Shannon Mayer - Taken by Fate

 

Shannon Mayer: Taken by Fate - Elragadva

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635709588
Oldalszám: 336 oldal

Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Lehull ​a Fátyol
Kiszakítottak a gyűjtők karámjaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.
Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbolondítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.
A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.
Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.
Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijuttassam innen magamat és a barátomat.
Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.
Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…

Saját véleményem:

Shannon Mayer neve nemhogy nem csengett idegenül számomra, épp ellenkezőleg... ezúttal miatta csaptam le erre a regényre, ugyanis a Méz és jég trilógia nagy kedvencem volt. Kíváncsi voltam, Mayer mit alkot szerzőtárs nélkül, egyben reméltem, hogy korábbi kedvencemhez hasonlóan most is egy pörgős, izgalmas, szexi fantasy-t tarthatok majd a kezemben.

"– Néha az a részlet lesz a legfontosabb, amit mindenki… jelentéktelennek tart."

Nem tudom, emlékeztek-e, de néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem nektek, hogy jelenleg reneszánszukat élik az Éhezők viadala típusú fantasy disztópiák, és az a helyzet, hogy a Taken by Fate is egy közülük. Méghozzá vámpíros, perzselően szexi verzióban.
A történet egy jövőbeni világban játszódik, amikor technikai fejlődés és repülő autók helyett a természetfeletti veszi át az emberiség feletti uralmat azt követően, hogy lehull a lepel, s oly sok évezrednyi bujdosás után előrelépnek a Mások: vámpírok, vérfarkasok, tündérek, bukott angyalok és démonok. Egy viszonylagos békeszerződés értelmében az embereknek áldozatokat kell felajánlaniuk az Alfa Birodalom lényei számára, akik cserébe nem igázzák le és döntik káoszba a világot. Vannak, akik feleségüket adják oda, mások testvéreiket, gyermekeiket vagy épp a razzia gyűjti be őket, és vannak, akiket tartozásuk miatt terelnek a karámba, vagyis abba a gyűjtőbe, ahonnan további karámokba osztva rendszerezik a pórul jártakat. Az egyik karámba kerülnek azok, akiket szexre használnak majd a Mások, mások élelemként végzik, a szerencsésekből rabszolga válik, a legszerencsétlenebbekből csali.
Sienna, a történet hősnője önkényesen esik a razzia áldozatául, azzal a céllal, hogy kiszabadítsa legjobb barátját, akit egy korábbi razzia során fogtak el és vittek a vérfarkasokhoz. Annak érdekében, hogy kiszabadíthassa Jordant, a lány pontos tervet készít, csakhogy számításaiba hiba csúszik és véletlenül egy vámpír liciten találja magát, ahol a rémálmaiban őt üldöző szörnyeteg vásárolja meg. Ezek után Siennának egy szüreti játékon kell részt vennie, ahol az az elsődleges feladata, hogy elcsábítson egy vámpírurat, így téve szert életben maradása zálogára, a játék ugyanis hétről hétre komolyodik - és bizony nem mindenki élheti túl. Az egyetlen bökkenő, hogy Siennának esze ágában sincs a vámpírok birodalmában maradni, hatvan napot szabott magának arra, hogy kimenekítse barátját és együtt megszökjenek a Másoktól. A szökésért viszont halál vagy annál is rosszabb büntetés jár, ráadásul az őt megvásároló vámpír, Dominic Blackthorn is buja vágyakat ébreszt benne mindkettejük szerencsétlenségére...

Az elragadva egy piszkosul szexi, kissé mocskos, de nagyon is érdekfeszítő, izgalommal teli történet. Sienna erős, kissé (na jó, nagyon) öntörvényű lány, óriási szájjal és kíváncsisággal. E tulajdonságai pedig nem feltétlenül előnyösek egy olyan királyi udvarban, ahol az embereket kajának nézik. Sienna viszont képtelen lakatot tenni a szájára vagy nyugton maradni, folyamatosan keresi a menekülőutat és minden eszközt megragad arra, hogy tervét sikeresen véghez vihesse. Tilosban járkálása nem kevés adrenalinnal jár, ugyanis hiába mozoghatnak a lányok viszonylag szabadon a kastély és birodalom területén, ő olyan részekre is betéved (például a katonák lakrészébe térképet lopni), ahova nem kéne, máskor pedig a szexi tábornok kezelhetetlen lovával vágtat el a vámpírbirodalom széléig - ami önmagában is kemény határfeszegetés. Ám azt még ő is tudja, hogy ott töltött ideje alatt muszáj behódolnia és rendes lányként azt tennie, amit a verseny, illetve az őket koordináló hercegnő kíván. Szerencsére Sienna hamar szert tesz egy barátra, szobalánya Bee személyében, aki amellett, hogy a józanság hangja, információkkal és tanácsokkal látja el makrancos barátnőjét.
A verseny egyébként nagyon érdekes, ahogyan a fülszöveg is utal rá, díszleteiben olyan, mint a vámpír verziós Bridgerton (bálok, ruhák, szokások, kastély), de van benne némi Nagy Ő feeling is (a lányok a verseny elején kapnak egy különleges medált, mely az urak vágyától színeződik el, s minél sötétebb egy versenyző medálja, annál jobb helyen szerepel a mezőnyben), nem beszélve az Éhezők viadala hangulatról (hisz mégiscsak az életben maradás a tét). Szóval egyszerre izgalmas, látványos, buja és veszedelmes. Olyan, ami kielégíti a vámpírok szórakozás iránti vágyát.
A háttérben viszont jóval komplikáltabb politikai és családi szálak is meghúzódnak. A Siennát megvásároló tábornok, Dominic a király fattya: veszedelmes katona, akit csatákra képeztek ki élete háromszáz éve alatt. Őt nem érdeklik a bájolgós események, a bálok, Sienna és öccse, Will révén mégis belekényszerül az egészbe. Dominic ízig-vérig harcos, olyan férfi, aki tudja, hogy az érzelmek gyengeséget jelentenek, ezért igyekszik távol tartani magát a vörös hajú, aranyszemű, buja lánytól, aki jellemével és külsejével is kilóg a mezőnyből, mégis rendre felé kalandoznak gondolatai, s napról-napra testi vágyak kínozzák. Mindazonáltal nehezen birkózik meg érzéseivel, hisz egyetlen célja van, megvédeni öccsét, aki épp úgy a trón várományosa, mint bátyjuk, akit legszívesebben megölne. S e testvéri-örökösödési harc az, ami a háttérben jócskán összekuszálja a szálakat, s olyan politikai játszmákkal turbózza fel a sztorit, amik még veszélyesebbé és érdekfeszítőbbé teszik azt. Ráadásul akad a történetben egy igazi rohadék antihős is, egy vámpírgróf személyében, aki Dom minden mozzanatát lesi, s rögvest kész lecsapni bármilyen annak legapróbb gyengeségre. Sienna határozottan ilyen.

