Laura Thalassa n- A Strange Hymn

 

Laura Thalassa: A Strange Hymn - A Szirén Éneke

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507068
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:

Callypso ​Lillis, a szirén és az Éjszaka Királyának lelki társa kiszabadult Karnon, az őrült király karmaiból és bizarr börtönéből. Ám a rémálom itt nem ért véget. Callie magán viseli a fogságban töltött idő fizikai nyomait, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy a Lélektolvaj még mindig szabadon kószál.
Amikor egy árnyünnep a Flóra Királyságába szólítja Callie-t és társát, Desmond Flynnt, a nyomozásukat ott folytatják. Ám a birodalom ragyogó fényei és káprázatos virágai között sokkal sürgetőbb problémákkal találják szembe magukat. A hatalmas árnycsarnokoknál nem létezik könyörtelenebb hely a világon, és nincs annyi alku, ami megmenthetné Callie-t a királyi intrikától.
A tündérek veszélyes játékot játszanak. Egyesek szerelemre vágynak, mások bosszúra vagy szexre, de akadnak olyanok is, akik kimondhatatlan szörnyűségekre. Egy dolog azonban biztos: senki nem az, aminek látszik. Még Des sem, aki minden egyes újabb titokkal egyre sejtelmesebbé válik.
Ám a Flóra Királyságának is megvannak a maga titkai, a vérző fáktól a megbélyegzett rabszolgákon át a felszívódó katonákig. Valami készülődik a növények földjén, és ha Callie nem vigyáz, ez a veszedelem elpusztít mindent és mindenkit, akit Callie szeret. Sőt, talán őt magát is…

Saját véleményem:

Az idei év legjobban várt megjelenése minden kétséget kizáróan A Strange Hymn volt számomra. Alig vártam, hogy kezemben tarthassam a folytatást, ami meglehetősen sok izgalommal kecsegtetett a Callie-vel történtek után.

"– Parázstól a hamuig, hajnaltól alkonyatig, most és mindörökké, légy az enyém, Desmond Flynn.
[…]
– Egészen a sötétség végezetéig."

A történet ott folytatódik, ahol a Rhapsodic során abbamaradt: Des forr az indulatoktól, miközben Callie küzd új önmaga elfogadásával. Nehezen tudja feldolgozni mindazt a szörnyűséget, amit átélt a Fauna királyságában, az őrült királytól kapott szárnyai és pikkelyei pedig rendre emlékeztetik az ott töltött napokra. Ám nem ez az egyetlen probléma... Külseje miatt kénytelen a Másvilágban maradni, egy olyan helyen, ahol a magafajtákat nem becsülik sokra. Mindez viszont eltörpül amellett, hogy az Éjszaka királyságát megfenyegetik, jóvátételt követelve a Des által elkövetett vérengzésért. A baj azonban ennél is nagyobb: Callie-t rémálmok gyötrik, újabb férfiak tűnnek el, s minden jel arra utal, hogy a Lélektolvaj nem szűnt meg létezni. Ráadásul közeledik a Napforduló, amit a Másvilágban egy hosszú ünnepségsorozat kísér, mely során minden királyság összegyűlik, s békét kötve együtt mulat a Flóra királyságában. 

Míg a Rhapsodic lefektette az alapokat, beleértve a szerelmi szálat és a másvilági bonyodalmakat, addig a folytatás főként a világépítésre, valamint a főszereplő páros kapcsolatának kibontására fókuszál. Betekintést nyerünk Des teljes birodalmába, megismerjünk annak egyes részeit, a király uralkodási szokásait, habitusát,  sőt még  a  Callie előtti múltja is feltárul - ez utóbbinál különösen tetszett, hogy a szerző párhuzamba állította a páros kapcsolatának fejlődésével. Ahogy Calliék szintet lépnek, s hivatalosan is társakká válnak, úgy rendeződik át az egész viszonyuk is, s veszi kezdetét egy mélyebb, lelki szintű ismerkedés. Itt már nem az a kérdés, szeretik-e egymást, a másik lényének megismerése, elfogadása a fontos, a végcél pedig egy rendíthetetlen bizalom kiépítése. Ám ahhoz, hogy ez létrejöhessen, elengedhetetlen az érzelmi lecsupaszítás - abból pedig nincs hiány. 

Szerencsére Laura Thalassa igazán reálisan kezelte Desék kapcsolatát, nekem például kifejezetten tetszett, hogy nem kérdőjelezte meg az összetartozásukat vagy az érzelmeiket, ugyanakkor megteremtette annak a lehetőségét, hogy karakterei tovább tudjanak építkezni. Persze akadnak bizonytalansági faktorok, Callie részéről egy ponton túl sok is, mégis vált válnak vetve menetelnek, s olyan édes vagy épp fülledt pillanatokat okoznak, hogy olvasóként könnyű ájuldozni tőlük. 

Maga a történet egyébként két részre osztható. Az első felében a romantika, s ekképp a páros kerül előtérbe. A számos cuki, vicces vagy épp perzselő jelenet mellett azonban fontos érzelmi szálak is feldolgozásra kerülnek; ilyen például Callie új énjének elfogadása, Des családi drámája vagy az önvédelem fontossága. Míg a későbbiekben az udvari intrika, a politikai- és hatalmi játszmák csúcsosodnak ki.

A Napforduló remek lehetőséget teremt arra, hogy a szerző ne csak egy újabb királyságot mutasson be, hanem a Másvilág hierarchiáját és furcsa szabályrendszerét is. Persze felmerül a kérdés, hogy valóban szükség van erre? A válasz viszont az, hogy egyértelműen. A kiszélesített világ új aspektusba helyezi az eseményeket, ráadásul rengeteg bonyodalmat, váratlan fordulatot is kínál. A tündérek mocskos világának ábrázolásáról nem is beszélve! Egyszerre káprázatos, rémisztő és undorító. Vagyis pont olyan, amilyennek lennie kell egy lebilincselően izgalmas fantasynek. És erre még a vadregényes atmoszféra is rátesz néhány lapáttal a maga növényekkel borított helyszíneivel, fákra épített házaival, s vért könnyező fáival. 

Bálok, bujaság, titokzatos eltűnések, tesztoszterontól fűtött összecsapások, csillagos égbolt, harci edzések, mágikus italok, rémálmok, kishalálok, rabszolgaság, nemesség, összecsapások, álnokság - ez minden, amit a Napforduló kínál. 

Mindent egybevetve, engem a folytatás éppúgy megvett kilóra, mint az első rész! A Strange Hymn egy vérpezsdítően izgalmas, dark hangulatú tündérmese, ahol elég egyetlen óvatlan pillanat, és az ember holtan végzi. Jólesően borzongató, szexi, varázslatos és megfelelő mértékben humoros. És tudjátok, még mi? Kegyetlen! Kegyetlenül függővéges... a falhoz vágom fajtából. 

Ennek tekintetében szívből, őszintén és igazán ajánlom, ha szeretnétek egy letehetetlenül jó tündéres fantasyt olvasni, olyat, amiben megfelelő mértékben keveredik egymással a romantika, mágia és rejtély. Desnek pedig van némi Rhys vibe-ja, szóval... 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Des, Temperance, Callie

Kedvenc jelenet: lehozott csillagos

Negatívum: Callie elbizonytalanodásai

Borító: 5/5
Sorozat: Az Alkusz #2

Megtetszett? Vidd haza!

Natasha Bowen - A mély dala

Natasha Bowen nagysikerű debütáló regényét a sellők és afrika iránti szenvedélye ihlette.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik Simidelével, a fiatal hableánnyal, aki megmenti egy fiú életét annak ellenére, hogy a kötelessége lenne begyűjtenie a lelkét minden tengerbe veszőnek. Most se felejtsetek el játszani, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

 

 

Natasha Bowen: A mély dala

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634995432
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Túlélni.
Szolgálni.
Megmenteni a szeretteit.
Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Saját véleményem:

Natasha Bowen debütáló regényét akár egy A kis hableány retellingnek is nevezheznénk, de az az igazság, hogy jóval több annál. Noha a szerző bevallottan rajong az Andersen-féle verzióért (ami megmutatkozik könyvében is), A mély dalában afrikai mítoszok, történelem és fikció keveredik egymással. 

A történet a tizenötödik század közepén játszódik, amikor is a portugálok nyugat-afrikai embereket kezdtek el előbb elrabolni, majd megvásárolni, hogy aztán elvigyék őket Európába vagy a kolonizált szigetekre. A történelemhez azonban társul egy mítosz is, miszerint Yemoja (afrikai istenség) követte azokat, akiket elsőként elragadtak a nyugat-afrikai partokról és rabszolgasorba kényszerítettek, s miután halálukat lelték, hazavitte lelküket. A szerző pedig mindezt tovább gondolva csavart egyet a mítoszon, s eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha Yemoja, a mindenség anyja teremt maga mellé hét Mami Watát (emberré változó színesbőrű hableányt), hogy segítsék munkáját.

"A múltat nem változtathatjuk meg, mindössze csak tanulhatunk belőle. Ami ezután történik, az csakis rajtad áll."

A mély dala hősnője, Simidele (akinek a neve azt jelenti, kövess haza) is egy ilyen hableány. Az a feladata, hogy összegyűjtse a tengerbe fulladt rabszolgák lelkét, s a hetedik napon Yemoja áldását kérve biztosítsa számukra az áldott hazatérést - vagy, ha úgy tetszik, a megbékélést. Simi viszont még viszonylag friss, néhány hónapos hableány, halála előtti, emberi életének homályos emlékei sokszor be-bevillannak számára. Társaitól eltérően vágyik az emberi létre, ekképp jobban is kötődik az emberekhez. Amennyire csak lehetséges, feszegeti új élete határait, ami egy ponton bizony komoly bajba sodorja, ugyanis a szabályok ellenére megmenti a Kola nevű fiú életét, ami nem csak rájuk nézvést jelent fenyegetést, hanem társaira és teremtőjükre is. Simi számára egyetlen megoldás marad, mégpedig az, ha a legfőbb istentől kér bocsánatot. Csakhogy ahhoz, hogy ezt megtehesse, előbb meg kell szereznie néhány különleges gyűrűt, majd kiállni egy sor próbatételt, melyek során istenek, fejtörők és legendás lények nehezítik útját. 

Roppant különleges és egyedülálló történet ez, olyan, ami líraiságával elvarázsolja olvasóját, miközben ezer más módon is hatással van rá. Egyedisége egyértelműen a nyugat-afrikai vonalnak, illetve az afrikai mitológiának és történelemnek köszönhető. Ahogy Natasha Bowen is kitér rá a könyv végén, szeretünk Afrikára és az afrikai kultúrára primitívként gondolni, holott sokkal ősibb, tudományosabb, varázslatosabb és szövevényesebb, mint hinnénk. A mély dala viszont lehetőséget ad arra, hogy megismerjük ezt az idegen, ugyanakkor egzotikus kultúrát, annak isteneit, teremtményeit és nagyságát. Már csak azért is, mert Simiék útja tele van kalanddal: a szenegáli tündérektől kezdve, az afrikai unikornison át, egészen a Ninki Nanka folyami szörnyig mindenféle afrikai lény képviselteti magát, nem is beszélve a különféle istenekről, vagyis az orisákról, akik jócskán megbolygatják a dolgokat. Izgalmas, kalandos, rejtélyekkel teli utazás ez, ami ugyanakkor nagyon festői is. A szerző gyönyörűen ír, szavakkal fest, ami egy olyan egzotikus történet esetében, amiben a szárazföldi és tengeri világ is jelentős szerepet játszik, elhanyagolhatatlan. Natasha Bowen leírásai viszont élnek, lüktetnek, leomlasztják az olvasó körüli világot, hogy a helyére egy sokkal varázslatosabb, pulzálóbb kerülhessen. 

De nem a hangulatteremtés és a mitológiai háttér az egyetlen, ami miatt különleges lesz ez a történet, ugyanis A mély dala hősnője legalább annyira hangsúlyos szereppel bír.

Kifejezetten a történet előnyére vált, hogy a hableányok itt nem mint csábító, gyilkoló lények jelennek meg, hanem segítőként. Céljuk így sokkalta magasztosabb, mégis ott vannak a szabályok, amik határvonalat húznak köztük és az emberek között. És ebbe az alapba jön a Disney mesékből is jól ismert arieli figura, a rebellis hableány, aki vágyik az emberi életre, s a tiltás ellenére is szembeszegül teremtője parancsával. Simi mégis több, pontosabban másabb, mint Ariel, hisz van egy régi, emberi élete, amiből folyamatosan kapunk infómorzsákat, és ami mélységet ad vágyainak. Gondoljatok csak bele, milyen lehet az, ha egyik napról a másikra megfosztanak addigi életetektől, elvesztitek jóformán az összes emléketeket, vagy legalábbis nem tudjátok megfogni őket, miközben arra kényszerítenek, hogy egy egészen más formában, másfajta céllal létezzetek. És pontosan ez a fajta vágyódás teszi annyira szerethetővé Simit. Mondhatni, a szerző kiköszörülte a Disney által ejtett csorbát és mélységet adott a karakternek, miközben persze egyedivé is varázsolta. 

Mindent egybevetve, A mély dala egy igazán különleges történet, amiben egyszerre keveredik mitológia, fikció és történelem, és ami egyszerre pergő, mégis lírai. Ha szeretitek az egyedi, rejtélyekkel, kalandokkal, feladatokkal teli történelmi fantasyket, és nyitottak vagytok egy, számunkra még kevésbé ismert kultúrára, akkor szívből ajánlom. Külön kuriózum, hogy többé-kevésbé a vége is kétféleképpen kezelhető, attól függően, hogy a lelkünk a Disney vagy az Andersen-féle A kis hableány felé húz. Némi szájhuzogatással akár önálló kötetként is elkönyvelhető, de természetesen létezik folytatása, amire én személy szerint egy ilyen befejezés után nagyon kíváncsi vagyok! Már csak azért is, mert A mély dala inkább a kultúrára és egyéb eseményekre fókuszál romantika helyett, míg a folytatás érezhetően inkább arra épít majd. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Simi

Kedvenc jelenet: a vége

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A mély dala #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Maxim kiadó elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mikor lehet Yemoját megidézni?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/28 Kelly és Lupi olvas
01/05 Hagyjatok! Olvasok!
01/12 Dreamworld

Laura Thalassa - Rhapsodic

 

Laura Thalassa: Rhapsodic - Az Éjszaka Királya

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507006
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:

Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.
Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő az a férfi, aki bármit képes megszerezni… persze jó áron. És azt is mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb behajtja a kölcsönt.
Az egyik ügyfelétől viszont még soha nem kért fizetséget. Egészen mostanáig. Amikor Callie a szobájában találja az éjszaka ravaszul vigyorgó és csillogó szemű királyát, azonnal világossá válik számára, hogy a dolgok hamarosan megváltoznak. Az Alkusz először csupán egy félszeg csókot követel tőle. Mindössze egyetlen gyöngyszemnyit. És ígéretet a folytatásra.
Az Alkusz számára több ez egy rég elfeledett románc felélesztésénél. Mert mostanában valami titokzatos és fenyegető dolog zajlik a Másvilágban. Egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza. Mozdulatlanul fekszenek üvegkoporsójukban, mellükön egy-egy gyermekkel. És persze ott vannak a rabszolgák között suttogott titkok a gonoszról, aki állítólag felébredt.
Ha az Alkusz meg akarja menteni a népét, szüksége lesz a szirén segítségére, akinek évekkel ezelőtt összetörte a szívét. Csakhogy a felébredt gonosz is rajong a különleges teremtményekért. Pont az olyanokért, mint Callie.

Saját véleményem:

Rendkívül megörültem a hírnek, hogy új kiadóval gazdagodik a  hazai könyvpiac, ráadásul az Anassa könyvek igen erős címekkel rukkolt elő. Fantasy rajongóként egyből bele is szerettem Laura Thalassa regényébe, mely kellően érdekesnek és kedvemre valónak tűnt, már csak a tündéres-szirénes vonal miatt is, nem beszélve az Éjszaka Királyságának  denevérszárnyas királyáról, aki egy másik kedvencem hangulatát idézte vissza.

"Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.
Mindenhol és mindenben ott van, és egyetlen férfi sem képes elfeledtetni őt."

A történet középpontjában Callypso Lillis, vagyis Callie áll, akivel elsőként egy igen drámai helyzetben találkozunk. A tizenöt éves lány ugyanis vérben úszik, akárcsak a földön heverő mostohaapja, aki oly sok éven át keserítette meg életét és gyalázta meg a testét. A sokkos állapotban lévő Callie, nem tudván, kihez forduljon, magához hívja az Alkuszt, a Másvilág és az éjszaka legrettegettebb tündérét, aki nem csupán a bujaság, az erkölcstelenség és minden éjszakai ügylet ura, hanem rendkívül jó üzletember is: különféle alkukért cserébe teljesíti partnerei kéréseit. 

Az Alkusz segít az ifjú szirénnek eltusolni a gyilkosságot, továbbá elintézi, hogy a lányt felvegyék egy természetfeletti bentlakásos suliba. Ám kapcsolatuk itt nem ér véget; Callie-t annyira vonzza a jóképű, karizmatikus, minden porcikájában veszélyt sugárzó férfi, hogy estéről estére újabb alkut köt vele  társaságáért cserébe. Háromszázhuszonkét alku után viszont a férfi eltűnik az életéből, magára hagyva az összetört szívű lányt, és csak hét esztendővel később bukkan fel hálószobájában, egy csókot és törlesztést követelve.

A Rhapsodic egy ízig-vérig spicy urban fantasy, ami javarészt a mi világunkban játszódik, miközben rövidebb-hosszabb kitérőket teszünk a Másvilágba, azon belül is az Éjszaka Királyságába. A kettősségek sora azonban nem áll meg ennyiben, ugyanis minden fejezet múlt és jelen váltakozásából épül fel, melynek köszönhetően figyelemmel kísérhetjük Callie felnőtté válásának folyamatát, továbbá az Alkusszal való kapcsolatának alakulását, mely a két idősíknak hála válik teljessé.
Rendkívül komplex könyv, ami a fantasy elemek mellett nem feledkezik meg az emberi érzelmekről sem. Egyszerre szól a múltbéli sérelmek feldolgozásáról, felnőtté válásról, az első szerelemről (annak megéléséről) és szerelmi csalódásról, miközben minden egyes oldalt átitat a dühvel vegyülő vágyódás és ösztönösség. Callie nem egyszerű lány, hanem szirén (nem, nem növeszt sellőfarkat és lubickol a tengerben, tengerészeket halálba csábítva), aki képes megbabonázni az embereket és rávenni őket, hogy teljesítsék kívánságait, ugyanakkor a benne lakozó szirén buja, lételeme az erotika. Ez a tulajdonság pedig jócskán meg tudja nehezíteni a dolgát, pláne, ha Desmond Flynnről, az Alkuszról van szó, akit összetört szíve miatt legszívesebben a pokolba kívánna.
De hát Des nem az a férfi, akit könnyű figyelmen kívül hagyni. Pimasz, veszélyes, csábító és nem fél visszaélni hatalmával (és te atyaúristen, én is alkudozni akarok vele!). Callie és közte pedig nagyon-nagyon jól működik a kémia, amit az alkudozós-alku teljesítős vonal csak még magasabb szintekre emel. Kettejük között - múltban és jelenben egyaránt - vibrál a levegő, annyi szexuális feszültség van köztük, hogy olvasóként is szinte eleped az ember. Párosuk ebből fakadóan rendkívül intenzív, és az, hogy figyelemmel követhetjük nyolc év vágyódását, évődését még rátesz egy lapáttal. Észbontóak aranyosak, viccesek, vadak és elemiek együtt. Ritka az ennyire vibráló/passzoló páros, én a magam részéről nagyon-nagyon szerettem őket.

A cselekmény nagy részét egyébként Callie és Des kapcsolata alkotja, kezdve közös múltjuktól, a sérelmekkel vegyes viszontlátáson át, az ismételten fellobbanó érzelmekig. De ahogy a fülszöveg is említi, van egy természetfeletti nyomozós szál is, mivelhogy Des birodalmában sorra jelennek meg üvegkoporsóba zárt harcosnők, mellükön vérszomjas csecsemőkkel. Valaki sorra hibernált állapotba juttatja őket, minek után horrorbabákat nemz nekik, akik aztán vérrel táplálkoznak és mindenféle baljóslatú jövendöléseket suttognak emberi dajkájuknak. Callie az egyetlen, aki segíthet megoldani a rejtélyt mielőtt megsemmisülne a birodalom: Ki áll a gaztettek hátterében és miért akarja elpusztítani az Éjszaka Királyságát? Valóban felébredt a gonosz? És ha igen, milyen árat követel az Alkusztól?

Minden nőiességemet sutba dobva azt kell mondanom, hogy: én rohadtul imádtam ezt a könyvet! Érzéki volt, vicces, szerethető, rejtélyekkel, romantikával, bujasággal teli, miközben a fantasy rajongó énem is mindent megkapott, amire csak vágyhatott: tündért, vérfarkast, szirént, creepy főgonoszt, izgalmas világot modern és fantasy díszlettel. És amellett, hogy nyomokban visszaidézte a acotart, nem vált koppintássá. A Rhapsodic egy nagyon is önálló világképpel rendelkező, kellően dark hangulatú urban fantasy, amit szívből ajánlok a zsáner kedvelőinek. Ha szeretnétek egy olvasmányos, izgalmas és megfelelő mértékben pikáns regényt, akkor szívből ajánlom. Számomra az év egyik legkellemesebb meglepetését-, egyben legfelemelőbb kikapcsolódását okozta; alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Des, Callie

Kedvenc jelenet: a Felelsz vagy Merszek, vallomás, HP filmmaratonok, Velence

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Az Alkusz #1

Megtetszett? Vidd haza!

Alexandra Christo - Egy birodalom végzete

A Könyvmolyképző kiadónál hamarosan megjelenik Alexandra Christo debütáló regénye, ami külföldön bestseller. A történet főszereplője Lira egy királyi családból származó szirén, akit azzal büntetnek, hogy emberré varázsolják, és elveszti szirén képességeit. Lirát egy herceg menti meg, akinek a szirénvadászat a hivatása. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink ehhez a nem mindennapi pároshoz! A turné végén három szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából megnyerheti a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című YA fantasyt!

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom - Egy birodalom végzete

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634576525
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénének képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

Saját véleményem:

Én vagyok az az ember, akinek bármit el lehet adni kalózok címkével, így hát nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell a To Kill a Kingdomot, ami ha kalózokat nem is, de egy jó kis dark romance-t tartalmazott, amolyan A kis hableány formában. Merthogy Alexandra Christo regénye bizony egy jócskán kifordított Ariel történet, amiben Lira (Ariel) nem annyira gyámoltalan, mint inkább vérszomjas, badass hősnő, és Elias (alias Erik herceg) sem piperkőc herceg. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

"Alapvetően mindenki egy üres vászon, a színeket pedig a tapasztalatok varázsolják ránk."

Úgy látszik, a komorabb fantasy történetekkel előbb unszimpátia, majd lángoló szerelem alakul ki köztünk. Akárcsak A kegyetlen herceg esetében, úgy eleinte ebben a regényben sem igazán találtam a helyemet, valahogy minden apró kis hiba felnagyítódott, és a nyűglődésen kívül szinte semmire sem voltam képes, holott minden adott volt ahhoz, hogy épp olyan lelkesedéssel faljam a lapokat, mint ahogyan Lira tépkedi ki a hercegek szívét. A szerző Lira személyében megteremtett egy első pillantásra anti-hősnőt, aki sztoikus nyugalommal édesgeti magához énekével áldozatait, hogy aztán a mélybe rántva, hidegvérrel szétmarcangolja őket, s vértől csatakos, még lüktető szívüket szépen elássa az ágya alá, a többi hercegi szív mellé. Mindezt azzal a céllal, hogy kellő számú szív birtokában átvehesse anyja, a Tenger Úrnője (Ursula 2.0) helyét, aki még nála is sokkal gonoszabb. Lira jelleme tehát tökéletes ellentéte a hősnők kilencvenkilenc százalékának, ráadásul szirén mivolta is rengeteg újdonsággal kecsegtet.
Minden túlzás nélkül állíthatom, valósággal lubickoltam a fejezeteiben, imádtam a kegyetlenséggel és ármánykodással átitatott víz alatti világról olvasni, ahol farkastörvények uralkodtak, és ahol úgy éreztem magam, mintha egy sűrű, fekete, kies, halott és gyilkos világban úszkálnék.

"– A háborúkat nem lehet megnyerni – felelem. – Ott mindenki csak veszteni tud."

Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi bajom volt? Nos, a válasz meglehetősen emberi és bagatell, ezt így utólag belátom. A regényben két nézőpont váltakozik, az egyik Liráé, a gyilkos sziréné, a másik pedig Elian hercegé, aki az év jelentős részében szirénvadászként szeli a habokat, de évente néhányszor azért hazalátogat a családjához, akik (tessék kapaszkodni) egy ókori Egyiptomra hajazó királyságban, egy piramisban (!) élnek. Azt hiszem, mindezzel még ki is békültem volna, de a szövegben számos modern kifejezés (bankett, bőrönd, kamumosoly, patchwork, stb.) kapott helyet, és ezek annyira felidegesítettek és kiszakítottak a világból, hogy egészen addig, míg Elian vissza nem pattant a hajójára, szenvedtem, mint hálóban ragadt szirén.
Ám utána! Utána szó szerint kezemhez ragadt a könyv, elvesztem a kincsvadászatban, melyhez rengeteg átverés, új világok felfedezése, szó- és kardpárbajok tömkelege, valamint két egymástól eltérő és egymással hadban álló világ találkozása társult, s melyben a főszereplők nem estek instant szerelembe.

"Én nem vagyok jó ember. És nem is hiszem, hogy láttam mostanában jó embert."

A To Kill a Kingdom lebilincselően szövevényes történet, mely azon a ponton válik izgalmassá, amikor Lira és Elian céljukul tűzik ki, hogy levadásszák egymást, miközben a herceg egy mesebeli varázslat nyomába eredve, hallomásokra és mondákra alapozva elindul, hogy beteljesítse küldetését, és megszerezzen valamit, amivel végleg elpusztíthatja a tengerben ólálkodó fenevadakat. Kettejük vérszomjas története Lira anyjának hála azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a királynő elátkozza lányát, s szirén mivoltától és énekétől megfosztva, emberré varázsolja őt. Lira így, ingatag lábakon, ismeretlen szerepben kerül a Szaád fedélzetére, ahol ugyan ott van a megölni kívánt herceg, mégis egy sor akadály nehezíti a gyilkosságot, például Elian különcökből verbuvált baráti legénysége, a megszerzendő kincs, mely épp úgy elpusztíthatja az embereket, mint a sziréneket, és egy sor egyéb bonyodalom.
Lira és Elian külön-külön és együtt is fantasztikus karakter, nehéz őket beskatulyázni. Imádtam, hogy Alexandra Christo be merte vállalni, hogy negatív s erkölcstelen tulajdonságokkal ruházza fel őket, olyanokkal, amikre nem feltétlenül jelenthet magyarázatot vagy mentséget jellemük és múltjuk. Ettől váltak igazán hús-vérré. Ráadásul éles szóváltásaik elegendő mennyiségű humorral tompították az amúgy kifejezetten komor hangulatot, míg a kincsvadászat kellő izgalommal lazította a feszült helyzetet.
Mindezeket figyelembe véve, megkockáztatom, hogy Alexandra Christo regénye jó eséllyel indul az év legjobbja címért. Engem teljesen levett a lábamról, imádtam minden sorát (olyannyira, hogy még saját Pinterest táblát is készítettem hozzá), és őszintén sajnálom, hogy nem lett belőle sorozat, szerintem ez a világ bőven rejteget még magában potenciált, akár más szálakkal is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lira, Elian, Madrid, Kahlia

Kedvenc jelenet: Lira és Elian kardpárbaja

Negatívum: modern kifejezések, dolgok

Borító: 5/5
Sorozat: önálló kötet

Nyereményjáték

Történetünk főszereplője, Lira hercegnő gyűjteménye egészen különleges, ugyanis szirénünk hercegi szíveket gyűjt, ezért mi is minden bejegyzésünkben elrejtünk néhány szívet! A feladatotok annyi, hogy megtaláljátok őket, és beírjátok a rafflecopterbe, hogy az adott napi bejegyzésben mennyit találtatok. Vadászatra fel!

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/24 Sorok között
10/26 Kelly és Lupi olvas
10/28 Readinspo
10/30 Dreamworld - Borítók
11/01 Fanni's Library
11/03 Dreamworld
11/05 Ambivalentina
11/07 Csak olvass!
11/09 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
11/11 Könyv és más
11/13 Booktastic Boglinc
11/15 Utószó
11/17 Hagyjatok! Olvasok!
11/19 Flora the Sweaterist
11/21 Flora the Sweaterist - Interjú

Tricia Levenseller - A kalózkirály lánya

Ősszel a Könyvmolyképző kalózvizekre evez - nem is akárhogy! Rögtön a kalózkirály badass lányához csatlakozhatunk egy küldetésen. Nem semmi izgalmak, vízi csaták, árulások és természetesen titkok, no meg kalóztérkép színesitik az oldalakat - amikből Te is ízelítőt kaphatsz, ha a Blogturné Klubbal tartasz extra hosszú, 14 állomásos turnénkon! Ha ügyesen vitorlázol, a könyv 3 példányának egyike is a Tiéd lehet.

Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634574972
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.
Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Saját véleményem:

Elárulom, hatalmas Jack Sparrow (és Johnny Depp) rajongó vagyok, annyira, hogy az első Karib-tenger kalózai film szövegkönyvét fejből tudom. Ezek után talán nem lepődtök meg, ha azt mondom, élek-halok a kalózokért.
Idestova tizenkét esztendeje várok arra, hogy végre betörjenek a Young Adult piacra, s figyelmet követeljenek maguknak a sok vámpír, vérfarkas, zombi és boszorkány mellett. Most azonban úgy tűnik, megérkezett az első kalózhajó, Alosa hercegnővel a fedélzetén.

"- Azért vagyok ilyen, mert ezt választottam. Az vagyok, aki csak lenni akarok. Vannak, akik azt mondják, az embernek meg kell találnia önmagát. Szerintem nem. Én azt gondolom, olyanná formáljuk saját magunkat, amilyenek lenni akarunk."

Mint minden valamirevaló kalózos történetben, úgy itt is egy kincsestérkép - pontosabban annak egy darabkája - az események mozgatórugója. Alosa hercegnő a kalózkirály parancsára elfogatja magát  a néhai Jeskor kalózfejedelem fiaival, hogy testközelből kutathassa át az Éjvándornak nevezett hajót egy olyan térkép darabkájáért, mely a szirének kincses szigetéhez vezet. Fiatal kora ellenére olyan képességek birtokában van, amik lehetővé teszik, hogy a legkényesebb vagy éppen -vérmesebb szituációból is kivágja magát, köszönhetően apja, a király brutális kiképzésének. Alosa éjről éjre kiszökik hát zárkájából, hogy megtalálja, amit keres, ám az eredetileg egyszerűnek, s már-már unalmasnak tűnő feladat élvezetes játékká fajul, hála a bosszantó első tisztnek.

"- Angyal arcod van, te lány, de a nyelved akár egy kígyóé."

Alosa Jack Sparrow női megfelelője. Igazi kaméleon. A nyelve és az esze éppolyan jól pörög, mint ahogyan a kardot forgatja; nincs olyan helyzet, amiből ne tudná frappánsan kivágni magát. Ha kell, megjátssza a gyenge, gyámoltalan nőt, miközben képes egy egész legénység eszén is túljárni. Fizikailag és mentálisan is erős. Legalábbis Tricia Levenseller így festi le őt, a történetben viszont jóval nagyobb szerep jut ravaszságának és szájhős énjének.
A kalózkirály lánya túlnyomórészt karakterközpontú regény, a tényleges kalandok helyett Riden és Alosa saját kis harcai kerülnek fókuszba, ami a maga nemében végtelenül szórakoztató. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örültem volna több kalandnak, vagy ne kívántam volna azt, hogy a szereplők kimozduljanak az Éjvándor fedélzetéről... mert de. Ugyanakkor Alosa és Riden belső viszálya elképesztő, szinte tapintható a köztük lévő feszültség. Remekül működnek együtt. Verbális és fizikai csatáik hevesek, élvezet olvasni, hogyan tesznek alá a másiknak.

"Mindenkivel történnek rossz dolgok. Az a legfőbb feladatunk, hogy felülkerekedjünk az ilyesmin. Ha pedig nem megy, hát hozzuk ki a legjobbat az adott helyzetből."

Ez az idézet akár a kötet fő mottója is lehetne. Hősnőnk rengeteg bonyodalommal találja szemben magát, melyek többsége igencsak próbára teszi éberségét. Riden és Alosa évődése mellett én ezeket a pillanatokat szerettem legjobban. A hercegnő karakterében rengeteg potenciál rejtőzik, ám azzal, hogy a lány kénytelen visszafogni erejét, nehogy lebukjon, az olvasó előtt is olyan marad, mint a startnál toporgó ló. Az egyes akadályok viszont lehetőséget adnak arra, hogy ki-kitörjön és megmutassa, hogy a szerző róla írt jellemzései nem is annyira légből kapottak. Alosa pedig valósággal brillírozik, amikor kutyaszorítóba kerül, legyen szó büntetésről, harcról vagy érzelmi válságról.

Mindent egybevetve, szerettem A kalózkirály lányát. Megnevettetett, kiszakított a hétköznapokból, s elérte, hogy valóban úgy érezzem magam, mintha egy - kissé ügyefogyott - kalózhajón lézengenék. Érzelmileg és hangulatilag roppant erős, a folytatás pedig remélhetőleg meghozza a várt izgalmat is.
Ajánlom mindenkinek, aki imádja a kalózokat, a Karib-tenger kalózait, Hook kapitányt (az OUAT-ból), vagy egészen egyszerűen csak szeretne egy jót szórakozni. Kikapcsolódásnak tökéletes. Yo-ho!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Alosa, Enwen

Kedvenc jelenet: első este Riden kabinjában

Negatívum: a vége semmilyensége (se nem függő, se nem lezárt, olyan semmilyen)

Borító: 5/5
Sorozat: A kalózkirály lánya #1

Nyereményjáték

Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset?  De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. És hogy hogyan? Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben. Kincsvadászatra fel! Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek!Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/21 Deszy könyvajánlója
09/22 Hagyjatok! Olvasok! - Híres kalóznők
09/23 Sorok között blog
09/24 Kelly & Lupi olvas - Interjúfordítás + félszemű kalózok
09/25 Könyvvilág
09/26 Ambivalentina
09/27 Deszy könyvajánlója - Pinterest
09/28 CBooks
09/29 Hagyjatok! Olvasok!
09/30 Sorok Között - Idézetek
10/01 Dreamworld
10/02 Kelly & Lupi olvas
10/03 Nem félünk a könyvektől
10/04 Deszy könyvajánlója - Interjú a szerzővel

Anna Banks - Nemezis

A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Anna Banks másik sorozatának nyitó kötete, a Nemezis.
Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnéra, ahol számos érdekesség mellett tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Anna Banks: Nemezis - A szeretett ellenség

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617770
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.
Tarik csak most vette át Theoria irányítását, és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.
Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes?

Saját véleményem:

A borítóval már a külföldi megjelenés idején szerelembe estem, ekképp nem győzök elég hálás lenni a Maxim kiadónak, hogy megtartották. Gyönyörű, figyelemfelkeltő. Ha nem ismertem volna Anna Banks munkásságát, általa akkor is késztetést éreztem volna, hogy elmerüljek a Nemezis világában, amiben bár fel-felbukkannak a szerző sajátos jellemzői, mégis nagyon más, mint a Szirénia öröksége trilógia. Érettebb, kiforrottabb, összetettebb. Olyannyira, hogy már rögtön az első oldalakon félelmetes mennyiségű információ zúdul az olvasó nyakába.
Némileg meg is torpantam, miközben az agytekervényeim sípolva-gőzölve igyekeztek feldolgozni és helyre kattintani mindent, amit láttam, olvastam. Legfőképpen az ilyen-olyan rangok, titulusok adták fel a leckét, de aztán azokat rövid úton el is engedtem, ami meglehetősen jó döntésnek bizonyult. Szóval, ha belevágtok a Nemezisbe (amit csak ajánlani tudok), ne görcsöljetek rá, ne próbáljátok kibogozni, miután a felesleges infók elkopnak, a lényeg megfelelő helyen és időben összeáll. Nem is akármilyen sztorivá!

A történetet ezúttal is váltott szemszögekből ismerhetjük meg. Az egyik szálért Sepora hercegnő felelős, aki különleges Kovács képessége miatt (kezeiből spektórium folyik, ami ritka, ámde annál keresettebb anyag a királyságokban) úgy dönt, megszökik apjától, ugyanis a király a többi királyság leigázására készül, lányát pedig, mint valami rabszolgát, fegyverek kovácsolására kényszeríti. Csakhogy Sepora nem kíván rabként, s gyilkosként élni, ezért az egyik ellenséges birodalomba, Theoriába szökik, ahol előbb elrabolják, majd eladják, hogy aztán a fáraó palotájában kössön ki.
Sepora igazán különleges, példaértékű hősnő. Nem hagyja eltiporni, alárendelni magát egyetlen férfi - vagy ha már itt tartunk -, uralkodó akaratának sem. Egyetlen percre sem inog meg, a cél mindig tiszta előtte, s történjék bármi, kitart az elvei mellett. Makacssága pedig nem kevés merészséggel, tettvággyal és hűséggel párosul.
Karakterének extra színezetet ad származásából, valamint nézeteiből adódó különbözősége, mely az új királyság szabályrendszerében meglehetősen vérlázítónak bizonyul, s számtalan galibát okoz körülötte. De azt hiszem, legtöbben mégis inkább rendíthetetlenségéért fogják szeretni. Sepora nem tipikus hősnő, érzelmei dacára képes tiszta fejjel, racionálisan gondolkozni.
Ennek köszönhetően Anna Banks rengetegszer másfelé terelte az eseményeket, kikerülve a sablonlépéseket, olyan irányba vezetve az eseményeket, melyek igencsak érdekes szituációkat kínálnak a jövőre nézve...

No, de ne szaladjunk ennyire előre, hisz van még nekünk egy Tarikunk is, aki legalább annyira szövevényes, szerethető figura, mint női társa.
Tarik, az álruhás herceg, sosem kívánt trónra lépni, ám miután a csendes pestis végez apjával, hirtelen ott találja magát a trónon, egy csomó állami ügy közepette, melyek mindegyike eltörpül a járvány mellett, mely egyre nagyobb mértékben indul terjedésnek. Üröm az örömben, hogy látszólag létezik rá gyógyír - a spektórium -, csakhogy a királyságok egyetlen Kovácsa, Sepora halottnak tűnik, országában pedig spektórium hiány van... És ha mindez nem lenne elegendő gond az ifjú fáraó számára, még egy bajkeverő lány is a nyakába szakad, Serubel pedig támadásra készül birodalma ellen.
Tarik karakterében talán a belső vívódás a legérdekesebb, hisz adott egy jószívű fiú, aki semmi másra nem vágyik, mint elvegyülni népe között, és élvezni, hogy nem rangjáért, hanem önmagáért szeretik, mégsem engedhet (annyiszor) vágyainak, hisz köti a korona. Egy fáraónak pedig olykor olyan döntéseket is meg kell hoznia, amiket nem akar. Nem engedhet a szívének, nem kockáztathatja népe életét, és így tovább.
Anna Banks gyönyörűen elkapta ezt az egész lelki és fizikai válságot, ami szinte minden egyes lapot átitat. Könnyű megérteni, megszeretni Tarikot. (Egyedül azt sajnálom, hogy a jelenbeli E/3-mal legyerekesítette a hangját - minden fejezetnél bele kellett rázódnom, annyira idegenül csengett.)

És itt jön a csattanó! Tarik és Sepora külön világ, más-más felfogással. Egyik sem jobb, erkölcsösebb, mint a másik, és ez baj. Mármint nem baj, csak olvasóként sem könnyű úgy végigasszisztálni a történetet, hogy egyiket vagy másikat sem lehet elítélni döntéseiért.
De kapcsolatuk más téren is rendhagyó. Egyrészt lassú tánc az övék, szép mélységekkel, magasságokkal, szilárd alapokkal, másrészt ott az a faramuci helyzet, miszerint Sepora gyógyírt jelenthetne Tarik gondjaira, csakhogy azzal ugyanolyan helyzetbe sodorná magát, mint ami elől elmenekült. Ezzel pedig el is érkeztünk a Nemezis mozgatórugójához.
Ebben a kötetben a nagy összecsapások helyett az alapozásé, ismerkedésé a főszerep, amit a spektóriummal kapcsolatos kérdések hajtanak előre. Nem azt akarom mondani, hogy unalmas a kötet, mert hiába csordogál lassan, nem az, csupán ne várjatok epikus csatákat. Még. Helyette viszont bámulatos világot térképezhettek fel, ami minden, a valósággal vagy az általunk ismertekkel együtt is baromi izgalmas és monumentális. Van itt egy Theoriának nevezett Egyiptom, piramisok, orvostudomány, politikai dolgok, paraniként fémjelzett emberevő szirének, nem sárkány sárkányok, katonák, hormontúltengéses öcsi, keleti hangulat, mágikus képességek, és még sokáig sorolhatnám. Maga a romantika pedig annyira szépen felépített, adagolt, hogy arra még a fanyalgóknak sem lehet rossz szava.

A Nemezis olyan, lehengerlően monumentális történet vágyról, kötelességről, elvről, hűségről, melyben egyszerre keveredik a mesevilág és a valóság. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z ifjúsági) fantasy-t, Egyiptomot, a különleges világokat, keleti hangulatot, tiltott szerelmet, melyet az akaraterős karakterek tesznek élővé.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Sepora, Tarik

Kedvenc jelenet: Sepora és Tarik álruhás napja, a repülés, és az egyezkedés

Negatívum: Tarik E/3-as, jelen idejű hangja

Borító: 5/5
Sorozat: Nemezis 1. része
Megtetszett? Vidd haza!

Illusztrációk

Nyereményjáték

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.
A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/03 Könyvvilág
06/07 Kelly&Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Deszy könyvajánlója
06/13 Dreamworld
06/14 MFKata gondolatai

Anna Banks - Neptun

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Banks: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617282
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.
Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit.

Saját véleményem:

Nem fogok szépíteni, vegyes érzelmek keringenek bennem a sorozat befejezésével, és úgy unblock a Neptunnal kapcsolatban. Egyrészt jó volt még egy picikét Emmáékkal lenni, másrészt az új szirén szál is érdekes problémákat vetett fel, mégsem mondhatnám azt, hogy boldog vagyok.
A Triton végén effektív kaptunk egy többé-kevésbé lezárt befejezést, ahol persze maradtak megválaszolatlan kérdések, de közel sem akkorák, amiket egy rajongó fantáziája ne tudott volna kitoldani. Ezek után viszont jött a Neptun, s olyasmi dolgokat hozott be, melyeknek köszönhetően a könyv feléig az járt a fejemben, Anna Banksnek nem kellett volna megírnia az utolsó kötetet. A történet végére ezen gondolatom annyiban ugyan módosult, hogy nem így, nem befejezésként kellett volna megjelennie, minek által az édesvízi szirének és félvérek akkora horderejű témát alkottak, mely bőven megért volna komolyabb és hosszabb kifejtést is.
Szóval igen, dühös vagyok Anna Banksre, ugyanis volt két nagyon jó sztorija, amik, ha nem is oltották ki egymást, de bumm helyett csak egy kis pukkanásként szóltak; ráadásul a végén ott maradtam egy rahedli megválaszolatlan, elvarratlan és tisztázatlan szállal - melyekre már soha nem is lesz magyarázatom. Nem mondom, hogy ha tudom, mi vár rám, nem olvasom el a Neptunt, ám az biztos, hogy a Triton, plusz a harmadik regény epilógusával sokkal kerekebb lett volna a fejemben Galén, Emma és a többiek sorsa.

A Triton végén Emma viszonylagos elfogadása, valamint Rachel halála után Galénék fejében megfogant egy túra ötlete, mely a kikapcsolódást, felejtést és a gondtalan lazulást segítette volna elő. Nos, a Neptun kezdetén ezen a nyomvonalon haladunk tovább, annyi tereléssel, hogy Antonisz javaslatára Emma picit más tájegységek felé irányítja párját. Arra azonban egyikük sem számít, hogy az óceántól távol, egy erdők és hegyek határolta vidéken szirénektől és félvérektől hemzsegő kisvárosba botlanak, pedig Neptun az édesvízi szirén leszármazottak paradicsoma. Az itt élők, legyenek telivérek vagy félvérek, minden fenntartás nélkül elfogadják egymást, békében, harmóniában élnek együtt és az emberekkel, hétköznapi munkákat végezve. De minthogy egy ifjúsági történetről beszélünk, természetesen kis hőseink mellé egy korukbeli, izmos, jóképű srác szegődik idegenvezetőként, aki Emmához hasonlóan félvér.
Neptun városának, valamint Reednek a felbukkanásával pedig egyből két, felettébb érdekes és húsbavágó kérdés is felmerül. Egyfelől ott van az új közösséggel együtt járó tengernyi újdonság, mind emberi, mind politikai fronton, másfelől pedig megjelenik a félvér, szárazföldön élő Reed, aki a normális élet lehetőségével egy egészen új választást kínál a lány számára.

Az a faramuci helyzet, hogy Reedet és az általa képviselt unásig elcsépelt szerelmi szálat, ami kötelezően a szilárdat hivatott megingatni, utáltam. Szabályosan rosszul voltam tőle. De! Minden sablonalapja ellenére a srác által kínált újfajta opció ebben a közegben több mint életszerű, és nagyon is reális megoldás volt.
Hiába imádom Galént, hiába drukkoltam neki, mégis örülök, hogy Anna Banks ennyire valósan ábrázolta az elköteleződéssel járó dilemmákat. A való életben is nagy szó fiatalon egy egész életre elköteleződni úgy, hogy nem ismertünk még más utat, hát még úgy, ha az ember lányának a normalitás és a természetfeletti élet között kell döntenie. Merthogy Emmának Galén oldalán nem kisebb dolgokat kell mérlegelnie, mint azt, hogy kösse-e párját a szárazföldhöz, és önző módon, a saját boldogsága miatt fogadtassa el vele azt, hogy idő előtt elveszíti őt, aki így hamarabb öregszik, vagy magát kényszerítse az óceánba csak azért, hogy megfojtva ugyan, de hosszabb ideig legyenek együtt. És ez az a szituáció, amibe Reed mentőkézként beletenyerel.
Nem azt mondom, hogy örülök az erőltetett  szerelmi háromszögnek, mert nem - Reed ráadásul annyira tenyérbemászó, hogy brr -, de a srác háttérhatása mindenképp okos és valós húzás volt a szerző részéről.

A harmadik kötet java elsősorban az örökéletű elköteleződéssel járó dilemmák feltérképezése köré összpontosul, Neptun városa mégsem elhanyagolható.
Bevallom, sokáig nem igazán láttam, az írónő mit is akar kezdeni ezzel az új világgal, mert bár ott volt, láttunk ezt-azt belőle, történtek is meglepő dolgok, de valahogy mégsem akart előbújni a tényleges probléma. Persze lehetett sejteni, hogy Neptun nem csak egy cuki város, ami a hősnőt drámai helyzetbe sodorja, mert hát azért a túszdráma és krimi szál nem ezt sugallta, de a valós mozgatórugók elég lassan mutatkoztak meg. Amikor viszont elkezdtek szivárogni az infók, egy egészen érdekes, sok diplomáciai kérdést felvető, politikai ügy bontakozott ki. Azon a ponton szinte habzsoltam az oldalakat (mindez kb 150-200 oldalt jelent, tehát azért nagy baj nincs), alig vártam, hogy a mini, fejezetvégi cliffhangerek után még többet  tudjak meg. Sőt, maga a cselekmény is rettentő akciódúsra sikeredett. A kezdeti lézengés után egész komoly, s nem mellesleg pörgős történet öltött alakot, tele titokkal, melyek sok korábbi eseményt egészen új jelentéssel ruháztak fel.

Ami a szereplőket illeti, még mindig Galén az, aki magára vonja a figyelmet (bár az első néhány fejezetben - nem tudom, a fordítás végett vagy eleve is gyengébb a szöveg -, falra másztam a srác fejezeteinek stílusától, ám szerencsére hamar megjavult a dolog, és onnantól élvezhettem a megszokott Galén hangot), míg Emma teszi a dolgát és megfelel a hajszínéhez köthető sztereotípiáknak (azért halkan megjegyzem, vannak fejlődésre utaló pillanatai; na meg a humora az még mindig a régi).
Galén nem csupán egy helyes pofi, annál jóval több. Szirénsége és az emberekhez kötődő viszonya miatt az átlagos könyves álompasiktól eltérően egy igazán egyedi színfolt. Imádom a tengeri poénjait, a másfajta nézeteit, a félétkenységből adódó belső monológjaitól meg egyenesen kész vagyok! Kicsit olyan ő, mint egy más tájról érkező, (számunkra) tájszólással beszélő idegen, aki különleges szavajárásával megmosolyogtat, mégis új élményt ad.

Összességében tehát a Neptun egy érdekes témák sorát felvető, igen esemény- és akciódús kötet, mely sajnos - vagy sem - az érzelmi rész oltárán áldozva, nem teljesen aknázza ki a lehetőségeit. És ha a befejezéssel nem is vagyok maradéktalanul elégedett, annak nagyon örülök, hogy megismerhettem Galénék világát. Magát a sorozatot szívből ajánlom minden szirén rajongónak, izgalmas, hiánypótló trilógia a hazai piacon.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Raína, Galén

Kedvenc jelenet: Epilógus

Negatívum: elvarratlanság és az összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejtenek az összekevert betűk?
TÁLIGÓ

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

Mindee Arnett - A Rémálom-dilemma

Porka és Eli visszatér, folytatódik a nagy sikerű Akkordél Akadémia sorozat! Az új kötetben újabb nyomozás vár Porkára, és újabb izgalmak, rejtélyek, ráadásul egy sötét terv is körvonalazódik főhőseink ellen…
Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyeremény példány egyikét!

Mindee Arnett: A Rémálom-dilemma

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994573
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:

Porka Evergím talán meg tudja jósolni a jövőt szerelme, Eli Booker álmai által, de ettől az élete távolról sem lesz egyszerű. Mikor egyik sellő barátnőjét gonosz támadás éri, és halálos sérülésekkel magára hagyják, ráadásul az iskola tréfamesterét, Lance Rathbone-t vádolják a bűnténnyel, Porka ugyanúgy megdöbben, mint mindenki más. Lance-nak szüksége van Porkára, hogy az igazi támadót megtalálva bizonyítsa az ártatlanságát, de a kérését nem olyan könnyű teljesíteni. Eli álmai sem segítenek: inkább rémálmok, mint jóslatok.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért.
Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nagyobb szabású dologgal állnak összefüggésben. Komoly baj van Eli álmaival is, a jelek sötétebb tervekre vallanak, mint amit hőseink valaha képzelni tudtak volna.

Saját véleményem:

Bevallottam mazochista vagyok, így hát bármennyire is megtornáztatta az idegrendszeremet az első rész, a kíváncsiságom, a soha nem hagyunk abba egy könyvet/könyvsorozatot elvem, valamint a világban rejlő lehetőségek kibontakozásának reménye egyöntetűen arra ösztökélt, hogy másodszor is csatlakozzak Porkáékhoz. És legnagyobb döbbenetemre élveztem!
A Rémálom-dilemma sokkal jobban sikerült, mint elődje. Persze ez nem jelenti azt, hogy tökéletes - közel sem az. Még mindig tele van sablonokkal, innen-onnan összecsipegetett részekkel (khm, Harry Potter, Volturi), és sajnos a fordító továbbra is előszeretettel magyarosítja az összetett, beszélőnevek egyik felét (a Lionhalomtól szabályosan az arcomat kapartam, ahányszor csak megláttam). Ugyanakkor a stílus sokkal lendületesebb, több humor, rejtély és csavar vegyül benne, közelebb kerül hozzánk a varázsvilág, a szereplők fokozatokat ugranak a plankton szintről, míg Párka határozottan fejlődőképes, és hát a szerelmi háromszögünk is kezd élőbbé válni.

A történet újfent egy bűnténnyel kezdődik. Az éjszaka folyamán valaki Britney Shell életére tőr, aki végül kórházban köt ki, és Porkát bízzák meg a feladattal, hogy kiderítse a lány álmaiból, ki tette vele azt, amit. Ám, amit ott lát, az legvadabb képzeleteit is felülmúlja, ugyanis az egyik alak meglehetősen hasonlít áruló exbarátjára, a rácsok mögött csücsülő Paulra, míg a másikuk nem más, mint Eli, egy varázspálcával a kezében.
Természetesen Porka igyekszik meggyőzni magát mindarról, hogy a látottak csak Britney vágyaiból fakadnak, és már majdnem sikerül is neki, amikor rémálmai hirtelen valósággá válnak. A mágiamentes Eli egyik pillanatról a másikra varázsolni kezd, Pault egy befolyásos támogatónak hála kiengedik a börtönből, ráadásul Szeléna és Lance is egyre furábban viselkedik. Hogy a lázongó iskolatársakról már ne is beszéljünk... De mindez eltörpül a Rémálomra nehezedő teher súlya alatt, melyet Lady Elaine és Sasharaszt seriff kérése tesz a vállára. A páros arra kéri Porkát, hogy újra melegedjen össze a visszatérő Paullal, férkőzzön a bizalmába, mindazok után, hogy a srác kis híján a halál markába csalogatta...

Az események ezúttal tehát millió felé ágaznak. Az Álomcsapatnak ki kell derítenie, ki tette Britney-vel azt, amit; Porkának Paul bizalmába kell férkőznie úgy, hogy a fiú ne jöjjön rá a csalásra - miközben már épp bontakozott valami Eli és közte -; Szeléna, Lance és Eli ügyes-bajos dolgai is megoldásra várnak, akárcsak a Porkát szüntelenül kísértő álom, melyben vadul dörzsölget egy kőtalapzatot egy felirat reményében. A háttérben pedig az Akarat hiánya végett feloldódó és egyre forrósodó indulatok rasszista összecsapásokat produkálnak, Velő hívei is gyülekeznek, és egy sor új varázslény érkezik az iskolába, ilyen-olyan szereppel.
Nem kevés bonyodalomról lévén szó, a cselekmény állandóan pörög, és bár elsőre soknak tűnhet ennyi ügy, egyáltalán nem az. Meglátásom szerint kifejezetten jót tett a regénynek, lendület és karakterfejlődés terén is.
Hihetetlenül élveztem, hogy Porkával együtt ezerfelé kellett figyelnem, és bár a fő-fődolgokra megint rájöttem az elején (kb. neontáblával mutogattak magukra), a többi fronton bizony értek meglepetések. Na, meg aztán nem is a megfejtések a leglényegesebbek, hanem a hogyanok. Az, hogy miként, milyen utat bejárva derülnek ki dolgok.

Porka pedig jó idegenvezető, aki képes fejlődni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a korábbi pofonoknak hála képes volt felülkerekedni naivitásán. Immár nem vakítja el a rózsaszín köd, nem befolyásolják érzelmei, hiába keveredik újfent szerelmi háromszögbe. Emellett pedig továbbra is egy humoros, szarkasztikus, lázongó, dacoskodó, kíváncsi lány, akinek sziporkázó gondolatai és szavai egyaránt gondoskodnak a rekeszizmaink megdolgoztatásáról.
Persze nem tökéletes, néha csetlik-botlik, de a karakteréből áradó könnyedség, vidámság ezúttal jóval erőteljesebb, elkendőzi a hiányosságait.

És ha már szóba került a romantika, akkor nem feledkezhetünk meg a két srácról sem, akikről anno azt mondtam, nem többek papírfiguráknál, ám ezúttal nekik is sikerült némi idomot csempészni karakterükbe. Mi több, érzelmileg is megmozgattak - olyannyira, hogy már tudom is, melyik teambe tartozom!
A választás egyébként nem könnyű. Azt gondolhatnánk, hogy Paul már labdába sem rúghat azok után, amiket tett. Ergo méretes hátránnyal száll ringbe. A helyzet viszont az, hogy Mindee Arnett gondoskodott egy - unásig ismételt - csavarról, melynek fényében az egyre magasabbra törő Eli is visszakerül a start mezőre. De hogy mire utalok, azt derítsétek ki ti magatok!
Maga a romantika egyébként szigorúan a YA műfaj ártatlan keretein belül marad, mégis mind a két fiúnak vannak figyelemreméltó pillanatai. Bár az én szívem Eli felé húz... (Ó, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, hogy ezúttal nem fulladtunk vattacukorba!)

Utoljára hagytam az iskolát és unblock a varázsvilágot.
Még mindig élek-halok a természetfeletti bentlakásos sulikért. Szeretem a hangulatukat, a testre szabott, különleges órákat, a titkos járatokat, bűvös tárgyakat, a mágikus lényeket és minden olyasmit, ami ezzel jár. Nem mondom, hogy az Akkordél Akadémia teljes mértékben új, mert aki olvassa, rá fog jönni hol találkozott bizonyos elemekkel; ezúttal mégis keveredett bele egy eddig sehol nem tapasztalt újdonság.
Az Akarat hiánya miatt elszabaduló varázslatok és indulatok érdekes dolgokat produkálnak. Például bemutatják a fajok közti rasszizmust - aminek még a mi életünkre kiható üzenete is van. Fajok csapnak össze, és ahogy egyre fokozódnak az eddig kötelességből elfojtott érzelmek, úgy kapnak nagyobb lángra az indulatok, sulin belül és kívül.
Már a történet elejétől érzékelhető a háttérben lappangó feszültség, a hormontúltengéses tinik harcias kosokként ugranak össze, szólnak be egymásnak, míg egy-egy órán a szikrahangulat miatt már nem is mernek önként felelni a diákok bizonyos kérdésekre... Majd ez fokozatosan egyre nagyobb méreteket ölt - és véleményem szerint lesz még szerepe a most felvezetett helyzetnek...
Ám ezúttal akadt még valami, ami a világ sajátjaként idomult a regénybe: Atlantisz. A szerző rendkívül egyedien, ámde annál élvezetesebben illesztette be ennek a különleges legendának történetét Porkáékéba, minden ehhez kapcsolódó sort élvezet volt olvasni.

Összességében tehát azt tudom mondani, A Rémálom-dilemma klasszisokkal jobbra sikeredett elődjénél. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mágikus világokat, a legendákat, a nyomozást, a rejtélyeket, vagy egyszerűen csak valami könnyed, mégis tartalmas olvasmányra vágyik, egy sziporkázó Rémálomlánnyal a főszerepben.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lance, Szeléna, Eli és Porka

Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de az Atlantisz szálért odáig voltam

Negatívum: az összetett tulajdonnevek egyik felének magyarosítása, lsd: Lionhalom

Borító: 5/4,5

Atlantisz

Platón, a híres ógörög filozófus Timaiosz és Kritiász című dialógusaiban meglehetős részletességgel szól Atlantisz szigetéről, mely hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.

A legenda szerint a sziget Poszeidón, a tenger istenének birtoka volt, aki itt telepítette le egy halandó nőtől, Kleithótól származó gyermekeit. A félistenek öten voltak, és mindannyian egy-egy részt kaptak a szigetből, Atlasz a legnagyobbat és a legfontosabbat, mivel ő volt az elsőszülött fiú.
Platón szerint Atlantisz belső területeit tengergyűrűk fogták körül - amikor Poszeidón szemet vetett Kleithóra, a dombot, amelyen lakott, többször körbekerítette vízzel. Amikor a királyság egyre nagyobb és gazdagabb lett, ezeket a tengergyűrűket hidakkal és csatornákkal tették átjárhatóvá - utóbbiakon nagyobb hajók is eljuthattak a dombon álló királyi kastélyba.
A palota maga lenyűgöző gazdagságról árulkodott: "Az épületek, részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették azokat a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van" - írta Platón a Kritiászban. Az oreikhalkosz, azaz orikalkum egy itt előállított, különleges fém volt, amelyet cink, réz és szén ötvözésével készítettek. Leginkább díszítésre használták, mivel ha rásütött a nap, úgy izzott, mintha lángra lobbant volna.
A három tengergyűrű után egy hatalmas fal választotta el Atlantisz népét a nyílt víztől - ez a fal a kikötőnél zárult, ahol élénk kereskedelem folyt, és a világ minden tájáról érkeztek ide hajók, hogy ki- és bepakolják rakományukat. A sziget gazdag volt és fejlett, kiépített politikai rendszerrel és jól működő gazdasággal. Amikor aztán az atlantisziak egyre kevésbé kezdték tisztelni isteneiket, és egyre jobban a pénzt és az aranyat imádták, az istenek megbüntették őket; földrengéssel sújtották a szigetet, a tengerbe temetve mindent, amit a hátán hordozott.

(forrás: wikipedia & origo.hu)

Nyereményjáték

A Rémálom akadémia újabb kötetében már nagyobb szerephez jut Porka legjobb barátnője, a gyönyörű sellő lány. A sellők már évszázadok óta szolgálnak inspirációként a nagy művészeink számára, így most mi is hódoljunk a csodás festők munkái előtt. Minden állomáson egy híres festményt láttok, és a festmény, vagy a festő nevét kell a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni. (Bármelyiket elfogadjuk).

A nyeremény három példány a regényből. A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/07 Always Love a Wild Book

01/09 Könyvszeretet

01/10 Dreamworld - Atlantisz

01/12 Deszy könyvajánlója

01/14 Media Addict