Bakos Barbara - Kaland a Kéken

Csatlakozz hozzánk Bakos Barbara legújabb mesekönyvének izgalmas blogturnéján! A Manó Könyvek Kiadónál megjelent kötet Borka és hűséges kiskutyája kalandjait meséli el, akik egy különleges céllal vágnak neki az Országos Kéktúrának: szeretnék befejezni az elhunyt nagypapa pecsétgyűjtő füzetét. A varázslatos utazáson nem más kíséri őket, mint a legendás természetjáró, Rockenbauer Pál. Tarts velünk, és fedezzük fel együtt Magyarország természeti kincseit e különleges turné során! 

 

 

Bakos Barbara: Kaland a Kéken

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635848676
Oldalszám: oldal

Illusztrátor: Bakos Barbara

Fülszöveg:

Borka egy különleges füzetre bukkan a nagypapája után maradt emlékek között. Varázslatos utazás veszi kezdetét a kék pecsétek megszerzéséért, kísérője a legendás természetjáró, Rockenbauer Pál lesz. Gondoltad volna, hogy marsbéli tájakon is vezet a Kéktúra útvonala? Indulj útra Borkával és Tulipán kutyussal, és közösen fedezzétek fel Magyarország természeti kincseit! Barangold be velük az Országos Kéktúrát, az Írótt-kőtől egészen Hollóházáig!

Saját véleményem:

Az országos Kéktúra hazánk legismertebb túraútvonala, mely nagyjából 1200 kilométeren át szeli át Magyarország északi részének legszebb tájait, Írott-kőtől Hollóházáig. Alapját 1930-ban jelölte ki a Magyar Turista Szövetség, majd 1952-ben dr. Vízkelety László javaslatára a Budapesti Lokomotív Sportegyesület természetjáró szakosztálya hirdette meg a pecsétgyűjtős túramozgalmat. Ma már három különböző nagy Kéktúrát ismerünk, melyek együttesen alkotják az Országos Kékkört (ami több mint 2580 km). 

Ahogyan a szerző írja, ennek teljesítése nem csupán egy vándorút, hanem voltaképpen egy belső utazás is - e gondolattal pedig őszintén tudok azonosulni. A természetben töltött idő, a kirándulás olyan utazás, amely során közelebb kerülhetsz önmagadhoz, mint valaha.

 

"– Tudniillik, minden óriási hegy vagy hegyvidék önálló, külön világ. De nemcsak a hegyek, hanem a völgyek, a dombok, a rétek és az erdőségek is. A titkaikat, kincseiket igazán felfedezni csak gyalog, a természet ritmusához igazodva lehet."

Bár világ életemben vágytam kirándulni, világot látni, három évvel ezelőttig nem tekintettem Magyarországra potenciális lehetőségként. Egyáltalán nem vonzott: valahogy a kietlen síksággal és az Alfölddel azonosítottam. Aztán az életembe csöppent a vizslám, Floki, és Borkához, a könyv főszereplő kislányához hasonlóan, én is útra keltem a kutyámmal. Ekkor jöttem rá, mennyi szépség és izgalom rejlik hazánkban, mennyi csodálatos hely, változatos terep és felszín bújik meg országhatáron belül.

Szeretném azt mondani, hogy tervezzük a Kéktúra teljesítését is, ám ahhoz nem érzem még magam elég felkészültnek. 

Ezen a ponton joggal merül fel benned a kérdés, hogy akkor mégis miért jelentkeztem én ennek a könyvnek a turnéjára, a válasz pedig az, hogy egyrészt szerettem volna megismerni a Kéktúrát, elmélyedni abban, mit is jelent kékezni. Másrészt pedig aktív kirándulóként igyekszem minden lehetőséget megragadni arra, hogy új helyeket fedezzek fel. Ez sikerült is, viszont a könyv kicsit mást adott, mint vártam. 

Bakos Barbara könyve főként az öt-tíz év körüli gyermekeket szólítja meg, és ezt a felépítése is jól tükrözi. A Kaland a Kéken ugyanis nem egy hagyományos értelemben vett regény, de nem is útikönyv, sokkal inkább egy történetbe ágyazott ismeretterjesztő kötet, amelyben a kaland csupán keretet ad a rengeteg érdekességnek és tudnivalónak.

Az alaptörténet szerint Borka és az anyukája a holmik rendezgetése közben rátalálnak Nagypapa kéktúrázós, hiányos pecsétgyűjtő füzetére. Ezt követően a kislány unszolására a család felkerekedik, hogy barangoljon egyet a Vértesben, a Kéktúra útvonalán, és megnézze azt az érdekesen faragott fát, amelyről Borka Nagypapa feljegyzéseiben olvasott. Odaérkezve a kislány elámul, majd miután elvesz egy izgalmasnak tűnő kitűzőt, valami furcsa dolog történik: Borka és kutyája, Tulipán előtt egyszer csak megjelenik egy piros térdzoknit viselő idegen: Rockenbauer Pál. A férfi ajánlatot tesz a kislánynak: megígéri, hogy ha Borka vele tart utolsó Kéktúráján, segít neki kitölteni Nagypapa foghíjas füzetét, a végén pedig Borka megtarthatja a kitűzőt.  

Ez a történetszál végigkíséri a könyvet, ám a hangsúly elsősorban nem az egyes állomások részletes bemutatásán van. Sokkal inkább azon, hogy a fiatal olvasók játékos, vizuális formában ismerkedhessenek meg a természet világával.

Borka kalandjai során szó esik a túrázás alapvető praktikáiról (pl.: sátorépítés), a különböző földrajzi jelenségekről, kőzetekről, növényekről és állatokról, de történelmi és kulturális érdekességekből sincs hiány. Miközben a kislány egyre több helyszínt és élőlényt ismer meg, az olvasó is rengeteget tanulhat vele együtt. A könyv ráadásul számos olyan részletet rejt, amelyeken érdemes hosszabban elidőzni, nézelődni, böngészni. 

 

Úgy gondolom, ez különösen értékessé teszi a kötetet a célkorosztály számára, hiszen nem csupán egy kalandot kínál, hanem kíváncsiságot ébreszt, tudást ad át, és talán még a legkisebbeket is arra ösztönzi, hogy bakancsot húzzanak, és maguk is felfedezzék a természetet. A színes, élénk és vibráló illusztrációk pedig csak tovább fokozzák az élményt, és garantáltan megragadják a gyerekek figyelmét.

Bár a könyv elsősorban a gyerekeket célozza meg, felnőttként is jó volt egy kicsit elmerülni benne, és olyan érdekességeket felfedezni, amelyek mellett talán én is elsétáltam volna egy-egy kirándulás alkalmával. Mert a természetet megismerni és felfedezni sosem késő, és talán éppen ez a Kaland a Kéken egyik legszebb üzenete. Lehetsz fiatal vagy idős, a természet ugyanúgy vár rád.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Borka, Rockenbauer Pál

Kedvenc jelenet:-

Negatívum: egy picit több infót vártam volna a Kék pecsételőhelyekről

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

11/02 Csak olvass!
11/04 Hagyjatok! Olvasok!

11/06 Könyv és más
11/07 Dreamworld 

Mari Mancusi - Sally álma

A Manó Könyvek Kiadó legújabb Sorsfordító történetek kötetében a Karácsonyi lidércnyomásból ismert Sally történetét ismerhetjük meg. Sally Finkelstein Doktor laboratóriumában éli mindennapjait, teremtője kénye-kedvének kitéve, de néha kiszökik, hogy meglesse szerelmét, Jacket, a Tökkirályt. Amikor rájön, hogy a mindenki által ünnepelt Jack is unja az életét, Sally kiutat kezd keresni mindkettejüknek! Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén!

 

 

Mari Mancusi: Sally álma 

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635849475
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szatmári Szilárd 

Fülszöveg:

Sally imádja Halloween Városának rémisztő világát. Mostanában mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Egy olyan helyen, ahol minden a félelemről és az ijesztgetésről szól, az ember azt hinné, az árnyak között élni nem is olyan… magányos. Teremtője, Finkelstein Doktor laboratóriumába zárva telnek a napjai, de Sally kezd belefáradni abba, hogy mindenki csupán szolgálóként tekint rá. Tudja, hogy sokkal többre hivatott, Finkelstein Doktor mégis semmibe veszi a szavait.
Amikor Sally titokban kiszökik a temetőbe, rájön, hogy Jack, a Tökkirály is ugyanolyan üresnek érzi az életét. Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack?
Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Mit rejtegethet az a rengeteg táncoló cukrozott szilva? És vajon Sally meg tudja menteni mindazt, ami igazán fontos számára a két városban, mielőtt túl késő lenne?

Saját véleményem:

A Sorsfordító történetek sorában meglepő választásnak tűnik a Karácsonyi lidércnyomás. Az 1993-ban bemutatott animációs film több szempontból sem tartozik a klasszikus mesefilmek közé, már csak azért sem, mert stop-motion bábtechnikával készült. És bár a Disney valóban gyártóként-forgalmazóként jelenik meg, a történet valójában Tim Burton nevéhez köthető, akiről köztudott, hogy saját stílust alakított ki. Méghozzá meglehetősen sötétet, elvontat, melankolikusat. 
És ha már furcsaságokat említek, az is jól jellemzi a Karácsonyi lidércnyomás különcségét, hogy hazánkban 2007-ig nem létezett szinkronizált változata. Ám ez mit sem von le a történet zsenialitásából és sikerességéből. 

"Soha nem kell bocsánatod kérned azért, mert vannak saját álmaid."

Tim Burton rajongójaként egy pillanatig sem volt kérdés, olvasni akarom-e a Sally álmát. Imádom a Burton bácsi munkáiban visszaköszönő egyediségét... és hát mi passzolna jobban a Halloweenhez, mint egy ilyen regény?
Mari Mancusi egyedi módon csavart a történeten: kezdésként elvette Jacktől a főszerepet és Sallynek, a rongybabának adta, ezáltal pedig Sally lesz az, aki átlép azon a bizonyos ajtón. 

Tudom, sokszor mondtam már a Sorsfordító történetekről szóló bejegyzéseimben, hogy szeretem, ha úgy csavarnak az eredeti sztorin, hogy az ne változtassa meg az alapot, hanem hozzádjon/továbbgondolja azt, de az a helyzet, hogy ebben az esetben kifejezetten jót tett a történetnek az új nézőpont. Nem egy klasszikus Disney meséről van szó, így szerintem belefér egy ilyen szintű csavar. Sally pedig kifejezetten jó nézőpontkarakter, az olvasó könnyen azonosulni tud az álmodozó, kalandokra vágyó rongybaba karakterével, akit megalkotója már-már kalitkában tart. 

Sally minden vágya, hogy részt vehessen a Halloween bulin, halloweenváros legvártabb eseményén, és hogy ő maga is felléphessen akárcsak Jack, a város sztárja. Megalkotója azonban rendre megakadályozza ebben, Finkelstein doktor szerint ez túl korai számára. Ám egy napon Sally megelégeli mindezt és fondorlatos tervet szőve megszökik. A temetőben azonban rájön, hogy a rivaldafényben élő Jack ugyanolyan üresnek érzi az életét, mint ő, aki az árnyak között bujkál és szolgálja a doktort. 

Sally megsajnálja Jacket, így amikor Zérót követve rábukkan egy furcsa, ajtókkal teli helyre az erdőben, nem habozik belépni a fenyőfás jelölésün. 

A rongybaba egy különleges, ám korábbi látomásából ismerős helyen, Karácsonyvárosban találja magát. Ez a hely szöges ellentéte az otthonának, itt minden szép, kedves, hívogató. Lakói előzékenyek... és furák. Sally hamar ráébred, hogy valami nincs rendben ezen a helyen, a cukros szilvák, porcelán babák és hófödte tájak mögött sötétség és kegyetlenség lakozik. Ám miközben Zérót, a szellemkutyát keresi, végre szabadnak érzi magát, barátokra lel, és minden vágya megosztani ezt a kalandot Jackkel. De vajon ez jó ötlet? Sally ugyanis hibát vét, ami Karácsony városban súlyos következményekkel jár. 

A Mari Mancusi által megálmodott történet más, mint a burtoni változat. Befogadhatóbb, kevésbé elvont és melankolikus. Több benne az álom, a remény, a női energia. Nekem tetszett, vitt magával, a cselekmény pedig kellően színesnek és izgalmasnak bizonyult. 

Sally-t kifejezetten jó választásnak találom, mert amellett, hogy megvan benne az az üresség érzés, mint Jackben, kellő bizonyítási vággyal is rendelkezik. Friss, lelkes, kitörésre vágyó karakter, aki szeretne végre kiszabadulni a kalitkájából és élni. Önmaga ura lenni, felfedezni, ismerkedni, tapasztalni, ahelyett, hogy az árnyékba húzódva figyelné mások életét vagy épp szolgaként teljesítené a doktor kéréseit. 

Ehhez nagyon jó terepet kínál az új város, ami egyszerre befogadó, új, mégis fura és hátborzongató. Itt Sally élményeket szerezhet, felfedezhet, ismerkedhet és tanulhat. És meg is teszi. 

Imádtam, ahogy rémisztő, összefércelt rongybabaként próbál beilleszkedni egy olyan közegbe, ahol minden szép, csillogó és hibátlan. És külön tetszett, hogy egy ragyogó szépségű porcelánbaba személyében lel barátra. Ahogy a lányok világlátása, vágyai találkoznak, az valami csodálatos. Akárcsak Karácsony város világa. 

Tudom-tudom, egy Tim Burton sztorinak nem kéne meghittnek, szívet melengetőnek lennie, de... rémesen jól áll ennek a történetnek ez is. Kontrasztot ad. 

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy imádtam ezt a könyvet! Passzolt a közelgő ünnepek hangulatához, kellően egyedi, kalandos és izgalmas volt, karakterei szerethetőek, a csavar pedig imádnivaló. Nem mellesleg azok számára is befogadható, akik esetleg ódzkodnak a film szürreális világától. Olvassátok! 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Sally, Abigail

Kedvenc jelenet: Sally és Abigail beszélgetései

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önálló

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

10/26 Csak olvass!
10/29 Hagyjatok! Olvasok!
10/31 Dreamworld

Keala Kendall - Senkit nem hagyunk magára

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Stitch rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Manó Könyvek legújabb Sorsfordító történetek kötetében egy újabb izgalmas „mi lett volna, ha...?” típusú kalandba csöppenhetünk. Lilo ugyan kifizette a két dollárt az örökbefogadási papírra, de Stitch megtartása mégsem ilyen egyszerű!
A Pelekai család egyik tagjának ugyanis be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik az űrkutya. Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. De vajon képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és be tudják bizonyítani, hogy a kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Tartsatok a bloggereinkkel a turné állomásain, és fedezzük fel együtt ezt az új, izgalmas történetet!

 

Keala Kendall: Senkit nem hagyunk magára

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635847693
Oldalszám: 430 oldal

Fordító: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.
Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?
Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

Saját véleményem:

A Disney 2002-ben mutatta be 42. animációs filmjeként a Lilo és Stitchet, ami a nagy sikerre való tekintettel 2025-ben egy élőszereplős feldolgozást is kapott. A mesefilm a Walt Disney leghíresebbjei között szerepel, noha több ponton is szakított a stúdió korábbi produkcióival: egyebek mellett a Lilo és Stitch volt az első animációs sci-fi, amit készítettek. Ráadásul mind a történet, mind pedig a szereplők népszerűsége mindmáig töretlen.

"Egy új családtag rengeteg munkával jár."

Szeretném azt mondani, hogy magam is nagy rajongója vagyok, de annak ellenére, hogy általános iskolás koromban mutatták be, nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy legalább a megnézésére rászánjam magam. Valahogy sosem vonzott, én inkább a klasszikus vonalért rajongtam és rajongok. De nyugi: felnőtt életem során pótoltam a hiányosságomat (ettől függetlenül az óriási hype előtt továbbra is értetlenül állok). Gondolom, ezen a ponton felmerül benned a kérdés, hogy akkor mégis mi a fenéért kezdtem bele Keala Kendall regényébe, a válasz azonban egyszerű: azért, mert a hullámzó minősége ellenére szeretem a Sorsfordító történeteket. Ráadásul a szerző korábbi kötete, az Ahogyan csillan a távoli fény határozottan tetszett, így hát adtam egy esélyt a csillagkutyának is. 
A Senkit nem hagyunk magára nagyjából az eredeti sztori végétől indul, amikor is megérkezik a Galaktikus Szövetség, hogy 626-os Kísérletet, vagy földi nevén Stitchet magukkal vigyék. A filmmel ellentétben üldözői nem engedik el olyan könnyen, ahhoz, hogy Stitch újdonsült családjával maradhasson a Földön, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy Stitch bizony képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik. És itt jön a csavar: a bizonyítás helyszíne a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.

Mivel Lilo még gyerek, nem kérdés, hogy Nani fogja elkísérni a csillagkutyát, akivel... hát... nos, nem feltétlenül rózsás a viszonyuk. A kiképzést azonban nem csak kettejük kapcsolata nehezíti, hanem azok is, akik nem szeretnék, ha a 626-os kicsúszna a kezeik közül. 

Véleményem szerint a szerző remekül rátapintott, hol lehet úgy becsatlakozni, hogy az eredeti történet se sérüljön, ugyanakkor meglegyen az a sorsfordító érzés is. Nem emlékszem, hogy a Mulán óta lett volna ennyire jól eltalált csavar, ami egyszerre építette a sztorit, miközben megtartotta az esszenciáját is. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy ezáltal Nani, illetve Nani és Stitch kapcsolata is kiteljesedhetett. 

Hőseink finoman szólva sem túl felhőtlen kapcsolatot ápolnak egymással, na meg hát Stitch mégiscsak Stitch. A közösen töltött idő bőséggel tartogat számukra kihívásokat, ugyanakkor ott van az a makacs tény is, hogy ha szeretnék, hogy Stitch a család része maradjon, akkor bizony be kell bizonyítaniuk, hogy képesek az együttműködésre... Szóval igen, ez a történet egyszerre nagyon mókás, egyszersmind izgalmas és új. Nem mondom, hogy tökéletes, de amíg képes szórakoztatni és kikapcsolódást nyújtani, addig erre nincs is szükség. Márpedig ez a regény roppant szerethető. Könnyű elveszni benne és sodródni az eseményekkel, élvezni azt a komikus és kalandos utazást, amin Naniék részt vesznek.

Mindent egybevetve, a Senkit nem hagyunk magára egy olvasmányos, humorral átitatott sorsfordító történet, amit vétek lenne kihagyni. Érdekes újragondolás, jó történetvezetés, mesehűség és megannyi kalamajka jellemzi. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Stitch, Nani

Kedvenc jelenet: inkább a páros dinamikáját emelném ki

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önálló

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

10/28 Csak olvass!
10/29 Dreamworld
10/31 Utószó

Courtney Summers - This Is Not a Test

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.

 

 

Courtney Summers: Éles helyzet

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN:
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Z. Roehnelt Zsuzsanna Lilla

Fülszöveg:

Sloane Price tudja, hogy a világvégénél rosszabb dolgok is léteznek.
Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.
Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat a gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Saját véleményem:
Sloane élete minden, csak nem tökéletes. A nővére, Lily elmenekült otthonról, egyedül hagyva húgát apjukkal - aki az elmúlt évek során többször is megverte lányait -, barátai nincsenek. Mindig is tökéletes családról álmodozott, miközben abban reménykedett, hogy nővérével együtt szökhet meg. Ám az átverte, így Sloane végső elkeseredésében úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Csakhogy Lily a gyógyszereit is magával vitte.
Sloane kénytelen-kelletlen csatlakozik apjához a reggelizőasztalnál, de a szigorú szabályokkal vezérelt étkezés hamar megváltozik, amikor éhes, vérengző zombik törnek be házukba. A lánynak sikerül elmenekülnie, és csatlakozik néhány, vele egykorú túlélőhöz, akikkel a helyi iskolában húzzák meg magukat. Az épületben bőségesen találnak élelmet és vizet, ami viszonylag hosszabb távra ellátja őket. Napjaik folyamatos rettegésben telnek. Szövetségüket belső viszályok teszik még ingatabbá.
Trace és Grace, a tökéletes ikerpár, akiknek álomba illő életét Sloane mindig is irigyelte, menekülés közben elveszítik szüleiket, amiért Cary-t, az egyik társukat hibáztatják, és ez a feszültség mindannyiukra kihatással van. Azonban Sloane-t ez mit sem érdekli, ő folyamatosan azon agyal, miként szökhetne és halhatna meg.

"Ez az egész olyan, mint valami rossz valóságshow. Elképzelem a nézőket, kényelmesen elhelyezkedtek otthon, egy másik világból néznek minket, és megvan a véleményük mindenről, amit eddig tettem és ezután fogok. Ez a tévé. Színészek vagyunk, akik eljátsszák, hogy emberek, és amikor ennek az egésznek vége, egyikünk egymillió dollárral gazdagabb lesz."

Az Éles helyzet nagyban eltér a hasonló témájú regényektől. Az írónő új oldalról nyúlt a zombiapokalipszishez. Ahelyett, hogy az élőhalottak elől való menekülést tette volna hangsúlyossá, inkább csavart egyet a dolgon, és azt próbálta meg érzékeltetni, miként élik meg a túlélők a kialakult helyzetet. 
Olyan az egész, mint egy morbid valóságshow.
Hat különböző életkorú, mentalitású, egymás számára viszonylag ismeretlen ember, összezárva egy épületben, egyazon célért küzd: az életben maradásért. Napjaik monotonitása alvásból, étkezésből, és a torlaszok ellenőrzéséből áll. Ám a velük történtek mindenkiből más és más reakciókat váltanak ki. A legfiatalabb srác, Harrison például folyamatosan retteg, és a legapróbb dolgokon is elsírja magát, míg Cary, a legidősebb túlélő igyekszik irányítani a csoportot, ami az ikerpárnak nem igazán tetszik, lévén, hogy a fiút okolják szüleik haláláért. Ebből pedig több konfliktus is adódik. 
Sloane az egyetlen, aki nem a túlélése miatt aggódik. Mindennél jobban szeretne ürügyet találni arra, hogy kijuthasson, és átadhassa magát a kegyes halálnak, így szabadulva meg kínzó emlékeitől, s rémálmaitól. Csakhogy amikor elérkezik a megfelelő alkalom, döntenie kell, és választása mindenképpen kihatással lesz jövőjére. 
Ahogy a napokból hetek lesznek, úgy bukkannak sorra felszínre a túlélők múltjában megbúvó titkok, melyek legtöbbje szintén érdekes témákat hoz fel. Közülük is a legérdekesebb a családon belüli erőszak, melynek mozaikkockáit összerakva, láthatjuk, miként élik meg mindezt a közvetett és közvetlen szereplők. Cary és Lily közös múltja sok új információval szolgál Sloane és az olvasó számára is. 
Persze zombiapokalipszis nem létezhet zombik nélkül, akiket azért nem hanyagolunk el teljes mértékben. Párszor ők is megjelennek a maguk gusztustalan és kegyetlen módján. Arról viszont nem sokat tudunk meg, mitől vált a társadalom jelentős része zombivá. 
Maga a történet tehát inkább a lélektani részt ragadja meg, és bár adódnak izgalmas és körömrágós pillanatok, amikor bőven kijut az adrenalinból, mégis inkább a karakterek fejlődése viszi előre a regényt. Az írónő zseniális módon ábrázolta a világvége és a problémák okozta nyomasztó hangulatot; és az érzelmek kiváltásában is rettentően erős. Amikor valami olyan történik, az garantáltan megérinti az olvasót.
Ami pedig a végét illeti, hát az... kegyetlenül függővéges. Olyan, mintha kihúzták volna az írónő kezéből a papírt, és nem tudta volna befejezni. Ugyanakkor, ha belegondolunk, nagyon is életszerű így, ahogy van. Tökéletesen illik a könyv hangulatához és mentalitásához.
Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a posztapokaliptikus, zombis, karakterközpontú, borongós hangulatú regényeket.

Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Sloane, Cary, Rhys
Kedvenc jelenet: ivós "Még soha" játék
Negatívum: Harrison
Borító: 5/3

 

Nézzetek be a többi állomásra is

10/06 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/08 Dreamworld
10/10 Hagyjatok! Olvasok!
10/12 Könyv és más
10/14 Kelly és Lupi olvas
10/16 Sorok között

Valerie Bowman - Almáskert Panzió

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Valerie Bowman Almáskert Panzió című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai egy hangulatos turnéra invitálnak, mely során közelebbről is megismerkedhetsz a történettel és annak szereplőivel.
Tarts velünk a következő napokban!

 

 

Valerie Bowman: Almáskert Panzió

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9789636369828
Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:

Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.
A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.
Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.
Tökéletes olvasmány a méltán nagysikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!
Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!


Saját véleményem:

Az ősz közeledtével a lelkem egyre jobban vágyik az olyan komfortolvasmányokra, amik magukkal hozzák az almás-fahéjas, bekuckózós hangulatot. És ha létezik könyv, amit kifejezetten erre az évszakra írtak, akkor az egyértelműen az Almáskert Panzió. Almaültetvény, szüret, kisvárosi hangulat, családi panzió, őszi fesztivál, na meg romantika. Most őszintén: el tudtok képzelni ennél őszibb könyvet? Mert én nehezen.

"Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszont szeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz."

A történet középpontjában Ellie, a kisvárosi lány áll, aki mindig is arról álmodott, hogy a városba költözve karriert épít. Egy rendezvényszervező cégnél mindezt sikerült is megvalósítania, ám amikor hosszú hónapok tervezése után lapátra kerül, kártyavárként omlik össze addigi élete. Huszonnégy óra leforgása alatt kidobja a pasija, aki egyben munkatársa és lenyúlja Ellie prezentációját,  majd amikor a lányt plágiummal vádolják, még ő repül a munkahelyéről is. Ráadásul exével közös lakásukból is mennie kell.
Nagyvárosi élete összeomlása után Ellie-nek nem sok választása marad, így amikor kap egy telefont édesanyjától, aki arra kéri, menjen haza és segítsen megszervezni egy őszi fesztivált, hősnőnk vonatra száll és meg sem áll a családi panzióig - ahol a szobájában egy félmeztelen adoniszt talál. Hamar kiderül, hogy lakrészét kénytelen lesz megosztani gyerekkori barátjával, Aidennel, aki nemcsak furcsa vonzalmat ébreszt benne, hanem partnere is lesz a rendezvényszervezésben. És persze, ha két gyerekkori barát összezárva kénytelen összedolgozni, abból előbb-utóbb elkerülhetetlenül adódnak konfliktusok és kínos szituációk. Annál is inkább, mivel Aiden nem nézi jó szívvel Ellie nagyvárosi törekvéseit és szokásait, ráadásul az almáskert résztulajdonosaként annak sem örül, hogy a lány át akarja venni a fesztivál szervezésének irányítását... és akkor még nem beszéltünk a régi emlékekről. A tét azonban nagy, ettől a fesztiváltól - és az ő együttműködésüktől - függ az almáskert és a panzió sorsa.

Az Almáskert Panzió alapvetően egy kisvárosi románc, így hangsúlyos részét képezi a főszereplő páros közti dinamika, ami szerintem kifejezetten jól működött. Adott két ember, akiknek van már közös múltja, ismerik egymást, hiszen együtt nőttek fel, de egy ponton eltávolodtak, és mostanra két eltérő személyiségű és habitusú felnőtté váltak. Ellie egy pörgős, nagy álmokat kergető, városi pezsgésre vágyó lány, aki másként rangsorolja az életében fontos személyeket és pillanatokat, mint a családcentrikus Aiden. A srác végtelenül lojális ahhoz, amiben felnőtt, legyen szó a családi vállalkozásukról, a hagyományaikról, értékrendjükről vagy a családjáról, szeretteiről. Ellie például képes volt évekig kihagyni a családi ünnepeket, karácsonyokat, nem találkozni a családjával a munkája és exe miatt, Aiden viszont el sem tudja képzelni ezt. Sőt... kifejezetten sérelmezi is. 
Ehhez jönnek a régi emlékek, az összezártság, Ellie hazugságai, a kezdetben igencsak feszült közös munka és az a bizonyos vonzalom, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Bőven van köztük civódás, ugratás és sértettség mezsgyéjén egyensúlyozó szurkálódások és valami más, valami új, ami több gyerekkori barátságnál. Persze akadnak hazugságok is, hisz minden sztoriba kellenek félreértésre és bonyodalomra okot adó kis hazugságok, füllentések, de ez az egész Ellie és Aiden csomag rendkívül szórakoztató és szívet melengető. Tökéletesen illik ahhoz, amit egy kisvárosi románctól vár az ember: egyszerre szerethető és szórakoztató.
És bár a romantika fontos része a történetnek, számomra legalább ennyire érdekes volt Ellie fejlődése és újrakezdése. Miután egyik napról a másikra elveszít mindent, amiről azt hitte, arra vágyik, kénytelen újragondolni, mit is jelent számára valójában a siker. Ráadásul épp abba a közegbe kerül vissza, amit már kamaszként is mindenképp maga mögött akart hagyni. 
Tudom, hogy ezer meg egy tucat kisvárosi románc szól erről, de ha jól van megírva - márpedig ez jól van megírva -, akkor nálam működik. Kifejezetten érdekes látni, hogy miként olvadnak le a sallangok valakiről megfelelő környezetben. És hát valljuk be, egy almáskert, egy családi panzió, egy szörcsögő kiskutya, egy őszi fesztivál és egy kockás hasú adonisz társasága nem olyan rossz alap az élet újrakezdéséhez vagy átértékeléséhez.

Végül, de nem utolsósorban szeretném kiemelni a könyv őszi hangulatát és mindazon hangulatelemek összességét, amik már a legelső fejezetekben megteremtették azt a meleg, meghitt hangulatot és díszletet, amitől egyből megjön az olvasó kedve ahhoz, hogy egy jó meleg takaróval és gőzölgő teával vagy kakaóval a kezében bekuckózzon olvasni, miközben odakint egyre színesebbé válik a táj, ropognak a falevelek, a szobát és a képzeletünket pedig betölti az almás-fahéjas illat és a narancsszínű tökök látványa. 
Az Almáskert Panzió nem kínál többet annál, mint amennyit adni tud, de azt maximálisan teljesíti. Hangulatos, szerethető, őszi hangulatú kisvárosi románc, ami garantáltan megmelengeti az olvasó szívét. Keresve sem találhatsz évszaknak megfelelőbb olvasmányt ennél. Ha szereted a Hallmark-típusú sztorikat, hiányzik a Szívek szállodája vibe-ja, akkor csapj le rá!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Ellie, Aiden és még sokan

Kedvenc jelenet: Ellie megérkezése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Dreamworld
10/04 Csak olvass!
10/05 Könyv és más

Kerri Maniscalco - Houdini csapdájában

Houdini, egy luxushajó és egy sor hátborzongató gyilkosság – Audrey Rose és Thomas újabb rejtélybe csöppennek, ahonnan nincs egyszerű menekvés. A fedélzeten mindenki gyanús, a titkok pedig egymás után kerülnek felszínre. Miközben a két nyomozó a gyilkost keresi, könnyen lehet, hogy valaki már őket figyeli. Izgalom, sötét hangulat és egy adag romantika – ezúttal tényleg nincs menekvés Houdini csapdájából.

 

 

Kerri Maniscalco: Houdini csapdájában

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636754976
Oldalszám: 440 oldal

Fordító: Benkő Ferenc

Fülszöveg:

Egy luxushajóról nincs menekvés. A gyilkos pedig közelebb van, mint gondolnád.
Audrey Rose Wadsworth és elválaszthatatlan bűnüldöző társa, Thomas Cresswell egyhetes hajóútra indulnak a pompázatos RMS Etrurián, hogy átszeljék az Atlanti-óceánt. Az első osztály nagy örömére minden este cirkuszi előadók, jövendőmondók és egy felettébb karizmatikus ifjú szabadulóművész szórakoztatja őket.
Ám idővel ifjú úrihölgyek tűnnek el nyomtalanul, és könyörtelen gyilkosságok tartják rettegésben az egész hajót. A Holdfénykarnevál furcsa és felkavaró előadásai mindenkit megbabonáznak, a tettes pedig egyre nagyobb szörnyűségekre vetemedik.
Egyedül Audrey Rose és Thomas járhat a borzalmas ügy végére, mielőtt végleg elfogynának az utasok. Csakhogy minden nyom arról árulkodik, hogy a következő áldozat mindenkinél közelebb áll Audrey Rose-hoz.
Vajon sikerül kibogoznia a szálakat a rettentő finálé előtt?

Saját véleményem:

Audrey és Thomas története tovább folytatódik, Kerri Maniscalco pedig ezúttal egy egyhetes hajóútra kalauzol el bennünket, ahol hőseink újabb bonyodalmakba keverednek. És természetesen halottakból, rejtélyekből és cirkuszból sem lesz hiány. 

"– Még sosem akartál más lenni? Csak egy kicsikét. Bármit megadtál volna, hogy ha nem is más, de az igazi éned légy? Hogy a következményekre és a véleményekre fittyet hányva pontosan úgy élj, ahogy tetszik."

Az előző részek izgalmai után hőseink elhagyják a szárazföldet és egy teljesen új környezetbe csöppennek. Legújabb kalandjuk színtere a pompás RMS Etruria hajó lesz, ahol minden este varázslatos cirkuszi előadással bűvölik el az utasokat. 
A hajóút azonban hamar rémálommá válik, amikor egy fiatal lányt holtan találnak. Audrey és Thomas számára egyértelmű, hogy gyilkosságról van szó, s hogy nyugodt pihenés helyett újabb nyomozás vár rájuk. Ám az eddigiekkel ellentétben egy jóval zártabb helyszínen kell megtalálniuk a tettest.

Ebből a szempontból a hajó szerintem tökéletes színtér: nincs hová menekülni, a gyanúsítottak köre pedig korlátozott. Kicsit olyan ez, mint a vonatos krimiknél, annyi különbséggel, hogy a szereplőket ebben az esetben a végtelen óceán veszi körbe. Ráadásul ott van még nekünk a Holdfénykarnevál nevű vándorcirkuszi társulat is a maga különös tagjaival, ami tovább fokozza az izgalmakat. 
A cirkusz önmagában is misztikus, egyszerre csillogó, varázslatos, ugyanakkor vészjósló hangulatot áraszt, hát még ha a 19. századi cirkuszokra gondolunk... Varázslat, megbabonázás, misztikum, csalás, szemfényvesztés és a balsejtelem, hogy talán semmi és senki nem az, aminek látszik.

És talán épp ez teszi annyira különlegessé ezt a részt. A cirkusz nem egy látványos díszlet, hanem a történet szerves része. Sőt! Miután Audrey unokatestvére, Liza teljes mértékben Houdini és a társulat bűvkörébe kerül, Audrey attól kezd tartani, hogy ő is veszélybe kerülhet, még hangsúlyosabb szerepet kap az egész. És persze hősnőnk motivációja is jóval erőteljesebbé válik ezáltal. Gyakorlatilag versenyt fut az idővel, hogy társával kiderítse, ki vagy kik állnak a gyilkosságok hátterében, miközben egyre nehezebb eldönteniük, kiben bízhatnak. 

És persze nem mehetünk el szó nélkül Mefisztofelész mellett sem, a Holdfénykarnevál különös és karizmatikus mestere ugyanis hamar az események központi figurájává válik. Van benne valami megnyerő és kiismerhetetlen, ami tökéletesen illik a cirkusz világához. Nem véletlenül kavarja meg Audrey és Thomas kapcsolatát sem. Mefisztofelész egy különc, szabad karakter, aki szembemegy a szabályokkal... és hát a neve is igen beszédes, maradjunk ennyiben.

A fő kérdés azonban az, hogy Audrey mit lenne hajlandó feláldozni, hogy megmentse a húgaként szeretett lányt?
Ezt nyilván nem árulom el, de azt igen, hogy izgalmakból, rejtélyekből és nyomozásból ebben a részben sincs hiány. És bár nem vagyok egy nagy krimirajongó, de kifejezetten szeretem az olyan jellegű történeteket, ahol a hősöknek egy zárt közegben kell kideríteniük, ki a tettes, miközben az áldozatok száma egyre csak szaporodik. A hajó pedig ilyen tekintetben új - nekem legalábbis biztosan. És a cirkusz bevonását is nagyra értékelem, akár mint hangulati elemet is. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a 19. századi cirkuszoktól a hideg futkos a hátamon. Valahogy nem A legnagyobb showman-féle cirkusz jelenik meg előttem, hanem egy sokkal baljósabb, félelmetes verzió, ami egyszerre misztikus és félelmetesen hétköznapi. 
Ha szerettétek a korábbi köteteket, ezt a részt se hagyjátok ki, kifejezetten ajánlom őszi, borongós napokra. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Audrey

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum:

Borító: 5/5
Sorozat: Hasfelmetsző Jack nyomában #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

09/12 Kitablar
09/14 Dreamworld
09/16 Kelly és Lupi olvas
09/18 Könyv és más
09/20 This is my (book) universe

Sable Sorensen - A farkas köteléke

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound - A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasy történetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.
Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

 

 

Sable Sorensen: Dire Bound - A farkas köteléke

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903060
Oldalszám: 688 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Csakis az arra méltók élhetik túl a próbákat. És ő kész mindent kockáztatni.
Meryn Cooper mindig is gyűlölte a Társultakat, azon elit harcosokat, akik mentális köteléket létesítenek az erős és ádáz rémfarkasokkal, melyek hátán lovagolnak. Míg a Társultak luxusban élnek, Meryn keményen küzd azért, hogy családja ne süllyedjen a mélyszegénységbe. Amikor kishúgát elrabolják az országukkal évszázadok óta harcban álló vérszívó szörnyetegek, a lány világa darabjaira hullik, és egyetlen célja, hogy bármi áron megmentse testvérét.
Ennek érdekében belép a seregbe, itt azonban rögvest halálos Társulási Próbák között találja magát, ahol egyetlen ballépés is az életébe kerülhet. Kötelék béklyózza egy vad rémfarkashoz, a többi elit újonc azt várja, hogy mielőbb Meryn közrendű vérét ontsa, a jeges szívű és gyönyörű oktatója, Stark Therion pedig készen áll a legkisebb gyengeségre is büntetéssel reagálni.
Úgy tűnik, hogy minden és mindenki Meryn ellen van, vagy mégsem? A veszélyesen jóképű koronaherceg figyelme újabb céltáblát rajzol a lány hátára, és a királyi kastély folyosói sötét titkokat rejtenek…

Saját véleményem:

Sokat tépelődtem azon, hogy belemerjek-e kezdeni egy ilyen vaskos kötetbe, mint A farkas köteléke. A nyári kánikulában sajnos még a rövidebb, tartalmilag egyszerűbb regények is kihívást jelentenek számomra, nemhogy a valóságos féltéglák. De mint tudjátok, gyarló ember vagyok, így amikor megláttam, mennyire gyönyörű lesz a Deluxe kiadás, minden félelmem elpárolgott. Szerencsére. Sable Sorensenék könyve ugyanis nem csak fizikai mivoltában megkapó, hanem beltartalmában is.

