Valerie Bowman - Almáskert Panzió

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Valerie Bowman Almáskert Panzió című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai egy hangulatos turnéra invitálnak, mely során közelebbről is megismerkedhetsz a történettel és annak szereplőivel.
Tarts velünk a következő napokban!

 

 

Valerie Bowman: Almáskert Panzió

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9789636369828
Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:

Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.
A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.
Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.
Tökéletes olvasmány a méltán nagysikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!
Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!


Saját véleményem:

Az ősz közeledtével a lelkem egyre jobban vágyik az olyan komfortolvasmányokra, amik magukkal hozzák az almás-fahéjas, bekuckózós hangulatot. És ha létezik könyv, amit kifejezetten erre az évszakra írtak, akkor az egyértelműen az Almáskert Panzió. Almaültetvény, szüret, kisvárosi hangulat, családi panzió, őszi fesztivál, na meg romantika. Most őszintén: el tudtok képzelni ennél őszibb könyvet? Mert én nehezen.

"Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszont szeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz."

A történet középpontjában Ellie, a kisvárosi lány áll, aki mindig is arról álmodott, hogy a városba költözve karriert épít. Egy rendezvényszervező cégnél mindezt sikerült is megvalósítania, ám amikor hosszú hónapok tervezése után lapátra kerül, kártyavárként omlik össze addigi élete. Huszonnégy óra leforgása alatt kidobja a pasija, aki egyben munkatársa és lenyúlja Ellie prezentációját,  majd amikor a lányt plágiummal vádolják, még ő repül a munkahelyéről is. Ráadásul exével közös lakásukból is mennie kell.
Nagyvárosi élete összeomlása után Ellie-nek nem sok választása marad, így amikor kap egy telefont édesanyjától, aki arra kéri, menjen haza és segítsen megszervezni egy őszi fesztivált, hősnőnk vonatra száll és meg sem áll a családi panzióig - ahol a szobájában egy félmeztelen adoniszt talál. Hamar kiderül, hogy lakrészét kénytelen lesz megosztani gyerekkori barátjával, Aidennel, aki nemcsak furcsa vonzalmat ébreszt benne, hanem partnere is lesz a rendezvényszervezésben. És persze, ha két gyerekkori barát összezárva kénytelen összedolgozni, abból előbb-utóbb elkerülhetetlenül adódnak konfliktusok és kínos szituációk. Annál is inkább, mivel Aiden nem nézi jó szívvel Ellie nagyvárosi törekvéseit és szokásait, ráadásul az almáskert résztulajdonosaként annak sem örül, hogy a lány át akarja venni a fesztivál szervezésének irányítását... és akkor még nem beszéltünk a régi emlékekről. A tét azonban nagy, ettől a fesztiváltól - és az ő együttműködésüktől - függ az almáskert és a panzió sorsa.

Az Almáskert Panzió alapvetően egy kisvárosi románc, így hangsúlyos részét képezi a főszereplő páros közti dinamika, ami szerintem kifejezetten jól működött. Adott két ember, akiknek van már közös múltja, ismerik egymást, hiszen együtt nőttek fel, de egy ponton eltávolodtak, és mostanra két eltérő személyiségű és habitusú felnőtté váltak. Ellie egy pörgős, nagy álmokat kergető, városi pezsgésre vágyó lány, aki másként rangsorolja az életében fontos személyeket és pillanatokat, mint a családcentrikus Aiden. A srác végtelenül lojális ahhoz, amiben felnőtt, legyen szó a családi vállalkozásukról, a hagyományaikról, értékrendjükről vagy a családjáról, szeretteiről. Ellie például képes volt évekig kihagyni a családi ünnepeket, karácsonyokat, nem találkozni a családjával a munkája és exe miatt, Aiden viszont el sem tudja képzelni ezt. Sőt... kifejezetten sérelmezi is. 
Ehhez jönnek a régi emlékek, az összezártság, Ellie hazugságai, a kezdetben igencsak feszült közös munka és az a bizonyos vonzalom, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Bőven van köztük civódás, ugratás és sértettség mezsgyéjén egyensúlyozó szurkálódások és valami más, valami új, ami több gyerekkori barátságnál. Persze akadnak hazugságok is, hisz minden sztoriba kellenek félreértésre és bonyodalomra okot adó kis hazugságok, füllentések, de ez az egész Ellie és Aiden csomag rendkívül szórakoztató és szívet melengető. Tökéletesen illik ahhoz, amit egy kisvárosi románctól vár az ember: egyszerre szerethető és szórakoztató.
És bár a romantika fontos része a történetnek, számomra legalább ennyire érdekes volt Ellie fejlődése és újrakezdése. Miután egyik napról a másikra elveszít mindent, amiről azt hitte, arra vágyik, kénytelen újragondolni, mit is jelent számára valójában a siker. Ráadásul épp abba a közegbe kerül vissza, amit már kamaszként is mindenképp maga mögött akart hagyni. 
Tudom, hogy ezer meg egy tucat kisvárosi románc szól erről, de ha jól van megírva - márpedig ez jól van megírva -, akkor nálam működik. Kifejezetten érdekes látni, hogy miként olvadnak le a sallangok valakiről megfelelő környezetben. És hát valljuk be, egy almáskert, egy családi panzió, egy szörcsögő kiskutya, egy őszi fesztivál és egy kockás hasú adonisz társasága nem olyan rossz alap az élet újrakezdéséhez vagy átértékeléséhez.

Végül, de nem utolsósorban szeretném kiemelni a könyv őszi hangulatát és mindazon hangulatelemek összességét, amik már a legelső fejezetekben megteremtették azt a meleg, meghitt hangulatot és díszletet, amitől egyből megjön az olvasó kedve ahhoz, hogy egy jó meleg takaróval és gőzölgő teával vagy kakaóval a kezében bekuckózzon olvasni, miközben odakint egyre színesebbé válik a táj, ropognak a falevelek, a szobát és a képzeletünket pedig betölti az almás-fahéjas illat és a narancsszínű tökök látványa. 
Az Almáskert Panzió nem kínál többet annál, mint amennyit adni tud, de azt maximálisan teljesíti. Hangulatos, szerethető, őszi hangulatú kisvárosi románc, ami garantáltan megmelengeti az olvasó szívét. Keresve sem találhatsz évszaknak megfelelőbb olvasmányt ennél. Ha szereted a Hallmark-típusú sztorikat, hiányzik a Szívek szállodája vibe-ja, akkor csapj le rá!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Ellie, Aiden és még sokan

Kedvenc jelenet: Ellie megérkezése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Dreamworld
10/04 Csak olvass!
10/05 Könyv és más

Sable Sorensen - A farkas köteléke

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound - A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasy történetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.
Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

 

 

Sable Sorensen: Dire Bound - A farkas köteléke

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903060
Oldalszám: 688 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Csakis az arra méltók élhetik túl a próbákat. És ő kész mindent kockáztatni.
Meryn Cooper mindig is gyűlölte a Társultakat, azon elit harcosokat, akik mentális köteléket létesítenek az erős és ádáz rémfarkasokkal, melyek hátán lovagolnak. Míg a Társultak luxusban élnek, Meryn keményen küzd azért, hogy családja ne süllyedjen a mélyszegénységbe. Amikor kishúgát elrabolják az országukkal évszázadok óta harcban álló vérszívó szörnyetegek, a lány világa darabjaira hullik, és egyetlen célja, hogy bármi áron megmentse testvérét.
Ennek érdekében belép a seregbe, itt azonban rögvest halálos Társulási Próbák között találja magát, ahol egyetlen ballépés is az életébe kerülhet. Kötelék béklyózza egy vad rémfarkashoz, a többi elit újonc azt várja, hogy mielőbb Meryn közrendű vérét ontsa, a jeges szívű és gyönyörű oktatója, Stark Therion pedig készen áll a legkisebb gyengeségre is büntetéssel reagálni.
Úgy tűnik, hogy minden és mindenki Meryn ellen van, vagy mégsem? A veszélyesen jóképű koronaherceg figyelme újabb céltáblát rajzol a lány hátára, és a királyi kastély folyosói sötét titkokat rejtenek…

Saját véleményem:

Sokat tépelődtem azon, hogy belemerjek-e kezdeni egy ilyen vaskos kötetbe, mint A farkas köteléke. A nyári kánikulában sajnos még a rövidebb, tartalmilag egyszerűbb regények is kihívást jelentenek számomra, nemhogy a valóságos féltéglák. De mint tudjátok, gyarló ember vagyok, így amikor megláttam, mennyire gyönyörű lesz a Deluxe kiadás, minden félelmem elpárolgott. Szerencsére. Sable Sorensenék könyve ugyanis nem csak fizikai mivoltában megkapó, hanem beltartalmában is.

"– Ha már a fejedbe vetted, hogy ilyen felelőtlen leszel, hercegnő, legalább hadd tartsalak életben."

Abban egy percig sem kételkedtem, hogy ez a regény nekem íródott. Egy romantasy, amiben rémfarkasok és halálos próbák vannak? Egyértelműen az ide vele, de azonnal! kategória. És ahogy utaltam is rá, nem csalódtam benne, azt kaptam, amire számítottam. Sőt, egy kicsit többet is.
Mert A farkas köteléke egyértelműen hozza azokat az elemeket, ami miatt szeretjük az ilyen típusú olvasmányokat. Kapunk benne veszélyt, próbákat, versengést, titkokat, és természetesen romantikát is, miközben maga a világ is izgalmas. Nem beszélve az emberek és rémfarkasok közötti kapcsolatról. A szerzők nem kellékként tekintenek a farkasokra, hanem igenis fontos szereppel ruházzák fel őket. És minél többet tudunk meg róluk, annál érdekesebbnek bizonyulnak. Részemről már emiatt is jár a plusz pont Sable Sorensennek, mert szerintem egyetlen kezemen meg tudnám számolni, hány könyvet olvastam, amiben valódi szerepet töltöttek be a hozzájuk hasonló fantasy lények. Mi több, itt nem cuki meg aranyos, kedves, hanem sokszor félelmetes, veszélyes lényekről van szó. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

A történet hősnője Meryn, aki keményen küzd azért, hogy a családja ne süllyedjen mélyszegénységbe. Ezzel szemben a Társultak (azok az elit harcosok, akik lovagolják és mentális köteléket létesítenek a rémfarkasokkal) luxusban élnek. Hősnőnk gyűlöli őket, esze ágában sincs önszántából csatlakozni hozzájuk... Csakhogy, amikor elrabolják húgát, nem marad más választása, mint jelentkezni a Társultak közé és kiállni a hosszú és nem kifejezetten életbiztosítást jelentő Társulási Próbákat. Egy olyan világban, olyan emberek között, akik születésüktől fogva erre készültek. És hogy Meryn helyzetét tovább nehezítse a szerző, Anassa, a félelmetes rémfarkas köteléket alakít ki vele, ám támogatás helyett jócskán megnehezíti helyzetét. És akkor még nem beszéltünk kiképzőjéről, a rideg Stark Therionról, valamint a koronahercegről, aki ugyancsak szemet vet Merynre.

A farkas köteléke puffogtat sablonelemeket? Határozottan. Zavaró? A legkevésbé sem. Meryn egy érdekes, talpraesett és elszánt karakter, aki az utcáról érkezik egy, az utcánál fenyegetőbb közegbe. Egy olyan helyre, amit szíve legmélyéből gyűlöl és megvet. Nem a világ megmentése motiválja, nem kiválasztott, hanem olyasvalaki, aki önszántából vág neki a próbatételeknek azért, hogy megmentse húgát. A motivációja tehát a szeretett személy megmentése. És bár szeretjük a világmegváltó hősöket, akik a vállukon cipelik az emberiség sorsát, de határozottan jót tesz a zsánernek, ha néha módosítanak ezen a szerzők, és sokkal személyesebbé varázsolják a motivációt. De van itt még nekünk egy mentális köteléket kialakító rémfarkas is, meg két jóképű férfi, akikről nem sokat fogok elárulni. 
Igen, van romantika. És igen, van tizennyolc karikás tartalom is, ami elsőre lehet sok és céltalan, de közben mégsem az. Ebben a regényben mindennek oka van, még annak is, aminek látszólag nem. Viszont, ha lehetek veletek őszinte, engem ezeknél sokkal jobban felcsigázott maga a történet. Kezdve az egész társulásos szállal, ami annyira egyedi! Alapvetően, ha az mondják, társulás, mentális kötelék, akkor az ember elképzel egy dac- és védszövetséget a felek között. Nos, ez itt nem éppen így van, a rémfarkasok nem válnak rögtön kedves kis ölebbé, nem azt fogják nézni, hogyan segítség vagy éppen védelmezzék az embert. Veszélyesek. Akárcsak a Társulási Próbák, amiknél az életben maradás a tét. Legalábbis az egyik. Merthogy könnyen előfordulhat, hogy megölnek - akár a farkasok, akár a versenytársaid. És valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Meryn nem kimondottan közönségkedvenc. Szóval izgalomból nincs hiány, meg csavarokból, titkokból sem. 

Mindent összevetve A farkas köteléke egy izgalmas, fordulatokban és rejtélyekben gazdag romantasy, amit garantáltan nem fogsz tudni letenni. A szerzőpáros roppant furfangosan szövi a történet szálait és keveri a lapokat, miközben színes és egyedi karaktereket és világot alkot, tele titkokkal, kérdésekkel és váratlan csavarokkal, na meg sok vérrel. A leghatározottabban ajánlom minden romantasy rajongónak! És a Deluxe kiadást is, ami karakterkártyákat, írói levelet, térképet, valamint egy előzék és hátzék illusztrációt is tartalmaz. Én pedig alig várom a második részt!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Meryn, Stark, Anassa

Kedvenc jelenet:  spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: The Wolves of Ruin #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/24 Kelly és Lupi olvas
08/27 Spirit Bliss Sárga könyves út

08/30 Dreamworld

Katherine Applegate - Ruby, a legkisebb

 

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Ruby, a legkisebb. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják miként alakult Ruby, az elefánt élete miután átköltözött egy vadvédelmi parkba. 
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

 

 

Katherine Applegate: Ruby, a legkisebb

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636900113
Oldalszám: 224 oldal

Fordító: Abrudán Katalin

Fülszöveg:

Miután a hurrikán elpusztította az állatkertet, ahol Ruby és barátai éltek, az állatokat egy vadvédelmi parkba költöztették. A kis elefánt boldog itt, de örömét beárnyékolja valami. Közeleg az agyarnap, amikor megünneplik, hogy kibukkantak az agyarai, felnőtt. Mindenki izgatottan várja a nagy eseményt, kivéve Rubyt. Rengeteg érzés kavarog benne, és nem tud rendet tenni közöttük. Miközben próbálja megúszni a közelgő ünnepséget, meglátogatja Jabori, aki az afrikai elefántházban nevelte őt, még egészen pici korában. A férfival való találkozás Rubynak a vadaspark és a cirkusz előtti életének egyszerre örömteli és szomorú emlékeit idézi fel, így mesélni kezd Ivannak és Bobnak az afrikai szavannán töltött időkről. Mindeközben pedig rájön, a felnőtté válás nem is igazán az agyarakhoz kapcsolódik, hogy a csorda valójában nem létszámfüggő, hanem szeretetből és a barátság erejéből áll össze, és hogy sokkal bátrabb, mint ahogy azt hitte. Ha pedig ez idáig sohasem menekült, hát most sem fog.

