2023. szeptember 30., szombat

Holly Black - The Lost Sisters



Tartsatok velünk Holly Black tündéreinek a világába, és hallgassátok meg Taryn Jude-nak írt vallomását arról, hogy néha meg tudta volna ütni, mennyire haragudott rá és néha mennyire szégyellte magát, amiért bedőlt az egyik szélhámos tündérnek…
Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a blogturné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri Az elveszett nővéreket a Könyvmolyképző kiadónak hála.
 
 
Holly Black: The Lost Sisters - Az elveszett nővérek
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995785
Oldalszám: 72 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
De mi történt Tarynnel?
Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba.
Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.
Kiegészítő történet a New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceghez a lenyűgöző Holly Black tollából.
Hagyd, hogy magával ragadjon!

Saját véleményem:
A The Lost Sisters egy igazán különleges hangulatú és hangú novella, ami tulajdonképpen egy önvallomás mindarról, amit Taryn tett és átélt miközben testvére, Jude A kegyetlen herceg időtartama alatt Cardan herceggel és a sleppjével küzdött. Ám ahhoz, hogy ez a kis mese valóban üssön, ismerni kell az előzményeket.

"– A szerelem önző"

Biztos vagyok benne, hogy sokatokban felmerült már a kérdés, hogy valóban szükség volt-e erre a novellára? Így a trilógia lezárultával hozzátesz-e bármit is a sorozathoz? A rövid válasz az, hogy nem. Taryn története csupán egy kis extra fűszer, az olyan ínyenceknek, akik szeretnének még több időt eltölteni Elfhonban. Ráadásul fontos figyelembe venni azt a tényt is, Taryn nem egy pozitív karakter. Holly Black őt nem ruházta fel különféle erényekkel... és pont ez a lényeg. Taryn közel sem olyan bátor vagy merész, mint az ikertestvére, és nem is meri annyira nyíltan követni a szívét, mint nővérük. Ő az a szürke kisegér típus, aki meghúzódik a háttérben, és reménykedik abban, hogy egyszer majd lehet saját meséjének főszereplője. Esetében ráadásul a gyávaság egyéb olyan nem túl szimpatikus tulajdonságokkal is bír, mint az árulásra vagy a másik beáldozására való hajlandóság. 
Ez a kis szösszenet tehát nem azért íródott, hogy feloldozást nyerjen a lány számára vagy meg nem értett hősnőt kreáljon belőle, célja kizárólag a vallomás lehetősége. Az, hogy Taryn saját szájából halhassuk, mit miért tett, s hogy mindezt miként élte meg és fordította a maga javára. Egy olyan "naplóbejegyzés", amit az ember lánya magának ír. Vagy ebben az esetben a testvérének. S arról szól, hogy könnyebb azokat utálni és bántani, akik közel állnak a szívünkhöz. Ahogy az idézet is mondja, a szerelem önző, elveszi az ember eszét és olyan lépésekre sarkallja, amiket nem feltétlenül tenne meg akkor, ha nem érezné annyira közel a boldogság lehetőségét. A kérdés csak az, hogy hol a határ szerelem és mánia között?

Mindent egybevetve úgy gondolom, ha szerettétek a sorozatot, és szívesen térnétek vissza ebbe a gyönyörű, mégis veszedelmes világba, amit szabályok, ármánykodás és intrika ural, akkor nyugodtan adjatok neki egy esélyt. A kulcs az, hogy ne legyenek nagy elvárásaitok, inkább tekintsetek rá úgy, mint egy pszichológusi székre, amiben ülve meghallgathatjátok a páciens sztoriját. 
Nekem tetszett, tetszett a melankolikus hangulata, a vallomásossága és az, hogy megismerhettem a kiváltó okokat. Jó volt visszatérni Elfhonba, és egy olyan karakter helyzetébe látni, aki más, mint az átlag: nem jó, nem szerethető.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Jude, Cardan, Locke
Kedvenc jelenet: a vége eléggé ütött 
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A levegő népe #1,5
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk nem nehéz A levegő népe-sorozat rajongóinak, hiszen minden állomáson szerepel egy keresztnév, és mi a hozzá tartozó vezetéknevet keressük! A teljes nevet írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Grima   ……………




Nézzetek be a többi állomásra is


09/17 Insane Life
09/19 Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvcsináló idézetek
09/21 Utószó
09/23 Fanni's Library
09/25 Hagyjatok! Olvasok!
09/29 Readinspo
09/27 Dreamworld

2023. szeptember 25., hétfő

Christina Lauren: Az igazszerelem-kísérlet


A 21. Század Kiadó jóvoltából újabb Christina Lauren-könyvvel gazdagodhatnak a magyar romantikus rajongók! Ezúttal Fizzy és Connor kapcsolatának kibontakozását követhetjük végig, amely nem átlagos körülmények között történik. Ha érdekel, hogy mit gondolnak a bloggereink Az igazszerelem-kísérletről, tartsatok velünk, ráadásul most egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is nyerhettek!
 
 
Christina Lauren: Az igazszerelem-kísérlet
 
Kiadó: 21. Század Kiadó
ISBN: 9789635684151
Oldalszám: 428 oldal
Fordító: Lévai Márta

Fülszöveg:
Felicity Chen, becenevén „Fizzy”, még sosem volt szerelmes, márpedig ő az egyik legismertebb romantikusregény-író az országban. Mindeddig bort ivott, és vizet prédikált: kezdi hiteltelennek érezni magát. 
Connor Prince exfeleségével közösen neveli a lányát, dokumentumfilmes munkájának köszönhetően azonban sokat lehetnek együtt. A főnökét viszont a profit érdekli, és előáll azzal, hogy Connor készítsen valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe? 
Vajon rá tudja venni Fizzyt a szereplésre? Connornak átfut az agyán, mi van, ha itt talál rá a tökéletes partner. Érvényesülhet egyáltalán a kémia, ha a felek a kamera két különböző oldalán, a forgatókönyvben rögzített szerepkörben helyezkednek el?

Saját véleményem:
forrás: eklixio
Vannak karakterek, akiket a megteremtőjük a háttérbe szán egyfajta üde színfoltként, hogy fellazítsa a valódi főszereplők közt lévő feszült hangulatot, ám ők előtörnek az árnyékból, s saját történetet követelnek. Azok, akik olvasták a szerzőpáros A lelkitárs-egyenlet c. regényét (amit mellesleg nem árt ismerni ehhez a könyvhöz is), pontosan tudhatják, hogy ez a leírás tökéletesen illik Fizzy-re, a szerelmet kergető romantikusregény íróra. Nem véletlen tehát, hogy a Christina Lauren név mögött álló két hölgyemény olvasói találkozóról olvasói találkozóra járva megkapta a kérdést: mikor érkezik Felicity Chen története? Hát íme, itt van!

"– Érezted már úgy valaha, hogy nem tudod, merre haladsz?"

Fizzy az a fajta romantikus regényeket publikáló szerző, akinek történetei duzzadnak a szerelemtől és a szex igenléstől, miközben ő maga reménytelenül kergeti a saját love story-ját, s mondhatni sportot űz a pasizásból. Hiába tesz azonban lépéseket önnön boldogsága irányába, nem jár sikerrel. Emiatt megreked, hullámvölgybe és írói válságba kerül. Ekkor toppan be az életébe Connor, az elvált apuka, aki tengeri emlősök életének megfilmesítésére szakosodva hirtelen azt az új feladatot kapja, hogy készítsen egy párkeresős valóságshowt. Connor Fizzy-t, a romantikus bestsellerek királynőjét kéri fel a műsor főszereplőjének, azzal indokolva döntését, hogy az olvasók biztosan szívesen látnák, ha kedvencükre a valóságban is rátalálna végre a boldogság. 
 
Nos, azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy mindannyian láttunk már párkeresős valóságshowt, ám olyat, amiben egy romantikus regényeket író hölgy keresi a nagy Őt, még nem. Ezek után kijelenthetjük, hogy Christina Laurenéknek ezúttal is sikerült új színt hozniuk a romantikus regények világába. Már csak azért is, mert az egész szerzős alap vékony jégen táncol. Ahogyan a köszönetnyilvánításban maguk a szerzők is elmondják, ha tudták volna, hogy Fizzy önálló életre kel, valószínűleg egészen más formában születik meg, hisz a románcok szerzői bőséggel kapnak hideget-meleget amiatt, amivel foglalkoznak. Olvasóként nehéz különválasztani a fikciót és a valóságot, s bizony sokakban felmerül, hogy az, amit az ember lánya papírra vet, mennyire valós vagy fikciós, egyszerűbben fogalmazva: mennyire tükrözi az író fantáziáit, egyéni tapasztalatait. És igen, ez valóban olyasmi, amit még szerzőként sem könnyű feldolgozni, hát még megértetni az emberekkel, hogy ez nem így működik. Visszakanyarodva Fizzyre, őt A lelkitárs-egyenlet során egy kalandvágyó, folyamatosan pasizó, nagyszájú hölgyeményként ismerhettük meg, s ezen tulajdonságai jócskán feladták a leckét a szerzőpárosnak. Olyan szempontból mindenképp, hogy ha ezt a vonalat viszik tovább, akkor bizony ráerősítenek a romantikus regényeket író nőkkel szemben támasztott sztereotípiákra. Emiatt Fizzy karaktere érezhetően átesett egy kis finomra hangoláson, amit én személy szerint sajnálok, ugyanakkor el tudok fogadni. Mindannyian változunk, életünk eseményei, hullámhegyei és -völgyei formálnak, a kor előrehaladtával, az átélt, megtapasztalt dolgokkal együtt mi magunk is változunk, akárcsak a szemléletünk. És ez szépen átjön a regény során. 
Fizzy mellett pedig természetesen akad egy férfi főszereplő, egy másik hang is, Connoré, a csendes, ám kősziklaszerű partneré, aki fejezetről fejezetre, rétegről rétegre épül fel, s válik tökéletes társává egy Fizzy kaliberű nőnek. És bár kapcsolatuk végkifejlete valószínűleg egyetlen, a zsánerben jártas olvasót sem fog meglepni, az odáig vezető út számos érdekességet takar. Rögtön ott van például a valóságshow, melyben több különböző típusú férfi verseng Fizzy kegyeiért, s akiknek sorsáról a nézők szavazhatnak. Ám ennél is érdekesebb a műsor háttere, az, ahogyan ezt az egészen megrendezik. Még akkor is, ha az ember tudja, hogy ezek a showk távolabb nem is állhatnának a spontaneitástól vagy a valóságtól.

Összességében tehát Az igazszerelem-kísérlet egy aranyos, szerethető romantikus történet, ami kiszakítja az olvasót a szürke hétköznapok monotonitásából. Könnyed, olvasmányos, pontosan az a fajta romantikus, amire mi lányok-nők vágyunk. Én viszont mindenképp azt ajánlom, hogy előtte olvassátok el A lelkitárs-egyenletet is, mert bár valószínűleg anélkül is érteni fogjátok, sokkal többet ad a kettő együtt.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Fizzy, Connor, Jess, River
Kedvenc jelenet:
Negatívum: valami pici plusz hiányzott
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunk a cselekményhez kötődő fontos elemekre épül. Minden blogger bejegyzésében találtok pár kiemelt betűt, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a betűkből összerakott szót!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is


09/19 Fanni’s Library
09/21 Angelika blogja 
09/23 Csak olvass! 
09/25 Dreamworld 
09/27 Szembetűnő 
09/29 Hagyjatok! Olvasok!

2023. szeptember 9., szombat

10 éves a Blogturné Klub! - szülinapi blogturné


Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.




