Shelby Mahurin - Kígyó és Galamb

Shelby Mahurin: Kígyó és Galamb

 

Kiadó: Cartaphilus

ISBN: 9789632668468
Oldalszám: 544 oldal

Fordító: Lukács Andrea

Fülszöveg:

Louise ​le Blanc két évvel ezelőtt tagadta meg a mágiát, és menekült el boszorkánytársai közül Cesarine városába, ahol abból él, amit el tud emelni. A boszorkányokra vadásznak, és ha az Egyház sikerrel jár, akkor máglyán végzik.
Reid Diggory az Egyház vadászaként egyetlen szent elvnek rendeli alá életét: Boszorkányt ne hagyj életben. A kifürkészhetetlen végzet azonban úgy látja jónak, hogy Lou, a renegát boszorkány és Reid, a könyörtelen boszorkányvadász a házasság szent kötelékében egyesüljön.
Kényszerházasságuk lassan valódi szerelemmé érik, de jövőjük egyre bizonytalanabb. Az Egyház és a boszorkányok között dúló ősi háború új erőre kap, és Lounak nem pusztán férjétől kell megóvnia halálos titkát – saját fajtája is rá vadászik. A szerelem azonban vakká tesz, és könnyen lehet, hogy közös sorsuk a máglyán teljesedik be…
Shelby Mahurin Kígyó & Galamb-trilógiája az elmúlt évek egyik legnagyobb Young Adult sikere, ami olvasók millióinak szívét ejtette rabul világszerte, és mind az Amazon, mind a Goodreads olvasói 2019 egyik legjobb könyvének választották.

Saját véleményem:

A Kígyó és Galamb egy ideje már rajta volt a radaromon, ám a végső lökést Evi adta meg, amiért örökké hálával tartozom neki. Szeretem a boszorkányokat, érdekelnek a boszorkányos témák, ugyanakkor fájdalmasan kevés igazán boszis könyv jelenik meg itthon, e-képp Shelby Mahurin debütáló regénye kellemes meglepetésként szolgált.

"– Mi a faszért akarja mindenki meggyilkolni a feleségemet ebben a királyságban?"

Lou fénymágusnak született, mégis arra kényszerül immár második esztendeje, hogy elnyomja képességeit, s varázslat helyett Cesarine alvilágában tevékenykedjen, mint tolvaj. A tét nem kisebb, mint önön élete, ez az ár pedig bőven megéri azt, hogy lopjon, csaljon, hazudjon, zsaroljon, és egyéb tisztességtelen módokon jusson akár élelemhez, akár fontos információkhoz. Ennek megfelelően a regény nyitánya is erős, minthogy rögtön a helyi bordélyház erkölcstelenségében próbál álruhás hősnőnk és hű barátnője, Coco információkat szerezni egy bizonyos gyűrűről, melynek ellopása nem csupán a boszorkányok és a város életét bolygatja fel, hanem Louét is. Trükkös menekülésével magára vonja Reid, a boszorkányvadász kapitány figyelmét, aki ezt követően a lány nyomába ered, s már sikerül is elkapnia, amikor az események váratlan fordulatot vesznek, és a boszorkány meg a Vadász az érsek előtt találja magát a boldogító igen kimondása közepette. Lounak ezt követően be kell költöznie a Vadászok bázisára, minden idők legrettegettebb érseke mellé (aki több boszorkányt égetett, mint elődei), azok közé a férfiak közé, akik egy pillanat alatt kiszagolják a mágia legapróbb szikráját is, miközben mások is vadásznak rá és az életét fenyegetik, ráadásul a Vadászok is furcsa dolgokat rejtegetnek a zárt ajtók mögött. És akkor még nem esett szó a fullasztóan pici szobáról, amin olyannyira gyűlölt férjével kénytelen osztozni. 

A Kígyó és Galamb egy izgalmas, fordulatokban és humorban bővelkedő, hangulatos, fahéjas csiga illatú regény, amit lehetetlenség letenni. A szerző stílusa sodró, nem mellesleg igencsak olvasmányos, a karakterek szerethetőek, míg a dinamikájuk nagyon jó. Már önmagában az is számos megmosolyogtató, s nem mellesleg érdekfeszítő pillanatot (vagy épp ajtótörő) szül, hogy a boszorkány és a Vadász férj és feleségként kénytelen boldogulni, miközben évszázados ellentétek feszülnek köztük. Reid egy végletekig elkötelezett férfi, akit gyerekkorától kezdve a kereszténység és a férfiúi felsőbbrendűség szellemében nevelt az érsek (ő találta meg a kukába kidobott kisfiút), számára az Úr, a Biblia és a hite megingathatatlan, s mindennél előbbre való, szent célja a boszorkányok elpusztítása. Az ő olvasatában a boszorkányok nem emberek, nem érző lények, hanem halált és pusztulást hozó démonok, vagyis Lou a puszta létezésével is bűnt követ el. Míg a lány szemében a Vadászok a kegyetlenek, elvakultak, azok, akik tekintet nélkül pusztítják el a boszorkányokat, mit sem törődve azzal, hogy gyermekről, felnőttről, bűnösről vagy ártatlanról van-e szó. Szíve legmélyéig megveti tehát férjét, mégis rákényszerül arra a védelemre, amit adni tud. 

Ők ketten mindenféle szempontból ellenségekként indulnak, szóváltásaik élesek, csípősek - Lou mindent elkövet, hogy mocskos, utcáról összeszedett stílusával kimozdítsa béketűréséből a káromkodást nem kedvelő, már-már szerzetesi élő férfit és társait. Perverz kocsmadalokat dúdol, csúnyán beszél, s ellenszegül, végletekig feszegeti a határaikat, ami jó kis lendületet biztosít a történetnek. Ráadásul szépen működik az ellenségekből szeretők szál is, ami az én egyik személyes kedvencem.

Noha a történet jelentős része Lou és Reid kapcsolatára fókuszál (ami egyáltalán nem csöpögős), a háttérben sokkal veszedelmesebb vagy éppen nagyobb horderejű dolgok is munkálnak. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, csak annyit mondok, hogy Lou számára nem véletlenül jön kapóra a Vadászok védelme, illetve annak a korábban említett gyűrűnek is fontos szerepe van: Louise élete és a királyi vérvonal sorsa veszélyben forog. Hogy miért vagy kitől, az fejezetről-fejezetre épül fel, mígnem egy olyan őrületes fináléban csúcsosodik ki, ami rengeteg izgalmat és meghökkentő csavart hoz magával. Szinte fejezetről fejezetre sokkolódtam és nem győztem csapkodni a homlokomat, hogy végig ott voltak előttem a jelek, rejtett utalások, mégsem jöttem rá arra az őrületes karakter- és kapcsolatrendszerre, amit a szerző gabalyított, nem kevéssé átrendezve a viszonyokat. 

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejtenem a regény atmoszférájáról is, ami szintén rengeteget ad a történethez. Cesarine egy fiktív világ, ám jegyeiben visszaköszönnek a franciás dolgok: életstílus, gótikus templomok, hangulatos városka, színház, stb. Jó kis kontrasztot képez egymással az idilli, karácsonyi-havas városka a közösségi ünnepléssel, a nyüzsgő élettel, a fahéjtól illatozó pékséggel valamint a Vadászok sötét, komor, ablaktalan, nagy belmagasságú, szűk templomszerű otthona a titkos ajtókkal, az azok mögött folyó félelmetes dolgokkal, szent könyvtárral és edzőcsarnokkal. De épp így megemlíthetném a bordélyház sűrű levegőjű, buja világát, vagy egy bizonyos boszorkányos kastélyt is, ami minden részletében megfelel a pogányság sztereotípiáinak, s mindannak, amit a bosziktól várunk. 

Egyszóval a Kígyó és Galamb egy tökéletes egyensúlyban lévő, dinamikus, olykor humoros, máskor izgalmas vagy épp félelmetes olvasmány, amit átitat a mágia. Ha szeretnétek egy igazán jó (látványos) boszorkányos fantasy-t, akkor bátran ajánlom. Lou egy vagány, szabadszájú, talpraesett, tapasztalt hősnő, akit könnyű megkedvelni, akárcsak a többieket. És bár nem szeretem a könyveket egymáshoz hasonlítgatni, muszáj megjegyeznem, hogy bizonyos elemeiben, illetve hangulatában sokszor emlékeztetett a szívemnek oly' kedves A Notre Dame-i toronyőr c. Disney meséhez Lou (Esmeralda), Reid (Phoebus) és az érsek (Frollo) hármasa. Ám ami ennél is fontosabb: amennyiben olvasásra adnátok a fejeteket, szerezzetek be egy fahéjas csigát. Vagy többet is. Komolyan, nem viccelek. A folytatást pedig ide nekem, de azonnal!
A Kígyó és Galamb nálam egyértelműen bent az az idei év nagy kedvencei között.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lou, Reid, Ansel, Coco

Kedvenc jelenet: háztetős jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!