II. Halloween blogturné - Interjúk

A nagy sikerre való tekintettel, idén ismét szeretnénk egy Halloween-napot, turnét és nyereményjátékot tartani Nektek. Igaz, hogy mind könyvesbloggerek vagyunk, de most nemcsak könyvekről írnánk, hanem érdekességekkel is színesítenénk a turnénkat - sok mindenről lesz benne szó, amelyek mind a Halloweenhez kapcsolódnak.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a Magyarországon is egyre népszerűbb eseményt és játsszatok a nyereményekért!

Halloween interjú

öt szerzővel

1) A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, mostanra azonban az egész világon elterjedt. Hazánkban sincs ez másként, nálunk is egyre nagyobb felhajtás övezi.
Mi a véleményed erről az ünnepről? Mennyire preferálod? Esetleg szoktál tököt faragni vagy beöltözni?

A.O. Esther: Mindig is vonzódtam a kelta mitológiához és a pogány ünnepekhez, így a Halloween magyarországi térhódítása engem egyáltalán nem zavar, sőt úgy gondolom, ezzel csak színesedik az ünnepeink díszes palettája. Az embereket ősidők óta foglalkoztatja az elmúlás és a túlvilág kérdése. Adta magát, hogy előbb-utóbb begyűrűzik hozzánk is a Mindenszentek és a Halottak napja mellé valami "nyugati bohóság". Mindannyiunknak vannak veszteségei, fájó emlékei, amik a halottainkhoz kötnek. Úgy érzem, kifejezetten jó, hogy van valami, ami ezt egy picit ellensúlyozza. Imádom a faragott töklámpásokat (mi is minden évben faragunk), hisz gyönyörűek, ahogy gyöngysorként ragyognak végig az utcánkban. Szerencsére nálunk mindenki ilyen "bolond", szinte minden ház előtt ott pislákolnak a töklámpások. Ráadásul az apukák igencsak kreatívak, és eszméletlen vagány "arcokat" faragnak a sütőtököknek. A gyerekeinket eddig minden évben meghívták az ovis társaik Halloween "bulira", ahol minden kicsi beöltözött boszinak, vámpírnak, szellemnek és egyebeknek - édesek, viccesek voltak. A dekoráció is "halloween-es" volt: vaskos pókhálók, denevéres díszek, sejtelmes fények, az édességek is kifejezetten erre az alkalomra készített "szörny" sütik voltak. Persze, a szülők is beöltöztek, minimum, mágusnak. J Mindannyian jól szórakoztunk, a sok-sok apró vámpír és boszi pedig egy kis időre elfeledtette velünk, hogy ez amúgy az év legsötétebb időszaka lenne…

Helena Silence: Érzelmileg nem kötődöm hozzá különösebben, úgy rémlik, régen nem volt ekkora felhajtás körülötte. Sokan valószínűleg nem ismerik a szó mögött rejtőző tartalmat, az ünnep eredetét, egyszerűen egy jó lehetőséget látnak a bulizásra, de ezzel sincsen semmi baj. Én nem szoktam ünnepelni, sőt még beöltözős buliban sem voltam, illetve a tökfaragást sem próbáltam.

Kae Westa: Fantasyt írok és metált hallgatok, márpedig - ahogy azt nemrégiben egy rokonszenves facebook-posztban is láttam - a halloween a legmetálabb ünnep. Mindemellett van két kicsi gyerekem, családanyaként pedig az efféle alkalmak már inkább szólnak róluk, mint rólam. Kifejezetten halloweenezni nem szoktunk, de az még lehet, hogy aznap stílszerűen a Helloween zenekaros pólómba fogok bebújni, hangulati aláfestésnek pedig Alice Coopert hallgatunk majd. Viszont úgy érzem, hozzá kell tennem, hogy épp tegnap este nézegettem őszinte vágyakozással az Assassin's Creed télikabát-kollekciót…

On Sai: Nagyon jópofa ünnep, jól szórakoznék, ha itt a környékemen is jönnének cukorkát zsákmányoló gyerekek. Az ezoterikus-thrilleres része is izgalmas, ilyenkor ugyebár a legendák szerint elvékonyodik a határ a túlvilág és evilág között. A legjobb időszak a rémisztő sztorik meséléshez.
Tököt mindig faragunk, habár én meg a kés az nem jó párosítás. Általában a lányom faragja, sokkal ügyesebb nálam.

Rácz-Stefán Tibor: Nem vagyon egy nagy Halloween rajongó. November 1. számomra fájdalmas időpont, mivel ez az egyetlen nap az évben, amikor temetőbe megyek édesapám sírjához, így nem tudnék előtte való este ünnepelni. Érzelmi szempontból nálam a Halloween nem játszik, tököt sem faragok. Alapvetően úgy teszek, mintha nem is létezne. :)

Persze megértem, ha más szereti, és jó bulinak tartja, és jól néznek ki azok a kifaragott tökök is.

2) Amennyiben semmi nem akadályozna, és bármit el tudnál készíteni, milyen motívumot faragnál egy töklámpásba?

A.O. Esther: Egy gyönyörű, kitárt szárnyú angyalt faragnék bele.

Helena Silence: Mesekastélyt! Hercegkisasszonynak látszó boszit! Öregedő Hófehérkét! Jaj, egy csomó mindent készítenék, ha bármire képes lennék!

 

Kae Westa: Az egyik (még megírandó) történetem legendái között szerepel a beszámoló egy őrült királyról, aki a saját koponyájából csiszolt koronát óhajtott viselni, és nem átallott kivégzéssel fenyegetőzni, hogy ezt elérje. Az utódja azt adta először parancsba, hogy fejezzék be ezt a bizonyos koponyakoronát, amit a halála után vele együtt temettek el. Sosem derült ki, melyiküké a kísértő lélek, ami időnként felkel a sírjából… Azt hiszem, valahogyan ezt örökíteném meg.

On Sai: Imádom a nonfiguratív mintákat, ezek biztos lennének lámpásként, de Vasarely képei is. Meg persze valami sci-fis, mondjuk egy helyes csillagköd. Csillagködből sosem lehet elég...

Rácz-Stefán Tibor: Egyszerűen elkezdeném a műveletet, és hagynám, hadd vezessen a nem létező szuper tökfaragási tehetségem, és valami csudajót alkossak anélkül, hogy előre meghatároznám, mi legyen az.

3) Egy kis képzeletbeli játék során tételezzük fel, hogy saját történeted/történeteid főszereplői, vagy akár kedvenc karaktered Halloween buliba indul. Minek öltözne be? És miért pont annak?

A.O. Esther: Nem tudom, miért, de rögtön Diril ugrott be, aki jóindulattal sem nevezhető pozitív karakternek, hisz egyike a leggonoszab boszorkányaimnak. Hogy miért pont ő? Jó kérdés. Mert benne annyi mélység van... Annyira kiismerhetetlen és izgalmas a személyisége. Ráadásul küllemre is vagány. Nagy fekete haj, tűzben égő szemek, fekete, szexi ruha. Mi kell még? Buliba való jelenség.

