2017. december 30., szombat

Alwyn Hamilton - A homok leánya



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Alwyn Hamilton: A homok leánya című regényét, amely A sivatag lázadója sorozat első része. A szerző 2016-ban a Goodreads Choice Awards legjobb debütáló szerzője lett, a regény pedig a Best Young Adult Fantasy and Science Fiction kategória finishébe került. Egy igazán izgalmas, misztikummal átszőtt kaland vár rád Amani mellett ebben a regényben! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a regényből játékunk megfejtői között.


Alwyn Hamilton: A homok leánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618487
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.
Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.
Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítélt kisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.
Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.

Saját véleményem:
Kislányként rajongtam az Aladdinért, teljesen megbabonázott a szegény, egyben gazdag világ, a tengernyi homok és a távol-keleti varázslat. Felnőve mit sem csökkent lelkesedésem. Éppen ezért örülök, hogy az arab kultúra egyre nagyobb teret hódít magának a fantasy műfajában, és olyan ősi mesékkel ismertet meg minket, amik nem csupán újak, de lélegzetelállítóak is. Ráadásként pedig önmagában is szuper hangulati alapot szolgáltat a perzselő hőség, a végeláthatatlan homok, akárcsak az ezerszínű, tarka kelmék és az azok takarásában rejtőző, beszélő tekintetű emberek birodalma.
Alwyn Hamilton mindezt előszeretettel alkalmazza is a "minél többet megmutatni" elv alapján, így A homok leányában hangsúlyos szerep jut a környezetnek. A szereplőket körülvevő világ éppoly részletesen rajzolódik ki, mint jellemük.
Nemegyszer éreztem úgy, mintha az én bőröm alá is beitta volna magát a homok, míg máskor ott kuporogtam egy karaván tagjai között és hallgattam évezredes meséiket, mintha csak egy lettem volna közülük. Alwyn Hamilton baromi filmszerűen ír, az általa megalkotott képi világ olyan éles és valósághű, mintha háromdében látná az ember. Jó értelemben vett hatásvadász módon használja ki az arab mitológia elemeit, s sorakoztat fel ijesztő, látványos, vagy éppen lélegzetelállítóan izgalmas jeleneteket. Mi több, a keleti kultúra mellett még egyedi komponensként a western is befigyel. Bizony, jól olvassátok, A homok leánya vérbeli arab western!

Ha most azon töritek a fejeteket, mégis miként fér össze e két világ, elárulom, nagyon is jól. Mit jól? Zseniálisan! Mintha szerves részei lennének egymásnak. Alwyn Hamilton játszi könnyedséggel olvasztotta össze a karavánokkal, dzsinnekkel és mindenféle ősi lényekkel teli sivatagot az azt átszelő gőzmozdonyokkal, bányászélettel és lőpárbajokkal. Észre sem lehet venni, hol kezdődik az egyik, s hol ér véget a másik.
Részben tehát ennek a vegyes kultúrából megalkotott világnak köszönhető a sorozat egyedisége, míg a siker másik felét az erős karakterek és az ő életútjukkal szorosan összefonódó cselekmény adja meg.
A szerzőnek ebben a tekintetben is sikerült maradandót alkotnia régi-új elemek felhasználásával, végtére is a jobb sorsra érdemes, erős hősnők és a titokzatos férfiak bajtársias együttműködése éppúgy megunhatatlan, mint a rejtőzködő lázadóké, akik képesek életüket kockáztatni hazájuk jobbá tételének érdekében.

És hogy miről is szól pontosan a történet? Egy hányattatott sorsú, elárvult lányról, aki egymaga száll szembe a világgal, és próbál meg kitörni a neki szánt sors fogságából.
Amani sokáig kuporgatott pénzét egyetlen esélyre teszi fel, bízva lövész képességében. Minden vágya, hogy a gazdag, és legfőképp szabad városba, Izmanba szökhessen, oda, ahol nagybátyja nem akarja sokadik feleségeként. Csakhogy az estén minden balul sül el, Amani pedig összeismerkedik egy körözött idegennel, aki másnap még nagyobb galibába sodorja. Innentől kezdve a lány és Jin sorsa szorosan összefonódik, tekintve hogy kénytelenek egymás társaságában menekülni.
Ebben az esetben a menekülés az a kulcsszó, ami viszonylag sokáig képezi a cselekmény központi részét. Ugyanis azzal, hogy a szultán emberei látták Amanit Jin társaságában, egyaránt célponttá válnak, s akarva-akaratlanul társakká kovácsolódnak.
Ám kapcsolatuk közel sem ennyire idilli. Hiába vibrál tagadhatatlanul kettejük közt a kémia, adok-kapok játékot folytatnak, és habár mindent elkövetnek, hogy a másiknak keresztbe tegyenek, ha a helyzet úgy hozza, vállt vállnak vetve néznek szembe az eléjük gördülő akadályokkal: legyen szó hatalmas seregről, vonatos üldözésről, egy karavánba való beépülésről, mentési kísérletről vagy félelmetes teremtmények támadásáról.
S miközben Amaniék átélik ezt a sok kalandot, megismertetnek minket tengernyi mesével, legendával és saját világuk történetével, melyekben a mágikus lények éppoly veszélyesek, mint az emberek.
Mindez azonban csak a kezdet, amit egy fordulatokban és látványos akciókban bővelkedő folytatás tesz még tökéletesebbé. Egy olyan, ahol azt hiszed, már mindent tudsz, majd ráébredsz, hogy közel sem.

Boldog vagyok, hogy az évet egy ennyire különleges, egyszersmind erős regénnyel zárhatom. Imádom a tüzes, ami a szívén, az a száján típusú hősnőket, akik egészségesen kezelik a saját és mások élete közti egyensúlyt, és ha kell, igenis a sarkukra állnak vagy önzőn viselkednek. Amani mindezt magában foglalja, míg Jin az én vakmerő Aladdinom.
Egyedül azt sajnálom, hogy Alwyn Hamilton a sorsdöntő ütközeteket lightosabbra vette annál, amire képes lett volna, noha értem, miért. A homok leánya csupán egy felvezető, de ahhoz lehengerlő. Kérem a folytatást!
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán kalandos, látványos, jól felépített fantasy-t olvasni sok-sok mítosszal, melyet az arab western hangulat varázsol még egyedibbé. Ó, és fiúk is bátran próbálkozhatnak vele, kellően unisex, és (számomra fájdalmasan) romantika mentes.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Amani, Jin, Shazad
Kedvenc jelenet: spoileres lenne, úgyhogy lakat a számon, de pl. az a két csók! (az volt az én karácsonyom)
Negatívum: inkább fordítói negatívum, a hanemektől még mindig kikészülök
Borító: 5/5
Sorozat: A sivatag lázadója 1.
Megtetszett? Vidd haza!




Öltözék útmutató


Shemagh: (kefijjey) az egész arab világban ismert és használt kiegészítője a viseletnek. Legtöbbször pamutból készülő, kb. 120x120 cm-es, mintás kendő apró csomózott bojtokkal a szélein. Mintázata sokféle lehet.

khalat: laza, hosszú ujjú, selyemből vagy pamutból készült köntös, mind a férfiak, mind a nők viselik, bár különböző stílusokban. A díszített változata ünnepi ruhaként szolgál. Jól véd a nyári/nappali melegtől és a téli/éjszakai hidegtől.


