Anne Bishop - Vörös betűkkel

A Twister Media kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban a nagy sikerű Mások sorozat első kötete, a Vörös betűkkel. Meggie nem egy átlagos lány, nem egy átlagos világban, ahol az erősebb győz és meg kell tanulni túlélni. Vajon sikerül neki?
Kalandozzatok velünk öt állomáson keresztül a könyv világában és ha játszotok, tiétek lehet a kötet egyik példánya!

Anne Bishop: Vörös betűkkel

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631023
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Saját véleményem:

Néhány nappal korábban komoly fejtörést okozott számomra ez a könyv. Fogalmam sem volt mit, és legfőképpen hogyan fogok írni róla. Őszintén szólva, abban is kételkedtem, hogy nem vágom falhoz, vagy csukom be és teszem el a szekrényem legaljára. (Ha a blogturnés csajok mesélni tudnának...)
Rég találkoztam már olyan regénnyel, ami ennyire intenzív, és ennyire eltérő érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt teljesen más sztorira számítottam, másrészt a magyar borító is taszított (anno az eredeti borítójába szerettem bele és az keltette fel az érdeklődésemet; a miénkkel pedig nem tudok megbarátkozni - Meggie nem ilyen undok, pszichopata béka, mint ez a csaj); harmadrészt - és főként ezzel nem tudtam mit kezdeni - annyira unalmas, túlírt, semmitmondó, ismeretlen szavakkal teli, kesze-kusza szálakkal átszőtt bevezetőn kellett átverekednem magam, hogy úgy éreztem, ha csak még egy oldalt el kell olvasnom, eret vágok. Elképzelésem sem volt, mi sülhet ki egy olyan sztoriból, amiben van egy mogorva, az embereket láthatóan gyűlölő farkas; egy visszamaradott, cuki csaj, aki kínzói elől menekül; egy szereposztó díványokon fetrengő kémnő, akit a színészi karrier éltet; és egy meghurcolt zsaru, aki áthelyezése után rögtön vészjósló legendával találkozik. Ám a legrosszabb mégis az volt, hogy olybá tűnt, mindenbe belekapunk egy kicsit, de ahelyett, hogy haladnánk a megvilágosodás útján, még mélyebbre barangolunk az erdőben, távolodva a céltól. Szóval kimondom, az első 100-150 oldal dögunalom volt. Minden tartalom nélkül lézengtünk-ide oda. Ráadásul a nyakamba zúduló teljesen új világgal sem igazán tudtam mit kezdeni. Egyszerre volt túl sok és túl kevés az infó, ami alapján építkezhettem volna. 

Mielőtt azonban önszántamból cassandra sangue lánnyá váltam volna, arra lettem figyelmes, már nem akarom félpercenként letenni a könyvet. Ahogy peregtek a lapok, úgy váltam egyre jobban megszállottjává ennek a különleges világnak és közösségnek. Hirtelen érdekelni kezdtek a szereplők, a titkaik, és minél jobban elmélyedtem történetükben, annál jobban megszerettem őket. Mindezzel párhuzamosan a világ is kezdett értelmet nyerni, sikerült összeraknom minden mozaikdarabkát. Vagy legalábbis majdnem mindent, ugyanis a szerző annyira komplex, mélyen gyökerező világot és történelmet hozott össze, amiről mindig lehet valami újat megtudni. Minden oldal hozzátesz, szélesíti. Gyanítom, ez a későbbiek során is így lesz.

De hogy miről is szól a Vörös betűk?

Világunkban két csoport vív ádáz harcot egymás ellen, hol látható, hol láthatatlan módon, miközben igyekeznek együtt élni. Az egyik csoport az embereké, a másik a terra indigene lényeké, akik nem emberek, de nem is állatok. Vannak közöttünk alakváltók (Farkas, Medve, Sólyom, Bagoly, Holló), "vámpírok", és elementálok is, és bár látszólag különbözőek, mégis egy csoportot alkotnak. Erejükből adódóan az emberek fölött állnak, az évezredek során embertársainknak mégis sikerült velük kialakítaniuk egy cserekereskedelmen alapuló szövetséget. Ebből adódóan, bizonyos szabályoknak megfelelően, a terra indigene lények nem gyilkolják le az embereket, ha azok nem lépik át a határaikat. Mi több, léteznek olyan városok, ahol a két fél "együtt él". Ilyen például Lakeside is, ahol Meggie menedékre lel, mint emberi Összekötő a két csoport között. 

Meggie egy 24 éves, érettségben jócskán visszamaradott cassandra sangue lány (ha jól vágják meg, jósálmokat lát, melyek eufórikus élményt nyújtanak neki - ám megvannak a maga buktatói), akinek sikerült megszöknie fogvatartóitól. Minden esetlensége és tapasztalatlansága ellenére jókor toppan be jó helyre, így megkapja az udvar mogorva Farkasától az összekötői állást, mely védelmet nyújt számára üldözőitől. A lánynak innentől kezdve meg kell tanulnia egyedül boldogulnia az olyan hétköznapi dolgokban is, mint a mosás vagy a mikró bekapcsolása, közben pedig bele kell tanulnia feladatába, és ügyelnie kell az udvarban uralkodó szabályokra, hisz elég egyetlen baki, és vacsoraként végzi. A városka lakói pedig nem könnyítik meg a dolgát.  Tehát adott egy látszólag érett lány, tizenéves fejlettségi szinttel, és rengeteg vérszomjas, minden emberben prédát látó fenevad, aki csak arra vár, hogy lecsaphasson. 

A történet javarészt Meggie-re fókuszál, bemutatja miként fejlődik, tanul, és naiv ártatlanságával hogyan lopja be magát a városka lakói többségének szívébe. Nem fogok hazudni, lassú folyamat, sokszor mindenféle különösebb bonyodalom nélkül, ám annál meghatóbb. Látni, ahogy a kiszolgáltatott, Disney hercegnői-naivitású lány kőkemény szíveket lágyít meg, s éri el, hogy vérszomjas ragadozók porcelánbabaként óvják... csodaszép. (Mindenki megnyugtatására, ebben nincs semmi spoiler.)

Mindemellett Meg úgy hozza az ártalmatlan, védelemre szoruló, mindenkivel szemben segítőkész, jótét lelket, hogy az nem idegesítő. Roppant szerethető karakter, aki önnön hátrányai okán rengeteg mosolyfakasztó pillanatért felelős. 

És amikor társul hozzá egy kölyök Farkas, Sam is, akkor duójuk ténykedése kiveri a cukisági faktor csúcsát. Komolyan, ha másért nem is, de a Sam-Meg pillanatokért kihagyhatatlan a Vörös betűkkel. 

Szerencsére jócskán van még ok, amiért érdemes belevágni. Ilyen például a közösségi élet, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasan, mégis érdekes (engem kicsit az amish közösségekre emlékeztetett - jóval több szabadsággal), vagy a sok-sok rejtély. Titkok, látomások, nyomozás, régi legendák, háttérben mozgolódó, befolyásos alakok, ez mind megvan benne. De ugyanígy talál kedvére valót az is, akit a természetfeletti világ érdekel. Anna Bishop egészen varázslatos módon hozta össze a fantáziája teremtette lényeket a standard lényekkel. Jómagam például imádtam a "vámpírokat", vagy a pónikat, akik termetbeli változásra képes, természeti erőforrásokat befolyásoló-erővel rendelkező, kockacukor és répazabáló népség. 

Amit viszont nem találni a Vörös betűkkelben, az a romantika. Illetve ez így nem teljesen igaz. Érezhető a kémia, de mivel egyelőre sem ideje, sem helye nincs, meg is reked azon a "Csókold már meg, az isten szerelmére! Hát mindjárt kigyullad az Olvasó!" szinten. 

Mindent egybevetve, ha érdekel titeket a világ, kíváncsiak vagytok Meggiék történetére, akkor arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele! Megéri átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon. Ha valaki, én már csak tudom. A "Mi a fene ez? Mindjárt kiugrok az ablakon." állapotból eljutottam a "Hozzám ne merj szólni, olvasok!" és az "Ide a folytatást, de most azonnal" állapotig.  

