Ali Hazelwood - Bride

Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

 

 

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634997825
Oldalszám: 430 oldal

Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért... már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van...
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie... magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Saját véleményem:

Vannak olyan napok, amikor nem vágyom semmi másra, csak egy kis léleksimogató cukiságra. Az ilyen pillanatokban előszeretettel nyúlok Ali Hazelwood regényei után, amiket, ha eredetiséggel nem is lehet vádolni, tagadhatatlanul jó kis komfortolvasmányok. Kiszakítják az embert a hétköznapok mókuskerekéből, megmelengetik a szívét, s mosolyt csalnak az arcára. 

Mindez igaz is lenne, ha a szerző valamelyik jelenkori, egyetemi románcáról lenne szó. Csakhogy ezúttal Ali Hazelwood nem a STEM-, de még csak nem is az emberi világba kalauzolja el olvasóját, hanem a vámpírok és vérfarkasok földjére!

"– Talán vannak dolgok, amik túlnőnek a viszonzáson. Talán nem minden arról szól, hogy a tied."

Ahogy fentebb már kitértem rá, hullámzó kapcsolatunk dacára előszeretettel nyúlok a szerző regényei után, amiktől pontosan tudom, mit várhatok. És az általában nem tartalmaz semmiféle természetfelettit... vérfarkasokat meg vámpírokat aztán főleg nem. Így bár elsőre jócskán meglepett ez a fajta éles váltás a pararománcok világába, mégsem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a Bride-ot. Hát, hogy a fenébe ne akarnám pont én, aki a vámpír- és vérfarkas időszak kezdetén vált könyvmollyá? És tudjátok mit? Ciki vagy sem, én még mindig élek-halok ezért az oldschool felállásért - gyakorlatilag annyira ki vagyok rá éhezve a nagy tündér mánia közepette, hogy akkor is ráharapnék (haha, bocs a béna szóvicc miatt), ha nem Ali Hazelwood fejéből pattant volna ki!
Ugyanakkor nem fogok hazudni, volt bennem némi félsz - vagy talán nevezzük inkább bizonytalanságnak - azt illetően, hogy fog a romantikus könyvek koronázatlan királynője boldogulni a természetfeletti közegben, de elöljáróban maradjunk annyiban, hogy megoldotta. Mi több, a tőle megszokott stílusban egy szexi, humoros, romantikus és fordulatos történetet alkotott.

"Ez a házasság nem jelent majd gondot.

A lány jelent majd gondot."

A történet hősnője Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának lánya. Apja titulusa pedig kötelezettségekkel jár, még akkor is, ha ezeknek a lány issza meg a levét. A Bride világában ugyanis törékeny béke honol emberek, vérfarkasok és vámpírok között, amit többek között azáltal tartanak fent, hogy tízévente cserélgetnek egy zálog-embert/vámpírt/vérfarkast. Maga Misery is egy ilyen vámpír-zálog volt kiskorában, amikor is apja beleegyezett, hogy az emberek közé vigyék, ott felneveljék, s azzal a tudattal éljen, hogy a vámpírok legkisebb hibájára is tőrt döfhetnek a szívébe. Egyetlen társa, mondhatni testvére volt ezalatt az idő alatt, Serena, aki egy napon eltűnik. Az ügyben mindössze egyetlen nyom van, méghozzá egy név. Egy olyan név, amit Misery apja egészen más okból ejt ki a száján: azt követeli lányától, hogy az emberi rabságot követően ismét legyen zálog, csakhogy ezúttal a vérfarkasoknál. A dologban azonban van egy kis csavar: Miserynek hozzá kell mennie Lowe Morelandhoz, a helyi alfához, és egy évig látszatházasságban élnie vele, míg Lowe társa feleségül megy egy vámpírhoz. A lány először hallani sem akar róla, ám amikor rájön, hogy talán az alfának köze van Serena eltűnéséhez, beleegyezik. 

De vajon sikerül beilleszkednie a vérfarkasok közé? Hogyan sül el hirtelen kötött házassága a mogorva vérfarkassal, s a férfinek mi köze Serena eltűnéséhez? 

Hatalom, politika, csavaros fordulatok és szellemes párbeszédek, gondolatok és a szerzőtől megszokott, pikáns romantika jellemzi a Bride-ot, ami egy ellenségekből szeretők toposzon alapuló, politikai játszmákkal fűszerezett nyomozós történet. De azért elsősorban mégiscsak inkább romantikus. 

 

Kíváncsian vágtam bele a Bride-ba, felcsigázott a nosztalgiás lehetősége, ugyanakkor félelemmel töltött el a szerző zsánerben való járatlansága, mégis azt kell mondanom, hogy Misery és Lowe története már a legelső oldalakon megvett kilóra. Ali Hazelwood magával az esküvővel indít, ami véleményem szerint zseniális szerzői húzás volt, a főhősnő pikírt humora ugyanis egyből leveszi a lábáról az olvasót és széles mosolyt varázsol az arcára. A folytatás pedig mi mást is ígérhetne egy nagy, domináns alfával és egy pimasz, dögös vámpírral, akik még csak kommunikálni sem hajlandóak egymással, mint rengeteg izgalmat? És bár tagadhatatlan, hogy a regény középpontjában a romantika, illetve annak lassú kiteljesedése áll, de azért a háttérben bőven folynak hatalmi játszmák, keszekusza politikai viszályok, Serena titokzatos eltűnéséről és egyéb spoileres dolgokról nem is beszélve.
Mindennek fényében a lehető legőszintébben ajánlom nektek ezt a szexi, vicces és izgalmas paranormális románcot akár, ha nosztalgiára, akár egy jó olvasmányra vágytok.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Misey, Lowe

Kedvenc jelenet: az első fejezet úgy, ahogy van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen végzettsége van a vérfarkas férjnek?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Angelika blogja 

07/19 Utószó 

07/24 Kelly és Lupi olvas 

07/25 Betonka szerint a világ...

07/27 Hagyjatok! Olvasok! 

07/30 Dreamworld 

Jamie McGuire - Az őrző

A Maxim Kiadó jóvoltából már hazánkban is megjelent Jamie McGuire: Az őrző című könyve, a Sötétség és Fény angyalai trilógia nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub egy három állomásos turné keretein belül bemutatja Nina angyali kalandját! 

 Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak a Nina és Jared történetét ismerhetitek meg, hanem ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is egy példányt a könyvből a Maxim Kiadó felajánlásával!

Jamie McGuire: Az őrző

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632612669
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. 

Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van… 

Saját véleményem:

Nina édesapja egy autósbalesetben életét veszti. 

