Ayana Gray - Beasts of Prey

Ayana Gray: Beasts of Prey - Indul a vadászat

 

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

ISBN: 9789632668260
Oldalszám: 512 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Lkossa fényét vesztett városából kiveszett a mágia, különösen egy olyan lány számára, mint a tizenhat éves Koffi, aki a hírhedt Éjszakai Állatkert veszélyes és különleges vadjainak gondozásával igyekszik törleszteni családja adósságát. Ám azon a végzetes éjszakán, amikor az állatkert kegyetlen gazdája szerettei biztonságát fenyegeti, Koffi olyan hatalmat szabadít fel, amelyet még ő maga sem ért, és amelyért szörnyű árat kell fizetnie.
Az ifjú Ekon végzete előre meg van írva: atyja és bátyja nyomdokait követve az elit harcosok soraiba kell lépnie, hogy méltón őrizze tovább a családi örökséget. Azonban beavatásának éjszakáján tűz üt ki, és a zűrzvarban Ekon szembekerül a shetanival - a város lakóira közel egy évszázada vadászó vérszomjas fenevaddal. A fiúnak esélye sincs a bestiával szemben, ám egy különös hatalommal bíró lány megmenti az életét.
A megszégyenített Ekon megesküszik, hogy legyőzi a shetanit, miközben Koffi hasonló tervet sző: a szörnyeteg elfogásával kiválthatná családja adósságát. A körülmények ingatag szövetségbe forrasztják a két fiatalt, akik a Nagy Dzsungel ismeretlen erdejébe, egy vad, varázslatokkal és veszélyekkel teli világba indulnak a fenevad nyomába. Kezdetét veszi a hajsza, ám nem tudni, hogy a sors a vadászok vagy a préda szerepét szánja-e számukra.
A fiatal amerikai írónő, Ayana Gray fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a fekete kontinens mítoszainak bűvös világát a fantasy elemeivel. A Beasts of Prey - Vérszomjas fenevadak lenyűgöző és vérfagyasztó utazás a vadon szívébe.

Saját véleményem:

A Beasts of Preyre egy kedves ismerősöm, Evi hívta fel a figyelmemet, és bár eleinte nem kimondottan vonzott a történet, néhány tiktok videó után beadtam a derekamat. És milyen jól tettem! Ayana Gray debütáló regénye a fekete kontinens fantasy elemekkel tarkított, vad és ősi világába kalauzolja el olvasóját, egy olyan világba, ahol a mítoszok, a mágia és a természeti istenekben való hit nagyban meghatározza az emberek mindennapi életét.

"- A végzet nem egyetlen ösvény, Ekon, hanem számtalan. Némelyik egyenes, mint a nyílvessző, mások tekeregnek és egymásba gubancolódnak, mint a cérnaszál. Nem megkérdőjeleznünk kell őket, hanem követnünk."

Számunkra, nyugati emberek számára Afrika fejletlensége,  természetközelisége és kultúrája egyszerre szokatlan, furcsa és egzotikus. A különféle törzsek szokásai, az állatvilág közelsége, illetve a kettő szimbiózisa különbözik az általunk megszokottaktól, s talán emiatt hajlamosak is vagyunk megfeledkezni róluk. Ha színtisztán csak az irodalomnál maradunk, be kell látnunk, hogy vajmi kevés regény foglalkozik ezzel a különleges világgal, és még kevesebb ifjúsági kötettel találkozni a boltok polcain. A Beasts of Prey azonban remekül rávilágít arra, mennyi, de mennyi lehetőség rejlik az afrikai kultúrában, s hogy mennyire lenyűgöző mitológiával rendelkeznek. A történet kulcsfigurája ugyanis egy kelet-afrikai rém, a shetani, aki a Nagy Dzsungelbe tévedő embereket kegyetlenül meggyilkolja. Az emberek rettegik, és ha csak tehetik, messzire elkerülik a dzsungelt. Úgy tartják, még soha senki nem tért vissza élve, aki találkozott a bestiával... Kivéve Koffit és Ekont, a regény két jelenbéli főszereplőjét.

Koffi egy fiatal lány, aki egész életét az Éjszakai Állatkertben dolgozva töltötte édesanyja társaságában. Egyetlen álma van: megfizetni apja adósságát és maga mögött hagyni az egész rabszolgatábornak beillő helyet, ahol veszélyesebbnél veszélyesebb állatokat gondoznak, idomítanak, és esténként a vendégek előtt parádéztatnak. Célja már karnyújtásnyira van, amikor figyelmetlenségének hála tűz üt ki az állatkertben, s olyan mértékű kárt okoz, aminek megtérítésére egy egész élet sem lenne elegendő. Koffi alkut ajánl hát kegyetlen főnökének: megígéri, hogy megszerzi számára a shetanit, ami új befektetőket hozhatna a haldokló állatkertnek. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a bestia nyomába ered. Ekon, a beavatási próbákon megbukott, majd ballépése által elbocsátott, kényszeres számolással küzdő ifjú harcosnövendék is úgy dönt, útra kel és levadássza apja gyilkosát, bízva abban, hogy ezáltal megbocsátást, egyben felvételt nyerhet a Hatok Fiai közé. Míg Koffi számára a szabadsága, addig Ekon számára az elismerés és végzete beteljesítése a cél. Ám a sors furcsa fintoraként össze kell fogniuk, ha a Hatok Fiai elitalakulata előtt akarnak ráakadni a shetani nyomára. Nagy előnyük, hogy Koffi képes kommunikálni a lénnyel, Ekon pedig olyan tudás és képességek birtokában van, ami segíthet a tájékozódásban. Az idő viszont ketyeg: a nyakukban loholó katonák senkit és semmit nem kímélnek, ahogy a vérszomjas bestia sem - a dzsungel pedig tele van veszéllyel. 

 

Ayana Gray egy jól felépített, izgalmakban és fordulatokban gazdag történetet álmodott meg, melyben végig ott pezseg a mágia. Az a mágia, ami egykoron Lkossa városában is jelen volt, egészen a Szakadás pillanatáig, ami mindent megváltoztatott. A három nézőpont karakter által évtizedeken átívelő bepillantást nyerünk abba, milyen volt a múltban, amikor az emberek még tanulták, használták és szerették a mágiát, és milyen a jelenben, amikor üldözik azok birtoklóit. Közben pedig ott zizeg a kérdés: valóban bűn és szégyellni való dolog a varázslat, olyasmi, ami csak ártani képes? Egyáltalán: ellen lehet-e állni a csábításának? Ilyen és ehhez hasonló kérdések bonyolítják a főhősök kalandos útját. Az utat, melyben szökés, üldözés, árulás, lopás, menekülés és vadászat követi egymást.

Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fülszöveg némileg becsapós. Maga a történet két nagy egységre bontható: az első kétszáz-kétszázötven oldal főként Koffi és Ekon saját életére (múltjára, problémáira, életminőségére) fókuszál, s csak szép lassan szövődik egybe. A hajsza, és az igazán torokszorító pillanatok pedig csak eztán veszik kezdetüket. Tehát bár a szöveg rendkívül olvasmányos, a cselekmény lassan építkező. Erre viszont szükség is van ahhoz, hogy az olvasó kellő mértékben megismerhesse Lkossa városát, az ottaniak életének ritmusát, az állatkerti és templomi szokásokat-szabályokat, melyek nagy mértékben befolyásolják Koffi és Ekon személyiségét, nézeteit és motivációt.

