Rainbow Rowell - Fangirl

Idén ősszel is egy újabb Rainbow Rowell regényt, mégpedig a Fangirlt hozza el magyarul az olvasóknak a Scolar Kiadó.

2015.november 3-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rainbow Rowell:Fangirl

Kiadó: Scolar Kiadó
ISBN: 9789632445847
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk kilépett az életükből, és elhagyta a családot.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath tesója nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket az egyetemre, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Ettől fogva Cathnek egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy fura szobatársa, akinek a fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy szuper helyes évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?

Saját véleményem:

Kezdhetném a véleményemet azzal, hogy az Eleanor és Park óta Rainbow Rowell fan lettem, és emiatt muszáj volt elolvasnom a Fangirlt, de az nem lenne igaz. A rengeteg pozitív vélemény, és a HP fanfic téma volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet, még jóval az Eleanor & Park magyar megjelenése előtt. Ami azért nagyon érdekes, mert jómagam nem vagyok HP fan. Láttam a filmeket, olvastam az első két részt, értem, mit szeretnek benne - de véleményem szerint ehhez az univerzumhoz is nagyon sokat tettek a rajongók, a filmek, és a sok egyéb extra; nélkülük nem biztos, hogy az lenne, ami (kövekkel csak óvatosan dobáljatok meg), de tapasztalatból tudom, hogy csak az ismerhet ennyire egy világot, aki vele vagy benne él (természetesen mindez bármely fandomra ráhúzható). Hogy akkor mégis miért foglalkoztatott ennyire a Fangirl? Nem tudom, ne kérdezzétek. Valószínűleg benne van az is, hogy én is voltam (és még mindig vagyok) fangirl. Az érzés pedig legyen szó bármelyik fandomról, ugyanaz. 

"– Miért írunk szépprózát? – kérdezte Piper tanárnő.
Cath lenézett a füzetére.
Hogy eltűnjünk."

A Fangirlről magában ötvözi mindazt, amit az írónő másik könyvében is szerettem. Jó néha az élet bizonyos kiragadott szakaszairól olvasni, melyekben nincsenek mindent megváltoztató titkok, fordulatok, szédítő kalandok, vagy gonosz antihősök. Az élet is kellő bonyodalmat és nehézséget tartogat mindannyiunk számára, amik bár nem öltenek sárkányformát, legtöbbször mégis nehezebb legyőzni őket. Nincs ez másként itt sem. Ám a dolog igazi pikantériája, hogy Rainbow Rowell ezúttal is teljesen hétköznapi karakterekkel dolgozott. Cath és Levi totál átlagos tinik, egyikük sem címlapmodell, helyes, nádszál, izompacsirta, vagy szoborarcú; szimplán olyanok, mint Te vagy én.

Cath valóban olyan hősnő, akivel a könyvmolyok zöme könnyen tud azonosulni. Ő tényleg olyan, mint mi. Hiába csöppen bele a főiskolai és kollégiumi életbe, totál hidegen hagyja a féktelen bulizás, piálás és pasizás lehetősége. Az a fajta lány, aki sokkal szívesebben kuckózik be valahova egymagában, ölében a laptopjával, hogy pötyöghesse saját történetét (ebben az esetben fanficét), vagy hogy elolvasson egy könyvet. Mindez pedig antiszocializmusában tetőzik. Nehezen ismerkedik, kissé félénk, nem igazán nyit a világ felé, már-már görcsösen ragaszkodik az ismerthez.
Valószínűleg elcsépelten hangzik, de tényleg magamra ismertem benne, így teljes mértékben átéreztem, és megértettem a viselkedését, akárcsak az íráshoz való hozzáállását - és ez adta azt a bizonyos plusz, megmagyarázhatatlan fűszert, ami miatt nehezen tudtam letenni a könyvet.

Aki írt már saját (fiók)regényt, novellát, fanfictiont, az teljes mértékben otthon érezheti magát ennek a könyvnek az olvasása közben. Cath által az írónő hitelesen közvetíti azon folyamatokat, melyek az alkotóban kavarognak.
Konkrétan a fanficion témájához érdemben sajnos nem tudok hozzászólni, mivel meglepő módon nem olvastam ilyeneket, és én is csak két rövidke árnyvadászos szösszenetet írtam. Ami pedig a Harry Potter dolgot illeti... nos, valószínűleg azon a vonalon sem én vagyok a mérvadó, mert ugyan a főbb dolgokat felismertem, de szégyen és gyalázat, ha nem keresek rá, nem jövök rá, hogy ez egy Harry - Draco slash lesz, nem pedig Harry és 180 fokos fordulatot vevő Ron. Oké, oké, tudom, fájdalmas hiányosságokkal küzdök, mentségemre legyen mondva, még az 50. oldal előtt helyreigazítottam magam. Ám mindez nem változtat a tényen, hogy a kedvenc részeim mégis azok a regény- és fancfiction részletek voltak, amik az egyes fejezetek elején feltűntek. Nem mondhatni rájuk, hogy könyv a könyvben jellegű a felépítésük, de annyira jó kis szösszenetek, hogy komoly vágyat éreztem aziránt, hogy teljes egészében is olvashassam őket.

Mint fentebb említettem, a Fangirlben nincsenek drámai fordulatok, csak az élet van, melynek ebben az esetben szerves részét képezi(k):
- az egyes tanórák, melyeken Cath szépírás irányvonalát tekintve nagyon is érdekes, írással és műfajokkal kapcsolatos kérdéseket boncolgatunk.
- a család, ahol hősnőnk ikertestvére az új élethelyzetben szeretne kiszakadni a megszokottból, és új dolgokat kipróbálni, ami által megeshet, hogy elszalad vele a ló.
- az elválás, mert hát a kollégiumi élet azzal jár, hogy a lánynak el kell távolodnia az otthon- és a család melegétől - melyen az sem segít, hogy Cath testvére, akivel azelőtt mindent együtt csináltak, most drasztikusan elsodródik mellőle már a kezdet kezdetén.
- Cath morcos szobatársának letörhetetlenül optimista pasija/barátja, Levi.

"– Pedig csak egy srác – mondta Reagan. – Persze, hogy különbözik tőled. Olyan srácot sose találsz, aki olyan, mint te, főleg azért, mert az a srác sose teszi ki a lábát a kollégiumi szobájából…"

És ezzel meg is érkeztünk az elmaradhatatlan romantikus szálhoz.
Levi egy nyúlánk, keszekusza kinézetű srác, aki annak ellenére, hogy nem egy adonisz, mégis potenciális álompasi jelölt. Róla tényleg elhihető, hogy szembejön veled a suliban/utcán/bárhol. Legfőbb ismertetőjegye a lényéből fakadó állandó vidámság. Igazi optimista jellem. Állandóan kérdez, segít, viccel, és konkrétan levakarhatatlan. De az ember lánya nem is nagyon akarja, hogy lekopjon. Olyan, mint a regény személyes Napja - szeretnél a sugaraiban sütkérezni.
Mindezen erényei mellett pedig ideális társ Cath számára. Tökéletesen ellensúlyozza a lány zárkózottságát. Egyszóval aranyos páros.

Összességében tehát a Fangirl nekem sokkal jobban bejött, mint az Eleanor & Park. Nyitottam, vidámabb, gördülékenyebb. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Harry Pottert, a fanfiction világot, vagy lételeme az írás. De ha csak egy olyan hétköznapi, aranyos regényre vágytok, ami az életről és rólunk, emberekről szól, akkor ez az egyik lehető legtökéletesebb választás.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Cath, Levi

Kedvenc jelenet: a közös olvasások

Negatívum: picit lassú kezdés

Borító: 5/4

Fanartok

Nyereményjáték

Mostani játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictionnek is beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve ki a szerzője az ihletet adó műnek. 

Például az “Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane Austen: Büszkeség és balítélet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet

"– Nos… nekünk meg van egy csomó olyasmink itt Eufráziában, ami százszor jobb, mint a tieid.
– Mint például? A bili? A szolgák? A bubópestis? Mondj egy olyan dolgot a te idődből, ami jobb, mint a miénk!
– A szerelem! – zokogja. – Egymás tisztelete. Az én időmben nem csókoltak meg emberek másokat anélkül, hogy ne lettek volna szerelmesek az illetőbe, és ne akarták volna elvenni feleségül. … Az én időmben tisztelték a hölgyeket!"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/03 Angelika blogja

11/05 Tekla könyvei

11/07 MFKata gondolatai

11/09 Bibliotheca Fummie

11/11 Zakkant olvas

11/13 Deszy könyvajánlója

11/15 Kelly & Lupi olvas

11/17 CBooks
11/19 Dreamworld

Rachel Hartman - Seraphina

A Scolar Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub 5 bloggere egy különleges retro turnéra invitálja olvasóit, melynek témája Rachel Hartman debütáló regénye a Seraphina. 2015. március 9-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét, valamint olvashattok érdekességeket a Seraphina-val kapcsolatban, illetve nem maradhat el a nyereményjáték sem!
Tartsatok velünk!