Helena Silence: Lena valószínűleg eleinte tanácstalan lenne. Zoe megpróbálna segíteni neki, de valószínűleg nem jutnának dűlőre, mert nagyon eltérő az ízlésük, így hűen önmagukhoz: Zoe Csubakkának öltözne, mert ő a kedvenc szereplője a Star Wars sorozatból, Lena pedig Wednesday Addamsnak az Addams Family-ből, mert kiskorában mindig olyan menő akart lenni, mint ő.

Kae Westa: Maradjunk a saját szereplőknél. A démon és a papnő Mortuájából gyakorlatilag bármit kinézek - leginkább azt, hogy elkezdené nyaggatni a többieket, hogy öltözzenek össze. Szinte látom őket magam előtt a Scooby-Doo rajzfilmből jól ismert csapatként (csak azt nem tudom, melyikük lenne maga Scooby). Mortua mindenesetre elsőrangúan szórakozna, a többiek pedig igen-igen fancsali képet vágnának…

On Sai: Ha az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetből beöltöznének a szereplők, akkor Kósza lovag fa alakú szörny lenne, vagyis olyan dólény, ami ellen sokszor harcol. Mia Anne középkori ruhát viselne arcán valami zombis festéssel, míg Amon, az agykutató apa valami átlagembernek teljesen érhetetlen fogalomnak öltözne, mondjuk a retikuláris rendszer felszálló ágának.

Rácz-Stefán Tibor: Ó, ez nagyon egyszerű! Dávid, a Fogadj el! főhőse könyvmolyként imád olvasni, de nem az a típus, aki nagyon sokat foglalkozna azzal, hogy menő kosztüme legyen. Szóval elintézné annyival, hogy magára kap egy „Made in Brooklyn” pólót és egy szemüveget, aztán reménykedne benne, hogy lesz, aki rájön, ő Simon A végzet ereklyéiből :)

4) Végül, de nem utolsó sorban: ajánlanál az olvasóknak egy olyan könyvet/filmet, ami illene ehhez a sejtelmes, kissé hátborzongató, misztikus éjszakához?

A.O. Esther: Nagyon szerettem Nicol Kidman Másvilág című filmjét. Tökéletesen illik ehhez a naphoz. Ne egyedül nézzétek meg…

Helena Silence: Könyv: Josh Malerman – Madarak a dobozban
Film: Adsz vagy kapsz (Trick 'r Treat, 2007)

Kae Westa: A héten végre eljutottam a moziba a Bíborhegy vetítésére - azt őszintén ajánlom, de ki tudnék mazsolázni vagy fél tucat epizódot a Buffy, a vámpírok réme című nagyszerű sorozatból is, ami igazán illik az alkalomhoz. Olvasnivalók közül érdekes módon elsőként az Üvöltő szelek ugrik be, de a magam részéről szívesen olvasnék valami klasszikus, gót kísértethistóriát is.

On Sai: Két filmet is ajánlok, elvontabb percekre Ingmar Bergman régi, fekete-fehér filmjét A hetedik pecsétet, ahol a keresztes lovag a Halállal sakkozik egy pestisjárvány alatt. És újabb filmként a Hatodik érzéket, ahol Bruce Willis segít egy kisfiúnak, aki szellemeket lát.

Rácz-Stefán Tibor: Inkább sorozatot ajánlanék, méghozzá az egyik nagy kedvencemet, Az Internátust. Elég borongós sorozat, tele félelmetes jelenetekkel, de van benne egy csomó vidámság, romantika és ármány is. Az átívelő rejtélyes szál pedig egyszerűen zseniális. Kezdjétek el Halloweenkor és garantálom, hogy hamar a végére értek :)

Azért hogy könyvet is mondjak, jó választás lehet Mindee Arnettől az Akkordél Akadémia első része. Nagyon vicces kis könyv, de időnként olyan kellemesen borongós tud lenni. Oh, alig várom már, hogy olvashassam a második kötetet :)

Nyereményjáték

Most kivételesen nem szeretnénk tőletek semmilyen extra dolgot kérni, csupán annyit, hogy kommentben írjátok le vagy linkeljétek be, hogy mi a kedvenc alkotásotok, ami a Halloweenhez kapcsolódik. Lehet ez töklámpás, fantasy kép, rajz, cosplay, illetve bármi, rátok bízzuk a választást. 

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Összesen 6 nyertest választunk, a nyeremények pedig a következő könyvek lesznek:
- Rachel Ward: Nem enged a mélység (dedikált)
- Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom ügy
- Kim Harrington: Perception - A hatodik érzék
- Katie Alender: Bad girls don’t die - A rossz lányok nem halnak meg
- T.S. Thomas: Londinium hercege
- Ann Aguirre: Menedék

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

08:00 Deszy könyvajánlója - Könyvajánló & Harry Potter és a Halloween

10:00 Szembetűnő - Hókusz Pókusz

12:00 Tekla könyvei - Sorozatajánló

14:00 Insane Life - Halloween története & jelmezek

16:00 Függővég - Könyvsorozat ajánló

18:00 Kelly & Lupi olvas - Tökfaragás, é annak hagyománya
20:00 MFKata gondolatai - Halloween körmök - Interjú I.

22:00 Dreamworld - Halloween Interjú Szerzőkkel II.

Madeleine Roux - Asylum

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek című könyvét, mely az Asylum sorozat első része. Hidegrázós, kísérteties, félelmetes történetről van szó, ami a young adult kategóriában ritkaságnak számít. 

Ha van merszed belevágni, kísérd végig a hat állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét. Borzongásra fel!

Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616490
Oldalszám: 350 oldal
Fordította: Beck Anita

Fülszöveg:

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam – valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt.

Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Saját véleményem:

Az Asylum szerelem volt első látásra. Ahogy megpillantottam a borítóját, tudtam, hogy nincs mese, meg kell ismerkednünk, a történet fülszövege pedig csak méginkább megerősített ebben az elhatározásomban.

Imádok borzongani – még akkor is, ha az a típus vagyok, aki eltakart szemmel kukucskál egy-egy ijesztő filmjelenetnél. De hát ilyen az ember: hajtja a kíváncsiság és az adrenalin. A kísértetjárta, régi házakban pedig egyébként is van valami hátborzongatóan vonzó, hívogató. És ha történetesen egy korábbi elmegyógyintézetről van szó, akkor a para- és izgalom faktor az egekbe szökik – legalábbis az enyém biztosan. Hisz gondoljunk csak bele, akár hiszünk a bolyongó, két sík közt ragadt lelkekben, akár nem, ezek az épületek árasztják magukból a régmúlt történeteket, a falaikba ivódott érzéseket. Így hát, ha egy regény fülszövegében olyasmit olvas az ember, hogy egy többhetes, nyári kurzus színhelye egy régi elmegyógyintézet lesz, ahol egykor veszedelmes pszichopatákat kezeltek, akkor az a hozzám hasonló borzongásra vágyó, esetleg túlvilági dolgokért epekedő lelkek számára felhívás keringőre.