Egyvalami azonban végig jelen van: a vadon lüktetése. A megzabolázatlan, vad, veszélyes, mégis csodálatos természet, ami képes elvarázsolni vagy éppen meggyilkolni az embert, és aminek az élővilágánál színesebbel sehol máshol nem találkozni.  

Szívből ajánlom hát, ha szeretnétek valami igazán különlegeset olvasni. A Beasts of Prey egy lélegzetelállító, mítoszokkal és mágiával átitatott kalandregény, ami hűen tükrözi a fekete kontinens zabolázatlan szépségét és természetközeliségét. Misztikus, félelmetes, felpezsdítő, vad és észveszejtően izgalmas. Mi több, karakterei is nagyon kedvelhetőek: Koffi bátor, céltudatos, szabadságvágyó lány, Ekon pedig egy megbecsülésre éhező, nagy tudásszomjú könyvmoly-harcos kényszeres számolással, míg Adiah... nos ő legyen meglepetés. Csapatban és külön-külön is izgalmas színfoltjai a történetnek; egyéni motivációik, személyiségük, valamint kitűzött céljaik rengeteget adnak a regényhez, együtt pedig igazán dinamikus, bár kissé makacs duót alkotnak (már csak azért is, mert több szempontból is szemben állnak egymással). Szóval, ha vágynátok valami újra, frissre, tartalmasra, és még az ellenségekből szövetségesek vonal is bejön, akkor ajánlom nektek ezt a szuper fantasyt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ekon, Koffi, Adiah, Ugo testvér

Kedvenc jelenet: Ekon és Koffi közös lopása-menekülése, és egy spoileres jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Indul a vadászat #1

Megtetszett? Vidd haza!

Shelby Mahurin - Kígyó és Galamb

Shelby Mahurin: Kígyó és Galamb

 

Kiadó: Cartaphilus

ISBN: 9789632668468
Oldalszám: 544 oldal

Fordító: Lukács Andrea

Fülszöveg:

Louise ​le Blanc két évvel ezelőtt tagadta meg a mágiát, és menekült el boszorkánytársai közül Cesarine városába, ahol abból él, amit el tud emelni. A boszorkányokra vadásznak, és ha az Egyház sikerrel jár, akkor máglyán végzik.
Reid Diggory az Egyház vadászaként egyetlen szent elvnek rendeli alá életét: Boszorkányt ne hagyj életben. A kifürkészhetetlen végzet azonban úgy látja jónak, hogy Lou, a renegát boszorkány és Reid, a könyörtelen boszorkányvadász a házasság szent kötelékében egyesüljön.
Kényszerházasságuk lassan valódi szerelemmé érik, de jövőjük egyre bizonytalanabb. Az Egyház és a boszorkányok között dúló ősi háború új erőre kap, és Lounak nem pusztán férjétől kell megóvnia halálos titkát – saját fajtája is rá vadászik. A szerelem azonban vakká tesz, és könnyen lehet, hogy közös sorsuk a máglyán teljesedik be…
Shelby Mahurin Kígyó & Galamb-trilógiája az elmúlt évek egyik legnagyobb Young Adult sikere, ami olvasók millióinak szívét ejtette rabul világszerte, és mind az Amazon, mind a Goodreads olvasói 2019 egyik legjobb könyvének választották.

Saját véleményem:

A Kígyó és Galamb egy ideje már rajta volt a radaromon, ám a végső lökést Evi adta meg, amiért örökké hálával tartozom neki. Szeretem a boszorkányokat, érdekelnek a boszorkányos témák, ugyanakkor fájdalmasan kevés igazán boszis könyv jelenik meg itthon, e-képp Shelby Mahurin debütáló regénye kellemes meglepetésként szolgált.

"– Mi a faszért akarja mindenki meggyilkolni a feleségemet ebben a királyságban?"

Lou fénymágusnak született, mégis arra kényszerül immár második esztendeje, hogy elnyomja képességeit, s varázslat helyett Cesarine alvilágában tevékenykedjen, mint tolvaj. A tét nem kisebb, mint önön élete, ez az ár pedig bőven megéri azt, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, zsaroljon, és egyéb tisztességtelen módokon jusson akár élelemhez, akár fontos információkhoz. Ennek megfelelően a regény nyitánya is erős, minthogy rögtön a helyi bordélyház erkölcstelenségében próbál álruhás hősnőnk és hű barátnője, Coco információkat szerezni egy bizonyos gyűrűről, melynek ellopása nem csupán a boszorkányok és a város életét bolygatja fel, hanem Louét is. Trükkös menekülésével magára vonja Reid, a boszorkányvadász kapitány figyelmét, aki ezt követően a lány nyomába ered, s már sikerül is elkapnia, amikor az események váratlan fordulatot vesznek, és a boszorkány meg a Vadász az érsek előtt találja magát a boldogító igen kimondása közepette. Lounak ezt követően be kell költöznie a Vadászok bázisára, minden idők legrettegettebb érseke mellé (aki több boszorkányt égetett, mint elődei), azok közé a férfiak közé, akik egy pillanat alatt kiszagolják a mágia legapróbb szikráját is, miközben mások is vadásznak rá és az életét fenyegetik, ráadásul a Vadászok is furcsa dolgokat rejtegetnek a zárt ajtók mögött. És akkor még nem esett szó a fullasztóan pici szobáról, amin olyannyira gyűlölt férjével kénytelen osztozni. 

A Kígyó és Galamb egy izgalmas, fordulatokban és humorban bővelkedő, hangulatos, fahéjas csiga illatú regény, amit lehetetlenség letenni. A szerző stílusa sodró, nem mellesleg igencsak olvasmányos, a karakterek szerethetőek, míg a dinamikájuk nagyon jó. Már önmagában az is számos megmosolyogtató, s nem mellesleg érdekfeszítő pillanatot (vagy épp ajtótörő) szül, hogy a boszorkány és a Vadász férj és feleségként kénytelen boldogulni, miközben évszázados ellentétek feszülnek köztük. Reid egy végletekig elkötelezett férfi, akit gyerekkorától kezdve a kereszténység és a férfiúi felsőbbrendűség szellemében nevelt az érsek (ő találta meg a kukába kidobott kisfiút), számára az Úr, a Biblia és a hite megingathatatlan, s mindennél előbbre való, szent célja a boszorkányok elpusztítása. Az ő olvasatában a boszorkányok nem emberek, nem érző lények, hanem halált és pusztulást hozó démonok, vagyis Lou a puszta létezésével is bűnt követ el. Míg a lány szemében a Vadászok a kegyetlenek, elvakultak, azok, akik tekintet nélkül pusztítják el a boszorkányokat, mit sem törődve azzal, hogy gyermekről, felnőttről, bűnösről vagy ártatlanról van-e szó. Szíve legmélyéig megveti tehát férjét, mégis rákényszerül arra a védelemre, amit adni tud. 

Ők ketten mindenféle szempontból ellenségekként indulnak, szóváltásaik élesek, csípősek - Lou mindent elkövet, hogy mocskos, utcáról összeszedett stílusával kimozdítsa béketűréséből a káromkodást nem kedvelő, már-már szerzetesi élő férfit és társait. Perverz kocsmadalokat dúdol, csúnyán beszél, s ellenszegül, végletekig feszegeti a határaikat, ami jó kis lendületet biztosít a történetnek. Ráadásul szépen működik az ellenségekből szeretők szál is, ami az én egyik személyes kedvencem.