A temetést követően a lány magába roskadva ücsörög a házuk közelében lévő buszmegállóban, és olyannyira elbambul, hogy hagyja elmenni az utolsó buszt is. Ám egy ismeretlen srác, aki szintén lekéste a járatot, leszólítja, és végül együtt hívnak taxit. Nina száll ki elsőként az egyetemen, a helyes idegen pedig továbbmegy. 

Ezután hónapok telnek el, mialatt Ninának meg kell küzdenie az édesapja által hagyott űrrel, de a gyász mellett képtelen kiverni fejéből Jaredet. Mígnem egy nap, véletlenül összefutnak a bevásárlóközpontban, aminek egy közös vacsora lesz a végeredménye. 

Nina epekedve várja, hogy Jared elkérje a telefonszámát, ám a fiúnak eszében sincs, azzal hárítja a dolgot, hogy majd úgyis találkoznak még. Onnantól kezdve pedig egyre gyakrabban bukkan fel a szőke hajú idegen. Különösképpen akkor, amikor Nina valamilyen bajba keveredik, ugyanis apja egyik ügyfele folyamatosan zaklatja őt.

Nina azonban egyre mélyebbre ás - apjai titkai közt - a kért dokumentumokat keresve, és napról-napra szorosabb kapcsolatba kerül Jareddel, csakhogy fogalma sincs arról, milyen lavinát indít el mindezzel...

A történet alapgondolata igazán érdekes, és sok potenciált látok benne. Az írónő pedig elképesztően jól tud fogalmazni. Én meg valószínűleg azon kevesek táborát erősítem, akik eddig kimaradtak a Gyönyörű sorscsapásból - de ami késik... az hamarosan be lesz pótolva -, és talán ezért is volt számomra ennyire új és üdítő az a fajta gördülékenység, amivel Jamie McGuire ír.

A fülszövegből kiderül, hogy nem egy szimpla real life romantikus regénnyel állunk szembe, hanem bizony a fantasy is, mint olyan megmutatja magát. Ám a hangsúly egyelőre a felbukkanáson van. Mivel egy trilógia kezdőkötetéről van szó, így jóval hangsúlyosabb szerep jut a különféle kapcsolatok és konfliktushelyzetek kialakulásának, némi akcióval fűszerezve.

Claire

A misztikus szál nagyon tetszett, és talán a sorozat címéből (Sötétség és Fény angyalai) ítélve, nem lövök le nagy spoilert azzal, ha elárulom, itt bizony angyalokról is szó van.  Igen, vannak egyéb teremtmények is, mint azt a fülszöveg is mutatja, de rájuk most bővebben nem térnék ki. Ellenben az angyalokra igen. Örültem annak, hogy Jamie többé-kevésbé megmaradt a közismert rendjüknél, hierarchiájuknál, és, hogy ezt az alapot egészítette ki a saját gondolataival. Különösképpen szerettem azokat a részeket, amikor az ő tulajdonságaikról, fajtáikról, szabályaikról mesélt, és szívesebben olvastam volna róluk többet is.

Ami még nagyon tetszett az a Taleh dolog, minden velejárójával együtt. Egyszerre volt aranyos, szép, megható, kegyetlen és vicces. Na, meg, hogy Ninát idézzem: hátborzongató.

Ami a szereplőket illeti, magával Ninával valahogy nem tudtam teljesen megbarátkozni. Voltak normális és szerethető megnyilvánulásai, de sajnos sokszor ostobán és érthetetlenül viselkedett. Érzelmileg igen ingatag csajszi, ami egyrészt az apja elvesztéséből fakad, másrészt a rázúduló titkok súlyából. És bár egyes tetteinek a miértjeit megértettem - mert a legtöbb esetben csak jót akart, csakhogy épp az ellenkezőjét érte el -, azért szívesen beállítottam volna a hideg zuhany alá, hogy térjen már észhez. 

"- Te vagy az én tökélyem. Csak miattad vagyok mindaz, amit felsoroltál (...). Miattad létezem csak, Nina."  

Jared viszont iszonyat cuki volt! Olykor kedvem lett volna megölelgetni, annyira aranyosan viselkedett. Becsülöm benne a kitartását, és mindazt, amit végigcsinált Nináért. Talán neki kellett a legnehezebb dolgokat elviselnie, és akkor mindennek tetejébe még ott volt ez a talehesdi is. Nem egy rész volt, ahol a szívem szakadt meg érte.

Jared

Ryan pedig... hát vele kapcsolatban úgy ingadoztak az érzéseim, mint egy hullámvasút. Mindent összevetve normális, rendes srác volt, és egészen addig, míg nem lett tolakodó, nagyon bírtam is. Ám az ő karaktere néha picit erőltetettnek tűnt számomra. Tudom, hogy kellett ahhoz, hogy a szerelmi háromszög létrejöhessen, de nem teljesen értettem azt a gyorsan kialakult vonzódását Nina irányába. Hozzáteszem, a Nina-Jared páros is gyors volt eleinte.

A további szereplők közül  Beth-nek és Claire-nek sikerült beférkőzni a szívembe. Beth ugyan nem túl sokat szerepelt, de remek barátnő volt, aki valóban megértette Ninát, és mindig kiállt mellette, terelgette. Claire pedig... na, ő egy nagyon badass csajszi. Egyszerűen halálos! Bízom benne, hogy a második részben még többet hallhatunk róla.

A cselekményszálat nagyobb részben a párkapcsolati-, a helyes és helytelen közti "vívódás" alkotja, miközben persze mindvégig ott bujkál a háttérben a fenyegetés, mindennek a mozgatórugója, hiszen a cselekedetek zöme ebből fakad. Mindemellett akad itt még nyomozás és akció is.

Muszáj még megjegyeznem, hogy Jamie mennyire jól játszik a különböző helyek-hangulatok párosával. Providence, a hűvös, ködös időjárásával megfelelő közeget biztosít a komorabb hangvételű dolgoknak, míg a karibi sziget a maga napfényességével és melegével tökéletes táptalaj a vidámságnak, és a felhőtlen szórakozásnak. Ezenfelül mind a kettőnek megvan a maga varázsa.

Mindezek mellett felhívnám a figyelmeteket a kezdésre, mert az erős, és szívszaggató. Merész húzásnak tartom az írónő részéről, hogy bele mert csapni egy ennyire lelkileg megterhelő nyitásba, de az kétségtelen, hogy az egyik legmegindítóbb pillanatok közé tartozik. És szörnyen valóságos.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki unja már a Young Adult korú főhősöket, és vágyik valami romantikusra. Egy őszi-téli, borongós estére megfelelő választás. Ráadásul önálló kötetként is megállja a helyét.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jared, Claire

Kedvenc jelenet: a 6 hét utáni pillanat, és a nyaralás

Negatívum: a női bajos rész, és a foci

Borító: 5/5

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/21 Insane Life

11/22 Dreamworld

11/24 Kelly Lupi olvas

Wendy Higgins - Angyali gonosz

A Maxim Kiadó jóvoltából november 29-én megjelenik Wendy Higgins: Angyali gonosz című könyve, a Sweet sorozat nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Anna Whitt démoni kalandját!
2013. november 16-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Wendy Higgins: Angyali gonosz

Kiadó: Maxim kiadó
ISBN: 9789632613468
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba.
Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? 

A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Saját véleményem:

A külső szemlélő számára, a nevelőanyjával élő Anna mindössze egy 16 éves, szőke, átlagos kamaszlánynak tűnik, aki maximum azzal lóg ki társai közül, hogy nagyon tiszta jellem. Nem pasizik, nem iszik alkoholt, nem jár bulikba, egyáltalán semmi rosszat nem csinál. A felszín alatt, elrejtve viszont Annában jóval több lakozik ennél. Különleges képességei vannak, melyek évről évre fejlődnek ki nála. Átlagon felüli a hallása, látása, szaglása, ráadásul színek kavalkádjaként látja mások érzéseit.

Egy nap Jay, ráveszi a lányt, hogy menjen el vele egy koncertre, nem is sejtve, hogy az az éjszaka örökre megváltoztatja Anna egész addigi életét, ugyanis ekkor találkoznak először Kaidannel, a banda jóképű, nőcsábász dobosával. 

Innentől kezdve megindul a lavina. Anna megtudja, hogy nem egyszerű ember, hanem egy óriás, méghozzá a legkülönlegesebb fajtából. Apja a Pokol egyik hercege, az édesanyja pedig egy angyal volt, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Ám ez közel sem minden. Annának versenyt kell futnia az idővel, hogy még halála előtt találkozhasson az apácával, aki a világra segítette; valamint a börtönben sínylődő édesapját is meg kell látogatnia, mialatt Kaidan apja, a Bujaság hercege szemet vet rá, és parancsba adja fiának, hogy gondoskodjon a lány kitanításáról...

Már akkor tudtam, hogy ez a könyv kell nekem, amikor megláttam a borítóját, és ez az érzés a fülszöveg megismerése után tovább fokozódott. Nem hiába. Nálam óriási szerelem lett ez a regény, és Kaidan, de róla majd később. 

Az elmúlt években rengeteg fantasylénnyel találkozhattunk már, de a démonoknak valahogy sikerült mindig a háttérben meghúzódniuk, és statiszta szerepnél ritkán töltöttek be többet. Ám ennek most vége, mert előlépnek főszereplőkké. Nem is akárhogyan! Látszik, hogy az írónő komolyabban beleásta magát a démonológiába, a rendszerükbe, teremtéstörténetükbe és hierarchiájukba, mert rengeteg dolgot megtudhatunk róluk. Mindezt szépen, egységesen elosztva, és megmaradva a közhiedelemben élő alapoknál. 

Alapjáraton is ritka, hogy ilyen mennyiségű információt kapjunk az egyes fajokról, ráadásul mindezt úgy, hogy nem megy a cselekményszál rovására, és nem lesz száraz, unalmas. Valamint azt is nagyra értékeltem, hogy bár voltak köztük hátborzongató figurák, Wendy mégis igyekezett a lehetőségekhez mérten emberien ábrázolni őket. Már ami a külsejüket illeti.

Bevallom őszintén, a démonok nem a kedvenc lényeim, legtöbbször ódzkodom is tőlük, viszont itt el lehet tőlük vonatkoztatni, és teljesen olvasóbarát formában szerepelnek. Ám nem ez az egyetlen dolog, amiben merész volt az írónő, jó néhány tabu-, megosztó témát súrol, kisebb-nagyobb hangsúllyal. Ilyenek például az egy-két mondat erejéig megjelenő prostitúció, nemi erőszak, egyéjszakás kalandok, valamint a többet szereplő narkotikumok iránti vágy (drogok, alkohol).

Örülök, hogy belekerültek, mert mindez a démonok és a hétköznapi élet velejárói, sajnos. Homokba dughatjuk a fejünket, csakhogy attól ezek igenis létező problémák lesznek. 

De mielőtt bárki felháborodna, hogy ilyesmikkel tömik a tinik fejét, és követendő példává teszik, szeretném tisztázni, hogy nem így van. Amíg az egyik fél ezt sugallja, addig a másik józanul, racionálisan kampányol ellene, és rávilágít, miért is kell ezeket elkerülni. Egy-két kilengés azért belefér, az ízlésesség keretein belül.

Ehhez kapcsolódóan muszáj megjegyeznem, hogy némelyik történet, amiben ilyen kegyetlenség volt, rendkívül megrázó. 

Persze a komorabb és komolyabb téma mellett bőven van itt komolytalanság is. Rengeteg vicces szituáció, párbeszéd szemtanúi lehetünk. Ráadásul - amire végképp nem számítottam -, még egy rövidebb road trip utazáson is részt vehetünk. Amit egyszerűen imádtam, és szívesen olvastam volna róla hosszabban is. Tudom, tudom, nem ez volt a lényeg, de egyrészt imádom azokat a helyszíneket, kultúrákat, amiket érintettek, másrészt olyan hangulatosan voltak leírva, mintha én magam is ott lettem volna a kocsi hátsó ülésén. A kocsis, városokat, országokat átszelő túráknak önmagukban is megvan a hangulatuk. 

Talán nem véletlen, hogy ezalatt az idő alatt kóstolhattunk bele a romantikába, a testi és lelki vonzalomba. 

Kai és Anna között már a kezdetekkor is valósággal vibrált a levegő, de miután napokra összekerülnek, hát akkor szinte felrobban. Klisés, de találó a jókislány és a rosszfiú szerelme.

Anna minden ízében egy rendes lány, és ez érzékelhető a karakterén is. Nem mondom, hogy a kedvenc hősnőim egyike lett, de nem is fejeltem le tőle az asztalt. Akadnak kissé naiv, ártatlan vagy éppen aranyos gondolatai, de a történet során folyamatosan fejlődik. Ahogy rádöbben egyes dolgokra, úgy változik a szemlélete is, és a glóriája mellé előbújnak az egészséges méretű szarvacskái is. Élveztem az ő szemével nézni az eseményeket, és, ha így folytatja, és megmarad a végén tanúsított hozzáállása, akkor még akár kedvencé is avanzsálhat. 

Ellenben Kaidan felugrott az Álompasi listám tetejére. Önmagában testesíti meg a tipikus veszélyes és minden ízében erkölcstelen rocksztárt. Kék szem, barna haj, vészesen szexi külső, ahol a belső tartalom sem elhanyagolható. Tetszett, hogy bár megvoltak a maga démonai, de közben nem akart elkeseredett szépfiú lenni. Hiába voltak sebei, továbbra is megmaradt annak, aki. Az érzései miatt pedig nem vált papuccsá, nem lett belőle megszelídített jófiú. Volt egy-két nagyon csúnya húzása, de hát pasi (oké, oké, ez nem mentség), és tudom, hogy a folytatásokban megismerjük a további mélységeit, miértjeit. 

Mint ahogy abban is reménykedem, hogy a második részben még sokkal többet kapunk a többi óriásból. Az ikreket és a két srácot imádtam, rengeteg színt csempésztek - a meglévőkön túl - a regénybe. De  Anna apukájából is el tudnék viselni nagyobb dózisban. Halálos a pasi.
Ami pedig a végét illeti, hát az brutális. Gyönyörű, szívszorító, és folytatásért ordít, de nagyon!
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasyket, valamint a veszélyes és szexi rosszfiúkat! 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kaidan és az ikrek
Kedvenc jelenet: road trip, Anna első leckéje az apukájától
Negatívum:az elején Anna túl jó

Borító: 5/5*

Interjú Wendy-vel

A regény során Kaidan és Anna kocsival vág neki, hogy megtegyék a Los Angelesig tartó hosszú utat, közben pedig csodálatos helyeken hajtanak át. Van olyan helyszín, ahol te is szívesen megálltál volna, hogy jobban körülnézhess?

Gyerekként én is végigcsináltam ezt az utazást (persze nem egy szexi pasival, csak a családommal, haha). Imádtam azt az utat, és mindig is tudtam, hogy egyszer majd bele akarom írni az egyik történetembe. És ahogy Anna, én is a Grand Canyont szerettem volna megnézni.

A teljes interjút megtaláljátok a Blogturné Klub hivatalos blogján, vagy, ha IDE kattintotok.

Nyereményjáték

Hallottatok már a hét főbűnről?
Nos, az Angyali gonoszban mindegyiknek egy démoni felelőse munkálkodik az emberek világában (egyet kivéve, aminek közös felügyelője van). Emellett pedig hat kisebb bűn is létezik. A földi gonoszság eme letéteményeseit a Pokol hercegeinek nevezik. Mi azonban nem a hercegek nevére vagyunk kíváncsiak, hanem a munkakörükre.
Minden blogon találtok majd egy kérdést, melynek a segítségével kitalálhatjátok, melyik bűn tartozik az adott herceghez.
1. Balról jobbra (függőlegesen) haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
2. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést/munkakört, így plusz esélyekkel gyarapodtok.
3. A vastaggal kiemelt rész a tizenkettedik bűnt tartalmazza, ennek a megfejtése éri a legtöbbet.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott 3 (!) Angyali gonosz könyv egyike. (Csak Magyarország területén érvényes a postázás)

1. napi rejtvény:
Jezebet munkaköre csupa csalás, utálja az igazmondást.

 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/16 Dreamworld - Interjú

11/17 Könyvszeretet - Zenelista

11/18 Angelika blogja - Trailer

11/19 Deszy könyvajánlója - Kik azok a bukott angyalok?

11/20 Kristina blogja - Ékszerek

11/21 MFKata gondolatai - Az írónőről

11/22 Függővég - Álomcast

11/23 Kelly & Lupi olvas - Bónusz fejezet magyarul: Kaidan szemszögéből

11/24 Always Love a Wild Book - A Pokol hercegei

11/25 Nem harap a... - Bónusz fejezetek

11/26 Insane Life - Kedvcsináló idézetek

Jennifer E. Smith - Milyen is a boldogság?

A Maxim Kiadó gondozásában október 15-én megjelenik Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című legújabb regénye, ezért a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Ellie és Graham történetével, valójában milyen is az a boldogság.

Október 8-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632613154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?

Saját véleményem:

Ellie egy egyszerű maine-i lány, édesanyjával és kutyájával, Snoopy-val él együtt. A nyári szünet ideje alatt pedig a helyi fagyizóban, valamint anyja ajándékboltjában dolgozik, mivel legfőbb célja, hogy összeszedje a pénzt egy három hetes harvardi kurzusra. 

Graham Larkin sikeres hollywoodi színész. Fiatal kora ellenére óriási népszerűségnek örvend, és hatalmas felhajtás kíséri, bármerre is tart. Szerepajánlatokkal halmozzák el, fiatal lányok sikítoznak, ha meglátják valahol. Élete másból sem áll csak forgatásból, sajtóbemutatókból, rendezvényekből, és premierekből. Családja megváltozott, állandóan igyekeznek a kedvére tenni, mialatt kihunyt köztük az egykori meghitt, szoros kapcsolat. 

Egy nap Graham véletlenül Ellienek küldi el másnak címzett e-mailjét, ám hamarosan újabb és újabb követi az elsőt; a kezdeti vicces levelezgetésekből mély és őszinte beszélgetések alakulnak. Az egyetlen, amit nem árulnak el egymásnak, az a nevük. Így mind a ketten tisztalappal, ismeretlenül, feszélyezettség nélkül társaloghatnak. Önmaguk lehetnek.

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Graham és a stábja megérkezik Henley-be, abba a városkába, ahol Ellie él. Ugyanis a lány édesanyja évekkel korábban nem véletlenül bújt el ott, és kezdett új életet.

Nagyon vártam már ezt a könyvet a Vajon létezik szerelem első látásra? után, és kifejezetten örültem, hogy itt is megjelentek azok a dolgok, amik miatt beleszerettem Jennifer stílusába. Amellett, hogy igen lendületesen ír, és nagyon fiatalosan fogalmaz, mindig van egy mögöttes mondanivalója a történeteinek. És ezeket olyan ügyesen szövi bele a cselekménybe, és a szereplők személyiségébe, hogy az üzenete mindenkihez eljuthasson kortól függetlenül. 

Általában az egyik ilyen szál valamilyen családi probléma, ami mind a két főszereplőnél más-más módon jelenik meg, ám emellett még rengeteg egyéb hasonló tartalommal találkozhatunk. A Milyen is a boldogság? esetében sincs ez másként.

 

Graham - akinek már a nevéért adnék egy külön pluszpontot, mert egyszerűen imádom - szülei teljesen kifordultak önmagukból, mióta fiúk ismert színésszé vált. Amikor csak találkoznak, Graham direkt olyan dolgokat művel, amik miatt régebben kiakadtak, ám most mindent elnéznek neki, ráhagyják. Ráadásul teljesen el is idegenedtek egymástól. A srác számára nincs többé olyan, hogy otthon. Egyedül él luxusvillájában, nincsenek igazi barátai, csak felületes, pénz- és hírnévsóvár ismerősei. Egyetlen őszinte és hű társa Wilbur, a malaca. 

Ám amikor megismerkedik E-vel (Ellie-vel), végre önmaga lehet: egyszerű hétköznapi srác. 

Bátran mer beszélni a hobbijairól, érzéseiről, és minden egyébről, amikről másokkal nem tud, mert a lány még csak nem is sejti, hogy ismeretlen levelezőpartnere egy valódi híresség. A hetekig tartó levelezgetés eredményeként pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Graham azon kapja magát, hogy szeretné megismerni a titokzatos maine-i lányt; pont kapóra jön számára, hogy eredeti forgatási helyszínük ötlete fuccsba megy, és gyorsan felveti a stábnak ötletét, miszerint menjenek Henley-be forgatni. 

"A gyermekkori emlékek olyanok voltak, akár a repülőgépre felvihető poggyász; mindegy, milyen messzire vagy milyen hosszú időre utazik az ember, csomagja nem lépheti túl a limitet. "

Grahamhez hasonlóan Ellie-nek is megvannak a maga problémái. Apját soha nem ismerte személyesen, mindig csak a távolból figyelte annak életét és családját. És a titok, mely szüleinek kapcsolatából fakadt, világéletében óriási súlyként telepedett rá. Anyján és rajta kívül senki más nem ismerte múltjukat, még legjobb barátnőjének sem mesélhetett róla. Ha kellett, akár hazudott is emiatt.

Ellie egy olyan főhőslány, aki roppant hétköznapi, akár mi magunk is lehetnénk a helyében. Vannak hibái, álmai, aranyos, vicces, és szerethető. Akárcsak Graham. Azt hiszem, mind a kettejük esetében az átlagosság és az egyszerűség a kulcsszó, persze a szó legnemesebb értelmében. Egyikük sem akar többnek látszani, mint ami. Egyszerű halandók, akik küzdenek a maguk démonaival, és rengeteg az életüket szabályzó korláttal. 

A köztük lévő szerelmi szál pedig hihetetlenül szép, aranyos, vicces és megható. Nem hangzanak el köztük világmegváltó szavak, nyálas, filmekbe illő mondatok, vallomások. És ettől lesz annyira igazi az egész. 

Imádtam őket együtt; a hajókázást, a sütikeresést, a szerep gyakorlását, egyszóval tényleg mindent, amit közösen éltek át!

A vége az egész egyszerűen szívbemarkoló! Azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni, hogy Jennifer mindegyik könyvével így vagy úgy, de megsirattat. Nem árulom el, hogy miért, de az biztos, hogy akkor is lehet sírni, ha valami boldog, és akkor is, ha nem. 

Összességében pedig egy nagyszerű - leginkább nyári - olvasmány, amit főként vízpartra ajánlanék, de hideg őszi, téli estéken is kiváló, mert visszavarázsolja az olvasót a nyárba. 

A helyszínek gyönyörűek, szinte érezni lehet a fülledt meleget, a lábujjaink közt gördülő homokszemcséket, hallani a sirályokat, és a morajló tengert. Valamint a forgatással és a filmkészítéssel járó háttérdolgok is igazán érdekesek. Rendkívül jó átfogó képet adnak arról, hogyan is zajlik az ilyesmi, vagy, hogy egy ilyen esemény miként mozgatja meg az embereket, milyen hangulatot teremt az utcán. Ugyan én nem vagyok színész, és belsősként sem voltam még ilyenen, de a másik oldalon, a rajongókén már álltam. És abból ítélve teljesen átjött a hangulat.

Tehát ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, aranyos, kedves, vicces, de tartalmas és életszerű olvasmányra vágyik, minden természetfeletti szálat, és giccset mellőzve.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Graham és Ellie
Kedvenc jelenet: szerepgyakorlás, az utolsó sütis/napfelkeltés jelenet
Negatívum: Wilburt szívesen megismertem volna

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"Ott üldögélve, az előző esti levelezésen gondolkozva, Ellie-t elöntötte az életkedv. És bár furcsának tűnt, hogy még mindig nem tudta a srác nevét, valamiért vonakodott rákérdezni. Tudta, hogy az a két kis szó elkerülhetetlenül láncreakciót indítana be: először irány a Google, aztán a Facebook, aztán a Twitter, és így tovább, elmélyedve az internet minden bugyrában, míg a dolog minden titokzatossága oda nem veszett.

Talán a tények nem is voltak olyan fontosak, mint minden más: a várakozás izgalma, ahogy ujjai a billentyűzet felett haboztak, vagy hogy az egész éjjel a lelkében lüktető kérdőjel reggel az e-mail láttán azonnal felkiáltójellé változott. Talán volt valami biztonságos a tudatlanságban, talán úgy érezte, hogy az általában kötelezően felteendő, unalmas kérdések nem is olyan fontosak."

"A lány úgy gondolta, sok mindent elárul valakiről, hogy miként tart titkot: milyen gondosan őrzi, milyen hamar fecsegi ki, hogy viselkedik, amikor megpróbálja magába fojtani."

"- Lesifotósok Henley-ben! Őrület, nem?

- De - felelte Ellie, lopva anyukájára pillantva. - Kész őrület.

- Kár, hogy nem akarok színésznő lenni. Se valóságshow sztár vagy ilyesmi - mondta Quinn. - Különben ez isteni lehetőség lenne. 

- Hát igen - felelte az asszony, összeszedve magát. - Borzasztó nagy kár, hogy csupán tengerbiológusi babérokra pályázol. Gondolom, sokkal hasznosabb lenne számodra, ha egy bálna hívott volna vacsorára.

Quinn elnevette magát.

- Viszont a bálnákkal hírhedten nehéz elcsevegni."

"Már várta egy fejhallgatóval meg csíptetős írótáblával felszerelkezett gyakornok, hogy a felvétel mindössze három és fél méterre lévő kezdőpontjához kísérje, mintha netán eltévedhetne út közben. Graham mostanra már hozzászokott a szakmája ezen oldalához: időnként félistenként, időnként meg négyévesként kezelték."

"Nem találtam meg a sziklát, amiről beszéltél, de azt hiszem, jó helyen járok. Csak sirályok vannak itt rajtam kívül, úgyhogy nem lesz nehéz észrevenned...

(Én vagyok az, akinek nincs tolla.)"

"Mégiscsak az apjának volt igaza: a sérülékeny és értékes dolgokat - legyen szó antik távcsőről vagy Graham szegény szívéről - jobb elzárni, gondosan elrejteni a világ elől"

"- (...) Honnan tudod, hogy boldoggá tenne, ha még egyszer sem élted át?