A regény mitológiai lényei


buraqi: Sivatagi csodaparipa. Ősi Lény, mely szélből és homokból formálódott még a halandók teremtését megelőző időkben. Fáradhatatlan, felfoghatatlanul gyors. Képes hús-vér állattá - vadlóvá - válni, ám amint vassal érintkezik, úgy is marad.

dzsinn: Isten saját tűztestéből, elsőként teremtette az örökéletű lényeket. Vér helyett tűz kering az ereikben. Csak igazat mondhatnak. Minden lény közül a legeszesebbek. Fontos a nevük, aki a birtokába jut, segítséget kérhet tőlük, de éppenséggel le is béníthatja őket.

demdzsik: Dzsinnek és földi asszonyok gyermekei. Különleges ismertetőjeggyel rendelkeznek, mindannyiuknak van valamilyen képessége. Egyesek hamis illúziót tudnak kelteni, míg mások alakváltók, de rengeteg egyéb képesség létezik. Halhatatlanok.

hullarablók: Magas, arctalan alakváltók, akik az emberi húst felfalva annak az alakját veszik fel, akit bekebeleztek. Nappal nem támadnak, a fény, akárcsak a vas, ártalmas számukra.

lidércek: Apró termetű, bőregérre hajazó lények, melyek az alvók (vagy sötétben bolyongók) mellkasába vájják fogukat. A félelmek táplálják őket, míg azokat szívják, az egész emberi lelket felélik. Nappal nem támadnak, a fény, akárcsak a vas, ártalmas számukra.

rokmadár: Óriási madár, Ősi lény.

Ősi Lények: Az Egyetlen Teremtő Isten földi küldöttei.

Világpusztító: A Föld gyomrából emelkedett ki, fekete óriáskígyót hozva magával, s egykor elnyelte a Napot. Gyermekei a hullarablók

vas: Egyedül a vas tartja távol vagy öli meg az Ősi Lényeket. Halandóvá igézi azt, aki hozzáér.




Nyereményjáték


Sivatagi érdekességeket kaptok feladványként, minden állomáson egy-egy kép szerepel. Egy kis kutatómunkával meg kell fejtenetek, hogy a természeti jelenség melyik országban található. Írjátok be az ország nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


3,6 km hosszú, 1,9 km széles szikla a sivatag közepén, egyedülálló látványosság.





Nézzetek be a többi állomásra is

12/23 Kelly és Lupi olvas
12/30 Dreamworld
12/31 Deszy könyvajánlója

2017. december 26., kedd

Kass Morgan - Hazatérés



A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Hazatérés című regényét, amely a The 100 sorozat harmadik része és az azonos című amerikai tv széria forgatókönyvének alapjául szolgált. Folytatódnak a Százak kalandjai, a Kolóniáról újabb űrkompok érkeznek és a Földlakók nem örülnek az újabb “betolakodóknak”. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.


Kass Morgan: Hazatérés

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618548
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Őri Péter

Fülszöveg:
A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy… az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget. A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe. Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.

Saját véleményem:
Minden évben értetlenül állok a könyvek (itthoni) alulértékeltsége előtt. Emberek, ez egy lehengerlően jó sorozat! Mit jó? Zseniális! Tessék esélyt adni neki, higgyétek el, nem fogjátok megbánni. Főként, ha nem láttátok a filmváltozatot, mert meggyőződésem, hogy ez a kulcs.
Kass Morgan regényfolyama jól kidolgozott, szövevényes, apró cliffhangerekkel teli, kalandos sztori, melynek lendülete viszi magával az olvasót.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a Hazatérést:

A harmadik kötet ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. A Százak végre viszonylagos nyugalomban boldogulni látszanak, miközben Glass és néhány(száz) kolóniai a Föld felé tart. Landolásuk számos veszteséget követel, óriási pusztítást okozva csapódnak be. Többen életüket vesztik, míg a túlélők többsége ellátásra szorul. A feladat Wellsék csapatára hárul, akik mindent megtesznek, hogy mentsék egykori társaikat. Ám míg Clarke éjt-nappallá téve ápolja a sebesülteket, Octavia rögtönzött árvaházat nyit, Wells pedig jó vezetőhöz híven intézkedik, addig Bellamy számára nem marad más, mint a bujkálás, ugyanis az utasok között ott rejlik Rhodes, az alkancellár és megannyi katona. Például az, aki többször is molesztálni próbálta Clarke-ot.

A történet első része a hazatérés okozta káoszra koncentrál, meglehetősen életszerűen ábrázolva az eset hátterében álló tragédiát - a sérülteket, veszteségeket, valamint a Kolónia sorsát. És akárcsak korábban, úgy most is láthatjuk az érme mindkét felét. Azt, hogy miként élik meg a járulékos dolgokkal együtt a Százak közt lévő narrátoraink (Clarke, Bellamy, Wells) a többiek csatlakozását, illetve hogy mennyire új és kirekesztett érzés kolóniaiként (Glass) belecsöppenni valamibe, ami teljesen idegen.
Kass Morgan remekül mozgatja, egyszersmind prezentálja a két oldalt. Mint ahogy sikerült kiküszöbölnie az ismétlés feelinget is.
Könnyű lenne ugyanis beleesni abba a hibába, hogy Glassék érkezése hasonló menetrendre épüljön, mint a Százaké, szerencsére itt erről szó sincs... hála a drága alkancellárnak, aki olyan pökhendiséggel sétál be a táborba és veszi át az irányítást, mint Ratcliff kormányzó a Pocahontasban.
Rhodes (aki már a Kolónián is megannyi szemétségért volt felelős) nemes egyszerűséggel kinevezi magát főnöknek, s mindent az uralma alá von, új törvényeket vezetve be - ezzel mintegy megfosztva a Százakat a korábban nekik tett ígéretektől.
Önmagában ez a szituáció is rengeteg bonyodalmat ígér, és a kialakult helyzet is érdekes esettanulmányként szolgál (pl.: jócskán átrendezi az erőviszonyokat és felbolygatja az életet), ám az alkancellár első ügye még tovább fokozza az izgalmakat, azzal, hogy elfogatja Bellamy-t, s méltónak vélt büntetést szab ki rá...
Kass Morgan eme húzással újabb bonyodalmat hozott a történetbe, ami a korábban napvilágra került információk és kialakult kapcsolatok értelmében alapjaiban rengette meg a sorozatot, olyan helyzeteket alakítva ki, amik azt jelzik: az igazi küzdelem még csak most kezdődik. Tulajdonképpen olyan, mintha visszarepülnénk a történelemben.

