2019. május 18., szombat

Az amerikai farkas - blogturné extra



Yellowstone Nemzeti Park és farkasok. Ugye a legtöbbünknek ez a két kifejezés összekapcsolódik? Pedig ez nem mindig volt így. A farkasok léte mindig is késélen táncolt és ez így van egészen a mai napig. Nate Blakeslee Az amerikai farkas című könyvében megismerti velünk a Nemzeti Parkban élt leghíresebb farkasokat, a falkákat és azt a küzdelmet, amit nap mint nap vívtak és vívnak is, hogy ezek a gyönyörű ragadozók ne tűnjenek el örökre. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg Null-Hatos és a társai történetét és ha játszotok, egy példányt megnyerhettek a könyvből!



Idézetek


"Vidéken a farkasok évszázadokon keresztül állandó témát jelentettek, valahogy úgy, mint manapság az időjárás. Ez az örökség maradt fenn abban a többtucatnyi, farkasokkal kapcsolatos metaforában és szólásban, amik világszerte szinte minden nyelvet színesebbé tesznek, és amelyek sok esetben még évszázadokkal azután is használatban vannak, hogy az utolsó farkas is eltűnt az adott környékről."

"Egy farkas számára az élet ugyan folyamatos kaland, de nem tart sokáig."

"Null-Hatos, ahogyan azt Laurie több alkalommal is kifejtette, elég „bújós” volt. Azonban ő és a többi megfigyelő nem ezért a tulajdonságáért szerette leginkább. Benne a magabiztosság és az alkalmasság elegye nyűgözött le mindenkit, az acélos akarat, a képesség, hogy ezt a kegyelmet nem ismerő világot is a saját képére formálta, hogy képes volt megtenni mindent a családjáért és saját magáért."

"Az egyik délután egy kisfiú megkérdezte tőle, hogy fognak-e farkasokkal is találkozni a séta során. Rick kénytelen volt beismerni, hogy nem.
– Miért nem? – kérdezte a fiú.
Mert a parknak ebben a részében nem élnek farkasok – válaszolta Rick.
– Akkor miért itt rendezik a farkastúrát? – kérdezett vissza a fiú.
Egy napon majd, szerette volna válaszolni Rick, neked is lesz egy főnököd, és akkor majd megérted."

"Ahol az emberi civilizáció virágzott, onnan a farkasoknak menniük kellett, míg végül a Homo sapiens, nem pedig a Canis lupus vált a legelterjedtebb emlőssé. Ironikus módon éppen a háziasított farkas, vagyis a kutya lett az állományt fosztogató farkasokkal szemben az első védelmi vonal. Márpedig ahogyan a vadászat és az élőhelyek folyamatos csökkenése miatt fogyott a vadállomány, erre a védelmi vonalra mind nagyobb szükség lett."

"A rómaiak olykor úgy nevezték a hajnalt, hogy inter lupum et canum, vagyis „a farkas és a kutya között”. A nappalt a kutyák, az éjszakát a farkasok uralták. Az emberiség leginkább imádott és legjobban rettegett állata gyakorlatilag egy és ugyanaz. Csakhogy az ember megélhetését veszélyeztette, hogy a farkas állandó fenyegetést jelent az állataira, így a farkasok már soha többé nem tudták visszaszerezni korábbi megbecsülésüket."
"Of Wolves and Men című könyvében Barry Lopez elmesél egy történetet: az egyik néprajzkutató találós kérdést tett fel az Alaszka északi részén élő nunamiut törzs egyik öregjének. Azt kérdezte, hogy így élete vége felé járva véleménye szerint melyik tud többet az alaszkai életről – hogyan kell átvészelni egy hóvihart, megkeresni a rénszarvasok nyomát, és életben maradni ebben a kegyelmet nem ismerő környezetben –, a farkas vagy az ember? Az öreg ezt válaszolta: „Ugyanannyit. Mind a ketten ugyanannyit tudnak.”"

"Ezen a napon éppen ezért inkább Null-Hatos nagyszüleiről, 21-ről és 42-ről beszélt. Olyan történet volt az övék, amit már számtalan alkalommal elmesélt, de még most, haláluk után tizenegy évvel is próbálta mind jobban tudatosítani a hallgatóságban, milyen nagy jelentősége volt kettejüknek. Ezt a történetet éppen úgy hatotta át a romantika, mint Johnny Cash és June Carterét, és ez a közönség sokszor hallotta már ezt a hasonlatot. Rick azonban ezúttal inkább azt hangsúlyozta, mit éreznek a farkasok, hogyan élik meg azt, amit mi, emberek, boldogságnak, örömnek és egymáshoz tartozásnak nevezünk."


INNENTŐL SPOILERES

"Aztán elérkezett a szomorú végjátékhoz is – amikor a Mollie tagjai megölik 42-t, az öregedő 21 pedig négy hónappal később magányosan megy fel a Specimen-gerincre, ahol aztán Rick találja meg a tetemét. De vajon miért éppen a Specimen-gerincet választotta végső nyughelyének? – tűnődött hangosan Rick. (…)
A megvilágosodás akkor történt, amikor mélyebben elgondolkozott Hacsikó történetén (...). Rick hirtelen megértette, miért mászta meg 21 a Speciment. 42-t kereste. A nőstény teljesen egyedül volt, amikor a Mollie tagjai megtámadták és megölték a Specimen-gerincen. Hiába telt el négy hónap azóta, 21 nem tudta, hogy elpusztult, és azt hitte, hogy a párja azóta is valahol a vadonban kóborolva keresi őt.
Élete utolsó napján azért ment fel a Specimenre, mert ez volt a hely, amit ő és 42 olyan sokszor felkerestek együtt – és jelöltek meg szagnyomukkal egy bizonyos fát a Druid territóriumának peremén. Azon a napon, amikor 21 egyedül látogatta meg a helyszínt, 42 nem volt ugyan vele, de a szagnyomát még mindig érezte. És Rick emlékeztette a hallgatóságát, hogy ez az apró nyom talán reményt adhatott 21-nek, hogy mégis megtalálhatja elveszett párját. „És abban a pillanatban a legfőbb kérdés a következő volt: a vadonban a farkas képes arra, hogy örömöt és boldogságot érezzen? – kérdezte Rick, miközben a hangja jól hallhatóan elcsuklott. – És az én válaszom erre az, hogy igen.”

"Azzal fejezte be a történetet, hogy megpróbálta elképzelni 21 életének utolsó pillanatait. A hegyre vezető hosszú út után a vén farkas kénytelen volt megpihenni egy kicsit, úgyhogy lefeküdt a magányos fa közelében, ahol később Rick és Doug Smith megtalálta. Idős korának minden fájdalma és a kimerültség lassan tovatűnt, ahogyan 21 testéből lassan eltávozott az élet. De miközben egyre mélyebbre merült a sötétségben, orrában talán még mindig érezte 42 szagát, és emlékei közül felbukkant egy utolsó gondolat – jobban mondva, egy utolsó kép. Egy villanás arról a farkasról, aki az egész világot jelentette számára."



Nyereményjáték


A könyv farkasokról szól, így mi is próbára tesszük a tudásotokat róluk. A négy állomáson, négy alfajt mutatunk nektek be, a Ti feladatotok pedig, hogy felismerjétek őket és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok az alfaj nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Az észak-amerikai alfajok közül a legkisebb termetű és nekik van a leghosszabb sörényük. A leginkább veszélyeztetett alfaj, 1960-ban ölték meg az utolsó vadon élő példányt, azóta visszatelepítéssel próbálják a létszámukat növelni újra. Arizona és Új-Mexikó volt az élőhelye, manapság csak Arizonában található belőle.


a Rafflecopter giveaway


Nézzetek be a többi állomásra is

05/17 Dreamworld - Idézetek
05/19 Könyv és más
05/21 Kelly és Lupi olvas - Ismerd meg a falkát! 

2019. május 15., szerda

Emma Chase - Királyi szerető


Emma Chase: Királyi szerető

Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 9786155875144
Oldalszám: 318 oldal
Fordító: Seres Noémi

Fülszöveg:
Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet.
De nem kezeli valami jól a helyzetet.
Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését:
Üdv a királyi párválasztón!
A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét.
Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne.
Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora.
De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra.
Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

Saját véleményem:
Az első kötet kellemes meglepetése után naná, hogy kíváncsi lettem, miként folytatódik a testvérpár második tagjának, Henry-nek a története, akitől úgy váltunk el, hogy jócskán előrelépett a trónöröklési sorrendben.
Miután bátyja lemondott a koronáról, rá hárult a feladat, hogy átvegye a helyét. Egy olyan férfira, akinek életútja és jelleme igencsak távol áll mindattól, amit az uralkodói cím megkövetel. 

"De soha nem voltam jó abban, hogy azt tegyem, amit elvárnak tőlem.
És ez elég nagy baj volt."

Henry karaktere Harry herceg fiktív megfelelője. Vérbeli élvhajhász, aki amellett, hogy két kanállal habzsolja az életet, katonaként megjárta a háborút, melynek borzalmaitól mai napig képtelen szabadulni. Ám ahelyett, hogy alkalma nyílna feldolgozni az ott átélt tragédiákat, hirtelen még nagyobb teher zúdul rá: megfelelő királlyá kell válnia. Méghozzá záros határidőn belül.
A királyi szerető ezen a ponton veszi fel a fonalat.
Henry-nek meg kell tanulnia mindazt, amire bátyját születésétől fogva nevelték; azt, hogy miként viselkedjen, kinek mit és legfőképpen hogyan mondjon, a tengernyi szabályról és protokollról nem is beszélve. Bulik és felejtés helyett rideg kötelezettségek kötik gúzsba, miközben figyelő szemek lesik minden lépését.

"Elküldött abba a kurva Anthrop kastélyba!
Ami nemhogy a semmi közepén van, hanem a semmi végén. (...) Ez nem "tér", hanem száműzetés."

A harmadik fejezettel azonban megérkezik a fordulópont, amikor is a királynő egy elszigetelt kastélyba száműzi unokáját, távol mindentől, hogy megadja neki azt a nyugalmat, ami a fejlődéséhez kellhet. Ám Henry ahelyett, hogy feladatára koncentrálna, titokban megszervezi élete utolsó, ámde legnagyobb buliját: egy királyi párválasztót húsz gyönyörű, nemes szűzzel.
Anthrop kastélyába azonban nem csak a kamerák és a szűznek egyáltalán nem nevezhető lányok érkeznek, hanem a csendes, szemüveges, könyvmoly, Sarah is, aki kapva kap az alkalmon, hogy gardedámként elkísérje húgát, ezzel hat hét mentességet kapva munkahelyén. 

"Vannak olyan mély tekintetek, amikor az egyik lélek azt mondja a másiknak: – Hát itt vagy. Téged kerestelek."

A Királyi szerető humorban és szenvedélyben bővelkedő tündérmese. Néha talán kissé szirupos, de mindenképp szerethető a maga szürreális helyzetével, melyben a kanos herceg a visszahúzódó kisegér társaságában lel menedékre.
Emma Chase mókásabbnál mókásabb szituációkba sodorja főszereplőit, így lökdösve egyre közelebb és közelebb egymáshoz a két, merőben eltérő személyiségű fiatalt, akik a kezdeti élcelődések után a másik mentsvárává válnak. Sarah visszahúzódó, szorongó könyvmolyságát tökéletesen ellensúlyozza Henry harsány személyisége.
Szerettem kettejük kapcsolatát, a cukiságukat, az irodalmi utalásokat, az őket körüllengő intim hangulatokat, és az ebből kipattanó szenvedélyt is. Sarah aranyos, értelmes lány, olyan, akivel olvasóként könnyű azonosulni, míg Henry a történet motorja. Imádtam a vele párosuló bolondságot, sokszor könnyeimet törölgetve hahotáztam a hülyeségein. Eszméletlenül vicces, amikor a kanos herceg nem hogy nem kaphatja meg, amit akar, de még menekülnie is kell a zakkant szüzek és kamerák figyelő tekintete elől. Ugyanakkor Henry karaktere jóval több is ennél, a felszín alatt megható mélység rejtőzik, köszönhetően a srác múltjának és az őt ért veszteségeknek.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a modernizált tündérmeséket, melyek egyaránt cukormázasak, humorosak és szenvedélyesek. A Királyi szerető tökéletes választás, legyen szó tóparti pihenésről vagy esős napról,  valóságos lélekbonbonként hat az olvasóra. Én a magam részéről imádtam, és alig várom a következő részt.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Henry
Kedvenc jelenet: együtt éneklés-gitározás
Negatívum: Sarah szüzességét kétszer vették el (?)
Borító: 5/3
Sorozat: Uralkodj magadon #2, de önállóan is olvasható


2019. május 13., hétfő

Alastair Fothergill & Keith Scholey - A mi bolygónk



A Netflix azonos című természetfilm-sorozatához hasonlóan A mi bolygónk című kiadvány nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megmutassa, mennyire csodálatos és egyben törékeny földünk élővilága, amelyen egyre láthatóbb jelei vannak a felelőtlen emberi beavatkozásoknak. A könyv amellett, hogy feltárja olvasói előtt az összefüggéseket és a pusztítás mértékét, egyben megoldásokat is javasol ahhoz, hogy bolygónk élővilága meggyógyulhasson – mielőtt még túl késő lesz. Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével ezen a bolygót átszelő utazáson és nyerjétek meg A mi bolygónk egy példányát! 


Alastair Fothergill & Keith Scholey: A mi bolygónk

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789634334668
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Molnár Csaba

Fülszöveg:
A ​mi bolygónk című kötet – melyhez a természetvédelem kultikus alakja, Sir David Attenborough írt előszót – lenyűgöző fotókkal, rendkívül olvasmányosan mutatja be közös otthonunk, a Föld élővilágát, miközben azt is elmagyarázza, hogyan óvhatjuk meg környezetünket, és mit kell tennünk azért, ezeket a csodákat a következő generációk is láthassák.
Legyen szó a sarkvidék elszigetelt vadonjáról, az óceán rejtélyes mélységéről, a messzeségbe nyúló afrikai füves pusztákról vagy a változatos dél-amerikai őserdőkről, az emberi faj felelősséggel tartozik a természetért. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a ténnyel: bolygónk fennmaradása a mi kezünkben van. A természet még nem bukott el: a folyamatok helyreállíthatók, a vadvilág új életre kelthető. Ehhez azonban azonnali cselekvésre van szükség. Ez a páratlan album abban segít, hogy felmérjük, mit veszíthetünk, és megértsük: megmenthetjük a bolygót és ezáltal önmagunkat, az emberi fajt is.
A mi bolygónk, a Netflix első, a Silverback Films és a WWF együttműködésének eredményeként megvalósuló, Sir David Attenborough nevével fémjelzett Our Planet című természetfilm-sorozatára épül.

Saját véleményem:
A mi bolygónk c. kötet az idei év legjobban várt megjelenése volt számomra, minthogy az élővilág születésemtől kezdve kiemelkedő szerepet tölt be az életemben. Hálás vagyok a szüleimnek és nagyszüleimnek azért, hogy természet- és állat közeli közegben nőhettem fel, s hogy mindenféle kütyü nyomogatása helyett valós, filmes és könyves formában ismerkedhettem a bolygónkkal. Részben ennek köszönhető, hogy manapság értetlenül, egyszersmind elborzadva állok az új generáció felelőtlen, nemtörődöm és elutasító viselkedése előtt. A mai gyerekek és felnőttek többsége ahelyett, hogy rácsodálkozna az élővilágra, fél és tönkreteszi azt (tisztelet a kivételnek). Nap, mint nap látom ennek bizonyítékait, akárcsak a szemetelést, pazarlást vagy az emberi pusztítást. Nagy kényelmünkben-fejlettségünkben nem törődünk a minket körülölelő világgal, eszement módon kizsigereljük - hisz úgy véljük, minket nem érinthetnek a következmények, mi istenek vagyunk. Pedig de. Elég visszatekintenünk az elmúlt néhány évre, hogy meglássuk, milyen árat fizettünk tetteinkért.

"Nem a természet a törékeny, hanem mi magunk."

Alastair Fothergill és Keith Scholey A mi bolygónkkal egyszerre kívánja felhívni a figyelmünket az általunk okozott - de még visszafordítható - károkra, s igyekszik bemutatni azon természeti értékeket, erőforrásokat és állatfajokat, melyek órái meg vannak számlálva.
A kötetet stílusosan a természetfilmek atyja, Sir David Attenborough idézete és szívhez szóló előszava nyitja meg, melyet egy rövid, de lényegre törő hasonlat folytat. Ezt követően nyolc fejezetre osztva ismerhetjük meg a jég birodalmát, az édesvizeket, füves pusztákat, sivatagokat, erdőket, esőerdőket, sekély tengereket, valamint a nyílt tengereket - az élővilágukat, az őket fenyegető tényezőket és azt, mit tehetünk megmentésükért.

"A világ már soha nem lesz a régi. Ami régen érintetlen volt, mára beszennyeződött. A természet azonban még nem bukott el."

A mi bolygónknak minden ember kezében ott lenne a helye. Amellett, hogy rendkívül informatív, milliónyi, soha korábban nem hallott érdekességet tár fel, egyben kellően sokkoló és szomorú is. Olyan könyv ez, melyben az ember játssza az antihőst, azt, aki negyven év alatt akkora erejű pusztítást mért a világra, mint az aszteroida, mely a dinoszauruszok vesztét okozta.
Olvasás közben egyszerre ámultan a természet sokszínűségén, csodáltam az erejét, és sírtam mindazért, amit vele tettünk. A szerzőpáros gyönyörűen fogalmaz, úgy, mintha maga a Föld szólna egy anya szeretetteljes, mégis kissé bánatos hangján rosszalkodó gyermekéhez. Emberközeli. Könnyű a hatása alá kerülni, ami célját tekintve fontos, hisz ez a kötet maga is egyfajta vészcsengő, melynek hangját minél többünknek kéne meghallania.

"Engem a természet izgalomba hoz, szépsége mindig elbűvöl, folyamatosan intellektuális élményt nyújt. A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni."

Szerencsére nem csupán tartalmában, de fizikai valójában is bámulatos kötetről beszélhetünk. Noha nem olcsó a maga közel kilencezer forintjával, mégis minden forintját megéri. Gyönyörű, nagy, masszív könyv, tele strapabíró, minőségi papírra nyomtatott, káprázatos fotóval. 320 oldalon át számtalan dupla- és egyoldalas, valamint kisebb-nagyobb képpel találkozhatunk, melyek egészen új szemszögből mutatják be a már jól- és kevésbé ismert fajokat, élővilágokat. Nem csak az új perspektívák, hanem azok a modern eszközök is, melyeket megörökítésükhöz használtak, lehetővé teszik, hogy soha nem látott közelségből és minőségben szembesüljünk a természet igazi arcával. Ráadásul magyar fotósok munkái is visszaköszönnek benne. Szóval, ha rám hallgattok, a polcotokon a helye.  Ha csak egyetlen könyvet vehettek idén, akkor az legyen A mi bolygónk. Lélegzetelállító!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: az egész könyv gyönyörű
Kedvenc jelenet: vannak kedvenc képeim, de túl sok ahhoz, hogy felsoroljam
Negatívum: néhány kétoldalas kép szemcsés
Borító: 5/5
Sorozat: -




Előzetes








Nyereményjáték


Bolygónk élővilágának fenntartását biztosítja a fajok sokfélesége és ezen fajok egymással való kapcsolata. A játékban ezúttal olyan élőlények képeit és jellemzéseit találjátok az állomásokon, amik nélkül igen hamar felborulna az élőhelyük ökoszisztémája. A feladat – miután beazonosítottátok a képen szereplő egyedet – , hogy megírjátok nekünk, milyen, ember által előidézett ártalmak érik napjainkban ezeket az élőlényeket?
Példa: ha mondjuk a szélesszájú orrszarvú szerepel a képen, akkor a Rafflecopterbe azt kell beírni, hogy orvvadászat.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

05/07 A Szofisztikált Macska
05/09 Könyv és más
05/11 KönyvParfé
05/13 Dreamworld
05/15 Spirit Bliss Sárga könyves út
05/17 Nem félünk a könyvektől

2019. május 7., kedd

Böszörményi Gyula - Szer'usz világ


A magyar rajongók legnagyobb örömére újabb Ambrózy-kötet érkezik a Könyvfesztiválra Böszörményi Gyula tollából a Könyvmolyképző Kiadónál. A Szer’usz világ történetében a báró és Mili után most egy újabb detektív lép színre, nem más, mint kedvenc komornánk, Mück Mária személyében. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Márikának vajon sikerül-e kihoznia Milit a fogságból, és Richárd felépül-e a sérüléséből, akkor kövessétek a blogturné állomásait, és játsszatok a könyvért, hiszen három példányt nyerhettek belőle!


Böszörményi Gyula: Szer'usz világ

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634576310
Oldalszám: 360 oldal

Fülszöveg:
1901. márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa.
Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát.
A rajongásig szeretett Ambrózy báró esetei című sorozat legújabb kötete bő humorral, meghökkentő fordulatokkal, számos valóban élt szereplővel és valós eseménnyel ízesített, kalandos időutazást kínál olvasóinak a korabeli Budapest legközepébe és főleg annak alvilágába.

Saját véleményem:
Az én leányszívem mán csak olyan, hogy muszáj néki szerelmesnek lennie az Ambrózy báró esetei sorozatba, méghozzá oly' elvadult mértékben, hogy egy vakló buzgóságával vágjak bele az ötödik kötetként fémjelzett Szer'usz világba, mit sem törődve tudásbéli hiányosságaimmal. Merthogy biz', szégyenszemre leragadtam a második résznél. Pontosabban a második résznél, a novelláknál, valamint a Nász és téboly utolsó két mondatánál.
Hitvány jány vagyok, tudom, ez alól még jövőbeni, pótlásra vonatkozó terveim sem mentesítenek. Mindazonáltal, amikor megláttam és beleolvastam Mück Márika kötetébe, nekem szer'usz világ vót... eldöntöttem, hogy én mostan az ismeretlen kútjába ugrok, lesz, ami lesz; és láss csodát, jól döntöttem!
Bizony, hogy jól, a Szer'usz világ tökéletesen megállja a helyét önmagában is. Nem mondom, hogy nem szükségeltetik hozzá legalább némi alaptudás, hisz jó, ha az olvasó tisztában van Mili,  "morc" Ambrózy báró, Tarján Vili és Agáta grófnőmama nevével, de ennyivel már vígan élvezhető Márika szédítő ámokfutása.

"Mert biz' az lettem én, alig látható árnyalak, aki a falak mentén oson (...)."

1909. márciusában járunk, amikor is Ambrózy báró meglőve, eszméletlenül fekszik a Rókusban, újdonsült felesége pedig el sem mozdul ágya mellől, egészen az esti kitoloncolásig. Így történik ez azon a sorsdöntő estén is, amikor is Mili cserfes társalkodónője, az egykori tabáni zsebtolvaj, Márika megkapja élete első levelét, azt, melyben Tóni nénje megzsarolja, s másnapi találkozóra hívva, pénzt követel tőle egy frissen talált ládikáért cserébe, melyben a kislány szüleiről készült fotók lapulnak néhány csecsebecse kíséretében. Ám midőn a kis komorna dögrovásra jut (értsd: megrándul a bokája), a bárónéra hárul a feladat, hogy elhozza a ládikát, ezzel végzetes lavinát indítva el. Milit börtönbe zárják gyilkosság vádjával, szolgálóit lesittelik, a kórházban fekvő bárót pedig rendőrök őrzik. Helyzetük, a terhelő bizonyítékok fényében kilátástalannak látszik, csakhogy a frissen szabadult Márika ki nem állhatja a gondolatát, hogy újdonsült családját fellógassák, így hát újra magára ölti tabáni ruháját és jasszkáliként beleveti magát a nyomozásba.

"(...) mi hárman – a Milike, a báró úr meg én – éppeg úgy vagyunk egymással, mint Frantisek szabó volt az ollójával, tűjével, gyűszűjével. Bármelyik is veszett volna el, a varróműhelynek azon nyomban szer’usz világ (...)."

Márika minden kétséget kizáróan a sorozat legviccesebb figurája; eszméletlen dumája van, majd' minden megszólalásánál a könnyeimet törölgettem. Hihetetlen energiabomba, állandóan pörög, éles nyelvű megjegyzéseket tesz mindenre és mindenkire, a maga furcsa szlengjével teletűzdelt módon. Mégsem tűnik soknak. Sőt! Remekül tompítja azt a fajta komorságot, mely nyomozása színtereinek hangulati velejárója - merthogy a csacska kislány útja a századfordulós Budapest alvilágibb részeibe vezet, oda, ahol balsorsú jányok riszálják magukat, míg a tüdőbaj vagy szifkó el nem viszi őket, ahol "Sokat kell (...) fázni, éhezni és főleg bujdokolni, settenkedni, grattolni, sőt, olykor még pofozkodni is", és ahol még ennél is rosszabb alakok fordulnak meg. És bár szegény Márika elismert társaskodónő lévén először azt se tudja (oké, ez így nem teljesen igaz), hol kezdje a nyomozást, némi segítségnek hála, végül egész jól belejön a dologba; simán elviszi a hátán a kötetet.
Márika jelenlétének mindössze egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy minden mást, ami átlagos, elhalványít.
Böszörményi Gyula mestere a századfordulós hangulat megteremtésének, csak és kizárólag inni lehet a szavait. Hiába használ korhű nyelvezetet vagy alkalmaz hosszas leírásokat, azok nemhogy unalmasak, egyenest' izgalmasak lesznek. Itt sincs másként, annyi különbséggel, hogy Márika szájából a környezetleírás némiképp szárazabbnak hat sziporkázó mondatai közepette.

Összességében tehát nagyon szerettem ezt a részt, a cserfességét, üdeségét, mely éles kontrasztot alkotott a nyomozással, jó volt újra elmerülni Ambrózy báróék világában, találkozni régi és új szereplőkkel, megismerni a monarchia azon részét, melyről általában nem sok szó esik, és figyelni, Mili és Márika miként boldogul nyomozóként.
És bár Szer'usz világban Márikáé a főszerep, szeretett Milimet sem feledjük, aki ezúttal nem csupán a rács mögött kénytelen ténykedni, hanem egy teljesen új szerepkörben is helyt kell állni: az ifiasszonyéban, aki kezdő bárónéként csetlik-botlik Agáta grófnőmama figyelő tekintete alatt.


Pontszám: 5/4,75
Kedvenc szereplő: Mili, Márika
Kedvenc jelenet: az este, amikor Márika levelet kap; Márika kihallgatása
Negatívum: néha - picikét - unatkoztam
Borító: 5/5
Sorozat: Ambrózy báró esetei #5




Nyereményjáték


Hogy kihozza Milit fogdából, a könyvünkben Márika komornából detektívvé avanzsálja magát, ez ihlette a nyereményjátékunkat is. Minden állomáson megtaláljátok egy híres irodalmi detektív leírását, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok kiről van szó, és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


"1841 áprilisában, A Morgue utcai kettős gyilkosság földerítésével mutatkozott be a közönségnek, minden detektív őse, Edgar Allan Poe teremtménye. Megjelenésével új műfaj született, a detektívtörténet, amely ellentétben a pitavalokkal és törvényszéki tudósításokkal nem egyszerűen leírta, hanem részletekbe menően ábrázolta azt a folyamatot, melynek során fényt derítenek a bűncselekmény elkövetőjének kilétére."




Nézzetek be a többi állomásra is

04/23 Könyvvilág
04/27 Zakkant olvas
04/28 Sorok Között
04/29 Szembetűnő
05/01 Deszy könyvajánlója
05/03 Sorok Között - Idézetek
05/05 A Szofisztikált Macska
05/07 Dreamworld

2019. május 4., szombat

Volt egy álmom...

...amikor belevágtam a blogolásba. Sosem titkoltam, hogy a Dreamworld - részben - azért jött létre, hogy fejleszthessem magam, hogy a fejemben mocorgó és fiókban porosodó történeteimet úgy vethessem papírra, ahogyan azok megérdemlik (függetlenül attól, mi lesz a további sorsuk). 
Sajnos arra sem a jelenben, sem a múltban nem adódott és adódik lehetőségem, hogy megfelelő kurzusokon képezzem magam, ám az évek, a rendszeres írás és olvasás (lehetőleg minél több zsánerben), a tettvággyal karöltve, jó partnereknek bizonyultak. Nem azt mondom, hogy ez a helyes vagy jó út, és azt sem, hogy immár zseni vagyok, mert nagyon nem, soha nem leszek az. De jobb igen. 

Két kerek esztendővel ezelőtt pedig elérkeztem egy vízválasztó döntéshez, köszönhetően az Aranymosás novellapályázatának. Ott és akkor eldönthettem, hogy végre megemberelem magam és a sok "majd jövőre befejezem és beküldöm" után végre a tettek mezejére lépve összeszedem és megméretem magam, vagy hagyom elúszni a lehetőséget. Megint.
Nem vertem nagydobra, a blogon nem is utaltam rá, mindazonáltal megírtam a Lélekfogót, scheszti segítségével (aki elképesztően profi bétának bizonyult) pedig kipofoztuk.
Beküldtem.
Aztán vártam.
Vártam.
Várakoztam.
És bumm, kikerült az eredményhirdetés, ahol nem szerepelt a nevem... Egy kapu azonban nyitva maradt: 

"Érkeztek erős nyelvi szinten megírt, kiváló dramaturgiai ívvel rendelkező írások, melyeknél a párkapcsolat csak érintőleges témaként szerepelt valami sokkal nagyobb mellett. Halálos betegségek, generációs féltékenységek, társadalmi vagy történelmi pokolban való túlélés, bűntudat, gyász… ezek játszották a központi szerepet. A pályázati csúszást az okozta, hogy hatalmas fejtörést okozott nekünk, hol húzzuk meg a határt, mi fér bele, mi nem a pályázati kiírásba, és mit tegyünk az olyan novellákkal, ahol a szerkesztők is sírnak…
(...)
Végül – hosszas fejtörés – után úgy döntöttünk, hogy egyes íróknak felajánljuk az Aranymosás oldalon való publikálást, hogy szívhez szóló vagy épp izgalmas írásukat megmutathassák az olvasóknak" (forrás: Aranymosás)

Remegve nyitottam meg a gmailt, félve attól, mi vár rám: totális csőd vagy visszaigazolás.
Ez jött:

"Most azokat a szerzőket keressük meg külön, akiknek a műve jó, de a kötetbe végül nem tudott bekerülni. Ilyen a te  Lélekfogó című novellád is, amit szeretnénk kitenni az Aranymosás oldalra, amennyiben hozzájárulsz."

Szeptember 18-a egyszerre rántott a mélybe és emelt az égig. Olvasni, hogy jó, amit csinálsz, hogy az elmúlt évek nem voltak hiábavalóak... elmondhatatlanul fantasztikus élmény volt. Csakhogy az olyan alantas emberi érzelmek, mint az elégedetlenség, kapzsiság, a még többre vágyás egyben a csalódottságot is magukkal hozták. Mert hát ott áll feketén-fehéren, hogy , de nem tudott már bekerülni. Ez tipikus a második helyezett-érzés.
Ráadásul annyira megszerettem a Lélekfogót - mind a karaktereit, mind a történetüket és a világot -, hogy nem akartam csak úgy elpazarolni őket - ha jók, ugyebár. Helló, Kapzsiság! 
Nemet mondtam.
Hogy megbántam? Nem. Még dolgom van vele. Más formában, más időpontban. Ám ahhoz, hogy méltón kifejthessem azt, ami az agyamban és szívemben már jelen van, sok-sok időnek kell eltelnie. 

Akkor és ott nem terveztem, hogy ebből bármit is a világ elé tárok. Joggal merül fel a kérdés, most miért is döntöttem az ellenkezőjéről...
Nos, ami azt illeti, az Aranymosás oldalon idén ismételten közzétettek egy novellapályázatot. Ezúttal Rubin Pöttyösbe illő, erotikus történeteket vártak. Itt most hosszan kifejthetném, hány hétnyi gyötrelmen és kétségbeesésen estem át, tucatnyi "én erre képtelen vagyok" és "nem jut eszembe semmi, amit ilyen szűkös kereten belül fel lehetne építeni" közepette, de nem teszem, mint ahogyan arról sem fogok beszámolni, mennyit hisztiztem anyunak, hogy "én bizony képtelen vagyok szexjelenetet írni". Nem vagyok prűd, mindazonáltal erotikus jelenetet írni nem könnyű - az emberi oldaláról nem is beszélve.
Volt néhány ötletem, olyanok, amik minden téren megfeleltek volna, csakhogy az a fránya 50 ezer karakter kevés lett volna hozzájuk... Végül bevillant valami, amit el is kezdtem, hogy aztán a pályázat alatti kérdéseket böngészve megpillantsak egy kérdést, ami lángra lobbantotta a szikrát, és hopp, hirtelen összeállt egy történet a fejemben.
Vért, verítéket szenvedtem írás közben; csupa olyasmivel találkoztam, ami szembement minden korábbi tapasztalatommal, de nem adtam fel. Annyira intenzíven élt bennem a történet - vagy inkább én benne -, hogy muszáj volt megírnom. Minden gondolatom a novellám körül forgott, bármit csináltam, a szereplőim dialógusai mentek a fejemben. Őrjítő hetek voltak!
Aztán persze jött a javítás.
Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani Nillának, aki szerkesztőket megszégyenítő profizmussal dolgozott rajta, akárcsak scheszti, aki utolsó körben még kulcsfontosságú meglátásokkal szolgált. Nekik köszönhetően Aislyn és Will története olyan lett, amilyennek megálmodtam, olyan, amilyet immár nyugodt szívvel elküldhettem.

Ma, május 4-én pedig napvilágot látott az eredmény.
A Vágyom rád! c. antológiában nem fogjátok megtalálni, oda nem került be, de:

"Ahogy a korábbi években, úgy most is úgy döntöttünk, hogy a jól megírt, de a kötetbe nem illeszkedő novellák szerzőinek felajánljuk a publikálási lehetőséget az Aranymosás oldalon.
Az Aranymosás oldalra javasolt szerzők és művek:
(...)
Kalivoda Lilla: Szél a szárnyam alatt
(...)
Sárközi Erika Nilla: Aki a tűzzel játszik"
forrás: Aranymosás

Őszinte leszek, ennél többre nem is számítottam a határeset sztorimmal, ami zsánerében és az erotika mennyiségében is távol áll az RP-től, mégis sikerült pofára ejteni magam. Nem is kicsit. Buta módon nem olvastam el se a bevezetőt, se azt, hogy a névlista mihez szól, így elsőként azt hittem, bekerültem Nillával egyetemben... majd néhány másodpercnyi örömmámor után felfogtam, hogy én bizony nem azon a listán szerepelek. És Nilla se. Ez pedig bizony duplán fájt, mivel Erikáért pontosan ugyanannyira szorítottam, mint magamért (minden elfogultság nélkül mondhatom, ő az egyik legjobb hazai szerző - kedves kiadók, tessék már ezt észrevenni!).
És hát hiába áll ott megint, hogy a "jól megírt", ha azt egy bizonyos "de" követi. A Trónok harca óta tudjuk, hogy:

"Semmi sem számít igazán, amit a „de” előtt mond ki az ember."

Legalábbis a tényeken, miszerint a kötetbe nem kerültünk be, nem változtat.
Csalódott vagyok? Hogy a fenébe ne! Hiába tudja és érzi az ember, akkor is irtó szar szembesülni vele.
Mégis... a fájó szavak mögött ott az a pici, pislákoló lángocska, hogy nem járok rossz úton. És ez erőt ad ahhoz, hogy jobb akarjak lenni, hogy tudjam, nem vívok szélmalom harcot.
Ami pedig a döntést illeti, megint ott állok, mint 2 évvel korábban: eldönthetem, mi legyen.
Én már tudom a választ; amiatt született meg ez a bejegyzés is. Lehet, hogy rosszul döntök, lehet, hogy nem, de decemberben megfogadtam valamit, és még ha nehéz is, kiállok mellette. Elengedem Aislyn és Will kezét, bízva benne, hogy az Aranymosás oldalon keresztül minél több emberhez eljutnak.

2019. május 2., csütörtök

Adam Bray - Marvel Studios: Szereplők nagykönyve



A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Marvel Studios - Szereplők nagykönyve, mely egyetlen rajongó polcáról sem hiányozhat. Ha szeretnéd tetőtől talpig megismerni az univerzum összes hősét, nagy hatalmú gonoszát és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba, akkor tarts a Blogturné Klub kilenc bloggerével.
Kövesd a turnét, játssz és vidd haza a könyv egy példányát!


Adam Bray: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634374022
Oldalszám: 176 oldal
Fordító: Sárpataki Ádám

Fülszöveg:
Rajongó vagy? Tudj meg mindent kedvenceidről – legyenek aprók, hatalmasok, szupererősek vagy hétköznapi emberek – Vasembertől Pókemberen át egészen Marvel Kapitányig!
Ez a könyv segít megismerni a szereplők életén keresztül a Marvel-filmek több mint egy évtizedének történetét. De nem csupán a hősökről esik benne szó: itt megtalálod a nagy hatalmú gonoszokat és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba.

Saját véleményem:
A Marvel filmek viszonylag újkeletű szerelemnek számítanak esetemben (Thort leszámítva), nagyjából másfél-két éve fedeztem fel, hogy a mennydörgés istene mellett azért akad még néhány hős, akit lehet szeretni. Mindennek ellenére meglehetősen bátortalanul nyúltam a filmekhez, ami jócskán megborította a kronológiát, és be kell vallanom, még mindig vannak olyan alkotások, amikre nem tudtam rávenni magam (jöhetnek a kövek, pl.: Doctor Strange, A Hangya). Shame. A többieket viszont kivétel nélkül imádom.

Amikor megláttam, hogy érkezik egy, csak és kizárólag a filmekre koncentráló enciklopédia az összes hőssel, segítővel és főgonosszal, majd' kiugrottam a bőrömből! Végre egy gyűjtemény, ami a kedvenceimhez kapcsolódik, kézzel fogható és bármikor előkaphatom, ha nézegetni szeretném őket - gondoltam. Másodsorban pedig ott figyelt az az aprócska tény is, hogy a vizuális gyönyör mellett mindenféle információt is magamba szippanthatok az ismert és még ismeretlen karakterekkel kapcsolatban.
Ám mielőtt jobban elmélyednénk a tartalomban, muszáj kitérnem a kötet fizikai adottságaira, melynek az az egy nagyon-nagy hibája, hogy sehol egy duplaoldalas, fürdőző Thor fotó, pedig a szőke isten testi adottságai nagyon is lényegesek az ereje szempontjából... Na, de viccet félretéve, a gyűjtemény úgy gyönyörű, ahogy van! Masszív, kemény borítást kapott, míg belül kellően strapabíró, fényes papírra nyomtatott, éles és színpompás fotók köszönnek vissza. Őszintén szólva nehéz a képeken kívül bármi másra koncentrálni, annyira igényes és pulzáló az egész, menthetetlenül vonzza a tekintetet.

Tartalmát tekintve, filmcsoportokra bontva ismerkedhetünk meg a szereplőkkel (Vasember, Thor, Amerika kapitány, A bosszúállók, A galaxis őrzői, A Hangya, Doctor Strange, Fekete Párduc, Marvel kapitány), aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
Jó, mert az, aki még nem ismeri a Marvel filmek világát, könnyebben átláthatja, ki hova sorolható, rossz, mert nem minden karakter jelenik meg minden szükséges kategóriában. Például olyan alapvető dolog nem derül ki, hogy a Bosszúállók csapatához tartozik Vasember, a kapitány, vagy éppen Thor is. Megint mások viszont több helyen is szerepelnek, más-más alteregóval, ami annyiból zavaró, hogy nincs rá semmiféle utalás, hogy egy és ugyanazon figuráról van szó. Szóval igen, egy kezdő számára némileg kaotikus lehet a helyzet, ám egy rajongó esetében már más a helyzet.

"Üdvözlünk a világban, amelyet űrlények szállnak meg, és királyok óvnak; ahol varázslók ténykednek, és Bosszúállók szövetkeznek. Vajon kik akarják elpusztítani ezt a csodás univerzumot - és kik azok a bátor hősök, akik egyesült erővel védelmezik?"

Minden karakter önálló, nagy fényképes oldallal rendelkezik, s ezen az egy oldalon belül olvashatunk róla egy rövidke, két-három mondatos felvezetőt, amit néhány érdekesség és adatlap egészít ki. Az adatlap összefoglalja, milyen kapcsolatokkal rendelkezik az illető, mik az erősségei, valamint, hogy mely film(ek)ben szerepel, míg az érdekességek között a ruhájára, kiegészítőjére, vagy egyéb tetteire-tulajdonságaira vonatkozó információkat találhatunk két kis fotóval kiegészülve.
Összességében nekem bejött ez a forma; persze elviseltem volna több infót, vagy simán meglettem volna az olyan banális szösszenetek nélkül, mint a turis ruha, ápolt körmök, de a lényeg minden esetben átjött: röviden, tömören. Akár ismertem az adott figurát, akár nem, megkaptam azt az alaptudást, ami az ő ismeretéhez kellett.
Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az évtizedes múlttal rendelkező rajongók számára a Marvel Studios - Szereplők nagykönyve valószínűleg nem fog tudni újat mutatni, esetükben érdemes inkább gyönyörű összefoglalóként gondolni rá, míg az univerzummal még csak most ismerkedők pontosan annyi tudás birtokába kerülhetnek általa, ami nem lő le minden poént, mégis ad egy stabil alapot. Nálam ez főként a háttérszereplőknél, illetve a még nem látott filmek szereplőinél jött jól, kitömködte a lyukakat.

Mindent egybevetve, hibák és hiányosságok ide vagy oda, én imádom ezt a könyvet. Csodálatos; örülök, hogy a polcomon csücsül, ahonnan bármikor lekaphatom, ha meg akarok tudni valamit, vagy egyszerűen csak legeltetném rajta a szemem. Szerintem minden rajongónak kötelező vétel.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: nem sorolom fel mindet
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: túl sok a random mellékszereplő, míg mások hiányoznak
Borító: 5/5
Sorozat: -




 Betekintő






Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Marvel univerzum filmjeit, illetve azok szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondhatta, majd az illető szuperhős nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Csak meg kellett pörgetni és már el is mentem.”




Nézzetek be a többi állomásra is

04/29 Nem félünk a könyvektől
05/01 Kelly és Lupi olvas
05/02 Dreamworld
05/03 Olvasónapló
05/05 Deszy könyvajánlója
05/07 Sorok között
05/09 Hagyjatok! Olvasok!
05/11 Könyv és más
05/13 KönyvParfé

2019. április 30., kedd

Melinda Taub: Still Star-Crossed



Mindenki ismeri Rómeó és Júlia történetét, ám ezúttal egy olyan könyvet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, amely a szerelmések tragédiáját követő időszakban játszódik. Melinda Taub regényében Benvulio és Rozalin történtét ismerhetitek meg, akik együtt próbálják meg elérni, hogy a családjaik ne kényszerítsék őket bele egy előre elredezett házasságba. Tartsatok velünk április 22. és május 1. között, és ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 db nyereménypéldány egyikét!


Melinda Taub: Still Star-Crossed - Elátkozott szerelmesek

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634573524
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:
Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.
Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.

Saját véleményem:
Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne hallott volna Rómeó és Júlia történetéről, akár Shakespeare, akár a film-, könyv- vagy musicalfeldolgozásoknak hála. Hosszú-hosszú éveken át az én életemben is kiemelkedő szerepet töltött be, s mindig is a szívemen viseltem Mercutio és Benvolio sorsát. Részben ezért, részben pedig azért, mert érdekesnek találtam a "mi van utána?" kérdést, felettébb megörültem Melinda Taub regényének.

"Nyilvánvaló, hogy külön nem tudtok létezni, ezért eggyé kell válnotok."

A Still Star-Crossed egy alternatív spin-off, mely önmagában is megállja a helyét, függetlenül az eredeti történettől. Rómeó és Júlia szála Shakespeare drámájában teljes mértékben véget ért, azt a szerző nem bolygatja, inkább a veronai nemesek - azon belül is a két család - puskaporos viszonyára fókuszál, arra, milyen hatással van az a rengeteg vérontás, viszálykodás az életben maradottakra. Mindeközben pedig, Escalus hercegen keresztül igyekszik végső megoldást találni, olyat, ami egyszer s mindenkorra véget vethet a háborúnak.
A sors furcsa fintorának köszönhetően erre egy mód mutatkozik, mégpedig az, amit a halott szerelmesek is véghez kívántak vinni - a Montague és Capulet ház egyesítése; ezúttal azonban két teljesen más természetű résztvevővel.

A nyugodt, megfontolt Benvolio főszereplővé való avanzsálása az egyik legnagyszerűbb ötlet volt Melinda Taub részéről, hisz ki más ismerhetné nála jobban elhunyt barátait, családtagjait, s ki lehetne az, akinek gyásza intenzívebb mindenki másénál? Benvolio a híd múlt és jelen között, ő az, aki testközelből átélte a vérontást. Épp ezért sokkolja annyira, amikor a herceg ellentmondást nem tűrően parancsba adja, hogy vegye el legjobb barátja, egyben unokatestvére egykori szerelmét, a szépséges Rozalint. A lányt, akiről úgy gondolja, elutasításával megölte Rómeót. Arról nem is beszélve, hogy Rozalin (vagy ahogy mi ismerjük: Róza) megint csak egy ismert, s egyben kulcsfontosságú szereplője az eredeti sztorinak.
Benvolio és Rozalin tehát a két áldozati bárány, akiket akaratuk ellenére belekényszerítenek egy olyan helyzetbe, mint elhunyt szeretteiket, s akiktől azt kérik, ismételjék meg unokatestvéreik történetét, hátha így egyesíthetik a két házat.
Ez egy olyan alap, ami több ponton is hat az olvasóra, az ismert szereplőknek hála pontosan érezhető, kiben mi munkál, mi rejlik a szívében, szavai és tettei mögött, miközben az újdonság varázsát is magában hordozza. Végtére is Benvolio nem Rómeó, az erényes, higgadt Rozalin pedig nem Júlia. És ez így van jól.
Kettejük kapcsolata tehát merőben más, bizonyos sértéseknek hála ki nem állhatják egymást, sőt Rozalin másik férfit szeret - azt, aki aljas trükkökkel igyekszik belekényszeríteni egy olyan házasságba, amit nem akar. Az élet, az új lángra kapó viszály és bizonyos titkok azonban úgy hozzák, hogy ők ketten belecsöppennek egy rendkívül hasonló helyzetbe, mint kuzinjaik.
Melinda Taub ügyesen szőtte bele regényébe az eredeti történet sorsdöntő pillanatait, ezzel is lehetőséget adva, hogy megnézzük, "mi lett volna, ha" a halott fiatalok másként cselekszenek, mindehhez pedig társított egy olyan rejtélyt - vagy nevezhetjük háttérben munkálkodó gonosznak is -, ami újjá, s nem kevéssé izgalmassá varázsolja az egészet.

Imádtam a karaktereket (főleg Benvoliót), a lassan építkező szerelmi szála(ka)t, mely sokkal érettebb, kiforrottabb lett, s melynek elegendő játékidő jutott ahhoz, hogy ne legyen hiteltelen, szeleburdi. Ilyen szempontból egy rendkívül okosan felépített szerelemről beszélhetünk, ami épp oly' intenzív, mint Júliáéké, mégis hitelesebb - realistább.
És hát persze bonyodalomból, akcióból, kalandból és viszálykodásból sincs hiány - bár ez főképp a regény második felére jellemző. Talán ez az egyetlen, amit sajnálok. A szerző stílusa, mesélése kissé szárazabb, mint amit én egy regénytől elvárok, ugyanis bevallottan megpróbált idomulni Shakespeare-hez, így a történet elejét könnyű kissé unalmasnak találni - de érdemes kitartani, megéri!

Mindent egybevetve nagyon szerettem a Veronai szerelmeseket, teljes mértékben megkaptam tőle, amit vártam: Rómeó és Júlia történetét folytatva és újragondolva, régi ismerősöket, és egy új, izgalmas történetet a veronai puskaporos hangulatba ágyazva.
Bátran ajánlom a Rómeó és Júlia rajongóknak, azoknak, akik hozzám hasonlóan kíváncsiak arra, mi van a kriptás jelenet után. Ne féljetek, Melinda Taub egy percig sem igyekszik a szó negatív értelmében folytatni az eredeti drámát, nem fog belerondítani annak az élményébe.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Benvolio
Kedvenc jelenet: megmentős csók
Negatívum: száraz stílus
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunkban a Rómeó és Júlia adaptációkkal ismerkedhettek meg. A ti feladatotok az lesz, hogy az oldalon található színész/színésznő fotója alapján megmondjátok, melyik karaktert alakították az adott feldolgozásban. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a színész, valamint a karakter nevét, így lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt! Jó játékot! 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 CBooks
04/24 Deszy könyajánlója
04/26 Sorok között - Magyar borítótervek
04/30 Dreamworld
05/01 Hagyjatok! Olvasok! - Borítók

2019. április 29., hétfő

Trónok harca - spoileres élménybeszámoló a 8. évad 3. részéről


A Trónok harca számomra (és még sok-sok ember számára) jóval több puszta sorozatnál vagy könyvnél. Olyan, mint egy fiktív - valamilyen szinten mégis valóságos - család. Egy család, aminek idestova nyolc éve részese vagyok, s melynek tagjai állandóan velem, bennem és körülöttem nyüzsögnek.
Nyolc év, mely megtanította, hogy mennyire halandóak vagyunk, hogy a jó nem mindig győzedelmeskedik, hogy a becsület nem ment meg a lefejezéstől, hogy senki nem csak fekete vagy fehér, hogy az emberek, a dolgok és célok változnak, hogy a határaink azért vannak, hogy átlépjünk rajtuk. És persze azt is, hogy az éj sötét, tele iszonyattal...
George R. R. Martin világa, karakterei, Benioff és Weiss zsenialitása, valamint maguk a színészek,  mind-mind a részemmé váltak, részről részre egyre mélyebben a szívembe férkőztek. Általuk 2011. április 17-e óta szerettem, nevettem, gyászoltam, megdöbbentem, haragudtam, gyűlöltem, reméltem, sírtam, izgultam, szörnyülködtem, s még ezernyi érzelmet átélve vártam, mi lesz a kedveltjeim sorsa, miként tépázzák a lelkemet apró cafatokra a Mások, ha megérkeznek.

*** innentől spoileres lesz ***

Nyolc kib*szott évet vártam arra, hogy a Tél ne csak közelegjen, de egyenesen az emberek házának ajtaján dörömböljön.
Nyolc év, mely során annyira mélyen és intenzíven elmerültem ebben a világban, hogy szó szerint gyomorideggel vártam, hogy elinduljon a mindent eldöntő nyolcadik évad, miközben végig azt éreztem, mintha a családomat készülnének vágóhídra küldeni - velem egyetemben. Ott volt bennem az a sok szarság, amin minden szereplő átment, hogy aztán az útjuk végén újra találkozzanak és együtt nézzenek szembe a halállal.
Aztán jött a nyolcadik évad második része, ami érzelmileg totálisan kicsinált. Egyszerűen olyan érzelmi feszültséget generált azzal, hogy az utolsó órák idegőrlő pillanataiba engedett betekintést, számtalan megható jelenettel teletűzdelve, amilyennel én még nem találkoztam. Sem a filmtörténetben, sem könyvben. Sehol. Az egész nagyon emberi volt. Átlengte a búcsú, az elköszönés, az ilyen-olyan tétek (az, hogy Theon a biztos halálba menetelve megváltotta bűneit, s újra méltóvá vált arra, hogy a Stark család tagja legyen; míg Szürke Féreg és Missandei tervezgetése, Jorah és Dany nagy beszélgetése, vagy éppen Brienne lovaggá ütése mind-mind a végső istenhozzád jegyében zajlottak, nem is beszélve Pod könnyfakasztó daláról). De akár megemlíthetném Dany meglepettségét is, melyet tudom, hogy sokan cikiztek, szerintem mégis roppant emberire sikeredett, hisz gondoljatok csak bele: éveken át foggal-körömmel küzdött a trónjáért (effektív emiatt élt túl), erre huss, a képébe vágnak valamit, ami nem csak semmissé teszi a korábbiakat, de nagyon még küzdeni se tud/akar ellene... Szóval mindezek összessége olyan hőfokra izzította az érzelmi vulkánomat, hogy ma délelőtt rettegve indítottam el a harmadik részt. A csatát, melyet számtalan formában lefuttattam magamban, számba véve sok-sok karaktert, akiktől végső búcsút kell majd vennem.

A harmadik epizód eszméletlenül idegőrlő nyitánnyal kezdett, ahogy végigpásztázta a különféle színtereket egy-egy szereplő segítségével, akik úgy adták át egymásnak a fókuszt, mint valami stafétabotot, hogy aztán a semmiből beügessen Melisandre, és a kis tüzes mutatványával még egyet csavarjon az amúgy is gordiuszi csomóban lévő gyomromon.
Ám ami ezután következett, arra egyszerűen nem találok szavakat. 
Miért? Hogyan? Mi történt? Ki adott erre parancsot? - leginkább ezek a kérdések cikáztak a fejemben, amikor egyszer csak megindult a dothraki - hun - horda tüzes szablyákkal és golyókkal övezve, hogy maroknyi létszámukkal letarolják az illedelmesen várakozó holtakat.
Értetlenül állok az egész előtt, mint ahogy a csata többi része előtt is. Sehol egy főparancsnok vagy valaki, aki úgy igazán összefoghatta, megkoreografálhatta volna a támadást váron innen és túl. A várban lévő íjászok, mint valami biodíszlet; egy nem sok, annyi nyilat se lőttek ki. Azt leszámítva, hogy az emberek vagy önként lemészároltatták magukat, vagy várták a sült galambot, senki nem csinált semmi értelmeset - a Makulátlanokat kivéve. Egyedül Szürke Féreg csapata villantott valamit. Jon és Dany sehol, Szellem szabira ment, míg a sárkányok... őket inkább hagyjuk...
Negyven percen át ültem és néztem a... semmit? Kaszabolás, hörgés, ide-oda ugráló kép, futás, sikítás, zombik. Azt se tudtam, ki hova tartozik, ki halt meg, annyira kusza volt az egész. Nem éreztem semmit. Se félelmet, se gyomorideget, semmit. Jó lett volna látni egy-két párharcot, olyan kutyaszorító helyzeteket, amiknél izgulhattam volna. Mindössze Lyanna Mormont és Arya remekelt. Nagyjából ők ketten voltak azok, akik a leghősiesebben küzdöttek, és akiknek elegendő játékidő jutott.
Az egész részt kapkodás, szervezetlenség és ostobaság jellemezte.
Vártam volna egy Drogon-Rhaegal-Viserion összecsapást (sokkal, de sokkal komolyabbat), azt, hogy az Éjkirály keményen odacsapjon Deresnek, hogy Jonék ott égessék a  holtakat, ahol csak lehet, hogy Brienne és Jaime vált-válnak vetve harcoljon, hogy hulljanak a szereplők! Igen, a fenébe is, azt akartam, hogy beledögöljek a fájdalomba, hogy érezzem a 8 év tétjét, hogy súlyt kapjanak a tettek.

Aztán történt valami. Valami, ami az utolsó 20-30 percet olyan idegőrlővé varázsolta, hogy patakban folytak a könnyeim, egyre csak azt hajtogattam, hogy ne, őt ne. Ne, ne, ne! Látni, hogy Jon inkább feláldozza a barátját az emberiségért, hogy minden és mindenki a halál küszöbén áll... az pontosan az volt, amitől rettegtem, és amit mégis vártam. Mert igen, nyolc évnyi várakozás után azt vártam, hogy a nyomorult holtak és Mások alapjaiban rengessék meg a világot, hogy rohadtul fájjon, amit tesznek, hogy érezzem, miért rettegtek tőlük évezredek óta az emberek. És aztán huss, befutott Arya, aki átverekedte magát százezer zombin, tucatnyi máson és, mint valami ki*******tt Thanos, 2 másodperc alatt kinyírta az Éjkirályt. Az Éjkirályt és vele együtt minden mást, holtat, megmentve ezzel az embereket.
Abban a pillanatban iszonyat ambivalens érzések lettek úrrá rajtam. Örültem, hogy Arya ölte meg az Éjkirályt, hogy a tanultakat kamatoztatva érte el mindezt. De fenébe is! Ennyi?! Nyolc évad, nyolc év mindezért? Benioff, Weiss, szórakoztok ti velem?
Egy olyan csatába, amitől évezredek óta rettegtek az emberek, amire évekig készült mindenki, senki fontosabb nem hal meg, Edd, Lady Mormont, Jorah, Theon, Berick és Melisandre (ő kiérdemelte a legértelmetlenebb halál címet, a győzelem utáni öngyilkosságával - amivel a titkát is a sírba vitte) kivételével? Úgy, hogy zombi hegyek temették el Samet, Brienne-t, Szürke Férget pedig legalább tízszer ölhették volna meg?
Miért? Még azt se tudom, kik voltak a Mások, mit akartak Brantől, miért szemezett az Éjkirály Jonnal, mik voltak azok a jelek, ki volt az Éjkirály (bár gyanítom, valamilyen Targaryen ivadék)? És akkor ezek csak a legalapvetőbb kérdéseim. Arról a milliónyi stratégiai bakiról, ami becsúszott - élükön Dany ostobaságával, aki ottmaradt nézelődni több száz holt között fegyvertelenül, hagyva, hogy a sárkányát elemésszék, vagy a sárkányüveggel leölt, mégis feltámadó holtakról -, nem is beszélve.
Nem értem, hogy egy Trónok harcában, ahol egy verőfényes, madárfüttyös reggelen is fejek hullanak a porba - fontos fejek -, hogy történhet meg az, hogy egy ilyen volumenű ütközetet mindenki túlélt?
Mi értelme volt Bran útjának? Annak, hogy azzá lett, akivé? Néhány fennkölt szón kívül nem sokat villantott.
És Jon? Én egy olyan Jont szerettem, aki férfiként harcolt a társaival, aki aktívan kivette a részét a legnagyobb szarból is.

Csak remélni merem, hogy a Mások még tartogatnak meglepetést, és az utolsó 3 epizód nem kizárólag Cersei-ről fog szólni, mert akkor nagyon csalódott leszek. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy Cersei nagyobb ellenség lehet, mint azok, akiktől 8 éven át rettegtünk.
Várom, hogy értelmet nyerjen a Sárkánykőn talált barlang, Bran végre mutasson/mondjon/csináljon valamit, és hogy bármi monumentális történjen végre! Valami, amitől elhiszem, hogy igen, ez a Trónok harca és nem egy Disney musical.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány pozitívumot is kiemelni, mert a sok butaság közepette akadtak bőséggel gyönyörű jelenetek is:
- Theon (nagyon szerettem őt) hősies küzdelme és önfeláldozása; az, amit ezzel elnyert és megváltott. Már az előző részben is megríkatott, most is sikerült neki. Az ő szála szép lezárást kapott.
- Lady Mormont hősiessége. Az a jelenet baromi badass lett, de tőle nem is vártam kevesebbet.
- Arya horrorba hajló, hidegrázós, félelmetes futkosása a folyosókon. Azokban a percekben levegőt se mertem venni.
- Jorah sorsának beteljesülése. Az, hogy Dany-t védelmezve halt meg.
Nyílt titok, hogy Jorah első pillanattól kezdve a szívem csücske volt, így bár különösen fájt a vesztesége, mégis... a maga nemében csodálatos élményt nyújtott. A szívem szakadt meg, ahogy Dany ölelte és hozzájuk bújt Drogon (?).
- Amit pedig Sansa és Tyrion alkotott a kriptában... nos, arra nincsenek szavaim, azt leszámítva, hogy fura módon elkezdtem shippelni őket.

Összességében tehát egyszerre szerettem és gyűlöltem ezt a részt. Szerettem a tipikus gotos pillanatokat, azt a 20-30 percnyi feszültséget, ami kicsinált, ám utáltam az összecsapottságát, a bátortalanságát, a tétnélküliségét. Főleg annak szellemében, hogy tudom, mennyi időn át, s milyen kemény feltételek között forgatták.
Csak remélni tudom, hogy a mostani csata egy kis bevezető volt, nem pedig az epikus összecsapás.
Szeretném, ha a nyolc év értelmet nyerne, ahelyett, hogy keserű szájízt hagy.




2019. április 23., kedd

Blogturné extra - Szívtipró pilóta


A Blogturné Klub tagjait is izgalomba hozta Vi Keeland és Penelope Ward újabb közös romantikus története, a Szívtipró pilóta. A kötet tele van romantikával, humorral és mély gondolatokkal, többek között ezekről is mesélnek a Blogturné bloggerei. Tarts velünk az állomásokon, és ha ügyes vagy, meg is nyerheted a kiadó által felajánlott három ajándékkönyv egyikét!




Top10 idézet


"CHRIS HEMSWORTH. hm, hm.
Az American Airlines Úti célok világszerte című katalógusában épp az Ausztráliáról szóló részt lapozgattam. Minden oldal tele volt színes fényképekkel: kenguruk, türkizkék víz, az a nagy fehér épület, ami úgy néz ki, mint valami szélfútta vitorlakompozíció. Szép, de engem igazából nem ez érdekelt.
Liam Hemsworth. Ausztrál kiejtés. Te jó ég! Kettő van belőlük?
A következő oldalon megláttam egy világtérképet. Végighúztam az ujjamat a Miami és Sydney közötti szaggatott vonallal jelölt repülőúton. A francba! Rohadt messze van!
Sóhajtva tovább lapoztam. A következő oldalon London tűnt fel.
Robert Pattinson.
Theo James.
Még több szexis kiejtés, de csak harmad annyi repülőútra. Behajtogattam a lap sarkát, aztán tovább böngésztem az újságot.
Olaszország. George Clooney. Kit érdekel, hogy igazából az apám lehetne? A fickó olyan, mint egy üveg jó Cabernet: minél korosabb, annál finomabb, és arra való, hogy megízleld. Ezt a lapot is bejelöltem."

"– Köszönöm – bólintott Muriel. – De nem azért mondtam el, hogy elszomorítsalak, hanem azért, hogy emlékeztesselek, az élet rövid. Az emberek fele azt tanácsolja, hogy kövesd az eszedet, a másik fele meg azt, hogy kövesd a szívedet. Szerintem kövesd azt, amelyik nincs összezavarodva. Az erősebb végül majd meggyőzi a másikat, hogy álljon be szépen a sorba."

"Mindketten zakkantak vagyunk. Lehet, hogy ez a dolog lényege. Talán egy kicsit önmagunkat látjuk egymásban. Két elcseszett rész, ami együtt csodás egészet alkot. Külön csődtömegek, de együtt… sikertörténet."

"– Várjanak!
A két nő éppen akkor fordult hátra, amikor Carter lóhalálában berontott az ajtón.
A francba Dubajjal és az idióta szabályaikkal! Odarohantam hozzá, ő pedig a karjába kapott, és szorosan magához ölelt.
– Nem hagyj el, Hetyke!
Két kezébe fogta az arcomat, és szenvedélyesen megcsókolt.
– Nem haragudj! Hülye voltam. Te megígérted, hogy nem ítélsz el, én viszont elítéltelek téged.
– Te se haragudj, Hetyke! Sajnálom, hogy annyi elítélni való van a múltamban. Nézzünk inkább előre, oké?
– Oké, én is ezt szeretném.
– Jól van. Most húzzunk innen a fenébe, mielőtt miattam megint letartóztatnak. Gyere, repülj velem, szépségem! – tárta ki a kezét."

"– Ööö… azt hiszem, ég a szalonna.
– Bakker!
Visszarohant a tűzhelyhez, és lehalkította a lángot. A szalonna hangosan sercegni kezdett, aztán nagyot pukkanva forró olajat spriccelt Carter mellkasára.
– Aú! Bassza meg! A rohadt életbe!
– Nadrágot kellene venned, mielőtt a fontosabb testrészeidet is megégeted – vihogtam.
– A fontosabb testrészeimet? – fenyegetett meg a szalonnasütő lapáttal. – A kezemre gondoltál?
– A kezed is nagyon fontos, de nem amiatt aggódtam.
– Talán a szám? Biztos amiatt – mutatott vigyorogva a szájára.
– Az is roppant fontos, főleg, amikor a nyelvedet körbe-körbe forgatod, aztán meg fel-le mozgatod.
A pupillája kitágult, aztán mély, reszelős hangon megszólalt:
– Bejön, mi?"

"– Mi lesz a szalonnával?
– Kit érdekel? Téged fallak fel!"

"Te jó szagú Úristen! Ez a hang! Csak nem… hát lehetséges ez?
A stewardess éppen akkor érkezett meg a zöldalmás martinimmel.
– Elnézést! Nem tudja véletlenül a pilóta keresztnevét?
– Dehogyisnem! – vágta rá a nő, aztán kacsintva előrehajolt. – Volt idő, mikor néha én is sikoltozva ejtettem ki ezt a nevet. De már eljegyeztek, úgyhogy vége – emelte fel a kezét, és meglengette a gyűrűsujján trónoló hatalmas ékkövet. – Egyébként Carter Clynes kapitánynak hívják. Ez az ember új értelmet ad a repülésnek."

"Ez az út eredetileg arról szólt volna, hogy megtaláljam a saját válaszaimat – és mellé esetleg pár csini cipőt –, nem pedig arról, hogy újabb trófea legyek Szabadszerelem kapitány skalpgyűjteményében… bármennyire is szívdöglesztő a pasi."

"– Nagyon el vagy tájolva.
– Kár, mert azt mondják, baromi ügyes a kezem – tartotta maga elé a kezét vizsgálódóan.
Jókora keze van. Úgy néz ki, mintha kétkezi munkát is végezne vele, amikor épp nem repül.
Basszus!
Muszáj átvennem az irányítást a testem és e fölött a beszélgetés fölött.
– Azt bizony én is hallottam, hogy ügyes… a kezed."

"A csapos visszajött, és egy poharat meg egy marék szalvétát nyújtott át neki.
– Akarod, hogy kijöjjön a folt? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.
Bólintottam, mire felém hajolt. Bizseregni kezdett a bőröm, de aztán forróság helyett hirtelen jéghideg nedvesség öntött el, ami átszivárgott a blúzomon, Trip ugyanis lassan és megfontoltan egyenesen a mellkasomra öntötte a szódavizet.
– Ááá! Mi a… mi a fészkes fenét csinálsz? – hápogtam, és lenéztem a dizájnerblúzomon éktelenkedő nedves foltra.
– Ki akarod venni a foltot, igaz? A szénsavas víz kiveszi. Csak áztatni kell benne egy kicsit.
– Nem is volt akkora a folt. Most csurom vizes lett a blúzom!
– Ezt nehéz lett volna kihagyni.
– Hozzá sem kellett volna kezdeni!
– Az fele olyan vicces sem lett volna.
Lenéztem a blúzomra. A két mellbimbóm kimeredt a nedves anyagon át.
– Most aztán teljesen átlátszik a blúzom!
– Azt látom, sajnos – sóhajtotta, és le nem vette volna a szemét a mellemről. – Atyaég! Rajtad nincs melltartó?
– Nincs!
Végre felnézett.
– Megkérdezhetem, hogy mit keresel a reptéren melltartó nélkül? – Kényelmesen akartam utazni a repülőn – feleltem a torkomat köszörülve"




Nyereményjáték


Ki ne szeretné a Beatles kultikus dalait? :) A könyvben bizony ezek is szerepet kapnak, Carter ugyanis szeret idézni a dalok szövegeiből, vagy éppen belecsempészni a címeket a beszélgetésekbe. A mostani játékunk is Carter cuki szokásához kapcsolódik. Minden blogon találtok egy idézetet valamelyik Beatles slágerből, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely dalból származik az idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


"He wear no shoe shine
He got toe jam football
He got monkey finger
He shoot Coca-Cola
He say I know you, you know me
One thing I can tell you is you got to be free
Come together right now over me"




Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Sorok Között
04/16 Deszy könyvajánlója
04/18 Angelika blogja
04/20 Sorok Között - A borítómodell
04/23 Dreamworld - Idézetek
04/25 CBooks