Én és a Blogturné Klub


Tíz évvel ezelőtt, amikor tudomást szereztem arról, hogy Kelly szeretne egy bloggerekből álló csapatot létrehozni, puszta érdeklődésből megkérdeztem, hogy ez pontosan mit is takarna. Arra legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy engem is szeretne felkérni arra, hogy csatlakozzak hozzájuk. Akkoriban még épp csak néhány hónapja blogoltam, recenziókat se mertem kérni, nemhogy arra gondolni, hogy egy általam tisztelt és követett blogger-példakép felkér egy ilyen kaliberű feladatra. Vagy nevezzünk inkább projektnek. Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt.
Noha tíz év hosszú idő, mai napig emlékszem minden egyes beszélgetésre, ötletelésre, arra, hogy a semmiből hogyan épült fel (építettük fel közös munkával) a Blogturné Klub, és arra is, hogyan készültünk életünk első debütálására, ami az Üvegtrónnal volt.
Elárulom, nem véletlenül választottam a mai napot a mostani turnén, ugyanis pontosan tíz évvel ezelőtt tettem közzé életem első blogturnés bejegyzését, akkor még mit sem sejtve arról, milyen maradandó nyomot fog bennem hagyni ez az egész. Mert igen, a Blogturné Klub nem csak egy név, nem egy könyveket osztogató-könyvekről posztoló szerkezet, annál sokkal, de sokkal több. Minket, akik a tagjai vagyunk évek óta formál, és így vagy úgy, hatással van ránk, mint ahogyan mi, tagok is egymásra. És ez az, ami miatt még itt vagyunk: a viták, veszekedések, nevetések, ökörködések, ötletelések, kemény munka mögött dobogó szív miatt. Számomra ez ad erőt, motivációt.
Tíz év alatt a BTK második családommá vált. Köszönöm nektek!




Kérdezz-felelek


Milyen érzés 10 évvel a hátad mögött visszagondolni a kezdetekre?

Furcsa, egyben hihetetlen. Fogalmam sincs, mikor repült el tíz év, számomra még mindig olyan, mintha most kezdtük volna el. Emlékszem a kezdeti izgatottsággal vegyes zsizsegésre, az ötletelgetésekre (akár azt illetően is, mi legyen a nevünk), ugyanakkor arra is, mennyi jó vagy épp kevésbé jó élményben volt részünk. Kalandos évtized volt, az biztos: rengeteg tanulsággal, mosollyal, drámával, valamint az élet írta váratlan fordulatok tömkelegével. 


Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?

Tamara Ireland Stone - Elválaszt az idő
Susan Ee - Túlélők világa
Glendon Swarthout - Őrület és szerelem


Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?


A legelső olvasmányom Sarah J. Maastől az Üvegtrón volt, ami mai napig benne van a Top5-ös listámban, míg a legutóbbi Monica McCartytól A Szikla. Szerencsére ez is nagyon pozitív élmény volt.


Hogyan élted meg azt az időszakot, amióta a csapat tagja vagy? Mennyit változtál te magad és a blogolási szokásaid?

Bizonyos értelemben rengeteget változtam én is és a blogolási szokásaim is, hisz mégiscsak tíz évről beszélünk, és hát valljuk be, az ember hozzáállása, szemléletmódja és stílusa nagyban eltér huszonkét évesen, mint  harminckét évesen. Másrészt egy évtized éppen elegendő ahhoz, hogy ne csak felnőjön, hanem tapasztaljon is az ember. Rengeteg impulzus ért, magánéleti fronton is nagy mélységekkel kellett megküzdenem, és ezek akarva-akaratlanul is kihatottak és mind a mai napig kihatnak a szokásaimra.
Számomra a blogolás hobbi, olyan hobbi, amiben benne van szívem-lelkem, én magam. Nem tudom elkerülni, hogy ne vigyem bele az engem ért dolgokat. Meg hát amúgy is, ha érzem, hogy valami nem klappol, már nem érzem magaménak, akkor kipróbálok új dolgokat. Nem kell nagy és drasztikus változtatásokra gondolni, viszont ha megnézitek a tíz évvel ezelőtti posztjaimat, az öt évvel ezelőttieket és a mostaniakat, látjátok a különbséget.
Az pedig, hogy hogyan éltem meg ezt az évtizedet a csapat tagjaként? Ezer fokon. Én az a típus vagyok, aki magas hőfokon ég; szívből-lélekből teszek mindent, mindemellé pedig magas az igazságérzetem, buzog bennem a tenni akarás. Néha nehéz elfogadni, hogy ezzel nem mindenki van így, és ugyanígy tanulom azt is, hogy bizonyos helyzetekben jobb elszámolni tízig-százig. Persze én se vagyok tökéletes, nagyon nem, de ez így jó, mindannyian mások vagyunk. Az elmúlt évek egyébként rengeteg jó élményt adtak, igazából olyanok vagyunk, mint egy nagy és hangos olasz család.


