2017. március 19., vasárnap

Marie Antoinette musical


Lévay Szilveszter - Michael Kunze: Marie Antoinette

Színház: Budapesti Operettszínház
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Hossz: ~ 3 óra (szünettel)

Ismertető:
Különleges, drámai musical cselszövésről, forradalomról és szerelemről. A híres nyaklánc botrány, amely sokak szerint a Nagy Francia Forradalom kirobbanásának egyik látványos előzménye volt, a címszereplő boldogtalan királyné és egy nehéz sorsú szegény lány, Margrid történetén keresztül elevenedik meg. Egyikük a királyi palotában táncol, flörtöl és mindmáig a női szépség és vonzerő jelképes alakja, míg a másik Párizs külvárosában tengeti életét, ám Orleans hercegének politikai játszmái folytán, sorsuk összekapcsolódik. Halálosan szerelmesek lesznek a vonzó svéd grófba, Axel Fersenbe, mígnem Marie Antoinette gyönyörű nyakát végül a guillotine hasítja ketté, Margrid pedig forradalmi hősnővé emelkedik. Az események során mindketten döntően megváltoznak, s miközben kiderül, hogy féltestvérek, két rendkívüli személyiség kétségeit, örömeit és szenvedéseit ismerhetjük meg. A fordulatos történet a XVIII. századi francia paloták lenyűgöző termei és az ínségtől szenvedő szegények vad világának váltakozó képeiben elevenedik meg.
A csőcselék forradalmi mámora, a királyi pipogyaság és a sajtó már akkor felismerhető őrült hatalma, mai konfliktusok tömegével látja el Lévay Szilvesztert, hogy hol kivételes drámaiságú, hol finoman lírai melódiái felcsendüljenek.

Saját véleményem:
Hosszú évek óta motoszkál a fejemben egy Kultúra/Musical rovat, mivel akárhányszor színházban jártam, olyan élmények, érzések munkáltak bennem, amiket szerettem volna másokkal is megosztani, végül azonban mindig elengedtem. A tegnapi nap viszont olyan impulzusok értek, amiket nem akartam veszni hagyni. 
A színház a hétköznapi emberek varázslata. Egy olyan világ, amely kitépi nézőjét a valóságból, hogy egy olyan letűnt korba vagy képzelt világba repítse, ahol bármi lehetséges. Eggyé válhatsz a szereplőkkel, általuk szerethetsz, gyűlölhetsz, szomorkodhatsz, izgulhatsz, megmentheted a számodra kedves dolgokat, vagy éppen áldozatul eshetsz cselszövők ármánykodásának. Teheted mindezt úgy, hogy csak ülsz, nézel, és befogadod, amit néhány másik, hozzád hasonló ember a maga varázslatával életre hív. Az egész nem több néhány óránál, ám hiába alszanak ki a fények, sétálsz ki a teremből, még hosszú-hosszú órákig a valóság és álomvilág vékony határvonalán egyensúlyozol, ahol bár látszólag éled a megszokott napjaidat, gondolatban és lélekben félig-meddig még máshol jársz. Számomra ez a színház. Feltöltődés, mágia, érzelmi az- és másnaposság.  
Az Operettszínház esetében mindenképp. 

Az elmúlt évek során számos darabot láttam már (Szentivánéji álom, Szépség és a Szörnyeteg, Rómeó és Júlia, Elisabeth, Ördögölő Józsiás, Ghost, Rebecca), de mindig akadt valami új, ami hívogatott, Így volt ez a Marie Antoinette esetében is. Amióta műsorra tűzték, vágytam rá, hogy megnézzem - mit vágytam! majd' elepedtem érte! - és ha kicsit sokáig tartott is, az utolsó pillanatban azért csak összejött. Dórival sikerült a tegnap délutáni előadásra két jegyet elcsípnünk. Bár bevallom, a várakozás pillanataiba nem kevés kétség is vegyült részemről, tekintve, hogy sosem rajongtam Muri Enikőért, Vágó Bernadett ellenben a kedvenc színésznőm (jelenleg ők ketten játsszák a főszerepeket). Egyedül az vigasztalt, hogy Enikő mellett ott voltak a nagy kedvenceim, Hommonay Zsolt, MÁZS, Csuha Lajos - igen, igen, még az évtizedes R&J rajongók táborából származom -, Veréb Tamás, vagy Kékkovács Mara, akiben egykor ugyanúgy kételkedtem, mint most a fentebb említett hölgyben. Na, meg két olyan színész neve - Gubik Petra, Gömöri András Máté - is ott figyelt, akikre roppant kíváncsi voltam. Szóval összességében úgy álltam hozzá, nagy baj nem lehet.

Dórival negyed három körül találkoztunk Oktogonon, és miközben jól kibosszankodtunk magunkat, hogy Murphy kitolt velünk és a nyakunkba zúdított nem kevés esőt (értsd: hiába akartad kicsípni magad, úgy néztél ki, mint egy ázott veréb), szépen elballagtunk a színházhoz (ami mellett lazán elsétáltam, olyan rég voltam), ahol szokás szerint óriási tömeg várakozott. Bejutva első utunk a belső pénztárhoz vezetett, majd - ekkor még üres kézzel - felballagtunk az emeleti ruhatárhoz, hogy megszabaduljunk minden kolonctól.
Az előadásig fennmaradó időben Dóri előbb próbára tett a szelfizéssel (bocsi, tudom, hogy rémes vagyok), majd elfoglaltuk helyünket, amitől ugyancsak paráztunk egy kicsit, mennyire lesz jó - de szerintem abszolút jól jártunk ár-érték arányban. Itt szeretném jelezni, ha a pénztárcátok csak a szélső szektorokat engedi, netán a jobb helyek már elkeltek, akkor a jobb oldalt preferáljátok, mivel a kiugró színpadi jelenetek java balra koncentrálódik. Mi az "emelet jobb 5. sor 2-3." székén ültünk.

A darab kezdetéig Marie Antoinette-ről és XVI. Lajosról vetítettek rövid ismertetőket - hogy mit, azt ne kérdezzétek, mert abba a távolságba már vak vagyok -, ami szerintem jópofa ötlet volt, legalább azok is képbe kerülhettek velük, akik nem igazán tudtak róluk semmit. Ezzel együtt egyébként nem árt valamelyest ismerni a párost, minthogy a darab leginkább utolsó éveikre és a híres nyaklánc botrányra (ami tegnapig számomra is kimaradt) koncentrálódik, vagyis mellőzi azt a pazarló és hedonista életmódot, amit Marie Antoinette folytatott. 
A történelmi hűség boncolgatásába nem mennék bele; egyrészt annyira jól én sem ismerem a részleteket, másrészt egy musicalről beszélünk, amibe kell némi extra dráma, hogy dinamikusan működhessen a dolog. Az ellenben tagadhatatlan, hogy a Marie Antoinette nem a legjobb mű, amit valaha láttam - középkategóriás. Az eleje kicsit hosszú, és hiába telik el másfél óra, lényegi előremozdulás nem igazán történik, néha pedig az sem érthető, éppen mi zajlik a színpadon, vagy hogy ki kivel van és mit akar. Gondolok itt főként a tavaszi bálra és a nyakláncos simliskedésre. Nem szokott ilyesmivel gondom lenni, ám itt csúnyán elvesztettem a fonalat, annyira gyors, kusza és hirtelen volt.
Mindettől függetlenül a látvány és a színészi játék előtt leborulok. Látszott, hogy a művészek egytől egyig lubickoltak a szerepükben, és olyan alakításokat nyújtottak, amivel a Rómeó és Júlia eredeti gárdája óta nem találkoztam. Mintha valamiféle őserő szabadult volna fel belőlük. 
Hommonay Zsolt (Orleans hercege) oly' sok hős/szépfiú/nemes lelkű karakter után ezúttal élvezettel lubickolt a negatív figura nyújtotta lehetőségekben; ahányszor felbukkant, úgy éreztem, felrobbantja a színpadot - már a mű kezdetekor is. Zseniálisan hozta a hataloméhes firkász herceget, aki nyomdája és rangja latba vetésével ügyesen megtorpedózta a királyi párt. És hozzá hasonlóan Veréb Tamás (Jacques Hébert) is meglepett ravasz és kissé indulatos, lázadó figurájával, ahogy Orleans hercegével karöltve gázolt át mindenen és mindenkin. Nem gondoltam volna, egy annyira szimpatikus, vidám srác, mint ő, képes lehet erre, de kellően rácáfolt sztereotípiámra.
Akárcsak Muri Enikő. Hatalmas meglepetésként ért - és őszintén megmondom, soha nem gondoltam, hogy ezt fogom írni -, de akkorákat és olyan csodaszépen énekelt, hogy nem győztem pislogni, sokszor még a hideg is rázott. Elképesztően jól hozta Marie Antoinette emberiségét; a nőt, akinek legnagyobb bűne a szépség és a jólét iránti szeretete volt, az anyát, akit koholt vádakkal illettek, a kislányt, akit túl korán kényszerítettek bele egy olyan házasságba, s ezzel együtt rangba, amivel nem tudott mit kezdeni, a szerelmes asszonyt, aki arra vágyott, hogy szeressék, és a feleséget, aki mindennek ellenére kitartott férje mellett a legnagyobb bajban. Egy kicsit ugyan hiányoltam a tékozló Marie-t, aki még az anyját is kiborította, ám ez aligha róható fel Enikőnek. És nagyjából ugyanez igaz MÁZSra, Gubik Petrára, valamint Gömöri András Mátéra is.
Mészáros Árpád Zsoltról tudtam/tudom, milyen kincs rejlik a torkában (épp emiatt fájlalom, hogy olyan kevés szerepe volt), mégis érdekes és új élmény volt visszahúzódó, kevésbé hangember szerepben látni. Azon már meg sem lepődök, hogy így is akkora hatást gyakorolt rám, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna szegény Lajos szólóján, vagy megölelgettem volna, amikor feleségével beszélgetett a nő szeretőjéről.
És ha már szóba került Alex von Fersen, akkor muszáj kitérnem Gömöri András Mátéra. Sok szempontból tartottam tőle, ám bebizonyította, az új generációnak olyan tagja, akire határozottan oda kell figyelni. És hát ami azt illeti, láthatólag (igen, ilyenkor az ember visszanyeri látását néhány - fájdalmasan - rövidke percre) a sok edzés sem volt hiábavaló.

A végére hagytam Gubik Petrát, aki Margridként épp olyan fontos és meghatározó alakja ennek a darabnak, mint Marie Antoinette. A francia csőcselék szószólójaként, vérbeli lázadóként nagyon heves, indulatos figura, de másként, mint az őt mentoráló herceg vagy költő. Ő nem gazdagságra, hatalomra, hanem igazságra vágyik, arra, hogy a nincsteleneket ne tiporják sárba. S pont emiatt gyűlöli meg a nemeseket, valamint Marie Antoinette-et, akit a sajtó koholt vádakkal illett.
Szembekerül tehát két nő, akik sokáig külön utakon, egymástól igen eltérő világban élik napjaikat, és harcolnak a számukra fontos dolgokért, majd sorsuk szép lassan egybefonódik. Kettejük találkozása pedig rendkívül drámai, mégsem túlzó. Egyikük sem fordul ki önmagából, mégis hatással vannak a másikra. Történeti szempontból minden elismerésem a rendezőé, ám az igazi bravúrért a karaktert életre keltő hölgyet illeti dicséret.
Petráról rengeteg rosszat hallottam, tegnap délután mégis egy erőteljes, sziporkázó lányt láttam.

A méltatások sorát egyébként hosszan folytathatnám Csuha Lajostól kezdve a divattervező és fodrász dilis duóján át a lehengerlő tánckarig, akik ezúttal is bravúros ügyességgel támogatták a színészeket, és külön kiemelhetném a bőrdzsekis ikreket, akik magasan kiugrottak a többiek közül, ám akkor ez egy végeérhetetlen beszámoló lenne. Én pedig még szeretném elmondani, hogy a díszlet - noha kicsit szerényebb volt az eddigiekhez képest, és az MA logó is erőszakosan uralta a teret -, valamint a színpad- és mindenféle más technika mennyire egyedülálló és nemzetközi színvonalú volt ezúttal is. Nem is feltétlen a durrogásra gondolok, ami már-már kötelező operettszínházas védjegy, hanem a tűz érzelmet kifejező (düh, szomorúság, lázongás, elszántság, kilátástalanság, stb.) használatára, a fémrudak taktusára, valamint arra a borzasztóan nagy francia zászlóra, amitől majdnem infarktust kaptam! Te jó ég, ahogy az lepottyant és koppant a semmiből, csupán néhány centire egy ember előtt... Ott egy picit megállt bennem az ütő.

Összességében maga a cselekmény és a dalok nem ejtettek sosem múló szerelembe, de a színészek, táncosok és a díszlet elkápráztatott. És ugyanez érvényes a darab mögöttes gondolataira. Érzelmileg nagyon megragadott, és rám telepedett a karakterek (a nő, aki csak szeretni és élni akart; a király, aki nem vágyott hatalomra, csak egyszerű életre, és arra, hogy boldoggá tegye feleségét - még akkor is, ha az más karjaiban lel örömre -; a szerető, aki könnyű felkapaszkodás helyett szerelme érdekeit helyezte előtérbe; a nincstelen lány, akit mindenki kihasznált, eldobott, átvert) kilátástalansága, és az, hogy milyen szörnyűségekre képes az ember puszta becsvágyból. Számomra a musical vége kész érzelmi katarzis volt, mintha a lelkembe férkőzött volna mindaz, amit láttam.

Egy dolgot viszont nem értek. Lehullik a függöny, véget ér a darab, jön a tapsrend, ám sok néző, mintha robot lenne feláll és kirohan. Miért? Két perccel előbb lesz rajtuk a kabát? Nem hiányzik számukra az a valóságba visszavezető út, ahol a színészek félig önmaguk- félig alakított karakterük? A tiszteletről nem is beszélve. Nem értem, de nem is akarom. Nekem az egyik kedvenc részem. Megtisztelni a művészeket, látni a felszabadultságukat, örömüket, összetartásukat, hallani a taps erősségét, és akklimatizálódni a valóságba.

Dóri, köszönöm a tegnapi napot, egy élmény volt, folyt. köv. április másodikán. 
És bár biztos nem olvassák, de az Operettszínháznak is köszönöm az élményt.


2017. március 15., szerda

Megjelenési összefoglaló - Könyvmolyképző


A Könyvmolyképző megjelenéseivel kapcsolatban rengeteg információ repked molyon és Facebookon egyaránt - annyi, amennyit egyszerűen képtelenség követni. Éppen ezért arra gondoltam, a Ti kérdéseitek, és a Kiadó válaszai alapján összegyűjtöm az alábbi listát, ami remélhetőleg útmutatóul szolgál, mi mikorra várható - ha várható. 
Azt azonban fontos megjegyezni, ez nem egy kőbe vésett lista, simán változhat bármikor. Ráadásul vannak régebbi válaszok is, ám ezeket külön jeleztem.
Jó csemegézést! :)



A

A. Meredith Walters: Light in the Shadows
>>> Könyvfesztiválra várható

Amie Kaufmann – Megan Spooner: Lehullott csillagok folytatása
>>> várható jövőre (2016-os válasz, tehát idén)

Amie Kaufman – Jay Kristoff: Illuminae
>>> Valószínűleg Könyvfesztiválra érkezhet

Anna Sheehan: No Life But This
>>> Sajnos egyelőre nem tudunk semmilyen konkrétummal szolgálni a folytatást illetően.



B

Bryn Greenwood: All the Ugly and Wonderful Things
>>> Ami az All the Ugly and Wonderful Things megjelenését illeti, sajnos pontos időpontot még nem tudunk mondani, mert egyelőre tervezési fázisban van a kötet. Talán jöhet még az idén, de ez egyelőre egy optimista gondolat csupán, így ígérni nem merjük. Az év második felében várhatóan már többet fogunk tudni róla. :)

Brent Weeks: The Blood Mirror
>>> Szeretnénk folytatni ezt a nagyszerű sorozatot. Idén sajnos már nem tudunk sort keríteni rá, így legkorábban jövőre várható az új kötet.

Brigid Kemmerer: Secret
>>> az Elementál sorozat következő részéről sajnos egyelőre nem tudunk konkrétumot

Beth Revis: A Million Suns
>>>  A második rész idén várható.



C

Colleen Hoover: Confess
>>> Jó hírünk van: tervezzük megjelentetni a kötetet, jelenleg is a fordítónál van. Nagyon örülnénk, ha már a Könyvhétre megjelenhetne, szurkoljatok, hogy elkészüljön! ;)

• Colleen Houck: Tigris sorozat 4. kötete
>>> Mi szeretnénk megjelentetni, de sajnos problémáink akadtak a jogtulajdonossal. Nagyon reméljük, hogy elrendeződik a dolog, de egyelőre emiatt sajnos nem tudunk konkrétumot mondani a negyedik részről. :(

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Soha, de soha második része
>>> Könyvhétre várható a második kötet

Cassandra Clare és Holly Black : A vaspróba sorozat 3.
>>> Várhatóan a Könyvfesztiválra érkezik. :)

C. C. Hunter: Born At Midnight – Született éjfélkor
>>> Egyelőre nem született róla döntés, így nem tudunk semmi pontosabb információval szolgálni.

Cassandra Clare: A végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek sorozat új borítóval
>>> Pontos időpontot sajnos nem tudunk mondani, de várhatóan jönnek az idén.



D

Diana Gabaldon: Az ősz dobjai
>>> Az Outlander 4. és az Édes mostoha (az új címe: Legdrágább mostohabátyám) várható a Könyvfesztiválra



E

Elle Kennedy: The Mistake (Off-Campus 2.)
>>> nagy eséllyel Könyvhétre várható, reméljük, semmi nem akadályozza majd, hogy hozhassuk. És ugyanez igaz Az üzlet folytatására is, Könyvhétre tervezzük azt is.



G

Gail Carriger: Timeless
>>> Még mindig alakulnak a terveink, így sajnos pontos megjelenési időpontról egyelőre nem született döntés.
>>> A sorozat sajnos masszívan veszteséges, csak a szerző és az irántatok táplált szeretetünkből jelenik meg. Jó eséllyel így lesz ez a jövőben is, de biztosan megértitek, hogy jelen helyzetben erre még csak tippelni sem tudok. hogy mikor.



I

Ilona Andrews: Magic Burns
>>> Várhatóan ősszel érkezhet a második Kate Daniels kötet



J

Jus Accardo: Tremble
>>> A sorozat harmadik részét év végén szeretnénk kiadni, a 2.5 kötet az idei terveink között sajnos nem szerepel.

Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss
>>> A White Hot Kiss első része várhatóan Könyvhétre érkezik. :)

Jenny Han: PS.: I Still Love You
>>> A kötet jelenleg a fordítónál van, várhatóan ősszel érkezhet. :)

Joe Abercrombie
>>> A Könyvhétre érkezik Abercrombie kötet, a Sharp Ends,

Julie Cross: Vortex
>>> a Tempest folytatásáról viszont egyelőre nem tudunk biztosat mondani – egyelőre nem kapott időpontot.

Jessica Shirvington: Endless
>>> Ha minden jól megy, év végére meg is jelenhet, de még sok a munkánk a kötettel. Mindenesetre igyekszünk :)

J. M. Darhower: Redemption
>>> Sajnos a Sempre folytatásához még nem tudunk pontos időpontot.

J. A. Redmerski: Reviving Izabel
>>> Sajnos egyelőre nem tudjuk megmondani. :(

Jay Crownover: Rule & Jet
»> Nagy örömünkre nálunk jelenik meg a folytatás, méghozzá Komáromy Rudolf fordításában. Igyekszünk beidőzíteni a Könyvfesztiválra, de még sok a munkánk a kötettel.
A Rule újrakiadása egyelőre nem szerepel a terveink között, de sose tudhatjuk mit hoz a jövő :)

Jeaniene Frost: One Grave at a Time
>>> One Grave at a Time várhatóan jövőre érkezik

Jeaniene Frost: Once Burned (Night Prince sorozat)
>>> idén pedig elkezdjük a Night Prince sorozatot, reményeink szerint a Könyvhétre már megjelenhet az első kötet. :)

Jessica Park: Restless Waters
>>> Egyelőre erről sem tudunk pontos információval szolgálni

Jessica Sorensen: The Destinity of Violet and Luke
>>> Érkezik, de pontos időpontot sajnos itt sem tudunk még mondani

J. L. Armentrout: Oblivion 3.
>>> Reméljük, hogy jöhet a Könyvfesztiválra

Jasinda Wilder: Falling Under
>>>  Egyelőre sajnos nem tudunk konkrétumot mondani róla

Jennifer L. Armentrout: Stay With Me
>>> Várhatóan Könyvhét

Jennifer L. Armentrout
>>> Jövőre érkezik a Dark Elements sorozat és várhatóan a Titan is. (2016-os válasz, tehát idén)

Julie Kagawa: Vastündérek sorozat 4. része
>>> Sajnos a Vastündérek sorozat 4. részének a helyzete kissé bonyolult jelenleg, de igen, tervezzük kiadni, pontos időpontunk egyelőre nincs.

Julie Kagawa: The Eternity Cure
>>>  Egyelőre erről sem tudunk pontos megjelenési időponttal szolgálni, de tervezzük folytatni.

Jessica Sorensen: The Forever of Ella and Micha – Ella és Micha jövője
>>> Könyvfesztiválra érkezik, tehát áprilisra várható.



K

K. Bromberg: Fueled
>>> A Fueled nagy eséllyel Könyvhétre várható, reméljük, semmi nem akadályozza majd, hogy hozhassuk.

Kelly Creagh: Oblivion
>>> Az Oblivion valószínűleg még idén nyárra várható

Kelley Armstrong: Stolen – Elragadva
>>> Mindenképp szeretnénk megjelentetni idén, jelenleg a Könyvhétre van betervezve. :)

K. A. Tucker: One Tiny Lie
>>> Őszre várható

Kylie Scott: Deep
>>> A Deep várhatóan ősszel érkezhet.

Kresley Cole: Endless Knight
>>> a Végtelen lovag csak nyárra.

Katie McGarry: Chasing Impossible, Breaking the Rules
>>>  Nagy eséllyel várható, de egyelőre nem tudunk pontos időpontot mondani. Viszont terveink szerint 2017-ben érkezik a Breaking the Rules, a 1,5. kötet, újra Noah-val és Echóval. :)

Kerstin Gier: Silber 3.
>>> még az idén érkezik a harmadik rész.



L

Lisa Jane Smith: The Salvation – Unseen · Lisa Jane Smith: The Salvation – Unspoken · Lisa Jane Smith: The Salvation – Unmasked
>>> Ezekről a kötetekről sajnos egyelőre nem tudunk pontos információval szolgálni.

L.J. Smith: Secret Circle The Divide
>>> A jelenlegi terveink alapján nem tervezzük kiadni a harmadik köteten túl a sorozatot, de sosem tudhatjuk mit hoz a jövő.

Leigh Bardugo: Ruin and Rising
>>> Erről a könyvről egyelőre nem tudunk biztosat mondani. De pánikra semmi ok, ez csak annyit jelent, hogy most sajnos nem tudunk biztos megjelenési időpontról beszámolni, mert még alakulnak a dolgok a háttérben. :)

Lisa De Jong: Amikor esik című könyvének a folytatása
>>> Egyelőre sajnos nem tudunk semmilyen konkrét információval szolgálni a folytatást illetően.



M

Maggie Stiefvater: The Raven King
>>> Szuper hírünk van: terveink szerint a Könyvhétre, azaz júniusra érkezik a The Raven King! :)

Mia Sheridan: Archer's Voice – Archer hangja
>>> Könyvhétre tervezzük

Marie Rutkoski: The Winner's Crime
>>> A következő Marie Rutkoski kötet várhatóan ősszel érkezhet. :)

Marissa Meyer: Heartless
>>> Rengeteg munkánk van még a könyvvel, így sajnos nem valószínű, hogy idén megjelenhet a Hearthless,a jövő év tűnik biztosabbnak.

Marie Lu: The Young Elites
>>> Remek hírt közölhetünk: várhatóan már az év végén megjelenhet az első kötet, a The Young Elites. A könyvet a Legenda trilógia fordítója, AncsaT fordítja :)

Marc Levy: Ha lenne még egy esély 2.
>>>  Egyelőre sajnos nem szerepel a közeli terveink között. :(

Maria V. Snyder: Magic Study
>>> Könyvfesztiválra várható. :) És terveink szerint a Magic Study is jöhetne akkorra, ha a jogtulaj meg az égiek is úgy akarják. :)

M. Leighton: Rosszfiúk harmadik része
>>>  Igen, jövőre érkezik a harmadik rész. (2016-os válasz, tehát idén)

Michelle Hodkin: The Retribution of Mary Dyer
>>> Sajnos egyelőre erről a kötetről sem tudunk pontos információval szolgálni



N

Neal Shusterman: Unwind
>>> Sajnos egyelőre erről sincs pontosabb információnk

Nalini Singh
>>>  Könyvfesztiválra érkezik az új Nalini kötet, tehát áprilisban várható. (Angyali vadász sorozat)

Nicole Williams: Clash
>>>  terveink szerint a Könyvhétre már meg is jelenhet



P

Peter V. Brett: Démon ciklus 4. kötete
>>> Egyelőre nem született döntés a megjelenési időpontról, így sajnos bármennyire szeretnénk, jelenleg nem tudunk pontos dátummal szolgálni. + Terveink szerint mindenképp érkezik a folytatás, csak időpontot nem tudunk még. :)

Penelope Ward: Stepbrother Dearest
>>> Jelenlegi terveink szerint áprilisban, a Könyvfesztiválra fog megjelenni. :)

Paullina Simons: A bronzlovas
>>> Könyvfesztiválra tervezzük :)

Peter Lerangis: A világ hét csodája sorozat
>>>  Egyelőre sajnos nem tudunk pontos információval szolgálni.



R

Rick Riordan: The Sword of Summer
>>> Szépen-lassan reményeink szerint ez a sorozat is sorra kerülhet.

Richard Paul Evans: Michael Vey sorozat ötödik része
>>> Áprilisra várható az ötödik kötet. :)

Renée Carlino: Sweet Thing
>>> A Sweet Thing folytatásáról egyelőre nem tudunk pontos információkkal szolgálni.



S

Sara Shepard: Pretty Little Liars
>>> Az első rész várhatóan ősszel, a második pedig év végén érkezhet. Mindenesetre sok munkánk van még a kötetekkel, így száz százalékra nem tudjuk megígérni az időpontokat. (úgy néz ki, sikerül filmborítós kiadással elétek tárni a könyveket. + új fordítás)

Shannon Hale: Midnight in Austenland
>>> A Midnight in Austenland viszont egyelőre sajnos nem szerepel a terveink között. :(

Shelly Crane: Significance – Bizonyosság 2.
>>> Egyelőre nem született döntés a folytatásról, így pontosabb információval nem tudunk szolgálni.

Stephenie Meyer: Life and Death
>>> szeretnénk kiadni a kötetet, de a pontos időpontról még nem született döntés, alakulnak a terveink.

Sarah MacLean: A Rogue by Any Other Name
>>>  A Rogue by Any Other Name őszre várható a mostani terveink szerint. :)

Sarah J. Maas: Empire of Storms
>>> Sajnos egyelőre még nincs időpontunk hozzá, viszont a másik sorozat,

Sarah Addison Allen: Lost Lake
>>> Könyvfesztiválra várható. :)

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury
>>> az ACOTAR folytatása őszre várható – ezt már beütemeztük :)

Samantha Young: Out of the Shallows
>>> sajnos egyelőre nem tudjuk, viszont a Dublin Street harmadik része őszre várható :)



T

Trisha Ashley: Twelve Days of Christmas
>>> Várhatóan év végére, karácsony környékére el tudunk készülni vele.

Tara Sivec: Troubles and Treats
>>> Szintén érkezik jövőre :) (2016-os válasz, tehát idén)

Tarryn Fisher: Tolvaj
>>> terveink szerint idén érkezik

Tammara Webber: Good for You
>>> Sajnos egyelőre nem tudunk róla pontos információval szolgálni



W

Whitney G.: Reasonable Doubt Full Series
>>> Egyelőre idénre tervezzük, de még nem kapott körülbelüli megjelenési időpontot, így sajnos pontosat nem tudunk mondani róla. Mindenesetre érkezik. :)


2017. március 10., péntek

Nicolas Barreau - Egy este Párizsban



2017 februárjában a Park Könyvkiadó újra megörvendeztette a romantikus szíveket, hiszen megérkezett hazánkba Nicolas Barreau legújabb regénye, az Egy este Párizsban. A Blogturné Klub négy bloggere ered a történet nyomába, hogy bemutassa Nektek a kötetet. Tartsatok velünk, s nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét!


Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551967
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:
Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Saját véleményem:
Ha február vége-március eleje, akkor irány Párizs, hisz minden évben vár rám egy különc üzlet tulajdonos, aki egy, a semmiből felbukkanó, majd tovaillanó piros ruhás-kiegészítős hölgy utáni nyomozásával végigkalauzol a szerelem városának leghangulatosabb helyszínein, átadva a tipikus francia életérzést. Merthogy ez maga Nicolas Barreau; szívében-vérében van Párizs. És ez az, amiért évről évre sikerül elvarázsolnia, s elfelejtetnie velem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom más díszletben és szereposztásban. Hisz azt hiszem, így, a harmadik kötet ismeretében már nyugodt szívvel kijelenthetem, Barreau bevált alapokkal dolgozik, de jól csinálja.
Mára az olyan apróságok, mint az Eiffel-torony, a piros ruhás-kiegészítős hölgy alakja, valamint az ő eltűnése, a különc, s kissé bohókás tulajdonos férfi narrátor, valamint a nő utáni nyomozás ikonikus kellékeivé váltak az írónőnek. Annyira, hogy ezek nélkül el se tudnék képzelni tőle semmit. Az egésznek van egy megmagyarázhatatlan bája, atmoszférája, ami körbeöleli olvasóját. Emiatt van az, hogy tűkön ülve várom a februárt és a kiadó megjelenési listáját. Barreau nélkül nincs évkezdés!

Az Egy este Párizsban főhőse Alain egy kissé különc, álmodozó figura, aki mer hinni álmaiban és megkísérelni a lehetetlent. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egykoron csapot-papot otthagyott, hogy átvehesse hőn szeretett művészmozijának irányítását, s mikor az hanyatlani látszott a nagy multiplexek között, nem csupán kitartott elvei (büfé mentesség) mellett, hanem előrukkolt egy igazán egyedülálló ötlettel is: minden szerdán retró film klasszikusokat vetít.
Arra viszont talán ő maga sem gondolt, terve milyen nagy horderejű változásokat hoz majd életébe; hogy beleszeret a piros kabátos lányba, aki minden szerdán a 17. sorból figyeli az aktuális filmet, vagy hogy egy éjszaka megjelenik Amerika egyik leghíresebb rendezője a bájos és közismert színésznő társaságában, aki csak az ő mozijában tudja elképzelni legújabb filmjének ikonikus jelenetét; s hogy mindez együtt, és külön-külön is összekuszálja majd mindennapjait.

Azok számára, akik ismerik a szerző munkásságát, mindez talán nem újdonság; részben így is van. Ugyanakkor az előző regényekhez képest itt van némi turpisság a történet szerkezetét illetően. Minden fordulat előtt kapunk egy néhány mondatos összefoglalót a végkifejletről (például Mélanie eltűnéséről), de csak utána ugrunk vissza az időben, és éljük át ténylegesen az odáig vezető utat.
Számomra ez üdítő újdonságként hatott.
Ami viszont mit sem változott, az Barreau már-már meseszerű elbeszélése. Félelmetes, mennyire ért a szavakhoz! Képes olvasóját kirángatni a szürke hétköznapok monotonitásából, és egy habókos, szerelmes városkába repíteni, ahol minden kicsit túlzó a szó legjobb értelmében. Én legalábbis valahogy így képzelem Párizst - egyszerre modern és régi, művészi és átlagos, romantikus és szabad, vidám, mégis zord.

A történet középpontjában a rejtélyes Mélanie áll, aki bájos személyiségével egyetlen éjszaka alatt magába bolondítja Alaint. Csodálatos órákat töltenek el kettesben, melynek eredményeként egy második randit is megbeszélnek. Közben viszont Alain mozijában felbukkan a rendező és színésznő, akiket újságírók-, valamint paparazzik hada, na meg számtalan újságcikk követ, és főhősünk hirtelen egy egészen új világban találja magát. Mindez azonban semmit sem változtat a piros kabátos lány iránti érzésein, aki azonban nem jelenik meg a találkozón.
Vajon baleset érte? Rokonánál ragadt Bretagne-ban? Netán a meggondolta magát vagy pletykalapok tántorították el? Alain ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik megtalálni a választ, miközben szíve hölgyét kutatja. Az egyetlen bökkenő, hogy vajmi keveset tud róla, miközben azonban egyre több szál keveredik az egyenletbe.
Természetesen nem árulom el, mi lett Mélanie-val, ám annyit elmondhatok, ezúttal a válasz - pontosabban annak egy bizonyos része - jóval egyértelműbb, mint korábban. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek rejtélyek, keszekusza utak, zsákutcák vagy meglepetések, mert azokból bizony bőven kijut.

Összességében nekem ez a rész jobban tetszett, mint A világ végén megtalálsz, de egy picikével alulmaradt az Álmaim asszonyához képest. Az viszont tény, hogy Nicolas Barreau fanoknak kihagyhatatlan! A szerző ezúttal is újabb művészeti ágba (filmek) enged betekintést, miközben gyönyörű helyszínekkel, egyedi mellékszereplőkkel, érdekfeszítő cselekménnyel, finom humorral és egy jó főszereplővel teszi még ellenállhatatlanabbá művét.
Szívből ajánlom azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra, francia életérzésre, aranyos romantikára, vagy valamilyen ínyencségre vágynak. Az Egy este Párizsban egy falatnyi boldogsághormon.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Alain és a munkatársai
Kedvenc jelenet: az első éjszaka
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: önálló




Helyszínek


Alexandre III



La Palette 



Vendôme tér



Ritz Hotel





Hemingway bár



 Bourgogne utca



Seine utca



Cafe de Flor





Nyereményjáték


Nicolas Barreau regényei nem csupán tartalmukat, de megjelenésüket tekintve is mindig különlegeset adnak az olvasónak. A borítók védjegyévé vált, hogy az Eiffel-torony kivétel nélkül mindegyiken feltűnik. Így ebben a játékban Párizs egyik legismertebb jelképével kapcsolatban hívunk Titeket kalandozásra. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést az Eiffel-toronnyal kapcsolatban. A helyes választ kérjük a Rafflecopter megfelelő sorába beírni. Jó szórakozást!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kérdés:
Milyen alkalomból építették az Eiffel-tornyot?




Nézzetek be a többi állomásra is

03/03 Szembetűnő
03/05 Deszy könyavjánlója
03/07 MFKata gondolatai
03/10 Dreamworld

2017. február 22., szerda

Karen Hawkins - A makrancos hercegnő


Megjelent az izgalmas Hurst amulett sorozat 4. része a General Press Kiadó gondozásában. Hosszú út vezetett a hősöknek, hogy eljussanak addig a pillanatig, amíg megtalálják a család varázslattal bíró elveszett ékszerét, ám a sorozat utolsó része méltó befejezést kapott. A makrancos hercegnő egyedi és különleges történetéről szóló turnéra invitálunk minden történelmi romantikus rajongót február 18. és 24. között.


Karen Hawkins: A makrancos hercegnő

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439736
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:
Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani. Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

Saját véleményem:
Hogy én ezt mennyire imádtam! Szinte végignevettem-mosolyogtam az egész könyvet, és szívem szerint minden második mondatát kiidéztem volna. Karen Hawkins őszintén meglepett.
A Hurst amulett sorozathoz a harmadik résznél csatlakoztam, ami ugyan aranyos kis limonádé volt, de nem estem hasra tőle, és pont ezért nem is vártam katarzist a finálétól. Amikor viszont belekezdtem A makrancos hercegnőbe, többször is elgondolkoztam azon, ezt vajon tényleg ugyanaz írta, mint A veszély vonzásábant? Biztos, hogy ugyanannak a sorozatnak két kötetéről van szó? Merthogy ez sokkal kidolgozottabb, összeszedettebb, élvezetesebb és viccesebb volt, illetve a karakterek és a köztük lévő érzelmek is jobban - mit jobban? zseniálisan! - működtek.

A történet mozgatórugója ezúttal is a Hurst amulett, ami most végre tényleges közelségbe kerül kutatói számára. Annyi kálvária, annyi megpróbáltatás és keresgélés után, a fogságból kiszabadított Michael és segítője, Jane rábukkan a végső nyomra, mely elvezeti őket a családi ereklyéhez. Csakhogy a nő számításaival ellentétben nem egy angliai célponthoz visz a térkép, hanem a skóciai Barra szigetére, mely oly' sok titkát rejti. És ha mindez nem lenne eleve elegendő fenyegetés számára, egy skót fogadósné majdnem lebuktatja, ráadásul utazásuk során társa is megcsókolja, összekuszálva annyi év közös munkáját.
A mindig higgadt, problémamegoldásáról híres, jó szervezőképességű, megfontolt, ámde kalandvágyó hölgy hirtelen óriási slamasztikába keveredik. Gyengéd érzései próbára teszik munkatársi kapcsolatát Michaellel, noha amennyire csak lehet, igyekszik hű maradni önmagához, és tisztán a célra koncentrálva szervezni a kutatás minden részletét. Feladatát viszont nehezíti múltja, és az aziránt meglehetősen érdeklődő főnöke.
Michael él-hal a rejtélyekért, így amikor tudomást szerez makrancos, perlekedő alkalmazottja eltitkolt múltjáról, melyben szerepel egy vár, szellem, rejtélyes eltűnés, valamint szövevényes családi kapcsolatok tömkelege, új, megoldandó ügyre bukkan a Hurst amulett mellett. Amivel viszont ő is nehezen jut dűlőre, az a hirtelen feltámadt vonzalma...
Így történik, hogy Michael és Jane mókás harcba keveredik egymással, melyben az egyik fél minden erejével azon van, hogy megakadályozza a másikat céljai elérésében, míg idejük további részében közösen kutatnak az amulett után.

A két főszereplő jelleme és kapcsolata nagyban eltér az átlagtól. Évek óta ismerik egymást, mondhatni együtt élnek, s mindketten megszállottan rajonganak a kalandokért, régészetért, szeretnek új helyeket felfedezni, veszélyes helyzetekbe keveredni. Vérbeli kutatók, ebből fakadóan egészen más a habitusuk. Akár azt is mondhatnám, koruk lázadó szellemei.
Számomra már ez üdítő újdonságnak bizonyult, nem is beszélve az egyiptológusi vonatkozásukról (korábban szerettem volna régész vagy egyiptológus lenni). Tetszett, hogy másként tűntek ki koruk átlagos képviselői közül, mint az ilyen regényeknél megszokott szegények, gazdagok, katonák, rosszfiúk, harcos amazonok. Pusztán személyiségük elegendő volt ehhez (ha ismeritek a kutató típust, akkor tudjátok, miért). És ha a felek még félig-meddig skótok is, tele titkokkal és szenvedéllyel, akkor garantált a szórakozás.
Ebben az esetben két erős jellem feszült egymásnak, ami megszámlálhatatlan vicces szituáció forrásául szolgált. Félelmetesen jókat szórakoztam Michaelék szóváltásain, ugratásain, a másik bajba keverésén, és önnön érzéseik szavakba öntésének félelmén.
Elképesztően dinamikus páros, jól működő kémiával. Annyira, hogy tulajdonképpen ők viszik hátukon a sztorit, lévén - szerintem - sokkal érdekesebb a viszonyuk, mint a nyomozás. Persze abból sincs hiány; mind Jane élete, mind az amulett bőven tartogat izgalmakat. Ezeket pedig a sziget történelme és földrajzi adottságai teszik még szebbé, még lebilincselőbbé. Barra gyönyörű (fel is került a bakancslistámra), ahogy találkozik rajta a skót és viking kultúra, a sok vár és rom, a lankák, a homokos tengerpart és a zöldellő mezők, az valami egészen elképesztő. A legérdekesebb - történet szempontjából - mégis az apály-dagály uralta barlang és a benne rejlő válaszok.  

