Julie Soto - A leláncolt rózsa

Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!

 

 

Julie Soto: Rose in Chains - A leláncolt rózsa

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636758417
Oldalszám: 608 oldal

Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:

A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.
Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.
Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.
Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…
Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Az elmúlt években fénykorukat élik a romantasy regények. Jóformán egymást követik a mágikus királyságokban játszódó, ellenségekből szerelmesekké váló párokat felvonultató történetek. Ezzel nincs is gond - én magam is rajongok ezért a trope-ért -, azonban tény, hogy egyre nehezebb olyan könyvvel találkozni, ami nem csupán a zsáner jól ismert elemeiből építkezik, hanem képes valami újat is mutatni. A Rose in Chains ilyen. 

"Az ígéretek végső soron csak szavak. És a szavakat meg lehet szegni."

A történet kezdetén két, hosszú évek óta háborúban álló uralkodói család utolsó, mindent eldöntő összecsapásának lehetünk tanúi. Hősnőnk, Briony szentül hiszi, hogy testvére, Rory győztesen tér majd vissza a csatamezőről, ahogyan arra a prófécia is utal. A sors azonban másként alakul. Rory elesik, a bomardi ellenség áttöri a palota védelmét, Briony és a túlélők pedig menekülni kényszerülnek. A túlerővel szemben azonban nincs esélyük: a lány és a többi eversun fogságba esik, és egyik pillanatról a másikra minden, amit addig ismert, semmivé foszlik.
Ha most azt gondolod, hogy ebben nincs semmi újdonság, hiszen számtalan fantasy indul vereséggel, elnyomással vagy egy bukott királyság történetével, akkor részben igazad van. Julie Soto azonban nem magára a háborúra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami utána következik. A legnehezebb időszakba enged bepillantást, a vereség utáni csendbe, amikor a küzdelem már véget ér, a vesztesek/túlélők kálváriája azonban épp csak kezdetét veszi. 
A Rose in Chains egyszerre dark fantasy, politikai intrikákkal átszőtt romantasy és érzékeny karakterdráma. Miközben a regény a szabadság, a hatalom és túlélés kérdéseit boncolgatja, folyamatosan próbára teszi az olvasó erkölcsi érzékét is. Nem fél kellemetlen helyzetbe sodorni karaktereit (velük együtt pedig minket sem), és nem fél nehéz megoldásokat kínálni. 

 

A Rosewood család egyetlen életben maradt tagjaként, nőként és mágiával rendelkező fogolyként Briony felbecsülhetetlen értéket képvisel egy olyan világban, ahol a bomardiak rabszolgaként bocsátják áruba foglyaikat. A rabszolgaság azonban Julie Soto világában nem pusztán fizikai kényszermunkát jelent. A mágiával rendelkezők teste és ereje egyaránt a győztesek tulajdonává válik, így a kizsákmányolás jóval összetettebb és kegyetlenebb annál, mint amire elsőre számítanánk. A szerző által megálmodott világban ugyanis rendkívül fontos elem a mágia, annak a használata, erejének növelése és sok egyéb aspektusa, amibe most nem mennék bele. A mágia hatalom, Briony pedig értékes fogoly, akit sokan szeretnének megkaparintani, ám végül Toven Hearst birtokába kerül, ahhoz a férfihoz, aki az iskolában folyamatosan megkeserítette a Rosewood család életét, s akiért Briony titokban mégis epekedett.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Julie Soto a felvázolt alaphelyzet ellenére szerencsére nem sietteti a romantikus kapcsolat alakulását. A vásárt követően Briony kiszolgáltatott helyzetben találja magát, miközben múltja szorosan összefonódik Toven Hearsttel, aki a győztes oldal egyik legbefolyásosabb családjához tartozik. Emiatt a Briony és Toven közötti kapcsolatot kezdettől fogva áthatja a bizalmatlanság, a múlt sérelmei, valamint a kialakult hatalmi egyenlőtlenség, amit a regény véletlenül sem próbál romantikus köntösbe csomagolni. A szerző érezhetően tisztában van azzal, hogy kényes dinamikára épít, s ehhez mérten hagy időt és teret karaktereinek és nekünk is (alapvetően nem vagyok híve a slow burn románcoknak, ám itt valóban szükséges a hitelességhez), hogy megszokjuk a kialakult helyzetet és megkérdőjelezzük a szereplők motivációját. A trauma itt tehát nem pusztán karakterépítő eszköz, hiszen a háború következményei áthatják a szereplők döntéseit, reakcióját, kapcsolatát. Nincsenek látványos fordulatok, heves fellángolások, a bizalom lassan épül, amire a  veszteségek súlya sokszor rátelepszik.
A Rose in Chains lassabb tempójú regény, ami kapkodás helyett a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával fokozatosan tárja fel Briony és Toven közös történetét, mélyíti a világgal kapcsolatos ismereteinket és ad új jelentést bizonyos kapcsolatoknak, eseményeknek, tetteknek. Megjegyzem, ritka, amikor a múlt és jelenbéli fejezetek váltakozása ennyire jól képes árnyalni a karaktereket, ám itt hibátlanul működik.
És ha már karakterek...

Briony esetében külön örültem annak, hogy nem egy kényes hercegnőt kaptunk főszereplő gyanánt, aki csak arra vár, hogy valaki megmentse, ugyanakkor hősnőnk nem is egy badass harcos. Sokkal inkább egy emberi figura, aki, ha kell, bátor, makacs és elszánt, máskor meg tele van félelmekkel, gyászol, hibázik, és ha úgy adódik, bizony megkérdőjelezi önnön tetteit is. 

Vele ellentétben Toven már egy jóval rejtélyesebb figura, egy vérbeli morally grey alak, aki egyszer kegyetlennek és pökhendinek tűnik, máskor védelmezőnek és együttérzőnek. És valljuk be, ez nem véletlen. 
Nem akartam kizárólag erre kihegyezni a bejegyzésemet, azonban megkerülhetetlen tény, hogy a Rose in Chains a Harry Potter fanficek világában oly' népszerű Dramione párosra épít. Vagyis Toven egyfajta Draco átirat, míg Briony Hermione alternatív megfelelője, a varázsvilágot pedig a mágiával átitatott királyság jelképezi. Ha ez számotokra bármilyen pluszt jelképez az jó, de véleményem szerint ettől függetlenül, önálló és egyedi történetként is kezelhető. Mi több, a szereplők mellett a világban jelenlévő mágiarendszer is hangsúlyos részét képezi a történetnek. Soto ugyanis nem egyszerű háttérelemként használja, hanem épít rá, a társadalom működésének alapjává teszi. A mágia politikai fegyver és hatalmi eszköz, ezért a foglyok kizsákmányolása sem csupán kegyetlenség, hanem a rendszer működésének szerves része. És ezzel el is jutottunk a legnagyobb kérdésig: vajon miért vásárolja meg Toven Briory-t, és ahelyett, hogy minden téren kiszipolyozná, miért ösztökéli arra, hogy fejlessze saját erejét? Bocsi, a választ sajnos nem tőlem fogjátok megtudni. 

A Rose in Chains egy ízig-vérig dark fantasy, ami olyan ismerős romantasy elemeket vonultat fel, mint az ellenségekből szerelmesek, vagy a fogoly és fogvatartott, politikai intrikák, lassan építkező románc, mégsem ezek miatt emelkedik ki a zsáner kínálatából. A fogság itt nem romantikus díszlet, hanem a hatalom és az elnyomás eszköze, a trauma pedig nem karakterépítő elem, hanem a történet mozgatórugója. Ebben a világban a szereplők számára nem igazán léteznek egyértelműen jó vagy rossz döntések, helyettük morálisan szürke helyzetekkel és fájdalmas kompromisszumokkal kell szembenézniük. A Rose in Chains végső soron nem a hősökről szól, hanem a vereség következményeiről. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Briony, Toven

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Rose in Chains #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába! 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Melyik átok miatt vált Draco Malfoy súlyosan sebesültté a Félvér Hercegben?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Kitablar 

07/07 Dreamworld 

07/10 Ambivalentina

Tricia Levenseller - The Shadow Between Us

Tricia Levenseller lehengerlő romantasy-története, Az árnyak köztünk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és már most rengeteg olvasót rabul ejtett. A blogturné során közelebbről is megismerhetitek az írónő legújabb magyarul megjelent regényét, mely egyszerre csábítóan sötét és fordulatos. Légy részese te is! És ha helyesen válaszolsz a feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

 

 

Tricia Levenseller: The Shadow Between Us - Az árnyak köztünk

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636756246
Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Béres Renáta

Fülszöveg:

Alessandra belefáradt abba, hogy mindenki átnéz rajta. De van egy terve, amellyel hatalomra tör:
1. Elcsábítja az Árnykirályt.
2. Feleségül megy hozzá.
3. Megöli, és megszerzi magának a birodalmát.
Senki sem tudja, mire képes pontosan a frissen koronázott uralkodó. Egyesek szerint képes utasítani a körülötte kavargó árnyakat, mások úgy vélik, azok ellenségei titkos gondolatait suttogják neki. Bárhogy legyen is, Alessandra pontosan tudja, mit érdemel, és semmi sem állíthatja meg, hogy megszerezze.
Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a király életére tör. Miközben egymást érik a merényletek, azon kapja magát, hogy meg akarja védeni a királyt – legalábbis addig, amíg el nem nyeri a koronát. De nem engedheti, hogy az érzelmei az útjába álljanak.
Hiszen ki lenne méltóbb az Árnykirály mellé, mint egy ravasz, ármánykodó királyné?

Saját véleményem:

A szerző munkásságával még A kalózkirály lánya kapcsán ismerkedtem meg, és nagyjából amiatt szavaztam ennek a regényének is bizalmat. Nem voltak nagy elvárásaim a kötettel szemben, ha őszinte akarok lenni, még annak sem néztem utána, miről fog szólni. Hogy jól tettem-e? Nem tudom, de két dolog biztos: a történet minden sorát imádtam, a nyitás pedig életem legmeglepőbb élménye volt. 

"– Azt hiszem, amikor valaki igazán fontos számodra, elérkezik az a pont, amikor sokkal fájóbb lemondani róla, mint vállalni a kockázatot, hogy elveszítheted. Akkor rájössz: megéri kockáztatni. Mert a boldogságért – bármilyen mulandó is – mindig megéri."

Az árnyak köztünk egy lebilincselő, sötét hangulatú, intrikával és veszélyes vonzalommal átitatott történet, ahol a szerelem épp olyan halálos lehet, mint a gyűlölet. Voltaképpen egy fantasy díszletbe csomagolt, darkosított Bridgerton-Vámpírnaplók kooperációs retelling Damon és Katherine alteregóival. 
Tricia Levenseller regénye még zsánerén belül is merésznek, pimasznak és provokatívnak nevezhető, a szereplők mozgatórugója a bosszú- és hatalomvágy, és bizony ezek a főszereplők távolról sem mondhatóak pozitív hősnek.  Ezek után lássuk, miről is szól a történet:

Alessandra egy nemesi család második leánya, akinek a sorsa addig mások döntéseihez kötődik, míg nővére férjhez nem megy. Amint ez megvalósul, Alessandra előtt is megnyílik az út az önálló, általa vágyott élet felé. Bár hősnőnk nem az a tétlenül ücsörgő fajta, a társadalmi elvárások ellenére előszeretettel csábítja ágyába a férfiakat, majd kosarazza ki őket, de amint lehetőséget kap arra, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmait, felhagy a gyermeteg játszadozással. Alessandra egy rendkívül ambíciózus, hataloméhes, fondorlatos, polgárpukkasztó nő, aki nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy elcsábítsa az Árnykirályt, feleségül menjen hozzá, majd megölje és átvegye az uralkodói címet. 
Hősnőnk motivációja láthatóan jóval sötétebb, mint ahogyan azt a YA fantasykben megszoktuk, de épp ezért annyira izgalmas! Alessandrával nem lehet és nem is kell azonosulni, ő egy ízig-vérig morally grey figura, aki a családja általi elnyomást és teszetoszaságot, na meg a múltbéli csalódásait azzal kívánja kompenzálni, hogy magához ragadja a hatalmat és a figyelem középpontjába kerül. Hideg számítással igyekszik pontról pontra végigvinni tervét, s bizony az áhított cél érdekében nem restelli bepiszkolni a kezét. Ám bármennyire is tudatában van annak, hogyan bolondítsa magába a férfiakat és  verje át az embereket, az Árnykirállyal szemben minden korábbi tapasztalata csődöt mond. Noha valóban sikerül felkeltenie Kallias figyelmét, a király házassági ajánlat és epekedés helyett szövetséget ajánl a lány számára, amit az el is fogad annak reményében, hogy álkapcsolatuk alatt megbabonázhatja a mások számára érinthetetlen férfit. 
Kallias és Alessandra viszonya amellett, hogy intelligens, ravasz és kimért, perzselő is. A két karakter remekül vibrál, és nagyon jól működik köztük a csábítás-távolságtartás játéka. Hiába beszélünk fantasyről Az árnyak köztünk esetében, a világépítés tulajdonképpen elhanyagolható, inkább csak díszletként van funkciója. A valódi hangsúly a karaktereken és azok együttes dinamikáján van. 
Adott két morally grey figura, akik rendelkeznek a maguk kis puttonyával és céljával. Látszólag két külön világ, mégis azonos szemléletmóddal rendelkeznek, egyformán romlottak és sérültek, megértik és kiegészítik egymást. És ami talán a legfontosabb: olyan módon látják a másik valódi önmagát, mint senki más. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a kapcsolatuk egy nagyon szép fejlődési ívet járjon be a kacérkodástól kezdve, a szövetséges/"barát" pozíción át valami sokkal mélyebbig, elemebbig. S ennek következtében szépen el tudnak mosódni a határok, célok, lehetővé téve a kapcsolati és karakteri fejlődést. 
Persze nem csupán ennyiből áll a sztori, az Árnykirály körül halál ólálkodik. Miközben "feleséget" keres magának, kastélyába záratja azokat a nemeseket, akik jelen voltak szülei meggyilkolásának napján. Célja előkeríteni a gyilkost vagy gyilkosokat, hisz az ő élete is veszélyben forog. Ám az áruló akárki lehet, régi barátok, tanácsadók, nemesek. Ráadásul ott az a fránya átok vagy áldás (nevezzük bárminek is): az érintés számára és mások számára is tabu. És akkor még nem beszéltünk arról az önkéntes Robin Hoodról, aki nemeseit fosztogatja, hogy pénzüket a nincstelennek ossza szét...
Persze hősnőnknek is kijut a bonyodalmakból, akadnak olyan szeretői, akik nem értik a nemet, és idegesítően rámenős kérőkből sincs hiány, illetve leledzik egy hulla is a múltban, aki jelentősen megbolygathatja a terveit, nem beszélve Kallias régi cimborájáról, aki újdonsült barátként igencsak próbára teszi a testiség hiányával küszködő lányt. Szóval, ha azt hitted, hogy ez egy édesen andalgó, egymás meghódításával foglalatoskodó regény lesz, akkor elárulom: nem. Az árnyak köztünk egy pörgős, akció- és élménydús történet, tele csavarral. Jó a karakterek dinamikája, a figurák és jellemvonásaik egyediek, szembe mennek nagyjából mindennel, piszkosak. És sajnálom, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez valamilyen szinten egy Katherine Pierce és Damon Salvatore fanfic a szó legjobb értelmében. És én annyira, de annyira imádtam ezt benne! Mocskosul jó érzés volt végre nem Elena Gilbert típusú hősnőkről olvasni, olyanokról, akik nem megmenteni akarják a világot, hanem uralni, akik nem a hőst látják a Robin Hood-féle jótét lelkekben, hanem az elkapásra váró bűnözőt, akik annyira hataloméhesek, hogy a vágyaik akár még a szerelmet is felülírják bennük. És nem, nem azért, mert ez a követendő példa, hanem azért, mert a világunk nem csak fehér, és mert az ilyen karakterekben rengeteg, de rengeteg potenciál van, hatalmas érzelmeket képesek mozgatni. 
 

Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de Az árnyak köztünk az idei egyik toplistás olvasmányom! Sokkal magasabb színvonalú, mint a szerző korábbi sorozata, jobban kidolgozottak a karakterek, és baromi jól működik benne minden. Az árnyak köztünk új megvilágításba helyezi a hatalom iránti vágy és a szerelem kapcsolatát. Olvassátok el! (Elárulom: sajnos standalone kötet, a második rész másik karaktert emel főszereplői státuszba.)

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Alessandra, Kallias, Alessandra barátnői

Kedvenc jelenet: fürdés, a gyilkosságra adott reakció valakitől és nem jelenet, de tetszett Alessandra divattervezői tulajdonsága

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az árnyak köztünk #1, de önálló kötet

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint az anagrammákból összerakni Tricia Levenseller köteteiből ismert női szereplők keresztneveit. A helyes megfejtést írjátok a Tally megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

AAIMRRS

TALLY ŰRLAP

Nézzetek be a többi állomásra is

01/26 Kitablar 

01/28 Dreamworld

01/30 Sorok között
02/02 Ambivalentina

Serena Valentino - A különös nővérek

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb kötete, A különös nővérek. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják ezt a sötétséggel, váratlan fordulatokkal és fájdalommal teli történetet, melyből végre kiderül, kik is valójában a sorozat középpontjában álló különös nővérek.

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Serena Valentino: A különös nővérek

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635843053
Oldalszám: 240 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Mindannyian ismerjük a Gonosz Mostoha, a Szörnyeteggé vált Herceg, Ursula, a tenger boszorkánya és Demóna, a Sötét Tündér legendás történetét. Ám kezdetben egyikük sem volt gonosz. A három különös nővérnek – Lucindának, Rubynak és Marthának köszönhetően azonban megváltozott az életük. Hiszen akiket ezekkel az átkozott boszorkányokkal összehozott a sorsuk, azok minden idők leghíresebb és legaljasabb gonosztevőivé váltak az idők során. A különös nővérek szörnyeteggé változtattak minden ártatlan lelket, és amerre jártak, káoszt hagytak maguk után. A sok szenvedés után mindenki az igazságra áhítozik. Ám ha kiderül ezeknek az ördögi perszónáknak a titka, az mindent fenekestül felforgat.

Saját véleményem:

Hatodik kötetéhez érkezett a Gonosztevők sorozat. A különös nővérekben azonban nem egy újabb Disney antihőssel ismerkedhetünk meg, hanem magukkal a címszereplő nővérekkel - pontosabban az ő történetükkel. 

Oly' sok találgatás után végre fény derül arra, kicsoda Lucinda, Martha és Ruby, továbbá arra is választ kapunk, miért tettek tönkre annyi életet szerte a birodalomban. És ha mindez nem lenne elegendő, számos korábbi szereplő is visszatér a nagy fináléra.

Amióta befejeztem a sorozat első részét, amiben Hófehérkével és a Gonosz mostohával kerülhettünk közelebbi ismertségbe, kíváncsi voltam arra, kik is egészen pontosan Hófehérke creepy nagynénjei. A porcelánbabákra hasonlító, bajkeverő testvérek, akik lépten-nyomon azon ügyködtek, hogy halálba taszítsák a környezetükben élőket. Majd részről részre egyre több részlet és gaztett látott napvilágot velük kapcsolatban, mígnem előkerült Kirké, a "kishúg" is, Lucindáék pedig nem csak hidat képeztek az egyes kötetek között, hanem a sorozat tényleges főszereplőivé avanzsáltak. Így hát nagyon is dukált nekik egy saját könyv, amiben végre minden velük kapcsolatos dolog napvilágra kerülhetett. Legalábbis így gondoltam én... csakhogy Serena Valentino nagyobbat álmodott, és addig csavargatta a szálakat, míg sikerült egy minden korábbi szereplőt - legalább említés szintjén - felvonultató finálét megalkotnia, ami gyönyörűen keretbe foglalja a korábbiakat. Már csak azért is, mert kezdet és vég egybeér: Hófehérke és mostohaanyja ismét reflektorfénybe kerül, s meghatározó szereppel bír.

A különös nővérekben Lucindáék az Álmok birodalmában rekedve, erejüktől megfosztva dühöngenek, s új terveket szövögetnek arra, miként láncolják végleg magukhoz lányukat, Kirkét. Míg Ruby és Martha az őrület szélén egyensúlyozva hajlana arra, hogy Kirké szavainak tegyenek eleget, addig Lucinda vérbosszút hirdet, s eltökéli, hogy mindenkivel végez, aki kedves lánya szívének. Így hát amikor egy másik kétségbeesett anya alkut kínál, elszabadul a pokol... Mindeközben Kirké és Hófehérke ide-oda járja a világot a nővérek titkai és múltja után kutatva, útjuk hol Tulipánt kastélyához, hol Pepecseky nénihez, hol pedig a Holt erdőbe vezet, míg Dadus és a tündérek háborúra készülnek a visszatérni készülő nővérek, Demóna és Grimhilde ellen.
Serena Valentino rengeteg akciót zsúfolt kétszáznegyven oldalba, illetve az előző részek tematikájához hasonlóan a fókuszt is szétosztotta a nézőpontkarakterek között. Ami bizonyos szempontból jó, hisz így olvasóként is nagyobb rálátásunk nyílik az egyes eseményekre, ugyanakkor egyik sem tud annyira kibontakozni, és kissé kapkodós-pattogós érzést kelt. Én például szívesen olvastam volna ezt a történetet egy jóval bővebb lére engedett verzióban, mert bőséggel rejlett potenciál mindegyik szálban. Ezzel nem azt mondom, hogy jelenlegi formájában nem volt jó, mert ez nem igaz. Szédítő csavarok, váratlan információk, szerteágazó családi kapcsolatok, brutális fejezetvégi cliffhangerek gondoskodnak arról, hogy az olvasó tátott szájjal és egyre gyorsabban falja az oldalakat, annak reményében, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. Régi szereplők bukkannak fel, s kerülnek új megvilágításba, miközben a kép az előző kötetek ismeretei és azok magyarázatai alapján kirakósként áll össze. Azt viszont nem árulom el, hogy a vége valóban a vége-e, de az biztos, hogy a szerző pontosan tudja, hogyan tartsa fent az olvasó érdeklődését egy újabb körre.

A különös nővérek ugyan nem hibátlan, Kirké kapcsán van benne egy óriási logikai baki, és talán kissé túl kapkodós is, mégis lehetetlen. Az elejétől a végéig fenntartja az olvasó érdeklődését, pörgős, kalandokkal, váratlan fordulatokkal és izgalmas csavarokkal teli végjáték, aminek baljóslatú, már-már gótikusba áthajló hangulata sem elhanyagolható. Sőt, a maximális élményről ezúttal számos csodaszép illusztráció is gondoskodik tékép, családfák, fejezeteleji képek formájában.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Jákob, Kirké, Dadus

Kedvenc jelenet: A gyászdoboz története

Negatívum: Kirkés baki

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #6

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a korábbi kötetek gonosztevőit. Minden állomáson találtok egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

 

 

RIGHILEDM 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/12 Dreamworld
03/14 Csak olvass!
03/16 Utószó

Stephanie Garber - Volt egyszer egy összetört szív

Stephanie Garber Caraval című sorozata világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk az írónő legújabb regényét, a Volt egyszer egy összetört szívet, mely a Fenséges Északra kalauzolja a rajongókat. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evangeline és Jacks közös történetének kezdetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

 

 

Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív

 

Kiadó: Kolibri Kiadó

ISBN: 9789634378877
Oldalszám: 376 oldal

Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Mit tennél meg azért, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz?
Amióta az eszét tudja, Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a szerelmi történetek boldog véget érnek… amíg meg nem tudja, hogy élete szerelme valaki mást készül feleségül venni.
Az összetört szívű Evangeline kétségbeesetten szeretné megakadályozni az esküvőt, ezért meggondolatlanul alkut köt a karizmatikus, ámde gonosz Szívek Hercegével. A segítségnek három csók az ára, ám azt, hogy a lány hol, mikor és kinek adja, a herceg határozza meg.
Evangeline az első csók után rájön, hogy halhatatlannal alkudozni veszélyes játék – és a Szívek Hercege sokkal többet akar tőle, mint amit ígért. Tervei vannak vele, olyan tervei, amelyek vagy a létező legnagyobb boldogsággal, vagy a legfájdalmasabb tragédiával végződnek…

Saját véleményem:

Vannak könyvek, amik puszta létezésükkel hívogatják az embert. Talán te is éreztél már úgy, hogy semmit sem tudsz az adott történetről vagy annak szerzőjéről, mégis vágysz a birtoklására, s elemésztő vágyat érzel az olvasására. Nos, én valahogy így jártam a Volt egyszer egy összetört szívvel. Fogalmam sem volt, miről szól, mi több, a Caraval trilógiából is csak az első részig jutottam még évekkel ezelőtt, mégis izgatottan vártam, hogy fejest ugorhassak a rózsaaranyhajú lány és Jacks történetébe. Varázslat? Könnyen lehet.

"Azt hiszem, sokkal több lehetőség van, mint a boldogan éltek, amíg meg nem haltak és a tragédia. Minden történetnek nyitott, végtelen számú befejezése lehet."

A Volt egyszer egy összetört szív valódi tündérmese a szép és kegyetlen fajtából. Olyan, ahol egyszerre ámít el a téged körbeölelő varázslatos világ és töri össze a szívedet az azt megmételyező kapzsiság, ahol apró sárkányok, cukros finomságok, csodaszép ruhák és bálok vesznek körül, ahol az emberek az igaz szerelmet kergetik, és ahol elég egyetlen óvatlan pillanat ahhoz, hogy tőrt találj a hátadban. Hercegek, hercegnők, boldogan éltek míg meg nem haltak, tündérmesék és vér, halál, mágia keveredik egymással Stephanie Garber legújabb regényében, amit akkor is egészen nyugodtan leemelhetsz a polcról, ha nem olvastad az előzményeket. Néhány apróbb utalást leszámítva ez egy teljesen új történet, amit a Fenséges Északra - a mesék birodalmába - áthelyezett helyszín is bizonyít... bár kétségtelen, hogy azok, akik ismerik a Jacks és Tella közt történteket, nyugodtan kezelhetik folytatásként is. De legyen bárhogyan is, az első rész mindenki számára olvasható.

A Volt egyszer egy összetört szív középpontjában stílusosan az összetört szívek - vagyis a szerelmi csalódások - állnak, s közülük is a főhősnőé, Evangeline Foxé a leghangsúlyosabb, ha úgy tetszik, az a történet motorja. 

Evangeline egy Hamupipőke sorsú lány, akinek nem elég, hogy meghaltak a szülei és mostohaanyja is rosszul bánik vele, de még a szívét is összetöri egyetlen igaz szerelme, aki hirtelen eljegyzi a lány mostohatestvérét. A különleges, rózsaarany hajú szépség ezt követően felkeresi a Szívek Hercegének templomát, ahol meggondolatlan alkut köt a gonosz Fátummal. Jacks három csókot követel azért cserébe, hogy megakadályozza a frigy létrejöttét, Evangeline pedig készséggel beleegyezik. Csakhogy attól a pillanattól kezdve az események váratlan fordulatot vesznek, két meghiúsult esküvő, szobor-méreg és egyéb után Evangeline egy, a Fenséges Északra tartó hajón találja magát mostohatestvére társaságában, hogy császárnői megbízásra részt vegyen a Fenséges Éjen, mely során Apollo herceg kiválasztja aráját. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy Jacks a herceg legjobb barátja és kész behajtani az alkuban követelt csókokat a maga fondorlatos és gonosz módján.
A kérdés az, hogy Evangeline rálel az igaz szerelemre vagy Jacks szavai, miszerint a hősök nem érdemelnek boldog befejezést, bizonyosságot nyernek? Egyáltalán, jogunk van varázslathoz folyamodni, ha érzelmekről van szó? És ami ennél is fontosabb, kiben bízhat az ember, ki az, akit nem késztet árulásra az irigység, kapzsiság, a hatalom vagy a szerelem részegítő ereje?

Ahogy fentebb már említettem, ez egy igazán komplex világ, ahol jó és rossz keveredik egymással, és ami egy pontig könnyed, már-már túlzóan tündérmesei történetnek tűnik, az hirtelen képes átfordulni egy érzelmekkel felturbózott versenyfutássá az igazság és életben maradás nevében. Hősnőnknek hajadonokon, meséken, hercegeken, pici sárkányokon, vámpírokon, ellenségeken, mérgeken, varázslaton és ősi jóslatokon kell átküzdenie magát, ha meg akarja találni a saját maga számára legjobb befejezést. Ám az út rengeteg szívfájdalmon, áruláson, furfangos próbatételen és homályos legendákon át vezet, amik indaként, minden egyes mozdulattal egyre szorosabbra fűzik magukat körülötte. Evangeline számára nehéz eldönteni mi igaz és mi hazugság, ki az ellenség és ki a barát, azt meg még inkább, hogy a szíve ki felé húzza.
Személyében viszont egy nagyon szerethető karaktert kapunk, olyat, akinek a vágyaival és eszményeivel könnyű azonosulni. Evangeline látszólag egyszerű, mégis kedves, talpraesett lány, aki igyekszik egy számára ismeretlen világban eligazodni, és aki remekül ellensúlyozza a másik, nem kissé morally grey főszereplő, Jacks karakterét. Jacks egy igazi manipulatív rohadék briliáns elmével és csavaros észjárással, és tulajdonképpen ő az, aki ezt az egész történetet irányítja, s kénye-kedve szerint befolyásolja. De hogy valójában még milyen az összetört szívű Szívek Hercege, a legrosszabbak között számon tartott Fátum, arról győződjetek meg ti magatok, garantáltan nem fogtok csalódni.

Mindent egybevetve nálam simán az év egyik legjobb olvasmánya lett a Volt egyszer egy összetört szív, ami tulajdonképpen pontosan azt adta, amit egy tündérmeséken alapuló fantasytől elvárok. Izgalmas volt és varázslatos, lenyűgöző, egyben kegyetlen; csavaros, kiszámíthatatlan, fordulatokban, jóslatokban, mágiában, ármánykodásban gazdag, és épp annyira érzelmes, hogy bizonyos jeleneteknél hevesebben verjen a szívem még többre vágyakozva. Szívből ajánlom hát a tündérmesék és fantasy történetek kedvelőinek. De vigyázat, a vége kegyetlenül függővéges!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jacks, Evangeline, LaLa

Kedvenc jelenet: kriptás, és a Kisróka meséje

Negatívum: kissé hanyag szöveggondozás (sok elírás, stb.)

Borító: 5/5
Sorozat: Volt egyszer egy összetört szív #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a fantasy könyvekre fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy mi az adott könyv címe és ki az írója.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/09 Csak olvass!
11/10 Fanni's Library
11/13 Kelly és Lupi olvas
11/17 Dreamworld
11/1? Hagyjatok! Olvasok!

Ayana Gray - Beasts of Prey

Ayana Gray: Beasts of Prey - Indul a vadászat

 

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

ISBN: 9789632668260
Oldalszám: 512 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Lkossa fényét vesztett városából kiveszett a mágia, különösen egy olyan lány számára, mint a tizenhat éves Koffi, aki a hírhedt Éjszakai Állatkert veszélyes és különleges vadjainak gondozásával igyekszik törleszteni családja adósságát. Ám azon a végzetes éjszakán, amikor az állatkert kegyetlen gazdája szerettei biztonságát fenyegeti, Koffi olyan hatalmat szabadít fel, amelyet még ő maga sem ért, és amelyért szörnyű árat kell fizetnie.
Az ifjú Ekon végzete előre meg van írva: atyja és bátyja nyomdokait követve az elit harcosok soraiba kell lépnie, hogy méltón őrizze tovább a családi örökséget. Azonban beavatásának éjszakáján tűz üt ki, és a zűrzvarban Ekon szembekerül a shetanival - a város lakóira közel egy évszázada vadászó vérszomjas fenevaddal. A fiúnak esélye sincs a bestiával szemben, ám egy különös hatalommal bíró lány megmenti az életét.
A megszégyenített Ekon megesküszik, hogy legyőzi a shetanit, miközben Koffi hasonló tervet sző: a szörnyeteg elfogásával kiválthatná családja adósságát. A körülmények ingatag szövetségbe forrasztják a két fiatalt, akik a Nagy Dzsungel ismeretlen erdejébe, egy vad, varázslatokkal és veszélyekkel teli világba indulnak a fenevad nyomába. Kezdetét veszi a hajsza, ám nem tudni, hogy a sors a vadászok vagy a préda szerepét szánja-e számukra.
A fiatal amerikai írónő, Ayana Gray fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a fekete kontinens mítoszainak bűvös világát a fantasy elemeivel. A Beasts of Prey - Vérszomjas fenevadak lenyűgöző és vérfagyasztó utazás a vadon szívébe.

Saját véleményem:

A Beasts of Preyre egy kedves ismerősöm, Evi hívta fel a figyelmemet, és bár eleinte nem kimondottan vonzott a történet, néhány tiktok videó után beadtam a derekamat. És milyen jól tettem! Ayana Gray debütáló regénye a fekete kontinens fantasy elemekkel tarkított, vad és ősi világába kalauzolja el olvasóját, egy olyan világba, ahol a mítoszok, a mágia és a természeti istenekben való hit nagyban meghatározza az emberek mindennapi életét.

"- A végzet nem egyetlen ösvény, Ekon, hanem számtalan. Némelyik egyenes, mint a nyílvessző, mások tekeregnek és egymásba gubancolódnak, mint a cérnaszál. Nem megkérdőjeleznünk kell őket, hanem követnünk."

Számunkra, nyugati emberek számára Afrika fejletlensége,  természetközelisége és kultúrája egyszerre szokatlan, furcsa és egzotikus. A különféle törzsek szokásai, az állatvilág közelsége, illetve a kettő szimbiózisa különbözik az általunk megszokottaktól, s talán emiatt hajlamosak is vagyunk megfeledkezni róluk. Ha színtisztán csak az irodalomnál maradunk, be kell látnunk, hogy vajmi kevés regény foglalkozik ezzel a különleges világgal, és még kevesebb ifjúsági kötettel találkozni a boltok polcain. A Beasts of Prey azonban remekül rávilágít arra, mennyi, de mennyi lehetőség rejlik az afrikai kultúrában, s hogy mennyire lenyűgöző mitológiával rendelkeznek. A történet kulcsfigurája ugyanis egy kelet-afrikai rém, a shetani, aki a Nagy Dzsungelbe tévedő embereket kegyetlenül meggyilkolja. Az emberek rettegik, és ha csak tehetik, messzire elkerülik a dzsungelt. Úgy tartják, még soha senki nem tért vissza élve, aki találkozott a bestiával... Kivéve Koffit és Ekont, a regény két jelenbéli főszereplőjét.

Koffi egy fiatal lány, aki egész életét az Éjszakai Állatkertben dolgozva töltötte édesanyja társaságában. Egyetlen álma van: megfizetni apja adósságát és maga mögött hagyni az egész rabszolgatábornak beillő helyet, ahol veszélyesebbnél veszélyesebb állatokat gondoznak, idomítanak, és esténként a vendégek előtt parádéztatnak. Célja már karnyújtásnyira van, amikor figyelmetlenségének hála tűz üt ki az állatkertben, s olyan mértékű kárt okoz, aminek megtérítésére egy egész élet sem lenne elegendő. Koffi alkut ajánl hát kegyetlen főnökének: megígéri, hogy megszerzi számára a shetanit, ami új befektetőket hozhatna a haldokló állatkertnek. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a bestia nyomába ered. Ekon, a beavatási próbákon megbukott, majd ballépése által elbocsátott, kényszeres számolással küzdő ifjú harcosnövendék is úgy dönt, útra kel és levadássza apja gyilkosát, bízva abban, hogy ezáltal megbocsátást, egyben felvételt nyerhet a Hatok Fiai közé. Míg Koffi számára a szabadsága, addig Ekon számára az elismerés és végzete beteljesítése a cél. Ám a sors furcsa fintoraként össze kell fogniuk, ha a Hatok Fiai elitalakulata előtt akarnak ráakadni a shetani nyomára. Nagy előnyük, hogy Koffi képes kommunikálni a lénnyel, Ekon pedig olyan tudás és képességek birtokában van, ami segíthet a tájékozódásban. Az idő viszont ketyeg: a nyakukban loholó katonák senkit és semmit nem kímélnek, ahogy a vérszomjas bestia sem - a dzsungel pedig tele van veszéllyel. 

 

Ayana Gray egy jól felépített, izgalmakban és fordulatokban gazdag történetet álmodott meg, melyben végig ott pezseg a mágia. Az a mágia, ami egykoron Lkossa városában is jelen volt, egészen a Szakadás pillanatáig, ami mindent megváltoztatott. A három nézőpont karakter által évtizedeken átívelő bepillantást nyerünk abba, milyen volt a múltban, amikor az emberek még tanulták, használták és szerették a mágiát, és milyen a jelenben, amikor üldözik azok birtoklóit. Közben pedig ott zizeg a kérdés: valóban bűn és szégyellni való dolog a varázslat, olyasmi, ami csak ártani képes? Egyáltalán: ellen lehet-e állni a csábításának? Ilyen és ehhez hasonló kérdések bonyolítják a főhősök kalandos útját. Az utat, melyben szökés, üldözés, árulás, lopás, menekülés és vadászat követi egymást.

Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fülszöveg némileg becsapós. Maga a történet két nagy egységre bontható: az első kétszáz-kétszázötven oldal főként Koffi és Ekon saját életére (múltjára, problémáira, életminőségére) fókuszál, s csak szép lassan szövődik egybe. A hajsza, és az igazán torokszorító pillanatok pedig csak eztán veszik kezdetüket. Tehát bár a szöveg rendkívül olvasmányos, a cselekmény lassan építkező. Erre viszont szükség is van ahhoz, hogy az olvasó kellő mértékben megismerhesse Lkossa városát, az ottaniak életének ritmusát, az állatkerti és templomi szokásokat-szabályokat, melyek nagy mértékben befolyásolják Koffi és Ekon személyiségét, nézeteit és motivációt.

Egyvalami azonban végig jelen van: a vadon lüktetése. A megzabolázatlan, vad, veszélyes, mégis csodálatos természet, ami képes elvarázsolni vagy éppen meggyilkolni az embert, és aminek az élővilágánál színesebbel sehol máshol nem találkozni.  

Szívből ajánlom hát, ha szeretnétek valami igazán különlegeset olvasni. A Beasts of Prey egy lélegzetelállító, mítoszokkal és mágiával átitatott kalandregény, ami hűen tükrözi a fekete kontinens zabolázatlan szépségét és természetközeliségét. Misztikus, félelmetes, felpezsdítő, vad és észveszejtően izgalmas. Mi több, karakterei is nagyon kedvelhetőek: Koffi bátor, céltudatos, szabadságvágyó lány, Ekon pedig egy megbecsülésre éhező, nagy tudásszomjú könyvmoly-harcos kényszeres számolással, míg Adiah... nos ő legyen meglepetés. Csapatban és külön-külön is izgalmas színfoltjai a történetnek; egyéni motivációik, személyiségük, valamint kitűzött céljaik rengeteget adnak a regényhez, együtt pedig igazán dinamikus, bár kissé makacs duót alkotnak (már csak azért is, mert több szempontból is szemben állnak egymással). Szóval, ha vágynátok valami újra, frissre, tartalmasra, és még az ellenségekből szövetségesek vonal is bejön, akkor ajánlom nektek ezt a szuper fantasyt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ekon, Koffi, Adiah, Ugo testvér

Kedvenc jelenet: Ekon és Koffi közös lopása-menekülése, és egy spoileres jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Indul a vadászat #1

Megtetszett? Vidd haza!

Shelby Mahurin - Kígyó és Galamb

Shelby Mahurin: Kígyó és Galamb

 

Kiadó: Cartaphilus

ISBN: 9789632668468
Oldalszám: 544 oldal

Fordító: Lukács Andrea

Fülszöveg:

Louise ​le Blanc két évvel ezelőtt tagadta meg a mágiát, és menekült el boszorkánytársai közül Cesarine városába, ahol abból él, amit el tud emelni. A boszorkányokra vadásznak, és ha az Egyház sikerrel jár, akkor máglyán végzik.
Reid Diggory az Egyház vadászaként egyetlen szent elvnek rendeli alá életét: Boszorkányt ne hagyj életben. A kifürkészhetetlen végzet azonban úgy látja jónak, hogy Lou, a renegát boszorkány és Reid, a könyörtelen boszorkányvadász a házasság szent kötelékében egyesüljön.
Kényszerházasságuk lassan valódi szerelemmé érik, de jövőjük egyre bizonytalanabb. Az Egyház és a boszorkányok között dúló ősi háború új erőre kap, és Lounak nem pusztán férjétől kell megóvnia halálos titkát – saját fajtája is rá vadászik. A szerelem azonban vakká tesz, és könnyen lehet, hogy közös sorsuk a máglyán teljesedik be…
Shelby Mahurin Kígyó & Galamb-trilógiája az elmúlt évek egyik legnagyobb Young Adult sikere, ami olvasók millióinak szívét ejtette rabul világszerte, és mind az Amazon, mind a Goodreads olvasói 2019 egyik legjobb könyvének választották.

Saját véleményem:

A Kígyó és Galamb egy ideje már rajta volt a radaromon, ám a végső lökést Evi adta meg, amiért örökké hálával tartozom neki. Szeretem a boszorkányokat, érdekelnek a boszorkányos témák, ugyanakkor fájdalmasan kevés igazán boszis könyv jelenik meg itthon, e-képp Shelby Mahurin debütáló regénye kellemes meglepetésként szolgált.

"– Mi a faszért akarja mindenki meggyilkolni a feleségemet ebben a királyságban?"

Lou fénymágusnak született, mégis arra kényszerül immár második esztendeje, hogy elnyomja képességeit, s varázslat helyett Cesarine alvilágában tevékenykedjen, mint tolvaj. A tét nem kisebb, mint önön élete, ez az ár pedig bőven megéri azt, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, zsaroljon, és egyéb tisztességtelen módokon jusson akár élelemhez, akár fontos információkhoz. Ennek megfelelően a regény nyitánya is erős, minthogy rögtön a helyi bordélyház erkölcstelenségében próbál álruhás hősnőnk és hű barátnője, Coco információkat szerezni egy bizonyos gyűrűről, melynek ellopása nem csupán a boszorkányok és a város életét bolygatja fel, hanem Louét is. Trükkös menekülésével magára vonja Reid, a boszorkányvadász kapitány figyelmét, aki ezt követően a lány nyomába ered, s már sikerül is elkapnia, amikor az események váratlan fordulatot vesznek, és a boszorkány meg a Vadász az érsek előtt találja magát a boldogító igen kimondása közepette. Lounak ezt követően be kell költöznie a Vadászok bázisára, minden idők legrettegettebb érseke mellé (aki több boszorkányt égetett, mint elődei), azok közé a férfiak közé, akik egy pillanat alatt kiszagolják a mágia legapróbb szikráját is, miközben mások is vadásznak rá és az életét fenyegetik, ráadásul a Vadászok is furcsa dolgokat rejtegetnek a zárt ajtók mögött. És akkor még nem esett szó a fullasztóan pici szobáról, amin olyannyira gyűlölt férjével kénytelen osztozni. 

A Kígyó és Galamb egy izgalmas, fordulatokban és humorban bővelkedő, hangulatos, fahéjas csiga illatú regény, amit lehetetlenség letenni. A szerző stílusa sodró, nem mellesleg igencsak olvasmányos, a karakterek szerethetőek, míg a dinamikájuk nagyon jó. Már önmagában az is számos megmosolyogtató, s nem mellesleg érdekfeszítő pillanatot (vagy épp ajtótörő) szül, hogy a boszorkány és a Vadász férj és feleségként kénytelen boldogulni, miközben évszázados ellentétek feszülnek köztük. Reid egy végletekig elkötelezett férfi, akit gyerekkorától kezdve a kereszténység és a férfiúi felsőbbrendűség szellemében nevelt az érsek (ő találta meg a kukába kidobott kisfiút), számára az Úr, a Biblia és a hite megingathatatlan, s mindennél előbbre való, szent célja a boszorkányok elpusztítása. Az ő olvasatában a boszorkányok nem emberek, nem érző lények, hanem halált és pusztulást hozó démonok, vagyis Lou a puszta létezésével is bűnt követ el. Míg a lány szemében a Vadászok a kegyetlenek, elvakultak, azok, akik tekintet nélkül pusztítják el a boszorkányokat, mit sem törődve azzal, hogy gyermekről, felnőttről, bűnösről vagy ártatlanról van-e szó. Szíve legmélyéig megveti tehát férjét, mégis rákényszerül arra a védelemre, amit adni tud. 

Ők ketten mindenféle szempontból ellenségekként indulnak, szóváltásaik élesek, csípősek - Lou mindent elkövet, hogy mocskos, utcáról összeszedett stílusával kimozdítsa béketűréséből a káromkodást nem kedvelő, már-már szerzetesi élő férfit és társait. Perverz kocsmadalokat dúdol, csúnyán beszél, s ellenszegül, végletekig feszegeti a határaikat, ami jó kis lendületet biztosít a történetnek. Ráadásul szépen működik az ellenségekből szeretők szál is, ami az én egyik személyes kedvencem.

Noha a történet jelentős része Lou és Reid kapcsolatára fókuszál (ami egyáltalán nem csöpögős), a háttérben sokkal veszedelmesebb vagy éppen nagyobb horderejű dolgok is munkálnak. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, csak annyit mondok, hogy Lou számára nem véletlenül jön kapóra a Vadászok védelme, illetve annak a korábban említett gyűrűnek is fontos szerepe van: Louise élete és a királyi vérvonal sorsa veszélyben forog. Hogy miért vagy kitől, az fejezetről-fejezetre épül fel, mígnem egy olyan őrületes fináléban csúcsosodik ki, ami rengeteg izgalmat és meghökkentő csavart hoz magával. Szinte fejezetről fejezetre sokkolódtam és nem győztem csapkodni a homlokomat, hogy végig ott voltak előttem a jelek, rejtett utalások, mégsem jöttem rá arra az őrületes karakter- és kapcsolatrendszerre, amit a szerző gabalyított, nem kevéssé átrendezve a viszonyokat. 

