Mackenzi Lee - Úriemberek kézikönyve

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve - A bujaságtól az erényekig

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789634472018
Oldalszám: 560 oldal
Fordító: Seres Noémi

Fülszöveg:

Henry ​Montague úriembernek született, és annak is nevelték, de soha nem tudott igazán azzá válni. Anglia legjobb iskolái és az apja folyamatos rosszallása ellenére sem képes gátat szabni korhely szenvedélyei­nek. Nem tud felhagyni a szerencsejátékkal, az átmulatott éjszakákkal, és az azt követő reggelekkel, amikor is egy nő vagy egy férfi karjai közt ébred.
De amikor Monty elindul az arisztokrata fiataloknak kijáró Grand Tourjára, hogy bejárja Európa nevezetességeit, azon igénye, hogy az élete tele legyen szórakozással és bujasággal, meghiúsulni látszik. Az apja elvárja tőle, hogy átvegye a családi birtok irányítását, de Monty gyengéd érzelmeket dédelget legjobb barátja és útitársa, Percy iránt.
Montyra nem jellemző, hogy bármit is feladjon. Még a húgával, Felicityvel a nyakában is arra törekszik, hogy ezt az egy évig tartó utazást hedonista kalanddá változtassa, s flörtöljön Percyvel Párizstól Rómáig. Egy óvatlan döntés miatt azonban a külföldi utazás egész Európán átívelő, félelmetes embervadászattá változik, Monty számára pedig minden megkérdőjeleződik, még az imádott fiúval folytatott viszonya is.

Saját véleményem:

A külföldi megjelenés óta annyiszor futottam bele ennek a kötetnek a borítójába, és annyiszor kívántam azt, bárcsak nálunk is megjelenne, hogy a két kezem se lenne elég ahhoz, hogy megszámoljam. Ám, amikor ténylegesen elérkezett a megjelenés pillanata, elbizonytalanodtam. Részben a förtelmesnek tetsző magyar borító (ami élőben nem is annyira vészes), részben pedig a róla olvasott vegyes vélemények miatt. Végül megkérdeztem egy olyan blogger ismerősömet, akinek nagyon adok a véleményére - és még olvasta is a könyvet -, hogy mit gondol, bele merjek-e vágni? Mire visszakérdezett: mit vársz tőle?
Nem tudtam, mit felelhetnék. Mondjam azt, hogy valami Biffy & Lord Akeldama-féle (Napernyő protektorátus sorozat) bohókás komédiát? Netán egy könnyed történelmi romantikust? Vagy egyszerűen csak lepjen meg? Egyszerre vártam semmit és mindent. Megkaptam.

A történet az 1700-as években játszódik, amikor is két ifjú nemes megkezdi a Grand Tourját - vagyis azt az egy éven át tartó európai körutat, amiről úgy vélik, tele lesz duhajkodással.
Főhősünk, Monty számára az élet csak és kizárólag szerencsejátékból, alkoholból, bujaságból, na meg szeretett barátjából, Percy-ből áll. Ám a mókának hamar vége szakad, amikor Mr. Montague közli fiával: vagy véget vet a tivornyázásnak, főként a szodómiának, s helyette inkább eleget tesz kötelezettségeinek, vagy kitagadtatik a családból.
Az út - melyre velük tart Monty könyvmoly húga, merev kísérőjük, Lockwood társaságában - tehát nem indul valami jól, ám a kötelező városnézéssel, hajbókolásokkal és formalitásokkal teli zötykölődés hamar észveszejtő kalanddá fajul, hála egoista főhősünknek, aki nem csak, hogy meztelenül szeli ketté a párizsi palota kertjét, de puszta dacból még magával is viszi az őt megsértő Bourbon herceg egyik jelentéktelennek tetsző tulajdonát is. Egy olyan dobozkát, mely veszélybe sodorja az egész csapat életét; útonállók törnek rájuk, s kergetik őket Európa szerte. Mint utóbb kiderül, a kis csecsebecse hatalmas kincset rejt...

