Juliette Coss - Tűzmadár

Juliette Cross írónő első magyarul megjelent regényében, a Tűzmadárban egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a Római Birodalmat félelmetes sárkányok uralják. Tartsatok velünk ennek a sodró lendületű romantikus fantasy-nek a blogturnéjára, válaszoljatok az állomásokon található kérdésekre, és nyerjétek meg a General Press Könyvkiadó által felajánlott példányt!

 

 

Juliette Coss: Tűzmadár

 

Kiadó: General Press

ISBN: 9786151041123
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Melegh Erika

Fülszöveg:

Egy hódító, akit leigáztak…
Egy boszorkány, akiről azt jósolták, megmenti őket…
És egy kegyetlen világ, ahol sárkányok uralkodnak Rómában.
A római császár unokaöccse, Julian Dakkia jól játssza a hidegszívű hódító szerepét. Amikor azonban megpillantja Malinát, a különleges képességgel megáldott dák táncosnőt, rögtön megérzi, hogy a sorsa elrendeltetett. Évekkel később a csatatéren, az ellenség sorai között talál rá ismét a lányra. Julian ösztönösen felölti sárkányalakját, hogy megmentse a nőt, de ez akár az életébe is kerülhet…
Malina túlélte a családja elvesztését, és kész a végsőkig harcolni, most pedig az élete ennek a különös centuriónak a kezében van. A vad szépség lassan rájön: az intrikákkal és megtorlással teli Rómában nem minden az, aminek látszik. Miközben ebben a világban repülő halállovasok hódítanak és perzselnek fel mindent, a tábornok és a táncosnő szerelme sosem látott tűzvihart kavar, amelyben mindketten eléghetnek.

Saját véleményem:

Tudni kell rólam, hogy rajongok az ókori történelemért, a római kort pedig különösen izgalmasnak és érdekfeszítőnek találom a maga kegyetlensége, véressége, bujasága és züllöttsége ellenére - vagy pont emiatt. Sárkányokkal meg gyakorlatilag bármit el lehet adni nekem, mint ahogyan a Trónok harca/Sárkányok háza címkékkel is.
Így ha elém raknak egy könyvet, ami mindezt ötvözi és olyan eszméletlenül gyönyörű borítója és éldekorja van, hogy gyakorlatilag sírva tudnék fakadni tőle, akkor naná, hogy rávetem magam és egy percig sem kérdés, olvasni akarom-e. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az idei megjelenések közül a Tűzmadarat vártam a legjobban, de amikor úgy kaptam kézhez, mintha kutyák szájából rángatták volna ki a példányomat... hát őszinte leszek veletek, elment tőle a kedvem, egyszerűen rá sem bírtam nézni, annyira felháborított. És ahányszor kézbe vettem, rosszul voltam tőle. Tudom, ne legyen ennél nagyobb problémám az életben, de akkor is bánt és bántott és bántani is fog, de ez persze nem a szerző és nem a regény hibája. Épp ezért megfogadtam, hogy ha jó lesz a történet, akkor megveszem magamnak hibátlanul és megkapja méltó helyét a polcomon és a szívemben is. 

" Vedd el, amit tudsz, becsüld meg azt, ami békét és erőt ad neked a nehéz úton, amely még előtted áll."

A romantasy zsánere az elmúlt években egyre nagyobb teret hódított magának, és nagyjából mindent elárasztottak a SJM és Rebecca Yarros regényei által ihletett történetek. Többször említettem már, hogy manapság nehéz olyan könyvet találni, ami új, egyedi és nem tucattermék. Noha a Tűzmadár egyszerre épít a fantasyre és a romantikára, olyan trope-okat bevetve, mint az enemies-to-lovers vagy tiltott románc, nem feledkezhetünk meg a történelmi fikciós vonalról sem. Juliette Cross egy alternatív Római Birodalmat tár fel előttünk sárkányalakváltókkal, de egészen más módon, mint a fentebb említett szerzőtársai. Ez a történet sokkal érettebb, sokkal rómaibb, mélyen átitatják politikai intrikák, háborúk, mítoszok és ezek miatt sokkal valódibb is. Gyakorlatilag olyan, mintha a Római Birodalom elevedne meg előttünk, csak itt-ott került bele néhány sárkányalakváltó és fantasy-elem. Meglehet, hogy emiatt úgy hat, mintha a szerző saját világot épített volna fel (és ez valamilyen szinten így is van, a könyv elején például hosszan olvashatunk a sárkányokról és az ő világukról, rendszerükről), de közben tisztán érezhető, mennyire ismeri a történelmi Római Birodalmat, annak hierarchiáját, szabály- és politikai rendszerét, és úgy általában véve a kor minden aspektusát. És hogy még pontosítsak, a felemelkedő időszak az, amiben e történet játszódik, amikor Róma sorra hódít, s vérrel erősíti hatalmát. 
A Tűzmadár férfi főszereplője Julian Dakkia, a császár unokaöccse, a hidegvérű hódító, a sárkány alakváltó, aki első látásra vonzódni kezd a dák táncoslányhoz, Malinához. Aztán évekkel később, amikor egy csatatéren ismét megpillantja, dacolva mindennel, megmenti, és szolgálóként magával viszi. Csakhogy Malina, aki elvesztette a családját és népét, mindent megvet, amit megmentője képvisel... de vajon a szíve és a teste is? A kérdés azonban nem az, hogy Malina képes-e beleszeretni a hódító alakváltóba, hanem az, hogy mindezzel mit kockáztatnak, ugyanis a birodalom tiltja az efféle kapcsolatokat, halál jár a törvény megszegéséért. 

