10 éves a Blogturné Klub! - szülinapi blogturné

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Én és a Blogturné Klub

Tíz évvel ezelőtt, amikor tudomást szereztem arról, hogy Kelly szeretne egy bloggerekből álló csapatot létrehozni, puszta érdeklődésből megkérdeztem, hogy ez pontosan mit is takarna. Arra legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy engem is szeretne felkérni arra, hogy csatlakozzak hozzájuk. Akkoriban még épp csak néhány hónapja blogoltam, recenziókat se mertem kérni, nemhogy arra gondolni, hogy egy általam tisztelt és követett blogger-példakép felkér egy ilyen kaliberű feladatra. Vagy nevezzünk inkább projektnek. Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt.
Noha tíz év hosszú idő, mai napig emlékszem minden egyes beszélgetésre, ötletelésre, arra, hogy a semmiből hogyan épült fel (építettük fel közös munkával) a Blogturné Klub, és arra is, hogyan készültünk életünk első debütálására, ami az Üvegtrónnal volt.
Elárulom, nem véletlenül választottam a mai napot a mostani turnén, ugyanis pontosan tíz évvel ezelőtt tettem közzé életem első blogturnés bejegyzését, akkor még mit sem sejtve arról, milyen maradandó nyomot fog bennem hagyni ez az egész. Mert igen, a Blogturné Klub nem csak egy név, nem egy könyveket osztogató-könyvekről posztoló szerkezet, annál sokkal, de sokkal több. Minket, akik a tagjai vagyunk évek óta formál, és így vagy úgy, hatással van ránk, mint ahogyan mi, tagok is egymásra. És ez az, ami miatt még itt vagyunk: a viták, veszekedések, nevetések, ökörködések, ötletelések, kemény munka mögött dobogó szív miatt. Számomra ez ad erőt, motivációt.
Tíz év alatt a BTK második családommá vált. Köszönöm nektek!

Kérdezz-felelek

Milyen érzés 10 évvel a hátad mögött visszagondolni a kezdetekre?

Furcsa, egyben hihetetlen. Fogalmam sincs, mikor repült el tíz év, számomra még mindig olyan, mintha most kezdtük volna el. Emlékszem a kezdeti izgatottsággal vegyes zsizsegésre, az ötletelgetésekre (akár azt illetően is, mi legyen a nevünk), ugyanakkor arra is, mennyi jó vagy épp kevésbé jó élményben volt részünk. Kalandos évtized volt, az biztos: rengeteg tanulsággal, mosollyal, drámával, valamint az élet írta váratlan fordulatok tömkelegével. 

Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?

Tamara Ireland Stone - Elválaszt az idő

Susan Ee - Túlélők világa
Glendon Swarthout - Őrület és szerelem


Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?

A legelső olvasmányom Sarah J. Maastől az Üvegtrón volt, ami mai napig benne van a Top5-ös listámban, míg a legutóbbi Monica McCartytól A Szikla. Szerencsére ez is nagyon pozitív élmény volt.


Hogyan élted meg azt az időszakot, amióta a csapat tagja vagy? Mennyit változtál te magad és a blogolási szokásaid?

Bizonyos értelemben rengeteget változtam én is és a blogolási szokásaim is, hisz mégiscsak tíz évről beszélünk, és hát valljuk be, az ember hozzáállása, szemléletmódja és stílusa nagyban eltér huszonkét évesen, mint  harminckét évesen. Másrészt egy évtized éppen elegendő ahhoz, hogy ne csak felnőjön, hanem tapasztaljon is az ember. Rengeteg impulzus ért, magánéleti fronton is nagy mélységekkel kellett megküzdenem, és ezek akarva-akaratlanul is kihatottak és mind a mai napig kihatnak a szokásaimra.
Számomra a blogolás hobbi, olyan hobbi, amiben benne van szívem-lelkem, én magam. Nem tudom elkerülni, hogy ne vigyem bele az engem ért dolgokat. Meg hát amúgy is, ha érzem, hogy valami nem klappol, már nem érzem magaménak, akkor kipróbálok új dolgokat. Nem kell nagy és drasztikus változtatásokra gondolni, viszont ha megnézitek a tíz évvel ezelőtti posztjaimat, az öt évvel ezelőttieket és a mostaniakat, látjátok a különbséget.
Az pedig, hogy hogyan éltem meg ezt az évtizedet a csapat tagjaként? Ezer fokon. Én az a típus vagyok, aki magas hőfokon ég; szívből-lélekből teszek mindent, mindemellé pedig magas az igazságérzetem, buzog bennem a tenni akarás. Néha nehéz elfogadni, hogy ezzel nem mindenki van így, és ugyanígy tanulom azt is, hogy bizonyos helyzetekben jobb elszámolni tízig-százig. Persze én se vagyok tökéletes, nagyon nem, de ez így jó, mindannyian mások vagyunk. Az elmúlt évek egyébként rengeteg jó élményt adtak, igazából olyanok vagyunk, mint egy nagy és hangos olasz család.


Mi volt a legjobb, legkedvesebb vagy legviccesebb élményed/projekted a Blogturné Klubban?

A rendhagyó turnéinkat nagyon szeretem, nem véletlenül szoktam őket levezényelni. És bár a mostaniakat is szeretem, de a szívemhez az egyik karácsonyi turnénk áll legközelebb. 

Ha az elejétől követtek minket, talán emlékeztek arra, amikor különféle könyves karakterek karácsonyi készülődéséről írtunk, a végére pedig összehoztuk őket egy nagy ünneplésre. Na, annak az ünneplésnek az élő, közös írását IMÁDTAM! Szerintem soha nem ökörködtünk annyit, mint akkor. És hát Barbara örök emlék marad. Második helyre meg egy bizonyos Vámpírakadémia mozizást írnék - részletek nélkül.


Beszéljünk az árnyoldalról is. Mi volt a legnagyobb blogturnés mélypontod - legyen szó akár könyvről, élményről, érzésről, bármiről?