Imádom a 100 könyvekben, hogy miközben az akciódús helyzetekre is nagy hangsúly kerül, az egyéni karakterdrámák sem szorulnak háttérbe. Mindegyik főbb szereplőnek megvan a maga tragédiája, ami ugyan folyamatosan, részről részre épül/bontakozik ki (ehhez a visszaemlékezések is hozzájárulnak), de közben a jelenben is valamiféle bonyodalmul szolgál. Legyen szó testvéri kötelékről, szerelemről, barátságról vagy árulásról, mind zseniálisan működik. Ráadásul mindannyian kiforrott, önálló személyiséggel rendelkező figurák.
Az én kedvencem továbbra is a Glass-Luke, valamint a Bellamy-Clarke páros, amiknek tagjai a Hazatérésben ugyancsak izzasztó, életveszélyes és megható pillanatokkal kénytelenek szembenézni. Szeretem bennük, hogy nem tökéletesek, nincsenek túlidealizálva, mindannyian követnek el hibákat, mégis többrétűek és ha kell, kemények a habitusuknak megfelelően.

Egyetlen negatívumot tudnék csak megemlíteni a harmadik résszel kapcsolatban, méghozzá az első nagyjából hatvan oldal vontatottságát, ami jelentős részben a hosszú belső monológokból fakad. Ezt leszámítva minden sorát imádtam, és alig várom, hogy a kezemben tarthassam a negyedik kötetet!
Ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szereti a pörgős, akció- és eseménydús posztapokaliptikus disztópiákat, valamint a szövevényes háttértörténetet szolgáltató karaktereket.
Előre is elnézést: A 100 egy rohadt jó könyvsorozat! Felejtsétek el a sorozatot és adjatok a regényeknek egy esélyt. Megérdemlik.


Pontszám: 5/4,75
Kedvenc szereplő: Bellamy, Clarke, Glass, Luke
Kedvenc jelenet: Glass és Wells találkozása
Negatívum: dialógusok hiánya
Borító: 5/5
Sorozat: 100 sorozat 3. kötete
Megtetszett? Vidd haza! 




Nyereményjáték


Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket: idézeteket kaptok, amit fel kell ismernetek, melyik szereplőtől hangzottak el. A karakter nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


Én vettem el a gyógyszereket.




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 CBooks
12/26 Dreamworld

2017. december 23., szombat

Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt



A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Matt Haig A lány, aki megmenti a karácsonyt című mesekönyve, a nagysikerű A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatása. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere csizmát ragadott, hogy előkerítse Ameliát, az egyetlen embert, aki még hisz, mielőtt veszélybe kerülhetne az ünnep. Hisz tudjátok, remény nélkül nem léteznének csodák.


Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591563
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Magyari Andrea

Fülszöveg:
Ahol A fiú, akit karácsonynak hívnak véget ért, ott kezdődik ez a könyv.
Szenteste van, ám minden a lehető legrosszabbul alakul. Ádáz úr dologházba zárja Ameliát, a remény fénye egyre halványabban pislákol, Karácsony apó pedig tudja, hogy meg kell találnia a kislányt, különben veszélybe kerül az ünnep csodája.
A nehéznek ígérkező küldetésben azonban nem marad magára: nemcsak a koboldok, a rénszarvasok, hanem maga az angol királynő, sőt egy macskakedvelő, Charles Dickens nevű férfi és egy önzetlen, tiszta szívű konyhásasszony is a segítségére siet, hogy meg tudja menteni Ameliát.
Csakhogy mindeközben Koboldfalván a feje tetejére áll a világ. A meseglimpik ármányt szőnek, felbujtják a trollokat, Bohó pedig mit sem sejtve a vesztébe rohan…

Saját véleményem:
A fiú, akit Karácsonynak hívnak a tavalyi évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, azóta vártam, hogy kezemben tarthassam a folytatást.
A lány, aki megmenti a karácsonyt önálló kötetként is kezelhető, ám tagadhatatlan, hogy az előzmények ismeretében sokkal komplexebb élményt nyújt, mint önmagában. Az viszont biztos, hogy mind a két történet egyaránt szívetmelengető, tanulságos, aranyos, hol szomorú, hol pedig vidám. Matt Haig pontosan tudja, hogyan kell hatni az olvasó érzelmeire. Főleg a felnőttekére.

A történet két szálon halad. Az egyiken régi ismerőseink, Karácsony apó és a koboldok életét követhetjük figyelemmel, míg a másikon a címadó kislány, Amelia hányattatott sorsával ismerkedhetünk meg. Mindkét szál egyaránt hangsúlyos és izgalmas, egy idő után pedig nagyon is összefüggnek.
Karácsony apóéknál épp csak beindul a karácsonyi ajándékozás, amit egyetlen kislány hite lát el elegendő reménnyel, másnéven csodával. Így bár döcögősen, de sikerül teljesíteni a feladatot, s megajándékozni minden gyermeket. Ám a következő évben a trollok váratlan támadást indítanak Koboldfalva ellen, ráadásul az egyetlen reményt nyújtó ember is elveszti hitét.
Amelia az év legszebb ünnepén kénytelen végignézni édesanyja haláltusáját, ami önmagában is fájdalmas, ám azzal, hogy megjelenik a helyi dologház vezetője, Ádáz úr, és elszakítva tőle macskáját, magával hurcolja, a kislány végképp összeomlik. Karácsony viszont nem létezik csoda nélkül, úgyhogy Karácsony apó útra kél, hogy megmentse őt.

Nagyon szeretem Matt Haig kendőzetlen őszinteségét. Azt, hogy nem fél a gyerekek elé tárni az élet árnyoldalát, megmutatni nekik, milyen szörnyűségekre képesek a felnőttek vagy maga a sors. A másik kezével viszont ad: reményt, csodát, hitet és örömöt. E két ellentétes érzelem teszi különlegessé regényeit, melyek emiatt egyben kortalanná is válnak.
Huszonhat éves fejjel pityeregtem, nevettem vagy épp (képletesen) körmömet rágva izgultam kedvenceimért, akik hol mesés, hol nagyon is valós problémákkal voltak kénytelenek megküzdeni.

Míg A fiú, akit Karácsonynak hívnak azt mutatta meg, milyen volt Karácsony apó gyerekkora és hogy miként lett a magányos kisfiúból jó kedélyű, körülrajongott Mikulás, addig a folytatásban pedig arra derül fény, milyen problémákkal kellett megküzdenie a karácsonyi hagyománynak, mely mostani életünk szerves részévé vált. És, ha valamit tanulságul szűrhettünk le Nikolas révén, az az, hogy nem minden könnyű, de kellő akarattal bármi megvalósítható vagy elérhető.
Ezt kell megtanulnia az embereknek - Ameliának is. (Aranyos ötlet volt Matt Haigtől, hogy az első részben egy kisfiú, míg a másodikban egy lány kapott főszerepet.)
Amelia sok tekintetben hasonlít Nikolashoz; ő is szegény családból származik, elveszti családját és a "gyámja" megpróbálja megkeseríteni életét. Dickensi figura... nem véletlenül. A kislány kedvenc szerzője Dickens, aki hús-vér valójában is megjelenik a történetben.
Ameliára visszatérve: roppant szerethető, talpraesett kislány, aranyos hanggal - amolyan női Twist Olivér.

