság következményeivel, mégis felvállalta az esetleges komplikációkat, mert úgy ítélte, ez a kisebb rossz. Az ember képes az aktuális jót választani, még akkor is, ha az hosszabb távon rosszabb, mint ami jelen helyzetben várna rá. Fiatalon meg aztán pláne könnyű elódázni az apokalipszist. Számomra emiatt vált szerethetően emberivé a hölgyemény. Itt láttam és tapasztaltam meg a karaktere valódi lényét. Addig csak annyit tudtam róla, amennyit az írónő a számba rágott, viszont az annyira száraz és ellentmondásos volt, hogy unszimpatikussá tette őt.

Lara Jean karaktere a tettei által válik egyre szerethetőbbé (és hála az égnek igen távol áll Belly személyiségétől).
Aranyos, vidám lány, ámde tipikus középső testvér, aki felnéz már-már anyai szerepet betöltő nővérére, ugyanakkor mindent megtesz húgáért is, és valahogy megreked ebben a kettősségben. Mindig a második helyre szorítja magát, mindegy hogy pasiügyekről van szó, szórakozásról vagy családról. Ennek következtében viszont olyan, mintha nem is 17, hanem 14-15 éves lenne. Túl naiv.
Aztán jön Peter, és észrevétlenül felszínre hozza Lara Jean igazi énjét. Kinyitja, szélesebbre tárja előtte a világot, és átrendezi az érzelemvilágát. Mindezt olyan láthatatlanul, hogy nem csak a lány, de én sem eszméltem rá, míg az apuka ki nem mondta, mennyire pozitívan formálódott az elmúlt hónapok során csemetéje.
Ám Peter még valamit elér úgy, hogy azt senki észre sem veszi, elrabolja a női szíveket...

Sokáig nagy Josh drukker voltam, mert hát éljenek a cuki szomszédfiúk, le a menő sulikirályokkal. Csakhogy apró, jelentéktelennek tűnő gesztusokkal, szavakkal, érzelmekkel Peter úgy tört fel, mint a talajvíz, én meg azon kaptam magam, hogy összecsomagoltam a sátramat, és átcuccoltam a Team Peter táborba.
Ő tipikusan az a sablonsrác, akiért odáig vannak a lányok, de igazából senki nem tudja, milyen is valójában - ami ugye megint csak klisé... lenne, ha Peter csak és kizárólag szent lenne, de nem az. Vannak furcsaságai, amiért lehet rá haragudni, de közben elég egy hülye beszólás tőle és az ember lánya elolvad. És még csak azt sem lehet mondani, hogy örök szerelmet kínál, vagy nagy ajándékokkal halmozza el választottját. Nem. Ő az apró részletek embere.
Ami pedig a páros kapcsolatát illeti, a legjobb értelemben vett hétköznapi cukisággal tudnám jellemezni. Nem instant láv, nincsenek rózsaszín felhők vagy nagy ígéretek. Két kamasz van, némi kémiával fűszerezve, ami magától teszi a dolgát. De azt úgy, hogy a végére mindenki azt kívánja, ez ne egy kamukapcsolat legyen.
Persze ott van még az a rengeteg bonyodalom is, amit Peterék szövetsége okoz. Ahogy telnek a napok, úgy gabalyodnak bele jobban és jobban, egyre több résztvevőt bevonva hazugságuk hálójába.

"Különös érzés az, amikor az ember olyan sokáig vágyik valamire, vágyik valakire, majd egy szép napon, hirtelen elillan az egész."

A nyilvánvaló leveles-romantikus szál és konfliktus mellett azonban ott van még Janny Han már-már védjegyének számító családi vonatkozása is. Ha valami igazán ütős volt a Nyár trilógiában, akkor az a testvéri és ilyen-olyan rokoni szálak kidolgozottsága. Ezúttal sincs ez másként, kapunk egy nővér triót, egy magányos apukát, és egy elhunyt édesanyát, aki ugyan nem árnyékolja be a kis család életét, hiánya mégis érezhető.

Örülök, hogy Jenny Han nem az anya halálára helyezte a hangsúlyt, és hogy nem ezen keseregtünk, mert bár tényleg szörnyű tragédia, mégis sokszor felmerülő téma a regényekben, ellenben a hosszabb távú, leülepedett hatásával. Itt pedig többek között ezt figyelhettük meg azáltal, hogy a három lány életét miként formálta az anya hiánya. Továbbá ehhez társult egy külön testvéri szál is, mely egyáltalán nem volt felhőtlen, mindegyikük követett el ostobaságokat, mégis ettől vált igazivá. Nekem ugyan nincs testvérem, de a szüleim révén volt szerencsém testközelből megtapasztalni, milyen eltéphetetlen kötelék is ez. Mennyivel másabb, mint egy barátság. Ebből nem lehet kiszállni, úgy kiírtani, mintha nem is létezett volna. Tegyen bármit a másik, akkor is a testvérünk vannak. De ez visszafele is működik. Egy testvérnek meg kell felelni, nem lehet átgázolni az érzésein, ellenkező esetben akkora fájdalmat okoz, mint semmi más. Ez mind-mind olyan dolog, amit a Song nővérek mellett átélhetünk; jót is, rosszat is. Külsősként mondhatom, hogy sokszor bosszantott Kitty, vagy hogy Margot-tól a falra másztam, de nem az én testvéreim, így én nyugodtan vehetem a képzeletbeli péklapátot, Lara Jean nem. Neki maradnak a következmények, a fájdalom vagy a boldogság.

Összességében azt tudom mondani, a számtalan klisé, az egyszerű írásmód vagy a kiszámíthatósága ellenére, A fiúknak, akiket valaha szerettem egy rettentő aranyos és egyben szórakoztató regény. Rég találkoztam már olyan tipikus, romantikus YA könyvvel, ami ennyire magába foglalta volna a műfaj lényegét. Hétköznapi, humoros, olvadozós, karakterközpontú, szerethető, habkönnyű történet, amit csak imádni lehet. Ha szeretitek a szerelmes, családcentrikus sztorikat, akkor szívből ajánlom! Jutalmul pedig egy kis keleti kultúrát is megismerhettek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lara Jean, Peter

Kedvenc jelenet: Peter levelei és kb minden Peter-Lara Jean jelenet

Negatívum: Gen (Peter exe)

Borító: 5/5

Öltözz a könyvhöz!

Nyereményjáték

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!
Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.
(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)
Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

Részlet a szerelmeslevélből:
“Hogy miért ebbe a könyvbe írok? Miattad. Te tanítottál meg rá, hogy szeressem, pedig korábban megvetéssel tekintettem rá. Amikor nyitott szívvel és elmével másodszorra is elolvastam, mérhetetlenül kétségbeestem, másfelől viszont irigyeltem Sydney Cartont. Igen, Sydney-t, mert bár nem is remélhette, hogy a nő, akit szeret, viszontszereti majd, legalább beszélhetett neki az érzéseiről. Ő legalább tehetett valamit, hogy bizonyítsa szenvedélyét, még ha az a szenvedély halálra is volt ítélve.
A halált is vállaltam volna, hogy elmondhassam neked az igazat, ….. - ha bizonyos lehettem volna benne, hogy én leszek az, aki meghal. Ezért irigyeltem tehát Sydney-t. Mert szabad volt.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/13 Deszy könyvajánlója

01/14 Always Love a Wild Book

01/15 Kelly & Lupi olvas

01/16 CBooks

01/17 Zakkant olvas

01/18 Letehetetlen

01/20 Media Addict

01/21 Dreamworld