A. O. Esther - Elveszett lelkek

 A. O. Esther: Összetört glóriák - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630847445
Oldalszám: 444 oldal

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Saját véleményem:

Sophiel

A történet legelején máris egy akcióba csöppenünk, ahol Sophiel, a Mennyből alászállott angyallány, és a Térítők egy csapata a Sötét Angyalokkal küzdenek. 

  Sophieléket legyőzik, és mivel a lány égi karddal rontott az ellenségének, büntetése nem lehet más, mint halál. De Elijah, az egyik Sötét Angyal valami különös oknál fogva nem akarja megölni a lányt, ezért csak csúnyán megsebzi nyolcágú ostorával, mely gazdája érzelmeit követve működik. Elijah társai azt hiszik, hogy Sophiel meghalt, ezért elmennek, ám Elijah időközben meggyógyítja a sebesült, szőke hajú angyalt. 

   Időközben az erdőlakók, (más néven a manók) kimentik Sophielt a Sötét Angyal karmai közül, és felhúzzák magukhoz a fára. Ezután a lány jó néhány hétig köztük él, és őszinte barátokra lel a manók között. Viszont képtelen kiverni Elijah-t a fejéből. 

   De Sophiel nem véletlenül érkezett a Földre, küldetése van, és ezzel ő is tisztában van, mint ahogyan azzal is, hogy el kell hagynia a kis barátait, és útnak kell indulnia, hogy kimentse elesett társait, és, hogy megtalálja az elveszett lelkeket. Ám a manók meggyőzik, hogy maradjon az Úszó Fények Éjszakájára. 

   A mulatság során Sophiel elbarangol és egyenesen a Sötét Angyal ölébe fut, aki arra kéri, hogy menjen vele, de a lány nem hallgat rá és elfut, egyenesen a sahranok markába. Elfogják és egy ketrecbe zárják, ahol összeismerkedik egy kisfiúval, Joshuával, akiről kiderül, hogy Igéző, és értékes látomásai voltak. 

Elijah

   Elijah és a sahranok Fagus várába viszik a foglyokat, ahol bebörtönözik őket, majd egy rabszolgavásár keretén belül túladnak rajtuk. Sophielnek ugyan sikerül kijuttatnia a kisfiút egy varázsital segítségével, amit még a tündérektől kapott, de ő nem menekülhet. Végül őt is megveszik, méghozzá nem más, mint maga Elijah. 

   Elijah a saját várába viszi a lányt, ahol Sophiel egy fájdalmas bélyegzési ceremónia keretein belül hivatalosan is Elijah kurtizánjai közé emelkedik. De Elijah csöppet sem úgy bánik vele, mint a háremhölgyekkel szokás...

    Innentől kezdve megindul a versenyfutás az idővel, érzelmekkel és az ellenfelekkel. 

De pontosan ki az ellenség, és ki a barát?

A történet során Sophielnek rá kell döbbennie, hogy nem minden csak fehér és fekete. A jók is cselekedhetnek rosszul, és a rosszak is jól. És talán a világ mégsem olyan, mint ahogyan azelőtt hitte. Vajon kiben bízhat meg? Ki mondja meg, hogy mi a helyes, és mi nem?

   Sophielnek eddig soha nem tapasztalt érzésekkel kell szembenéznie. Csupa emberi dologgal: kétely, féltékenység, fájdalom, szerelem, ...

   Mivel az angyalok tiszta lények, akik nem éreznek fájdalmat, dühöt, sőt még szerelmet sem, ezért ezek mind ólomsúllyal nehezednek a lányra. Különös vonzalom alakul ki közte és a Sötét Angyal között. De vajon van-e jövője egy olyan szerelemnek, amiben a felek két ellentétes oldalon állnak?

A történetben rengeteg mágikus lény tűnik fel, hosszabb-rövidebb időre. Ott vannak például a manók, akik a fákra épített házakban élnek, és ezeket a kunyhókat különböző hidak kötik össze. Őket rendkívül megkedveltem, tetszettek a szokásaik, az égő lámpások és a vidámságuk. Az Úszó Fények Éjszakája különösen gyönyörű volt.

   Rajtuk kívül persze még vannak tündérek, holdszirének, sahranok, denevérkutyák, angyalok és bukott angyalok is. Mindegyikőjükből kapunk valamennyit, de az angyalok és a bukott angyalok kapnak hangsúlyosabb szerepet. 

   Az írónő nagyon jól eltalálta mind a két csoportot. Teljes mértékben átjön az angyalok tisztasága, feltétlen szeretete és a bukottak romlottsága. De, mint ahogy fentebb is írtam, nem minden ennyire fehér és fekete.

Maga a világfelépítés is nagyon jól sikerült, minden helyszín gyönyörűen le van írva, és ezáltal az olvasó teljes mértékben úgy érzi, mintha ő maga is a részese lenne. A bálok hangulata, a bélyegzési ceremónia, az erdős részek mind-mind olyanok, amik életre kelnek. Érzed az arcodba csapódó szelet, hallod a zenét, és látod a tömeget. Akárcsak a fürdős részek, amik nagyon hitelesen visszaadják a korabeli szokásokat, és az ilyen helyeken való hangulatot. Azt, hogy milyen kegyben és kiváltságban részesültek a megbecsült ágyasok. És, itt még külön ki kell emelnem a Koponyák Völgyét. Az egyszerűen hátborzongatóan fantasztikus lett. 

   A történet során mindvégig azt éreztem, mintha nem is olvasnám az egészet, hanem ott lenném, és átélném. Az írónő bámulatosan bánik a szavakkal, amellett, hogy nagyon olvastatják magukat, még el is varázsolnak. 

Joshua

Emellett az is nagyon tetszett, hogy bár két főszereplőnk van, de folyamatosan kapunk újabb és újabb karaktereket, akik az életük meséjével még színesebbé teszik az egész sztorit. Általuk jóval szélesebb körben ismerhetjük meg a világukat, melyben élnek.

   Joshua története nagyon megrendítő, akárcsak Mirandáé, de ott van még Jack is, aki a szirénekről és a denevérkutyákról mesél.

  Mirandát nagyon kedveltem, igazán aranyos karakter lett a vidám személyiségével és nehéz múltjával. És bár nem szerepelt túl sokáig, mégis mindig kedvesen bánt Sophiellel. 

   Joshua meg imádni való kis srác. Kora ellenére rendkívül bölcs és sokszor nagy segítségére volt az angyallánynak. Örültem, hogy ő nagyobb szerepet kapott a végére.

Ami viszont nagyon megfogott, az a főszereplők közti viszony. Első látásra valami vonzalom alakul ki kettejük között, de csak lassan közelednek egymás felé, mert mind a ketten kételkednek a másik érzéseiben. 

   Tetszett ahogy Sophiel feldolgozta ezt a számára eddig oly ismeretlen érzést, és bár az elején nagyon sokszor elbizonytalanodott, a végére mégsem tudta tovább palástolni a dolgot. 

   Az ő karaktere számomra nagyon érdekes volt, mert sokszor úgy tűnhet, mintha nem lenne több egy törékeny, naiv kislánynál. Mégis jóval több lakozik benne, hisz rengeteg dolgon kell átesnie. 

   Eddig a Fehér Fák Ligetében gondtalanul élhetett, de alászállása után olyan megpróbáltatásokat kellett elviselnie, átélnie, amik egy angyal számára komoly kihívást jelentenek. És ő mindvégig igyekszik megfelelni a küldetésének és helyesen cselekedni, annak ellenére, hogy a szíve máshová húz.

