2020. július 8., szerda

Interjú Farkasházi Rékával, Elza szinkronhangjával


Júniusban megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete Ne érezz, ne kérdezz! címmel, mely a Jégvarázs világába kalauzolja el olvasóját. A könyv blogturnéja kapcsán beszélgettem Farkasházi Rékával, Elza magyar hangjával. Az interjú során szó esett szinkronizálásról, könyvekről, és a színésznő méltán legnépszerűbb szinkronmunkájáról, a Jégvarázsról is.


kép forrása: http://www.farkashazireka.hu
Az elmúlt évek során számos szerepben kipróbálhatta már magát, színházban, filmekben és tévében egyaránt. Milyen út vezetett a szinkronizálásig? Mindig is érdekelte a filmgyártásnak ezen része?

Magyarországon a színészek minden műfajban dolgoznak, nagyon kevés az a színész, aki ténylegesen specializálódik csak a filmekre, vagy csak a színházra - de egyébként a szinkronra kivételesen jellemző, hogy vannak, akik csak szinkronizálnak.
Nekünk a tanodában (- szerk. megj.: Gór Nagy Mária Színitanoda) alkalmunk nyílt megtanulni szinkronizálni - én is akkor kezdtem el dolgozni ebben az ágazatban -, de a legtöbbet egyértelműen a Barátok közt időszaka alatt tanultam Dezsőffy Rajz Katalintól és Aprics Lászlótól. Ezt követően már egyik munka hozta a másikat; volt idő, amikor sokat szinkronizáltam, most azért kevesebbet a harmadik gyerek születése óta.


Milyen kihívásokkal szembesült szinkronszínészként?

Minden munkának vannak nehezebb részei. Egy hosszabb sorozat esetében kihívást jelent hosszú heteken, hónapokon keresztül ugyanazt a karaktert hozni, míg ha Disney filmet csinál az ember, akkor a rajzfilmfiguránál nagyon jól ki kell találni a hangot. Talán ez a legnehezebb, hisz a Disney filmeknél talán még magasabbak az elvárások. De volt olyan is, amikor orosz akcentussal kellett beszélnem, az sem volt mindennapos feladat.


Elza az első részben hatalmas jellembeli változáson esik át, ennek köszönhetően a második filmben már egy jóval erősebb, kiforrottabb figurával találkozhatunk. Ez okozott bármilyen nehézséget a szinkronizálás során? A hangnak együtt kellett változnia a karakterrel?

Nem, mert az eredeti elvárások szerint ugyanannak a hangnak kellett lennie, mint évekkel ezelőtt. Ez viszont lehet nehézség, hiszen az ember ahogy idősödik, változhat a hangja. Ha jól tudom, az eredeti színésznőnek például jócskán kellett már dolgoznia a szinkronhangján.
A szinkronizálást úgy kell elképzelni, hogy nem egy egész filmet csinálunk meg folyamatában, hanem apró kicsi jeleneteket. Így aztán a karakter megformálása sem úgy működik, mint egy színházi szerepnél. Nagyon sokat segít, amit látunk a vásznon, és persze a szinkronrendező instrukciói a legerősebb támpont.


A színészet és szinkronizálás mellett a könyvek világában is nagy népszerűségnek örvend. Mit gondol, a gyerekek életében mennyire játszanak meghatározó szerepet a nekik- és általuk olvasott könyvek?

Azt szoktam mondani, amikor a zenei munkásságunkról beszélek, hogy minden alkotónak, aki gyerekekhez szól - legyen az író, zeneszerző, előadó, rendező -, annak óriási a felelőssége, merthogy ízlést formálunk. Ezt gondolom a könyvekről is. Nagyon nem mindegy, hogy mit adunk a gyerekek kezébe, még úgy sem, ha az ember felolvassa nekik. Én azért jártam már úgy népszerűbb gyerekkönyvvel, hogy mint egy botcsinálta szerkesztő, élőben kellett szerkesztgetnem kicsit a mondatokat, hogy ne legyen nagyon gügyögős, és hogy ne arra tanítsa a gyereket, ami nem a magyar nyelv része.
A Szívünk rajta program - ami a Bookline és az UNICEF közös kezdeményezése - is ezt a célt szolgálja; hosszú évek óta jómagam is tagja vagyok a zsűrinek. Hónapról hónapra begyűjtjük a legújabb könyvmegjelenéseket, és kiválogatjuk a legjobbakat. Szerencsére nagyon sok, nagyon jó minőségű könyv születik ma gyerekeknek.


Végezetül, várhatunk Öntől mostanában új mesekönyvet?

Igen, de még erősen dolgozom rajta. Korai lenne még megjelenésről beszélni, de valamikor mindenképpen jönni fog. Szerencsére nagyon jók a visszajelzések az első könyvemről is, sokan kérdezik, mikor jönnek új mesék. Rajta vagyok, de azért nem egyszerű kitalálni egy új könyvet; most még az elsővel van dolgunk, a dalokkal is, meg a szöveggel is.


Köszönöm az interjút!

2020. július 6., hétfő

Tíz érdekesség a Jégvarázs világából




A Jégvarázs című mese 2013-ben hódította meg magának a közönséget, azóta töretlen az emberek rajongása a rajzfilm iránt. Kicsik és nagyok egyaránt odavannak Elza és Anna nagyszerű történetéért. De vajon mi lett volna, ha a két lány egymástól külön nőtt volna fel és egyáltalán nem emlékezne egymásra? Mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el a Jégvarázs világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyeremény könyv egyikét.



Tíz érdekesség a Jégvarázs világából


1) Emlékező víz vs. Elzát hívogató hangok
A víz valódi természetét ugyan még ma sem ismerjük, ám Jacques Benvenist, francia immunológus felfedezte, hogy a víz különleges, emlékező tehetséggel rendelkezik, ami által képes digitálisan rögzíteni, majd újraírni más vizeket.
A Jégvarázs alkotóira mindez ihletőleg hatott, ugyanis a mese 2. részében, amikor Elza megérkezik a különleges jégbarlangba, annak falain emlékképek villannak fel előtte
Ahtohallan vízében, mely korábban rögzítette, majd később újraírta Idunna királyné emlékeit.

2) Kétvilág elmélet és Elvarázsolt erdő
A Jégvarázs második részében központi szerepet játszik az Elvarázsolt erdő, melyet a lányok nagyapjának, Runeard királynak az árulása-, valamint az azt követően kirobbanó csata után a természet szellemei ködbe borítottak. Így lakói, a természet szellemeivel összhangban élő northuldrák párhuzamosan élhették életüket a látható világ embereivel, épp úgy, ahogyan azt a platóni kétvilág elmélet is mondja:
"Platón filozófiájának lényege a két világról szóló tanítás, az ún. ideatan. Eszerint az érzékek által megismerhető látszatvilág, a Mi Világunk csak tökéletlen tükröződése a szellem, az ideák tökéletes világának.
A Másik Világ szemben áll a Mi Világunkkal, ez a Szellem (értelem) tökéletes világa, ami a téren és időn túli világ. A Másik Világban az ideák is létező dolgok, de lényegileg mások, mint az evilági dolgok: az evilági osztálybeli dolgok összetettek, elpusztíthatók, változékonyak és láthatóak, az ideák ellenben nem összetettek, elpusztíthatatlanok, időtlenek, önmagukkal azonosak." - írja a .sapientia.ro

3) Rúnakövek vs vikingek
Továbbra is a mese második részénél maradva, érdemes megvizsgálni azt a négy kőoszlopot, melyek Arendelle és az Elvarázsolt erdő határán állnak. Az oszlopok nagyban hasonlítanak az ősi viking sírkövekre, mi több a beléjük vésett jelek (a négy ősi elem) is a viking kultúrára utalnak, és mint tudvalevő,  az ókori északi népek hittek a szimbólumok erejében. Az ő hitrendszerükben minden rúna valamilyen természeti elv, vagy hatalom jelképének számított: a mágia rejtélyes kellékeinek, szent jeleknek és varázsigéknek, melyek mélységes titkokat rejtenek.

4) Nokk, a vízi szellem
A Jégvarázs második részében megjelenik az öt ősi elem, melyek majd' mindegyikéhez társul valamiféle fizikai megnyilvánulás is. Ilyen Nokk, a víz szelleme is, aki - részben - egy valós germán mitológia alapján született. A nokk - vagy másként nix, nixie - csintalan alakváltó, aki örül, ha sikerül áldozatát vízbe fullasztania. Tulajdonképpen a szirén északi megfelelője, ami gyakorta varázslatos dalokat játszik hegedűjén, így csábítva a vízbe nőket és gyermekeket. Több alakban ábrázolják - köztük lóként is; a Jégvarázs stábja pedig ezt az alakot választotta, mivel úgy vélték, építő jellegű kihívást jelenthet Elza számára

5) Nokk és a skandináv mitológia
A Nokk alakját nem csupán a germán, hanem a skandináv mitológia is inspirálta, méghozzá nem is kicsit: "A backahast egy alattomos vízi lény a skandináv mitológiában, mely párhuzamra hozható a skót kelpiével. Skandináv megnevezése eredetileg bäckahäst, melyet az angolok „brook horse”-nak, azaz pataki lónak fordítottak.
A legenda szerint át tud változni egy kisebb csónakká, vagy a fejét a vízben tartva képes úszni, így akár úgy tűnhet, mintha egy átlagos farönk lenne – vagy csak egy vízbe fúlt ló. Bárki, aki megközelíti, tragikus végre számíthat, ugyanis a hajó hirtelen elsüllyed – utasával együtt -, a farönk/ló pedig hirtelen megelevenedik, megragadja az áldozatot és belehúzza a vízbe. A vízbekerültet aztán nem ereszti, hanem fölfalja.
Más leírások pedig úgy jelenítik meg őt, mint egy pompás állatot, aki a tavak, folyók partján tűnik fel, leginkább ködös időben. Bárki, aki fölül a hátára, soha többé nem lesz képes leszállni róla. A ló a vízbe ugrik, magával rántva lovasát is, s el nem engedi, amíg az meg nem fullad.
Azonban néhány embert, akik tudtak a legendájáról, nem tudott becsapni, sőt, a történetek szerint volt, hogy magát a lovat csapták be. A backahast erős, gyors lény – az emberek kiválóan ki tudták volna használni természeti adottságait a földjeik művelésére, fölszántására, hiszen bármely lónál szívósabb volt. Létezik egy mese egy lányról, akinek sikerült becsapnia a lényt és munkára fognia." (forrás: afantasyfoldje)

6) Bruni és a tűz
Emlékeztek a kis szalamandrára, Brunira, a tűz szellemére? Felmerülhet a kérdés, miért pont szalamandra? Egyáltalán... egy hüllő hogyan kapcsolódhat a tűzhöz? Nos, a válasz talán meglepő lesz, de Arisztotelész úgy tartotta, ha egy szalamandrát tűzbe rakunk, az elalszik. Plinius, római természettudós szerint pedig a szalamandra kizárólag tűzben él, mert bőre olyan hideg, hogy a lángnyelveket is csak langyos simogatásnak érzékeli.

7) Gale és a görög mitológia
Továbbra is az elemeknél maradva, tudtátok, hogy Gale, a szél szelleme sem a készítők saját ötletéből született? Alapjául a görög mitológiában megjelenő Zephürosz, a nyugati szél szelleme szolgált. Egyébiránt Zephürosz felelt a legenyhébb szellőért, ő volt a növények oltalmazója, a tavasz hírnöke, és csapadékhozó isten is. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert Gale ugyancsak emlékképeket jelenít meg, miután Elza lecsillapítja.

8) Joik vs az Elzát hívó hangok
Titeket is megbabonáztak azok a különleges, nem evilági hangok, amik Elzát rendre kísértették? Joiknak hívják őket, ami voltaképp a számik (lappok) legősibb éneke.
"A sámánszertartás fontos része a joika, tulajdonképpen zsolozsma, vagy varázsének a halott hősök idézésére, akiket segítségül hívnak. A hang rezegtetése eszköz a révület állapotának megteremtéséhez. A néphit szerint a szellemek nem törődnek az emberek mindennapi beszédével, de figyelnek a rendkívüli hangokra és szavakra. A joikában használatos szavak egy része ezért szóhasználaton kívüli, kiejtésük a szertartásokon kívül tilos, szintúgy ezek ismertetése kívülállók számára. A dalokat hangszeres kíséret nélkül adják elő, zenekultúrájuk az énekben nyilvánul meg." -írj a wikipedia.
Szájhagyományok szerint a sarkvidéki tündék és tündérek Joikot adtak a számi népnek.

9) Trollok
A Jégvarázs készítői sosem tagadták, hogy nagy hatással volt rájuk a skandináv kultúra, melynek fontos részét képezik a trollok. Így tehát az, hogy Troll papa és a többiek szerves részét alkotják a mesének, nem véletlen.

10) Mnémoszüné és Ahtohallan vize
Az első pontban már írtam nektek az emlékező vízről, de létezik a görög mitológiában egy folyó, ami ugyancsak inspirálólag hatott a stábra. Hádészről és Léthéről, a feledés folyójáról már valószínűleg hallottatok. De azt például tudtátok, hogy csordogált odalent egy másik folyó is, a Mnémoszüné (aki az emlékezés istennőjéről, a múzsák anyjáról kapta a nevét), amiből az igazán nagy kiváltságot élvező lelkek ihattak? Ez ugyanis nem volt más, mint az emlékezés folyója...




Nyereményjáték


Mivel a Ne érezz, ne kérdezz című könyv a Jégvarázs című mesét dolgozza fel, így a játékot a mese legikonikusabb dala ihlette, amelynek a címe magyarul Legyen hó. Nincs más dolgotok, mint megkeresni minden bejegyzésben azt a szót, mely a hópelyhet rejti. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is

06/21 Csak olvass!
06/22 Utószó
06/23 Flora the Sweaterist
06/24 Csak olvass! (extra)
06/25 Fanni's Library
06/26 Readinspo
06/27 Utószó (extra)
06/29 Fanni's Library (extra)
07/01 Könyv és más
07/03 Dreamworld
07/04 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/05 Hagyjatok! Olvasok!
07/06 Dreamworld (extra)
07/07 Sorok között

2020. július 3., péntek

Jen Calonita - Ne érezz, ne kérdezz!



A Jégvarázs című mese 2013-ben hódította meg magának a közönséget, azóta töretlen az emberek rajongása a rajzfilm iránt. Kicsik és nagyok egyaránt odavannak Elza és Anna nagyszerű történetéért. De vajon mi lett volna, ha a két lány egymástól külön nőtt volna fel és egyáltalán nem emlékezne egymásra? Mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el a Jégvarázs világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyeremény könyv egyikét.


Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!

Kiadó:  Manó Könyvek
ISBN:9789634038351
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni - képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot ..., és megtalálja Arendelle elveszett hercegnőjét.

Saját véleményem:
Hiába töltöm be lassan a huszonkilencedik életévemet, továbbra is gyermeki lelkesedéssel rajongok a legtöbb Disney meséért, köztük a Jégvarázsért is. Imádom Anna és Elza történetét, és mindazt az értéket, eszmeiséget, amit képvisel. Mindezek tekintetében nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell a Ne érezz, ne kérdezz!-t.

"– Nem mindig kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Erre tanítanak bennünket az átkok…"

Bevallom, a fülszöveget böngészve jócskán felszaladt a szemöldököm; gyakorlatilag bármilyen csavart el tudtam volna képzelni a sztori bármely pontján, de azt, hogy Anna és Elza úgy nőjön fel, hogy ne is ismerje egymást, nem.  Hisz gondoljatok csak bele: a testvérek közti eltéphetetlen kötelék adja az eredeti Jégvarázs alapját, az ő szeretetük, összetartásuk mozgat minden szálat; ha azt kivesszük a képletből, gyakorlatilag nem marad semmi. Igen ám, de a Jen Calonita által jegyzett történet mégiscsak talált olyan alternatívát, amiben mindkét feltétel teljesülhet, sőt... egészen új, és bizonyos szinten talán mélyebb jelentést kölcsönözhet a testvéri szeretetnek.

"– Semmi sem túl nagy kérés, ha a szeretet vezérel minket – emlékeztette a trollok vezére."

A Sorsfordító történetek eme kötetében Elza és Anna úgy nőnek fel, hogy nem is ismerik egymást. Míg Elza Arendelle egyetlen örököseként szülei oldalán tanulja, hogyan legyen majd egy napon jó királynő, addig a távoli kis faluban Anna nevelőszüleinek segít a családi pékségben süteményeket sütni. Csakhogy egyikük öröme sem felhőtlen. Elza magányos, Annát pedig hívja Arendelle, s alig várja, hogy a kijelölt napokon felbukkanjon keresztanyja - aki nem más, mint az álruhás Iduna királyné -, és a királyságról meséljen neki.
A történet ezen része új, ám míg az elképzelés izgalmas, addig a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Kezdetben unalmasak, és meglehetősen bugyuták a leírások, sok a tőmondat, és mintha a szereplők sem találnák önmagukat, leszámítva azokat a részeket, amik a meséből már ismerősek lehetnek.  Voltaképp egyébként végig ez jellemzi a kötetet: amikor Jen Calonitának nincs támpontja, fakók, élettelenek a jelenetei, ám ha meríthet az eredeti sztoriból, máris minden életre kel, és megjelenik a jól ismert Jégvarázs atmoszféra.
Aggodalomra azonban semmi ok, megnyugtatok mindenkit, Jen Calonitának nem sokat kellett toldoznia-foltoznia, a Ne érezz, ne kérdezz! ugyanis kilencven százalékban megegyezik a már ismert sztorival, ugyanaz az íve, ugyanazok a szereplői, helyszínei, történései, csak itt-ott más a motiváció vagy a kiváltó ok.
Ha őszinte akarok lenni, ez egyszerre zseniális és csalódást keltő. A Fénytörésekben egy olyan sorsfordító történetet kaptam Mulan főszereplésével, ami noha illeszkedik az eredetibe, mégis hozzátesz, újat mutat - itt azonban nem ez a helyzet. Majdhogynem semmi újat nem ad. Mindazonáltal Jégvarázs rajongóként jó volt írott formában is átélni a lányok kalandját, mélyebben belelátni a hátterükbe, megismerni az érzéseiket, motivációjukat, és a nyúlfarknyi csavar által megnézni, hogyan járható be ugyanaz az út, ugyanazzal az indítékkal másféle módon. Bizonyos értelemben az, hogy Elza ereje és egy átok miatt a lányok külön nevelkednek, valamint nem ismerik egymást, életszerűbb a filmes megoldásnál, míg a szüleik halála után egyre erősödő hívás, és érzés, hogy nekik találkozniuk kell, sokkalta nagyobb erőt kölcsönöz a testvéri köteléküknek. Az átokban rejlő aprócska csavar - az ok, miért is kellett külön felnőniük -, például kimondottan erős. Úgyhogy, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a Ne érezz, ne kérdezz! "sorsfordítóként" van fémjelezve, akkor egy nagyon jó és szórakoztató Jégvarázs sztoriban lesz részünk, ami a meséhez hasonlóan egyaránt megdolgoztatja a nevetőizmainkat és a könnycsatornáinkat -  Hans és Bronzország hercege kapcsán még a tenyerünk viszketését is beindítja. A kezdeti esetlenséget izgalmas kalandok és szócsaták váltják fel, miközben kedvenc szereplőink valósággal életre kelnek, hogy sziporkázó humorukkal még több mosolyt csaljanak arcunkra. A vidéki, süteményeket készítő, cserfes és kalandvágyó Anna példának okáért egészen zseniális, mint ahogyan a Kristoffal való megismerkedése, majd későbbi kapcsolata is.
Ajánlom tehát mindenkinek, aki szeretné hosszabban is átélni a Jégvarázs-élményt, több időt tölteni Elza, Anna, Olaf, Kristoff, Sven vagy éppen Hans herceg társaságában, és megtudni, milyen kétségek és vágyak gyötrik hőseinket.  A nyári kánikulában kifejezetten hűsítő élmény!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Anna, Olaf, Elza, Sven, Kristoff
Kedvenc jelenet: Anna és Kristoff beszélgetései, Olaf minden jelenete
Negatívum: nem volt sorsfordító
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #2, önállóan olvasható




Krumkaker


Anna és Elza történetét olvasva több alkalommal is belefutottam a krumkaker szócskába.. nem véletlenül. Anna előszeretettel készítette a jelenben és múltban egyaránt, hol tejszínes töltelékkel, hol anélkül, annak függvényében, milyen évszakban jártunk épp.
Végül gondoltam egyet, és rákerestem interneten, hátha találok róla valamit. Arra viszont nem számítottam, hogy a krumkakerről kiderül, valóban létező nyalánkság. Norvégiában előszeretettel készítik, főleg karácsony tájékán, és még külön sütőgépet is árulnak hozzá, ami a mi tallérsütőnkhöz hasonló, ám lyukacsok helyett különféle mintákat süt a tésztába. Ezek után nem is volt kérdés: el kellett készítenem!

Hozzávalók:
- 2 egész tojás
- 10 dkg cukor
- 10 dkg liszt
- 10 dkg rama
- kupaknyi vanília aroma
- 1/4 kávéskanálnyi kardamon (vagy szerecsendió, de akár el is hagyható)
- tejszín(hab) (opcionális)
- gyümölcsök (opcionális)

Elkészítés:
1) Felolvasztjuk a vajat, és megvárjuk, hogy kihűljön.
2) Felütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot és kézi mixer segítségével elkeverjük.
3) Hozzáöntjük a felolvasztott, kihűlt vajat, keverünk rajta, majd hozzáadjuk a maradék hozzávalókat is, és ugyancsak keverünk rajtuk.
4) 15 percre letakarjuk, és állni hagyjuk. Ha túl sűrű lesz a tészta (nem kell annyira híg legyen, mint a palacsinta, de azért folyékonyabb halmazállapotra kell törekedni), lehet hozzá adni egy kis tejet vagy vizet - én tejet használtam.
*** A sütéshez tallér- vagy másnéven ostyasütőt használtam, mivel ez áll legközelebb a krumkaker sütőhöz.***
5) A sütővasat előmelegítjük, majd nagyjából háromnegyed evőkanálnyi tésztát csorgatunk bele, és kicsit széthúzzuk. Mindkét oldalát megsütjük. Akkor jó, ha aranybarna.
6) Kivéve gyorsan tölcsér formára tekerjük. Használhatunk formát, de akár mi magunk is megformázhatjuk (én így csináltam), csak ügyeljünk rá, hogy picit meleg.
7) Ehetjük üresen, de megtölthetjük tejszínhabbal is, és tehetünk bele különféle gyümölcsöket is.

Konklúzió: A krumkaker nagyon hasonlít a mi édes tölcsérünkhöz, mind ízben, mind állagban - talán valamivel puhább nála.






Nyereményjáték



Mivel a Ne érezz, ne kérdezz című könyv a Jégvarázs című mesét dolgozza fel, így a játékot a mese legikonikusabb dala ihlette, amelynek a címe magyarul Legyen hó. Nincs más dolgotok, mint megkeresni minden bejegyzésben azt a szót, mely a hópelyhet rejti. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is

06/21 Csak olvass!
06/22 Utószó
06/23 Flora the Sweaterist
06/24 Csak olvass! (extra)
06/25 Fanni's Library
06/26 Readinspo
06/27 Utószó (extra)
06/29 Fanni's Library (extra)
07/01 Könyv és más
07/03 Dreamworld
07/04 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/05 Hagyjatok! Olvasok!
07/06 Dreamworld (extra)
07/07 Sorok között

2020. július 2., csütörtök

Whitney G.: Barátod: Carter



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén nyáron egy újabb Whitney G. regény kerülhet fel a magyar olvasók polcaira. A regény során ez alkalommal egy aranyos, ‘legjobb barátokból szerelmek’ típusú történet kibontakozását követhetjük végig. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!


Whitney G.: Barátod: Carter

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577881
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Szarvas Szilvia

Fülszöveg:
Barátok ​vagyunk.
Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.
Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.
Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.
(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)
Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.
Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott.
Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.
Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

Saját véleményem:
A spontán választott könyvek sokszor nagyobb benyomást gyakorolnak az emberre, mint gondosan kiválasztott társaik. Nyomot hagynak bennünk, vagy éppen azt az élményt adják meg, amire a lelkünk akkor, abban a pillanatban szomjazik. Az enyémnek pedig nagyon nagy szüksége volt már egy cuki, vicces, szenvedélyes sztorira, olyanra ami kikapcsol és egyszerűen csak örömmel tölt el, és a Barátod: Cartertől pontosan ezt kaptam.

"Vannak emberek, akiket csak egy szóra, vannak, akiket egy időre, és vannak, akiket örökre mellénk sodor az élet."

Whitney G. legújabb - magyarul is megjelent - regényében a fiú-lány közti barátság játssza a központi szerepet. Ezzel egyidejűleg pedig természetesen megjelenik az az örök érvényű kérdés is, hogy létezhet-e ilyen anélkül, hogy az egyik fél többet érezne a másik iránt. Mondhatni klasszikus téma, s ilyetén akár klisésnek vagy lerágott csontnak is titulálhatnánk, hiszen zsánerét tekintve majdhogynem borítékolható a végkimenetel.
Nem fogok hazudni, Whitney G. történetében nincs semmi új vagy világmegváltó, és valószínűleg nem is Carterék fogják eldönteni ezt az igen vitatott kérdést, hogy létezhet-e barátság ellenkező neműek között. Amit ők tudnak adni, azt vegytiszta szórakozásként lehetne leginkább aposztrofálni.

"– Szerinted lefeküdhet a srác még egyszer a legjobb barátjával úgy, hogy közben ne csesszék el a barátságukat?
– Azt hiszem, nagyon is lehetséges… utána pedig felmérhetik a károkat."

A főszereplők közti barátság a múltban gyökerezik, kezdeti unszimpátiájuk fordul át egy ponton barátsággá, s szilárdul meg az évek során. Arizona és Carter között eltéphetetlen kötelék alakul ki, egymás támaszaivá, bizalmasaivá válnak, és ahogy felnőnek, szó szerint mindent megosztanak egymással, tabuk nélkül, legyen szó szexuális élményeikről, gyantázásról, örömről vagy bánatról. Kapcsolatuk ezen a ponton gyönyörű, a visszaemlékezős részek szépen kiegészítik a jelen eseményeit, miközben a két idősíkon haladva feltárul előttünk közös életük - benne megannyi élménnyel. A legjobb barát fogalmának megtestesítői ők ketten, fergeteges, ahogy egymást ugratják, húzzák, vagy éppen vigasztalják, számtalan önfeledt pillanatot okozva az olvasónak.
Egy ponton azonban, amikor Arizonának már csak mindössze néhány hete maradt a városban, mielőtt elrepülne, hogy megvalósítsa cukrász álmait, elérkezünk ahhoz a bizonyos vízválasztóhoz, amikor szereplőink váratlanul elkezdenek máshogyan tekinteni egymásra; szenvedély lobban köztük, olyan események láncolatát indítva el, melyek igen kockázatos eredményekkel járhatnak. E változás elsőre meglehetősen hirtelen, ám a szerző folyamatosan vissza-vissza vezeti olvasóját a múltba, megmutatva, hogy mégsem annyira légből kapott az egész, hogy Arizona és Carter kapcsolata kezdettől fogva különleges - nem skatulyázható be. Ettől függetlenül ez nem az a könyv, ahol nagy érzelmi kitöréseket kellene várni, ahogy fentebb is említettem, végig megmaradunk a szórakoztató műfajban sok-sok humorral, szenvedéllyel fűszerezve, miközben figyelemmel kísérhetjük egy csodálatos barátság új szintre emelkedését, és azt, hogy mindezt hogyan élik meg a felek.
A regényt mindemellett kiegészíti Carter sportmúltja, Arizona sütésmániája (ami sokszor meglehetősen komikus helyzeteket szül), és furcsa barátaik, na meg a huszonévesek mindennapjai.

Mindent egybevetve én hihetetlenül szerettem ezt a könyvet. Annyira üde, könnyed és fiatalos! Kikapcsol, szórakoztat, boldogsággal tölt el - és számomra ez a legfontosabb. Mindegy mennyi hibája van, hány sebből vérzik, ha közben megadja azt az érzelmi elégedettséget, amit várok tőle. Ennek szellemében tehát bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, valamint azoknak, akik szeretnének egy laza, önfeledt szórakozást garantáló regényt tartani a kezükben; és ahogy a fülszöveg is állítja: strandoláshoz, lazításhoz, kuckózáshoz tökéletes.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Carter, Arizona
Kedvenc jelenet: gyantázós beszélgetés
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Mostani játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők közötti több éves barátság alakul át lassan valami többé. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy minden eldőlt. Ezt nem lehetett átgondolni vagy mérlegelni a jó és rossz oldalait. Amikor Liam megcsókolt, minden a helyére került, és úgy volt, ahogy lennie kellett.”




Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Deszy könyvajánlója
06/19 Sorok között
06/21 Angelika blogja
06/23 Fanni’s Library
06/25 Veronika’s Reader Feeder
06/27 Dreamworld - Idézetek
06/29 Dreamworld
07/01 Hagyjatok! Olvasok!

2020. július 1., szerda

Jégvarázs Book Tag

Mindannyian nagy szerelmesei vagyunk a Jégvarázsnak, így készültünk Nektek egy játékon kívüli Book Tag-gel is. Ha van kedvetek, töltsétek ki Ti is, és mutassátok meg Nekünk! A Book Tag elején jelöljétek meg a Blogturné Klubot, mint a Jégvarázs Book Tag indítóját, és hívjátok ki a Tag végén az ismerőseitek rá. Ajánljunk egymásnak nagyszerű könyveket!


Anna – Egy bátor, félelmet nem ismerő hősnő, aki minden helyzetben feltalálja magát

Cealena Sardothiennél (Üvegtrón) bátrabb és leleményesebb karakterrel nem sűrűn találkozni. Mindegy, milyen kutyaszorítóban találja magát, találékonyságának hála előnyére fordítja a helyzetet, vagy legalábbis úgy keveri a lapokat, hogy kedvezzenek neki.


Elza – Karakter, akinek titkolnia kell valódi személyiségét

Ahogy végiggondoltam a leírást, számtalan karakter neve villant be, köztük Alec Lightwoodé is, mégis Mulant mondanám a Fénytörésekből. Mulannak egy olyan történelmi korszakban kellett érvényesülnie katonaként, amikor nem csak, hogy nem nézték jó szemmel a női harcosokat, egyenesen tiltották is számukra ezt a tevékenységet; ezáltal a lánynak végig titokban kellett tartania valódi kilétét, főként kapitánya, Shang előtt. És akkor még az alvilágról szót sem ejtettem, ahol a tradíció még a földi létnél is nagyobb hangsúlyt kap.


Kristoff – Egy kedves, szelíd férfi karakter

Be kell vallanom, sajnos vagy sem... a rosszfiúk a gyengéim, így hát elég komolyan el kellett gondolkodnom azon, kit is írhatnék, akire az alábbi állítások igazak. Végül Will Coopernél (Slammed) kötöttem ki. A kedves, szelíd, vicces, ugyanakkor nagyon is szeretni való, romantikus Will Coopernél, akinél szebben senki sem vall szerelmet slammelve.


Hans – Gonosz, aki eleinte szerethetőnek tűnik

Sebastian Morgensternnél (Végzet ereklyéi) megfelelőbb karaktert el sem tudnék képzelni ehhez a ponthoz. Ő tipikusan az a srác, aki elsőre mindenkivel elhiteti, milyen cuki, kedves fiú, miközben  valóságos pszichopata, rothadó lélekkel... De épp ezért imádjuk őt.


Olaf – A legviccesebb jelenet, amit valaha olvastál

Rengeteg vicces árnyvadászos jelenet van, amit imádok, viszont hogy ne legyen egyhangú a tag, inkább a Csábítások és csemegék ominózus jelenetét mondanám, azt, amikor a főszereplő hölgyemény Nyúl Úrfi nevű vibrátorát játéknak nézi a kisfia, és megjelenik vele a férfilátogatók előtt. Azt egy sírva fetrengős jelenet - akárcsak az egész könyv.


Anna és Elza – Egy könyv, amiben fontos szerep jut a családi- vagy baráti kapcsolatnak

Meglepően sok könyv helyezi előtérbe a családi és/vagy baráti kapcsolatokat, gondoljunk csak az árnyvadász univerzumra vagy a Hazug csajok társaságára, én most mégis a Harry Pottert választom. Ron, Hermione és Harry barátsága a sorozat egyik alappillére, ha ők nincsenek együtt, nagyon sok dolog másként sült volna el, és valószínűleg Mr. Potter sem jutott volna túl messzire cimborái nélkül.


Arendelle – A kedvenc fantasy világod

Árnyvadász világ mindenek felett!


Legyen hó! – Egy karakter, aki képes volt maga mögött hagyni a fájó dolgokat

Sugar Legowski-Gracia - ha bármi mást írnék róla, az kemény spoiler lenne. Így inkább csak annyi: olvassátok el a Sugart.


Anna és Kristoff – Kedvenc könyves szerelmespárod

*sóhaj* ...annyi, de annyi ilyet tudnék írni... Gideon és Gwendolyn, Edward és Bella, Clary és Jace, Katy és Daemon, Rhys és Feyre, Alexia és Lord Maccon, mégis Will, Jem és az a nőszemély, akit legszívesebben bedobnék a Temzébe egy betontömbbel a lábán, valamint Alec és Magnus párosát emelem ki. Ők ugyanis azok, akiknek a kapcsolatában annyi érzelem, mélység, fájdalom és boldogság rejtőzik, amit képtelenség felülmúlni. Ők testesítik meg az örök szerelem fogalmát, és bizonyítják azt, hogy mindegy milyen hosszúra vagy éppen rövidre nyúlik valakinek az élete, ha az érzelmek valódiak, örökkön örökké kitartanak.


Elvarázsolt Erdő – Egy könyv, ami kimozdított a komfortzónádból

A Fogoly a sötétben sorozat. Olyannyira távol állnak tőlem az ilyen kaliberű történetek, hogy arra szavak sincsenek... ennek mégis adtam egy esélyt. És tudjátok, mi a legdurvább benne? Az, hogy imádtam! Nagyon mocskos, nagyon beteg, de közben egészen zseniális. A zsenialitása pedig abban rejlik, hogy a szerző nem akarja túlidealizálni a főszereplők közti kapcsolatot, épp ellenkezőleg!
Nem hiszem, hogy valaha fogok még hasonló könyvhöz nyúlni, de határozottan örülök, hogy ennek adtam egy esélyt.


Töltsétek ki ti is, és hívjátok meg ismerőseiteket!
Lessétek meg Csak olvass!, Utószó, Flora the Sweaterist bejegyzését is!

2020. június 27., szombat

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája



Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!


Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Kiadó: Agave Könyvek
ISBN:9789634198154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:
Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye!
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Saját véleményem:
Coriolanus Snow az egyik legösszetettebb karakter, akivel könyves-filmes pályafutásom során találkoztam, és az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, az egyik legzseniálisabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett. Látni, tapasztalni, hogyan lett Coriolanusból Mr. Snow egyszerre megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem."

Panem majdani elnöke nem nevezhető eredendően gonosznak - persze jónak sem. A körülmények és azok az elvárások, terhek és események formálják idővel olyanná, amilyennek később látjuk, melyek élete során folyamatosan ránehezednek. Az Énekesmadarak és kígyók balladájában láthatjuk, miként küzd meg az ifjú Snow családi terhével, azzal, hogy egykor előkelő, jóhírű családjuk a háború utáni években épp úgy éhezik és napról napra él a Kapitólium szívében, mint a legszegényebb körzetiek, miközben mindenki azt hiszi róluk, hogy jól szituáltak. A fiúnak ezenfelül mindenért meg kell küzdenie: titkai leplezéséért, az előrelépésért, a dicsőségért, a pénzért, és az olyan lehetőségekért, melyek lehetővé tehetik számára, hogy idővel kiemelkedjen a posványból, és a nagyanyja által mantrázott szavaknak ("elnök leszel") megfeleljen. Suzanne Collins Coriolanus személyében tehát egy hihetetlenül sokrétű karaktert teremtett meg, mindezt úgy, hogy a körülmények dacára sem válik mártírrá.

Előzményregények esetében könnyű a "húzzunk le még egy bőrt" csapdájába esni, ezzel mintegy csorbítva a korábbi kötetek fényét. Nem úgy az Énekesmadarakban! Ha van spin-off, aminek létjogosultsága van, akkor az ez a könyv. Mindamellett, hogy Snow előéletét és jellemének fejlődését helyezi fókuszba, rengeteget ad az általunk ismert világhoz is.
Egészen szürreális és már-már sokkoló élmény látni, mekkora szakadék van a tizedik és hetvennegyedik viadal között, s felfedezni, hogy egy-egy későbbi újítás - legyen szó ajándékokról, mentorokról, hibridekről vagy fogadásról - hogyan, milyen körülmények között születnek meg, vagy éppen minek-kinek a hatására jönnek létre. Mi több, az itt felvázolt viadalok puritánsága, valamint a kiválasztottak már-már Auschwitzi tartása is számtalan érdekességgel kecsegtet... akárcsak az a tény, hogy ezúttal is egy tizenkettedik körzetbeli lány állítja feje tetejére a Kapitólium és Coryo életét.

Az Énekesmadarak és kígyók balladájában a tizedik aratásnap reggelén kapcsolódunk be a történetbe, amikor is az ambiciózus Coriolanus az egyetemre igyekszik, élete sorsdöntő eseményére. A viadal során a kiválasztottak először kapnak mentort az egyetem végzőseinek személyében, ami a kapitóliumi fiatalok számára óriási jelentőséggel bír - kiváltképp Coryoéban. A jövője függ attól, győz-e vagy sem.
Számításaival ellentétben viszont nem az első, második vagy harmadik-, hanem a tizenkettedik körzet lány kiválasztottját kapja, a legrosszabbat mind közül... Lucy Gray Baird azonban rögvest kitűnik a tömegből valóságos lázadó jellemével, s már az aratásnapon bevési magát az emberek emlékezetébe. Innentől a furfangos fiún és fondorlatos taktikáján áll, mit kezd a gyönyörű hangú lánnyal, hogyan kamatoztatja színes, vadóc egyéniségét.
Bevallom, én nagyon szerettem Lucy Grayt, a nyitottságát, azt, hogy bár elsőre könnyű Katniss 2.0-ként azonosítani, mégis a tökéletes ellentéte a maga vidám, optimista, esendő magatartásával. Ráadásul remek ötletnek tartom, hogy Collins általa behozta a zene és balladák szálát, mintegy utalások tucatjait csempészve ezáltal a sorozatba (ezekből a későbbiekben sincs hiány).
Lucy Gray egyébként nagyon üde színfoltja a történetnek, egyszersmind az egyik legkiismerhetetlenebb karaktere is. Tökéletesen kiegészíti a céltudatos Coriolanust, akit rajta és az általa generált érzéseken kívül senki és semmi nem tud megingatni, a lány miatt viszont számtalan alkalommal szembemegy elveivel, vagy éppen máshogy tekint dolgokra.
Mindazonáltal Lucy Gray csak a kulcs, ami beindítja az eseményeket, a valódi motor a tizennyolc éves Coryo, épp ezért, az Énekesmadarakban nem a viadal jelképezi a főattrakciót, hanem az, ami utána jön.. És bátran kijelenthetem, hogy az nagyon kemény, nagyon fájdalmas, és alapjaiban rengeti meg az olvasó erkölcsi normáit.

Suzanne Collins valami olyasmit alkotott az Énekesmadarak és kígyók balladájával, amire szavak sincsenek. Coiolanus története mélyen beleitta magát a lelkembe, rabul ejtett, minden gondolatom - még az álmaim is - körülötte forogtak, és egyre csak Coriolanus neve zakatolt az agyamban. Vele keltem és feküdtem, ott volt a napjaimban, a pórusaimban. Nagyon-nagyon régen nem hatott rám így könyv... Mindezek után talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, nálam magasan ez lett az év könyve - Coriolanus pedig az egyik legkedvesebb szereplőm! Utóbbi nem tudom, mit árul el rólam, de nem is érdekel: IMÁDOM az egészet az első betűtől az utolsóig! Biztos vagyok benne, hogy még rengetegszer újra fogom olvasni.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Coriolanus, Sejanus, Tigris, Lucy
Kedvenc jelenet: az egész könyv és a balladák
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala előzményregénye




Nyereményjáték


Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“A 74. éhezők viadalán az 1. körzet férfi kiválasztottja. 12-ből, 9 pontot kapott a kiképzése alatt. A viadal eleji vérfürdőben több kiválasztottat megölt, ezután részt vesz Katniss hajtóvadászatában, a szövetség többi tagjával és Peeta-val.”
(függőleges 3)




Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly és Lupi olvas
06/14 Dreamworld (extra)
06/16 Utószó
06/18 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 Hagyjatok! Olvasok!
06/22 Csak olvass!
06/24 Csak olvass! (extra)
06/26 Dreamworld
06/28 Fanni's Library
06/30 Könyvvilág
07/02 Utószó (extra)

Blogturné extra - Barátod: Carter


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén nyáron egy újabb Whitney G. regény kerülhet fel a magyar olvasók polcaira. A regény során ez alkalommal egy aranyos, ‘legjobb barátokból szerelmek’ típusú történet kibontakozását követhetjük végig. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!




Idézetek


"– Akarsz villásreggelizni majd szombaton a Gayle’sben?
– Persze. Délben?
– Lehetne inkább egy óra? – Elindult a szobám felé. – Délben a bikinivonalamat gyantáztatom.
– Miért gyantáztatsz olyan testrészt, amit úgyse lát soha senki?
– Én látom.
– Hm, vagyis ezért akartad elhalasztani a mai estét Scott-tal? Burjánzik a bokor, és nem akartad, hogy lássa?
– Hogy mi… mit mondtál?
– Ismerlek, Ari – somolyogtam. – Hallottad, mit mondtam. Ez volt a valódi ok?
– Carter…
– Ismerlek, mióta is? Ötödik óta?
– Negyedik óta.
– Egykutya – mondtam, ahogy enyhén elpirult. – Nekem elmondhatod. Nem foglak piszkálni. Bár szerintem inkább nyírathatnád rendszeresen ahelyett, hogy az utolsó pillanatban akarnád lekapatni.
– Még ha olyan sok nyírnivaló lenne! – forgatta a szemét. – Egyébként sem ez lenne a fő okom arra, hogy nem akarok szexelni, különösen nem a barátommal!
– Ezt jó hallani, mert a legtöbb hozzám hasonló srác fütyül rá – mondtam. – És mivel lehet, hogy további nyolc hónapra is ikszelted a szexet, csak pénzt spórolnál, ha lemondanád a gyantázást! Mi lenne, ha fognád azt a pénzt, és inkább vennél egy rendes vibrátort?"

"A végső ok pedig, amiért már igazán véget akartam vetni ennek a kapcsolatnak, Emily új, hátborzongató szexuális fétise volt: imádta négy lábon körbejárni a hálószobát, majd macskaként dorombolni szex előtt és után. Még „nyávogott” is, amikor elélvezett.
Vannak dolgok, amiket még én se bírtam hosszabb távon elviselni…
– Hahó! – fröcskölt le Emily, kizökkentve a gondolataimból. – Min tépelődsz annyit?
– Sok mindenen – vallottam be.
– Ezért is szeretlek, Carter – mosolygott. – Mindig elmerülsz a gondolataidban, és komoly dolgokon elmélkedsz. – Felemelte a fényképezőgépet. – Elmélyülten gondolkodós szelfi!"

"– Mi az az egy dolog, amit máshogy csináltál volna Emilyvel kapcsolatban? – kérdeztem.
– Sosem találkoztam volna vele.
– Jaj ne már! – Gépelni kezdtem. – Ez mindig segít, hogy tudjam, mit ne kövessek el a következő párkapcsolatomban. Kezdem, jó? Scott és az én esetemben például sokkal hamarabb mesélhettem volna neki az intimitással kapcsolatos fenntartásaimról.
– Vagy megpróbálhattál volna dugni vele.
– Te meg próbálhattál volna ugatni – vágtam vissza. – Talán akkor Emily nyávogása se tűnt volna olyan furcsának!"

"Vannak emberek, akiket csak egy szóra, vannak, akiket egy időre, és vannak, akiket örökre mellénk sodor az élet."

"– Basszus… – lehelte. – Mi a fene volt ez?
– Ezt én is szeretném tudni – dőltem a falnak. – Az egyik percben táncoltam, a következőben lenyomtad a nyelved a torkomon.
– A torkod közelében sem volt a nyelvem – mondta most már mosolyogva. – Az azt követő percben pedig már te is visszacsókoltál.
– Nem, nem, nem, csak reagáltam a számba történő hirtelen és durva betörésre."
"– De hát a lakótársam vagy!
– Amiért mindörökké hálás leszek – mondta. – Azt gondolom, többnyire jól kijöttünk egymással, igaz? Sose maradtam el a lakbérrel!
– Talán mert nem kértem lakbért?
– De ha kértél volna, sose tartoztam volna!"

"– Rettentően idegesít, hogy szexuálisan vonzó vagyok, igaz?
– Az idegesít, hogy képes vagy a „szexuálisan vonzó” jelzővel illetni magadat, és közben nem röhögni.
Elmosolyodtam.
– Jobban tetszene, ha szerény lennék?"

"– Arizonától ne kérj pénzt!
– Ki az az Arizona?
– Ő – mutatott rám hunyorogva. – A lakótársam szíve csücske!
– És?
– Cserébe azért, hogy a lakótársam engedélyezte, hogy megtartsuk a bulit… – Josh visszaadta a pénzt Nicole-nak. – Arizona és a barátnője mindent ingyen iszik ma este!
A barista vállat vont. Elkészítette az italokat, Nicole pedig pacsit adott nekem.
– Mondd csak, Josh – fontam össze magam előtt a karom –, ezt most kedvességből csináltad vagy kényszerítettek?
– Kényszerítettek. Ha rajtam múlna, veled mindenért a tripláját fizettetném ki!
– Ez esetben igyekszem egész éjjel inni!"

"– Szerinted lefeküdhet a srác még egyszer a legjobb barátjával úgy, hogy közben ne csesszék el a barátságukat?
– Azt hiszem, nagyon is lehetséges… utána pedig felmérhetik a károkat.
– A kérdéses nő ahhoz van hozzászokva, hogy randizik azokkal, akikkel lefekszik.
– Akkor a kérdéses srác randizik vele.
– Épp ez a baj – vetettem ellen. Éreztem, hogy a combomhoz nyomja a kezét. – Normális esetben a barátok nem randiznak.
– Akkor kezdem azt hinni, hogy sosem voltunk normálisak…"

"Amikor belenéztem a tükörbe, elállt a lélegzetem. A nyakam tele volt vörös foltokkal, az ajkam felpuffadt, a hajam meg úgy nézett ki, mintha konnektorba dugtam volna az ujjamat.
Mivel még nem akartam, hogy kirúgjanak, a hajamat gyorsan kontyba fésültem, lenyaltam az ajkaim és kerestem egy másik pólót, ami eltakarta a nyomokat.
A pizsamanadrág maradt…
***
– Miért viselsz garbót a nyár közepén? – kérdezte a főnököm, ahogy megérkeztem a mólóra. – Elfelejtetted, hol laksz?
– Nem… – mondtam, és közben szakadt rólam a víz. – Csak garbós hangulatom volt."




Nyereményjáték


Mostani játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők közötti több éves barátság alakul át lassan valami többé. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Egyszerűbb volt korán feladni, mint később kudarcot vallani.”




Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Deszy könyvajánlója
06/19 Sorok között
06/21 Angelika blogja
06/23 Fanni’s Library
06/25 Veronika’s Reader Feeder
06/27 Dreamworld - Idézetek
06/29 Dreamworld
07/01 Hagyjatok! Olvasok!