Rick Yancey - Az 5. hullám

Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre!

És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek!

Rick Yancey: Az 5. hullám - Visszavágunk

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664576
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Saját véleményem:

Onnantól kezdve, hogy hazánkban is megjelent Az ötödik hullám, rengeteget hallottam róla, csupa-csupa jót; az ismerőseim pedig csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudták méltatni, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy olvasni akarom-e. Azonban úgy voltam vele, megvárom a filmes borítós kiadást (élek-haloké értük) és/vagy a második részt, és most tessék, itt van egyszerre mind a kettő.
A történethez hozzátartozik, hogy abszolút nem jártam utána, pontosan miről is szól majd a regény, annyit tudtam, hogy posztapokaliptikus és pont. De milyen jól tettem, hogy nem vetettem rá magam a fülszövegre! Nem volt időm megfutamodni.
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, kislánykoromtól kezdve rettegek egy esetleges földönkívüli inváziótól - ez egyaránt vonatkozik a képzeletre, könyvekre, filmekre, bármire -, miközben a téma nagyon is vonz. Olyan ez az egész folyamat, mint ujjak között kukucskálva horrorfilmet nézni. Na, de lényeg a lényeg, amikor kinyitottam a könyvet és belecsöppentem egy hátborzongató megszállásba, éreztem, hogy ezt nagyon nem este 10-kor kéne elkezdeni.
Ahogy lapról lapra haladtam, úgy kezdtem egyre jobban rettegni, néhány óra alatt eluralkodott rajtam a paranoia. Mi több, első éjszaka már rögtön azt álmodtam, hogy a kialakult helyzetről tárgyalok az amerikai állammal. Természetesen ahhoz, hogy ilyen zsigeri szinten belém ivódjon ez az egész, az kellett, hogy Rick Yancey annyira átérezhető részletességgel vezessen be Cassiék világába, Azok közé, mint ahogyan megtette.

"Ilyen lett az élet a Földön az Érkezés után. Ez most már egy vagy-vagy világ."

Rengeteg disztópikus és posztapokaliptikus könyvet olvastam már, Az 5. hullám azonban több okból is formabontónak számít műfajában. Általában ugye az szokott lenni, hogy végigkísérhetjük, miként válik szép lassan - vagy gyorsan - világunk káosz uralta tömegsírrá. Itt azonban már eleve a negyedik-ötödik hullám szakaszában járunk, alig egy maroknyi ember van csupán életben; főhősnőnk, a 16 éves Cassie pedig egy közülük.
A regény majd első negyede során Cassie lesz a mi idegenvezetőnk, aki miközben próbál egymagában túlélni és haladni célja felé, apránként elmeséli nekünk, mi történt az elmúlt hónapok során, így a viszonylag eseménytelen vándorlása közben sem maradunk izgalmak nélkül. Megtudhatjuk, az idegenek felbukkanása után milyen idegőrlő volt a tudatlan várakozás - a várakozás, hogy kiderüljön, milyen szándékkal érkeztek, mit akarnak tenni -, majd pedig, hogy milyen hullámokkal tizedelték meg Azok az emberiséget, vagy hogy miként hullott szét Cassie családja.

Mindössze egyetlen bajom volt ezzel, sokszor azon kaptam magam, hogy unom. Az okát megmagyarázni nem tudnám, mert letenni viszont nem tudtam, és visszagondolva az a részletekbe menően aprólékos elbeszélés is kellett ahhoz, megértsem a karaktert, átérezzem a helyzet súlyát vagy hogy egyáltalán képet kapjak az invázióról és annak hatásairól. Mi több, a hangulata is teljes mértékben hozta azt a gyomorszorító, világvége hangulatot, amitől abszolút hitelesnek tűnt az egész. (Én meg esténként idegroncsként rettegve vittem le a kutyát, gondosan figyelve minden neszre, csillagra vagy repülőre.)

Mire odáig értünk, hogy a múlt és a jelen egyre inkább közelített egymáshoz, hangozzék bármilyen betegen is, otthonommá vált a könyv világa, szinte valóságos kínként éltem meg, ha az időmet nem tölthettem autópályán bandukolva, autókban vagy azok alatt rettegve, fák között meghúzódva, kiélezett érzékekkel figyelve a drónokra. Rick Yancey másik kiemelkedő erénye tehát az érzékletesség. Hiába ír tömören, hosszan valamiről, az ahelyett, hogy fárasztóvá válna, filmszerűen életre kel, és hopp, az olvasó máris hullabűzös, néma, vagy-vagy világban találja magát, ahol egyetlen másodpercre sem lankadhat a figyelme. A legrosszabb mégis a tudatlanság. Ott az a rengeteg infó, ami Cassie-t és minket is körbevesz, mégsem tudhatóak az igazán lényeges dolgok. Csak mész, mész, egyik percről próbálsz túlélni a másikra, de nincs egy végcél, amiért úgy istenigazából megérné.
A cselekmény lassú lefolyású, már-már olybá tűnik, nincs is A és B pont, csak a köztes tér. Holott nagyon is van, csak számunkra nem ismeretes. Ez lefordítva annyit tesz, hogy Cassie-t csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni kisöccsét, akinek ígéretet tett, hogy utána megy. De hogy mi lesz azután? Azokkal? Nem tudni. Úgyhogy olvasóként nincs más feladatunk, mint beletörődni és menni Cassie-vel (vagy a többiek új életét szemlélni).
Szokatlan, ámde bravúros húzás a szerző részéről, hogy olyan helyzetbe kényszerít minket, mint hőseit. Így saját magunk által élhetjük- és tapasztalhatjuk meg a bizonytalanság őrjítőségét. Amit hozzáteszem, a több nézőpontkarakter érdekes sorsával is tetéz.

A harmadik dolog, ami kiemeli ezt a könyvet az átlagból, az a feszültség. Alapvetően minden hasonló műfajú könyvhöz társul egy felfokozott, torokszorító érzés, mert ház azért a világvége/zombihorda/gyilkos angyalok/stb. mégiscsak félelmetesek, mint ahogyan a végső pusztulás is. Azonban itt mindez tetéződik azzal, hogy Azok (idegenek) nem egyszerűen letarolják a Földet, hanem apránként játszadozva irtják ki az utolsókat, sokkal ijesztőbb módszert alkalmazva, mint bármiféle természeti csapás, fegyver vagy betegség. Ez pedig nem más, mint az elme játéka.
Azáltal, hogy emberi gazdatestbe bújva, teljesen úgy viselkednek, mint te vagy én, szétszakítják a tömeget, bizonytalanságot, hitetlenséget keltenek. Nem bízhatsz senkiben, nem tudhatod, ki az ellenség, ki a barát, ergo szövetkezni sem tudsz. Baromi idegőrlő. Aztán persze, ha ez nem elég, a kedves szerző is olyanokat csavar a történeten, hogy ember legyen a talpán, aki kitalálja, ki vagy mi a jó, ki a szövetséges, vagy ki más, mint aminek látszik. Én ezen a ponton már egy paranoiás roncs voltam, ott is árnyat láttam, ahol nem kellett volna...

Egy szót tudok rá mondani: bravúros! Legmélyebb tiszteletem Rick Yancey-nek, tuti, hogy egy Azok közül!

A szereplőket pedig szintén csak méltatni tudom. Cassie-ben a szarkasztikus talpraesettségét szerettem, ami sokszor keveredett valaha volt sebezhető-ábrándozó tinilányságával, illetve hogy bár reménye nem volt, mégis ment és erején felül igyekezett betartani ígéretét.
Evan figurájában a kettősség, a kiszámíthatatlanság és a lényéből áradó vonzerő babonázott meg, míg Zombi esetében a bejárt életútja miatt éledt bennem csodálat.
Sams meg egy olyan kiskölyök, akit még a nem kimondottan gyerekbarát olvasók is szívükbe zárnak seperc alatt.

Mindent egybevetve fejet hajtva beállok azok sorába, akik csak szuperlatívuszokban képesek méltatni ezt a művet. Az 5. hullám fordulatos, meglepő csavarokban bővelkedő, apró részletességgel felépített, kiforrott világgal rendelkező posztapokaliptikus olvasmány, mely garantáltan megdolgoztatja az érzelmeidet. Csak ajánlani tudom! (De ne éjjel kezdjétek el!)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Cassie, Evan, Sams, Zombi

Kedvenc jelenet: a hajmosós jelenet

Negatívum: a kicsit unalmas kezdés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!
Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Ezúttal mi került a túlélőcsomagba?
"A gyomrot is meg kell tölteni, ennél jobb tartósságút pedig nem találsz - még ha a burkolata kicsit nehéz is, megéri cipelni."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Media Addict
01/13 Letehetetlen
01/15 Kelly & Lupi olvas
01/16 CBooks
01/17 Deszy könyvajánlója
01/18 MFKata Gondolatai
01/20 Tekla könyvei
01/22 Dreamworld - extra állomás
01/24 Könyvszeretet
01/25 Dreamworld