Megjelent Kae Westa második regénye, a Karvalyszárnyon, ami egy bámulatos fantasy világba kalauzolja az olvasót. A történet hősnője Calina, a grófkisasszony, aki a zsoldosok között talál rá a szerelemre és a kellő bátorságra is, hogy megbosszulja városa pusztulását és újjáépítse életét.
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993798
Oldalszám: 440 oldal
Fülszöveg:
Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
Saját véleményem:
Rajongok az olyan történetekért, ahol a szerző kiragadja főszereplőjét jól megszokott környezetéből, majd arra kényszeríti, hogy egy számára idegen helyen/helyzetben helyt álljon. Calina pedig pontosan ilyen szituációba kerül.
A grófkisasszonynak testőrével együtt bujdokolnia, s menekülnie kell a grófságukat megtámadó ellenségek hada elől. Ám nem elég, hogy rendesen meg sem gyászolhatja elhunyt szeretteit, de még imádott testőrét is elveszíti, amikor a Karvalyok egyik tagja magával rángatja őt táborába, ahol aztán Calina mégtöbb bonyodalommal találja szemben magát. Üröm az örömben viszont, hogy a zsoldoscsapat, ha száj húzogatva is, de végül hajlandó befogadni és elkísérni a céljául szolgáló városba, ahol szövetségese és nyolcéves vőlegénye várja.
A regény első fele főként Calina és a Karvalyok viszonyára, vándorlására épül - ami persze nem jelenti azt, hogy összecsapásokból, kalandokból vagy izgalmakból hiány lenne. A mű egyik legfőbb pozitívuma, hogy akkor is történik valami, amikor tulajdonképpen nem történik semmi. A csapat, létformájából adódóan állandó veszélynek van kitéve, legyen szó egy másik társaságról, vagy a természet jelentette fenyegetésről. Ebben a világban a politikai csatározások, portyázó csapatok és mágusok között ott bujkál egy rejtőzködő világ veszedelme is, beleértve a snauka kígyókat, akiknek a mérge csupán ezerből egy esetben nem végez az emberrel (akkor ugyanis mágus lesz az illető - akit képessége miatt rabigába hajtanak a hatalmasok).
Tehát megállapíthatjuk, hogy a Kae Westa által megalkotott világ kellően veszedelmes, sokszínű és izgalmas. Bőséggel gondoskodik cselekményről, mialatt a háttérben a szerző elemről elemre építi fel a karaktereket, ismerteti meg múltjukat, s szövögeti jövőjüket, akár egyénileg, akár kapcsolati szinten. Mindezt pedig a több szálon futó, több nézőpontkarakter által kiszélesített szerkezet teszi még lehengerlőbbé. (És az a helyzet, hogy lassan kifogyok a pozitív jelzőkből, holott a mondandóm vége még messze...)
Szinte nincs olyan karakter, aki ne mozgatott volna meg bennem valamiféle érzelmet. Calinában szerettem a belső válságait, ahogy megélte az új szituációt és annak minden velejáróját. Nagyon emberi volt, ahogy magányos, kirekesztett lányként titokban vágyakozott a Karvalyok elfogadására, s éppígy szerettem benne azt is, hogy attól, hogy más közegbe került, nem vett 180 fokos fordulatot. Caliannarából Calina lett, de megmaradt fiatal lánynak, aki szeretett volna idomulni - és tett is érte -, fokozatosan egyre bátrabban állt helyt az összecsapásokban, ugyanakkor nem vált elvadult, kardot-, íjat lengető, félelmetes, harci láztól fűtött amazonná. Nem. Ahogy tudta, úgy tette, amit kellet és érzett, de bizonyos korlátain, valamint a személyiségén nem lépett keresztül. Ez egyrészt, karakter szempontjából dicséretes, másrészt bevallom, nekem néha picikét sok volt a grófkisasszonyos szenvelgése - mondom ezt úgy, hogy szerencsére nem kellett még halálra nyilaznom senkit. Kedvenc ugyan nem lett, de ő is a szívembe férkőzött. Aki ellenben mindvégig szimpatikus volt, az Zurvan.