Mindennek tekintetében már most szeretném leszögezni, aki ide-oda repdeső, tejfehér árnyakra, hideg fuvallatra, rothadás szagára, és hasonló dolgokra számít, gyorsan felejtse el. Az Asylum nem egy általános értelemben vett kísértet sztori. Ez az elme játszmája.   

Az alaptörténet szerint Dan, és még jó néhány diák a világ minden tájáról New Hampshire-be érkezik egy néhány hetes nyári kurzusra, melynek egy régi elmegyógyintézet ad otthont. Dan már az első napon szerez magának két barátot, a gyönyörű és vakmerő Abby, valamint a kissé különc, matekzseni, Jordan személyében.

A kollégiumban hőseink hamar rábukkannak egy lezárt ajtóra, mely tiltott terep a diákok számára. Persze több sem kell nekik, úgy döntenek, az éjszaka leple alatt felfedezik az egykori intézet elszeparált részeit, ahol mindenféle hátborzongató dolgokra, képekre bukkannak, melyek ettől kezdve beleszövődnek életükbe. Míg Dan figyelmét az intézet egykori igazgatója kelti fel, addig Abby-t egy rémisztő kislány babonázza meg. Nem véletlenül.

Az első oldalaktól kezdve érezhető, hogy itt bizony valami szörnyűség fog történni, erre utal a nem szokványos helyszín, a mindenféle apró jel, és a Dan által beköltözéskor talált fotó is.

A srácok nyomozása eredményeként szép lassan összeáll és értelmet nyer előttünk az egykori intézmény célja, megismerjük a falai közt zajló kegyetlenségeket, s a páciensek bizarr múltját, melyek együttese csak még félelmetesebbé és nyomasztóbbá teszi a légkört. Te meg várod, mikor jön el az a pont, amikor olvasás közben hátratekintgetsz, nem áll-e mögötted valaki, és parázol, miért nyikorog hirtelen minden körülötted. Csakhogy mindhiába.

Az írónő megteremtett egy nagyon jó kis alapot, tele milliónyi lehetőséggel, de valahogy nem sikerült akkorát robbantania, mint az a körülményeket tekintve elvárható lett volna. Sok esetben azért, mert túlhúzta a fiatalok közt alakuló kapcsolati szálakat. Szeretett volna valami ijesztőt alkotni, és közben kibontakoztatni egy hétköznapi vonalat is. Ennek pedig az lett a vége, hogy megrekedt egy köztes határon, minthogy se egyik, se másik oldalra nem sikerült elbillennie.

A történet háromnegyedében végig ott lappangott a megoldásra váró rejtély, sorra bukkantak fel az újabbnál újabb jelek, ám amikor Dan belelendült volna a nyomozásba, akkor Abby vagy Jordan előállt valami hétköznapi hülyeséggel, elterelve a figyelmet a misztikus vonalról. És Vica versa.

A karaktereket illetően se Abby-t, se Jordant nem igazán sikerült a szívembe zárni. Kissé kiismerhetetlen, kusza figurák hatását keltették, akiknek az áprilisi időjárásra hajazó tetteiket, hangulatingadozásaikat nem is mindig értettem. Ennek legfőbb oka, s egyben a mű több pontjára is jellemző kidolgozatlanság volt. Számos kérdés merült fel bennem velük, és úgy egyáltalán ezzel az egész, sántikáló kurzussal kapcsolatban is, melyek többségénél még nem adtam fel a reményt, hogy választ kaphatok rájuk. Bízom benne, hogy a folytatásokban fény derül némelyek tetteire.

Ami viszont határozottan tetszett, az könyv utolsó negyedében megjelenő pszichés vonal. Egészen addig az Asylium egy kicsit hátborzongató, kísértettörténetnek indult, a szokásos rémisztő elemekkel megfűszerezve: felbukkanó képek itt, kalligrafikus írással bedobált levelek ott, ijesztő rémálmok, és gyilkosságok a kollégium falain belül.
Álmomban nem gondoltam arra, hogy az írónő végül előáll egy olyan húzással, ami tulajdonképpen minden addigi eseményt megkérdőjelez, vagy legalábbis új megvilágításba helyez.
Nem szeretném lelőni a poént, így csak annyit mondok, a történet egyik szereplőjének van egy titka, mely jócskán megedzi az olvasó elméjét is. Tulajdonképpen onnantól válik izgalmassá és egyedivé a történet, hogy erről tudomást szerzünk. Hisz elveti bennünk a kételkedés magvait.

Vajon valójában az történik, amit látunk, vagy becsap a szemünk? Az álmok nem is álmok, hanem emlékek? Netán maga a valóság?  

Mindennek tetejében az események láncolata is kétirányba ágazik. Esélytelen eldönteni, hogy mi igaz, és mi nem. Ki hazudik, ki mond igazat. De legfőképpen az egyes személyek valódi kiléte ad okot agyalásra.

Dan csak magára számíthat, ha meg akarja tudni, milyen összefüggés van az intézet egykori, szadista igazgatója, a Szobrász néven elhíresült pszichopata gyilkos páciens, a mostani gyilkosságok, a fenyegető üzenetek, önmaga nem ismert múltja, és az egyes diákok/tanárok/városlakók furcsa viselkedése között.

A kis elmejátékért, és annak fordulatos, s meglehetősen ravasz kivitelezéséért mindenképp pluszpont jár a szerzőnek, akárcsak a titkos folyosókon, cellákban való, hangulatos bolyongásokért. Ha már a borzongást nem tudta belőlem kiváltani, azért jócskán sikerült meglepnie. Kíváncsian várom a folytatást, mert tudom, hogy ez csak egy fantombefejezés volt. Az igazi játék még csak most kezdődik.

Mindent egybevetve, az itt-ott vérző sebei, és kidolgozatlanságai ellenére az Asylum érdekes olvasmány, ami egy egészen új megközelítésből igyekszik a bolyongó lelkek témáját feldolgozni.

Borzongani a szellemek miatt ugyan nem fogsz, a kegyetlenség miatt már sokkal inkább, de egy jó kis pszichés tornában azért részed lehet. Kicsit olyan ez a könyv, mint a PLL, az Álomháború, és a Fekete madarak árnyékában keveréke. 

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Dan

Kedvenc jelenet: miután Dan átveszi szülei csomagját

Negatívum: kidolgozatlanság

Borító: 5/4

Tetszett? Vidd haza!

Lobotómia

A lobotómia az agy elülső részének, a homloklebenynek az effektív megsemmisítését jelenti. Az eljárás személyiségváltozással, vagy szellemi leépüléssel jár. Régebben skizofrénia, krónikus depresszió illetve szorongások kezelésére használták.

Walter Freeman, Amerikában kifejlesztett egy módszert, melynek során a könnycsatorán keresztül tárta fel az agyat. Az eljárás során egy jégcsákányhoz hasonlatos eszközt szúrnak az ember szemgödrébe, majd egy kalapács segítségével átütik a szemgödör felső, vékony csontrétegén. Ezután a jégcsákány-szerű alkalmatosságot ide-oda rángatják, így elpusztítva az agy megfelelő részét. Freeman enyhe tünetekre panaszkodó betegeken is alkalmazta a procedúrát, és azzal reklámozta magát, hogy ezt az igen egyszerű eljárást akár az orvosi rendelőben is végre lehet hajtani. Azt vizionálta, hogy egyszer majd olyan elterjedt lesz, mint a fogtömés.

Érdekesség:

Rosemary Kennedy, John F. Kennedy elnök húgán lobotómiát hajtottak végre, mert az apjuk arról panaszkodott a háziorvosnak, hogy a 23 éves lánynak hangulatváltozásai vannak, és élénken érdeklődik a férfiak iránt. A műtétet maga Freeman hajtotta végre. A várt hatás helyett azonban a procedúra után Rosemary szellemileg visszafejlődött, vizeletét nem tudta visszatartani, órákig bámulta a falat szó nélkül, és amikor beszélni próbált, érthetetlen gagyogás hagyta el ajkait.

Még több, pontosabb és valósághűbb képért kattints ide.
(Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képeket láthatsz, ha megnyitod a linket! Csak erős idegzetűeknek!)

forrás

Nyereményjáték

A játék ezúttal nagyon egyszerű. Minden állomáson egy-egy pszichiátriai betegség nevét rejtettük el, amit a kiemelt betűk összerendezésével fejthettek meg. Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/29 Tekla könyvei - A sorozatról
10/31 Dreamworld - Lobotómia
11/03 Kelly c Lupi olvas
11/05 Könyvszeretet
11/07 CBooks
11/09 Deszy könyvajánlója

Robyn Schneider - Egy új élet reménye

Mindenki életében van egy pont, amikor minden megváltozik. A Blogturné Klub segítségével most okt. 28-31. között megtudhatjátok, Ezra és Cassidy élete miként változik meg azután. 

Robyn Schneider számos díjat nyert történetét a Maxim Könyvkiadó jelenteti meg november elején, és ha ügyesek vagytok a játékban, tiétek lehet Egy új élet reménye a kiadó által felajánlott három példányból!

Robyn Schneider: Egy új élet reménye

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616544
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

A fiatal Ezra Faulkner hisz benne, hogy mindenkire vár egy tragikus fordulat – azután történik meg minden, ami igazán fontos. Az ő tragédiája nem sokáig várat magára: egyetlen pillanat, és a fiú mindent elveszít. Egy cserbenhagyó gázoló egy rendkívüli estén törte össze Ezra térdét, a sportkarrierjét és a társasági rangját.
Így kerül Ezra a bálkirályjelöltek élmezőnyéből a kirekesztettek asztalához, és így találkozik Cassidy Thorpe-pal, az új lánnyal. Cassidy senkihez sem fogható Ezra eddigi ismerősei közül. Irigylésre méltó könnyedséggel veszi az akadályokat, ragyogóan intelligens, és feltartóztathatatlanul repíti magával Ezrát egy végtelen kalandra.
Ám miközben Ezra fejest ugrik az új kihívásokba, az új barátságokba és az új szerelembe, megtanulja, hogy a könyvekhez hasonlóan vannak emberek is, akiket félre lehet érteni. Fel kell tennie magának a kérdést: ha már történt egy tragédia, amely olyan sok mindent elrabolt tőle, mit veszíthet, ha még ezzel nincsen vége a balszerencsének?
A könyv egy lírai, szellemes és szívfájdító történet arról, milyen nehéz eljátszani a szerepet, amelyet mások elvárnak tőlünk, és hogy hirtelen, tragikus befejezésekből is kisarjadhat az új kezdet.

Saját véleményem:

Mielőtt belecsapnánk a közepébe, elárulok nektek egy butus kis dolgot arról, miért is kerültem kapcsolatba Robyn Schneider regényével. Ez pedig nem más, mint a főhős neve: Ezra.
Amikor megnyitottam a könyv gr linkjét, a szemem egyből ráfókuszált erre a névre, és több indok nem is kellett. Lehet, hogy őrültség egy keresztnévre alapozni, én mégis megtettem - ugyanis a Pretty Little Liars óta érthető okokból imádom az Ezra nevű srácokat. És néha bizony nagyon is kifizetődőek ezek a banális indokok.

Az Egy új élet reménye lírai hangvételű, hol szomorú, hol vicces történet arról, hogy történjék bármi, menni kell tovább, s hinni, hogy a bezáruló ajtó helyett egy jobb tárul ki előttünk. De akár azt is mondhatnám, ez maga az élet, hangulatában, tartalmában és mondanivalójában egyaránt. Kicsit úgy képzeljétek el, mint a Csillagainkban a hiba és az Eleanor & Park keverékét - na, persze nem tartalmilag, hanem érzetileg. Fiatalokról fiataloknak egy kis filozofálgatnivaló az élet sarkalatos kérdéseiről.

"Még mindig úgy gondolom, hogy mindenki életében, legyen az akármilyen szürke, van egyetlen tragikus találkozás, ami után megtörténik minden, ami igazán számít. Ez a pillanat a katalizátor, az első lépés az egyenletben. De tudnunk kell, hogy az első lépéssel nem jutunk sehova − ami utána jön, az határozza meg az eredményt."

A történet elején egy fiatal, menő srácot ismerünk meg Ezra személyében, olyat, aki a gimnázium legnépszerűbb diákja, tehetséges sportoló, tehetős barátok dongják körbe, van egy gyönyörű pomponlány barátnője, s trendi sportautója. Tehát minden adott számára, hogy az élete gondtalan legyen, tele elismeréssel és csillogással. Ám elég egyetlen pillanat ahhoz, hogy minden álma szertefoszoljon.
Miután Ezra egy buliban rajtakapja barátnőjét, amint éppen egy másik sráccal etyepetyézik, forrongva kiront a házból, hogy a lehető leggyorsabban elhúzhasson onnan, csakhogy egy sebesen száguldó autó elüti. Így válik idegenvezetőnk a suli bulikirályából egyszerű, mozgássérült, magányos és megkeseredett sráccá.

Az élet által kimért pofon Ezra életében jó kis görbetükör neki, és az olvasó számára is. Megmutatja, milyen mai társadalmunk mentalitása. Ameddig sikeres, népszerű és tökéletes vagy, addig százával vesznek körbe hamis barátok, és te magad is könnyen egy illúzióvilág részesévé válhatsz, ám ahogy valamiféle negatív fordulat áll be a mindennapjaidban, elveszted varázsodat, a látszatbarátok elhagynak, és nem marad más, mint a zord, csupasz valóság.

Robyn Schneider regénye azonban nem a búslakodásról szól, hanem az újrakezdés lehetőségéről, egy új élet reményéről.
Kivétel nélkül mindenki életében vannak olyan hullámhegyek, -völgyek, amikor valamiféle drasztikus változás elé néz, legyen szó egy tragédiáról, vagy valamiféle sikerről. Ilyenkor nem szabad megrekedni, menni kell tovább. Nagyjából ezt hivatott bemutatni a történet is.
Amikor Ezra végleg feladja, búskomorrá, magányossá válik, felbukkan egy régi jó és igaz barát, Toby személyében, aki tökéletesen tisztában van vele, min is megy keresztül főhősünk, minthogy egy félresikerült, horrorisztikus fordulatot vevő szülinapi buli, az ő életét is drasztikusan megváltoztatta. Noha akkor Ezra magára hagyta barátját, Toby most nem tágít mellőle, bevezeti a fiút a "lúzerek" világába, ahol új szerelem, barátok és jövő vár rá.

Mivel egy karakterközpontú regényről van szó, igen nagy a hangsúly Ezra fejlődésén, amit az írónőnek sikerült hihetően, életszerűen ábrázolnia. Szerettem azt a folyamatot, ahogyan Ezra szép lassan rádöbbent, hogy a sporton és a bulikon kívül is van élet, és esély arra, hogy megtalálja a helyét, célját a világban. Méghozzá olyan területeken, amikről álmodni sem mert volna. Korábbi, teniszbajnok énje soha nem vett volna részt vitaversenyeken, kockapartikon, nem szökött volna be idegen sulikba, hogy csak néhányat említsek mindazon őrültségekből, amiket átmegy.

"Oscar Wilde egyszer azt mondta, hogy az élet a legritkább dolog a világon, mert a legtöbb ember csak létezik, és kész. Nem tudom, igaza van-e, de azt igen, hogy hosszú ideig léteztem, és most élni akarok."

A felfedezésekben legfőbb segítője a kissé különc, kiismerhetetlen Cassidy lesz, aki egy sor új dolgot mutat meg a fiúnak, rávilágítva, hogy az élet igenis szép, tele van lehetőségekkel, amiket fel kell fedezni és kiaknázni. És, mint az várható, hamar egymásba is gabalyodnak.

Ez a kis szerelmi szál aranyos, nincs túlkomplikálva, mégis érződik a felek közti kémia - éppen annyi, amennyi kell, és ami erre a korosztályra jellemző.
Én például fenemód értékeltem, hogy nem hangzottak el nagy szavak, melyek örök, sírig tartó szerelmet ígértek. Sőt, valahogy végig ott vibrált a levegőben a kapcsolat törékenységének fenyegetése - ami részint Cassidy furcsa viselkedésének tudható be.
Számomra ő mindvégig olyan volt, mint egy rengeteg problémával és titokkal küzdő kamaszlány, és őrangyal keveréke, aki csak azért jelent meg, hogy Ezrát a helyes útra terelje. Valószínűleg ezért tartottam attól, hogy abban a percben, ahogy bevégezte feladatát, elillan, mintha nem is lett volna.
Vele ellentétben a többi karakter teljesen hétköznapi srác vagy lány, olyanok, mint a saját barátaink, ismerőseink. Beleértve Ezrát is. Egyikük sem tökéletes, külsejük és modoruk sem hibátlan, pusztán átlagosak. De az átlagosság nem mindig rossz dolog.

Összességében azt gondolom, az Egy új élet reménye remek olvasmány a fiatalok (vagy momentán bármelyik korosztály) számára. Olyan dolgokra igyekszik rávilágítani, amik előbb vagy utóbb mindenkit elérnek. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a lírikusabb hangvételű, kicsit szomorkás, mégis vidám történeteket az életről. De azt azért ne gondoljátok, hogy olvasás közben nem ér Titeket meglepetés. És egy-két zsepiről sem árt gondoskodni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ezra, Toby, Cassidy és Cooper

Kedvenc jelenet: a vitaversenyes buli éjszakája, és az első játszóteres jelenet

Negatívum: Ezra exbarátnőjét ki nem állhattam

Borító: 5/4

Megtetszett? Vidd haza!

Borítók

Nyereményjáték

Ezra gyerekkori legjobb barátjának életében egy csúnya baleset hozza el a törést - volt a hullámvasút előtt, és a hullámvasút után.

A játékunkban most egy kissé félelmetes irányt veszünk: minden idők legbrutálisabb hullámvasút-baleseteiről olvashattok rövid leírást, mellé egy képet is kaptok a kérdéses vasútról. A Ti feladatotok pedig az, hogy kitaláljátok, hol történt a baleset. (Elfogadjuk a park nevét és a várost is.)
Tanulság: vigyázz, mire szállsz fel! 

Figyelem! A nyertes jelentkezését az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk! A kiadó csak Magyarország területére postáz. 

Vidámpark:

Ez a hullámvasút már kétszer is ölt: egyszer 2008-ban, egyszer 2002-ben. Mindkét balesetet az utasok gondatlansága okozta, egyikük leesett kalapját próbálta összehalászni, ami végül a fejébe került, másikuk pedig kilógó lábával pedig egy alkalmazott halálát okozta. 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/28 Kelly & Lupi olvas

11/29 CBooks

11/30 Dreamworld

11/31 Deszy könyvajánlója

Jennifer A. Nielsen - Az Árnytrón

A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón című regénye, a Hatalom trilógia befejező része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Jaron utolsó nagy kalandját, melyben nem kisebb a tét, mint maga az élet. Jaroné, szeretteié, és a népéé. 

2015. október 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993347
Oldalszám: ~346 oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?

Saját véleményem:

Nyílt titok, hogy a Hatalom trilógia az egyik legkedvesebb sorozatom. Az első két rész során Jaron, Roden, Tobias, Mott, Imogen és még sokan mások belopták magukat a szívembe. Akárhányszor a kezembe vettem történetüket, mindig egy izgalmas, csavaros, kalandos sztori részese lehettem.
Nem volt ez másként most sem. Sőt! A legkisebb túlzás nélkül kimerem jelenteni, Az Árnytrón a trilógia koronája.
Jennifer A. Nielsennek sikerült A szökött királlyal gigászi magasságokba emelt képzeletbeli lécét megugrania. Mit megugrania?! Klasszisokkal túlszárnyalnia! Hozzáteszem, mindez nem kis szó.
A befejező kötet rengeteg izgalmat, váratlan fordulatot, magas vérnyomást, mosolyt és bánatot tartogat olvasója számára. Az első szónál megragad, s az utolsóig nem is ereszt! Engem teljesen megbabonázott, elképesztett, és nemegyszer összetörte a szívemet.

"Feláldozni magadat, hogy mások élhessenek, a legnagyobb tett, amit az ember a szeretet nevében elkövethet."

Jaron az elmúlt hetek, hónapok során számtalan megpróbáltatáson esett át. Árvaházi utcagyerekből előbb király, majd kalóz, fogoly, végül kalózkirály és Carthya uralkodója lett. Megverték, véresre korbácsolták, eltörték a lábát, elvették a családját, s kényszerjegyességbe kényszerült. Ellenben mindez semmi, ahhoz képest, amivel az utolsó kötetben kell szembenéznie, ahol a tét maga az élet.
A sok szenvedés mindazonáltal  nem múlt el nyomtalanul. Érzékelhető, hogy a fiatalabb karakterek - beleértve Jaront is - mostanra bizonyos mértékben felnőttek. Sokkal érettebbé váltak szellemileg, érzelmileg és lelkileg. Jaron pedig minden uralkodással kapcsolatos dacossága ellenére - ha sajátos módon is - valódi királyként hozza meg döntéseit, s alakítja lépéseit. Hiába hangoztatja, hogy ő nem akarta ezt a sorsot, az uralkodás, a jó vezetőkészség, hazaszeretet, igazságérzet, na meg a taktikusság benne van a vérében, minden lépésével ezt igazolja.
Ám ahhoz, hogy minderre rájöjjön, elfogadja, magáénak érezze, valami drasztikus kell. És hát mi lehetne nagyobb, erőteljesebb mozgatórugó egy ilyen kaliberű változás esetében, mint egy minden irányból fenyegető, szélsebesen közelítő háború, melyben életek és sorsok forognak kockán?

Carthya és Jaron borzalmas helyzetbe kerül. Minden szomszédos ország ellenük szövetkezve, nagy létszámfölénnyel indul meg feléjük, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megszerezzék a hatalmat. Carthyának azonban nincs elegendő katonai ereje, hogy minden ostromot állni tudjon. Ráadásul Imogent is foglyul ejtik. Jaron tehát bármerre fordul, falakba és csapdákba ütközik. Ám ha valaki képes a lehetetlenre, akkor az ő.

Az már eddig is tudható volt róla, hogy egy végtelenül ravasz, okos, ugyanakkor megzabolázhatatlan és önfejű fiú, megtörhetetlen akarattal, akinek a csavaros gondolatmenetét nagyjából lehetetlen követni. Nos, az a helyzet, hogy most nemhogy lehetetlen, esélytelen kitaktikázni, mikor mire gondol, mit lép. Sok-sok lépéssel jár mindenki előtt. És amikor azt hinné az ember, hogy kitalálta, mire készül, akkor paff, csavar rajta még kettőt-hármat, de úgy, hogy te csak ott ülsz, nagyokat pislogsz, és közben próbálod felfogni, hogy ezt most hogy? Eszméletlen a srác!
Állandóan agyal, pörög, egyetlen pillanatra sem áll le. Mint valami mágus: ámulatba ejti a közönséget, míg a háttérben egész máson ügyködik. Imádom őt. Az egyik legjobb könyves karakter, akiről valaha olvastam. Minden megvan benne, ami kell. Hős, pimasz, ugyanakkor nagyon is emberi. A mostani kötetben, egy váratlan tragédiának hála megmutatkozik a magányos, elárvult kissrác énje is, akire hirtelen túl nagy súly és felelősség szakadt - ezáltal pedig sokkal érthetőbbé, átérezhetőbbé válik a karaktere. No, persze azért nem kell megijedni, Jaront nem olyan fából faragták, hogy leálljon, és hagyja magán eluralkodni a gyászt. Főleg nem akkor, ha a barátai és népe életéről van szó.

Az utolsó kötet cselekménye rendkívül pörgős. Hőseink állandóan mozgásban vannak, egyik csapdából a másikba csöppennek, s számtalan csatát vívnak meg. Ennek következtében kicsit szét is szélednek, melynek az a nagy előnye, hogy mintegy búcsúképp, nagyobb lélegzetvételnyi jelenetsorok által vehetünk végső búcsút kedvenc szereplőinktől.
Bevallom kezdetben kissé megijedtem, hogy Jaron, Roden, Tobias, Fink és Mott ennyire elszakadt egymástól, hisz mindannyian fontos elemei az egésznek, kezdetektől szerves részét képezik az eseményeknek. De az írónő nagyon ügyesen megoldotta, hogy az ifjú uralkodó baráttól barátig ügetve egy kis külön bejáratú hírnevet szentelhessen bajtársainak és közös kapcsolatuknak. Egytől-egyig érdekes, vagy éppen szívfacsaró találkozásról van szó, mégis muszáj kiemelnem Jaron és Roden, valamint Jaron és Mott kapcsolatát. Számomra ez a kettő volt a legkedvesebb, legélőbb és leggyönyörűbb.

Ami még nagyon tetszett - a minden mellett -, az a trilógiát érintő keretes szerkezet. Véleményem szerint zseniális ötlet volt Jennifer A. Nielsen részéről, hogy még utoljára érintett minden fontos eseményt, helyszínt, személyt, majd olyan módon, úgy és ott fejezte be, ahol és ahogyan azt elkezdte.

Mindent egybevetve, ebben a kötetben minden megvan, ami egy jó lezáráshoz kell. A hangulat kellően kiélezett, forrnak az indulatok, szorul a hurok, mindenki taktikázik, miközben vissza-visszaköszönnek a régi, jól bevált elemek. A humor, Jaron pimaszsága, lehetetlent nem ismerő húzásai, a szarkazmus, a bajtársiasság, hűség, és a leheletnyi szerelem. S ehhez társul sok-sok új és régi ellenség, véres összecsapások, harci cselek, és tulajdonképpen a sorozat egyik kulcseleme: Carthya és népének védelme, mely az uralkodó feladata.
Ajánlom... Tudjátok mit? Ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot! Fiúknak-lányoknak, kicsiknek és nagyoknak. A Hatalom trilógia egy kalandokkal és tényleg meghökkentő fordulatokkal teli, pörgős cselekményű történet, tele szerethető figurával. Ami pedig Az Árnytrónt illeti, méltó lezárása a sorozatnak. Engem meghökkentett, falhoz vágott, megmosolyogtatott, kicsit összetörte a szívemet, és elvarázsolt. Biztos, hogy még számtalan alkalommal le fogom emelni a polcról.


Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő(k): Jaron, Roden, Mott, Tobias, Fink

Kedvenc jelenet: Jaron és Roden, valamint Jaron és Mott közös pillanatai

Ami nem tetszett: Egyetlen problémám van: miért van vége??!
Borító: 5/5

Tetszett? Vidd haza!