"– Mi értelme a csábításnak, ha nem engedünk neki?"

Az Úriemberek kézikönyve kapcsán rengeteg mindenre számítottam, de arra nem, hogy kincskeresős kalandregénybe torkollik, csipetnyi alkímiával fűszerezve. Hogy az általa feszegetett, meglepően nagy horderejű témakörökről ne is beszéljünk.
Adott három fiatal, akik első látásra az önimádó, introvertált és jólelkű jelzőkkel illethetőek, ám ahogy peregnek az oldalak, hamar kiderül, hogy a könyvmoly nem is szimplán könyvmoly, mindinkább tanulni vágyó nő, akit béklyóba köt a kor; az élvhajhász testvére pedig olyan súlyos terheket cipel, mint a családon belüli erőszak rémképei, és akkor még nem beszéltünk Percy titkáról. Valójában viszont mindez csak a felszín, míg a mélyben ott rejlik a faji megkülönböztetés (bőrszín, rabszolgaság), szexuális indentitás, betegség, élet-halál kérdése a 18. századba ágyazva.
Mackenzi Lee óvatosan bár, de annál érzékletesebben jeleníti meg az imént felsoroltakat, odafigyelve az arányokra. A mértékletesség egyébként mindenféle szempontból jellemző a kötetre, a szerző remekül eltalálta mi az a mennyiség, amitől harmonikussá válik a történet, ahelyett, hogy kuszaságba torkollna.

"(...) Istenem, Percy, én is alig tudom elviselni magam. Vannak napok, amikor kifejezetten nehéz."

Henry Montague különleges figura. Könnyű rásütni a léhűtő, bosszantó, önimádó címkéket, engem mégsem idegesített. Sőt! Kifejezetten üdítőleg hatott jellembeli mássága, hisz annyi tökéletes vagy éppen sérült főszereplővel találkoztam már... Igen, Monty bohém, szerénytelen és még sokáig lehetne sorolni a negatív jelzőit, mégis szórakoztató. Van benne valami Jack Sparrow kapitányos. Nem mellesleg rendkívül viccesek a gondolatai, ügyetlenkedései. Gondoljatok csak bele: egy nemes piperkőc, aki a divatnak és az élvezeteknek él, majd hirtelen nincstelenné válik, a természetbe kényszerül, kitéve mindenféle veszélynek, oldalán furcsa húgával (aki ugyancsak izgalmas, nem mellesleg szerethető karakter) és a sráccal, akibe évek óta szerelmes, mégsem mer színt vallani neki. Mi ez, ha nem a legbrutálisabb próba, amit csak kiállhat?

Az Úriemberek kézikönyve szédületes történet, minden sorát imádtam! Tizennyolcadik századi kincskeresős road trip, ütős poénokkal, erős karakterekkel, jól felépített rejtélyekkel, magvas gondolatokkal, alkímiával és kalózokkal fűszerezve. A legutolsó betűjéig élvezetes. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humoros, izgalmas, formabontó, merész regényeket. És ami a legjobb, önállóan is olvasható... bár megnyugtatok mindenkit, úgyis epekedni fogtok Felicity könyvéért; a Montague testvérekért nem lehet nem rajongani.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Monty, Felicity

Kedvenc jelenet: meztelen futkosás, kalóz alku, Felicity rajtakapása, Monty és Percy kapcsolatának ábrázolása

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat: Montague testvérek #1

Matthew J. Kirby - A kán sírja

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Assassin’s Creed: Last Descendants-sorozat második kötete, A kán sírja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Owen és barátai legújabb, viszontagságokkal teli kalandját, melyben tovább folytatódik a hajsza az Édenszigony maradék két darabjának megtalálásáért. A fiatalok szimulációja ezúttal a háború tépázta mongol Kínába vezet.