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejtenem a regény atmoszférájáról is, ami szintén rengeteget ad a történethez. Cesarine egy fiktív világ, ám jegyeiben visszaköszönnek a franciás dolgok: életstílus, gótikus templomok, hangulatos városka, színház, stb. Jó kis kontrasztot képez egymással az idilli, karácsonyi-havas városka a közösségi ünnepléssel, a nyüzsgő élettel, a fahéjtól illatozó pékséggel valamint a Vadászok sötét, komor, ablaktalan, nagy belmagasságú, szűk templomszerű otthona a titkos ajtókkal, az azok mögött folyó félelmetes dolgokkal, szent könyvtárral és edzőcsarnokkal. De épp így megemlíthetném a bordélyház sűrű levegőjű, buja világát, vagy egy bizonyos boszorkányos kastélyt is, ami minden részletében megfelel a pogányság sztereotípiáinak, s mindannak, amit a bosziktól várunk. 

Egyszóval a Kígyó és Galamb egy tökéletes egyensúlyban lévő, dinamikus, olykor humoros, máskor izgalmas vagy épp félelmetes olvasmány, amit átitat a mágia. Ha szeretnétek egy igazán jó (látványos) boszorkányos fantasy-t, akkor bátran ajánlom. Lou egy vagány, szabadszájú, talpraesett, tapasztalt hősnő, akit könnyű megkedvelni, akárcsak a többieket. És bár nem szeretem a könyveket egymáshoz hasonlítgatni, muszáj megjegyeznem, hogy bizonyos elemeiben, illetve hangulatában sokszor emlékeztetett a szívemnek oly' kedves A Notre Dame-i toronyőr c. Disney meséhez Lou (Esmeralda), Reid (Phoebus) és az érsek (Frollo) hármasa. Ám ami ennél is fontosabb: amennyiben olvasásra adnátok a fejeteket, szerezzetek be egy fahéjas csigát. Vagy többet is. Komolyan, nem viccelek. A folytatást pedig ide nekem, de azonnal!
A Kígyó és Galamb nálam egyértelműen bent az az idei év nagy kedvencei között.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Reid, Ansel, Coco

Kedvenc jelenet: háztetős jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Amélie Wen Zhao - Blood Heir

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amélie Wen Zhao debütáló regénye, A vér hercegnője. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Ana, a vér-affin és a cirillai alvilág fondorlatos vezérének, Ramson Sebesnyelvnek veszélyekkel teli kalandját, melynek egyetlen célja van: a bosszú.
Tartsatok velünk ezen az árulással és vérrel teli úton, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Amélie Wen Zhao: Blood Heir - A vér hercegnője

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634992639
Oldalszám: 416 oldal

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

A cirilliai birodalomban elnyomják és megalázzák az Affinokat. Természetellenesnek és veszélyesnek tartják legkülönbözőbb adottságaikat, melyekkel a környező világot uralják. És Anasztácija Mihajlova hercegnő szörnyű titkot hordoz. Halálos vér-affinitása átokként kíséri az életét, amit emiatt kénytelen volt eddig a palota falai mögé rejtőzve élni. Amikor Ana apját, a cárt meggyilkolják, a lány világa összeomlik. Az uralkodó halálával hamisan őt vádolják, ezért kénytelen elmenekülni a palotából, és csakis úgy tisztázhatja magát, ha felkutatja az apja gyilkosát. De a palota falain kívül Cirillia nem olyan, mint amilyennek hitte. Elterjedt a korrupció, és egy nagyobb összeesküvés van folyamatban, ami már az egész világot fenyegeti. És csak egyetlen ember elég korrupt, hogy segítsen Anának az összeesküvés végére járni, és ez nem más, mint Ramson Sebesnyelv. Ramson, a cirilliai alvilág fondorlatos bandavezére baljós tervet dédelget, bár könnyen lehet, hogy e tekintetben méltó ellenfelére talál Anában, ugyanis megeshet, hogy ebben a történetben maga a hercegnő a legveszélyesebb játékos mind közül.

Saját véleményem:

Az év egyik legjobban várt megjelenéseként is fémjelezhetném a Blood Heirt, mely nem is érkezhetett volna jobbkor hazánkba, mint most, a nagy Grisa-láz közepette. Amélie Wen Zhao regénye ugyanis mind hangulatában, mind pedig oroszos beütésében hasonlóságot mutat a Leigh Bardugo által megteremtett világgal - ám az egyezések sora ennyivel véget is ér.

"A választás a kiváltságosoké és a hatalmon levőké. Amikor valakinek egyik sincs, akkor csak egy marad, a túlélés."

A vér hercegnője egy meglehetősen eseménydús, ravaszsággal, titkokkal és váratlan fordulatokkal átitatott történet, melynek középpontjában a bosszú áll. Ana, Cirillia egykori hercegnője tizenegy holdhónapon át tervezgeti, hogyan végezzen apja, a király gyilkosával, terve megvalósításához azonban szüksége van az alvilág fondorlatos vezérére, Ramson Sebesnyelvre. Miután Anának sikerül kiszabadítania a palotában raboskodó gazfickót, alkut köt vele, s közösen erednek a lány által keresett alkimista nyomába. 

Útjuk zord tájakon, félelmetes lények által lakott vidékeken, gazfickókkal és gyilkosokkal övezett városokon át vezet - utóbbiak viszont komoly veszélyt jelentenek Anára. A hercegnő ugyanis affin (mind közül a leghatalmasabb: véraffin), egy üldözött, kizsákmányolt és rabszolgasorba kényszerített nép tagja; a hozzá hasonlóakat kivégzik vagy élethosszig tartó rabszolgaságra ítélik. S ha mindez nem lenne elegendő, Ana minél közelebb kerül céljához, annál borzasztóbb dolgokra jön rá: Cirilliát korrupt emberek irányítják, a nemesség elismert tagjai valójában alvilági üzérek, akik olyasmiket tesznek az affinokkal, amiktől minden jóérzésű polgár gyomra felfordulna, ráadásul a palota emberei sem azok, akiknek egykoron hitte őket. Bosszúja közepette egy sokkal hatalmasabb, egész Cirilliát érintő konfliktusba csöppen, miközben hol az életére törnek, hol elárulják, hol pedig újabb és újabb szerettét veszíti el. 

A Blood Heir tehát egy kimondottan pergő történet, mely folyamatosan ébren tartja az olvasó figyelmét. Mindemellett a szerző által megálmodott világ zordsága, romlottsága és különleges, oroszos atmoszférája is rengeteg érdekességet szolgáltat, akárcsak a regény mesélői: Ana és Ramson. Mind a ketten különleges, bosszú vezérelte karakterek, olyanok, akik nem félnek átejteni a másikat, hátba szúrni - szó szerint és képletesen is -,  vagy épp megmenteni, ha úgy tartja kedvük. Nem feltétlenül fehér vagy fekete skatulyába tuszkolható személyiségek, már csak azért sem, mert mindkettejük életét komoly tragédiák övezték, melyek kirakós módjára állnak össze a regény során, és adnak extra érzelmi löketet a cselekményhez. 

Mindent egybevetve, én imádtam ezt a könyvet! Megbabonázott, nem eresztett, és olyan mélyen hatott rám, amire én magam se számítottam. Bátran ajánlom minden fantasy kedvelőnek, aki szeretne egy igazán kalandos, jól felépített regényt olvasni, melyből a romantika ugyan hiányzik, ám akad helyette vér, politika, tragédia, mágia és számtalan csavar.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Ana, Ramson, May, Luka

Kedvenc jelenet: Ana és Ramson a báli hőesésben, illetve valakinek a halála és temetése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A vér hercegnője#1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ana, a Blood Heir hősnője különleges képesség birtokában van, ezért mostani játékunk során a hozzá hasonlóan kivételes hősnőké és képességeiké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy kérdést, két, hozzátartozó válaszlehetőséggel, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik állítás igaz, majd annak a betűjelét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen képesség birtokában van az Árnyék és Csont hősnője, Alina Starkova?
A) Árnyidéző        B) Napidéző

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/14 Kelly Lupi olvas
08/16 Deszy könyvajánlója
08/18 Dreamworld
08/20 Readinspo
08/22 Fanni’s Library
08/24 Könyv és más

Dominique Valente - Csillagpaff

Nemrég jelent meg a Maxim kiadónál a Csillagpaff-sorozat első része, aminek a főszereplője, a csekély varázserejű Mocsári ​Füzi főleg a dolgok megtalálásában jeleskedik! Ez éppen kapóra jön Csillagpaff leghatalmasabb boszorkányának, Moreg Vaine-nek, aki arra kéri a lányt, hogy keresse meg az elveszett múlt keddet. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, és ne feledjétek, hogy a turné végén három szerencsés olvasónk meg is nyerheti a mesekönyvet!

 

 

Dominique Valente: Csillagpaff - Mocsári Füzi és az elveszett kedd

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634992318
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:

Mocsári Füzi egy boszorkánycsalád legifjabb tagja, és neki jutott a legkisebb varázserő – ugyanis ő csak az elveszett holmikat tudja megtalálni, mint például zoknikat vagy fából készült műfogsorokat... Hasznos, de azért nem kifejezetten izgalmas... Ám egy szép napon váratlanul megjelenik Füziéknél Csillagpaff legesleghatalmasabb boszorkánya, Moreg Vaine, és a lány segítségét kéri. Egy egész nap – hogy pontosak legyünk: a múlt kedd – eltűnt. Teljesen. Így Füzi és Moreg Vaine veszélyes kalandra indulnak Csillagpaff vad vidékén, hogy megtalálják azt, amit elvesztettek. Azonban ha nem sikerül kideríteniük, hogy mi történhetett a hiányzó nappal, akkor annak az egész királyságra nézve súlyos következményei lesznek, sőt az egész univerzum széthullhat.

Saját véleményem:

Akadnak történetek, melyek első látásra talán nem mozgatják meg a fantáziánkat, ám később elég egyetlen pillantás, és máris késztetést érzünk aziránt, hogy megismerkedjünk velük. Nos, én is valahogy így voltam a Csillagpaffal, amint ráakadtam a kiadó által készített interaktív oldalra, egyből tudtam, hogy nekünk még dolgunk van egymással.

"– Azt mondta, hogy elutazunk – morogta sötéten.
– Meg azt is, hogy megmentjük a világot – panaszkodott.
– De arról egy szót sem szólt, hogy ilyen nyavalyás seprűkön fogunk repkedni."

Dominique Valente debütáló könyvének főhőse Mocsári Füzi, egy varázsképességgel megáldott kislány, aki családja többi boszorkány tagjától eltérően meglehetősen hasztalannak tűnő képességet örökölt: képes megtalálni azt, ami elveszett. Míg a többiek robbantanak vagy szellemekkel társalognak, addig Füzi elveszett protéziseket, fogkeféket, és egyéb haszontalanságokat talál meg a hozzá érkezők számára, amitől még inkább úgy érzi, kilóg a családból. Ám egy napon, miután szépséges nővérei és édesanyja útra kelnek, Füzit pedig hátrahagyják, hogy vigyázzon dilis nagyanyjára, megjelenik otthonuk ajtajában Csillagpaff leghatalmasabb boszorkánya, Moreg Vaine, és azt állítja, szüksége van a kislány képességére, ugyanis nyoma veszett a keddnek. Bizony, jól látjátok, a történet fő konfliktusát, egyben mozgatórugóját egy elveszett nap adja. 

De vajon, hogyan miként megtalálni egy elveszett napot? A válasz az, hogy nehezen, ugyanis nem lehet csak úgy visszahívni, hisz az végzetesen felborítaná a világ rendjét. Füzinek és Moreg Vainenek útra kell kelnie, hogy Csillagpaffot keresztülszelve, nyomról-nyomra kutassák fel, mi történhetett, és hogyan állítható vissza a világ rendje. Útitársul velük tart a kislány ágya alatt bujkáló szörny, az állandóan morgolódó Oswin, aki valójában egy macskatestben élő kobold. 

A történet kissé talán szürreálisan hangzik, valójában viszont egy rettentően izgalmas kalandregény, mely szédítő utazásra és fordulatokban gazdag nyomozásra hívja olvasóját, sok-sok humorral fászerezve. Az otthonát még soha el nem hagyó Füzi előtt hirtelen kitárul Csillagpaff veszélyekkel teli világa, melyben a magukat Wol Testvéreinek nevező férfiak kegyetlenül üldözik a mágikus képességgel rendelkezőket, s szorítják ki őket a birodalomból, míg máshol félelmetes trollok, seprűgyártó mementonok és kihaltnak hitt sárkányok tanyáznak. A szerző élénk fantáziáját mi sem dicséri jobban, mint a regény sokszínűsége, legyen szó lebegő hegyekről, különös növényekről, képességekről, varázslatokról, lényekről, melyek fejezetről fejezetre ámítják el az olvasót.
Mindez önmagában is rengeteg élményt kínál, ám a kalandvágyó, bátor kislány karakterfejlődése, valamint az általa át- és megélt szituációk fontos üzeneteket közvetítenek. Füzi engedelmes kislány, aki mindig azt teszi, amit elvárnak tőle, emiatt viszont sokszor nem meri megélni az álmait... ám ahogy kiszabadul otthonából,útra kel és egyre több mindent lát és tapasztal Csillagpaffból, valamint az ott élőkből, egyre nyitottabbá válik, átértékeli a dolgokat, s az olvasó felé elfogadást, toleranciát, illetve a másik megismerésének fontosságát közvetíti - s persze arra is ráébred, hogy nem minden haszontalan, ami annak tűnik, mindennek megvan a maga különlegessége, értéke.

A Mocsári Füzi és az elveszett kedd egy végtelenül bájos, izgalmakkal, kalandokkal és nyomozással teli történet, melyben a szerző varázslatos utazásra hívja olvasóját. Szívből ajánlom kicsiknek, és azoknak a felnőtteknek, akik nem felejtették még el, milyen elveszni a mesék mágikus világában. Füzi és útitársai hegyeken-völgyeken, amazon trollokon átívelő története garantáltan mosolyt csal mindenki arcára (erről főként a goromba kobold macska gondoskodik), míg máskor elámít, felpörget vagy éppen megríkat. És természetesen az illusztrációkról sem szabad elfeledkezni: bájos rajzok tucatjai színesítik a kötetet.
Vajon mi történt az elveszett kedden? Derítsétek ki!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Füzi, Oswin, Tollas

Kedvenc jelenet: Oswin duzzogásai, a repülés

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Csillagpaff #1, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani történetünk címe Mocsári ​Füzi és az elveszett kedd, de akadnak más regények is, amelyeknek már a címéből sejthető, hogy valami elveszett bennük! A mostani játékban épp ilyen címeket vadászunk: a megadott kulcsszavak segítségével találjátok ki, hogy mely regényekre gondoltunk, és a könyvek címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Alec + Magnus + Simon + Isabelle

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/11 Dreamworld
07/13 Fanni's Library
07/16 Flora the Sweaterist
07/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/19 Csak olvass!
07/21 Könyv és más
07/23 Sorok között
07/25 Hagyjatok! Olvasok!