Mindent összevetve, A lány, aki megmenti a karácsonyt is épp olyan izgalmas, kalandos és tanulságos történet tele sok-sok csodával, mint elődje. Matt Haig könyveit csak ajánlani tudom mindenkinek - felnőttek és gyerekek számára egyaránt élvezhető, igaz más-más okból. Gyönyörű, megható, értéket közvetítő mesék, csodaszép köntösbe csomagolva. Olvassátok!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Karácsony Apó, szarvasok, Bohó és családja, Amelia és a cicája, stb.
Kedvenc jelenet: az egész könyv úgy kedvenc, ahogy van
Negatívum: Amelia édesanyjának halála... az olyan szomorú
Borító: 5/5
Sorozat: A fiú, akit karácsonynak hívnak folytatása




Nyereményjáték


Tudjátok, mi kell a csodához? Remény. Remény nélkül nem lennének csodák – karácsony sem. Azzal, hogy Ádáz úr dologházba zárja Ameliát, az egyetlen embert, aki hisz, komoly veszélybe kerül az ünnep.
Így hát mostani játékunk során az összekevert betűket helyes sorrendbe rakva (néha két szót vagy nevet kell kapnotok) megkapjátok, mi mindenhez kell remény, hogy megvalósulhasson ez a csodás ünnep.
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkezőleg újat sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz!


ravaszkosrén




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Olvasónapló
12/18 Szembetűnő
12/19 Könyvvilág
12/20 Zakkant olvas
12/21 Deszy könyvajánlója
12/22 KönyvParfé
12/23 Dreamworld

2017. december 22., péntek

Ashley Carrigan - Ikrek hava


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Ashley Carrigan második regénye, az Ikrek hava. Az Árnyjátékoshoz hasonlóan itt is egy gyönyörű, szenvedélyes, karakán hölgy életébe pillanthatsz be: egy veszélyes támadás megváltoztatja az ő és a megmentője életét. 
Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.


Ashley Carrigan: Ikrek hava

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572893
Oldalszám: 344 oldal

Fülszöveg:
Skylar, a fiatal, menő belsőépítész a barátnőivel töltött görbe este után hazafelé tart, amikor megtámadják. Az életét egy különös csavargó menti meg. Skylar elhatározza, hogy valamiképpen meghálálja a bátor fellépést.
Azonban Jim, a Közel-Keletről visszatért veterán elutasítja a segítséget, és mindent megtesz, hogy a lányt elriassza magától. Skylar nem adja fel, és ahogy egyre több időt tölt a férfival, már egyikük sem képes figyelmen kívül hagyni a közöttük felszikrázó szenvedélyt. Ám Jim nem ígér többet néhány forró éjszakánál. Skylar nem elégszik meg a könnyed kalanddal, és amikor megjelenik az életében a jóképű és gáláns Karl, bizakodva veti bele magát a kapcsolatba. De bármennyire is igyekszik elfelejteni Jimet, az nem várt módon bukkan fel újra az életében. Kockáztassa Skylar a szívét, amikor tudja, hogy a férfi végül összetörné? Vajon Jim sötét múltja örökre közéjük áll, vagy a vad összecsapásaikból mégis fakadhat szenvedélyes szerelem?

Saját véleményem:
Az Árnyjátékos sikere után két kézzel kaptam Ashley Carrigan soron következő története után, jóformán az sem érdekelt miről szól; olvasni akartam, pont.
Az már korábban kiderült számomra, hogy a szerző kiforrott, saját hanggal rendelkezik, stílusa gördülékeny, viszi magával az olvasót. És akárcsak a fentebb említett regényben, úgy itt is érett, felnőtt szereplőkkel, s ennek szellemében cselekménnyel lehet számolni. Épp ezért kissé értetlenül állok a pöttyözés előtt, mert az eladhatóságon kívül semmi nem indokolja a Rubin Pöttyöt, akkor már sokkal inkább AP.
Fontosnak tartom tisztázni, hogy bár az Ikrek hava nem New Adult sztori, a felnőtt romantikának is megvan a maga szépsége, főleg abban a formában, ahogy Ashley Carrigan tálalja: minden korosztály számára élvezhetően.

Ahogy azt a fülszöveg is említi, egy brutális támadással kezdődik minden. Skylar épp egy csajos estéről tart haza, amikor két alak ráront, az események pedig tettlegességig fajulnak; a nő élete hajszálon múlik. Szerencsére még épp időben lép közbe egy idegen, akiről később kiderül, hogy félhajléktalan veterán doki poszttraumás stressz szindrómával.
Ennek hallatán a katonacsaládban nevelkedett, valaha katonaként is szolgáló Skylar eltökéli, hogy hálából felkarolja a férfit. Jim hiába utasítja el a segítséget, ő hajthatatlan, minden követ megmozgat a siker érdekében.
Kettejük taszító-erőszakosan akaró viszonyára épül a kötet harmada. Jim elérhetetlensége, mogorvasága remek kontrasztot alkot Skylar makacs akaratosságával; mindemellett találkozásuk rendkívül sorsszerű is. Életükben egyaránt hangsúlyos szerepet játszott és játszik a katonaság, mi több, jelenbeli életükre is hatással van. Jim az átélt borzalmak miatt nem tud talpra állni, míg a nőt bűntudat emészti korábbi döntése miatt (nevezetesen azért, mert korábban feláldozta álmai hivatását a szerelem oltárán... ami aztán befuccsolt).

A történet azonban nem reked meg a mentori szálnál, hosszas drámázás helyett folyamatosan újabb és újabb fordulatokat vesz. A karakterek (legtöbb esetben) érett felnőttek módjára viszonyulnak az eléjük gördülő akadályokhoz, ezáltal nem kell érzelmi futóhomoktól, hosszas kesergéstől vagy ellököm-visszarántom típusú huzavonától tartani. Vágyaik egészen más formában csapódnak le.
És akkor itt jön be a második harmad konfliktusaként szolgáló szál, melynek neve: Karl.
Karl valódi playboy, de a szerethető fajtából. Első perctől kezdve világosan közli, mit akar, nyílt lapokkal játszik. Sajnos (vagy sem) pont ez az a tulajdonsága, ami miatt lehetetlen utálni, hiába jelent konkurenciát. Bevallom, én egy ponton odáig jutottam, hogy neki kezdtem drukkolni (úgy kb. négy oldalig).
Viszont Karl megjelenése egy másik érzést is kiváltott belőlem, méghozzá a déja vu-t. Ő nekem annyira Jaromír lett... és aztán valahogy több dologban, felállásban és karakterben is felfedezni véltem Árnyjátékos pillanatokat. Ez az egyetlen negatívum, ami miatt levontam fél pontot.
Mindezt leszámítva imádtam a szerelmi háromszöget, a humort, a háttérként szolgáló várost és annak különlegességeit, vagy a katonaságot. Ez utóbbi nálunk nem akkora divat, így kiváltképp meglepett, Ashley Carrigan mennyire hitelesen tudta ábrázolni, ráadásul olyan információmorzsákkal is szolgált, amikkel korábban nem találkoztam.

Az Ikrek hava minden ízében nagyvilági könyv, egyszerűen annyira hitelesen ábrázolja az amerikai életmódot és úgy unblock mindent, hogy ha nem tudnám, nem mondanám meg, hogy magyar szerző írta. Úgyhogy szívből ajánlom - korosztálytól függetlenül - mindenkinek, aki szereti a pergő, égbekiáltó drámáktól mentes, ámde fordulatos, kellően szenvedélyes és humoros történeteket. Ashley Carrigan a szórakoztató felnőtt irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Én a magam részéről nagyon szeretem a lazaságát, hogy nem görcsöl rá a dolgokra, nem akar mindenképp tanítani valamit; egyszerűen csak hagyja, hogy sodródjak az árral és szórakozzak. Szóval kérek még ilyet. Sokat.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Jim, Karl, Boris
Kedvenc jelenet: amikor az exférj, az aktuális pasi és Jim találkozik az irodában
Negatívum: déja vu
Borító: 5/5
Sorozat: -




Nyereményjáték


Fantasztikus helyszíneken játszódik a regény, a játékunk is ehhez kapcsolódik. Keress rá a földrajzi koordináták alapján, merre is járt Skylar? Segítségül adunk 1-1 képet a hangulat kedvéért. A megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


é. sz. 37° 46′ 00″, ny. h. 122° 25′ 60″





Nézzetek be a többi állomásra is

12/22 Dreamworld

2017. december 21., csütörtök

Rebecca Yarros - Full Measures


Rebecca Yarros a Tiéd vagyok című könyvvel mutatkozik be a magyar new adult rajongóknak. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában december 15-én jelenik meg Ember és Josh története.


Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570059
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Császár László

Fülszöveg:
„Ez a könyv magával ragadó, és szívszakasztóan hiteles. Kihagyhatatlan olvasmány. Tele van érzékiséggel, fájdalommal és örömmel. Ne habozz most azonnal elolvasni!” – Ken McLaughlin, a New York Times és az USA Today bestseller listáján szereplő író
Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.
Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot. Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást. Aztán Josh titka darabokra töri az egész világát, és Embernek döntenie kell, hogy megéri-e kockázatot vállalni egy olyan férfi szerelméért, aki talán elpusztítja a lelkét.
Add át magad!

Saját véleményem:
Van úgy, hogy egy könyv ismeretlenül is megragad és nem ereszt. Na, én pont így jártam Rebecca Yarros történetével, amit számtalanszor megpróbáltam kikerülni, valahogy mégis minden alkalommal visszatáncoltam hozzá. Talán a sors rendezte így, de az is lehet, hogy a lelkem mélyen éreztem, mennyire szükségem van rá.
Közel sem arról van szó, hogy a Tiéd vagyok a legformabontóbb, legeredetibb alapötlettel operáló New Adult regény, amivel mostanában találkoztam, mert nem. Rebecca Yarros ugyanazokkal a sablonokkal tűzdelte tele, amivel majd mindegyik kötetben találkozni lehet. Tragédia, jókislány, megszelídült rosszfiú, sorsdöntő titkok - pipa. Amitől ez az egész mégis működőképessé, s nem mellesleg maradandóvá válik, az a benne lakó lélek.
A Full Measures érzelmileg erős, léleksimogató történet családról, gyászról és szerelemről.

Hősnőnket, Embert már a sztori kezdetén óriási tragédia éri, amikor is az ajtajukban álló katonák közlik a családdal, hogy a katonaként szolgáló édesapa életét vesztette. Ezek után December édesanyja összeomlik, és a húszéves lányra hárul, hogy a gyász közepette családfővé lépjen elő.
Miközben Ember küzd saját fájdalmával, terelgeti testvéreit (a gyászt pajzsként használó, zűrös dolgokat művelő húgát, és a cuki öccsét), váratlan támaszra lel Josh Walkerben. Abban a fiúban, akibe tiniként szerelmes volt, és aki mindigis nagy nőcsábász hírében állt, mostanra azonban egészen megváltozott.
Kettejük kapcsolata önmagában is gyönyörű és sorszerű, ám ahogy Josh támogatja a lányt, az valami egészen megható és aranyos. Nem mellesleg tökéletes iskolapéldája annak, hogy amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. A gyász pedig olyasmi, ami még törékenyebbé, még meghatóbbá teszi az egészet, hisz a gyász emberfeletti dolgokra képes, és mindenki másként éli meg.
Számomra ez a vonal volt a legaktuálisabb, legátérezhetőbb, és valószínűleg a saját gyászom miatt a legintenzívebb is.  Mindemellett nagyon tetszett, ahogy Rebecca Yarros bemutatta a katonacsaládok életét, azt, mit jelent ilyen családban nevelkedni, érzelmileg mivel jár vagy éppen, miként hat az egyes -tagokra. A katonaság nem csak a frontra vonulót érinti, hanem az otthon maradtakat is, akiknek bizony számolniuk kell a veszteségekkel is. És hogy ez miként formálja egy fiatal lány életét, az kiderül a könyvből.

Mindent összevetve, a Tiéd vagyok egy szép, érzelmes történet keserédes pillanatokkal és szenvedéllyel fűszerezve. Minden sablonossága ellenére megéri elolvasni, ráadásul a főszereplőpáros iszonyú szerethető, csodás pillanatokat tartogatnak az olvasó számára. Örülök, hogy kitartottam mellette, nekem a szívem közepébe talált.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Josh, December
Kedvenc jelenet: nehéz választani
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Tiéd vagyok 1. része, önállóan is olvasható




Nyereményjáték


A játék ötletet a hoki adta, de rendhagyó módon nem a könyvek lesznek főszerepben, hanem az írók. Az állomásokon olyan írók portréit találjátok, akik írtak sportos történetet (sportos romantikus: a főszereplők egyike hokis, focis, akár egyetemi csapatban, vagy hivatásos, esetleg autóversenyző) A helyes megfejéseket a rafflecopter megfelelő mezőire kell beírnotok és részt is vehettek a sorsoláson. A Könyvmolyképző Kiadó 3 példányt ajánlott fel Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok című könyvéből.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/13 Könyvvilág
12/14 Kelly & Lupi olvas
12/15 Angelika blogja
12/19 CBooks
12/20 Kristina blogja
12/21 Dreamworld
12/22 Sorok között
12/13 Deszy könyvajánlója

2017. december 20., szerda

Amy Ewing - A fekete kulcs



A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Ewing trilógiájának utolsó kötete, A fekete kulcs. A fináléban pedig végre elérkezik az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, izguljatok velünk együtt kedvenceik sikeréért, játsszatok, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.


Amy Ewing: A fekete kulcs

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618494
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:
Itt az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.
A Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az uralkodóházak szolgálatában, kitéve a királyi családok irányításának és manipulációjának. Most azonban végre egy Fekete Kulcs nevű titkos társaság hatalomátvételre és a város egyes köreit elválasztó falak lerombolására készül.
Habár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent elkövet, hogy visszatérjen. Nemcsak azért, hogy kiszabadítsa a kishúgát, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét. Eközben szerelme, Ash elhagyja a Fehér Rózsa menedékét, hogy segítse a felkelőket. Küldetését nehezíti, hogy az Ékkőben körözött bűnözőként vadásznak rá… Violet képes lesz majd egyszerre vezetni a paladinok seregét és megmenteni testvérét, Hazelt, miközben Ash iránti aggodalma egyre inkább legyengíti? A benne szunnyadó erő most végre felszínre törhet.

Saját véleményem:
Ha olvastátok az előző részekről írt beszámolóimat, tudhatjátok, mennyire a szívem csücske ez a sorozat. A csilivili, lányos borítók mögött egy komoly és nehéz témákat feszegető történet rejlik, rengeteg egyediséggel megspékelve - én pedig pont ezt szerettem benne. A fekete kulcs azonban vegyes érzéseket hagyott bennem.
Mint disztópia, zseniális. Jól felépített, látványos, izgalmas. A szerző stílusa olvasmányos, az oldalak falatják magukat. És ami a legjobb, Amy Ewing kiküszöbölte az ilyesfajta trilógiák utolsó kötetének sablonosságát, hisz ahelyett, hogy a forradalmat helyezte volna középpontba és építgette volna háromnegyed köteten át, csavart egy nagyot a cselekményen. Mégis... túl nagy falat lett a csavar, elvette a végkifejlethez szükséges játékidőt, ezáltal tucatnyi megválaszolatlan kérdést hagyva maga után. Nem vagyok híve a rétestészta sorozatoknak, ám ebben az esetben határozottan indokolt lett volna... vagy akár lenne is egy negyedik könyv.

A fekete kulcs nyitánya semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az események merre tartanak. Violet és a lányok gőzerővel próbálják maguk mellé állítani az újabb és újabb lányokat, miközben a fekete kulcs forradalmat szít. Fogytán az idő, így hát hősnőnknek egy percnyi nyugta sincs, állandóan a Magányos Város külső köreit járja segítőivel, vagy terveket kovácsol az uralkodóházak leigázására.
Ám amikor kiderül, hogy az állapotos Hazel ellen merényletet terveznek, mintegy meghiúsítandó a fejedelem és a Kő közti frigyet, Violet minden korábbi sikerét sutba dobva visszatér egykori kínzója házába, hogy testvére közelében lehessen.
Őrültségnek hangzik, mégis működik!
Én a magam részéről sosem szerettem az olyan utolsó köteteket, ahol a szereplők ide-oda futkosnak, embereket toboroznak, néha a látvány kedvéért összetűzésbe keverednek, majd folytatják a forradalom alapozását. Néhány fejezet erejéig izgalmas, de közel sem elegendő húzóerő. Ám az, hogy Violet a forradalom közepén, kiszolgáltatva visszatér a darázsfészekbe, rengeteg izgalmat ígér, s mellékesen, mintegy keretbe is foglalja a trilógiát.
A dolognak azonban van még egy csattanója, mégpedig a lány álcája (külsejét megváltoztatva, szolgálóként tér vissza), ami lehetővé teszi, hogy az ismerős helyszínt egészen új szemszögből fedezhessük fel. Olyan részek nyílnak meg előttünk, olvasók előtt, amik korábban nem, míg a régiek egészen új színben tündökölnek, vagy épp nosztalgiafaktorként erősítik bennünk a finálé érzést.

Ez a sorozat sosem a véres összecsapásokról szólt, mindig is nagyobb hangsúly került a karakterekre. Most sincs másként. Azzal, hogy Violet visszatér a történet kezdeti pontjához, lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a kulcsszerepet játszó figurák indítékait, jobban belelássunk életükbe, vagy megtapasztaljuk, mivé fejlődtek az elmúlt részek során. Hatványozottan igaz ez Garnettre, az anyjára és a többi jól ismert személyre.
Garnetet és Lucient egyébként is kiemelném, A fekete kulcsban számomra ők voltak a két legérdekesebb, legszerethetőbb karakter. Velünk ellentétben, amennyire kedveltem Violetet, most éppen annyira elsodródott tőlem, túl hősivé vált.
Ez utóbbi érzéshez köthető a másik negatívum: Ash hanyagolása.
A sorozat egyértelműen a női erőre alapoz, ami dicséretes, de Amy Ewing számomra átesett a ló túloldalára. Annyira hangsúlyozni szerette volna a nők erősségét, hogy abszolút elnyomta a férfi oldalt, akár azt is mondhatnám, semmibe véve átgázolt rajta és olyan mértékben parkoló pályára tette Asht, amivel nem tudtam azonosulni.

Mindent összevetve, A fekete kulcs izgalmas, csavaros folytatása a sorozatnak, de jócskán hagy maga után megválaszolatlan vagy éppen kifejtetlen kérdéseket. Ettől eltekintve, az én szívemben örök helye lesz ennek a trilógiának, és a lezárás hiányosságai ellenére is szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Kedves Maxim Kiadó, rátok pedig óriási bociszemeket meresztek, bízva abban, hogy elhozzátok nekünk a kiegészítő novellákat - melyek némelyike ott rejtheti magában a hiányzó válaszokat (címek alapján ítélve erre jó esély van). 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Garnet, Lucien
Kedvenc jelenet: minden Garnet jelenet, és az, amikor Ash a jövőjéről álmodozik
Negatívum: a gyors lezárás, kevés paladin szál
Borító: 5/5
Sorozat: Az Ékkő 3. része




Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a trilógia kulcsfontosságú figuráit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami alapján nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőre gondoltunk, és ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Udvarhölgy a Választófejedelemné mellett; 27 éves; eunuch, feltaláló; ő segített Violet szökésében.




Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 MFKata gondolatai
12/14 Sorok között
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Zakkant olvas
12/20 Dreamworld

2017. december 19., kedd

Simone Elkeles - Tönkretett vakáció


A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Simone Elkeles Hogyan tegyük tönkre sorozatát, és máris itt az első rész, a Tönkretett vakáció. Ez volt a szerző első regénye, mely 2006-ban jelent meg eredetileg és egy különleges Izraeli nyaralást mesél el. 
Nyolc blogger véleményét olvashatod a turné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.


Simone Elkeles: Tönkretett vakáció

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572855
Oldalszám: 244 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
Forró nyár.
Amikor Amynek az egész nyári szünetet az otthonától távol kell töltenie, minden vakációs terve kútba esik. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a jóképű és kemény kötésű tizennyolc éves Avival – az egyetlen sráccal, akinek talán nem tud ellenállni. Gyorsan felforrósodik a hangulat közöttük, de mi van, ha Avi csak egy nyári kalandot akar, Amy pedig többet?

Saját véleményem:
Hosszú-hosszú évek várakozása előzte meg, mire végre kezembe foghattam a Tönkretett vakációt, és pontosan ezek azok az évek, amikről azt kívánom, bár ne lettek volna... Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a YA hódító útjának indult hazánkban, egészen más élményként csapódott volna le Amy története, mint most.
Jelenlegi ízlésemmel, tapasztalatommal, sok-sok regénnyel a hátam mögött, úgy vélem, a Tönkretett vakáció egyszerű tinilimonádé annak minden előnyével és hátrányával. A csacska szóval tudnám leginkább jellemezni.

Főhősnőnk, a tizenhat éves Amy megdöbbentő hirtelenséggel Izraelben találja magát édesapja oldalán, akivel a kapcsolata finoman szólva is távoli. A férfi Amy kérésének eleget téve soha nem vett részt lánya életében, így amikor kerek perec kijelenti, hogy magával viszi szülőhazájába, mert édesanyja súlyosan megbetegedett, hősnőnk teljesen kiakad. Aztán Izraelben jön a második sokk, amikor is kiderül, nem csupán Amy nem tudott az ottani családja létezéséről, de azok se róla... És ha mindez nem lenne elegendő, a szomszédos aknamező, mogorva unokatestvére és a jóképű, ámde bunkó Avi is megnehezíti életét, akárcsak a nomád körülmények. Mert hát ki hallott már olyat, hogy egy fiatal lány nem aludhatja át a délelőttöt, dolgoznia kell, és még a márkás cuccait is szétrágják az undorító állatok?

Amy az egyik legostobább, leghisztisebb, legbeképzeltebb, önző liba, akiről valaha olvastam... vagy ahogy Avi is megjegyezte: "egy elkényeztetett amerikai picsa", aki azt hiszi, körülötte forog a világ. Neki semmi nem jó, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja, lusta, gyűlöli az állatokat, állandóan picsog és maga körül nagyjából mindenkit lenéz. Egyetlen pozitív tulajdonsága, a humora, ami nagyon is elkél. Vicces megjegyzései, esetlen próbálkozásai azok, amik oldják péklapátos pillanatait.
Sajnálom, hogy Simone őt választotta narrátorul, számomra rengeteget rontott az olvasásélményen, főként úgy, hogy a sztori jelentős részében a saját maga által kreált problémákon kesereg. Például azon, hogy az apja nem volt jelen az életébe (holott ő lökte el), vagy hogy az izraeli fiatalok gyűlölik (naná, ha gúnynevekkel illeti és sértegeti őket), míg rokonai lenézik (nem nehéz, ha többszöri kérés ellenére sem hajlandó besegíteni a munkába, inkább délig alszik és elszeparálódik). Amy tehát nem az a kimondottan szerethető típus.

A Tönkretett vakáció Simone Elkeles első regénye, és bár ez érezhető, mégis felfedezhetőek benne azok a stílusjegyek, ami későbbi történeteiben is visszaköszönnek. Úgy mint hátrányos helyzetű, megvetett országokból érkező karakterek, a tolerancia, vagy az új kultúrák megismertetése. Számomra ez a regény leginkább az izraeli vonal miatt jelentett pluszt.
Amy nyűglődése miatt sajnos csak a kötet második felében kezdett kibontakozni előttünk Izrael, de Simone gyönyörűen ábrázolta ennek a hányattatott népnek a sorsát - legyen szó akár az emberekről, akár kultúrájukról, vagy a háborús állapotokról. Egy egészen kicsike - vadregényesebb - részét bebarangolhatjuk, miközben elénk tárul az Izrael személye mögötti lélek: a múlt és jelen szívszorító történései. A sztori által közvetített üzenet ma is nagyon aktuális, úgyhogy ha másért nem is, de ezért mindenképp megéri elolvasni. Egészen húsbavágó ráébredni, miért is hordanak a katonák minden végtagjukon dögcédulákat, kiket és mikor soroznak be, vagy, hogy mi a különböző kultúrájú barátságok sorsa.

Összességében a Tönkretett vakáció egy nagy prológus, ami lassan indul be és idegesítő a főszereplője, de rengeteg értéket közvetít, egzotikus kultúrával ismertet meg, humoros, valamint féltávtól kalandos, érzelmes és fejlődőképes (Amy sokat fejlődik). Elsősorban a fiatalabb, 14-17 éves korosztálynak ajánlom, a Simone rajongók pedig jó, ha tudják, ez nem egy Tökéletes kémia szintű olvasmány. Laza, néhány órás kikapcsolódáshoz való limonádé, amiben nem kell nagy bonyodalmakkal számolni, ellenben megmosolyogtat, néha-néha pedig megérinti a szívet. 


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Avi, Osnat, Ofra, Ron, Harr
Kedvenc jelenet: kukkolós-öltözködés | az egész túra - főleg a kajakozás és a vendégség
Negatívum: Amy
Borító: 5/4
Sorozat: Hogyan tegyünk tönkre 1. kötete




Masszáda


A Masszáda egy régi várrom Izraelben, egy elszigetelt fennsíkon, a sivatag keleti szélén, közel a Holt-tengerhez.A várat és a hozzá tartozó palotát Heródes építette magának i. e. 37 és 31 között. Iosephus Flavius leírása szerint a vár ostroma az első zsidó-római háború végén a 960 várvédő és családjaik tömeges öngyilkosságába torkollott.
Az erődről majdnem minden információ az 1. századi római történésztől, Iosephus Flaviustól származik. Alexander Jannaeus építtette az erődöt, majd Heródes szerezte meg az apja halála utáni hatalmi harcban. 66-ban a zsidó lázadók egy csoportja csellel bevette a várat, majd Jeruzsálem ostroma és a templom pusztulása után 70-ben újabb lázadók csatlakoztak.

73-ban Lucius Flavius Silva vezetett egy római légiót a vár ostromára. A rómaiak körbevették a várat, ostromfallal vették körül, majd az ostromhoz rámpát kezdtek építeni a hegy nyugati oldalán. A várvédők kövekkel dobálták a rámpa építőit, ezért a rómaiak zsidó foglyokkal építtették tovább. A rámpa tavasszal lett kész, az ostrom második vagy harmadik hónapjában, ez lehetővé tette a rómaiaknak, hogy faltörővel elérjék a várat. Iosephus Flavius leírása szerint, miután a rómaiak áttörték a falat, lángokban találták a raktárakat és a védők öngyilkosságot követtek el, vagy egymást ölték meg. Csak két nőt és 5 gyereket találtak életben. Iosephus Flavius valószínűleg az ostromban részt vevő katonák beszámolói alapján írta saját beszámolóját. Számos eltérés van viszont Iosephus beszámolója és az ásatások eredményei között. Iosephus például csak egy palotát említ a kettő feltárt palotából, és a 960 várvédőből csak 28 maradványait találták meg.
A Masszádát utoljára a Bizánci birodalom idején lakták, egy kis templom volt itt található.

A szikla teteje nagyon nehezen érhető el, a keleti oldalon mintegy 400 méter, a nyugati oldalon 91 méter magas. A fennsík nagyjából rombusz alakú, 550 méter hosszú és 270 méter széles.
Bár maga a hegy több száz méterrel magasodik a Holt-tenger fölé, csak a hegy csúcsa van a tengerszint felett.
A hegy megközelíthető kelet felől drótkötélpályás felvonóval és három, a kapuhoz vezető keskeny és kanyargós ösvényen.
(forrás: wikipedia)


 





Nyereményjáték


Izrael nevezetességeit vesszük sorra az állomásokon. Egy-két mondat és a kép alapján találd ki a feladványt és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Jeruzsálem egykori ősi templomának darabja, a téglák közé papirosra írt kívánságokat dugdosnak a hívők, egyszer az életben kihagyhatatlan, talán tényleg teljesül!






Nézzetek be a többi állomásra is

12/16 Kelly és Lupi olvas
12/17 MFKata gondolatai
12/18 Insane Life
12/19 Dreamworld
12/20 CBooks
12/21 Sorok között
12/22 Deszy könyvajánlója
12/23 Könyvvilág

2017. december 17., vasárnap

Stephanie Garber - Caraval



A Libri Kiadó az Insomnia könyvek sorozatában jelentette meg Stephanie Garber: Caraval című regényét, mely óriási siker világszerte. Népszerűségét az is bizonyítja, hogy két kategóriában is döntős a Goodreads Choice Awards 2017-es szavazásán: A legjobb debütáló szerző és A legjobb young adult fantasy és sci-fi könyvek versenyében. Kövesd végig a három állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.


Stephanie Garber: Caraval

Kiadó: Insomnia Könyvek
ISBN: 9789633107775
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Falcsik Mari

Fülszöveg:
Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Saját véleményem:
Üdv Caravalban, ahol minden csupa illúzió... kivéve, ami nem. No, de ne szaladjunk ennyire előre!
Stephanie Garber regénye az idei olvasmányaim egyik legkülönlegesebb, egyszersmind legkiemelkedőbb tagja, megkockáztatom, ehhez foghatóval még soha életemben nem találkoztam. Egyszerűen bámulatos! Akárcsak a csomagolása.
Egy-két esetet leszámítva nem szoktam kitérni a könyvek külsejére, itt azonban muszáj elmondanom, hogy bár a borító önmagában lélegzetelállító, a kiadó a szokottnál is erősebb minőségben hozta el a Caravalt. A kötet mind méretében, mint masszivitásában említésre méltó. A kemény kötés mellé beépített könyvjelző, kellő, de még éppen kényelmes vastagságú lapok, és csodaszép illusztrációk (pontosabban levelek és oldalminták) társulnak, a hab a tortán pedig a mindenféle felületi játékot magában ötvöző papírborító. Számomra ez a fajta odafigyelés azt tükrözi, hogy valami különleges, kiemelkedő történet rejlik belül. És hát ez valóban így is van.

A történet középpontjában a Dragna testvérpár áll, akik kegyetlen apjuk fenyítéseinek árnyékában nevelkednek abba az álomba kapaszkodva, hogy egyszer elmehetnek a titokzatos Caravalra, amiről oly' sok mesét hallottak már. Scarlett ezért mindent el is követ; évről évre levelet küld a játék szervezőjének, Legendnek, üzenetei azonban megválaszolatlanok maradnak, egészen a küszöbönálló kényszerházassága idejéig, ami minden hátránya ellenére megváltást jelenthetne a lányoknak. Olyannyira, hogy Scarlett még álmairól is hajlandó lenne lemondani, csak azért, hogy mentse húga életét.
Mielőtt tehát ténylegesen kezdetét vehetné a játék, bepillantást nyerünk a testvérek jelenébe és múltjába, mintegy megalapozva a későbbiekben vezérfonallá váló testvéri szeretetet. Ráadásul azzal, hogy Stephanie Garber végigkalauzol bennünket a lányok gyötrelmes életén, karakterüknek is ad némi mélységet; későbbi cselekedeteik pedig úgyszintén sokkalta érthetőbbé válnak.
Már ebben a röpke bevezetőben kikristályosodik, milyen habitusú és értékrendű nővérekkel lesz dolgunk. Scarlett hozza az anyáskodó, testvérét széltől is óvó nővért a maga áldozatkészségével és racionalitásával, amihez nem kevés félelem társul, míg Tella a szeleburdi, egyszer élünk, de akkor mindent bele elvet követi, ami hol idegesítő, hol jótékony a cselekmény előremozdulásának tekintetében. Ugyanis Tella bátorsága kell ahhoz, hogy kikössünk Caravalban.

A Caravalról az a tévképzet élt bennem, hogy valamiféle cirkusz lesz, de szerencsére nem (a hideg kiráz a régimódi, creepy cirkuszoktól). Az egész olyan, mint egy több napig tartó illuzionista színház némi Éhezők Viadala feelinggel, ahol vannak statiszták, főszereplők és a játékmester. A főszereplők ebben az esetben a meghívottak, akiknek különböző feladatokat teljesítve elsőként kell célba érniük. Csakhogy - ahogy az a fülszövegben is olvasható - az idei játék kissé kiélezettebbé válik a testvéri köteléknek hála...
Az egész Caraval nagyon szürreális, Tim Burton-szerű, de akár az Alice csodaországban is hozhatnám példának. Az igazi móka viszont abban rejlik, hogy nem csak Scarlett kap meghívót a játékhoz, hanem mi, olvasók is. A lányhoz hasonlóan számunkra is éppen annyira új, ismeretlen, megfejthetetlen, álomszerű, idegőrlő pillanatok veszik kezdetüket, ahogy belépünk Caraval kapuján. Könnyű elveszni, elveszíteni a kontrollt és a stabilitást a valós és valótlan dolgok terepén, minthogy rejtély, mi illúzió és mi nem. Ki kicsoda, mit akar? És egyáltalán, ki Legend?

Ahogy fentebb említettem, a történet központi eleme a testvéri szeretet, eköré épül minden, ez a legtöbb esemény mozgatórugója. Mindez szép és kellően izgalmas is, ám a Caraval igazi varázsa számomra a hangulatban, a különféle háttérelemekben, mágiában, illetve a romantikus szálban rejlett. Imádtam az elvont  elemek valósággal való keveredését, azt hogy mindvégig úgy kellett tapogatóznom, mintha valami ismeretlen droggal elkábítottak volna. És a romantika is abszolút beleillett a Caraval tematikájába a maga rejtélyességével.
Mindent összevetve tehát csak ajánlani tudom a Caravalt, nálam biztos helye van az idei legek listámon. Stephanie Garber részletgazdag, élő leírásai egyszerűen elképesztőek, míg a történet maga egyszerre komor hangulatú, fordulatos, kiszámíthatatlan, misztikus és új. Alig várom a folytatást!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Julian, Legend
Kedvenc jelenet: Tella és Julian útja a szigetig, valamint az epilógus előtti fejezet
Negatívum: max a betűtípust tudom mondani, ami szédítően hullámzónak hatott számomra
Borító: 5/5
Sorozat: Caraval 1. része




Playlist


Trisda szigetén

A Caraval Nyitó Éjszakája
  
A Caraval Első Éjszakája

A Caraval Második Éjszakája

A Caraval Harmadik Éjszakája

A Caraval Negyedik Éjszakája

A Caraval Ötödik Éjszakája
  • TessaSteve Jablonsky

A Caraval Utáni Nap




Nyereményjáték


A három állomáson egy-egy jellemző részletről láthattok képet, melyek a könyvben is szerepelnek. A feladat nagyon egyszerű, nevezd meg, amit a képen látsz, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!






Nézzetek be a többi állomásra is

12/11 Kelly és Lupi olvas
12/14 Deszy könyvajánlója
12/17 Dreamworld