Matthew J. Kirby: A kán sírja

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514937
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

Owen és barátai vesztettek. Pedig amikor a lehetetlennel dacolva rábukkantak egy ősi és nagy hatalmú relikvia, a legendás Édenszigony egy darabjára, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg őket. Az Édendarab után rajtuk kívül két rivális szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend is kutatott, ám mielőtt még bármelyikük rátehette volna a kezét, egy ismeretlen harmadik fél szerezte meg. A tizenévesek csapata menthetetlenül szétesett: Owen és barátja, Javier az orgyilkosok oldalára állt, míg a többiek a templomosokkal tartottak.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne.

Saját véleményem:

A tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányának bizonyult a Last Descendants sorozat első része, A New York-i felkelés, melyben Matthew J. Kirby olyan megdöbbentő realitással ábrázolta a történelmi eseményeket, mintha azok az olvasó DNS-ébe kódolva, egy Animus szimuláció részeként jelentek volna meg.
Ez a jelenség a második kötetre is jellemző, függetlenül attól, milyen terjedelmű az adott szimuláció. Merthogy bizony A kán sírja amellett, hogy főként a címben megjelenő emlékre épít, több kisebb-nagyobb utazást is tartalmaz, a történelmi idővonal széles palettáján mozogva.

Owenék csapata az előző kötet végén két részre bomlott: Owen és Javier az orgyilkosokhoz, míg Natalya, Grace, Sean és David a templomosokhoz került, ellentétes oldalakat szolgálva.
Noha Matthew J. Kirby továbbra sem foglal álláspontot egyik vagy másik fél mellett sem, azért jócskán kiérezni, kik a rossz(abb) fiúk ebben a játszmában, kik azok, akik aranykalitkába zárva tartják a srácokat, s állapotukkal mit sem törődve igyekeznek megszerezni az Édenszigony hiányzó darabjait.
A templomosok részéről Natalya tölti be a kulcsfigura szerepét, neki kell mongol őse, Bayan vérzivataros emlékeit átélve az Édendarab nyomába erednie. Ám ez nem jelenti azt, hogy a többiek a háttérbe szorulnának, a történet-, karakterfejlődés-, valamint a Rend tekintetében mindannyiuknak megvan a maga feladata... Mint ahogy Owenék csapatának is, ahol az említett fiú az, aki Natalya ősének ellenségeként kutatja a darabot, míg Javier egészen más típusú szerepet tölt be.

Nehéz olyan folytatást írni, ahol a legfőbb cél megegyezik az előző kötetével (gondolok itt az Édendarabra), hisz fennáll az önismétlés veszélye. A kán sírja esetében szerencsére szó sincs ilyesmiről, a kikerülhetetlen elemek (szimulációs keresgélés) ellenére a szerzőnek sikerült kellő mennyiségű újítást csempésznie a cselekménybe, és olyan szerteágazóvá varázsolnia, hogy véletlenül se fulladjon unalomba. Minden szálon akad valami izgalom, legyen szó érdekfeszítő szimulációról, mely érdekes élettörténetet prezentál, vagy éppen olyan történelmi eseményről, korról, mely ébren tartja az olvasó kíváncsiságát, de a jelenbéli akciók, felfedezések is bőven felpörgetik az ember adrenalinszintjét.
A New York-i felkeléssel ellentétben itt jóval inkább egyensúlyba kerülnek a jelen és szimulációs emlékek élményei, ami már csak azért is nagyszerű mert nem ragadunk bele a "videójáték effektusba", mi több, a rend és testvériség modern világa is kiszélesedik előttünk.