Nem fogok köntörfalazni, számtalan mélypontom volt. Ezek többsége leginkább egy-egy szerettem elvesztéséhez vagy az ahhoz vezető állapotuk asszisztálásához kötődik, olyankor mindig nagyon nehéz volt könyvekre koncentrálnom. A legnagyobb mélypontomat mégis egy régi bloggervita jelentette, amikor elég hosszan, több fórumra kiterjedően kezdtek minket savazni úgy, hogy a külsős bloggereknek fogalmuk nem volt semmiről velünk kapcsolatban. Akkoriban a napokig-hetekig tartó stressztől majdnem gyomorfekélyt kaptam, egy falat nem sok, annyi se ment le a torkomon és hetekig tartó gyomorfájdalmak kínoztak. Szóval igen, ennyire durva tud lenni az internetes bántalmazás. 

Szerencsére az idő minket igazolt.


Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

Huh, ez egy érdekes kérdés. Anyukám minden részletéről tud, de soha senkinek nem engedtem vagy engedem, hogy a blogomat olvasgassa, számukra tabu. Hát hogy nézne az ki, ha pl. épp a Fogoly a sötétben értékelésemet olvasná a család? Számomra meglehetősen kínos lenne.
Ugyanakkor anyu jól profitál a dologból, előszeretettel nyúlja le a turnés könyveimet. És mielőtt valaki félreértené: a már megjelent, fizikai példányokat.


Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik?

Ó, hát mennyi időtök van? Rengeteg kínos és vicces futáros sztorim van! Kezdve az elcsépelt "Ne várj meg, rakd csak be, nekem jó lesz úgy" szlogenektől az egész durvákig. Volt időszak, amikor naponta jártak ide, már számukra is fura volt, ha épp kimaradt 1-2 nap, de például a sprinter futár mai napig az egyik kedvencem. Irtó jófej, akárcsak a gls-es srác.


Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?

Nem. A BTK kellően motiváló, a tagok meg sokszor annyira jól promózzák (khm, pornózzák) a könyveket, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek. És hát tudjátok, hogy van ez, csoportosan mégiscsak könnyebb bűnözni!

A baj akkor van, amikor nagy lelkesen mindenre is igent mondasz, aztán összeírásnál realizálod, mennyire nem vagy normális. De hát igazából a blogturnésok külön állatfajnak számítanak, akik októbertől februárig nem alszanak, mi több, minden egyéb tevékenységet is csak akkor végeznek, ha nagyon muszáj.
Viccet félretéve, a kezdeti években nagyon durván toltam, minden könyv érdekelt, mindegyiket szerettem volna elolvasni. Aztán a sokadik minden egyes nap van egy vagy két turném decemberektől kikészülve, olvasási válságba süppedve felismertem, hogy ez nem mehet így tovább. Azóta hol kisebb, hol nagyobb sikerrel igyekszem mértéket tartani.


Volt olyan könyv, amit a blogturné során ismertél meg, és bekerült az életed Top5 legjobb könyvébe?

Rengeteg ilyet tudnék mondani: Üvegtrón, CoHo könyvek, A halál szépséges szolgálólányai, Luxen sorozat. Ja igen, nyitottan kezelem a top5 fogalmát. :D


A csapat tagjaként nyitottál olyan zsánerek felé, amikről korábban hallani sem akartál?

Szerintem ez egy idő után elkerülhetetlen. Na nem azért, mintha kötelező lenne, de a mi társaságunkban annyira jól beédesgetjük egymást, hogy simán elcsábulunk olyanra is, amire amúgy nem feltétlenül. Nekem ilyen volt a történelmi romantikus zsánere. Korábban elképzelni sem tudtam volna, hogy ilyen típusú regényeket vegyek a kezembe, aztán jött a General Press, a felföldi harcosok és a turnés társaim, ma pedig már élek-halok értük, mi több, szívesebben fogyasztom őket, mint a sima romantikusokat.


Mi alapján választod ki, hogy részt szeretnél-e venni egy kötet turnéján vagy sem?

Tudom, furán fog hangzani, de legtöbbször intuíció alapján. Ránézek egy könyvre, címre, annak címkéire, és ha azt érzem, hogy igen, ezt olvasni akarom, akkor jelölöm. Persze vannak nagy kedvencek vagy nagyon várt megjelenések is, de az ismeretlen regényeknél általában így választok.


Volt olyan, hogy mellényúltál és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?

Hogyne! Ez megint olyasmi, ami mindenkivel előfordul.
Sokan, sokszor megvádoltak minket, hogy mindig csak dicsérjük a könyveket, nem életszerű, hogy ennyire jól választunk. Pedig tíz év alatt az ember bőven kiismeri, mi való neki és mi nem. Ha pedig mégsem jön be, van olyan opció is, hogy visszalépés. De persze előfordul, hogy erre már nincs lehetőség. És akkor itt jön a neheze...

Eleinte ezt nehezen éltem meg, hisz senkit sem szerettem volna megbántani, ám minthogy őszinte embernek tartom magam, és nem kenyerem a hazugság, ezért minden esetben megírtam az őszinte véleményemet. Úgy gondolom, nincs azzal baj, ha valami nem jön be, mindannyian mások vagyunk; a kulcs a stílus és a tálalás. Azért, mert én nem szerettem, neked simán bejöhet. A bejegyzéseim során igyekszem kiemelni azt, ami pozitívum lehet, miközben azt sem hagyom ki, rám milyen hatást gyakorolt az adott mű. 

Amikor nem megy az olvasás, mert épp olvasási válságban vagy, mivel töltődsz fel?

Sokáig nehéz volt ezt elfogadni, megélni pedig annál is nehezebb. Emlékszem, volt egy év, amikor tizenkettőből tizenegy hónapon át olvasási válságban szenvedtem, és semmi, de semmi nem használt. Mára eljutottam oda, hogy nem görcsölök rá: ha nem megy, hát nem megy. Ilyenkor inkább élem az életemet, kirándulok, kutyázom, fotózok, bookstázok.


A Blogturnés blogod mellett van más témájú blogod? Ha igen, mesélj róla.

Blogom nincs, instám van. Mióta márciusban új taggal bővült a családunk, az időm jelenős részét lefoglalja a vizsla testbe csomagolt tasmán ördögöm. Szeretem őt fotózni, videózni, így arra gondoltam, készítek számára egy insta oldalt, ahol dokumentálom a napjainkat. Tulajdonképpen ezt az egészet magunknak szántam, szerettem volna, ha a kisebb-nagyobb emlékmorzsák megmaradnak későbbre, hisz hajlamosak vagyunk az apró, ámde valóban fontos pillanatokat elfelejteni. Ez valamiért mégis bejött az embereknek, úgyhogy most hónapról hónapra szépen gyarapszunk ott. Én pedig élvezem csinálni - nem a lájkokért, hanem magunkért.


Gondoltátok volna a kezdetekkor, hogy ekkora sikere lesz az oldalnak?

Nem. Az első évek kőkemények voltak, ennél fogva könnyű lett volna eltűnni a süllyesztőben, viszont Nektek, olvasóknak és a kiadók bizalmának hála mégis sikerült talpon maradnunk és eljutnunk a tizedik évünkig. Ebben valószínűleg benne van a mi kis olaszos családunk összetartása, az, hogy mi ebbe tényleg mindent, de mindent belepakoltunk, kezdve a kreativitásunktól, a szabadidőnkön át, a családtól elcsípett pillanatokig. Nehéz elmagyarázni, de a mi kis közösségünk tényleg egyfajta második családként funkcionált-funkcionál, nem pedig munkaközösségként.


Az eredeti csapatból kik vannak még benne?

Akik kisebb vagy nagyobb intenzitással a csapat részét képezik: Kelly, Lupi, Angelika, Deszy, Andi és én. Ez a létszám pont a fele az eredeti alapítógárdának.

+1 kérdés a Betonka szerint a világ... bloggerétől:

 

Kifogod az aranyhalat és három dolgot kérhetsz tőle. Melyek lennének azok?

Ha a való életre levetítve nézem, akkor azt kérném, hogy a szeretteim életük végéig legyenek egészségesek, újra velem lehessenek azok, akiket elvesztettem, és hogy a világon soha többet ne bántsanak egyetlen állatot se.
Ha viszont könyves verzióban kellene megfogalmaznom, akkor szeretnék találkozni Cassandra Clare-rel, szuper lenne, ha életre kelne Will Herondale (és feleségül is venne), és egy olyan könyvtárszoba sem ártana, ahol mindig van hely az újabb "véletlenül" megvásárolt/megszerzett könyvemnek.

Nyereményjáték

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Bloggerünk blogjának neve hűen tükrözi mind az olvasáshoz való hozzáállását, mind annak ritmusát, hisz egyre csak olvas és olvas. És persze mást is erre biztat.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder
09/23 Blogturné Klub

Monica McCarty - A Szikla

A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

 

 

Monica McCarty: A Szikla

Kiadó: General Press

ISBN: 9789634527749
Oldalszám: 408 oldal

Fordító: Ács Eleonóra

Fülszöveg:

Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni.
Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

Saját véleményem:

A sorozat rajongói immár tizenegyedik alkalommal mélyedhetnek el A Felföld rettegett fiai sorozatban, hogy Robert the Bruce híres elit katonái által megismerjék a történelem e viszályokban gazdag korszakát, mely a fegyverek csattogása ellenére sem mentes gyengéd érzelmektől. Ezúttal pedig Thomas MacGowan, a Szikla válik főszereplővé egy olyan, gyerekkori barátokból szeretők típusú történetben, melyet az új olvasók épp úgy élvezhetnek és érthetnek, mint a régiek.

- (...) Arra kérlek, hogy ugorj."

A történet alapját egy gyerekkori barátság képezi. Szentiván éjjelén a kilenc esztendős Thommy egyedül sírdogál, amikor hirtelen mellette terem egy szőke hajú kislány, s vigaszt nyújt neki. Egy hónappal később ismét egymás útjába sodorja őket az élet, ám míg Thommy, a kovács fia legjobb barátnőjével, Jo-val a part felé tart, Ella, a nemes kisasszony bátyjával lovagolni igyekszik. A négy gyerek végül együtt tölti a napot, s eltérő rangjuk ellenére is barátság szövődik köztük. Az évek múlásával kapcsolatuk rengeteg változáson megy át, ám Ella és Thommy elválaszthatatlanul ragaszkodnak egymáshoz, a kamasszá cseperedő kislány egyre csak azt hangoztatja, hogy férj és feleség lesznek. Ezt azonban nem mindenki nézi jó szemmel, így a kisasszonynak távoznia kell. 

Lady Elizabeth (Ella) öt év elteltével tér vissza, Thommy pedig kész arra, hogy bevallja, szereti. Noha apja óva inti ettől a köztük lévő társadalmi különbségek miatt, a huszonhárom éves fiú mit sem törődik az atyai intelemmel, alig várja, hogy érzelmei viszonzásra leljenek. Csakhogy Ella kineveti, és ahelyett, hogy a karjaiba omlana, azt mondja, minden korábbi ígérete játék volt.

Sértettségében Thommy úgy dönt, beáll Robert the Bruce seregébe, rangot szerez és bebizonyítja Elizabethnek, hogy képes felemelkedni az ő szintjére, hogy aztán kikosarazhassa. 

A sors azonban úgy hozza, hogy néhány év elteltével Ella Thom segítségére szorul, hisz a Szikla néven elhíresült férfi az egyetlen, aki segíthet kimenekíteni bátyját (aki egyébként régen Thommynak is jó barátja volt, egészen egy ominózus esetig...) az ellenség markából.

A történet pedig valójában innen indul, Ella és Thommy találkozásakor ismét fellángolnak az érzelmek. 

Azt hihetnénk, hogy egy hasonló tematikára épülő sorozat tizenegyedik részénél nehéz fenntartani az olvasó figyelmét, de az az igazság, hogy A Szikla erre alaposan rácáfol, méghozzá egy feszített tempójú, érdekfeszítő és olvasmányos románc formájában. 

A gyerekkori barátokból szerelmesek felállás az egyik leghálásabb, legszerethetőbb trope, főként akkor, ha annyi bonyodalom tarkítja, mint Elláék esetében. Párosunknak ugyanis meg kell küzdenie az eltérő társadalmi rang jelentette gondokkal (ráadásul itt ugye a férfi a rangon aluli), több fronton megromlott baráti viszonyokkal, valamint különféle titkokkal. A regény egyik központi eleme tehát az ész és a szív a harca, az álmok, vágyak megélésének szembeállítása a családi nyomással. Ez mind a két szereplő esetében megfigyelhető, ám míg Thommy képes saját céljai nyomába eredni és maga mögött hagyni a családi vállalkozást, addig Ella inkább a társadalmi elvárásoknak próbál megfelelni. Emiatt ő egy kicsit kevésbé szerethető karakterként tűnik fel, olyan nőként, aki játszadozik a másik féllel, s sokszor át is gázol azon. Vele ellentétben Thommy egy sokkal szívlelhetőbb figura a maga sértett büszkeségével, s szűnni nem akaró rajongásával. Együtt viszont nagyon jól kiegészítik egymást, párosuk meglehetősen intenzív, dinamikus, eképp szenvedéllyel teli. Forró pillanatokból, perlekedésből, epekedésből, nincs hiány, mint ahogyan idegőrlő huzavonákból sem. 

A Szikla azonban azon történelmi romantikusok táborát erősíti, amikben fontos szerepet játszik a történelem, s mint ilyen, aktív részét képezi a cselekménynek. És akkor itt megállnék egy rövidke kitérő erejéig, ugyanis a fordításban több koridegen kifejezés is szerepelt, ami, ha nem is sokat, de rontott az összképen. És ha őszinte akarok lenni, nem érzem fairnek a szerzővel szemben, aki láthatóan komoly kutatómunkát fektetett úgy a sorozatba, mint ebbe a részbe.

Azok számára, akik ismerik a sorozatot, valószínűleg nem fog meglepetést okozni, hogy a háttérben zajló skót-angol háborúskodás tovább folytatódik, Edward és Robert újabb összecsapásra készül. A regény szempontjából viszont sokkal relevánsabb az, hogy Ella lázongó bátyját, Lord James Douglast foglyul ejtik és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják. 

A Szikla egy igazán lebilincselő, pergő ütemű, érzelmekben bővelkedő romantikus, olyan, ami nem feledkezik meg történelmi gyökereiről sem. Engem teljesen levett a lábamról, alig bírtam letenni, szinte faltam a sorokat. Bátran ajánlom a sorozat rajongóinak, de azok is nyugodtan belevághatnak, akik nem ismerik az előzményeket. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Thommy, Vipera

Kedvenc jelenet: fás meg csillagnézős jelenet

Negatívum: a koridegen fordítások

Borító: 5/3
Sorozat: A Felföld rettegett fiai #11, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a helyes nevet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

CLAYMORE SIKER

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/27 Kelly és Lupi olvas
08/31 Betonka szerint a világ…
09/04 Dreamworld

Judy I. Lin - Méreggel átitatott varázslat

A Next21 Kiadó jóvoltából már olvashatjuk a tajvani írónő, Judy I. Lin debütáló regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, amely egyike az ázsiai kultúrára épülő fantasyknak. Tartsatok bloggereinkkel, és ne feledjétek, hogy blogturnénk végén tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

 

 

Judy I. Lin: Méreggel átitatott varázslat

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN:  9786156414816
Oldalszám: 382 oldal

Fordító: Weisz Böbe

Fülszöveg:

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.
Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.
A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.
A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

Saját véleményem:

Talán senki nem lepődik meg, ha azt írom, hogy a kötet külsejét látva, heves birtoklási vágyat éreztem iránta. Aztán amikor elolvastam a fülszövegét, már biztosan tudtam, éreztem, hogy nekem ezt mindenképpen olvasnom kell. Még akkor is, ha alapvetően távol áll tőlem az ázsiai kultúra. Kecsegtetőnek tűnt a palotabéli, ármánykodással átszőtt, teamágiára épülő történet. 

"Mindig van választásunk. Dönthetünk úgy, hogy felállunk, és azt tesszük amit helyes."

És ekkor jött a feketeleves. Éreztétek már úgy, hogy nem jó az időzítés? Hogy talán nem jó helyen és időben találkoztatok egy regénnyel? Mert velem most pontosan ez történt. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, alig vártam, hogy magával ragadjon és messzi tájakra, szövevényes kalandok helyszínére repítsen, de sajnos nem így történt. Sőt! Alig haladtam vele, háromoldalankét leragadt a szemem, és még az is megesett, hogy elaludtam rajta. Holott egy magas minőségű, érdekes történetről van szó, aminél nem csak a szerző, hanem a fordító is dicséretet érdemel. Épp ezért engedjétek meg, hogy kissé rendhagyó módon, két oldalról közelítsem meg most ezt a beszámolót. Mert bár a találkozásunk nem úgy sült el, ahogy, pontosan látom, érzem, mennyire erős műről van szó. Olyanról, amihez nem árt lelassulni, megnyugodni és átszellemülni, engedni, hogy a maga ritmusában húzzon be. 

A történet középpontjában Ning áll, egy gyógyító család legkisebb lánya, aki egész életében arra készült, hogy apjához hasonlóan gyógyító váljék belőle, míg nővére, Shu anyjuk teamesterségét volt hivatott kitanulni. Egy olyan szakmát, amit átitat a mágia, ugyanis a teamester szinte bármit képes elérni főzeteivel. Csakhogy egy mérgezett teának köszönhetően Ning anyja életét veszíti, nővére pedig lassan haldoklik. Hősnőnk számára egyetlen lehetőség marad, mégpedig az, ha tanítványnak kiadva magát a királyi udvarba megy, és részt vesz azon a versenyen, ahol a királyság legjobb teafőző mesterei mérik össze tudásukat. A győztes jutalma pedig akár életet is menthet.

