A következő címkéjű bejegyzések mutatása: földönkívüliek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: földönkívüliek. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 26., szerda

Jennifer L. Armentrout - Oblivion 3.



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a közkedvelt Luxen sorozat Daemon szemszögéből megírt sorozat utolsó kötete. Végre megismerhetjük a történet másik oldalát is! - Ha olvastad és szereted a Luxen sorozatot, semmiképpen ne hagyd ki!

Jennifer L. Armentrout: Oblivion 3. - Feledés

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999882
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Senki sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Saját véleményem:
Daemonból nem létezik olyan, hogy sok, vele egyszerűen lehetetlenség betelni. Azt hiszem önmagában már ez is kellő magyarázat arra, miért is van létjogosultsága az Oblivion trilógiának, még úgy is, ha néha pont a lényeg hiányzik belőle.
A tükörregényekben mindig van egyfajta kockázat, így bármennyire is reneszánszukat élik az effajta folytatások, írói szempontból szerintem simán nevezhetjük őket kétélű fegyvernek. Hiába van ott a szerző előtt egy kész alapanyag, jobb esetben pedig még a korábbi siker is, azért valljuk be, nehéz ugyanazt a sztorit másodszorra is úgy eladni, hogy legalább akkorát robbantson, mint az első. Az olvasók már ismerik a csavarokat, végkifejletet, egyszóval mindent; tehát kell bele valami extra izgalom, csattanó, titok, ami lázba hozza az embert. Jennifer esetében ez nem más, mint Daemon. Az ő személye mondhatni, mára már saját márkává nőtte ki magát, ráadásul annyira jól összerakott figura, hogy az ritkaság.
Túl vagyok a sorozaton, a különféle kiegészítőkön, spin-offokon, és még most is, ha kezembe veszek egy Luxen kötetet, ugyanúgy megdobban a szívem, elakad a lélegzetem, fültől-fülig vigyorra húzódik a szám a jelenlétében, mint legelső alkalommal. Képtelen vagyok ráunni. Imádom a hangját, az egoista, seggfej beszólásait, a szexi kisugárzását, és hogy egy nyamvadt mosolyával pocsolyává olvaszt.

Az Oblivion harmadik része az Opál eseményeit hivatott bemutatni pimasz luxenünk szemszögéből. A cselekmény részletezésébe nem mennék bele, olvassátok el az Opálról írt bejegyzésemet - annál tömörebben, ködösebben úgysem tudnám összefoglalni. Azt viszont bizton állíthatom, az egyik legjobb kötete volt a sorozatnak, így hát naná, hogy kíváncsi voltam, milyen lesz a kedvencem újramesélése, fog-e akkorát ütni és érzelmileg olyan mélyen berántani, mint pár évvel korábban. A válasz: igenis meg nem is. Mást nyújt. Hogy ez jó vagy rossz, az egyéni ízlés megítélése, én a magam részéről elvesztem benne, mint Micimackó a mézesbödönben. Annyira, hogy a willes csattanóig fel sem tűnt, Katy szemszögének hiányával mennyire leszűkült a cselekmény, vagy hogy mennyire kiestek a korábban fontosnak vélt részek. Ismétlem, ez nem gond, hiszen ennek ellenére az Oblivion 3. működik, csak épp nem árt, ha ez ember tisztában van a másik oldallal is, hogy kellőképp tudja értékelni Daemon reakcióit. Azokból pedig van bőven.
Az Opál vízválasztó része a sorozatnak; még benne van a játékos fiatalság, de már érezhető a komolyabb vonulat, és hát tudjuk hova fut ki a vége... Vagyis itt már eleve fokozódnak az érzelmek, minden érintés, mozdulat, gesztus extra jelentéssel párosul. És tulajdonképpen ez az, amit nagyon jól be tud mutatni az Oblivion 3.
Az, hogy tudjuk, mi lesz Katy-ékkel, csak rátesz egy lapáttal, és sokszor egészen drámai színezetet ad még egy szimpla homlokpuszinak is. Nem is beszélve az előre utaló megjegyzésekről. Ebből a szempontból tehát kiváltképp izgalmas megélni Daemon Katy nélkül töltött pillanatait, tudni, milyen beszélgetéseken esett át Dawsonnal, milyen érzések kavarogtak benne annak az árnyékában, hogy esetleg ugyanaz történhet a szerelmével, mint Bethany-val.
Természetesen azért ennyire nem drámai a helyzet, hisz humorból sincs hiány. Tudjátok, abból a hamisítatlan Daemon Black-féle egoista-seggfej fajtából. És a cukisági faktor is bőségesen megvan.

Daemont tehát nem lehet megunni - mindegy, hogy épp az önbizalmát legyezgeti, Katy-t veszi le a lábáról, Blake-kel szemétkedik, vagy a testvéreiért aggódik. Ezzel együtt úgy gondolom, az Oblivion kötetek leginkább köszönetet jelentenek (Jennifer köszönetét az olvasóinak), és ez a rész rá a legékesebb bizonyíték. Semmi esetre sem ajánlom, hogy általuk vágjatok bele a sorozatba, viszont utána nyugodtan térjetek rá vissza, olyan élmény lesz, mint Daemonnak a csokis süti.
Ui.: A kötet tartalmaz egy különleges "epilógust", ami némileg előkészíti a terepet a Luc & Evelyn sorozathoz. Ne hagyjátok ki! 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Daemon, Katy, Luc
Kedvenc jelenet: Daemonék tánca Lucnél
Negatívum: hiányoztak a fontosabb részek
Borító: 5/5
Sorozat: Luxen 3,5. része, az Opal tükörregénye




Nyereményjáték


Egy dologban egyetértünk, Daemon Blacket könnyen meg lehet szeretni.
A borítókon szereplő Tóth Pepe és Tziotziosz Sztella egybemosódott Daemon Black és Katy Swartz képével, de számos külföldi könyvön viszontláthatjuk arcukat, ezek a könyvek legtöbbször itthon másik borítót kaptak. Mostani játékunkban minden állomáson különböző Pepés és Sztellás borítókat fogtok látni, legtöbb angol, néhány egyéb nyelvű is bekerült, ezeket ott jelezzük és a címeket természetesen kitakarjuk. Az írónő neve és a borító alapján könnyedén megtaláljátok őket, végül mi a magyar címükre leszünk kíváncsiak.
Segítség: a goodreads.com és moly.hu-n kezdjétek a címek utáni keresgélést.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 Könyvvilág
04/24 Angelika blogja
04/26 Dreamworld
04/28 Sorok Között
04/30 Deszy könyvajánlója
05/02 Insane Life

2017. január 20., péntek

Jennifer L. Armentrout - Oblivion 2.


