Mackenzi Lee - Gamona és Nebula

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Mackenzie Lee legújabb regénye, Gamora és Nebula - Fegyvernővérek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Thanos egymással hadban álló lányainak kalandját Rongydűnén, mely során megerősítést nyer, hogy a bizalom a galaxis legnagyobb hazugsága.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Mackenzi Lee: Gamona és Nebula - Fegyvernővérek

 

Kiadó: Kolibri Kiadó

ISBN: 9789635990047
Oldalszám: 402 oldal

Fordító: Habony Gábor

Fülszöveg:

A lány úgy gondolja, egy nap az apja barátsága Halállal még neki is a javára válhat. Halál felismeri majd a csatatéren, és nem viszi el. Emlékszik majd a lányra, aki időnként a lába elé ülve hallgatta a történeteit hősökről, akiket Halál megismert az idők során. Ám amikor a lány látja Halált, bármiért és bárhogyan történik is ez a találkozás, reméli, hogy az apja nem lesz ott. Mert bár érte él, érte küzd, érte edzi magát, érte vérzik, őt szolgálja, és régóta tudja, hogy egy nap érte fog meghalni, nem akarja látni azt a pillanatot, amikor az apja Halál úrnőt választja helyette.
A BIZALOM A GALAXIS LEGNAGYOBB HAZUGSÁGA
Gamora Rongydűnére érkezik - az egykor virágzó földet mostanra kizsákmányolták értékes nyersanyagai miatt, így már csak egy mérgező, sivatagos, haldokló felszín várja. Feladata nem egyszerű: meg kell szereznie a bolygó szívét. Megbízójának kilétéről fogalma sincs, ahogy arról sem, miért vágyik rá olyan elkeseredetten, vagy egyáltalán hogyan is néz ki egy bolygó szíve. De mint Thanos leánya és jobbkeze, ő a galaxis egyik legendás harcosa. Nem tesz fel kérdéseket. Csak elvégzi a rábízott feladatot, bármi áron.
Azonban nem tudja, hogy valaki más is leszállt Rongydűnén. Nővére, Nebula ugyanazzal a céllal érkezett, és nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon.
Thanos hosszú éveken át úgy nevelte lányait, hogy azok ellenségként tekintsenek egymásra. De vajon képesek lesznek maguk mögött hagyni a múltat?

Saját véleményem:

Noha itthon kevesebben ismerik Mackenzi Lee nevét, én nagyon szeretem a stílusát és okos történetszövését. Történetei, akárcsak főszereplői egytől-egyig különleges figurák, s céljaik minden esetben túlmutatnak a párkapcsolat keresésén. Sőt, ha Mackenzie Lee-ről van szó, akkor garantálható, hogy az olvasó valódi kalandregényt tart a kezében, olyat, ahol a főszereplőket másféle dolgok motiválják, legyen szó önkeresésről, karrierről, bizonyítási vágyról, vagy jelen esetben testvérek közti rivalizálásról.

"– Csak együtt lehetünk rá képesek – mondta Nebula. – Egyedül sohasem tudnánk elhagyni. De együtt… együtt szembe tudnának szállni az egész galaxissal."

Az előző Marvel regényhez hasonlatosan a szerző ezúttal is olyan karakterekhez nyúlt az MCU-n belül, akikben bár kezdetektől fogva rengeteg lehetőség lakozott, kapcsolatuk mégsem lett soha úgy istenigazán kifejtve egyik filmben se.

Thanos lányairól van szó, akiket mostohaapjuk úgy nevelt, hogy ellenségekként tekintsenek egymásra, emiatt életük a folyamatos versengésen alapult és alapul. S nincs ez másként a Fegyvernővérekben sem, amiben Gamora és Nebula is titkos küldetésre indul a kizsákmányolt bolygóra, Rongydűnére.
Az itteni föld haldoklik, teljesen kizsákmányolták már, sivatagos felszíne mérgező a humanoidok számára, csupán a megfelelő védőfelszerelés nyújt némi védelmet az ellen, hogy az ember el ne porladjon. Joggal merül fel hát a kérdés, mégis mit akarnak a nővérek egy ilyen vidéken, ahol jóformán semmi érték sem terem. Nos, nem mást, mint a Bolygó szívét.

A történet mozgatórugója a Bolygó szívének megszerzése, amit Gamora egy névtelen megbízó számára szeretne leszállítani, míg nővére, Nebula apjának akarja bebizonyítani, hogy igenis méltó elismerésére, remélve, hogy visszavonja korábbi kitagadását. A fókusz azonban egyértelműen a testvérek viszályán van. Erre külön ráerősít Nebula féltékenysége és a tény, hogy míg ő tud Gamora rongydűnei jelenlétéről, addig a másik lány mit sem sejt vetélytársáról. Mondhatni tehát, hogy ez valóban egy verseny, amiben a zöldbőrű, mindenre elszánt lány a rongydűnei lázadókon keresztül próbál eljutni a célig, nővérét viszont az Igazság Egyetemes Egyháza támogatja küldetésében. És hogy még izgalmasabb legyen, a fejezetek között apró infómorzsákat kapunk arról, hogy két látogató szeretne valamit (ugyanazt) a Nagymestertől, aki a Bolygó szívét kéri cserébe. A kérdés tehát az, ki az egyik, név nélküli látogató, mit szeretne megszerezni, és hogy mire jutnak a lányok? Megszerzik a Bolygó szívét, ezzel megsemmisítve Rongydűnét? És ha igen, melyikük fog győzedelmeskedni?

Az MCU rajongókon kívül elsősorban azoknak ajánlom a Fegyvernővéreket, akik szeretik a terjengős leírásokkal teli kalandregényeket és a sci-fi környezetet. Bevallom, engem nem a legjobbkor talált meg Gamora és Nebula története, nem sikerült annyira összecsiszolódnunk, mint reméltem. Túl soknak és száraznak éreztem a monológokat, leírásokat, az elejéből mindenképp lehetett volna még húzni, hogy egy feszesebb tempójú történet szülessen, ugyanakkor nagyon tetszett, hogy mind Gamora, mind Nebula nézőpontjai által képet kaphatunk a kapcsolatukról, érzelmeikről és egyéni-belső harcaikról. Illetve kiemelném még a történet tökösségét is, ugyanis a szerző nem finomkodott, a lányok habitusához hasonlóan az egyes összecsapások során igenis folyik a vér és Gamora és Nebula stílusa is olyan, amilyennek lennie kell.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Nebula, Gamora

Kedvenc jelenet: rabkiszabadítás

Negatívum: száraz, túlírt részek

Borító: 5/5
Sorozat: Marvel univerzum

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Fegyvernővéreket, vagyis Gamorát és Nebulát. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válaszokat beírni a rafflecopter doboz megfelelő soraiba. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Ki az idősebb testvér: Gamora vagy Nebula?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/11 Dreamworld
11/13 Csak olvass!
11/15 Utószó

Astrid Scholte - Négy halott királynő

Astrid Scholte: Négy halott királynő

 

Kiadó: Alexandra Kiadó

ISBN: 9789635822928
Oldalszám: 448 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja.
A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli.
Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg…
Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Saját véleményem:

Astrid Scholte regénye azóta piszkálta a fantáziámat, mióta megláttam a csodaszép magyar borítóját. A borítót, ami alapján - a fülszöveg ellenére is - könnyű téves következtetéseket levonni. Na nem a történet minőségét, sokkal inkább a zsánerét illetően.
Töredelmesen bevallom, hogy én egy ízig-vérig fantasy kötetre számítottam királynőkkel, orgyilkossal, titkokkal, intrikákkal és minden egyébbel megfűszerezve, ami elengedhetetlen egy izgalmas sztorihoz. A Négy halott királynőben mindez megvan,  azonban sokkal inkább sorolható a sci-fi és disztópia zsánereibe, mintsem a fantasyébe. De hogy ez baj lenne? Nem, cseppet sem!

"– Néha egyszerűen azért vallunk kudarcot, mert arra vagyunk ítélve, nem pedig sikerre.
– Néha pedig a kudarc a siker kezdete."

Élt egykoron egy király, aki négy feleséget hagyott maga után. Ezek a nők úgy döntöttek, négy egységes részre darabolják Kvadriát, és mindegyikük egy-egy rész felett fog uralkodni. Hogy kötelességükről ne vonja el más a figyelmüket, létrehoztak egy szabályrendszert, melynek értelmében megállapodtak, hogy a majdani királynők nem pazarolhatják idejüket szerelmi viszonyokra, kötelesek negyvenöt esztendős korukig leányutódot nemzeni, akit a saját kvadránsában, anyjától távol nevelnek és készítenek fel az uralkodásra, illetve, hogy megkoronázásuk után nem hagyhatják el többé az aranykupolás palotát, ahol együtt, közösen élnek és uralkodnak. Sok-sok generáción át mindez működött is, azonban történetünk jelenében rengeteg titok, ármány, vágy és káosz gyengíti Kvadria uralkodóházát, ami jogos örökösök híján romba dőlni látszik, amikor valaki elkezdi meggyilkolni a királynőket. 

Hat nő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket, ami egyszerre több idősíkon játszódik. Egyrészt mind a négy kvadriai királynő saját fejezet(ek)et kap, melyek során megismerhetjük őket, a személyiségüket, a mások elöl gondosan leplezett álmaikat, vágyaikat, viszonyaikat, titkait - amikből bőven kijut. Hiába a szigorú szabályok, a négy uralkodó is ember: éreznek, sóvárognak, terveket szövögetnek. Mindemellett pedig az egymással kialakított királynővéri viszonyuk sem annyira egyértelmű, mint ahogy a  látszat mutatja. Zsarolás, titkos viszony, sorsdöntő titok és megannyi intrika szövi át Harmónia palotájának sötét, veszélyekkel teli folyosóit, ahol a halál árnyként suhan keresztül. 

A királynők fejezetei közé ékelődve azonban megismerhetünk egy másik történetet és sorsot is, Keráliáét, az ugyancsak súlyos titkokat rejtegető tóriai tolvajlányét. Fiatal kora ellenére Kerália a tolvajhálózat legjobbja, ügyesen emel el bármit, amire főnöke rámutat, legyen szó ékszerről vagy különleges információkat rejtő chipekről. Ezenfelül Kerália az események legfőbb mozgatórugója és a külvilági kalauz is. Míg a királynők révén a palotabéli élettel és rendszerrel ismerkedhetünk meg, addig a családjától megszökött, nincstelen lány végigkalauzol minket a tóriai bűnbandák alvilági központjától kezdve két másik kvadránson, melyek során bepillantást nyerhetünk abba, miként is él a nép. 

A történet egyik legsarkalatosabb pontja a világépítés. Astrid Scholte egy igazán komplex világot álmodott meg, melynek történelme épp olyan hangsúlyos, mint egyes részei. Kvadria négy, egymástól jócskán eltérő részre oszlik mind fejlettségét, mind színvonalát, mind pedig eszméit tekintve: Árkia a legvisszamaradottabb, ahol földműveléssel foglalkoznak és elutasítják a technikát, míg a zord, hideg Eóniában felhőkarcolókban élnek az emberek, kiölve magukból minden érzést. Itt még azt is megszabják genetika alapján, kinek mikor kell meghalnia (igen, mesterséges elaltatással). Ezzel szemben Lüdiában a művészeteké, a féktelen élvezeteké és a bohém életé a főszerep, Tória pedig egyféle kikötőként és kereskedelmi központként működik. Illetve itt üzemel a Dokk, ami a sötét üzelmek központja, s itt húzza meg magát Kerália is.

Az első száz oldal főként a világ feltérképezésére szolgál, ami őszintén szólva elég megterhelő és unalmas. Nehéz átlátni a nagy egészet, amin a különféle cirkalmas elnevezések sem segítenek. Mindazonáltal érdemes átrágni magunkat rajta, mert a folytatás igazán kalandos, fordulatokban és cselszövésekben gazdag. 

Keráliának sikerül egy eóniai futárfiútól ellopnia egy olyan chipet, ami tartalmazza a négy királynő halálának pontos részleteit, s amikor a lány válik a gyilkosságok egyetlen tudójává, megkezdődik az üldözés. Egykori barátja és főnöke hajtóvadászatot indít ellene, miközben a meglopott eóniai futár, Varin válik Kerália egyetlen szövetségesévé. Bizalmatlanságuk ellenére kénytelenek lesznek megbízni egymásban és kideríteni ki és mi áll a gyilkosságok hátterében.
Az erkölcstelen tolvaj, valamint a talpig becsületes futár versenyfutása az idővel és ellenségeikkel nem csupán ütemes folytatást, de vérpezsdítő kalandot és tengernyi érzelmet ígér, mely során hőseinknek szembe kell nézniük múltjukkal, s mindazzal a teherrel, ami a lelküket nyomja, miközben gyengéd érzelmek lobbannak közöttük. 

Vajon mikor jön el Varin halálnapja? Mi nyomja Kerália szívét? Kié lesz a HIdRa nevű csodaszer, mely megmenthet egyetlen életet? És a legfontosabb: ki áll a gyilkosságok hátterében?

 

A Négy halott királynő a lassabb indítás ellenére egy pergő történet, amiben senki és semmi nem az, aminek látszik. Ha szeretitek a nyomozós, meghökkentő csavarokkal tűzdelt, intrikákon alapul történeteket, akkor szívből ajánlom. Akkor is, ha nem vagytok oda a romantikáért, ugyanis Kerália és Varin kapcsolata leheletfinomságú, épp csak annyira van jelen, hogy még jobban összekuszálja a dolgokat. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a karakterekre, azok mozgatórugóira, valamint múltjukra.

Hangulatában engem sokszor emlékeztetett a Hat varjúra, illetve A beavatottra, és bár eleinte furcsa volt a piszkos, bűnözőktől hemzsegő kikötői légkör, a technológiailag csúcson járó, steril Eónia és a palota középkori atmoszférájának keveréke, idővel mégis szépen összeállt az egész. Szerettem Kerália küzdelmeit, és azt, ahogyan pimaszságával előcsalogatta az érzelemmentes Varin érző oldalát, a nyomozás pedig elképesztett. Mint ahogyan a hatodik narrátor, akinek maradjon rejtve a kiléte. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Kerália, Varin

Kedvenc jelenet: a palotabéli "nyomozás", Varin titkos álma

Negatívum: sajnálom, hogy a nevek magyarosítva lettek, semmi értelme, mivel nem beszélőnevek, így meg inkább csak gyerekes és idegen

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Jess Rothenberg - The Kingdom

Ana egy Fantazista, vagyis egy gyönyörű, félig robot és félig ember hercegnő, aki mindennap a Királyságba érkezőket szórakoztatja a nővéreivel együtt. Egy nap gyilkosság történik a fantáziaparkban, és Anát megvádolják azzal, hogy megölte a park egyik dolgozóját, Owent. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ők mit gondolnak erről a nem hétköznapi YA-regényről, és ne feledjétek, hogy a turné végén a Maxim Kiadónak hála meg is nyerhetitek a regényt!

Jess Rothenberg: The Kingdom - Boldogan, amíg meg nem...

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991502
Oldalszám: 320 oldal
Fordító:Bozai Ágota

Fülszöveg:

Légy üdvözölve Kingdomban, ahol a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” nem ígéret, hanem szabály!
Kingdom ékszerdobozként csillog kapui mögött. Hatalmas tematikus park ez, ahol a látogatók minden fantáziája és vágya teljesülhet – repülhetnek virtuális sárkányok hátán, élvezhetik, ahogyan óriásként magasodnak föléjük a várak, és olyan korábban kihalt és hibrid állatfajokat figyelhetnek meg, melyeket sehol máshol. Az élményeiket a Fantazisták garantálják, a csoda szép félig robot, félig ember hibrid hercegnők, akik feladata az álmok valóra váltása.
Ana a hét Fantazista egyike. Szigorú szabályok vonatkoznak rá, és eddig boldogan élte az életét. Azonban amikor megismerkedik a park egyik alkalmazottjával, Owennel, olyan érzelmeket ismer fel magában, amikre nincs beprogramozva; többek között a még soha nem tapasztalt… szerelmet. A mese azonban rémálommá válik, amikor Anát azzal vádolják, hogy meggyilkolta Owent, és az évszázad perét folytatják le az ügyében.
A szerelemről, hazugságokról, kegyetlenségekről és az emberi lét lényegéről szóló történet a bírósági tárgyalás jegyzőkönyveiből, interjúkból és azokból az emlékekből rajzolódik ki, amiket Ana Owenről tárol.
Szépek vagyunk. Kedvesek vagyunk. Sosem emeljük fel a hangunkat. Mi mindig örömet akarunk adni. Soha nem mondunk nemet, csak ha azt akarod, hogy nemet mondjunk. A te boldogságod a mi boldogságunk. Kívánságod nekünk parancs.

Saját véleményem:

Ki ne vágyna arra, hogy legalább egyszer az életben eljusson Disneylandbe, és rajongva szeretett mesehősei és hercegnői hús-vér megfelelői között sétálgasson fantázia szülte birodalmakon keresztül? Egy olyan helyre, ahol minden csupa móka és kacagás, ahol könnyű kiszakadni a szürke hétköznapokból, és átadni magunkat a boldogságnak?
Kingdom pontosan ilyen hely. Hét félig robot, félig ember Fantazista hercegnő járja a tematikus parkot, hogy a látogatók minden igényét kiszolgálják, és megadják nekik a belépő megváltásáért járó legteljesebb fantázia élményt. Ám ahhoz, hogy legfőbb szabályukat - Boldogan éltek, míg meg nem haltak - betarthassák, szigorú napirendet kell tartaniuk. Reggel Anya és Apu  segítségével ellenőrzik állapotukat, ápolják és csinosítják őket, hogy aztán napközben széles mosollyal arcukon kedveskedhessenek a vendégeknek, este pedig az ágyhoz bilincselve pihenjék ki fáradalmaikat.

"– Miért mond valaki olyan történetet, ami nem igaz?
– Talán azért, mert jobb hinni a fantáziákban, mint nem. A történetek segíthetnek az embereknek, hogy jobban érezzék magukat a saját életükben… Akkor is, ha a történetnek nincs jó vége."

Kingdom birodalma külső szemmel lélegzetelállító hely. A hercegnők mellett különféle színterek (szavanna, esőerő, vízi világ,  sarkvidék) és rég kihalt, vagy éppen hibrid állatfajok gondoskodnak a szórakozásról. A parkban laknak pillangószárnyas lovak, delfinek, nagymacskák, miniatűr dinoszauruszok, és sok más, ám a Fantazistákhoz hasonlóan ők is egy különleges kísérlet eredményei. Nem éreznek fájdalmat, és szabad fajtársaikkal ellentétben másként működnek. Egytől-egyig a látszatot és a tökéletes illúziót szolgálják.
De vajon milyen lehet ezeknek a lényeknek és lányoknak a valódi élete? Mit éreznek, hogyan bánnak velük, mi történik, ha eltérnek a szabályoktól, netán olyan érzések, gondolatok ébrednek bennük, amik Anyuéknak nem felelnek meg? És mit jelent mindent megtenni más boldogságáért? Milyen kiszolgálást várnak tőlük? Nos, a válasz sok esetben meglehetősen sokkoló. Kingdom belülről egy rothadó, undorító világ, ahol minden és mindenki pótolható eszköz. Néha előfordul, hogy ha egy lány megszegi a szabályt, többé nem tér vissza... De hogy miként is működik ez, arra Ana és az ő története ad választ.

Ana a hét Fantazista hercegnő egyike, aki sokáig a szabályokat betartva éli együgyű kis életét, míg meg nem ismeri a park legújabb gondozóját, Owent. Azt a fiút, akinek megölésével Anát gyanúsítják.
A cselekmény mindvégig két szálon halad, fejezetről-fejezetre váltva egymást. A jelenben különféle bűnűgyi akták, tárgyalások és iratok által rakhatjuk össze a sztorit, míg a múltbeli fejezetek hónapról-hónapra mesélik el a lány életútját, a fiú előtti időszaktól kezdve, megismerkedésükön át, egészen a gyilkosságig. Az olvasónak ez idő alatt lehetősége van bepillantani a park minden zegzugába, végigkövetni a hercegnők napi rutinjait, és lekövetni azt a mentális változást, amin Ana végigmegy az őt érő külső behatásoknak köszönhetően. Ez utóbbi meglehetősen érdekes, hisz a regény kezdetén Ana egy szabálykövető hercegnő, aki boldogan éli mindennapjait, mígnem egyre több titokra jön rá, és szép lassan olyan dolgokkal szembesül, amik alapjaival változtatják meg őt, legyen szó a hibrid állatok életéről, megalkotásáról, bántalmazásáról, vagy legjobb barátja elvesztéséről. Ezzel párhuzamosan pedig Kingdom is változik: mesebeli helyből gyomorforgató börtönné. És egyre inkább előtérbe helyeződik a kérdés, hogy vajon, van-e kiút?

Ha őszinte akarok lenni, vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt bármennyire is rosszul voltam a park működésétől, imádtam barangolni benne. Másrészt viszont úgy érzem, a szerző maga is elveszett Kingdomban, és ahelyett, hogy feszes tempót diktált volna, sokáig csak hagyta főszereplőjét lézengeni, és ez egy idő után unalmassá vált. És nagyjából ugyanez igaz a karakterekre is. Kingdom mindent és mindenkit bekebelezett. Jó lett volna a lányokról kicsit mélyebb érzelmi szinten olvasni, jobban megismerni a külvilágot, Anyáékat, és úgy unblock az emberi oldalt; mert barangolhatok én háromszáz oldalon keresztül egy virtuális parkban, de ha a sztori lényege a kulisszák mögötti élet, akkor bizony nagyon hiányoznak az ilyen irányú mélyítések. Nálam emiatt lett közepes az élmény. Sajnálom, mert nagyon jó elgondolások rejlenek benne. Az például kifejezetten izgalmas, hogy az aktákból és a múltbeli elbeszélésekből kell összerakosgatni, mi történt Owennel, mint ahogyan a park mögöttes világa is az, a hibridekkel egyetemben.
Azt hiszem, a The Kingdomot leginkább azok az olvasók fogják élvezni, akik szeretik a virtuális kirándulásokat, és nem várnak vérpezsdítő izgalmat. Ana és a Fantazisták története egy kifacsart utópisztikus-disztópikus Disneyland (azon belül: Magic Kingdom) sztori, ami bármennyire is gyönyörű, sokszor felér egy gyomrossal. Ilyen regénnyel nem sűrűn találkozni.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Ana, Owen

Kedvenc jelenet: nem jelenet, inkább maga a park kívülről

Negatívum: a háttérvilág ismeretének hiánya, valamint a karakterek egysíkúsága

Borító: 5/4
Sorozat: -

Nyereményjáték

A Királyságban kedves hercegnők szórakoztatják a látogatókat, akik szeretnek velük beszélgetni és fotózkodni. Ismerős, ugye? És mivel mindannyian láttunk már hercegnős rajzfilmet, ezért nem fog gondot okozni a játék sem. A feladatotok a rajzfilmekből ismert hercegnőkhöz/hősnőkhöz kapcsolódik, ugyanis az eltorzított képekből rá kell jönnötök, hogy melyik állomáson kit rejtettünk el. A megoldás a hercegnő/hősnő neve!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/30 Hagyjatok! Olvasok!
04/01 Csak olvass!
04/03 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
04/05 Nem félünk a könyvektől
04/07 Könyv és más
04/09 Dreamworld
04/11 Deszy könyvajánlója

Somaiya Daud - A tökéletes hasonmás

A Maxim kiadó jóvoltából megjelent Somaiya Daud Mirage - A tökéletes hasonmás c. regénye, mely a Mirage sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Amani küzdelmekkel teli kalandját, mely során nem kisebb feladat vár rá, minthogy a mindenki által gyűlölt, kegyetlenségéről híres félvath hercegnő bőrébe bújjon.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Mirage sokszínű világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Somaiya Daud: Mirage - A tökéletes hasonmás

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634990451
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Abrudán Katalin

Fülszöveg:

A kegyetlen vath hódítók által uralt világban élő, tizennyolc éves Amani igazi álmodozó. Azon mereng, hogy milyen volt az élet a megszállás előtt, arról ábrándozik, hogy milyen lenne egyszer végre az általa annyira csodált, régi, híres költőkhöz hasonlóan komolyan nekilátni a versírásnak, és várja, hogy egyszer isteni jel érkezik hozzá Dihyától, hogy kalandokban lesz része és világot lát.
Ám a kaland egészen váratlan formában jelentkezik. Az elnyomó hatalom fegyveresei elrabolják, és titokban a királyi palotába viszik, ahol megdöbbenve fedezi fel, hogy a megtévesztésig hasonlít a kegyetlen félvath hercegnőhöz, Maramhoz. A legyőzöttek körében Maram oly erős gyűlöletet váltott ki, hogy hasonmásra van szüksége, aki a nyilvános közszereplések alkalmával fellép, és akár a halált is vállalja helyette.
Amani tehát ebbe az új szerepbe kényszerül, és a veszélyek ellenére is lenyűgözi a palota szépsége, de még annál is jobban elbűvöli a hercegnő vőlegénye, Idris herceg. Ám a királyi udvar ragyogása mögött durva erőszak és félelem húzódik. Ha Amani még valaha is látni szeretné a családját, akkor tökéletesen kell alakítania a hercegnő szerepében... egyetlen rossz mozdulat is a halálát jelentheti.

Saját véleményem:

A puszta véletlennek köszönhetően akadtam rá a Mirage-ra, ami fülszövegének, valamint Sabaa Tahir ajánlásának köszönhetően egyből fel is keltette az érdeklődésemet. Ráadásul pont jókor, mert éppen valami arab fantasy-re vágytam.
A leírás egy sci-fi elemekkel átitatott, marokkói kultúrán alapú fantasy-t ígért, némi kegyetlenséggel és szerepcserével a főszerepben. Ez önmagában baromi izgalmasan hangzik, és tulajdonképpen az egész történet tele van jobbnál jobb ötletekkel.

A regény főszereplője az éppen nagykorúvá váló Amani, aki családjával egy elnyomott kis bolygón éldegél viszonylagos szegénységben. Ám boldogságának hamarosan vége szakad, amikor is faluját udvari droidok lepik el, s nővé avatási ceremóniájáról a palotába ráncigálják, ahol meghökkenve találja szembe magát a rá megtévesztésig hasonlító, kegyetlen hercegnővel, Marammal.
Amanit a leendő királynő helyetteséül szánják, mintegy biztonsági háló gyanánt, Maram helyett neki kell megjelennie a nyilvános eseményeken, találkozókon. A feladat életveszélyes, hasonmása ugyanis nem örvend közszeretetnek, ám a kiképzése még jövőbeli sorsánál is rosszabb. Megkorbácsolják, megfosztják tetoválásaitól, és mindattól, ami önmagává teszi. Az egyszerű parasztlánynak hajszálpontosan el kell sajátítania hasonmása viselkedését, s olyan megvetéssel kell tekintenie a világra, hogy a királytól kezdve vőlegényéig, mindenki elhiggye róla, ő Maram. Egyetlen hiba az életébe kerülhet. Ám Amani minél jobban belesimul szerepébe, annál több titkot fedez fel: Maram vőlegényéről, Idrisről, a felkelőkről, történelmükről és magáról, a hercegnőről is.

Somaiya Daud érzékletes leírásai gondoskodnak arról, hogy az olvasó elvarázsolódva falja a lapokat. Szebbnél-szebb környezeti és hangulati bemutatók teremtik meg a marokkói életérzést a maga tradicionális és modern valójában. Már-már tapintani lehet ujjaink közt a kelmék finomabbnál-finomabb anyagát, látni a termek és ékszerek díszességét, vagy éppen hallani a kerti szökőkút csobogását és Idris hangszerjátékát. De épp így említhetném a bálokat, hivatalos eseményeket, netán az udvari élet pezsgő kavalkádját is. A szerző tényleg mindent elkövet vizuális kényeztetésünkért. Ez pedig hatalmas húzóerőt jelent, jócskán kiegyensúlyozza mindazt, amit a történet további része nem képes megtenni.
Sajnos a regény közel sem tökéletes, millió sebből vérzik. A nagyobb gond mégis az, hogy teljes egészében hiányzik a főszál, valami, ami célt és értelmet adhatna a sztorinak. Közel kétszáz oldalig még csak nem is sejteni, mi az író célja, merre szeretné gördíteni az eseményeket... A másik probléma, hogy amikor valami potenciálisan számításba jöhető cselekmény kezdene testet ölteni, hirtelen és döbbenetes természetességgel szökellnek át rajta a szereplők, mígnem semmi súlya nem marad, hiába jön szóba egy felkelés, melynek  Amani lehetne a kulcsfigurája, vagy egy tiltott szerelem. Mindennek ráadásul áldozatául esik a főszereplő hölgyemény is, aki eleinte még izgalmas, majd egyre inkább kifakul, és egyszerű narrátorrá lényegül.
Ám hiába a megannyi buktató, bevallom, egy percig se tudtam letenni a könyvet. Érzelmileg rendkívül erős, főleg vallás, romantika és  hasonmás fronton.

Nem fogok hazudni, a szerelmi szál instantabb nem is lehetne, mégis... Somaiya Daud rettentő intenzív érzelmeket generál szereplői között, melyeket átitat a kétségbeesés, valamint a tiltottságból és múltból fakadó kilátástalanság. De még ennél is lenyűgözőbb Maram és Amani viszonya, az, ahogyan a kegyetlen hercegnőről hagymaként hullanak le a rétegek, és egy végtelenül illékony kapcsolatba lép az egyszerű parasztlánnyal. Maram magasan a legjobb karakter az egész történetben, nem csupán kidolgozott, valós figura, de a kezdet és vég között is gyönyörű ívet ír le a fejlődése.
Mindent összevetve, én szerettem a Mirage-t. A hangulat és az érzelmek kellő mértékben kárpótoltak az egyéb fronton jelentkező hiányosságok miatt. Kíváncsian várom, milyen folytatást ígér a szívszorító befejezés.
Tömören: a Mirage egy keleti kultúrába ágyazott, Párválasztó és Az éhezők viadala jegyeket tartalmazó regény, mely erős érzelmekkel és hangulattal operál.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Maram

Kedvenc jelenet: Maram és Amani közös jelenetei

Negatívum: hiányzik a főcselekmény

Borító: 5/4
Sorozat: Mirage #1

Térkép

Nyereményjáték

A regény során a történet főszereplőjének, Amaninak a hercegnő bőrébe kell bújnia. Mostani játékunk alkalmával tehát olyan filmeket és könyveket keresünk, melyeknek középpontjában a szerepcsere áll. Minden állomáson találtok egy rövid ismertetőt, mely alapján ki kell találnotok a mű címét, majd ha megvan, beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Egy fülledt éjszaka Edward Alcott enged a kísértésnek, és a sötét kertben megcsókolja Lady Julia Kenney-t, aki később nőül megy az ő ikertestvéréhez, Greyling grófjához. Aztán szörnyű tragédia történik, és Edward ígéretet tesz haldokló fivérének: úgy fog tenni, mintha ő lenne Greyling grófja, míg várandós sógornője világra nem hozza elsőszülött gyermekét."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/19 Dreamworld
07/21 Deszy könyvajánlója
07/23 Sorok között
07/25 Kelly & Lupi olvas

George R. R. Martin - Álomdalok 1.

George R. R. Martin: Álomdalok 1.

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633579725
Oldalszám: 704 oldal
Fordító: Novák Gábor, Nemes István, Körmendi Ágnes, Kornya Zsolt, Juhász Viktor, Bujdosó István

Fülszöveg:

Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót. Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Saját véleményem:

George R. R. Martin neve mára összeforrt a Trónok harcával, de nem mindig volt ez így.  Nagy utat járt be, számos műfajban alkotott, méghozzá maradandót, az Álomdalok pedig ezt a helyenként rögös, ámde csodálatos életutat hivatott bemutatni. És ha valamit el lehet mondani Martin bácsiról, akkor az az, hogy eszméletlenül gazdag fantáziával rendelkezett már fiatalon is, ami az eltelt évek során csak tovább gyarapodott.
Az Álomdalok első kötete pályájának első húsz évéből tartalmaz műveket, és öt nagy fejezetre tagolódik: Egy képregényrajongó kölyök, Az alávaló hivatás, A távoli csillagok fényei, A teknőcvár örökösei, Hibridek és Rémségek.
Mindegyik fejezet előtt található egy hosszabb lélegzetvételű bevezető-memoár, amiben a szerző mesél aktuális életszakaszáról, az adott művek keletkezéséről vagy az őt inspiráló dolgokról, mintegy közelebb hozva az olvasót önmagához és az adott részhez. Ezek többsége rettentően informatív, általuk rengeteg érdekességet lehet megtudni George R. R. Martinról, ami egy keményvonalas rajongó számára élvezet. Ugyanakkor, ha valaki nem kíváncsi magára a szerzőre, nemes egyszerűséggel átlapozhatja, nem származik belőle hátránya.

Maguk a novellák műfajilag elég széles spektrumon mozognak, a science fictiontől a fantasy-ig van minden, ám egytől egyig tartalmazzák a martini jegyeket. A Kárhozott vidékenben meg aztán végképp minden megtalálható - az én szívemhez ez került legközelebb A jégsárkány mellett.
Nem titok, nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, ám olykor-olykor megpróbálkozom vele, az Álomdalok során pedig több ízben is belekóstoltam a műfajba. Nem mondom, hogy mindegyik lekötött, de szép számmal akadtak olyanok, amik valamiféle érzelmet váltottak ki belőlem.  És ez az ízlésvilágomat tekintve nagy szó.

Legjobban mégis a fantasy-t vártam, az az én terepem, és véleményem szerint Martiné is. Ebben a műfajban szárnyra kel, s olyan otthonossággal vezet végig minket, olvasókat a különböző meséken, mintha eggyé válna velük. A világai kiszakadnak a lapok közül: életre kelnek a színek, illatok, testet öltenek az érzések. Szavakkal leírhatatlan, amit e novellák kínálnak.
A jégsárkányról korábban már írtam nektek, akkor westerosi Sárkányszívként jellemeztem ezt a gyönyörű mesét családról, szeretetről, elvekről és önfeláldozásról, melynek középpontjában Adara és a jégsárkány áll. Nem lehet nem szeretni. Mint ahogyan a korábban említett Kárhozott vidékent sem, ami egyáltalán nem gyerekeknek való. Olyan az egész, mint egy tizennyolc oldalba sűrített Trónok harca - csak annál jóval komorabb. "Szürke Alystől megvehetsz mindent, amire vágysz. De jobb, ha nem teszed." 

Az Álomdalok 1. része izgalmas idő- és világok közti utazás a szerző életében és fantáziájában. Ha rajongó vagy, kötelező darab, de ha csak a három felsorolt műfaj valamelyikében keresel jó novellákat, akkor is bátran hazaviheted - nem fogsz csalódni.
Végezetül szeretném még megjegyezni, mennyire örülök, hogy a kiadó ügyelt arra, hogy a kötet fizikai kivitelezésében is passzoljon A tűz és jég dala könyvekhez. Jól mutatnak egymás mellett a polcon.

Pontszám: 5/5

Kedvenc novella: Kárhozott vidéken, A jégsárkány

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

Böszörményi Gyula - Mindörökké várni

Böszörményi Gyula, a Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzője a a science fiction nagy kedvelője és művelője. Mindezt bizonyítja a Mindörökké várni című kötet, ami az író csodálatos novelláit gyűjtötte egy csokorba.

Éld át velünk az élményt, ismerd meg a novellákat, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999752
Oldalszám: 304 oldal
Illusztrálta: László Maya

Fülszöveg:
Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”

Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.

Bölcsesség, szellem, mély érzések.

Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.

Saját véleményem:

Böszörményi Gyula neve számomra kellő garancia ahhoz, hogy a fülszöveget kihagyva bizalmat szavazzak bármely általa írt kötetnek - főként akkor, ha a címe(i) egészen mást sugall(nak), mint a tartalom. Így történhetett meg, hogy a könyvet felcsapva hirtelen olyan állapotba kerültem, mintha akaratomon és tudtomon kívül az Ice Bucket Challange nyakon öntött résztvevőjévé váltam volna. A Galaktika szó láttán előbb sokkot kaptam, majd enyhe pánikroham lett rajtam úrrá, minthogy a sci-fi és én olyan távol állunk egymástól, mint a Föld és a Plútó.
Napokon át kerülgettem szerencsétlen gyűjteményt, aztán amikor végre erőt vettem magamon, sikerült a legscifisebb novellát kiválasztanom, aminek ugyan elvergődtem a feléig, de onnan tovább nem ment. Helyette újabb napok, hetek távolságtartása következett; a turné időpontja viszont sarokba szorított, nem menekülhettem tovább. És hogy mit tapasztaltam?

A Mindörökké várni felhozatala elég vegyes, mind minőségében, mind tartalmában. Akadnak benne tömény sci-fi történetek, melyek minden ízükben megfelelnek a műfaji elvárásoknak, és olyanok is, melyek során könnyű elfeledkezni a magról, és valami másként kezelni. Én ez utóbbiakat kedveltem jobban.
Ugyanakkor hiába a sokszínűség, két dolog történetről történetre visszaköszön. Az egyik az emberiséggel, valamint az értékrendünkkel kapcsolatos tanulság, ami minden egyes novella során képen vágja az olvasót, a másik pedig az ebből fakadó, hepiendnek távolról sem nevezhető lezárási forma.
Hiába faltam egyik novellát a másik után némi boldogságért kutatva, szembesülnöm kellett vele, hogy hasztalan álmodozom, lehetek bármilyen fantázia uralta környezetben, reményt nem találok - az emberiség megfosztott tőle, ahogy saját magát is. Kemény volt szembenézni azzal, milyenek is vagyunk mi igazán. Kitaszítjuk a gyengébbeket, gyáván elfutunk a baj elől, gúnyolódunk és az önös érdekeinken kívül semmi mást nem nézünk, még ha ezért el is kell pusztítanunk másokat.

Elsőként a kötet eredeti címadója, az Isá, por ës homou keltette fel a figyelmemet, kíváncsi voltam, milyen történet lappanghat a cím alatt, s hogy milyen köteléke van az eredeti jelentéssel. Sajnos be kellett látnom, hogy a sci-fi és a filozófia nem az én műfajom, így végül nem sikerült felkutatnom a párhuzamot.
Másodikként a Dogmát szúrtam ki, ami egy több szálon szövődő történet. Vannak benne szerzetesek, föld mélyéről kiásott levelek, érző gépek, kegyetlen és mániákus emberek.
Fájdalom, de egészét tekintve ez is meghaladta az agyi kapacitásomat, és nem is igazán értettem az összefüggést a különféle szálak között (így, néhány óra távlatából, már kapiskálom), ámbár külön-külön nézve mindegyik tanulságos volt. Leginkább az Agy és az ember parancsorientáltságának küzdelme fogott meg.
Ezek után igyekeztem valami olyasmit választani, aminek nem a Galaktika volt legelső forrása, így esett a választásom A bolondra, ami egy szívszorítóan szép történet. A középkorias környezet átölelt, míg a Bolond személye, s érzései apróra őrölték a szívemet.
Dióhéjban a lényege: az udvar bolondja reményt ad a reményteleneknek, mosolyra fakasztja a búslakodókat, támogatja a támogatásra szorulókat, de az ő bánatával senki sem törődik.
Ez a novella akkora hatást gyakorolt rám, hogy igencsak nehezemre esett újabb világ felé kalandozni, mégsem állhattam meg, várt rám az Üvöltő szörnyeteg.  Hát... sikerült egy újabb mély jelentésű, fájdalmas életben elmerülnöm a halálát váró férfi oldalán.
Az egész novella tulajdonképpen egy búcsúüzenet a halálra ítéltetett férfitől, aki utolsó perceit arra áldozza, hogy plátói szerelmétől elköszönve, utoljára elmesélje, milyen érzések kavarogtak benne a nő iránt, akkor, amikor baleset érte, vagy a mindent eldöntő kiválasztásnál. Iszonyúan megrázó, felkavaró, fantáziadús történet tartalmas üzenettel.
Végül, mintegy keretbe foglalva választásaimat, úgy döntöttem, következő olvasásig a végső címadóval, a Mindörökké várnival zárom a sort. Ez egy evolúciós sztori, ami az ősemberekkel indít, majd különféle századokat, sorsokat, kereszteket bejárva pontról pontra végigveszi, mit tesz a Valamire Várakozás az emberiséggel.

Mindent egybevetve egy elég választékos gyűjteményről beszélhetünk, amiben tanúi lehetünk annak, hogy Böszörményi Gyula bármilyen műfajban megállja a helyét. A Mindörökké várniban pedig mindenki talál olyan novellát, ami az ízlésének megfelel, legyen szó tömény sci-firől, vagy bármi másról... végtére is a körítés alatt az emberiség lappang. A mi sorsunk, a mi világunk, és az, amerre haladunk.

Pontszám: 5/4

Kedvenc novella: A bolond

Negatívum: a sci-fi nem az én műfajom (de ez max számomra hátrány)

Borító: 5/4
Sorozat: önálló

Nyereményjáték

A könyvben több gyönyörű illusztráció is található, amik jól megalapozzák a novellák hangulatát. Mindezt pedig László Mayának köszönhetjük!

A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy-egy képet László Maya valamelyik alkotásából, a feladatotok pedig eldönteni, hogy az adott kép mely könyvhöz készült. Sok sikert! A helyesen kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Sorok Között 
07/07 Dreamworld
07/08 Szembetűnő
07/09 Deszy könyvajánlója

Melissa Landers - Összefonódva

Hamarosan megjelenik a Maxim kiadó gondozásában az Elidegenítve trilógia záró kötete, az Összefonódva. Kíváncsi vagy hogyan alakul Cara és Aelyx története és végül legyőz szerelmük minden határt? Gyertek, tartsatok velünk a hat állomásos turnénkra, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Melissa Landers: Összefonódva

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617701
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Miután megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjában. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig…

Az egyezség, amelyet a Föld és a L’eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete.

Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért.

Saját véleményem:

Ezzel a kötettel már a második rész olvasásakor összefonódott a sorsom, ugyanis abban az időben készítették a borítóját, amikor az Elválasztvát olvastam - ha emlékeztek, abban a bejegyzésemben még néhány fotót is mutattam belőle -, így a buksimban párhuzamosan futottak. Emlékszem, akkoriban gőzerővel teóriázgattam magamban, vajon miről is fog szólni a befejezés, de végül nem találtam el, pedig visszatekintve volt egy igazán beszédes póz, amin Cara modellje amolyan Katniss-féle kéztartással ücsörgött. Hogy ezzel mire akarok kilyukadni, az hamarosan kiderül.

Főszereplőink immár együtt, boldogságban tengethetik napjaikat, kiélvezve kapcsolatuk édes perceit. Nem kell megmenteniük népeiket, halálos fenyegetésnek sincsenek kitéve, tehát viszonylag nyugodtan élhetik életüket. Persze feladataik azért vannak, nem is kicsik, hisz Carára hárul az első telepesek rendezése, ami nem kis dolog. Cara viszont felnőtt a feladathoz.
Tudom, már az előző résznél is azt mondtam, felnőttek a szereplőink, de most méginkább igaz ez az állítás - több értelemben is. Az Elidegenítvében megismert, ízig-vérig tinilány mostanra komoly, karrierista nővé fejlődött, aki a körülményekhez és élettapasztalatához mérten gondolkozik és cselekszik. Néha azért hibázik, és attól sem kell tartani, hogy teljesen kifordult magából, de az eleve is szerethető lány még sokkal szerethetőbbé vált. És az az igazság, hogy én megint jobban élveztem az ő részeit, mint Aelyxét. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy végre a nő nincs alárendelve a pasinak. Nem sűrűn találkozni olyan regénnyel - ifjúságival meg aztán pláne nem -, ahol a főhősnő nem szorul legalább egy picit párja erejére.
Félre ne értsetek, Cah-ra és Aelyx párként is szuperül funkcionál... de még mennyire! Szikrázik köztük a levegő, és a kapcsolatuk magasabb szintre emelkedése is sok előnnyel jár, akárcsak a realitás, amivel ábrázolva vannak. Imádtam, hogy Melissa Landers tényleg betekintést engedett életük minden részébe, mert pont az össze-összekapásaik és kibéküléseik által váltak hétköznapi párrá.

Mindazonáltal az Összefonódva mégiscsak egy befejező rész, tehát kell bele a bonyodalom és az esetlegesen felmerülő kérdések, problémák szálainak elvarrása.
Amikor akkora horderejű dologról van szó, mint két különböző bolygóról származó faj keveredése, s az összefonódásukkal járó megerősödés, akkor előbb vagy utóbb, de felbukkannak olyanok, akik ezt sérelmezik. Itt sincs másként. "Az Aribolok, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete."
Caráék tehát kolosszális galibába keverednek, jóval nagyobb gonddal kell megküzdeniük, mint korábban, ami egy hihetetlenül ütős végjátékot biztosít a sorozatnak.

Melissa Landers egyébként szép befejezést kerekített Caráéknak, minden megvolt benne, ami kellet: izgalom, bonyodalom, romantika, realitás, magyarázatok, és remek karakter történetek. Utóbbi azért is kiemelendő, mert Aelyxék mellett nagy hangsúlyt kaptak a mellékszereplők is, és bizony ők is érdekes életúttal szolgáltak - akár érzelmi téren is.
Összességében tehát az Összefonódva méltó befejezése lett a trilógiának, és a kisebb bakijai ellenére éppoly' szerethetővé vált, mint az előző részek. A sorozat rajongói imádni fogják, ebben biztos vagyok.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cara, Aelyx, Cara bátyja

Kedvenc jelenet: Cara és Aelyx közös pillanatai

Negatívum: egy, a jelenlegi ismereteinket meghazudtoló védőruha nélküli pillanat

Borító: 5/5
Sorozat: Alienated sorozat 3. (utolsó) része
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Főhőseink már ismerik az űrutazást és felkészültek mindenre.
Mostani játékunkban híres, kultikus sci-fi filmsorozatokat és sorozatokat keresünk, amiket a többség ismer. Képeken a hozzájuk tartozó emblematikus űrhajó, tárgy vagy lényt látjátok és ezek alapján kell kitalálni, mit láttok a képen. Elég a főcím, nem kell a film részének pontos megnevezése.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11.25 Insane Life
11.27 Sorok között
11.29 Kelly & Lupi olvas
12.01 Deszy könyvajánlója
12.03 CBooks 

12.05 Dreamworld

On Sai - Szürke szobák

Scarék végre visszatérnek, újra irány az űr! A Blogturné Klub bloggerei sem restek, elindulnak az újabb kalandra, június 10-től három állomáson keresztül követjük főhőseinket a szivárgó sötétség és a szivárgó világosság közepette! És ha Ti sem ijedtek meg, a könyv egyik példányát meg is nyerhetitek.

On Sai: Szürke szobák

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997956
Oldalszám: 120 oldal

Fülszöveg:

Soha ne add fel!
Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a
titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik. Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

Saját véleményem:

Az elmúlt hetekben egyre többször motoszkált a fejemben, hogy nyáron újra kéne olvasni a Szivárgó sötétség eddig megjelent részeit, mert bármennyire is imádom, sajnos jócskán megkoptak az emlékeim. Így amikor adódott a lehetőség, hogy Scarral együtt beléphetek a Szürke szobákba, nem mertem vele élni. Fejben hiába keringtem körülötte, mint holmi keselyű, önnön falaimba ütköztem. Féltem, hogy nem fogom érteni. De most mégis itt vagyok, pötyögök róla, vagyis sikerült a józan eszem helyett az ösztöneimre hallgatnom... már megint. Persze ebben nem kevés szerepe volt egy bizonyos szemceruzás pasinak (apropó, említettem már, hogy az ilyen feketére kihúzott, kalózforma pasik a gyengéim? nem? akkor ezt most a bejegyzésből sem fogjátok megtudni - csak semmi fangirlség), valamint annak a megnyugtatásnak, amit On Sai írt ki molyra (nevezetesen: "önállóan is olvasható, ugyan a világ komplex háttere nem jön át, de a Szivárgó sötétség sorozatból jó ízelítő lehet.").
Nos, az a helyzet, jól döntöttem. A Szürke szobák képes volt első percben beszippantani, és elfelejtetni velem (haha, micsoda irónia) kezdődő amnéziámat. Nem tudom, nulla háttérrel mennyire értelmezhető a sztori, ám az biztos, hogy amennyiben az olvasó legalább annyit tud, ki az a Lucy, Don, Artúr, vagy mégis miféle dolgok alakulnak odakint, illetve képben van Scar Istennel és a Gonosszal kapcsolatos vívódásaival, az maximálisan fellélegezhet.

A Szürke szobák egy teljes mértékben zárt csarnok (nem, nem ettem reggelre iróniagombát), ahol négyszáz rab tengeti mindennapjait, mindenféle behatás nélkül. Minden automatizált, az őrök nem avatkoznak bele semmibe, mindössze kamerákon keresztül figyelik a bűnözőket, akik gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Verekednek, vagáznak, erőszakolnak, gyilkolnak - (odabent) korlátlan a hatalmuk.
Szegény Scar pedig ebbe csöppen bele.
Aggodalomra azonban semmi ok, Scar nem lenne Scar, ha önmaga nem állna helyt négyszáz elvetemült rosszfiúval szemben (vannak nők is, de ők nem sok vizet zavarnak). Simán képes megvédeni magát, és móresre tanítani a sok felsőbbségrendű, vérszomjas, vagázásra éhes hímet. A gond inkább akkor kezdődik, amikor szembesül azzal, hogy a Szürke szobákban se őrök, se elementálok nem segítenek a sérülések gyógyításában, legyenek azok bármilyen életveszélyesek is - hiszen ott van a hamvasztó, az bőven elég. Hősnőnk pedig éppen a Gonosz szivárgó sötétségével küzd, s ilyetén egy haldokló gazfickó nem jön jókor - példastatuálás ide vagy oda.

A Szürke szobák olyan, mint egy svédasztal. Egyfelől kizárja a külvilágot, ami az amnéziás olvasók számára óriási előny, nem kell emlékfoszlányok között kutakodni; nyugodtan lehet élvezni a jelen eseményeit. Másfelől pedig tele van lehetőségekkel, amik új és régi előnyöket egyaránt felerősítenek. Scar vívódása direktbe és burkoltan is tovább mélyül; easter eggek hevernek itt-ott; a sorozatra nézve érdekes titkok derülnek ki (pl. Miklós püspökről); testközelből tapasztalhatjuk meg Lucy híres börtönét, miközben az éppen kibontakozó események is sorsdöntő szereppel bírnak a jövőre nézve. És akkor még az On Sai-humorról nem is beszéltünk...
Egyszerűen imádom ezt a kötetet! Tartalmas, vicces, izgalmas, jól felépített.

Novellák esetében mindig kényes dolog a kevés oldalszámmal párosuló összecsapottság-érzés. Vagy túl gyors a cselekmény, vagy a lassabb felvezetést gyors lezárás követi - de nem itt. On Sai-nak sikerült úgy kialakítani a történetet, hogy annak minden része megfelelően ki legyen bontva. Tényleg önálló mű, ami pont annyit tartalmaz, amennyit kell, és amennyit a téma enged.
Amit pedig mindenképp muszáj még kiemelnem, az a nyelvezet. Imádtam! Ugyan saját tapasztalatom nincs, de abszolút elhittem, hogy a börtönlakó férfiak ennyire fensőbbségrendűen, lekezelően, mocskosan, vagy fenyegetően beszélnek. Hogy pusztán szavakkal képesek megijeszteni a náluk gyengébbeket, vagy sugározni, kik ők, milyen szándékaik vannak.
És az a helyzet, karakterek tekintetében szintén rendkívül erős műről beszélhetünk. Scar egy olyan hősnő, akinek megvannak a maga gyengéi, harcol a démonaival, mégis talpraesett, ügyes, okos, kemény, ámde nagyon is szerethető lány.
Élveztem, amikor megmutatta a szájhős pasiknak, kivel is van dolguk; sajnáltam, amikor lelkiválságon esett át; tiszteltem a döntései miatt; és jókat szórakoztam a Késessel folytatott összetűzésein. Sőt! Töredelmesen bevallom, a Team Artúr sátramat átköltöztettem... A Szürke szobákban nagyjából nulla romantika van, Késes és Scar között mégis baromi jó kémia mozog. (Ám újfent hangsúlyozom, a gyengéd érzelmektől nem is állhatnának távolabb!)
De hogy ki is ez a sokat emlegetett Késes? (Az, akit rajtam kívül mindenki a háttérből csodál!)
A "festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa", aki imádja a showt, és legalább ennyire szereti hallatni a hangját. A történet egyik kulcsfigurája. Ezenkívül csupa rejtély. Látszólag nem ő a főnök, közben... És ugyanez érvényes a Scarral való kapcsolatára is. Kiismerhetetlen figura az biztos, de épp ebben rejlik az (vonz)ereje.
Anélkül, hogy túl sokat mondanék róla: nagyon szeretném, ha a későbbiekben csatlakozna a csapathoz. Nem csupán a külseje, vagy a viselkedése miatt, hanem azért is, mert az ő fejében elmerülni kész pszichológiai tanulmány!

Összességében tehát azt tudom mondani, ha szeretitek a sorozatot, semmiképp se hagyjátok ki ezt a novellát, érzésem szerint az itt történtek fontosak lesznek még a későbbiekben. Ráadásul a Szürke szobák egy rendkívül erős, jól felépített novella, tele izgalommal, rejtéllyel, és néhány igazán érdekes karakterrel. De azért egy orbitális függővégre készüljetek...

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Késes, Scar, Késes, ó és Késest említettem már?

Kedvenc jelenet: a Késes-Scar összejátszás

Negatívum: -

Borító: 5/4

Késes

A blogturné kapcsán beszélgettem picit Varga Beával (On Sai), és természetesen kedvenc karakterem, Késes sem maradhatott ki. Gondoltátok volna, hogy a festett szemű arénaharcos egy népszerű énekes egyik száma után kapta személyiségét?
Hogy kiről és melyik dalról van szó? Máris mutatom. Ám azt azért fontos megjegyezni, hogy Késes barátunk jóval férfiasabb, markánsabb, keményebb pasi, de a videót látva valóban hátborzongató egyezéseket lehet felfedezni a két srác között.

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a matematika különlegességeinek világába invitálunk titeket.
No, nem kell megijedni, nem fog fájni!
A blogturné minden állomásán találtok egy nyomot, ami valamilyen híres matematikai azonosságra, sorozatra vagy más érdekességre utal.
A Ti feladatotok kitalálni, melyikre! ;)
Ha ügyesen játszotok, Tiétek lehet a könyv egyik példánya.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik matematikai sorozatra gondolunk?

A Da Vinci-kódból is ismerheted. És annyit súgunk még: spirál!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/11 Dreamworld
06/15 Deszy könyvajánlója
06/19 Bibliotheca Fummie

Amie Kaufman & Megan Spooner - Lehullott csillagok

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amie Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának első részét: These Broken Stars - Lehullott csillagok címmel. A könyv hatalmas sikert könyvelhet el az olvasók és a kritikusok részéről is, számos díjban részesült többek között a Goodreads-en a legjobbak közé jutott a Best Young Adult Fantasy & Science Fiction of 2014 kategóriában.
Kövessétek végig a hét állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek Lilac és Tarver történetének három példányát a kiadó felajánlásában.

Amie Kaufman & Megan Spooner: These Broken Stars - Lehullott Csillagok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 8799633995013
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Saját véleményem:

Azt hiszem, senkit nem lep meg, ha azt mondom, a Lehullott csillagok a borítója miatt került a "Kell a polcomra!" kategóriába. Csakhogy a fedlap csalóka, ugyanis ez nem egy hagyományos értelemben vett sci-fi (még akkor sem, ha YA). Igazából nem is tudnám meghatározni a műfaját, mert bár van benne romantika, mégsem kimondottan romantikus, ahogy nem is sci-fi vagy disztópia (esetleg sciropia - de ilyen meg nem létezik). Valahogy úgy képzeljétek el, mintha a Titanic süllyedése után Jack és Rose amolyan The 100-as landolást követően, Lost módra elveszne egy lakatlannak látszó, rejtélyekkel teli bolygón, ami mellesleg könnyen lehetne az Éhezők Viadala egyik pályája is. De ehelyett a kusza hasonlítás helyett maradjunk a rövidebb verziónál: egyedi, nem unásig ismételt elemekből felépülő regény, lélegzetelállító világgal.

A történet egy Icarus nevű űrhajón indul (ennek eloszlását, mind rangban, mind felépítésben a Titanicéval megegyezően képzeljetek el), ahol a szegénysorból felemelkedett katona, Tarver, egy est során találkozik egy gyönyörű lánnyal, akinek valódi kilétéről ekkor még mit sem sejt. Jól érzik magukat egymás társaságában, Lilac végre az lehet, aki a lelke mélyén; ám ahogy előkerülnek a rokonai, barátai, úgy kénytelen visszavedleni a világuk egyik legbefolyásosabb emberének lánya szerepébe, s ehhez mérten drasztikus módszerekkel ellökni magától a fiút. Ám a sors furcsa fintoraként, az Icarus meghibásodása után Lilac és Tarver egy mentőkabinba kerül, s együtt zuhannak le a terraformált, ismeretlen bolygóra - ahova az Icarus is követi őket,  nulla túlélővel.
Egészen eddig a pontig a regény a Titanic 2.0-ás verziója, annyi fricskával, hogy itt Rose némi tépelődés árán, de azért mégiscsak szorít helyet a nagyobb férőhelyű kabinjában szerencsétlen Jacknek. Ami ellenben már itt is látható, hogy bár főhőseink más világból jönnek, azért mindkettejükben jóval több rejlik, mint amennyit láttatnak. Meglehet Lilac egy gazdag lány, akinek az a dolga, hogy rangjabeli srácokkal flörtöljön vagy meseszép ruhakölteményekben tetszelegjen, mégis ért az áramköri dolgokhoz; míg Tarver kemény katonaként versíró, családcentrikus énjét leplezi a külvilág elől. Kettejük viszonyát mindazonáltal kellő mértékben megpecsételi Lilac űrhajós viselkedése, ahol porig alázva hessegette el az udvariasan bókoló srácot. Ennek következményében kutya-macska viszonyban vágnak neki a felderítésnek, majd pedig a túlélőtúrának.

A Lehullott csillagok nagyon sokáig a fiatalok dzsungel- és szavannaharcos bandukolása közbeni összecsiszolódósáról, s karakterfejlődéséről szól, megfűszerezve némi misztikummal, valamint az új helyszín megismerésével. Konkrétan olyan, mint egy Bear Grylls túra, kameraszünet és svédasztal nélkül, egy egymást gyűlölő párral a főszerepben, akikben szép lassan feléled a vonzalom is.
Tarveréknek dzsungeleken, síkságokon és hegyeken kell átvágniuk ahhoz, hogy eljussanak az egykori űrhajó roncsaiig, melyet reményeik szerint mentőcsapatok fognak ellepni. Helyzetüket azonban több dolog is súlyosbítja. Olyan fenevadakkal találják szembe magukat, melyekkel eddig soha nem találkoztak (hisz az általuk ismert bolygókon tudatosan kerülik az ilyen veszélyes állatok megteremtését), nem rendelkeznek kellő milyenségű és mennyiségű felszereléssel, ráadásul Lilac is hangokat kezd hallani, mely az őrület egyértelmű jele. Vagy talán mégsem?
Noha a sziget látszólag lakatlan, az éjszakai égbolton minden este megjelenik egy furcsa, második holdszerű objektum, és a misztikus látomások, hangok és az azokkal együtt járó egyéb következmények is riadtságra és gyanakodásra adnak okot. 

Azonban mindez nem lenne elég ahhoz, hogy az olvasó kezébe ragassza a könyvet, ha nem párosulna iszonyat jól felépített karakterfejlődéssel, vagy képszerű leírással. Hőseink hiába menetelnek, táboroznak több mint 2-300 oldalon át, a szerzők stílusának hála nem, hogy nem tűnik száraznak a dolog, de még lehengerlő is. Kaufmanéknak sikerült olyan elképesztően átadni a tájleírásaikat, mintha mi magunk is a kis csapat tagjai lennénk, s saját bőrünkön tapasztalnánk az időjárási viszontagságokat, vagy látnánk a szemünk elé táruló látványt.

Karakterek tekintetében Tarver abszolút telitalálat. Ő az, aki az első perctől az utolsóig szerethető. Személyében egy hivatásában sikeres fiút ismerhetünk meg, aki joggal érdemelte ki rangját. Kiváló katona, akit többek között túlélésre képeztek ki, s ennek értelmében ügyesen veszi az akadályokat, s amolyan a jég hátán is megél módban nagyjából bármilyen szituációban képes élelmet vagy táborhelyet varázsolni. Hozzáteszem, mindezt abszolút hitelesen teszi, nem úgy, hogy hopp, a kellékesek ideszórtak nekem egy öngyújtót meg némi mirelitet, hogy tudjak vacsorát rittyenteni. Ténylegesen a természeti adottságokat aknázza ki.
Tarver úgy tud pasi tud lenni, hogy nem tipikus alfahím.

Ami Lilacet illeti... hát ő keményebb dió. Nehezen lopta be magát a szívembe, mert bár meg-megcsillantotta mélyre száműzött tehetségeit, sokáig mégsem igazán sikerült kiszakadnia a sztereotipikus nyafka, apuci kislánya szerepből, aki csak azért sem hajlandó lentebb adni akaratosságából.
Ám pont emiatt kirívó a karakterfejlődése. Míg Tarver nagyjából marad az, aki, addig Lilac szinte lapról lapra változik egy picikét, s mire a könyv feléig jutunk, már egy egészen más, sokkal szimpatikusabb hősnővel találjuk szembe magunkat.
Lilac egy olyan hősnő, aki bár elköveti a tipikus sablonos, dacból elkövethető bakikat, mégis becsülendő tartással és erővel rendelkezik. Nem szeretnék spoilerezni, de feltehetően nem sokan lennénk képesek báli ruhában, tűsarkúval a lábunkon végigbaktatni a dzsungelen, kidőlt fákon mászva át, fenevadak elől menekülve.
Mindezek mellett pedig nagyon szerettem, ahogy az effektív burokban (értsd luxusban, ahol mindent - még az időjárást is - az emberek szabályoznak kényük és kedvük szerint) felnőtt lány kikerült a valódi vadonba, ahol először tapasztalta az eső, a hó vagy a vadvirágok természetességét.

De ha már Lilac-ről és Tarverről beszéltem, akkor egy picit kikanyarodnék a romantika irányába. Az a helyzet, hogy a szerzőpáros ezt is baromi jól oldotta meg. Nincs az olvasó arcába tolva, és a szereplők sem teperik le egymást két mondat után. Lassan, apránként, szinte észrevétlenül alakul ki a srácok közti vonzalom, ami azok számára is könnyen emészthető, akik irtóznak tőle. Sőt! Giccses és nyálas helyett inkább szórakoztató szócsatákkal gyilkolják egymást.
Az elkeserítő helyzet ellenére humorból egyáltalán nincs hiány.
A regény második felében viszont minden a feje tetejére áll. Begyorsulnak az események, váratlanabbnál váratlanabb dolgok kúsznak be a képbe - olykor egészen szívfacsaró módon -, és a misztikus rejtély is nagyobb méreteket ölt.
A szerzőpáros fenomenálisan csűrte-csavarta a szálakat, s képesek voltak a rejtélyt az utolsó pillanatokig megtartani annak, ami.

Mindent egybevetve bátran ajánlom a Lehullott csillagokat mindenkinek, aki szereti a kutya-macska viszonyú párosok közt kibontakozó szerelmet, az elveszett vidékeken való bandukolást, vagy a rejtélyeket. Továbbá kiváló olvasmány lehet akkor is, ha nem rajongtok a csöpögős romantikáért, de szívesen olvasnátok végre valami újat és egyedit. Ráadásul hiába egy sorozat első része, abszolút kezelhető önálló könyvként, hisz a folytatásban már más párosok szerepelnek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Tarver

Kedvenc jelenet: az esős

Negatívum: -

Borító: 5/5

Történelmi utalások

A történetben két történelmi, avagy éppen legendabeli név is elhangzik. Az egyik Korinthosz, a bolygó, ahonnan Lilac származik, a másik pedig az ominózus űrhajó, az Icarus, ami lezuhan. Lilac egyébiránt említi is, hogy az apja rajong a mitológiáért, úgyhogy lássuk, miért is annyira érdekesek ezek az elnevezések.

Icarus története:
Ikarosz (latin változata Icarus) Daidalosz fia a görög mitológiában. A lázadás, a szófogadatlanság, a kíváncsiság megtestesítője.
Gyermekként érkezett apjával Kréta szigetére. Ikarosz apjával együtt akart elszökni Knósszoszból. Mindketten tollakból és viaszból készített szárnyakat készítettek maguknak, amivel megpróbáltak elrepülni. Sikerült is a levegőbe emelkedniük. Mielőtt azonban még felszálltak volna, apja megmondta fiának, se túl alacsonyan ne repüljön, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a Nap megolvaszthatja a viaszt. Apja szavát egy ideig megtartotta, de a magasság megigézte, megszegte az ígéretét, s egyre magasabbra repült. A Nap így megolvasztotta a viaszt, a tollak leváltak, Ikarosz a tengerben lelte halálát. Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát.

Korinthosz:
Az ókorban egyike volt az erős hellén városállamoknak.A mitológia szerint a települést Héliosz isten fia, egy másik történet szerint Efíra istennő lánya alapította. A mükénéi uralom alatt dórok kíséreltek meg letelepedni a mai város területén, de az első támadásukkor nem jártak sikerrel, viszont másodszor el tudták foglalni a területet. A Trójai háborút követően a település Agamemnón kezére került, sok más poliszzal együtt.
A Római Birodalom széthullása után a város bizánci uralom alá került. 856-ban földrengés rázta meg, melynek során 45 000 ember vesztette életét.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Kelly és Lupi olvas
03/23 MFKata gondolatai
03/25 CBooks
03/27 Bibliotheca Fummie
03/29 Deszy könyvajánlója
03/31 Media Addict
04/02 Dreamworld