Rachel Hartman: Seraphina

Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632444482
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Képes egyetlen lány egyesíteni két világot?
A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.
A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.

Saját véleményem:

Seraphinának fiatal kora ellenére sikerül megszereznie álmai munkáját, amikor megkapja a segédi posztot az udvari zeneszerző mellett - hisz ezáltal legalább szenvedélye közelében lehet.

A tizenhat éves lány rendkívül tehetséges zenész, ám édesapja kérésének megfelelően, nyíltan nem engedhet teret művészi énjének. Így ahelyett, hogy a kórus tagjaként csillogtatná meg tudását, a zsémbes zeneszerző által rá kijelölt feladatokat kénytelen elvégezni, illetve az ő feladatai közé tartozik még a hercegnő okítása is.

Csakhogy minden mozdulatára oda kell figyelnie, nehogy kitudódjanak súlyos titkai, melyek egész addigi életét meghatározták, és melyek napvilágra kerülése végzetes körülményekkel járna rá és családjára nézve...
Rejtőzködésére fokozottan oda kell figyelnie, amikor a negyedik évtizednyi békekötés évfordulója előtt, sárkányokra jellemző módon meggyilkolják a királyt, és az egyébként is illékony béke, méginkább megtörni látszik az emberek és sárkányok népe között. Főként, hogy a nyomozást nem más, mint az éles szemű Lucian Kiggs, vezeti. És, hogy Seraphinának mennyire sikerül meghúzódnia a háttérben? De talán ennél is fontosabb kérdés: Seraphinának sikerül elfogadnia önmagát?

A történet elején rögtön az események sűrűjébe csöppenünk. A királyi udvar gyászolja brutálisan meggyilkolt királyát, miközben minden jel arra utal, hogy sárkányok tették ezt a szörnyűséget. Ráadásul mindez az emberek és sárkányok közti békekötés negyvenedik évfordulóját megelőző napokban történik, így a helyzet mégjobban kiéleződik. A goreddi királyságban ennek következtében meglehetősen forrongó hangulat alakul ki, s a két faj látszólagos békéje szétfoszlani látszik, mindenki az alkalmat keresi, mikor köthet bele a másikba.  Főhősnőnk pedig a búcsúztatási ceremónia után sikeresen belefut egy saarantras - porphyriai nyelven sárkányt jelent emberi alakban - bántalmazásába, s ha ekkor még csak látszólag is, de megalapozza szerepét a konfliktusban.

Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy egy ütemes nyitással van dolgunk, holott mégsem. Nagyon lassan indul be a sztori. Hosszú-hosszú oldalakon át nem igazán történik semmi.
Körülbelül a könyv negyedénél járhattam, amikor elkezdtem pánikolni, hogy nem látom, merre szeretnénk haladni. Volt néhány morzsánk, de annyi.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy untam volna, mert nem, és ez az írónő által kreált világnak volt köszönhető, amit úgy imádtam, ahogy volt.
Rendkívül jól és alaposan kidolgozott világgal van dolgunk, aminek minden pici eleme, előre, gondosan meg lett tervezve - értve ezalatt a valós és fantasy részt.
A Seraphinában sárkányok, emberek és egyéb félszerzetek élnek együtt, immár közel negyven éve békében. Ám ez a szövetség, inkább amolyan kényszermegoldás mind a két fél részéről. A sárkányok ugyanúgy megvetik az embereket, mint azok őket. Csak és kizárólag egyvalamiben értenek egyet, a kettejük keverékéből létrejött ivadékok gyűlöletében. Na, és vajon mi is lehetne a mi drága hősnőnk? Naná, hogy Ityasaar, vagyis félsárkány.

Seraphina élete jelentős részét úgy élte le, hogy a háttérbe kellet húzódnia, amit egészen addig nem is értett, míg rá nem jött mi is ő valójában. Mindössze annyit látott, hogy apja rideg, távolságtartó vele. Ám miután megtudta, hogy ityasar, és testén megjelentek ennek jelei, nem esett kétségbe, hanem megtanulta kezelni és elfogadni helyzetét. S ebben nagy segítségére volt tanítója, a saar Orma - aki egyébként egy fantasztikus figura, rengeteg lehetőséggel.
Ami Seraphinát illeti, ő egy talpraesett, bátor, okos lány, aki ha kell, kezébe veszi a dolgokat, nem rettenve meg semmitől. Hamar belopja magát az olvasó szívébe... De! Seraphinának van egy extra érdekessége, mégpedig az elméjében lévő kert, amit ájulásai során lát.
Nos, bevallom, ezzel sokáig nem tudtam mit kezdeni. Nem illett a történetbe és a világba. És egészen egyszerűen baromi szürreális volt Gyümölcsdenevérekről, és mindenféle lényekről olvasni, akiket menetrendszerűen kellett a lánynak gondoznia, terelgetnie saját mentális világában. Ezeknél a részeknél - főként az elején - a szemöldököm valahol a hajam vonalát verdeste. A végére azért tisztult a kép, de kellett hozzá idő...
Utóbbi jellemző az egész történetre. Sok idő kell, mire minden összeáll a fejünkbe, hisz kapásból rengeteg idegen kifejezést kapunk - amikért én személy szerint rajongok -,  és a társadalom összetétele sem egyszerű: alakváltó sárkányok, csengővel vagy anélkül - attól függően, tanítók, tudósok-e -, kolduló gyíkok, szentek, stb, stb.
Nem is csoda, ha hősnőnk nehezen találja helyét. Egyszerre tartozik mind a kettőbe és egyikbe sem. Egyetlen menedéke a zene - amiből bőven kapunk szép és élvezetes részeket -, de még azt is tiltják tőle. És bár a gyilkosság utáni nyomozás révén kapunk izgalmas cselekményszálat (Lucian Kiggsszel ♥), leheletnyi romantikával fűszerezve, mégis azt mondanám, hogy a regény inkább karakterközpontú. Seraphina önmegtalálása mindent felülír. Megjegyzem minden karakter zseniális! Az én személyes kedvenceim mégis Orma, Seraphina és Lucian lettek.
Szóval, ha szeretnétek egy remek sárkány-alakváltó történetet, gondosan felépített, hangulatos világgal, gyönyörű leírásokkal, és izgalmas nyomozással, aktívan jelenlévő művészettel, cselszövésekkel, akkor ez a Ti könyvetek!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Seraphina, Orma, Lucian

Kedvenc jelenet: amikor és ahogy Seraphina megtudta, hogy mi ő

Negatívum: Seraphina kertje

Borító: 5/4

Szentek

Szent Capiti: a tudósok női védőszentje, a fejét tálon hordozza

Szent Clare: a jó ítélőképességűek női védőszentje

Szent Gobnait: a szorgalmasak és az állhatatosak női védőszentje. A jelképe a méh.

Szent Ida: a muzsikusok és az előadók védőszentje

Szent Masha és Szent Daan: a szerelmesek; az emberek gyakran mérgükben kiáltanak hozzájuk, talán mert ez biztonságos - nehéz elképzelni, hogy a romantikus szerelem példaképei bárkire is valóban lesújtsanak

Szent Ogdo: a drakomachia megalapítója; a lovagok és egész Goredd védőszentje

Szent Vitt: a hit bajnoka; le kíván sújtani az emberekre, kiváltképp a hitetlenekre

Szent Willibald: a piacterek és a hírek védőszentje

Nyereményjáték

A Seraphina világában rengeteg idegen szóval, kifejezéssel találkozhatsz. Hogy könnyebben megtanuljátok, hogy mi mit jelent, egy játékra invitálunk titeket. Minden blogon találtok egy leírást, melynek az idegen megfelelője a megfejtés. Természetesen a blogokon a bejegyzésekben segítséget is találtok!
Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

porphyriai szó, a jelentsége "sárkány emberi alakban"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

03/09 MFKata gondolatai - Borítók
03/11 Függővég - Miért pont sárkány?
03/13 Kelly Lupi olvas -
03/15 Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel
03/19 Dreamworld- Szentek

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában

Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.

A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!

Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632445281
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…
„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”

Saját véleményem:

A 16 éves Mary Shelley-nek sikerül megmenekülnie a rendőrök elől, akik elkapták és letartóztatták édesapját. Ám a férfi már jóval a foglyul ejtése előtt felkészítette lányát, miként éljen tovább, ha vele történne valami, továbbá azt is megígértette vele, hogy ha egyedül marad, elutazik San Franciscóba, a nagynénjéhez, Evához.
Mary Shelley így is tesz. Egy táskával, mely édesanyjáé volt, és maszkkal az arcán - ami az influenzajárvány miatt szinte mindenki számára kötelező - felkászálódik a legközelebbi, menekülő családokkal zsúfolt vonatra.

San Franciscóban meglepődve szembesül egykor gyönyörű, nőiességet sugárzó nagynénje új, olajfoltos, izzadtságtól bűzlő, férfias külsejével, és a városban is dúló járvánnyal, melynek áldozataitól hemzsegnek az utcák. Csakhogy mindezek ellenére Mary Shelley szíve mégis hevesebben ver, hisz alig várja, hogy végre többet megtudjon gyerekkori jóbarátjáról és szerelméről, Stephenről, aki mindent hátrahagyva, bevonult a seregbe. És bár a lány pontosan tudja, milyen kockázatokkal jár ez, mégsem hajlandó eljátszani a veszteség gondolatával, még akkor sem, amikor a fiútól már nem érkezik több levél, egészen addig, míg meg nem tudja a lesújtó hírt. Ám ezután az események váratlan fordulatot vesznek, és a szkeptikus Mary Shelley előtt megjelenik Stephen, szellemként.

"Amikor valaki a világ legszörnyűbb borzalmaival néz szembe, akkor vagy összetörik, és megadja magát a rútságnak, vagy megőrzi a legbelsőbb lényegét, és harcol az igazságtalanságok ellen."

Amikor megláttam Cat Winters regényének magyar borítóját, azonnal beleszerettem, és tudtam, éreztem, hogy kell nekem. Egyrészt áradt belőle a fájdalom, másrészt nagyon hátborzongató hangulatot keltett, és bármennyire is félek, mégis imádok rettegni. (Tudom, kezeltessem magam.)

Mivel nagyon ritkán olvasok fülszöveget (helyette inkább megérzésre, trailerekre és véleményekre alapozok), ezért amikor belekezdtem a regénybe, teljesen meglepett, hogy az I. világháború idejébe csöppentem. Be is pánikoltam, hogy tejesszusatyaúristen, most mi lesz velem?, mivel őszintén bevallom, bármennyire is imádom a történelmet, az első és második világháború időszaka finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé, nem mellesleg egy kísértetsztorira számítottam. Ehelyett egyből a reális világ mélyvízében találtam magam: kaotikus hangulatú városok, telezsúfolt vagonok, maszkos, influenza ellen védekező emberek, újonnan besorozott katonák, gyászoló családok, férfimunkát végző nők, és egy árván maradt lány, akinek az édesapját épp most tartóztatták le.
Szerencsére Cat Winters zseniális stílusának és megkapó történetének hála, hamar feloldódtam, és olyannyira sikerült átadnom magam a történet sodrásának, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban faltam a lapokat. Mélyen megérintett Mary Shelley és Stephen karakterének keserédes története.
Úgy vélem, Mary Shelley neve már önmagában is elég érdekességet szolgáltat, hát még a múltja és a jelene! Tetszett, hogy a lány egyszerre felelt meg és mondott ellent híres névrokonának. Míg elhunyt édesanyjához hasonlóan imádta a találmányokat, szeretett kísérletezni, addig Frankestein megalkotójával ellentétben ő két lábbal állt a földön. Nagyon sokáig szkeptikus maradt. Hiába győzködte nagynénje, és hiába készített Stephen utálatos, rosszindulatú bátyja már évek óta szellemfotókat, a lány egészen addig míg saját bőrén meg nem tapasztalta a természetfelettit, mindezt merő szemfényvesztésnek tartotta, és minden esetben, legyen az valós, vagy spirituális, kiállt az elképzelései mellett. Kicsit olyan mai, modern gondolkodású lányként képzeljétek el. Folyamatosan próbált kitörni a kor és az életét beárnyékoló tragédiák közül. Valamilyen szinten a Stephennel való kapcsolata is ezt jelképezte.

Ám a lehangoló háttérvilág, a háború és a betegség okozta szörnyűségek közepette igazi színfoltot jelentett kettejük szerelmének alakulásáról olvasni. Imádtam a levelezéseiket, és a múltbeli visszaemlékezéseiket, valamint későbbi szellemalakos találkozásaikat. Sütött róluk, hogy szívük legmélyéről, őszintén szeretik a másikat, és az egymás elvesztése miatt érzett fájdalmat olvasóként is gyötrelmes volt átélni. Ritka az olyan páros, amelyik ennyire intenzív érzéseket képes kiváltani belőlem.
Ami nagyon tetszett még az a háttérvilág. Az írónőnek bámulatosan sikerült érzékeltetni a háborús állapotokat, a járványveszély jelentette fenyegetettséget, pánikot, valamint a megtört, gyászoló emberek hiszékenységét, és utolsó kapaszkodóit elhunyt szeretteikkel. Gyönyörű és egyben hátborzongatóan valóságos leírásokkal kalauzol végig bennünket, ám ami a természetfelettit illeti, meghagyja olvasójának a döntést, hogy akar-e hinni az egészben, vagy teljes mértékben elzárkózik az egésztől.
Összességében olyanoknak ajánlom leginkább, akiket érdekel, milyen is volt az élet az első világháború ideje alatt, kíváncsiak egy gyönyörű, mégis rettentően szomorú szerelmi történetre, vagy egy kis borzongásra vágynak. Hisz nem maradunk félelmetes, rémisztő jelenetek nélkül. Ahogy a cselekmény halad előre, úgy válik az egész sztori egyre rejtélyesebbé. Cat Winters pedig zseniális módon csepegteti az információmorzsákat, így még véletlenül sem fenyeget minket az a veszély, hogy a szereplők előtt rájövünk a csattanóra.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Mary Shelley & Stephen

Kedvenc jelenet: Shelley és Stephen első csókja

Negatívum: Julius

Borító: 5/4

Az eredeti borító koncepciójáról

A regény eredeti borítójának történetéről Maria T. Middletont, a művészeti direktort faggatták egy interjú során, aki rengeteg kulisszatitkot osztott meg az olvasókkal. A legfontosabb tudnivalókat lentebb, pontokba szedve megtaláljátok. (forrás: thelucky13s.blogspot.com)

1) Miután Maria befejezte a regény olvasását, azonnal tudta, hogy egy olyan szellemfotónak kell szerepelnie a borítón, amihez hasonlóakat Julius is készített. Az első koncepció így nézett ki:

2) Világéletében inspirálóan hatottak rá a filmek és sorozatok címeinek tipográfiája, hiszen a cím és annak kinézete az egyik legelső dolog, amivel az olvasó/néző találkozik, és ez mindenképpen meghatározó élmény.
A Fekete madarak árnyékában esetében az American Horror Story hátborzongató, de mindenképpen figyelemfelkeltő betűtípusa volt az egyik, ami mintául szolgált számára.

3) Maria részt vett a borító modell castingjában, és Olive, a végső változaton szereplő lány volt az első választása. Amikor meglátta, tudta, hogy ő lesz a tökéletes Mary Shelley Black. Abszolút illett rá Shell leírása.
Olive-val egyébként öröm volt együtt dolgozni. A fotózás több óráig tartott, és ezalatt a lánynak végig egy kényelmetlen karosszékben kellett ülnie és pózolnia - ami lássuk be, nem könnyű feladat. Ám Olive olyan lelkes volt, hogy még saját ruhákat (ami egykor az édesanyjáé volt), és fekete körömlakkot is vitt magával.
Mindemellett Olive kinézeténél (haj, smink, ruha) jelentős szempont volt, hogy egyrészt megfeleljen egy 1918-ban élő tinédzserének, másrészt a mai, modern olvasókat is megragadja.

4) A fotós szerepére egy olyan különleges stílusú fényképészt kerestek, aki képes hűen visszaadni a szellemfotókat. Maria kételkedett benne, hogy találnak ilyet, de aztán a kreatív igazgató beajánlotta nekik Symon Chowt, akivel korábban már dolgozott, és miután Maria megnyitotta Symon honlapját, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy ő lesz az igazi. "Symon tökéletes stílussal rendelkezik, lenyűgözően kombinálja a viktoriánus furcsaságokat és a kísérteties szépséget."
Miután átbeszélték az elképzeléseiket, annyira szinkronba kerültek, hogy Symon már egy 1920-as aviátor szemüveggel a kezében, és egy pár bőrlakkcipővel (ami látható is Olive lábán) várta őket a stúdióban...

5) A fotózás során segítségükre volt egy lepedővel leterített barát is, aki néhány órán keresztül a szellem szerepét töltötte be.

6) A fotózás ideje alatt Olive kétszer öltözött át, és közel száz-száz kép készült mind a két esetben, így a választás egyáltalán nem volt könnyű. Ám a végső döntés során olyan tényezőket vettek figyelembe, mint Olive arckifejezése, -testbeszéde, a szék beállítási szöge, a megvilágítás, és a szellemalak pozíciója. Maria azt szerette volna, hogy Olive úgy nézzen ki, mintha abban a pillanatban jött volna rá, hogy valaki vagy valami áll mellette. Mintha felállna a szőr a hátán, és ugrani készülne, hogy elhagyja a széket.

