A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Akkordél Akadémia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Akkordél Akadémia. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 4., vasárnap

Mindee Arnett - A Rémálom-rejtvény



A rémálmok élete sosem volt épp leányálom. Az Akkordél Akadémia sorozat utolsó részében azonban minden eddiginél komolyabb problémákkal kell Porkának szembe néznie. A Blogturné Klub 2016. november 29-e és december 4-e között egy blogturné keretében búcsúzik a sorozattól, amelyet, ha ti is követtek, megnyerhetitek Mindee Arnett: The Nightmare Charade - A Rémálom-rejtvény könyvét a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.


Mindee Arnett: A Rémálom-rejtvény

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998618
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Mesterházi Mónika

Fülszöveg:
Porka ​​Evergím harmadikos az Akkordél Akadémián, és nincs más vágya, mint egyedül maradni a barátjával, Eli Bookerrel, de a sors szó szerint távol tartja őket egymástól. Porka ugyanis Rémálom, aki be tud lépni Eli álmaiba, hogy figyelmeztető jeleket találjon a jövő értelmezéséhez, de egy ősi átok szerint, ha igaz szerelem bontakozik ki közöttük, az tragédiához vezet. Porka és Eli vállalná a kockázatot, ám a hatalom másképp gondolja: kísérőt jelölnek ki melléjük, aki vigyáz, hogy a kapcsolatuk szigorúan plátói maradjon.
Ha ez nem lenne elég, a Mágusfajták Rendkívüli Hírszerzési Alosztálya (az M.R.H.A.) megbízza őket, hogy az álomlátó kötelékükre támaszkodva segítsenek megtalálni a fekete mágiának a mágusfajták által ismert legnagyobb hatalmú tárgyát. Az Animus Mortem feltámasztja a holtakat, de az élők lelkének kiszívása útján… így hollétének kinyomozása valóban élet-halál kérdése. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka egyik barátját gyilkossággal vádolják, és az illető számít rá, hogy Porka tisztázza.
Porkának túl sok álma, túl sok feladata van, túl sokan ellenőrzik, mit csinál, ám egy Rémálom ritkán engedelmeskedik a játékszabályoknak. Átok és kísérő ide vagy oda, neki mélyre kell hatolnia Eli álmaiban, ha ki akarja deríteni az igazságot, és meg akarja találni a módját, hogyan legyenek végre igazán együtt!

Saját véleményem:
Az Akkordél Akadémia korábbi kötetei elég hullámzóan teljesítettek nálam; míg az első rész döcögött, addig a második pozitív irányba fejlődött, és egész komoly meglepetést okozott számomra. A befejezés... nos, az vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
Egyrészt örültem, hogy a stílusa megmaradt a második kötet színvonalánál, annak pedig mégjobban, hogy a szereplők komoly fejlődésen estek át - főleg bizonyos mellékszereplők. Másrészt - ha a történet második felét nézem - A Rémálom-rejtvény hozta, amit egy befejező résztől elvár az ember: izgalmat, csavarokat, összecsapásokat, veszteségeket és kiélezett érzelmeket.
Csakhogy van egy első hányad is, ami félelmetesen döcögős, ráadásul harmadszorra is elsüti azt, amit már kétszer megkaptunk. Oké, más köntösben, de a lényeg ugyanaz.

Porka és Eli végre révbe ér...hetne, vállalva a kapcsolatukkal együttjáró kockázatot - ami, megjegyzem, üdítő fordulat a YA párosok történelmében -, csakhogy nem engedik nekik. Szétválasztják őket, s érintkezéseiket minimálisra szorítják, míg lépéseiket őrök kísérik. Helyzetük tehát nem túl rózsás. Közös jeleneteik emiatt viszont kifejezetten erőteljesek - hihetetlenül aranyosak és szerethetőek együtt.
Elzárásukat azonban megtöri a kötelező elemként bekúszó nyomozási megbízás, ami újabb feladatot biztosít az Álomcsapatnak.
Maga a nyomozás egyébként nem lenne rossz, ha nem harmadszorra éltem volna át. Amit viszont az ismétlésnél is jobban fájlaltam, az az értékes idő volt, hisz a lényeget szabta rövidebbre.
Szerencsére Mindee Arnett a könyv második felére beerősített, és bepörgette a motorokat, megmutatva, mennyi potenciál rejlik még Porkáék kalandjában.