Ning dolgát tovább nehezíti, hogy távol a palotabéli ármánykodástól nőtt fel, nincs tisztában azzal, mennyi veszély húzódik a csillogás mögött. Ráadásul egy rejtélyes fiú is felbukkan, aki csak tovább gabalyítja a szálakat. 

A Méreggel átitatott varázslat egy minden ízében különleges történet, a szerző hangja kiforrt, míg a regény jól felépített, szereplői kedvelhetőek. Történetvezetése kissé lassú, ugyanakkor jól idomul az ázsiai kultúrához. A különlegességét viszont egyértelműen a teamágia jelenti. A teáknak ősidők óta nagyon sok nép és népcsoport tulajdonít mindenféle tulajdonságot, amit Judy I. Lin továbbgondolva egy egészen elképesztő szálat hozott létre. Sokféle mágiával találkoztam már olvasmányaim során, de olyannal, amiben a teafőzés sorsdöntő dolgokra volt hivatott, még sosem. 

Ezenkívül a palotabéli élet, a verseny, annak résztvevői, valamint az olvasó számára első perctől nyilvánvaló rejtélyes fiú személye is rengeteg izgalommal kecsegtet. Míg Ning egy talpraesett, merész lány, aki nyilvánvaló hátrányai dacára is kitart álmai mellett.

Természetesen joggal merül fel a kérdés, ha mindezt így gondolom, miért szenvedtem vele, s miért nem sikerült haladnom vele... A választ nem tudom, de azt igen, hogy a Kegyetlen herceggel épp ugyanígy jártam, azóta pedig imádom. Egyszerűen van olyan, hogy az időzítés nem alkalmas. Fogadjátok hát meg a tanácsomat, és akkor vágjatok bele, ha sikerül hozzá lelassítani az elméteket, testeteket, és képesek vagytok ugyanúgy finoman csordogálni, mint a kannából kitöltött tea. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ning

Kedvenc jelenet: spoilered

Negatívum: lassú felvezetés

Borító: 5/5
Sorozat: A tea könyve #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Nem titok, hogy a történetben nagy szerepet kap a teakultúra, és ezen turnénk játéka is erre a témára épül. Minden állomáson megtaláljátok egy növény hiányos elnevezését, a ti feladatotok pedig kitalálni, hogy melyik növényre gondoltunk, valamint beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

c _ _ _ af _ rk

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/20 Fanni’s Library

08/22 Csak olvass!

08/24 Könyv és más

08/26 Utószó

08/28 Hagyjatok! Olvasok!

08/30 Dreamworld

Serena Valentino - Kitör a frász!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent Serena Valentino Disney - Villains sorozatának legújabb kötete, a Kitör a frász!, melyben Szörnyella életével ismerkedhetünk meg. Ennek örömére a Blogturné Klub bemutatja ezt az egyedi, memoár stílusban megírt regényt, amelyből kiderül, hogy minden gonoszok legrosszabbikának története talán nem is annyira fekete és fehér, mint az általa oly nagyon áhított dalmata bunda.

 

 

Serena Valentino: Kitör a frász!

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635843763
Oldalszám: 288 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Bizonyára mindenki úgy gondolja, hogy jól ismeri Szörnyella történetét: egy boldog pár, két hűséges kutya, tizenöt csupa pötty kutyakölyök - és egy nő, akinek minden vágya, hogy csodás szőrmét készítsen ezeknek a kiskutyáknak bundájából. Sőt, London összes kis dalmatája kell neki, mind a százegy.
De mégis ki ez az ördögi nőszemély? Az emlékezetes autóbaleset, a kutyák elrablása, és a szőrmebundák mániákus imádata előtt volt egy másik Szörnyella. Őt ismerhetjük meg ebből a történetből, amit a saját szavaival mesél el.
Mert még a legelvetemültebb gonosztevőknek is vannak őszinte barátaik, igaz szerelmeik és nagyratörő álmaik. Hiszen a világon semmi sem egyszerűen fekete és fehér.
A nagy sikerű, izgalmasan sötét hangvételű sorozat legújabb részében maga Szörnyella, a dalmaták rettegett réme kalauzolja el az olvasót a bonyolult női barátságok, az anya-lánya kapcsolat és a pusztító vágyak világába.

Saját véleményem:

Hetedik kötetéhez érkezett Serena Valentino Gonosztevők c. sorozata, melynek mindegyik részében egy újabb Disney antihős múltját ismerhetjük meg. A Kitör a frász! azonban több szempontból is rendhagyó eleme a szériának, ugyanis amellett, hogy teljesen független a tündérmesei világtól (s ezáltal a gonosz nővérektől is), egyfajta fiktív memoárként is szolgál, melyben maga Szörnyella meséli el a történetét.

"Különböztesd meg magad."

A korábbi részekkel ellentétben a Kitör a frász! kizárólag főszereplőjére fókuszál, melynek következtében sokkal követhetőbb és feszesebb a történetvezetés, ezáltal pedig maga a regény is jóval tartalmasabb, na meg élvezhetőbb. Szörnyella esetében szükség is volt erre, hisz egy igazán összetett és sokrétű karakterről van szó, nem véletlenül hívják a gonoszok legrosszabbikának. Ezt az álmemoárt olvasva azonban hamar világossá válik az olvasó számára, hogy a De Frász család utolsó leszármazottja gonoszság helyett inkább egy sor érzelmi és mentális problémával küzdő nő, akinél nagyon sok érzelmi mélypontot követően elszakadt az a bizonyos cérna... Ahhoz azonban, hogy megértsük, mi is vezetett kilencvenkilenc dalmata kölyök elrablásához, Szörnyella fiatalkoráig kell visszarepülnünk, egészen az 1900-as évek második harmadáig, amikor is az ifjú Szörnyella napjai fénypontját az anyjával tölthető egy órája jelenti. A lány számára ugyanis a rideg, közömbös anya jelképezi a tökéletességet. Lady De Frász egyfajta példaképként funkcionál gyermeke számára, olyasvalakiként, akit nem csak rajongva imád, hanem tisztel és fel is néz rá, s akinek élete során mindig meg akar felelni. Szörnyella életét tehát kezdettől fogva az anyja figyelme és szeretete utáni vágyódás határozza meg. Olyan vak buzgalommal lesi anyja kegyeit, ami minden észérvnek ellentmond. Serena Valentino ezt a több éven-évtizeden átívelő, önromboló folyamatot mutatja be, végigvéve azokat az állomásokat, amik egyre közelebb taszítják Szörnyellát a tévképzetes őrülethez. A regény során láthatjuk, miként válik egy édes, elkényeztetett kislányból, álmodozó kamasz, majd hogyan fordul át mindez arroganciává, s sértettségé, legvégül pedig őrületté. 

Roppant szomorú, tanulságos, egyben érdekfeszítő történet, amin hatalmasat csavar a memoár vonal. Ahogy korábban említettem, mindent Szörnyella elmesélésében olvashatunk, ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy Lady De Frász, mint pozitív figura tűnik fel, míg a valóban segítő szándékú barátok, alkalmazottak, megbízottak fordítva. Roppant különleges és egyedi megoldás ez, de ami a legjobb: működik. Míg Szörnyella mesél, mi úgy érezhetjük magunkat, mint azok, az életét meghatározó félig-meddigek, akik mindig lesajnáló pillantásokkal tekintettek rá, ha a családjáról volt szó. 

Ám nem csak ez a különleges formátum, hanem a történelmi korszak és Anita barátnőként való beemelése is rengeteget ad mind a regény hangulatához, mind tartalmi értékeihez. 

Mindent összevetve, nekem talán ez a rész tetszett legjobban. Sötét, komor, ugyanakkor érzelmekkel teli történet, ami emberközelibbé varázsolja Szörnyellát. Van benne egy csipetnyi mágia, pontosabban annak sejtetése (ugye, nem gondoltátok, hogy teljesen elszakadunk a nővérektől vagy Tulipánt kisasszonytól?), mégis megmarad a realitás talaján. Szívből ajánlom bárkinek, aki szeretne egy búskomor, szívfacsaró mesét olvasni arról, hogy mire képes a szeretetéhség és megfelelési kényszer, az, amikor kétségbeesetten vágyunk mások figyelmére és szeretetére. Plusz jó hír, hogy kivételesen önállóan is olvasható ez a rész.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Szörnyella, Anita, Jackson, Mrs. Baddeley. Miss Filgran, Lord De Frász

Kedvenc jelenet: karácsonyi ünneplés

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #7, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A regény során többször is előkerül Jane Austen és az ő munkássága, ezért mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyire ismeritek azt. Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik művéből származik, majd a címet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/27 Dreamworld
08/29 Szembetűnő
08/31 Csak olvass!
09/02 Utószó

Ali Hazelwood - Utálom, hogy szeretlek

Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak!
A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is.
Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

 

 

Ali Hazelwood: Utálom, hogy szeretlek

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634996439
Oldalszám: 386 oldal

Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…
Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.
Két EMELET KÖZÖTT
Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.
FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Saját véleményem:

Ha tudományos környezetben játszódó, cuki romantikust keresek, Ali Hazelwood neve az első, ami eszembe jut. Történetei tökéletes kikapcsolódást biztosítanak amennyiben az ember valami könnyed olvasmányra vágyik és nincsenek túl nagy igényei... Ugyanis Ali Hazelwood az a szerző, aki minden egyes regényénél és novellájánál ugyanazzal a jól bejáratott alappal dolgozik, de teszi mindezt olyan sodró lendülettel, ami valósággal magával rántja az olvasót.

"Szeretlek! – gondolom. És gyanítom, hogy te is szeretsz. És alig várom, hogy bevalljuk egymásnak. Alig várom, hogy kiderüljön, mi jön ezután."

Az Utálom, hogy szeretlek cím egyébként nem csak a kötethez való viszonyomat, hanem az abban szereplő novellák felállását is remekül jellemzi. Mindhárom sztori az ellenségekből szerelmesek trope-ra épül, s közös pontjuk a három főszereplő lány barátsága. Vagyis adott három barátnő, akiket a tudományterületük elszakít egymástól,  s a világ három különböző pontjára űz. 

Elsőként Marával, a környezetmérnökkel ismerkedünk meg, aki újdonsült lakótársával bonyolódik incidensbe. Őt követi Sadie, a mérnök, aki legnagyobb ellenségével szorul be a liftbe, legvégül pedig Hannah, az Északi-sarkon dekkoló barátnő indul mentőexpedícióra riválisáért. Három tudományterület, három kaland, egy alap. 

És hogy miért írom ezt? Azért, mert két regény és három novella után világosan látszik, hogy a szerzőnek van egy jól bevált alapja, amin esze ágában sincs változtatni. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, az egyéni preferencia kérdése - megmondom őszintén, én már kezdem picit unni. Igényelnék valami újítást, módosítást, ami nem a karakterek kinézetében vagy tudományterületében merül ki. Ugyanakkor Ali Hazelwood rendelkezik azzal a varázserővel, hogy az önismétlések ellenére is képes beszippantani és megbabonázni az olvasót. Történetei rendkívül addiktívak. Na meg szexik, humorosak és betekintést engednek a STEM férfiak uralta világába. Továbbá Ali Hazelwood arra is odafigyel, hogy karaktereit valami extra tulajdonsággal színesítse. Nem túl hivalkodóan, inkább csak figyelemfelkeltő jeleggel. Ebben az esetben találkozhatunk biszexuális hősnővel, de aszexuális férfi főszereplővel is. Éles kontraszt ? Épp ez a szép benne. Na meg az, hogy a novellák által újabb, alapvetően férfiak uralta tudományterületek kerülnek fókuszba. 

Ha tehát egy humoros-szenvedélyes, mégis habkönnyű könyvre vágysz, akkor ajánlom. A három novella minősége hullámzó, van erősebb és egy picit gyengébb is, ám egyformán szórakoztatóak. Nekem az utolsó tetszett leginkább, ott éreztem először, hogy egzotikusabb, frisebb mint a másik kettő. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: lsd. fentebb 

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"1943-ban egyike volt azon egyetemet végzett afrikai amerikai nőknek, akik számára Roosevelt elnöki rendelete megnyitotta az utat, hogy tudományos területen tevékenykedhessenek. Egyetemi tanár férjén keresztül értesült arról, hogy számolókat keresnek a NACA Virginia állambeli központjába és néhány héten belül már munkába is állt mint az egyik legelső afrikai amerikai számoló."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/26 Fanni's Library
07/29 Csak olvass!
08/01 Deszy könyvajánlója
08/04 Hagyjatok! Olvasok! - Borítómustra
08/07 Hagyjatok! Olvasok!
08/10 Sorok között
08/15 Dreamworld

Sofie Cramer - Ráadásszerelem

 

Sofie Cramer: Ráadásszerelem

 

Kiadó: Centrál Könyvek

ISBN: 9789636142322
Oldalszám: 296 oldal

Fordító: Péntek Eszter

Fülszöveg:

Szívmelengető történet szerelemről, veszteségről, egy szerencsés véletlenről és sok-sok üzenetről
Egy heves vitát követően Clara barátja egyszer csak szó nélkül eltűnik. A lány nem sokkal később megtudja, hogy Ben tragikus módon életét vesztette. Pedig alig néhány hete kérte meg a kezét! Clara teljesen maga alá kerül. Ben hiánya egy nap, két évvel később arra sarkallja, hogy SMS-t írjon neki, és a napi rendszerességgel küldött üzenetekben lassan újra támaszra lel.
Amiről Clara nem tud: hogy Ben számát időközben újra kiadták. Így az üzenetek Svennél, a fiatal újságírónál landolnak, és azok olyannyira megérintik a férfit, hogy nemsokára elindul, hogy felkutassa a titokzatos feladót.
Sem Sven, sem Clara nem tudja, mire számíthat, de ami biztos, hogy mindkettejük élete gyökeresen megváltozik majd…
A nagy sikerű német regényből két film is készült, a történet amerikai feldolgozása 2023 májusától látható Sam Heughan, Priyanka Chopra és Celine Dion főszereplésével.

Saját véleményem:

Noha a könyvadaptációk korát éljük, olykor megesik, hogy előbb hallunk magáról az adaptációról, mint az alapként szolgáló műről. Az olyan nevek pedig, mint Celine Dion, Priyanka Chopra, vagy a könyvmolyok által is ismert és szeretett Sam Heughan, kellően húzóneveknek számítanak ahhoz, hogy az ember lánya felkapja rájuk a fejét. És hát valljuk be, ki ne szeretne otthon, a polcára egy Samet?

"– Tudod, nem az a kérdés, hogy léteznek-e ilyen jelek vagy sem, hanem az, hogy felismered-e őket, és mit kezdesz velük."

Félretéve a tréfát, én is Sam Heughan miatt figyeltem fel Sofie Cramer kétszeresen is megfilmesített regényére, ami fülszöveg alapján egy félreküldött sms-en alapuló, egyszerre cuki és komoly témát boncolgató regénynek tűnik. Adott tehát egy jó kis alap, amiben a pasiját gyászoló, kételyekkel és bűntudattal küzdő lány gyanútlanul elkezd üzeneteket küldeni halott párja mobilszámára, abban a reményben, hogy azokat úgysem olvashatja más. Csakhogy nem számol azzal, hogy Ben számát, az eltelt idő alatt eladja a mobilszolgáltató, így Clara bensőséges üzenetei egy idegen férfinál landolnak - akinek megjegyzem, ugyanúgy megvannak a maga problémái. 

Könyvmoly lelkemet ez a felállás rendkívül megdobogtatta, szeretem az olyan románcokat, amik egy rossz helyre küldött e-mail vagy sms által szökkennek szárba, van bennük valami édesen esetlen. Nem is beszélve a humorfaktorukról... A Ráadásszerelemtől viszont egészen mást kaptam. Valószínűleg a kulturális különbségekből és mentalitásból adódóan Sofie Cramer regénye számomra kissé fakó, darabos és eseménytelen volt. Én magam jobban preferálom a gördülékenyebb, esemény- és érzelemdúsabb műveket. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szerző stílusa passzolt ahhoz a német közeghez, ahol játszódott, illetőleg jól ábrázolta a karakterek jellemét.
Mind Clara, mind pedig Sven is küzd a múlttal, az újrakezdés sokszor ijesztő lehetőségével, s az előző kapcsolataikból hozott nem feltétlenül pozitív tapasztalásokkal. A kötet javarészt inkább az ilyen vagy olyan irányú veszteség megéléséről, feldolgozásáról, valamint az újrakezdés nehézségeiről szól, magára a szerelemre jóval kisebb hangsúly kerül, mint azt a cím vagy romantikus borító alapján gondolnánk. Érdemes ehhez mérten állni a regényhez. Ehhez mérten elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a lassabb, kicsit darabosabb regényeket, melynek fókuszában maga az ember és az élet nehézségei állnak.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Sven

Kedvenc jelenet: az első félreküldött sms-ek

Negatívum: darabosság

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

M. Kácsor Zoltán - A sárkányok fővárosa

 

M. Kácsor Zoltán: A sárkányok fővárosa

 

Kiadó: Lampion Könyvek

ISBN: 9789636141875
Oldalszám: 280 oldal

Illusztrátor: Horváth Ildi

Fülszöveg:

Igen, Háromig Számolok, a Sárkánytörvény című 2. kötetből megismert kincstárnok visszatér!
Ám a mindig precíz és szigorú sárkány most maga kerül slamasztikába. De vajon mekkora vétség az, ha a kincstárnok elszámolja Leiszút Feliszút adóját? És melyik a jobb: a törvény minden betűjét betartani még akkor is, ha azzal egy gonosztevőnek segítünk, vagy szövetkezni egy adócsalóval, és leleplezni az évezred legnagyobb összeesküvését?
Tűzfészket, a sárkányok fővárosát olyan veszély fenyegeti, amilyennel a lakóinak évszázadok óta nem kellett szembenézniük. A vaskalapos Háromig Számolok csak úgy mentheti meg az otthonát, ha elfogadja, hogy az élet nem mindig fekete-fehér. Vajon egy rókaképű sárkány, egy különc tűzdzsinn és egy önmagával örökösen vitatkozó háromfejű fenevad segítségével szembeszállhat az ismeretlen ellenséggel? És vajon ki mer a sárkányokkal újat húzni?
M. Kácsor Zoltán legsikeresebb meseregény-sorozatának vadonatúj része Horváth Ildi rajzainak köszönhetően most új képi világgal és sok apró, böngészni való részlettel jelenik meg.

Saját véleményem:

Egy teljes évnyi kihagyás után visszatértek a Zabaszauruszok, ám némileg más formában, mint ahogyan azt megszokhattuk. Új kiadó, új képi világ, új helyszín. A rajongók számára talán meglepő lesz mindezen változtatások sora (nekem is az volt), de a legfontosabb szerencsére a régi maradt: M. Kácsor Zoltán hangja. Na meg persze fergeteges humora és szójátékai!

Az ötödik kötet végén, miközben Leiszút Feliszúték a rájuk támadó dragoszauruszokkal vívtak ádáz küzdelmet, kiderült, hogy Háromig Számolok, Tűzfészek kincstárnoka elszámolta magát a selypítős sárkány adójával. A sárkánytörvények szerint a tizenkilenc aranyat meghaladó eltulajdonítás komoly bűnnek számít, így hát a talpig becsületes, ez idáig feddhetetlen kincstárnoknak mielőbb vissza kell szolgáltatnia az általa jogtalanul eltulajdonított húsz aranyat. Csakhogy kirepülési engedélyt egyedül a király adhat...
Háromig Számolok, tartva tettei következményeitől, más megoldást keres. Úgy gondolja, talán Pacsuli, az új sárkánykancellár segítségére lehet. A kérdés csak az, hogy az új kancellár mit kér a hallgatásáért cserébe? S ez az ár bajon összeegyeztethető-e egy törvénytisztelő állampolgár elveivel, vagy van az a pont, amikor mindez nem számít?

M. Kácsor Zoltán ezúttal olyan témaköröket érint meseregényében, mint a becsület vagy a botlás, miközben igyekszik bemutatni, hogy még a leggondosabb odafigyelés és jószándék mellett is véthetünk hibát. Igazán fontos üzenet ez a gyerekek számára, mint ahogyan az is lényeges, hogy lássák, mindez milyen következményekkel bír abban az esetben, ha félelemből megpróbáljuk eltusolni a dolgot, ahelyett, hogy egyszerűen felvállalnánk. Mert hát milyen az emberi természet? Félve a negatív reakciótól, hajlamos menekülőutat keresni, még akkor is, ha az nem helyes. 

A kötet főhőse, Háromig Számolok egy talpig becsületes, hivatásának élő sárkány, aki végtelen odaadással viseltetik a munkája iránt. S pont emiatt viseli meg az a kis baki, amit akaratán kívül elkövet. Ám ahelyett, hogy bevallaná vétkeit királyának, tartva a megtorlástól, inkább útra kél és megpróbál annak háta mögött cselekedni. Csakhogy az egyenes útról való letérésnek megvan az ára, a kincstárnoknak pedig saját bőrén - pardon, pikkelyein - kell megtapasztalnia, mindez mit is jelent. Kék pikkelyes barátunk egyik kalamajkából keveredik a másikba, miközben rengeteg új tapasztalattal gazdagodik, és rájön, hogy nem szabad ítélkezni, mert lehet, hogy a segítség onnan érkezik, ahonnan nem is várná. 

Úgy vélem, olyan mesealap ez, ami tanulsága mellett rengeteg izgalommal szolgál, s amire természetesen ráerősít az új helyszín (melyik gyerek számára ne lenne érdekfeszítő a sárkányok izzasztóan parádés fővárosa?), valamint a régi-új karakterek. Utóbbiak között akadnak költői vénával megáldott tolvajok, csaló gazfickók, kissé ügyefogyott, ámbár jólelkű őrök, tűzrőlpattant dzsinnek, na meg egy munkamániás főszereplő is. Egyszóval minden garantált a szórakozáshoz.
Meglehet, ezúttal Rilex, Kunyi, Barmol és a többiek kimaradtak a buliból, de Három Számolok és csapata is gondoskodik a jól megszokott Zabaszauruszok-élményről. M. Kácsor Zoltán a tőle megszokott módon, elképesztő szójátékokkal, s végtelen sok fantáziával kényezteti olvasóját. Én felnőtt fejjel sem tudok betelni vele, egyszerűen imádom amit és ahogyan ír!

A Sárkányok fővárosa tehát bár több ízben is rendhagyó a sorozat korábbi köteteihez képest, esszenciájában ugyanazt a színvonalat és szórakoztató tartalmat képviseli, mint azok. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, nem vérzik a szívem a régebbi illusztrációk miatt, és hogy nem furcsa számomra ez az új képi világ, vagy hogy nem volt olyan tartalmi elem, amit sokalltam (véleményem szerint a célkorosztály számára túl sok volt a pénzügyi  vonal), de mindezek eltörpültek amellett a fantasztikus élmény és hangulat mellett, amit kaptam. Szóval egészen nyugodtan vessétek bele magatokat, nem fogjátok megbánni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Pénz Beszél, Háromig Számolok és a dzsinnlány

Kedvenc jelenet: a tárgyalás

Negatívum: a pénzügyi vonal néha soknak tűnt

Borító: 5/4
Sorozat: Zabaszauruszok #6

Megtetszett? Vidd haza!