A regény egyébként két szemszögből játszódik, melynek köszönhetően felváltva követhetjük nyomon az eseményeket Sienna és Dominic narrációján keresztül, még teljesebb képet kapva a Mások világáról, életéről és szabályairól, magáról a játékról, na meg az egymás iránt érzett vad és buja szenvedélyükről. Mert igen, a páros között első pillanattól kezdve izzik a levegő, duzzad és feszül, aminek kell, továbbá nincs hiány fantáziálásból és erotikus jelenetekből sem - olykor kicsit vulgáris verzióban is. De az az igazság, hogy ez a fajta tűz és piszok nagyon is jól illik a sztorihoz és mindahhoz, amit a vámpíroktól, na meg a gyilkos-áldozat felállástól várna az ember. Ettől függetlenül, ha lehet, ne tömegközlekedésen olvassátok, mert bizony sokszor sercegnek azok az oldalak! Mit sercegnek? Felgyulladnak!
Mindent egybevéve szerintem a Taken by Fate egy baromi izgalmas, tüzes, mocskos és veszélyekkel teli történet, ami megidézi a 19. század eleganciáját és romantikáját, ugyanakkor adrenalinnal és bujasággal tölti fel a verseny okán. Engem abszolút levett a lábamról, kikapcsolt, szórakoztatott és egy percig sem bírtam lerakni. Alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sienna, Dominic, Bethany

Kedvenc jelenet: íjászat

Negatívum: van pár furcsa fordítói szókapcsolat, kifejezés, ami zavaró

Borító: 5/5
Sorozat: Alfa #1

Megtetszett? Vidd haza!

Ali Hazelwood - Bride

Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

 

 

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634997825
Oldalszám: 430 oldal

Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért... már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van...
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie... magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Saját véleményem:

Vannak olyan napok, amikor nem vágyom semmi másra, csak egy kis léleksimogató cukiságra. Az ilyen pillanatokban előszeretettel nyúlok Ali Hazelwood regényei után, amiket, ha eredetiséggel nem is lehet vádolni, tagadhatatlanul jó kis komfortolvasmányok. Kiszakítják az embert a hétköznapok mókuskerekéből, megmelengetik a szívét, s mosolyt csalnak az arcára. 

Mindez igaz is lenne, ha a szerző valamelyik jelenkori, egyetemi románcáról lenne szó. Csakhogy ezúttal Ali Hazelwood nem a STEM-, de még csak nem is az emberi világba kalauzolja el olvasóját, hanem a vámpírok és vérfarkasok földjére!

"– Talán vannak dolgok, amik túlnőnek a viszonzáson. Talán nem minden arról szól, hogy a tied."

Ahogy fentebb már kitértem rá, hullámzó kapcsolatunk dacára előszeretettel nyúlok a szerző regényei után, amiktől pontosan tudom, mit várhatok. És az általában nem tartalmaz semmiféle természetfelettit... vérfarkasokat meg vámpírokat aztán főleg nem. Így bár elsőre jócskán meglepett ez a fajta éles váltás a pararománcok világába, mégsem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a Bride-ot. Hát, hogy a fenébe ne akarnám pont én, aki a vámpír- és vérfarkas időszak kezdetén vált könyvmollyá? És tudjátok mit? Ciki vagy sem, én még mindig élek-halok ezért az oldschool felállásért - gyakorlatilag annyira ki vagyok rá éhezve a nagy tündér mánia közepette, hogy akkor is ráharapnék (haha, bocs a béna szóvicc miatt), ha nem Ali Hazelwood fejéből pattant volna ki!
Ugyanakkor nem fogok hazudni, volt bennem némi félsz - vagy talán nevezzük inkább bizonytalanságnak - azt illetően, hogy fog a romantikus könyvek koronázatlan királynője boldogulni a természetfeletti közegben, de elöljáróban maradjunk annyiban, hogy megoldotta. Mi több, a tőle megszokott stílusban egy szexi, humoros, romantikus és fordulatos történetet alkotott.

"Ez a házasság nem jelent majd gondot.

A lány jelent majd gondot."

A történet hősnője Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának lánya. Apja titulusa pedig kötelezettségekkel jár, még akkor is, ha ezeknek a lány issza meg a levét. A Bride világában ugyanis törékeny béke honol emberek, vérfarkasok és vámpírok között, amit többek között azáltal tartanak fent, hogy tízévente cserélgetnek egy zálog-embert/vámpírt/vérfarkast. Maga Misery is egy ilyen vámpír-zálog volt kiskorában, amikor is apja beleegyezett, hogy az emberek közé vigyék, ott felneveljék, s azzal a tudattal éljen, hogy a vámpírok legkisebb hibájára is tőrt döfhetnek a szívébe. Egyetlen társa, mondhatni testvére volt ezalatt az idő alatt, Serena, aki egy napon eltűnik. Az ügyben mindössze egyetlen nyom van, méghozzá egy név. Egy olyan név, amit Misery apja egészen más okból ejt ki a száján: azt követeli lányától, hogy az emberi rabságot követően ismét legyen zálog, csakhogy ezúttal a vérfarkasoknál. A dologban azonban van egy kis csavar: Miserynek hozzá kell mennie Lowe Morelandhoz, a helyi alfához, és egy évig látszatházasságban élnie vele, míg Lowe társa feleségül megy egy vámpírhoz. A lány először hallani sem akar róla, ám amikor rájön, hogy talán az alfának köze van Serena eltűnéséhez, beleegyezik. 

De vajon sikerül beilleszkednie a vérfarkasok közé? Hogyan sül el hirtelen kötött házassága a mogorva vérfarkassal, s a férfinek mi köze Serena eltűnéséhez? 

Hatalom, politika, csavaros fordulatok és szellemes párbeszédek, gondolatok és a szerzőtől megszokott, pikáns romantika jellemzi a Bride-ot, ami egy ellenségekből szeretők toposzon alapuló, politikai játszmákkal fűszerezett nyomozós történet. De azért elsősorban mégiscsak inkább romantikus. 

 

Kíváncsian vágtam bele a Bride-ba, felcsigázott a nosztalgiás lehetősége, ugyanakkor félelemmel töltött el a szerző zsánerben való járatlansága, mégis azt kell mondanom, hogy Misery és Lowe története már a legelső oldalakon megvett kilóra. Ali Hazelwood magával az esküvővel indít, ami véleményem szerint zseniális szerzői húzás volt, a főhősnő pikírt humora ugyanis egyből leveszi a lábáról az olvasót és széles mosolyt varázsol az arcára. A folytatás pedig mi mást is ígérhetne egy nagy, domináns alfával és egy pimasz, dögös vámpírral, akik még csak kommunikálni sem hajlandóak egymással, mint rengeteg izgalmat? És bár tagadhatatlan, hogy a regény középpontjában a romantika, illetve annak lassú kiteljesedése áll, de azért a háttérben bőven folynak hatalmi játszmák, keszekusza politikai viszályok, Serena titokzatos eltűnéséről és egyéb spoileres dolgokról nem is beszélve.
Mindennek fényében a lehető legőszintébben ajánlom nektek ezt a szexi, vicces és izgalmas paranormális románcot akár, ha nosztalgiára, akár egy jó olvasmányra vágytok.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Misey, Lowe

Kedvenc jelenet: az első fejezet úgy, ahogy van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen végzettsége van a vérfarkas férjnek?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Angelika blogja 

07/19 Utószó 

07/24 Kelly és Lupi olvas 

07/25 Betonka szerint a világ...

07/27 Hagyjatok! Olvasok! 

07/30 Dreamworld 

Heteira - A hold vonzása

Új turnénkkal elmélyülünk a vérfarkasok világában! Róbert Katalin új könyve egy mítoszokkal és legendákkal foglalkozó novelláskötet, mely Heteira álnév alatt jelent meg nemrég a Könyvmolyképző kiadónál! Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges lényekkel foglalkozó blogturnén, és játsszatok velünk, mert egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála meg is nyerheti A hold vonzása című kötetet!

 

 

Heteira: A hold vonzása

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789632457888
Oldalszám: 344 oldal

Fülszöveg:

SEJTELMES ALAKOK A HOLDFÉNYBEN. IZZÓ SZENVEDÉLY…
Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…
Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.
A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.
Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?
Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról.
ÉLVEZD A SZENVEDÉLY VONZÁSÁT!

Saját véleményem:

Kezdhetném azzal a soraimat, hogy elmondom,  mennyire odáig vagyok a vérfarkasokért, de az az igazság, hogy világéletemben vámpíros lány voltam. Heteira novelláskötete elsősorban (és leginkább) a szerző személye miatt érdekelt, másodsorban pedig azért, mert szeretem a novellákat - na meg a fantasyt. 

"Teljesen természetes, ha egy vérfarkas néha nem akar mást, csak üvölteni."

A hold vonzása tizenegy hosszabb-rövidebb vérfarkasokat középpontba helyező novella gyűjteménye, melyben a szerző különféle életszilánkok által enged betekintést az alakváltók mindennapjaiba. Tizenegy történet, tizenegy sors és tizenegy világ várja, hogy az olvasó felfedezze, s megismerkedjen az e fenséges lényeket övező legendákkal és mítoszokkal, miközben olyan emberi sorsok szemtanúja lesz, mint a megfelelési kényszer vagy párkapcsolati dilemma okozta trauma. De persze sokkal összetettebb ez a kötet, ugyanis helyszíneit, témáit, illetve romantikus viszonyait tekintve is a színes és változatos jelzőkkel illethető. 

A fantasy közeg ellenére a legtöbb történet valamiféle emberi sorsot örökít meg, legyen szó magányról, út- és önkeresésről, örökségről, netán önmagunk felvállalásáról, vagy elfogadásról. Vérfarkasnak lenni ugyanis épp annyira bonyolult, mint embernek. Minden karakter másként éli meg: ki teherként, ki kihívásként, ki tényként. És ettől működik annyira jól ez az egész. 

Róbert Kati vérfarkasai élnek, éreznek... és bizony szeretnek is. Hol fajtársat, hol embert vagy mást, hol a másik nem képviselőjét, hol nem. A szerelem sokfajta formája mutatkozik meg a novellákban hetero és LMBTQ szerelmi szálak formájában. A hold vonzása egyik kulcseleme tehát tagadhatatlanul a változatosság. S ez bizony minden téren így van: kultúrák, országok, szerelmek, mondanivaló és minőség tekintetében is. 

A gyűjteményben egyébként vannak erősebb és gyengébb történetek, kifejtettek és hangulatteremtőek, akció- vagy épp érzelemközpontúak. Jó eséllyel tehát mindenki találhat maga számára valót. Azok is, akik jobban szeretik a fikciós és fantasy vonalat, na meg azok is, akik azt kedvelik, ha egy történet általunk ismert társadalmi témákra reflektál. Ilyen például a bevándorlás vagy a másság elfogadása (a szó minden értelmében). De hát mégiscsak egy vérfarkasos gyűjteményről beszélünk, ami ennek megfelelően felvázolja milyen alfa szerepbe kerülni, megörökölni ezt a titulust, kihasználni az előnyeit, megélni a hátrányait, tartozni valahová vagy épp magányosnak lenni. Róbert Kati elég átfogó képet fest a vérfarkas létről, olyannyira, hogy még a magamfajta vérszívó szimpatizánsok is szívesen ismerkednek meg velük.

A hold vonzása egy izgalmas és formabontó vérfarkasos novellagyűjtemény Róbert Kati lendületes stílusában. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni a vérfarkasok legendáiban, izgalmas tájakon barangolni, de nem riadnak vissza a romantikus-erotikus tartalomtól se, ami sokszor arcpirítóan szókimondó. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc novella: A tűz ölén

Legkevésbé szeretett novella: Egyensúly 

Borító: 5/3 
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A likantrópok rajongói elég sok sorozatban és filmben találkozhatnak a kedvenceikkel! Minden állomáson találtok egy ismertebb vérfarkast, akit be kell azonosítanotok, és a sorozat/film címét beírni a rafflecopterbe, amiben szerepel.
Ne feledjétek, NEM a karakter vagy a színész nevére vagyunk kíváncsiak.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/07 Hagyjatok! Olvasok! - Borítótervek
03/10 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
03/13 Kelly és Lupi olvas
03/16 Spirit Bliss Sárga könyves út
03/19 Spirit Bliss Sárga könyves út - Interjú a szerzővel
03/22 Dreamworld
03/25 Hagyjatok! Olvasok!

Laura Thalassa - Rhapsodic

 

Laura Thalassa: Rhapsodic - Az Éjszaka Királya

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507006
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:

Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.
Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő az a férfi, aki bármit képes megszerezni… persze jó áron. És azt is mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb behajtja a kölcsönt.
Az egyik ügyfelétől viszont még soha nem kért fizetséget. Egészen mostanáig. Amikor Callie a szobájában találja az éjszaka ravaszul vigyorgó és csillogó szemű királyát, azonnal világossá válik számára, hogy a dolgok hamarosan megváltoznak. Az Alkusz először csupán egy félszeg csókot követel tőle. Mindössze egyetlen gyöngyszemnyit. És ígéretet a folytatásra.
Az Alkusz számára több ez egy rég elfeledett románc felélesztésénél. Mert mostanában valami titokzatos és fenyegető dolog zajlik a Másvilágban. Egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza. Mozdulatlanul fekszenek üvegkoporsójukban, mellükön egy-egy gyermekkel. És persze ott vannak a rabszolgák között suttogott titkok a gonoszról, aki állítólag felébredt.
Ha az Alkusz meg akarja menteni a népét, szüksége lesz a szirén segítségére, akinek évekkel ezelőtt összetörte a szívét. Csakhogy a felébredt gonosz is rajong a különleges teremtményekért. Pont az olyanokért, mint Callie.

Saját véleményem:

Rendkívül megörültem a hírnek, hogy új kiadóval gazdagodik a  hazai könyvpiac, ráadásul az Anassa könyvek igen erős címekkel rukkolt elő. Fantasy rajongóként egyből bele is szerettem Laura Thalassa regényébe, mely kellően érdekesnek és kedvemre valónak tűnt, már csak a tündéres-szirénes vonal miatt is, nem beszélve az Éjszaka Királyságának  denevérszárnyas királyáról, aki egy másik kedvencem hangulatát idézte vissza.

"Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.
Mindenhol és mindenben ott van, és egyetlen férfi sem képes elfeledtetni őt."

A történet középpontjában Callypso Lillis, vagyis Callie áll, akivel elsőként egy igen drámai helyzetben találkozunk. A tizenöt éves lány ugyanis vérben úszik, akárcsak a földön heverő mostohaapja, aki oly sok éven át keserítette meg életét és gyalázta meg a testét. A sokkos állapotban lévő Callie, nem tudván, kihez forduljon, magához hívja az Alkuszt, a Másvilág és az éjszaka legrettegettebb tündérét, aki nem csupán a bujaság, az erkölcstelenség és minden éjszakai ügylet ura, hanem rendkívül jó üzletember is: különféle alkukért cserébe teljesíti partnerei kéréseit. 

Az Alkusz segít az ifjú szirénnek eltusolni a gyilkosságot, továbbá elintézi, hogy a lányt felvegyék egy természetfeletti bentlakásos suliba. Ám kapcsolatuk itt nem ér véget; Callie-t annyira vonzza a jóképű, karizmatikus, minden porcikájában veszélyt sugárzó férfi, hogy estéről estére újabb alkut köt vele  társaságáért cserébe. Háromszázhuszonkét alku után viszont a férfi eltűnik az életéből, magára hagyva az összetört szívű lányt, és csak hét esztendővel később bukkan fel hálószobájában, egy csókot és törlesztést követelve.

A Rhapsodic egy ízig-vérig spicy urban fantasy, ami javarészt a mi világunkban játszódik, miközben rövidebb-hosszabb kitérőket teszünk a Másvilágba, azon belül is az Éjszaka Királyságába. A kettősségek sora azonban nem áll meg ennyiben, ugyanis minden fejezet múlt és jelen váltakozásából épül fel, melynek köszönhetően figyelemmel kísérhetjük Callie felnőtté válásának folyamatát, továbbá az Alkusszal való kapcsolatának alakulását, mely a két idősíknak hála válik teljessé.
Rendkívül komplex könyv, ami a fantasy elemek mellett nem feledkezik meg az emberi érzelmekről sem. Egyszerre szól a múltbéli sérelmek feldolgozásáról, felnőtté válásról, az első szerelemről (annak megéléséről) és szerelmi csalódásról, miközben minden egyes oldalt átitat a dühvel vegyülő vágyódás és ösztönösség. Callie nem egyszerű lány, hanem szirén (nem, nem növeszt sellőfarkat és lubickol a tengerben, tengerészeket halálba csábítva), aki képes megbabonázni az embereket és rávenni őket, hogy teljesítsék kívánságait, ugyanakkor a benne lakozó szirén buja, lételeme az erotika. Ez a tulajdonság pedig jócskán meg tudja nehezíteni a dolgát, pláne, ha Desmond Flynnről, az Alkuszról van szó, akit összetört szíve miatt legszívesebben a pokolba kívánna.
De hát Des nem az a férfi, akit könnyű figyelmen kívül hagyni. Pimasz, veszélyes, csábító és nem fél visszaélni hatalmával (és te atyaúristen, én is alkudozni akarok vele!). Callie és közte pedig nagyon-nagyon jól működik a kémia, amit az alkudozós-alku teljesítős vonal csak még magasabb szintekre emel. Kettejük között - múltban és jelenben egyaránt - vibrál a levegő, annyi szexuális feszültség van köztük, hogy olvasóként is szinte eleped az ember. Párosuk ebből fakadóan rendkívül intenzív, és az, hogy figyelemmel követhetjük nyolc év vágyódását, évődését még rátesz egy lapáttal. Észbontóak aranyosak, viccesek, vadak és elemiek együtt. Ritka az ennyire vibráló/passzoló páros, én a magam részéről nagyon-nagyon szerettem őket.