Noha a történet jelentős része Lou és Reid kapcsolatára fókuszál (ami egyáltalán nem csöpögős), a háttérben sokkal veszedelmesebb vagy éppen nagyobb horderejű dolgok is munkálnak. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, csak annyit mondok, hogy Lou számára nem véletlenül jön kapóra a Vadászok védelme, illetve annak a korábban említett gyűrűnek is fontos szerepe van: Louise élete és a királyi vérvonal sorsa veszélyben forog. Hogy miért vagy kitől, az fejezetről-fejezetre épül fel, mígnem egy olyan őrületes fináléban csúcsosodik ki, ami rengeteg izgalmat és meghökkentő csavart hoz magával. Szinte fejezetről fejezetre sokkolódtam és nem győztem csapkodni a homlokomat, hogy végig ott voltak előttem a jelek, rejtett utalások, mégsem jöttem rá arra az őrületes karakter- és kapcsolatrendszerre, amit a szerző gabalyított, nem kevéssé átrendezve a viszonyokat. 

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejtenem a regény atmoszférájáról is, ami szintén rengeteget ad a történethez. Cesarine egy fiktív világ, ám jegyeiben visszaköszönnek a franciás dolgok: életstílus, gótikus templomok, hangulatos városka, színház, stb. Jó kis kontrasztot képez egymással az idilli, karácsonyi-havas városka a közösségi ünnepléssel, a nyüzsgő élettel, a fahéjtól illatozó pékséggel valamint a Vadászok sötét, komor, ablaktalan, nagy belmagasságú, szűk templomszerű otthona a titkos ajtókkal, az azok mögött folyó félelmetes dolgokkal, szent könyvtárral és edzőcsarnokkal. De épp így megemlíthetném a bordélyház sűrű levegőjű, buja világát, vagy egy bizonyos boszorkányos kastélyt is, ami minden részletében megfelel a pogányság sztereotípiáinak, s mindannak, amit a bosziktól várunk. 

Egyszóval a Kígyó és Galamb egy tökéletes egyensúlyban lévő, dinamikus, olykor humoros, máskor izgalmas vagy épp félelmetes olvasmány, amit átitat a mágia. Ha szeretnétek egy igazán jó (látványos) boszorkányos fantasy-t, akkor bátran ajánlom. Lou egy vagány, szabadszájú, talpraesett, tapasztalt hősnő, akit könnyű megkedvelni, akárcsak a többieket. És bár nem szeretem a könyveket egymáshoz hasonlítgatni, muszáj megjegyeznem, hogy bizonyos elemeiben, illetve hangulatában sokszor emlékeztetett a szívemnek oly' kedves A Notre Dame-i toronyőr c. Disney meséhez Lou (Esmeralda), Reid (Phoebus) és az érsek (Frollo) hármasa. Ám ami ennél is fontosabb: amennyiben olvasásra adnátok a fejeteket, szerezzetek be egy fahéjas csigát. Vagy többet is. Komolyan, nem viccelek. A folytatást pedig ide nekem, de azonnal!
A Kígyó és Galamb nálam egyértelműen bent az az idei év nagy kedvencei között.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Reid, Ansel, Coco

Kedvenc jelenet: háztetős jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.

Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.

Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632665351
Oldalszám: 444 oldal
Fordító: Ruzsa Kata

Fülszöveg:

Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?

Saját véleményem:

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már február derekán rábukkantam 2017 legjobb regényére. Sőt! Tovább megyek, Sabaa Tahir története nálam bekerült minden idők top 4-es mezőnyébe, ami nem kis szó. Persze a megkapó borító és fülszöveg alapján sejtettem - pontosabban mertem remélni -, hogy izgalmas kalandnak nézek elébe, ám nem gondoltam, hogy ennyire elvarázsol majd Laia, Elias és a többiek élete. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a fülszöveg némileg csalóka; arra enged következtetni, hogy a két főszereplő között komoly kötelék alakul ki, pedig nem. És ez az egyik legkülönlegesebb benne.
Két világ, két sors, egy cél, két út.

A történet női főszereplője az írástudók népéből származó Laia, aki bátyjával és nagyszüleivel él szegénységben, de boldogan. Ám egyik este félelmetes katonák, Maszkok ütnek rajtuk fivére rajzai miatt. Nagyszüleit megölik, Darint elhurcolják, míg neki sikerül elfutnia. Ezek után két választása marad: olyan messzire menekül, amennyire csak tud, vagy megkeresi az Ellenállók titkos szervezetét, melynek egykor szülei is tagjai voltak, s a számukra szent Izzatra hivatkozva segítségüket kéri bátyja kiszabadításában. Laia minden gyávaságát és rettegését legyűrve behódol az elméjében suttogó hangoknak, s életét kockáztatva a lázadók kutatására indul. A velük való találkozó viszont nem teljesen úgy sül el, ahogy eltervezte, hirtelen egy életveszélyes alku közepén találja magát. Az Ellenállás vezetője ugyanis csak akkor hajlandó segíteni neki, ha Sötétszirt legkegyetlenebb emberének szolgálatában titkos információkat kutat fel. Így találja magát a jámbor lány a félelmetes, a legapróbb hibát is súlyos büntetéssel megtorló Parancsnok szolgálatában.

Laia karaktere kezdettől fogva szerethető, ámbár végtelenül egyszerű. Nincsenek különleges képességei, nem agyafúrt, fegyverrel sem tud bánni, vagyis a kémkedésre és a sötétszirti rabszolgaságra is teljesen alkalmatlan. Ettől fogva sokáig nem találja a helyét, nem tudja merre induljon, hol és legfőképpen hogyan keresse a válaszokat, míg a hibáiért nagy árat fizet. Közben viszont ketyeg az óra, Darin minden egyes nappal közelebb kerül a halálhoz, és a lányt ostromló lények is egyre csak arra emlékeztetik őt, hogy nyomába sem érhet szülei nagyságának. Laiára tehát óriási fizikai és lelki nyomás nehezik. Küzdenie kell a jelennel és a múlttal, le kell győznie önmagát és a rá leselkedő démonokat, s helyt kell állnia egy, a számára teljességgel idegen és veszélyes helyen, miközben csak magára számíthat.
Laia az első és utolsó lap között ugyan hatalmas fejlődésen esik át, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden egyes fejezetben kínkeserves harcot kell vívnia. Az ő karakterfejlődése teljes mértékben hiteles, emberi. Ráadásul a lelki háttere is nagyon jól beleillik az egész képletbe. Közel hozza az olvasóhoz, és megmutatja, mennyit jelent és milyen erőt ad a család szeretete; hogy egy harcot nem csak pengével lehet megvívni, hanem szívvel is.
Sabaa Tahir ezenkívül Laia karaktere által prezentálja, milyen egy leigázott nép tagjának lenni, és úgy élni, hogy bármelyik percben meghalhatsz.
Szerettem Laiával felfedezni a rabszolgák világát, sétálni a piacon, titkos találkozókra indulni az Ellenállással, barátságokat kötni, veszélyek közepette kutatni, olyan titkok birtokába jutni, melyek alapjaiban változtatják meg az addigi világot, rettegni a lebukástól vagy a megtorlástól, és szerettem, hogy vele együtt szorulhatott össze a gyomrom, ha csak felbukkant a Parancsnok.

Mindazonáltal a Szunnyadó parázs világa és cselekménye annyira szerteágazó, hogy Laia mellé kellett egy másik nézőpont is; erre a célra pedig tökéletesen megfelelt Elias. Elias, aki a Parancsnok fia, akit az anyja megvet, akit lélektelen, szabályokat követő, kegyetlen katonának (Maszknak) szántak, és aki mindettől menekülni akar.
Eliasnak nincs más álma, mint szabadnak lenni, végre maga mögött hagyni a brutalitást és olyan életet élni, mint kisfiúként. Csakhogy a szabadság ebben a világban mást jelent, és nem olyasmi, amit egy szökéssel el lehetne érni. Mert hiába menekül el valaki Sötétszirtről, az emlékei vele maradnak - a Maszkok világa pedig bőven tartogat rémálmot.
Sötétszirt katonái fiatalon kerülnek az akadémiára, ahol több évnyi embert próbáló kiképzésen esnek át, melynek során megtanulják a feltétel nélküli hűséget, a legszélsőségesebb viszonyok közti küzdelmet és túlélést, miközben embertelen gyilkológépeket faragnak belőlük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nevüket adó fémmaszk, mely fokozatosan a bőrük - levehetetlen - részévé válik. Kivéve Eliasét.
Elias számára tehát minden adott a meneküléshez, ám mielőtt elnyerhetné a fizikai szabadságot, népük halhatatlan, mindentudó teremtményeinek, az auguroknak egyike választási lehetőséget ajánl: Elias elmenekülhet, de így azzá válik, amivé nem akar, vagy maradhat, és beszáll a próbákba, mint császárjelölt, s így végül elnyeri a fizikai és lelki szabadságot.
Elias ugyan marad, de ezek után olyan próbákat kell kiállnia, amik komolyan próbára teszik mind fizikálisan, mind mentálisan, mind pedig lelkileg. Legrosszabb rémálmaiba csöppen.

A fentebbiekből látszik, Elias részei jóval látványosabb izgalmakat ígérnek, és ez valóban így is van. Neki mindene adott, nem kell hova fejlődnie, mi több, brutális harcos, szilárd helye és kapcsolatai vannak Sötétszirten. Ez utóbbi már csak a barátai, főképp Helene - az egyetlen női Maszk - miatt is érdekes, és felkavaró.
A lány - aki egyébként szintén a négy jelölt egyike - jóval többet érez iránta, s ez bizony jócskán összekuszálja a szálakat. A gyerekkori barátok és bajtársak közé éket ver, megmérgezi viszonyukat, új kérdéseket vet fel, és a próba tekintetében ki is élezi a téteket. Ám mielőtt a szívetekhez kapnátok, hogy már megint az a fránya romantika vagy szerelmi háromszög, megnyugtatok mindenkit: szó sincs ilyesmiről. A két karakter közti érzelmi töltet nem hogy nem uralkodik el a sztorin, de romantikus értelemben még csak nem is fontos. Nem kell cukormáztól, nyáltól vagy huzavonától tartani. Helene és Elias harcosok, számukra a szerelem huszadrangú kitűzött céljaikkal ellentétben. Egyébként én imádtam Aquillát. Igazán badass csaj, valódi szabálykövető Maszk, s az ebből fakadó erkölcsi dilemmái (birodalom vs. bajtárs) is rengeteget adnak a történethez és a világhoz is. Azt mutatja be, amit Elias nem tud.
De ha már megkapartuk a romantikát, akkor ezen a ponton elárulom, Laia sem hoz első látásra örök szerelmet Elias életébe, sőt a sorsuk sem fonódik egybe; nagyon sokáig nem is igazán találkoznak. Ugyan mind a hárman hatnak a másikra, de egészen más értelemben.

Mindezek tekintetében jogosan merül fel a kérdés, ha nincs romantika, és még a főszereplők sorsa nem fonódik egybe rögtön, akkor mégis miről szól ez a regény? Túlélésről, célokról, szabadságvágyról és egy kegyetlen világról.
Míg Laia fejezetei által megismerjük a leigázott nép életét, sorsát, addig Elias bepillantást enged az illusztrisok világába, mely nagyon hasonlít a Római Birodalomhoz. Csak annál jóval kegyetlenebb. Mégis... a hátborzongató lélektelensége ellenére engem  teljesen megbabonázott a Maszkok élete, a háttérben zajló politikai taktikázások, a családi belviszályok, a barátságok új értelmezése, a katonai lét, na és persze a próbák. Utóbbiak tényleg nagyon kegyetlenek és eseménydúsak, mindegyik más módon brutális, de amit a harmadik és negyedik ígér... az szavakkal kifejezhetetlen. A világi részei is kemények, jól keveredik benne a harc és az arab mondavilág, de az emberi része a legmegrázóbb. Elias, az ő múltja-jelene-álmai, Helene, és közös ellenségük, Marcus pedig csak méginkább fokozza a hangulatot és a téteket. Akárcsak a próbákat kívülről mozgató parancsnok, aki holtan akarja látni tulajdon fiát, és a túlvilági lények, az augurok, akik látomásaik és gondolatolvasói képességeik által mégjobban összekuszálják a szálakat.
És ha mindez nem lenne elég, legyen szó Laia vagy Elias fejezeteiről, mindegyik fordulatos, csattanókkal, rejtélyekkel teli, a végük - főleg az utolsó harmadé - pedig felér egy mini cliffhangerrel. Én még ennyire szövevényes regénnyel nem találkoztam. Sokszor azt se tudtam, melyik főszereplő fejezetével akarom jobban folytatni... Ám ennél is zseniálisabb, amikor tényleg - romantika mentesen - egymásba fonódik Laia és Elias sorsa.

Mindent egybevetve tehát imádtam! Jól felépített, izgalmas, pergő történet, tele emberi kegyetlenséggel. Sabaa Tahir brutális, ámde meseszerűen csodálatos világba kalauzolja olvasóját, megmutatva a mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ha romantikára, vagy habos-babos lányregényre vágysz, rossz helyen keresgélsz. Itt nem a szerelemé a főszerep (de még a mellék- sem), hanem a véré, a próbatételeké, az elméé és a szabadságé.
A Szunnyadó parázs feszített tempójú, gondosan felépített, szövevényes kaland, míg karakterei egyszerre emberiek és brutális harcosok – ki-ki a maga módján.
Ha szereted az Ezeregyéjszaka meséinek világát, Az Éhezők viadala próbatételeit, és a Római Birodalom brutalitását, de mindenek előtt szeretnél egy badass, semmi máshoz nem fogható történetet olvasni, akkor ez a te könyved.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Laia, Elias, Helene

Kedvenc jelenet: a próbák, a 3. próba jutalma és a fesztivál

Negatívum: nincs a kezemben a folytatás

Borító: 5/5
Sorozat: Szunnyadó parázs 1. része

Térképek

Sötétszirt térképe - itt leginkább a  9-es (Parancsnok háza), a 21-es (Elias szobája ebben az épületben van),
és a gyakorló-, küzdőtermek fontosak.

Nyereményjáték

Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Milyen lényre gondoltunk?
A muszlim és arab mitológiában a dzsinnek egy fajtája; híresek erejükről és ravaszságukról. Hatalmas szárnyas lények, vannak köztük női és férfi egyedek is, földalatti barlangokban, régi romok közt élnek.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/15 Kelly & Lupi olvas - Interjú az írónővel
02/16 Könyvvilág - Könyvelőzetesek
02/19 Függővég
02/20 Dreamworld - Térkép
02/21 Deszy könyvajánlója

Rick Yancey - Az utolsó csillag

Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást! 

Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.

Rick Yancey: Az utolsó csillag

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
ISBN: 9789632664781
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik.
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…

Saját véleményem:

Kedves Mr. Yancey! Hát mi a túró volt ez?! Én nem erre vártam. Haragszom, mert tudom, hogy tudsz te ennél fényévekkel jobbat is. És haragszom, mert úgy érzem, a határidők és önmagad áldozata lettél; agyonnyomott az az észveszejtően fantasztikus sztori, amit korábban kieszeltél. De tudod, mi a legrosszabb? Hogy még így is elismerésre késztettél. A sok logikátlan, se füle-se farka katyvasz közé beékeltél egy zseniális csattanót, ami a sorozat során mindvégig - rejtett - vezércsillagként ragyogott. Egyszerre utállak és imádlak érte.

Az utolsó csillag kb. negyven nap elteltével veszi fel a fonalat. Azt hihetnénk, ezalatt az idő alatt hőseink rengeteg tervet kovácsoltak. Vagy legalább csináltak valamit. Ám a helyzet az, hogy egy fűszállal sem kerültek előrébb, mint ahogy elváltunk tőlük. Maximum átestek egy agymosáson vagy személyiségcserén, merthogy Evant és Zombit - aki sosem volt egy észlény - leszámítva, kezdetben mindenki megzakkant. Cassie-ből valóságos hisztérika lett (képtelenség kibogozni, mikor mi kattan be neki), Sam paranoiás, rémisztő, goromba  kismazsolává aszalódott, míg Adu valahol útközben meglékelte az agyát.
Emlékeztek arra a bátor, kemény, furfangos csajra, aki mindenen és mindenkin átgázolt, senkinek nem hódolt be? És arra az áldozatra, amit Penge hozott a maga és Porcelányka kárára, hogy Adu szabad lehessen? Nos, szomorúan jelentem, többé-kevésbé mindez elveszett vagy értelmetlenné lett, minthogy a mi badass, immár felturbózott képességekkel bíró, nagy tudás birtokában levő hölgyeményünk ahelyett, hogy fejvesztve rohant volna Zombiékhoz leleplezni az ellenséget (és hogy pontosan mi is van Azokkal), inkább negyven napi vadkemping után visszaslattyogott Voschékhoz, hogy megmentse Zombit. Mindezt úgy, hogy kettejük szabadsága érdekében a) meg kell ölnie Evant, b) miközben tudja, már csak négy napjuk maradt az embereknek, mert utána Azok lebombáznak mindent, és ha c) netán ketten túl is élnék a bombákat, az ötödik hullám nem kegyelmezne nekik. (Jó hír, hogy az első harmad után legalább a badasségét, bátorságát és csavaros észjárást visszanyeri.)
Mondanám, hogy Cassiék esetében jobb a helyzet, de... nem. Zombi negyven nap elteltével jön rá, hogy a 4-5 napos küldetésből még vissza nem tért Adut meg kéne keresnie, még azelőtt a négy nap előtt, hogy meghalnának. Közben persze neki kéne állni kifundálni, Evan hogyan is jusson fel az anyahajóra, hogy azt elpusztítva, megmentse Cassiéket. Ergo négy nap alatt kéne egy terv, és a mentőkapszulához is jó lenne elvánszorogni - mert 40 napig mindez eszükbe sem jutott.
Bevallom, a történetnek ezen a pontján sírni szerettem volna, falhoz vágni a könyvet, megcsapkodni a kedves szerzőt, majd térden állva könyörögni egy új harmadik részért. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindaz a csavaros észjárás, taktikázás, aminek az előző részekben tanúja voltam, csak így eltűnt. A karakterek lebutítása pedig végképp betette a kaput. Mégis azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban peregnek a lapok, és ha olykor bosszankodva is, de fejtetőig merülök Rick Yancey borzalmas világában.
Mert ha valami nem változott, az a világra telepedő nyomorúságos világvége hangulat. Rick Yancey elképesztően jó a posztapokaliptikus világkép megteremtésében, melyet úgy és olyan részletes valósághűséggel ad át, hogy az olvasó mindvégig úgy érezheti, mintha valójában ott lenne a szereplők mellett, s velük együtt látná, érezné, tapasztalná mindazt a borzalmat, amit Azok műveltek a Földdel. Nekem folyamatosan gombóc volt a torkomban, mindenhol veszélyt sejtettem, miközben időzített bombaként ketyegett felettem a végnapok pusztításának közeledte. Az pedig csak méginkább növelte a paranoiámat, hogy a legváratlanabb személyek képében bukkantak fel Némítók, s keveredtek élet-halál harcba kedvenceimmel (vagy Zombival).

A másik dolog ami - a szerző ismertetőjegye is egyben - nagyon tetszett, az a lírai és akciódús részek egyensúlya. A kettő nagyjából egyforma mennyiségben van, és mindig jó időben váltakozik.
Amikor úgy éreztem, jól jönne egy kis szusszanás a sok gyomorgörcs után, akkor általában mindig kaptam egy kis életigazságokon, világvégén, szerelmen, kapcsolatokon, vagy csak úgy valamin merengős részt, majd mielőtt erre ráunhattam volna, garantáltan jött valami, ami felrázott.
Izgalomból egyébként nincs hiány, hőseink bőségesen ledolgozzák a negyvennapnyi semmittevést - főként Zombi és Adu. Mindezzel csak az a gond, hogy Cassie és Evan a háttérbe szorul. Nagyon.
Véletlenül sem szeretnék spoilerezni, ám muszáj elmondanom, mennyire fájlalom, hogy a történtek fényében és a sorozatban játszott szerepük tekintetében mindössze ilyen kis szeletke jutott nekik a végjátékban. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy romantikus tinidráma, de... Ha elolvassátok, megtudjátok, mire gondolok.

Mindent egybevetve úgy gondolom, Az utolsó csillag tartalmazza azokat a rickyanceys elemeket, amik miatt megszerettük ezt a trilógiát, ugyanakkor közel sem méltó lezárása Az 5. hullámnak. Sokáig sorolhatnám, miért szerettem és gyűlöltem egyszerre, de akkor egyrészt ez egy végtelenített poszt lenne, másrészt semmit sem változtatna a tényen, hogy egy rajongó esetében nem is kérdés, hogy ildomos-e elolvasni a - hát hívjuk befejezésnek - befejezést.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Evan, Adu

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: logikátlanságok, Sam

Borító: 5/4
Sorozat: Az Ötödik hullám 3. - befejező - része

Nyereményjáték

Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/29 Always Love a Wild Book
12/31 Deszy könyvajánlója
01/02 Dreamworld
01/04 Kelly & Lupi olvas

J. R. R. Tolkien - Karácsonyi levelek

A Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent J. R. R. Tolkien Karácsonyi levelek című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere kislánnyá szellemült, hogy kényelmes fotelébe kucorodva, ugyanolyan gyermeki hittel és kíváncsisággal olvassa a kötetben található aranyos leveleket, mint azok a gyerekek, akiknek íródott.Tartsatok velünk, ismerjétek meg A Gyűrűk Ura és A hobbit szerzőjének bensőséges hangulatú történeteit!