Sötét Angyal

"Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
Sötét haján vízcseppek ragyogtak, halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott, amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának, és azon kaptam magam, hogy elveszek a tekintetében."

De a legérdekesebb és legizgalmasabb talán Elijah karaktere. A Sötét Angyal, akiről mindenki azt hiszi, hogy velejéig romlott, de talán mégsem annyira az. A történet során erről számtalanszor  tanúbizonyságot nyerhetünk. Megtudjuk, hogy miért is lett száműzve, és ő az, aki felnyitja az angyallány szemét, hogy a Sötétek között sem mindenki olyan, mint azt addig hitték.
   Emellett érdekes volt látni, hogy ő is miként küzd meg az érzéseivel. És, hogy mi mindent meg nem tesz a lányért.


Érdekességként még két dolgot mindenképp meg kell említenem:
- Két féle szemszöget kapunk, (Sophiel E/1; Elijah E/3) így kerekebbé válik a történet, és ezáltal Elijah érzéseibe is bővebb betekintést nyerhetünk. Szerintem ez remek kontrasztot képzett.
- A végére beépített rizspapíros megoldás nagyon ötletes!

Aki tehát vágyik egy izgalmas, fantasy elemekben bővelkedő, romantikus történetre és még a középkori hangulatot is kedveli, az mindenképp olvassa el!
Én nagyon szerettem, és már várom a folytatást, mert a vége az egy hatalmas függővég!
Úgy gondolom, hogy az igazi csata még hátra van, mert ez még csak a bemelegítés volt egy nagyobb volumenű összecsapás előtt. 

.

  

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Elijah

Kedvenc jelenet: a 2. Liliom fejezet, és mikor Elijah elengedi Sophielt

Negatívum: - (talán annyi, hogy szívesen megismerném még jobban a manókat és a többi angyalt)

Borító: 5/5

Gail Carriger - Changeless

Gail Carriger: Changeless - Változatlan

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455174
Oldalszám: 390 oldal

Fülszöveg:
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes…
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Saját véleményem:

Alexia Maccon

A történet elején egyből bekukkanthatunk Alexia és Conall hálószobájába, na, nem azért...

   Londonban történik valami, ami minden természetfelettit érint, ezért Conall sietősen távozik, hogy utánajárjon a dolgoknak, akárcsak Alexia, aki a királynő lélekőre. Ám mielőtt Lady Maccon elhagyhatná a Woolsey kastélyt, meglepődve konstatálja a pázsitján táborozó katonákat. És tekintve, hogy Alexiáról van szó, egyből összetűzésbe is keveredik az egyik őrnaggyal. Majd megjelenik Ivy is, újabb csodálatos kalapjával, hogy elújságolja a hírt barátnőjének, miszerint eljegyezték...

   Miután Lady Maccon sikeresen átverekedte (szó szerint és képletesen is) magát a fennálló akadályokon, kicsit ugyan késve, de megérkezik a dévánhoz és a protentáthoz, hogy megtárgyalják, mi is történt. Valamilyen különleges oknál fogva minden természetfeletti elveszítette a képességét. A vámpírok és a farkasemberek emberekké váltak, a szellemek pedig eltűntek.

   Míg Alexia egy különleges fegyverre gyanakszik, addig férje járványt sejt. 

  Egyik nap Lady Maccon arra ébred, hogy férje távozott a kastélyból, és Skóciába ment családi- és falkaügyekben. Távozása előtt azonban Conall meghagyta feleségének, hogy az feltétlenül látogasson el Madame Lefoux kalapszalonjába. Ezért hát Alexia magával rángatja Miss Hisselpenny-t, ismerve barátnője bizarr kalapok iránti vonzalmát. Az üzletben találkoznak Madame Lefoux-val, a tulajdonosnővel, aki kissé furán öltözködik. Férfi ruhákat hord. De nem ez az egyetlen különleges benne... Egy apróbb durranás, áramkimaradás után Alexia rájön, hogy a francia nő nem kizárólagosan kalapkészítéssel foglalatoskodik... 

   Alexia később úgy határoz, hogy ő is Skóciába utazik férje után, és további nyomozásait is ott folytatja, hisz minden jel az ott élő falkához vezet. Indulás előtt azonban megjelenik az anyja, és Lady Macconre bízza nővérét, Felicity-t. Alexia kénytelen-kelletlen magával viszi húgát, de időközben Ivy is csatlakozik a kis csoporthoz, miután rájön, hogy Tunstell, Conall talpasa is Alexiáékkal tart. 

   A léghajóhoz vezető út során még egy fővel bővül a csapat, mert Madame Lefoux is velük tart. A repülőút során nem kevés bonyodalom keletkezik, többször is megpróbálnak az életükre törni.

Lord Conall Maccon

   Skóciába érve összefutnak Lord Maccon-nal, aki már várt rájuk. Így együtt, Alexia, Conall, Madame Lefoux, Ivy, Tunstell és Angelique (Alexia francia cselédlánya) vágnak neki a kastélyhoz vezető útnak, ahol nem éppen szívélyes fogadtatásban részesülnek.

   Az igazi bonyodalmak és izgalmak csak innen kezdődnek. Kiderül, hogy milyen kapcsolatban áll Conall a skót falka alfa nőstényével, milyen ellentétek fűzik őket egymáshoz. Illetve választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a természetfelettiek miért vesztették el képességeiket. Az ügy felgöngyölítésében Alexia (Lord Akeldamán kívül) csak magára és új napernyőjére, na meg éles nyelvére számíthat, miközben többször is életveszélybe kerülnek.

A könyv elején kissé tartottam attól, hogy talán nem fogja megütni az első rész színvonalát, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert ebbe a részbe is rengetek humort, pikáns beszólást, párbeszédet kapunk. Na, meg titokzatos új szereplőket, akik nem kevés bonyodalommal szolgálnak. Illetve új kütyükből sincs hiány, azok számára, akik élvezik az ilyen találmányokat. 

   Viszont jóval kevesebb Alexia-Conall részt kaptunk, mint eddig (bár vannak igen szórakoztató jeleneteik ebben is), ezt egy kicsit hiányolom, mert ők ketten frenetikusak! Csak úgy sziporkáznak. De ebben a részben (sajnos) nem az ő kapcsolatukon van a hangsúly.
   Itt inkább a falkával kapcsolatos dolgok éleződnek ki, na, meg Ivy szerelmi élete... ami már önmagában is elég mókás. Kicsit jobban megismerhetjük a farkasemberek eredetét, származását, a különböző alakjaikat, a hierarchiájukat, az elveiket és a magánéletüket. 

   És a Lord Akeldama-Biffy, Lyall rajongók számára sincs jó hírem, hisz közvetlenül ők most nem szerepelnek túl sokat, de a háttérben igen lényeges szerepük van!

Összességében azt kell mondanom, hogy Gail Carrigernek sikerült ismét valami szenzációsat alkotnia. Szerintem kevesen képesek arra, hogy ilyen, kicsit régies nyelvezetű/stílusú történettel úgy megfogják még a fiatalabb olvasóréteget is, mint Gail. Abszolút nem tűnik erőltetettnek, réginek, sőt! Ennek talán az egyik legfőbb kulcsa az állandó humor, és az, hogy az írónő ki mert szakadni a kor kötötte korlátok közül, de közben megtartotta a korabeli formaságokat is, mint például: ruhák, kastélyok, szokások, beszéd stílus. Ettől válik élvezhetővé és különlegessé.
   Az egész viktoriánus korabeli hangulat tökéletesen átjön, az ember látja maga előtt Angliát, a poros, komor kastélyokat, a ruhákat. És Ivy rikító kalapjait... Érzi ahogy a szél az arcába csap a magasban, vagy a szeszélyes skót időjárást. Hallja a párbeszédeket, részesévé válik a történetnek. 