Végső borító:

Nyereményjáték

A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.

A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!
Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.

Mai anagrammánk megfejtéséhez akár asztalt is táncoltathattok:

aszpirin szász testi

a Rafflecopter giveaway

Nézz be a turné többi állomására is

10/01 Zakkant olvas - Szellemfotózás
10/03 Deszy könyvajánlója - Interjú
10/06 Always Love a Wild Book - Történelem
10/09 Könyvszeretet - Spanyolnátha
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld - Az eredeti borítóról
10/15 Nem harap a...

Rainbow Rowell - Eleanor és Park

A Scolar Kiadó jelenteti meg október 9-én Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyvét, mely a külföldi debütálása óta eltelt másfél év alatt számos díjat besöpört, többek között első lett a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction kategóriában, ugyanezt elérte az Amazon éves összesítésén is. Fiatalok százezreinek lett a kedvence ez a történet, melyet most 12 állomáson keresztül mutatunk be a blogturné keretein belül. Érdemes követni a turnét, a játék könnyű lesz, megnyerhetitek a Scolar Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632445359
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.

Saját véleményem:

A 16 éves, félig ázsiai származású Park hétköznap reggelei mindig ugyanúgy indulnak. Felül az iskolabuszra, és megpróbál láthatatlanná válni abban a reményben, hogy társai békén hagyják. Ám egy napon megjelenik egy ismeretlen, kissé duci, szeplős, göndör, vöröshajú lány, furcsa öltözékben. 

Miután senki nem hajlandó helyet adni Eleanornak, Park kénytelen-kelletlen ráförmed, és bentebb húzódik, hogy a lány leülhessen. És ez minden reggel és délután így zajlik. Eleanor lehuppan Park mellé, és feltűnés nélkül olvassa a fiú kezében lévő képregényeket, egészen addig, míg a megállóhoz nem érkeznek. 

Park egy idő után megelégeli a leskelődést, és inkább odaadja Eleanornak a képregényeket, aki szó nélkül elveszi, majd másnap sértetlenül visszaviszi. 

Ez a szavak nélküli furcsa szokás lassan tovább bimbózik, és a két fiatal azon kapja magát, hogy beszélgetésbe elegyednek, egymás kedvenc zenéit hallgatják, kibeszélik a képregényeket, és egyre többet éreznek a másik iránt. Kezdeti ellenséges kapcsolatuk átfordul egy mély, és rendkívül őszinte, igaz kapcsolatba, amiben nincsenek üres szavak, vagy elcsépelt bókok.

„– Nem tetszel nekem, Park – mondta Eleanor, és egy pillanatra ez úgy hangzott, mintha komolyan is gondolná. – Azt… – a hangja majdnem eltűnt – hiszem, én érted élek”

Rainbow Rowell történeteire egyrészt rettentő kíváncsi voltam, hisz rengeteg ismerősöm dicsérte és istenítette, másrészt viszont bevallom, gyarló - és ez esetben sekélyes - ember módjára, valahogy a külföldi borító miatt idegenkedtem is tőle. Nem szólított meg. Ennek dacára, amikor megláttam, hogy a Scolar kiadó jóvoltából nálunk is megjelenik, abszolút nem volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell. Most pedig bátran mondhatom, hogy a borító pont olyan, mint Eleaonor és Park. Más, mint a tucat, egyszerre rí ki és bújik meg a többi között, továbbá végtelenül egyszerű, mégis sokatmondó. 

Maga a történet viszonylag lassabb lefolyású. Az Eleonor és Park közötti kapcsolat hosszasan bontakozik ki, ám annál gyönyörűbb ívet ír le. A kezdeti undokoskodás idővel, a képregény kölcsönadásával félénk, tapogatózó ismertséggé, majd barátsággá szelídül, onnantól kezdve pedig komolyabb, intimebb érzések ütik fel a fejüket. Csodálatos illusztrálása az első szerelemnek. 

Ám pont emiatt, miután elült a képregény és kazetta kölcsönadásos dolog varázsa, kicsit unalmasnak éreztem a sztori elejét. Vontatottá vált a reggeli, délutáni buszozás, csere, suli dolog. Sokkal jobban izgatott Eleanor családja. Merthogy nem csak két különc fiatal találkozásáról szól ez a történet... annál sokkal keményebb kérdések húzódnak meg a háttérben, amiktől hiába borzongtam minden alkalommal, mégis szívesen olvastam volna róla többet.