Zurvan nevét annyiszor hallottam a könyvbemutatón, hogy hálát adtam az égnek, nem éppen ivós játékot játszunk. Bárhová fordultam: Zurvan így, Zurvan úgy, Zurvan lábrogyasztó. Hát igen... a Zurvan érzést megérteni nem lehet, csak átélni. Édes istenem, ha ez a pasi engem hívna csak egyetlen egyszer virágszálnak... *sóhaj*
Komolyra fordítva a szót, Zurvan nem lett első látásra szerelem. Imádtam a flegma lazaságát és öntörvényűségét, szinte láttam is magam előtt a csibészes mosolyát, de csak fokozatosan rabolta el a szívemet. A kapcsolatunk azt hiszem akkor vett sorsdöntő fordulatot, amikor a fűben alvó Calinát ébresztgette, onnantól csillogó szemű kiskutyaként vártam a Zurvan nevezetű jutalomfalatomat, amiből megjegyzem, fájdalmasan kevés jutott (kérek még sokat!). Rettentő érdekes személyiség. Sokszor a Vikingek sorozat első évadának Ragnarját idézte fel bennem. A megzabolázhatatlan, hányaveti, párját ritkító harcost, aki számára a hűség, a barátság és a család szent és sérthetetlen. Ő tipikusan az a pasi, akit nem tudsz pórázra kötni. Ó, és azt már említettem, hogy farag?
Gondolom, sejtitek, hogy Zurvan és Calina között megmozdul valami. Való igaz, de olyan finom, leheletnyi a romantikus szál, mint egy lepke szárnycsapása. Nem tör ki, nem követel magának figyelmet - mi mégis érezzük, hogy a háttérben percről percre alakulgat, mélyül. A két karakter közti kémia elemi. Nem kell perzselő csókcsatákat vívniuk ahhoz, hogy tudjuk, majd' meghalnak a másikért. A testbeszédük, a vicces beszólásaik mind-mind erről árulkodnak. Mindennek fényében már értem, Kae Westa miért mondta a bemutatón, hogy az egyik fiú egyértelműen magának követelte Calinát...
Merthogy van nekünk egy felcser Karvalyunk is, snaukabőr nadrágban, vörös hajjal, amolyan lányokat szédítő kisugárzással. Ő pedig nem más, mint Reynir, a kiszámíthatatlanul kiszámítható, ravasz, kissé őrült fickó - szédületes humorral.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, de én (1-2 helyzetet leszámítva) imádtam őt is. Egy totálisan beteg karakter a szó legjobb értelmében! A társai számára abszolút kiismerhetetlen figura - bár néha azért még engem is sikerül meglepnie.
És végül, de nem utolsó sorban nem tudok elmenni szó nélkül egy másik nagy kedvencem, Shastor, a Karvalyok kapitánya mellett. Rengetegszer éreztem úgy, hogy ennek a történetnek ő a legfőbb szereplője (a végére azért Calina visszavette a vezetést), amivel abszolút semmi gondom nem volt, minthogy a szívem közepéig férkőzött a sérült lelkivilágával és a múltbeli gyötrelmeivel. Élmény volt megismerni őt magát és a történetét. Aztán amikor a könyv második részével még az addigiaknál is jobban bepörögtek az események, amik alól Shastor sem volt kivétel, méginkább élveztem követni a hol vicces, hol szívfájdító, hol pedig vérpezsdítően izgalmas jelenét. Spoiler nélkül nehéz róla beszélni, de esetében hatalmas szerepe van a családnak, mely élete megkeserítője és boldogsága is egyben. Már pusztán csak miatta is megéri elolvasni a Karvlyszárnyont!
Rajta és a három másik szereplőn kívül persze még megemlíthetném Irrát, akit a könyvbemutatón kihúztam, és a szerző szavainak fényében úgy figyeltem minden mozdulatára, mint mellékszereplőére még sosem, de meghagyom nektek az élményt, azzal a jó tanáccsal, hogy figyeljetek mindenkire, mert nem egysíkú papírfigurákról van szó, hanem élő, lélegző emberekről, akik számos érdekes élménnyel szolgálnak. (Irrában egyébként egy szeretett trónok harca karakteremet fedeztem fel.)
Összegezve, engem teljesen elvarázsolt a Karvalyszárnyon. Imádtam a karaktereket, a világot, a csatákat, a kalandokat, a menetelést, a csavarokat, az akciót, egyszóval mindent. Tetszett, hogy míg Kae Westa a könyv első felében a kapcsolatok megalapozására, építgetésére figyelt, nem feledkezve meg az érdeklődés fenntartásáról, addig a második részben az eseményekre fókuszált. Állandóan történt valami, beindultak a nagyobb volumenű csetepaték, a taktikázás, és valahogy minden nagyobb tétet nyert. Ellenben az abszolút nem olvasóbarát végéről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Helyette csak kérem.... nem, nem kérem: követelem a folytatást!