Egyébiránt imádom, ahogy Matthew J. Kirby a szimulációkhoz viszonyul, mintha engem is beszíjazna az Animusba, hogy aztán a történelem olyan részleteivel ismertessen meg testközelből, amikkel egyetlen történelem könyvben sem találkozni. Mindezt pedig hol szerethető emberi életutakkal, hol véres összecsapásokkal vegyíti. És akkor még nem is ejtettem szót az olyan formabontó elemekről, mint az eltérő nemű vagy jellemű ős.
Míg A kán sírjában Owen női ős bőrébe bújva, azonos érzelmeikkel azonosulva hidalja át a nemi különbségeket, és mutatja be, milyen egy 13. századi női orgyilkos, addig Natalya az eltérő nemű őse vérszomjának feldolgozásával küszködik.
Owen esetében kifejezetten érdekes volt látni, miként fogadja el egy fiú, hogy nőként kell boldogulnia, és hogy a nemi szerepek ilyen szempontból mennyire jelentéktelenek tudnak lenni - főleg abban az esetben, ha kettejük életében számos érzelmi egyezés fedezhető fel. Párosukat tehát könnyű volt megszeretni...
...nem úgy Natalya és Bayan kettősét. Velük rettentő nehezen sikerült érzelmi köteléket kialakítanom, sőt... Eleinte minden szimulációval töltött oldal kínszenvedésnek bizonyult, abszolút hidegen hagyott a mongol kultúra. Bár nem is ez a legtalálóbb kifejezés rá, inkább azt mondanám, túl száraz és tömény érzést keltett bennem a megannyi mongol tisztség, katonai alakzat, és a sok cs betűs név.
Nem tudom, hogy eleve ez volt-e a szerző célja, netán a saját érdektelenségem okolható miatta, mindenesetre kellett egy kis idő, mire Natalya részeinek is sikerült lekötniük. Ettől eltekintve A kán sírja szövevényes, kalandokkal és izgalmakkal teli folytatása a sorozatnak.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Owen

Kedvenc jelenet: a legtöbb szimuláció (vikinges, ír, aranykereskedő, Cse)

Negatívum: Natalya kezdeti szimulációi

Borító: 5/5
Sorozat: Last Descendants 2. része, Assassin's Creed 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy szófelhőt, mely valamelyik Assassin’s Creed regény fülszövegét tartalmazza. Nincs más dolgotok, mint a szavak alapján kitalálni, mi is az adott mű címe, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/09 Bibliotheca Fummie
03/11 CBooks
03/13 Dreamworld

Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény

A Blogturné Klub három bloggere ismét a sötétbe húzódik, hogy onnan kövesse nyomon az Assassin’s Creed univerzum legújabb orgyilkos-templomos összecsapását, mely ezúttal a XV. századi Spanyolországba repíti el az Éden almáját kereső főszereplőit. 

Tartsatok velünk az április 4-én induló blogturnénkon, ismerjétek meg a filmváltozat alapjául szolgáló regényt, annak szereplőit és világát, és ha szerencsétek van - a gyűrűsujjatok birtokában -, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát

Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514913
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bayer Antal

Fülszöveg:

A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.
Callum Lynch nem jó ember.
A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.
Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.
Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.
A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.
A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Saját véleményem:

Számomra minden a filmmel kezdődött. Az csigázott fel bámulatos ízelítőivel, s adta meg a végső lökést. Persze hazudnék, ha azt mondanám, Michael Fassbendernek és Jeremy Ironsnak semmi köze nem volt elcsábulásomhoz...
Ami pedig a filmet illeti, imádtam! Sokakkal ellentétben engem minden egyes képkockája megbabonázott, olyannyira, hogy a teremből kijőve legszívesebben a háztetőkön és szárítóköteleken ugrálva indultam volna haza.
Nem mondom, hogy tökéletes, vannak hiányosságai, a vége pedig hatalmas wtf, de épp ezek összessége miatt vártam annyira, hogy könyv formájában is kezemben tarthassam a történetet. Reméltem, hogy ad valamiféle pluszt, amitől teljesebbé válik az egész.

A történet középpontjában ezúttal az Édenalma áll, mely a szabad akarat ereklyéje. Birtokában a templomosok képesek lennének végleg leszámolni évszázados ellenségeikkel, az orgyilkosokkal. Érthető hát, hogy mind a két fél között beindul a versengés, melybe Cal Lynch, a halálsoron várakozó elítélt akaratán kívül csöppen.
Sofia Rikkin alkut ajánl a halál markából kimentett férfinak, aki annak az Aguilar de Nerhának az őse, aki utoljára találkozott az almával. A nő egész életét az ereklye kutatásának és az Animus fejlesztésének szentelte, hogy beteljesíthesse leghőbb vágyát, és elpusztíthassa az emberi agresszivitást. Sofia mit sem sejtve apja és a templomosok terveiről, szeretné, ha Cal a partnere lenne mindebben, csakhogy a vészesen fogyó idő, valamint Alan Rikkin kegyetlensége egészen más mederbe tereli az eseményeket. Cal végül úgy csöppen bele az Animus világába, hogy semmit sem tud vagy ért, ráadásul a XV. századi rokona nem csak, hogy döbbenetes és nem kissé véres kalandokra hívja, de még éber és alvó pillanataiba is beszivárog.
Mindeközben pedig a madridi intézet többi lakója is mozgolódni kezd...

A regény egy az egyben a film írott változata a legutolsó mozdulatig. Mégsem tudnám azt mondani, hogy bizonyos tekintetben nem adott többet, mint az. Míg a moziban a vizuális része jelentette a pluszt, addig itt a karakterek története. Sokkal érthetőbbé és logikusabbá váltak ebben a formában, ráadásul olyan kapcsolatok, valamint emlékek is világosabbak lettek, amik a vásznon nem jöttek át. A legjobb példa erre talán a kedvenc párosom, Aguilar és Maria. De épp úgy említhetném a Calt és Aguilart összekötő traumát, Sofia gyerekkorát és mozgatórugóit, vagy az Abstergo-ban raboskodó többi orgyilkost. Netán egy bizonyos a versikét. Számomra a könyv rengeteg dolgot kattintott a helyére, vagy éppen mélyített el.

A leginkább mégis Cal, Aguilar és Maria triója babonázott meg.
A két férfi - nem véletlenül - roppant hasonló figura, mind élettörténetileg, mind habitusilag. Mind a kettejük lelkét megmérgezte családjuk meggyilkolása, ami egyébként egész életükre is kihatással volt. Csak míg Calt ez a börtönbe terelte, addig Aguilar új családot és bosszúja legfőbb eszközét találta meg az orgyilkosok között. Éppen ezért érdekes találkozásuk, egybeolvadásuk - ahogy fokozatosan válnak egymás részévé.
És ha már egybeolvadásról beszélünk, muszáj megemlítenem Mariát, aki amellett, hogy egy igazán badass assassin (és imádom a tetoválásaival együtt), az Aguilarral való romantikus(abb) szálával hasonló szituáció alakít ki Callal, mint a Heresy-ben Simon, Gabriel és Jeanne. Már ott is szerettem Simon reakciót ősei érzelmeire, de itt, egy ennyire szerethető és jól felépített női karakter mellett imádtam! Nehéz ezt ennél jobban elmagyarázni, de ha elolvassátok, megértitek, mire gondoltam.
Számomra azt hiszem örökre érdekfeszítő terep marad ez a bevérzés dolog, ahogy az ősök bizonyos mértékben beszivárognak leszármazottaikba és valamilyen szinten tanítják és összeolvadnak vele.

Az AC regényekben mindig izgalmas a múlt és jelen aránya. Eddigi olvasmányaim során azt tapasztaltam, vagy egyensúlyban vannak, vagy a történelem felé billen el a mérleg, ebben az esetben viszont sajnos a jelen tűnt többnek. Alapvetően nincs ezzel gond, hisz könyv formájában a több nézőpontnak és a karakterek fontos gondolatainak hála pörgött a történet, és mindig volt valami, ami vitt tovább, mégis sajnálom, hogy így alakult. Sajnálom, mert Aguilar, Maria és a XVI. századi Spanyolország félelmetesen jó alapanyagnak bizonyult, az ütemes összecsapásokról, szorult helyzetekről, és az egészen elképesztő menekülésekről nem is beszélve. Nem hittem, hogy pusztán a betűk halmaza vissza tudja majd adni azt a székbepréselő, csodálatos zenei alappal és hangeffektusokkal aláfestett, fenomenális látványt, amik ezeket a pillanatokat jellemezték a filmben, de sikerült. (Nem mondom, hogy vizuális emlékeim nem segítettek ebben...)

Összességében tehát úgy vélem, az Assassin's Creed - A hivatalos filmregény egy baromi jó filmregény. Történetileg ugyanazt adja, mint az alapjául szolgáló film, a vizuális rész hiányáért cserébe viszont elmélyíti annak karaktereit. 

Azt ellenben hangsúlyozni szeretném, még így, kezdő AC-sként is, hogy ez nem a hivatalos AC világába illeszkedő sztori, inkább csak annak elemeit tartalmazza. Mindez egyben azt is jelenti, hogy önállóan is olvasható. Ráadásként pedig nagyon jó kis regressziós "novellák" vannak olyan mellékszereplőkről, akik az AC univerzumban már fel-fel bukkantak.

(Utóiratos extraként, mindenki megnyugtatása végett elárulom, ha a film után nem is jött össze az épületeken való ugrálás, azért a könyvnek sikerült olyan mély nyomot hagynia bennem, hogy első éjszaka, álmomban kipróbálhattam. Kérek mééég!)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Aguilar, Maria, Cal

Kedvenc jelenet: Aguilar és Maria minden jelenete, plusz a beavatások

Negatívum: a végén Sofia (valaki magyarázza már el nekem, mi a fene zajlott le ebben a nőben)

Borító: 5/5
Sorozat: AC univerzumon alapul, de önálló kötet

Kaszkadőrös hitugrás

Nyereményjáték

A történetben ezúttal az Éden almájáért folytatnak vérre menő küzdelmet orgyilkosok és templomosok egyaránt. Ám arról fogalmuk sincs, hogy a Blogturné Klub bloggerei is beszálltak a versenybe, és megszereztek néhány kulcsfontosságú adatot. Csupán egy a bökkenő, ezek valójában elég hiányos információk.

Ahhoz tehát, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát, nincs más dolgotok, mint a meglévő információk alapján kitalálni, mikor melyik híres történelmi személynél járt az alma, majd az utolsó tulajdonos alapján kitalálni, most hol is lehet.
Vagyis:
1) Az állomásokon olvasható szöveg alapján meg kell fejtenetek az aktuális tulajdonost, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (pl.: VIII. Henrik)
2) Főmegfejtés gyanánt elküldeni az Éden almájának jelenlegi lelőhelyét. (Fontos, ez nem ugyanaz, mint a filmben.) Ebben sokat segít az utolsó tulajdonos személye, valamint a közös blogunkon (www.blogturneklub.com) található segítség. 

3) Az első tulajdonost a www.blogturneklub.com oldalon találjátok.

Utolsó tulajdonos

Név: ismeretlen
Latin név: (olvashatatlan) Rex
Rang: uralkodó
Élt: 144_ - 14_0.__.06.
Elhunyt: é. sz. 48° 12′ 30″, k. h. 16° 22′ 23″
Nyughely: é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″

Éden almája - megszerzési mód: az előző tulajtól származó Nagy Sándor dombormű által

Egyéb információk:
Hazája legnagyobb uralkodójaként tartják számon. Ismert híres seregéről, valamint 2000-nél is többet számláló könyvtáráról.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/04 Kelly & Lupi olvas
04/05 CBooks
04/07 Dreamworld