Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!
Kiadó: Next21 Kiadó
ISBN:
9786156821034
Oldalszám: 576 oldal
Oldalszám: 576 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Fülszöveg:
2059-ben járunk, a Scion Köztársaság két évszázada radikálisan kampányol minden és mindenki ellen, ami szerintük természetellenes. Európa több nagyvárosát sikerült uralmuk alá hajtaniuk. Paige Mahoney Londonban él, magas posztot tölt be a szervezett bűnözés világában, egy Hét Pecsét nevű sejtben. Paige álomjáró, vagyis egy ritka, félelmetes hatalmú látnok. Behatol mások tudatába, így szerez értesüléseket. Az alvilág egyik könyörtelen vezérének, a Fehér Béklyózónak a jobbkeze.
A Scion Köztársaság törvényei szerint az álomjáró már a puszta létével is bűncselekményt, mégpedig hazaárulást követ el.
Paige-et letartóztatják, és olyan hatalmasságokkal találkozik, akik még a Scion vezetőinél is elvetemültebbek. Fogvatartóinak terveik vannak vele a ritka, különleges képességei miatt. Paige-nek minden erejét mozgósítania kell a túlélésért, a kiszabadulásért. Az ellenségeiben kell megbíznia.
Saját véleményem:
Saját véleményem:
Paige a különleges képességekkel rendelkező Hét Pecsét szervezet egyik
legértékesebb tagja, ugyanis álomjáró. Hétköznapjait a társaival tölti
búvóhelyükön, és elvégzi Jax, a főnöke által kiosztott teendőket.
Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...
Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...
"Nem ölheted meg a halált. Létezik tűz, ami megperzselheti a Napot? Ki fojthatná vízbe az óceánt?"
Ha egy könyvet a megjelenés előtt a világon mindenhol olyan nagy címekkel reklámoznak, mint a Trónok harca, Éhezők viadala, avagy a Harry Potter, akkor az kétféle hatást válthat ki az olvasóközösségből: óriási várakozást vagy ódzkodást. Egyik sem jó, mert, akik a fentebbi regényóriásokat várják, könnyen meglepődhetnek, ugyanis a Csontszüretnek semmi köze hozzájuk; míg azok, akik éppen emiatt zárkóznak el tőle, kimaradnak egy übergigamegafantasztikus történetből, merthogy a fiatal írónő nem véletlenül vált hirtelen ilyen népszerűvé.
Eleinte az első kb. 70 oldallal nagyon lassan haladtam - két nap kellett hozzá -, de nem azért, mert nem volt jó, hanem mert rengeteg az információ, új lények, szervezetek, kifejezések, és emiatt szellemileg roppant megterhelő. Három oldalanként szünetet kellett tartanom. Ám ez is azt bizonyítja, hogy nem egy habkönnyű, bugyuta, egyszerű kis sorozatról van szó, hanem egy gondosan felépített, teljesen új elemeket felvonultató remekműről.
A világfelépítés bravúros. Nagyon tetszett az a fajta megoldás, amivel Samantha egybeolvasztotta a természetfeletti lényeket az abnormálisokkal, és az egyszerű, hétköznapi emberekkel. Mint ahogyan a különböző csoportok szabályai is tökéletesen kiegészítették egymást. Míg az egyik világban nyíltan az abnormálisok tudtára adták, hogy nem érnek semmit, nincs hatalmuk, addig a Rephaiták ugyanezt díszpapírba csomagolva, masnival átkötve tálalták védenceiknek, akiknek emiatt szent meggyőződése volt, hogy Oxfordban ők igenis lehetnek valakik.
Karakterek terén pedig újfent csak áradozni tudok, mert mindegyik figura önálló volt, és ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy egyediek. Megvan a maguk története, indoka és célja; plusz a mellékszereplők sem olvadnak a háttérbe. Fontos szerepet játszanak a szálak mozgatásában, alakításában.
Paige szerethető hősnő. Okos, bátor, merész, független, kitartó. Ugyanakkor a múltja révén van egy sebezhető oldala is, amit igyekszik titkolni a világ elől. A karakterfejlődés talán az ő esetében a legjelentősebb. Egyrészt meg kell tanulnia kezelni a képességét, és azt, ami ő valójában, másrészt el kell fogadnia önmagát, és bízni. Ez utóbbi alól pedig Arcturus sem kivétel.
A nagymester első ránézésre egy hatalmas, sötét és félelmetes alaknak tűnik, akinek már pusztán a lényéből árad a veszélyesség. Ám, én abban a pillanatban, ahogy megjelent, elvesztem. Persze, mondhatnánk rá, hogy na már megint egy klisés alak, aki a zord külső ellenére jófiú, de ez mégsem teljesen helytálló, mert itt nem csak fekete vagy fehér valaki.
Tetszett, hogy ahogy egyre közeledtünk a végéhez, és ahogy Paige is közelebb került hozzá (nem romantikus téren értem), úgy ő is egyre többet és többet szerepelt. Sorra derültek ki a vele kapcsolatos titkok.
És, ha már megkapargattam a romantika témáját, akkor muszáj megemlítenem, hogy igen, van benne, de nagyon minimálisan, körülbelül a könyv 1%-át teszi ki, mert ebben a részben sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb dolgokról van szó. (Persze, azért néha érződik a feszültség és az a bizonyos vibrálás a levegőben.)
Cselekményszálat tekintve volt egy A és egy B pontunk, ami köré épült a
történet, ám a kezdet-végkifejlet között is rengeteg olyan esemény
történt, ami tartogatott jó néhány izgalmas pillanatot. És mivel egy
sorozat kezdőkötetéről van szó, ezért valamilyen szinten fontosabb, hogy
az olvasó megismerhesse, és átláthassa a világot, amiben a szereplők
mozognak, mint egy mindent eldöntő csata. Na, nem mintha az nem lenne,
mert a végére olyannyira felpörögnek a dolgok, hogy nemegyszer azon
kaptam magam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az utolsó fejezetek szó
szerint olyanok, mint egy adrenalinbomba. Rengeteg izgalom, akció, és
jól megkoreografált összecsapás.
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljeteka legrosszabbra, hogy szem nem marad szárazon!
A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.
Sorozat: Csontszüret #1
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljetek
A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Arcturus, Nick, Liss, Paige
Kedvenc jelenet: minden Arcturus-Paige rész
Negatívum: -
Borító: 5/5Sorozat: Csontszüret #1
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
10/27 Readinspo
10/29 Utószó
10/31 Dreamworld
11/02 Hagyjatok! Olvasok!
11/04 Könyv és más
11/06 Spirit Bliss Sárga könyves út