A skót falka kastélya

   A különböző tájleírások is rendkívüliek. Tényleg olyan, mintha ott lenne az ember, és teljes mértékben elkülönül London és Skócia egymástól, bár időjárás szempontjával sok hasonlóság van közöttük, de mégis, érzékelhetően más a kettő, és ez a könyvben tökéletesen megmutatkozik. 

   A kütyükről nem is beszélve. Olyan apró részletességgel vannak leírva, mintha Gail Carriger maga is megépítette volna őket! De ez ne riasszon el egyetlen női olvasót sem, mert abszolút nem unalmasak ezek a részek sem, és nem nyúlnak el hosszú oldalakon keresztül. Minden tökéletes egyensúlyban van. És megnyugtatásként, a ruhákat is hasonló gondossággal írja le. 

És a karakterek sem maradhatnak ki! Mint fentebb említettem már, ebben a részben Lord Akeldama nem kap olyan sok szerepet, de mégis, arra a rövid időre, míg felbukkan teljesen felpezsdíti a történetet. Nekem ő egy kicsit olyan, mint Magnus Bane. Kirívó, formabontó, merész. És imádom a stílusát, meg a fiúit :D
   Az új karakterek közül a legérdekesebb talán maga Madame Lefoux. Egy különc hölgy, aki mindvégig felkelti a gyanút mind Alexiában, mind az olvasóban. Rendkívül kiismerhetetlen karakter, sosem tudod, hogy most melyik oldalon is áll. A furcsa szenvedélyéről nem is beszélve. Én nagyon szerettem őt, mert bár vannak dolgok, amikben hasonlít Alexiára, mégis más.

   Akik még nagyon szórakoztatóak voltak számomra, azok nem mások, mint Ivy-Tunstell-Felicity. Ez a hármas inkább a szórakoztatás céljából volt jelentős, mintsem a nyomozásban. A köztük alakuló szerelmi dráma nagyon jó volt. Nem nagy adagokban kaptuk, de bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy kicsit megtörjék a rejtélyeket, izgalmakat. Felicity-t többször is felképeltem volna, csodálom Alexia önuralmát, de azért még bízom benne, hogy egyszer lekever a húgának egyet. Nagyon bosszantó, hisztis csaj. Ivy meg hát... ő Ivy. Kicsit kelekótya, hebrencs, sokszor szóvirágzik, de annyira ártatlan és olyan naiv! Én mégis imádom a kalapjaival együtt, na, meg ahogy Tunstell miatt vergődik.

És végül elérkeztem a két főszereplőhöz is.
  Alexia, akárcsak az első részben, úgy itt is egy erős, okos, talpra esett csaj, aki képes szembeszállni bárkivel és bármivel. Hajtja a nyomozási szellem, és addig nem nyugszik, míg a dolgok végére nem jár.
   A nyelve igen csípős és nem kímél senkit, ha szócsatáról van szó. Nagyon hatékonyan képes bánni a szavakkal, és kellőképp ravasz is. Tudja, hogyan kezelje a férjét, sőt még egy falka farkasemberrel is elbánik. De a technikai kütyük sem okoznak számára problémát.
   Hű társa a napernyője, amit leginkább nem a nap vagy eső ellen használ, hanem fegyverként. És bár nem a legszebb és legvékonyabb, de mégis nagyon szerethető karakter.


 Conall Maccon nem egy fiatal szépfiú típus, de mégis nagyon vonzó lehet minden hölgy olvasó számára. Erős, bátor és igen férfias.
   Nagyon szereti Alexiát, és a kettejük kapcsolata igen lobbanékony, mind az ágyban, mind máshol. Conall nagyon heves természet. Ezek mellett becsületes, és fontos számára az őszinteség. Nem tűri, ha átverik.
   Skót. Ez sok mindent elárul a jelleméről! Nagyon keményfejű, ha valamit be vesz a buksijába, akkor azt elég nehéz kiverni onnan, de Alexia mégis képes őt kordában tartani... a legtöbbször.


A végére még annyit mondanék, hogy a történet befejezése nem az a megszokott könnyed, humoros, szarkasztikus, hanem valami teljesen új, kicsit szívet tépő. A legutolsó fejezet érzelmileg elég kemény, számtalan fordulatot tartalmaz. Mindemellett gyönyörű a zárórésze.

  

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Alexia, Lord Akeldama, Conall

Kedvenc jelenet:Alexia találkozása Channing Channing-el, Conall és a béta harca

Negatívum:kevés Alexia-Maccon jelenet

Borító: 5/5

Könyvek, amikre érdemes odafigyelni 1.

Úgy gondolom, napjainkban nagyon sok könyv kerül a boltok polcaira. Emiatt néha, akarva-akaratlanul is, de megesik, hogy elsiklunk egy-egy olyan történet felett, ami pedig igenis megérdemli, hogy elolvassuk. 

Ezért arra gondoltam, hogy időnként lesznek hasonló bejegyzések azokról a kötetekről, amik ebbe a kategóriába tartoznak. Főként olyan kiadók könyveire gondoltam, akik talán kevésbé ismertek (még) a hazai piacon.

A mostani bejegyzésben két ilyet is szeretnék bemutatni nektek. Az egyik egy külföldi hölgy tollából származik, míg a második egy magyar írónő munkáját dicséri.

1.

Shannon Messenger: Let the Sky Fall

A Dél-Kaliforniában élő Shannon Messenger 2013 márciusában debütál az ifjúsági irodalom területén Let the sky fall című regénye első kötetével – a magyar kiadás pedig várhatóan idén nyár elején érkezik hozzánk is, a Merit könyvek sorozathoz, az ÉTK kiadó jóvoltából.

Fülszöveg/ajánló:
A 17 éves Vane Weston elképzeli sem tudja, hogyan élhette túl azt az 5-ös erősségű tornádót, amely végzett a szüleivel. Azt pedig csak reméli, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a tornádó óta minden éjszaka megjelenik az álmaiban, nem pusztán a képzeletében él. A 17 éves Audra valóban létezik, de nem ember. Audra szilf, egy levegő elementál, aki képes járni a szeleken, érti hívogató dalaikat, de akár fegyverré is tudja formálni őket egyetlen parancsszóval. Audra egyben őrző is - Vane őrzője, és esküt tett, hogy megvédi a fiút, még ha a saját életét is kell feláldoznia ezért. Mikor egy meggondolatlan lépés felfedi hollétüket az ellenség előtt, aki korábban mindkettejük szüleit megölte, Audra kénytelen segíteni Vane-nek visszaemlékezni, ki is ő valójában. De Vane memóriájának felszabadítása olyan emlékeket is a felszínre hoz, melyeket Audra inkább örökre kitörölt volna. Ahogy a tomboló vihar egyre közeledik, Audra és Vane lassan rájönnek, hogy a legnagyobb veszélyt talán nem is az elpusztításukra küldött harcosok jelentik, hanem a kettejük közt ébredező tiltott vonzalom.

Úgy gondolom, hogy ez a történet semmiképp sem mondható hétköznapinak, sőt még sablonosnak sem, hisz nem sok helyen találkozhattunk még szilfekkel. A fantasy lények közül ők még elég ismeretlen terepet biztosítanak, egyaránt az író és az olvasó számára is. Arról nem beszélve, hogy a történet már önmagában is elegendő izgalmat és kalandot ígér.  
Ha pedig a borítót is sikerül megtartania a kiadónak, akkor aztán végképp boldogak lehetünk.

2.

A. O. Esther: Összetört glóriák 1. - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens Magazin Média
ISBN:9789630847445
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: romantikus fantasy

Fülszöveg:
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

A. O. Esther: Összetört glóriák 2. - Hívogat a fény

Kiadó: Decens Magazin Média
ISBN:9789630847445
Oldalszám: 448 oldal
Megjelenés: 2013. (február-március)

Fülszöveg/tartalom:
Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja őt…
A bajban szerencsére nem marad magára, és többen is megkísérlik megmenteni a fokozatosan fénnyé váló lányt, akinek úgy tűnik, ütött az órája idelent, miközben mindenki eszeveszett tempóban próbálja a többiek előtt megtalálni a Mindenség Térképét. Gabriel is Sophiel nyomába ered társaival, azonban érzései már korántsem olyan barátiak, mint amilyenek korábban voltak, és ez még nagyon sok bonyodalomhoz vezet kettejük közt, amire egyikük sem számított…
Három új szereplő is feltűnik a színen: Diril, Rahsan és Lanazir, az ősi boszorkányok, akiket sajátos rokoni szálak fűznek Sophiel ellenségéhez, a Mágushoz, akiről kiderül, hogy nem más, mint a világ legnagyobb hadvezérének tartott perzsa király, Cyrus fattyú fia.
A történet ezúttal három szálon futva követi Sophiel második küldetését, s a kedves Olvasók megismerhetik a Perzsa Birodalom mindennapjait, a Halhatatlanokat, vagyis Cyrus király állandó létszámú, tízezer fős hadseregét, de bepillantást nyerhetnek a normannok varázslatos kultúrájába az első viking városokban zajló események folytán.
A regény tovább boncolgatja az első kötetben felvetett morális kérdéseket: Mi a jó és mi a rossz? Ki dönti el, hogy mi számít bűnnek és erénynek? Miben rejlik a hit ereje és miként győzhető le a kétely? Barátságból lehet-e szerelem, és szerelmesekből lehetnek-e ellenségek? Létezik-e kegyes halál, és vajon mit szól a Jóisten, amikor a jók kényszerülnek vérontásra?

Saját gondolataim:
Az első résszel legelőször egy Libriben találkoztam. Akkor még semmit nem tudtam róla, nem hallottam/láttam megjelenés beharangozó hirdetéseket, de valamiért mégis vonzott a könyv annyira, hogy közelebb menjek hozzá és kézbe vegyem. Sajnos nem tudtam belelapozni, mert maga a könyv kapott egy védőfóliát - amit egyébként remek ötletnek tartok, mert így az üzletekben sem eshet baja -, de a fülszöveget elolvasva nagyon felcsigázott. Persze az sem utolsó szempont, hogy a borítója élőben meseszép!
Aztán pár nappal ezelőtt megláttam a második rész borítóját is, az írónő facebook oldalán és egyenesen beleszerettem. Olyannyira, hogy egyből rákerestem a A. O. Esther blogjára is. Rengeteg érdekes információ van fent, tehát mindenkinek sok szeretettel ajánlom, hogy bogarásszátok át, mert megéri. És bár akkora már teljesen is biztos voltam benne, hogy nekem ezt a történetet olvasnom kell, de az, hogy elolvastam az írónő bemutatkozását, csak még egy óriási lökést adott.
A hölgy rendkívül szimpatikusan is ír, tetszik ahogy megtudhattunk ezt-azt az életéről, az angyalokról és egyéb lényekről. És, hogy ennyire igényes kiadást biztosítanak az olvasók számára, hisz a könyvhöz még egy beépített könyvjelzőről is gondoskodtak számunkra.
Hogy méginkább felcsigázzam az érdeklődéseteket, bemásolok egy részletet A. O. Esther blogjáról:

"Éppen ezért a sorozat minden egyes könyvét keményborítós, dombornyomásos extra borítóval láttuk el. Tojáshéj színű volumenizált papírt használtunk, amely egyrészt kellemesebben olvasható, mint a hófehér hátterek, másrészt a könyv súlya a 4 centis gerincvastagsága ellenére is habkönnyű.

A belső fejezetek díszes iniciálékkal, a lapok teteje pedig különlegesen szép, régies oldaldíszítő elemekkel lett ellátva a megfelelő hangulat elérése érdekében. Az olvasás nyomonkövetésének megkönnyítésére hófehér selyem könyvjelzőt "rejtettünk" el a kötetekben, a cselekmény csúcspontjául szolgáló utolsó fejezetben pedig egy szép grafika és egy különleges tapintású pauszpapír található. Úgy gondoljuk, mindent megtettünk azért, hogy a sorozat kötetei ne csupán az olvasóink lelkéhez szóljanak, de a szívüket is melegség járja át, ha a szép kiállású, tenyérbe simuló köteteinket megvásárolják. "

Amint sikerül megvennem az első részt, már hozom is róla az értékelést! :)

Marie Lu - Legenda

Marie Lu: Legenda

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632457031
Oldalszám: 304 oldal

Fülszöveg:
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Saját véleményem:

Day és Tess

A történet elején megismerkedünk Day-el, az egyik főszereplőnkkel. Day a szegénynegyedben él társával, Tess-szel, akit 4 évvel ezelőtt fogadott maga mellé. A srác apja meghalt, édesanyja pedig azt hiszi, hogy a fia halott. Egyedül Day bátyja, John tud arról, hogy az öccse életben van, mert a srác amikor csak tudja segíti a családját étellel vagy tikettel. 

  Day sokszor a szemközti, elhagyatott ház ablakából kémleli a családja házát. Ám egy este, valami megváltozik. A szokásos rutinellenőrzés során váratlan dolog történik, a Köztársaság emberei tovább maradnak a házban, mint szokás, végül pedig megjelölik a bejáratot egy furcsa X-el, ami azt jelenti, hogy valaki elkapta a Ragályt. Daynek végül sikerül kiderítenie, hogy az öccse betegedett meg, ezért a fejébe veszi, hogy az egyik kórházból megpróbálja megszerezni az ellenszert.

  Sikerül bejutnia a kórházba, kicselezve a tiszteket feljut odáig, ahol az injekciókat tárolják, de szerencsétlenségére pont elfogyott az oltóanyag. Mivel időközben lebukott, menekülnie kell. Remek képességeinek köszönhetően sikerül kiugrania az egyik emeleti ablakból, ám kint szembetalálkozik Metias-szal, az egyik rangos tiszttel. Day a bűncselekményei során még soha nem ölt meg senkit, de most, hogy a bőrét mentse, a fiatal katona vállába dobja egyik kését. Így sikerül elfutnia.

Metias Iparis

  Metiast, aki a főhőslány, June bátyja, (nem mellesleg az utolsó élő rokona) holtan találják. A gyanú a legkeresettebb bűnözőre, Day-re terelődik, akiről a Köztársaság még azt sem tudja, hogy hogy néz ki. June végül megkapja az esélyt, hogy ő keríthesse elő a bátyja gyilkosát. 

"Le foglak vadászni. Egyenként kutatom át Los Angeles összes utcáját utánad. A Köztársaság minden utcáját átkutatom, ha kell. Átverlek, lépre csallak, hazudok és lopok, hogy megtaláljalak, előcsallak a rejtekhelyedről, és addig űzlek, amíg nem lesz hová menned. Még nem tudod, de már halott vagy."

Azt a tervet eszeli ki, hogy beleolvad a szegények világába. Egyetlen segítsége a fülhallgatója és egy mikrofon segítségével, ami által bátyja legjobb barátjával, Thomas-szal tudja tartani a kapcsolatot. 

June & Day

  June nagyon hamar bajba keveredik. Belecsöppen egy utcai verekedésbe, ahol nem mást, mint Tess-t sikerül megmentenie, azzal, hogy átveszi a helyét a bunyóban. A meccs során June-t megsebzik egy késsel, de végül ő kerül ki győztesként. Hisz ő az egyetlen, aki a Próbán 1500-as, maximum pontszámmal végzett. Kitűnő harcos, remek megfigyelő és óriási küzdőszellem lakozik benne. (A Próbán egyébként minden gyereknek részt kell vennie, itt dől el a sorsuk)

  Viszont June nem hajlandó tovább küzdeni, ezért megpróbál elfutni, de ebből egy óriási patália kerekedik, ahonnan végül egy ismeretlen fiú menti ki, aki nem más, mint maga Day. Biztonságos helyre viszik ahol Tess ellátja a lány sérüléseit, és maguk közé fogadják. June eleinte ugyan nem jön rá, hogy a srác nem más, mint Day, de végül a fiú egy apró mozdulata elárulja valódi kilétét. Innentől az előzőeknél is jobban felpörögnek az események...

June és Day

A Marie által teremtett világ hátborzongató volt ugyan, de sikerült nagyon szépen felépítenie. A történet során nagyon sok mindent megtudhatunk a Köztársaságról, a nézeteikről és a cselekedeteikről. Megismerjük, hogy miként viszonyulnak a szegényebbekhez, hogyan bánnak velük. És betekintést nyerünk egy nagyobb kimenetelű harcba is, amit a Köztársaság folytat a Kolóniákkal szemben. Ez a csata valószínűleg a következő részekben lesz érdekes, hisz itt még csak előkészítették a terepet egy sokkal borzalmasabb dologhoz. 

  A szegénynegyedben élők élete is rendkívül jól be lett mutatva, nagyon átérezhető volt az egész, ahogy körbelengte a fegyelem, a rettegés és a szűkölködés. Az illegális harcok, a kukákban keresgélő otthontalanok, és a bárok hangulata. Komor és sötét világ, ahol csak azok érvényesülhetnek, akiknek van rangjuk. A városban elhelyezett kivetítők is erre hívják fel az emberek figyelmét azzal, hogy tisztelegniük kell az Első felé. 

  Ezenkívül a Köztársaság krémjének az életébe is belecsöppenhetünk June által. A gondtalan, fellengzős napjaikba, amikre nem jellemző a szűkölködés. 

A könyvben két szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket, amelyek folyamatosan váltakoznak, de ugyanakkor tökéletesen kiegészítik egymást. Valóban kicsit olyan Rómeó és Júlia érzése van az embernek, hisz Rómeó maga Robin Hood, akit sokan bűnözőnek hisznek, de talán mégsem annyira gonosz, mint ahogy a Köztársaság gondolja...  És June pedig az elit családból való Júlia, aki igencsak harcos természet. 

June Iparis

Szerettem June szemével is látni a dolgokat, bár eleinte ő kevésbé érdekes, mint Day, mert vele nem pörögnek úgy az események, mint a fiúval. Viszont egy remek, lázadó, ugyanakkor tisztelettudó és okos karakter. Nem egy csetlő-botló buta liba.

  Nagyon tetszett ahogy a suliban viselkedett, ebből is látszott, hogy mennyire más, mint a társai, és, hogy nem véletlenül ért el maximális pontszámot a próbán.

 A bátyjához való viszonyát is imádtam, mert remek testvérek voltak és azok a részek rendkívül meghatóra sikeredtek. 

  June-nak igen kemény dolgokon kellett átesnie a fiatal kora ellenére. Egyedül maradt, a szüleit és a bátyját is elvesztette. Nem csoda, hogy egyetlen vigasza a bosszú maradt. Erre tett fel mindent. De mindazok ellenére, amiket át kellett élnie, mégsem vált olyanná, mint a legtöbb katona. Nem lett szemellenzős. Nem vakította el a harag, képes volt józanul gondolkozni , és a szívére hallgatni.

Viszont Day lett a legfantasztikusabb karakter. Vele az elejétől a végéig pörögtek az események, mindig valamilyen akcióban volt. De annak ellenére, hogy egy pasis, harcos szereplő, a lelke sem elhanyagolható. Neki is sok mindenen kellett keresztülmennie, és ezek leginkább a vége felé derülnek ki, az olvasó csak akkor érti meg igazán. Már nagyon fiatalon olyan döntéseket kellett meghoznia, amik egy felnőtt számára sem könnyűek, de neki sikerült. Életben maradt és még a családját is segítette. Miattuk élt, értük kockáztatott minden egyes alkalommal. Az pedig, ahogyan viselte a meghurcoltatást, lenyűgöző. És itt muszáj megemlítenem, hogy azok a részek nagyon keményre sikeredtek, szinte megelevenednek az olvasó előtt.

Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert nem fogja megbánni. Rám nagy hatást gyakorolt. És amellett, hogy igen akciódús, még érzelmekben sem szűkölködik. Itt nem feltétlenül a szerelemre gondolok, mert bár az is van benne, de mégsem az a leghangsúlyosabb. nem csap át egy cukros masszába. 

  És a végén - ha már előtte nem lett volna elég akció - még jobban felpörögnek az események. Mikor azt hinné az olvasó, hogy na, most sikerül, akkor Marie még egyet csavar a dolgon, hogy lerághasd mind a tíz körmödet. De, ha még ez sem lenne elég, akkor beletesz egy jelenetet, amitől a szíved szakad meg.

Plusz érdekesség: Marie Lu honlapján remek rajzokat találtok a szereplőkről, illetve zenék is vannak, amik illenek a történethez: KATT IDE

  

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Day

Kedvenc jelenet: áldozat

Negatívum: a szereplők kora

Borító: 5/5

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Kiadó: Agave
ISBN: 9786155049675
Oldalszám: 390 oldal

Fülszöveg:
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.

Saját véleményem:

Effie és Katniss

Katniss egy tizenhat éves lány, aki a tizenkettedik körzet peremén él édesanyjával és a húgával, Primmel. Édesapját egy bányászbaleset következtében elvesztette, és mivel az anyja depresszióba süllyedt, Katnissnak hamar fel kellett nőnie. Ő lett a családfenntartó. Vállalva a kockázatot, hogy lebukik és ezért akár meg is ölhetik, szinte mindennap kilóg az erdőbe, hogy vadásszon, és az elejtett vadat később elcseréli a körzet piacán egyéb élelemre, vagy bármire, amire szükségük van. 

  Így ismerkedett meg az egyetlen barátjával is, Gale-el, aki két évvel idősebb nála,és ugyanabban a balesetben vesztette el az apját. Kettejük sorsa nagyon egyforma. 
  A Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők viadalát. Minden körzetből kisorsolnak egy 12-18 év közötti lányt és fiút, aki képviseli a körzetét. Majd bezárják őket egy helyre, ahol élet-halál harcot vívnak, egészen addig amíg csak 1 marad, a győztes. 
  A gyerekek neve először csak 1x, a következő évben 2x - és így tovább - kerül a gömbbe, viszont többször is feliratkozhatnak plusz tesszeráért cserébe, ami egy évi gabona és olaj ellátást jelent 1 fő számára.
  Gale és Katniss minden évben feliratkozik a családjuk nevében is.
  Az aratáson, vagyis a kiválasztottak sorsolásánál végül Primnek, Katniss húgának a nevét húzzák ki, annak ellenére, hogy az övé csak egyszer szerepelt. Prim számára ez egyet jelent a biztos halállal. Katniss ezért a körzetében nem jellemző dolgot tesz, önként jelentkezik a húga helyett. A társa pedig Peeta lesz, az a fiú aki egyszer megmentette őket az éhhaláltól. 
  Minden kiválasztott kap egy mentort, aki segíti őket a viadalra való felkészülésben, tanácsokkal látja el őket, támogatókat szerez nekik. Katniss és Peeta Haymitchet kapja, a tizenkettedik körzet egyetlen nyertesét, akinek szinte egyetlen józan pillanata sincsen. Végül a vonatút során sikerül egyezséget kötniük a férfival és rábírni, hogy segítsen nekik.
  A Kapitóliumba érkezve őrületes felhajtás fogadja őket. Stylistok veszik körbe a kiválasztottakat, felkészítik őket a bemutatkozó estre, az interjúra, és mindenre. Katniss Cinnát kapja, aki más, mint a legtöbb ottani ember, nem olyan kirívó, jól bánik a lánnyal, a ruhái csodálatosak és ezáltal felfigyelnek az annyira lenézett tizenkettedik körzet kiválasztottjaira. Cinna ezenkívül nagyon gyorsan összebarátkozik a Katnissal. 

Katniss & Peeta

  Közben kezdetét veszi egy öt napos kiképzés, mely során a kiválasztottak elsajátíthatják a túléléshez fontos dolgokat, tűzgyújtást, fegyverforgatást, álcázást. Végül egyenként kell bemutatniuk a tudásukat, így pontozzák őket. Katniss egy merész húzásával végül eléri a legmagasabb pontszámot. 
  Ezek után egy talk show keretein belül, Peeta bevallja, hogy szerelmes a lányba, így ők lesznek a viadal szerelmespárja. Katnissnak nem tetszik a dolog, de végül belemegy, mert Haymitch meggyőzi, hogy így több támogatót szerezhetnek, ami nagyon fontos, hisz a viadal alatt így kaphatnak plusz dolgokat, amik akár a túlélésüket is jelenthetik. 
  Végül kezdetét veszi a véres viadal...

Az egész könyv remekül meg lett írva, olyannyira, hogy én személy szerint nehezen barátkozom meg az E/1-es jelen idejű könyvekkel, de itt már az elejétől kezdve elfogadtam, sőt élveztem! Katniss belső monológjai nagyon sokat lendítenek az egészen, ez viszi előre a cselekményszálat. Általa megismerhetjük a múltját, hogy mi miért alakult úgy, ahogy, miért lett olyan amilyen. 
  És ez a viadal során is sokat segített, mert a filmmel ellentétben itt nem csak az van, hogy Katniss fut, menekül, fára mászik, vadászik, és néma csönd, hanem mindig tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik le benne. Ez teszi az egészet különlegessé.

Az a világ, amit Suzanne-nak sikerült megteremtenie, egyszerre csodálatos és hátborzongató. A leírások gyönyörűek, és a háttérvilág is remekül fel lett építve, mégis félelmetes, hogy emberek képesek ezt élvezni, pedig így van, és sajnos nem csak a könyvben.
  A kapitóliumi rendszer nagyon jól ki lett találva, a szabályok és a miértek is. Egy komplett világot kaptunk, pedig nem (csak) ez a fő része a történetnek, hanem az érzések és az életben maradás. A REMÉNY. 
  Mégis, szinte életre keltek előttem a képek. Láttam a tarka-barka embereket, hallottam az affektálós hangjukat, láttam az ételeiket, a szobákat. De ugyanez igaz a 12-es körzetre is, az ottani erdőre és a viadal helyszínére is. Mintha Katniss mellett futottam volna, másztam volna fára, vadásztam volna. Nagyon megragadja az olvasót, olyannyira, hogy kezdi ugyanazt érezni, mint a főszereplő. És az egyik legjobb példa erre az, amikor Katniss nem talál vizet. Az annyira mély benyomást gyakorol az emberre, hogy hiába ittam sűrűn, miközben olvastam, mégis ugyanúgy kicserepesedett a szám, kiszáradt a torkom, mint Katnissnak, így nagyon örültem, mikor végre vízre találtunk. 

  A viadalon belül eltöltött idő, pedig egyenesen körömlerágós. Nagyon izgalmas lett, annak ellenére, hogy vannak ismétlődő mozzanatok, mint a vízgyűjtés, alvás, stb. Egyetlen percre sem laposodik el, végig pörög. 
  A legnagyobb kedvencem, és egyben a legmeghatóbb pillanat is, mikor Ruta meghal. Ahogy Katniss bánik vele, és szembe száll a Kapitóliummal. Tényleg nagyon szépre sikerült.
  De ezenkívül az is nagyon tetszett, hogy Katniss mennyire képes megérteni Haymitch tetteit, gondolatait, mintha Haymitch tényleg ott lenne mellette és utasítgatná, hogy mit tegyen. 

A karakterek ugyancsak jól ki lettek dolgozva. Hiába szerepel kevesebbet Cinna, Effie vagy Haymitch, mégis olyan, mintha ismernénk őket. 

Katniss Everdeen

  Katniss pedig remek főhősnő. Nem a tipikus finomkodó kislány. de nem is egy beképzelt csaj. Elég nehéz kategorizálni, mit ahogy Haymitchnek sem sikerült. Viszont egyvalami biztos: a testvéréért bármire képes lenne! Végig az ígérete hajtja, ez lendíti át a holtpontokon is. 
  Tetszett, hogy talpraesett, jól kiigazodik az erdőben, remek vadász és még ezernyi más erényét is felsorolhatnám. De mindezek ellenére sebezhető! Kissé zárkózott, fél megnyílni mások felé, nehezére esik másnak mutatni magát, mint ami. 
  A Peetával való viszonya számomra nagyon érdekes volt. Nem mondhatnám, hogy egy nagy love story a kettejük viszonya, de még csak nem is barátság. Inkább csak hálás a fiúnak a múltbéli tettéért.

Peeta Mellark

Peeta viszont nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást. Persze vannak jó tettei, aranyos, törődő srác, aki őszintén szereti Katniss-t, de ezeken kívül mélyebb nyomot nem hagyott bennem. Talán egy kicsit naiv is, aki könnyen megvezethető, átverhető. De becsületére legyen mondva, hogy volt pár gyönyörű tette, amivel Katniss-t védte. És a végén, a vonatos jelenetnél nagyon megsajnáltam. 

Aki szerelemre és romantikára vágyik, az nem biztos, hogy ebben a könyvben megtalálja. Mert ugyan valami alakul Gale-Katniss-Peeta között, de az még nagyon kezdetleges. Nem ezen van a főhangsúly, hanem a túlélésen és a harcon. És bár a történet főmondata talán az, hogy REMÉNY, mégis ez így egymagában igen kevés, mert ahhoz, hogy a versenyzők reménykedhessenek tenni is kell. Nem is keveset.

Film-könyv:
Ilyenről még nem írtam, de nem tudok elmenni a film és a regény kapcsolata mellett. Én először a filmet láttam, ami bevallom őszintén, nem tetszett akkor. Viszont maga a story igen.
Miután elolvastam a könyvet, egyből megnéztem ismét a filmet, és bár így már jobban tetszett, de sok dologra kellett rájönnöm azzal kapcsolatban, hogy mi is volt az, amiért eleinte nem szerettem. 
  A mozinál leginkább arra alapoztak, hogy a néző már olvasta a sorozatot. Így pontosan tudja, hogy min megy keresztül Katniss, mit gondol, mit miért tesz. Viszont azok számára, akik még nem olvasták, ezek nem mindig jönnek le, ezáltal unalmassá, egysíkúvá válik a dolog. Ők csak azt látják, hogy van ez a lány, aki fut, fára mászik, szenved és közben néma csend. Arról nem is beszélve, hogy csomó mindent átírtak vagy teljes egészében kihagytak. És szerintem talán a leglényegesebb részekkel tettek így. A finálé is sokkal jobban meg lett oldva a könyvben, akárcsak a Peeta-Katniss részek. Jobban érthetőek úgy... 
  Viszont egyvalami jobban tetszett a filmben: az ahogy Katnisshoz kerül a kitűző. Az a megoldás szebb volt. Na, meg a szereplőket is jól eltalálták, és a helyszíneket is. A képi világról nem is beszélve. 

A végére még annyi megjegyzésem maradt, hogy előbb olvassátok el, aztán nézzétek meg a filmet! :)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Katniss, Haymitch és Cinna

Kedvenc jelenet: Ruta temetése

Negatívum:-

Borító: 5/5

Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632459875
Oldalszám: 304 oldal

Fülszöveg:
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Saját véleményem:

szabályok

A történet legelején megismerhetjük Pippa öt évvel ezelőtti múltját, megtudjuk, hogy miként veszítette el az egyetlen embert akit ismert, az édesapját. 

  Ezután belecsöppenünk a lány jelenlegi, monoton napjaiba. Teljesen egyedül él az erdőben lévő erődházban, ahol valaha a családja lakott. Gondozza az üvegházat, megszereli az elromlott dolgokat, elmegy Chestrer Creekbe, ahol van egy veteményese, vadászik az erdőben, vagy egész egyszerűen stand up comedy-t néz, ha van elég áram.Közben igyekszik a legkisebb zajt csapni, nehogy rátámadjanak a sápadtak, akik a megmaradt emberek számára halálos veszélyt jelentenek. Pippa néha ugyan elbizonytalanodik, megpróbálja feladni az életét, de a sors furcsa fintora, hogy olyankor semmi nem történik vele.

  Mindeközben megismerjük Gage-dzset és Rubent, a testvérpárt, akik a kolóniához tartanak, hogy figyelmeztessék őket, ám út közben megtámadják őket a sápadtak, ezért külön kell válniuk. Még utoljára megbeszélnek egy másnapi találkozót, majd egyikük erre, a másikuk arra indul. 

Ruben Mack

  Ruben egészen az erődházig verődik, de ott már nem bír el a sápadtakkal, de Pippa észreveszi és megmenti őt. A srácnak csúnya sérülései vannak, de a Pippa kezelésbe veszi, noha nem bízik meg benne. 

  Ruben másnap sincs jól, ezért Pippa úgy dönt, hogy ő megy el arra a találkozóra, amiről a srác mesélt neki, de sajnos nem jár sikerrel, Gage nincs sehol. 

  Innentől kezdve Pippa és Ruben ugyan együtt élnek, de az unszimpátia kölcsönös lesz köztük. A történet során folyton csiszolódnak egymáshoz. Szép lassan fejlődik a kapcsolatuk, ahol a legnagyobb fordulópontot az jelenti, mikor Ruben beletörődik bátyja halálába. 

  Pippa és Ruben együtt vadásznak, tanítják egymást nyilazni, kardot forgatni, túlélnek néhány sápadt támadást. Mígnem egyre közelebb kerülnek egymáshoz... 

  Viszont Rubent sürgeti az idő, minél előbb útnak kell indulnia, mert a sápadt hadsereg egyre közelebb ér. Pippa úgy dönt, hogy vele tart, ezzel feladva a biztonságát. Vállalva, hogy lehet, hogy életét veszti a Vörös erdőben, ahová nem biztos, hogy elég ellenálló a szervezete...

  

Maga a sztori nagyon izgalmas, kalandos és élménydús. A helyszínek egytől-egyig életszerűen vannak ábrázolva, abszolút elképzelhetőek az olvasó számára. Az akció jelenetekről nem is beszélve! Csupa izgalom, adrenalin az egész.Mindegyik összecsapás igen részletgazdagon van leírva, tehát javaslom, hogy aki nem bírja a levágott végtagokat, kibelezett hullákat, stb., az ne vacsora előtt kezdjen bele. Belőlem néha borzongást váltottak ki, főleg a vadkutyás rész. De ezt jó értelemben mondom.

  Viszont nem csak öldöklésről van szó, az egésznek sokkal mélyebb mondanivalója van: a túlélésért folytatott harc, hisz az emberi élet mindennél fontosabb! Ezenkívül persze vannak romantikus, vicces, könnyedebb részei is. Ott van például a kikötözött Ruben, az első randi (ami nagyon romantikus és aranyos volt), a horgászás eleje. De, a szívfacsaró részeket is meg kell említenem, mert azokból is volt egy pár. A két kiemelkedőbb ilyen: a Vörös erdős jelenetek, illetve a mezős rész... (nem szeretnék spoilerezni, de, ha elolvassátok, akkor megértitek majd).

  Viszont azt kell mondanom, hogy ez az első rész mindenképpen inkább karakterközpontúnak mondható, mert az ő fejlődésükön, érzéseiken, tetteiken van a hangsúly. Ebben pedig sokat segített, hogy nem csak Pippa szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem kaptunk Paul Kenn-t, Gage Mack-et, Victort, és persze sok-sok Rubent. Illetve voltak múltba tekintő fejezetek is, természetesen mindig a legjobb helyre beszúrva. Ezáltal még kerekebbé vált az egész. 

Pippa Kenn

Pippa karaktere nagyon jó. Teljes mértékben beleéli magát az olvasó, könnyen lehet vele azonosulni, és nem utolsó szempontként: szerethető. Nem egy tökéletes szépségű lány, sőt! Abszolút átlagos külseje van, ám a fizikai és lelki ereje nagyobb, mint a legtöbb hősnőjé.
Tetszett, hogy ilyen jól bánik a fegyverekkel, talpra esett, mindig feltalálja magát, és a legtöbb esetben nem adja fel. A szeretteiért bármire képes lenne!

Ruben pedig zseniális. Igazi álompasi, akit minden női olvasó kedvelni fog. 

  Fanninak sikerült megtartani még a romantikus részeknél is azt, amitől egy férfi férfi lesz. És nem nőiesedik el egyetlen pillanatra sem. Ez nem könnyű feladat, de jelen esetben sikerült.
  Nagyon szerettem az ő szemével szemlélni a dolgokat, ahogy megváltozott, fejlődött és érzett. Ahogy törődött Pippával, megpróbálta feldolgozni bátyja eltűnését és mindent...
  Persze csinált hülyeséget, de őszintén megértem az indokait... És azt hiszem, hogy bőven adott nekünk szép és megható jeleneteket.

Azt hozzá kell tennem, hogy óriási kedvencemmé vált ez a történet, és kíváncsian várom a folytatását, mert minden percet élveztem, amit abban a világban tölthettem. Nagyon jól felépített és kitalált. De, az elején egy kicsit (csúnya szóval kifejezve) darabosnak éreztem az írásmódját. Ez a későbbiekben megszűnt, gördülékennyé vált, igen választékos szóhasználattal, de ezért le kell vonnom egy fél pontot, bár a szívem szakad meg érte.

Plusz érdekességként ajánlom, hogy nézzétek meg Fanni pinterest oldalát, ahol nagyon sok képet találtok a történethez: KATT IDE

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Pippa, Ruben

Kedvenc jelenet: a mezős jelenet

Negatívum: a kezdeti darabosság

Borító: 5/5

Cassandra Clare - A herceg

Cassandra Clare: A herceg

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632456911
Oldalszám: 490 oldal

Fülszöveg:
A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Saját véleményem: 

Will

A történet egy roppant izgalmas és komor prológussal kezdődik, amiben Will ellátogat egy temetőbe, hogy hozzájuthasson egy tiltott porhoz, ami Magnusnak kell ahhoz, hogy megidézhessen egy démont. Azonban a boszorkánymester nem saját szórakozására idézget démonokat. Willnek tesz szívességet, annak ellenére, hogy az árnyvadász nagyon sokáig nem hajlandó elárulni, hogy mi értelme az egésznek. Ám amikor fény derül az igazságra, az nagyon mély sebeket tép fel, általa betekintést nyerhetünk Will életébe, választ kapunk a viselkedésére.

  Mindeközben tovább folytatódik a Magiszter utáni nyomozás, mivel egy Árnyvadász gyűlés alkalmával, amin Tessa, Will, Jem, Charlotte, Henry és Jessamine is részt vesznek, Charlotte leváltását követeli Benedict Lightwood. De Charlotte kap egy utolsó lehetőséget arra, hogy ő maradhasson a londoni Intézet vezetője. Két hete van, hogy ráakadjon Mortmainre. 

  Ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyul, de Charlotte-ék mégsem adják fel. Tessa és a két fiú, elutazik a yorki Intézet vezetőjéhez, Aloysius Starkweather-höz, egy öreg, nyolcvankilenc éves árnyvadászhoz, aki ismerte Mortmain szüleit, tud a halálukról, és Mostmain benyújtott kérvényéről. Az egyetlen bökkenő az, hogy az öreg Aloysius ki nem állhatja Charlotte-ot, mert a múltban összetűzésbe került a Fairchild családdal.

Útban Aloysius-hoz Jem előáll az ötlettel, hogy mondják azt, hogy Tessa felemelkedőben van, mivel az ő menyasszonya, így elkerülve az öreg ellenszenvét a boszorkánymesterekkel szemben. Willnek nem igazán tetszik az ötlet, de Tessa végül beleegyezik. 

  Rövid ott létük alatt megtudják, hogy az Intézettől nem messze található egy kastély, amit Mortmain vett meg. Hazautazásuk előtt meglátogatják a kastélyt, de miután Will meglátja a ház előtt a húgát, megtámadja őket egy automaton, amit Mortmain figyelmeztetés gyanánt küldött a nyakukra. 

A hazafelé vezető út végén Will ingerülten lepattan a vonatról és elfut. Napokig nem látják, de Tessán kívül a többiek nem igazán aggódnak érte, hisz ez nem az első ilyen eset. Végül Magnus egy titkos levele után Jem és Tessa Will nyomára akad. A srác egy ópiumbarlangban fetreng, kiütve.

  Ezután kezdenek csak igazán felpörögni az események. És mivel ebben a kötetben több szálon fut a történet, ezért nem csak Tessa szemén keresztül láthatjuk az eseményeket. Kapunk Charlotte, Will, sőt még Sophie szemszöget is. Így nagyobb rálátásunk lesz a kusza szálaknak.
Mindamellett, hogy Mortmain ellen nyomoznak, még Sophine-nak és Tessának is külön önvédelmi órákat kell venniük a Lightwood fiúktól, Gabrieltől és Gideontól. Ez sem véletlen, hisz a srácok által plusz izgalmakat kapunk, még több rejtélyről hull le a lepel, sőt még egy új szerelmi szálat is beleszőnek a történetbe.

És, ha még ez sem lenne elég, akkor jóval több dolgot tudunk meg a parabatai esküről, kötelezettségről, szabályokról. Ezek a részek különösen gyönyörűre sikeredtek, hisz Will és Jem barátsága bámulatba ejtő. Ahogy kitartanak egymás mellett; ha az egyik megsérül, a másik végig vele marad, fogja a kezét, vagy lélekszakadva rohan gyógyszerért. De akár az életüket is feláldoznák egymás miatt!

 

Tessa & Will

A szerelmi háromszög ebben a részben végérvényesen kifejlődött. Tessa eddigi baráti érzelmei Jem irányába megváltoznak, átalakulnak. Vágyik a fiúra. Ugyanakkor Will-t sem képes elfelejteni, hiába bántja meg a srác. Szinte szikrázik köztük a levegő.
Közben Jem közelgő halála is egyre sürgetőbben telepszik rájuk. Szívfacsaró jeleneteket vonva maga után.

 

 

Jem Carstairs

  Jem karaktere nagyobb szerepet kap, mint az első részben. Szinte végig Tessa mellett áll, próbálja meghódítani a lányt. Ezenkívül érzi a vesztét, ami rányomja a bélyegét a hangulatára. 

  Azt kell mondanom, hogy bár eddig is kedveltem, de most még inkább megszerettem. A hegedűs jelenet Jem szobájában nagyon szomorú volt, az amiket ott mond és tesz... de nem akarok spoilerezni.

  Kétségbeesetten szeretné megtalálni a boldogságot, viszonzást találni a szerelmére.
  Ő, aki mindig higgadt, sosem borul ki, most mégis elveszti a fejét egyszer, indulatos lesz, de megingása ellenére sem adja fel a barátjába vetett hitét.

Will Herondale

  De ott van Will is, aki még mindig az első számú kedvencem. Ő egy nagyon összetett karakter, akit mindenki, még mi olvasók is csúnyán félre ismertünk. Minden tettének megvan az oka. Nem hiába olyan amilyen. Az olvasót akkor éri az első sokk, mikor elárulja Magnusnak a titkát, majd a második még nagyobbat üt.
  Vele kapcsolatban két nagyon nagy kedvenc jelenetem volt. Az egyik a bálos rész, a másik a végén. Abba a szívem meghasadt. Ott garantáltan készítsetek elő zsepit, mert kelleni fog. Szerintem a könyves világ egyik legszívszaggatóbb jelenete. 

Tessát pedig, mint főhősnőt nagyon szerettem, de a végén nem értettem egyet vele. Nemcsak önmagával tolt ki, de mind a két fiúval. Kíváncsi leszek, hogy ebből mi sül ki, de az egészen biztos, hogy semmi jó. Így vagy úgy, de kicsit mi is bele fogunk halni... 

A végére még annyit el kell mondanom, hogy a világfelépítés káprázatos. Látni lehet a komor hangulatú Angliát, a szűk, esős utcákat, a templomokat. az Intézetet. A bál hangulata is átjön, és a ruhák szinte életre kelnek!
  Ebben a részben kevesebb automatonnal van dolgunk, de ne higgyétek, hogy emiatt unalmassá válna a dolog, mert helyettük van gigarobot, embereket ismerünk félre, mind jó, mind rossz értelemben, elvesztünk valakit, akinek a halála nagyon életszerűen van megírva és garantáltan pityergős!
  Kapunk démonokat, Magnus humort, jobbnál jobb élcelődéseket, beszólásokat, Néma Testvéreket, Végzet Kardját és érzelmeket minden mennyiségben!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Will, Magnus

Kedvenc jelenet: erkély jelenet, Will vallomása

Negatívum: HOGY LEHET ÍGY BEFEJEZNI? :D

Borító: 5/5*