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9632665535
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari


Fülszöveg:

Tolkien gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.
Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot - amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt - néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta. Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek, barlangi medvék is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, Paksu és Valkottukka, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója is azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyek nyomán zűrzavar keletkezett az ajándékok körül. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. A későbbi levelekben fontos szerep jut a manóknak, amikor meg kell védeni az apó házát és raktárait a koboldok támadásaitól. A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Saját véleményem:

J. R. R. Tolkien művei régóta foglalkoztatnak; annyira régóta, hogy akkoriban, amikor felfigyeltem rá, még Barbie babákat tologattam a barátnőimmel. Mi több, a történeteiből készült filmek végigkísérték a gyerekből felnőtté válásomat, miközben évről-évre egyre mélyebbre fészkelték magukat a szívemben. Most pedig, tizenöt-tizenhat év elteltével végre kezembe foghattam az első Tolkien könyvemet.
Bár ez így nem is helyes. Több ez, mint egyszerű könyv... a Karácsonyi levelek egy darabka Tolkienból. Rendkívül bensőséges, intim hangulatú, hisz a kötetben található leveleket nem egy szerző írta az olvasóinak, hanem egy apa a gyermekeinek, szíve minden szeretetével. Éppen ezért úgy döntöttem, nem értékelem pontszámmal. Nincs akkora hatalmam, hogy egy ilyesfajta ajándékot holmi számokkal illethessek, mert lehet, hogy nem tökéletes, nem olyan kidolgozott, ám átjárja a szeretet, a hit és a karácsony varázsa. A benne található levelek - érzelmileg - pontosan olyanok, mint azok a kézzel írott üzenetek, melyeket a nagyszüleink őrizgetnek fiatalságuk emlékéül. Egy olyan kor emlékéül, ahol még egészen más értékrend uralkodott, ahol az emberek egy levélhez hasonló apró gesztussal fejezték ki szeretetüket, tiszteletüket, s általa olyasmit adtak a másiknak, amire az e-mail sosem lesz képes.

J. R. R. Tolkien például azzal a meghatóan aranyos gesztussal állt elő, hogy 1920 és 1943 között, meghosszabbítandó gyermekei legszebb éveit - amikor azok még hittek a csodában -, minden karácsony előtt és karácsonykor, Karácsony apóként leveleket küldött nekik, melyekben beszámolt a Mikulás kalandjairól, és annak segítőiről. A kis üzenetek, történetek évről-évre egyre több gyereknek szóltak, s az idő múlásával mind hosszabbá és hosszabbá váltak.
Kiderül belőlük, hogyan és hol él Karácsony apó, milyen balkezes Jegesmedve, vagy hogy miként készülnek az ünnepre, és milyen galibákba keverednek. A szövegi tartalom mellé rajzok, színes képek is társulnak, melyek fényképként örökítik meg a mesélő szavait, még valóságosabbá téve azt.
A leveleken egyébként érezhetőek a történelmi- és családi események befolyásai, de még az anyagi szűkösség is. Ennyire egyben olvasva a leveleket, nem csupán egy fiktív történetet láthatunk megelevenedni lelki szemünk előtt, hanem a szerző magánélete is egyfajta családi memoárrá áll össze. Olyan, mintha a láthatatlanná tévő köpenyt (vagy az Egy Gyűrűt) magunkra öltve, bekucorodnánk a Tolkien család otthonába.

Nagyon szerettem ezt a kis kötetet. Egyrészt felidézte a kislánykoromat, amikor még szívből hittem, másrészt az összeálló sztori is jópofa volt. Hol vicces, hol suta, hol szórakoztató, hol pedig szívfacsaró. Mindezzel együtt, biztos vagyok benne, hogy Tolkien megalkotta a legmaradandóbb ajándékot, amit egy apa csak adhat a gyermekeinek. Vagy a későbbi generációknak. Még akkor is, ha felnőve tova tűnik a gyermeki naivitás, hisz az emlék és a várakozás izgalma megmarad.

Ami magát a kiadást illeti, gyönyörű! Minőségi kiadvány. Külön kiemelendő, hogy az összes eredeti levél megtekinthető, elolvasható benne. Az olvasó így nyugodtan eldöntheti, magyarul szeretné-e kiélvezni a levélkéket, vagy angolul, Karácsony apó reszketeg kézírásának tolmácsolásában.
Tolkien rajongóknak szívből ajánlom, a szórakozás mellett rengeteg egyéb csemegével találkozhatnak benne. De azok is nyugodtan kezükbe vehetik, akik hozzám hasonlóan nem olvastak még semmit a szerzőtől. Még a hobbitok szeretete sem kötelező, végtére is ez egy bolondos Jegesmedvéről és Karácsony apóról szóló történet.

Képek a könyvből

Nyereményjáték

J. R. R. Tolkien neve összefonódott A Gyűrűk Urával és A hobbittal, így mostani játékunk során ezeké, és természetesen a Karácsonyi leveleké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy levelet, melyet Tolkien egyik karaktere küld a másiknak. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki küldi kinek. (Érdemes figyelni az apró jelekre!)
Amennyiben teljesítitek az összes állomást, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/19 Always Love a Wild Book
12/21 Szembetűnő
12/23 Dreamworld
12/25 Könyvvilág
12/27 Bibliotheca Fummie
12/29 Deszy könyvajánlója

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
ISBN: 9789632663852
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Saját véleményem:

Hűha! - talán leginkább így tudnám kifejezni a könyvvel kapcsolatos élményeimet, érzéseimet, melyek épp annyira nem csak feketék vagy fehérek, mint a téma, amit feldolgoz. Most már értem, miért övezi ekkora szeretet - évek óta - Lou és Will történetét, és hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt abban, hogy a film is megszülethetett belőle, mert máskülönben biztosan kimaradt volna az életemből. Sőt! Tovább megyek. Emilia és a nagy Trónok harca rajongásom nélkül, Sam ide vagy oda, ugyancsak elsiklottam volna a sztori mellett. Ám onnantól, hogy Dany-ről (nekem ő már örökre Dany marad) tudomást szereztem, végigkövettem a forgatási híreket, lestem a képeket, vártam az előzeteseket (ezeket a blog Facebook oldalán láthattátok is), és rájöttem, nem fogom beérni annyival, hogy megnézem a filmet. Még úgy sem, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

A Mielőtt megismertelek két félemberről szól, kiknek sorsszerű találkozása gyógyítólag hat a másikra. Will tele van álmokkal, ambíciókkal, amiket egy buta baleset összetör, míg Lou számára szabad az út, mégsincsenek álmai, csak korlátai. Kettejük találkozása viszont egy olyan gyönyörű fejlődési folyamat kezdete, ami nem csupán számukra lehet sorsdöntő, hanem számunkra is.

Will néhány másodperc alatt, önhibáján kívül, életerős, sikeres üzletemberből/szeretőből/kalandorból/barátból/fiúból magatehetetlen, testileg jócskán korlátozott, vegetáló "ronccsá" válik, aki másokra van bízva, miközben szellemileg nagyon is ép. A vele történteket pedig képtelen feldolgozni, főleg annak tudatában, milyen jövő vár rá; és az sem segít rajta, ahogyan egykori szerettei lesajnálva, a valódi érzéseire fittyet hányva bánnak vele. Mogorva, zord, életunt férfivá lényegül, aki teljesen elszigetelődik mindentől és mindenkitől. Számára csak egyetlen megoldás létezhet, a feloldozás, vagyis az eutanázia.

Könnyű emiatt és a viselkedése miatt elítélni és sajnálni őt, vagy ítéletet mondani felette, de a regényt olvasva világossá válik, hogy nem annyira egyértelmű a dolog (attól függetlenül, mi lesz az egész vége). Jojo Moyes hihetetlenül valóságosan ábrázolja mindazokat az érzéseket, problémákat, amiket ez a fiú meg- és átél, ebből kifolyólag a könyvet végigkísérő dilemmázás is értelmet, bizonyítást és tartalmat nyer. Bemutatja, mennyire nehéz kiszolgáltatottnak lenni, s tiszta fejjel végigasszisztálni a saját leépülésedet.
Mindennek tekintetében nem meglepő, hogy a férfi sokáig olyan harapós, agresszív mindenkivel szemben. Sőt! Számomra akkor vált valós figurává, amikor Nathan (az ápoló) végigmutatta Lou-nak a gyógyszereit, és szóba került Will fizikai szükségleteinek rendezése. Egészen friss, személyes élményeim alapján tudom, mi több, tapasztaltam, milyen mértékű feszültséggel járhat egy ilyen, tartós komfortzónából való, kényszerű kilépés. Lou pedig pont azért volt nagyszerű ember, társ Will mellé, mert kívülállóként, érzelmi kötelékek híján felül tudott kerekedni a sajnálatán, és képes volt meglátni az embert. Mert ha valamire megtanít ez a történet minket, akkor az az, hogy mindenféle testi-, szellemi- vagy lelki rendellenesség ellenére ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
Az eutanázia kérdésköre azonban olyasmi, ami tabunak számít, s a szórakoztató irodalomban ritkán találkozni vele ennyire központi elemként. Mégis létező dolog. Én a magam részéről viszont nem szeretnék ebbe belemenni, ítéletet mondani, és az a helyzet, nem is tudok. Will miatt többször is eljátszottam a gondolattal, mit tennék a helyében, ám hiába szólnak mellette vagy ellene pro és kontra érvek, nem tudom. (Nem is szeretném megtudni.) Az biztos, hogy komoly téma.

A helyzet drámaiságát enyhítendő van nekünk egy női főszereplőnk is, aki narrátorként végigkísér minket kettejük történetének ösvényén. Louisa egy 26 éves, kisvárosi lány, aki a családjával él, imádja egyszerű kis munkáját, és a magánéleti nehézségei ellenére pozitívan szemléli a világot. Optimizmusa csak akkor gyengül meg, amikor egyik napról a másikra elbocsájtják, és minden igyekezete ellenére, sehogy sem talál magának megfelelő munkát, miközben a családja és beképzelt (péklapátos) párja folyamatosan nyüstöli. Végül, a sors fintoraként (van egy beteg nagyapja, akitől ugyancsak retteg) Will mellett kap felügyelői munkát. Lou sokáig nem találja helyét új szerepében, fél a férfitól, s emiatt mindent megtesz, hogy minél kevesebb időt kelljen vele töltenie; szabadulni azonban nem tud, hisz akárhányszor megpróbál hangot adni érzéseinek, szerettei átgázolnak rajta.
Bevallom, Lou-t néha jobban sajnáltam, mint magát Willt. Egyszerűen annyira elnyomták a szülei, a nővére, de még az a féreg pasija is, hogy beszorult egy kis skatulyába, ahonnan nem tudott kilépni. Rossz volt nézni, ahogy beletörődve az elnyomásba, abszolút meg se próbált álmodni, csak élt egyik napról a másikra, beszorulva egy olyan kapcsolatba, ami ugyancsak lehúzta, és elfogadta, hogy mindenki butának titulálja.
Amit viszont nagyon becsültem ebben a lányban, az a lelkében rejlő vidámság, a pozitív életszemlélet, ami a nyitottságában, kedvességében, és bohókás öltözködésében nyilvánult meg. Lou-ban végig ott volt a szikra, csak kellett valaki, aki lángra lobbantotta, megtanította arra, hogy merjen élni.

A turné bannerén láthattok egy mottót, ami a Mielőtt megismertelek valódi üzenete. Nem Will és az eutanázia gondolata a legközpontibb elem ebben a történetben, hanem maga az élet. Will és Lou is rendelkezik valamivel, ami a másikból hiányzik, ami nélkül nem teljesek, nem önmaguk, ám a kezdeti utálaton és bosszantáson túllendülve gyönyörű, vicces, és bizony szívszorító kapcsolat formálódik köztük, ami mindkettejüket teljessé teszi.
Kettejük viszonyát szavakkal tán le sem lehet írni. Megindító, ahogyan Will átadja a élet receptjét, a saját életerejét a lánynak, aki cserébe annak látja őt, aki, ezzel mintegy megédesítve a rég megkeseredett napjait. Szóval végkifejlettől függetlenül ajánlom, készítsetek be néhány(száz) zsepit, kelleni fog.

A Mielőtt megismertelek egy szívszorító szépségű történet életről, álmokról, emberekről. Jojo Moyes pedig olyan író, akire nem árt odafigyelni; nem csak tartalmilag érdekes és gyönyörű a mondanivalója, de a stílusa is nagyon emberközeli. Karakterei egytől-egyik élő, húsvér emberek, akik hibáznak, csetlenek-botlanak, de mind közülünk valóak. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kis gyöngyszemet, aki szellemileg és lelkileg elég érettnek érzi magát az élethez.
Végül, de nem utolsósorban még muszáj megjegyeznem, hogy a filmes képek, előzetesek, videók miatt én már eleve úgy kezeltem Lou-t és Willt, mint Finnicket és Dany-t (kinézetileg); és bár még nem jutottam el filmre (de fogok!), mégis úgy vélem, mindketten, sőt Patrickkel együtt hárman, tökéletes fizikai megtestesítői azoknak a személyiségeknek, akikről ebben a könyvben olvashattam.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Will

Kedvenc jelenet: Lou és Will minden pillanata a répás etetéstől

Negatívum: Patrick

Borító: 5/5

Előzetes

Nyereményjáték

Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Fülszöveg:

Az 501-es Endor-Hoth expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben az ewok történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón keressen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Leia Organa, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Leia nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, nyomozói pályájába és mozgási szabadságába került: a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Leia egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség érkezik. És közben egyfolytában szóbeszédek keringenek a 501-es titkos szállítmányáról. Miért plombálták le az utolsó vagont? Miért zárták le a szálló fölső szintjét? Kit vagy mit rejtegetnek? És persze mi lesz, ha a gyilkos ismét lesújt?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Bibliotheca Fummie
06/16 Szembetűnő
06/18 Kelly és Lupi olvas
06/20 MFKata Gondolatai
06/24 Zakkant olvas
06/26 Dreamworld

Rick Yancey - Végtelen tenger

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel.

2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rick Yancey: Végtelen tenger

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9632664125
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Saját véleményem:

Az 5. hullám függővége után tele voltam kétségekkel, s mielőbb választ szerettem volna kapni a kérdéseimre (melyeknek természetesen abszolút semmi közük nem volt Evan Walker karakteréhez), ezért szinte azonnal rá is vetettem magam a Végtelen tengerre. A gyors, lélegzetvételnyi pihenőt is nélkülöző tempónak köszönhetően gyakorlatilag semmiféle elvárásom nem volt a regénnyel kapcsolatban, leszámítva azt, hogy muszáj volt megtudnom, mi lett Evannel.
Hogy megkaptam-e a választ? Igen. Ettől függetlenül ne reménykedjetek, nem árulom el, hogy túlélte-e a robbanást vagy sem. Ám az biztos, Evan éljen vagy haljon, kulcsfontosságú a sztori szempontjából.

Az első részhez képest a Végtelen tenger rövidebb időszakot ölel fel, és történeti téren is jóval komplexebb.
Hőseink immár egyben vannak, csapatként néznek szembe a rájuk váró nehézségekkel, legyen szó bármiről. Vagyis nem teljesen, ugyanis Adu és Porcelányka egy balul elsült felderítő út során visszakerül az ellenséghez, így a könyv két nagy részre bontható.
Az elsőben az 53-as raj - még élő - tagjai Cassie-vel kiegészülve egy Camp Heavenhöz közeli szállodában kénytelenek meghúzódni. Noha tudják, hogy öngyilkosság, amit tesznek, Zombinak pihenésre van szüksége, Cassie-nek pedig az idő nyújtotta reményre, hogy Evan esetleg megjelenik az általa kijelölt találkahelyen.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miből áll az első 150-200 oldal, ha a fentebbi indokok miatt nem tudunk haladni. A válasz azonban igen egyszerű. Attól, hogy Cassiék egy szállóban dekkolnak, még meg kell küzdeniük a csapaton belüli nézeteltérésekkel, menekülési terveket kell kieszelniük, miközben rohamszerűen tünedeznek el társaik. Ráadásul Evan miatt vadásznak is rájuk - elég brutális módszerrel. Mindehhez pedig még hozzájönnek a már megszokott, nézőpontkarakterek általi flashbackek.

"Nincs remény hit nélkül, nincs hit remény nélkül, nincs szerelem bizalom nélkül, nincs bizalom szeretet nélkül. Vedd ki az egyiket és az egész emberi kártyavár összedől."

Cassiék szállodás várakozására egy szó létezik: idegőrlő. A várakozás tébolyító, a levegőben pedig folyamatosan ott zizeg valami baljóslatú, ami nem csak minket, olvasókat dolgoztat meg érzelmileg, hanem a karaktereket is.

Bezsúfolva egy viszonylag szűk térre, jobban kiéleződnek a konfliktusok, előjönnek a sérelmek, s megmutatkoznak az új személyiségjegyek. Akarat feszül akaratnak, testvérből lelketlen kis katona válik, mialatt kétség keveredik reménnyel. Ergo pont az az egyetlen dolog kerül veszélybe, ami a még élő embereknek megmaradt.
Ez a kis várakozás azonban másra is jó. Megismerhetjük új nézőpontkarakterünket, a néma Sütit, akinek a története szívbemarkoló, egyszersmind rejtélyes; továbbá láthatjuk, a nem kifejezetten idegen- és emberbarát Cassie milyen lelki és tudati változásokat él át az Evannel tapasztalt élmények után, vagy hogy miként dolgozza fel azt, mivé vált szeretett öccse, s egykori szerelme. Karakterfejlődés tekintetében tehát rendkívül erős ez a rész.
De azért az akció szerelmeseinek sem kell csalódniuk, a mi drága mini-Martinunk kellő mértékben megdolgoztatja a gyomrunkat is. Legyen szó látványos, feszített tempójú összecsapásról, vagy lassú, inkább stratégiai műveletről, az ránk nézve ugyancsak idegőrlő.
Rick Yancey bámulatosan mozgatja a szálakat, és úgy alapoz, hogy az kellő időben üssön, de akkorát, hogy alig térsz magadhoz a sokktól. Nekem például rengetegszer szorult el a torkom és ugrott össze a gyomrom - főként a gyerekes -szén-dioxidos résznél, ami valami brutális volt, főként a prológus ismeretében.

A könyv második része az elsőtől eltérően egyetlen karakterre fókuszál, itt csak és kizárólag az Aduval történő eseményeket követhetjük figyelemmel, mindenféle kisebb-nagyobb nézőpontkarakter váltás nélkül.
A mi drága, lelketlen, keménycsajunk újfent Vosch markában köt ki, aki egyetlen aduval tudja sakkban tartani őt, mégpedig Porcelánykával. A kislány miatt Adu gyakorlatilag emberfeletti megpróbáltatásokat kénytelen kiállni. Hogy miket, abba nem szeretnék belemászni, mert spoileres lehet, de a lényeg a lényeg, hogy ezúttal a tábor újabb részlegét ismerhetjük meg: a kórházat és magát a Csodaországot.

Az Aduval történő dolgok miatt ez a rész olyan, mint egy elmejáték. Mint a sakk.
Szerencsére Rick Yancey nagyon jól elkapta a lány személyiségét és úgy unblock az egész szálát, ugyanis az egész brutálisan valóságos. Adu pedig teljesen más, mint Cassie (ami ugyancsak előny, ha valaki két, erős hősnővel dolgozik, akik ráadásul nézőpontkarakterek is).
Imádtam őt! A háttértörténetét, a dacosságát, a keménységét, a találékonyságát és mindent, ami ő. Napestig tudnék róla és a részéről beszélni, de nem lehet. Mint ahogyan Pengéről, Adu fiatal ápolófiújáról sem mondhatok sokat, csak annyit, hogy a Team Evan és Team Zombi mellé nyugodtan bekalkulálhattok egy Team Penge tábort is.

Penge és Adu párosa szédítő, ördögi, talányos és megfejthetetlen. A szerző olyanokat csavart rajtuk gyors egymásutánban, hogy én egyik kábulatból estem a másikba, hogy végül megkapjam a legnagyobb pofont, ami létezik. Minden túlzás nélkül mondhatom, Rick Yancey pengés fordulatai felértek egy, a szívemre dobott atombombával. Amit aztán persze megkoronázott egy második csapással is, amolyan egész regénysorozatot érintővel.

Rick Yancey Az 5. hullám elején felállította a sakktáblát, melyen aztán történtek jó és rossz lépések; gyalogok, lovak, bástyák, futók hullottak ki, míg a Végtelen tenger során egy folyamatos, egyik féltől a másikig vándorló sakk állapot állt be, csak azért, hogy a sakk és matt előtt ő lesöpörje az egészet és új játszmát kezdjen.

Mindent egybevetve nekem ez a kötet még az előzőnél is jobban tetszett. Idegőrlő, nagy horderejű, leginkább taktikai rész volt, remek karakterekkel és nézőpontokkal fűszerezve. Soha nem tudtam mire számíthatok, hol ütközök újabb bonyodalomba vagy vesztek el valakit, akit megkedveltem, mert bizony Rick Yancey világában élni nem egy életbiztosítás. Itt a lehetetlen is lehetséges.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Adu, Cassie, "Rómeó", Penge

Kedvenc jelenet: Adu és Penge minden jelenete

Negatívum: -

Borító: 5/3

Nyereményjáték

Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

"15-16 éves, tündéri arcú, mélyen ülő sötét szemű, makulátlan fehér bőrű, egyenes szálú, rövid fekete hajú tini"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/06 Könyvszeretet
02/08 Függővég
02/10 Kelly & Lupi olvas
02/12 Letehetetlen
02/14 CBooks
02/16 Media Addict
02/18 Deszy könyvajánlója
02/20 Dreamworld