Malina egy különleges képességgel rendelkező fiatal dák táncos, akinek múltját a római hódítások kegyetlensége árnyékolja be. Családját meggyilkolták, az őt befogadó népet lemészárolják, ő maga pedig bármikor holtan végezheti boszorkánysága miatt. Mindeközben viszont Malina erős, akaratos , egy vérbeli túlélő. Impulzív, indulatos lány, aki kezdetben nehezen bízik, de ahogy egyre jobban megismeri Juliant és mindazt, amit a férfi gondol és hisz a világról, a császárról, lassanként bizalom ébred a szívében. 
Julian Dakka, a sárkányalakváltó első látásra kegyetlen hadvezérnek tűnik, ám mindez csak látszat. Ahogy egyre jobban megismerjük őt és a belső konfliktusait, úgy rajzolódik ki előttünk valódi személyisége - amit tovább színesít sárkány része. Noha Julian hűséggel tartozik családja és birodalma iránt, pontosan látja a rendszer és a császár kegyetlenségét, igazságtalanságát. Az ő esetében azonban a felismerés nehéz döntésekkel jár, és Julian karaktere remekül bemutatja mennyire nehéz meghozni bizonyos döntéseket, szembefordulni egy olyan rendszerrel, amiben felnőtt, és ami voltaképp az erejét szolgáltatja. Ráadásul Malina által ő is és mi is képbe kerülhetünk a másik oldallal. 
Igazából hosszan tudnék még írni erről a történetről, a világáról, karaktereiről, de egyrészt valószínűleg hamar ráunnátok a történelmi fejtegetéseimre, másrészt sokkal fontosabbnak tartom elmondani, hogy a Tűzmadár egyáltalán nem illik a mai trendi fantasy-k csoportjába. A Tűzmadár egy kiforrott, egyedi, izgalmas fantasy, amiben egyelőre inkább a történelmi fikciós rész dominál, mint a fantasy jelentette világépítés, vagy maguk a sárkányok és sárkányos vonulat, de minthogy sorozatról beszélünk, ez simán változhat. A szerző jól lavírozik, a stílusa kellően olvasmányos, míg a cselekmény érdekfeszítő, szereplői szerethetőek, működik az intrika, a tiltott románc és az ellenségekből szeretők vonal is. Természetesen sárkányok és sárkányos elemek is vannak, ám a töriért és Rómáért rajongó szívem jobban lubickolt ezen tényezők tengerében. Mert bár Rómát lehet szeretni vagy éppen utálni, tagadhatatlan, hogy vastagon bevésték magukat a történelembe, grandiózus tetteikkel, véres tetteikkel, brutalitásukkal, bujaságukkal és még sorolhatnám. A Tűzmadár pedig tök jól megmutatja ezt. 
És igen, be fogom szerezni a könyvet hibátlanul is - ha erre vártál. :)

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Julian, Malina

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: kicsit több sárkányosságot elviseltem volna

Borító: 5/5
Sorozat: Tűzfonal #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Könyvkiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Este könnyedén támadhatnak az embernek rémisztő gondolatai, láthat olyan dolgokat, amelyek nincsenek is ott, vagy elképzelheti a legrosszabbat.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

05/07 Könyv és más
05/08 Milyen könyvet olvassak?
05/09 Kelly és Lupi olvas
05/10 Dreamworld

Catherine Doyle & Katherine Webber - Tűzkoronák

A Burning Crowns - Tűzkoronák Catherine Doyle és Katherine Webber nagysikerű sorozatának befejező kötete, amely méltó lezárást ígér az eddig kibontakozó történethez. A regényben a királyság sorsa végleg eldől, miközben a főhősöknek nemcsak az ellenségeikkel, hanem saját múltjukkal és döntéseik következményeivel is szembe kell nézniük. A tét minden eddiginél nagyobb: hatalom, árulás és szerelem fonódik össze egy lélegzetelállító fináléban. Vajon ki kerül ki győztesen a trónért vívott harcból, és milyen árat kell fizetni a békéért? 

Tartsatok velünk a blogturné során, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy példányt is megnyerhettek a kötetből!

 

 

Catherine Doyle & Katherine Webber: Burning Crowns - Tűzkoronák

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636752408
Oldalszám: 520 oldal

Fordító: Cseh Réka Zsuzsanna

Fülszöveg:

Háború közeleg. És a királyság sorsa két testvér szívében dől el.
Wren és Rose, az ikerkirálynők túlélték a csatát, visszahozták a mágiát, és visszaadták a reményt a birodalomnak. Ám Eana egén ismét sötét árnyak gyülekeznek, és egy olyan ősi ellenség készül visszakövetelni a trónt, aki semmitől sem riad vissza célja elérése érdekében.
Wrent nyugtalanság gyötri. Egy tiltott varázslat következményeként veszélyes kötelék alakult ki közte és a férfi között, akit mindennél jobban szeretne elfelejteni. Együtt útra kelnek az északi hegyek felé, hogy megtalálják a gyógyírt, mielőtt mindkettőjüket felemészti az átok.
Rose eközben kénytelen szembenézni élőhalott őse fenyegető figyelmeztetésével: mondjon le a koronáról, vagy a háború mindent elemészt, ami fontos számára. Miközben kétségbeesetten keresi a megoldást, szövetségei meginognak, és a szíve is veszélybe kerül.
Ahogy egyre közeleg a végső összecsapás, az ikreknek minden erejükre szükségük lesz, hogy megmentsék a birodalmat. És lehet, hogy olyan áldozatot kell meghozniuk, amire egyikük sincs felkészülve…

Saját véleményem:

forrás: tatkatmur

Kellemes meglepetést okozott az Ikerkoronák eddig megjelent két része, szerethető, olvasmányos, ízig-vérig YA fantasy-nek bizonyultak a kifejezés legjobb értelmében. Naná, hogy izgatottan vártam a folytatást, ami egyben befejező részként is szolgál - noha a sorozat kapott még két folytatást, más-más főszereplőkkel. 

"A háborúban a legerősebb fegyver a meglepetés ereje."

A Tűzkoronák két hónappal az anadawni csata után játszódik, azután a csata után, amiben az ikrek megküzdöttek a lázadókkal, s amelyben Wren megtörte az ősi átkot, amely korábban öt ágra szakította szét a mágiát. Mostanra Eana összes boszorkánya újra birtokolta mind az öt szálat, akárcsak egykoron, mielőtt még ősük, Oonagh széthasította volna a mágiát az ikertestvére, Ortha elleni harc során.
Wren és Rose együttes erővel védték meg trónjukat, mostanra pedig túl vannak királynői körútjukon, s azon dolgoznak, hogy gazdag és virágzó, mindenkit tárt karokkal fogadó, biztonságos országot építsenek fel. Wren mégis úgy érzi, mintha Eana királysága nem pihenne, hanem inkább csak visszatartaná a lélegzetét, mi több, a Gevra vadonjaiban bujkáló ősük jelentette fenyegetés is létező probléma... Balsejtelmei pedig beigazolódni látszanak, amikor északra hívják, ahol az állatok furcsán viselkednek, a vadállatok sírjai feltúrva, a királyságot átok sújtja, és Alarik király sincs rendben - akárcsak Wren maga. A lány ereje egyre gyengül, így kénytelen útra kelni a királlyal és Torral, hogy felkutassák a gyógymódot. Eközben Oonagh meglátogatja Rose-t és megfenyegeti, egy hónapot ad a lányoknak arra, hogy átadják neki a trónt. Rose-nak azonban ideje sincs feldolgozni a történteket, másnapra halott madarak potyognak az égből és pusztulásnak indul a növényvilág. 
Ahhoz, hogy megmentsék szeretett királyságukat és gyógyírt találjanak a Wrent és Alarik királyt összekötő vérmágiára, a lányoknak ismét el kell válniuk egymástól. Míg Wren Tor és Alarik király (akit a háta közepére sem kíván) társaságában nekivág a Mishnick-hegységnek, hogy felkutassa a Bércek gyógyítóját, addig Rose a Napcsókolta királyságba indul fegyverekért annak reményében, hogy így elpusztíthatják gonosz ősüket. 
Kalandból ezúttal sincs hiány, sőt! A trilógia egyik legkalandosabb, legsokszínűbb kötetét kapjuk, melyben a tét minden eddiginél nagyobb, a lányoknak pedig ezernyi veszéllyel, kétséggel, önváddal és érzelemmel kell szembenézniük.  A fejezetek váltott nézőpontokban, pörgősen mesélik el a történetet, a történetet hatalomról, identitásról, családról, szerelemről és veszteségről, egy olyan gonosszal a főszerepben, aki képes élőhalottá varázsolni a holtakat, legyen szó állatokról vagy emberekről. És akkor még nem beszéltünk a Wren-Tor-Alarik trióról, akik kifejezetten üde színfoltjai a sztorinak. Egyszerűen nem lehet nem imádni őket! Az egész kapcsolatuk egy nagy képtelenség, amit szédítő párbeszédek és kusza kapcsolati szálak tesznek még élvezetesebbé azáltal, ahogy Wren és Alarik szívja egymás vérét, miközben ott áll köztük Tor kapitány, aki gyengéd érzésekkel viseltetik Wren irányába, közben meg Alarik király embere. 
Természetesen a Rose szál is érdekfeszítő, lebilincselő, kalandos és érzelemgazdag, tökéletes "vetélytársa" a másik nézőpontnak, de úgy hiszem, ez a korábbi kötetek során is így volt. A szerzőpáros ügyesen egyensúlyozik a két szál között, folyamatosan éberen tartják az olvasót, és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba, helyzetekbe kalauzolják. 
Mindent egybevetve szerintem ez volt a trilógia legélvezetesebb kötete, egy pillanatnyi üresjáratot sem tapasztaltam, gyönyörűen kiütközött a lányok identitás kérdése, miközben tovább épült a világ, és sikerült egy izgalmas, érzelmes finálét elénk tárni. 
És ahogy fentebb már említettem, Wren és Rose története itt ugyan véget ér, a sorozat tovább folytatódik majd: először Celeste testvére, Mariano Pegasi kapitány kap saját kötetet, majd Alarik királyhoz térünk vissza egy románc erejéig. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Wren, Alarik, Tor, Rose

Kedvenc jelenet: Wren és Alarik szócsatái

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Ikerkoronák #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában most híres filmes ikerpárok állnak - mi megnevezzük őket, nektek pedig le kell írni, melyik filmből vagy sorozatból vannak.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Reggie & Ronnie

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

05/04 Kitablar

05/06 Csak olvass! 

05/08 Könyv és más
05/10 Hagyjatok! Olvasok!
05/12 Dreamworld

Tricia Levenseller – A kalózkirálynő bosszúja

A kalózkirálynő bosszúja egy újabb tengeri kalandra invitálja az olvasót. Tricia Levenseller tollából ismét egy izgalmakkal teli útra kelhetünk, ám most Alosa jobbkeze, Sorinda az elsőtiszt kerül mindennek a középpontjába. Nem kevesebb, mint a határ az élet és a halál között a tét - tartsatok velünk, és a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

 

 

Tricia Levenseller: Vengeance ​of the Pirate Queen – A kalózkirálynő bosszúja

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636756345
Oldalszám: 376 oldal

Fordító: Endreffy Janka

Fülszöveg:

A tizennyolc éves Sorinda halálos és rettegett bérgyilkosként szerzett magának hírnevet. Ám legújabb küldetése egészen más. A kalózkirálynő, Alosa, megbízza, hogy vezessen egy gondosan összeválogatott legénységet egy veszélyes mentőakcióra – a hajó kormányosa pedig nem más, mint a bosszantó, mégis lenyűgöző Kearan. Ahogy hajójuk egyre veszedelmesebb vizekre evez, véletlenül felébresztik a Mélység Királyát, aki élőhalott katonák seregét hívja elő a mélyből. Sorindának Kearan oldalán kell harcolnia a túlélésért – foggal-körömmel. Vajon sikerül megmenteniük a világot, vagy Sorindára a legszörnyűbb sors vár – maga is élőhalott királynővé válik, akit a Mélység Királya irányít? Tricia Levenseller új regénye A Karib-tenger kalózai és A múmia találkozása, amelyben a rajongók kedvence, Sorinda kerül a reflektorfénybe. Kötelező olvasmány minden A kalózkirály lánya-rajongó számára! Add át magad egy sötét, szenvedélyes kalandnak!

Saját véleményem:

forrás:pinterest.com

A kalózkirály lánya volt az első kalózos young adult történet, ami betört a hazai piacra, és bár az első részt nem találtam tökéletesnek, de szerettem... eléggé ahhoz, hogy izgatottan várjam a folytatását, ami sajnos kevésbé nyűgözött le. Ám ez a kis lejtmenet cseppet sem szegte kedvemet, na meg ha valamit a Karib-tenger kalózaival reklámoznak, az olyan számomra, mint egy meghívó. 

"Hogyan számíthatnak bármit a napok, ha megszámlálhatatlanul sok van belőlük? Hogyan élvezheti az ember az életet, ha az végtelen?"

A kalózkirálynő bosszúja cím némileg becsapós, figyelembe véve, hogy ennek a résznek immár nem Alosa a főszereplője, hanem bájos orgyilkosa, Sorinda. 

A lány fiatal kora ellenére a gyilkolás mestere, sorra teszi el láb alól királynője ellenségeit. Legutolsó megbizatásáról hazatérve azonban új feladatot kap: meg kell találnia Alosa elveszett embereit, azokat a lányokat, akik megpróbáltak beépülni a szárazföldi király emberei közé, de nyomuk veszett. Ám ahhoz, hogy Sorinda teljesíthesse a küldetést, ismeretlen vizekre kell eveznie, mi több, kormányosnak megkapja az exalkoholista Kearant, aki vélhetően cseppet sem közömbös irányába. Csakhogy Sorinda Alosával ellentétben kerüli a férfiakat, a romantikát és az érintést, sokkal jobban szereti elvenni a másik nem képviselőinek életét. 

Sorinda gyilkolásra termett, nem pedig társas kapcsolatok kialakítására. Pláne nem férfiakkal... olyan férfiakkal, akik folyton bámulják, beszélgetni akarnak vele és miatta hagyják abba az ivást. De ha királynője/barátnője arra kéri, kutassa fel társaikat és derítse ki, miért tűnnek el kémei, hát megteszi, bármi is az ár. Még akkor is, ha egy hajón kell tartózkodnia Kearannal. Annyit azonban elárulok, hősnőnknek nem a jóképű kormányos lesz a legfőbb baja, ugyanis sikerül felébreszteniük a Mélység Királyát. Hogy ez milyen következményekkel jár, azt nem árulom el, de Sorindáéknak bőven lesz része kalózos kalandokban, s olyasfajta tengeri izgalmakban, amit én például a korábbi részekből nagyon hiányoltam. De akár idesorolnám a kalózéletet is. 

Nem azt mondom, hogy Alosa nem volt jó karakter, de az tagadhatatlan, hogy Riden második részes rinyálásai sokat rontottak az összképen. Így hát az, hogy a harmadik részben olyan hősnőt kapunk, akit a bosszúvágy és a gyilkolás éltet, valóságos felüdülés - mindamellett, hogy nyilvánvalóan a Kearan szál szolgáltat egy cseppnyi romantikát. Tudom, furán hangzik, de végtére is egy kalózos sztoriról beszélünk, amiben kalózok a főszereplők, és a kalózok alaphangon megkérdőjelezhetőek morálisan. Sorinda pedig tökéletesen megfelel ennek a kritériumnak, ő egy igazán hideg, céltudatos csaj, aki inkább a sötétben meglapulva dolgozik, semmint a reflektorfényben. Épp emiatt éri váratlanul új küldetése, ahol ő maga lesz a kapitány... egy kapitánynak pedig szükségszerű előbújnia. 

Sorinda karakterfejlődése szépen építkezik ezen a vonalon, fejezetről fejezetre bújik elő és válik valódi vezetővé, azzá a kapitánnyá, aki képes ijesztő kalandokon átvezetni legénységét, s szembenézni önnön félelmeivel is. 

Ez a rész ugyan csak nyomokban tartalmaz romantikát és abszolút hű marad a Young Adult kereteihez, de azért nem szabad elfeledkezni Kearanról sem, aki talán nem is annyira idegesítő, mint ahogyan hősnőnk gondolja. 

Fontos kiemelnem, hogy a sorozat eredetileg duológiának készült, de aztán néhány évvel ezelőtt megszületett ez a kötet, ami minőségében magasan veri a korábbiakat. Érzékelhető a szerző fejlődése, ami visszaköszön a karaktereiben, a dinamikájukban és történetvezetésben is, nem beszélve a cselekményről. A kalózkirálynő bosszúja pörgős, izgalmas, kaland és csatadús folytatás, tele remek karakterrel. És valóban hozza a PoTC feelinget, szóval vitorlát bonts, yo-ho!

Összességében imádtam ezt a részt, ciki vagy sem, jobban tetszett az előzőeknél, a folytatásban látok potenciált, neked meg szívből ajánlom, ha szereted a kalózos sztorikat és olvastad az első két kötetet. 

A kalózkirálynő bosszúja az a ritka kivétel, aminél jó volt elővenni és leporolni a sorozatot. Remélem, hogy lesz még folytatás valaki mással. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Sorinda, Kearan és a potyautas

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A kalózkirály lánya #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Most a valós vagy kitalált kalózoké a főszerep. Minden állomáson találtok egy leírást - Nektek pedig az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kire is gondoltunk.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Félelmetes külsejéről híres, szakállába égő kanócokat font csata előtt, hogy még rettegettebb legyen.

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04/30 Kitablar 

05/02 Hagyjatok! Olvasok! 

05/04 Ambivalentina
05/06 Dreamworld

Christina Baehr - Szelek Vára

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Christina Baehr Ormdale titkai sorozatának harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Edith és Simon Szelek Várába vezető útját, mely során hőseink megpróbálják felkutatni az eltűntnek hitt sárkányőrök családját.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásai és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Christina Baehr: Szelek Vára

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507785
Oldalszám: 288 oldal

Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Szentivánéjkor a Vörös Sárkány menyasszonyt választ.
Egy titokzatos meghívás nyomán Edith útnak indul a Szelek Várába, hogy felkutassa a vadregényes walesi hegyekben élő, eltűntnek hitt sárkányőrök családját. Ám hamar ráébred, hogy semmi sem az, aminek látszik. Ha nem vigyáz, és nem őrzi meg saját, régóta rejtegetett erejét, talán soha nem tér vissza Ormdale-be azokhoz, akik számítanak rá, köztük a férfihoz, aki időközben beleszeretett.
Vajon Edith képes lesz szövetségre lépni álmai legendás Vörös Sárkányával, hogy megóvja örökségét? Vagy elveszít mindent, amiért eddig küzdött?

Saját véleményem:

forrás: pinterest.com

Kellemes meglepetésként ért ez a sorozat, mind az első, mind pedig a második kötet hamar belopta magát a szívembe. Az Ormdale titkai 

kedves, könnyed, szerethető történetet tárt elém, ami részben egyszerűségével, részben bájosságával nyűgözött le. Na, meg a sárkányos témájával. Alig vártam, hogy kezemben tarthassam a folytatást, s további kalandokba cseppenhessek hőseinkkel. 

"Bátorság az, amikor a szeretet dacol a félelemmel."

A harmadik rész onnan zakatol tovább, ahol az előző félbemaradt: Edith és Simon úton vannak a Szelek Várába, a Vad Walesbe, hogy felkutassák az eltűntnek hitt sárkányőrző családokat és megpillantsák a Vörös Sárkányt. Ám amikor ez megtörténik, váratlan és igen kellemetlen meglepetés éri őket, tekintve, hogy az Edith által vizualizált gyönyörű sárkány valójában egy jóképű herceg, aki menyasszonyt kíván választani... És ha most arra tippelsz, hogy Edith hirtelen jelöltté lép elő, nem tévedsz. 

A kialakult helyzet önmagában is rengeteg izgalommal és nem várt bonyodalommal kecsegtet (gondoljunk csak Simonra és a frissen szárba szökkenni próbáló románcukra hősnőnkkel), de mindemellett van még itt más is. Míg az előző részekben Ormdale és a karakterek, illetve azok hátterének megismerése került fókuszba, addig a harmadik kötet tovább szélesíti a világot földrajzi és történelmi értelemben is. Új helyszíneket, családokat, szokásokat ismerünk meg, s mindeközben természetesen Edith és Simon karaktere, illetve kapcsolata is tovább fejlődik, alakul. Ráadásul a korábban megismert, kiforrott részletek is jelentős szereppel bírnak - vagyis bátran kijelenthetjük, hogy a szerző következetesen építgette sorozatát és szereplőit. 

Magáról a cselekményről többet nem szeretnék elárulni, de úgy vélem, hogy már ennyiből is sejthető egy igazán fordulatos és eseménydús folytatással lesz dolgunk, ami további kérdéseket és bonyodalmakat vet fel több téren is. Ráadásul Edith képessége is megfűszerezi a dolgokat... 

Őszintén szólva meglepett ez a fordulat, Edith-hez hasonlóan teljesen másra számítottam, ám ettől függetlenül imádtam a sztori minden egyes sorát! Izgalmas, eseménydús, fordulatokkal teli, és sok új szálat, kérdést hoz be, ami a sorozat javára szolgált. Ráadásul nem szabad elfeledkezni a szerző egyedi hangjáról és az általa megteremtett világról, valamint annak hangulatáról sem. Ezek mind fontos részei a történetnek. 

Ha egy könnyed, cozy fantasyt kerestek, akkor bátran ajánlom nektek ezt a csoda sorozatot! Én pedig tűkön ülve várom, hogy folytathassam a sztorit. Szerencsére nem is kell rá túl hosszan várakozni, ugyanis hamarosan érkezik a negyedik kötet. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Edith, Simon

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Ormdale titkai #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A vonatút során, mi volt az a sötét, amit nem ismert Simon?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04/28 Utószó
04/30 Dreamworld
05/02 Csak olvass!

Elizabeth Hoyt - Nem mindennapi hercegné

 

A General Press Kiadó jelentette meg Elizabeth Hoyt legújabb regényét, A Greycourt család sorozat harmadik részeként: Nem mindennapi hercegné címmel. Ebben a történetben Julian Greycourt találja meg a szerelmet, egészen különleges körülmények között. A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

 

Elizabeth Hoyt: Nem mindennapi hercegné

 

Kiadó: General Press

ISBN: 9786151041109
Oldalszám: 320 oldal

Fordító: Páli Veronika

Fülszöveg:

Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár
A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.
A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

Saját véleményem:

forrás: pinterest.com

Elizabeth Hoyt neve számomra egybeforrt a történelmi romantika zsánerével. Pontosan tudom, hogy amit egy ilyen jellegű olvasmánytól várok, azt nála nagy eséllyel megkapom. Így hát izgatottan vetettem bele magam A Greycourt család sorozatának harmadik kötetébe, melyben a könyvek és a könyvek iránti szeretet is nagy szerepet kap . 

"(...) csakis az emberek képesek arra, hogy szárnyaljanak a könyvek szavaival. A képzeletünk segítségével a történetek egészen a felhőkig repítenek minket. Az érzelmes versek megríkatnak. A tudomány csodái meghökkentik az elmét."

A Greycourt sorozatot egy két család életét meghatározó tragédia köti össze, ami az előző kötetbeli kitérő után ismét hangsúlyos szerepet kap. A két főhős a két ellenséges család egy-egy tagja: Julian a halott lány fivére, míg Lady Elspeth a gyanúsított és súlyosan bántalmazott férfi húga. Ez a tény pedig önmagában kellően izgalmassá, s nem mellesleg érdekfeszítővé teszi a történetet. 

Mint a legtöbb történelmi romantikus mű, úgy ez is olvasható önállóan, ám ha a sorozat ismerőjeként ugrottál fejest a folytatásba, nem árt kicsit felfrissíteni a múltbéli eseményeket, kiváltképp a családok közti ellentétet okozó konfliktust. Őszinte leszek, nekem bizony kellett egy kis idő, mire képbe kerültem, sajnos meglehetősen hosszú hónapok-évek telt el a második rész hazai megjelenése óta, nem is beszélve a nyitókötetről. De azért azt fontos leszögeznem, hogy Elizabeth Hoyt kellő mértékben és időben csepegteti az infókat, így könnyű visszaemlékezni.

A történet hősnője, Lady Elspeth de Moray, aki a nővéreihez hasonlóan a Bölcs Nők szövetségének tagja, ám - legidősebb testvére döntése miatt már - nem tartozik a Banyák belső körébe. Ennek ellenére (vagy épp ezért) a nővérek úgy döntenek, megszerzik Maighread naplóját és amint megvan, az ősi szervezet elé viszik. Csakhogy Elspeth kudarcot vall, amikor Julian Greycourt rátalál Windemere hercegének könyvtárában... Abban a könyvtárban, ahol Julian titkos találkozóra készül egy szobalánnyal, aki korábban édesanyját szolgálta az asszony haláláig. De ahogy Elspeth küldetése meghiúsúl, úgy a férfié is, ráadásul olybá tűnik, hogy kegyetlen nagybátyja, Windemere hercege pontosan tudja, kivel akart találkozni... és gondoskodott róla, hogy ez ne jöhessen létre.

Ez eddig kifejezetten izgalmas felállás, van benne rejtély, ősi-családi ellentétek és tagadhatatlan, hogy a főszereplők között izzik a levegő. Lady Elspeth nem szégyenlős, egy igazán talpraesett, kíváncsi, vidám lány, aki ha kell, kézbeveszi a dolgokat... Nem mellesleg rajong a könyvekért, könyvtárakért, s e szenvedély rendre vissza is köszön a lapokon. 

Vele ellentétben Julian egy ridegebb figura, tele gátlásokkal, haraggal és megannyi aggodalommal. Ő Windemere kegyetlen hercegének utódja, akit nem csak a múlt tragédiája köt gúzsba, hanem a jelené is. Julian egyrészt magát hibáztatja nővére haláláért, másrészt óvon figyeli húgai sorsát. 

Lady Elspeth és Julian nem is különbözhetne jobban egymástól, és pont ez adja a történet legérzelmesebb, leghumorosabb részeit. Hősnőnk hol csípős nyelvével, hol merészségével, hol pedig idegesítő jelenlétével kavarja fel Juliant, és amikor lépten-nyomon összefutnak, majd pedig kényszerűen összezárva rekednek, az fenekestül felfordítja életüket. 

Nem mondom, hogy ez a legjobb Hoyt könyv, amit valaha olvastam, mert ez távolról sem igaz... Mégis szerethető és kikapcsolódáshoz tökéletes. 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy ha hiányzik is belőle némi fűszer, kellemes kikapcsolódást nyújtó regényről beszélünk. Ha kedvelitek a zsánert vagy a szerzőt, akkor adjatok neki egy esélyt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Elspeth és Julian 

Kedvenc jelenet: spoilered

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A Greycourt család #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mivel a regényben több szálon is nyomozás folyik, a játékunk is erről szól. Minden állomáson idézetet találtok egy-egy regényből, amit szintén a szerző alkotott. Találjátok meg a regényt és írjátok be a címét a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Lily Stump kisfia kifulladva rohan az anyjához: egy szörnyeteg

van a kertjükben."

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04.24 Kelly és Lupi olvas
04.26 Olvasónapló
04.28 Dreamworld

Nisha J. Tuli - A Szívkirálynő meséje

Nisha J. Tuli A Szívkirálynő meséje című regénye az Uranosz ereklyéi sorozat zárókötete, amelyben a tét minden eddiginél nagyobb: nemcsak a hatalom, hanem a szív sorsa is eldől. Lor és Nadir története a végső összecsapáshoz érkezik, ahol árulás, mágia és politikai intrikák között kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek egy egész birodalom jövőjét formálják. Kövesd velünk a blogturnét, hiszen a végén akár te is nyerhetsz egy példányt a regényből!

 

Nisha J. Tuli: A Szívkirálynő meséje

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156821690
Oldalszám: 656 oldal

Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Vannak hibák, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Lornak szembe kell néznie féktelen tündérmágiája katasztrofális következményeivel. Az Aurórakirály üldözőbe vette, nincs menekvés. Hajtóvadászat indul Lor után, lassan már össze se tudja számolni, hány ellensége van – egyik hatalmasabb és bosszúszomjasabb, mint a másik. Lor nemcsak a szabadságáért küzd, hanem lelki társáért, családjáért, és azért, hogy Uranoszra elhozhassa a békét. De Szívből származó zabolátlan mágiája erejével nemcsak szerettei életét teszi kockára, hanem ugyanazokat a hibákat is elköveti, mint a nagymamája. Azokat, amelyek a pusztuláshoz vezettek, és darabokra szaggatták a királyságot. Lornak nincs már választása, végig kell mennie az úton, ami rá vár. Olyan erők alakítják a sorsát, amelyekkel nem lehet szembeszegülni – a Szívkirálynőre egy végső próbatétel vár. Vajon készen áll?

Saját véleményem:

Elérkeztünk a fináléhoz, egy hosszú, drámai fordulatokkal teli kaland végéhez, ami egyszerre tölt el boldogsággal és szomorúsággal. Emlékszem, másfél évvel ezelőtt mennyit hezitáltam azon, belemerjek-e vágni ebbe a sorozatba, félve, vajon mit is tartogat számomra, most pedig összeszorul a torkom, ha csak arra gondolok, vége van. Nem volt ez másként olvasás előtt sem, hiszen  ha van egy jó sorozat, amit tényleg szeret az ember és tudja, hogy elérkezett ahhoz a sorsdöntő részhez, ahol minden szál összeér, kicsúcsosodnak az események és lezárásra kerül valami, ami annyira kedves számára, az nehéz. Másfelől örömteli. Remélhetőleg.

"Halálos sebet kaptam akkor, és azóta is minden pillanatban haldoklom."

A Szívkirálynő meséje nem csupán egy lezárás, hanem egy sorozat kiteljesedése, melyben Lor útja már nem a túlélésről szól, hanem arról, hogy megmutassa ki is ő valójában, és hogy mit hajlandó feláldozni mindazért és mindazokért, akiket szeret. Nagy a kontraszt a régi és az új Lor között, mostanra alaposan megedződött, megtört és ami talán ennél is fontosabb, a döntései súlya is ránehezedik. Amennyiben olvastátok a sorozat előző részét, pontosan tudjátok, hogy Lor mágiája kicsúszott a kezei alól, Nadir pedig életét veszítette... legalábbis látszólag. A fináléban Zerra istennő alkut ajánl a lánynak: elmegy Allúviumba, beférkőzik Cyan bizalmába, és kideríti, hol tartják a Bárkát és ellopja, ha pedig sikerrel jár, Nadir feléled. A tét hatalmas, visszaút nincs, izgalom viszont annál több. 
Az előző kötet végén úgy hiszem, mindannyian meglepődtünk azon, hogy valójában nem is egy sorozatzáró könyvet tartunk a kezünkben, majd következett az a kegyetlen függővég, amit Nisha J. Tuli tovább fokozott a valódi befejezéssel, ami az eddigi leghosszabb regénye a maga hatszázötven oldalával. Saját bevallása szerint sem volt még soha olyan nehéz dolga, mint a finálé megírása, de végül sikerült a legtöbb kérdésre választ adnia, s tette mindezt abban a reményben, hogy mi, olvasók, az utolsó oldalig szeretni fogjuk ezt a történetfolyamot. Nos, ez az én esetemben határozottan így történt. Lehet, hogy - már csak a hosszából adódóan is - vannak gyengébb pontjai ennek a résznek, de összességében félelmetesen jó és sorozathű lezárást kaptunk, és ahogy a szerző maga is utalt rá, ez volt a valaha volt legveszélyesebb kaland, amibe Lor belevágott. A tét hatalmas, de hát hogyan is lehetne ez másként, ha a lelkitársad és a királyság megmentéséről van szó? 

A történet elején különösen érződik Lorban az a belső feszültség, amit a kialakult helyzet okoz. Nem csak a küldetés súlya, annak veszélyei nehezednek rá, hanem az esetleges veszteség súlya is - ami így duplán rajta áll. Ugyanakkor ott van a remény, ami egyben hajtóerőként is szolgál számára, és azt hiszem, hogy ez a fajta erő olyan elementáris, ami képes kellő lendületet és erőt adni az egész fináléra. 
Bővebben nem szeretnék belemenni sem a cselekménybe, sem a karakterekbe az esetleges spoilerek végett, na meg ha őszinte akarok lenni veletek, ez a féltégla iszonyatosan komplex és mindenre kiterjedő. Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni az eseményeket, hiszen rengeteg kaland, izgalom vár ránk, olvasókra, miközben tovább mélyül és szélesedik a világ, régi és új karakterek színesítik a történetet. És romantikából, na meg erotikából sem lesz hiány, de hogyan is lehetne, ha egy brutál jó romantasyről beszélünk. 
A Szívkirálynő meséjében minden szál összeér, ereklyék, istenek és a múlt titkai alakítják a történéseket, miközben a végkifejlet felé haladunk. És bár akadnak lassabb részek, ám ezek nem akasztják meg a lendületet, sokkal inkább időt és teret adnak ahhoz, hogy megértsük a karaktereket, a döntéseiket és átérezzük mindezek súlyát. Érzelmileg és akció tekintetében is méltó lezárás ez, melyben istenek, hatalmak és érzelmek vívnak csatát egymással, miközben csendesebb és dinamikusabb pillanatokat is átélhetünk. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam, és titeket is erre buzdítanálak. Lehet, hogy nem annyira felkapott vagy agyonhype-olt sorozat ez, mint egy acotar vagy negyedik szárny, de nem kevésbé értékez, izgalmas és szerethető. Olyan, ami nyomot hagy, amire évek múltán is emlékszel és meleg szívvel gondolsz vissza rá. Olvassátok! 
 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lor, Nadir

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Uranosz ereklyéi #4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Tally megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Temerant

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04/09 Kitablar 

04/11 Kelly és Lupi olvas

04/13 Dreamworld

Keala Kendall - Ahogy csillan a távoli fény

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Keala Kendall regénye, az Ahogy csillan a távoli fény, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Vaiana sorsdöntő kalandját, melyben útra kel, hogy megtalálja Te Fiti könnyeit és megmentse a világot és önmagát.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Keala Kendall: Ahogy csillan a távoli fény

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635847921
Oldalszám: 448 oldal

Fordító: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Te Ka-val folytatott végzetes harc után, Vaiana legborzalmasabb félelmei válnak valóra: Te Fiti szíve darabokban hever, Maui vulkanikus kővé dermedt, a sötétség pedig azzal fenyegeti, hogy bekebelezi szeretett otthonát. Azonban, ami még ennél is rosszabb, hogy Vaiana se úszta meg sértetlenül a harcot. A karjától induló átok ugyanis lassan felemészti őt. Miközben kétségbeesetten próbál megoldást találni, Vaiana egy szigetre bukkan, ahol csupán egyetlen túlélő maradt: egy fiatal lány, Noe.
Vaiana megkönnyebbül, hogy sorstársra talált, még ha kissé ijesztő is. A jó hír, hogy Noe tudja, hogyan lehet összeforrasztani a szívet: Te Fiti könnyeivel, azaz az istennő erejével átitatott drágakövekkel. Csakhogy a legenda szerint a könnyek szétszóródtak a szörnyek birodalmában.
Vaiana és Noe elindulnak, hogy felkutassák az elveszett, hatalmas erejű könnyeket. Vajon képes lesz Vaiana helyreállítani a szívet a titkok és szörnyek sűrűjében? Vagy a pusztulás mindent elnyel, ami Vaianának igazán fontos?

Saját véleményem:

forrás: pinterest.com

A Disney 2016-ban mutatta be 56. animációs filmjeként a Vaiana első részét, ami a nagy sikerre való tekintettel 2024-ben kapott egy folytatást, idén pedig érkezik az élő szereplős remakeje is. A film további érdekessége, hogy míg az eredeti mese címe (akárcsak a főszereplő neve) Moana, addig több - főként európai - országban Vaiana-ként fut jogi okokból. A Disney viszont így is jó névváltoztatást csinált, ugyanis a Vaiana polinéz nyelvjárásban vizet jelent, a víz pedig központi szerepet játszik mind a történetben, mind pedig főhősnőnk életében. 

"– Mi más volna a mi sötétségünk, ha nem a félelmeink, a szégyenünk és a bűntudatunk?"

Természetesen magam is nagy rajongója vagyok az animációs mesének, szeretem az általa közvetített üzenetet, így egy percig sem volt kérdés, hogy elolvasom-e a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagját, mely ezúttal  Vaiana sztoriján csavar egy nagyot.

Miközben Vaiana és Maui megpróbálják visszaadni Te Fiti szívét, a Te Kával folytatott harc közben a lány miatt minden balul sül el: a szív darabokban hever, Maui kőszoborrá válik, Vaianára pedig átok kerül, ami napról napra emészti fel, akárcsak a pusztulás a felszíni és tenger alatti világot. 

Tala nagyi szellemének segítségével hősnőnk útra kel, hogy megpróbálja megmenti Te Fiti szívét, önmagát, szeretteit és mindent, ami élő. Útja során egy távoli szigeten rábukkan Noera, a fiatal lányra, aki pontosan tudja, hogyan hozhatják helyre a dolgokat. Ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, össze kell szedniük Te Fiti könnyeit, melyek a szörnyek birodalmában, Lalotaiban, az alvilágban rejlenek (bizony, ott ahol Tamatoa is él). Az út nehéz, tele van próbatételekkel, ráadásul számtalan veszély leselkedik a lányokra... a legnagyobb megpróbáltatások mégis Vaiana lelkében játszódnak le. 

Vaiana-t egykor az óceán választotta ki a feladatra, hogy megmentse a világot, ezért amikor elbukik, komoly belső harc kezdődik meg benne. Az okos, elszánt, céltudatos, talpraesett lány hirtelen sebezhetővé válik, s folyamatosan megkérdőjelezi szerepe létjogosultságát. 

Az eredeti történetben Vaiana először egy kiszámítható, békés törzs vezetőjének lányaként mutatkozik be, egy olyan közösség tagjaként, akik tisztelik az ősöket, a hagyományokat és nem kérdőjelezik meg a rendet. Vaiana szívében viszont kezdettől fogva ott motoszkáltl a kíváncsiság, s belső hívást érez az óceán felé. A dilemma már ekkor is jelen van: megfeleljen az elvárásoknak vagy hallgasson a belső hangra, arra a bátor kalandorra, akit a víz úgy hív? Csakhogy míg ezen a ponton a szíve fura lázas ritmust vert, addig Keala Kendall sorsfordító csavara után minden megváltozik. Vaiana, az egykori tűzön-vizen átgázoló lány fizikai, mentális és lelki értelemben is visszalép, bizonytalanná válik. A regény során szembesül azzal, hogy az igazi akadályokat nem a világ jelenti, hanem saját maga. De vajon készen áll  felülkerekedni önnön határain, félelmein, bűntudatán és részt venni egy olyan önismereti utazáson, ahol minden megkérdőjeleződik?

A Sorsfordító történetek köteteinek minősége kissé hullámzó. Vannak nagyon jól sikerült darabok és olyanok is, amik finoman szólva sem túl élvezetesek. Érdekes módon azok a könyvek, amik az alvilágba csábítják a hősöket, remekül működnek. Lehetőséget teremtenek arra, hogy ezek a karakterek ne csak fizikai, hanem lelki értelemben is alászálljanak, és egy belső összeomlást követően újraépítsék magukat. 

Tulajdonképpen itt is ez történik: Vaiana megkérdőjelezi saját szerepét, megfosztják a kapaszkodóitól (Maui, medáll, Tala nagyi) és szembekerül legmélyebb félelmeivel. 

Kétségtelen, hogy az alvilágba való alászállás az egyik legerősebb mitológiai motívum azok közül, amit a szerzők használnak. A hős ezeknék a könyveknél gyakorlatilag elveszíti a hitét, önmagát és az irányt, mégsem adhatja fel, hiszen van egy nála nagyobb cél, amit teljesítenie kell. Ebben az értelemben pedig kapunk egy külső és belső kalandot, ami végig építi magát a cselekményt és a karaktert is. 

Szintén gyakori elem az ilyen alvilági alászállásoknál a vezető vagy másnéven mentor jelenléte, amit itt most egy új karakter, Noe képvisel. Ő az, aki ismeri Lalotai minden zegét-zugát, működését és a könnyek lelőhelyét. Noe határozott figura, olyasvalaki, aki tisztában van céljaival, s ezért képes bármire - Vaianától eltérően. 

Két külön jellem, két világlátás, egy cél. De vajon Vaiana képes lesz felülkerekedni hibáján, elvonatkoztatni mindattól, amit szíve súg és átgázolni mindenen és mindenkin, hogy megmentse a világot? És mi van az alvilággal, annak lakóival? Valóban szörnyetegek? És Noe? Ki ő valójában: egy gyászoló túlélő vagy valaki más? 

Nos, nem mondom, hogy a történet bizonyos részei nem kiszámíthatóak, mert de, de ettől függetlenül Keala Kendall egy nagyon is szerethető történetet hozott össze, ami tökéletesen illeszkedik az eredeti mű szellemiségéhez, karaktereihez, üzenetéhez. Én pedig szeretem az olyan Sorsfordító történeteket, amik nem megváltoztatni, hanem kiegészíteni akarják az eredeti sztorit és úgy csavarni rajta, hogy az építő is legyen, de önazonos is maradjon. Itt mind a két feltétel teljesül, kapunk egy szerethető, olvasmányos kalandot, ami tovább színesíti az alapot. 

Ajánlom nektek, ha szeretitek Vaianát!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Tala nagyi, Vaiana

Kedvenc jelenet: a cápás jelenet

Negatívum: helyenként sok az önsajnálat

Borító: 5/5
Sorozat: önálló, Sorsfordító történetek

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Disney mesefilmeké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőt ábrázolja, majd a nevét beírni a Tally űrlap megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Hagyjatok! Olvasok!
04/08 Utószó
04/10 Csak olvass!
04/12 Dreamworld