A cselekmény nagy részét egyébként Callie és Des kapcsolata alkotja, kezdve közös múltjuktól, a sérelmekkel vegyes viszontlátáson át, az ismételten fellobbanó érzelmekig. De ahogy a fülszöveg is említi, van egy természetfeletti nyomozós szál is, mivelhogy Des birodalmában sorra jelennek meg üvegkoporsóba zárt harcosnők, mellükön vérszomjas csecsemőkkel. Valaki sorra hibernált állapotba juttatja őket, minek után horrorbabákat nemz nekik, akik aztán vérrel táplálkoznak és mindenféle baljóslatú jövendöléseket suttognak emberi dajkájuknak. Callie az egyetlen, aki segíthet megoldani a rejtélyt mielőtt megsemmisülne a birodalom: Ki áll a gaztettek hátterében és miért akarja elpusztítani az Éjszaka Királyságát? Valóban felébredt a gonosz? És ha igen, milyen árat követel az Alkusztól?

Minden nőiességemet sutba dobva azt kell mondanom, hogy: én rohadtul imádtam ezt a könyvet! Érzéki volt, vicces, szerethető, rejtélyekkel, romantikával, bujasággal teli, miközben a fantasy rajongó énem is mindent megkapott, amire csak vágyhatott: tündért, vérfarkast, szirént, creepy főgonoszt, izgalmas világot modern és fantasy díszlettel. És amellett, hogy nyomokban visszaidézte a acotart, nem vált koppintássá. A Rhapsodic egy nagyon is önálló világképpel rendelkező, kellően dark hangulatú urban fantasy, amit szívből ajánlok a zsáner kedvelőinek. Ha szeretnétek egy olvasmányos, izgalmas és megfelelő mértékben pikáns regényt, akkor szívből ajánlom. Számomra az év egyik legkellemesebb meglepetését-, egyben legfelemelőbb kikapcsolódását okozta; alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Des, Callie

Kedvenc jelenet: a Felelsz vagy Merszek, vallomás, HP filmmaratonok, Velence

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Az Alkusz #1

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Méz és hamu udvara

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705627
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

Saját véleményem:

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt a Méz és hamu udvara borítóját, amikor pedig a fülszöveget is átfutottam, tudtam, hogy olvasnom kell. Kedvenc zsánerem a fantasy, a tündérek pedig mindig izgalmas témaválasztásnak bizonyulnak, nem is beszélve a különleges helyszínről, Alaszka vadregényes vidékéről.

"– Néha úgy érezzük, hogy a világ egy olyan irányba hajt minket, amit rossznak gondolunk, mert nem a mi választásunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz célhoz érünk, csak, hogy azt az ösvényt nem láttuk előre."

A szerzőpáros in medias res indít, kellő ritmust, egyben ízelítőt adva a folytatáshoz, ami az utolsó oldalig épp olyan ütemes és lendületes, mint a történet nyitánya, ahol rögtön egy akció kellős közepén találjuk magunkat és főszereplőnket, Allit. Nyolc évnyi felkészülés után a félig ember-félig tündér lánynak tündértársaival együtt ki kell állnia a végső próbát, hogy eldőljön későbbi sorsa. Alli számára mindez több szempontból is fontos: nőként, árvaként és félvérként is bizonyítania kell rátermettségét, azt, hogy igenis ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többieket. Ám a próba végén, éppen akkor, amikor a lány letenné szent esküjét, összeomlik a tündérek birodalma, Hegyalja, méghozzá az ő vére miatt - de erről látszólag csak ő és az Orákulum tud.
Hazatérve azonban nem sokáig élvezheti kiváltságait, apja, a király előtt (aki nem hajlandó leányaként elismerni) tett esküjét követően menekülni kényszerül, s ha nem akarja, hogy az Árnyudvar- és Fényudvar-béliek elkapják és kivégezzék, ki kell derítenie, mi történt Hegyaljával, s milyen szerepet játszott benne ő. Útja a Háromszöghöz vezet, ahol számkivetett tündérek élnek furcsa kis közösséget alkotva, nyomában viszont ott lohol a két udvar, s köztük gyerekkori szerelme, Faolan, akihez gyengéd szálak és nem kevés fájdalom fűzi.

A Méz és hamu udvara egy akciódús kalandregény, amiben fordulat fordulatot követ, tele van akciódús jelenetekkel, ármánykodással, árulással, titokkal és rengeteg mágiával. És soha, egyetlen pillanatra sincs benne megállás! Elképesztően pergő cselekményű történet, melynek középpontjában végre nem a romantika, hanem ténylegesen a világ megmentése áll. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a romantikus könyveket is, ugyanakkor mostanság a szerzők előszeretettel billentik el ilyen irányba a fantasy történeteitek, itt viszont kellemes meglepetésként ért, hogy a szerelmi szál inkább csak ott zizegett a felszín alatt, fokozva a téteket, de nem terelte el a figyelmet másról. Mi több, számomra így még kiélezettebb is lett a dolog.
Ahhoz, hogy mindez működőképes legyen, elengedhetetlen volt a jól kidolgozott, feszített ívű és tempójú cselekmény, a színes és érdekes történetszálak behozatala, valamint a főszereplő karakteressége. És hát azt kell mondanom, egyikből sincs hiány.
Alli egy talpraesett, badass, kissé mocskos szájú, a jég hátán is megélő lány, aki már gyerekként szembesült a tündérek kegyetlenségével, s árvasága valamint félvérsége okán hamar megtanulta, miként tud érvényesülni - vagy konkrétan életben maradni - ebben a világban. Bátor, mindenre elszánt harcos, aki ennek megfelelő elszántsággal veti bele magát a nyomozásba, s félelem nélkül szembeszáll azzal, aki hátráltatja. Útja számos megpróbáltatáson át vezet, ráadásul ahhoz, hogy kiderítse, mi történt Hegyaljával és visszaállítsa azt mielőtt a tündéreken úrrá lesz az őrület, meg kell ismernie saját mágiáját, annak működését és mibenlétét.

A hozzá hasonló szököttek számára viszont veszélyes hely a Háromszög, ami olyan, mint az emberek által ismert Bermuda-háromszög: sorra tűnnek el az emberek, veszélyes teremtmények lakják, és a szellemek is szüntelenül furcsa jóslatokat suttognak a lány fülébe. Az idegesítően szexi Faolanról nem is szólva, aki állandóan Alli nyomában jár, hogy információkat gyűjtsön királynőjének és pökhendiségével felpaprikázza a féltündért.

A Méz és Hamu udvara ízig-vérig fantasy, ami kalandossága mellett egyéb elemeiben is megmutatkozik, legyen szó a fajok sokszínűségéről (óriások, sárkányok, jetik, kelpie-k, farkasemberek, mindenféle tündérek), a világfelépítéséről (két tündérudvar, azok szabályai-szimbiózisa, számkivetettek), vagy az általa felvázolt konfliktushelyzetről. Van itt minden az ellentétes oldalaktól kezdve, az intrikákon át, ellenséges leszámolásig, hogy a kialakulófélben lévő háborúról ne is beszéljünk. 

A kezdeti döccenő ellenére (sokáig hiányoltam Hegyalja mibenlétének tisztázását) a szerzőpáros engem megvett kilóra. Imádtam Alaszka havas tájain barangolni, tetszett, ahogy a modern világban emberek és tündérek keveredtek, lenyűgözött a mágikus világ, elképesztett a politikai cselszövés, felhevített Faolan és Alli adok-kapok viszonya, megmosolyogtatott Alli barátnője, és rettenetesen bírtam Alli tökösségét is. Epekedve várom hát a folytatást, ami még ennél is sokkal több izgalommal és immár emelkedett tétekkel kecsegtet, nektek pedig szívből ajánlom az első részt, ha szeretnétek egy pörgős fantasyt, ami tényleg azt nyújtja, amit a zsánertől várunk.

Pontszám: 5/4,75

Kedvenc szereplő: Alli, Faolan, Cinth

Kedvenc jelenet: Cinth beszólása Faolannak, Alli első órája, és Alli és Faolan kapcsolata

Negatívum: volt egy-két fura fordítás (pl. humás az ember helyett és kocsi a szekér helyett), és ami miatt levontam negyedpontot: sokáig nem lett tisztázva, mi is Hegyalja

Borító: 5/5 (imádom!)
Sorozat: Méz és jég trilógia #1

Megtetszett? Vidd haza!

Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!

Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633992982

Oldalszám: 344 oldal

Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:

Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka

Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták

Negatívum: Spoiler lehet Arthur legenda

Borító: 5/5

Samhain

A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict

Rachel Hawkins - Démonüveg

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját!

2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Démonüveg

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633738733

Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

Saját véleményem:

Egy májusi napon, Sophie épp Ms. Vandy prodigiumüldözési óráján szenved, amikor a tanárnő kiszúrja, mint kísérleti alanyt. Noha a lány mindent elkövet annak érdekében, hogy kibújjon a feladat alól, a jó öreg Vandy nem ismer kegyelmet. Csakhogy a próba következtében Sophie kis híján a tóba fullad. És amikor már azt hinné, a helyzet nem lehet még ennél is rosszabb, megjelenik soha nem látott apja, aki azzal a céllal érkezik, hogy közölje lányával, megvétózza Megfosztási kérelmét. Ám mielőtt a fiatal démon haragja elhatalmasodhatna, James ajánlatot tesz neki. Arra kéri, töltse vele, Angliában a nyarat, és ismerje meg jobban a démon létet, s ha a nyár végén még mindig úgy gondolja, hogy alá szeretné vetni magát a ceremóniának, áldását adja rá. Sophie beleegyezik, de egyetlen kikötéssel: Jennát, különc vámpírbarátnőjét is magával viszi. James elfogadja a feltételeket, sőt Calt - akiről kiderül, hogy Sophie jegyese - is kikéri Mrs. Casnofftól, így a három fiatal együtt vág neki a kalandoknak.

Londonban, a Tanács nyári szállásán, Sophie két új, korabeli démonnal, Daisy-vel és Nickkel is találkozik, akik bár meglehetősen furán viselkednek, Sophie mégis velük tart egy prodigium buliba, ami nagyon hamar mészárlásba torkollik, amikor megjelennek a Szem emberei... és velük együtt Archer is.

"- Én démon vagyok, ő meg A Szem tagja. Képzeld el, milyen kínosak lennének a családi ünnepek, ha összejönnénk! Csak úgy repkednének a varázslatok, meg a tőrök, még a karácsonyfát is felborítanák..."

A Hex Hall után élvezettel vetettem bele magam újra a Prodigiumok világába, és örömmel tapasztaltam, hogy a sorozat színvonala továbbra is megmaradt. A Démonüveg sokkal pörgősebb, pikírtebb és izgalmasabb lett elődjénél.

És ha valaki nem emlékezne, mi történt az első kötetben, probléma egy szál se, ugyanis kezdésként, Sophie szokásos szarkasztikus humorával fűszerezve, gyorsan felelevenítjük a legfontosabb dolgokat, majd ezt követően egy vicces jelenettel felvezetve beindulnak a tényleges események. Megjelenik Sophie apja, a hideg, kimért, talpig angol James, aki mindenáron azt szeretné, ha lánya megismerné saját fajtáját, és megpróbálna együtt élni azzal, ami ő maga. Ezért eléri, hogy Sophie nyáron Londonba utazzon.

A Tanács londoni, nyári rezidenciáján néhány tag és két fiatal démon köszönti Sophie-t, Jennát és Calt, majd kezdetét veszi a lány kiképzése. Legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag ugyanis szinte semmi nem történik azon kívül, hogy James egyszer leül a lányával és mond neki pár bölcsességet, valamint ad egy démonológiai könyvet - ami Sophie-t halálosan untatja és nem is foglalkozik vele -, illetve tíz perc alatt megtanítja koncentrálni. Ezen a téren tehát kissé csalódnom kellett. Abban reménykedtem, hogy James és a fülszövegben ígért démon lakótársak majd jól kiképzik a mi szabadszájú hősnőnket, de hát mégsem. Továbbá Nick és Daisy szerepe is elnagyoltra sikeredett. Fogalmam sincs mit vártam, de az biztos, hogy nem ezt. Rengeteg lehetőség rejlett bennük, a sejtelmességükben, és ehelyett két kiszámíthatatlan, hol jófej, hol bunkó tinit kaptam, akiknek össz-vissz annyi szerepük volt, hogy elvitték Sophiékat a Prodigium szórakozóhelyre (ami pont olyan, mint Cassandra Clare Pandemoniumja). És a gondok is villámcsapásra oldódtak meg. Ha apuci azt mondta, Sophie koncentrálj, Sophie megpróbálta, de nem ment, majd jött, apuci, hogy próbáld erősebben és tádááám. Pedig ha az írónő egy kicsit nagyobb erőfeszítést tett volna, sokkal nagyobbat tudott volna ütni - véleményem szerint. Így viszont maradtak az állapotos nők hangulatingadozásaival megegyezően viselkedő új szereplők (James, Daisy, Nick). 

Ám ha mindezen túl tudunk lendülni, és elfogadjuk, hogy ez a könyv nem akar több lenni, egy könnyed kis szórakoztató sztorinál, akkor kényelmesen hátradőlve élvezhetjük a sok izgalommal, feszültséggel, humorral, könnyekkel, fájdalommal, és rejtéllyel teli kalandot. Aminek a minősége határozottan javul Archer felbukkanásával.

Mivel Sophie és Archer két hadban álló csapathoz tartozik, ezért már-már borítékolható a kettejük kapcsolatában megjelenő bonyodalom. Bár Archer korábbi késes mutatványa sem jelent igazán előnyt... Ámde a kémia az mégiscsak kémia, és sokan hiába nem akarják, az mégiscsak működik.

Kettejük kapcsolata és magánakciója az, ami igazán tetszett. Mint már mondtam, remek páros (akár ölik egymást, akár nem). Jó érzékkel látnak hozzá a titkok felgöngyölítésének, és számos galibába keverednek, ami rengeteg színt visz a történetbe. 

Ám a regény legerősebb pontja, minden kétséget kizáróan a humor, amiből sosincs hiány. Sophie csak úgy ontja magából a jobbnál jobb beszólásokat, és ha épp nem beszélne, akkor belső monológjaival sziporkázik.
Illetve, ami még nagyon tetszett, az a kezdetektől jelenlévő, jó időben, jó helyen elejtett baljóslatú megjegyzések sokasága. Folyamatosan kapjuk az izgalomra és rettegésre okot adó kis löketeket, és ahelyett, hogy azok megoldódnának, csak méginkább pattanásig feszítik az olvasó idegeit. Már nem pusztán a Szem vs. Prodigiumok közt kitörni készülő háború a legjelentősebb probléma. Valaki démonokat támaszt fel a legfélelmetesebb varázslatokat rejtő grimoire-ból kitépett útmutató szerint, és a Hex Hallban végbemenő események is új fordulatot vesznek.

És vége! Te jesszusatyaúristen! Rachel Hawkins minden titkos fegyverét az utolsó fejezetekben kapta elő. Csak úgy pörögtek az események. Nem győztem kapkodni a fejem a nem várt csavarok láttán, és amikor az érzelmek és az indulatok a tetőfokára hágtak, akkor puff, vége lett. Komolyan sikítófrász környékezett, hogy ott és akkor szakadt félbe minden. Bár hozzáteszem, Sophie-ra haragszom. A történtek fényében én tuti nem azt tettem volna, amit ő.

Összességében tehát úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is fogja. Új karakterek, új helyszín, baromi sok megválaszolatlan kérdés, titkos ügyletek és... Archer Cross.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Archer, Sophie, Jenna

Kedvenc jelenet: Nick-Sophie ruhapárbaja, Archer-Sophie tervezgetése ott

Negatívum: összecsapottság + jegyesség (minek ide szerelmi háromszög? felesleges)

Borító: 5/5

 

Itineris

Az itineris latinul utat vagy utazást jelent, de hogy pontosan mi is ez? Egy átjáró, ami segítségével a prodigiumok utazgatni tudnak. Funkcióját tekintve valahogy úgy képzeljétek el, mint az Árnyvadászok Portálját. De nézzük az itineris gyorstalpalót!

Hogy néz ki?

 "Egy nagy nyílás tátongott a legalább három méter magas falon, és egy ajtóra hasonlított, de a nyíláson túl csak sötétséget láttam."

Az első alkalom mindig kemény...

"(...) a halántékom vadul lüktetni kezdett. Mintha migrént kaptam volna, csak ez százszor rosszabb volt. (...). (...) nem voltam felkészülve a koponyámban tomboló dübörgésre, sem a mindent elnyelő sötétségre. De a repülés érzése is elmaradt, pedig egy varázsút esetében minimum erre számítottam. Minden teljesen mozdulatlan maradt, csak a sötétség omlott rám."

Milyen távolságot képes megtenni?

"Őrültség százhatvan kilométernél messzebb menni az első utazáskor."

Bárhová elrepít?

"- Várj! Csak odavonulunk ehhez a kapuhoz, és bármilyen úti célt megadhatunk neki? - kérdezte Jenna.

- Bármilyet - vonta meg a vállát Nick."

Mindenkire ugyanolyan hatása van az utazásnak?

"-Az itinerisutazás a vámpíroknak különösen megterhelő - felelte Nick "

Hogy jön létre az itineris? Kik hozzák létre?

"Csak nagyon erős boszorkányok képesek létrehozni a kapukat (...). Vagy démonok persze..."

Nyereményjáték

Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!

Sophie apja szerint ezeknek a lényeknek a különböző alfajától ered az összes prodigium, beleértve a démonokat is.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/12 Kelly Lupi olvas - Idézetek

10/14 Könyvszeretet

10/16 Media Addict

10/18 Függővég - Részlet

10/20 Deszy könyvajánlója - Megfosztás

10/22 MFKata gondolatai - Divattippek

10/24 Dreamworld - Itineris

Kevin Hearne - Hexed

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734094
Oldalszám: 294 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyös, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bacchánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.

Saját véleményem:

Atticus számára továbbra sincs nyugalom, ugyanis az Aengusszal vívott csatájuk közben néhány démon elszabadult, s közülük egy, a helyi középiskola diákjait szemelte ki áldozatául. Így hát Atticus kénytelen szembenézni, és leszámolni a fenevaddal, csakhogy közel sem ez az egyetlen és legnagyobb problémája.
Aenghus halálával belecsöppen Morrigan és Brighid hatalmi harcába; továbbá olyan dologra kényszerül a helyi boszorkánykörrel, amire azelőtt még nem volt példa, történetesen egy kölcsönös megnemtámadási egyezményt próbálnak kötni, s ettől a druida - érthető módon - kissé ódzkodik. Ráadásul - ha mindez nem lenne elegendő -, bacchásnők veszedelmes csapata, valamint egy újabb, ártó szándékú boszorkánykör lepi el a várost, azzal a céllal, hogy végezzenek vele és a helyi boszorkánykör tagjaival. S noha Atticusnak akadnak segítői, azok igen magas, nem éppen karmabarát árat szabnak munkájukért cserébe. Laksha Idun aranyalmáira vágyik, míg Leif Thor halálát követeli. Atticusnak tehát döntenie kell: egyedül néz szembe a két gyilkos szándékú csapattal, vagy vállalva, hogy magára haragítja a skandináv isteneket, elfogadja a segítséget.

"Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed."

Már az első résznél érezhető volt, hogy Kevin Hearne valami egészen egyedit és újat alkotott a Vas Druida krónikái megteremtésével. Ám míg a Hounded esetében kissé megterhelő volt az egyszerre nyakunkba zúduló nagyobb mennyiségű információ, addig a Hexednél kényelmesen hátradőlhetünk, és ennek a hasznos tudásnak a birtokában élvezhetjük kedvenc druidánk cseppet sem unalmas hétköznapjait. És hétvégéig.
Ebben a részben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események. Mindig jön valami, ami miatt Atticus képtelen megpihenni, vagy kellőképpen feltöltődni. Aenghus Óg megölésével nem hogy lenyugodtak volna körülötte a kedélyek, még inkább a figyelem középpontjába került. Pedig neki semmi más vágya nincs, mint békében élni, visszakapni elvesztett fülét, és meggyógyítani a csatában tönkrement erdőt.
Csakhogy ezt mások nem így gondolják, s ennek következtében számos izgalmas, akcióval teli jelenetnek lehetünk részesei, melyekben az író, szokásához híven, most sem finomkodik. Nyersen, a maga letaglózó valóságában festi le a harcjelenetek. Nem használ nagy, drámaiságot fokozó háttérelemeket, nincsenek hatásvadász, kimerevített képre emlékeztető leírások. Színtiszta küzdelem van.

"Nem csak Idun eredne utánam – kezdtem számolni az isteneket az ujjaimon –, ott lenne Freya, Odin a rohadt hollóival, meg Mr. Magas Szőke Férfi felemás villámokkal a kezében."

A történet (és a sorozat) további erősségei az egyedi, sokszínű karaktereken, a rengeteg viccen és a különféle hitrendszerek megfelelő keverésén alapszik.
Oberon megjegyzéseitől például minden alkalommal kifekszem. Halálos az a kutya! Sőt... továbbmegyek. Oberon a valaha volt egyik legjobb, legszerethetőbb mellékszereplők egyike. De McDonagh néni sem sokkal marad el mögötte.
Komolyan nem hittem, hogy egy öreg néni ennyire szórakoztató és élettel teli lehet. Az, ahogyan a meztelen Atticusra reagál, fergeteges. A regény egyik legkiemelkedőbb pillanata a rövidsége ellenére. De rajtuk kívül ugyanígy megemlíthetném Leifet, Halt, vagy Granuaile-t, sőt még Lakshát, valamint a helyi boszorkánykör tagjait is.
Atticus pedig - a szó legjobb értelmében - egy teljesen átlagos srác... extrákkal. Nincsenek allűrjei, nagyra törő álmai, egyszerű mégis nagyszerű. Humoros (simán hozza a hülye, kocka tinisrácot, csak azért, hogy bolondot csináljon a rendőrökből), okos, és a druidasága révén rengeteg fantasztikus trükköt tud, amikről élvezet olvasni. A földdel és a természettel való kapcsolata több alkalommal és helyzetben megmutatkozik; érdekes és izgalmas látni, miként használja fel ezeknek az erejét egy-egy műveletéhez. Plusz bónusz, hogy újabb szeletét ismerhetjük meg korábbi életeinek, bizonyos emlékeknek köszönhetően.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki valami újra, izgalmasra vágyik, vagy szimplán elege van a romantikából. A Hexed kiváló szórakozást nyújt az év 365 (366) napján. Mi több, a fordítás is bravúros!


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy és Leif

Kedvenc jelenet: amikor Atticus átveri a zsarukat, valamint a meztelen jelenet

Negatívum: az iskolás jelenet

Borító: 5/5