Emma Steinkellner - Az éhes árnyék

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett A kis boszi naplója második része, amelyben Luna ismét izgalmas – boszorkányos – kalandokba keveredik. Ismerd meg ezt a middle grade képregényt a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd Az éhes árnyék egy példányát!

 

 

Emma Steinkellner: Az éhes árnyék

 

Kiadó: Maxim Könyvek

ISBN: 9789636900069
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Luna Hush éppen kezdi megszokni nemrégiben megtalált boszorkányörökségét és erejét, azonban az iskolában továbbra is nehéz az élete. Még a legjobb barátja, Charlie sem érti meg igazán, milyen érzés, ha mindig ő az, akit gúnyolnak, és bármit tesz, csak súlyosabb lesz a helyzet. A dolgok pedig még rosszabbra fordulnak, amikor Luna anyukája randizni kezd az iskola legflúgosabb tanárával.
Mindenki azt mondja, csak legyintsen a csúfolódókra – de hogy lehet elfogadni, ha zaklatnak? A lányban fortyogó düh és mély elkeseredettség oda vezet, hogy mikor egy titokzatos talizmánra bukkan, ami elő tudja hozni lényének egy másik oldalát, egy olyat, aki magabiztos, laza, menő és rendkívül népszerű, Luna kérdés nélkül belemegy a varázslatba. De vajon jó ötlet egy mágikus és ismeretlen erőnek átadni az irányítást?

Saját véleményem:

Társadalmunk már egészen korán arra nevel minket, hogy bizonyos érzéseinket elnyomjuk. Ne haragudj, ne irigykedj, ne félj, ne sírj, ne legyél gyenge, ne lógj ki a sorból. Mintha léteznének jó és rossz érzések, amelyeket aszerint válogathatunk meg, hogy éppen melyik illik bele környezetünk elvárásaiba.  Emma Steinkellner Az éhes árnyék c. képregényében azonban egészen más üzenetet fogalmaz meg. Azt, hogy nem az érzéseink tesznek minket rossz emberré vagy nevetség tárgyává, hanem az, ha úgy teszünk, mintha nem is léteznének. De vajon mi történik akkor, ha annyira szeretnénk megfelelni másoknak, hogy közben lassan elveszítjük önmagunkat?

"(...) nem az érzéseiddel van baj. Éppen az visz előre, ha hagyod, hogy érezz."

Emma Steinkellner már az első kötet során bebizonyította, hogy a boszorkányság számára nem egyszerű díszlet. A mágia mögött, a tolerancia mentén mozogva olyan kérdések lapultak, amikkel előbb vagy utóbb mindannyian szembesülünk: kik vagyunk, hova tartozunk, hogyan fogadjuk el önmagunkat vagy másokat. Az éhes árnyék azonban ennél is tovább megy. Bár első pillanatra a folytatás is varázslatos kalandnak tűnik, valójában egy rendkívül érzékeny, a fiatal olvasók nyelvére kódolt történet az önazonosságról, a megfelelési kényszerről és azokról az érzéseinkről, amiket legszívesebben elrejtenénk mások elől. 
A történet középpontjában ezúttal is Luna áll, akinek a korábbinál nagyobb ellenséggel kell szembenéznie: önmaga démonával. Az előző kötet eseményei és a téli szünet biztonsága után Luna nehezen akar visszatérni iskolájába, ahol kiközösítés és gúnyolódás céltáblája. És amikor már az első napon beüt a krach, elszabadulnak a lány érzelmei. Elege lesz abból, hogy bármit tesz, osztálytársai rajta gúnyolódnak, és bármennyire is szeretné kifejezni nem tetszését, édesanyja és környezete csendre inti. Emma Steinkellner pedig tökéletesen egybeolvasztotta a lányban dúló érzelmi viharokat és a boszorkányos fantasy elemeket. Luna ugyanis ráakad nagymamájánál egy amulettre, ami segíthet elérni neki azt, amire vágyik: tiszteletet, megbecsülést, barátokat. Csakhogy ennek ára van. 

Emma Steinkellner olyan érzéseket ölt testbe, amikkel kivétel nélkül minden korosztály képes azonosulni, legfőképpen az a korosztály, akiknek íródott. Sajnos az iskolai zaklatások, csúfolások, kiközösítések nagyon is jelen vannak az iskolákban, számtalan gyerek életét keserítve meg - szélsőséges esetekben még öngyilkosságig is vezethet az út. Tehát az, hogy itt van nekünk Luna, aki egy boszorkányüldöző örökséggel rendelkező városban, boszorkányként és színes bőrűként próbál meg beilleszkedni, egyáltalán nem légből kapott konfliktus. Ellenkezőleg. A szerző egy boszorkányos fantasy történet keretei között beszél olyan valós problémákról, amelyek nap mint nap jelen vannak az iskolák folyosóin. Arról, milyen érzés kívülállónak lenni. Milyen, amikor bármit teszel, valaki mindig talál rajtad valami kifogásolnivalót. És arról is, milyen könnyű elhinni egy idő után, hogy valóban veled van a baj.

Erre nagyon jól reflektál Az éhes árnyék központi metaforája. A történetben megjelenő árnyék nem egyszerű gonosztevő. Persze, részben az (mégiscsak boszorkányokról, átkokról és talizmánokról van szó), ugyanakkor Luna elfojtott érzéseinek a megtestesülése is. Azé a sok haragé, dühé, csalódásé és ki nem mondott szóé, amit folyton folyvást lenyel. 
Míg az első kötetben jóval nagyobb hangsúlyt kapott a mágia és a boszorkányvilág, addig a befejező rész sokkal inkább Luna emberi oldalára koncentrál. Sajnálom, hogy a mérleg nem volt kicsit kiegyensúlyozottabb e téren, mert kifejezetten szerettem ezt a vonalat, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy Emma Steinkellner a duológiával Luna emberi és boszorkány oldalát szerette volna bemutatni. És míg Luna az első részben felfedezte mágikus tehetségét, addig itt azt kellett megtanulnia, emberi érzéseit miként dolgozza fel anélkül, hogy mágiához folyamodna. 
Az ötlet, az üzenet dicséretes, de ha lehetek veletek őszinte, bennem a történet végére érve, maradt némi hiányérzet. Egy kicsit több akciót vártam talán. Persze így is élveztem az olvasottakat, szinte faltam a sorokat és oldalakat, az pedig különösen tetszett, hogy a feldolgozott téma kapcsán az író nem feledkezett meg a mellékszereplők fontosságáról sem. A történetben egyrészt megjelenik a kiközösítő, gúnyolódó közeg, azok az iskolatársak, akik szóban és érzelmileg bántalmazzák Lunát. Másrészt viszont ott van mellette egy támogató közeg is, akik folyamatosan emlékeztetik arra, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik nem azt várják tőle, hogy valaki más legyen, hanem éppen azért szeretik, aki valójában. A két oldal pedig együttesen hat Lunára, szerintem meglehetősen életszerűen bemutatva, melyik milyen hatással van az adott szituációban lévő egyénre, és hogy mennyit jelent, ha valaki nincs egyedül. 
És ha már szóba került a történet érzelmi mélysége, nem mehetek el szó nélkül a képi világ mellett sem. Az illusztrációk a Heartstopper kötetekhez hasonlóan, tökéletesen támogatják a történet mondanivalóját. A karakterek mimikája, az árnyék ábrázolása, a színek használata sokszor többet mond bármilyen szónál. 

Mindent egybevetve örülök, hogy Emma Steinkellner duológiává bővítette Luna történetét (és annak is, hogy a kötet elején nem feledkezett meg egy rövid összefoglalóról az előzményekből). Bár számomra az első rész erősebb olvasmányélményt nyújtott, Az éhes árnyék olyan fontos témákhoz nyúlt, amelyekről nem lehet eleget beszélni – különösen annak a korosztálynak, amelynek ez a történet elsősorban szól. Emma Steinkellner nem próbálja meg elhitetni, hogy a harag, félelem vagy a csalódottság rossz érzések. Éppen ellenkezőleg: arra emlékeztet, hogy ezek ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint az öröm vagy a szeretet. Mert végső soron nem az tesz bennünket erőssé, ha elrejtjük az árnyékainkat, hanem az, ha megtanulunk együtt élni velük. Hiszen csak így maradhatunk igazán önmagunk.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Luna, Charlie, Peter, cica

Kedvenc jelenet: a két pulcsis jelenet

Negatívum: kevés az akció

Borító: 5/5
Sorozat: Egy kis boszi naplója #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Te is imádod a boszorkányos történeteket? Akkor bizonyára könnyedén kitalálod az idézetek alapján, hogy melyik könyvre gondoltunk! Ha pedig megvan a megfejtés, csak be kell írnod a címet a Tally form megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

„Az még hagyján, hogy belegázolok Matthew magánéletébe, és erkölcsileg megkérdőjelezhetően viselkedem, de nem fogok megrongálni egy antik bútordarabot.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/20 Utószó
07/21 Csak olvass!
07/23 Dreamworld
07/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/25 Könyv és más

Helen Scheuerer - Vér és acél

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni.
Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

 

 

Helen Scheuerer: Blood & Steel - Vér és acél

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9786156407535
Oldalszám: 576 oldal

Fordító: Nimila Zsolt

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.
Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.
Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?
A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete.

Saját véleményem:

Egy újabb romantasy kötet került a kezembe, aminek nem tudtam ellenállni. Már a borító alapján éreztem, hogy ez most kicsit más lesz, mint az átlag. A hangsúlyos kard és pajzs, az acél és a komor hangulat sejtették, hogy a romantika mellett itt bizony a harc is legalább akkora szerephez jut, mint az érzelmek. És hogy Helen Scheuerer valóban képes-e valami újat mutatni a jól ismert romantasy receptből? A válaszom az, hogy igen!

"– A vér és az acél kovácsol legendává."

Ha követitek a blogomat, tudhatjátok, hogy alapvetően a romantikus és fantasy könyvek a kedvenceim. Egy ideje azonban elengedtem a realista vonalat azon egyszerű oknál fogva, hogy meguntam a regények sablonosságát. Ugyanakkor a romantasy könyvek egyre növekvő népszerűsége miatt ebben az alzsánerben is egyre jobban jellemző a kiszámíthatóság. Emiatt igyekszem egyre körültekintőbben válogatni és olyan művek felé fordulni, amik valamilyen módon pluszt adnak azáltal, hogy képesek felülkerekedni a kötelező elemeken. 

A Blood & Steel számomra nem azért emelkedett ki a romantasyk sorából, mert újraírta a zsáner alapszabályait, hanem azért, mert emlékeztetett rá, hogy egy jó történethez nem elég egy szenvedélyes romantikus kapcsolat vagy néhány látványos csata. Szükség van olyan karakterekre is, akik hibáznak, elbuknak, újra felállnak, és minden egyes lépésért és sikerért megdolgoznak.

Rengeteg emlékezetes hőssel és hősnővel találkozhattunk már fantasy/romantasy olvasóként. Akadtak köztük szinte legyőzhetetlen harcosok, és olyanok is, akik inkább esendőségükkel lopták be magukat a szívünkbe. Helen Scheuerer azonban más utat választott: olyan főszereplőt teremtett, akinek ereje nem különleges képességekben, hanem elszántságában rejlik. A Blood & Steel egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy a legendák nem egyik napról a másikra születnek, hanem vér, acél és verejték által kovácsolódnak.
A történet hősnője Althea Zoltaire, akinek egy jóslat szerint mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa álmát, és legendás harcossá váljon mielőtt meghal. Thezmarr világában viszont a nők számára tiltott a fegyverforgatás, így marad a titokban gyakorlás. Fontos azonban megjegyezni, hogy Thea nem azért akar harcossá válni, hogy megmentse a világot, hanem egyszerűen azért, mert ez az álma. Talán emiatt vált annyira szerethetővé számomra. Thea nem egy kiválasztott, akinek hirtelen a vállára nehezedik a világ megmentésének terhe, hanem egy fiatal lány, aki elsősorban önmagának szeretné bizonyítani, hogy képes valóra váltani az álmait. 

A lelkem mélyén valahol mindig is élt egy lány, aki szeretne egy középkori világban kardot ragadni, harcossá válni, és megtanulni a fegyverforgatás minden csínját-bínját. Éppen ezért könnyen tudtam azonosulni Thea motivációjával. Ahogy az én álmom, úgy az övé sem külső kényszerből fakad, hanem belső indíttatásból jön. Ettől lesz annyira hiteles és más.
Csakhogy van egy apró bökkenő: Thezzmarban ezek az álmok önmagukban is lázadásnak számítanak. Theának pedig nem csak titokban kell gyakorolnia, hanem az idővel is versenyt kell futnia, miközben olyan megpróbáltatásokon kell átesnie, amelyek könnyen az amúgy is véges életébe kerülhetnek, ha valóban szeretné kiérdemelni a helyét a legendás harcosok között.  És akkor még nem ejtettünk szót edzőjéről, a meglehetősen mogorva Wilder Hawthorne-ról sem, aki finoman szólva sem örül hősnőnk felbukkanásának. 
Nem fogok zsákbamacskát árulni, romantasy kötetről lévén szó, nyilvánvaló, hogy Wilder és Thea között gyengéd érzelmek fognak szövődni, ám Helen Scheuerer nem siet. Történetvezetése egyik kulcseleme az idő, az, hogy bőven ad teret arra, hogy akár egy lassú, de mély izzású románc kialakuljon, és arra is, hogy hősnőnk harcossá fejlődjön. Filmekben és könyvekben általában ez az a pont, amikor felgyorsul az idő és gyorsított formában átélhetjük, milyen küzdelmes módon, hol megtörve, hol felállva, vért-verejtéket nem kímélve készül el a végső harcos. De nem a Vér és acélban! Itt bizony a cselekmény fontos részét képezi a felkészülés, amit én személy szerint imádtam! Vérpezsdítő volt végigkövetni a kiképzést, a fejlődést, a kételyeket, a kudarcokat és az apró sikereket. Ezáltal azt éreztem, hogy Thea valóban megdolgozik az álmaiért, a siker mögött ott rejlett a belefektetett munka. És kövezzetek meg, de én ezt ezerszer jobban élveztem a lepedőakrobatikánál. 
Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak: számomra élvezetesebb volt a képzés és a slow burn románc alakulása, mint az, hogy ötszáz oldalon keresztül tartalom nélküli erotikus jeleneteket olvassak. 
És akad itt még egy dolog, ami éppen ugyanannyira fontos, mint a romantika, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Helen Scheuerer funkcióval látta el mellékszereplőit, akik ennek köszönhetően nem díszletként funkcionáltak, hanem valódi és fontos szerepet kaptak. A kiképzés során kialakuló kapcsolatok, rivalizálások és szövetségek sokat hozzáadnak a történethez, és persze Wilder esetében a mentor-tanítvány dinamika is fontos, nem csak a romantika. 
Mindezek mellett természetesen a fantasy vonal sem szorul a háttérbe. A próféciák, a  mágikus erők és a Vérkardok köré épített világ éppen annyi infót csepegtet az olvasó elé, hogy fenntartsa a kíváncsiságot. Tehát a szerző e téren sem zúdít ránk minden információt, hanem fokozatosan vezet be minket Thezmarr világába. Azt is mondhatnám, hogy a jéghegy csúcsát látjuk, de a valódi rejtélyek még csak ezután bontakoznak majd ki.

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a Blood & Steel azért működik ennyire, mert nem akar többnek látszani annál, mint ami. Megtartja a romantasy kötelező elemeit, csak épp hitelesebben tárja az olvasó elé, emlékeztetve arra, hogy a legjobb történeteket mi, emberek írjuk vérrel, verítékkel - és olykor acéllal.

És van még valami, amiről eddig nem ejtettem szót. Bár a Blood & Steel egyáltalán nem Mulan-retelling, olvasás közben többször is eszembe jutott Mulan története. Nem a cselekmény miatt, hanem azért, mert ugyanaz a makacs elszántság hajtja Theát is, mint a Mulánt. Thea egy olyan világban szeretne kardot ragadni, ahol nőként erre nincs joga, és nem kiválasztottsága vagy különleges képességei révén szeretne legendává válni, hanem kitartással, munkával és rengeteg gyakorlással. De ide sorolhatnám még a bajtársi kapcsolataikat és a mentor-tanítvány szálat is. Ettől függetlenül nem szabad retellingként tekinteni rá, a Vér és acél egy teljesjogú, önálló történet, ami felsorakoztatja a romantasy szeretett elemeit, mégis képes frissnek hatni azzal, hogy a hangsúlyt nem a kiválasztottságra, hanem a kitartásra és a fejlődésre helyezi. Mert ahhoz a folytatáshoz, amelynek az első kötet végére Helen Scheuerer megágyaz, igenis kell egy ennyire jól és alaposan felépített hősnő, aki kiérdemelte a sikereit. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Thea, Wilder, Kipp, Cal, Wren

Kedvenc jelenet: spoielres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Thezmarr legendái #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy hívják a három Vérkardot, akit Thea kihallgatott?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/13 Kelly & Lupi olvas 

07/17 Ambivalentina

07/19 Dreamworld  

Alice Oseman - Heartstopper 6.

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 6. - Fülig beléd zúgtam

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9786151172988
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS
VÉGZŐS BÁL
Kezdés: 19:00
St George's Hotel
1 fő részére
szia
szeretlek,
örökké :)
C x

Saját véleményem:

Vannak sorozatok, amiket egyszerűen nem akarunk elengedni. Számomra ilyen a Heartstopper is. Alice Oseman hat (teljes és néhány kiegészítő) köteten át mesélte el nekünk Nick és Charlie történetét, amely jóval túlmutat egyszerű tinirománcon. A fiúk által végigkövethettük, milyen felnőni, hibázni, félni, bátornak lenni, gyógyulni és szeretni, ráadásul több, a korosztályukat nagy mértékben érintő, fontos témával is szembesülhettünk. Nem túldramatizálva, hanem egyszerűen, a valóságnak megfelelően megjelenítve. 

"Ami köztünk van, talán változni fog, és lehet, hogy valaki eltűnik, vagy megint előkerül, nem tudom. Az életünk különböző irányt fog venni. De a szeretetünk szőtte háló összeköt minket, és nem szakad el soha. Mi szőttük. És összetart."

Ha visszatekintek arra az időszakra, amikor először fogtam a kezembe a Heartstoppert, és végigtekintek az elmúlt éveken, mindazon, ami az itthoni közéletben történt, kezdve a fóliázáson át, addig, hogy rengeteg könyvesboltból ki lettek tiltva az ilyen jellegű kötetek, szinte hihetetlen, hogy most a befejező kötetnél tartunk. De itt van. 

Vártam és tudtam, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat, mégsem voltam rá felkészülve. És talán arra sem, amit végül kaptam. Alice Oseman még mindig képes meglepetést okozni, és olyan élethelyzeteket, témákat középpontba helyezni, amik ugyanúgy sorsdöntőek egy tini életében, mint az, hogy coming-outoljon, felismerje az egészségügyi vagy mentális problémáit, vagy egyszerűen eligazodjon az érzelmek útvesztőjében. A hatodik kötettel nem csupán a sorozat végéhez érkeztünk el mi, olvasók, hanem a fiúk is megkezdték a végzős évüket. A legkeserédesebb évet mind közül, mely egyszerre izgalmas és szomorú. Ennek megfelelően itt már nem a nagy romantikus egymásra találások kapják a rivaldafényt, hisz a srácoknak volt elég idejük megküzdeni a szerelmükért. Egy pillanatig sem kérdés, hogy Nick és Charlie szeretik-e egymást, viszont a végzős év magával hoz egy gyomorszorító, csendes bizonytalanságot. Közeledik az iskola vége, a jövő egyetemet, továbbtanulást hoz, s mindezekkel kérlelhetetlenül együtt jár az elszakadás gondolata is, ami bizony tengernyi kérdést, kétséget rejt magában. 
Évekig azért hajtunk, hogy az iskola végére érjünk, aztán, amikor ez kézzel fogható közelségbe kerül, legtöbbünket elfogja a kétség. Jól döntök? Merre induljak? Ki is vagyok én igazából, és ki akarok lenni, ha felnövök? Ez csak néhány gondolat, ami végigfut rajtunk. És akkor még nem beszéltünk az emberi kapcsolatainkról, a barátságokról és a szerelmekről, azokról, amik esetében minden korábbi próbatétel gyerekjátéknak tűnik. 

Nagyon szeretem, hogy Alice Oseman nem idealizálja a kapcsolatokat/élethelyzeteket, hanem őszintén kezeli őket. Ebben az esetben megmutatja, hogy egy egészséges, stabil párkapcsolatban is lehetnek félelmek, kimondatlan aggodalmak és nehéz beszélgetések. Ettől nem lesz kevesebb vagy rosszabb az adott kapcsolat, sőt! Nick és Charlie esetében kapcsolatuk erejét korábban is az adta, hogy nem elfutottak a problémák és beszélgetések elöl, hanem megpróbálták együtt megoldani őket. Tulajdonképpen itt is ezt láthatjuk. Miközben egyikük élvezi, hogy végre kinyílt és olyan ügy mellé állhatott, ami a szívügye, addig a másikukban bizony ott motoszkálnak azok a nagy, végzősöket foglalkoztató kérdések és kételyek, amiket nem könnyű kibökni, de szükséges. 
A Heartstopper azonban sosem csak Nickről és Charlie-ról szólt, hanem azokról a mellékszereplőkről is, akik az életükben fontos szerepet játszottak. A srácok barátai, osztálytársai egytől-egyig üde színfoltjai voltak ennek a történetnek, és a főszereplőkhöz hasonlóan rengeteg megélendő problémát és érzelmi állapotot hoztak magukkal. Még, ha nem is kerültek rivaldafénybe, a saját életük főszereplőiként nekik is meg kellett küzdeni a maguk démonaival, megélni mélységeket, magasságokat, így nem is volt kérdés, hogy a fináléban helyük van-e. Szerencsére Alice Oseman sem feledkezett meg róluk, így azt éreztem, hogy nem csak a srácoktól búcsúzom, hanem a teljes baráti társaságtól és a komplett iskolától, annak minden fontos karakterével. 

Talán a legelső Heartstopper postomban említettem nektek, hogy nem vagyok egy nagy képregényolvasós típus, így eleinte nem igazán tudtam, mire számíthatok majd, mennyire lesz képes ez a forma visszaadni azt az érzelmi mélységet, amit a téma megkövetel. A félelmeim azonban alaptalannak bizonyultak, Alice Oseman elképesztően jól tud mesélni apró gesztusok, kifejezések által. És az az igazság, hogy elképzelni sem lehetne jobb formát ennek a történetnek, mint ez, ahol írott gondolatok, szavak és vizuális ingerek keverednek egymással, és ahol sok esetben egyetlen apró gesztus felér több oldalnyi monológgal. Ha esetleg ez tartott volna vissza benneteket az olvasástól, akkor bátran vágjatok bele. És bár ezt mindig elmondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: ez a történet ugyan LMBTQ karakterek történetét meséli el, mégsem kizárólag erről szól. Alice Oseman pont azt szeretné megértetni az olvasóval, hogy a szerelem az szerelem mindenféle bélyeg vagy címke nélkül. 
A Heartstopper számomra mindig is több volt egy romantikus történetnél. A Heartstopper egy olyan sorozat, amely képes érzékenyen, mégis természetesen beszélni az önelfogadásról, családról, barátokról, mentális egészségről, és arról, milyen rögös út vezet a felnőtté váláshoz. Nem akar tökéletes lenni, nem akar hibátlannak tűnni, ezek helyett a hitelességre törekszik, arra, hogy a saját nyelvükön és valóságukon szólítsa meg olvasóit - és legfőképpen a fentebbi témákban érintett korosztályt. 
Fáj búcsút venni Nicktől, Charlie-tól és a többiektől, de örül a szívem, hogy olyan méltó lezárást kaptak, amilyet megérdemeltek. Bár talán nem is a lezárás a legjobb szó rá, hisz Alice Osrman nem lezárta őket, hanem elengedve kezüket hagyja, hogy tovább éljék az életüket. Lehet, hogy lesznek kapcsolatok, amik megváltoznak? Biztosan. Olyanok, amik megmaradnak? Biztosan. De a Heartstopper hatodik kötete nem azért született, hogy egy túlidealizált életvonalat mutasson be a sírig tartó happy enddel, hanem hogy megmutassa, az egymás felé fordulás mindig megéri, és hogy a bizonytalanság, aggodalmak, nehéz beszélgetések nem gyengepontjai egy kapcsolatnak, hanem ellenkezőleg: erőssége.
Az biztos, hogy bár a sorozatot most befejeztem, a Heartstopper kis családja örökre velem marad a szívemben. 

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick, Charlie és a többiek

Kedvenc jelenet: az egész könyvet mondhatom?

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szívdobbanás #6

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"– Jimmy – mondja Dave –, hogy érzel a rajongóiddal kapcsolatban?
Felvillan az elmémben a fénykép, mielőtt megállíthatnám. Egy rajongólány áll Rowan és fölöttem, miközben a hálószobámban alszunk, a szeme üres, fekete gödör, hegyes cápafogakkal vigyorog.
– Szeretem a rajongókat – mondom robothangon."

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/08 Sorok Között
07/09 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/10 Booktastic Boglinc
07/12 Hagyjatok! Olvasok!

07/14 Utószó
07/16 Readinspo
07/18 Dreamworld
07/20 Ambivalentina
07/22 Könyv és más

Julie Leong - Csekély jövendők jósnője

A Kossuth Kiadó ismét egy hangulatos cozy fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Julie Leong Csekély ​jövendők jósnője című regényében egy rejtélyes múltú, magányos jósnőt ismerhetünk meg, aki útja során nem várt társakra lel, hogy közösen eredjenek egy eltűnt kislány nyomába. Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

 

 

Julie Leong: Csekély jövendők jósnője

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9789636368319
Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Mile Csaba

Fülszöveg:

Tao bevándorló jósnő, aki egyedül, hű öszvére társaságában járja a falvakat. Csak „csekély” jövendőt mond: lesz-e jégeső jövő héten, melyik fiút csókolja meg a pincérnő vagy mikor ellik a tehén. Keserű tapasztalatból tudja, hogy a nagy jövendők súlyos következményekkel járnak…
Az élete magányos ugyan, azonban még mindig jobb annál, amit maga mögött hagyott. De amikor egy (félig-meddig) megjavult tolvaj és egy volt zsoldos belerángatja egy eltűnt gyermek utáni kétségbeesett keresésbe, egy apró jóslat váratlanul sokkal többé válik. Hamarosan csatlakozik hozzájuk egy kalandvágyó pék és egy macska, ami persze némi varázserővel bír.
Tao új útra lép olyan társakkal, akiknek legalább olyan nagy a szíve, mint amilyen kicsik az ő jövendölései. De ahogy leengedi a falait, a múlt árnyai utolérik – el kell döntenie, hogy mindent kockára tesz-e a családért, amiről soha nem hitte, hogy valaha is az övé lehet.

Saját véleményem:

Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít magának a cozy fantasy, ami a fantasy egyik alzsánere (magyarul barátságos fantasy néven is találkozhattok vele). Az ilyen típusú történetek elsősorban nem a világmegváltó küldetésekről szólnak, hanem a meghitt hangulatról,  az emberi kapcsolatokról és az érzelmi biztonság megteremtéséről.
A főszereplők többnyire kívülállók, magányosak, esetleg valami elől menekülnek, a gyógyulásuk kulcsát pedig az jelenti, hogy útjuk során rátalálnak egy közösségre, ahol végre elfogadják őket. Éppen ezért a cozy fantasy-k jelentős része a talált család trope-ra épül, ahogyan Julie Leong Csekély jövendők jósnője c. regénye is. 

"És mi más az otthon, mint egy hely, ahol nem érzed magad annyira egyedül?"

Nem véletlen, hogy ennyire megszaporodtak a cozy fantasy-k, hisz valljuk be, ebben a rohanó, kaotikus világban néhanapján különösen jól esik egy olyan történet, ami megnyugtat. Bármennyire is szeretek elmerülni egy jó kis romantasyben vagy egy világmegváltó, véres küzdelemben, időnként szükségem van némi szünetre is. És itt jön képbe a cozy fantasy, ami számomra olyan, mint meggyújtani néhány gyertyát, elmerülni egy kád forró, habfürdős vízben, és hagyni, hogy az izmaim ellazuljanak, a gondolataim lecsendesüljenek, a lelkem pedig feltöltődjön. 
A Csekély jövendők jósnője tökéletesen megtestesíti mindazt, amiről ez a zsáner szól, emellett Julie Leong egy érdekes koncepcióval építi tovább az alapot. Főszereplője, Tao nem egy harcos hercegnő, és még csak nem is a világ megmentésére kiválasztott hős, hanem egy vándorló jósnő, aki menekül a múltja elől és tudatosan csekély jövendőket mond. Tao tudja, hogy a nagy jövendők súlyos következményekkel járnak, így inkább olyan dolgokat jósol, amik az egyszerű emberek hétköznapjait teszik könnyebbé, legyen szó időjárásról, háztáji állat közelgő elléséről, aprócska balesetről vagy egy váratlan csókról. Ez egyszerre vet fel kérdéseket az olvasóban (mivel járnak a nagyok?), és támasztja alá azt, hogy az apró-cseprő dolgok is épp oly értékesek és fontosak lehetnek, mint a sorsfordító események. 

Sőt, talán ez a regény egyik legfontosabb alapüzenete. Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a nagy, drámai fordulatok számítanak igazán, miközben átsiklunk a valóban lényeges dolgok felett. Julie Leong azonban emlékeztet minket arra, hogy sokszor egy kedves szó, egy váratlan találkozás vagy segítség indít el bennünk valamit, ami végül mindent megváltoztat. A csekély jövendők valójában nem csak Tao jóslataira utalnak, hanem az életében felbukkanó apró szerencsékre is: egy meleg ételre, egy biztonságos éjszakra, egy új barátra, aki meghallgatja. Vagyis azokra a pillanatokra, amiket hajlamosak vagyunk természetesnek venni, holott ezek formálják leginkább a sorsunkat.  A Csekély jövendők jósnője tehát nem a világ megmentéséről szól, hanem azokról az emberekről, helyzetekről, akik/amik egymás életében jelentenek fordulópontot. 

Tao sosem marad túl sokáig egy helyen, szökevényként, csavargóként járja a falvakat és jövendöl, abban a reményben, hogy Eshtera varázsvilágában jelentéktelen porszem marad, aki nem érdemel figyelmet. Mielőtt csekély jóslatai teljesülhetnének, hű öszvére társaságában útra kel. Az élete magányos, de mégis biztonságosabb, mint az, ami mögötte van. Ám amikor csatlakozik hozzá egy többé-kevésbé megjavult tolvaj és egy volt zsoldos - akiket további tagok követnek -, és belecsöppen egy eltűnt gyerek utáni keresésbe, minden megváltozik. Noha útitársai kezdetben különböznek egymástól, akárcsak cipelt terheik, az együtt töltött idő szép lassan lebontja a köztük lévő falakat, és útitársakból családdá válnak. Egy olyan családdá, melyet nem a vér, hanem a kölcsönös bizalom és elfogadás tart össze. És ahogy Tao apró szerencséket jósol másoknak, úgy ő maga is szép lassan ráébred, hogy az igazi szerencse nem a jövő ismeretében rejlik, hanem azokban a társakban, akik mellett végre nem kell tovább menekülnie.
A talált család trope-ja közel áll hozzám, szerintem sokkal mélyebb érzelmeket képes közvetíteni, mint a vér szerinti családi kötelékek. Érdekes látni, hogy látszólag egymástól távoli figurák miként kovácsolódnak össze kis családdá. Ez a folyamat nem egyik pillanatról a másikra történik, a bizalom lassan épül fel azzal párhuzamosan, ahogyan lehullanak a magukra öltött szerepek is. Ehhez pedig tökéletes hátteret biztosít a szerző nyugodt, meghitt történetvezetése, az utazás, és a háttérvilág.

Julie Leong regénye azonban az érdekes és különleges világ ellenére is főként karakterközpontú, szóval ha aprólékos világépítésre vagy pergő cselekményre vágysz, akkor a Csekély jövendők jósnője egyértelműen nem a te könyved. Itt nincsenek észveszejtő kalandok, fordulatok, lassabb tempó és meghitt hangulat annál inkább. 

A Csekély jövendők jósnője emlékeztető, hogy életünk elsősorban nem a látványos, nagy pillanatok határozzák meg, hanem azok az apró szerencsék, amiket ritkán veszünk észre. Sokkal többet jelent egy véletlen, jó idejű találkozás, egy kedves szó, nem beszélve arról a felemelő érzésről, amikor azt érzed: végre tartozol valahová. 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Tao és a kis család

Kedvenc jelenet: több is van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Aki nem viselkedik ostobán az állatokkal szemben – legalább négyszemközt –, abban nem lehet megbízni.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/08 Könyv és más
07/09 Kelly és Lupi olvas - extra
07/11 Dreamworld

Julie Soto - A leláncolt rózsa

Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!

 

 

Julie Soto: Rose in Chains - A leláncolt rózsa

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636758417
Oldalszám: 608 oldal

Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:

A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.
Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.
Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.
Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…
Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Az elmúlt években fénykorukat élik a romantasy regények. Jóformán egymást követik a mágikus királyságokban játszódó, ellenségekből szerelmesekké váló párokat felvonultató történetek. Ezzel nincs is gond - én magam is rajongok ezért a trope-ért -, azonban tény, hogy egyre nehezebb olyan könyvvel találkozni, ami nem csupán a zsáner jól ismert elemeiből építkezik, hanem képes valami újat is mutatni. A Rose in Chains ilyen. 

"Az ígéretek végső soron csak szavak. És a szavakat meg lehet szegni."

A történet kezdetén két, hosszú évek óta háborúban álló uralkodói család utolsó, mindent eldöntő összecsapásának lehetünk tanúi. Hősnőnk, Briony szentül hiszi, hogy testvére, Rory győztesen tér majd vissza a csatamezőről, ahogyan arra a prófécia is utal. A sors azonban másként alakul. Rory elesik, a bomardi ellenség áttöri a palota védelmét, Briony és a túlélők pedig menekülni kényszerülnek. A túlerővel szemben azonban nincs esélyük: a lány és a többi eversun fogságba esik, és egyik pillanatról a másikra minden, amit addig ismert, semmivé foszlik.
Ha most azt gondolod, hogy ebben nincs semmi újdonság, hiszen számtalan fantasy indul vereséggel, elnyomással vagy egy bukott királyság történetével, akkor részben igazad van. Julie Soto azonban nem magára a háborúra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami utána következik. A legnehezebb időszakba enged bepillantást, a vereség utáni csendbe, amikor a küzdelem már véget ér, a vesztesek/túlélők kálváriája azonban épp csak kezdetét veszi. 
A Rose in Chains egyszerre dark fantasy, politikai intrikákkal átszőtt romantasy és érzékeny karakterdráma. Miközben a regény a szabadság, a hatalom és túlélés kérdéseit boncolgatja, folyamatosan próbára teszi az olvasó erkölcsi érzékét is. Nem fél kellemetlen helyzetbe sodorni karaktereit (velük együtt pedig minket sem), és nem fél nehéz megoldásokat kínálni. 

 

A Rosewood család egyetlen életben maradt tagjaként, nőként és mágiával rendelkező fogolyként Briony felbecsülhetetlen értéket képvisel egy olyan világban, ahol a bomardiak rabszolgaként bocsátják áruba foglyaikat. A rabszolgaság azonban Julie Soto világában nem pusztán fizikai kényszermunkát jelent. A mágiával rendelkezők teste és ereje egyaránt a győztesek tulajdonává válik, így a kizsákmányolás jóval összetettebb és kegyetlenebb annál, mint amire elsőre számítanánk. A szerző által megálmodott világban ugyanis rendkívül fontos elem a mágia, annak a használata, erejének növelése és sok egyéb aspektusa, amibe most nem mennék bele. A mágia hatalom, Briony pedig értékes fogoly, akit sokan szeretnének megkaparintani, ám végül Toven Hearst birtokába kerül, ahhoz a férfihoz, aki az iskolában folyamatosan megkeserítette a Rosewood család életét, s akiért Briony titokban mégis epekedett.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Julie Soto a felvázolt alaphelyzet ellenére szerencsére nem sietteti a romantikus kapcsolat alakulását. A vásárt követően Briony kiszolgáltatott helyzetben találja magát, miközben múltja szorosan összefonódik Toven Hearsttel, aki a győztes oldal egyik legbefolyásosabb családjához tartozik. Emiatt a Briony és Toven közötti kapcsolatot kezdettől fogva áthatja a bizalmatlanság, a múlt sérelmei, valamint a kialakult hatalmi egyenlőtlenség, amit a regény véletlenül sem próbál romantikus köntösbe csomagolni. A szerző érezhetően tisztában van azzal, hogy kényes dinamikára épít, s ehhez mérten hagy időt és teret karaktereinek és nekünk is (alapvetően nem vagyok híve a slow burn románcoknak, ám itt valóban szükséges a hitelességhez), hogy megszokjuk a kialakult helyzetet és megkérdőjelezzük a szereplők motivációját. A trauma itt tehát nem pusztán karakterépítő eszköz, hiszen a háború következményei áthatják a szereplők döntéseit, reakcióját, kapcsolatát. Nincsenek látványos fordulatok, heves fellángolások, a bizalom lassan épül, amire a  veszteségek súlya sokszor rátelepszik.
A Rose in Chains lassabb tempójú regény, ami kapkodás helyett a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával fokozatosan tárja fel Briony és Toven közös történetét, mélyíti a világgal kapcsolatos ismereteinket és ad új jelentést bizonyos kapcsolatoknak, eseményeknek, tetteknek. Megjegyzem, ritka, amikor a múlt és jelenbéli fejezetek váltakozása ennyire jól képes árnyalni a karaktereket, ám itt hibátlanul működik.
És ha már karakterek...

Briony esetében külön örültem annak, hogy nem egy kényes hercegnőt kaptunk főszereplő gyanánt, aki csak arra vár, hogy valaki megmentse, ugyanakkor hősnőnk nem is egy badass harcos. Sokkal inkább egy emberi figura, aki, ha kell, bátor, makacs és elszánt, máskor meg tele van félelmekkel, gyászol, hibázik, és ha úgy adódik, bizony megkérdőjelezi önnön tetteit is. 

Vele ellentétben Toven már egy jóval rejtélyesebb figura, egy vérbeli morally grey alak, aki egyszer kegyetlennek és pökhendinek tűnik, máskor védelmezőnek és együttérzőnek. És valljuk be, ez nem véletlen. 
Nem akartam kizárólag erre kihegyezni a bejegyzésemet, azonban megkerülhetetlen tény, hogy a Rose in Chains a Harry Potter fanficek világában oly' népszerű Dramione párosra épít. Vagyis Toven egyfajta Draco átirat, míg Briony Hermione alternatív megfelelője, a varázsvilágot pedig a mágiával átitatott királyság jelképezi. Ha ez számotokra bármilyen pluszt jelképez az jó, de véleményem szerint ettől függetlenül, önálló és egyedi történetként is kezelhető. Mi több, a szereplők mellett a világban jelenlévő mágiarendszer is hangsúlyos részét képezi a történetnek. Soto ugyanis nem egyszerű háttérelemként használja, hanem épít rá, a társadalom működésének alapjává teszi. A mágia politikai fegyver és hatalmi eszköz, ezért a foglyok kizsákmányolása sem csupán kegyetlenség, hanem a rendszer működésének szerves része. És ezzel el is jutottunk a legnagyobb kérdésig: vajon miért vásárolja meg Toven Briory-t, és ahelyett, hogy minden téren kiszipolyozná, miért ösztökéli arra, hogy fejlessze saját erejét? Bocsi, a választ sajnos nem tőlem fogjátok megtudni. 

A Rose in Chains egy ízig-vérig dark fantasy, ami olyan ismerős romantasy elemeket vonultat fel, mint az ellenségekből szerelmesek, vagy a fogoly és fogvatartott, politikai intrikák, lassan építkező románc, mégsem ezek miatt emelkedik ki a zsáner kínálatából. A fogság itt nem romantikus díszlet, hanem a hatalom és az elnyomás eszköze, a trauma pedig nem karakterépítő elem, hanem a történet mozgatórugója. Ebben a világban a szereplők számára nem igazán léteznek egyértelműen jó vagy rossz döntések, helyettük morálisan szürke helyzetekkel és fájdalmas kompromisszumokkal kell szembenézniük. A Rose in Chains végső soron nem a hősökről szól, hanem a vereség következményeiről. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Briony, Toven

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Rose in Chains #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába! 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Melyik átok miatt vált Draco Malfoy súlyosan sebesültté a Félvér Hercegben?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Kitablar 

07/07 Dreamworld 

07/10 Ambivalentina

Elizabeth Lim - Hamisított sors

A Menő Könyvek jóvoltából az ázsiai fantasy rajongók egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Ismerjük meg együtt Truyan Saigast, aki tehetséges képhamisítóként ugyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt. Legyünk társai a sárkányok birodalmába, lépjünk be közösen Ai'longba és a titokzatos sárkánynagyúr otthonába. Derítsük ki közösen, hogy vajon képesek lesznek-e megvalósítani merész tervüket és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

 

 

Elizabeth Lim: Hamisított sors

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635848195
Oldalszám: 592 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Truyan Saigas nem szélhámosnak készült, de miután az apja eltűnt a tengeren, neki kell eltartania édesanyját és két húgát. Tehetséges képhamisítóként, Truyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt. Mivel nem igazán van más választása, Tru házassági szerződést köt egy titokzatos sárkánynagyúrral, aki új kezdetet ajánl a húgainak és az édesanyjának, az apja eltűnésével kapcsolatban pedig nehezen megfogható válaszokat kínál, ha hajlandó elkísérni őt elhagyatott tengeralatti palotájába. De ez még nem elég: csatlakoznia kell a rejtelmes nagyúr küldetéséhez, hogy beszivároghasson a zsarnoki sárkánykirály belső köreibe, és megfesse a jövőt, amivel olyan hatalmas felségsértést követ el, amely felforgatja mind a halandók, mind a halhatatlanok birodalmát.

Saját véleményem:

Elizabeth Lim neve sokunk számára ismerősen cseng. Történetei rendre az ázsiai mitológiából merítkeznek, látványos, érzelmekkel teli világokat építve. A Hamisított sors is ezt a vonalat követi némi csavarral: a művészet itt nem csupán díszlet, hanem hatalom is. 

"– (...) Semmi sem előre meghatározott. Sem az istenek, sem a vonalak a tenyeredben, sem a ráncok a homlokodon nem írják meg előre a sorsodat – mondta, majd végigsimított az ujjával az aggodalom ráncain az arcomon"

Szeretem Elizabeth Lim regényeit és a mára védjegyévé vált stíluselemeit, mégis át akartam siklani e történet felett. Idő és hangulat kell ahhoz, hogy igazán bele tudjak merülni az ázsiai kultúrával átitatott sztorikba, és úgy éreztem, ez nyáron nem fog menni. 

Aztán megakadt a szemem az "Egy romantikus fantasy regény, amit A szépség és a szörnyeteg ihletett." szlogenen, és itt gyakorlatilag el is buktam az ellenállásomat. Igen, tudom, gyarló vagyok - vállalom. Ezzel a toposszal többé-kevésbé még mindig bármit el lehet adni nekem; a kötet kinézete pedig már csak hab a tortán. 
Visszatekintve az élményeimre, örülök, hogy elgyengültem. Már az első oldalak olvasása közben érezhető volt, hogy a Hamisított sors esetében kivételes történettel lesz dolgom. A szerző minden eddigi, általam olvasott műve látványos, egyedi és varázslatos volt, de Truyan története még erőteljesebben hatott rám. Az alapgondolat, miszerint a képhamisító lány képes megfesteni a jövőt, rengeteg kérdést felvet, ráadásul a művészet, a sors és a hatalom ilyen szintű egymásba olvasztása érdekes alaphelyzetet teremt. 
Ez a koncepció önmagában is elég ahhoz, hogy felkeltse az olvasó figyelmét, de ami igazán működőképessé teszi, az az, hogy a történet a művészetet nem egyszerű eszközként, hanem formáló erőként alkalmazza. A képek itt nem szimpla festmények, hanem egyfajta beavatkozások a világba, amik képes megmásítani a valóságot s eltolni annak határait. 

Ehhez társul Elizabeth Lim erősen vizuális stílusa, amely szinte filmszerűen kelti életre a jeleneteket. A Hamisított sors nem egy sablonfantasy, hanem egy saját hanggal rendelkező, atmoszférikus világot kínáló történet, ahol a látvány és a hangulat legalább annyira hangsúlyos, mint maga a cselekmény.. A háttérvilág és az, ahogyan a történet minden apró részletével életre kel előttünk, különösen említésre méltó. Mindez jól passzol az ázsiai mitológia eszményképéhez: egyszerre stilizált, mitikus és megfoghatatlanul szép. Könnyű elmerülni benne - és valahol talán ez is a cél. Egy biztos: én teljes mértékig rabjává váltam. 

Ami a karaktereket illeti, Truyan története és képessége erős központi szálként aposztrofálható. Az, hogy tehetséges képhamisító, aki képes megfesteni a jövőt, nem csupán különleges kiindulási pont, hanem érzelmi és morális dilemmák forrása is. Mert most komolyan... Anélkül, hogy ismernétek a sztorit, játsszatok el ezzel a gondolattal: megfestheted a jövőt, mellyel nem csak felségsértést követhetsz el, de a halandók és halhatatlanok birodalmát is felforgathatod. Őrületes, hatalmas, emberi logikát felülmúló! Kicsit talán olyan, mint az időutazás s annak írott és íratlan szabályai... 
Persze Truyan motivációja végig adott, a családjáért küzd. Miután édesapja eltűnik a tengeren, neki kell gondoskodnia testvéreiről és édesanyjáról, miközben utóbbi szerencsejáték adósságokat halmoz fel, melyek ugyancsak a fiatal lány vállát nyomják. Így amikor megjelenik egy sárkánynagyúr és házassági alkut ajánl, nem kérdés, hogy hősnőnk él-e vele. Még akkor sem, ha újdonsült férjét a víz alá is követnie kell, vagy ha képességével halandó és halhatatlan világot is befolyásol. Merthogy az alku másik része az, hogy Truyannak be kell szivárognia a zsarnok sárkánykirály belső köreibe és részt venni a megbuktatásában. 
Annyi, de annyi mindent tudnék mesélni nektek erről a végtelenül izgalmas és látványos világról, hosszan ecsetelve a karaktereket és a köztük lévő dinamikát, kapcsolatot, de nem teszem, hagyom, hogy ti magatok éljétek át ezt a csodát. Mert ez az, efelől szemernyi kétségetek se legyen. Ráadásul ott van ugye a Szépség és a Szörnyeteg vonal, ami valóban megjelenik a regényben, de amolyan Elizabeth Lim-féle módon, föld feletti helyett vízalatti csomagolásban. És bizony ott van a romantikus szál is, ami annyival másabb a sablonfantasy-khez képest, annyival meghittebb, lágyabb, folyamatosan építkező. 

Mindent egybevetve, a Hamisított sors egy szépen kidolgozott, hangulatában, mondanivalójában erőteljes történet, ami lélegzetelállító szépségű világba kalauzolja olvasóját. Merüljetek el benne, ha szeretitek az ázsiai kultúrát, szeretnétek valami igazán egyedi fantasy-t olvasni, vagy szimplán csak valami újra vágytok, valamire, amit még nem olvastatok. Ja és igen: Szépség és a Szörnyeteg rajongók, ideje hozzám hasonlóan a bűn útjára lépni. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Truyan, Elang 

Kedvenc jelenet: az egész könyv az

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Menő és Manó Könyvek kínálatában már több Elizabeth Lim kötet is megjelent. Most minden állomáson találtok egy idézetet egy könyvből, melyet ő írt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az adott könyv címét beírni a megfelelő helyre.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“– Ragadd meg a szelet! – mosolygott szomorúan a bátyám. – Ne légy olyan papírsárkány, amely sosem repül.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

06/24 Csak olvass!
06/28 Utószó
06/29 Könyv és más
07/02 Kelly és Lupi olvas
07/03 Dreamworld 

07/04 Hagyjatok! Olvasok!

Jenni Fletcher - A herceg nem jár egyedül

Miss Caro Foyle az elsőbálozó időszakát Londonban tölti a nagymamájánál, de hamar rászedi egy alattomos férfi. Bár nem kompromittálódott, mégis úgy dönt, hogy nem érdekli a férjfogás, ám Londonba érkező édesanyja vérszemet kap, amikor a szomszédságba beköltözik a Campion hercege a féltestvérével. Tartsatok bloggereinkkel A herceg nem jár egyedül című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

 

 

Jenni Fletcher: A herceg nem jár egyedül 

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635848256
Oldalszám: 336 oldal

Fordító: Balássy Fanni

Fülszöveg:

Caro Foyle-nak elege van a szezonból. Megpróbál talpra állni a szökéses botránya után, és egyetlen porcikája sem kíván a bálterembe lépni. Mielőbb haza akar jutni, hogy távol a társaság éles szemétől és élénk fantáziájától kitalálja, mit kezdjen az életével. Azonban nagymamája tanácsára úgy dönt, mégis kivár, mert London elhagyásával csak még több figyelmet vonna magára. Amikor a szomszéd házba beköltözik egy jóképű herceg és annak megnyerő féltestvére, Caro minden korábbi terve fenekestül felfordul. Egy újabb elsőbálozós romantikus regény a Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című kötet szerzőjétől.

Saját véleményem:

Azt hiszem, igazán hálásak lehetünk a Bridgerton sorozatnak, ugyanis az utóbbi években reneszánszukat élik a könnyed, humoros történelmi romantikus regények, ráadásul egyre több olvasó nyit a régenskor felé. Egy olyan kor felé, amit szép ruhák, bálok, társadalmi elvárások és tiltott érzelmek jellemeznek. Ebbe a hangulatos világba kalauzol el minket Jenni Fletcher A herceg nem jár egyedül című regénye is, mely egyszerre könnyed, szellemes és romantikus. Ráadásul finom összeköttetésben áll a szerző korábban, magyarul megjelent regényével is (aggodalomra semmi ok, annak ismerete nem szükségeltetik). 

"- Olyasvalakinek tűnik, aki sok mindenre képes. Tulajdonképpen bármire, amit a fejébe vesz."

Még így a bejegyzés elején szeretném leszögezni, hogy bár Jenni Fletcher korábbi regénye címben és némileg tartalomban is asszociált egy régi csajos vígjátékra, ez most nem áll fent. A magyar cím persze némileg hajaz egy '99-es romantikus vígjátékra, de én ezt inkább ügyes marketingfogásnak titulálnám, semmint tartalom béli egyezésnek. És most, hogy ezt tisztáztuk, rá is térhetünk a lényegre. 

A történet középpontjában Caro áll, aki egy majdnem botrányba fulladó szökési kísérlet után kiábrándul a házasság intézményéből. Bár korábban Caro a tökéletes első bálozó mintaképe volt, a szezon ékköve, balul elsült romantikus kalandját követően többé látni sem kívánja a báltermeket, és szíve szerint messzire menekülne Londontól, a férjvadászat és pletykák világától. Csakhogy a társadalmi elvárások mindezt nem teszik lehetővé számára... 

A helyzet azonban tovább bonyolódik, amikor a szomszédba két rendkívül vonzó úriember költözik: egy büszke herceg és megnyerő féltestvére. A gond csak az, hogy míg a lány édesanyja a "jó parti" herceget szeretné férj státuszban látni, addig Caro figyelmét a sem rangban, sem vagyonban nem túl vonzó, ám annál érdekesebb féltestvér, Marmaduke kelti fel. (Igen, Marmaduke, mint a filmes kutya.) És ki tudja, talán a házasság elöl mégsem lehet elmenekülni. De vajon mindenkinek jár az igaz szerelem, vagy olykor a kötelesség felülírja a szív szavát?

Caro egy okos, intelligens hősnő, aki nem csupán megkérdőjelezi, de olykor bizony feszegeti is a társadalmi elvárások határait. Olvastatok már rózsaszín hajú hősnőről regency regényben? Mert én nem. Caro tehát egy talpraesett, határozott hölgy, aki igyekszik megtalálni saját útját. Az úriemberek pedig remekül kiegészítik őt. Mind a herceg, mind pedig Marmaduke izgalmas karakter saját történettel. Utóbbi esetében például cseppet sem elhanyagolható a féltestvér státusz, ami a régenskorban nagyon is meghatározó volt valakinek a jövője szempontjából. Hatalmas teher, főként akkor, ha az ember testvére hercegi ranggal rendelkezik. 

Jenni Fletcher azonban nem olyan szerző, aki könnyes drámákat ír, műveit a könnyedség és a sziporkázó humor jellemzi, ez a regény pedig tökéletesen hozza mindezt. A történetben a csipkelődő párbeszédek, a humor és a romantika tökéletes arányban keveredik egymással, éppen úgy, ahogyan a szerző egyensúlyozik a komolyabb témák és a könnyed szórakoztatás között. 

Minden sorát imádtam ennek a történetnek. Vicces volt, bájos és szerethető. Pontosan azt adta, amire vágytam: egy laza, könnyed, humoros kis love story-t regency csomagolásban, csipetnyi komolysággal és olyan társadalmi témák feszegetésével, mint a korabeli nők helyzete a házassági piacon. 

Ha szerettétek a szerző korábbi regényét, vagy szimplán Bridgerton rajongók vagytok, én bátran ajánlom nektek. Aranyos történelmi romantikus, egyben tökéletes választás egy kellemes nyári kikapcsolódáshoz. Vagy igazából bármelyik évszakhoz ideális. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Caro, Marmaduke, Rafe

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal nemesi rangokat / címeket keresünk! Minden oldalon találtok egy rövid jellemzést, amiből ki kell találnotok, melyik rangra gondoltunk, és be kell írnotok a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Egy középkori eredetű, magas rangú főnemesi cím, amely a hierarchiában a báró felett, de a herceg alatt helyezkedik el. Történelmileg a király legfőbb bizalmasait, a vármegyék élén álló hűbéreseket vagy a királyi tanács tagjait illette meg.

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

06/19 Hagyjatok! Olvasok!
06/21 Kelly és Lupi olvas
06/23 Dreamworld
06/25 Ambivalentina