Könyvmolyképzős könyvbemutató - élménybeszámoló

Sokadik éve, immár hagyományként idén is megrendezésre került a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőinek bemutatója, ahol debütáló- és új megjelenéses írók mutatták be elkészült műveiket. Tegnap ráadásul egyszerre két helyszínen is folytak a programok. A WestEndben lévő Pop Up Store-ban a gyerekkönyvesek, míg a Darshan udvarban a Middle Grade, Young Adult, New Adult és Felnőtt műfajok szerzői állták a rohamot. 

Talán nem lepek meg vele senkit, jómagam az utóbbi rendezvényt választottam, amire már napokkal korábban készültem. 

A bemutatóknak mindig van egyfajta különleges varázsa, hangulata, atmoszférája, ami semmi máshoz nem fogható. Ilyenkor összegyűlnek a könyvmolyok, új szerzők lépnek ki a "világot jelentő deszkákra", hogy félelemmel vegyes örömmámorban útjára engedjék fantáziájuk szülte gyermekeiket, míg a tapasztaltabbak egyre bátrabban mutatják be a saját újdonságaikat; amit aztán dedikálások, beszélgetések, fotózkodások követnek. De van még valami, amitől ez az egész az, ami: a könyves barátokkal való találkozás (és az azt övező bohóckodás, mély diskurálás, stb.). Szóval ezek összessége volt az, ami miatt a napokat számlálva vártam, hogy az a fránya naptár december 13-át mutasson. Ráadásul a MondoCon szervezőinek jóvoltából újfent meghívást kaptam a téli Animekarácsonyra is, amire nem lehetett nemet mondani - Fummie-val meg is beszéltük, hogy a dedikálások után átruccanunk néhány órára.

Tegnap végre elérkezett a várva várt vasárnap reggel, én pedig jó korán kipattantam (értsd: zombiként kikúsztam) az ágyból, hogy időben odaérjek a blogturnés lányokkal megbeszélt találkozóra. De hát ugye Lilla tervez, szomszéd idegbeteg, harapós kutyája végez... 40 perces késéssel sikerült kimenekülnöm az utcánkból. Ekkor már paráztam rendesen, hogy úgy el fogok késni megint, mint a sicc, ám valamilyen csoda folytán egy jó 10 perccel előbb is odaértem a Rákóczi térre, mint kellett volna (persze közben megküzdöttem a buszon, láttam Pikachu-t, életem kockáztatásával mentem két megállót a szellem Négyessel, és végül levegőre értem a Bátrak központját is meghazudtoló 4-es metró barlangjából). Ennek az lett az ára, hogy egyszem magamban, egy gigantikus fa tövében ácsorogtam, egészen addig, míg az ötödik ember is úgy nem nézett rám, mintha ősi mesterséget űzve várakoznék - ekkor úgy döntöttem, arrébb sétálok. Természetesen hova máshova, mint egy sarokra... Ne is mondjatok semmit... 

Mikor már minden reményemet feladtam, végre felbukkant Fummie, Deszy és Toffy, akiknek a vezényletével elindultunk a Darshan udvar felé - közben megismerkedtünk Deszy GRoby-jával (ez volt az a pont, ahol éreztem, volt értelme a napnak, nem halok meg hülyén). 

A Darshan udvar első pillantásra nagyon hangulatosnak-, és egyben valóságos útvesztőnek tűnt, így jó barátok módjára hagytuk Fummie-t kibontakozni, térképezze fel ő, merre is kell menni a bemutatóra, majd mikor biztos volt, hogy nem égünk be, követtük a meghitt, meleg terembe, ahol már ezer ismerős arc köszöntött minket. Kaptunk szendvicsre és üdítőre/kávéra jogosító kupont, körbeköszöntünk, majd leültünk egy hosszú asztalhoz., s nem sokkal később Lupi is befutott.

Az első előadás kezdetéig dumáltunk, bolondoztunk, jól átbeszéltük, kinek mennyi szabadideje van turnézás terén (semennyi, kivéve Fummie-t, de ő marsi), megosztottuk a könyves- és egyéb élményeinket, amivel hihetetlen módon elrepült az idő, mígnem már csak arra eszméltünk, hogy Bea (On Sai) felkonferálja a debütáló duót (Demi Kirschner, Bessenyei Gábor) és Kae Westát.

Jó blogger módjára Lupi készült füzettel, tollakkal, hogy tudjon jegyzetelni, én meg rossz blogger módjára kértem tőle lapot és tollat, amiért ezúton is örök hálám. Rengeteg információ hangzott el azalatt a 30-40 perc alatt, aminek a felét biztos nem sikerül volna megjegyeznem, ha nem körmölök szorgalmas kisdiákként. 

Általánosságban mindhárom szerző bemutatkozott, mesélt néhány szót regényéről, annak világáról és cselekményéről, a várható folytatásokról, jövőbeni tervekről; elhangzott egy-két kulisszatitok, legvégül pedig mindannyian felolvastak/felolvastattak néhány oldalt történetükből.

Demi Kirschnerről megtudtuk, hogy tévésorozat írást tanul, mi több, nemrégiben fejezett be egy forgatókönyvet, amiből a kész sorozat adásba is fog kerülni  Majd ezt követően elárulta, hogy az Öld meg Jana Robinst! színhelyeiül előbb Németország, később pedig Lengyelország szolgál, mivel úgy vélte, az angolszász vidékeken játszódó történeteket előtte már sokan kiaknázták. De a műnek nem ez az egyetlen egyedisége, a fiatal írónő ugyanis minden sztereotípia dacára nem a romantikára és a szerelmi háromszögre helyezte a hangsúlyt, hanem a sorskulcsos dologra, amit részben az árnyékkormányok, és az előre "megírt" sorsunk témakörei ihlettek.

Demi egyébiránt már elkészült a sorozat második (munkacím: Szörnyek és ketrecek) és harmadik kötetével, jelenleg a negyediket írja. Először ezekkel szeretné megörvendeztetni olvasóit, ám már van egy Budapesten játszódó, misztikus-thriller ötlete is, mágusokkal.

Bessenyei Gábor büszke apuka és Juventus szurkoló. A dolog érdekessége, hogy határozottan elzárkózik attól, hogy saját magából bármit is belevigyen karaktereibe, egyetlen dolgot kivéve. Elmondása szerint mindig akad egy olyan figurája, aki által valamit becsempész a Juventus imádatából, legyen szó karkötőről, focimeccsről, vagy bármiről. Szóval ne lepődjetek meg, ha a könyveiben ilyesmivel találkoznátok.

A jövő harcosai révén azonban a görög mitológiai alap az, amiről rengeteg szó esett. Gábor világéletében kedvelte ezt a mitológiát, elsőként a Marvel képregényekben találkozott vele. A történet megírásához ennél azonban lényegesen több kellett.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára. 

A saját könyvéről még annyit érdemes tudni, hogy kezdetben a jelenben játszódik (nem bevallottan Magyarországon - ám a második kötetben erről már lesznek konkrétabb infók is), de a Földre érkező Istenek, és a kialakuló bonyodalmak miatt a múlt sem marad ki.

Kae Westát azt hiszem, nem nagyon kell bemutatni, ő már tavaly bizonyított A démon és papnővel (de még mennyire!). S rögtön fel is vetődött a kérdés: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon összefüggnek? A rövid válasz: nem. 

Hosszabban: Kae korábban megalkotott egy saját, epikus világot, melynek keretein belül alkotta műveit. Ennek a világnak a DP is tagja, míg a Karvalyszárnyon nem annyira. Mindössze *ide képzeljetek valami nagyon sci-fis hangzású, mágiával kevert jelzőáradatot* a kígyók köszönnek majd vissza a folyam során.

Kae emellett elárulta, hogy a Karvalyszárnyon ötleti fázisában eszébe jutott, mi lenne ha kiemelne megszokott közegéből egy grófkisasszonyt, és lepottyantaná a zsoldosok között. Ezt leszámítva azonban nem voltak határozott elképzelései a cselekmény kimenetelét illetően. Már azon kívül, hogy a főszereplő lány, Calina számára több pasit is el tudott képzelni, csakhogy az egyik férfiú határozottan, s ellentmondást nem tűrve magának követelte a hölgyeményt. Hogy kicsoda az illető, az maradjon titok, ám ettől függetlenül Kae kedvence a kapitány figurája.

Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy a Karvalyszárnyonnak van folytatása. Kae jelenleg a második részen dolgozik, és szeretné, ha ennyiben meg tudna állni a sztori, de nem kizárt, hogy trilógiává növi ki magát. És hogy utána mi lesz? Semmi pánik, az írónőnek legalább 6-7 terv van még a fejében, tehát néhány évig még boldogan lubickolhatunk írásaiban. (Én nagyon-nagyon várok egyet, amiről a halloween-i interjúmban olvashattatok. De türelmes vagyok. Jövőig képes vagyok várni. :D )

Megjegyezném, hogy a fentebbi infók csak összefoglaló jellegűek, minthogy jóval több minden hangzott el, de sajnos előfordult, hogy nem igazán hallottam a kérdéseket (mikrofon hiányában) és az azokra adott válaszokat. De a lényeg azért megvan. :)

Az előadások után nagyon ötletes módon, külön kis bokszokat kaptak a szerzők, ahol lehetett velük dedikáltatni, fotózkodni, beszélgetni. A csajokkal mi is átvettük a magunk könyveit, majd leginkább Lupival és Toffyval karöltve nekivágtunk a nagy kalandnak. Elkaptuk Bessenyei Gábort, akitől 3 csodaszép könyvjelzőt is bezsebeltünk, majd míg a lányok tartották a helyet, én elfutottam Demihez, ahol újabb könyvjelző járt az aláírás mellé. Végül újra átverekedtem magam a Kae Westához kígyózó soron, és míg vártunk, Toffyékkal folytattunk nagyon mélyenszántó beszélgetést, korunkhoz illő komolysággal (mázlimra erősek a szobám falai, nem szakad rám a plafon).

Egyre közelebb érve Kae asztalához, egyből felfigyeltünk az írónő ötletes és roppant egyedi tollára, ami madártollban végződött. Rögvest meg is állapítottuk, hogy ezt muszáj lefotóznunk.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.

Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.

Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.

A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem. 

A könyvbemutató mindazonáltal fergeteges élmény volt. Kivétel nélkül mindegyik szerző előtt le a kalappal, hogy annyira kedvesen, odaadó figyelemmel kezeltek minket. Mintha nem is egy író-olvasó találkozón, hanem baráti összejövetelen lettünk volna. Mindannyiuknak sok-sok könyvet kívánok a jövőben!


Néhány fotó a szerzeményeimről:

Lauren Kate dedikálás

Tavaly kisebb bombaként robbant a hír, miszerint Lauren Kate Fallen c. sorozatának az első részéből készülő mozifilmet Magyarországon forgatják. Az pedig, hogy maga Lauren is ellátogat a forgatásra, már csak olaj volt a tűzre. 

Rengetegen vártak egy esetleges dedikálásra, melynek az elmúlt hetekben meg is lett az eredménye, ugyanis a Könyvmolyképző facebook oldalán bejelentették, hogy Lauren március 16-án a Károly körúton lévő Alexandra könyváruház kávézójában dedikál, 15 és 18 óra között. (Ugyanott, ahol 2012-ben Simone Elkeles)

Így hát én is felkerekedtem, megbirkóztam a könyvek esőtálló csomagolásával - tekintve, hogy egész délelőtt zuhogott -, megküzdöttem az óriási széllel és végül megérkeztem a helyszínre, 1 órával a kezdés előtt. Már akkor félig tele volt a terem, de kiszúrtam Deszy-t, Lupit és Fannit, akik nagyban készültek az írónővel közös interjújukra. Egy picit beszélgettünk, majd befutott Lauren is. A lányok elvonultak vele, hogy elkészíthessék az interjút, amit egyébként a blogjaikon olvashattok majd, én pedig maradtam, és a kérésükre felcsaptam lesifotósnak.
Az ígértekhez híven, 3 órakor kezdetét vette a beszélgetés, melyet Godó Klára (a 2. résztől kezdve a könyvek fordítója) és Szabó Szilvi tolmácsolt az angolul nemtudóknak.
Lauren kezdetben arról mesélt, mennyire megérintette az angyalok bukásának azon története, melyben egy csapatnyi angyal a földre érkezett, ahol megpillantották a halandókat és beléjük szerettek. Ezért hát úgy döntött, mindezt beleszövi a saját történetébe is. Arra a kérdésre, hogy ő maga hisz-e az angyalokban, azt felelte, hogy a Fallen előtti időben nem hitt bennük, azonban ez mára már megváltozott. Úgy véli léteznek nálunk fensőbb erők.
Azoknak, akik olvasták már Lauren könyveit, valószínűleg feltűnt, mennyire szereti a bibliai történeteket, eseményeket. A szereplői sem véletlenül kapták a neveiket.
Daniel esetében a Grigori adott, erre a Fallenben is kitér, ám a keresztneve szintén egy bibliai figurától származik, történetesen Dánieltől. Luce ilyen szempontból kivételt képez, nála inkább nevének jelentése - fény - a fontos, míg Cam helyzete bonyolultabb, ugyanis Lauren fogta a Cameront és összeollózta egy - a Biblia szerint - bukott angyaléval, s így született meg a Cambriel.  
Cam egyébként több okból is érdekes. Egyrészt ő Lauren kedvenc karaktere, másrészt, mint megtudtuk, teljes egészében a férjéről mintázta. Ehhez tartozik egy aranyos, vicces sztori: Az egyik Cam jelenetet Lauren megmutatta férjének, aki kapásból rávágta, hogy "Én soha nem mondanék ilyet!", mire Lauren azt válaszolta, hogy de hát az ő karaktere, ő találta ki, ergo pontosan tudja, Cam mit tenne vagy nem tenne. Ám később - kissé durcásan - kénytelen volt beismerni, hogy párjának mégis igaza volt, Cam sosem mondana olyat.
Kiderült, hogy Lauren eredetileg trilógiának tervezte a sorozatot, ám a szerkesztője meggyőzte, mesélje el hosszabban Luce és Daniel előző életeikben tett látogatását; így vált a Passion önálló kötetté. Továbbá Lauren azt is elárulta, honnan jött a Sword & Cross épületének ötlete.
Egy barátaival tett kirándulása során megpillantott egy régi katonai épületet, melyet nagy, füves-erdős rész vett körül, és ez annyira megtetszett neki, hogy felhasználta. Azonban - elmondása szerint - örül, hogy nem ment be oda, mert így a saját fantáziája szerint alkothatta meg az iskola belsejét.
A könyvvel kapcsolatos utolsó érdekességek közé tartozik, hogy Lauren akkor kezdte el írni az első részt, amikor eljegyezték, és mivel akkoriban éppen rózsaszín felhők közt úszkált, nem volt számára könnyű feladat, hogy Lucindával azonosuljon, aki eleinte nem mondható túl vidám karakternek. Továbbá Daniel a kezdeti tervekben kevésbé volt hangsúlyos figura, viszont szép lassan kiforrotta magát Luce mellett, s fokozatosan előtérbe került.

Turai kastély - forgatás

Miután kiveséztük a könyvet, a szó átterelődött a készülő filmre, melynek már 3 évvel ezelőtt elkészült az első forgatókönyve, amit Lauren pont a szülinapján olvasott és annyira szörnyűnek találta, hogy egyből felkereste a producert, hogy mindenképpen írják át. Az eltelt évek alatt rengeteg változat készült, de Lauren elhatározta, hogy összeírja azokat a jeleneteket, melyekre az egyes dedikálásokon rákérdeztek a rajongók, hogy benne lesz-e a filmben. A lista élén végzett többek között a templomban lévő medence (ez mindenképp benne lesz!), illetve a Cam vallomás is.
Arra a kérdésre, hogy mennyi beleszólása volt a szereplők castingjába, elmesélte, hogy a rendezőnek konkrét elképzelései voltak a színészeket illetően, ám Scott Hicks Ausztráliából egészen Los Angelesig utazott, hogy megmutassa a képeket Laurennek, aki egyetlen színész kiválasztásába szólt bele, méghozzá a Camet alakító Harrison Gilbertsonéba.
Lauren egyébként egészen addig nem tudta megválaszolni azt, hogy milyen érzés, hogy megfilmesítik a történetét, míg meg nem látta a helyszíneket, díszleteket, színészeket és jelmezeket - amik szerinte elképesztőek. Elmondása alapján Addison (Luce) és Jeremy (Daniel) között hihetetlenül működik a kémia. Illetve arra is fény derült, hogy a filmben megjelenik majd az a ruha, mely a könyv borítóján is látható, sőt ő már látta is benne Addisont, és gyönyörűen fest.
A forgatás április végéig tart, és várhatóan július körül érkezik az első trailer - de Lauren arra kért mindenkit, ha ez nem így lenne, ne kövezzük meg őt -, a film maga pedig feltehetően 2015. február-márciusa körül kerül a mozikba. A film plakátján egy Daniel-Luce-Cam jelenet lesz látható, de egyelőre erről nem árulhatott el többet. Ami a szereplőgárdát illeti, megnyugtatott mindenkit, hogy minden szerepre megvan már a színész, de a nevüket majd csak a megfelelő időben hozzák nyilvánosságra (személyes megjegyzésem: az IMDB-n már van egy lista róluk, kérdés mennyire valós).
Többen kérdezték már tőle, hogy mennyire kockás Jeremy és Harrison hasa, és noha szombaton velük vacsorázott, mégsem volt ideje lecsekkolni ezt, mert elveszett a szemükben. De megígérte, hogy utánajár a kérdésnek.

Kósza érdekességek:
- 17-18 éves kora óta ír. Eleinte csak akkor véste le a gondolatait, ha volt ihlete. Mostanság azonban minden nap, mivel egyetlen napot sem szeretne elpazarolni. Van, hogy napi 7 oldalt sikerül összehoznia, ám ebből végül csak felet vagy még annyit sem használ fel.
- Első regényének nem volt cselekménye.
- Imád a szerelemről írni.
- A Teardrop az özönvízről szól. Lauren arra gondolt, mi lenne, ha kihagyná a sztoriból Istent, és helyette egy szerelmi bánatban szenvedő lány könnyei okoznák az áradást.
- Godó Klára elárulta, hogy jelenleg a Fallen in Love c. novellának a fordításán dolgozik, mely a harmadik és negyedik rész közötti novella. Továbbá azt is elmondta, ha ő lett volna az első rész fordítója, akkor magyarosította volna a szereplők és a Sword & Cross nevét.
- A Fallen könyvek borítóját Fernanda Brussi képei díszitik, és Lauren imádja őket. (Fernanda képeit ide kattintva megnézhetitek.)
- Penn nevét heccből találta ki, egy barátnőjének szánta, akinek akkoriban volt egy vicces nevű pasija, és Laurennel azon szórakoztak, milyen neve lesz, ha férjhez megy hozzá.  (Ez meg is történt.)

Az egyórás beszélgetés után kezdetét vette a dedikálás, mely közel két órán át tartott, és Lauren annak ellenére, hogy hat hónapos terhes, kitartóan állta a rajongók hadát. Mindenkire mosolygott, fotózkodott, és készségesen aláírta az összes könyvét.  Összességében tehát azt tudom mondani, hogy egy élmény volt! Lauren egy végtelenül aranyos, szeretetreméltó, egyszerű, mosolygós írónő. Őszintén kívánom, hogy a film sikereket érjen el!

(saját videó)

Lámpagyújtás 2013

On Sai

A Könyvmolyképző immáron harmadik éve rendezte meg a Lámpagyújtást (karácsonyi könyvvásár dedikálásokkal egybekötve). Az első a Westendben volt, a második az Akváriumban, az idei pedig a Kálvin tértől nem messze lévő Bálnában.

Minthogy az előző években mindig kilátogattam egy-egy nap, ezt a szokásomat most sem szerettem volna megtörni, így szombaton én is útra keltem. Mondanom sem kell, hogy a nagy igyekezetben sikerült itthon felejtenem az összes könyvet, amit dedikáltatni szerettem volna (Csontváros, Scar, Kígyók sziszegése), valamint a fényképezőgépemet is, szóval a bejegyzésekben látható fotókért ezúton is örök hálám Deszy-nek.

A Kálvin térig egész jól vettem a közlekedési akadályokat, de ott, miután feljöttem a metróból, teljesen elvesztem. Szerencsére volt telefonos segítségem, Fummie személyében, úgyhogy egy kisebb bénázást (igen, sikerült megállnom a troli előtt, az út közepén, mert azt hittem, az egész rész sétáló utca), és negyed órás sétát követően végre megérkeztem a Bálnához (bent egyébként megint eltévedtem, de nem is én lennék, ha nem így történt volna). Pont 13 órára estem be, ami azért érdekes, mert akkora volt betervezve az II. Árnyvadász találkozó. 

Gyorsan bementem, és bár Spirit Bliss még ott volt, sajnos könyv hiányában nem tudtam vele dedikáltatni, így hát belevetettem magam a vásárlásba. Anyu angyalkájának hála választhattam egy könyvet.
Azt hiszem, minden könyvmoly megérti, mekkora dilemmát okoz egyetlen könyv kiválasztása, ha legalább a kínálat felét szeretnéd megszerezni. Hosszas töprengés után Simone Elkeles Chain Reaction - Láncreakció c. könyve mellett döntöttem, de a többinek is megígértem, hogy 2014-ben hazajönnek velem (Finale, Rovásember, Blameless, Calderon 2.). És, ha már Bálna, akkor mi lehetne stílusosabb, mint a cet fejében való pecázás, főként, ha extra kedvezményeket rejt. (Ha sikerült kifognod azt a békát, aminek a talpára volt valami írva, akkor a helyszínen adott 26% kedvezmény mellé kaptál még plusz 5%-ot is.) 

Minden nap volt négy Happy Hour óra, amikor a Bane krónikák első részét 99(!) forintért, az első kettőt együtt pedig 600 forintért lehetett beszerezni, valamint a Siló első része is 99 forint volt, míg egyben, a három kötet 1500.  Így hát a Láncreakció mellé elcsábultam még a Bane krónikákra is. Ám a Könyvmolyképző karácsonyi akcióinak itt még közel sem volt vége, mivel minden vásárlás mellé adtak egy ajándékkönyvet. Én a Karácsonyi dobozt választottam, amire már rettentően kíváncsi vagyok, milyen. 
Utána lepakoltunk, Fummie-tól megkaptam a karácsonyi ajándékomat, és majdnem felsikítottam, mert egy Alec rajz volt az, és Alec (Kevin) a szívem csücske. Utána pedig kimentünk a többi Árnyvadászhoz.
Mivel  egy kulturális központról van szó, nem túl sok ülőhely volt a folyosón, mindössze egy fémpad kapott helyet, és arrébb még néhány fémkocka. De mivel az Árnyvadászok mindenhol feltalálják magukat, és nem ismernek lehetetlent, kicsit átrámoltuk a berendezést, és a fémkockákat odahúztuk a padhoz, a Könyvmolyképző ajtajával szembe, és kezdetét vette a találkozó.
Kicsit kevesebben voltunk, mint a nyárin, de azért így is szép számban jöttek emberek, alvilágiak, Árnyvadászok, sőt! fiúk is voltak. 
Az első találkozó mintáját követve, most is bemutatkozással kezdtünk, azok kedvéért, akik augusztusban nem voltak jelen. Muszáj megjegyeznem, hogy rettentően örültem annak, hogy új arcokkal is találkozhattam, és, hogy voltak, akik messziről is eljöttek.
Miután körbeértünk, és mindenki elmondta magáról a legfontosabbat, előkerült Fummie, mára már szokásossá, és elengedhetetlen tali kellékévé vált, szadista kvíze.

Erről azt érdemes tudni, hogy rengeteg olyan kérdést tartalmaz, amire szerintem még maga Cassie sem mindig tudná a választ, viszont szórakozásnak és bosszankodásnak kiváló. De azért a nyárihoz képest, ez most tartalmazott néhány könnyebb kérdést is. Pláne azoknak, akik nemrég fejezték be A hercegnőt. Míg az augusztusi kvíz A végzet ereklyéi sorozat köré épült az Elveszett lelkek városa itthoni megjelenése, valamint a Csontváros film miatt, addig most a Pokoli szerkezeteké lett a főszerep. A győztest természetesen most sem engedtük el egy kisebb nyeremény nélkül, ami nem más volt, mint egy Csontváros filmes poszter.
A kvíz befejeztével egy kötetlenebb beszélgetés alakult ki. Csináltunk csoportképet, fotózkodtunk csoportokban, irónnal és vámpírlánnyal (merthogy volt nekünk egy vérbeli vámpírunk is, éles fogakkal, és vérre szomjazva!), gyönyörködtünk az Árnyvadász kódexben, és megalapítottuk a saját Körünket.
És ahogy egyre közeledett a 16 óra, úgy kezdett el a mi kis csoportunk bezsongani, nagyon vártuk már, hogy megérkezzen Kamper Gergely. Ha valaki nem ismerné őt (bár kétlem, hogy van ilyen), akkor azt érdemes róla tudni, hogy neki köszönhetjük a Cassandra Clare könyvek magyarra fordítását. És legalább akkora rajongótábora van az Árnyvadászok körében, mint egy írónak. Elvégre is a fordítókon múlik, mennyire képesek átadni egy-egy regény eredeti hangulatát, és az ő esetében ez abszolút sikerült.
Végül 16 óra körül felfigyeltünk a pénztárnál két férfira, akik potenciális Gergőnek néztek ki, és egy bátor Árnyvadász, az Angyal segítségével volt olyan merész, hogy oda mert menni, és megkérdezni ő-e az. És siker!
Gergő kijött hozzánk, és belevetette magát a dedikálásba. Bár szerintem akkor még csak nem is sejtette, hogy a nap folyamán mennyi autogramot is kell majd kiosztania.
Ahogy teltek a percek, úgy oldódott az izgalomból a társaság, a hangulat és maga Gergő is, és a dedikálás szép lassan átcsapott egy hosszú-hosszú beszélgetésbe. Körbeültünk a földön és hallgattuk Gergőt, aki mesélt a fordításról, és annak minden rejtélyéről, kifejtette Cassie történeteivel kapcsolatban a véleményét, valamint azt is megtudhattuk, mennyire fontos a szerkesztők munkája. Ezenkívül természetesen szóba került a film is, és megpróbáltunk rájönni, melyik a legjobb Cassie történet, de utóbbiban nem született konkrét döntés, mert mind az. Végül pedig már csak spontán jött minden.
Előkerült az én kvízem is (ami direkt Fummie-nak készült bosszúból, azért, hogy átérezhesse, milyen hatást is vált ki az ő kérdőíve az emberekből), és Gergő vállalkozott rá, hogy kitölti. Annak ellenére, hogy tényleg nem volt könnyű, rengeteg jó válasz született, sőt egy-egy kérdés kapcsán kiegészítő információkat is hallhattunk. 
Később bementünk a kiadó termébe az asztalhoz, és előkerültek az utazótáskák, tele fejenként 10-10es könyvkupacokkal. És ahogy telt az idő, úgy születtek egyre viccesebb aláírások, és rajzok! Bizony, jól olvassátok, készült egy egyedi, személyre szabott Magnus portré is, tüskés hajjal, macskaszemmel, és csillámporokkal díszítve. Ezt azonban műkincsvédelmi okokból nem tehetem közzé, esetleg nézzetek majd be Fummie blogjára. :D
Gergőén kívül természetesen a nap folyamán több dedikálás is zajlott, valamint a szemfülesebbek On Sai-t is láthatták, mert ő is ott volt egész nap. A Scar blogturné nyereményjátékához kapcsolódóan még dedikált teafüvet is lehetett tőle kérni, ami pluszpontokat ért a játékban.
Én is beszélgettem vele egy kicsit a Scar kapcsán, mivel a történetnek olyan vége volt, ami azonnali folytatást követelt, és nem tudtam megállni, hogy kicsit ne kérdezgessek róla. Most pedig még sokkal, de sokkal jobban várom a második részt, valamint a spin off történetet is. De szóba került On Sai egy új regénye, egy fantasy, valamint Calderon is, mert hát Calderon nélkül lehet élni, de nem érdemes! 
Így a végére érve tehát bátran kijelenthetem, hogy fantasztikus nap volt, és remélem, még sok-sok ilyenen vehetek rész, mert egy élmény volt. Valamint köszönöm a Könyvmolyképzőnek, hogy megrendezte, és megálmodta a Lámpagyújtást, és minden Árnyvadásznak, aki eljött a találkozóra! Öröm volt veletek találkozni! :)

(Apró kulisszatitok: lesz III. Árnyvadász találkozó, méghozzá tavasszal. És most jóval előbb kezdünk bele a szervezésbe, hogy még többen eljöhessetek, és új dolgokat is kitalálhassunk nektek.)
 

Könyvfieszta - VP szerzők

  Amikor megláttam, hogy lesz könyvfieszta, tudtam, hogy nekem ott a helyem. Azonban sokáig bizonytalan volt, hogy tudok-e menni, vagy sem. Végül úgy alakult, hogy részt tudok venni a szombati napon, mert eredetileg is akkor akartam menni, a Vörös Pöttyös szerzők dedikálásaira, beszélgetésre.

  Tegnap este beállítottam a telefonom ébresztőjét, reggel 7-re. Csörgött is szegénykém, de nekem sikerült úgy lenyomnom, hogy következőnek 8kor keltem fel...
  Ezután következett egy kisebb túlélőtúra a buszmegállóig, ami során balett-táncosokat megszégyenítő spárgákat produkáltam szinte, ugyanis a járda is, és az út is le volt fagyva, nekem meg dombról lefele kellett mennem... :D
  Végül fél 11-re megérkeztem a Deákra, ott egyből észrevettem a fakutyákat, amikről Greylupus mesélt (ott találkoztunk volna, ha nem aludtam volna el :D ), ezért gondoltam, hogy jó helyen vagyok, elindultam egyenesen... aztán a Bazilikához érve úgy gondoltam, hogy talán kicsit túljöttem rajta. Felhívtam Greylupus-t, hogy tudna-e kicsit segíteni, ő meg kijött értem. Itt is köszi :)
  Bementünk az Akváriumba, de elég kihalt volt a hely, viszont Helena Silence és Kemese Fanni már ott ültek a kiadó standjánál, hátuk mögött sok-sok gyönyörű könyvvel. Egyből letáboroztunk Fummie mellé, szembe a kiadóval. Gyorsan dedikáltattam a saját Pippámat, aztán beszélgettünk egy kicsit az ott lévőkkel. Egészen addig, amíg el nem kezdődött a beszélgetés a szerzőkkel. :)

A napszemű Pippa Kenn

  Ekkor egy másik terembe vonultunk, és mivel elég kevesen gyűltünk össze, így nagyon hangulatos, családias légkörű, kanapés buli alakult ki az egészből.
  Szerzők közül, Beninát leszámítva mindenki jelen volt. Spirit Bliss, B.M. Grapes, Helena Silence, Kemese Fanni, Zakály Viktória és Szurovecz Kitti képviseltették magukat.
  Varga Bea  bemutatta mindegyikőjüket, majd jöttek a különböző kérdések, amire hol sorban, hol össze-vissza válaszoltak az írónők. Megtudhattuk, hogy van olyan szerző, aki a főhős fiúkat a saját ízlésének megfelelően írja le, életre keltve az álompasijukat (Helena Silence és Grapes) - bár végül megegyeztünk abban, hogy tökéletes férfi nem létezik, mint ahoyan tökéletes nő sem -, míg akadt olyan is, aki a saját életéből merítette az urat, sőt Kitti megpróbál a főhősnő fejével gondolkodni, és az ő ízlése szerint hozza létre az adott férfi karaktert.

  Szó esett a könyvek címeiről is. Míg Grapes elmondása szerint nem kedveli a rövid címeket, mint pl.: Szikla; de a nagyon hosszúakat sem, ezért igyekszik betartani az arany középutat.
  Vikitől megtudtuk, hogy a szívritmuszavar nem csak ezt a betegséget jelképezi, hanem magát a szerelmet is, mert olyankor az ember úgy érzi, mintha ki-ki maradna egy-egy ütemet a szíve, vagy éppen hogy felgyorsul.
  Kittinél a Gyémántfiú címe onnan jött, hogy amikor hazánkban forgatott Robert Pattison, néha azt mondogatták rá, hogy úgy hordozzák szegényt, mintha valami gyémánt volna. 
  Helena Silence Enigma elnevezéséről nem árulok el semmit, mert a megfejtését megtaláljátok a könyvben. Azáltal teljes mértékben megértitek majd.

  Felmerültek az esetleges folytatások, újabb történetek is:
  Fanni először befejezné Pippa sorozatát, azonban már vannak azutáni tervei is, amiket szeretne majd megvalósítani.

Enigma

  Helena Silence-nek ott van az Enigma folytatása, a Misztérium, illetve további két történet is motoszkál benne. Az egyik a Másvilág, egy poszt-apokaliptikus regény, illetve egy másik, amiben Lucifer és a lánya a főbb szereplők (személy szerint, én ennek nagyon örülnék, mert anno, amikor felkerült belőle egy kis részlet Helena blogjára, nagyon beleszerettem a történetbe). Ide kattintva bele is tudtok olvasni.
  Adri szeretné befejezni a Démoni érintés sorozatát, és az Árnyékvilág 3-at is, utána pedig tervben van az Egy bohóc könnyei, ami egy magyar lány és egy olasz fiú szerelmét mutatja be, a helyszín pedig egy cirkusz! Sőt, nála is van még egy második lehetőség, méghozzá a Lelkek börtöne.
  Viki úgyszintén a Szívritmuszavar 2. részével jönne ki, amiben végre kiderül, hogy mi a neve a két főszereplőnek az első részből. De, mint a többieknek, neki is vannak már újabb tervei.
  Grapes következő könyve a Halhatatlan álom lesz, amit reméljünk, hogy hamarosan már a kezünkben tarthatunk.
  Kitti pedig befejezi mind a két sorozatát, majd az Álmodó holdra szeretne koncentrálni, mert nagyon motoszkál benne. Ami egy mindent megélt 40-es, orosz balett-táncos férfi, és egy pályakezdő, fiatal balett-táncos lány szerelméről szól majd.

Szívritmuszavar

  Szó volt még arról is, hogy mennyire mintázzák a karaktereiket valós személyekről. Vikinél szinte mindenki az, hiszen az ő története a saját életéből született. Viszont a legnagyobb érdekesség a szereplőit illetően az, hogy mindegyikük neve a mintázott személy vezetéknevének az első betűjével kezdődik.

  És, ha már a neveknél tartunk, akkor ezekről is beszéltek nekünk, megtudhattuk, hogyan is választanak nevet a karaktereiknek. Kitti fejében már eleve mindenki névvel jelenik meg. Spirit, egy több ezer nevet tartalmazó könyvből lesi ki őket, figyelembe véve a jelentésüket is ( nála ajánlott utána nézni, hogy melyik név mit jelent, mert nem véletlenek!), Grapes facebook-ról lesi a neveket, míg Fanni internetről.

Felmerült egy olyan kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott. Mégpedig az, hogy miért lett más minőségű Fanni, Viki és Helena könyve. Sajnos nem direkt csinálták így, hisz szerették volna ugyanolyan jó minőségűre, mint akár a Muskétásokét, de ez így alakult most.
  Ezeken kívül még rengeteg minden elhangzott, de igyekeztem összeszedni a legfontosabb dolgokat, azokat, amik titeket is érdekelhetnek.
  Sajnos a Calderon bemutatójára nem tudtam maradni, de majd legközelebb. Annak viszont örülök, hogy ezen részt tudtam venni, és annyi mindenkivel tudtam beszélgetni, nevetgélni. Nagyon jó társaság volt.
  Az új szerzők közül én eddig még egyedül Viktóriával nem találkoztam egyszer sem, de azt kell mondanom, hogy a válaszai és a kisugárzása alapján egy nagyon aranyos, kedves íróval állunk szemben.
  Kívánom, hogy minél több könyvet olvashassunk még mindegyiküktől!

Démoni érintés 2.

Fényemberek 2.

Jóslatok hálójában

Simone Elkeles dedikálás

kitűzők

  

 Szerencsésnek mondhatom magamat, mert sikerült eljutnom a szombati Simone Elkeles dedikálásra. 

   Sokáig annyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy tényleg ellátogat hazánkba, végül, ahogy teltek a napok és valóban beindult a visszaszámlálás, kezdtem felfogni, hogy igen, tényleg itt lesz.

   Lylia Bloom-mal közösen elhatároztuk, hogy meglepjük őt valamivel, végül megszületett a kitűző ötlete, amit már sokan láthattatok. Addig variáltunk, tervezgettünk, míg elkészült egy minta, ami annyira megtetszett nekünk, hogy végül úgy döntöttünk, megosztjuk másokkal is, hátha vannak még emberek, akik szeretnének egy ilyen kitűzőt.

   

Nilla, én, Simone, Fanni és Enikő

  A dedikálás előtti pénteken már úgy izgultam, mintha éppen a saját esküvőmre készülnék, aztán ez szombatra csak egyre rosszabb lett. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy be kellett magolnom egy angol mondatot, a teljesen nulla angoltudásommal. 

   Anyunak sokat meséltem Simone-ról, így őt is elkezdte érdekelni a dolog, végül úgy döntött, hogy eljön velem. Kicsit előbb odaértünk, mint ahogy terveztem, mert 15 óra helyett már fél háromra ott voltunk, de megdöbbenve tapasztaltam, hogy alig volt hely, rengetegen voltak már akkor. Végül sikerült a legelső sorban, középen kapni egy helyet, így lepakoltunk. 

   Nem sokkal később megláttam Kelly-t és Greylupust, így gyorsan letámadtam őket a kitűzővel, hogy már az interjú alatt is viselhessék. 

   Az emberek közben szépen lassan szállingóztak, aztán egyszer csak megdöbbenve vettem észre, hogy Simone sétál be, jóval az előadás kezdete előtt. Már akkor nagyon szimpatikus volt, mosolygott, áradt belőle a pozitív kisugárzás.
   Eközben megérkezett Fanni, Nilla és Enikő is. Nillát és Enikőt eddig még nem ismertem személyesen, de nagyon örülök, hogy végre találkoztunk, mert mind a ketten imádni valóak! Szóval örülök nektek csajok! :)
   Beszélgettünk, mindenki előpakolta a könyveit, majd Fannival karöltve odamentünk Neset Adriennhez, mert Lyliával neki is ígértünk egy ajándék kitűzőt. Azt kell mondanom, hogy nagyon örülök, hogy személyesen is megismertem, mert nagyon kedves. Beszélgettünk egy kicsit, közben nyugtatott minket, hogy ne izguljunk, Simone nem fog megenni minket. 

beszélgetés

    16 óra körül Simone és Neset Adri elfoglalták a helyüket a színpadon, és kezdetét vette a műsor. Simon vérprofi módjára egy külön diavetítéssel készült, amivel, mint kiderült Amerikában járja a sulikat, ott tart előadást (de jó nekik!).
   A diavetítés során láthattuk a Perfect chemistry-hez készült paródia-, rapvideót, amit a Bel Air című amerikai sorozat ihletett (Will Smith rappel benne). Továbbá megnézhettük a második és harmadik könyvhöz készült előzetest, amiknél már Simone azt szerette volna, ha egy mozi trailerre hasonlítanak.
    A Rules of Attraction videóhoz sokáig válogatták a Carlos jelölteket, de egyik sem volt az igazi, mígnem végül megjelent Gian, belekacsintott a kamerába és Simone tudta, hogy ő a tökéletes Carlos.  Alex szerepére, azonban egyik fiú sem tetszett neki, mire megkérdezték, hogy akkor mégis kit szeretne. Erre ő határozottan kijelentette, hogy Katy Perry pasiját a Hot 'n ' cold című klippből.
   Végül megtalálta Alex e-mail címét a neten (itt Neset Adri megjegyezte, hogy: ,,csajok ez jó hír,,) és írt neki, de álmaiban sem remélte, hogy Alex elvállalja, hisz kint egy keresett modell. De elvállalta.
   Luis szerepére, viszont a rajongóktól kérdezte meg Simone, hogy kit szeretnének, és a legtöbbet Gabriel Chavarria-t javasolták. Vele hasonlóképp törtét a levelezés, mint Alex-szel, de végül Gabriel is elvállalta, mire Simone megjegyezte, hogy, ha ez ilyen könnyű, akkor következőnek Brad Pittet kéri fel.
   A Rules of Attraction forgatására előbb érkezett meg, de nem akart ott tétlenül álldogálni, ezért kért magának valami munkát. Azt a feladatot kapta, hogy sorra hívja fel a színészeket és mondja el nekik, milyen ruhákat hozzanak a másnapi forgatásra. Mindenkit szépen felhívott, de mikor Alex-hez ért, azt mondta, hogy na ezt nem! Ez olyan, mintha a suli legdögösebb pasiját kéne felhívnod - jegyezte meg. 

   Azt is megtudhattuk, hogy bár a könyvben nincs a konditermes rész, de azt azért írták bele a kisfilmbe, mert, ha már ott volt Alex, mint modell, akkor Simone mindenképp leakarta vetkőztetni.

   Olyan érdekességeket is megtudtunk, hogy többek között megtanult lőni egy Glock-kal is, amivel Alex lövöldöz az első részben. Volt Coloradoban, ahol részt vett egy vadvízi evezésen, sőt még sziklát is mászott. Volt börtönbe is, mert felhívta az egyik börtönt, hogy ő író és szeretné megnézni. (Egyébként a kiskorúak börtönében is járt már, mert az elítéltek egyik kedvenc könyve a Tökéletes kémia)

   És, ha mindez nem lenne elég, akkor azt is elárulta, hogy van egy rendőr ismerőse, aki egy este elvitte egy olyan környékre, ahonnan nem kerülne ki élve egy véletlenül odatévedt ember. Azonban golyóálló mellényt kellet viselnie és alá is kellett írnia egy nyilatkozatot, miszerint, ha lelőnék és meghalna, a férje nem perelhet. 

  

   A How to Ruin trilógiája eleinte nem igazán fogyott, végül megkérte a kiadót, hogy cseréljék le a borítókat, mert meggyőződése volt, hogy, ha egy dögösebb fedlapot kapnának, jobban fogynának, így került kiadásra az a változat, amin Pepe és Sztella van. (Amikor elmondtuk neki, hogy ők magyar modellek, meglepődött, nem tudott róla)
   Az eredeti borítókat kifejezetten gyűlölte, sőt a második részen lévő kutyus abszolút nem nyerte el a tetszését. Mire mondták neki, hogy van 1 órája, hogy lefotózza a saját kutyáját, hogy az kerülhessen a borítóra. Gondolhatjátok, hogy nem sikerült neki, mert a kutya nem volt túl fotogén. 

Első és második kiadás

   Egyébként annyira érthetően és tisztán beszélt, hogy még én is megértettem a 80%-át fordítás nélkül, pedig én tényleg nem tudok jól angolul. Látszott, hogy ez nagyon tetszett neki, mert a tömeg vele együtt nevetett a viccein.

   Szinte minden monológjába tűzött egy-két poént, az egész előadást végig vigyorogtuk. Leírhatatlanul kedves, vicces, életvidám nő!

   A szeme csak úgy ragyogott mikor a fiúkról mesélt, legyezgette magát, és látszik, hogy odáig van értük.
Az ő elve:

 "Menj hozzá Alex-hez, bulizz Carlos-szal és beszélgess Luis-szal."

Azt is megtudtuk, hogy nagy eséllyel film is készül majd a könyvekből, mert nem olyan régen megkereste Zac Efron, hogy megfilmesítené. (Itt mindannyian elhűltünk, mert azt hittük, hogy ő szerepelne benne)
   Kérdezte, hogy szeretnénk-e, ha a srácok lennének a szereplők, mire egyöntetű YES volt a válasz :D
   Viszont, ha nem készül el gyorsan a film, akkor a srácok kiöregednek a szerepből, és újakat kell választani. De reméljük, hogy ők lesznek. 

   És a legtöbbünk örömére elárulta, hogy tervez még könyvet a Fuentes családdal, méghozzá Alex fiával! De most egy focicsapat történetén dolgozik, és mindegyik tag kapna egy könyvet!

További érdekességek: 

   Régebben nem szeretett olvasni, a sulijában is volt egy pályaválasztási teszt, ahol a női művészeti szintje a béka popója alatt volt, a farmer munkakör jött ki neki.
   Akkor szerette meg az olvasást, amikor otthon volt a gyerekeivel, és így kezdett el írni is. Kezdő íróknak azt ajánlotta, hogy írjunk napi 1 oldalt, mert azt ki lehet javítani, míg az üres lapot nem!
   Mutatott magáról otthoni képet is, pizsamában, a gép előtt.

   Mutogatott rajongói leveleket, amiket különösen szeret. Az egyikben Istennőnek hívta az egyik lány, mire kinyomtatta és kijelentette a férjének, hogy őt Istennőnek nevezték. Erre a férje megkérdezte, hogy mikor lesz vacsora? Nem lesz, Istennő vagyok, azok meg nem főznek - felelte. Közben a gyereke kiszólt a vécéről, hogy anya gyere és segíts. 

   A képeken általában egy egységes mosolyt figyelhettek meg nála. Ez azért van, mert megtanították, hogyha "turtle" mosolyt csinál, nem lesz dupla tokája.

   Ezenfelül azt is elárulta, hogy számára a könyvek olyanok voltak, mint egy-egy terhesség. Az első kettővel 7-7 kilót, míg a harmadikkal 15-öt hízott, és mind 9 hónapig tartottak.

   Van egy indiános regénye is, amit most próbál kicsit tinisíteni. 

   Alex a kedvence, mind könyvben, mind életben.

A végén lehetett feltenni neki kérdéseket, de kicsit bátortalan volt a közönség, de ez csak addig tartott, amíg el nem kezdtek a kérdésekért cserébe Simone Elkeles-es tollakat osztani. Hirtelen mindenki kérdezni akart.
Nekem sikerült. A kérdésem az volt, hogy Alex, Gian és Gabriel olvasta-e a könyveket? A válasz: Igen, de mindegyik csak a sajátját.

A poszter

   Az előadás végén megrohamozták őt, de Simone hősiesen állta a 1,5 órás dedikálást. Sőt még ajándék posztert is kaptunk a fiúkról!
   Mire odaértem, úgy remegett a kezem, mint a nyárfalevél, de felolvastam neki, amit akartam és átadtam a kitűzőt és a levelet. Nagyon megörült neki, egyből ki is tűzte.

   Mi ott maradtunk a végéig, fotózkodni. Nagyon aranyos volt, mert annak ellenére, hogy utálja, ha fényképezik, vagy millió képet készített. Ha pedig nem sikerült valakivel, akkor addig állt ott, amíg össze nem jött. 

   

dedikált könyvem

dedikált könyvem

Azt kell mondanom, hogy életem legjobb napjainak egyike, soha nem fogom elfelejteni! Imádom őt! :)