A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Wood: A Single Thread of Moonlight - Egyetlen szál holdfény regényét, mely egy történelmi romantikus köntösbe bújtatott, a késő viktoriánus időkbe repítő Hamupipőke retelling. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted Iris és Nicholas történetét a kiadó felajánlásában.
Laura Wood: Egyetlen szál holdfény
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635978571
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Páli Veronika
Fülszöveg:
Iris Grey idilli otthona hét évvel ezelőtt mostohája kezére került, és a lány a szolgasortól menekülve megszökött. Most az ország leggazdagabb hölgyeinek varr ruhákat, ahelyett, hogy egy lenne közülük. Egy nap a rideg, káprázatosan jóképű Nicholas Wynter bukkan fel Iris ajtajában, hogy tálcán kínálja a bosszút. Vajon a lány képes kilépni az árnyékból, és újra elfoglalni az őt megillető helyet a társadalomban? A viktoriánus korban játszódó pompás Hamupipőke-regény, mely egy merőben új és imádni való formában meséli újra a történetet. Ez a Hamupipőke nemcsak szép, de okos, elbűvölő, és küzd az álmaiért. De ha nem vigyáz, a szerelem könnyen az útjába állhat…
Saját véleményem:
Történelmi romantikus, ami egyben Hamupipőke retelling is? Naná, hogy egyből rávetettem magam!
"…az emberek általában azt hiszik, hogy olyan vagyok, mint egy csinos kis hímzés.
De nem vagyok olyan.
Én a tű vagyok."
A történet hősnője, Iris kilenc éves koráig szeretetteljes családi légkörben nevelkedik szülei körében. Ám miután egyik napról a másikra elveszíti édesanyját, az egész élete felfordul. Előbb kap egy kiállhatatlan mostohaanyát és két mostohatestvért, majd váratlanul apja is életét veszíti egy lovas balesetben. Csakhogy a férfi halálának körülményei több mint gyanúsak a tizenegy éves kislány számára, aki úgy véli, szeretett apja valójában gyilkosság áldozata lett. Iris természetesen mostohájára gyanakszik, ugyanakkor azzal is tisztában van, ha otthon marad, ő lehet a következő áldozat. Így hát vonatra száll és meg sem áll Londonig, ahol végül menedékre lel.
Hét esztendőn át bujkál mostohája elől: álnéven egy ruhaszalonban dolgozik, miközben félretett pénzén magánnyomozókat bérel, remélve, hogy kideríthet valamit mostohája múltjáról. Csakhogy a legutolsó levél sokként éri: mindössze néhány hete marad, mielőtt végleg halottnak nyilvánítják, ezzel mintegy elvesztve örökségét. Döntenie kell hát: visszatér és megbosszulja apja halálát, ezzel kockára téve saját életét, vagy hagyja elveszni mindazt, ami a családjáé volt?
A megoldás furfangos és nem várt módon érkezik, ugyanis a ruhaszalonban megjelenik mostohacsaládja, hogy ruhát készíttessenek egyik mostohanővérének, aki épp egy herceghez kíván férjhez menni... Egy olyan herceghez, akit valaki más - Lord Nicholas Wynter - szeretne leleplezni. A Lord egy kissé kicsavart és újjáértelmezett tündérkeresztanyaként megadja Iris számára a lehetőséget arra, hogy újabb álnéven, gazdag örökösnőnek kiadva magát részt vehessen egy bálon, visszatérhessen családja birtokára, nyomozhasson apja ügyében és bosszút álhasson mostoháján, cserébe mindössze annyit kell csak tennie, hogy két hét alatt meghiúsítja Agatha és a herceg esküvőjét.
Persze Iris kapva kap az alkalmon, és amint lehetősége adódik rá, egyből beleveti magát a nyomozásba. És akkor itt meg is állnék egy kis kitérő erejéig. Ahogy fentebb említettem, Laura Wood regénye voltaképpen egy Hamupipőke retelling, azon belül is az egyik legerősebb, legforradalmibb, amihez eddig szerencsém volt.
A Disney klasszikus meséje sosem tartozott a kedvenceim közé, ellentétben az élőszereplős verzióval, ahol a készítőknek sokat sikerült árnyalni Hamupipőke karakterén. Laura Wood pedig ennek mentén haladva Iris karakterét sokkal többé varázsolta holmi csinos pofinál. Iris egy rendkívül talpraesett, céltudatos, kitartó lány, aki mer tenni álmai megvalósításáért, és egyáltalán nem hagyja eltiporni magát. Ugyanakkor a karaktere valami egészen másfajta érdekességet is behoz a történetbe, méghozzá a gyermeki látásmód és valóság közti eltéréseket. A szerző Irison keresztül mutatja be azt, mennyire másként látunk bizonyos embereket, szituációkat gyermeki fejjel, s hogy mennyire másként értelmezzük ezeket felnőttként. Mellbevágó érzés szembesülni a valósággal, azzal, hogy ami gyerekként még egy idilli eszményképnek tűnt, az valójában éppen ellenkezőleg volt. Különleges és nem túl gyakran előforduló regénytéma, de pont ettől annyira megkapó. Szeretem, amikor egy mű nem csak szórakoztat, hanem gyomron vág és tanít is. És figyelembe véve, hogy az Egyetlen szál holdfény vörös pöttyös besorolású, mindez bölcs útravaló lehet a célközönség számára is.
Persze ezen túlmenően is egy izgalmas, nyomozós, romantikus, s nem mellesleg szerethető történetet kapunk, ami egyszerre funkcionál retellingként és annak alternatív verziójaként. Megjelennek benne a Hamupipőke sztori főbb elemei (bál, herceg, mostoha, mostohatestvérek, kastély, stb.), ezek mellett pedig az olyan apró kis utalások is helyt kapnak, mint például Hamupipőke varrónői tehetsége (emlékeztek még az édesanyja ruhájára, amit az egerekkel, madarakkal együtt csinosítgatott?).
Maga a történet egyébként kellően dinamikus, akárcsak a szerző stílusa. Könnyű beleveszni az olvasásba és egyszerűen csak sodródni, hagyni, hogy kiszakítson a hétköznapok mókuskerekéből.
Mindent egybevetve tehát én nagyon szerettem ezt a történetet, aranyos volt, értelmes és érzelmes. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy Laura Wood okosan nyúlt a Hamupipőke alaphoz, kihasználta, amit kell, mégis felül tudott kerekedni rajta, ezáltal pedig egyedivé varázsolta művét. Mi több, új értékeket csempészett bele.
Szívből ajánlom, ha szeretnétek egy könnyed, szerethető történelmi romantikust olvasni, ami az Edenbrooke-hoz hasonlóan mentes a testiségtől. De nem mentes szócsatáktól, különleges családi kapcsolatotoktól, romantikától és női erőtől. Na meg csodás ruháktól, anyagoktól, színektől, hímzésektől, titkoktól, folyosóktól, és emberi értékektől.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Iris, Sophie, nagymama
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat:
Nyereményjáték