A makrancos hercegnőben csupán egyetlen dolog nem tetszett, mégpedig az összecsapott lezárása. Amennyiben önálló könyvként nézem, akkor is kicsit hirtelen, és bizonyos pontjait tekintve meseszerű, de közel sem annyira, mint sorozatként. Ha az első résztől kezdve követtem volna a Hurst amulett felkutatását, most bizony csalódott lennék, hogy "csak ennyi". Nem mondom, hogy nem értem az üzenetét, csak hát... Picit nagyobb bumm nem ártott volna. Ám ettől eltekintve A makrancos hercegnő fergeteges! Humoros, kalandos, szövevényes, szenvedélyes. Nem most volt utoljára a kezemben.
 

Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Michael, Jane
Kedvenc jelenet: Michael és  Jane szócsatái, és a fogadós jelenet a szellemmel
Negatívum: összecsapott befejezés
Borító: 5/5
Sorozat: Hurst amulett 4. - egyben utolsó - része, de önállóan is olvasható




Barra


Barra a skóciai Külső-Hebridák (Na h-Eileanan Siar) legdélibb lakott szigete. Területe 58,75 km2, a legnagyobb település Castlebay (Bàgh a' Chaisteil).
A sziget nyugati oldalát fehér homokos tengerpart határolja, mögötte nagy kagylóhéj tartalmú, termékeny, gyepes legelővel, keleten pedig számtalan sziklás szigetecske található.


 Az írországi O'Neillek leszármazottai, a MacNeilek, szoros szálakkal kötődnek a szigethez. Ross grófja, Alexander of Islay, aki a szigetek ura volt, adományozta Barrát 1427-ben a MacNeill-klánnak. Egészen 1838-ig megtartották, ám ekkor Roderick MacNeil, a 40. családfő, eladta a szigetet Gordon of Cluny tábornoknak.
Barra 1937-ben került vissza a MacNeil-család tulajdonába, mikor a Barra-birtokot, mely felölelte csaknem az egész szigetet, megvásárolta egy amerikai építész, Robert MacNeil, aki a klán 45. főnöke volt.
2003-ban a Barra-birtok tulajdoni jogát Ian MacNeil átadta a skót kormánynak. Ha igénylik, a terület a jövőben a szigetlakók birtokába kerülhet. MacNeil, a 46. klánfőnök még 2000-ben átadta Kisimul várát a Historic Scotland nevű szervezetnek.



Kisimul vára (Kisimul Castle) a castlebay-i öbölben, egy kis szigeten helyezkedik el, innen ered a Castlebay név.
A várra vonatkozó legkorábbi feljegyzés a 16. század közepéről származik. A várat minden oldalról víz veszi körül és sohasem tudták elfoglalni.
Kisimult 1838-ban hagyták el lakói, mikor a szigetet eladták. Ettől kezdve a vár állapota rohamosan romlani kezdett. Köveinek egy részét halászhajók nehezékéül használták fel, sőt, még Glasgow járdáinak burkolására is került belőlük. A maradványokat – a sziget nagy részével egyetemben – 1937-ben vásárolta vissza a MacNeil-klán és hozzákezdett az újjáépítéshez.
2001-ben a klán főnöke 1000 évre bérbe adta a várat a Historic Scotland nevű szervezetnek, évi 1 font és egy üveg whisky fejében.
Kisimul várában régészeti kutatásokat végzett a Historic Scotland megbízásából a Headland Archaeology nevű társaság. Az ásatások az udvar területére, a torony alapjaira és az alagsori börtönre összpontosultak. Az udvar keleti felén nagy mennyiségű épület-törmeléket találtak, közvetlenül a felszín alatt, sok kődarab habarccsal volt összeerősítve. Ebből arra lehetett következtetni, hogy volt egy korábbi – lerombolt vagy leomlott – épület, melynek anyagát felhasználták a későbbi udvar feltöltéséhez. Ez azelőtt történt, hogy a jelenleg konyhaként ismert épületet felépítették. Az udvar másik részén egy – a nagyterem alá vezető – kőből készült csatornát tártak fel, valamint egy kővel burkolt felületet. A legizgalmasabb lelet az egyik – tornyon belüli – kutatóárokból került elő. Ez egy majdnem tökéletes állapotú, nagyon finoman kidolgozott aranytárgy. Jelenleg szakértők vizsgálják, hogy megállapítsák a korát és funkcióját.

 


Eoligarry:




MacLeod torony (Dun Mhic Leoid)



Videó Barráról (érdemes végignézni, ha van 5 percetek, illetve ha jobban elmélyednétek ennek a gyönyörű szigetnek a tanulmányozásával, akkor látogassatok el ide: http://www.isleofbarra.com/):





Nyereményjáték


A történet fontos elemét képezte a térkép részeinek összeillesztése, ezért a nyereményjátékon is vaktérképekkel játszunk. Országok, országrészek, és városok lesznek a megoldások. Mindegyik a sorozatban szerepelt, színteret adtak a szereplők kalandjainak. Segítségként mindegyik blogon találtok majd egy-egy mondatot, amely közelebb visz a megfejtéshez.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


“A Temze folyó két partján terül el.”





Nézzetek be a többi állomásra is

02/18 Kristina blogja
02/20 Deszy könyvajánlója
02/22 Dreamworld
02/24 Insane Life

2017. február 20., hétfő

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs



Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.

Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.


Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632665351
Oldalszám: 444 oldal
Fordító: Ruzsa Kata

Fülszöveg:
Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?

Saját véleményem:
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már február derekán rábukkantam 2017 legjobb regényére. Sőt! Tovább megyek, Sabaa Tahir története nálam bekerült minden idők top 4-es mezőnyébe, ami nem kis szó. Persze a megkapó borító és fülszöveg alapján sejtettem - pontosabban mertem remélni -, hogy izgalmas kalandnak nézek elébe, ám nem gondoltam, hogy ennyire elvarázsol majd Laia, Elias és a többiek élete. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a fülszöveg némileg csalóka; arra enged következtetni, hogy a két főszereplő között komoly kötelék alakul ki, pedig nem. És ez az egyik legkülönlegesebb benne.
Két világ, két sors, egy cél, két út.

A történet női főszereplője az írástudók népéből származó Laia, aki bátyjával és nagyszüleivel él szegénységben, de boldogan. Ám egyik este félelmetes katonák, Maszkok ütnek rajtuk fivére rajzai miatt. Nagyszüleit megölik, Darint elhurcolják, míg neki sikerül elfutnia. Ezek után két választása marad: olyan messzire menekül, amennyire csak tud, vagy megkeresi az Ellenállók titkos szervezetét, melynek egykor szülei is tagjai voltak, s a számukra szent Izzatra hivatkozva segítségüket kéri bátyja kiszabadításában. Laia minden gyávaságát és rettegését legyűrve behódol az elméjében suttogó hangoknak, s életét kockáztatva a lázadók kutatására indul. A velük való találkozó viszont nem teljesen úgy sül el, ahogy eltervezte, hirtelen egy életveszélyes alku közepén találja magát. Az Ellenállás vezetője ugyanis csak akkor hajlandó segíteni neki, ha Sötétszirt legkegyetlenebb emberének szolgálatában titkos információkat kutat fel. Így találja magát a jámbor lány a félelmetes, a legapróbb hibát is súlyos büntetéssel megtorló Parancsnok szolgálatában.
Laia karaktere kezdettől fogva szerethető, ámbár végtelenül egyszerű. Nincsenek különleges képességei, nem agyafúrt, fegyverrel sem tud bánni, vagyis a kémkedésre és a sötétszirti rabszolgaságra is teljesen alkalmatlan. Ettől fogva sokáig nem találja a helyét, nem tudja merre induljon, hol és legfőképpen hogyan keresse a válaszokat, míg a hibáiért nagy árat fizet. Közben viszont ketyeg az óra, Darin minden egyes nappal közelebb kerül a halálhoz, és a lányt ostromló lények is egyre csak arra emlékeztetik őt, hogy nyomába sem érhet szülei nagyságának. Laiára tehát óriási fizikai és lelki nyomás nehezik. Küzdenie kell a jelennel és a múlttal, le kell győznie önmagát és a rá leselkedő démonokat, s helyt kell állnia egy, a számára teljességgel idegen és veszélyes helyen, miközben csak magára számíthat.
Laia az első és utolsó lap között ugyan hatalmas fejlődésen esik át, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden egyes fejezetben kínkeserves harcot kell vívnia. Az ő karakterfejlődése teljes mértékben hiteles, emberi. Ráadásul a lelki háttere is nagyon jól beleillik az egész képletbe. Közel hozza az olvasóhoz, és megmutatja, mennyit jelent és milyen erőt ad a család szeretete; hogy egy harcot nem csak pengével lehet megvívni, hanem szívvel is.
Sabaa Tahir ezenkívül Laia karaktere által prezentálja, milyen egy leigázott nép tagjának lenni, és úgy élni, hogy bármelyik percben meghalhatsz.
Szerettem Laiával felfedezni a rabszolgák világát, sétálni a piacon, titkos találkozókra indulni az Ellenállással, barátságokat kötni, veszélyek közepette kutatni, olyan titkok birtokába jutni, melyek alapjaiban változtatják meg az addigi világot, rettegni a lebukástól vagy a megtorlástól, és szerettem, hogy vele együtt szorulhatott össze a gyomrom, ha csak felbukkant a Parancsnok.

Mindazonáltal a Szunnyadó parázs világa és cselekménye annyira szerteágazó, hogy Laia mellé kellett egy másik nézőpont is; erre a célra pedig tökéletesen megfelelt Elias. Elias, aki a Parancsnok fia, akit az anyja megvet, akit lélektelen, szabályokat követő, kegyetlen katonának (Maszknak) szántak, és aki mindettől menekülni akar.
Eliasnak nincs más álma, mint szabadnak lenni, végre maga mögött hagyni a brutalitást és olyan életet élni, mint kisfiúként. Csakhogy a szabadság ebben a világban mást jelent, és nem olyasmi, amit egy szökéssel el lehetne érni. Mert hiába menekül el valaki Sötétszirtről, az emlékei vele maradnak - a Maszkok világa pedig bőven tartogat rémálmot.
Sötétszirt katonái fiatalon kerülnek az akadémiára, ahol több évnyi embert próbáló kiképzésen esnek át, melynek során megtanulják a feltétel nélküli hűséget, a legszélsőségesebb viszonyok közti küzdelmet és túlélést, miközben embertelen gyilkológépeket faragnak belőlük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nevüket adó fémmaszk, mely fokozatosan a bőrük - levehetetlen - részévé válik. Kivéve Eliasét.
Elias számára tehát minden adott a meneküléshez, ám mielőtt elnyerhetné a fizikai szabadságot, népük halhatatlan, mindentudó teremtményeinek, az auguroknak egyike választási lehetőséget ajánl: Elias elmenekülhet, de így azzá válik, amivé nem akar, vagy maradhat, és beszáll a próbákba, mint császárjelölt, s így végül elnyeri a fizikai és lelki szabadságot.
Elias ugyan marad, de ezek után olyan próbákat kell kiállnia, amik komolyan próbára teszik mind fizikálisan, mind mentálisan, mind pedig lelkileg. Legrosszabb rémálmaiba csöppen.

A fentebbiekből látszik, Elias részei jóval látványosabb izgalmakat ígérnek, és ez valóban így is van. Neki mindene adott, nem kell hova fejlődnie, mi több, brutális harcos, szilárd helye és kapcsolatai vannak Sötétszirten. Ez utóbbi már csak a barátai, főképp Helene - az egyetlen női Maszk - miatt is érdekes, és felkavaró.
A lány - aki egyébként szintén a négy jelölt egyike - jóval többet érez iránta, s ez bizony jócskán összekuszálja a szálakat. A gyerekkori barátok és bajtársak közé éket ver, megmérgezi viszonyukat, új kérdéseket vet fel, és a próba tekintetében ki is élezi a téteket. Ám mielőtt a szívetekhez kapnátok, hogy már megint az a fránya romantika vagy szerelmi háromszög, megnyugtatok mindenkit: szó sincs ilyesmiről. A két karakter közti érzelmi töltet nem hogy nem uralkodik el a sztorin, de romantikus értelemben még csak nem is fontos. Nem kell cukormáztól, nyáltól vagy huzavonától tartani. Helene és Elias harcosok, számukra a szerelem huszadrangú kitűzött céljaikkal ellentétben. Egyébként én imádtam Aquillát. Igazán badass csaj, valódi szabálykövető Maszk, s az ebből fakadó erkölcsi dilemmái (birodalom vs. bajtárs) is rengeteget adnak a történethez és a világhoz is. Azt mutatja be, amit Elias nem tud.
De ha már megkapartuk a romantikát, akkor ezen a ponton elárulom, Laia sem hoz első látásra örök szerelmet Elias életébe, sőt a sorsuk sem fonódik egybe; nagyon sokáig nem is igazán találkoznak. Ugyan mind a hárman hatnak a másikra, de egészen más értelemben.

Mindezek tekintetében jogosan merül fel a kérdés, ha nincs romantika, és még a főszereplők sorsa nem fonódik egybe rögtön, akkor mégis miről szól ez a regény? Túlélésről, célokról, szabadságvágyról és egy kegyetlen világról.
Míg Laia fejezetei által megismerjük a leigázott nép életét, sorsát, addig Elias bepillantást enged az illusztrisok világába, mely nagyon hasonlít a Római Birodalomhoz. Csak annál jóval kegyetlenebb. Mégis... a hátborzongató lélektelensége ellenére engem  teljesen megbabonázott a Maszkok élete, a háttérben zajló politikai taktikázások, a családi belviszályok, a barátságok új értelmezése, a katonai lét, na és persze a próbák. Utóbbiak tényleg nagyon kegyetlenek és eseménydúsak, mindegyik más módon brutális, de amit a harmadik és negyedik ígér... az szavakkal kifejezhetetlen. A világi részei is kemények, jól keveredik benne a harc és az arab mondavilág, de az emberi része a legmegrázóbb. Elias, az ő múltja-jelene-álmai, Helene, és közös ellenségük, Marcus pedig csak méginkább fokozza a hangulatot és a téteket. Akárcsak a próbákat kívülről mozgató parancsnok, aki holtan akarja látni tulajdon fiát, és a túlvilági lények, az augurok, akik látomásaik és gondolatolvasói képességeik által mégjobban összekuszálják a szálakat.
És ha mindez nem lenne elég, legyen szó Laia vagy Elias fejezeteiről, mindegyik fordulatos, csattanókkal, rejtélyekkel teli, a végük - főleg az utolsó harmadé - pedig felér egy mini cliffhangerrel. Én még ennyire szövevényes regénnyel nem találkoztam. Sokszor azt se tudtam, melyik főszereplő fejezetével akarom jobban folytatni... Ám ennél is zseniálisabb, amikor tényleg - romantika mentesen - egymásba fonódik Laia és Elias sorsa.

Mindent egybevetve tehát imádtam! Jól felépített, izgalmas, pergő történet, tele emberi kegyetlenséggel. Sabaa Tahir brutális, ámde meseszerűen csodálatos világba kalauzolja olvasóját, megmutatva a mítoszok és az élet legsötétebb oldalát. Ha romantikára, vagy habos-babos lányregényre vágysz, rossz helyen keresgélsz. Itt nem a szerelemé a főszerep (de még a mellék- sem), hanem a véré, a próbatételeké, az elméé és a szabadságé.
A Szunnyadó parázs feszített tempójú, gondosan felépített, szövevényes kaland, míg karakterei egyszerre emberiek és brutális harcosok – ki-ki a maga módján.
Ha szereted az Ezeregyéjszaka meséinek világát, Az Éhezők viadala próbatételeit, és a Római Birodalom brutalitását, de mindenek előtt szeretnél egy badass, semmi máshoz nem fogható történetet olvasni, akkor ez a te könyved.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Laia, Elias, Helene
Kedvenc jelenet: a próbák, a 3. próba jutalma és a fesztivál
Negatívum: nincs a kezemben a folytatás
Borító: 5/5
Sorozat: Szunnyadó parázs 1. része




Térképek



Sötétszirt térképe - itt leginkább a  9-es (Parancsnok háza), a 21-es (Elias szobája ebben az épületben van),
és a gyakorló-, küzdőtermek fontosak.




Nyereményjáték


Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Milyen lényre gondoltunk?
A muszlim és arab mitológiában a dzsinnek egy fajtája; híresek erejükről és ravaszságukról. Hatalmas szárnyas lények, vannak köztük női és férfi egyedek is, földalatti barlangokban, régi romok közt élnek.





Nézzetek be a többi állomásra is

02/15 Kelly & Lupi olvas - Interjú az írónővel
02/16 Könyvvilág - Könyvelőzetesek
02/19 Függővég
02/20 Dreamworld - Térkép
02/21 Deszy könyvajánlója

2017. február 14., kedd

Lucinda Gray - Az aranykalitka



“Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.” – írja a könyv fülszövege, a Blogturné Klub bloggerei pedig bátran bele is vetették magukat az új Menő Könyvbe. 
Tartsatok velünk ti is, olvassátok el a bejegyzéseket és játsszatok velünk!


Lucinda Gray: Az aranykalitka

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033479
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Lami Juli

Fülszöveg:
A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra? 
Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

Saját véleményem:
Viktoriánus korba ágyazott ifjúsági-történelmi fikció, misztikus és krimi elemekkel tűzdelve, ráadásul hátborzongató szépségű külsőbe csomagolva? Hát kell ennél több indok, miért is éreztem égető szükségét, hogy elmerüljek Lucinda Gray regényében? Kötve hiszem.
Nagyon szerettem volna egy igazán hangulatos, ütős sztorit olvasni, melyben egyenlő arányban keveredik a borzongás és a rejtély. Az aranykalitkának ehhez minden alapja adott volt, rengeteg jó ötletet gyűjtött össze az írónő, csak a kivitelezés sikeredett kissé középszerűre. Vagy más szavakkal, nagyon ifjúságira.

A történet főhőse a tizenhat éves Katherine, aki bátyjával és  nevelőcsaládjával egy amerikai farmon, viszonylagos szegénységben nevelkedett szülei halálát követően. Ennek megfelelően talpraesett, bátor lány, számos olyan tulajdonsággal és személyiségjeggyel, ami nem kifejezetten hölgyekre vall. Számára nem idegen a vadászat fogalma, a fegyverek használata, vagy az önvédelem. A bálok és az etikett annál inkább. Így amikor testvérével együtt, váratlanul a londoni Walthingham-birtok úrnőjévé lép elő, feszengve, idegenül érzi magát a ránehezedő elvárások közepette. Főként vaskalapos unokatestvérei görcsös szabálykövetésének terhe alatt.
Bármerre fordul idegen arcok veszik körül, a tiszteletükre adott bálon ismeretlen urak keresik kegyeit, míg testvérét pénzsóvár hölgyek ostromolják hirtelen jött örökségük miatt. A lány figyelmét azonban nagyapja sejtelmes ügyvédje vonja magára. Na, meg a család fiatal inasa. Ám mielőtt Kat belevethetné magát a romantikába, bátyját holtan találják, s míg mindenki véletlen balesetre gyanakszik, addig ő úgy véli, valaki vagy valami meggyilkolta utolsó családtagját is.
A történet további részében a nyomozásé lesz a főszerep, ám ahogy hősnőnk egyre inkább elmélyed - vagy mondjuk úgy, ahogy a lapok fogynak - a kutatásban, újabb és újabb áldozat bukkannak fel a birtokon.

Ahogy fentebb említettem, Lucinda Gray jó kis alapokkal rukkolt elő, rengeteg potenciál rejlett a gyilkosságokban, mivel épp úgy lehetett volna emberi tettes, mint egy titokzatos rém, akiről mindenféle mondák keringtek a birtokon szolgálók körében. Ráadásul a hirtelen jött nagy vagyon, a rejtélyes ügyvéd és az időnként meg-megjelenő, kegyetlen orrvadász is több lehetőséggel kecsegtetett. Szóval bőségesen lehetett volna gabalyítani a szálakat, csakhogy a szerző már azelőtt leleplezte az egészet, mielőtt komolyabban elindulhatott volna, és azt sem lehet mondani, hogy a későbbiekben annyira feltűnésmentes lett volna a dolog.
Önmagában persze ez még nem akkora gond, hisz a tettes ki- vagy milétének tudatában más módon válik érdekfeszítővé a történet. A gondom inkább azzal volt, hogy az első fejezetben megismert farmerlány helyét átvette egy butácska, ámde aranyos hősnő, aki ahelyett, hogy valóban belevetette volna magát a nyomozásba, inkább légből kapott afférokba keveredett, és nagyjából mindent csinált, csak azt nem, amit a józan ész megkövetelt volna.
Tudom, hogy manapság mindenbe kell egy kicsi romantika - pláne ifjúságiba -, de ide most tényleg nem hiányzott. Vagy elég lett volna egy. Lucinda Gray még magát Kat karakterét sem igazán bontotta ki, nemhogy a két fiút és a velük való románcot. Egész egyszerűen hiteltelen volt az egész szerelmi mizéria - arról nem is beszélve, hogy az átpártolástól mennyire kiakadtam. SPOILER! Már eleve azon megrendültem, hogy bár Kat kinézte magának az első úriembert, róla álmodozott, de amikor hirtelen kinőtt a földből egy másik, mindent elfeledve rástartolt arra. Természetesen mindezt a gyásza kellős közepén - mert hát az ember miért is ne csókolózhatna titkos kis zugokban a testvére temetése után néhány nappal. De az, hogy minek után végeznek csóktársával is, már másnap újra fülig szerelmes az eredeti kiszemeltjébe... SPOILER VÉGE
Szóval ja, ebben az esetben a kevesebb több lett volna.
Ami viszont mindenképp a mű javára írandó, és őszintén szólva sokat is lendített rajta, az a két-három csavar, amire még én se számítottam. Merész húzás volt az írónő részéről, és nem kicsit sokkoló, ugyanakkor a legelső csattanónál éreztem igazán azt a borongós, kilátástalansággal vegyített hangulatot, amit mindvégig vártam.
Illetve, amit még nagyon szerettem, és ami különlegessé tette a regényt, az a birtok zárt közössége, tele titkokkal, rivalizálással, titkos viszonyokkal-régmúlt kapcsolatokkal, összetartással, vaskalapossággal, szigorú szabályokkal. Olyan volt, mint a 19-20. században játszódó nyomozós filmek-sorozatok, amikben adott egy zárt közösség, ahol mindenki tud valamit, vagy sejt, de összezárnak vagy éppen valaki ellen fordulnak.

Összességében tehát nem rossz könyv ez, csak nem szabad a csodaszép borítója alapján megítélni.
Elsősorban az ifjúsági műfaj kedvelőinek ajánlom, illetve azoknak, akik szeretnek elmerülni a bajjóslatú, borongós hangulatú történetekben, és nem bánják, ha a karakter- és történetközpontúság helyett inkább a belső viszályoké a főszerep. Mert, ha valamiben tényleg jó Az aranykalitka, akkor az a zárt, merev közösség, valamint a különféle hangulati elemek - gondolok itt a korhű ruhákra, a rideg kastélyra, a szörny legendájára, az elhagyatott erdőre vagy a rejtélyes figurákra - ábrázolása.


Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: egy bizonyos épület és az ott történő gondok
Negatívum: romantika, és a semmiből előbukkanó, nem megmagyarázott szereplők
Borító: 5/5
Sorozat: önálló kötet




Nyereményjáték


A könyv hősnőjének, Katheirne-nek nagyon nincs egyszerű dolga a hatalmas brit birtokon, ahová örökösként kerül a messzi Amerikából. Éppen ezért a mostani játékon most megkönnyítjük a dolgotokat :)
Nincs is más feladatotok, mint felnézni a Rafflecopter dobozban lévő Facebook oldalra, és az “I visited” gombbal jelezni azt. Jó böngészést! A fődíj pedig egy példány a regényből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

02/07 Sorok Között
02/08 Deszy könyvajánlója
02/10 Könyvvilág
02/12 Zakkant olvas
02/14 Dreamworld