Idézetek

"- Ne merészelj kioktatni a kötelességeimről! Mi mást tettem egész életemben a kötelességemen kívül? Eltűntem a kötelesség nevében, aztán ugyanabból az okból visszatértem, és küzdeni fogok ebben a háborúban, mert ez a kötelességem. Sosem számított, éppen mit akartam volna tenni, valahányszor szólított a kötelesség, én ugrottam. Ám ezúttal másként lesz."

"- Senki nem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az emberek tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni"

"- Szólj az embereidhez! - mondtam Rodennek. - Beszélj hozzájuk a kapitányukként!
- És mégis mit mondjak?
- Hát, éppen most nyertek meg egy elég nagy csatát - húztam össze a szemöldökömet. - Ezt esetleg megemlíthetnéd."

"- Bevallom, arra biztattam az apját, hogy más ajándékkal kedveskedjen önnek, egy lóval, vagy egy naplóval, amibe írhat. De erre ő azt felelte, hogy a lovat arra használná, hogy elszökjön, a naplót pedig arra, hogy tüzet gyújtson vele valahol a kastélyban. Azért akart kardot adni önnek, hogy ezzel arra ösztökélje, vegye komolyabban a tanulmányait.
- Így is tettem. - Aztán rávigyorogtam, pont olyan csibészesen, mint mindig. - Bár azt azért tudnia kell, hogy találtam más lovakat, amik hátán megszökhettem, és még így is gyújtottam jó pár tüzet a kastélyban."

"- Minden egyes porcikám fáj, Mott.
- Sok mindenen mentél keresztül. De idővel majd minden seb begyógyul.
- Nem a vágásokról és zúzódásokról beszélek.
- Mint ahogy én sem."

"- Azt hiszem, még mindig lábadozom - mondtam, majd hosszan ásítottam. - Azt hittem, mostanra már túl leszek rajta.
- Mindössze két nap után? - Tobias felhúzta az egyik szemöldökét. - Nagyon zavar, mikor egy-egy pillanatra eszedbe jut, hogy te is csak ember vagy?
- Nagyon is, hogy őszinte legyek."

"- A gonosztevőket, a cselszövőket és az ellenségeket könnyedén megértem. De a barátságok bonyolultak, a szerelem méginkább. Nagyobb sebet ejtett rajtam, mint egy kard valaha is tudna."

"- Jaron. a terved felelőtlennek és veszélyesnek hangzik. És ha egy kicsit is ismerlek, akkor ezen felül valószínűleg még lehetetlen is.
- Ez nagyjából pontos leírásnak hangzik."

Nyereményjáték

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. Ami viszont ennél is nagyobb baj: Jaronnak nincs elég katonája ahhoz, hogy minden támadást visszaverjen. Ám, ha valaki képes kimászni az esélytelenség gödréből, az Jaron. 

Az ifjú királynak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy megfordítsa a háború végkimenetelét, megmentse szeretteit, népét, és önmagát.
A történelem elmúlt évezredeinek során számos alkalommal előfordult, hogy az esélytelennek vélt fél került ki győztesként egy-egy ütközetből, hisz az ész, a taktika, a kitartás, valamint a hazaszeretet olykor képes legyűrni az acélt.
Mostani játékunk során tehát olyan csatákat, háborúkat kell kitalálnotok, ahol a szív, a ravaszság, a taktika volt nyerő, avagy a létszámbeli különbség ellenére az esélytelenebb fél került ki győztesként.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kitartás és hazaszeretet:

- Az összecsapás színteréül egy mindössze 5 km hosszú és 14 méter széles szoros szolgált.
- Noha a vesztes csapat minden tagja elesett, mégis nyertek: időt a többi városállamnak a felfegyverkezésre, valamint történelmi dicsőséget hősiességük és kitartásuk révén.
- Az elesett katonák nyughelyénél, kőtáblára az alábbi, elhíresült epigrammát vésték: “Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a ************:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/26 Deszy könyvajánlója - Borítók

10/28 Dreamworld - Idézetek

10/30 Always Love a Wild Book

Tracy Brogan - Crazy Little Thing

 

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Tracy Brogan könnyed, romantikus regénye, Egy kis őrültség címmel

A hat állomásos turné keretein belül, némi extrával kísérve megismerkedhettek a könyvvel, és játszhattok is a három nyeremény egyikéért.

Tracy Brogan: Crazy Little Thing - Egy kis őrültség

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990278
Oldalszám: 3xx oldal
Fordító: Dobó Zsuzsanna

Fülszöveg:

Sadie Turner nem irányításmániás, csak… rendszerető. Amikor egy hűtlen házastárs romba dönti Sadie kifogástalanul tiszta világát, Sadie összecsomagolja a gyerekeit, hogy a nyári szünetet a nagynénje tóparti házában töltsék. Reméli, hogy a pihenés és feltöltődés mellet lehetősége lesz férfiaktól – minden férfitól – távol összeszedegetni élete széthullott darabjait. Azonban a hóbortos Dody nagynéninek más tervei vannak: elhatározta, hogy elintéz Sadie-nek egy kis kalandot Desmonddal, a szexi új szomszéddal.
Magas, napbarnított, izmos – és még a gyerekeivel is nagyszerűen bánik – Desmond Sadie legszörnyűbb rémálma. Biztos van valamilyen hibája – elvégre férfi – így Sadie megfogadja, hogy távol tartja magát tőle. Ám ahogy a nyári nap ragyogva halad az égen, úgy lobban lángra a vonzalom köztük és az élet, amit Sadie olyan nagyon próbál egyszerűbbé tenni, csak egyre bonyolultabb lesz… de talán pont egy kis káosz az, amire Sadie-nek szüksége van, hogy a jövőjét és a szerelemről szőtt álmait újra rendbe tegye.

Saját véleményem:

Rögtön az elején egy vallomással kezdek. Én ezt a könyvet egyáltalán nem terveztem elolvasni. Aztán az augusztusi nagy kánikulában mindennél jobban vágytam valami tipikus nyári, habkönnyű olvasmányra, és egyből a Crazy Little Thing magyar borítója ugrott be, úgyhogy úgy döntöttem - akármennyire is tartózkodtam tőle hónapokon át -, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Mondhatnám, hogy pont azt kaptam tőle, amire áhítoztam, de az csak félig lenne igaz. Sokkal többet adott.
Bármennyire is sablonosan hangzik, már az első lapok - mit lapok?! mondatok! - magukba szippantottak, és hangos nevetésre késztettek. Egyből oda is toltam a mellettem sütkérező anyunak, azzal a felkiáltással, hogy "ezt az oldalt muszáj elolvasnod!", s az ő egyre fentebb kunkorodó szája meggyőzött arról, hogy nem csak rám gyakorolt ilyen hatást Tracy Brogan (Anya azóta is azzal nyaggat, hol a könyv többi része).
Tracy Brogan regénye, a címéhez hűen egy kis őrültséget tartogat az olvasó számára. Azt a fajtát, ami egyszerre varázsol levakarhatatlan vigyort az arcodra, dobogtatja meg a szívedet, szakít ki a szürke hétköznapokból, és tesz függővé. Óceánillatú selyembe burkolja a szívedet-lelkedet. Egyébként ha ismeritek a Csábítások és csemegéket (ha nem, akkor épp itt az ideje!), akkor ez pont olyan, csak jóval kevesebb káromkodással és erotikával. De az esszencia, a humor, valamint a szereplők ugyanolyan bombasztikusak.