Mi volt a legjobb, legkedvesebb vagy legviccesebb élményed/projekted a Blogturné Klubban?

A rendhagyó turnéinkat nagyon szeretem, nem véletlenül szoktam őket levezényelni. És bár a mostaniakat is szeretem, de a szívemhez az egyik karácsonyi turnénk áll legközelebb. 
Ha az elejétől követtek minket, talán emlékeztek arra, amikor különféle könyves karakterek karácsonyi készülődéséről írtunk, a végére pedig összehoztuk őket egy nagy ünneplésre. Na, annak az ünneplésnek az élő, közös írását IMÁDTAM! Szerintem soha nem ökörködtünk annyit, mint akkor. És hát Barbara örök emlék marad. Második helyre meg egy bizonyos Vámpírakadémia mozizást írnék - részletek nélkül.


Beszéljünk az árnyoldalról is. Mi volt a legnagyobb blogturnés mélypontod - legyen szó akár könyvről, élményről, érzésről, bármiről?

Nem fogok köntörfalazni, számtalan mélypontom volt. Ezek többsége leginkább egy-egy szerettem elvesztéséhez vagy az ahhoz vezető állapotuk asszisztálásához kötődik, olyankor mindig nagyon nehéz volt könyvekre koncentrálnom. A legnagyobb mélypontomat mégis egy régi bloggervita jelentette, amikor elég hosszan, több fórumra kiterjedően kezdtek minket savazni úgy, hogy a külsős bloggereknek fogalmuk nem volt semmiről velünk kapcsolatban. Akkoriban a napokig-hetekig tartó stressztől majdnem gyomorfekélyt kaptam, egy falat nem sok, annyi se ment le a torkomon és hetekig tartó gyomorfájdalmak kínoztak. Szóval igen, ennyire durva tud lenni az internetes bántalmazás. 
Szerencsére az idő minket igazolt.


Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?


Huh, ez egy érdekes kérdés. Anyukám minden részletéről tud, de soha senkinek nem engedtem vagy engedem, hogy a blogomat olvasgassa, számukra tabu. Hát hogy nézne az ki, ha pl. épp a Fogoly a sötétben értékelésemet olvasná a család? Számomra meglehetősen kínos lenne.
Ugyanakkor anyu jól profitál a dologból, előszeretettel nyúlja le a turnés könyveimet. És mielőtt valaki félreértené: a már megjelent, fizikai példányokat.


Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik?

Ó, hát mennyi időtök van? Rengeteg kínos és vicces futáros sztorim van! Kezdve az elcsépelt "Ne várj meg, rakd csak be, nekem jó lesz úgy" szlogenektől az egész durvákig. Volt időszak, amikor naponta jártak ide, már számukra is fura volt, ha épp kimaradt 1-2 nap, de például a sprinter futár mai napig az egyik kedvencem. Irtó jófej, akárcsak a gls-es srác.


Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?

Nem. A BTK kellően motiváló, a tagok meg sokszor annyira jól promózzák (khm, pornózzák) a könyveket, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek. És hát tudjátok, hogy van ez, csoportosan mégiscsak könnyebb bűnözni!
A baj akkor van, amikor nagy lelkesen mindenre is igent mondasz, aztán összeírásnál realizálod, mennyire nem vagy normális. De hát igazából a blogturnésok külön állatfajnak számítanak, akik októbertől februárig nem alszanak, mi több, minden egyéb tevékenységet is csak akkor végeznek, ha nagyon muszáj.
Viccet félretéve, a kezdeti években nagyon durván toltam, minden könyv érdekelt, mindegyiket szerettem volna elolvasni. Aztán a sokadik minden egyes nap van egy vagy két turném decemberektől kikészülve, olvasási válságba süppedve felismertem, hogy ez nem mehet így tovább. Azóta hol kisebb, hol nagyobb sikerrel igyekszem mértéket tartani.


Volt olyan könyv, amit a blogturné során ismertél meg, és bekerült az életed Top5 legjobb könyvébe?