A Vörös betűkkel lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb történet családról, barátságról, összetartásról, hűségről, és a másság elfogadásáról. Anne Bishop olyan világot és karaktereket teremtett, ahol és akikkel, minden viszontagság ellenére imádnék élni. Bár tulajdonképpen már a családjukhoz tartozom. Együtt szomorkodtam, dühöngtem, nevettem, olvadoztam és izgultam velük. Úgyhogy, ha valaki tudja, hol lehet Összekötői szerepre jelentkezni a Lakeside udvarba, akkor ne habozzon megosztani velem. Ó, és szeretnék egy saját Samet is! 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sam, Henry, Vlad, Erebus papa, Meggie, Tess, Simon és a pónik

Kedvenc jelenet: minden Meggie és Sam jelenet

Negatívum: lassú felvezetés

Borító: 5/2

Lakeside udvar térképe

Nyereményjáték

A könyvben különböző Mások által alkotott klánokról olvashatunk, akik gyakran felbukkannak. Mostani játékában könyvhöz kapcsolódóan minden állomáson találtok egy bizonyos klánt szimbolizáló, ábrázoló képet és ki kell találnotok, melyik klánra gondolunk.
Játékra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Insane Life
09/09 CBooks
09/11 Függővég
09/12 MFKata gondolatai
09/15 Dreamworld

Brigid Kemmerer - Spark

A kanóc meggyulladt... Gabriel Merrick pedig szó szerint a tűzzel játszik az Elementálok-sorozat második kötetében. A forróság nem csak a tűzet jelenti Gabriel számára, hanem félénk padtársa, a titkokkal teli Layne is.

Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!

Brigid Kemmerer: Spark - Szikra

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991855
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Vallató Péter
Tetszett? Vidd haza!

Fülszöveg:

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.

Saját véleményem:

Annak idején, a Storm értékelésemben Gabrielt emeltem ki, mint kedvenc karaktert. Egészen pontosan ezt írtam róla: "Az én kedvencem egyértelműen a lobbanékony, tűz elemmel bíró Gabriel lett. Az ő személyisége, karizmája egészen egyszerűen lehengerlő (...)". Ennek ellenére sokat lamentáltam azon, hogy folytassam-e a sorozatot, mert bár a hibái ellenére tetszett a könyv, hosszútávon mégsem hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy mindenáron olvasni akarjam a Merrick tesók történetének folytatását. Most viszont rettentően örülök, hogy megadtam neki az esélyt, hisz felülmúlta minden képzeletemet! És annak is örülök, hogy nem Gabrielé lett a kezdőkötet. Mégpedig azért, mert a Storm során bőven jutott időm megérteni, kitapasztalni, hogy Brigid Kemmerer a természetfelettit csak mellékes elemként alkalmazza. Ehelyett sokkal hangsúlyosabbak nála a különféle emberi érzelmek, -kapcsolatok, illetve azok alakulása, és ehhez jön extraként az elementál lét, valamint annak minden velejárója, nem pedig fordítva.
Ami a Szikrát illeti... kezdetben elképzelésem sem volt, miként folytatódhat a sztori Gabriel főszereplésével úgy, hogy jóformán Becca és Chris része sem lett lezárva, nem is beszélve a Becca apja jelentette csavarról.

Nos, a válasz igen egyszerű: ahogyan az elementálság meghúzódik a háttérben, úgy az Őrzőkkel való konfliktusuk is szépen lassan alakulgat, és minden egyes kötet hozzátesz valami apróságot a várható nagy fináléhoz (legalábbis bízom benne, hogy az valamivel látványosabb lesz, mint az eddigi fantasy rész). Ez a Spark esetében tényleg apróság, jóformán az elején és a végén kerül említésre.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Becca és Chris próbálkoznak a randizással, Huntert mindenki kerüli, Nick gyógyulgat, Michael viszi tovább a vállalkozását, Gabriel pedig újra és újra elemzi magában, mit rontott el akkor, amikor Becca apja elfogta ikertestvérét. Ám nem sokáig nyalogathatják sebeiket, ugyanis az, hogy Becca apja nem iktatta ki őket, egy sor új problémát vet fel. A veszély továbbra is fennáll, és ezért minden eddiginél fontosabb, hogy meghúzzák magukat.
A bökkenő csak az, hogy Gabrielt egyre intenzívebben foglalkoztatja az eleme, és míg a többiek könnyen kapcsolatba léphetnek a sajátjukkal, addig számára a tűzzel való érintkezés nem annyira egyszerű.
Folyamatosan gyűlik benne a feszültség, ami a legrosszabb pillanatban ki is tör belőle, s ennek hála magára haragítja a testvéreit (és mindenki mást a környezetében), nem is kicsit. A vitájuk annyira elfajul, hogy az ikertestvérként hozzá legközelebb álló Nick, kis híján megfojtja. Mindannyian őt okolják, és ez a helyzet a napok múlásával nem, hogy javulna, méginkább romlik. Gabriel végül ott talál menedéket, ahol soha nem gondolta volna: Hunter oldalán.
Kifejezetten érdekes látni, hogy a nagymenő, magabiztos, temperamentumos, szabadszájú fiú miként éli meg a magányt, s hogyan dolgozza fel azt, hogy a családja ennyire kiközösíti.
Gabriel érzései igazán emberire sikeredtek. Teljesen érthető eszmefuttatásokkal rukkol elő, s teszi mindezt úgy, hogy a karaktere nem csap át egy siránkozó, depresszív egyénné. A sérelmei és fájdalmai mellett ugyanúgy ott van benne a tűz és a szenvedély, mint máskor.
Hozzáteszem, vele ellentétben a többiek mérhetetlen haragját mind a mai napig nem tudom mire vélni. Lehet, hogy Gabriel hibázott, de az a szintű utálat, hiszti és vádaskodás, amit a nyakába zúdítanak... Beccát, a barátnőjét, Christ és Nicket olykor szívesen felképeltem volna, rettentően irritáltak. Néha még Michael is, bár ő azért komplexebb eset. A Gabriellel folytatott beszélgetéseit például nagyon szerettem. Jó volt bepillantani a múltjukba, és egy kis szeletét megismerni annak, miért lett olyan a legidősebb Merrick fivér, amilyen.
És ahogyan már említettem, Gabriel a sors furcsa fintoraként Hunter mellett találja meg a vigaszt, megnyugvást és minden egyebet, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elítélnék a másikat, segítenek egymásnak megtalálni önmagukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lángoló épületekben kell rohangálniuk és embereket menteniük titokban. (Ami bőven tartogat adrenalin dús pillanatokat)
De persze nem maradhat el a romantika sem, ami egy tizedikes lány, Layne képében érkezik. Gabriel akkor figyel fel rá, amikor a matekzseni megmenti őt egy röpdoga alkalmával.
Layne amúgy egy teljesen átlagos lány, igyekszik beleolvadni a tömegbe, nem visel kirívó ruhákat, nem pasizik, ehelyett a tanulásra és az igencsak bajos családjára koncentrál. Van egy siketnéma öccse, aki hozzá hasonlóan élcelődés tárgya a suliban, egy ügyvéd apja, aki szinte sosincs otthon, és egy olyan anyja, aki elhagyta őket, mivel nem tökéletesek. Emellett reggelente lovagol, és mindent elkövet, hogy szörnyű titkára ne derüljön fény.
Összességében egy igazán szerethető lány, főként azért, mert sok hősnővel ellentétben nincsenek idiótaságai. Nem akar több lenni, mint ami.
Gabriellel együtt nagyon aranyosak, imádtam az ugratásaikat, a felelsz vagy mersz játékukat, mely során fokozatosan megnyíltak egymásnak, továbbá a másikra való hatásukat. Érezhetően működött köztük a kémia. És pluszpont, hogy elérték nálam, hogy egyáltalán ne gondoljak arra, hogy ennek a történetnek természetfeletti elemeket is tartalmaznia kéne. Sőt! Őrzők és mindenféle hülyeségek helyett még többet akartam belőlük. 

Mindent egybevetve, nekem ez a rész ezerszer jobban bejött, mint a Storm. Teljesen magába szippantott. Ráadásul érdekesebb témákat feszegetett: iskolai erőszak, lovaglás, állatok szeretete, sportolók, önkéntes tűzoltósdi, és Layne testvére révén a jelelés. Talán azért is éreztem közelebb magamhoz a Szikrát, mert középsuliban nekem is volt egy siketnéma barátnőm, és Brigid Kemmerer annyira élethűen adta vissza azt, amivel ez jár, vagy ahogyan megnyilvánul, hogy újra felidéződtek bennem az emlékek, egy-egy jelelés, szinte kedvem lett volna mutogatni (igen, barátnőm miatt megtanultam). Úgyhogy én azt mondom, aki szerette az első részt, az mindenképp olvassa el, akit pedig nem annyira fogott meg, az is adjon ennek még egy esélyt. Sokkal pörgősebb, összetettebb, a szereplők is milliószor szerethetőbbek, és nem csak suliból áll a történet. Romantika, izgalom, humor, szenvedély és rengeteg tűz - ez mind a Spark.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Gabriel, Hunter, Layne

Kedvenc jelenet: az összes Gabriel-Layne, illetve a futás utáni Hunter-Gabriel beszélgetés

Negatívum: Chrisék viselkedése

Borító: 5/5

AxelJordan

AxelJordan nem más, mint a Spark borítójának előterében lévő modell, aki nem is annyira modell, mint inkább zenész. Csak és kizárólag két könyv fedlapján találkozhattok vele, melyből az egyik a Spark, a másik pedig a sorozat kiegészítő novellája, a Breathless. Megtalálhatjátok őt facebookon, twitteren, valamint a személyes honlapján.

Végül, de nem utolsósorban, íme néhány fotó róla:

Nyereményjáték

Azt ugye tudjuk, hogy Gabriel Merrick szeret a tűzzel játszani - és a tűz is szívesen játszana vele… Ahol pedig tűz van, ott előbb-utóbb felbukkannak a tűzoltók is, akik nagy szerepet kapnak a Szikrában.

A játék során jól ismert tűzoltókat mutatunk nektek különböző filmekből és sorozatokból, nektek a feladatotok, hogy felismerjétek őket, és megírjátok, mely filmben, vagy sorozatban láttátok őket.A nyeremény a Könyvmolyképző kiadó felajánlásában három példány a regényből! Sajnos csak Magyarországi lakcímmel rendelkező játékosok jelentkezését tudjuk elfogadni.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/09 Media Addict - Könyvtrailer
02/12 Insane Life - Tűzoltók
02/15 Dreamworld - AxelJordan
02/18 Bibliotheca Fummie - Idézetek

02/21 Deszy könyvajánlója

Brigid Kemmerer - Storm

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Storm - Vihar című regénye, az Elementál sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy vendég bloggerrel kiegészülve bemutatja Becca és a négy testvér titkokkal és veszélyekkel teli kalandját!

2014. augusztus 15-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Brigid Kemmerer: Storm - Vihar

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633738320

Oldalszám: ??? oldal

Fordító: Vallató Péter

Fülszöveg:
Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet -a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is. Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.

Saját véleményem:

Becca edzés után a kocsijához igyekszik, amikor valami zajra lesz figyelmes. Közelebb érve látja, amint két srác egy harmadikat püföl, aki képtelen felkelni a földről. Ezért Becca gyorsan bepattan az autójába, és azzal elijeszti a támadókat, ám azok nem sokkal később visszatérnek, hogy befejezzék, amit elkezdtek. 

Közben az összevert srác, Chris Merrick, köszönhetően a víznek, amit a lánytól kapott, kicsit magához tér, és elkergeti támadóit, de hazamenni már nincs ereje. Becca végül ugyan hazaviszi, de a Merrick testvérek nem fogadják kitörő lelkesedéssel. A legidősebb báty, Michael még el is kergeti.

Másnap, Becca munkahelyén megjelenik a két fiú a parkolóból, azzal a szándékkal, hogy kirabolják az állatboltot. Amikor a lány megpróbálja megakadályozni őket, nekitámadnak, és furcsa dolgokkal fenyegetőznek. Csakhogy betoppan egy farkaskutya, és a suliba érkező új srác, akit Beccához hasonlóan sokan piszkálnak. Míg a lányról az a pletyka kering, hogy lefeküdt a fél focicsapattal, addig Huntert azzal vádolják - meglehetősen fura kinézete miatt -, hogy a saját neméhez vonzódik. S noha a két támadó ismét elmenekül, azért még hátrahagynak egy vészjósló üzenetet Chrisnek, ezzel események láncolatát indítva el.

Brigid Kemmerer regényével jó ideje szemeztem, mivel a borítója első látásra megfogott. Tudom, tudom, soha ne a fedlap alapján válasszunk könyvet, de hát én is gyarló ember vagyok. 

A sztori kezdetén egy nagyon jó kis akciójelenetbe csöppenünk, ami tele van adrenalinnal, titokzatos félmondatokkal, és minden olyasmivel, amivel fel lehet kelteni az olvasó figyelmét. Ráadásul a főhősnőről is lerí, hogy nem szorul pátyolgatásra. 

Ez egyébként a későbbiekre vonatkozóan is igaz - egy-két dolgot leszámítva, mert például a báli jelenettől konkrétan az asztalba vertem a fejemet -, ugyanis Becca a helyzetek többségében használja a fejét, és megpróbálja összerakni a dolgokat.

Aztán ott vannak még a Merrick testvérek, akik különböző mentalitásuknak köszönhetően, így vagy úgy, de felcsigázzák az olvasót. Esetükben már a családi hátterüket is rettentően jó elgondolásnak tartom. Ha visszagondolok, ezidáig nem igazán olvastam még olyan könyvet, ahol meghaltak a szülők, és csak a négy fiútestvér próbálta fenntartani magát. És ha mindehhez hozzáadjuk a természetfeletti képességeiket is, akkor teljes a megsemmisülés. 

Az én kedvencem egyértelműen a lobbanékony, tűz elemmel bíró Gabriel lett. Az ő személyisége, karizmája egészen egyszerűen lehengerlő, és biztosra veszem, hogy sokaknál lesz ő még dobogós. De a szigorú és mogorva Michaelt is érdekes karakternek tartom, és annak ellenére, hogy sokáig fenntartásaim voltak vele szemben, mégis úgy vélem, az ő múltjában rejlik a legtöbb potenciál. 

Chris és Nick nehéz eset. Noha Nick Gabriel ikertestvére, mentalitásra a tökéletes ellentéte. Higgadtabb, nyugodtabb, megfontoltabb, és mindig ő csillapítja le a többieket. Részben emiatt, részben pedig azért, mert keveset szerepelt, nem igazán lehet hozzá érzelmileg kötődni. Chris viszont még nála is bonyolultabb. Az esetek döntő többségében aranyos, de kissé sótlan, ám amikor megjelenik Hunter, egyből feléled. Hunter kihozza Chris "jó"oldalát. 

És ezzel el is érkeztünk Hunterhez, aki új diákként toppan be a történetbe, és bár kimeríti a kötelező klisé pontokat, mégis van benne valami egyedi, amitől nem tudhatjuk, melyik oldalon is áll valójában. Azt viszont nem mondom, hogy nem lehet rájönni már a legelején, mi is ő valójában.

A regény egyik fő hibája a kiszámíthatóság. Szinte nem is tudnék olyat mondani, amit ne találtam volna ki jóval Becca vagy a többiek előtt. 

Emellett sajnálom, hogy az ütemes, természetfelettivel kevert kezdés után, a középszakaszon belassult a sztori, és suliba, dolgozni, randizni vagy a Merrick fiúk házához járáson kívül kevés akció történt, de szerencsére a végére bőségesen kárpótolva lettünk.

Számos alkalommal nyerhetünk betekintést a fiúk képességébe, és annak pusztítóerejű nagyságába. Az írónő bámulatos leírásokkal festette le a különböző elemek működését, és ezek a pillanatok lenyűgözőek voltak. Olyannyira, hogy a filmvásznon is megállnák a helyüket.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, akit foglalkoztatnak az elementálok, szereti a fantasy-t, nem rettenti el a kiszámíthatóság, vagy pár klisé, és szeretne négy, illetve öt rendkívüli srácot, és egy hihetetlenül aranyos, intelligens kutyát megismerni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Gabriel, Hunter, Casper

Kedvenc jelenet: minden, amiben Gabriel volt

Negatívum: bál

Borító: 5/5

Idézetek

"- Komolyan úgy gondolom, hogy be kellene vigyelek a kórházba. Minden bizonnyal eltörött a bordád. - És agyrázkódásod is lehet. - Onnan felhívnák a szüleidet.
- Miért? Szerinted van Quija-táblájuk?
Becca aggódva nézett Chrisre. A fiú szeme tágra nyílt.
- A szüleim meghaltak, Becca."

"Gabriel pólót húzott, sötétzöldet, rajta egy kamion ékeskedett, és egy felirat: Tegnap az anyádat vittem furikázni.
Becca szemöldöke felszaladt:
- Röhej!
Gabriel vigyorgott:
- Tetszeni akarok!"

"- Quinn!
Becca barátnője csak legyintett.
- Nem, szerintem lehet, hogy jól sejted. Egyértelműen bonyolult cselszövéssel állunk szemben, a célja pedig egyértelmű, hogy kibabráljon veled. Randira hív, aztán megvéd attól a benga állattól... Vajon mi lesz a következő? - Quinn szeme tágra nyílt a tettetett rémülettől. - A francba is, Bex, ugy nem fog valami igazán szörnyű dolgot csinálni? Mondjuk virágokat venni neked?"

 "- Úgy érted, nem Új Srác az igazi neved?
Becca erre megrúgta az asztal alatt.
- Ez nem igazság! Rajtam volt névtábla!
- Hunter a nevem. - A villája mozdulatlan volt, ahogy a fiú tekintete is, mellyel fogva tartotta Becca pillantását. - Akarjátok, hogy leírjam?
Aha, a telefonszámoddal együtt."

"- Ebben a tanévben én még nem keveredtem verekedésbe!
Beccának ezen a körülmények ellenére is mosolyognia kellet:
- Még csak szeptember van.
Gabriel legyintett:
- Részletkérdés."

"Egyetlen mozdulat megfojthat, megölhet, ám egy másik mozdulat simogatás vagy felhívás lehet. A szexet és az erőszakot csak néhány mozdulat választja el egymástól."

"(...) a fiúk úgy mérik a sikereiket a lányoknál, mint  bázisokat a baseballban. Első bázis, második bázis - és amikor összejön a hazafutás, visszamehetnek az alapvonalra, és várhatják a következő esélyt."

Nyereményjáték

A történetben fontos szerep jut a különféle ásványoknak, ezért mostani játékunk során egy kis ásványvadászatra invitálunk Benneteket. Nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található rövid leírás, valamint a hozzátartozó kép segítségével kitalálni, melyik kőre gondoltunk. Így esélyetek nyílik megnyerni a három nyereménykönyv egyikét!
Figyelem! Csak azon játékosok megfejtéseit tudjuk elfogadni, akik az összes kötelező feladatot megcsinálták!


Feladat:
1) Lájkoljátok a Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2) Fejtsétek meg, melyik állomáson melyik kő található, és írjátok be a nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
3) A Blogturné Klub blogján (www.blogturneklub.hu) található keresztrejtvénybe írjátok be az ásványok nevét, hogy megkapjátok a pirossal kijelölt fősor megfejtését. (Kötelező!)
4) A kiadó csak Magyarország területén belül postáz!
5) Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!

Gyógyító hatással bír az elmére és a testre; megnyugtató befolyással is rendelkezik. Erős a kapcsolata a Szellemmel.

a Rafflecopter giveaway

 

Nézzetek be a többi állomásra is

08/15 Bibliotheca Fummie - Elementálok
08/17 Nem harap a… - Borítók & folytatások
08/19 Deszy könyvajánlója
08/21 Kelly Lupi olvas - Chris interjú
08/23 Dreamworld - Idézetek
08/25 Insane Life
08/27 Vendég blogger
08/29 Media Addict