Eleanor édesanyja a válása után nem sokkal összejött a zűrös életű Richie-vel, aki mellett a család (Eleanor, a testvérei és édesanyjuk) élete hamarosan teljesen megváltozott. Az illegális élvezeteknek hódoló alkoholista férfi elüldözte otthonról Eleanort, aki csak egy év elteltével költözik vissza anyjához. Csakhogy ezalatt az idő alatt a helyzet egyáltalán nem javult... Sőt! Eleanor testvéreivel egy szobán osztozik, félve tud csak megfürdeni, alig vannak ruhái - és azok is legfőképp férfiruhák -, nincs fogkeféje, és retteg az őrült Richie-től, aki mindenbe beleköt. Persze ez még közel sem minden, de nem akarok spoilerezni.

"Ha nem tudod megmenteni a saját életedet, akkor érdemes egyáltalán a megmentésre?"

Eleanor forradalmi karakter. Végre egy olyan lány, aki a legapróbb mértékben sem tökéletes. Rengeteg hibája van. Ráadásul - aminek nagyon örültem - van még valami, ami olyan ritka a YA regények világában, mint a fehér holló, mégpedig a túlsúlya.

Rainbow Rowellnek gigantikus pluszpont azért, hogy be merte vállalni, hogy egy ilyen hősnővel operáljon, hisz a molettebb emberek sokakból váltanak ki ellenszenves érzéseket, rengetegen idegenkednek tőlük, főleg ha az illető lány. És ahogy a könyv is alátámasztja, az ilyen személyeket gyakrabban érik különféle atrocitások, beszólások, pedig a külsejük miatt semmiben sem térnek el az átlagtól, nekik is ugyanolyan érzéseik, szükségleteik vannak. 

Eleanor lelkivilága az őt ért (iskolai és otthoni) bántalmazások miatt sokat sérült. Ennek következtében ő egy nagyon visszahúzódó, félénk lány, aki mindig igyekszik elbújni és a háttérben maradni, valamint a bizalma is ingatag lábakon áll. Szinte mindig mérges vagy szomorú, nehezen tud feloldódni, retteg az új szituációktól, amik csak egy kicsit is kimozdítják a komfortzónájából. Ennek függvényében érdekes, miként hat rá a Parkkal kialakult kapcsolata, ami igazán aranyos, és nagyon valósághű! Ahogy haladunk előre a történetben, és Eleanorék egyre jobban megnyílnak egymás számára, úgy varázsolódtam el egyre jobban én is. Lapról lapra lopták magukat a szívembe, és olykor valóságos lelki gyötrelmet okozott számomra a szenvedésük. Ám amikor boldogak voltak, én is szárnyaltam.

Ami még nagyon tetszett, az a sok háttéreszköz, ami erősítette '90-es évek életérzését. Remek hangulatteremtőként szolgált a sok X-men képregény, a kazetták, a különböző együttesek, és a ruhák, frizurák.

Egyvalamiről viszont jó, ha tudtok: a vége brutális! Nem elég, hogy az írónő előtte cafatokra tépte a lelkemet, de azért az utolsó szóért, konkrétan ölni tudnék! 

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki egy különleges, cseppet sem átlagos ifjúsági könyvre vágyik, vagy csak szeretné újra átélni az első szerelem minden kínját és szépségét. Az Eleonor és Park egyszerű, aranyos, és szívszorító!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Eleanor, Park

Kedvenc jelenet: az első csók

Negatívum: Richie, Eleanor "anyja" (azt a nőt távolról sem nevezném anyának) és tesói

Borító: 5/4

Illusztrációk

Park és a szemceruza

Eleanor

Tina

Nyereményjáték

A regényben sokat szerepel az X-MEN képregény, a nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson a játék leírása alatt/mellett találtok egy-egy szereplőt. Fel kell ismernetek a kép alapján a karaktert és beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Magyar és angol neveket is elfogadunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A sorsolás után e-mailt kapnak a nyertesek, akiknek 72 órájuk van emailben válaszolni, ennek hiányában új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/25 Kelly és Lupi olvas - Rainbow Rowell
09/26 CBooks
09/27 Angelika blogja - Idézetek
09/28 Bibliotheca Fummie - Képregények
09/29 Könyvszeretet
09/30 MFKata gondolatai - Filmes jogok
10/01 Deszy könyvajánlója - Borítók
10/02 Always Love a Wilde Book
10/03 Nem harap a...
10/04 Media Addict
10/05 Zakkant olvas - Rainbow Rowell további könyvei
10/06 Dreamworld - Illusztrációk