"– Ha már a fejedbe vetted, hogy ilyen felelőtlen leszel, hercegnő, legalább hadd tartsalak életben."

Abban egy percig sem kételkedtem, hogy ez a regény nekem íródott. Egy romantasy, amiben rémfarkasok és halálos próbák vannak? Egyértelműen az ide vele, de azonnal! kategória. És ahogy utaltam is rá, nem csalódtam benne, azt kaptam, amire számítottam. Sőt, egy kicsit többet is.
Mert A farkas köteléke egyértelműen hozza azokat az elemeket, ami miatt szeretjük az ilyen típusú olvasmányokat. Kapunk benne veszélyt, próbákat, versengést, titkokat, és természetesen romantikát is, miközben maga a világ is izgalmas. Nem beszélve az emberek és rémfarkasok közötti kapcsolatról. A szerzők nem kellékként tekintenek a farkasokra, hanem igenis fontos szereppel ruházzák fel őket. És minél többet tudunk meg róluk, annál érdekesebbnek bizonyulnak. Részemről már emiatt is jár a plusz pont Sable Sorensennek, mert szerintem egyetlen kezemen meg tudnám számolni, hány könyvet olvastam, amiben valódi szerepet töltöttek be a hozzájuk hasonló fantasy lények. Mi több, itt nem cuki meg aranyos, kedves, hanem sokszor félelmetes, veszélyes lényekről van szó. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

A történet hősnője Meryn, aki keményen küzd azért, hogy a családja ne süllyedjen mélyszegénységbe. Ezzel szemben a Társultak (azok az elit harcosok, akik lovagolják és mentális köteléket létesítenek a rémfarkasokkal) luxusban élnek. Hősnőnk gyűlöli őket, esze ágában sincs önszántából csatlakozni hozzájuk... Csakhogy, amikor elrabolják húgát, nem marad más választása, mint jelentkezni a Társultak közé és kiállni a hosszú és nem kifejezetten életbiztosítást jelentő Társulási Próbákat. Egy olyan világban, olyan emberek között, akik születésüktől fogva erre készültek. És hogy Meryn helyzetét tovább nehezítse a szerző, Anassa, a félelmetes rémfarkas köteléket alakít ki vele, ám támogatás helyett jócskán megnehezíti helyzetét. És akkor még nem beszéltünk kiképzőjéről, a rideg Stark Therionról, valamint a koronahercegről, aki ugyancsak szemet vet Merynre.

A farkas köteléke puffogtat sablonelemeket? Határozottan. Zavaró? A legkevésbé sem. Meryn egy érdekes, talpraesett és elszánt karakter, aki az utcáról érkezik egy, az utcánál fenyegetőbb közegbe. Egy olyan helyre, amit szíve legmélyéből gyűlöl és megvet. Nem a világ megmentése motiválja, nem kiválasztott, hanem olyasvalaki, aki önszántából vág neki a próbatételeknek azért, hogy megmentse húgát. A motivációja tehát a szeretett személy megmentése. És bár szeretjük a világmegváltó hősöket, akik a vállukon cipelik az emberiség sorsát, de határozottan jót tesz a zsánernek, ha néha módosítanak ezen a szerzők, és sokkal személyesebbé varázsolják a motivációt. De van itt még nekünk egy mentális köteléket kialakító rémfarkas is, meg két jóképű férfi, akikről nem sokat fogok elárulni. 
Igen, van romantika. És igen, van tizennyolc karikás tartalom is, ami elsőre lehet sok és céltalan, de közben mégsem az. Ebben a regényben mindennek oka van, még annak is, aminek látszólag nem. Viszont, ha lehetek veletek őszinte, engem ezeknél sokkal jobban felcsigázott maga a történet. Kezdve az egész társulásos szállal, ami annyira egyedi! Alapvetően, ha az mondják, társulás, mentális kötelék, akkor az ember elképzel egy dac- és védszövetséget a felek között. Nos, ez itt nem éppen így van, a rémfarkasok nem válnak rögtön kedves kis ölebbé, nem azt fogják nézni, hogyan segítség vagy éppen védelmezzék az embert. Veszélyesek. Akárcsak a Társulási Próbák, amiknél az életben maradás a tét. Legalábbis az egyik. Merthogy könnyen előfordulhat, hogy megölnek - akár a farkasok, akár a versenytársaid. És valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Meryn nem kimondottan közönségkedvenc. Szóval izgalomból nincs hiány, meg csavarokból, titkokból sem. 

Mindent összevetve A farkas köteléke egy izgalmas, fordulatokban és rejtélyekben gazdag romantasy, amit garantáltan nem fogsz tudni letenni. A szerzőpáros roppant furfangosan szövi a történet szálait és keveri a lapokat, miközben színes és egyedi karaktereket és világot alkot, tele titkokkal, kérdésekkel és váratlan csavarokkal, na meg sok vérrel. A leghatározottabban ajánlom minden romantasy rajongónak! És a Deluxe kiadást is, ami karakterkártyákat, írói levelet, térképet, valamint egy előzék és hátzék illusztrációt is tartalmaz. Én pedig alig várom a második részt!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Meryn, Stark, Anassa

Kedvenc jelenet:  spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: The Wolves of Ruin #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/24 Kelly és Lupi olvas
08/27 Spirit Bliss Sárga könyves út

08/30 Dreamworld