Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra?

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612072
Oldalszám: 276 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Oliver és Hadley

Saját véleményem:
Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy: Vajon létezik szerelem első látásra?, akkor egyértelműen azt felelném, IGEN, ez a könyv az!

Azóta szemeztem vele, mióta megjelent nálunk. Valamiért mindig is vonzott, noha egyetlen értékelést, idézetet sem láttam róla/belőle azelőtt, sőt továbbmegyek, még csak a fülszövegét sem olvastam el. Ám most, hogy végre volt szerencsém hozzá, határozottan azt kell mondanom, nem hiába akartam én őt annyira.

A fülszövege alapján mindenki azt gondolhatná, hogy ez egy újabb romantikus kis limonádé lesz, de nem! Ennek a történetnek a szerelmi szál mellett, van egy igen fontos mondanivalója, ami manapság sajnos eléggé aktuális téma a való életben: elvált szülők gyerekének lenni. (Jennifer ezen belül is az apa-lánya kapcsolatra fektette a legnagyobb hangsúlyt, annak minden rejtelmével, szépségével és árnyoldalával.) 

„Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?”

Aki volt már hasonló helyzetben, az tökéletesen át fogja érezni az egész sztori mondandóját, mert Hadley, a főszereplőlány úgy gondolkodik, mint bármelyik hétköznapi lány, nagyon könnyű vele azonosulni, megérteni, min megy keresztül. Olyan, mintha nem egy fiktív karakterről szólna az egész, hanem magáról az olvasóról.

Aki pedig olyan szerencsés, hogy nem élt át még ilyen szituációt, az most rendkívül valósághűen megtapasztalhatja, milyen is az. A lényeg tehát, mind a két oldalról tanulságos.

Mindezek mellett, tele van szívfacsaró igazságokkal, melyek rávilágítanak arra, hogy egyes dolgokat máshogyan fogj fel, és képesek elérni azt, hogy ezeken el is gondolkodj, megrágd magadban, esetleg megfontold. Plusz pont az írónő részére, hogy nem közvetlenül tuszkolja ezeket az olvasó, és Hadley elé, hanem, olyan kis csavarokkal, mint a különféle aláhúzott könyvrészletek, viccesnek tűnő beszélgetések, melyek igazi mondandója csak később derül ki. Mind-mind olyanok, mint a kis magok, amiket elszór, majd azok szép lassan, a cselekmény előrehaladtával, fokozatosan kibújnak és kifejlődnek.

Ám a komolyságot, ami körüllengi ezt a témát, feloldotta a romantikus szállal, köszönhetően Hadley és Oliver találkozásának. Ketten együtt nagyon aranyosak. Lazák, fiatalok, üdék, és viccesek. Rengeteg humor rejtőzik azokban a részekben, amikor együtt vannak. Óriásiak!

„– Ez a legjobb felhőfajta.
– Miért?
– Mert úgy néz ki, ahogyan a felhőt elképzeljük, amilyennek gyerekként lerajzoljuk. És ez tök jó, nem? A nap például sose néz ki úgy, amilyennek rajzoltuk.
– Mint egy kerék küllőkkel?
– Pontosan. A családtagjaim meg aztán pláne sose néztek ki úgy, amilyennek lerajzoltam őket.
– Pálcikaembereknek?
– Na de kérlek! – tiltakozik Oliver. – Minek nézel te engem? Még kéz- és lábfejet is rajzoltam rájuk!”

Tetszett, hogy az érzelmeik folyamatosan fejlődtek, és pontról-pontra alakultak át, noha már az első perctől kezdve szikrázott köztük a levegő.

Örülök, hogy az írónő nem adott a szájukba nagy, világmegváltó vallomásokat, hanem a korukhoz hűen kovácsolta össze a párosukat, és úgy bánt velük, mintha valóban hús-vér tinédzserek lennének. Pontosan emiatt váltak hihetővé.

És ami még kiemelkedő volt ennél a történetnél, hogy mind a két főszereplő tudott valami újat mutatni, tanítani a másiknak. Egymást csiszolták, terelgették és alakítgatták. Jennifer megmutatta, hogy minden érmének két oldala van, csak megfelelő nézőpont kérdése az egész.

Oliver pedig egy olyan egyszerű, hétköznapi, udvarias srác, akiről a legtöbb lány álmodik. És, hogy ezt még  

fokozzuk, természetesen egy kócos hajú, brit akcentussal megáldott, vérbeli angol srácról van szó. Kell ennél több? Aligha.

"A szerelem a legfurcsább, leglogikátlanabb dolog a világon."

A könyv stílusa könnyed, gyorsan olvasható, és természetesen igazán szórakoztató. Az írónő nem veszik el az apró részletekben, nem folytat hosszas monológokat egy-egy tárgy, helyszín vagy ruha leírásánál, ehelyett megtalálta a megfelelő középutat, mellyel egyszerűen elképzelhető minden. Olyan, mintha filmként elevenedne meg az egész történet az olvasók előtt.

Mindenkinek ajánlom, mert a komoly téma mellett kellően csajos (erről az esküvő is gondoskodik), romantikus, és segít kikapcsolni.

Nekem meg komolyan kedvem támadt repülni, mert simán elhiszem, hogy az, ami a főszereplőkkel megtörtént, bárki mással is előfordulhat.

Ui.: Szívem szerint minden szülő kezébe nyomnám a kötetet, főként az apukákéba! 

"A szülőknek nincs mindenben igazuk – mondja Hadley. – Csak néha eltart egy darabig, mire erre rájön az ember. "

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Hadley és Oliver

Kedvenc jelenet: Hadley-Oliver tánca

Negatívum:-

Borító: 5/5 

Bloglovin

Sziasztok!

Július 1-től sajnos megszűnik a Rendszeres olvasók funkció, ezáltal a követések is eltűnnek. Ha továbbra is szeretnétek értesülni a friss posztokról, akkor kérlek, ezentúl a Bloglovin-on keresztül kövessetek. A regisztráció pár másodpercet vesz igénybe, és tudjátok társítani az eddigi fiókotokhoz, így az összes követésetek automatikusan átimportálódik :)

Követéshez kattintsatok az alábbi linkre :

Follow my blog with Bloglovin


Ui.: A baloldali menüsávban is megtaláljátok a a gombot, mellyel követhettek :)

Marie Lu - Prodigy

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730577
Oldalszám: 358 oldal
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Saját véleményem:
Az első rész után nagyon vártam, hogy végre a kezemben tudhassam a folytatást, és valamiért fel sem merült bennem, hogy vigyázni kéne, mekkora lendülettel vágok bele a Prodigy-be, mert esetleg csalódhatok is. Nagy hiba volt.
A könyv kicsivel több mint fele unalmas. Nincs benne semmiféle jelentősebb akció, ahol az olvasó tövig rághatná a körmét, hogy vajon a következő mondatban mi fog történni. Sőt akár át is lehetne ugrani az egészet, hisz a fülszöveg gyönyörűen összefoglalja 210 oldal eseményét.

És nem csak egysíkú, hanem összecsapott is. Azok a folyamatok, események, melyek izgalmasak lehettek volna, össze lettek tömörítve, mintha megjelent volna a jótündér keresztanya, aki suhintott egyet a pálcájával, és huss, minden meg volt oldva.

June és Day meglepően gyorsan beépült a Patrióták közé, és talán még ennél is gyorsabban sikerült June-nak, a tengernyi vétsége ellenére kikönyörgi azt, hogy az új Első elé vezessék. (Ide még annyit fűznék, hogy az előző Elsőt Marie ugyanilyen hamar eltette láb alól. Persze kaptunk hozzá egy egy mondatos magyarázatot azzal, hogy már régóta beteg volt, de a pár héttel előbb játszódó Legenda során nem úgy nézett ki, mint aki halálos beteg.) Ezek után talán nem is annyira meglepő, hogy Anden két pillanat alatt beleszeret a lányba és mindent elhisz neki, sőt, még olyan titkokat is megoszt vele, amiket egészen addig gondosan eltitkoltak az emberek elől.

Anden egyébként sem egy túl szimpatikus alak. A külsején kívül semmi pozitívum nincs benne. Ahhoz képest, hogy ő az új Első - és nyilván gyerekkora óta erre fel is készítették -,  gyáva, gyengekezű, mások háta mögé bújó alak. Azt megértem, hogy nem könnyű neki, hisz a nép ellene van, de, ha igazi, akaraterős férfi lenne, akkor a tetteivel talán neki is sikerülhetne azt elérni, mint amit egy 16 éves fiúnak. Ezen felül nekem ő túlzottan simulékonynak és sunyinak tűnt. Túl könnyű, jó és szép volt minden a jelenlétében. Ilyen pedig nincs (vagy nagyon ritka), egy olyan Köztársaságban, mint amilyen az övék. De majd meglátjuk...

Ami pedig June-t illeti, hát benne most csalódtam. Olyan lánynak ismertem meg, akit nem lehet befolyásolni, mindig a saját feje után megy. És részben ez itt is igaz volt, ez a része tetszett. Ám az már kevésbé, hogy olyan gyorsan megbízott Andenben.

Az érzéseit illetően kettősséget érzek, mert egyfelől hitelessé tette az, hogy nem egyszer megingott, és elgondolkozott azon, szeretné-e visszakapni a régi életét, mert lássuk be, 14 évet nem lehet egyik percről a másikra kitörölni; az viszont határozottan nem tetszett, hogy olykor gazdag fruskaként reagált. Rá, akárcsak a történetre, szintén igaz, hogy a vége felé közeledve fokozatosan visszanyertük a régi énjét.

Ha már June, akkor kitérnék még arra a túlzott részletességre, ami az ő szemszögeit jellemezte. Azt már eddig is tudtuk, hogy a csaj rendkívüli megfigyelőképességgel rendelkezik, ami sokszor baromi izgalmas, mert mindenféle apró jelre felhívja a figyelmünket, de most számtalan olyan apró-cseprő részletet is kaptunk, ami szerintem a kutyát nem érdekelt. Hisz semmi jelentősége nincs, hogy melyik nap éppen milyen ruhát visel, mennyire tiszta a haja, vagy hogyan van felkötve, és ez hatványozottan igaz, a jelentéktelen, semmi szereppel nem rendelkező katonákra is. A kevesebb több lett volna.

Kaede

És akkor most itt jön a nagy de, avagy a pozitívumok, merthogy azok is vannak ám!
A 210. oldaltól az egész megváltozott. Egyre pörgősebb lett, egyik akció követte a másikat, ami alatt tényleg lehetett izgulni.

Imádom az írónőben, hogy olyan élethűen képes leírni az ilyen részeket, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga is ott lenne. A repülős jelenet pedig egyenesen fantasztikusra sikeredett. Bár megjegyzem, én az első pörgés után szörnyethaltam volna. :D

Jó volt végre bővebb belátást nyerni a Kólóniák igazi életébe, mint ahogy jó volt többet megtudni a Köztársaság múltjáról, és egyes szokásaik miértjéről. És ugyancsak ebbe  a kategóriába tartoznak a múltbeli visszaemlékezések is, amik kerekebb egésszé tették a jelen eseményeit. Metias mindig is a szívem csücske volt, és a vele kapcsolatos részek különösen megfogtak. Nem gondoltam volna róla azt, ami most kiderült, de örülök neki, és annak is, hogy Marie Lu nyitott efelé a téma felé.

Karakterek terén érdekes volt látni, hogy egy-egy szereplő miként változott, vagy került új megvilágításba. Ezektől lettek igazán emberiek. És őszintén kíváncsi vagyok, hogy az utolsó részben miként fognak kiteljesedni.

Ami pedig Day-t illeti: hát ő még mindig toplistás nálam. A lelke sebezhető, a múltja fájdalmas, de egy igazi harcos, aki kész küzdeni az igazáért, az elveiért, és a népért. Nem fél attól, hogy mi lesz vele, csak cselekszik.

És a legvége… annyit mondok, hogy készítsetek be zsepit, mert nagyon úgy néz ki, mostanában az írók, valami titkos: Ki tudja jobban összetörni az olvasók szívét? versenyen vesznek részt. Szó szerint összetört a szívem. És még mindig nem tudom elhinni, holott a jelek mindvégig ott voltak a szemem előtt. De kis naivként reménykedem benne, hogy ez nem igaz, csak átverés, és igenis lehet még Happy End a sorozat vége.
  

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Day, Kaede

Kedvenc jelenet: a repülős

Negatívum: unalmas kezdés

Borító: 5/5

Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

 Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730751
Oldalszám: 510 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

Saját véleményem:

Bátran kimerem jelenteni, hogy (talán) ez az eddigi legjobb kötet A Végzet Ereklyéi  sorozatból. Kellően vicces, szexi, izgalmas és perzselő.

Cassie - mint ahogy azt már a Bukott angyalok városában elkezdte Simonnal -, az eddig inkább főmellékszereplőkként jelenlévő karakterek közül jó párat fogott, és hangsúlyosabb szerephez juttatott. Feltehetően azzal a céllal, hogy nagyobb rálátást biztosítson a kialakulóban lévő helyzetre.

Ennek eredményeként jóval több jelenet jutott a Malec párosnak, akiktől nem túlzás azt mondani, hogy egyenesen elolvadtam. Hihetetlenül aranyosak együtt, és örülök, hogy Cassie bemerte vállalni, hogy több szót ejtsen a kettejük kapcsolatáról, mind érzelmi, mind testi alapon. Persze mindezt annyira lightosan, amennyire a YA műfaja engedi.

A közös jeleneteik gyönyörűek, romantikusak és meghatóak is egyben Úgy gondolom, hogy arról a fajta gyengédségről, szeretetről, ahogy egymás iránt viseltetnek, sok ember példát vehetne. Szexuális hovatartozástól függetlenül.

És, mint minden párnak, úgy nekik is megvannak a maguk problémáik, amik cseppet sem mondhatóak hétköznapinak. Elvégre is egyik fél számára sem lehet könnyű elfogadni azt a tényt, hogy míg Alec élete véges, addig Magnus halhatatlan. Nem csoda, hogy minden felkínált kapaszkodó kísértést, reményt jelenthet. Még akkor is, ha az nem egészen helyes…

Ám Alecnek nem csak a párkapcsolatában kell helyt állnia, hiszen immár ő is bejáratos a Klávé ügyeibe, sőt, mi több, ott van az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy testvére, és egyben parabatai párja eltűnt.

Ami pedig Magnust illeti, róla mit mondhatnék? Ő egyszerűen csak Magnus, aki képes a leglehetetlenebb helyzetekben is mosolyt csalni az olvasók arcára. És továbbra is imádja az extrém ruhákat. Főleg a papucsokat, és a páncélt! :D

Bár a csillogó és vicces énjén kívül, kisebb adagokban, de Cassie már csepegtetett abból a fajta Magnusból is, aki komolyabb titkokat rejt, mint gondolnánk.

Simonból most is kaptunk bőven, de talán nem annyit, mint a Bukott angyalok városában, azonban ez nem baj, hisz belőle jelenleg pontosan ennyi kellett. Most is hozta a megszokott formáját, vicces volt, és rendkívül önfeláldozó. Hatalmas szíve van a srácnak! Ez tuti biztos. 

Akire viszont még muszáj kitérnem a Morgenstern testvérek előtt, az Izzy. Meglepően sokat szerepelt. Mintha Cassie a legbelső rétegéig lecsupaszította volna, hogy megmutassa nekünk, a kemény és zord külső mögött egy érzékeny lélek lakozik, és, hogy ő igenis tud még újat mutatni. Nagyon sokszor sajnáltam, és fájt olvasni mindazt, amit átélt, és magában hordozott. Eddig is imádtam, de ezzel a résszel a szívem közepébe került, akárcsak Sebastian.
Lehet, hogy nagyon betegen hangzik, de nekem Sebastian is nagy szerelem. És ahogy egyre pszichopatább
Jace pedig… ő újból nagyon önmaga volt, még akkor is, ha nem. Ez most hülyén hangzik, de, ha elolvassátok, megértitek, mire gondolok. A szarkasztikus megjegyzései, a túltengett egója és az egész lénye. Megint rádöbbentem, miért is lett ő az én No.1. Álompasim.

lesz, én azzal egyenes arányban egyre jobban és jobban kedvelem. Velejéig romlott és néha őrült fickó, de képes velem bármit megetetni, és megsajnáltatni magát. Mindvégig tudtam, milyen is ő valójában, mégis összeszorult a szívem a meséinél. És attól függetlenül, hogy milyen, van némi realitás abban, amit mond. De az tény, hogy Valentine labdába sem rúghat mellette, már ami a gonoszságot illeti.

„– Biztos? – kérdezte a fiú, engedelmesen lefejtve az inget válláról. – Mert a csupasz mellkasom láttán nők garmadája szenvedett már súlyos sérüléseket, amikor egymáson áttaposva igyekezett a közelembe jutni.”

És, hogy Clary-t se hagyjam ki: a csaj részről részre jobb lesz, mint karakter, és, mint árnyvadász is. Tökösebb, bátrabb, éles helyzetekben is megállja a helyét, és képes megvédeni önmagát. Néha ugyan meggondolatlanul cselekszik, de azt is inkább szívből teszi.
 
Összességében tehát azt gondolom, hogy Cassie újból összeszedte magát, és sziporkázott. Visszakaptuk a szereplők régi énjeit, az erősségeikkel együtt, és mindezt megfűszerezte még sokkal több izgalommal, kalanddal. Új helyszínekkel, varázslatokkal és titkokkal. A stílusa lendületes, nincsenek unalmas üresjáratok, a történet halad, és a vége felé már érződik a levegőben vibráló feszültség, ami majd kellő időben robban is.
Továbbá érdemes még odafigyelni a rejtett utalásokra, mert egészen biztos, hogy a jövőben kulcsfontosságúak lesznek.
Mellesleg én azért is nagyon csodálom Cassie-t, hogy képes olyan szinten összefonni a különböző sorozatai szálait, és közben nem kavarodik bele, sőt!

A végére egy jó tanács: Mielőtt hozzáfognátok az utolsó fejezethez, illetve az epilógushoz, készítsetek be egy egész raklapnyi zsepit! Garantálom, hogy szem nem marad szárazon. És a szívetek, lelketek is összetörik… újból. 

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Jace, Magnus, Sebastian

Kedvenc jelenet: mind, de, ha egyet kéne választani, akkor a csata végi Malec jelenet

Negatívum: Cassie trillió darabra zúzta a szívem

Borító: 5/5*

Divergent forgatási-, és jelenet képek

Jelenetfotók az Entertainment Weekly-ből:(nagyobb méretért katt a képekre)

 

 

 

 Forgatási képek:

 

 

 

Könyvek, amikre érdemes odafigyelni 3.

Úgy gondolom, napjainkban nagyon sok könyv kerül a boltok polcaira. Emiatt néha, akarva-akaratlanul is, de megesik, hogy elsiklunk egy-egy olyan történet felett, ami pedig igenis megérdemli, hogy elolvassuk. 

Ezért arra gondoltam, hogy időnként lesznek hasonló bejegyzések azokról a kötetekről, amik ebbe a kategóriába tartoznak.

Az első és második részben két ilyen könyvre hívtam fel a figyelmeteket, és most is ugyanennyivel jövök:

1.

  

Kiera Cass: A Párválasztó

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636896188
Oldalszám: 360 oldal
Megjelenés: június 28.

Fülszöveg:

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna. ,,Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!" Kiersten White, New York Times 

2.

Tahereh Mafi: Ne érints

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636895747
Oldalszám: 292 oldal
Megjelenés: Június 28.

Fülszöveg:

Tarareh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal. Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette. TAREH MAFI Connceticut állam egyik kisvárosában született; jelenleg Kaliforniában, Orange megyében él, ahol az időjárás az ő ízléséhez képest szinte túl tökéletes. Amikor nem talál könyvet, cukorkapapírokat, kuponokat, régi recepteket olvasgat. A Ne érints az első regénye. Meglátogathatjátok online: www.tarehmafi.com, vagy követhetitek Twitteren (@TarehMafi). "Letehetetlen, átható, sugárzik belőle a romantika. Irigyvagyok rá. Képtelen voltam abbahagyni az olvasást. Lauren Kate, a FALLEN: KITASZÍTVA című könyv szerzője

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455518
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:

A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkoni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is.


Saját véleményem:

Jace

Időben a Végzet Háborúja után pár héttel járunk. Simon küzd a vámpírságával, képtelen bevallani anyjának, hogy mi történt vele. Sőt miután az asszony rájön, Simon beveti az egyik hasznos vámpírképességét, majd elköltözik otthonról. A zenekarán kívül szinte semmi nem maradt meg előző életéből. Egy nap azonban megjelenik egy srác, Kyle, azzal, hogy szeretne csatlakozni hozzájuk, de arra még Simon sem gondol, hogy a fiú nem csak egy egyszerű énekes...
A háború után Clary úgy döntött, otthagyja az iskolát, és részt vesz az árnyvadász kiképzésen, ahol eleinte Jace a mestere.
Jocelyn továbbra sem nézi jó szemmel lánya, és a fiú kapcsolatát, mert nem tud elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Jace-t Valentine nevelte fel. Mindeközben pedig készül a Luke-kal kötendő esküvőjére.
Ám az Árnyvadászok és Alvilágiak életében továbbra sincs rend. Sorra kerülnek elő meggyilkolt Árnyvadászok testei, mindenki a Napjáró-t akarja, és Jace is egyre különösebben viselkedik, még Clary-t is kerüli.

Az első olvasás után (ami lassan 1,5 éve volt) én is úgy gondoltam, mint a többség, hogy ez a rész gyengébbre sikeredett, mint a többi. De most, hogy másodszorra olvastam el, már tudom, hogy nem gyengébb, csak más! És ezt kellett elfogadni. Mert míg az első három részben Jace és Clary kapott hangsúlyosabb szerepet, addigra itt már több más szereplő is felszínre bukkant. Egyelőre leginkább Simon az, aki felzárkózott hozzájuk mennyiségben, de a későbbiekben még többen lesznek, hisz a háttérben valami monumentálisabb, sokkalta nagyobb dolog készülődik, mint a Végzet Háborúja volt. És az a valami mindenki életére kihatással lesz, ezért kell jobban megismernünk az egyes karaktereket. A gondolataikat, titkaikat, stb.

Luke

Bevallom, én sokáig nem kedveltem Simont, de az Üvegváros óta egyre jobban belopta magát a szívembe. Az, hogy vámpírrá lett, segített, hogy megismerhessük őt, hisz már nem csak egyszerű mondén, aki kábé semmire sem használható egy csatában, hanem újszülött, olyan extra képességekkel, amikkel a legtöbb fajtársa nem rendelkezik. És pont emiatt is kerül előtérbe. Mialatt mindenki rá vadászik vagy éppen védelmezni próbálja, addig az olvasók sokkalta jobban belemászhatnak a fejébe. Megértjük, min megy keresztül, miként küzd meg a vérivás kínzó vágyán át az emberi kapcsolataiig. De ne ijedjetek meg, nem csap át depressziós emo vámpírba, sőt! Rengeteg poént süt el. Ez utóbbiban segítői is akadnak, Jace és Kyle személyében. A három fiú együtt halálos humorforrás. Szinte csak úgy röpködtek köztük a szóviccek, szarkasztikus megjegyzések.

Mint fentebb már említettem, Jace és Clary kevesebb szerephez jut ebben a kötetben, ám azok annál intenzívebbek, nagyobb a jelentőségük a későbbiekre nézve.
Jace hangulatingadozásai szokatlanok, és ebből is látszik, hogy Cassie mennyire tud bánni a karaktereivel, hiszen képes elérni, hogy teljesen hihető módon kifordítsa őket. Gyönyörűen kijön az a vívódás, amit a fiú önmagával folytat az újfajta érzései miatt. Egyik pillanatban a régi önmaga, arrogáns, aranyosan beszólogatós, harcra kész Árnyvadász, míg a másikban sebzett lelkű, összezavarodott srác, aki nem tudja, miért tette, amit tett.
Ami pedig Clary-t illeti, neki megint sok minden szakad a nyakába. Helyt kell állnia családi téren, olyan hétköznapi dolgokkal foglalkoznia, mint az esküvő és ruhapróbák, miközben a Tündérek Udvarának Királynője elbizonytalanítja a szerelmét illetően, és ezt beigazolandó, Jace is kerüli őt, noha a lánynak fogalma sincs, miért. Ugyanakkor képes mindezen felülkerekedni. Látszik, hogy szép lassan, a gyáva, esetenként nyafogós kislányból, egy vérbeli Árnyvadász alakul. Még attól sem ijed meg, hogy egyedül vágjon neki az ismeretlennek.

Simon és Clary

A többi szereplőről nem ejtenék szót, majd az Elveszett lelkek városa értékelésnél, viszont azt még mindenképp el kell mondanom, hogy az új karakter, Kyle tartogat ám meglepetéseket bőven! Örülök, hogy megismerhetjük őt, és, hogy csatlakozott a megszokott kis csapatunkhoz, mert minden megvan benne, ami kell. Titkok, múlt, sexy külső (igen, női olvasóknál ez sem elhanyagolható :D).

Ami pedig magát a történetet illeti, talán nem olyan eseménydús, mit az előzőek, de továbbra is tartom, hogy ez a rész, egyfajta prológus, ami megalapozza azt a sokkalta veszedelmesebb dolgot, ami már most is meghúzódik a háttérben. A vége még így is tartogat elég izgalmat ahhoz, hogy az ember lerágja mind a tíz körmét, hogy a befejezésről ne is beszéljünk! Halkan megjegyzem, hogy addig NE olvassátok el, amíg a kezetekben nincs a következő könyv, mert nekem pokol volt az a 1,5 év, mire megjelent az Elveszett lelkek városa.

És amire még szeretném felhívni a figyelmeteket: érdemes el/újraolvasni a Pokoli szerkezetek után is, mert millió utalás van benne az egész TID sorozattal kapcsolatban. Sokkal több mint, amit elsőre sejteni lehetett. És a Zakariás rejtély ismeretében egyenesen szívszaggató részek is fellelhetőek benne. Plusz, ha valaki tud olvasni a sorok között, akkor Cassie volt olyan cseles, hogy beleszőtte Zakariás testvér megfejtését is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jace

Kedvenc jelenet: az esős-utcás Clary-Jace jelenet

Negatívum: Cassie esetében nincs ilyen :D

Borító: 5/5*

Maggie Stiefvater - Lament

Maggie Stiefvater: Lament - A látó szerelme

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455846
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen? A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket. Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is. Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

Saját vélemények:

Deirdre

A történet Dee-ről szól, egy átlagos, hétköznapi lányról, aki suliba jár, melózik a helyi fagyizóban, és ráadásként még gyönyörűen is hárfázik.

Egy nap azonban – mikor egy zenei versenyre igyekszik, Dee, szokásához híven rosszul lesz, beszalad a mosdóba, hogy felkavarodott gyomrának enyhülést találjon –, megjelenik egy idegen srác, aki talán mégsem annyira ismeretlen a lány számára, hisz álmaiban már számtalanszor látta Luke Dillon-t.

A fellépés után Luke eltűnik, se a mobilszámát, se a lakcímét nem adja meg a lánynak, aki ezek után joggal véli úgy, hogy többet nem is fognak találkozni. Csakhogy ez nem igaz. Luke ugyanis mindig megjelenik: Dee háza előtt, a munkahelyén, vagy bárhol máshol.

Azonban nem ez az egyetlen furcsaság a lány életében, egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik körülötte. Mindenütt lóherékre bukkan, gyönyörű és rejtélyes idegenekkel találkozik, és a nagyanyja is furán viselkedik Luke jelenlétében, jól láthatóan nem szívleli.

Eleinte nem kevés fenntartással viseltettem a könyv iránt, mivel a Shivert csak többszöri nekifutásra tudtam legyűrni. De szerencsére a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult, mert, a másikkal ellentétben, itt már nem voltak féloldalas, semmitmondó fejezetek. Sőt! Szép, hosszú, kerek részeket kaptunk, amik által jóval élvezhetőbbé is vált a történet.

Azt viszont egyértelműen látszik, hogy Maggie erőssége a környezet-, és tájleírásokban rejlik, hiszen egy-egy természeti tényezőt olyan csodálatosan tár az olvasó elé, hogy az valósággal megelevenedik az illető szeme előtt. Bámulatosan bánik a háttérdíszlettel, és ez itt egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, tündérvilágról lévén szó, akiknek az egyik fő jellemzőjük a természetközelség.

Luke

És van még egy nagy erőssége az írónőnek, mégpedig a drámaiság. Igaz, hogy a történet jelentős része inkább vidámabb hangulatú – ez főként Jamesnek köszönhető, mert a srác konkrétan ontja magából a poénokat, de rá még később visszatérek, mert ő tényleg megér egy misét –, de mindvégig ott motoszkál a háttérben egy erős, feszültséget jelentő szál. Szépen meghúzódik, átszövi az egész regényt, és fokozatosan bontakozik ki, szinte észrevétlenül nő egyre nagyobbra, míg végül már visszavonhatatlanul átveszi az uralmat. 

Tulajdonképpen a szereplők minden cselekedete a szívfacsaró és meglepő végkifejlet felé terel.

Ám azelőtt még rengeteg más élményben is részünk lehet. Ott van például James, Deirdre legjobb barátja, aki ugyan jóval többet érez barátságnál, mégsem idegesítő. 

Alapjában véve, ha szerelmi háromszögről van szó, én tuti biztos, hogy nem kedvelem az egyik felet. Itt viszont egyaránt szerettem mind a két fiút. Eltérő a személyiségük, és a múltjuk is. Luke amolyan kimért, sebzett lelkű rosszfiú, rengeteg titokkal, amik ugyan mind napvilágra kerülnek majd, de garantáltan okoznak némi meglepetést. Van benne valami sötétség, ami veszélyessé (és piszkosul szexivé) teszi. Ám Dee-nek köszönhetően megismerhetünk egy egészen más típusú Luke-ot is.

Kettejük kapcsolatában szerettem, hogy soha, egyetlen pillanatra sem csaptak át nyálasba, nem volt erőltetett a vonzalom; inkább a fokozatosság és a mértékletesség volt a hangsúlyos. Ettől váltak hihetővé. Elhittem, hogy szerelmesek egymásba, és mindenzt nem nagy szavakkal, hanem tettekkel váltották ki. Maggie nem adott a szájukba világmegváltó mondatokat, helyette viszont úgy mozgatta őket, ahogy kellett. 

James viszont Luke tökéletes ellentéte. Laza, nyugodt és vidám. Ontja magából a poénokat, amiket nagyon jókat nevettem, és Dee-t illetően roppant toleráns. Nem erőszakolja rá magát, nem lohol utána szerelmi vallomásokat kiáltozva, belenyugszik abba, hogy a lány másként tekint rá. 

Ami pedig a fantasy szálat illeti, külön öröm volt, hogy a tündérek végre nem jóságos, szeretetre méltó lényként szerepeltek. Az írónő fogta és visszanyúlt a régi mítoszokhoz, amikben számtalan fajtájú tündér létezik, eltérő tulajdonságokkal. És több más motívum mellett belecsempészte a vas iránti gyengeségüket, valamint a lóheréket és a kopókat is. 

Hazudnék, ha azt mondanám, egy-egy dolgot nem találtam ki jóval előbb, mint a szereplők, de még így is akadtak olyan fordulatok, amiktől a padlóig zuhant az állam. 

Amit furcsállok, az az, hogy nem lett megmagyarázva az álom dolog, hogy került Anno Luke Deirdre álmaiba, és legfőképpen, miért?

Viszont a vége az gyönyörű és izgalmas!

Mindenkinek ajánlom, hogy készítsen be maga mellé egy csomag zsepit, mert én az utolsó fejezetek alatt úgy bőgtem, mint egy kisgyerek. 

Összeszorították a szívemet, majd millió darabkára zúzták. Emiatt imádtam Maggie-t! Egyrészt megszakadt a szívem, másrészt megértem a dolgot, és igen, így kellett lennie, de akkor is!

A leggyönyörűbb befejezés, igazán keserédes.

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Luke

Kedvenc jelenet: a kalitkás rész 

Negatívum: összetört a szívem

Borító: 5/5*