- A boldogságnak több fajtája létezik - mondta a lány. - Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték."

"- Igen, de mindenki tudja, hogy az éjszaka ijesztőbb, mint a nappal.

Ellie felkacagott. 

- Akkor talán meg kéne fordulnunk.

- Miért?

- Mert semmi sem olyan félelmetes, ha nem váratlanul ér, hanem szembenézel vele."

"- Ajjaj!

- Mi van?

- Nincs nálam a mobilom.

- És akkor?

- Akkor hogy fogunk most e-mailezni?

- Azt hiszem, kénytelenek leszünk beszélgetni."

"Hosszú ideig ült ott, óvatosan fogva a papír szegélyét, a gondolataiba merülve. Aztán felállt, magával vitte a rajzot az üzlet hátuljába, kiválasztotta az egyik új - nagy és fekete - képkeretet, és levette a hátulját. A keretbe csúsztatta a rajzot, de gondosan ügyel rá ,hogy eltakarja az alján látható szignót, az egyetlen szürke vonalat, amely elárulta volna a művészt.

Amikor kivitte a képet a kirakathoz, az anyja a homlokát ráncolta.

- Ez nem vers - mondta, Ellie azonban nem törődött vele. (...)

- Dehogynem - felelte. - Csak nem szavakból."

Nyereményjáték

"Az élet a boldogság állandó keresése. Sokszor azonban észre sem vesszük, ha a boldogság ott van a szemünk előtt.
Ellie és Graham most segítenek, hogy észrevegyük az apróságokat, amelyek boldogságot csempészhetnek a hétköznapokba.
A Milyen is a boldogság? című könyv egyes fejezeteinek elején Ellie és Graham elárulják, számukra mi a boldogság. Nektek nincs is más dolgotok, mint ezeket megkeresni a mi blogbejegyzéseinkben, majd beírni a Rafflecopter megadott sorába. (Nem kell megijedni, egyik sem lesz spoileres!)
Minden blogbejegyzésben egy újabb boldogságmorzsát találtok, és minden morzsa egy újabb esélyt jelent arra, hogy megnyerjétek a nyereménykönyvek egyikét!"
Az viszont fontos, hogy jelenleg csak Magyarország területéről lehet játszani a postázás miatt!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

10/08. Roni olvas - Whoopie pie recept

10/09. Nem harap a... - Fancast

10/10. Dreamworld - Idézetek
10/11. Kelly & Lupi olvas - Zenelista
10/12. Angelika blogja - Fagyi meglepetés

10/13. Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel

Abbi Glines - Ha az enyém lennél

A Maxim Kiadó gondozásában október 15-én megjelenik Abbi Glines Ha az enyém lennél című regénye, mely a Vincent fiúk sorozat első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Ash és a két Vincent fiú történetét.

Október 4-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Abbi Glines: Ha az enyém lennél 

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632613192
Oldalszám: 300 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” 

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Saját véleményem:

A történet egy hét évvel korábbi jelenettel indít, melyben megismerhetjük az akkor tízéves Vincent fiúk, Beau és Sawyer, valamint Ash igen szoros barátságát. Az utána következő fejezettel viszont a jelenbe ugrunk, amikor is már mindannyian felnőtt, érett tinédzserekké váltak. Az egyetlen dolog, ami az évek során megváltozott, az az, hogy Ashton összejött Sawyerrel, és így meglazult a Beau-hoz fűződő igen szoros barátsága. 

Ám egy napon, amikor Ash hazafelé tart autójával, megpillantja a nem teljesen józan Beau-t, barátnőjével, Nicole-lal. Lelkiismerete nem engedi, hogy elhajtson mellettük, így végül mind a kettejüket hazafurikázza, és ez idő alatt a fiú kérdőre vonja, hová tűnt a régi bajkeverő lány, aki mostanra maga lett a tökéletesség, jóság és engedelmesség. Egyikük sem sejti, hogy ezzel a rövid beszélgetéssel, milyen lavinát indítanak el....

Kezdésként leszögezném, hogy ez a könyv nagyon hűűűha! Már rögtön az elején elkapott, és magával ragadott. Az írónő olyan lendületesen és gördülékenyen fogalmaz, hogy egyik lap követi a másikat, egészen addig, míg azok el nem fogynak. Arra tehát mindenképp készüljetek fel, ha belevágtok a Vincent fiúk történetébe, akkor számotokra meg fog szűnni a külvilág, és képtelenek lesztek letenni a könyvet, míg be nem fejezitek. Na, de kezdjük az elejéről.

A hét évvel korábbi jelenet ugyan elég rövidke lett, de annál velősebb. Szinte minden megvan benne alapozva a jövőre nézve. Világossá válik az olvasó számára, hogy melyik fiú hogyan érez Ashton iránt, vagy éppen mik a szándékai.  És ez a későbbiekben is fontos szerepet játszik majd. 

A történetet két szemszögből követhetjük végig; hol Beau-n keresztül látjuk az eseményeket, hol Ashtonon.

Ash családja jómódban él, apja a helyi tiszteletes, és éppen ezért, el is várja lányától, hogy az mindig a Biblia útmutatásai szerint cselekedjen. Ám Ash valaha igazi kis csínytevő volt, Beau-val minden balhéban benne voltak, vízibombákkal dobálták a szomszédok kocsiját, megleckéztették a lány csúfolódó unokahúgát, vagy éppen rabul ejtették a postásfiút, és kékre színezték az újságjait. Csakhogy azok után, hogy Ash összejött Sawyerrel, a higgadt, megfontolt és mindig jó Vincent fiúval, elkezdett megváltozni. Szüntelenül csak a megfelelési vágy hajtotta, és egy idő után elvesztette valódi önmagát. Rácsok mögé zárta mindazt, ami valójában volt. Ez az ajtó egészen addig zárva is maradt, míg újra össze nem akadt Beau-val, a város fekete bárányával. 

Beau Vincent tökéletes ellentéte unokafivérének, Sawyernek. Nem veti meg az alkoholt, élvezi a lányok társaságát, a testiséget, csúnyán beszél, és, ha kihozzák a sodrából, akkor az ökle is eljár. Ami a szívén, az a száján típus. Vérbeli rosszfiú. De mindezek mellett egy roppant sebzett lélek. Sawyerrel ellentétben neki semmi sem adatott meg. Édesapját fiatalon elvesztette, anyja nem örvend túl jó hírnek a városban, és egy lepukkant lakókocsiban élnek, ráadásul az egyetlen dolgot, amit mindennél jobban akart, elvették tőle. Ashtont.

Miután Ash és Beau újra szóba elegyedik azután a bizonyos este után, fokozatosan (na jó, lólépésekkel) elkezdenek egymásra találni. A lány áthívja magához filmezni, de jóval idegesebb emiatt, mintha nem csak egy szimpla, gyerekkori barátság felmelegítéséről lenne szó. Nem véletlenül, ugyanis annak ellenére, hogy az ő párja Sawyer - aki mindez idő alatt nyaralni van a családjával -, titkon mindig is Beau vonzotta. 

A kémia már a legelső pillanattól kezdve megvan köztük, csak úgy sistereg a levegő, ha egy légtérbe kerülnek, és hála az égnek az írónő sem húzta az időt, hanem egy tragédiának köszönhetően megadta a végső lökést számukra. Ezáltal néhány igazán túlfűtött jelenet részesei lehetünk, melyek iszonyatosan jól sikerültek. Érezni lehet a vágyat (lelki és testi értelemben is), a szenvedélyt és azt, hogy tényleg szükségük van a másikra, és nem csupán a hormonjaik irányítják őket, hanem a szívük is. Arra viszont számítsatok, hogy eleinte van benne testiség, nem is kevés, és nem csak érintőlegesen, hanem részletesen.

Egyébként igazán úttörő történet, mert a szereplők kora alapján a Young Adult műfajba tartozna, de az erotikus részek, és az önmagukra való találás miatt sokkal inkább a New Adult kategóriába sorolható. 

Cselekmény szempontjából viszont ne számítsatok nagy akciókra, mert itt sokkal fontosabbak az érzelmek, a szerelem, barátság, család, valamint a saját énünk megtalálása. Egyszóval az emberi érzelmeken van a hangsúly.

Kifejezetten tetszett, ahogyan Beau szavai és cselekedetei szép lassan előcsalogatták az igazi Ash-t, szerettem az ugratásait, amikor direkt bosszantotta a lányt, tudva, hogy így elveszti az önkontrollját és kitör. Ráadásul Beau mindvégig pasi maradt. Hiába volt fülig belezúgva Ashbe, mégsem csapott át egy nyálas, rózsaszínfelhők között úszkáló hősszerelmesbe. Viszont Ash nekem kicsit ellentmondásosra sikeredett. Annak ellenére, hogy elkezdte levetkőzni az évek során felvett álarcait, és újra az a talpraesett csajszi akart lenni, nagyon sokszor egy törékeny kislánynak tűnt. Persze megértem, hogy a tragédia sokkolta, és, hogy két tűz közé került, de nekem karakteridegen volt, hogy majdnem minden bajosabb szituációban sírni akart. Egyszerűen a többi cselekedete alapján, ez nem rá vallott. 

És, ha már karakterek, akkor nálam nem sikerült Sawyernek belopnia magát a szívembe. Lehet, hogy a későbbiekben ez majd megváltozik, de most számomra túl merev és önző volt. Csak magára gondolt, és rengetegszer olyan lehetetlenül és gusztustalanul viselkedett, hogy nem tudtam sajnálni. Átverték, elárulták, igen, de, mint ahogy egyszer be is vallja, ő rontotta el a legelején, évekkel korábban.
Pluszpont a helyszínért. Imádom a déli megyékben játszódó történeteket, főleg, ha az írónak sikerül átadnia azt a hangulatot, ami az ilyen városkákra jellemző, és itt sikerült. Az autóktól kezdve, a szalmabálákon át a füstös bárig, minden rendben volt. Az emberek viselkedése, hogy szinte semmi nem marad titokban egy ilyen kis létszámú városban, de még a hétvégi mezei bulik is. Imádtam!
 

Mindenkinek ajánlom, aki imádja a rosszfiúkat, szereti a vidéki hangulatot, és valami igazán perzselőre vágyik! Fiatalos, lendületes és szívszorongató. 2013 őszének egyik legfantasztikusabb újdonsága.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Beau
Kedvenc jelenet: ravatalozás, tengerpart
Negatívum: Ashton sírás közeli állapotai
Borító: 5/5

Könyvelőzetes

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2) Keressétek minden nap a blogturnéban részt vevő blogok posztjaiban az elrejtett ABBI GLINES logókat. Az utolsó Rafflecopter mezőbe pedig azt írjátok bele, hogy összesen mennyi logót rejtettünk el. (a bannerben szereplő logó BELESZÁMÍT a játékba).

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

10/04 Nem harap a...
10/05 Deszy könyvajánlója
10/06 Dreamworld
10/07 Angelika blogja
10/08 Szilvamag olvas  
10/09 MFKata gondolatai
10/10 Kristina blogja
10/11 Kelly Lupi olvas

Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet

Rebecca Donovan nagysikerű Breath sorozatának első része október 1-én jelenik meg magyarul Elakadó lélegzet címmel a Maxim Kiadó gondozásában. A Blogturné Klub 10 bloggere szeptember 21-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval vár benneteket, valamint a történethez kapcsolódó extrákkal és nyereményjátékkal. A turné végén 3 példányt sorsolunk ki a Maxim Kiadó jóvoltából, Emma Thomas és Evan Mathews lélegzetelállító történetéből. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632612751
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Vass Alexandra

Fülszöveg:

„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.

Saját véleményem:

Emma Thomas a külső szemlélő számára átlagosnak, már-már szürke kisegérnek tűnhet, csakhogy ez közel sem igaz. Édesapja meghalt, anyja pedig lemondott neveléséről, így a nagybátyja családjához került.

Szigorú és kegyetlen szabályok korlátozzák a mindennapjait, nem járhat buliba, nem sminkelhet, jóformán semmi olyat nem csinálhat, mint a korabeli tinédzserek. Egyetlen célja van: túlélni a gimnáziumból hátralévő napokat. Ez pedig nem is olyan könnyű feladat, mert nagynénje brutális módon bántalmazza. Emma számára az agyrázkódás, a véraláfutások, és a duzzanatok fogalma nagyon is ismerős. Neki nem az a boldogság, ha kap egy új ruhát, hanem az, ha sikerül átvészelnie egy napot anélkül, hogy a fejét az ajtókeretbe verték volna.

Egy napon viszont megjelenik Evan Mathews, és bár Emma mindent megtesz, hogy távol tartsa magától, és súlyos titkaitól a fiút, az mégsem tágít. Mindent megpróbál annak érdekében, hogy áttörje a lány köré épített védőburkot...

