Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást!
Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.
Rick Yancey: Az utolsó csillag
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
ISBN: 9789632664781
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Havadi Krisztina
Fülszöveg:
Az ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik.
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…
Saját véleményem:
Kedves Mr. Yancey! Hát mi a túró volt ez?! Én nem erre vártam. Haragszom, mert tudom, hogy tudsz te ennél fényévekkel jobbat is. És haragszom, mert úgy érzem, a határidők és önmagad áldozata lettél; agyonnyomott az az észveszejtően fantasztikus sztori, amit korábban kieszeltél. De tudod, mi a legrosszabb? Hogy még így is elismerésre késztettél. A sok logikátlan, se füle-se farka katyvasz közé beékeltél egy zseniális csattanót, ami a sorozat során mindvégig - rejtett - vezércsillagként ragyogott. Egyszerre utállak és imádlak érte.
Az utolsó csillag kb. negyven nap elteltével veszi fel a fonalat. Azt hihetnénk, ezalatt az idő alatt hőseink rengeteg tervet kovácsoltak. Vagy legalább csináltak valamit. Ám a helyzet az, hogy egy fűszállal sem kerültek előrébb, mint ahogy elváltunk tőlük. Maximum átestek egy agymosáson vagy személyiségcserén, merthogy Evant és Zombit - aki sosem volt egy észlény - leszámítva, kezdetben mindenki megzakkant. Cassie-ből valóságos hisztérika lett (képtelenség kibogozni, mikor mi kattan be neki), Sam paranoiás, rémisztő, goromba kismazsolává aszalódott, míg Adu valahol útközben meglékelte az agyát.
Emlékeztek arra a bátor, kemény, furfangos csajra, aki mindenen és mindenkin átgázolt, senkinek nem hódolt be? És arra az áldozatra, amit Penge hozott a maga és Porcelányka kárára, hogy Adu szabad lehessen? Nos, szomorúan jelentem, többé-kevésbé mindez elveszett vagy értelmetlenné lett, minthogy a mi badass, immár felturbózott képességekkel bíró, nagy tudás birtokában levő hölgyeményünk ahelyett, hogy fejvesztve rohant volna Zombiékhoz leleplezni az ellenséget (és hogy pontosan mi is van Azokkal), inkább negyven napi vadkemping után visszaslattyogott Voschékhoz, hogy megmentse Zombit. Mindezt úgy, hogy kettejük szabadsága érdekében a) meg kell ölnie Evant, b) miközben tudja, már csak négy napjuk maradt az embereknek, mert utána Azok lebombáznak mindent, és ha c) netán ketten túl is élnék a bombákat, az ötödik hullám nem kegyelmezne nekik. (Jó hír, hogy az első harmad után legalább a badasségét, bátorságát és csavaros észjárást visszanyeri.)
Mondanám, hogy Cassiék esetében jobb a helyzet, de... nem. Zombi negyven nap elteltével jön rá, hogy a 4-5 napos küldetésből még vissza nem tért Adut meg kéne keresnie, még azelőtt a négy nap előtt, hogy meghalnának. Közben persze neki kéne állni kifundálni, Evan hogyan is jusson fel az anyahajóra, hogy azt elpusztítva, megmentse Cassiéket. Ergo négy nap alatt kéne egy terv, és a mentőkapszulához is jó lenne elvánszorogni - mert 40 napig mindez eszükbe sem jutott.
Bevallom, a történetnek ezen a pontján sírni szerettem volna, falhoz vágni a könyvet, megcsapkodni a kedves szerzőt, majd térden állva könyörögni egy új harmadik részért. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindaz a csavaros észjárás, taktikázás, aminek az előző részekben tanúja voltam, csak így eltűnt. A karakterek lebutítása pedig végképp betette a kaput. Mégis azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban peregnek a lapok, és ha olykor bosszankodva is, de fejtetőig merülök Rick Yancey borzalmas világában.
Mert ha valami nem változott, az a világra telepedő nyomorúságos világvége hangulat. Rick Yancey elképesztően jó a posztapokaliptikus világkép megteremtésében, melyet úgy és olyan részletes valósághűséggel ad át, hogy az olvasó mindvégig úgy érezheti, mintha valójában ott lenne a szereplők mellett, s velük együtt látná, érezné, tapasztalná mindazt a borzalmat, amit Azok műveltek a Földdel. Nekem folyamatosan gombóc volt a torkomban, mindenhol veszélyt sejtettem, miközben időzített bombaként ketyegett felettem a végnapok pusztításának közeledte. Az pedig csak méginkább növelte a paranoiámat, hogy a legváratlanabb személyek képében bukkantak fel Némítók, s keveredtek élet-halál harcba kedvenceimmel (vagy Zombival).
A másik dolog ami - a szerző ismertetőjegye is egyben - nagyon tetszett, az a lírai és akciódús részek egyensúlya. A kettő nagyjából egyforma mennyiségben van, és mindig jó időben váltakozik.
Amikor úgy éreztem, jól jönne egy kis szusszanás a sok gyomorgörcs után, akkor általában mindig kaptam egy kis életigazságokon, világvégén, szerelmen, kapcsolatokon, vagy csak úgy valamin merengős részt, majd mielőtt erre ráunhattam volna, garantáltan jött valami, ami felrázott.
Izgalomból egyébként nincs hiány, hőseink bőségesen ledolgozzák a negyvennapnyi semmittevést - főként Zombi és Adu. Mindezzel csak az a gond, hogy Cassie és Evan a háttérbe szorul. Nagyon.
Véletlenül sem szeretnék spoilerezni, ám muszáj elmondanom, mennyire fájlalom, hogy a történtek fényében és a sorozatban játszott szerepük tekintetében mindössze ilyen kis szeletke jutott nekik a végjátékban. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy romantikus tinidráma, de... Ha elolvassátok, megtudjátok, mire gondolok.
Mindent egybevetve úgy gondolom, Az utolsó csillag tartalmazza azokat a rickyanceys elemeket, amik miatt megszerettük ezt a trilógiát, ugyanakkor közel sem méltó lezárása Az 5. hullámnak. Sokáig sorolhatnám, miért szerettem és gyűlöltem egyszerre, de akkor egyrészt ez egy végtelenített poszt lenne, másrészt semmit sem változtatna a tényen, hogy egy rajongó esetében nem is kérdés, hogy ildomos-e elolvasni a - hát hívjuk befejezésnek - befejezést.
Az utolsó csillag kb. negyven nap elteltével veszi fel a fonalat. Azt hihetnénk, ezalatt az idő alatt hőseink rengeteg tervet kovácsoltak. Vagy legalább csináltak valamit. Ám a helyzet az, hogy egy fűszállal sem kerültek előrébb, mint ahogy elváltunk tőlük. Maximum átestek egy agymosáson vagy személyiségcserén, merthogy Evant és Zombit - aki sosem volt egy észlény - leszámítva, kezdetben mindenki megzakkant. Cassie-ből valóságos hisztérika lett (képtelenség kibogozni, mikor mi kattan be neki), Sam paranoiás, rémisztő, goromba kismazsolává aszalódott, míg Adu valahol útközben meglékelte az agyát.
Emlékeztek arra a bátor, kemény, furfangos csajra, aki mindenen és mindenkin átgázolt, senkinek nem hódolt be? És arra az áldozatra, amit Penge hozott a maga és Porcelányka kárára, hogy Adu szabad lehessen? Nos, szomorúan jelentem, többé-kevésbé mindez elveszett vagy értelmetlenné lett, minthogy a mi badass, immár felturbózott képességekkel bíró, nagy tudás birtokában levő hölgyeményünk ahelyett, hogy fejvesztve rohant volna Zombiékhoz leleplezni az ellenséget (és hogy pontosan mi is van Azokkal), inkább negyven napi vadkemping után visszaslattyogott Voschékhoz, hogy megmentse Zombit. Mindezt úgy, hogy kettejük szabadsága érdekében a) meg kell ölnie Evant, b) miközben tudja, már csak négy napjuk maradt az embereknek, mert utána Azok lebombáznak mindent, és ha c) netán ketten túl is élnék a bombákat, az ötödik hullám nem kegyelmezne nekik. (Jó hír, hogy az első harmad után legalább a badasségét, bátorságát és csavaros észjárást visszanyeri.)
Mondanám, hogy Cassiék esetében jobb a helyzet, de... nem. Zombi negyven nap elteltével jön rá, hogy a 4-5 napos küldetésből még vissza nem tért Adut meg kéne keresnie, még azelőtt a négy nap előtt, hogy meghalnának. Közben persze neki kéne állni kifundálni, Evan hogyan is jusson fel az anyahajóra, hogy azt elpusztítva, megmentse Cassiéket. Ergo négy nap alatt kéne egy terv, és a mentőkapszulához is jó lenne elvánszorogni - mert 40 napig mindez eszükbe sem jutott.
Bevallom, a történetnek ezen a pontján sírni szerettem volna, falhoz vágni a könyvet, megcsapkodni a kedves szerzőt, majd térden állva könyörögni egy új harmadik részért. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindaz a csavaros észjárás, taktikázás, aminek az előző részekben tanúja voltam, csak így eltűnt. A karakterek lebutítása pedig végképp betette a kaput. Mégis azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban peregnek a lapok, és ha olykor bosszankodva is, de fejtetőig merülök Rick Yancey borzalmas világában.
Mert ha valami nem változott, az a világra telepedő nyomorúságos világvége hangulat. Rick Yancey elképesztően jó a posztapokaliptikus világkép megteremtésében, melyet úgy és olyan részletes valósághűséggel ad át, hogy az olvasó mindvégig úgy érezheti, mintha valójában ott lenne a szereplők mellett, s velük együtt látná, érezné, tapasztalná mindazt a borzalmat, amit Azok műveltek a Földdel. Nekem folyamatosan gombóc volt a torkomban, mindenhol veszélyt sejtettem, miközben időzített bombaként ketyegett felettem a végnapok pusztításának közeledte. Az pedig csak méginkább növelte a paranoiámat, hogy a legváratlanabb személyek képében bukkantak fel Némítók, s keveredtek élet-halál harcba kedvenceimmel (vagy Zombival).
A másik dolog ami - a szerző ismertetőjegye is egyben - nagyon tetszett, az a lírai és akciódús részek egyensúlya. A kettő nagyjából egyforma mennyiségben van, és mindig jó időben váltakozik.
Amikor úgy éreztem, jól jönne egy kis szusszanás a sok gyomorgörcs után, akkor általában mindig kaptam egy kis életigazságokon, világvégén, szerelmen, kapcsolatokon, vagy csak úgy valamin merengős részt, majd mielőtt erre ráunhattam volna, garantáltan jött valami, ami felrázott.
Izgalomból egyébként nincs hiány, hőseink bőségesen ledolgozzák a negyvennapnyi semmittevést - főként Zombi és Adu. Mindezzel csak az a gond, hogy Cassie és Evan a háttérbe szorul. Nagyon.
Véletlenül sem szeretnék spoilerezni, ám muszáj elmondanom, mennyire fájlalom, hogy a történtek fényében és a sorozatban játszott szerepük tekintetében mindössze ilyen kis szeletke jutott nekik a végjátékban. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy romantikus tinidráma, de... Ha elolvassátok, megtudjátok, mire gondolok.
Mindent egybevetve úgy gondolom, Az utolsó csillag tartalmazza azokat a rickyanceys elemeket, amik miatt megszerettük ezt a trilógiát, ugyanakkor közel sem méltó lezárása Az 5. hullámnak. Sokáig sorolhatnám, miért szerettem és gyűlöltem egyszerre, de akkor egyrészt ez egy végtelenített poszt lenne, másrészt semmit sem változtatna a tényen, hogy egy rajongó esetében nem is kérdés, hogy ildomos-e elolvasni a - hát hívjuk befejezésnek - befejezést.
Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: Evan, Adu
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: logikátlanságok, Sam
Borító: 5/4Sorozat: Az Ötödik hullám 3. - befejező - része
Nyereményjáték
Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
12/29 Always Love a Wild Book
12/31 Deszy könyvajánlója
01/02 Dreamworld
01/04 Kelly & Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése