A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katherine Applegate. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katherine Applegate. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 20., csütörtök

Katherine Applegate - Ruby, a legkisebb

 

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Ruby, a legkisebb. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják miként alakult Ruby, az elefánt élete miután átköltözött egy vadvédelmi parkba. 
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 
 
 
Katherine Applegate: Ruby, a legkisebb
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789636900113
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Abrudán Katalin

Fülszöveg:
Miután a hurrikán elpusztította az állatkertet, ahol Ruby és barátai éltek, az állatokat egy vadvédelmi parkba költöztették. A kis elefánt boldog itt, de örömét beárnyékolja valami. Közeleg az agyarnap, amikor megünneplik, hogy kibukkantak az agyarai, felnőtt. Mindenki izgatottan várja a nagy eseményt, kivéve Rubyt. Rengeteg érzés kavarog benne, és nem tud rendet tenni közöttük. Miközben próbálja megúszni a közelgő ünnepséget, meglátogatja Jabori, aki az afrikai elefántházban nevelte őt, még egészen pici korában. A férfival való találkozás Rubynak a vadaspark és a cirkusz előtti életének egyszerre örömteli és szomorú emlékeit idézi fel, így mesélni kezd Ivannak és Bobnak az afrikai szavannán töltött időkről. Mindeközben pedig rájön, a felnőtté válás nem is igazán az agyarakhoz kapcsolódik, hogy a csorda valójában nem létszámfüggő, hanem szeretetből és a barátság erejéből áll össze, és hogy sokkal bátrabb, mint ahogy azt hitte. Ha pedig ez idáig sohasem menekült, hát most sem fog.

Saját véleményem:
Tizenegy évvel ezelőtt olyan mély benyomást gyakorolt rám Katherinre Applegate Ivanről, a híres gorilláról szóló története, amit sosem fogok elfelejteni – ahogyan Bob sztoriját sem. Tudni kell rólam, hogy kerülöm az állatos történeteket, legyen szó filmről vagy könyvről, de akkor annak valamiért esélyt adtam. És bár egy részem belehalt, és mind a mai napig belehal, ha arra gondolok, mi, emberek miként bánunk az élővilágunkkal, hogyan bántjuk az állatokat és irtjuk ki az élőhelyeiket, nem bántam meg. 
Több lettem azáltal, hogy megismerhettem Ivan valódi történetét és Bob kitalált, ám fájdalmasan szép meséjét. Mindezek szellemében nem volt kérdés, hogy a trió (igazából négyes) harmadik tagjának könyvére benevezek-e. Már nem rettegtem attól, hogy összetör. Tudtam, hogy így lesz.

"– Minden nap csendesedj el egy pillanatra – folytatja Akello néni – , és tedd fel magadnak a következő két kérdést: mivel ajándékozott meg ma engem a világ? Mit ajándékoztam én ma a világnak?"

A Ruby, a legkisebb történetének középpontjában természetesen Ruby, az elefánt áll, akit már a korábbi kötetekből ismerhetünk. Barátai után végre ő is megkapja a maga rivaldafényét és vele együtt Katherine Applegate az elefántok helyzetére, világára, múltjára és jelenére is kitér, külön hangsúlyt fektetve kiszolgáltatottságukra. Arra, mit jelent számukra a család, a közösség, az emlékezés, valamint arra, hogy bizonyos emberi beavatkozások, mekkora nyomot hagynak az állatok – mi több, egész generációk – életében. 
Ruby életében közeleg az agyarnap, a felnőtté válás kezdete, amikor megünneplik, hogy előbukkantak az agyarai, hogy a kínkeserves fájdalmak után végre növekedésnek indultak azok a "fogak", amikért az emberek képesek kiontani az állatok életét. Ruby számára azonban ez az ünnepség jóval többről szól: felnövésről, múltról, emlékezésről és nagy rádöbbenésekről. Na meg sok-sok bosszúságról, hisz a felnőttek furák és ünneprontóak! 
Katherinre Applegate kétszázhuszonnégy oldalon keresztül, hol humoros, hol fájdalmas köntösbe csomagolva, egy fiatal elefánt szemén keresztül tárja elénk a világot, és azt, mit jelent az elefántlét. Milyen érzés szabadnak születni, majd újabb és újabb helyre kerülni, hol rosszabb, hol jobb helyre. Mesél arról, mit jelent az elefántok számára az agyar, milyen érzés, ha megmondják mit tegyél és gátat szabnak a szórakozásnak, és bizony olyan dolgokat is megoszt velünk, amitől a szívünk garantáltan elfacsarodik. 

Ruby története azonban nem csupán arról szól, hogyan válik egy elefántborjúból felnőtt elefánt. Ahogy egyre többet tud meg a saját múltjáról, úgy tárul fel előtte a világ is, amelybe beleszületett. És talán ez az egyik legfájóbb része a történetnek: Ruby még olyan dolgokra is rácsodálkozik, amelyek számunkra már régóta ismert és szomorú valóság.
Katherine Applegate ezúttal sem szépíti a dolgokat. Megmutatja az elefántok közötti erős családi kötelékeket, az emlékezés fontosságát, a gyászt és azt, milyen következményekkel jár, amikor az ember saját önző céljai érdekében beavatkozik egy másik faj életébe. Meglepő, de ennek ellenére a történet nem válik szomorú, állatvédelmi kampánnyá, a fájdalom mellé mindig csepegtet valami reménykeltőt is. És azt hiszem, erre szükség is van. Szükség van, mert így legalább elhihetjük, hogy van még lehetőség a változtatásra, remény arra, hogy egyszer majd felébredünk és véget vetünk mindazon borzalmaknak, amiket teszünk. Hogy valahol megtörjük a generációk óta hordozott rosszat. 
És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a könyvek elsősorban az ifjabb generációt célozzák meg, az ő nyelvükre kódolva igyekszenek fontos társadalmi és állatjóléti kérdéseket felvetni és körbejárni, miközben az emberi hangot kapott állatok az embergyerekek problmáit, érzéseit, élethelyzeteit is megjelenítik. Ruby esetében ilyen például a felnőttek ünneprontósága - hogy csak egy példával éljek. 

Korábbi bejegyzéseimben már említettem, de továbbra is azt gondolom, hogy ennek a sorozatnak kötelező olvasmányként kellene megjelennie minden iskolában. Mert igenis fontos a fiatal generáció edukálása, az, hogy a környezetvédelem, az állatok szeretete, tisztelete és megbecsülése alap legyen. Ezek a történetek pedig úgy képesek fontos társadalmi és állatjóléti kérdésekről beszélni, hogy közben ezer színnel és szívvel mesélnek. Hol egy gorilla, hol egy kutya, hol pedig egy kiselefánt történetén keresztül tanítanak minket és gyermekeinket. 
Mindent összevetve azt gondolom, hogy a Ruby, a legkisebb méltó folytatása a sorozatnak. Édes, bájos, informatív, azonosulásra alkalmas... és igen, szívszorító is. Ruby történetében ugyanúgy ott bujkál a fájdalom, mint a remény. Egyszersmind emlékeztet arra, hogy az ember nem az egyedüli faj ezen a bolygón. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Ruby és mindenki
Kedvenc jelenet: első szótól az utolsóig minden
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Ivan, az egyetlen #3
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során Rubyhoz hasonlóan olyan hazai, állatkerti elefántokat keresünk, akik lakóhelyükről tovább költöztek. Minden állomáson találtok egy rövid bemutatkozót az adott elefánttól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogyan hívhatják őket. 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


2024. április 24-én születtem a fővárosban, anya és apa harmadik borjaként. Hamar a látogatók kedvence lettem, szerették nézni, ahogy pancsolok. Májusban azonban fordulóponthoz érkezett az életem, kamaszkorba lépve el kellett hagynom születési helyemet, a fővárost. Azóta Veszprémben élek. Ki vagyok?




Nézzetek be a többi állomásra is

08/20 Dreamworld
08/22 Könyv és más
08/24 Csak olvass!

2025. január 30., csütörtök

Katherine Applegate - Egy vidra naplója


Katherine Applegate versbe szedett történetében egy szertelen vidra, Furidra mellé szegődhetünk, megismerve Kalifornia partjait, a vidrák gondtalan és olykor veszélyes mindennapjait. Mi történik a kis vidrával, mikor egy cápa ront rá az életére? S hogy kerülnek a képbe az emberek? Ismerkedj meg a vidrák különleges életével a Blogturné Klub négy bloggerével, és a turné végén tiéd lehet egy példány a könyvből a Maxim Könyvkiadó felajánlásában!
 
 
Katherine Applegate: A vidra naplója
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634998440
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Ladányi-Turóczi Csilla

Fülszöveg:
Ismerd meg Furidrát, a játékos vidrát!
Senki nem mozog úgy, mint ő.
Nem elégszik meg azzal, hogy leúszik a fenékre, ő búvárkodik is.
Nem csupán szaltózik, hanem triplaszaltóval kápráztat el.
Nemcsak simán meglovagolja, hanem ő maga hozza létre a hullámokat.
Furidra, a kis vidra a mindennapjait Kalifornia partjai mentén tölti a víz alatti mutatványai gyakorlásával, és újabb izgalmas kalandok keresésével. Furidra vakmerő és rettenetesen kíváncsi. De amikor a játékos kis vidra szembe kerül egy éhes, nagy fehér cápával, az élete váratlan és veszélyes fordulatot vesz. Furidra megkérdőjelez mindent, amit eddig magáról és a világról tudott – de különösen az emberekről, akik mindent megtesznek, hogy megmentsék.

Saját véleményem:
Vannak szerzők, akiknek, ha meglátom a nevét egy könyvön, zsigeri késztetést érzek arra, hogy el is olvassam azt. Katherine Applegate pedig határozottan ebbe a kategóriába tartozik. Évekkel ezelőtt az Ivan, az egyetlennel annyira belopta magát a szívembe, hogy azóta kérdés nélkül ugrom bármire és mindenre, ami hozzá köthető, mert tudom, hogy kellő lélekkel nyúl az adott témához. És ez pontosan így van az Egy vidra naplója esetében is.

"A víz alatt nincs szükség hangokra, morgásra, visításra vagy sziszegésre, hiszen foroghatsz, pöröghetsz és csavarodhatsz. És művészetté varázsolhatod a bohóckodást."

Katherine Applegate-ről érdemes tudni, hogy történetei jelentős részét a valóság ihlette, természetesen nincs ez másként most sem. A történetben szereplő vidrák mindegyikét olyan állatokról mintázta, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy a kaliforniai Monterey-öböl Tengeri Rezervátum munkatársainak gondozásába kerülhettek sérüléseik, betegségük, elárvulásuk után. Több híres vagy épp népszerű vidra átnevezve, összemosva, vagy kissé fikcionalizálva jelenik meg a lapokon, többek között a kötet főhöse, Furidra, vagy épp legjobb barátnője, Kairi. Ezenkívül pedig az is kiderül, hogy miért olyan különlegesek a tengeri vidrák, vagy, hogy mi az "Ötvenek" története (bár ha arra gondoltok, hogy majdnem kihaltak, akkor nem jól kapiskáltok). Az Egy vidra naplója tehát nem szimpla mesekönyv, hanem egy edukatív, fiktív köntösbe csomagolt, szabad versben elmesélt kisregény, amit valóságos események ihlettek.
Bizony, jól olvassátok, a szerző ezúttal felcseréltea prózát verse, azon belül is szabad verse, ami elsőre furcsának tűnhet, de az az igazság, hogy pillanatok alatt úgy berántja az olvasót, hogy onnantól fel sem tűnik.
A történet központi alakja Furidra, a hároméves tengeri vidralány, aki barátnője, Kairi társaságában útra kel, hogy élelmet szerezzen és bohóckodjon kicsit a tengerben. Kairivel ellentétben Furidra azonban jobban kedveli a mókát, ráadásul vonzza őt az emberek világa is, ami barátját félelemmel tölti el. A vidrák úgy gondolják, hogy az emberek veszélyt jelentenek rájuk nézve, elragadják és a Tengeri Rezervátumba zárják őket, megfosztva a valóságtól. Miközben Kairi és Furidra ezen elmélkedik, figyelmen kívül hagyják a tengerben élelem után kutató fiatal, éhes cápát, aki tapasztalatlansága okán összekeveri őket a fókákkal. Hármójuk találkozása sajnos nem sikerül túl jól, Furidra, hogy mentse Kairi életét, közbeavatkozik... Miután végzetesnek tűnő sebeket szerez, visszakerül a Rezervátumba, ahol egykor már megfordult, s miközben az életéért küzdenek, mi, olvasók megismerhetjük múltját, azt, hogy mi történt az anyukájával, miért került be Furidra a Rezervátumba, s hogy miken ment át. De vajon a múlt mellett vár még Furidrára jövő? És ha igen, milyen?

Az Egy vidra naplója a szerző korábbi könyveihez hasonlóan nagyon tanulságos, szívet melengető és végtelenül megható. Az elbeszélés módja kicsit csapongó, ugyanakkor a mondanivaló mindent felülír. Állatbolondként különösen megdobogtatják a szívemet az olyan történetek, amikben állatok és valódi sorsok találkoznak, amikor a valóság minden szépségét és nehézségét is láthatjuk, új ismeretekkel gyarapodhatunk. Kiváltképp hasznosnak tartom ezt gyerekkönyvek esetében, fontos, hogy már egészen kicsi korban megismerjék a gyerekek a világot, amiben élnek, hogy megtanulják tisztelni, szeretni és legfőképpen óvni. Itt ráadásul külön jó, hogy bepillanthatunk a rezervátumok működésébe, végigkövethetjük a mentőprogramjaikat, s mindazt a munkát, amit végeznek.
Szívből ajánlom hát mindenkinek. Az Egy vidra naplója egy keserédes, aranyos mese, mely egyszerre szórakoztat, gondolkodtat el és tanít, szerethető karaktereinek hála. Olvassátok!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Furidra
Kedvenc jelenet: az egész kötet
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunkban Furidra kispajtásainak nyomába eredünk, mégpedig a Maxim Kiadó Delfin Könyveinek segítségével. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet a Kiadó állatos gyermek- és ifjúsági könyvei közül, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig a könyv címét kérjük beírni!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


"Hószünet van az iskolában, Bella pedig repes az örömtől. Bubi azonban nem – szerinte a hó csúszós, hideg és nedves. Ráadásul az új szomszéd fiú egy szörnyeteg-méretű állatot tart. Vajon Bubi képes megszeretni a havat, és közben új barátot is szerezni?"




Nézzetek be a többi állomásra is


01/23 Szembetűnő
01/27 Könyv és más
01/29 Dreamworld

2023. március 4., szombat

Katherine Applegate - Fűzfanni


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Fűzfanni. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják az élőlények iránt rajongó tizenegy éves kislány bájos, ugyanakkor megható történetét, mely által a szerző a környezetvédelem fontosságára kívánja felhívni az olvasók figyelmét.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Véletlenfalva lakóit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.
 
 
Katherine Applegate: Fűzfanni
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634996019
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Ladányi Csilla

Fülszöveg:
A Föld vénséges vén, és mi nem vagyunk azok: ez minden, amit észben kell tartanunk.
A tizenegy éves Fűzfanni rengeteg élőlény iránt lelkesedik, de kedvencei azok a nehezen szerethető állatok, akiket bűzrikkancs néven ismer a környék. Véletlenfalva lakói szörnyeknek tartják őket, de Fűzfanni biztos abban, hogy ezek az állatok létfontosságú szerepet töltenek be a természetben. Az utóbbi időben azonban a természet megharagudott az emberekre. Véletlenfalvát mindenféle baj sújtja, és a szárnyas macik közül is egyre kevesebben térnek haza, pedig ezek a költöző állatok emberemlékezet óta a kék fűzfák lombkoronájában telelnek csillogó buborékfészkekben. Idén viszont egyetlen szárnyas maci sem tért vissza, és senki sem tudja, miért. Amikor egy ajándék varázslattal lepi meg Fűzfannit és barátját, Konrádot, a lány elhatározza, hogy kiáll az állatokért, és még az eltűnt szárnyas macik rejtélyét is sikerül megoldania.

Saját véleményem:
Vannak szerzők, akiknek, ha meglátom a nevét egy könyvön, zsigeri késztetést érzek arra, hogy el is olvassam azt. Katherine Applegate pedig határozottan ebbe a kategóriába tartozik. Évekkel ezelőtt az Ivan, az egyetlennel annyira belopta magát a szívembe, hogy azóta kérdés nélkül ugrom bármire és mindenre, ami hozzá köthető, mert tudom, hogy kellő lélekkel nyúl az adott témához. És ez pontosan így van a Fűzfanni esetében is.

"A Föld vénséges vén, de mi pedig nem vagyunk azok: ez minden, amit észben kell tartanunk."

A történet középpontjában ezúttal a természetvédelem, illetve annak fontossága áll, melyre Katherine Applegate egy tizenegy éves kislány segítségével igyekszik felhívni a figyelmet. Mint ahogyan arra is, hogy legyünk bármilyen aprók, kellő hittel és akarattal komoly változásokat idézhetünk elő.
A kötet kis hősnője az elárvult Fűzfanni, aki ahelyett, hogy az iskolapadot koptatná a többi falusi gyerekkel, inkább az erdőben bóklászik, s különféle megfigyeléseket tesz az állat- és növényvilággal kapcsolatban, illetve előszeretettel tanulmányozza kedvenc lényeit, a mások által oly nagyon gyűlölt bűzrikkancsokat, akikből évről évre egyre kevesebb egyed bukkan fel Véletlenfalván (köszönhetően a vadászatuknak). Fannit mély fájdalommal tölti el, amikor az utolsó bűzrikkancsot is megölik, ám a falusiakat egészen más probléma foglalkoztatja. 
Véletlenfalva hírnevét a szárnyas macik évente ismétlődő hazaérkezésének köszönheti, akárcsak anyagi jólétét. A macik ősztől tavaszig beborítják a folyóparton álló kék fűzfákat: szárnyaik ragyognak, s csillogó buborékokat fújva építenek maguknak fészket. E különlegesség pedig rengeteg turistát vonz, így ilyenkor a falusiak őszi vásárt rendeznek, ahol nem csupán portékáik, de az általuk kínált szolgáltatások is kelendőek, olyannyira, hogy megélhetésük teljesen a macikra és az őket övező figyelemre épül. A gond csak az, hogy a szárnyas macik évről évre egyre kisebb létszámban jelennek meg, idén pedig hiába közeledik a vásár időpontja, egy sem bukkan fel. 

Fannit és a falusiakat látszólag két külön téma foglalkoztatja, de mint tudjuk, a természet körforgásában minden mindennel összefüggésben és kölcsönhatásban van. Hogy vajon miként kapcsolódik a kislány bánata és a macik hiánya, azt a szerző gyönyörűen végigvezeti ebben a bájos és sokszor megható kis történetben, aminek minden szava aranyat ér. Korábban nem fordult még elő velem olyan, hogy felforgassam a házat jelölőcetlikért, de a Fűzfanniban annyi értékes és megszívlelendő gondolatot találtam minden egyes fejezetben, hogy most bizony teleragasztgattam az oldalakat. 
Ez a történet sokkal több egyszerű mesénél: persze telis-tele van kalanddal, felfedezéssel, izgalommal, megvan a tetőpontja, rendelkezik konfliktussal és minden egyébbel, ami egy jó sztorihoz kell. Azonban jóval túlmutat alapvető feladatánál, célja van. Méghozzá az, hogy most, amikor az emberiség utolsó órájában vagyunk, észrevegyük, mit tettünk a természettel, s hogy ráébredjünk, mekkora horderővel bír a legapróbb beleavatkozás is: élőlények tűnnek el, aminek következtében felborul az egyensúly. És lehet erre vállat vonni, hiszen kinek hiányozna egy egzotikus faj, vagy éppen egy undorító bogár, de az igazság az, hogy mindannyiunknak! A Földünk sokkal vénségesebb nálunk, sokkal bölcsebb, nagyobb; egyszerűen nincs jogunk mindezt felülírni... vagy legalábbis nem következmények nélkül.

Fűzfanni egy nagyon okos, értelmes gyerek, aki rendelkezik azzal a gyermeki erővel, akarattal, bölcsességgel, hittel, amit belőlünk, felnőttekből kikoptatott az idő. Végtelenül tiszta lélek, ráadásul egyéb tulajdonságaiban is sokkal jobban hasonlít a régi korok gyerekeire, akik nem különféle kütyükön nőttek fel, e-képpen jobban is tisztelték az őket körbeölelő világot. Szívszorító és tiszteletet parancsoló, ahogy kora és termete ellenére küzd azért, amit szeret. Persze ez a küzdelem különböző szakaszokból épül fel, és ezek azok, amik a történet vázát adják: nyomon követhetjük, hogy egy antiszociális, sok szempontból sérült kislány miként nyit a külvilág vele, s némi támogatás hatására hogyan nyílik ki, s meri felvállalni a véleményét, aminek aztán kellő időben és helyen hangot is ad. Példaértékű karakter. Olyan, akitől bárki (a legkisebbtől a legnagyobbig) tanulhat. Ezért is nagyon jó ez a kötet, mert mindegyik korosztály számára mást és más módon ad: A Fűzfanniban megjelenő cuki és varázslatos lények megfelelő mértékben ellensúlyozzák a közvetített téma komolyságát, ugyanakkor felhívják a gyerekek figyelmét is arra, hogy óvni-védeni kell a természetet, és ahelyett, hogy bántanánk a nekünk nem tetsző dolgokat/lényeket, hagyni, hogy tegyék, amire rendeltettek. Mégis... a Fűzfanni felnőttként adja a legnagyobb gyomrost. 
Szóval bátran ajánlom minden korosztálynak, sőt... ha rajtam múlna kötelező olvasmánnyá tenném minden emberi lény számára. Valóságos kincs ez a könyv. Édes, kedves, izgalmas, ugyanakkor végtelenül megható és tanulságos is. Talán az egyik legjobb - ha nem a legjobb - kötet, amit a szerzőtől olvastam. Szívből, őszintén és igazán ajánlom. Olvassátok!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Fűzfanni, Duuzuu, Konrád, Maja és Csipi, Csibész
Kedvenc jelenet: összefogás, Duuzuu jelenetei, és a szülinapi ajándék
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során az olyan, Fűzfannihoz hasonló fiatal és bátor lányoké lesz a főszerep, akik valamilyen ügy mellett fel merték vállalni a hangjukat, és ki mertek állni a világ elé. Minden állomáson találtok egy névjegykártyát, amin az adott lány fotója és főbb ismertetőjegyei találhatóak, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevüket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

03/04 Dreamworld
03/06 Fanni's Library
03/08 Kelly & Lupi olvas
03/10 Csak olvass!
03/12 Könyv és más

2021. február 8., hétfő

Katherine Applegate - Bob, a legbátrabb


 A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Bob, a legbátrabb, melyben az Ivan, az egyetlenből megismert kiskutya válik főszereplővé. Ennek örömére a Blogturné Klub négy tagja bemutatja a sorozat mindkét kötetét, melyekben a szerző humort és megrendítő érzelmeket vegyítve varázsolja el az olvasó szívét.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Ivan és Bob szívet melengető sztorijait, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménypéldányok egyikét.
 
 
Katherine Applegate: Bob, a legbátrabb
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634992424
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Abrudán Katalin

Fülszöveg:
Bob nemrég még az utcán kóborolt, és minden falatért meg kellett küzdenie, de mostanra az örökbefogadott kutyák kényelmes mindennapjait éli. Julia, a gazdája puha takaróval és finom falatokkal kényezteti, ő pedig cserébe igyekszik megzabolázni virgonc természetét… általában kevés sikerrel. Bob legjobb barátai Ivan, a gorilla, és Ruby a kiselefánt, akiket gyakran meglátogat a közeli állatparkban. A világ már nem is lehetne kerekebb Bob számára, ám egy dolog nem hagyja nyugodni: még kölyökkorában elveszítette a nővérét, Főnököt, akiről titkon azt reméli, hogy még él. Ám ahogy telik az idő, egyre távolabbi ez a remény. Egy nap Bob éppen Ivant és Rubyt látogatja, mikor hatalmas tornádó söpör végig a környéken, letarolva mindent, ami az útjába kerül, többek között az állatpark nagy részét. A hatalmas káoszban Bob is megsérül, és bár retteg, hogy mi várhat még rá, minden bátorságát összeszedve elindul, hogy megkeresse barátait. Miközben – dacolva a fájdalommal – hősként próbál segíteni a bajba jutott állatoknak, egy hang üti meg a fülét: Főnök ugatása. És amikor Bob megpróbálja a lehetetlent, bebizonyítja magának, hogy sokkal bátrabb, mint azt valaha gondolta volna, megtapasztalja a barátság erejét, és azt, hogy mit jelent egy igazi család.

Saját véleményem:
Hat évvel ezelőtt olyan mély benyomást gyakorolt rám Katherinre Applegate Ivanről, a híres gorilláról szóló története, amit sosem fogok elfelejteni. Tudni kell rólam, hogy kerülöm az állatos történeteket, legyen szó filmről vagy könyvről, de akkor annak valamiért esélyt adtam. És bár egy részem belehalt, és mind a mai napig belehal, ha arra gondolok, mi emberek miként bánunk az élővilágunkkal, hogyan bántjuk az állatokat és irtjuk ki az élőhelyeiket, nem bántam meg. Több lettem azáltal, hogy megismerhettem Ivan valódi történetét (némi mesei hozzáírással). Mindezek szellemében nem volt kérdés, hogy Bob könyvére is benevezek-e. Bár hozzáteszem, rettegtem attól, hogy összetör.

Összetört? Igen. Sírtam? Igen. Tudjátok, miért? Mert ez a kiskutya a gondolataival és meglátásaival olyan büdös nagy pofont ad az emberiségnek, amiről mindenkinek olvasnia kéne. Kivétel nélkül minden ember - legyen az gyerek vagy felnőtt - kezébe odanyomnám, hogy olvassa el, és próbálja megérteni, mit érezhet egy kutya (vagy ha már itt tartunk, bármelyik másik állat). 
Katherinre Applegate háromszázharminchat oldalon keresztül, hol humoros, hol fájdalmas köntösbe csomagolva, egy csöppnyi, keverék kutya szemén keresztül tárja elénk a világot, és azt, mit jelent a kutyaélet. Mesél arról, mi történik, ha az ember legjobb barátja az utcára születik, milyen, amikor a kétlábú bedobozol pár csöppséget és kihajítja őket az autópálya mentén, hogy aztán, ha az apróságok túlélik, ezernyi más veszéllyel nézzenek szembe. De ami ennél is fontosabb: bepillantást enged a kutyák gondolatvilágába, ami a maga szeleburdisága mellett hűen prezentálja a vak hűség fogalmát, a  lelki fájdalmukat, vagy éppen egy sor másik érzelmet. A Bob, a legbátrabb egy végtelenül hiteles, őszinte írás - ráadásul számos magvas gondolatot is tartalmaz, a vadállatok rács mögé zárásától, a Föld kizsákmányolásán át, az összetartás erejéig. 
De minthogy ez alapvetően egy mesekönyv, közel sem annyira drámai a hangulata, mint gondolnánk. Hiába a fájó igazság, Bob narrációja irtó cuki, ő maga pedig végtelenül szarkasztikus, szerethető figura.

Bob az az Ivan, az egyetlenben feltűnt kóbor kiskutya, aki kajakeresés közben bemerészkedett a nagy ezüsthátú ketrecébe, s végtelen bátorságról téve tanúbizonyságot, összebarátkozott vele - meg Rubyval és Stellával, az elefántokkal. Később, ahogy Ivan sorsa jobbra fordult, Bob is szerető otthonra lelt. A történet pedig innen folytatódik. Bob Juliáéknál él szeretetben, próbálgatják egymás határait, a közös életet, közben pedig, amikor csak tehetik, ellátogatnak az állatkertbe Ivanhez és Rubyhoz, a kiselefánthoz.
Egyik alkalommal, amikor a Gus nevű hurrikán az állatkertben éri őket, Bob elsodródik barátaitól és gazdijaitól, s hirtelen azon kapja magát, hogy egy megrongálódott parkban, elszabadult vadállatok között saját maga az egyetlen, akire számíthat. A kiskutya sorsa ezt követően számos mentőakciót és életveszélyes helyzetet tartogat, melyek mindegyike komoly jellemformáló hatással bír. Bobnak olyan dolgokat kell megélnie, mint a kutyahűség fogalma, a bizalom, mások szeretete, és mind közül a legfontosabb: a megbocsátás művészete.

A Bob, a legbátrabb gyönyörű, hiteles történet a kutyák érzelemvilágáról, humoros és kalandos köntösbe csomagolva. Szívből ajánlom mindenkinek, mert ez, és az Ivan, az egyetlen tényleg olyan történet, amit minden kétlábúnak olvasnia kéne.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Bob, Ivan, Ruby
Kedvenc jelenet: az udvarlás, és a három barát közös pillanatai
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Ivan, az egyetlen #2
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunk során a kutyusoké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy - ismert - mesebeli kutyát ábrázoló képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

01/30 Csak olvass! - Ivan, az egyetlen
01/31 Könyv és más - Ivan, az egyetlen
02/02 Csak olvass! - Bob, a legbátrabb
02/04 Kelly és Lupi olvas - Bob, a legbátrabb
02/06 Könyv és más - Bob, a legbátrabb
02/08 Dreamworld - Bob, a legbátrabb

2015. április 11., szombat

Katherine Applegate - Iván, az Egyetlen



A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is hamarosan megjelenik Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Ivan, a fogságban élő gorilla keserédes, ámde roppant tanulságos történetét, mely nem hiányozhat egyetlen állatszerető gyermek polcáról sem!

2015. április 7-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Katherine Applegate: Ivan, az Egyetlen

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616117
Oldalszám: 286 oldal
Fordító: Erdős Éva
Illusztrálta: Patricia Castelao

Fülszöveg:
Iván egy ezüsthátú hím gorilla, aki Amerikában él egy nagy bevásárlóközpontban, ő az attrakció. Barátai Stella, az idősödő elefánt, Bob, a kóbor kutya, és az esti műszakban takarító kislánya. Iván napjait festéssel tölti, ám csendes napjaik megváltoznak, mikor Stella beteg lesz, és a tulajdonos beszerez egy kiselefántot, Rubyt.

Saját véleményem:
Ez a könyv abban a pillanatban megragadott, amint megláttam a borítóját, ami bár gyönyörű, mégsem a szépsége miatt éreztem késztetést az elolvasására, hanem a rajta szereplő állatok miatt.
Hátulgombolós korom óta odáig vagyok az állatokért, nekem ők a mindeneim, és a legnagyobb álmom, hogy egyszer valamilyen módon velük dolgozhassak (leginkább állatkerti gondozóként). Számomra ők nem pusztán állatok, hanem gyönyörű, izgalmas, értelmes, tiszteletre méltó lelkek, akik semmivel sem kevesebbek nálunk, embereknél. Sőt!
De még mielőtt a kezembe vettem volna a regényt, kicsit utánanéztem a gorilláknak, szabadon- és fogvatartott egyedeiknek, és természetesen az igazi Ivannek is. És ahogy elolvastam életének történetét, útnak indultak a könnyeim. Az emberi faj bizonyos képviselői kegyetlenek. Csak azért, mert magunkat okosabbnak, fejlettebbnek tituláltuk az összes többinél, azt hisszük bármit megtehetünk. Kihasználhatjuk az állatokat, kényünk-kedvünk szerint bánhatunk velük a mi szórakoztatásunk és jólétünk miatt, miközben egy percig sem gondolunk arra, hogy mi megy végbe a másik lényben. Épp emiatt nyomnám minden gyerek, szülő, kamasz, idős vagy bármely korosztály kezébe az Iván, az egyetlent. Katherine Applegate tökéletesen ábrázolja azt, ami elől a homokba dugjuk a fejünket.

A történet Ivanről, a nagy ezüsthátúról szól, akit kölyökként elragadtak a dzsungelből, kivégezték családját őt magát pedig jó pénzért eladták, hogy életét egy bevásárlóközponti, kicsiny ketrecben töltse, látványosság gyanánt.
Ivan több mint húsz éven át mást sem csinált, mint ücsörgött, szunyókált, le-fel járkált magányosan. Szórakozása mindössze a tévézésben, a rajzolásban, valamint a másik ketrecben lévő idős elefánttal, Stellával való beszélgetésben merült ki. Illetve néha-néha társa is akadt, Bob a pláza kóborkutyájának személyében, aki termete miatt, éjjelente könnyen be tudott slisszolni a gorillához.
Mi már eleve így ismerkedünk meg a sorsát elfogadó Ivannel, aki az E/1-es írásmód következtében saját hangot kap, mely a szóhasználat és mondatfelépítés miatt a kisebbek számára is könnyen érthető, élvezhető, másrészt pedig elhiteti az olvasóval, hogy tényleg egy gorilla szemén és gondolatain keresztül szemléljük az eseményeket.
Ivan végigkalauzol minket a múltján, a jelenén, betekintést nyújt a vágyaiba, gondolataiba, szokásaiba, és megmutatja milyen a rács túloldaláról szemlélni a dolgokat.
Sokszor megmosolyogtatott érdekes meglátásaival, cselekedeteivel, de legalább annyiszor, ha nem többször el is szomorított. Fájt olvasni mindazt a kegyetlenséget, amin akár neki, akár a többi szereplőnek át kellett esnie. Miattunk, emberek miatt. De néha azért örömkönnyek is vegyültek a keserűekbe. 

Cselekmény, mint olyan, sokáig nem igazán van. Inkább csak egyik napból sodródunk a másikba, miközben megismerjük főhősünket, és az ő barátait, valamint azok életét. Viszont rengeteg érdekességet olvashatunk az állatok szokásaival és mindennapjaival kapcsolatban.
Később aztán egy megható ígéret miatt kifejlődik egy izgalmas szál is, ahol bőven lehet drukkolni barátainknak (és könnyeket hullajtani), akiknek monoton élete végre célt kap.
Itt számomra kifejezetten érdekes és elgondolkodtató volt, hogy az írónő, Ivan, Bob, és Ruby miként mutatják be az ember és ember, vagy ketrec és ketrec közti különbségeket. Megszívlelendő, hogy míg mi, emberek képesek vagyunk egy dolog miatt elítélni és megbélyegezni valakit vagy valamit, addig az állatok felfogják, hogy ugyanabból lehet jó és rossz is.
 
Ennek ellenére véleményem szerint mégis a fogság és a szabadság kérdése a legjelentőségteljesebb, hisz biztos mindenkiben felmerült már legalább egyszer, hogy miért jobb egy állatkerti állat élete, mint egy cirkuszban élőé, mivel voltaképpen mind a ketten korlátok mögé vannak zsuppolva, és nem a szabadban futkorásznak, természetes élőközegükben. Pedig hány állatvédő szervezet vagy program működik, ami a fajmegóvás érdekében állatkertbe viszi xy példányt. Nos, sok egyéb mellett erre is választ ad Ivan.
Összességében tehát úgy gondolom, ez az a könyv, amit kortól és nemtől függetlenül mindenkinek olvasnia kéne. Ha szereti az állatokat, azért, ha nem, akkor azért.
Ivan története rettentő tanulságos. A kicsik számára nagyon jó nevelőképessége van, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek és megértsék az élővilágot, és hogy az állatkertben később ne úgy viselkedjenek, hogy szívünk szerint inkább őket zárnánk be egy ketrecbe.
Az Iván, az egyetlen egy keserédes, aranyos mese, mely egyszerre szórakoztat, gondolkodtat el és tanít, szerethető karaktereinek hála. De előre szólok: zsepit készítsetek elő! Én a felét végigbőgtem még így, 23 éves fejjel is. Kincs ez a könyv!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Iván, Stella, Bob, Ruby
Kedvenc jelenet: Iván ígérete Stellának, és a végén, amikor Ivan nézi Ruby-t
Negatívum: emberek
Borító: 5/5




Ivan, az igazi


Az Ivan, az Egyetlen részben fikció, részben viszont valós alapokon nyugszik, ugyanis Ivan tényleg létezett. Haláláig az atlantai állatkertben élt, ám rögös út vezetett a boldogságáig...

Miután kölyökként elfogták a Kongói Demokratikus Köztársaságban (ahol Ivan ikertestvére az Egyesült Államokba vezető úton életét vesztette), Ivant egy családi otthonban nevelték, egészen addig, míg kezelhetetlenné nem vált. Ezek után egy furcsa-állatgyűjteményhez került, egy Washington állambeli, cirkusz központú bevásárlóközpontba.

Élete huszonhét évét egy ketrecben, egyedül töltötte. Idővel azonban, ahogyan az emlősök szükségleteit és magatartását egyre jobban megértették, a közönség Ivan magányos helyzetével kapcsolatos aggodalma is egyre nőtt. Különösen azután, hogy szerepelt a National Geographic különkiadásában A városi gorilla címmel. Ezután közfelháborodás következett, gyerekek szívettépő leveleivel együtt.
Amikor a bevásárlóközpont, ahol Ivan élt, tönkrement, állandó kölcsönadással elhelyezték az atlantai állatkertben (1994-ben), amely az ország legnagyobb fogva tartott nyugati alföldi gorilla csoportjának ad otthont.

Ivan innentől kezdve az atlantani állatkert közkedvelt nevezetessége lett, s boldogan élt ott Kinyanival és más gorillákkal együtt.
Sokan ismerték egyébként festményei miatt, amelyeket gyakran hüvelykujja lenyomatával írt alá.

Ivan 50 éves korában, 2012. augusztus 21-én hunyt el. Boncoláskor kiderült, hogy egy tumor volt a mellkasában. Ám közönsége sosem felejtette el őt, halála után részvétkártyákat, virágokat is küldtek, sőt születésnapján még köszöntőkártyát is vittek az emlékére.




Nyereményjáték



“Egy ideig, amíg ifjú voltam, és bolondos, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó gorilla a földön.”

Szerencsére nem Ivan, az egyetlen gorilla a Földön. Természetben és fogságban élő társai között akadnak világhírű egyedek is, akik különleges képességeikkel, tehetségükkel vagy éppen viselkedésükkel, nagy ismertségre tettek szert.
Mostani játékunk során pedig ők lesznek a főszereplők!

Az egyes állomásokon található adatok és leírások segítségével találjátok ki, melyik közismert gorilláról van szó, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ezt ismételjétek meg minden állomáson, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott három Ivan, az egyetlen c. könyv egy példányát, ugyanis csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind az öt állomást teljesítette.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Nagyobb méretért katt a képre




Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Deszy könyvajánlója - Trailer
04/09 Kelly & Lupi olvas - Gorillás képek
04/11 Dreamworld - Az igazi Ivanről
04/13 MFKata gondolatai
04/15 Media Addict

2014. augusztus 26., kedd

Michael Grant & Katherine Applegate - Éva és Ádám




Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy számítógépes szimulációs program segítségével tökéletes társat tervezz magadnak? Mit szólnál, ha később egyszer csak szembejönne veled az utcán? Katherine Applegate és férje, Michael Grant történetében Evening Spiker lehetőséget kap erre! Kövesd végig az EVE és ADAM turnét, ahol nyolc blogger véleményét olvashatod erről a nem hétköznapi témájú könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét.


Michael Grant & Katherine Applegate: Eve & Adam - Éva és Ádám

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738689
Oldalszám: ??? oldal
Fordító: Felföldi Edit

Fülszöveg:
Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.
Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?

Saját véleményem:
Eve balesetet szenved, aminek következtében leszakad a lába, és több életveszélyes sérülést is szerez. A kórházban az orvosok az életéért küzdenek, ám megjelenik az anyja, aki a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyár tulajdonosa, és a kezelőorvos határozott tiltása ellenére átszállíttatja lányát saját kutatóintézetébe, ahol saját emberei látják el Eveninget.
A beavatkozások után Eve-nek nincs más dolga, mint hogy lábadozzon, csakhogy számára ez rendkívül unalmas úgy, hogy begipszelt kezével még hobbijának, a rajzolásnak sem hódolhat. Ezért anyja előáll az ötlettel, hogy a gyár egy új fejlesztésű programjával, Eve alkossa meg a tökéletes férfit, persze csak virtuálisan.
A gyárban töltött idő alatt Eve összeismerkedik az ott lakó mindenes sráccal, Solóval, aki finoman szólva nem kedveli a lány anyját, mivel szent meggyőződése, hogy a nő tehet a szülei haláláról. ezért mindent megtesz annak az érdekében, hogy lebuktassa, és börtönbe csukassa.

A történet alapötlete zseniális. Biztos mindenki eljátszott már a gondolattal, milyen is lenne a - számára - tökéletes férfi/nő, és ha ehhez még hozzájön az is, hogy mi magunk teremthetjük-, alkothatjuk meg, és állíthatjuk össze, akkor a képlet igazán fantasztikus. Ez volt az, ami egyrészről engem is megfogott. A másik pedig a figyelemfelkeltő borító és cím kombinációja, ami hűen tükrözi a sztori lényegét.
Eve, a balesete utáni lábadozási időszakában egyezséget köt rideg édesanyjával, minek értelmében a nő megengeni, hogy Eveninget meglátogassa zűrös életű, és kissé szabadszájú barátnője, ha a lány a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárban maradva gyógyul, és közben egy újfejlesztésű program segítségével, virtuálisan megalkotja a tökéletes férfit. S noha a bioszmániás Eve eleinte vonakodik a feladattól, ahogy Adam egyre inkább összeáll, úgy jön meg az ő kedve is.
Mindehhez pedig adott egy jó kis helyszín, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyár képében, mely tökéletes alapot ad az egészhez; nem mellesleg hangulatteremtőnek sem utolsó a sok technikai kütyüvel, hideg, fémes termével, orvosokkal és tudósokkal. De rejtélyekből és titokzatos ügyletekből sincs hiány.
Nem lehet előre kitalálni, ki melyik oldalon áll, vagy milyen takargatnivalója van. És amikor azt hinnénk, ismerjük az illetőt, a múltját vagy a szennyesét, akkor garantáltan történik valami, ezt megcáfolandó.
Mindez kellő mennyiségű adalék egy bomba jó sztorihoz, viszont végig az az érzésem volt, hogy a szerzőpáros nem aknázta ki teljesen a lehetőségeit. Sokkal több potenciál rejlett még ebben, amit ha kicsit bővebb lére eresztenek, jobban érvényesült volna, és nagyobbat is ütött volna. Gondolok itt például a szerelemre.Aranyos meg kedves volt, de a hirtelensége miatt nem éreztem valódi vonzalmat Solo és Eve között. Persze értem én, hogy miért nem lehetett ezt kihagyni, és valószínűleg fiatalabb koromban fel sem tűnt volna az esetlensége.
Mindezt leszámítva a karakterek teljesen rendben vannak. Egyikőjük sem idegesítő - kivéve az anyukát, aki meg sem érdemelte az anya státuszt -, szórakoztatóak, szerethetőek és helyesek. Együtt pedig még sokkal jobbak.
A történetet váltott szemszögből követhetjük végig, aminél külön pluszpont jár azért, hogy kiírás nélkül is érezhető, melyik Solóé, és melyik Eve-é.  INNENTŐL SPOILERES! És amikor megláttam, hogy Adam szemszög is van, tapsikolni lett volna kedvem. Érezhető volt, hogy Adam kilép virtuális keretei közül, de még így is nagy örömömre szolgált. Ő egy végtelenül kedves, de naiv srác, aki a maga tökéletlenségében tökéletes. Talán túlságosan is. Ékes bizonyítéka annak, miért is nem létezik tökéletes pasi, vagy ha létezik, akkor elveszti férfias vonzerejét. Egyébként nagyon szívesen olvasnék egy Adam novellát, vagy akár regényt is, mert kíváncsi vagyok az ő múltjára. Ki volt azelőtt, mielőtt Eve megalkotta, és ilyesmik. SPOILER VÉGE!
Összességében a fiatalabb, sci-fi rajongók számára ajánlom, de igazából bárki számára könnyed kikapcsolódást nyújtó, érdekes, izgalmas olvasmány lehet. Bőven van benne biológiai kísérletezés, rejtélyek, akció, és persze némi romantika is, na meg humor. De már a helyszínekért is megér egy misét!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Solo, Adam
Kedvenc jelenet: szökés, autós üldözés, Soló kávés csele
Negatívum: gyors tempó
Borító: 5/5




Ádám és Éva



A Biblia, valamint a Korán szerint Ádám és Éva voltak az első emberpár, akiket Isten teremtett. Évát nem sokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Álmot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta meg Évát.
Isten figyelmeztette Ádámot és Évát, hogy ne egyenek a kert közepén lévő fának a gyümölcséről, de a kígyó ravaszabb volt mindennél és kísértésbe estek.
A kígyó a legravaszabb állat volt a paradicsomban. Kételkedve fordult Évához, hogy valóban azt mondta Isten, hogy nem ehetnek a kert gyümölcseiből. Éva úgy válaszolt, hogy ehetnek, de csak egyből nem, ami a kert közepén van a tudás fájának gyümölcséből, nehogy meghaljanak. A kígyó kétségbe vonta Isten szavát, hogy attól még nem fog meghalni: "Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az Istenek, akik ismerik a jót és a rosszat". Éva látta, hogy a gyümölcs jó és tetszetős, evett belőle és Ádámnak is adott belőle. Rögtön felnyíltak szemeik, és látták, hogy meztelenek. Ezért fügefa levélből ruhát készítettek maguknak és eltakarták magukat. Ezután Isten ellátogatott hozzájuk, és kiűzte őket a paradicsomból az engedetlenség miatt. Azóta az ember bűnösnek születik, de Jézus meghalt értünk.
A Biblia Ádám és Éva történetét Mózes 1. könyve, a Teremtés könyve második és harmadik fejezetében mondja el. Gyermekeik közül név szerint Káin, Ábel és Sét ismertek.
forrás: wikipedia




Nyereményjáték


A könyv borítóján is megjelenik a szimbolikus jelentéssel rendelkező alma motívum. A blogturné játéka most a leghíresebb almákkal foglalkozik! Fejtsd meg minden állomáson a feltett kérdést és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, így esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét!


Ki az a tudós, akinek egy alma esett a fejére?



Nézz be a többi állomásra is

08/24 Kelly & Lupi olvas - Helyszínek
08/26 Dreamworld - Ádám és Éva
08/30 Zakkant olvas - A tökéletes férfi
09/07 CBooks