2022. szeptember 23., péntek

Colleen Hoover - Layla


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover lebilincselő regénye, a Layla. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Leeds és Layla különleges szerelmének történetét, mely egyszerre fájdalmas, különleges és felemelő. Vajon mennyit bír el egy szerelem?
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
Colleen Hoover: Layla
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635974160
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Sereg Judit

Fülszöveg:
A ​szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.
Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.
Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.
A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…
Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.
Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…
Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

Saját véleményem:
Colleen Hoover toronymagasan vezeti a kedvenc romantikus szerzőim listáját, így hát nagyjából mindenre és bármire vevő vagyok, ami a kezei közül kikerül. Kiváltképp akkor, ha feszegeti a saját- és az olvasó határait, márpedig a Laylával igen csak ezt teszi. Nem árt tehát felkészülni egy alaposan megtépázott  idegrendszerre.

"A vágy, hogy megcáfolj valamit, amitől félsz, erősebb, mint a rettegés attól, ami esetleg történhet."

A regény középpontjában Leeds és Layla különös párosa áll, s hogy mennyire nem hétköznapi is a kapcsolatuk, azt jól példázza a "Dupla adag szikszalagot ragasztottam Layla szájára" kezdetű első mondat. 
A történetet Leeds tolmácsolásában követhetjük végig, aki alapos részletességgel igyekszik feleleveníteni egy névtelen, rejtélyes nyomozó számára a Laylával való kapcsolatát, egészen az egy évvel korábbi megismerkedésüktől kezdve a jelenig, amikor is a lány odafent vergődik kikötözve. Nem egy tipikus love story felütés, ugye? Ahhoz hogy megérthessük, hogyan és miért fajultak idáig a dolgok, vissza kell repülnünk a múltba, Layla és Leeds megismerkedésének napjáig. Egészen addig, amikor a lány, nővére esküvőjén kissé kattant viselkedésével felhívja magára a legbelül haldokló basszusgitáros srác figyelmét. Kapcsolatuk kezdettől fogva gyors, heves és szenvedélyes, épp csak meglátják egymást, előbb az ágyban, majd egymás életében landolnak fenekestül felforgatva azt. S ez egészen addig jól is működik, míg Laylát támadás nem éri. Onnantól kezdve furcsán kezd viselkedik, nem önmaga, eltűnik az a bohém, életigenlő lány, akibe Leeds beleszeretett. 
A fiú, hogy mentse kapcsolatukat, úgy dönt, kibérli az időközben eladóvá vált hotelt, ahol megismerkedtek, csakhogy ahelyett, hogy rendeznék kapcsolatukat, felbukkan Willow, és az események egyre szürreálisabb irányt vesznek. Leeds válaszút elé kerül, döntése azonban valakinek az életet követeli. 

Őszintén szólva nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne spoilerezzek el semmit, mégis szavakba öntsem azt a rengeteg mindent, amit kiváltott belőlem. Merthogy a Layla minden idők legérzelemdúsabb és legkiakasztóbb regénye. Colleen Hoover szédítő mélységekbe és magasságokba űzi olvasóját, miközben tűréshatárig feszíti az idegeit. Erkölcsileg, szellemileg, érzelmileg és minden egyes létező módon szétcincál, és amikor már azt hinnéd, nem lehet tovább fokozni, akkor beviszi a legnagyobb gyomrost, ami létezik... de persze még ez sem elég. Szóval igen, a Layla egy baromi különleges regény, olyan, ahol nem csak Leedsnek és a többieknek kell megküzdenie azzal a sz.rcunamival, ami a nyakukba zúdul, hanem nekünk, olvasóknak is. A szapora szívveréstől, a dühön, a haragon és az undoron át, egészen az elképedésig mindenfélét kivált az emberből, miközben megmutatja, hogy a szerelem mennyire nem szorítható korlátok közé. Egyszerre zseniális és őrületes. Őrülten zseniális! Felháborítja, sokkolja és idegileg kicsinálja az embert, beférkőzik a gondolatai közé, beszivárog a sejtjeibe. 
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy érzelmileg tényleg nagyon intenzív és mély. Kibillent a komfortzónádból, elborzaszt, mégis imádod. Egyszerre utálod, undorodsz tőle és szereted. És amikor azt hinnéd, elértél az érzelmeid tetőfokáig, akkor jön CoHo és pofán vág jó atyásan. De úgy, hogy végképp idegroncs legyél.
Számomra minden idők egyik legjobb Colleen Hoover regénye lett a Layla. Minden egyes sorát imádtam! Annyira addiktív, zseniális és beteg! És persze nem véletlenül került rá kék pötty sem.

A regényen keresztül CoHo egy merőben megosztó témát jár körbe, olyat, amiben lehet hinni vagy nem... de legyen akárhogy is, úgy gondolom, neki sikerült olyanfajta megközelítést találnia, ami mindegyik csoport számára befogadható, s hit- és nézetrendszertől függetlenül érdekfeszítő. Már csak a tálalás miatt is. Itt ugyanis nem a szerelem kézzel fogható része a lényeg, hanem a lelki. Az, hogy ha megtaláljuk a másik felünket, minden más semmisé lesz: nem számít a tempó, a következmények, a józan ész és bizonyos erkölcsi kérdések sem. És ugyanígy nem számít a burok, vagy ebben az esetben a test sem. Egyszerűen csak szeretni szeretnénk. Így van ezzel Leeds is, aki egészen addig a pillanatig, míg nem találkozik Laylával, egy haldokló lelkű, fásult ember. Ám onnantól kezdve, hogy a lány belép az életébe, megtelik élettel: célt és lendületet kap, könnyen hoz meg sorsdöntő lépéseket, mi több, bele mer vágni abba, amit szeret. 
De mi van akkor, ha az inspiráció (jelen esetben Layla felszabadultsága) megszűnik, és az ember szép lassan ismét haldokolni kezd? Van az a pont, ahol tovább kell lépni, vagy a múlt oltárán kényszerűen feláldozható önnön boldogságunk? Bűn továbblépni és azt választani, ami valóban boldoggá tesz minket? Egyáltalán: a szerelem örökre szól? Vagy csak addig tart, míg benne vagyunk, és ha jön valaki új, elfelejtjük, milyen jónak is tartottuk korábban azzal a másikkal? Ez, valamint a létezés kérdése az, amit CoHo a történet során boncolgat.
A Layla tehát nem egy szokványos történet, de ha belevágsz, azt tanácsolom, tarts ki a végéig, még akkor is, ha utálsz mindenkit és idegileg kikészülsz. Megéri.