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából folytatódik Daemon szemszögéből a Luxen történet!
Hazánkban is nagy sikernek örvend Jennifer L. Armentrout - Luxen sorozata. Olvashattuk már a sorozatot Katy oldaláról, de vajon Daemon hogyan élte meg a történetet? Tarts velünk a hat állomásos blogturnéra és megtudhatsz többet a kötetről.


Jennifer L. Armentrout: Oblivion 2. - Feledés

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999516
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Éld át az Ónix történetét Daemonnal!

Saját véleményem:
Daemon Black neve hallatán az ember lánya mit sem törődik azzal, milyen akadályokat kell leküzdenie - jöhet özönvíz, földönkívüli invázió, erdőtűz -, csak azért, hogy kapcsolatba kerülhessen a csokis sütik királyával. Így történt ez nálam is. Hiába olvastam az egész sorozatot, mindenféle kiegészítőkkel együtt, az Oblivion első része mégis kimaradt. Ennek dacára belevágtam a második kötetbe; egyrészt kíváncsi voltam, mit tud adni a másik szemszög, másrészt szerettem volna kideríteni, hogy az általam legkevésbé szeretett Ónix élvezhetőbbé válik-e ebben a formájában, harmadrészt pedig Daemon azért mégiscsak Daemon.
Nos, az a helyzet, számomra az Oblivion 2. abszolút pozitív meglepetés/csalódás - ki minek nevezi - lett. Jobban tetszett, mint Katy szemszöge.

Ugyanazt a sztorit másik szemszögből elmesélni, felér egy orosz rulettel, végtére is az olvasó már ismeri a történetet, tehát jó eséllyel nem fog úgy megdöbbenni rajta, mint elsőre. De mint ahogy egy film többszöri újranézésekor is újabb és újabb apróságok tűnnek fel a nézőnek, úgy itt is adott a lehetőség. Kérdés, a szerző mennyire él ezzel a lehetőséggel, mennyire fókuszál inkább a kiegészítő extrákra, és mennyire akar új színezetet adni a kultikussá vált jeleneteknek.
Jennifer esetében egy is-is megoldásról beszélhetünk. Szépen végighalad az Ónix cselekményén, de ahol lehetősége nyílik rá, ott megmutatja a másik oldalt, vagy éppen új megvilágításba helyezi a történéseket. Jó példa erre Daemon érzelemvilága.
Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy már ilyen korán sokkal mélyebb érzések kavarogtak benne, mint Katy-ben. S pont emiatt volt izgalmas figyelemmel kísérni, hogyan reagált vagy élte meg a lány bizonyos tettei(re)t. Akár azt is mondhatnám, Daemon szemszöge sokkal teljesebbé teszi kettejük kapcsolatát. A legapróbb dologtól (epres turmix, meztelen lábujjak a kanapén, Katy blogja) a legnagyobbig (Blake), minden hozzátesz valamit. Na, meg sok esetben választ is ad a homályos foltokra. 

Az Oblivion másik nagy erőssége maga Daemon, mint narrátor.
Az első részt nem olvastam, így számomra üdítő újdonságként hatott, hogy láthattam a későbbi eseményekhez képest gondtalanabb, fesztelenebb Daemont a maga szarkazmussal átitatott laza flegmaságában, minden irritálóságával egyetemben.
Azt hiszem, ha valakiről elmondhatjuk, nem lehet túl sok belőle, az Mr. Black. Szédületes figura. Vicces, beképzelt, érző szívű, eltökélt, férfias férfi, aki egyszerre képes az ember idegeire menni és szerelembe ejteni. De hát úgyis ismeritek... Ha meg nem, akkor mindenképp azt tanácsolom, az alapsorozattal kezdjetek. Igaz, hogy az Oblivion ugyanazt meséli el, mint az Ónix (vagy Obszidián), de nem ugyanabban a minőségben. Ez amolyan bővített extra, ami önmagában nem teljesen állja meg a helyét, ám rengeteget ad pluszba. Illetve kiküszöböli a Katy-féle változat falfejelős részeit, hisz a Blake szál Daemon oldaláról sokkal emészthetőbb, mentes mindenféle szappanoperaiságtól. Jómagam ennek kifejezetten örültem, és szívesen áldoztam be a Katy-Blake jelenetek dinamikusságát Daemon szerethetőségéért.
Oké, oké, tudom... elfogult vagyok, és ha Jennifer Daemon egyetlen napját részletezné 380 oldalban, akkor is ugyanúgy innám minden szavát. Már csak azért is, mert látszik, kedves írónőnk mostanra mennyire kiismerte zöldszemű (luxen) fiát, és mennyire rá tudott hangolódni.

Összességében tehát az Oblivion (2.) remek gyógyír az elvonási tünetektől szenvedő Luxen fanok számára, sok-sok extrával. Ha hozzám hasonlóan szeretnétek újra elmerülni Daemonék világában, csak ajánlani tudom, mind minőségében, mind tartalmában azt adja, mint az eredeti. Sőt... bizonyos értelemben többet is. Azt viszont nem ajánlom, hogy a három Oblivion segítségével indítsátok a sorozatot.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Daemon, Daemon... ó, és Daemon!
Kedvenc jelenet: a gyere, vedd el a sütit (az örök kedvenc marad)
Negatívum: -
Borító: 5/4
Sorozat: Oblivion 2. (Luxen 2,5)




Nyereményjáték


A Luxen sorozatnak már számos része jelent meg hazánkban, ezért mostani játékunkban arra leszünk kíváncsiak mennyire ismeritek a részeket.
Minden állomáson találtok egy idézetet, amiből aláhúzott vonallal jelölve hiányzik egy név, de nem elég csak a hiányzó nevet beírni a Rafflecopter dobozába, szükség lesz még a kötet címére is.
Tehát minden állomáson egy nevet és egy kötet címet keresünk, amiket be kell írnotok a megfelelő sorba.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


“Hirtelen megjelenése megrémített. Még csak nem is hallottam! Hogy tud valaki ilyen átkozott halkan mozogni, főleg egy ennyire magas valaki? És, hűha, póló is volt rajta. Nem bírtam eldönteni, hálás vagyok-e, vagy inkább csalódott. Leszámítva a modorát, ______ igenis megbámulni való volt.”




Nézzetek be a többi állomásra is

01/16 Insane Life
01/17 Angelika blogja
01/18 Deszy könyvajánlója
01/19 Könyvvilág
01/20 Dreamworld
01/21 Sorok között

2016. december 9., péntek

Jennifer L. Armentrout - Obsession



A hazánkban is közkedvelt Jennifer L. Armentrout legújabb könyve hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából. Hunter egy Arum, Serena pedig ember, mindkettőjük élete veszélyben van, vajon sikerül leküzdeniük az akadályokat és túlélni a lehetetlent?
Az Obsession - Függőség habár a Luxen sorozat egyik mellék kötete, felbukkannak a sorozatból jól ismert szereplők egy-egy jelenet erejére, de bizony Serena és Hunter története számos forró jelenetet tartogat olvasói számára. Ha kíváncsiak vagytok, gyertek és kövessétek a hét állomásos blogturnét és tiétek lehet a könyv egyik példánya!


Jennifer L. Armentrout: Obsession - Függőség

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998342
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?
Oldódj fel a hevétől!

Saját véleményem:
Ó, ti jóságos földönkívüli aprószentek! Ez a könyv kicsinált érzelmileg. Elképesztő, mennyire működik az Armentrout-féle varázslat! Olvasás közben ugyanazt éreztem, mint sok-sok évvel ezelőtt az Obszidiánnál, felidézte bennem, miért is szerettem bele a luxenek és arumok világába.
Egyébként biztos vagyok benne, hogy Jennifer is idegen, mert halandó nem képes arra, amire ő. Szóval már most szeretném felhívni a figyelmeteket: a mostani poszt nyomokban ugyan tartalmazhat racionalitást, de a többi színtiszta fangirl olvadozás lesz.

Az Obsession a Luxen sorozat spin-offja, és nagyjából egy időben játszódnak - párhuzamosan -, csak az anyasorozattal ellentétben itt az arumok világába nyerünk - meglehetősen széleskörű - betekintést. Éppen ezért azt tanácsolom, ha nem vagytok képben a világot érintően, ne vágjatok bele. Elméletileg persze önálló kötetként is olvasható, de sokkal érthetőbb, ha tudjátok az alapvető dolgokat. És nagyjából ugyanezen okból kifolyólag azt mondanám, Katy és Daemon sztorijának befejezte előtt kerüljétek el, mert spoileres annak a végjátékára. Én legalábbis örülök, hogy abból tudtam meg először, amit kellett. (Természetesen, ha Daemonékra nem vagytok kíváncsiak, akkor nyugodtan, mert így is érthető annyira, amennyire kell.)

A történet egy ember lány és arum srác románcát mutatja be, némi izgalommal fűszerezve.
Miután a regény hősnője, Serena szemtanúja lesz annak, hogy egy villanykörtére hasonlító luxen megöli legjobb barátnőjét, aki percekkel korábban még egy meglehetősen képtelen, földönkívüliekről szóló sztorit mesélt neki, hirtelen óriási trutyiban találja magát. A Védelmi Minisztérium hosszanti vallatása után életére törnek és olyan dolgoknak lesz ismételten tanúja, melyek legrosszabb rémálmában sem fordultak meg. A barátnője által ráhagyott tudás - mely nem csupán a helyi luxen szenátort és fiait veszélyezteti, hanem a faj sötét terveit is - ugyanis veszélyes.
Emberként Serena öt percig sem maradna életben, ám a minisztérium megbízza Huntert, az arrogáns és veszélyes arumot, hogy vigyázzon rá és szedjen ki belőle minden infót. Így hát Hunter a luxen támadást követően magával viszi a huszonhárom éves lányt otthonába, hogy kellő védelmet nyújthasson számára. Egyetlen bökkenő van csupán - és nem a gyilkolni vágyó luxenek...-, Hunter ízig-vérig arum, vagyis képtelen kordában tartani ösztöneit (harc, kaja, szex). Helyzetét pedig a makacs védence sem könnyíti meg.

Nos, ha őszinte akarok lenni... az Obsession egy több száz oldalas előjáték. Tényleg. Serena és Hunter között olyan kémia munkál, amire nincsenek szavak. Az embernek az az érzése támad tőlük, mintha egy bármikor felrobbanó bomba közelében ácsorogna. 
Jenniferről egyébként is tudvalevő, hogy nagyon jó szexuális feszültséget tud gerjeszteni karakterei között, itt meg aztán végképp. Hunterék nagyon elemi,  vad, szenvedélyes és nyers párost alkotnak. Olyat, akik képesek elvinni hátukon egy sztorit és fenntartani az olvasó figyelmét pusztán a kapcsolatukkal. De hát nincs ebben semmi meglepő, az Armentrout-fiúk egy sakkpartit is szexisen érdekessé tudnak varázsolni. 
Apropó, drága Jennifer, neked valami édesség fétised van? Mindegyik fiad úgy bánik az édességgel, hogy azt be kéne tiltani!

Na, de komolyra fordítva a szót, a sztori nagyrésze inkább a főszereplő páros viszonyára fókuszál, mintsem a luxenek jelentette problémára. Persze bőven akad bonyodalom, és a halál sem ritka, továbbá rengeteg újdonság derül ki a két földönkívüli fajról és viszonyukról is, mégis a szenvedélyé a főszerep. Direkt nem romantikát írok, mivel Serenáék korából és mentalitásából fakadóan ez nem annyira ártatlan és szenvelgős. Teljes mértékben felnőtt románc, sok erotikával.
Ami a szereplőket illeti, mind a ketten szerethetőek (oké, Serenát párszor megcsapkodtam volna), de egyértelműen Hunter a jobb. Vérbeli veszélyes, pimasz, öntelt rohadék, akitől tényleg jobb félni. Mégis... lábrogyasztó. Olyan, mint három Daemon.
De ha már Daemon, bizony ő és még néhány régi ismerős is feltűnik, szóval egy igazán komplex regényről beszélhetünk, mely a saját sztorija mellett rengeteg újat is hozzátesz a sorozathoz.

Összességében az Obsession egy zseniális erotikus-paranormális regény, akár önállóan, akár a sorozat részeként olvassa az ember. Szenvedélyes, izgalmas, jól felépített, ráadásul a humor is fontos eleme. Serena és Hunter megöllek-megcsókollak, gyűlöllek-letépem rólad a ruhát kapcsolata rengeteg szórakozást ígér, akárcsak a Hunter karakteréből fakadó nyers energia. Ő egy olyan figura, aki nem csak szóban veszélyes, hanem tettekben is, és ezt nem is leplezi.
A sorozat rajongóinak mondom, maga az arum háttérvilág egészen érdekes színezetet ad az eddigieknek, nehéz eldönteni, hogy Team Luxen vagy Team Arum akar-e lenni ezek után az ember. De ahogy Jennifer is rávilágít Hunter által, semmi sem fekete vagy fehér.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Hunter, Luc
Kedvenc jelenet: Hunter-Serena szóváltásai, főleg az első ébredés után
Negatívum: -
Borító: 5/5




Idézetek


"– Kiütöttél két napra? Kétlem, hogy ez egészséges!
Összevonta a szemöldökét.
– Akár halott is lehetnél."

"– Te egy…
–Ha megint kimondod azt a szót, hogy idegen, megfojtalak. Megértetted? –A hanghordozásából nem tudtam eldönteni, viccel-e vagy sem. –Már ezerszer megbeszéltük, mi vagyok. Én sem mászkálok fel-alá azt motyogva, hogy te ember vagy.
A szám tátva maradt.
– De az más!
– És mégis, miben? – kérdezte."

"– Nem fogom megköszönni.
– Nem is vártam tőled ilyen egyszerű gesztust – felelte. Fakó szemében harag… vagy talán csodálat villant. – Végül is, még azt sem köszönted meg, hogy megmentettem a seggedet… Az amúgy elég formás seggedet. Úgyhogy a hálátlant is feljegyzem az erényeidet taglaló hosszú listára. Eddig az szerepel rajta, hogy túlreagálod a dolgokat, először cselekszel, aztán gondolkozol, hisztériázol…
– Baszódj…
–Ne merészeld befejezni a mondatot! – Hunter figyelmeztető hangja olyan mély volt, hogy remegés futott végig a gerincemen. - Nem szorulok rá arra, hogy baszogassanak."
"(…) bolygótól függetlenül az összes hím seggfej."

"– Hallom, hogy korog a gyomrod, úgyhogy szerintem, felesleges ezen vitatkoznunk. És nem úgy nézel ki, mint azok a nők, akik éheztetik magukat, hogy olyan alakjuk legyen, mint egy kamasz lánynak.
Leesett az állam. Most megsértődjek, vagy sem? A fenébe is, elvégre nő vagyok, úgyhogy megsértődtem.
– Seggfej."




Nyereményjáték


Hunter arum, képes árnyékká változni és a sötétség jóleső világában eltűnni. Mostani játékunk ehhez kapcsolódik. Minden állomáson ugyanannak a szobának a képét láthatjátok, amit beosztunk négyzetes koordinátákra és állomásonként máshol egy árnyat elrejtetünk. Nektek a feladatotok megtalálni hol rejtőzik ez az árnyék és beírni a pontos koordinátáját. (Tehát ha B2, B3, C2, C3-as koordináta alatt látjátok az árnyat, akkor értelemszerűen B2-B3;C2-C3-at írjátok be megfejtésnek.)
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12.06 Insane Life
12.07 Kelly & Lupi Olvas
12.08 Sorok között
12.09 Dreamworld
12.10 Angelika blogja 

2016. december 5., hétfő

Melissa Landers - Összefonódva



Hamarosan megjelenik a Maxim kiadó gondozásában az Elidegenítve trilógia záró kötete, az Összefonódva. Kíváncsi vagy hogyan alakul Cara és Aelyx története és végül legyőz szerelmük minden határt? Gyertek, tartsatok velünk a hat állomásos turnénkra, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!


Melissa Landers: Összefonódva

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617701
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Miután megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjában. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig…
Az egyezség, amelyet a Föld és a L’eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete.
Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért.

Saját véleményem:
Ezzel a kötettel már a második rész olvasásakor összefonódott a sorsom, ugyanis abban az időben készítették a borítóját, amikor az Elválasztvát olvastam - ha emlékeztek, abban a bejegyzésemben még néhány fotót is mutattam belőle -, így a buksimban párhuzamosan futottak. Emlékszem, akkoriban gőzerővel teóriázgattam magamban, vajon miről is fog szólni a befejezés, de végül nem találtam el, pedig visszatekintve volt egy igazán beszédes póz, amin Cara modellje amolyan Katniss-féle kéztartással ücsörgött. Hogy ezzel mire akarok kilyukadni, az hamarosan kiderül.

Főszereplőink immár együtt, boldogságban tengethetik napjaikat, kiélvezve kapcsolatuk édes perceit. Nem kell megmenteniük népeiket, halálos fenyegetésnek sincsenek kitéve, tehát viszonylag nyugodtan élhetik életüket. Persze feladataik azért vannak, nem is kicsik, hisz Carára hárul az első telepesek rendezése, ami nem kis dolog. Cara viszont felnőtt a feladathoz.
Tudom, már az előző résznél is azt mondtam, felnőttek a szereplőink, de most méginkább igaz ez az állítás - több értelemben is. Az Elidegenítvében megismert, ízig-vérig tinilány mostanra komoly, karrierista nővé fejlődött, aki a körülményekhez és élettapasztalatához mérten gondolkozik és cselekszik. Néha azért hibázik, és attól sem kell tartani, hogy teljesen kifordult magából, de az eleve is szerethető lány még sokkal szerethetőbbé vált. És az az igazság, hogy én megint jobban élveztem az ő részeit, mint Aelyxét. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy végre a nő nincs alárendelve a pasinak. Nem sűrűn találkozni olyan regénnyel - ifjúságival meg aztán pláne nem -, ahol a főhősnő nem szorul legalább egy picit párja erejére.
Félre ne értsetek, Cah-ra és Aelyx párként is szuperül funkcionál... de még mennyire! Szikrázik köztük a levegő, és a kapcsolatuk magasabb szintre emelkedése is sok előnnyel jár, akárcsak a realitás, amivel ábrázolva vannak. Imádtam, hogy Melissa Landers tényleg betekintést engedett életük minden részébe, mert pont az össze-összekapásaik és kibéküléseik által váltak hétköznapi párrá.

Mindazonáltal az Összefonódva mégiscsak egy befejező rész, tehát kell bele a bonyodalom és az esetlegesen felmerülő kérdések, problémák szálainak elvarrása.
Amikor akkora horderejű dologról van szó, mint két különböző bolygóról származó faj keveredése, s az összefonódásukkal járó megerősödés, akkor előbb vagy utóbb, de felbukkannak olyanok, akik ezt sérelmezik. Itt sincs másként. "Az Aribolok, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete."
Caráék tehát kolosszális galibába keverednek, jóval nagyobb gonddal kell megküzdeniük, mint korábban, ami egy hihetetlenül ütős végjátékot biztosít a sorozatnak.

Melissa Landers egyébként szép befejezést kerekített Caráéknak, minden megvolt benne, ami kellet: izgalom, bonyodalom, romantika, realitás, magyarázatok, és remek karakter történetek. Utóbbi azért is kiemelendő, mert Aelyxék mellett nagy hangsúlyt kaptak a mellékszereplők is, és bizony ők is érdekes életúttal szolgáltak - akár érzelmi téren is.
Összességében tehát az Összefonódva méltó befejezése lett a trilógiának, és a kisebb bakijai ellenére éppoly' szerethetővé vált, mint az előző részek. A sorozat rajongói imádni fogják, ebben biztos vagyok.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Cara, Aelyx, Cara bátyja
Kedvenc jelenet: Cara és Aelyx közös pillanatai
Negatívum: egy, a jelenlegi ismereteinket meghazudtoló védőruha nélküli pillanat
Borító: 5/5
Sorozat: Alienated sorozat 3. (utolsó) része
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Főhőseink már ismerik az űrutazást és felkészültek mindenre.
Mostani játékunkban híres, kultikus sci-fi filmsorozatokat és sorozatokat keresünk, amiket a többség ismer. Képeken a hozzájuk tartozó emblematikus űrhajó, tárgy vagy lényt látjátok és ezek alapján kell kitalálni, mit láttok a képen. Elég a főcím, nem kell a film részének pontos megnevezése.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12.05 Dreamworld

2016. január 25., hétfő

Rick Yancey - Az 5. hullám



Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre!
És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek!


Rick Yancey: Az 5. hullám - Visszavágunk

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664576
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:
Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Saját véleményem:
Onnantól kezdve, hogy hazánkban is megjelent Az ötödik hullám, rengeteget hallottam róla, csupa-csupa jót; az ismerőseim pedig csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudták méltatni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy olvasni akarom-e. Azonban úgy voltam vele, megvárom a filmes borítós kiadást (élek-haloké értük) és/vagy a második részt, és most tessék, itt van egyszerre mind a kettő.
A történethez hozzátartozik, hogy abszolút nem jártam utána, pontosan miről is szól majd a regény, annyit tudtam, hogy posztapokaliptikus és pont. De milyen jól tettem, hogy nem vetettem rá magam a fülszövegre! Nem volt időm megfutamodni.
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, kislánykoromtól kezdve rettegek egy esetleges földönkívüli inváziótól - ez egyaránt vonatkozik a képzeletre, könyvekre, filmekre, bármire -, miközben a téma nagyon is vonz. Olyan ez az egész folyamat, mint ujjak között kukucskálva horrorfilmet nézni. Na, de lényeg a lényeg, amikor kinyitottam a könyvet és belecsöppentem egy hátborzongató megszállásba, éreztem, hogy ezt nagyon nem este 10-kor kéne elkezdeni.
Ahogy lapról lapra haladtam, úgy kezdtem egyre jobban rettegni, néhány óra alatt eluralkodott rajtam a paranoia. Mi több, első éjszaka már rögtön azt álmodtam, hogy a kialakult helyzetről tárgyalok az amerikai állammal. Természetesen ahhoz, hogy ilyen zsigeri szinten belém ivódjon ez az egész, az kellett, hogy Rick Yancey annyira átérezhető részletességgel vezessen be Cassiék világába, Azok közé, mint ahogyan megtette.

"Ilyen lett az élet a Földön az Érkezés után. Ez most már egy vagy-vagy világ."

Rengeteg disztópikus és posztapokaliptikus könyvet olvastam már, Az 5. hullám azonban több okból is formabontónak számít műfajában. Általában ugye az szokott lenni, hogy végigkísérhetjük, miként válik szép lassan - vagy gyorsan - világunk káosz uralta tömegsírrá. Itt azonban már eleve a negyedik-ötödik hullám szakaszában járunk, alig egy maroknyi ember van csupán életben; főhősnőnk, a 16 éves Cassie pedig egy közülük.
A regény majd első negyede során Cassie lesz a mi idegenvezetőnk, aki miközben próbál egymagában túlélni és haladni célja felé, apránként elmeséli nekünk, mi történt az elmúlt hónapok során, így a viszonylag eseménytelen vándorlása közben sem maradunk izgalmak nélkül. Megtudhatjuk, az idegenek felbukkanása után milyen idegőrlő volt a tudatlan várakozás - a várakozás, hogy kiderüljön, milyen szándékkal érkeztek, mit akarnak tenni -, majd pedig, hogy milyen hullámokkal tizedelték meg Azok az emberiséget, vagy hogy miként hullott szét Cassie családja.
Mindössze egyetlen bajom volt ezzel, sokszor azon kaptam magam, hogy unom. Az okát megmagyarázni nem tudnám, mert letenni viszont nem tudtam, és visszagondolva az a részletekbe menően aprólékos elbeszélés is kellett ahhoz, megértsem a karaktert, átérezzem a helyzet súlyát vagy hogy egyáltalán képet kapjak az invázióról és annak hatásairól. Mi több, a hangulata is teljes mértékben hozta azt a gyomorszorító, világvége hangulatot, amitől abszolút hitelesnek tűnt az egész. (Én meg esténként idegroncsként rettegve vittem le a kutyát, gondosan figyelve minden neszre, csillagra vagy repülőre.)

Mire odáig értünk, hogy a múlt és a jelen egyre inkább közelített egymáshoz, hangozzék bármilyen betegen is, otthonommá vált a könyv világa, szinte valóságos kínként éltem meg, ha az időmet nem tölthettem autópályán bandukolva, autókban vagy azok alatt rettegve, fák között meghúzódva, kiélezett érzékekkel figyelve a drónokra. Rick Yancey másik kiemelkedő erénye tehát az érzékletesség. Hiába ír tömören, hosszan valamiről, az ahelyett, hogy fárasztóvá válna, filmszerűen életre kel, és hopp, az olvasó máris hullabűzös, néma, vagy-vagy világban találja magát, ahol egyetlen másodpercre sem lankadhat a figyelme. A legrosszabb mégis a tudatlanság. Ott az a rengeteg infó, ami Cassie-t és minket is körbevesz, mégsem tudhatóak az igazán lényeges dolgok. Csak mész, mész, egyik percről próbálsz túlélni a másikra, de nincs egy végcél, amiért úgy istenigazából megérné.
A cselekmény lassú lefolyású, már-már olybá tűnik, nincs is A és B pont, csak a köztes tér. Holott nagyon is van, csak számunkra nem ismeretes. Ez lefordítva annyit tesz, hogy Cassie-t csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni kisöccsét, akinek ígéretet tett, hogy utána megy. De hogy mi lesz azután? Azokkal? Nem tudni. Úgyhogy olvasóként nincs más feladatunk, mint beletörődni és menni Cassie-vel (vagy a többiek új életét szemlélni).
Szokatlan, ámde bravúros húzás a szerző részéről, hogy olyan helyzetbe kényszerít minket, mint hőseit. Így saját magunk által élhetjük- és tapasztalhatjuk meg a bizonytalanság őrjítőségét. Amit hozzáteszem, a több nézőpontkarakter érdekes sorsával is tetéz.

A harmadik dolog, ami kiemeli ezt a könyvet az átlagból, az a feszültség. Alapvetően minden hasonló műfajú könyvhöz társul egy felfokozott, torokszorító érzés, mert ház azért a világvége/zombihorda/gyilkos angyalok/stb. mégiscsak félelmetesek, mint ahogyan a végső pusztulás is. Azonban itt mindez tetéződik azzal, hogy Azok (idegenek) nem egyszerűen letarolják a Földet, hanem apránként játszadozva irtják ki az utolsókat, sokkal ijesztőbb módszert alkalmazva, mint bármiféle természeti csapás, fegyver vagy betegség. Ez pedig nem más, mint az elme játéka.
Azáltal, hogy emberi gazdatestbe bújva, teljesen úgy viselkednek, mint te vagy én, szétszakítják a tömeget, bizonytalanságot, hitetlenséget keltenek. Nem bízhatsz senkiben, nem tudhatod, ki az ellenség, ki a barát, ergo szövetkezni sem tudsz. Baromi idegőrlő. Aztán persze, ha ez nem elég, a kedves szerző is olyanokat csavar a történeten, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja, ki vagy mi a jó, ki a szövetséges, vagy ki más, mint aminek látszik. Én ezen a ponton már egy paranoiás roncs voltam, ott is árnyat láttam, ahol nem kellett volna...
Egy szót tudok rá mondani: bravúros! Legmélyebb tiszteletem Rick Yancey-nek, tuti, hogy egy Azok közül!

A szereplőket pedig szintén csak méltatni tudom. Cassie-ben a szarkasztikus talpraesettségét szerettem, ami sokszor keveredett valaha volt sebezhető-ábrándozó tinilányságával, illetve hogy bár reménye nem volt, mégis ment és erején felül igyekezett betartani ígéretét.
Evan figurájában a kettősség, a kiszámíthatatlanság és a lényéből áradó vonzerő babonázott meg, míg Zombi esetében a bejárt életútja miatt éledt bennem csodálat.
Sams meg egy olyan kiskölyök, akit még a nem kimondottan gyerekbarát olvasók is szívükbe zárnak seperc alatt.

Mindent egybevetve fejet hajtva beállok azok sorába, akik csak szuperlatívuszokban képesek méltatni ezt a művet. Az 5. hullám fordulatos, meglepő csavarokban bővelkedő, apró részletességgel felépített, kiforrott világgal rendelkező posztapokaliptikus olvasmány, mely garantáltan megdolgoztatja az érzelmeidet. Csak ajánlani tudom! (De ne éjjel kezdjétek el!)


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Cassie, Evan, Sams, Zombi
Kedvenc jelenet: a hajmosós jelenet
Negatívum: a kicsit unalmas kezdés
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!
Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Ezúttal mi került a túlélőcsomagba?
"A gyomrot is meg kell tölteni, ennél jobb tartósságút pedig nem találsz - még ha a burkolata kicsit nehéz is, megéri cipelni."




Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Media Addict
01/13 Letehetetlen
01/15 Kelly & Lupi olvas
01/16 CBooks
01/17 Deszy könyvajánlója
01/18 MFKata Gondolatai
01/20 Tekla könyvei
01/22 Dreamworld - extra állomás
01/24 Könyvszeretet
01/25 Dreamworld

2015. december 9., szerda

Jennifer L. Armentrout - Shadows



Ismeritek már Daemon és Katy történetét, de vajon mi történt Dawsonékkal?
A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelent a Luxen sorozat kiegészítő novellája, a Shadows - Árnyak, ami elmeséli az előzményeket. 
A blogturné során hat blogger tesz közzé bejegyzést és ha velünk játszotok, tiétek lehet egy példány a könyvből. Légy részese te is!


Jennifer L. Armentrout: Shadows - Árnyak

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994313
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Saját véleményem:
Mi gyógyíthatná jobban a Lux sorozat vége miatt szomorkodó rajongók szívét, mint maga Daemon Black? Úgy van, két - Pepe külsejű - Daemon Black!
Azt hiszem, minden Lux rajongó társam nevében mondhatom, a Shadows annyira kellett nekünk, mint sivatagban szomjazónak a víz. Merthogy ez a novelláskötet teljes mértékben nekünk, elkötelezett (nem bevallottan Daemon szentéllyel rendelkező) fanoknak íródott. Ha tehát nem ismered a sorozatot, akkor sipirc az első könyvesboltba (és tépj sorszámot a Daemon rajongók kígyózó sorához is), mielőtt lelőnéd magadnak a csattanókat! Amennyiben még mindig itt vagy, úgy üdvözöllek drága sorstársam.

A főszereplők bőrébe ezúttal Dawson és Bethany bújik, akikről nagyvonalakban már tudjuk, miken mentek keresztül, most viszont végigkövethetjük megismerkedésük sorsdöntő szakaszát is. És ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, szerintem ez az egész bőven megért volna egy hosszabb lélegzetvételű könyvet, bővebben kifejtve, mélyebb érzelemvilággal. Rengeteg potenciál rejlett benne, amiket Jennifer sok esetben lógni hagyott.
Racionálisan nézve a kötet nyolcvan százaléka nem több egy nagy, ragacsos, rózsaszín vattacukornál. Nagyon cuki, nagyon édes, néha émelyítő. Minden megy, mint a karikacsapás, nincsenek akadályok, indokok, semmi mélység; tele van klisés elemekkel - mi több, számos híres Alkonyat és Obszidián jelenet is visszaköszön benne, melyek esetében én csak a szememet forgattam, hogy ez most komoly?

De ugyebár van egy őrült, rajongó énem, ami megkapta azt, amire vágyott. A sorozatra jellemző egyedi humort, a testvérek közti szoros kapcsolatot, Daemont, a régi Dee-t, és úgy unbluck a visszatérő karakterek kezdeti figuráját. Mindezek összessége pedig elég volt ahhoz, hogy a minimumra szorítsa kicsiny hőbörgésemet (ami leginkább az Alkonyat részletekre korlátozódott, tekintve, hogy a rózsaszínnel nincs bajom, amennyiben elszórakoztat - és Jennifer ezt bőven elérte).
Annyira jó volt, hogy újra olyannak láthattam a kedvelt, vagy éppen utált figuráimat, amilyennek az Obszidiánban megszerettem őket!
Imádtam Dee hiperaktív, szószátyár, pimasz viselkedését, a testvéreivel való poénkodását, és a túlzott nyitottságát; Adam kedves zárkózottságát, Andrew seggfej viselkedését, Daemon bunkózását. Egyszóval azt az igazi oldalukat, amilyenek valójában voltak, még azelőtt a sok gubanc és tragédia előtt, ami később érte őket. Rengeteget nevettem a párbeszédeiken, vagy éppen a heves vérmérsékletükből adódó szituációkon. De legalább ennyiszer el is szorult a torkom.
Nem olvastam korábban a Shadowst, ám ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy egészen más színezete van a sorozat teljes ismeretében, mint egyébként.

Ami pedig magukat a főszereplőket illeti, egyszerre nagyon mások és olyanok, mint a többiek. Bethany karaktere sokszor Cicáéra hajaz (szarkasztikus gondolatok, stb.), ugyanakkor ő sokkal halkszavúbb, nyugodtabb, romantikusabb lelkűletű lány. Amolyan igazi művészlélek. Pont Dawsonhoz való - aki mindössze külsőleg hasonlít bátyjára.
Részemről óriási pacsi illeti Jennifert amiatt, hogy az ikerség dacára nem gyártott Daemon 2.0-át Dawsonból, hanem önálló személyiséggel ruházta fel. Két tornádó testvér mellett nagyon is jól jött Dawson higgadtsága, kedvessége. Bár azt azért megjegyzem, számomra ő inkább a cuki barát kategóriába került, ugyanis minden elszántsága, kitartása ellenére valahogy nem tudtam könyves álompasiként tekinteni rá (bezzeg Daemonnek elég volt kinyitnia a száját, tócsává olvadtam). Ami nem baj, sőt, kifejezetten üdítő volt kicsit más oldalról szemlélni az eseményeket, melyek főként a páros megismerkedése, a kapcsolatukkal járó veszélyek és akadályok, valamint a közelben ólálkodó ellenségek köré csoportosultak.
Bethany és Dawson emellett nagyon aranyos párost alkot, jól működő kémiával. Lehet értük szorítani, izgulni, szeretni őket. Mindössze annyit kell elfogadni, hogy ez nem Katy és Daemon robbanóelegyet képező duója, hanem a nyugis Dawsoné és Beth-é.

Összességében tehát azt tudom mondani, bár nem hibátlan, mégis kellemes kis kikapcsolódás minden Lux rajongó számára. Ha szeretnétek nosztalgiázni, nevetni, vagy egyszerűen több időt eltölteni a kedvenceitek körében, akkor nem fogjátok megbánni. A Lux-érzés garantált!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Daemon, Dee, Adam
Kedvenc jelenet: Dee és Beth találkozása
Negatívum: az Alkonyat pillanatok
Borító: 5/5




Borítók








Nyereményjáték


Dawson és Daemon nem ember, ahogy pedig tudjuk a történetük egészen más irányt fog venni, mint szeretnék. 
A mostani játékban könyvborító részleteket találtok, amelyeken egy közös pont lesz, földönkívüli szerepel a könyvben és a középpontban földönkívüliek lesznek. Nehezítésként, nem csak a sorozatcímre vagyunk kíváncsiak, hanem a kötet címére is.
Játékra fel! :)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






Nézzetek be a többi állomásra is

11/29 Insane Life
12/01 Angelika blogja
12/03 Deszy könyvajánlója
12/07 Kelly & Lupi olvas
12/09 Dreamworld

2015. november 16., hétfő

Melissa Landers - Elválasztva


A Maxim Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk a várva várt folytatást, Cara és Aelyx hihetetlen kalandjait, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is.

2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Melissa Landers: Elválasztva

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616827
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:
Cara mindig is tudta, hogy az élet a L’eihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a L’eihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. 
Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a L’eihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?

Saját véleményem:
Az első rész idegőrlő befejezése után kíváncsian vártam a folytatást, hisz hőseinket abban a tudatban hagytuk magukra, hogy a szövetség létrejöttének érdekében Cara a L'eihr bolygóra utazva próbálja elmélyíteni a kapcsolatot a két faj között, míg Aelyx a Földön ügyködik ugyanezen.
Az Elválasztva pedig pontosan innen veszi fel a fonalat, s a kötet jelentős hányadában szerelmespárunk külön-külön küzd azért, hogy megteremtsék a békét, s végre megköttessen a szerződés. Carának - bátyját leszámítva - egyedüli emberként kell beilleszkednie a l'eihrek közé, mint első reménybeli telepes, míg Aelyx a Földön lévő társaival együtt egy PR kampány arcaként kénytelen ténykedni.

Maga a sztori kicsit lassan indul be, a könyv nagyjából harmada lassabb lefolyású. Az izgalmak helyett a beilleszkedésé, és a jelenlegi állapotok megismeréséé a főszerep, melyet a váltott szemszögek révén követhetünk figyelemmel, de később aztán kellően bepörögnek az események, s számtalan titokkal találjuk szembe magunkat.

Bevallom, nekem Cah-ra fejezetei sokkal jobban bejöttek, alig vártam, hogy minél gyorsabban letudhassam a többit. A fordított szituáció, az, hogy az írónő ezúttal embertársunkat - és általa minket - szakította ki a jól megszokott, ismert közegből, nagyon jót tett mind a történetnek, mind a karakternek. Cara a regény során sokat fejlődik, és útközben fel is nő.

Kezdetben óriási lelkesedéssel vág neki a nagy kalandnak, még a furcsa ruhák, szigorú szabályok, és íztelek ételek sem érdeklik. Tele van kíváncsisággal, elhivatottsággal, tettvággyal. Szeretné felfedezni, belakni a bolygót, mely reményei szerint a jövőben közös otthona lesz szerelmével. Csakhogy a l'eihrek, egy-két egyedet kivéve nem fogadják kitörő lelkesedéssel. Ráadásul Cara kénytelen szembesülni tanulmányai során a másfajta mentalitással, ami igencsak megterheli mind lelkileg, mind fizikailag (testnevelés órák). S helyzetén az sem sokat segít, hogy aláveti magát egy különleges szertartásnak, mellyel l'eihrré válik - merthogy a ceremónián egy meteorit formájú tűzgolyó csapódik be a tömeg közé, melyet a vezetőség feltűnően igyekszik elrejteni a lány tekintete előtt, mielőtt az alaposabban megvizsgálhatná.
De ha mindez nem lenne elég, iskolatársai is állandóan bántják, bajba keverik, és Aelyx miatt még a csúnya, zöldszemű szörnyeteg is feltámad benne. Egyetlen támasza Elle, a szobatársa (és olykor a távozni készülő bátyja, Troy).
Mindezen nehézségek dacára Cara egyik nagy erőssége a kitartás, és az eltökéltség. Szerettem benne, hogy nem zuhant magába, hanem mindig igyekezett úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy az jó legyen. Esetenként pedig nagyon mókás volt nézni, hogyan próbál megküzdeni a dolgokkal. Az edzésein én konkrétan fetrengtem, akárcsak az Aelyx szőrös, kezdetben undok, majd ragacs állatkájával vívott harcán.

Ami egy kicsit meglepett, az a L'eihr bolygó. Valahogy futurisztikusabbra, idegenebbre számítottam. a mindenféle hülye és emberek számára idegen szabályoktól eltekintve, nekem túl földi volt a helyszín. A kultúra része azonban teljesen rendben volt, abban visszaköszönt a másik civilizáció érzete, és érdekfeszítő, izgalmas élmény volt látni, miként zajlik náluk egy beavatás, hogyan kezelik a gyerekdolgot, stb.

Persze van nekünk egy Aelyxünk is, aki bolygónkra száműzve egy PR kampány kellős közepében találja magát, miután újfent életére törnek, és a L'eihrek azzal fenyegetőznek, hogy nem kötik meg a szövetséget - melyről a fiú pontosan tudja, mennyire fontos az emberiség számára, az életben maradásunk miatt. Ezek után a két faj képviselői közösen egy kampány mellett döntenek, mely nagyban hasonlít egy elnökválasztás és jótékonykodás keverékéhez.
Valljuk be, nem hangzik túl izgalmasan, és ténylegesen sem az. Aelyxék is unják, életüket egyedül a pihenőidejükben történő események dobják fel.
Továbbra is nagyon vicces, megmosolyogtató, ahogy a l'eihrek szembesülnek a földi dolgokkal, emberi viselkedéssel. Kicsit olyan ez, mintha Tarzan beszabadult volna a nagyvárosba. Szerencsére ott van velük újdonsült testőrük, David aki amellett, hogy üde színfoltja a történetnek, rengeteget segít is nekik. Aelyxnek például a női lélek megértésében...
Apránként azonban itt is kibontakozik egy érdekes, rejtélyes szál, amikor Aelyx rádöbben, hogy a L'eihrek valamit akarnak az emberektől, és nem csak jótékonykodni akarnak velük. Hiába éri őket rengeteg, életveszélyes támadás, Földön rekedt vezetőjük-, és saját megdöbbenésükre a L'eihr vezetőség a kelleténél is elnézőbb, minden támadást megbocsátanak...

Tehát míg Cah-ra a L'eihr bolygón kezd nyomozásba, addig Aelyx a Földön keresi a válaszokat, s ez egy rendkívül érdekfeszítő, eseménydús élményt kínál az olvasónak, amiből természetesen nem hiányozhat a humor, a remek karakterek, és egy cseppnyi romantika sem.
Nekem összességében sokkal jobban bejött ez a rész, mint az első, már csak azért is, mert a karakterekkel együtt maga a történet is elkezdett felnőni, nagyobb volumenűvé válni. Kíváncsian várom a folytatást. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus sci-fiket.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Cara, Elle, David, és Aelyx állatkája
Kedvenc jelenet: Cah-ra felvillanyozó edzése, a féltékenykedés utáni jelenet
Negatívum: a L'eihr bolygóig tartó utazás kissé unalmas volt
Borító: 5/5
Megtetszett? Vidd haza!




Jules Hamilton, 
a borítómodell


Melissa Landers Elidegenítve trilógiájának borítói egytől-egyig gyönyörűek, öröm rájuk nézni. Ám van még egy különleges tulajdonságuk. Az Aelyxet és Carát megszemélyesítő modellek képei nem olyan tucat stock fotók, amik még ezer másik helyen szembejöhetnek velünk, hanem egyedi, kifejezetten ehhez a sorozathoz készített csodák.
Mivel az írónő pont akkor posztolt egy, a harmadik rész borítójának fotózásán készült képet, amikor javában olvastam az Elválasztvát, kicsit elmerültem a témában, és bizony érdekes dolgokat tudtam meg Aelyx megformálójáról.

A srácot Jules Hamiltonnak (Istagramon is követhetitek) hívják, aki amellett, hogy modell, filmproducer és bloggerkedik is. Társalapítója a Polyglamorous oldalnak, ahol rengeteg cikket olvashattok tőle. 
A NYU Tisch filmes szakán diplomázott; és 2006. nyarán filmkészítést tanult a Columbia egyetemen, majd később olyan videoklipeken dolgozott, mint Lil Wayne: Lollipop, Kanye West: Flashing Lights, és SIA: Soon We’ll Be Found c. számainak videója. Emellett kéttucatnyi kisfilmet készített. A főiskola megkezdése előtt pedig a Sharp Independentnél dolgozott, mely kapcsolatban áll a Harper Collinsszal.

Néhány kép róla:





UNITED borítófotózás:







Nyereményjáték


Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

11/16 Dreamworld
11/20 CBooks