Rengeteg ilyet tudnék mondani: Üvegtrón, CoHo könyvek, A halál szépséges szolgálólányai, Luxen sorozat. Ja igen, nyitottan kezelem a top5 fogalmát. :D


A csapat tagjaként nyitottál olyan zsánerek felé, amikről korábban hallani sem akartál?

Szerintem ez egy idő után elkerülhetetlen. Na nem azért, mintha kötelező lenne, de a mi társaságunkban annyira jól beédesgetjük egymást, hogy simán elcsábulunk olyanra is, amire amúgy nem feltétlenül. Nekem ilyen volt a történelmi romantikus zsánere. Korábban elképzelni sem tudtam volna, hogy ilyen típusú regényeket vegyek a kezembe, aztán jött a General Press, a felföldi harcosok és a turnés társaim, ma pedig már élek-halok értük, mi több, szívesebben fogyasztom őket, mint a sima romantikusokat.


Mi alapján választod ki, hogy részt szeretnél-e venni egy kötet turnéján vagy sem?

Tudom, furán fog hangzani, de legtöbbször intuíció alapján. Ránézek egy könyvre, címre, annak címkéire, és ha azt érzem, hogy igen, ezt olvasni akarom, akkor jelölöm. Persze vannak nagy kedvencek vagy nagyon várt megjelenések is, de az ismeretlen regényeknél általában így választok.


Volt olyan, hogy mellényúltál és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?

Hogyne! Ez megint olyasmi, ami mindenkivel előfordul.
Sokan, sokszor megvádoltak minket, hogy mindig csak dicsérjük a könyveket, nem életszerű, hogy ennyire jól választunk. Pedig tíz év alatt az ember bőven kiismeri, mi való neki és mi nem. Ha pedig mégsem jön be, van olyan opció is, hogy visszalépés. De persze előfordul, hogy erre már nincs lehetőség. És akkor itt jön a neheze...
Eleinte ezt nehezen éltem meg, hisz senkit sem szerettem volna megbántani, ám minthogy őszinte embernek tartom magam, és nem kenyerem a hazugság, ezért minden esetben megírtam az őszinte véleményemet. Úgy gondolom, nincs azzal baj, ha valami nem jön be, mindannyian mások vagyunk; a kulcs a stílus és a tálalás. Azért, mert én nem szerettem, neked simán bejöhet. A bejegyzéseim során igyekszem kiemelni azt, ami pozitívum lehet, miközben azt sem hagyom ki, rám milyen hatást gyakorolt az adott mű. 


Amikor nem megy az olvasás, mert épp olvasási válságban vagy, mivel töltődsz fel?

Sokáig nehéz volt ezt elfogadni, megélni pedig annál is nehezebb. Emlékszem, volt egy év, amikor tizenkettőből tizenegy hónapon át olvasási válságban szenvedtem, és semmi, de semmi nem használt. Mára eljutottam oda, hogy nem görcsölök rá: ha nem megy, hát nem megy. Ilyenkor inkább élem az életemet, kirándulok, kutyázom, fotózok, bookstázok.


A Blogturnés blogod mellett van más témájú blogod? Ha igen, mesélj róla.

Blogom nincs, instám van. Mióta márciusban új taggal bővült a családunk, az időm jelenős részét lefoglalja a vizsla testbe csomagolt tasmán ördögöm. Szeretem őt fotózni, videózni, így arra gondoltam, készítek számára egy insta oldalt, ahol dokumentálom a napjainkat. Tulajdonképpen ezt az egészet magunknak szántam, szerettem volna, ha a kisebb-nagyobb emlékmorzsák megmaradnak későbbre, hisz hajlamosak vagyunk az apró, ámde valóban fontos pillanatokat elfelejteni. Ez valamiért mégis bejött az embereknek, úgyhogy most hónapról hónapra szépen gyarapszunk ott. Én pedig élvezem csinálni - nem a lájkokért, hanem magunkért.


Gondoltátok volna a kezdetekkor, hogy ekkora sikere lesz az oldalnak?

Nem. Az első évek kőkemények voltak, ennél fogva könnyű lett volna eltűnni a süllyesztőben, viszont Nektek, olvasóknak és a kiadók bizalmának hála mégis sikerült talpon maradnunk és eljutnunk a tizedik évünkig. Ebben valószínűleg benne van a mi kis olaszos családunk összetartása, az, hogy mi ebbe tényleg mindent, de mindent belepakoltunk, kezdve a kreativitásunktól, a szabadidőnkön át, a családtól elcsípett pillanatokig. Nehéz elmagyarázni, de a mi kis közösségünk tényleg egyfajta második családként funkcionált-funkcionál, nem pedig munkaközösségként.


Az eredeti csapatból kik vannak még benne?

Akik kisebb vagy nagyobb intenzitással a csapat részét képezik: Kelly, Lupi, Angelika, Deszy, Andi és én. Ez a létszám pont a fele az eredeti alapítógárdának.


+1 kérdés a Betonka szerint a világ... bloggerétől:
 
Kifogod az aranyhalat és három dolgot kérhetsz tőle. Melyek lennének azok?

Ha a való életre levetítve nézem, akkor azt kérném, hogy a szeretteim életük végéig legyenek egészségesek, újra velem lehessenek azok, akiket elvesztettem, és hogy a világon soha többet ne bántsanak egyetlen állatot se.
Ha viszont könyves verzióban kellene megfogalmaznom, akkor szeretnék találkozni Cassandra Clare-rel, szuper lenne, ha életre kelne Will Herondale (és feleségül is venne), és egy olyan könyvtárszoba sem ártana, ahol mindig van hely az újabb "véletlenül" megvásárolt/megszerzett könyvemnek.




Nyereményjáték


Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Bloggerünk blogjának neve hűen tükrözi mind az olvasáshoz való hozzáállását, mind annak ritmusát, hisz egyre csak olvas és olvas. És persze mást is erre biztat.




Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder
09/23 Blogturné Klub

2023. szeptember 4., hétfő

Monica McCarty - A Szikla


A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.
 
 
Monica McCarty: A Szikla

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634527749
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Ács Eleonóra

Fülszöveg:
Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni.
Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

Saját véleményem:
A sorozat rajongói immár tizenegyedik alkalommal mélyedhetnek el A Felföld rettegett fiai sorozatban, hogy Robert the Bruce híres elit katonái által megismerjék a történelem e viszályokban gazdag korszakát, mely a fegyverek csattogása ellenére sem mentes gyengéd érzelmektől. Ezúttal pedig Thomas MacGowan, a Szikla válik főszereplővé egy olyan, gyerekkori barátokból szeretők típusú történetben, melyet az új olvasók épp úgy élvezhetnek és érthetnek, mint a régiek.

- (...) Arra kérlek, hogy ugorj."

A történet alapját egy gyerekkori barátság képezi. Szentiván éjjelén a kilenc esztendős Thommy egyedül sírdogál, amikor hirtelen mellette terem egy szőke hajú kislány, s vigaszt nyújt neki. Egy hónappal később ismét egymás útjába sodorja őket az élet, ám míg Thommy, a kovács fia legjobb barátnőjével, Jo-val a part felé tart, Ella, a nemes kisasszony bátyjával lovagolni igyekszik. A négy gyerek végül együtt tölti a napot, s eltérő rangjuk ellenére is barátság szövődik köztük. Az évek múlásával kapcsolatuk rengeteg változáson megy át, ám Ella és Thommy elválaszthatatlanul ragaszkodnak egymáshoz, a kamasszá cseperedő kislány egyre csak azt hangoztatja, hogy férj és feleség lesznek. Ezt azonban nem mindenki nézi jó szemmel, így a kisasszonynak távoznia kell. 
Lady Elizabeth (Ella) öt év elteltével tér vissza, Thommy pedig kész arra, hogy bevallja, szereti. Noha apja óva inti ettől a köztük lévő társadalmi különbségek miatt, a huszonhárom éves fiú mit sem törődik az atyai intelemmel, alig várja, hogy érzelmei viszonzásra leljenek. Csakhogy Ella kineveti, és ahelyett, hogy a karjaiba omlana, azt mondja, minden korábbi ígérete játék volt.
Sértettségében Thommy úgy dönt, beáll Robert the Bruce seregébe, rangot szerez és bebizonyítja Elizabethnek, hogy képes felemelkedni az ő szintjére, hogy aztán kikosarazhassa. 
A sors azonban úgy hozza, hogy néhány év elteltével Ella Thom segítségére szorul, hisz a Szikla néven elhíresült férfi az egyetlen, aki segíthet kimenekíteni bátyját (aki egyébként régen Thommynak is jó barátja volt, egészen egy ominózus esetig...) az ellenség markából.
A történet pedig valójában innen indul, Ella és Thommy találkozásakor ismét fellángolnak az érzelmek. 

Azt hihetnénk, hogy egy hasonló tematikára épülő sorozat tizenegyedik részénél nehéz fenntartani az olvasó figyelmét, de az az igazság, hogy A Szikla erre alaposan rácáfol, méghozzá egy feszített tempójú, érdekfeszítő és olvasmányos románc formájában. 
A gyerekkori barátokból szerelmesek felállás az egyik leghálásabb, legszerethetőbb trope, főként akkor, ha annyi bonyodalom tarkítja, mint Elláék esetében. Párosunknak ugyanis meg kell küzdenie az eltérő társadalmi rang jelentette gondokkal (ráadásul itt ugye a férfi a rangon aluli), több fronton megromlott baráti viszonyokkal, valamint különféle titkokkal. A regény egyik központi eleme tehát az ész és a szív a harca, az álmok, vágyak megélésének szembeállítása a családi nyomással. Ez mind a két szereplő esetében megfigyelhető, ám míg Thommy képes saját céljai nyomába eredni és maga mögött hagyni a családi vállalkozást, addig Ella inkább a társadalmi elvárásoknak próbál megfelelni. Emiatt ő egy kicsit kevésbé szerethető karakterként tűnik fel, olyan nőként, aki játszadozik a másik féllel, s sokszor át is gázol azon. Vele ellentétben Thommy egy sokkal szívlelhetőbb figura a maga sértett büszkeségével, s szűnni nem akaró rajongásával. Együtt viszont nagyon jól kiegészítik egymást, párosuk meglehetősen intenzív, dinamikus, eképp szenvedéllyel teli. Forró pillanatokból, perlekedésből, epekedésből, nincs hiány, mint ahogyan idegőrlő huzavonákból sem. 
A Szikla azonban azon történelmi romantikusok táborát erősíti, amikben fontos szerepet játszik a történelem, s mint ilyen, aktív részét képezi a cselekménynek. És akkor itt megállnék egy rövidke kitérő erejéig, ugyanis a fordításban több koridegen kifejezés is szerepelt, ami, ha nem is sokat, de rontott az összképen. És ha őszinte akarok lenni, nem érzem fairnek a szerzővel szemben, aki láthatóan komoly kutatómunkát fektetett úgy a sorozatba, mint ebbe a részbe.
Azok számára, akik ismerik a sorozatot, valószínűleg nem fog meglepetést okozni, hogy a háttérben zajló skót-angol háborúskodás tovább folytatódik, Edward és Robert újabb összecsapásra készül. A regény szempontjából viszont sokkal relevánsabb az, hogy Ella lázongó bátyját, Lord James Douglast foglyul ejtik és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják. 

A Szikla egy igazán lebilincselő, pergő ütemű, érzelmekben bővelkedő romantikus, olyan, ami nem feledkezik meg történelmi gyökereiről sem. Engem teljesen levett a lábamról, alig bírtam letenni, szinte faltam a sorokat. Bátran ajánlom a sorozat rajongóinak, de azok is nyugodtan belevághatnak, akik nem ismerik az előzményeket. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Thommy, Vipera
Kedvenc jelenet: fás meg csillagnézős jelenet
Negatívum: a koridegen fordítások
Borító: 5/3
Sorozat: A Felföld rettegett fiai #11, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a helyes nevet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


CLAYMORE SIKER




Nézzetek be a többi állomásra is

08/27 Kelly és Lupi olvas
08/31 Betonka szerint a világ…
09/04 Dreamworld