Saját véleményem:

Tizenegy évvel ezelőtt olyan mély benyomást gyakorolt rám Katherinre Applegate Ivanről, a híres gorilláról szóló története, amit sosem fogok elfelejteni – ahogyan Bob sztoriját sem. Tudni kell rólam, hogy kerülöm az állatos történeteket, legyen szó filmről vagy könyvről, de akkor annak valamiért esélyt adtam. És bár egy részem belehalt, és mind a mai napig belehal, ha arra gondolok, mi, emberek miként bánunk az élővilágunkkal, hogyan bántjuk az állatokat és irtjuk ki az élőhelyeiket, nem bántam meg. 

Több lettem azáltal, hogy megismerhettem Ivan valódi történetét és Bob kitalált, ám fájdalmasan szép meséjét. Mindezek szellemében nem volt kérdés, hogy a trió (igazából négyes) harmadik tagjának könyvére benevezek-e. Már nem rettegtem attól, hogy összetör. Tudtam, hogy így lesz.

"– Minden nap csendesedj el egy pillanatra – folytatja Akello néni – , és tedd fel magadnak a következő két kérdést: mivel ajándékozott meg ma engem a világ? Mit ajándékoztam én ma a világnak?"

A Ruby, a legkisebb történetének középpontjában természetesen Ruby, az elefánt áll, akit már a korábbi kötetekből ismerhetünk. Barátai után végre ő is megkapja a maga rivaldafényét és vele együtt Katherine Applegate az elefántok helyzetére, világára, múltjára és jelenére is kitér, külön hangsúlyt fektetve kiszolgáltatottságukra. Arra, mit jelent számukra a család, a közösség, az emlékezés, valamint arra, hogy bizonyos emberi beavatkozások, mekkora nyomot hagynak az állatok – mi több, egész generációk – életében. 
Ruby életében közeleg az agyarnap, a felnőtté válás kezdete, amikor megünneplik, hogy előbukkantak az agyarai, hogy a kínkeserves fájdalmak után végre növekedésnek indultak azok a "fogak", amikért az emberek képesek kiontani az állatok életét. Ruby számára azonban ez az ünnepség jóval többről szól: felnövésről, múltról, emlékezésről és nagy rádöbbenésekről. Na meg sok-sok bosszúságról, hisz a felnőttek furák és ünneprontóak! 

Katherinre Applegate kétszázhuszonnégy oldalon keresztül, hol humoros, hol fájdalmas köntösbe csomagolva, egy fiatal elefánt szemén keresztül tárja elénk a világot, és azt, mit jelent az elefántlét. Milyen érzés szabadnak születni, majd újabb és újabb helyre kerülni, hol rosszabb, hol jobb helyre. Mesél arról, mit jelent az elefántok számára az agyar, milyen érzés, ha megmondják mit tegyél és gátat szabnak a szórakozásnak, és bizony olyan dolgokat is megoszt velünk, amitől a szívünk garantáltan elfacsarodik. 

Ruby története azonban nem csupán arról szól, hogyan válik egy elefántborjúból felnőtt elefánt. Ahogy egyre többet tud meg a saját múltjáról, úgy tárul fel előtte a világ is, amelybe beleszületett. És talán ez az egyik legfájóbb része a történetnek: Ruby még olyan dolgokra is rácsodálkozik, amelyek számunkra már régóta ismert és szomorú valóság.
Katherine Applegate ezúttal sem szépíti a dolgokat. Megmutatja az elefántok közötti erős családi kötelékeket, az emlékezés fontosságát, a gyászt és azt, milyen következményekkel jár, amikor az ember saját önző céljai érdekében beavatkozik egy másik faj életébe. Meglepő, de ennek ellenére a történet nem válik szomorú, állatvédelmi kampánnyá, a fájdalom mellé mindig csepegtet valami reménykeltőt is. És azt hiszem, erre szükség is van. Szükség van, mert így legalább elhihetjük, hogy van még lehetőség a változtatásra, remény arra, hogy egyszer majd felébredünk és véget vetünk mindazon borzalmaknak, amiket teszünk. Hogy valahol megtörjük a generációk óta hordozott rosszat. 
És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a könyvek elsősorban az ifjabb generációt célozzák meg, az ő nyelvükre kódolva igyekszenek fontos társadalmi és állatjóléti kérdéseket felvetni és körbejárni, miközben az emberi hangot kapott állatok az embergyerekek problmáit, érzéseit, élethelyzeteit is megjelenítik. Ruby esetében ilyen például a felnőttek ünneprontósága - hogy csak egy példával éljek. 

Korábbi bejegyzéseimben már említettem, de továbbra is azt gondolom, hogy ennek a sorozatnak kötelező olvasmányként kellene megjelennie minden iskolában. Mert igenis fontos a fiatal generáció edukálása, az, hogy a környezetvédelem, az állatok szeretete, tisztelete és megbecsülése alap legyen. Ezek a történetek pedig úgy képesek fontos társadalmi és állatjóléti kérdésekről beszélni, hogy közben ezer színnel és szívvel mesélnek. Hol egy gorilla, hol egy kutya, hol pedig egy kiselefánt történetén keresztül tanítanak minket és gyermekeinket. 
Mindent összevetve azt gondolom, hogy a Ruby, a legkisebb méltó folytatása a sorozatnak. Édes, bájos, informatív, azonosulásra alkalmas... és igen, szívszorító is. Ruby történetében ugyanúgy ott bujkál a fájdalom, mint a remény. Egyszersmind emlékeztet arra, hogy az ember nem az egyedüli faj ezen a bolygón. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ruby és mindenki

Kedvenc jelenet: első szótól az utolsóig minden

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Ivan, az egyetlen #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Rubyhoz hasonlóan olyan hazai, állatkerti elefántokat keresünk, akik lakóhelyükről tovább költöztek. Minden állomáson találtok egy rövid bemutatkozót az adott elefánttól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogyan hívhatják őket. 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

2024. április 24-én születtem a fővárosban, anya és apa harmadik borjaként. Hamar a látogatók kedvence lettem, szerették nézni, ahogy pancsolok. Májusban azonban fordulóponthoz érkezett az életem, kamaszkorba lépve el kellett hagynom születési helyemet, a fővárost. Azóta Veszprémben élek. Ki vagyok?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/20 Dreamworld
08/22 Könyv és más
08/24 Csak olvass!

Gareth Hinds - Odüsszeia képregény

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

 

Gareth Hinds: Odüsszeia képregény

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903213
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Beke Zsolt

Fülszöveg:

Gareth Hinds merész képi világgal, de a homéroszi eposz zeneiségével értelmezi újra az ókori klasszikust.
Odüsszeusz, Ithaka királya a győztes trójai háború után végre haza akar térni szerető családjához. Tetteivel azonban magára haragítja Poszeidónt, a tengerek istenét, aki bosszúból elsüllyeszti a hős hajóját, akinek így esztendőkön át hontalanul kell vándorolnia. Odüsszeusznak emberevő szörnyetegekkel, viharokkal, valamint szirének és más természetfeletti lények csábításával is meg kell küzdenie. Minden erejére és ravaszságára szüksége van – meg némi segítségre is az Olümposz hegyéről –, hogy hazatérhessen, és visszaszerezhesse királyságát a trónjára és a felesége kezére áhítozó kérőktől.
Gareth Hinds az Odüsszeia mellett képregény-adaptációt készített már Edgar Allan Poe ismert műveiből, a Beowulfból, a Macbethből, a Lear királyból és A velencei kalmárból. Washington D.C. közelében él.

Saját véleményem:

Vannak történetek, melyek sosem merülnek feledésbe. Miközben a világ változik, mi, emberek is változunk, újabb és újabb történelmi korszakok váltják egymást, addig ezek a művek eltörölhetetlenül megmaradnak. Ugyanazt a történetet mesélik el újra és újra, mégis mindig egy kicsit mást, attól függően, hogy az adott kor embere miként értelmezi őket. Homérosz Odüsszeiája pontosan ilyen.

"Ezek a halandók folyton minket okolnak minden bánatukért, holott ők a felelősek a szenvedéseikért!"

Odüsszeusz történetével valószínűleg mindannyian találkoztunk már, ráadásul Christopher Nolan filmjének köszönhetően éppen reneszánszát éli Homérosz eposza. Felmerül a kérdés, mégis mit tud még ehhez hozzátenni Gareth Hinds. A válasz az, hogy semmit, mégis sokat. Hinds olyan módon nyúl ehhez a klasszikushoz, ami nem csak azok számára teszi befogadhatóbbá Homérosz eposzát, akik most ismerkednek vele, hanem azoknak is adhat valami újat, akik már jól ismerik. A képregényes formátumnak megvan az az előnye, hogy sokkal feszesebbé tudja tenni a sztorit,  a látványvilág által pedig olyan oldalait is megmutatja, amik felett olvasás közben könnyebben átsiklunk. 

Az Odüsszeia történetét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: Odüsszeusz a trójai háborút követően csapatával hazaindul Ithakába, ám az út, amelynek eredetileg néhány nap alatt véget kellene érnie, tíz évig elhúzódik. Odüsszeusz útja során küklopsszal, szörnyekkel, istenekkel, varázslónőkkel és tengeri veszélyekkel találkozik, miközben odahaza felesége, Pénelopé és fia, Télemakhosz várják és próbálják feltartóztatni a kérőket, akik mind arra várnak, hogy Ithaka új királyává léphessenek elő. Vagyis adott egy kalandtörténet, melyben egy férfi próbatételekkel és veszélyekkel tarkított utazáson vesz részt, amit végigkísér az emberi gyarlóság.
Csakhogy az Odüsszeia ereje szerintem sosem csak a kalandokban rejlett, hanem a hazatérésben. Nem véletlen a mesélési formája sem. Nem jelen időben követjük figyelemmel az eseményeket, legalábbis Odüsszeusz próbatételeit nem. 
Odüsszeusz számára Ithaka az otthon, a család és a régi élet szimbóluma. Olyan elképesztő hajtóerő, ami útja során végig segít neki kitartani, hogy ne adja fel a legnagyobb borzalmak vagy a legbujább ölelések közepette se. Egy évtizeden át vágyakozik a hazatérésre (plusz előtte tíz évig háborúzik Trójánál), otthona melegére, szerető felesége ölelésére, fiára, kutyájára, a valódi életére. Csakhogy húsz év után már ő sem az az ember, aki egykor hajóra szállt és útnak indult. És véleményem szerint pont ezért annyira időtálló ez a történet, mert mindannyian tudunk vele azonosulni. Mindannyiunk számára ismerős a régi élethez való ragaszkodás, miközben az idő és a tapasztalat akaratlanul is átformál minket.

Gareth Hinds adaptációjában különösen szerettem, hogy nem próbálja meg elrejteni a történet sötétebb oldalát. Az Odüsszeia sokszínű és izgalmas ugyan, sok esetben mégis kegyetlen és tragikus. Az istenek szeszélyesek, az emberek esendők, a hősiességnek pedig gyakran nagy ára van. Odüsszeusz nem hibátlan. Okos, leleményes és kitartó férfi, ugyanakkor büszke, önfejű, gyarló, és bizony előfordul, hogy saját döntéseinek következményeivel is meg kell küzdenie.
És persze ott van Pénelopé is.
Homérosz eposzát könnyű lenne Odüsszeusz történetének titulálni, ahogy azt rendszerint teszik is. De véleményem szerint tagadhatatlan, hogy a háttérben ott van a nő, aki kitartóan, hűségesen, reménykedve várja haza szeretett férjét, s minden asszonyi fortélyt bevet, hogy távol tartsa magától a kérőket és megőrizze férjének helyét és királyságát. 

Míg Odüsszeusz többnyire úton van, addig Pénelopé otthon maradva próbál időt nyerni neki. Gareth Hinds pedig nagyszerűen érzékelteti ezt a kettős utazást:míg Odüsszeusz térben halad előre (legalábbis többnyire), Pénelopé pedig érzelmileg éli át azt a tíz plusz tíz évet.

 

Magáról a történetről nem is szeretnék ennél többet mondani, hisz úgyis ismeritek, vagy hamarosan fogjátok. Hinds képregénye nyilván nem helyettesíti Homéroszét, annak jóval zanzásítottabb, feszesebb verziója, ami tényleg a lényeg magjára összpontosít, így téve még feszesebbé a történetet. Ugyanakkor van itt valami, amiről muszáj beszélnem: a vizuális tartalom. 
Elsőként, amikor kézbe vettem ezt a könyvet, súlya mellett az tűnt fel, hogy nagyon hasonlít a régi művészetismeretek könyvemre, az illusztrációk kevésbé tűntek realisztikusnak, kicsit tényleg olyan törikönyv feelingje volt. Aztán elkezdtem olvasni és nézni a lapokat, és rájöttem, hogy ennek direkt így kell lennie. A szerző által használt képi világ látványosan épít a görög mitológiára színek, kompozíciók és karakterábrázolás tekintetében. Mi több, a képek tökéletesen kiegészítették a kötött szövegi részeket, érzelmeket, életet lehelve a műbe. 

Mindent egybevetve szerintem ez a képregény egy jó belépési pont, ha eddig idegenkedtél a régies nyelvezetű eposz verziótól, de mégiscsak szeretnéd megismerni Homérosz klasszikusát mozivászontól függetlenül. Gareth Hinds saját vizuális nyelvén meséli el neked Odüsszeusz és a többiek viszontagságokkal teli történetét, melynek középpontjában mindvégig a hazatérés áll. De akkor is bátran elolvashatod, ha már volt szerencséd az eredeti változathoz, mert a képregényes formátum garantáltan új életet lehel bele.
Az Odüsszeia képregényben az a nagyszerű, hogy Gareth Hinds képes volt közelebb hozni a mai kor olvasójához ezt a több ezer éves történetet anélkül, hogy megfosztotta volna valódi erejétől. Megmaradt benne a kaland, a mitológia, a szörnyek és az istenek, de mindezek mögött ott maradt az emberi történet is. Odüsszeusz gyarlósága és elbizakodottsága, a kérők hataloméhsége, Pénelopé reménykedése és félelmei.
Talán ezért nem évül el az Odüsszeia. Mert nem arról szól, hogy milyen hosszú és viszontagságos az út Ithakáig, hanem arról, mit tesz velünk az út, amit járunk - fizikailag vagy érzelmileg. 

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Pénelopé, Télemakhosz, kutya

Kedvenc jelenet: a kutyás jelenet (sorry, de ez a legmeghatóbb)

Negatívum: -

Borító: 5/3
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mely város királya Odüsszeusz?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/11 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/12 Dreamworld
08/14 Könyv és más
08/16 Kitablar
08/18 Kelly és Lupi olvas
08/20 Hagyjatok! Olvasok!
08/22 Utószó

Helen Scheuerer - Vér és acél

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni.
Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

 

 

Helen Scheuerer: Blood & Steel - Vér és acél

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9786156407535
Oldalszám: 576 oldal

Fordító: Nimila Zsolt

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.
Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.
Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?
A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete.

Saját véleményem:

Egy újabb romantasy kötet került a kezembe, aminek nem tudtam ellenállni. Már a borító alapján éreztem, hogy ez most kicsit más lesz, mint az átlag. A hangsúlyos kard és pajzs, az acél és a komor hangulat sejtették, hogy a romantika mellett itt bizony a harc is legalább akkora szerephez jut, mint az érzelmek. És hogy Helen Scheuerer valóban képes-e valami újat mutatni a jól ismert romantasy receptből? A válaszom az, hogy igen!

"– A vér és az acél kovácsol legendává."

Ha követitek a blogomat, tudhatjátok, hogy alapvetően a romantikus és fantasy könyvek a kedvenceim. Egy ideje azonban elengedtem a realista vonalat azon egyszerű oknál fogva, hogy meguntam a regények sablonosságát. Ugyanakkor a romantasy könyvek egyre növekvő népszerűsége miatt ebben az alzsánerben is egyre jobban jellemző a kiszámíthatóság. Emiatt igyekszem egyre körültekintőbben válogatni és olyan művek felé fordulni, amik valamilyen módon pluszt adnak azáltal, hogy képesek felülkerekedni a kötelező elemeken. 

A Blood & Steel számomra nem azért emelkedett ki a romantasyk sorából, mert újraírta a zsáner alapszabályait, hanem azért, mert emlékeztetett rá, hogy egy jó történethez nem elég egy szenvedélyes romantikus kapcsolat vagy néhány látványos csata. Szükség van olyan karakterekre is, akik hibáznak, elbuknak, újra felállnak, és minden egyes lépésért és sikerért megdolgoznak.

Rengeteg emlékezetes hőssel és hősnővel találkozhattunk már fantasy/romantasy olvasóként. Akadtak köztük szinte legyőzhetetlen harcosok, és olyanok is, akik inkább esendőségükkel lopták be magukat a szívünkbe. Helen Scheuerer azonban más utat választott: olyan főszereplőt teremtett, akinek ereje nem különleges képességekben, hanem elszántságában rejlik. A Blood & Steel egyik legfontosabb üzenete számomra, hogy a legendák nem egyik napról a másikra születnek, hanem vér, acél és verejték által kovácsolódnak.
A történet hősnője Althea Zoltaire, akinek egy jóslat szerint mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa álmát, és legendás harcossá váljon mielőtt meghal. Thezmarr világában viszont a nők számára tiltott a fegyverforgatás, így marad a titokban gyakorlás. Fontos azonban megjegyezni, hogy Thea nem azért akar harcossá válni, hogy megmentse a világot, hanem egyszerűen azért, mert ez az álma. Talán emiatt vált annyira szerethetővé számomra. Thea nem egy kiválasztott, akinek hirtelen a vállára nehezedik a világ megmentésének terhe, hanem egy fiatal lány, aki elsősorban önmagának szeretné bizonyítani, hogy képes valóra váltani az álmait. 

A lelkem mélyén valahol mindig is élt egy lány, aki szeretne egy középkori világban kardot ragadni, harcossá válni, és megtanulni a fegyverforgatás minden csínját-bínját. Éppen ezért könnyen tudtam azonosulni Thea motivációjával. Ahogy az én álmom, úgy az övé sem külső kényszerből fakad, hanem belső indíttatásból jön. Ettől lesz annyira hiteles és más.
Csakhogy van egy apró bökkenő: Thezzmarban ezek az álmok önmagukban is lázadásnak számítanak. Theának pedig nem csak titokban kell gyakorolnia, hanem az idővel is versenyt kell futnia, miközben olyan megpróbáltatásokon kell átesnie, amelyek könnyen az amúgy is véges életébe kerülhetnek, ha valóban szeretné kiérdemelni a helyét a legendás harcosok között.  És akkor még nem ejtettünk szót edzőjéről, a meglehetősen mogorva Wilder Hawthorne-ról sem, aki finoman szólva sem örül hősnőnk felbukkanásának. 
Nem fogok zsákbamacskát árulni, romantasy kötetről lévén szó, nyilvánvaló, hogy Wilder és Thea között gyengéd érzelmek fognak szövődni, ám Helen Scheuerer nem siet. Történetvezetése egyik kulcseleme az idő, az, hogy bőven ad teret arra, hogy akár egy lassú, de mély izzású románc kialakuljon, és arra is, hogy hősnőnk harcossá fejlődjön. Filmekben és könyvekben általában ez az a pont, amikor felgyorsul az idő és gyorsított formában átélhetjük, milyen küzdelmes módon, hol megtörve, hol felállva, vért-verejtéket nem kímélve készül el a végső harcos. De nem a Vér és acélban! Itt bizony a cselekmény fontos részét képezi a felkészülés, amit én személy szerint imádtam! Vérpezsdítő volt végigkövetni a kiképzést, a fejlődést, a kételyeket, a kudarcokat és az apró sikereket. Ezáltal azt éreztem, hogy Thea valóban megdolgozik az álmaiért, a siker mögött ott rejlett a belefektetett munka. És kövezzetek meg, de én ezt ezerszer jobban élveztem a lepedőakrobatikánál. 
Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak: számomra élvezetesebb volt a képzés és a slow burn románc alakulása, mint az, hogy ötszáz oldalon keresztül tartalom nélküli erotikus jeleneteket olvassak. 
És akad itt még egy dolog, ami éppen ugyanannyira fontos, mint a romantika, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Helen Scheuerer funkcióval látta el mellékszereplőit, akik ennek köszönhetően nem díszletként funkcionáltak, hanem valódi és fontos szerepet kaptak. A kiképzés során kialakuló kapcsolatok, rivalizálások és szövetségek sokat hozzáadnak a történethez, és persze Wilder esetében a mentor-tanítvány dinamika is fontos, nem csak a romantika. 
Mindezek mellett természetesen a fantasy vonal sem szorul a háttérbe. A próféciák, a  mágikus erők és a Vérkardok köré épített világ éppen annyi infót csepegtet az olvasó elé, hogy fenntartsa a kíváncsiságot. Tehát a szerző e téren sem zúdít ránk minden információt, hanem fokozatosan vezet be minket Thezmarr világába. Azt is mondhatnám, hogy a jéghegy csúcsát látjuk, de a valódi rejtélyek még csak ezután bontakoznak majd ki.

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a Blood & Steel azért működik ennyire, mert nem akar többnek látszani annál, mint ami. Megtartja a romantasy kötelező elemeit, csak épp hitelesebben tárja az olvasó elé, emlékeztetve arra, hogy a legjobb történeteket mi, emberek írjuk vérrel, verítékkel - és olykor acéllal.

És van még valami, amiről eddig nem ejtettem szót. Bár a Blood & Steel egyáltalán nem Mulan-retelling, olvasás közben többször is eszembe jutott Mulan története. Nem a cselekmény miatt, hanem azért, mert ugyanaz a makacs elszántság hajtja Theát is, mint a Mulánt. Thea egy olyan világban szeretne kardot ragadni, ahol nőként erre nincs joga, és nem kiválasztottsága vagy különleges képességei révén szeretne legendává válni, hanem kitartással, munkával és rengeteg gyakorlással. De ide sorolhatnám még a bajtársi kapcsolataikat és a mentor-tanítvány szálat is. Ettől függetlenül nem szabad retellingként tekinteni rá, a Vér és acél egy teljesjogú, önálló történet, ami felsorakoztatja a romantasy szeretett elemeit, mégis képes frissnek hatni azzal, hogy a hangsúlyt nem a kiválasztottságra, hanem a kitartásra és a fejlődésre helyezi. Mert ahhoz a folytatáshoz, amelynek az első kötet végére Helen Scheuerer megágyaz, igenis kell egy ennyire jól és alaposan felépített hősnő, aki kiérdemelte a sikereit. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Thea, Wilder, Kipp, Cal, Wren

Kedvenc jelenet: spoielres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Thezmarr legendái #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy hívják a három Vérkardot, akit Thea kihallgatott?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/13 Kelly & Lupi olvas 

07/17 Ambivalentina

07/19 Dreamworld  

Julie Soto - A leláncolt rózsa

Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!

 

 

Julie Soto: Rose in Chains - A leláncolt rózsa

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636758417
Oldalszám: 608 oldal

Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:

A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.
Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.
Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.
Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…
Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Az elmúlt években fénykorukat élik a romantasy regények. Jóformán egymást követik a mágikus királyságokban játszódó, ellenségekből szerelmesekké váló párokat felvonultató történetek. Ezzel nincs is gond - én magam is rajongok ezért a trope-ért -, azonban tény, hogy egyre nehezebb olyan könyvvel találkozni, ami nem csupán a zsáner jól ismert elemeiből építkezik, hanem képes valami újat is mutatni. A Rose in Chains ilyen. 

"Az ígéretek végső soron csak szavak. És a szavakat meg lehet szegni."

A történet kezdetén két, hosszú évek óta háborúban álló uralkodói család utolsó, mindent eldöntő összecsapásának lehetünk tanúi. Hősnőnk, Briony szentül hiszi, hogy testvére, Rory győztesen tér majd vissza a csatamezőről, ahogyan arra a prófécia is utal. A sors azonban másként alakul. Rory elesik, a bomardi ellenség áttöri a palota védelmét, Briony és a túlélők pedig menekülni kényszerülnek. A túlerővel szemben azonban nincs esélyük: a lány és a többi eversun fogságba esik, és egyik pillanatról a másikra minden, amit addig ismert, semmivé foszlik.
Ha most azt gondolod, hogy ebben nincs semmi újdonság, hiszen számtalan fantasy indul vereséggel, elnyomással vagy egy bukott királyság történetével, akkor részben igazad van. Julie Soto azonban nem magára a háborúra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami utána következik. A legnehezebb időszakba enged bepillantást, a vereség utáni csendbe, amikor a küzdelem már véget ér, a vesztesek/túlélők kálváriája azonban épp csak kezdetét veszi. 
A Rose in Chains egyszerre dark fantasy, politikai intrikákkal átszőtt romantasy és érzékeny karakterdráma. Miközben a regény a szabadság, a hatalom és túlélés kérdéseit boncolgatja, folyamatosan próbára teszi az olvasó erkölcsi érzékét is. Nem fél kellemetlen helyzetbe sodorni karaktereit (velük együtt pedig minket sem), és nem fél nehéz megoldásokat kínálni. 

 

A Rosewood család egyetlen életben maradt tagjaként, nőként és mágiával rendelkező fogolyként Briony felbecsülhetetlen értéket képvisel egy olyan világban, ahol a bomardiak rabszolgaként bocsátják áruba foglyaikat. A rabszolgaság azonban Julie Soto világában nem pusztán fizikai kényszermunkát jelent. A mágiával rendelkezők teste és ereje egyaránt a győztesek tulajdonává válik, így a kizsákmányolás jóval összetettebb és kegyetlenebb annál, mint amire elsőre számítanánk. A szerző által megálmodott világban ugyanis rendkívül fontos elem a mágia, annak a használata, erejének növelése és sok egyéb aspektusa, amibe most nem mennék bele. A mágia hatalom, Briony pedig értékes fogoly, akit sokan szeretnének megkaparintani, ám végül Toven Hearst birtokába kerül, ahhoz a férfihoz, aki az iskolában folyamatosan megkeserítette a Rosewood család életét, s akiért Briony titokban mégis epekedett.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Julie Soto a felvázolt alaphelyzet ellenére szerencsére nem sietteti a romantikus kapcsolat alakulását. A vásárt követően Briony kiszolgáltatott helyzetben találja magát, miközben múltja szorosan összefonódik Toven Hearsttel, aki a győztes oldal egyik legbefolyásosabb családjához tartozik. Emiatt a Briony és Toven közötti kapcsolatot kezdettől fogva áthatja a bizalmatlanság, a múlt sérelmei, valamint a kialakult hatalmi egyenlőtlenség, amit a regény véletlenül sem próbál romantikus köntösbe csomagolni. A szerző érezhetően tisztában van azzal, hogy kényes dinamikára épít, s ehhez mérten hagy időt és teret karaktereinek és nekünk is (alapvetően nem vagyok híve a slow burn románcoknak, ám itt valóban szükséges a hitelességhez), hogy megszokjuk a kialakult helyzetet és megkérdőjelezzük a szereplők motivációját. A trauma itt tehát nem pusztán karakterépítő eszköz, hiszen a háború következményei áthatják a szereplők döntéseit, reakcióját, kapcsolatát. Nincsenek látványos fordulatok, heves fellángolások, a bizalom lassan épül, amire a  veszteségek súlya sokszor rátelepszik.
A Rose in Chains lassabb tempójú regény, ami kapkodás helyett a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával fokozatosan tárja fel Briony és Toven közös történetét, mélyíti a világgal kapcsolatos ismereteinket és ad új jelentést bizonyos kapcsolatoknak, eseményeknek, tetteknek. Megjegyzem, ritka, amikor a múlt és jelenbéli fejezetek váltakozása ennyire jól képes árnyalni a karaktereket, ám itt hibátlanul működik.
És ha már karakterek...

Briony esetében külön örültem annak, hogy nem egy kényes hercegnőt kaptunk főszereplő gyanánt, aki csak arra vár, hogy valaki megmentse, ugyanakkor hősnőnk nem is egy badass harcos. Sokkal inkább egy emberi figura, aki, ha kell, bátor, makacs és elszánt, máskor meg tele van félelmekkel, gyászol, hibázik, és ha úgy adódik, bizony megkérdőjelezi önnön tetteit is. 

Vele ellentétben Toven már egy jóval rejtélyesebb figura, egy vérbeli morally grey alak, aki egyszer kegyetlennek és pökhendinek tűnik, máskor védelmezőnek és együttérzőnek. És valljuk be, ez nem véletlen. 
Nem akartam kizárólag erre kihegyezni a bejegyzésemet, azonban megkerülhetetlen tény, hogy a Rose in Chains a Harry Potter fanficek világában oly' népszerű Dramione párosra épít. Vagyis Toven egyfajta Draco átirat, míg Briony Hermione alternatív megfelelője, a varázsvilágot pedig a mágiával átitatott királyság jelképezi. Ha ez számotokra bármilyen pluszt jelképez az jó, de véleményem szerint ettől függetlenül, önálló és egyedi történetként is kezelhető. Mi több, a szereplők mellett a világban jelenlévő mágiarendszer is hangsúlyos részét képezi a történetnek. Soto ugyanis nem egyszerű háttérelemként használja, hanem épít rá, a társadalom működésének alapjává teszi. A mágia politikai fegyver és hatalmi eszköz, ezért a foglyok kizsákmányolása sem csupán kegyetlenség, hanem a rendszer működésének szerves része. És ezzel el is jutottunk a legnagyobb kérdésig: vajon miért vásárolja meg Toven Briory-t, és ahelyett, hogy minden téren kiszipolyozná, miért ösztökéli arra, hogy fejlessze saját erejét? Bocsi, a választ sajnos nem tőlem fogjátok megtudni. 

A Rose in Chains egy ízig-vérig dark fantasy, ami olyan ismerős romantasy elemeket vonultat fel, mint az ellenségekből szerelmesek, vagy a fogoly és fogvatartott, politikai intrikák, lassan építkező románc, mégsem ezek miatt emelkedik ki a zsáner kínálatából. A fogság itt nem romantikus díszlet, hanem a hatalom és az elnyomás eszköze, a trauma pedig nem karakterépítő elem, hanem a történet mozgatórugója. Ebben a világban a szereplők számára nem igazán léteznek egyértelműen jó vagy rossz döntések, helyettük morálisan szürke helyzetekkel és fájdalmas kompromisszumokkal kell szembenézniük. A Rose in Chains végső soron nem a hősökről szól, hanem a vereség következményeiről. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Briony, Toven

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Rose in Chains #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába! 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Melyik átok miatt vált Draco Malfoy súlyosan sebesültté a Félvér Hercegben?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Kitablar 

07/07 Dreamworld 

07/10 Ambivalentina

Serena Valentino - A törött szívű

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizenkettedik része, A törött szívű. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Szívkirálynő, a tortafaló és mindenkit lefejeztető vérszomjas zsarnok történetét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Serena Valentino: A törött szívű

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635847907
Oldalszám: 278 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Lehet, hogy azt hiszed, ismered a Szívkirálynő történetét, a vérszomjas zsarnokét, aki tortákat fal és mindenkit le akart fejeztetni a birodalmában. Biztos hallottál már a fiatal lányról, Alízról is, aki a nyúl üregén át egy Csodaország nevű helyre zuhant, és arról, hogyan győzte le a gonosz uralkodót, hogy hazataláljon.
De elgondolkodtál valaha azon, milyen lehetett a királynő első napja Csodaországban? Találkozott-e ugyanazokkal a csodákkal - és rémségekkel -, mint Alíz? A birodalom furcsa törvényei vajon nem csupán kétségbeesett próbálkozások, hogy a királynő rendet teremtsen egy helyen, ami megtagadja a logikát?
És egyáltalán, miért olyan dühös állandóan?
Nehéz egyértelmű választ adni egy olyan világ kérdéseire, amely más világok törött darabjaiból született. Ez a történet arról szól, hogyan folytat ádáz küzdelmet egy nő a benne lakozó sötétséggel, és hogyan barátkozik össze váratlanul egy kis fehér nyúllal.

Saját véleményem:

Tizenkettedik kötetéhez érkezett Serena Valentino Gonosztevők c. sorozata, melynek mindegyik részében egy újabb Disney antihős múltját ismerhetjük meg. A törött szívű Csodaország Szív Királynőjének (és Fehér Nyúlnak) történetét meséli el, felfedve a kegyetlen lefejezésekig vezető kálváriáját. Emellett pedig tovább szövi a mostanra multiverzummá formálódó, Sötét nővéreket is érintő keret sztorit.

"– Ugyan mit számít, ha nem emlékszünk rá, kik voltunk tegnap? Csak az számít, hogy kik vagyunk ma."

A sorozat olvasói emlékezhetnek arra, hogy az első nagyjából hat kötet teljes mértékben a Számtalan királyságban játszódott, időrendi sorrendben haladva. Aztán Serena Valentino elkezdett időben és térben is ugrálni, minden korábbi ismeretünket összekuszálva, mostanra pedig valóságos multiverzummá fejlődött a sorozat. A törött szívű egyfajta fordulópont ebből a szempontból. A gótikus-horror hangulat, ami hol kevésbé, hol erőteljesebben átszőtte a lapokat, ennek a regénynek a végén elszabadulni látszik, s érezhetően kezdetét veszi egy Loki sorozat-szerű multiverzumos-idővonal összegabalyodós-variánsos vonal, ami véleményem szerint ki fog kacsintani a mitológiák, boszorkányok és mindenféle alvilági irányába. De még mielőtt ez megtörténne, itt van nekünk Csodaország, a téboly országa, a különféle világok szilánkjaiból létrejött hely, ahol látszólag mindenki bolond, minden furán működik, még az idő is. S hogyan is térképezhetnénk fel jobban Csodaországot, s annak mibenlétét, mint a tortahabzsoló, lefejezést imádó, krikett és kártyarajongó Szív Királynő, és útitársa, Fehér Nyúl tolmácsolásában?
A történet jelentős része ezúttal valóban a címlapszereplőre fókuszál, és épp csak szükségszerűen (ám annál jelentőségteljesebben) érinti a Sötét nővéreket, Kirkét, valamint Jákob lovagot. A fókusz a Szív Királynőn van, aki egyszer csak arra ébred, hogy egy idegen férfi ágyában fekszik, majd menekülés közben összetalálkozik a beszélő Nyuszival, aki a nőhöz hasonlóan nem emlékszik a tegnapra. Miután megállapítják, hogy ez az első napjuk, és hogy a Szív Királynő királynő, úgy döntenek, felkeresik a királyság lakóit és megajándékozzák őket egy-egy köszöntő tortával... csakhogy útjuk során furábbnál-furább, idegesítőbbnél-idegesítőbb lénnyel találkoznak, hol a Subi testvérek lobbantják haragra a királynőt, hol a mogorva hernyó, míg máskor óriásira nőnek vagy épp apróra zsugorodnak. Kalandjuk során elveszítik a szolgálókat, kis híján megpörköli őket a Gruffacsór, bolondot űz velük a vigyorgó Macska, ezzel olyan lavinát indítva el, mely alapjaiban határozza majd meg sorsukat. 

Ha esetleg olvastátok Lewis Carroll művét vagy láttátok annak bármely feldolgozását, akkor nagyjából tudhatjátok, hogy Csodaország tényleg egy szürreális és tébolyodott világ, egy olyan hely, amit józan ésszel nem lehet kibírni. A Szív Királynő és hű barátja, Nyuszi pedig tökéletesen ép elméjűek. Ám míg a Fehér Nyúl fékként szolgál a történetben, segítőként, addig a Királynő napról-napra, találkozóról-találkozóra veszíti el türelmét, mi pedig szemtanúi lehetünk annak, hogyan válik azzá a figurává, aki mindenkinek a fejét akarja venni, miközben elönti a pulykaméreg. Persze nem egyszerű retelling ez, Serena Valentino annál sokkal furfangosabban kezeli az antihősöket, szereti a sebzett, morálisan szürke figurákat, akiknél meg tudja mutatni, hogyan torzulnak el érzelmileg annyira, míg végül már képtelenek megmenteni saját magukat. Az általa megálmodott történetekben az antihősök kivétel nélkül valamiféle érzelmi sérülésből indulnak, gyakorta maguk is áldozatok (mint például a Szív Királynő is). Hősei általában magányosak, önpusztítóak, megszállottak, képtelenek elengedni valamit vagy valakit, éppen ezért nem jár nekik a romantika és a happy end - sőt... ez utóbbit gyakorta meg is kérdőjelezik. Ez a komplexitás pedig nagyon szépen visszaköszön a Szív Királynő esetében is, aki eredendően nem tűnik rossznak, de jónak se, ám hol önhibáján kívül, hol saját maga miatt megindul a gonosz karakterré válás útján. 
A törött szívű esetében érdemes megjegyezni még, hogy - a sorozatra jellemző módon -a Sötét nővérek bizony nem tekinthetőek kívülállónak. Hogy milyen szerepük van a Szív Királynő történetében, azt nem árulom el, de van, mint ahogyan a sorozat első része óta mindig, minden hozzájuk köthető. Ráadásul ez a rész olyan szempontból is kiemelkedő, hogy egyfajta keretet ad az eddigi tizenkét kötetnek, jóvá tesz ezt-azt, elvarr szálakat, feloldoz, ezzel is előkészítve a terepet egy multiverzum méretű háborúra. Mert ahogy említettem, a Csodaországgal párhuzamosan futó kerettörténet, Kirké, Hófehérke, Tulipánt, Kirké és a többiek olyan fenyegetéssel néznek szembe, ami soha nem látott sötétséget hoz a világba... Őszintén kíváncsi vagyok, ki lesz a következő címszereplő, de annyi már most bizonyos, hogy Jákob lovag, Hófehérke és a mostohája, a Holt erdő és annak első királynője is jelentős szereppel fog majd bírni.
A törött szívűre visszatérve, Serena Valentino ismét egy izgalmas, feszített tempójú történetet álmodott meg, méghozzá olyan tébolyult módon, hogy sok esetben én is azt éreztem, beleőrülök ebbe. Szerintem ez a rész egy kimondottan jó rész volt, ütős. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Fehér Nyúl

Kedvenc jelenet: Nyuszi és a Szív Királynő utolsó jelenete, illetve a Hercegnős vita

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #12

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a Szívkirálynőt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen alakzat/szimbólum van a Szívkirálynő jogarán?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

05/15 Dreamworld
05/17 Utószó
05/19 Csak olvass!

Nisha J. Tuli - A Szívkirálynő meséje

Nisha J. Tuli A Szívkirálynő meséje című regénye az Uranosz ereklyéi sorozat zárókötete, amelyben a tét minden eddiginél nagyobb: nemcsak a hatalom, hanem a szív sorsa is eldől. Lor és Nadir története a végső összecsapáshoz érkezik, ahol árulás, mágia és politikai intrikák között kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek egy egész birodalom jövőjét formálják. Kövesd velünk a blogturnét, hiszen a végén akár te is nyerhetsz egy példányt a regényből!

 

Nisha J. Tuli: A Szívkirálynő meséje

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156821690
Oldalszám: 656 oldal

Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Vannak hibák, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Lornak szembe kell néznie féktelen tündérmágiája katasztrofális következményeivel. Az Aurórakirály üldözőbe vette, nincs menekvés. Hajtóvadászat indul Lor után, lassan már össze se tudja számolni, hány ellensége van – egyik hatalmasabb és bosszúszomjasabb, mint a másik. Lor nemcsak a szabadságáért küzd, hanem lelki társáért, családjáért, és azért, hogy Uranoszra elhozhassa a békét. De Szívből származó zabolátlan mágiája erejével nemcsak szerettei életét teszi kockára, hanem ugyanazokat a hibákat is elköveti, mint a nagymamája. Azokat, amelyek a pusztuláshoz vezettek, és darabokra szaggatták a királyságot. Lornak nincs már választása, végig kell mennie az úton, ami rá vár. Olyan erők alakítják a sorsát, amelyekkel nem lehet szembeszegülni – a Szívkirálynőre egy végső próbatétel vár. Vajon készen áll?

Saját véleményem:

Elérkeztünk a fináléhoz, egy hosszú, drámai fordulatokkal teli kaland végéhez, ami egyszerre tölt el boldogsággal és szomorúsággal. Emlékszem, másfél évvel ezelőtt mennyit hezitáltam azon, belemerjek-e vágni ebbe a sorozatba, félve, vajon mit is tartogat számomra, most pedig összeszorul a torkom, ha csak arra gondolok, vége van. Nem volt ez másként olvasás előtt sem, hiszen  ha van egy jó sorozat, amit tényleg szeret az ember és tudja, hogy elérkezett ahhoz a sorsdöntő részhez, ahol minden szál összeér, kicsúcsosodnak az események és lezárásra kerül valami, ami annyira kedves számára, az nehéz. Másfelől örömteli. Remélhetőleg.

"Halálos sebet kaptam akkor, és azóta is minden pillanatban haldoklom."

A Szívkirálynő meséje nem csupán egy lezárás, hanem egy sorozat kiteljesedése, melyben Lor útja már nem a túlélésről szól, hanem arról, hogy megmutassa ki is ő valójában, és hogy mit hajlandó feláldozni mindazért és mindazokért, akiket szeret. Nagy a kontraszt a régi és az új Lor között, mostanra alaposan megedződött, megtört és ami talán ennél is fontosabb, a döntései súlya is ránehezedik. Amennyiben olvastátok a sorozat előző részét, pontosan tudjátok, hogy Lor mágiája kicsúszott a kezei alól, Nadir pedig életét veszítette... legalábbis látszólag. A fináléban Zerra istennő alkut ajánl a lánynak: elmegy Allúviumba, beférkőzik Cyan bizalmába, és kideríti, hol tartják a Bárkát és ellopja, ha pedig sikerrel jár, Nadir feléled. A tét hatalmas, visszaút nincs, izgalom viszont annál több. 
Az előző kötet végén úgy hiszem, mindannyian meglepődtünk azon, hogy valójában nem is egy sorozatzáró könyvet tartunk a kezünkben, majd következett az a kegyetlen függővég, amit Nisha J. Tuli tovább fokozott a valódi befejezéssel, ami az eddigi leghosszabb regénye a maga hatszázötven oldalával. Saját bevallása szerint sem volt még soha olyan nehéz dolga, mint a finálé megírása, de végül sikerült a legtöbb kérdésre választ adnia, s tette mindezt abban a reményben, hogy mi, olvasók, az utolsó oldalig szeretni fogjuk ezt a történetfolyamot. Nos, ez az én esetemben határozottan így történt. Lehet, hogy - már csak a hosszából adódóan is - vannak gyengébb pontjai ennek a résznek, de összességében félelmetesen jó és sorozathű lezárást kaptunk, és ahogy a szerző maga is utalt rá, ez volt a valaha volt legveszélyesebb kaland, amibe Lor belevágott. A tét hatalmas, de hát hogyan is lehetne ez másként, ha a lelkitársad és a királyság megmentéséről van szó? 

A történet elején különösen érződik Lorban az a belső feszültség, amit a kialakult helyzet okoz. Nem csak a küldetés súlya, annak veszélyei nehezednek rá, hanem az esetleges veszteség súlya is - ami így duplán rajta áll. Ugyanakkor ott van a remény, ami egyben hajtóerőként is szolgál számára, és azt hiszem, hogy ez a fajta erő olyan elementáris, ami képes kellő lendületet és erőt adni az egész fináléra. 
Bővebben nem szeretnék belemenni sem a cselekménybe, sem a karakterekbe az esetleges spoilerek végett, na meg ha őszinte akarok lenni veletek, ez a féltégla iszonyatosan komplex és mindenre kiterjedő. Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni az eseményeket, hiszen rengeteg kaland, izgalom vár ránk, olvasókra, miközben tovább mélyül és szélesedik a világ, régi és új karakterek színesítik a történetet. És romantikából, na meg erotikából sem lesz hiány, de hogyan is lehetne, ha egy brutál jó romantasyről beszélünk. 
A Szívkirálynő meséjében minden szál összeér, ereklyék, istenek és a múlt titkai alakítják a történéseket, miközben a végkifejlet felé haladunk. És bár akadnak lassabb részek, ám ezek nem akasztják meg a lendületet, sokkal inkább időt és teret adnak ahhoz, hogy megértsük a karaktereket, a döntéseiket és átérezzük mindezek súlyát. Érzelmileg és akció tekintetében is méltó lezárás ez, melyben istenek, hatalmak és érzelmek vívnak csatát egymással, miközben csendesebb és dinamikusabb pillanatokat is átélhetünk. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam, és titeket is erre buzdítanálak. Lehet, hogy nem annyira felkapott vagy agyonhype-olt sorozat ez, mint egy acotar vagy negyedik szárny, de nem kevésbé értékez, izgalmas és szerethető. Olyan, ami nyomot hagy, amire évek múltán is emlékszel és meleg szívvel gondolsz vissza rá. Olvassátok! 
 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lor, Nadir

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Uranosz ereklyéi #4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Tally megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Temerant

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

04/09 Kitablar 

04/11 Kelly és Lupi olvas

04/13 Dreamworld