Szívből ajánlom minden CoHo-, illetve para-románc rajongónak. Colleen Hoover nem csak érzelmeket képes félelmetesen jól átadni, de atmoszféra teremtésben is remekel. Szóval, ha szeretnél egy lúdbőröztető, szívettépő, cseppet sem szokványos szerelmi történetet a kezedben tartani, akkor ne hagyd ki Layla történetét. Garantáltan fel fog rázni!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Leeds, Willow
Kedvenc jelenet: Layla, Layla, Layla
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Colleen Hoovertől megszokhattuk már, hogy csodálatos férfi karakterekkel ajándékozza meg olvasóit, Leeds sem kivétel ez alól. Így hát mostani játékunk során a CoHo srácoké lesz a főszerep! Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki mondhatta, és a teljes nevét (vezeték és keresztnév) beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Ez a lány darabokra töri a lelkem ablakát, és bemászik rajta.”




Nézzetek be a többi állomásra is

09/23 Dreamworld
09/25 Sorok Között
09/27 Kelly és Lupi olvas
09/29 Veronika’s Reader Feeder
10/01 Fanni’s Library
10/03 Csak olvass!
10/05 Csak olvass! - Idézetek
10/07 Dreamworld - Borítók
10/09 Readinspo

2022. szeptember 22., csütörtök

Melanie Harlow - Édes szívtipró

 
Melanie Harlow: Man Candy - Édes szívtipró
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635970476
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Boros Csilla Andrea

Fülszöveg:
Te mit tennél, ha kamaszkorod bálványa újra felbukkanna az életedben?
Quinn visszajött.
Nemcsak itt van a városban, hanem ráadásul pont az alattam lévő lakásba költözött. És olyan jól néz ki, hogy legszívesebben felfalnám. Tehát legjobb, ha távol tartom magam tőle. De képtelen vagyok.
A szex lélegzetelállító (szerintem a ház alapzata is belereng), de Quinn nem fog átverni – ezúttal nem.
A marketinges tanulmányaim és a reklámszakmában eltöltött öt év megtanított arra, hogy az „igaz szerelem” csak tündérmese, amivel rúzsokat, gyémántot és parfümöt adnak el.
A valóságban nem létezik.
Quinn szerint tévedek, és ezt be akarja bizonyítani.
Szerintem őrült, így állok elébe a kihívásnak. Lehet, hogy ezzel követem el életem legnagyobb hibáját?
Szexi és vicces történet második esélyről és az igaz szerelemről – ami lecsap rád, akár hiszel benne, akár nem.
Ne próbálj ellenállni Quinn-nek! Tarts Jaime-vel, és fald fel te is ezt az édes szívtiprót!

Saját véleményem:
Vannak időszakok, amikor szeretek hátradőlni és egyszerűen csak élvezni, hogy sodródom a történettel, amikor nem vágyom szövevényes szálakra, észveszejtő kalandokra, csak és kizárólag habkönnyű romantikára. Melanie Harlow regényére is ezért esett a választásom.

"Hinned kell abban, hogy van valahol valaki, aki hozzád tartozik, és csak idő kérdése, hogy mikor találtok egymásra."

A Man Candy egy tipikus második esély sztori, ami tökéletesen hozza, amit egy limonádétól remél az olvasó: vicces, fiatalos, szexi, szertelen, egyszerű és gördülékeny. Se több, se kevesebb. Legalábbis egy bizonyos pontig. 
Ahogy már említettem, olykor jólesik elengedni a gyeplőt és hagyni, hogy vigyen a történet. Quinn és Jaime újra egymásra találása, a srác romantikus alkata és a lány elköteleződés fóbiája jó alapnak is tűnt ehhez, élveztem a korukból adódó pimaszságot, a hevességüket, és mivel gyengéim a második esély sztorik, az évődő próbálkozásaikat is. Jókat mosolyogtam azon, ahogy hergelték egymást, és kifejezetten tetszett, hogy a férfi főhős, Quinn, ismerve a lány álláspontját, terelgette előre, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa számára, igenis létezik szerelem... de aztán valami megváltozott. Eltűnt az a hangyányi cselekmény, ami az ilyen típusú sztorikat végigkíséri, és átvette az uralmat a testiség. Nem kicsit, nagyon. Én pedig nem győztem kamillázni, hogy mi mehetett ennyire félre: az én elképzeléseim a limonádé jellegű könyvekről vagy a túltolt szexualitás.
Tudom, hogy manapság majd' minden regény elengedhetetlen kelléke a szex, főként akkor, ha elhagyjuk az ifjúsági zónát, na de egy édes-aranyos történettel kecsegtető fülszöveg után valóságos hidegzuhanyként ért az a műsorsorozat, amit Quinn és nimfomániás Jaime rendezett. Volt itt minden a BDSM szextől kezdve a faldöngetésig... Amivel önmagában nem lett volna bajom, csakhogy senki és semmi nem utalt arra, hogy egy Szürke 50 árnyalatát lepipáló regénybe készülök fejest ugrani, aminek az egyetlen központi eleme a testiség lesz. 
A történet eleje nagyon jól indult, jókat kuncogtam rajta, Quinn pedig teljes mértékben levett a lábamról, de aztán annyira megcsömörlöttem a sok együttléttől és attól, hogy jóformán semmi egyéb célja nem volt a történetnek, hogy a kötet rövidsége ellenére alig bírtam átvergődni rajta. Ettől függetlenül nem mondom, hogy rossz, egyszerűen csak elsiklottunk egymás mellett. Nem nekem íródott.
Az Édes szívtiprót elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a főként testiségen alapuló romantikus regényeket vagy rajonganak a second chance románcokért. Ráadásul nagy előnye, hogy önállóan is olvasható.


Pontszám: 5/2
Kedvenc szereplő: Quinn
Kedvenc jelenet: kajáldás
Negatívum: szex, szex, szex
Borító: 5/5
Sorozat: After We Fall #1, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!

2022. szeptember 20., kedd

C. S. Pacat - Hercegi csel


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik C. S. Pacat nagysikerű sorozatának folytatása, a Hercegi csel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Laurent és Damen intrikával, árulással, meghökkentő fordulatokkal és fergeteges kalandokkal teli történetét, melyben a palotai életet a csatatér végletes világa váltja fel.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
C. S. Pacat: Hercegi csel
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635973293
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
„Fogalmuk sem volt, mit tesznek, amikor nekem ajándékoztak téged.”
Így, hogy országaik a háború szélén állnak, Damen és új gazdája, Laurent herceg kénytelen lecserélni a palotabéli intrikákat a csatatér végletes világára, miközben a határ felé tartanak, hogy megakadályozzák egy halálos terv megvalósulását.
A személyazonosságát titkolni kényszerülő Damen azon kapja magát, hogy egyre jobban vonzódik a veszélyes és karizmatikus Laurenthez.
Ám miközben a két férfi között elmélyül a lassan kibontakozó bizalom, mindkettejük múltjában olyan titkok rejtőznek, amik halálos csapást mérhetnek rájuk…
Kövesd őket útjukon!

Saját véleményem:
A sorozat iránti rajongásom mit sem csorbult az elmúlt év során, mialatt epekedve vártam Laurent és Damen történetének folytatását. Azonban azt kell mondanom, hogy minden egyes nap, óra, perc és másodperc megérte, ugyanis a folytatás még nyersebb, szövevényesebb, akciódúsabb és szenvedélyesebb lett. Én pedig végérvényesen belezúgtam Laurentbe.

– Nem naiv dolog megbízni a családodban – jegyezte meg Damen.
– Nekem elhiheted, hogy az – mondta Laurent. – De nem tudom, kevésbé naiv dolog-e, ha azon kapom magam, hogy olykor megbízom egy idegenben, a barbár ellenségemben, akivel nem bántam kesztyűs kézzel.

A második részben Laurent és szedett-vedett csapata maga mögött hagyja a vere-i palotát, hogy nagybátyja utasítására hadba vonuljon. Pontosabban fogalmazva olyan csatába, ami csak és kizárólag Laurent bukásával és halálával érhet véget. A Kormányzó egyetlen tényezővel viszont nem számol, méghozzá azzal, hogy Laurent és rabszolgája, az akielosi trónörökös, Damen fortélyos párost alkotnak együtt. Damen harci jártassága és Laurent ravaszsága olyan elegyet képez, ami a létszámbeli hátrányukat is könnyen ellensúlyozhatja... már amennyiben megbíznak egymásban és képesek szövetségesekként működni. Az ész, a taktika és az érzelmek csatája ez, ahol a karaktereknek felül kell kerekedniük önmagukon, sérelmeiken, múltjukon, s eldönteni, merre húz a szívük, vagy épp mit jelent számukra a hűség. Érzelmileg rendkívül kiélezett, sodró lendületű történet, olyan, amit képtelenség letenni. 

Ebben a részben Damennek és Laurentnek, a két ellenséges hercegnek együtt kell működniük, s megbízniuk egymásban, hogy kurta seregüket felkészíthessék a sorsdöntő ütközetre. Ez pedig nem egyszerű feladat: a legtöbben tapasztalatlanok, soraikban árulók bujkálnak, ráadásul az emberek többsége nem tiszteli a herceget. A párosra nem kisebb feladat hárul, mint húzni az időt, kicselezni a Kormányzót, új útvonalakat találni és elemezni, kifüstölni az árulókat, bebizonyítani a herceg rátermettségét és szalonképes csapatot faragni az emberekből. A hangsúly tehát a felkészülésen van, amit olykor megtör egy-egy csata, mégis nagyon pergő cselekményű. Laurent és Damen sokkal nagyobb játékteret kap, külön kis küldetésekre indulnak, melyek során alkalmuk nyílik megismerni a másikat, s szavak helyett tettekkel bizonyítani.
Szeretem az olyan könyveket, amiknél elsősorban nem azon van a hangsúly, hogy milyen neműek a főszereplők, hanem az érzelmeken. Ha van egy jól működő kémia, ami eléri, hogy én, az olvasó epekedve drukkoljak azért, hogy összejöjjenek már, akkor a szerző valamit nagyon jól csinál. És itt piszkosul ez a helyzet. Damen és Laurent között érintések nélkül is olyan erejű szexuális feszültség van, hogy sokszor magam is elcsodálkoztam rajta, hogyhogy nem lobbant még lángra a telefonom. Kettejük érzelmi tánca pattanásig feszített, sistergő, már-már kézzel fogható. De persze önmagukban is zseniális karakterek.
Szerettem Damen vívódását a hazája és Laurent, a kötelesség és az érzelmei között, Laurent pedig egy tipikus morally grey figura, olyan csavaros és ravasz észjárással, hogy nem győztem a földről összekaparni az államat. Hidegvérű, számító, kiszámíthatatlan rohadék - de én épp ezért imádom olyan nagyon.

A Hercegi csel nálam bekerült az idei év legjobb olvasmányai közé: hangulatos, érzelemdús, intrikus. Remekül hozza a háború előtti felfokozott állapot gyomorszorító idegességét, amikor elég egy szikra ahhoz, hogy minden lángra kapjon. Egyetlen szóval tudnám illetni: briliáns!
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a cselszövésekkel teli, egyáltalán nem finomkodós,  felfokozott érzelmi állapotú, humorral finoman átszőtt regényeket. Egyvalamire azonban felhívnám a figyelmet: rég találkoztam ennyire szemét függővéggel! Kegyetlen.


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Laurent
Kedvenc jelenet: bordély, fogság, párbaj, az éjszaka, és az utolsó kérés
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A rab herceg #2
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a mozivásznak híres háborús hőseié lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy fotót, mely egy filmes vagy sorozatos harcost ábrázol, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karakter nevét és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/20 Dreamworld
09/22 Hagyjatok! Olvasok! - Borítók
09/24 Readinspo
09/26 Dreamworld - Idézetek
09/28 Hagyjatok! Olvasok!
09/30 Utószó
10/02 Sorok Között - Interjúfordítás

2022. szeptember 16., péntek

Vi Keeland & Penelope Ward - Hate Notes

 
Vi Keeland - Penelope Ward: Hate Notes - Adok-kapok
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635971046
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Kereki Noémi

Fülszöveg:
Ez ​volt a leggyönyörűbb szerelmes levél, amit valaha olvasott. Bárcsak neki írták volna!
Minden egy esküvői ruhába varrt titokzatos kék üzenettel kezdődött.
Valami kék.
A sosem viselt menyasszonyi ruhámat mentem eladni egy használtruhaboltba. Ekkor találtam meg egy másik menyasszony „valami régijét”. Egy lélegzetelállító, tollas, egyedi tervezésű ruha bélésébe volt tűzve a legszebb üzenet, amit valaha olvastam: „Köszönöm, hogy valóra váltottad minden álmom.”
A kék levélpapíron dombornyomással a Reed Eastwood név szerepelt, aki nyilvánvalóan a földkerekség legromantikusabb férfija lehetett. És mint kiderítettem, a legvonzóbb is. Bárcsak itt véget értek volna az igaz szerelemmel kapcsolatos képzelgéseim! Mert azóta megtudtam egyet s mást Mr. Romantikáról. Arrogáns, cinikus és lekezelő. Én aztán tudom! A sors fintorának köszönhetően ráadásul még az új főnököm is.
De ez nem fog megakadályozni abban, hogy kiderítsem, mi a története az utolsó szerelmes levelének. Annak a szerelmes levélnek, aminek nem a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” lett a vége. Az a történet azonban semmi ahhoz képest, ami köztünk van kibontakozóban. Egyre forróbb, csábítóbb és meglepőbb – őrjítőbb, mint bármi,
amit el tudtam volna képzelni.
Valami új.
De fogalmam sincs, hogyan fog végződni…
Hagyd, hogy magával ragadjon!

Saját véleményem:
Sokszor említettem már, hogy Vi Keeland neve számomra egyet jelent a kikapcsolódással. Az általa írt regények feltöltenek és végtelenül szórakoztatnak, ezért előszeretettel nyúlok hozzájuk, ha valami könnyedre, ugyanakkor minőségire vágyom. Penelope Wardtól ugyan nem olvastam még túl sok mindent, de amit igen, azt szerettem. Kettejük elegyéről pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy bombasztikus!

"– […] ki kell találnod, hogyan szeresd azt az életed, amid most van, amíg azon az életen dolgozol, amit szeretnél."

A fentebbiek tekintetében arra számítottam, hogy az Adok-kapok is egy könnyed, kissé túlfűtött, humoros románc lesz, ami lényegében igaz, ám Reed titka némileg árnyékol rajta. No nem nagyon, épp csak annyira, amennyire a történetnek szüksége van rá; ráadásul a szerzőpáros humora kellő mértékben egyensúlyozza is ezt az állapotot.
Ahogy azt már megszokhattuk Vi Keeland és Penelope Ward duójától, ezúttal is egy igazán mókás nyitánnyal vetjük bele magunkat az eseményekbe. A regény hősnője, Charlotte, meghiúsult esküvőjét követően arra készül, hogy beadja menyasszonyi ruháját egy használtruha boltba, csakhogy az üzletben beleszeret egy másikba, aminek a bélésében gyönyörű üzenet rejlik. Minden észérvet sutba hajítva hazaviszi a másik ruhát, és kissé ittasan nekiáll kinyomozni, ki írhatta azokat a sorokat. Hamar megtalálja a szerzőt, s innentől kezdve Charlotte mindent elkövet azért, hogy megismerhesse a kék cetlis férfit. Olyannyira, hogy a puszta szerencsének köszönhetően kollégákká válnak. Új munkája pedig lehetőséget teremt arra, hogy ostrom alá vegye a zárkózott Reedet, s meghódítsa.

A cselekményt akár klisésnek is nevezhetnénk, hisz egyértelműen Charlotte és Reed egymásra találása kerül fókuszba, viszont az a helyzet, hogy a szerzők csavartak egyet a dolgon, és ezúttal a páros női tagja válik rámenőssé, ő az, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy kibillentse főnökét megszokott stabilitásából. Charlotte személyében egy kissé szerencsétlen, ámde vidám, szeleburdi lányt kapunk, aki életkörülményei ellenére próbálja élvezni az életet - például úgy, hogy listát ír arról, miket szeretne még megvalósítani. Míg Reed tipikus hűvös, kissé arrogáns macsó, az a típus, aki látszólag csak és kizárólag a munkájának él. A valóság viszont egészen más, Reed valójában egy érző, melegszívű fickó, akinek megvannak a maga indítékai arra, miért nem akar kapcsolatba bonyolódni - azon túl is, hogy nem olyan régen hiúsult meg az esküvője. 
Hosszú és rögös út vezet kettejük egymásra találásáig: ahhoz, hogy Charlotte meghódíthassa Reedet, rengeteg falat kell lerombolnia, ám az együtt átélt hol mókás, hol hajmeresztő élményeik - melyek sokszor túlmutatnak az irodai környezeten, s egészen vad helyekre vezetnek - egyre közelebb és közelebb sodorják őket egymáshoz. És ehhez bizony nagyon jó löketet ad Charlotte zakkant listája. A regény fő kérdése viszont nem az, hogy valójában szeretik-e egymást, hanem az, hogy lehet-e közös jövőjük.

Az Adok-kapok egy lassan építkező, ám annál érzelmesebb olvasmány, amiben a karakterek együtt és külön-külön is hosszú utat tesznek meg a kezdet és végpont között. Megannyi hullámhegy és -völgy tarkítja útjukat, amik hol mosolyt csalnak az olvasó arcára, hogy pedig könnyeket. Rengeteg őrült, mókás, meghökkentő vagy éppen szívfájdító pillanatnak lehetünk tanúi, és persze a szenvedély sem hiányozhat.
Elsősorban tehát a zsáner rajongóinak ajánlom, azoknak, akik szeretnének egy érzelmes, mégis humoros könyvet tartani a kezükben, olyat, ami egyszerre bohókás és komoly, perzselő és megrendítő.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Reed, a nagyi és Charlotte
Kedvenc jelenet: mókusos, hűtős
Negatívum: Charlotte nyomulása néha sok volt
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2022. szeptember 7., szerda

Astrid Scholte - Négy halott királynő

Astrid Scholte: Négy halott királynő
 
Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789635822928
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:
Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja.
A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli.
Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg…
Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Saját véleményem:
Astrid Scholte regénye azóta piszkálta a fantáziámat, mióta megláttam a csodaszép magyar borítóját. A borítót, ami alapján - a fülszöveg ellenére is - könnyű téves következtetéseket levonni. Na nem a történet minőségét, sokkal inkább a zsánerét illetően.
Töredelmesen bevallom, hogy én egy ízig-vérig fantasy kötetre számítottam királynőkkel, orgyilkossal, titkokkal, intrikákkal és minden egyébbel megfűszerezve, ami elengedhetetlen egy izgalmas sztorihoz. A Négy halott királynőben mindez megvan,  azonban sokkal inkább sorolható a sci-fi és disztópia zsánereibe, mintsem a fantasyébe. De hogy ez baj lenne? Nem, cseppet sem!

"– Néha egyszerűen azért vallunk kudarcot, mert arra vagyunk ítélve, nem pedig sikerre.
– Néha pedig a kudarc a siker kezdete."

Élt egykoron egy király, aki négy feleséget hagyott maga után. Ezek a nők úgy döntöttek, négy egységes részre darabolják Kvadriát, és mindegyikük egy-egy rész felett fog uralkodni. Hogy kötelességükről ne vonja el más a figyelmüket, létrehoztak egy szabályrendszert, melynek értelmében megállapodtak, hogy a majdani királynők nem pazarolhatják idejüket szerelmi viszonyokra, kötelesek negyvenöt esztendős korukig leányutódot nemzeni, akit a saját kvadránsában, anyjától távol nevelnek és készítenek fel az uralkodásra, illetve, hogy megkoronázásuk után nem hagyhatják el többé az aranykupolás palotát, ahol együtt, közösen élnek és uralkodnak. Sok-sok generáción át mindez működött is, azonban történetünk jelenében rengeteg titok, ármány, vágy és káosz gyengíti Kvadria uralkodóházát, ami jogos örökösök híján romba dőlni látszik, amikor valaki elkezdi meggyilkolni a királynőket. 

Hat nő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket, ami egyszerre több idősíkon játszódik. Egyrészt mind a négy kvadriai királynő saját fejezet(ek)et kap, melyek során megismerhetjük őket, a személyiségüket, a mások elöl gondosan leplezett álmaikat, vágyaikat, viszonyaikat, titkait - amikből bőven kijut. Hiába a szigorú szabályok, a négy uralkodó is ember: éreznek, sóvárognak, terveket szövögetnek. Mindemellett pedig az egymással kialakított királynővéri viszonyuk sem annyira egyértelmű, mint ahogy a  látszat mutatja. Zsarolás, titkos viszony, sorsdöntő titok és megannyi intrika szövi át Harmónia palotájának sötét, veszélyekkel teli folyosóit, ahol a halál árnyként suhan keresztül. 
A királynők fejezetei közé ékelődve azonban megismerhetünk egy másik történetet és sorsot is, Keráliáét, az ugyancsak súlyos titkokat rejtegető tóriai tolvajlányét. Fiatal kora ellenére Kerália a tolvajhálózat legjobbja, ügyesen emel el bármit, amire főnöke rámutat, legyen szó ékszerről vagy különleges információkat rejtő chipekről. Ezenfelül Kerália az események legfőbb mozgatórugója és a külvilági kalauz is. Míg a királynők révén a palotabéli élettel és rendszerrel ismerkedhetünk meg, addig a családjától megszökött, nincstelen lány végigkalauzol minket a tóriai bűnbandák alvilági központjától kezdve két másik kvadránson, melyek során bepillantást nyerhetünk abba, miként is él a nép. 

A történet egyik legsarkalatosabb pontja a világépítés. Astrid Scholte egy igazán komplex világot álmodott meg, melynek történelme épp olyan hangsúlyos, mint egyes részei. Kvadria négy, egymástól jócskán eltérő részre oszlik mind fejlettségét, mind színvonalát, mind pedig eszméit tekintve: Árkia a legvisszamaradottabb, ahol földműveléssel foglalkoznak és elutasítják a technikát, míg a zord, hideg Eóniában felhőkarcolókban élnek az emberek, kiölve magukból minden érzést. Itt még azt is megszabják genetika alapján, kinek mikor kell meghalnia (igen, mesterséges elaltatással). Ezzel szemben Lüdiában a művészeteké, a féktelen élvezeteké és a bohém életé a főszerep, Tória pedig egyféle kikötőként és kereskedelmi központként működik. Illetve itt üzemel a Dokk, ami a sötét üzelmek központja, s itt húzza meg magát Kerália is.
Az első száz oldal főként a világ feltérképezésére szolgál, ami őszintén szólva elég megterhelő és unalmas. Nehéz átlátni a nagy egészet, amin a különféle cirkalmas elnevezések sem segítenek. Mindazonáltal érdemes átrágni magunkat rajta, mert a folytatás igazán kalandos, fordulatokban és cselszövésekben gazdag. 

Keráliának sikerül egy eóniai futárfiútól ellopnia egy olyan chipet, ami tartalmazza a négy királynő halálának pontos részleteit, s amikor a lány válik a gyilkosságok egyetlen tudójává, megkezdődik az üldözés. Egykori barátja és főnöke hajtóvadászatot indít ellene, miközben a meglopott eóniai futár, Varin válik Kerália egyetlen szövetségesévé. Bizalmatlanságuk ellenére kénytelenek lesznek megbízni egymásban és kideríteni ki és mi áll a gyilkosságok hátterében.
Az erkölcstelen tolvaj, valamint a talpig becsületes futár versenyfutása az idővel és ellenségeikkel nem csupán ütemes folytatást, de vérpezsdítő kalandot és tengernyi érzelmet ígér, mely során hőseinknek szembe kell nézniük múltjukkal, s mindazzal a teherrel, ami a lelküket nyomja, miközben gyengéd érzelmek lobbannak közöttük. 
Vajon mikor jön el Varin halálnapja? Mi nyomja Kerália szívét? Kié lesz a HIdRa nevű csodaszer, mely megmenthet egyetlen életet? És a legfontosabb: ki áll a gyilkosságok hátterében?
 
A Négy halott királynő a lassabb indítás ellenére egy pergő történet, amiben senki és semmi nem az, aminek látszik. Ha szeretitek a nyomozós, meghökkentő csavarokkal tűzdelt, intrikákon alapul történeteket, akkor szívből ajánlom. Akkor is, ha nem vagytok oda a romantikáért, ugyanis Kerália és Varin kapcsolata leheletfinomságú, épp csak annyira van jelen, hogy még jobban összekuszálja a dolgokat. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a karakterekre, azok mozgatórugóira, valamint múltjukra.
Hangulatában engem sokszor emlékeztetett a Hat varjúra, illetve A beavatottra, és bár eleinte furcsa volt a piszkos, bűnözőktől hemzsegő kikötői légkör, a technológiailag csúcson járó, steril Eónia és a palota középkori atmoszférájának keveréke, idővel mégis szépen összeállt az egész. Szerettem Kerália küzdelmeit, és azt, ahogyan pimaszságával előcsalogatta az érzelemmentes Varin érző oldalát, a nyomozás pedig elképesztett. Mint ahogyan a hatodik narrátor, akinek maradjon rejtve a kiléte. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Kerália, Varin
Kedvenc jelenet: a palotabéli "nyomozás", Varin titkos álma
Negatívum: sajnálom, hogy a nevek magyarosítva lettek, semmi értelme, mivel nem beszélőnevek, így meg inkább csak gyerekes és idegen
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2022. szeptember 4., vasárnap

Serena Valentino - Anyád a tét


A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb része, az Anyád a tét. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Gothel és nővérei történetét, a három boszorkányét, akik soha nem hagyták még el anyjuk, a Holtak királynőjének birodalmát. Tartsatok velünk, és ismerjétek meg Nyanya banya szívfájdító múltját, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
Serena Valentino: Anyád a tét
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635841974
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:
Mindenki jól ismeri a bűvös aranyvirágról szóló mesét, melyre egy vén boszorkány áhítozik, hogy segítségével fiatal és szép maradhasson. Ám az mégis egy beteg királynőé lesz, akinek aztán varázslatos hajú leánya születik. A boszorkány, aki nem hajlandó lemondani a virág varázserejéről, elrabolja a kis hercegnőt, majd egy toronyba zárja, és sajátjaként neveli fel. A hercegnő végül mégis rájön, hogy ki ő, és legyőzi a vén boszorkányt.
Ám ez csak a történet egyik fele. Mi a helyzet a vén Gothellel? Honnan jött? És hogy bukkant rá a varázserejű virágra? Íme, egy változat az ő történetéről, mely évszázadokig a homályban maradt… egészen mostanáig. Egy mese anyákról és lányokról, fiatalságról, és sötét mágiáról. Ez a Banya története.

Saját véleményem:
A Gonosztevők világa - címszereplőihez méltón - végtelenül sötét és baljóslatú. A Disney mesék színes-szagos, habos-babos hangulatától eltérően Serena Valentino egészen új perspektívába helyezi a már jól ismert történeteket, egyszersmind lehetőséget biztosít arra, hogy az olvasó megismerhesse az érem másik oldalát: a főgonoszokét. Azokét, akikre szeretünk eredendően bűnösként gondolni. 
De mi van akkor, ha a múltjukat mélyen átitatja a fájdalom, ha ők is - mint oly' sokan mások -, csupán szeretetre, törődésre vágytak egykoron, ám valami folytán környezetük áldozataivá váltak?

"- (...) A világ sötét, önző és kegyetlen hely. Hacsak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik."

Az Anyád a tétben Nyanya banya történetével ismerkedünk meg, s ahhoz, hogy megértsük, miként válik azzá a mániákus banyává, aki elrabol egy csecsemőt és toronyba zárja tizennyolc esztendőre, vissza kell repülnünk az időben pár száz évet. Egészen addig a fiatal Gothelig, aki nővéreivel (Azáleával és Kankalinnal) a holtak erdejében él. Anyjuk, Manea a történelem egyik leghatalmasabb és legrettegettebb boszorkánya, a holtak királynője, aki mit sem törődve lányaival, leginkább féltett raponc virágjait ápolgatja, miközben gyermekei arról álmodoznak, milyen lehet a határon túli élet. 
A holtak erdejének monotonitása azonban végleg megszűnik azon a napon, amikor a falusiak megszegik az alku rájuk eső felét, s holtaikat immár nem adják át Maneának. A királynő kegyetlen és brutális megtorlása után Gothelnek és nővéreinek választaniuk kell: felveszik végre anyjuk vérét s erejét, ezzel mintegy összekapcsolódva egymással, vagy gyáván megfutamodnak? Gothel másra sem vágyik, nővérei viszont kevésbé eltökéltek. Kanka és Azálea nem akar ártatlanokat gyilkolni, arra sem vágynak, hogy ők irányíthassák a holtakat... életre, színekre áhítoznak, ami a kopár, sötét, halott vidéken nincs jelen. Ugyanakkor Gothel szeretne anyja nyomdokaiba lépni, királynővé válni és továbbvinni családjuk örökségét úgy, hogy közben szeretett nővéreitől se kelljen elválnia - hisz ők az elsők számára.

Gothelék mottója ("A három nővér. Együtt, mindörökké.") a regény legmeghatározóbb eleme, egyben mozgatórugója is. Testvéri szeretetük felülírja önnön vágyaikat, befolyással bír tetteikre, de még az élet-halál véglegességén is túlmutat. 
Mélyen megható a három lány egymás iránti, s nem utolsósorban feltétel nélküli szeretete, ami rendre visszaköszön a történet több pontján is, s olyan témákat feszeget, mint az elengedés, a görcsös ragaszkodás, vagy éppen a másik boldogságának megteremtése. Három, látszólag nagyon különböző karakter, a szívük mégis egyszerre és ugyanazért dobban: egymásért. És ettől lesz igazán gyönyörű az ő sztorijuk, attól, hogy mind Kanka, mind Azálea, mind pedig Gothel vágyik valamire, mégis képesek beáldozni azt annak érdekében, hogy a másiknak jó legyen. Áldozatuk azonban néha túl sokat követel tőlük: az életüket (nem feltétlen a szó szoros értelmében).
Épp ezért ez a már-már fanatikus rajongás olyan morális kérdéseket is felvet, mint az, hogy: hol húzódik a határ a szeretet és az őrület között? Illetve arra is választ keres, hogy mennyire és milyen mértékben szabad beleavatkoznunk mások életébe vagy épp halálába. Mi az a pont, ahol meg kell állni?
Serena Valentino nagyon távolról indítja Nyanya Banya történetét, olyan irányból, amire szerintem a legtöbben nem is gondolnánk, egy ponton viszont valóban értelmet nyer a virág iránti őrült rajongása, na meg a távollétei.

Az Anyád a tét karakterközpontú, szinte végig Gothelé a narratív főszerep, ami határozottan a kötet előnyére válik. Nincsenek szerteágazó szálak, felesleges karakterek, drámák, csak és kizárólag a Sötét nővérek jelennek meg és jó szokásukhoz híven kuszálják össze az eseményeket. Két boszorkánytrió, s az ő felülírhatatlan testvéri kötelékeik. Ennyi, se több, se kevesebb. Na meg jó adagnyi élőhalott.
Ezzel pedig el is érkeztünk a könyv atmoszférájának témájához, amiről úgy érzem, illik szót ejtenem. Szinte minden egyes résznél kiemeltem eddig a sötét, komor, mételyező hangulatot, ami átitatja a lapokat. Ám azt kell mondanom, a sorozat korábbi kötetei közül egyik sem volt ennyire creepy és dark, mint az Anyád a tété! Parancsszóra feltámadó, foszladozó holtak, sírokkal teli, komor erdő, kegyetlen mészárlások, családgyilkosságok, hollók és egy sor olyasmi, amivel a legvadabb rémálmaimban se szeretnék találkozni. Tim Burton viszont határozottan megirigyelhetné ezt a fantáziavilágot, ahol a holtak királynőjük parancsára építkeznek, fel- és kiszolgálnak, ölnek vagy épp csatába vonulnak. Hátborzongató. És tudjátok mit? Hátborzongatóan jó is! Imádtam Jákob lovagot, a magas, egyre inkább foszladozó, titokzatos halottat, akit a holtak királynője szerelmének hív, s aki olyan féltőn óvja Gothelt, mint saját gyermekét. A többiektől meg csak simán frászt kaptam, s nem egyszer úgy éreztem magam, mintha az Addams Family és a Mások összegyúrt világában bolyonganék, ahol fojtogatóan sivár az élet, s ahol még az is megeshet, hogy kivájt szemű gyermekek jönnek velem szembe, miközben valaki Vidám cetliket aggat a fákra, sírokra.

Nem hibátlan történet, vannak benne kisebb-nagyobb logikai bukfencek, és a vége is egy kicsit túl gyors, számomra mégis ez lett a sorozat kedvenc kötete. Gothel és a nővérei története mélyen érintett, volt pont, amikor annyira belesimultam a regénybe, illetőleg átvettem a szereplők fájdalmát, hogy akaratomon kívül kiejtettem a kezemből a könyvet, vagy épp a gyomrom szorult össze. Érzelmileg nagyon intenzív élmény volt, olyan, ami elborzasztott, összetört és felháborított. Sokszor sírni vagy sikítani lett volna kedvem, de nekem, mint olvasónak, az a szerep jutott, hogy némán végignézzem, hogyan rohan egy fiatal, álmokkal és szeretettel teli lány saját vesztébe mások fondorlatainak köszönhetően. 
Különleges, felkavaró utazás ez, nem szokványos díszletbe ágyazva. Gyerekeknek semmiképp sem ajánlom! Felnőtteknek annál inkább - akár halloweenre is. Az Anyád a tét egy fordulatokban és  ármánykodásban bővelkedő, cselszövésekkel tarkított regény a testvéri szeretet erősségéről, és arról, hogyan válik valaki a környezete áldozatává. Mágia, vér, halál, nekromancia és a jól ismert történet az aranyhajú lányról, akit tizennyolc évre toronyba zárt mostohája. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Gothel, Kanka, Jákob lovag, Flynn
Kedvenc jelenet: A leghosszabb éj, Jákob búcúsja és Flynn villantom a szívtiprót jelenete
Negatívum: a vége nekem le lett darálva, és volt egy kis baki az éveket illetően is
Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #5 (önállóan nem ajánlom)
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során Gothel, Azálea és Kankalin triójához hasonló boszorkánynővéreket keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a fotón látható három boszorkány nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/04 Dreamworld
09/06 Csak olvass!
09/08 Utószó

2022. augusztus 30., kedd

Jane Austen - Meggyőző érvek


Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!
 
 
Jane Austen: Meggyőző érvek
 
Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789635841875
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Tomori Gábor

Fülszöveg:
Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...
Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?
A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Saját véleményem:
Forrás: Little Moon Dance
A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami halála után hat hónappal jelent meg. És bár már a 19. században is jól fogadta az olvasóközönség, valódi hírnevet és elismerést csak a 20-21. században kapott. Azóta rengeteg tudományos értekezés látott napvilágot a szerzőről és műveiről, ám mind közül e történetét tartják a legérettebbnek - főként hősnője, Anne érettsége miatt.

"– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk."

Az események középpontjában Anne Elliott áll, aki második gyermekként látta meg a napvilágot. Családja többi tagjával ellentétben ő egy szerény, jólelkű, éles eszű, intelligens lány, tele jó meglátásokkal, ám atyja és testvérei részéről efféle értékei rendre elutasításra találtatnak. Anne azonban engedelmes lány lévén bölcsen (vagy bizonyos esetekben balgán) fejet hajt a többiek akarata előtt, legyen szó bármiről is. Mindezt jól példázza tizenkilenc éves kori önmaga:
Annak ellenére, hogy fiatalon beleszeret és elfogadja a kimagasló eredményekkel rendelkező Wentworth tengerésztiszt házassági ajánlatát, később családja és egy családi barát nyomására mégis felbontja azt, annak ellenére, hogy őszintén és tiszta szívből szereti a rangjához nem méltó férfit. Olyannyira, hogy az évek múlásával sem tud másra gondolni vagy elfogadni más házassági ajánlatát. Mint ahogyan Wentworth is képtelen más nőbe beleszeretni.

A regény első harmadában főként Anne családjával, azok anyagi helyzetével és jellemével ismerkedünk meg, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük és átérezhessük mindazt, ami a több mint hét esztendővel későbbi folytatásban ígérkezik. Évek múltával Anne családja arra kényszerül, hogy pazarló életvitelük miatt kiadásra kínálják szeretett otthonukat, Kellynch Hallt, ők maguk pedig egy szerényebb otthonba költözzenek Bathban, míg anyagi helyzetük rendeződni látszik. Anne azonban nem követi őket, régi otthonához közel, betegeskedő nővérénél marad. 
Döntése mondhatni sorsszerű, ugyanis az új bérlők szoros rokoni kapcsolatban állnak egykori vőlegényével, aki az elmúlt esztendők során mesés vagyonra és kapitányi rangra tett szert. Mi több, Wenthworth kapitány éppen most dönt úgy, hogy ideje letelepednie, megnősülnie és családot alapítania. Mindössze egyetlen kitétele van: bárki lehet a felesége, csak Anne Elliot nem. 

A Meggyőző érvek nem egy nagyívű, pergő történet, hanem lassan csordogáló, érzelmileg visszafojtott, ám annál intelligensebb mű, amihez le kell lassulni és hagyni, hogy a korra jellemző, finom visszafogottság eluralkodjon rajtunk. A szerző mondatai terjengősek, jóval túlbonyolítottabbak, mint korábbi történetei esetében. És ha őszinte akarok lenni (márpedig miért ne akarnék?), akkor nem rejthetem véka alá azon véleményemet sem, hogy számomra bizony néha túlságosan is kacifántosak, túlhúzottak. Az első harmadon igen nehezen sikerült túljutnom, a túl sok név, leírás és mindenféle végnélküli infó csak lassan akart összeállni, a figyelmem pedig rendre el-elkalandozott. Ezen egy ponton annyira felháborodtam, hogy feltettem magamnak a kérdést: mi lehet a baj? Jane Austentől korábban négy művet olvastam, amiből hármat kitörő lelkesedéssel faltam, és azoknál gond nélkül működött ugyanez a felvezető séma, akárcsak a szerző lírai fogalmazásmódja. Nem tudom, hogy a modernebb fordításokkal van gondom, vagy csak a kései művei túlkomplikáltak számomra, de mindenképp szeretném majd újraolvasni ezt a könyvet egy másik fordításban, mivel maga a történet, valamint a központi témája nagyon tetszett, akárcsak a szereplők közt feszülő, visszafojtott érzelmi állapot.

De mi is az a téma, ami egységesíti a Meggyőző érveket? Nos, az maga a meggyőzés, ami végigível az egész történeten, s igen jó kor- és társadalomrajzot ad arról, hogy a korábbi évszázadokban miként is működött ez a nők esetében. Akkor, amikor igen kevesen házasodtak szerelemből, amikor a rang, a vagyon és az érdek jóval fontosabbnak számított a család szemében. Itt is pontosan ez történik: Anne-t meggyőzik arról, hogy bontsa fel jegyességét szerelmével, aki mind vagyonban, mind rangban alatta áll.
A sors furcsa fintora, hogy kevesebb, mint egy évtized alatt fordul a kocka és Wentworth kerül jobb anyagi szituációba, mint a hősnő. Azonban nem Jane Austen regény lenne, ha a szerelem és az eleve elrendelés nem törne utat magának, még ha oly' hosszan, sóvárgón is. Anne és Wentworth pedig két érett, intelligens, szerethető karakter, akik elé akadályt állít a dac, önnön elveik, valamint saját maguk. Egymásra találásuk a korhoz mérten visszafogott, belülről mégis igazán feszítő. Csodálatos szerelmi történet büszkeségről, ballépésről, második esélyről.


Pontszám: nem szeretnék pontozni, míg nem olvastam el más fordításban
Kedvenc szereplő: Anne, Wentworth
Kedvenc jelenet: spoileres lenne
Negatívum: túl nyakatekert fogalmazás/fordítás (?)
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."




Nézzetek be a többi állomásra is

08/22 Csak olvass!
08/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/26 Szaffi polca
08/30 Dreamworld
08/31 Könyvvilág
09/01 Sorok között
09/0? Readinspo