(Ó, és valaki, aki olvasta már a könyvet, árulja már el nekem, hogy Vare nevét hogyan kell kiejteni! Komolyan mondom, tele van a regény gyönyörű hangzású, ámde bonyolult high fantasy-re jellemző nevekkel, erre én 440 oldalon át küszködök a legegyszerűbbnek tűnővel.)
Tehát megállapíthatjuk, hogy a Kae Westa által megalkotott világ kellően veszedelmes, sokszínű és izgalmas. Bőséggel gondoskodik cselekményről, mialatt a háttérben a szerző elemről elemre építi fel a karaktereket, ismerteti meg múltjukat, s szövögeti jövőjüket, akár egyénileg, akár kapcsolati szinten. Mindezt pedig a több szálon futó, több nézőpontkarakter által kiszélesített szerkezet teszi még lehengerlőbbé. (És az a helyzet, hogy lassan kifogyok a pozitív jelzőkből, holott a mondandóm vége még messze...)
Szinte nincs olyan karakter, aki ne mozgatott volna meg bennem valamiféle érzelmet. Calinában szerettem a belső válságait, ahogy megélte az új szituációt és annak minden velejáróját. Nagyon emberi volt, ahogy magányos, kirekesztett lányként titokban vágyakozott a Karvalyok elfogadására, s éppígy szerettem benne azt is, hogy attól, hogy más közegbe került, nem vett 180 fokos fordulatot. Caliannarából Calina lett, de megmaradt fiatal lánynak, aki szeretett volna idomulni - és tett is érte -, fokozatosan egyre bátrabban állt helyt az összecsapásokban, ugyanakkor nem vált elvadult, kardot-, íjat lengető, félelmetes, harci láztól fűtött amazonná. Nem. Ahogy tudta, úgy tette, amit kellet és érzett, de bizonyos korlátain, valamint a személyiségén nem lépett keresztül. Ez egyrészt, karakter szempontjából dicséretes, másrészt bevallom, nekem néha picikét sok volt a grófkisasszonyos szenvelgése - mondom ezt úgy, hogy szerencsére nem kellett még halálra nyilaznom senkit. Kedvenc ugyan nem lett, de ő is a szívembe férkőzött. Aki ellenben mindvégig szimpatikus volt, az Zurvan.Zurvan nevét annyiszor hallottam a könyvbemutatón, hogy hálát adtam az égnek, nem éppen ivós játékot játszunk. Bárhová fordultam: Zurvan így, Zurvan úgy, Zurvan lábrogyasztó. Hát igen... a Zurvan érzést megérteni nem lehet, csak átélni. Édes istenem, ha ez a pasi engem hívna csak egyetlen egyszer virágszálnak... *sóhaj*
Komolyra fordítva a szót, Zurvan nem lett első látásra szerelem. Imádtam a flegma lazaságát és öntörvényűségét, szinte láttam is magam előtt a csibészes mosolyát, de csak fokozatosan rabolta el a szívemet. A kapcsolatunk azt hiszem akkor vett sorsdöntő fordulatot, amikor a fűben alvó Calinát ébresztgette, onnantól csillogó szemű kiskutyaként vártam a Zurvan nevezetű jutalomfalatomat, amiből megjegyzem, fájdalmasan kevés jutott (kérek még sokat!). Rettentő érdekes személyiség. Sokszor a Vikingek sorozat első évadának Ragnarját idézte fel bennem. A megzabolázhatatlan, hányaveti, párját ritkító harcost, aki számára a hűség, a barátság és a család szent és sérthetetlen. Ő tipikusan az a pasi, akit nem tudsz pórázra kötni. Ó, és azt már említettem, hogy farag?
Gondolom, sejtitek, hogy Zurvan és Calina között megmozdul valami. Való igaz, de olyan finom, leheletnyi a romantikus szál, mint egy lepke szárnycsapása. Nem tör ki, nem követel magának figyelmet - mi mégis érezzük, hogy a háttérben percről percre alakulgat, mélyül. A két karakter közti kémia elemi. Nem kell perzselő csókcsatákat vívniuk ahhoz, hogy tudjuk, majd' meghalnak a másikért. A testbeszédük, a vicces beszólásaik mind-mind erről árulkodnak. Mindennek fényében már értem, Kae Westa miért mondta a bemutatón, hogy az egyik fiú egyértelműen magának követelte Calinát...
Merthogy van nekünk egy felcser Karvalyunk is, snaukabőr nadrágban, vörös hajjal, amolyan lányokat szédítő kisugárzással. Ő pedig nem más, mint Reynir, a kiszámíthatatlanul kiszámítható, ravasz, kissé őrült fickó - szédületes humorral.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, de én (1-2 helyzetet leszámítva) imádtam őt is. Egy totálisan beteg karakter a szó legjobb értelmében! A társai számára abszolút kiismerhetetlen figura - bár néha azért még engem is sikerül meglepnie.
És végül, de nem utolsó sorban nem tudok elmenni szó nélkül egy másik nagy kedvencem, Shastor, a Karvalyok kapitánya mellett. Rengetegszer éreztem úgy, hogy ennek a történetnek ő a legfőbb szereplője (a végére azért Calina visszavette a vezetést), amivel abszolút semmi gondom nem volt, minthogy a szívem közepéig férkőzött a sérült lelkivilágával és a múltbeli gyötrelmeivel. Élmény volt megismerni őt magát és a történetét. Aztán amikor a könyv második részével még az addigiaknál is jobban bepörögtek az események, amik alól Shastor sem volt kivétel, méginkább élveztem követni a hol vicces, hol szívfájdító, hol pedig vérpezsdítően izgalmas jelenét. Spoiler nélkül nehéz róla beszélni, de esetében hatalmas szerepe van a családnak, mely élete megkeserítője és boldogsága is egyben. Már pusztán csak miatta is megéri elolvasni a Karvlyszárnyont!Rajta és a három másik szereplőn kívül persze még megemlíthetném Irrát, akit a könyvbemutatón kihúztam, és a szerző szavainak fényében úgy figyeltem minden mozdulatára, mint mellékszereplőére még sosem, de meghagyom nektek az élményt, azzal a jó tanáccsal, hogy figyeljetek mindenkire, mert nem egysíkú papírfigurákról van szó, hanem élő, lélegző emberekről, akik számos érdekes élménnyel szolgálnak. (Irrában egyébként egy szeretett trónok harca karakteremet fedeztem fel.)
Összegezve, engem teljesen elvarázsolt a Karvalyszárnyon. Imádtam a karaktereket, a világot, a csatákat, a kalandokat, a menetelést, a csavarokat, az akciót, egyszóval mindent. Tetszett, hogy míg Kae Westa a könyv első felében a kapcsolatok megalapozására, építgetésére figyelt, nem feledkezve meg az érdeklődés fenntartásáról, addig a második részben az eseményekre fókuszált. Állandóan történt valami, beindultak a nagyobb volumenű csetepaték, a taktikázás, és valahogy minden nagyobb tétet nyert. Ellenben az abszolút nem olvasóbarát végéről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Helyette csak kérem.... nem, nem kérem: követelem a folytatást!
(Ó, és valaki, aki olvasta már a könyvet, árulja már el nekem, hogy Vare nevét hogyan kell kiejteni! Komolyan mondom, tele van a regény gyönyörű hangzású, ámde bonyolult high fantasy-re jellemző nevekkel, erre én 440 oldalon át küszködök a legegyszerűbbnek tűnővel.)
Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Zurvan, Shastor, Vare és kövezzetek meg, de Reynir is
Kedvenc jelenet: a töketlen lovag és türelmes királylány jelenet
Negatívum: Calina olykor fárasztó elvei
Borító: Nem pontoznék, mert ahhoz túl jó a beltartalom, ellenben a csomagolással nagyon nem tudunk megbarátkozni.
Fanartok
Az interneten böngészve rátaláltam néhány, kifejezetten Karvalyszárnyon ihletésű képre, amiket most be is mutatnék nektek. Mind a négy a DeviantArton lelhető fel, az első kettőt Pennae készítette, a rajzot NakiBird, míg a Cosplay fotó tulajdonosa Danila-san.
Nyereményjáték
A Karvalyszárnyon egy lenyűgöző fantasy világba kalauzolja az olvasót, ahol a hősnőből kiváló íjász válik, és így lesz a zsoldoscsapat nagy hasznára. A mostani játék során az íjtípusok angol elnevezést kell helyesen beírni a magyar verzióra. A Google jó barát ;)
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
Íjtípus angol neve:
"traditonal longbow"
Nézzetek be a többi állomásra is
12/01 Media Addict
12/07 Deszy könyvajánlója
12/14 Always Love a Wild Book
12/21 Insane Life
12/28 Kelly & Lupi olvas
01/04 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése