Karády Anna - A füredi lány

 

Karády Anna: A füredi lány

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635700295
Oldalszám: 448 oldal

Fülszöveg:

Szerelem ​téren és időn át…
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.
A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.
Vajon a két világot összekötheti a szerelem?
Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni

Saját véleményem:

Karády Anna nevével és művével az instagramon találkoztam először, ahol egyből megragadott a kötet gyönyörűséges belső borítója. Akkoriban azonban sikeresen elnyomtam magamban a vágyat, hogy rögvest rohanjak a legközelebbi könyvesboltba és beszerezzem, de A füredi lány nem hagyott, úton-útfélen belebotlottam, ismerősök és ismeretlenek ajánlgatták tucatszámra. A szélsőséges vélemények dacára mégis beadtam a derekam, s mindennemű félelmemet sutba hajítva fejest ugrottam Almássy Anna évszázadokon átívelő történetébe.

"Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul."

Anna, a kötet hősnője, egy véletlen balesetnek köszönhetően belepottyan a Balaton melletti patakba, s mikor már azt hinné, elérkezett a vég, hirtelen fogódzót talál... Csakhogy az őt körbeölelő táj egyáltalán nem tűnik ismerősnek számára, mint ahogyan a kor sem. Végül egy helybéli asszony, Katica veszi pártfogásába, s együtt hamar kiderítik, hogy a lány minden észérvnek ellentmondva, visszautazott az Úr 1763. esztendejébe. Döbbenete ellenére Anna kénytelen gyorsan alkalmazkodni, s a furcsa, ám jószívű Katica gondjaira bízni magát, aki egyszer már találkozott egy hozzáfogható, időutazó lánnyal, aki ugyancsak egy napforduló idején érkezett. Ezt hallva Anna elhatározza, hogy a téli napfordulókor megpróbál visszajutni jelenünkbe, ám addig is megtanul úgy élni, mint az akkori emberek. 

Noha az alapszituáció önmagában is érdekesnek nevezhető, Anna beilleszkedése a 18. századba, s a kor eszméinek elfogadása még ennél is több izgalommal kecsegtet. A felvilágosult, modern szemléleteket valló lánynak meg kell tanulnia, miként húzódjon háttérbe, nehogy lelepleződjék, s máglyahalálra ítéljék boszorkányság vádjával, miközben olyan alapvető dolgok hiányával is szembe kell néznie, mint a különféle fertőzések lehetősége, a higiénia hiánya, vagy a könyvek iránti rajongásának elnyomása. 

A regény első harmada Anna beilleszkedésére fókuszál, általa megismerhetjük a korabeli balatoni vidéket, megtapasztalhatjuk, milyen sorsa volt a nőknek, hogyan bántak a szegényekkel, miként éltek a kor emberei, mivel keresték mindennapi betevőjüket, vagy, hogy milyen szokások uralkodtak a nemesi családok köreiben. Karády Anna lenyűgöző alapossággal kalauzol végig bennünket ezen az évszázadokon átívelő kalandon, s olyan részletességgel festi le az akkori emberek életét és az őket körbevevő világot, hogy az olvasó már-már úgy érzi, mintha ő maga is időutazó lenne. 

Néha ugyan egy picikét soknak, elnyújtottnak éreztem ezt a részt, ám a rengeteg ismeretanyag (amit szivacsként szívtam magamba), valamint a szerző gördülékeny stílusa, és az Annát pártfogásba vevő család bőségesen kárpótolt mindenért. Szerettem a füvesasszony és Anna kapcsolatáról olvasni, látni, hogyan teltek egy balatonparti munkáscsalád napjai, akik gyógyfürdőt üzemeltettek, s megtapasztalni, miben volt más, vagy éppen miben egyezett az akkori fiatalság és a mai. 

"(…) amelyik férfi igazán szereti a feleségét, sosem faggatja olyanról, amelyről az hazudni kényszerülne…"

Oroszy Mihály felbukkanásával, és a nyár múlásával azonban Anna élete is új fordulatot vesz, új helyre kerül, ahol rengeteg új impulzus éri. Mind közül a legkarakteresebb talán maga Mihály, a nőcsábász nemes, aki jócskán megdobogtatja a lány szívét. Minden észérv ellenére fellobban köztük a szikra. A kérdés csak az, lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, amit évszázadok és társadalmi különbségek választanak el? Egyáltalán, szabad-e beleavatkoznunk a múltba, és teret engednünk érzéseinknek, miközben a vég egyre gyorsabban közelít?

Anna és Mihály kapcsolata nagyon finom, érzéki, hűen ábrázolja a kor szellemiségét, miközben belecsempészi a jelen féktelenségét is. Én a magam részéről nagyon szerettem az évődéseiket, azt, ahogyan Mihály reagált a lány pimaszságára és műveltségére, vagy ahogyan Anna kezelte az érzéseit. Az egész roppant szerethető volt.

Mindent egybevetve örülök, hogy végül mégis adtam egy esélyt ennek a könyvnek, s magam tapasztaltam meg, milyen is a magyar időutazás. A füredi lány hiánypótló történet. Végre egy regény, ami a magyarság múltjával foglalkozik! Méghozzá nem is akárhogyan... Karády Anna érezhetően elmélyedt a témában, s olyan gondos odafigyeléssel és alapossággal keltette életre a tizennyolcadik századi balatoni világot, amihez foghatóval ezidáig még nem találkoztam. 

Karády Anna regényét azoknak ajánlom, akik szeretik a hosszú leírásokkal teletűzdelt, lassabb tempójú, ámde annál érdekfeszítőbb történeteket, melyekben az emberi sorsok épp olyan hangsúlyosak, mint a romantika. A füredi lány lassan csordogáló, kissé lírai hangvételű mű, olyan, akárcsak a korabeli világ: nem lehet átrobogni rajta, hagyni kell, hogy minden sejtünket átjárja, kényeztesse és beburkolja a szívünket.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Katica, Anna

Kedvenc jelenet: Katica és Anna beszélgetéseit nagyon szerettem, akárcsak Mihály felolvasását

Negatívum: lassú felvezetés, illetve néhány dolog a végéről

Borító: 5/5
Sorozat: A füredi lány #1

Megtetszett? Vidd haza!

Bosnyák Viktória - Elképesztő!

Mit szólnátok hozzá, ha a nyári szünet közepén egy rejtélyes alapítványtól meghívót kapnátok egy különleges táborba? Ha már a tábor helyszínét is egy rejtvény megfejtésével kellene megtalálnotok?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári - a népszerű Tündérboszorkány-trilógia főszereplői - pont egy ilyen meghívót kapnak és ezzel életük egyik legkülönlegesebb kalandja kezdődik el. A Blogturné Klub három bloggere is részt vett ebben a hihetetlen kalandban és megosztja veletek a véleményét róla. Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak plusz információt tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is három példányt a Kolibri Kiadó felajánlásában!

Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450082
Oldalszám: 216 oldal
Illusztrálta: Bernát Barbara

Fülszöveg:

Elképesztő ​​álmai mindenkinek vannak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz?
Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?
De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.

Saját véleményem:

Az Apolló Akadémia első kötete elképesztő! De tényleg. Sokáig kerülgettem, azt latolgatva, olvassam-e vagy se, mert bár a fülszövegben volt valami kecsegtető és izgalmas, mégsem éreztem elsöprő vágyat iránta... mígnem bele nem botlottam néhány képbe a belső illusztrációk közül. Ha ennél is pontosabb akarnék lenni, azt mondanám, egészen pontosan egy bizonyos rajz volt az, ami pontot tett a lamentálásom végére.
Most így, az egész könyv - tartalom és illusztrációk - ismeretében, önmagamat ismételve azt tudom mondani, hogy amit Bosnyák Viktória és Bernát Barbara együtt alkotott, az elképesztő! Nem találkoztam még olyan kötettel, amiben az ábrák és a történet ennyire szerves és kiegészítő részei lettek volna egymásnak, mintha egyik sem létezhetne a másik nélkül. Érthetőbben fogalmazva imádtam, hogy a fiatalabb olvasók számára, a monoton(abb) szöveget megtörendő rajzok nem csak úgy ott voltak, egy-egy jelenetet vizuálisan is megjelenítve, hanem furfangos módon beleépültek, mintha az egyik szereplő - Dénes - képregényvázlatai lettek volna.

A történet szereplői (melyek közül többen is ismerősek lehetnek azok számára, akik olvasták a Tündérboszorkány trilógiát vagy annak bármely részét) mind első, középiskolai/gimnáziumi évük előtt álló diákok, akik a nyári szünet közepén meghívót kapnak egy rejtélyes táborba, melyet rengeteg kérdőjel és talány övez. Rögtön első furcsaságként, sejtelmes versike alapján nekik kell megfejteniük a tábor helyszínét, amit most nem lepleznék le, legyen elég annyi, hogy egy közismert budapesti létesítmény.
A táborozás első napján viszont nem sok minden derül ki a programról, azt leszámítva, hogy a gyerekek kedvükre lubickolhatnak, amikor akarnak, vezetőjük egy különös, latin szavakat előnyben részesítő férfi, és hogy - mily' szörnyűség! - ha részt akarnak venni az egyheti üdülésen, le kell mondaniuk a modern technika mindenféle vívmányáról, a facebookkal, telefonnal és társaikkal egyetemben.  Mindezek tudatában akad olyan, aki távozik, ám Jóhegyi Laci, a Lengyel ikrek - Sári és Dóri -, illetve sokan mások maradnak.
Ezen a ponton én már égtem a vágytól, hogy történjen valami, hulljon le a lepel a tábor lényegéről, de az a helyzet, hogy hiába vártam és vártam, mondhatni a kötet legvégéig nem tértünk a tárgyra... ellenben átéltünk rengeteg izgalmas kalandot, melyek kezdetben jó átlagdiákhoz híven unalmasnak, eseménytelennek tűntek, egészen addig, míg a fantázia szárnyra nem kapott. Kis hőseinket ugyanis nem máshova cipelik, mint a Nemzeti Galériába, hogy naphosszat bámulják a festményeket. Nem hangzik valami izgalmasnak, ugye? Elsőre én is lemondó sóhajjal huppantam le a hatfősre verbuválódott gyerekcsapat mellé, hogy végigasszisztáljam, miként bámulják órákon át ugyanazt a képet. A dolgot még inkább súlyosbította, hogy bár imádom a múzeumokat, élek-halok értük, a festmények valahogy - ciki vagy sem - hidegen hagynak. Szépnek szépek, de egyetlen iskolai kiránduláson sem sikerült ámuldozva, percekig szemlélnem, elemezgetnem őket.
Szóval miközben épp letargiába készültem süppedni, történt valami, ami mindent a feje tetejére állított. Olyannyira, hogy minden percben, amikor Sáriék nem a Galériában voltak, azt kívántam, siessenek vissza oda. Bosnyák Viktória olyan lehengerlően és eszméletlenül fantasztikus húzással állt elő, ami nem csupán újdonság a regények világában, de izgalmas, rejtélyes, kiszámíthatatlan, és nem utolsó sorban felcsigázó is! Komolyan mondom, én, akit hidegen hagytak a festmények, jelenleg mindennél nagyobb késztetést érzek aziránt, hogy elbuszozzak, metrózzak a Nemzeti Galériáig és bejárjam, megszemlélve a kigyűjtögetett képeket.
Elismeréssel adózom a szerző és ötlete előtt! Ha engem, 24 éves fejjel sikerült beszippantania, függővé tennie, és megváltoztatnia vaskalapos nézeteimet a művészetek ezen ágával szemben (ami azért is nagy szó, mert a műv.töris tanáraim minden suliban a kedvenceim voltak, de még így is kudarcot vallottak), akkor a fiatalabb, 12-16 éves korosztályt egyszerre neveli kultúrára, tanítja meg számukra, miként engedjék szabadjára fantáziájukat, és keveri szédületes kalandokba. Az Elképesztő! szórakozva tanítja és teszi a kultúrával szemben nyitottabbá olvasóját. 
(És ha netán ezt most olvasná egy rajz- vagy művészettörténelem tanár, akkor azt üzenem innen, a monitor másik oldaláról, hogy ajánlja a diákjainak olvasásra, még azelőtt, hogy belelapoznának a tankönyvbe.)

Picit elkalandoztam, pedig bőven van még szerethető pontja a történetnek. Például a fővárosi helyszínek, melyek elsősorban a budapesti, vagy Budapestet ismerő olvasók számára szívet melengető hangulati kellékként köszönnek vissza, és teszik még átélhetőbbé, valóságosabbá az olvasottakat.
Vagy hogy jelentősebb vizekre evezzünk, a szereplők és kapcsolati rendszerük is nagyon aranyos, vicces, ráadásul egy könnyen emészthető, ámde édes romantikus szálat is életre keltenek - bár ha tippelnem kéne, a későbbiekben lesz itt még több is.
Sári, Dénes, Dóri, Eszter, Yvett és Laci mind-mind nagyon mai, élő karakterek, tulajdonságaikban és stílusukban pedig tökéletesen hozzák korosztályuk sajátosságait, miközben azért érezhető a néhányuk által közvetített, nem minden esetben a mai trendeknek megfelelő üzenet. Leginkább a két-két lánypár között figyelhető meg ez a személyiségbeli ellentét.
(Mellékesen, saját mentalitásomból adódóan, hozzám Sári és Dóri került közelebb- közülük is inkább az egyszerű, barátságos Sári.)

Maga a cselekmény, legyen szó akcióról vagy hétköznapi dolgokról, mozgalmas, mindig pörögnek az események, és ha éppen nem valami jó kis kalandba csöppennek a srácok, akkor a humor, nyomozás vagy a romantika vonalat erősítik, épp olyan és annyi minőségben és mennyiségben, hogy az fiúk és lányok számára egyaránt elfogadható és élvezhető legyen. És mivel fentebb nem tettem, itt elárulom, az Elképesztő! nyugodtan olvasható akkor is, ha nem ismerjük a Tündérboszorkány sorozatot, még úgy is, hogy vannak visszaköszönő karakterek és poénok. 

De nem is szaporítom tovább a szót, olvassátok el! Elképesztő könyv, elképesztő ötlettel és megvalósítással, mind külső-mind belső szempontjából. Engem teljesen elvarázsolt, megdöbbentett, és kimozdított a komfortzónámból. Egyetlen baja van... oké, igazából kettő: 1) Nem kaptam meghívót a táborba. 2) Nincs a kezemben a folytatása. Azután a csavaros és függővéges le(nem)zárás után már a tegnapi megjelenés is késő.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Sári, Dénes, Klott Gatya

Kedvenc jelenet: a piktoportálások

Negatívum: nem kaptam meghívót ebbe a táborba

Borító: 5/5

Festmények

Az Elképesztőben számos festmény található, ezek többségét összegyűjtöttem egy pinterest táblára, de fontos, hogy csak akkor nézzétek meg őket, ha nem szeretnétek, hogy olvasás közben meglepetésként hassanak. Ellenkező esetben a könyv befejeztével térjetek vissza, és tekintsétek meg őket eredetiben is. :)

Nyereményjáték

A történetben fontos szerepet játszik a Magyar Nemzeti Galéria és morzézás is, így a játékunk is ehhez kapcsolódik.
Mind a három állomáson egy, a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető, híres, magyar festő által készített festmény nevét írtuk le a Morze-abc betűivel. Próbáljátok megfejteni a festmény nevét, de nekünk nem erre lesz szükségünk, hanem a festője nevére.
Segítségként a Morze-abc-t mellékeljük.
A rafflecopter megfelelő mezőibe így három, magyar festő nevét várjuk.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

....|---|-.|..-.|---|--.|.-..|.-|.-..|.--.-|...

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/22 Kelly Lupi olvas

07/23 Deszy könyvajánlója

07/24 Dreamworld

Kleinheincz Csilla - Ólomerdő

Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak, mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat suttogott…
Isten hozott az Ólomerdőben!Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát! 

Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!