Történetünk főhőse egy kétgyermekes, fiatal anyuka, aki épp most esett át a válás hosszú, fájdalmas és gusztustalan procedúráján. Sikeres, sokak által ismert férje fiatalabb vizekre evezett, ám ennek ellenére, mégis mindenki Sadie-t hibáztatja, beleértve a médiát, az ismerőseit, sőt még a tulajdon anyját is. Így hát pont kapóra jön számára dilis nagynénje meghívása. Kapva kap az alkalmon, hogy az egész nyarat Dody néni csendes kis tóparti nyaralójában töltse, távol a fényűzéstől, de legfőképpen a pasiktól...

Sadie csupán egyetlen dologról feledkezik meg, a sors furcsa fintoráról, melynek köszönhetően nem csupán idős nénikéjével és két gyermekével kell együtt töltenie a perzselő hónapokat, hanem két unokatestvérével is, akik mind a ketten a másik nem képviselői. S ha mindez nem lenne elegendő, egy gyönyörű testű, már-már olimposzi istenekkel vetekedő férfi, minden reggel és este átfut a házuk előtti partszakaszon. A bohókás Dody néni, és a másságát nyíltan felvállaló unokatestvére, Fontaine pedig mindent elkövet annak érdekében, hogy Sadie ne öreglányként, 80 macskával otthon ücsörögve végezze...

Az alapszituációból látszik tehát, hogy nem egy világot megváltó történet, ami egy sor újdonságot fog felsorakoztatni. Aki ilyenre vágyik, rossz helyen keresgél. Akit viszont nem zavarnak a sablonok, az egyszerűség, annak kellemes élményben lesz része. Számomra kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem akarta regényét többnek mutatni, mint ami. Teljes mértékben reálisan kezelte, ennek következtében pedig sikerült szerethetőt és vicceset alkotnia. Leegyszerűsítve: igen, ez egy aranyos, kicsit rózsaszín, a valóságtól elrugaszkodott, humoros történet. Az erőssége a karakterekben, és a már sokat emlegetett humorban rejlik.

Amikor nálam idősebb főszereplőről olvasok, mindig bennem van egyfajta félsz, hogy talán nem fogom annyira megérteni, közel érezni magamhoz, a megélt tapasztalatok hiánya miatt. Ellenben itt ez a veszély egyáltalán nem fenyegetett, minthogy Sadie-vel és az ő kis őrültségével egyből megtaláltam a közös hangot.
Sadie E/1-es narrációja félelmetesen jó! Rettentően vicces csaj, szédületes belső monológokkal. Ráadásul különleges érzéke van a beégésre, úgy vonzza a kínos szituációkat, mint fény a bogarakat. Egyikből csöppen a másikba. Ha épp nem a gyerekeivel folytatott küzdelem miatt mosolyogtat meg, akkor ott van még Dody néni, Fontaine, az exférj, vagy az adoniszi Des.

És ha már Des... nem csupán külsejét tekintve, de emberileg is igencsak lábrogyasztó úriember. Mindamellett pasi. Nem tökéletes, vannak hibái, a sok félreértés mellett is - merthogy igen, sok-sok félreértéssel is szembe kell néznie az olvasónak. Sadie-vel viszont aranyos, helyenként igen szenvedélyes párost alkotnak. 

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, az ő kapcsolatuk alkotja a történet vázát. Des segíti elő leginkább Sadie fejlődését; megmutatja neki - és minden nőnek -, hogy annak ellenére, hogy az expárja átverte, igenis várhat még rá boldogság. És hogy nem minden pasi szemétláda. 

Des mellett azonban van még két ember, akik szintén óriási segítséget jelentenek csalódott hölgyeményünknek.  Egyikük Dody néni, az állandóan pörgő öreglány, akinek érezhetően hiányzik néhány kereke. Bohókásságával és örök optimista, gátlásoktól mentes személyiségével igazi színfoltja ennek a regénynek. Mint ahogyan kisebbik fia, a homoszexuális Fontaine is. Fontaine anyjához hasonlóan ezer fokon ég, ugyanakkor ő az, aki bár sok hülyeségbe rángatja bele Sadie-t, ezzel párhuzamosan mégis előbbre és előbbre lökdösi. Segít neki talpra állni, célt adni az életének. 

Végül, de nem utolsósorban mindenképp kitérnék a helyszín jelentette hangulatra, mely nélkül ez az egész nem lenne az, ami. A nyár önmagában is varázslatos hónap. Felszabadítja a gátlásokat, tehermentesít. Ilyenkor mindenki könnyedebbnek, kötetlenebbnek érzi magát. Nincs ez másként itt sem. S mindehhez párosul még a csöndes kisváros, a nyaraló, valamint a tengerpartra emlékeztető, homokos tópart is, ami plusz ízt ad. Már-már érezni a víz illatát, a friss levegőt, a hűs vízcseppeket a bőrünkön, az esti családi-baráti  teraszos-partos iszogatásokból fakadó bensőséges légkört.  

Mindent egybevetve tehát a Crazy Little Thing egy egyszerű, ámde annál aranyosabb, kicsit rózsaszín, humoros, romantikus, nyári olvasmány, mely tökéletes kikapcsolódást biztosít akár a vízparton ücsörögve, akár a kanapén elnyúlva. Szerethető karakterekből, és meglepetésekből sincs hiány. Ajánlom mindenkinek, aki valami szórakoztatóra vágyik!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Sadie, Des, Dody, Fontaine, Des húga

Kedvenc jelenet: minden tetszett, még a szóközök is

Negatívum: -

Borító: 5/4,5

Megtetszett? Rendeld meg!

Borítók

 

Nyereményjáték

A könyv egy édes kis romantikus könyv, így a mostani játékunk is ehhez kapcsolódik.
Minden állomáson egy aranyos, romantikus vígjátékból találtok képet, valamint utalásokat. Ezek alapján kell kitalálnotok melyik filmből származik az adott képkocka. (Angol, illetve magyar címet is elfogadunk.)
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

"Ne félj a kudarctól, játszd végig a játékot!"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/23 Dreamworld

10/25 Deszy könyvajánlója

10/27 Kristina blogja

10/29 Insane Life

10/31 Media Addict
11/02 CBooks