A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni.
Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!
Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Kossuth Kiadó
ISBN: 9786156407535
Oldalszám: 576 oldal
Oldalszám: 576 oldal
Fordító: Nimila Zsolt
Fülszöveg:
Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.
Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.
Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?
A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete.
Saját véleményem:
Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.
Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?
A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete.
Saját véleményem:
"– A vér és az acél kovácsol legendává."
Ha követitek a blogomat, tudhatjátok, hogy alapvetően a romantikus és fantasy könyvek a kedvenceim. Egy ideje azonban elengedtem a realista vonalat azon egyszerű oknál fogva, hogy meguntam a regények sablonosságát. Ugyanakkor a romantasy könyvek egyre növekvő népszerűsége miatt ebben az alzsánerben is egyre jobban jellemző a kiszámíthatóság. Emiatt igyekszem egyre körültekintőbben válogatni és olyan művek felé fordulni, amik valamilyen módon pluszt adnak azáltal, hogy képesek felülkerekedni a kötelező elemeken.
A Blood & Steel számomra nem azért emelkedett ki a romantasyk sorából, mert újraírta a zsáner alapszabályait, hanem azért, mert emlékeztetett rá, hogy egy jó történethez nem elég egy szenvedélyes romantikus kapcsolat vagy néhány látványos csata. Szükség van olyan karakterekre is, akik hibáznak, elbuknak, újra felállnak, és minden egyes lépésért és sikerért megdolgoznak.
Rengeteg emlékezetes hőssel és hősnővel találkozhattunk már fantasy/romantasy olvasóként. Akadtak köztük szinte legyőzhetetlen harcosok, és olyanok is, akik inkább esendőségükkel lopták be magukat a szívünkbe. Helen Scheuerer azonban más utat választott: olyan főszereplőt teremtett, akinek ereje nem különleges képességekben, hanem elszántságában rejlik. A Blood & Steel egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy a legendák nem egyik napról a másikra születnek, hanem vér, acél és verejték által kovácsolódnak.
A történet hősnője Althea Zoltaire, akinek egy jóslat szerint mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa álmát, és legendás harcossá váljon mielőtt meghal. Thezmarr világában viszont a nők számára tiltott a fegyverforgatás, így marad a titokban gyakorlás. Fontos azonban megjegyezni, hogy Thea nem azért akar harcossá válni, hogy megmentse a világot, hanem egyszerűen azért, mert ez az álma. Talán emiatt vált annyira szerethetővé számomra. Thea nem egy kiválasztott, akinek hirtelen a vállára nehezedik a világ megmentésének terhe, hanem egy fiatal lány, aki elsősorban önmagának szeretné bizonyítani, hogy képes valóra váltani az álmait.
A történet hősnője Althea Zoltaire, akinek egy jóslat szerint mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa álmát, és legendás harcossá váljon mielőtt meghal. Thezmarr világában viszont a nők számára tiltott a fegyverforgatás, így marad a titokban gyakorlás. Fontos azonban megjegyezni, hogy Thea nem azért akar harcossá válni, hogy megmentse a világot, hanem egyszerűen azért, mert ez az álma. Talán emiatt vált annyira szerethetővé számomra. Thea nem egy kiválasztott, akinek hirtelen a vállára nehezedik a világ megmentésének terhe, hanem egy fiatal lány, aki elsősorban önmagának szeretné bizonyítani, hogy képes valóra váltani az álmait.
A lelkem mélyén valahol mindig is élt egy lány, aki szeretne egy középkori világban kardot ragadni, harcossá válni, és megtanulni a fegyverforgatás minden csínját-bínját. Éppen ezért könnyen tudtam azonosulni Thea motivációjával. Ahogy az én álmom, úgy az övé sem külső kényszerből fakad, hanem belső indíttatásból jön. Ettől lesz annyira hiteles és más.
Csakhogy van egy apró bökkenő: Thezzmarban ezek az álmok önmagukban is lázadásnak számítanak. Theának pedig nem csak titokban kell gyakorolnia, hanem az idővel is versenyt kell futnia, miközben olyan megpróbáltatásokon kell átesnie, amelyek könnyen az amúgy is véges életébe kerülhetnek, ha valóban szeretné kiérdemelni a helyét a legendás harcosok között. És akkor még nem ejtettünk szót edzőjéről, a meglehetősen mogorva Wilder Hawthorne-ról sem, aki finoman szólva sem örül hősnőnk felbukkanásának.
Nem fogok zsákbamacskát árulni, romantasy kötetről lévén szó, nyilvánvaló, hogy Wilder és Thea között gyengéd érzelmek fognak szövődni, ám Helen Scheuerer nem siet. Történetvezetése egyik kulcseleme az idő, az, hogy bőven ad teret arra, hogy akár egy lassú, de mély izzású románc kialakuljon, és arra is, hogy hősnőnk harcossá fejlődjön. Filmekben és könyvekben általában ez az a pont, amikor felgyorsul az idő és gyorsított formában átélhetjük, milyen küzdelmes módon, hol megtörve, hol felállva, vért-verejtéket nem kímélve készül el a végső harcos. De nem a Vér és acélban! Itt bizony a cselekmény fontos részét képezi a felkészülés, amit én személy szerint imádtam! Vérpezsdítő volt végigkövetni a kiképzést, a fejlődést, a kételyeket, a kudarcokat és az apró sikereket. Ezáltal azt éreztem, hogy Thea valóban megdolgozik az álmaiért, a siker mögött ott rejlett a belefektetett munka. És kövezzetek meg, de én ezt ezerszer jobban élveztem a lepedőakrobatikánál.
Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak: számomra élvezetesebb volt a képzés és a slow burn románc alakulása, mint az, hogy ötszáz oldalon keresztül tartalom nélküli erotikus jeleneteket olvassak.
És akad itt még egy dolog, ami éppen ugyanannyira fontos, mint a romantika, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Helen Scheuerer funkcióval látta el mellékszereplőit, akik ennek köszönhetően nem díszletként funkcionáltak, hanem valódi és fontos szerepet kaptak. A kiképzés során kialakuló kapcsolatok, rivalizálások és szövetségek sokat hozzáadnak a történethez, és persze Wilder esetében a mentor-tanítvány dinamika is fontos, nem csak a romantika.
Mindezek mellett természetesen a fantasy vonal sem szorul a háttérbe. A próféciák, a mágikus erők és a Vérkardok köré épített világ éppen annyi infót csepegtet az olvasó elé, hogy fenntartsa a kíváncsiságot. Tehát a szerző e téren sem zúdít ránk minden információt, hanem fokozatosan vezet be minket Thezmarr világába. Azt is mondhatnám, hogy a jéghegy csúcsát látjuk, de a valódi rejtélyek még csak ezután bontakoznak majd ki.
Csakhogy van egy apró bökkenő: Thezzmarban ezek az álmok önmagukban is lázadásnak számítanak. Theának pedig nem csak titokban kell gyakorolnia, hanem az idővel is versenyt kell futnia, miközben olyan megpróbáltatásokon kell átesnie, amelyek könnyen az amúgy is véges életébe kerülhetnek, ha valóban szeretné kiérdemelni a helyét a legendás harcosok között. És akkor még nem ejtettünk szót edzőjéről, a meglehetősen mogorva Wilder Hawthorne-ról sem, aki finoman szólva sem örül hősnőnk felbukkanásának.
Nem fogok zsákbamacskát árulni, romantasy kötetről lévén szó, nyilvánvaló, hogy Wilder és Thea között gyengéd érzelmek fognak szövődni, ám Helen Scheuerer nem siet. Történetvezetése egyik kulcseleme az idő, az, hogy bőven ad teret arra, hogy akár egy lassú, de mély izzású románc kialakuljon, és arra is, hogy hősnőnk harcossá fejlődjön. Filmekben és könyvekben általában ez az a pont, amikor felgyorsul az idő és gyorsított formában átélhetjük, milyen küzdelmes módon, hol megtörve, hol felállva, vért-verejtéket nem kímélve készül el a végső harcos. De nem a Vér és acélban! Itt bizony a cselekmény fontos részét képezi a felkészülés, amit én személy szerint imádtam! Vérpezsdítő volt végigkövetni a kiképzést, a fejlődést, a kételyeket, a kudarcokat és az apró sikereket. Ezáltal azt éreztem, hogy Thea valóban megdolgozik az álmaiért, a siker mögött ott rejlett a belefektetett munka. És kövezzetek meg, de én ezt ezerszer jobban élveztem a lepedőakrobatikánál.
Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak: számomra élvezetesebb volt a képzés és a slow burn románc alakulása, mint az, hogy ötszáz oldalon keresztül tartalom nélküli erotikus jeleneteket olvassak.
És akad itt még egy dolog, ami éppen ugyanannyira fontos, mint a romantika, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Helen Scheuerer funkcióval látta el mellékszereplőit, akik ennek köszönhetően nem díszletként funkcionáltak, hanem valódi és fontos szerepet kaptak. A kiképzés során kialakuló kapcsolatok, rivalizálások és szövetségek sokat hozzáadnak a történethez, és persze Wilder esetében a mentor-tanítvány dinamika is fontos, nem csak a romantika.
Mindezek mellett természetesen a fantasy vonal sem szorul a háttérbe. A próféciák, a mágikus erők és a Vérkardok köré épített világ éppen annyi infót csepegtet az olvasó elé, hogy fenntartsa a kíváncsiságot. Tehát a szerző e téren sem zúdít ránk minden információt, hanem fokozatosan vezet be minket Thezmarr világába. Azt is mondhatnám, hogy a jéghegy csúcsát látjuk, de a valódi rejtélyek még csak ezután bontakoznak majd ki.
Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a Blood & Steel azért működik ennyire, mert nem akar többnek látszani annál, mint ami. Megtartja a romantasy kötelező elemeit, csak épp hitelesebben tárja az olvasó elé, emlékeztetve arra, hogy a legjobb történeteket mi, emberek írjuk vérrel, verítékkel - és olykor acéllal.
És van még valami, amiről eddig nem ejtettem szót. Bár a Blood & Steel egyáltalán nem Mulan-retelling, olvasás közben többször is eszembe jutott Mulan története. Nem a cselekmény miatt, hanem azért, mert ugyanaz a makacs elszántság hajtja Theát is, mint a Mulánt. Thea egy olyan világban szeretne kardot ragadni, ahol nőként erre nincs joga, és nem kiválasztottsága vagy különleges képességei révén szeretne legendává válni, hanem kitartással, munkával és rengeteg gyakorlással. De ide sorolhatnám még a bajtársi kapcsolataikat és a mentor-tanítvány szálat is. Ettől függetlenül nem szabad retellingként tekinteni rá, a Vér és acél egy teljesjogú, önálló történet, ami felsorakoztatja a romantasy szeretett elemeit, mégis képes frissnek hatni azzal, hogy a hangsúlyt nem a kiválasztottságra, hanem a kitartásra és a fejlődésre helyezi. Mert ahhoz a folytatáshoz, amelynek az első kötet végére Helen Scheuerer megágyaz, igenis kell egy ennyire jól és alaposan felépített hősnő, aki kiérdemelte a sikereit.
Sorozat: Thezmarr legendái #1
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Thea, Wilder, Kipp, Cal, Wren
Kedvenc jelenet: spoielres
Negatívum: -
Borító: 5/5Sorozat: Thezmarr legendái #1
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Hogy hívják a három Vérkardot, akit Thea kihallgatott?
Nézzetek be a többi állomásra is
07/13 Kelly & Lupi olvas
07/17 Ambivalentina
07/19 Dreamworld
.png)
.png)