Ez a történet olyan, mintha tömény citromlébe áztatott pillecukrot enne az ember. Roppant intenzív, és képes az érzelmek igen széles skáláján mozgatni az olvasót. Vannak részek, amikor már lelkileg fáj olvasni, ugyanakkor olyanok is, amik igazán szívet melengetőek. Az biztos, hogy aki kezébe veszi Emma történetét, nem marad érzéketlen iránta. Készüljetek fel rá, hogy nem egy átlagos, cukormázas gimis történet, annál sokkal keményebb. És bármennyire is megrendítő ezt mondani, de sajnos nagyon is valósághű. Manapság nem ismeretlen téma a családon belüli erőszak... sajnos. 

A regényben Emma is nap, mint nap átéli. Nem elég, hogy olyan embertelen szabályok között kell élnie, mint az ötperces tusolás (hajmosással és mindennel együtt), vagy a legminimálisabb táplálék bevitele, de sohasem tudhatja, hogy a nagynénje éppen mitől kattan be. Kiváltó oknak elég lehet egyetlen lélegzetvétele is. Éppen ezért Emma igyekszik a lehető legtöbb időt a suliban tölteni. Különféle szakkörökre jár, focizik és kosarazik. Ráadásul a suli egyik legjobb tanulója. Nem érdekli, hogy az iskolatársai mit gondolnak róla, vagy, hogy strébernek tartják, mert számára az az egyetlen kiút a földi pokolból, ha ösztöndíjjal sikerül bejutnia egy minél távolabbi egyetemre. Ehhez pedig az kell, hogy hibátlanul teljesítsen órákon, és a plusz szakkörökön, sporteseményeken. Egyetlen barátnőjén, Sara-n kívül senkivel nem áll szóba. Fél ismertségeket kötni, mert az azt jelentené, hogy magyarázkodnia kéne a különféle sérüléseiről, amiket gondosan leplez. 

Emmát végig nagyon sajnáltam, mert szörnyű volt látni, hogyan kell élnie, és elszigetelődnie. El sem tudom képzelni, honnan volt lelkiereje mindehhez, úgy, hogy közben nem tört össze. Bámulatos, de egyben őrültség is volt részéről, hogy nem a maga, hanem unokatestvérei érdekeit helyezte előtérbe. Viszont volt egy rész, amikor szívesen betettem volna a zuhany alá, hogy térj már észhez!. Mindvégig - helyzetéből adódóan - érthetően viselkedett, ám ott mintha kifordult volna önmagából, saját magának és a szabályainak is ellent mondva. De szerencsére ez nem tartott sokáig. 

Evan pedig egyszerűen TÖKÉLETES. Igen, így csupa nagybetűvel. még akkor is, amikor alszik. *Épp nagyon szerelmes a srácba.*

Az egyik legnormálisabb pasikarakter. Kedves, vicces, pimasz, hűséges, kitartó, önzetlen, és még sokáig sorolhatnám. Annyira intenzív mindaz, ahogyan Emmáért küzd, és le a kalappal előtte. Soha nem tűnt tolakodónak a rámenőssége. Egyszerűen csak élveztem a közös pillanataikat, ahogy felszabadította a lányt, megtanította élni... és a vallomása meg az a vacsora, te jó ég! Sikerült hajrálánnyá varázsolnia, képzeletbeli pomponokat szorítva, erőteljesen hajrázva szurkoltam neki, annyira aranyosak voltak együtt.

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk."

Evan mellett pedig volt még egy kedvenc karakterem Sara személyében. Remek barátnő, Emma igazán hálás lehet érte én a fél karomat adnám egy ilyen őszinte és hű barátért; és mindenki megérdemelne egy saját Sarát.

Külsőre ugyan könnyen beskatulyázhatnánk a suli legmenőbb csajának, aki után csapatostól futnak a fiúk, de ennél jóval összetettebb személyiség.

Tény, hogy gyönyörű, népszerű, gazdag, és nem él apáca életet, de ezek mellett rengeteg pozitív tulajdonsága van. A legelső perctől a legutolsóig kiáll Emma mellett, mindent megtesz érte. Őszintén félti és óvja őt. Fizikai és lelkierején felül igyekszik élhetőbbé varázsolni barátnője napjait. A legrosszabb pillanatokban is mellette áll, még akkor sem futamodik meg, ha csúnyán megbántják. Kedves, aranyos csajszi, aki joggal megérdemelné, hogy a legjobb könyves barátnővé koronázzák, mert ellenfeleivel szemben nem az a tipikus idegesítő, nyávogós, ostoba lány. Erős karakter. 

Sara

A cselekményt illetően a hangsúly a karakterek fejlődésén, az érzelmek és a kapcsolatok alakulásán van. Mindezt pedig egy igen gördülékeny stílusban tálalva kapjuk. Rebecca csodálatosan fogalmaz, nincsenek elrugaszkodott, hiteltelennek és mesterkéltnek tűnő körítések, helyette minden úgy van, ahogyan a való életben is. És ez mindenre igaz, a helyszínektől elkezdve a párbeszédeken át, a reakciókig. A tinédzserek pontosan ugyanúgy viselkednek, mintha a saját egykori osztálytársaink lennének. Buliba járnak, megvannak a maguk klikkjei, pletykálkodnak, és olykor hajtják őket a hormonjaik. 

"Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény?"

A családon belüli erőszak nagyon kemény téma, és bár bőven kijut belőle Emmának és az olvasónak is, mégis úgy kezdtem, hogy pillecukor. Ugyanis találkozhatunk aranyos, megmosolyogtató és szívderítő jelenetekkel is, amikor egy kicsit talán előbújik a nap a felhők mögül. Ezek közül rengeteg kedvencem lett, például a motorozás, a párnacsata, a festékes csata, de még az exkluzív buli is.

A vége meg... hát az kegyetlenül brutális függővég, ami folytatásért ordít, de nagyon! És azt hiszem, hogy abban a pillanatban az olvasóra is igaz a cím, mert garantáltan elakad a lélegzetetek!

Ajánlom mindenkinek, aki unja a rózsaszín történeteket, és kíváncsi a valóságra, még ha az az árnyoldalát mutatja is.  

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Evan, Sara
Kedvenc jelenet: párnacsata és a festékes csata/csók és Evan szülinapja
Negatívum: Emma és Drew viszonya
Borító: 5/5

Külföldi borítók

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Ismerd meg a többiek véleményét:

09/21 Kristina blogja - Ismerd meg Rebecca Donovant 

09/22 Deszy könyvajánlója -Story Behind The Story

09/23 MFKata gondolatai - Carol és George karakteréről

09/24 Nem harap a... - interjú az írónővel

09/25 Kelly&Lupi olvas - Drew és Sara karakteréről

09/26 Angelika blogja - Zenelista 

09/27 Book Heaven - idézetek

09/28 Dreamworld - Borítók

09/29 Szilvamag olvas - Karkötők

09/30 Roni olvas - Emma és Evan karakteréről