Rúzsa Magdolna - Ordódy Eszter: Angyalkert

Rúzsa Magdolna - Ordódy Eszter: Angyalkert

Kiadó: Helikon
ISBN: 9789634795667
Oldalszám: 72 oldal
Illusztráció: Máthé Kata, Matyus Dóra

Fülszöveg:

Rúzsa Magdolna első mesekönyve és a történet alapján készülő Angyalkert című musical részletei a CD-mellékleten.
Pollyt, a csodálatos hanggal megáldott kislányt konok betegség gyötri. Lázálmából egy gyönyörű helyen, mézillatú fák és éneklő virágok között ébred. Az Angyalkertben őrangyalok, egy beszélő macska, a madarak kórusa veszi körül, akik kiderítik, a kislány tévedésből került hozzájuk, és ha nem ér haza időben, beteljesül a gonosz Démia ördögi terve és leghőbb vágya: nem lesz többé zene, és sötétség borul a Földre. Vajon sikerrel jár Gábriel, Ámor és Polly? – erről szól a népszerű énekesnő első mesekönyve, mely alapján musical is készül, aminek részletei a könyv mellékletében található CD-n hallhatók először.

Saját véleményem:

Kép: Rúzsa Magdolna fb

Eszternél bukkantam rá az Angyalkert tündéri borítójára, ami első pillantásra felkeltette a figyelmemet és nosztalgiát ébresztett bennem - egy pillanatra visszaidézte a régi Füzesi Zsuzsa könyveimet, amiket annyira imádtam. 

Eszter neve számomra egyébként is garancia, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném-e Polly történetét, arról nem is beszélve, hogy imádom Rúzsa Magdit (aki voltaképp az Angyalkert valódi megálmodója). Éreztem, hogy kettejük együttműködéséből csakis valami szenzációs sülhetett ki. Szívből köszönöm hát a Helikon Kiadónak, hogy megtiszteltek a könyv egy példányával, mely amellett, hogy rendes mesekönyv, tartalmaz egy cédét is, rajta a készülő musical szöveg- és dalrészleteivel.

A kötet fizikai megjelenését tekintve lélegzetelállító, minden ízében megfelel annak, amit egy mesekönyvtől elvárunk: színes, gazdagon illusztrált és bájos. Manapság ritka ennyire aranyos ábrázolásokkal találkozni, pedig szerintem sokkal értékesebbek és gyerek-kompatibilisebbek, mint a bugyuta figurák. Máthé Kata és Mátyus Dóra remek munkát végzett, olyannyira, hogy végig az járt a fejemben, bárcsak rajzfilmként is megelevenedhetne egyszer ez az álomvilág. Persze ennek elengedhetetlen része maga a történet is, amiről ugyancsak kijelenthető, hogy nem mindennapi.

Az Angyalkert odaát a mennyországban, pontosabban annak előterében játszódik. Kis főhőse, Polly egy átok miatt haldoklik, s míg édesanyja az ágya mellett imádkozik érte, addig a kislány egy különleges, élénk színekkel teli helyen ébred. Noha Polly eleinte nem érti, mit keres a virágos réten, Pierre, a cica segít neki. Ám hamar kiderül, hogy a lány tévesen került a várórészbe, Gábriel arkangyalnak még nem kell átkísérnie... csakhogy az idő ketyeg. Ha az angyalok meg akarják menteni Pollyt, és vele együtt a világot, akkor segíteniük kell hazajuttatni. A feladat viszont nem egyszerű, mert az ördögi Démia mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza Gábrielt, Ámort, Pierre-t és a többieket. 

Őszinte leszek: olvasás közben, noha nagyon szerettem a történetet, sokszor keveselltem, kuszának vagy éppen kifejtetlennek éreztem. Úgy tűnt, mintha csak úgy átrobognánk az egészen, ahelyett, hogy valódi kifejtést kapnának bizonyos dolgok, vagy hogy a megannyi szereplőt néhány mondatos jelenlétnél jobban megismernénk. És bár továbbra is örülnék, ha születne ebből egy felnőttesebb, bővebb változat, időközben rájöttem, hogy a valódi célcsoport számára ez úgy tökéletes, ahogy van. A kevés szöveg és bő illusztráció kombinációja gyerekek számára gond nélkül befogadható és érthető. A lényeg pedig - az, hogy sosem szabad feladni, és hogy a zene gyógyító erejű - átjön. Mindemellett persze van egy egészen másfajta üzenete is, méghozzá az angyalok létezése, az ő világuk, és a túlvilág.
Nehéz témák ezek, és bizonyos szinten talán hit kérdése is, de úgy gondolom, aki egy kicsit is nyitott, az be tudja fogadni. És jó, hogy már ily' módon is meg lehet ismertetni a kicsikkel, akik amúgy is fogékonyabbak még az angyali dolgokra. Ebből a szempontból tehát mindenképp hiánypótló műről beszélünk, én pedig őszintén örülök, hogy az emberiség végre eljutott arra a szintre, ahol nyíltan lehet erről beszélni, tabuk nélkül. 

Összességében tehát úgy gondolom, az Angyalkert egy végtelenül bájos, szerethető történet, amiből árad minden rajta és vele dolgozónak a szeretete. Kis lélekbonbon. A dalok pedig - kiváltképp Bereczki Zoltáné és Majer Jázminé - hidegrázósak. Kíváncsian várom a musicalt.

Kedvenc szereplő: Pierre, Gábriel, Démia

Kedvenc jelenet: kapus rész

Negatívum: néhány logikai furcsaság

Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Susan Ee - End of Days

Penryn élete nem egyszerű - a világát megtámadták az angyalok, a családja még az új világ mércéjével mérve is bizarr, ráadásul a saját érzelmeit sem tudja hová tenni. A vég napjai azonban közeleg, és nincs idő szerelmi drámákra. Kövessétek velünk Penryn kalandjainak utolsó felvonását, és ha játszotok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három regény egyikét!

Susan Ee: End of Days - A vég napjai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998151
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

Az Angelfall trilógia befejező kötete.
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást? Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság.

Saját véleményem:

Az előző rész után epekedve és nem kissé rettegve vártam, hogy végre kezemben tarthassam Penryn és Raffe történetének utolsó felvonását. Szerettem volna választ kapni a kérdéseimre, megtudni, mi lesz kedvenc angyalom szárnyával, ugyanakkor féltem is. Féltem, mert az ilyen típusú sztorik nem sűrűn zárulnak happy enddel, veszteségek nélkül, és féltem, mert Susan Ee nem az a finomkodó típus, sejtettem, hogy még utoljára megjáratja velünk a poklot. Nos, azt azért nem gondoltam, hogy szó szerint is - ámde ne ugorjunk ennyire előre.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol előzőleg véget ért. Penrynék a skorpió haddal egy szigetre menekülnek, hogy aztán onnan tervezhessék meg a hogyan tovább részt. Csakhogy a kimerítő összecsapások, s élet-halál harcok ellenére hősnőnk mégiscsak egyszerű tinilány, és mint ilyen, neki is vannak hétköznapi vágyai, álmai, érzései. A látszólagos biztonság, Raffe közelsége, és a megannyi trauma kétségbeesett lépésre sarkallja, noha tudja, hogy nem lehet köztük semmi. A meggondolatlanság, és az abból fakadó csalódás pedig újabb galibát okoz, amikor Penryn bedől a fogoly Belielnek, és akaratán kívül a világra szabadít néhány pokolfajzatot. Ezek után újabb menekülés veszi kezdetét, melynek során olyan dolgokra is oda kell figyelniük, mint Raffe szárnyainak felvarratása, Paige helyzetének orvoslása, az Ellenállás felkutatása, vagy a világ megmentése. És ha mindez nem lenne elegendő, helyzetüket a lányról terjedő "angyal gyilkos" hírek sem könnyítik meg, tekintve, hogy emberek és angyalok egyaránt őt kutatják. (És ez még mindig nem minden...)

Talán a fentebbiekből is látható, mennyire pörgős résszel van dolgunk. Susan Ee a kezdetektől olyan ütemet diktál, hogy nemhogy a könyvet nem tudtam lerakni, de még pislogni is csak nehezen sikerült.
Borzalommal vegyes csodálattal konstatáltam, mennyi lehetőség (és szörnyűség) rejlik még ebben a világban. Nagyjából a szöveg harmadánál járva azonban felötlött bennem, te jó ég, mi jöhet még, ami eddig nem volt, hisz már akkor túljutottunk tucatnyi megpróbáltatáson, de higgyétek el, rengeteg minden. Ennyire tömör, iszonytató és tartalmas posztapokaliptikus sorozattal még nem volt dolgom. Susan Ee fantáziája olyan lehet, mint Göthe Salmander bőröndje - csak jóval hátborzongatóbb kivitelben.
Én, aki olvastam az előző részek minden brutalitását, ráadásul Trónok harcán edződtem, most szabályosan rosszul voltam. Félelmetes ennek a nőnek a képzelete, na meg az is, mennyire valósághűen képes a fejében lévő dolgokat átadni. Vagyis nem árt felkészülni a brutalitásra, sokkoló jelenetek tucatjaira, és a velük párosuló emberi érzésekre - gondolok is az undorra, fájdalomra, gyötrelemre, gombócra a torokban, stb.

Két dologgal viszont nem tudtam mit kezdeni. Penryn és Raffe romantikus pillanataiból kezdetben mintha kiveszett volna a tűz; olyan érzésem volt, mintha a szerző erőszakolta volna rájuk ezeket a részeket, miközben ők mást tettek volna. Persze értem én, hogy kellett az olvasóknak valami boldogságmorzsa (hogy két perccel utána méginkább fájjon), meg hát cukik is voltak, csak az a fránya szikra hiányzott.  Önmagukban viszont nagyon is dinamikusak és karakterhűek voltak.
A másik, ami miatt csalódott vagyok, az a vége. Átverekedtem magam három köteten, hogy aztán azt kapjam, amit. Félre ne értsetek, le van zárva a sorozat, csak azért én még elviseltem volna legalább 30 oldalt, ami kifejti azt, amit ki kell. Érezhető, hogy Susan Ee rettentően belesimult Penrynék világába, valósággal lubickolt benne, míg az alantas emberi dolgokhoz - romantika, befejezés - nem volt türelme.
Ettől függetlenül természetesen ez még egy nagyszerű rész, és ugyanúgy öt csillagot érdemel, mint a korábbiak. Már csak az események összetettsége és a problémák szerteágazósága miatt is.

Azt már kifejtettem, mennyire fantasztikus a világfelépítés, ám magukról a szereplőkről nem sok szó esett, pedig megérdemlik. Kivétel nélkül mindenki nagy utat járt meg a kezdetektől, mindannyian fejlődtek, átalakultak, és megmutatták, mennyire sokrétűek is.
Paige a sorozat egyik legérdekesebb figurájává nőtte ki magát, a sorsa egészen rendkívüli, így örülök, hogy betekintést nyerhettem abba, miként viaskodott emberi és állati ösztöneivel. A nővérével való kapcsolata pedig gyönyörű volt!
Ami magát Penrynt illeti... nos, ő továbbra is hozta a badass formáját, ám talán a kimerültség, talán az átélt szörnyűségek miatt, erre a részre picit lecsupaszult és lemerült. A lehető legjobb értelemben! Szerintem zseniális húzás volt a szerző részéről felszínre hozni Penryn emberi oldalát, ezáltal is megmutatva, mennyire megviselték a történések, és mennyire végére ért a tartalékainak. Hisz gondoljunk csak bele, általában mindenki nagy lendülettel vág bele a csatába, majd némi hullámvölgy után rátalál az őt éltető nemes érzésekre (Penryn esetében ez a húga és a világ megváltása volt a második részben), amik újabb löketet adnak a folytatáshoz. Viszont amikor elfogy a lendület, és túl sokáig kell nemesnek lenni, akkor előbb vagy utóbb az ember elkezd a saját vágyaira fókuszálni. Nekem emiatt tetszett nagyon az a néhány felvillanás, míg Penryn elképzelte, milyen lenne éppen az élete, ha nem történik az, ami; vagy az, ahogyan annak ellenére teret engedett a meggondolatlanságnak, hogy tudta, butaság, amit tesz - de vágyott rá. Tudom, ez most így elég burkoltan hangzik, de ha olvassátok, majd rájöttök, mire gondolok.

Összességében tehát nagyon szerettem ezt a sorozatot, szívből ajánlom mindenkinek, aki valami kegyetlenre, pörgősre, félelmetesre és sötétre vágyik. Az egyik legjobb posztapokaliptikus trilógia. Nem véletlenül övezi ekkora hype. A YA címke pedig ne tévesszen meg senkit, ez nem egy cukormázas, édesen andalgós történet, itt olyan rémálmaid válnak valóra, amiknek a létezéséről nem is tudtál.
A vég napjai méltó befejezése Penryn, Raffe, Paige és a többiek történetének. Talán fájni fog, de mindenképpen megéri.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Penryn, Raffe, Du és Dam, Paige

Kedvenc jelenet: Penryn és Raffe búcsúja a templomnál (nem spoiler), DuDam viccei és a Belial által mutatott látomás

Negatívum: a lezárás összecsapottsága

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"– […] Ha téged nem ismernélek, azt hihetném, hogy az angyalok egyformák, észre sem lehetne venni, ha az egyiket kicserélnék egy másikra.
– Mert én sokkal tökéletesebb vagyok?
– Nem. Mert te sokkal szerényebb vagy.
– A szerénységet túlértékelik.
– Látom, önértékelési problémáid nincsenek.
– Az igazi harcosok nem törődnek ilyen pszichoblablával.
– Meg az ésszerű gondolkodással sem."

"– Mit csinálsz? – kérdem.
Lefekszik, fejét a párnára hajtja és lehunyja a szemét.
– Szundítok egyet.
– Nem mész le a földszintre?
– Nem.
– Mi van a kanapéval?
– Kényelmetlen.
– Azt hittem, aludtál már sziklán, hóban is.
– Úgy is van. Épp ezért alszom inkább puha ágyban, amikor csak tehetem."

"– Mit gondolsz, hogy alakulnának a dolgok – A hangom elakad. Nyelek egyet, és folytatom. – Ha ember lennél, vagy én angyal?
Kinyújtja a kezét, mintha nem bírná megállni, és a mutatóujjával végigsimít a ruha vállán.
– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja."

"– Miért is ne? – Mondja nemtörődöm hangon. – Repüljünk be nyugodtan az ellenség táborának kellős közepébe, ahol a primitív bennszülöttek szépen darabokra szaggatnak, hogy a testrészeimet eladják, a maradékot pedig kiszárítják és ledarálják, hogy potencianövelő teát készítsenek belőle.
Szorosabban ölelem a nyakát.
– Ennyire már nem vagyunk primitívek.
Összevonja tökéletes ívű szemöldökét, és kétkedő pillantást vet rám.
– Most már ott van nekünk a Viagra."

"– Nem nagy ügy – mondja Dam mellettem őgyelegve.
– Aha, máskor is százával szoktuk menteni embereket – bólogat Du.
– Jaja, folyton ezt csináljuk – mondja Dam.
– Erre születtünk.
– Előfordult, hogy kénytelenek voltunk elutasítani az ajánlkozó nőket, akik a hálájukat akarták kimutatni. – Dam peckesen kihúzza magát mellettem.
– Egyszer – mondja Du, sokkal szerényebben.
– Jó, igen, egyszer. De az egyszer, pontosan azt jelenti, hogy „előfordult” – mondja Dam.
– Igaz, és az sem számít, hogy egy nyolcvan éves hölgy volt az illető, aki úgy nézett ki, mint a nagymamánk.
– Egy csaj az csaj, haver, függetlenül a korától. És az ajánlat az ajánlat – bólint Dam.
Du hozzám hajol, és suttogva mondja.
– Felajánlotta, hogy főz nekünk kelbimbót, de elutasítottuk."

"–Tudod, csajszi –mondja Du –, már a legutóbbi nagy mutatványod előtt is te voltál a legérdekesebb harcos a rendezvényeinken. A seggeket szétrúgó csajok mindig is nagyon menők voltak, de ebben a posztapokaliptikus világban, amiben élünk, a legmenőbb dolog egy kardot lóbáló, angyalgyilkos, veszettül káromkodó…
– Nem is szoktam káromkodni.
–Ez igaz, de ne bánkódj miatta, senki sem tökéletes –mondja Dam."

Nyereményjáték

Az utolsó részhez érkezett az Angelfall sorozat, így ideje egy kis nosztalgiának. Minden állomáson találhattok egy-egy kérdést az első két részből, a ti feladatotok pedig az lesz, hogy a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk három példányt Susan Ee: End of Days - A vég napjai című könyvéből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés:
Minek a vezetője Obi?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/19 Always Love a Wild Book
11/20 Angelika blogja 

11/21 Insane Life 

11/22 Deszy könyvajánlója
11/24 Függővég
11/25 Kelly & Lupi Olvas
11/26 Dreamworld

Debbie Macomber - A fagyöngy alatt

Debbie Macomber ízig-vérig karácsonyi regényében két fiatal megható - és sokszor megmosolyogtató történetét követhetjük nyomon a nehéz kezdettől a fagyöngy alatti beteljesülésig.

Debbie Macomber: A fagyöngy alatt

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438180
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Szentesi Mária

Fülszöveg:

Addie Folsom egykor nagy álmokat szövögetve vette nyakába a világot. A lány az érettségi vizsga előtt otthagyta az iskolát, sőt a szülői házat is, hogy a maga útját járja. Immár felnőttként, édesapja halála után hazatér, hogy az anyjával töltse az ünnepeket. Ám valósággal földbe gyökerezik a lába, amikor megtudja, hogy az asszony egészen mást tervezett: a legjobb barátnőjével, Julie-val kéthetes floridai hajóutazásra indulna. Úgy tűnik azonban, egy baleset keresztülhúzza a számításaikat. Julie fia, Erich, akit Addie a háta közepére kíván, balesetet szenved. Mivel a lány tudja, az édesanyjának mekkora szüksége van erre az útra, kénytelen-kelletlen felajánlja, hogy gondját viseli a férfinak a távollétükben. Erich azonban mogorvább, mint valaha, sőt az ünnepeket is utálja. Vajon némi égi segítség elegendő lesz ahhoz, hogy a karácsonyi csoda ezúttal se maradjon el?

Saját véleményem:

Minden október közepén eluralkodik rajtam a karácsonyi láz, amit kénytelen vagyok még hetekig elfojtani magamban. Idén sem volt ez másként, s miközben ádáz küzdelmet vívtam a bal vállamon ülő szarvacskás lénnyel, hogy még nincs itt az ideje a karácsonyi dalok hallgatásának, díszítésnek, szembejött velem ez a gyönyörű csomagolásba bújtatott, instant kis karácsony csomag. Képtelen voltam ellenállni neki, de hát: karácsony + macska-egér viszonyból kibontakozó romantika = Lilla szeme izzóként gyullad ki. És persze az is benne volt a dologban, hogy már régóta szerettem volna olvasni valamit a kiadótól.

A fagyöngy alatt azt adja, amire ilyenkor a legtöbb ember vágyik: egy kis szívet melengető csodát. Tulajdonképpen pont olyan, mint maga a karácsonyi időszak. Ahogy kinyitod a könyvet, eltölt a várakozás izgalma, majd minden egyes oldallal újabb dísz kerül a helyére, mígnem már benne vagy a karácsonyban, ami olyan gyorsan véget ér, mintha nem is lett volna, de a lelkedben még ott lobog az a bódító kis lángocska, ami egész lényedet melengeti, és jó érzéssel töltenek el a közelmúlt emlékei.

"- (...) Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene kinyitniuk."

A történet főszereplője Harry Mills egy frissen a Földre érkezett angyal, aki végre megkapja első küldetését Addie személyében. Az ő feladata, hogy újra a jó irányba terelje a makacs, húszas évei közepén járó lányt, aki hat évvel korábban abbahagyta a sulit és elköltözött a családi fészekből, hogy saját lábára álljon. Ám Harry-nek elég korlátozottak a lehetőségei, és helyzetét az emberi lét, valamint az azzal járó érzelmek sem könnyítik meg.
Noha odafent felkészítették a legtöbb dologra, az emberi testtel járó bonyodalmakról senki nem beszélt számára, így az újonc angyalra az újdonság varázsával hat a düh, a harag, vagy éppen a vonzalom érzése. Ebből kifolyólag rengeteg galibába keveredik munkahelyén, a helyi fősulin, ahol minden lépését árgus szemek lesik, szerelmével üldözni kezdi a franciatanárnő, és a mogorva igazgató állandóan az irodájába hívatja.

Harry csetlései aranyosak, állandóan mosolyt csalnak az olvasó arcára. Én teljes mértékben el tudtam hinni róla, hogy tényleg egy újonc, testet öltött angyal, aki folyamatosan új kihívásokkal találja szembe magát, s tiszta lelke végett rácsodálkozik a halandói élet furcsaságaira. És pont a szeplőtlenségéből fakadó jóhiszeműsége az, ami folyton folyvást bajba sodorja. Emiatt még azt is elnéztem neki, hogy tulajdonképpen nem sokat tett küldetése érdekében - bőven elég volt leszerelnie a hormontúltengéses tanárnőt.

Mindeközben Addie, a regény másik főszereplője belátva, hogy évekkel korábbi elképzelését nem sikerült megvalósítania, visszaköltözik édesanyjához, és beiratkozik esti suliba, hogy letehesse az érettségijét. Úgy tervezi, hogy az apja halála utáni első karácsonyt együtt tölti édesanyjával. Csakhogy az asszony a szintén özvegy szomszédjával befizetett egy egzotikus hajóútra, ami kis híján meghiúsul a szomszéd hölgy goromba fiának balesetével. A lánynak kell némi angyali lökés ahhoz, hogy végül magára vállalja Erich gondozását, minthogy a jóképű srác egyben gyerekkori szerelme, és élete megkeserítője. Utálják egymást, mint kutya és macska.

A fiatalok kényszerű helyzete tehát ezen a szálon is gondoskodik kellő mennyiségű humorról. Addie és Erich mély megvetéssel, pusztán a legszükségszerűbb kommunikációra szorítkozva indít. Állandóan beszólogatnak egymásnak, mindenért zsörtölődnek. De igaz a mondás, miszerint a gyűlöletet csak egy hajszál választja el a szeretettől, és esetükben az egymás utálásába ölt erős érzelmi töltet szép lassan átbillenti a mérleg nyelvét. Az odáig vezető út azonban elég rögös, tele van gúnnyal, viszolygással, félelemmel és féltékenységgel, amin az sem segít, hogy két rettenetesen konok emberről van szó.
A könyv hosszúságából adódóan nincs időnk arra, hogy mélyebben is megismerjük őket, ám az szemmel látható, hogy Addie és Erich is szeret kiállni a maga igazáért. Tele vannak tüskékkel, amiket részben egymásnak okoztak, részben pedig az élet döfte beléjük.
Addie folytonos félelemmel fordul a srác felé, retteg tőle, mikor tol ki vele újra, ám ezt leszámítva végtelenül pozitív lány, aki készen áll a változásra, hozzon az bármit is. Nem mellesleg pedig rajong a karácsonyért, és az azzal együtt járó dolgokért. Míg vele ellentétben a mufurc Erich tűzként kerül mindent, ami az ünneppel kapcsolatos.  Ugye mondanom sem kell, hogy Addie számára ez felhívás keringőre? Eltökéli, hogy ha törik, ha szakad, kinyitja a férfi szívét, és megszeretteti vele ezt a varázslatos ünnepet.

Kettejük csatározásai aranyosak, és sokszor több rejlik bennük, mint, amit a felszínen láthatunk. Szívesen olvastam volna róluk többet is, mert bőven lett volna még mit boncolgatni akár több száz oldalon át is. De tudom, ez nem egy lélektani-, hanem szórakoztató, karácsonyi regény. Ahhoz mérten pedig jó volt. Sőt az írónőnek sikerült még a kémiát is megfelelő mértékben belecsempésznie. Hiába gyors ütemű, a vonzalom első perctől érezhető.

Összességében tehát azt kaptam, amit vártam. Néhány óra önfeledt, karácsonyi hangulatú kikapcsolódást - amit az olyan háttérelemek, mint a havas táj, fenyőfadíszítés, sütisütés, villódzó karácsonyi fények, angyali csodák tettek még varázslatosabbá. De mindemellett nagyon tetszett még a különleges összetételű, ilyen-olyan problémákkal küzdő, ámde nagyon is szerethető osztály (szívesen olvasnék velük egy-egy saját regényt is), valamint a könyv alapját is alkotó Karácsonyi ének c. mű bevonása (bevallom, engem ezidáig elkerült Dickens története, de Addie annyira felcsigázott, hogy idén ezen változtatnom kell). Szóval minden hibája és hiányossága ellenére megmelengette a lelkemet. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy cseppnyi csodára vágyik. Ideális olvasmány a karácsonyfa mellé gubózva.
Ui.: ha ismeritek az Angyali érintés c. sorozatot, akkor ez pont olyan, mint egy rész abból.

 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Addie, Harry, Celeste, Danny

Kedvenc jelenet: a fagyöngyös, valamint minden Harry rész

Negatívum: az ápolás és gondozás részből hiányzó tényleges ápolás

Borító: 5/5

A fagyöngy hagyománya

Az angolszász hagyomány szerint, akik fagyöngy alatt csókot váltanak, azoknak a szerelme örökké tart.

A skandináv legenda szerint egyszer régen, még az idők kezdetén Odinnak, minden istenek atyjának és Friggnek a házasság istennőjének született egy gyermeke, Balder. Aki a tisztaság és a fény istene lett. Idővel gyönyörű fiatalemberré, délceg és daliás ifjúvá vált. Egyszer figyelmeztetést kapott, hogy az életére törnek.  

Édesanyja Frigg minden élettelentől és élőtől kicsikarta a védelem ígéretét: nem bánthatja Baldert.  

Ám a nagy védelmi hadjáratban elfeledkezett egyetlen növényről: a jelentéktelen fagyöngyről. Loki, az ártó isten kihasználta mulasztását, és a növényt maga mellé állította. 

Egyszer csak elérkezett a végzetes nap. Bált rendeztek az isteneknek, ahol is a fő attrakció a sebezhetetlennek – hitt – Balderra lövöldözés volt.

Egyszer csak a vak isten, Hod került sorra fagyöngyből készült nyilával, melyet nem meglepő módon Lokitól kapott ajándékba.

A fegyver célba talált: befúródott Balder testébe, aki holtan rogyott össze a végzetes találattól.

A hőn szeretett Balder halála minden istent megrázott. Édesanyját, Frigget felhatalmazták, hogy büntesse meg kedve szerint a fagyöngyöt. A házasság istennője fájdalmában zokogni kezdett. Könnyei apró fehér bogyókká változtak a fagyöngyre hullva.

Szomorú arcát valaki vigasztalólag megcsókolta hirtelen. Erre a megbocsátás tanújelét adva így szólt: „Senkinek nem okozhat a fagyöngy többé szenvedést! Mindenki, aki alá áll, lehetőséget kap, hogy egy csókkal tegyen tanúbizonyságot megbocsájtásáról és a szeretetéről.”

(forrás: Nőiportál)

Nyereményjáték

Debbie Macomber léleksimogató történeteit világszerte imádják, így nem meglepő, hogy néhány művéből filmet is forgattak. De vajon sikerül-e kitalálni mindegyiket? Mostani játékunkban hat filmadaptáció címét (magyar és eredeti címeket egyaránt elfogadunk) kell megírnotok a rövid rávezető leírások alapján. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Film:
"Doris Roberts másodszor keltette életre Emily Merkle karakterét ebben 2010-es karácsonyi családi moziban."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/15 Angelika blogja

11/17 Kristina blogja

11/19 Szembetűnő

11/21 Kelly & Lupi olvas

11/23 Dreamworld

11/25 Insane Life

Benina - Rekviem a szivárványodért

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent Benina legújabb regénye, a Rekviem a szivárványodért, mely a  Tükör című sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy halálon túli világba kalauzol, hogy bemutassa Neszta és Damien szerelmének hátborzongató történetét!

2015. április 26-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Benina: Rekviem a szivárványodért

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633736012
Oldalszám: 280 oldal
Illusztálta: Benina

Fülszöveg:

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!
Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…
… és halott.
Nem képes alakot ölteni.
Egyetlen ember hallja.
Egyetlen ember látja.
Egyetlen ember érzi, amit ő. 

Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.
A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.

Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet, minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.
Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.
A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

Saját véleményem:

Évekkel korábban (amikor még bébi könyvmoly voltam) Benina volt az első olyan magyar szerző, akitől - minden aggályom ellenére -, könyvet vettem a kezembe. Már akkor teljesen elvarázsolt a stílusa és az egyedi világa. Ez később sem volt másként. Szinte szomjaztam arra a páratlan, különleges Benina esszenciára, amely minden egyes regényét átitatja. Aztán bekövetkezett az, amit legvadabb álmaimban sem gondoltam: Milán könyvében hatalmasat csalódtam. A Tükörre viszont nagyon régóta kíváncsi voltam, így minden félelmem ellenére, izgalommal és bizakodva vártam, hogy belefeledkezhessek Neszta és Damien történetébe.

Roppant hatásos, és rendkívül megdöbbentő módon találkozunk először női főszereplőnkkel, ugyanis Neszta éppen haláltusáját vívja, miközben egyre csak arra vágyik, hogy betoppanjon, és megmentse szerelme, Damien. Csakhogy a Rekviem a szivárványodért nem egy cukormázas sztori. Itt nincsenek happy endek. Remény, fájdalom, sötétség, elkeseredettség, küzdelem, félelem, kétségbeesés, titkok, versenyfutás az idővel ellenben annál inkább. 

Az eseményeket, melyeknek középpontjában a Nesztával történtek állnak, több nézőpontból követhetjük végig, s ezáltal szélesebb rálátást nyerünk az ügyre, mely igencsak komplikált és szerteágazó.

Damien, az állítólagos volt FBI ügynök, és egyben Neszta párja, az, akivel legtöbbször találkozhatunk. Nem véletlen, mivel ő az, aki legintenzívebben keresi eltűnt szerelmét. Fűt-fát megmozgat, hogy előkerítse. Egyik helyről rohan a másikra, keres, kutat, követi a nyomokat, miközben egy sorozatgyilkosság ügyébe is belevonják.

Damient egyébként kezdetektől fogva rejtélyes aura övezi, ami nagyrészt származásából fakad. Mindenki lázadóként emlegeti, természetfeletti ereje van, és bizarr ismertségei. Leegyszerűsítve: totál kiismerhetetlen figura, aki körül milliónyi kérdőjel vibrál. Az persze kiderül róla, hogy egy morcos, indulatos, heves természetű alak, aki minden lelkifurdalás nélkül gázol át másokon, ha Nesztáról van szó (kicsit olyan, mint Kellan Black a Bíborhajú első két részében), de hogy egészen pontosan ki ő, mi ő? 

Komolyan mondom, a vele kapcsolatos kérdések sokszor jobban fúrták az oldalamat, mint Neszta ügye. Hogy kaptam-e választ? Nem árulom el...

Mindezek mellett van még egy apróság, ami nem hagy nyugodni. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb, de az agyam a könyv feléig azon kattogott, hogy a fenébe képes Damien, a külföldről érkező "FBI ügynök" kommunikálni a magyar szereplőkkel? Mert oké, Nesztával és a fiatalokkal tud angolul. Na, de Neszta autista húgával és annak ápolóival? Ha pedig a származása miatt tud magyarul, akkor az FBI ügynök álcával nem fér össze.  *Az élet nagy kérdései*

Míg Damien a mi világunkban próbálja előkeríteni, majd megmenteni Nesztát, addig a lány egy furcsa, sötét helyre kerül, ami tele van félelmetes lényekkel, és egy testvérpárral, akik különböző célokból ostromolják. Mindennek tetejébe Neszta emlékei is eltűnnek. Magához térve nem emlékszik senkire, leszámítva Damient. Amnéziája pedig sorsdöntő szerepet játszik abban, végül mi lesz vele.

A testvérpár egyik tagja, a rejtélyes Holló, fellengzős modora ellenére igyekszik terelgetni. Jó tanácsokkal látja el arra vonatkozólag, hogyan mentheti meg magát az Árváktól és Ethontól, aki Hollóval ellentétben állandóan megkísérti a lányt, s szürreális víziókba vonja.

Hollót és Ethont imádtam! Két ellenpólust képviselnek, ám a maguk módján zseniálisak. Remek kalauzai annak a szürreális helynek, ahova Neszta kerül, mind kinézetükben, mind természetükben. Simán el tudnám képzelni őket, mint egy Tim Burton film főszereplői. 

Úgy látszik, én az ilyen alakokhoz húzok, mert a másik nagy kedvencem Remete, a dzsinn, aki bár nem sokat szerepel, mégis zseniálisan felépített karakter, iszonyat sok potenciállal. Akárcsak Zorka, Neszta autista húga. Az a kislány a történet  legnagyobb kincse és meglepetése.

Ami a cselekményt illeti, pörgős, mindig történik valami izgalmas, ami miatt izgulhatunk vagy kíváncsiskodhatunk, ám Benina előszeretettel táncolva olvasói idegein, naná, hogy mindig ott szakítja meg az adott karakter nézőpontját, amikor az tetőpontjára hágna. Minden egyes fejezet végére újabb és újabb rejtélyeket, kérdéseket halmoz fel, addig feszítve a húrt, míg végül már azt nem érezzünk, hogy kipukkadunk a sok talánytól, és akkor végre elkezdeti csepegtetni az infókat. Csak sajnos közel sem annyit, amennyit mi tudni szeretnénk. A könyv végére érve pedig hiába varrja el a gyilkosság szálát, sokkal több kérdőjellel hagyja ott ártatlan, tudásra szomjazó olvasóit, mint annak előtte. 

És bár fentebb azt írtam, hogy a cselekmény folyamatosan pörög, számomra mégsem az emelte ki a regényt a többi olvasmányom közül. Hanem a hangulat és a világ, az a plusz beninaság. Ha ez az esszencia nem lenne, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó, de átlagos nyomozós- fantasy szállal fűszerezett sztoriról van szó. Így viszont több annál. Aki olvasott már valamit Beninától, az tudja, miről beszélek. 

A karakterek élnek, kiemelkednek a kétdimenziós világból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy lehetnek bármilyen szépek, dögösek, mégsem fogsz beléjük zúgni... legalábbis nem a külsejükbe. A tetteik, az érzelmeik és az egyéniségük az, ami mágikus folyamként sugárzik, és árasztja el az olvasót. Átérzed és megéled azt, amit ők.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Zorka, Ethon, Holló, Remete

Kedvenc jelenet: Zorka és Remete jelenete, Zorka és Damien a fánál

Negatívum: az, hogy Damien előbb hazaugrik átöltözni/lezuhanyozni, mielőtt elkezdené keresni élete szerelmét, aki eltűnt; illetve volt 1-2 jelenet, amikor úgy éreztem, túl gyorsan letudtuk/átugrottuk, pl. Holló kiszabadulása

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A regény borítója szimbolikus tartalommal rendelkezik, mivel a pillangók sok egyéb mellett a lélek fejlődését, és a halálból kialakuló életet is jelképezik. Így hát mostani játékunk során a lepkék lesznek a főszereplők.

Minden állomáson találtok egy kérdést, és három válaszlehetőséget. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megoldást vagy annak betűjelét beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe, majd ezt megismételni az összes állomáson, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a kiadó által felajánlott regények egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mitológiában melyik két istent ábrázolják pillangószárnyakkal?
A) Hüpnoszt (álomisten) és Tanatoszt (halálisten)
B) Gebet (föld istene) és Apóphiszt (sötétség istene)

C) Iriszt (szivárvány istennője) és Tithónoszt (fény istene)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/26 Media Addict
04/28 MFKata gondolatai

05/01 Bibliotheca Fummie

05/04 Insane Life

05/07 Kelly Lupi olvas

05/10 Dreamworld

05/13 Tekla könyvei

Jamie McGuire - Az éden

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg A Sötétség és Fény anyalai trilógia befejező részét Jamie McGuire tollából, mely Az éden címet viseli. Végre megtudhatjuk, hogyan végződik Nina és Jared küzdelme a Pokol követeivel. 

Tarts velünk a három állomásos blogturnénkon és a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát.

Jamie McGuire: Az éden

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616179
Oldalszám: 290 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Látta az elmondhatatlant. Ismeri a megismerhetetlent. És most harcba száll a legyőzhetetlen ellen. Nina Grey ahhoz megy feleségül, akihez nem lett volna szabad, olyan gyermeket hord a szíve alatt, akinek sosem szabadna megszületnie, és olyan háborút visel, amiben nem győzhet. Jared Ryel pedig, akinek újdonsült feleségét és meg nem született gyermekét kell megvédenie a Pokol dühétől, nem hibázhat. Miközben sürgeti az idő, hogy visszavigye Jeruzsálembe a varázskönyvet, újból felkeresi a Szent Anna templomot, és ráébred, hogy a válaszok mindvégig a szeme előtt voltak. Ninának és Jarednek egymásba kapaszkodva kell addig életben maradniuk, amíg a gyermekük megmenti őket és a világot.

Saját véleményem:

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol A jóslat befejeződött. Nina és Jared közös kis szigetükre utazik, hogy összeházasodhassanak. De nem is Jaredről lenne szó, ha nem próbálná meg a sebtében megálmodott nászt, élete szerelme leggyönyörűbb napjává varázsolni.
Ninához sorra érkeznek a meglepetések. Elsőként legjobb barátnője, Beth állít be a nagy nap reggelén, hogy segítsen felöltözni, sminkelni és fodrászkodni, ráadásul egy olyan ajándékkal, amire a terhes lány legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, majd édesanyja kopogtat, s végül, de nem utolsó sorban a templomban lévő násznép csal mosolyt a szőkeség arcára. 
Ám az ifjú pár nem élvezheti ki önfeledten a mézesheteket, hiszen a Nina pocakjában fejlődő gyermekük óriási veszélynek van kitéve. Tudják, hogy a Pokol minden erejével azon fog munkálkodni, hogy Babszem ne születhessen meg. Ráadásul el kell érniük, hogy a végső, mindent eldöntő csatában a Menny az ő oldalukra álljon, és elfogadja a picit. Ez pedig nem könnyű feladat...

"A szívemben mindig menedéket találsz, a karomban lesz az otthonod."

Jamie McGuire úgy látszik, még mindig meg tud lepni. Eddig is kedveltem a sorozatot, de azért bőven akadt vele problémám, így óriási meglepetésként ért ez a kötet, mindenféle tekintetben.
Ha jól tudom, a Sötétség és Fény angyalai trilógia volt az írónő első "gyermeke", és bár már a második részben látszott, hogy Az őrzőhöz képest mennyit fejlődött, mégis ez az a kötet, amire beért az a Gyönyörű sorscsapásból jól ismert Jamie-stílus.

Az éden az első szótól az utolsóig megbabonázott. Teljesen magába szippantott, és már-már fizikai fájdalmat jelentett, ha néhány percre le kellett tennem a könyvet. Rengeteget nevettem a szereplők közti ugratásokon, tövig rágtam a körmömet az izzasztó, kilátástalan helyzetekben, és egy-egy gyönyörű vallomásnál/jelenetnél a hideg futkosott a karomon. Az esküvő során például kapásból részem volt mind a három érzésben.

Jamie viszonylag nagy teret adott a ceremóniának. Ninát végigkísérhetjük a készülődéstől, a házasságkötésen át a nászéjszakáig, és az egész, úgy ahogy van, tökéletes. Azáltal, hogy Beth segít a terhes lánynak felöltözni, megszépülni, újra a kettejük közt lévő szoros barátság kerül fókuszba, mintegy keretbe foglalva a trilógiát. Nem mellesleg az egész annyira szép, bájos, csajos, mégis vicces. Hát még az út, ahogy a dzsungelen keresztül eljuttatják a menyasszonyt Cynthiával és Bex-szel a templomig, úgy hogy össze ne koszolódjon a ruha!
Maga az esküvő pedig rendkívül megható. Jaredbe újra és végérvényesen belezúgtam az esküje során, de Nináé is gyönyörű. És van benne egy kis csavar, állókép, amit nem lőnék le, viszont ott még néhány könnycseppet is elmorzsoltam.
Egyedül a nászéjszakát megelőző kis félelmük az, aminél felszaladt a szemöldököm, tekintve, hogy Nina már állapotos, tehát a testiség semmikép sem újdonság az életükben...

"Minden, ami én vagyok, már régen e pillanat előtt a tiéd volt, és hosszú idővel e pillanat után is az lesz. Követlek bárhova és mindenhova, ahova csak vezetsz."

Nina és Jared kapcsolata mostanra elérte a létező legmagasabb szintet. Olyanok egymás számára, mint a levegő. Rengeteg aranyos, közös pillanatot élnek át most is, és Jared újra és újra bebizonyítja, mennyire csodálatos lélek. Féltőn óvja szerelmét és babájukat. Amikor éppen nem démonok által megszállt testeket lyuggat ki, akkor minden figyelmét a családjának szenteli. Állandóan simogatja Nina pocakját, ügyel a kényelmére, és teszi mindezt úgy, hogy abszolút nem lesz tőle nyálas. Amivel viszont teljesen levett a lábamról, az a Babszemezés. Haláli, ahogy a babát már magzatkorának kezdeti stádiumában elnevezi.
Ugyanakkor Jarednek egy váratlan fordulattal is számolnia kell. A baba miatt Nina sokat változik, minden szempontból. Új képességei fejlődnek ki a terhesség idejére, és ezek bizonyos része negatív irányba befolyásolja Jaredet, aki emiatt rengeteget hibázik. Megzavarodnak az érzékei, ami több alkalommal is majdnem tragédiába torkollik. S őt ismerve sejthetjük, mennyire kikészíti, hogy képtelen 100 százalékosan teljesíteni védelmező pozícióját.

Ám aki teljesen, sőt totálisan ledöbbentett, az Nina. Nem tudom, hogy az anyaság miatt vagy mi okból, de teljes fordulatot vett. Önző, hisztis, elkényeztetett libából, talpraesett, erős, okos nővé érett. Komolyan megszerettem. Mi több, kedvenccé lépett elő!
A többieket illetően örültem, hogy Bex, Claire és Ryan ennyire intenzíven jelen volt. Bex egyfelől ifjú férfivá, s ügyes harcossá érett, másfelől viszont ugyanolyan lökött maradt. Igazi üde színfoltja a történetnek.
Ami pedig a Claire-Ryan páros illeti... hát ők halálosak. Két önfejű, makacs, szenvedélyes alak, akik szerelmi huzavonájukkal millió vicces pillanatot okoznak. Míg Ryan kitartóan ostromolja szerelmével Claire-t, addig az felpaprikázva sértegeti, sőt egy-egy alkalommal még péppé is veri. Olyanok, mint a Mr. és Mrs Smith-ből Brad és Angelina.
De nem csak romantikát kapunk bőven, hanem akciót is. Nina terhességének köszönhetően, a várandósság minden másodperce kész izgalom. Kedvenceink sosem tudhatják, melyik percben támadnak rájuk, s a kezdeti nyugalom egy idő után őrült, eszelős, kiszámíthatatlan versenyfutássá válik az idővel, amikor a démonok sorra kezdik megszállni az embereket. Ahogy haladunk a végső összecsapás felé, úgy sűrűsödnek meg a támadások. Bombák, golyók repkednek, megszállottak üldözik Nináékat városokon és kontinenseken át.
Összességében tehát úgy vélem, Az éden egy roppant izgalmas, adrenalindús, mégis édes, vicces történet. Méltó befejezése a sorozatnak. Nálam hatalmas kedvenc lett, és rettentően sajnálom, hogy véget ért. Abban viszont reménykedem, hogy Jamie egyszer megörvendeztet minket egy Claire-Ryan és/vagy Bex könyvvel.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jared, Claire, Bex, Nina

Kedvenc jelenet: az esküvő

Negatívum: Nina egyetlen hisztije

Borító: 5/2

Tetszett? Rendeld meg!

A regény színterei

Little Corne:

Providence:

 
 Woonsocket, St. Anne templom:

Myrtle Beach, Grande Dunes:

Jeruzsálem és a Szent Sír:

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az eddigi részeket. Nem lesz nehéz a játék most sem, a bloggerek kedvenc sorozatbéli mellékszereplőjét kell kitalálnotok a kiemelt betűk helyes sorrendbe helyezésével. 

Kérjük a neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be! 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Kelly Lupi olvas - Szereplők ruhái

04/18 Dreamworld - A regény színterei

04/20 Insane Life - Borítók

Susan Ee - World After

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.

2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Susan Ee: World After - Túlélők világa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991657
Oldalszám:
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Saját véleményem:

Az Angelfall igencsak idegőrlő befejezése után, a folytatás ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.
A méregtől lassan magához térő Penryn édesanyja és húga társaságában a túlélőkkel tart, azok új menedékéhez, ahol hősnőnknek egyszerre több dologgal is szembe kell néznie. 

Nem tudhatja, hogy valaha látja-e még Raffe-t, és ez igencsak megviseli. Mindössze egyetlen emléke maradt az angyalfiútól, mégpedig annak kardja. 
Raffe kardjáról eddig is tudtuk, hogy nem pusztán egy egyszerű fémdarab, annál jóval több. De még mennyire, hogy több! Tündérmackó önálló akarattal rendelkezik. Egy makacs, arrogáns kis jószág, aki folyamatos víziókba rángatja Penrynt. Az idők kezdetéig visszamenőleg emlékképeket - vagy inkább videókat - mutat a lánynak gazdájáról, melyek következtében jobban megismerhetjük, és megérthetjük Raffe-t.
Minden túlzás nélkül állíthatom, beleszerettem Tündérmackóba! Halálos figura! Imádtam, ahogy kezdetben dacoskodott Penrynnel, és csak azért sem tett a kedvére, továbbá rettentő jókat nevettem, azon is, amikor Ryn-Ryn mindenféle tüllökkel és rózsaszín anyagokkal fenyegette. Komolyan, ódákat tudnék írni kettejük macska-egér kapcsolatáról. Ám a sok harc ellenére, Dicsőség mégis mindig azt mutatta új gazdájának, amire annak éppen szüksége volt. Tanította, és vigaszt nyújtott neki. De leállok, mielőtt hosszas elemzésbe fognék egy kard és egy lány életéről (pedig szép love story lehetne...).

A másik dolog, amivel Penrynnek szembesülnie kell, az a családja.
Édesanyja a világvége során nem gyógyult meg, továbbra is őrültként éli az életét, minek következtében teljesen kiszámíthatatlan. A történet során pedig egyfajta kettősséget képvisel. Hol visszarántja idősebb lányát, hol őrült zseni módjára segíti, és olyan sokkoló meglepetésekkel rukkol elő, amitől tátva marad az olvasó szája. Viszont nála is fontosabb Paige.
A kislányon végrehajtott változások sok kérdést vetnek fel. Penrynnek el kell fogadnia, hogy húga bizonyos tekintetben meghalt - már nem az a kerekesszékes, gyámoltalan, vegetáriánus kislány, aki volt. A kérdés csak az, hogy maradt-e még szörnyeteg külseje mögött valami, az egykori énjéből? A választ nem árulom el, ellenben azt igen, hogy Paige-nek hatalmas szerep jut a Túlélők világában. Érdekes, szomorú és izgalmas látni, hogy akár Paige, akár Penryn, miként küzd meg a változással.

Ami a történetet illeti... hát izgalomból nincs hiány. Az első perctől kezdve folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami. Zombik, skorpiók, túlélésért küzdő emberek, vérszomjas angyalok, démonok, kannibalizmus, stb., stb.
Az Angelfallban már tapasztalhattam, hogy az írónő nem finomkodik. Fel voltam készülve a gyomorforgató tartalomra, de amit kaptam, az minden tekintetben túlszárnyalta az elképzelésemet. Sokkolódtam. BRUTÁLIS! És az egészben az a legdurvább, hogy Susan Ee érzékletes leírásának hála minden filmként elevenedik meg előttünk, mintha mi magunk is ott lennénk Penryn oldalán.
Nekem folyamatos görcsben állt a gyomrom, és elárulom, hogy a World Afterben megjelenő skorpió mutánsok - amiktől hemzseg a regény -, annyira mélyen érintettek, hogy egy egész éjjelen át velük rémálmodtam! Csak ennyire volt hatással rám ez az egész.

Valahogy a World After egész atmoszférája nyomasztóbb, kegyetlenebb, mint az első részé. Ez részben köszönhető a véres összecsapásoknak mindenféle fajok között, részben pedig annak, hogy megnyílik előttünk, olvasók előtt, egy olyan ajtó, melyen keresztül bepillanthatunk az angyalok tervébe, mozgatórugójába.
És mi lehetne ennél tökéletesebb helyszín, mint az Alcatraz? Félelmetesen érzelmes pillanatokat élhetünk itt át, aminél külön kiemelném a halálra ítélteknek énekelt utolsó dalt, és a a laborban történteket.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy Raffe-ról egy szót sem ejtettem. Fájó, de őt most hosszabb időre nélkülöznünk kell. Néha-néha fel-felbukkan visszaemlékezések, vagy véletlen találkozások alkalmával, de ő javarészt el van foglalva azzal, hogy visszaszerezze Belialtól a szárnyait. Hogy találkozik-e Penrynnel? Olvassátok el!
Penryn viszont egy remek hősnő, aki képes elvinni a hátán az egész történetet. Talpraesett, okos, néha hibázik, de mindig igyekszik kihozni az adott szituációból a legjobbat. És ahhoz képest, hogy egy hétköznapi lányról van szó, nagyon is jól megállja a helyét a túlélésért vívott harcban. Le a kalappal előtte!
Összességében tehát úgy gondolom, a folytatás teljesen mást ad, mint az első, de pozitív értelemben. Még kegyetlenebb, véresebb, sokkolóbb, mint elődje. Egy vérbeli posztapokaliptikus regény, amin lehet borzongani, körmöt rágni, szomorkodni, meglepődni, olykor nevetni és olvadozni. Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, hogy Susan ee túl tudja-e szárnyalni magát, mivel ezzel a kötettel nálam magasra emelte a lécet (önmagához mérten is).

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Raffe, Penryn, Tündérmackó, Du-Dam

Kedvenc jelenet: Penryn és Tündérmackó vitái (és nem spoilerezek)

Negatívum:az emberi belsőségeket, testrészeket felfaló, kiéhezett foglyok

Borító: 5/4

  

Alcatraz

Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz) kis sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. A Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service – NPS) gondozza és a Golden Gate National Recreation Area része.

A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly.

A katonai börtön 1934. január 1-től a legmagasabb biztonsági szintű szövetségi börtönként szolgált. Az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Börtönhivatal (Bureau of Prisons - BOP) átvette az intézmény kezelését és szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakult. A 32 legproblémásabb katonai fogoly az újonnan alakult börtön első rabjaiként a szigeten maradt.
A kormány a törvénytisztelő polgároknak bizonyítani akarta, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámot megállítja, ezért létrehozták az USA legbiztonságosabb szövetségi börtönét. Úgy tartották, hogy ebből a börtönből illetve a szigetről lehetetlen elmenekülni. Nem csak a különleges biztonsági intézkedések, hanem a börtönt körülvevő meredek sziklák, és a jeges víz is kivitelezhetetlenné tették az esetleges szökést.

Átlagosan 8 évet raboskodtak az elítéltek az Alcatrazban, a börtönsziget fennállása alatt az 1 545 rabból mindössze két embert helyeztek szabadlábra.

Egyszerre átlagosan 265-270 elítéltet tartottak fogva, a börtönsziget teljes kapacitását (336 fő) soha nem használták ki. Az Alcatrazon több mint 1500 elítélt töltött több-kevesebb időt. 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet jegyeztek föl, melyekben összesen 36-an vettek részt: közülük 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig vízbe fulladt, 5 rab sorsa ismeretlen, valószínűleg ők is vízbe fulladtak.

Forrás: wikipedia & világutazó

Nyereményjáték

A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

04/06 Angelika blogja - Borítók
04/07 MFKata gondolatai - öltözz a könyvhöz
04/08 Deszy könyvajánlója - Részlet
04/09 Dreamworld - Alcatraz
04/10 Kelly & Lupi olvas
04/11 Always Love a Wild Book - Fanartok
04/12 Insane Life - hangulatteremtő képek
04/13 Függővég - Kérdezz-felelek az írónővel