Amennyiben viszont egyetlen dolgot kéne kiemelnem az utolsó részből, akkor egyértelműen  - tessék kapaszkodni - a karaktereket mondanám. Igen, én, aki régebben a fejemet csapkodtam tőlük a falba. Rettentően kiforrták magukat, mindannyian dinamikussá, szerethetővé, sokrétűvé váltak. Az pedig külön jólesett pici lelkemnek, hogy két kedvenc mellékszereplőm is kellő teret kapott a kibontakozásra. A karakteri viszonyokról nem is beszélve.

Összességében tehát A Rémálom-rejtvény méltó és szép lezárása volt a trilógiának, még akkor is, ha bizonyos részei fájónak bizonyultak.
Nem állítom, hogy az Akkordél Akadémia életem legjobb ifjúsági sztorijaként vésődött be, mégis szerethető, aranyos, izgalmas sorozatként tudok rá emlékezni. Persze voltak és vannak hibái, eredetiséggel sem igazán vádolható, mégsem tudok vagy akarok elfeledkezni a jó kis csavarokról, humoros szituációkról vagy az érdekes mítosz-feldolgozásokról.
Biztos vagyok benne, ha jó 5-10 évvel, vagy néhány száz hasonló típusú sorozattal korábban találkozom vele, imádtam volna. Szóval elsősorban a fiatalabb, 14-17 éves korosztálynak ajánlom, illetve azoknak, akik szeretik a nem túl egyedi, de üdítő nyomozós, természetfeletti YA-kat. 


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Szeléna, Lance, Eli
Kedvenc jelenet: egy bizonyos áldozat
Negatívum: a könyv első fele
Borító: 5/4




Nyereményjáték


Előfordult már veled, hogy olvasás közben elgondolkodtál, kik lennének a tökéletes színészek, hogy megformálják a kedvenc szereplőidet? Az Akkordél Akadémia sorozat kapcsán az írónő is eljátszadozott a lehetőséggel, és ki is választotta a saját színészgárdáját. A ti feladatotok az lesz, hogy a kép alapján kitaláljátok, melyik karaktert testesíti meg az adott színész/színésznő, és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy példányt Mindee Arnett The Nightmare Charade - A Rémálom-rejtvény könyvéből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

11/29 Always Love a Wild Book
11/30 Deszy könyvajánlója
12/02 Sorok között
12/04 Dreamworld

2016. január 10., vasárnap

Mindee Arnett - A Rémálom-dilemma



Porka és Eli visszatér, folytatódik a nagy sikerű Akkordél Akadémia sorozat! Az új kötetben újabb nyomozás vár Porkára, és újabb izgalmak, rejtélyek, ráadásul egy sötét terv is körvonalazódik főhőseink ellen…
Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyeremény példány egyikét!


Mindee Arnett: A Rémálom-dilemma

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994573
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:
Porka Evergím talán meg tudja jósolni a jövőt szerelme, Eli Booker álmai által, de ettől az élete távolról sem lesz egyszerű. Mikor egyik sellő barátnőjét gonosz támadás éri, és halálos sérülésekkel magára hagyják, ráadásul az iskola tréfamesterét, Lance Rathbone-t vádolják a bűnténnyel, Porka ugyanúgy megdöbben, mint mindenki más. Lance-nak szüksége van Porkára, hogy az igazi támadót megtalálva bizonyítsa az ártatlanságát, de a kérését nem olyan könnyű teljesíteni. Eli álmai sem segítenek: inkább rémálmok, mint jóslatok.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért.
Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami nagyobb szabású dologgal állnak összefüggésben. Komoly baj van Eli álmaival is, a jelek sötétebb tervekre vallanak, mint amit hőseink valaha képzelni tudtak volna.

Saját véleményem:
Bevallottam mazochista vagyok, így hát bármennyire is megtornáztatta az idegrendszeremet az első rész, a kíváncsiságom, a soha nem hagyunk abba egy könyvet/könyvsorozatot elvem, valamint a világban rejlő lehetőségek kibontakozásának reménye egyöntetűen arra ösztökélt, hogy másodszor is csatlakozzak Porkáékhoz. És legnagyobb döbbenetemre élveztem!
A Rémálom-dilemma sokkal jobban sikerült, mint elődje. Persze ez nem jelenti azt, hogy tökéletes - közel sem az. Még mindig tele van sablonokkal, innen-onnan összecsipegetett részekkel (khm, Harry Potter, Volturi), és sajnos a fordító továbbra is előszeretettel magyarosítja az összetett, beszélőnevek egyik felét (a Lionhalomtól szabályosan az arcomat kapartam, ahányszor csak megláttam). Ugyanakkor a stílus sokkal lendületesebb, több humor, rejtély és csavar vegyül benne, közelebb kerül hozzánk a varázsvilág, a szereplők fokozatokat ugranak a plankton szintről, míg Párka határozottan fejlődőképes, és hát a szerelmi háromszögünk is kezd élőbbé válni.

A történet újfent egy bűnténnyel kezdődik. Az éjszaka folyamán valaki Britney Shell életére tőr, aki végül kórházban köt ki, és Porkát bízzák meg a feladattal, hogy kiderítse a lány álmaiból, ki tette vele azt, amit. Ám, amit ott lát, az legvadabb képzeleteit is felülmúlja, ugyanis az egyik alak meglehetősen hasonlít áruló exbarátjára, a rácsok mögött csücsülő Paulra, míg a másikuk nem más, mint Eli, egy varázspálcával a kezében.
Természetesen Porka igyekszik meggyőzni magát mindarról, hogy a látottak csak Britney vágyaiból fakadnak, és már majdnem sikerül is neki, amikor rémálmai hirtelen valósággá válnak. A mágiamentes Eli egyik pillanatról a másikra varázsolni kezd, Pault egy befolyásos támogatónak hála kiengedik a börtönből, ráadásul Szeléna és Lance is egyre furábban viselkedik. Hogy a lázongó iskolatársakról már ne is beszéljünk... De mindez eltörpül a Rémálomra nehezedő teher súlya alatt, melyet Lady Elaine és Sasharaszt seriff kérése tesz a vállára. A páros arra kéri Porkát, hogy újra melegedjen össze a visszatérő Paullal, férkőzzön a bizalmába, mindazok után, hogy a srác kis híján a halál markába csalogatta...

Az események ezúttal tehát millió felé ágaznak. Az Álomcsapatnak ki kell derítenie, ki tette Britney-vel azt, amit; Porkának Paul bizalmába kell férkőznie úgy, hogy a fiú ne jöjjön rá a csalásra - miközben már épp bontakozott valami Eli és közte -; Szeléna, Lance és Eli ügyes-bajos dolgai is megoldásra várnak, akárcsak a Porkát szüntelenül kísértő álom, melyben vadul dörzsölget egy kőtalapzatot egy felirat reményében. A háttérben pedig az Akarat hiánya végett feloldódó és egyre forrósodó indulatok rasszista összecsapásokat produkálnak, Velő hívei is gyülekeznek, és egy sor új varázslény érkezik az iskolába, ilyen-olyan szereppel.
Nem kevés bonyodalomról lévén szó, a cselekmény állandóan pörög, és bár elsőre soknak tűnhet ennyi ügy, egyáltalán nem az. Meglátásom szerint kifejezetten jót tett a regénynek, lendület és karakterfejlődés terén is.
Hihetetlenül élveztem, hogy Porkával együtt ezerfelé kellett figyelnem, és bár a fő-fődolgokra megint rájöttem az elején (kb. neontáblával mutogattak magukra), a többi fronton bizony értek meglepetések. Na, meg aztán nem is a megfejtések a leglényegesebbek, hanem a hogyanok. Az, hogy miként, milyen utat bejárva derülnek ki dolgok.

Porka pedig jó idegenvezető, aki képes fejlődni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a korábbi pofonoknak hála képes volt felülkerekedni naivitásán. Immár nem vakítja el a rózsaszín köd, nem befolyásolják érzelmei, hiába keveredik újfent szerelmi háromszögbe. Emellett pedig továbbra is egy humoros, szarkasztikus, lázongó, dacoskodó, kíváncsi lány, akinek sziporkázó gondolatai és szavai egyaránt gondoskodnak a rekeszizmaink megdolgoztatásáról.
Persze nem tökéletes, néha csetlik-botlik, de a karakteréből áradó könnyedség, vidámság ezúttal jóval erőteljesebb, elkendőzi a hiányosságait.

És ha már szóba került a romantika, akkor nem feledkezhetünk meg a két srácról sem, akikről anno azt mondtam, nem többek papírfiguráknál, ám ezúttal nekik is sikerült némi idomot csempészni karakterükbe. Mi több, érzelmileg is megmozgattak - olyannyira, hogy már tudom is, melyik teambe tartozom!
A választás egyébként nem könnyű. Azt gondolhatnánk, hogy Paul már labdába sem rúghat azok után, amiket tett. Ergo méretes hátránnyal száll ringbe. A helyzet viszont az, hogy Mindee Arnett gondoskodott egy - unásig ismételt - csavarról, melynek fényében az egyre magasabbra törő Eli is visszakerül a start mezőre. De hogy mire utalok, azt derítsétek ki ti magatok!
Maga a romantika egyébként szigorúan a YA műfaj ártatlan keretein belül marad, mégis mind a két fiúnak vannak figyelemreméltó pillanatai. Bár az én szívem Eli felé húz... (Ó, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, hogy ezúttal nem fulladtunk vattacukorba!)

Utoljára hagytam az iskolát és unblock a varázsvilágot.
Még mindig élek-halok a természetfeletti bentlakásos sulikért. Szeretem a hangulatukat, a testre szabott, különleges órákat, a titkos járatokat, bűvös tárgyakat, a mágikus lényeket és minden olyasmit, ami ezzel jár. Nem mondom, hogy az Akkordél Akadémia teljes mértékben új, mert aki olvassa, rá fog jönni hol találkozott bizonyos elemekkel; ezúttal mégis keveredett bele egy eddig sehol nem tapasztalt újdonság.
Az Akarat hiánya miatt elszabaduló varázslatok és indulatok érdekes dolgokat produkálnak. Például bemutatják a fajok közti rasszizmust - aminek még a mi életünkre kiható üzenete is van. Fajok csapnak össze, és ahogy egyre fokozódnak az eddig kötelességből elfojtott érzelmek, úgy kapnak nagyobb lángra az indulatok, sulin belül és kívül.
Már a történet elejétől érzékelhető a háttérben lappangó feszültség, a hormontúltengéses tinik harcias kosokként ugranak össze, szólnak be egymásnak, míg egy-egy órán a szikrahangulat miatt már nem is mernek önként felelni a diákok bizonyos kérdésekre... Majd ez fokozatosan egyre nagyobb méreteket ölt - és véleményem szerint lesz még szerepe a most felvezetett helyzetnek...
Ám ezúttal akadt még valami, ami a világ sajátjaként idomult a regénybe: Atlantisz. A szerző rendkívül egyedien, ámde annál élvezetesebben illesztette be ennek a különleges legendának történetét Porkáékéba, minden ehhez kapcsolódó sort élvezet volt olvasni.

Összességében tehát azt tudom mondani, A Rémálom-dilemma klasszisokkal jobbra sikeredett elődjénél. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mágikus világokat, a legendákat, a nyomozást, a rejtélyeket, vagy egyszerűen csak valami könnyed, mégis tartalmas olvasmányra vágyik, egy sziporkázó Rémálomlánnyal a főszerepben.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Lance, Szeléna, Eli és Porka
Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de az Atlantisz szálért odáig voltam
Negatívum: az összetett tulajdonnevek egyik felének magyarosítása, lsd: Lionhalom
Borító: 5/4,5




Atlantisz


Platón, a híres ógörög filozófus Timaiosz és Kritiász című dialógusaiban meglehetős részletességgel szól Atlantisz szigetéről, mely hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.

A legenda szerint a sziget Poszeidón, a tenger istenének birtoka volt, aki itt telepítette le egy halandó nőtől, Kleithótól származó gyermekeit. A félistenek öten voltak, és mindannyian egy-egy részt kaptak a szigetből, Atlasz a legnagyobbat és a legfontosabbat, mivel ő volt az elsőszülött fiú.
Platón szerint Atlantisz belső területeit tengergyűrűk fogták körül - amikor Poszeidón szemet vetett Kleithóra, a dombot, amelyen lakott, többször körbekerítette vízzel. Amikor a királyság egyre nagyobb és gazdagabb lett, ezeket a tengergyűrűket hidakkal és csatornákkal tették átjárhatóvá - utóbbiakon nagyobb hajók is eljuthattak a dombon álló királyi kastélyba.
A palota maga lenyűgöző gazdagságról árulkodott: "Az épületek, részben egyszerűek voltak, részben azonban a kövek keverésével színessé tették azokat a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek. A legkülső gyűrű körül lévő fal egész kerületét bronzzal vonták be, a legbelsőt olvasztott ónnal, végül a fellegvár körüli falat oreikhalkosszal, amelynek tűzszerű fénye van" - írta Platón a Kritiászban. Az oreikhalkosz, azaz orikalkum egy itt előállított, különleges fém volt, amelyet cink, réz és szén ötvözésével készítettek. Leginkább díszítésre használták, mivel ha rásütött a nap, úgy izzott, mintha lángra lobbant volna.
A három tengergyűrű után egy hatalmas fal választotta el Atlantisz népét a nyílt víztől - ez a fal a kikötőnél zárult, ahol élénk kereskedelem folyt, és a világ minden tájáról érkeztek ide hajók, hogy ki- és bepakolják rakományukat. A sziget gazdag volt és fejlett, kiépített politikai rendszerrel és jól működő gazdasággal. Amikor aztán az atlantisziak egyre kevésbé kezdték tisztelni isteneiket, és egyre jobban a pénzt és az aranyat imádták, az istenek megbüntették őket; földrengéssel sújtották a szigetet, a tengerbe temetve mindent, amit a hátán hordozott.

(forrás: wikipedia & origo.hu)




Nyereményjáték


A Rémálom akadémia újabb kötetében már nagyobb szerephez jut Porka legjobb barátnője, a gyönyörű sellő lány. A sellők már évszázadok óta szolgálnak inspirációként a nagy művészeink számára, így most mi is hódoljunk a csodás festők munkái előtt. Minden állomáson egy híres festményt láttok, és a festmény, vagy a festő nevét kell a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni. (Bármelyiket elfogadjuk).

A nyeremény három példány a regényből. A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.






Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Dreamworld - Atlantisz

2015. június 19., péntek

Mindee Arnett - A Rémálom-ügy



Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!


Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992982
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:
A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:
Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka
Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták
Negatívum: Spoiler lehet Arthur legenda
Borító: 5/5




Samhain


A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.


(forrás: wikipedia)




Nyereményjáték


Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict