R. F. Kuang - Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

 

 

R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

 

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789635981694
Oldalszám: 632 oldal

Fordító: Horváth Vivien

Fülszöveg:

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Saját véleményem:

forrás: Danielle Hatt

R. F. Kuang neve valószínűleg a legtöbb hazai könyvmoly számára ismerősen cseng, hála az Agave kiadónál megjelent  Mákháború c.  sorozatnak.  Természetesen jómagam is hallottam a szerzőről, ugyanakkor bevallom, egészen mostanáig nem sikerült közelebbi ismertségbe keverednem munkásságával. Ám a Bábel esetében szerettem volna változtatni ezen - részben a hangos külföldi sikerek, részben pedig a történet miatt.  És milyen jól tettem!

"A hazugság nem hazugság, ha sosem hangzik el; a fel nem tett kérdéseket nem kell megválaszolni."

Az biztos, hogy a Bábel az idei évem egyik legkülönlegesebb olvasmányaként maradt meg bennem. Amellett, hogy egy ízig-vérig dark academia történetről van szó, tulajdonképpen jóval több annál. Egy gyönyörűen megírt - és igényesen fordított -, rendkívül komplex műről van szó, melyben egyszerre keveredik történelem, politika, fantázia, mágia, tudás és nyelvészet. 

A regény főhőse Robin, az árva kínai fiú, akit a titokzatos Lovell professzor kiemel Kantonból és Londonba visz. Ezek után Robin élete a tanulás köré összpontosul, egyetlen célja - vagy ha úgy tetszik, feladata - van, mégpedig bejutni az Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe, vagyis a Bábelbe. A torony hallgatói a fordítói munka mellett azonban egy sokkal hatalmasabb játszma részei, ugyanis, ahogy a fülszöveg is említi, van az a pont, amikor a tudás meghajol a hatalom előtt, Robin pedig kénytelen rájönni, hogy ha a Bábelt szolgálja, azzal elárulja szülőföldjét. De vajon mit tehet egy árva, kantoni fiú egyedül Londonban?
A történet roppant izgalmas és érdekfeszítő, mindazonáltal cselekménye - már csak terjedelméből adódóan is - lassabb lefolyású. A Bábelen nem lehet átrohanni, időt kell rá szánni, megélni, megízlelni és megérteni szavait. Ahogy már fentebb is említettem, egy igazán különleges, mondhatni egyedi kötetről van szó, melynek nem csupán témái, hanem hangvétele is formabontó. Azt is mondhatnám, hogy hangulatkönyv, aminek jókor, jó időben kell megtalálnia olvasóját, hogy átadhassa üzenetét, s hogy a szerző szavai eljuthassanak az olvasó lelkéig. De további előnyei közé sorolható a kiterjedt kutatómunka, amit a szerző végzett, és ami teljes mértékben átjön a lapokon, illetve sokrétű mágiarendszere, és a különleges párhuzamok, amit Kuang a mi valóságunkkal használ.

Mindent egybevetve én csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a Bábelről. Ezeken a borongós-esős novemberi napokon keresve sem találhatnátok jobb olvasnivalót. Ismerjétek meg a Bábelt, annak hallgatóit, az általuk végzett fordítói tevékenységet, az életüket, és merüljetek el egy jól felépített, komplex dark academia regényben.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: az egész kötet!

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mennyi idős volt Kuang, mikor megjelent az első könyve, a Mákháború?
a) 22    b) 24    c) 26

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/31 Utószó
11/02 Fanni’s Library
11/04 Csak olvass!
11/06 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/08 Readinspo
11/10 Dreamworld
11/12 Könyv és más

Maddison Michaels - A gyalázatos herceg

 

Maddison Michaels: A gyalázatos herceg

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705320
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Szerelemben ​mindent szabad
Devlin Markhamnek, Huntington hírhedt hercegének kell egy feleség. Nem is akármilyen! Ha nem tudja egy hónapon belül elcsábítani a környék egyik legszeszélyesebb kékharisnyáját, búcsút mondhat a nehezen megszerzett vagyonának. A herceg mindig is úgy gondolta, a szerelem elfecsérelt érzelem, a házasság pedig a legjobb esetben is kényelmetlenség. Azonban úgy tűnik, Lady Sophie Wolcottra nem hat a jóképű nemes vonzereje…
Amikor Sophie megtudja, hogy szeretett árvaháza veszélybe kerül, bármit megtenne, hogy megmentse. Még egy kegyetlen, kéjsóvár férfihoz is hozzámenne, aki mindig megszerzi, amit akar, mind a szerelemben, mind az üzleti életben. Ahhoz a férfihoz, aki megtestesít mindent, amitől eddig rettegett, mégis az egyetlen esélye lehet a nehéz helyzetben, és akihez vonakodva bár, de tagadhatatlanul vonzódni kezd.
Azonban az érdekházasság még több bonyodalmat szül, mert Devlin sötét múltjából felbukkan egy gyilkos, aki Sophie-t veszi célba. Rá kell jönniük, hogy nem csupán az életük forog kockán, hanem a szívük is.
Maddison Michaels, a Ruby Awards díjas írónő egy szenvedélyes és intrikákban gazdag romantikus történelmi könyvsorozattal mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Első kötetében két, egymástól merőben eltérő karakter érzelmekben és izgalmakban bővelkedő kalandjait követhetjük nyomon.

Saját véleményem:

Az Álomgyár kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Maddison Michaels Szentek és Szélhámosok sorozatának első része, melyben Huntington hírhedt hercege és Anglia legkiszámíthatatlanabb vénkisasszonya keveredik humorral, szenvedéllyel és veszéllyel átitatott kalandok sorába.
Az utóbbi években különösen kedves helyet foglalnak el a szívemben a történelmi romantikusok, így nem is volt kérdés, hogy olvasni akarom-e A gyalázatos herceget. Mindig öröm, ha új szerzőt fedezhetek fel a zsáneren belül, s ne adj isten avathatok kedvenccé. Márpedig Maddison Michaels jó eséllyel pályázik a címre, olvasmányos stílusa mellett ugyanis megfelelő arányban vegyíti regényében a humort és a romantikát, miközben tökéletes korrajzot ad a 19. század csillogó, egyben sötét világáról is. Ráadásul a történetvezetése is igen lendületes, nehéz akár egy percre is letenni a könyvet.

"– Azt mondják, magának nincs is szíve.
– Én is így halottam."

A történet szó szerint egy égből pottyant találkozással indít, amikor is Sophie, a női főszereplő lepottyan a fáról, megzavarva Huntington hercegét és annak aktuális partnerét a bujálkodásban. Az ígéretes találkozás ellenére Lady Sophie és Devlin Markham kapcsolata itt véget is érne, ha a megrögzött agglegény életét nem követné figyelemmel Viktória királynő, s nem adna számára ultimátumot, miszerint a herceg vagy megnősül, vagy fuccsba megy minden üzleti tevékenysége. Más választása nem lévén, Devlin eltökéli hát, hogy azt az égből pottyant kékharisnyát fogja nőül venni, aki a többi hölggyel ellentétben képes ellenállni sármjának. Lady Sophie szíve azonban másért dobog, s csupán egyetlen dolog létezik, ami képes megingatni abbéli elhatározásában, hogy vénlány maradjon: az édesanyjától megörökölt árvaháza. Amikor az veszélybe kerül, kényszerű alkut köt a herceggel, csakhogy időközben hazatér az immár megözvegyült férfi, akiért éveken át epekedett, ráadásul halott cselédek és inasok bukkannak fel városszerte, akik valamilyen módon Sophie-hoz és a herceghez köthetőek. 

Vajon ki áll a kegyetlen gyilkosságok hátterében? És mi köze Sophie-nak és Devlinnek az egészhez? De ami ennél is fontosabb: képes lesz-e együttműködni két olyan ember, akik látszólag folyton egymást marják? Van-e bármiféle jövője a makrancos lady és a szélhámos herceg egyességen alapuló házasságának?

A gyalázatos herceg egy sodró lendületű, szenvedélyes viktoriánus kori románc, némi nyomozással fűszerezve. Lady Sophie és Devlin Markham kapcsolatának kiteljesedése mellett ugyanis helyet kap a regényben egy másik, sokkal komorabb szál is, ami Anglia legsötétebb bugyraiba vezet. Kisebb-nagyobb betekintések által szemtanúi lehetünk annak, hogy valaki cselédeket gyilkol hol brutális, hol beteges módon, miközben igyekszik megóvni titkait és inkognitóját. Maddison Michaels viszont mindig épp csak annyi infót csepegtet róla, hogy két sokk vagy elborzadás között felpiszkálja az olvasó fantáziáját, és az még többet akarjon tudni. A nyomozás azonban a szereplőkre hárul, akik a történet nagy részében egymással vannak elfoglalva (aggodalomra tehát semmi ok, A gyalázatos herceg elsősorban nem krimi, jó történelmi romantikusként végig hű marad zsáneréhez). Hol heves szócsatáiktól pattognak a szikrák, hol pedig évődő flörtölésüktől, ami kiapadhatatlan forrása a mosolyt fakasztó jeleneteknek. Na meg a heves szívdobogásnak, mert bár látszólag sem Sophie, sem a herceg nem érez a másik iránt semmit, valójában nagyon is sistereg köztük a levegő.

Sophie egy okos, értelmes, talpraesett nő, aki férfiak segítsége nélkül is megállja a helyét. Ambiciózus lady, tele álmokkal és célokkal, melyek elsősorban szeretett árvaházára koncentrálódnak. Lady Sophie szembemenve a kor szellemiségével taníttatja, nevelteti az árváit, s felnőve segíti elhelyezkedésüket. Rég eltökélte már, hogy életét e szent célnak szenteli, ahelyett, hogy holmi nőcsábász férj kényét-kedvét lesné. Pláne nem egy olyan bosszantó fráterét, mint Devlin. Az egyetlen közös bennük az, hogy kerülik a házasság intézményét, így amikor a sors arra kényszeríti őket, hogy alkut kötve eljegyezzék egymást, elszabadulnak az indulatok. Féltékenység, szerelmes széptevők, évődő harcok, furcsa nagynénik, eltűnt napló és levelek bonyolítják kapcsolatukat, mely oldalról oldalra válik egyre hevesebbé. S mindehhez hozzáadódik a nyomozás, ami még inkább összekovácsolja párosukat. 

Be kell vallanom, én piszkosul élveztem ezt a történetet! Imádtam Lady Sophie akaratosságát és a herceggel szemben tanúsított ellenállását, Devlintől pedig pocsolyává olvadtam. Jó kis kamukapcsolaton alapuló ellenségekből szeretők típusú romanc volt, aminek a kor, illetve a krimiszál adott különleges színezetet. 

Ha egészen őszinte akarok lenni, meg kell jegyeznem, hogy nem számítottam arra, hogy ennyire kegyetlen, brutális és beteg mellékszállal fogok találkozni, ugyanakkor a szerző remekül bemutatta, milyen is volt a század kevésbé fényűző oldala: hogyan éltek-működtek a cselédek, s adták-vették egymás között a munkaadóiktól vagy az azok vendégeitől származó információkat, milyen mocskos dolgokat művelt az elit, s hogy mennyire kevesen múlt valakinek az élete. 

A gyalázatos herceget szívből ajánlom, ha szeretnél egy sodró lendületű, perzselő, egyszerre megrázó és mosolyra fakasztó történelmi romantikus regényt olvasni. A szerző nevét pedig mindenképp érdemes megjegyezni.

Számomra roppant kellemes meglepetés volt Lady Sophie és Devlin története, alig várom, hogy kezemben tarthassam a következő részeket, s választ kapjak mindarra, ami most kimaradt. Mert bár a legtöbb történelmi romantikushoz hasonlóan ez a könyv is lezárt, önálló egységet alkotó mű, vannak elvarratlan háttérszálak, amik érzésem szerint végigkísérik a sorozatot.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Devlin, Lady Sophie, nagynéni

Kedvenc jelenet: szobában verekedős

Negatívum: a vége picit gyors lett

Borító: 5/5
Sorozat: Szentek & Szélhámosok #1, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Mackenzi Lee - Loki

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Mackenzi Lee Loki című regénye, mely a csínytevés istenének előtörténete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Loki sorsdöntő kalandját, mely Asgardon átívelve, egészen a viktoriánius korabeli Londonig vezet. A cél nem más, mint kideríteni: ki is ő valójában.

 

 

Mackenzi Lee: Loki - A csínytevő sorsa

 

Kiadó: Kolibri Kiadó

ISBN: 9789634376675
Oldalszám: 404 oldal

Fordító: Hotváth Vivien

Fülszöveg:

A kérdés, mely évszázadok óta mérgez minket: vajon képesek vagyunk megváltoztatni a sorsunkat?
Még mielőtt összecsapott volna a Bosszúállókkal, a fiatal Loki kétségbeesetten próbálja bebizonyítani hősiességét és rátermettségét. Azonban mintha mindenki eredendően gonosznak és romlottnak látná őt… kivéve Amorát. A varázslótanonccal hasonlítanak egymásra – Amora is a mágiát és a tudást becsüli, és a legjobbat látja a fiúban.
Ám amikor Loki és Amora Asgard egyik legnagyobb kincsének pusztulását okozzák, a lányt száműzik a Földre, ahol az ereje lassan, fájdalmasan elsorvad és semmivé lesz. Loki elveszíti az egyetlen társát, aki a mágiára ajándékként, nem pedig fenyegetésként tekint, és idővel csak az univerzumszerte imádott testvére, Thor árnyékává válik.
Évekkel később titokzatos, mágikus gyilkosságok történnek a Földön, és Odin Lokit bízza meg, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Ahogy leereszkedik a 19. századi Londonba, Lokinak nemcsak a gyanúsítottal kell szembenéznie, hanem a saját erejének forrásával, és azzal, hogy ki is ő valójában.

Saját véleményem:

Úgy gondolom, a Marvel univerzum legérdekesebb, egyben legsokrétűbb karaktere Loki. Személyes háttere és személyisége kiszámíthatatlanná, egyszersmind izgalmassá teszi. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy tojáshéjas MCU rajongó korom óta ő a legnagyobb favoritom - Thor egy kicsivel mindig is előtte járt -, de kedveltem őt. Ám idén fordult a kocka, hála a Loki sorozatnak, ami bepillantást engedett Loki emberibb oldalába, és bebizonyította, hogy ő alapvetően nem egy antihős.

"– Szerintem mind képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket most el sem tudunk képzelni."

A Mackenzi Lee által jegyzet Loki-előtörténet jóval a Bosszúállók előtti időkig repíti vissza az olvasót, és a sorozathoz  hasonlóan, a karakter emberibb oldalát igyekszik megfogni, illetve bemutatni azt, hogyan vált ez a sokak által meg nem értett figura a csínytevések istenévé. Többek között választ kapunk arra, mi vezetett odáig, hogy a szüleinek mindig megfelelni vágyó fiú végül a családja ellen forduljon, és beteljesítse a sorsát (itt most az MCU-beli jövőjére célzok). Ám ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell utaznunk az időben egészen addig a pillanatig, míg a Thor és Loki közti trónért folytatott versengés befordul a véghajrába. Vagyis ennek a regénynek az esetében addig a percig, míg Odin belenéz az Istenek Tükrébe, melyben baljóslatú látomást lát: fiát, amint egy élőhalott sereggel a háta mögött megjelenik Asgardban.

Ez a jóslat képezi a regény alapját. 

Noha Odin egyszer sem említi, melyik fiát látta a tükörben, mégis mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem Thor fordul majd atyja és otthona ellen. Legbelül Loki is érzi ezt, mégis szeretne tanúbizonyságot szerezni róla. Kétségbeesésében viszont minden próbálkozása balul sül el, legjobb barátját és plátói szerelmét a Földre száműzik, ahol a lány szép lassan elsorvadhat és elveszítheti képességeit a hely varázstalansága maitt. De nem Amora az egyetlen, akit az emberek világába küldenek büntetésül, nem sokkal később Loki is midgardi megbízatást kap Odintól: segítenie kell atyja földi bizalmasainak kideríteni, ki áll a titokzatos londoni halálesetek hátterében. Persze nem is Lokiról lenne szó, ha nem keveredne földi látogatásának első öt percében bajba...

Lokiról köztudomású, hogy megveti az embereket, szánalmasnak és gyengének találja őket, Midgard pedig az a hely, ami nem ad mágiát senki számára, így, amikor Loki megjelenik a szmogos, komor 19. századi Londonban, minden vágya a hazajutás - ehhez viszont az kell, hogy megoldja az ügyet. De valahogy nem tölti el túl nagy lelkesedéssel a kiszolgáltatottság érzése. És pontosan ez az az állapot, ami mind a sorozat, mind a könyv esetében segít abban, hogy megismerjük az esendőbb, emberi oldalát. Azt a Lokit, aki nem szeretne mást, csupán bizonyítani apjának és Asgardnak, hogy semmivel sem kevesebb Thornál.
Mackenzi Lee-nél pedig keresve sem találhattak volna jobb szerzőt ahhoz, hogy megformálja a pimasz, flegma istent. Ő ugyanis az a szerző, aki képes úgy vegyíteni az érzelmeket és a kalandokat, hogy azok ne nyomják el egymást, és előbbi ne hasson túl soknak. Loki esetében a nemi identitása vagy éppen a szerelmi élete sosem játszott főszerepet, és ez most sincs másként. Finoman persze átszövi a fejezeteket, de egyáltalán nem hatalmasodik el rajtuk, hisz főhősünk számára nem a szerelem a létezés középpontja - emiatt nem is törődik a nemi szerepekkel vagy azzal, mit gondol erről a társadalom. 

Felmerül hát a kérdés, mégis miről szól ez a történet? A válasz egyszerű: Lokiról. Az ő karakterdrámájáról és fejlődéséről, arról, hogy bizonyos helyzetek hogyan hatnak rá és csiszolják őt. Mindemellé természetesen jár egy jó kis nyomozás a SHARK csapattal néhány földöntúli halálesetnek hála, és egy olyan, minden mindennel összefüggő cselekményszál, ami csodásan példázza, mennyire sorsdöntő szerepe lehet mindennek és bárminek. A kor és helyszínválasztás pedig már csak extra hab a tortán, mint ahogyan az MCU-s kikacsintások, párhuzamok, utalások, elősztorik is. Hogy néhány példát említsek: Stark, SHIELD, Sylvie (tudtátok, hogy a képregényes világban Amora ihlette Sylvie-t?).

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Sherlock Holmes szerepében fogom viszontlátni Lokit, amint a viktoriánus Londonban nyomoz maroknyi emberrel karöltve, de megtörtént, és én imádtam! Imádtam a hangulatát, az érzelmi részét és a kapcsolatrendszerét, a humorosságát, a kirakatba kiállított halottakkal és a korabeli jósdás szállal együtt, amit a kötet végi akciófilmeket megszégyenítő jelenetsor még képtelenebbé tett. De tudjátok mi az, ami miatt igazán szerettem ezt a regényt? Loki lelke. Bizony. Szívfacsaró volt végigkövetni hogyan bántak vele, miken ment keresztül, és megérteni a benne tomboló érzelmeket. Csak és kizárólag ajánlani tudom minden rajongónak. Sőt bárkinek. Azt viszont mindenképp szeretném kiemelni, hogy 13-14 éves kor alatt nem feltétlenül adnám gyerekek kezébe a halottak és gyilkosságok, illetve a nagyon enyhe szexuális utalások miatt. Azon felül viszont bátran, a szórakoztató értéke mellett rengeteg megszívlelendő üzenetet is közvetít.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Loki

Kedvenc jelenet: Az egész könyvet imádtam.

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Marvel univerzum

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Tom Hiddleston és Loki neve mára egybeforrt, ezért mostani játékunk főszereplője ki más is lehetne, mint Loki megtestesítője! Minden állomáson láthattok egy képet Tomról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik filmből származik, majd a film magyar (!) címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Extra pontokért pedig megadhatjátok, ki az a két színésznő a képeken, akik Tomhoz hasonlóan a Marvel filmekben is szerepelnek.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/13 Dreamworld
10/15 Sorok Között
10/17 Csak olvass!
10/19 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/21 Hagyjatok! Olvasok!

Gail Carriger - Időtlen

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Gail Carriger nagysikerű sorozatának, a Napernyő Protektorátusnak a befejező része - Időtlen címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja a megfélemlíthetetlen Alexia utolsó kalandját, mely ezúttal a titkokkal teli Egyiptomba, és megannyi megoldásra váró rejtélyhez vezet.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haz a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Gail Carriger: Időtlen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577430
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Alexia ​Tarabotti, azaz Lady Maccon boldog házasáletet él.
Persze, mivel Alexiáról van szó, ennek a boldogságnak része, hogy a farkasembereket bevezesse a londoni társaság krémjébe, miközben egy vámpír második legjobb ruhaszobájában él, és egy koraérett totyogóssal birkózik, aki lépten-nyomon alakítgatja a természetfelettieket.
Alexia annyira élvezi új londoni életét, hogy még Ivy Tunstell társulatának legújabb előadása (nem mondtunk sokat, ha katasztrofálisnak nevezzük) sem tudja kedvét szegni.
Ám egy este olyan meghívást kap Alexandriából, melyet nem hagyhat figyelmen kívül. Férjével, gyermekével és a Tunstell házaspárral súlyosbítva gőzhajóra száll, hogy átkeljen
a Földközi-tengeren. Egyiptom azonban talán több rejtélyt tartogat, mint amennyivel a megfélemlíthetetlen Lady Maccon elbír.
Mit akar tőle az alexandriai bolykirálynő valójában? Miért támad újra az Istenölő Átok? És hogyan lett Ivy Tunstell egyszerre a Brit Birodalom legnépszerűbb színésznője?
A népszerű sorozat régen várt befejező része.

Saját véleményem:

A Napernyő Protektorátus sorozattal való kapcsolatom 2012. áprilisában kezdődött, amikor is eltökéltem, hogy beülök a hazai közönség számára akkor még ismeretlen szerző előadására, megveszem a könyvét és dedikáltatom vele. Bevallom, akkor és ott nem sejtettem, hogy nem sokkal később kedvenc sorozatot avatok általa, mégis így történt. Éppen ezért fáj, hogy itthon ennyire méltánytalanul alacsony érdeklődéssel van iránta a közönség. (Emberek, ez egy rohadt jó sorozat, baromi jó karakterekkel! Olvassátok!)
De tudjátok, mi fáj ennél is jobban? Az a négy év, ami az előző kötet és az Időtlen között eltelt. Egyetlen év is sokat számít sorozatrészek között, hisz a kisebb-nagyobb információk hónapról hónapra vesznek el a mindennapok tengerében, mígnem az ember ott találja magát a várva várt befejezéssel a kezében, de egyszerűen nem leli se a hangot, se a fonalat, fogalma sincs alapvető, a történettel kapcsolatos dolgokról. Nos, valahogy én is így éreztem magam az Időtlen első sorait olvasva. Semmi nem klappolt, nem találtam a helyem szeretett világomban, nem emlékeztem semmire, nem értettem, mi miért történik, és ez a tudatlanság frusztrált... egészen addig, míg Alexiáék szédületes kis csapata nem kezdett meztelen ámokfutásba Lord Akeldama háza előtt. Ott és akkor értettem meg, hogy eltelhet akárhány év, elfelejthetem, mi történt, de a lényeg, a sorozat lelke és motorja, az a semmi másra nem jellemző atmoszféra akkor is megmarad, és rég látott ismerősként üdvözöl, hogy aztán karon ragadva egy utolsó fergeteges utazásra invitáljon Egyiptomba.

"– Tessék? Nem is ellenkezel?
– Volna jelentősége, ha megtenném?
– Hát, igen, de attól még elmennék."

A történet egy rövidke időugrással a Szívtelen eseményei után veszi fel a fonalat. Alexia és Lord Maccon titkon továbbra is Lord Akeldama egyik gardróbszobájának vendégszeretetét élvezi, míg hivatalosan a híres vámpírúr neveli gyermeküket. E feladat egyik szülő számára sem könnyű, Prudence ugyanis meglehetősen különleges, nem mellesleg rettentően labilis képességekkel rendelkezik, többek között például képes megfosztani a természetfeletti lényeket halhatatlanságuktól néhány óra erejéig, így magának nyerve meg erejüket. A kislány tehát valóságos bajkeverő, totyogós mivolta ellenére seperc alatt elbánik Lord Akeldama egész háztartásával... egyetlen személy képes csak hatni rá, az anyja.
Már a könyv kezdetén világossá válik, hogy ez a kis totyogós a későbbiek során kellő galiba okozója lesz, s be kell vallanom, nem is csalódtam benne, imádtam a kiscsajt, a képességei kiismerhetetlenségét, és azt, hogy épp annyira őrült, mint az őt körülvevők. Rengetegszer csalt mosolyt az arcomra.
De természetesen nem lopja el a showt a régi kedvencektől sem, akik köszönhetően Alexia alexandriai meghívójának, és a módnak, ahogyan a Maccon família nekivág az útnak, még egyszer visszatérnek, hogy egy fergeteges fináléban búcsúzzanak el.

Magáról a történetről nem árulnék el annál többet, mint amennyit a fülszöveg elmond. Úgy vélem, aki eljutott eddig a részig, annak jár a meglepetés és újdonság varázsa, mert bizony a végjáték jócskán tartogat meglepetéseket, olyannyira, hogy még rettenthetetlen hősnőnk is kibillen megszokott stabilitásából.
Az Időtlenben újra támad az Istenölő Átka, tiszteletét teszi a legidősebb vámpír, vérig sértett vásárlók farolnak ki a kalapboltból, Lord Akeldama igyekszik hősiesen helyt állni, miközben gondok adódnak a falkában, Ivy-ék sziporkáznak, Lord Maccon morog, Alexia pedig fékevesztetten nyomoz. Olyan finálé ez, ami méltó módon zárja le Lady Maccon és barátai történetét, miközben új kapukat nyit a jövő generációjának.
Nincsenek tévképzeteim, hacsak nem történik valami csoda, akkor kétlem, hogy mi, hazai olvasók valaha is olvashatnák Biffy és Lyall professzor, valamint Prudence történeteit, mindazonáltal köszönöm a kiadónak, hogy kitartott a sorozat mellett, és ha nehezen is, de végigvitte.

Végezetül: nem ajánlom senkinek az Időtlent. Én az egész sorozatot ajánlom! Ha szeretnétek egy angol humorban bővelkedő, egyedi, viktoriánus korban játszódó, steampunk elemeket felsorakoztató, izgalmas történetet olvasni, mely mentes az elcsépelt kliséktől, akkor ne habozzatok! A Napernyő Protektorátus minden idők egyik legzseniálisabb sorozata!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Alexia, Lord Maccon, Lord Akeldama, Prudence, és még sokan mások

Kedvenc jelenet: Prudence és Lord Maccon alakváltós futkorászása

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Napernyő Protektorátus #5

Nyereményjáték

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozatot, és annak karaktereit. Ennek értelmében minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és máris esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen híres, fegyverként is használt kiegészítője volt Alexiának?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/20 Betonka szerint a világ…
03/22 Angelika blogja
03/24 Dreamworld - Idézetek
03/28 Dreamworld

Charlie N. Holmberg - A mestermágus

Charlie N. Holmberg: A mestermágus

Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634066224
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:

Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.

Saját véleményem:

A papírmágus trilógia tipikusan az a sorozat, ami bár nem tökéletes, mégis nyomot hagy az olvasóban - így volt ez az első két kötet során, és így van A mestermágus esetében is.

A finálé érzelmi szempontból kiváltképp erőteljesre sikeredett, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Charlie N. Holmberg annak ellenére is képes volt reálisan, egyszersmind erőteljesen átadni a történetben megjelenő szerelmi szálat, hogy effektív kihagyta az olvasót Emery és Ceony párrá válásának folyamatából. Merthogy bizony a második és harmadik rész között több év telik el. A mestermágusban főszereplőink immár ténylegesen romantikus kapcsolatban állnak egymással, s bizonyos korlátok között, házon belül párként élik életüket.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányoltam Ceony-ék kapcsolatának kezdeti szakaszát, mert dehogyisnem, rettentő kíváncsi lettem volna hogyan is tört meg kettejük között a jég, miként tették meg az újabb és újabb szinteket... ám való igaz, történet szempontjából nem volt rá szükség. Sőt, tulajdonképpen kellemes meglepetésként ért a révbe ért tanár-diák szerelem.
Ezzel az idilli képpel a szerzőnek sikerül annyira elterelnie a figyelmemet, hogy lazán elfelejtsem, mit is vártam a finálétól. Merthogy rengeteg mindenre számítottam, kesze-kusza krimiszálaktól elkezdve, régi ellenségek felbukkanásáig, de arra nem, hogy maga Ceony áll majd a középpontban.
Hogy a szerző eme döntése mennyire volt jó vagy sem, az egyéni ízlés kérdése - attól függően, ki mit tart fontosabbnak -, ám az biztos, hogy ilyen módon minden, a sorozatot és annak kulcsszereplőit meghatározó kérdésre választ kaphattunk.

A mestermágus első és legfontosabb témája Ceony papírmágus vizsgája, ami amellett, hogy keretbe foglalja a sorozatot, egyben zöld utat is ad(hat) a szerelem újabb szintre emelkedésének, mely hölgyeményünk számára a papírjósdában látottak óta épp oly fontos, mint családja biztonsága.
Ceony annyi viszontagság után immár profi hajtogatóként jelenik meg, gond nélkül kreálja az újabbnál újabb bűbájokat akár saját szórakoztatására, akár fizetség gyanánt. Szakértelme pedig lehetővé teszi, hogy a többi mágiában is el-elkalandozhasson, titokban ugyanis előszeretettel gyakorolja azokat, jócskán kibővítve repertoárját. Így, ha csak kicsit is, de mi magunk is bepillantást nyerhetünk a többi ágazatba; a tilosban járás izgalmairól nem is beszélve...
De hogy Ceony élete ne legyen annyira kerek, és hogy a vizsgáját se érje szó, a legnagyobb idill közepette Emery  úgy dönt, néhány hétre ellenségére, az általa korábban oly' sokat bántott papírmágusra bízza a lányt, hogy az annál tehesse le a vizsgáját. Ezzel párhuzamosan az egykor Ceony családjának meggyilkolásával megbízott indiai metsző is megszökik, miközben Ceony nagyobbik húga is épp akkor dönt a lázadás és kétes társaságokba járkálás mellett. Hősnőnk tehát halmozott problémák tömkelegében találja magát, ám minden balsejtelme ellenére eltiltják a nyomozástól, és arra kényszerítik, hogy egy új helyen a vizsgájára készüljön. (A folytatást gondolom, sejtitek...)

A kötet rövidsége ellenére Charlie N. Holmberg viszonylag sok témát zsúfolt bele: Új tanár, aki válogatott szemétkedésekkel igyekszik megkeseríteni Ceony életét, így torolva meg saját sérelmeit. Testvéri viszály. Titokzatos tanár-diák szerelem, mely körül ott lebeg a lebukás veszélye. Vizsga. Ceony mestermágusi titkai. És mindközül a legfontosabb: a régi ellenség.
Érezhetően túl sok ez egy aprócska fináléhoz, az írónőnek sem sikerült kellő alapossággal kifejtenie őket; mindbe bele-belekapott hol kicsit, hol jobban, de egyik sem kapott akkora szerepet, amekkorát megérdemelt volna. Mindazonáltal a cselekmény annyira sodró lendületű, viszi magával az embert, hogy olvasás közben könnyű megfeledkezni az ilyesfajta gyengeségekről.

A hajtogatás mágiája számomra még mindig elképesztő, az, hogy egy ilyen semmiségnek tűnő anyag ennyire erőteljes tud lenni, bámulatos. Persze a többi ágazat is rengeteg meglepetést rejt önmagában. De talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, leginkább Ceony nyomozását élveztem, ami teret adott annak, hogy láthassunk, annyi tanulás és bonyodalom után, miként állja meg önállóan, a mágusi vizsga kapujában a helyét. Hogy mennyit fejlődött vagy, hogy miként tudja előnyére fordítani megszerzett tudását. Akár úgy is jellemezhetném az egészet, mint a trilógia vizsgáját, mely során Ceony bebizonyítja az olvasónak, mekkora utat járt be, és hogy megérdemli-e a végső jutalmat.
Az én szememben: meg. A mestermágus ugyan közel sem tökéletes, több pontjába is bele lehet kötni, de érzelmileg és összhangot tekintve, engem megvett kilóra. Örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, biztos, hogy nem fogok elfelejtkezni róla.
A papírmágus trilógiát őszintén és tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z alternatív) viktoriánus kori, fantasy elemekkel operáló történeteket, melyet a szerző határtalan fantáziája, és egyedi ötletei tesznek különlegessé.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ceony, Emery, Kömény

Kedvenc jelenet: a közös Emery-Ceony jelenetek

Negatívum: Ceony húgának lázadása - felesleges volt

Borító: 5/5 (elképesztően gyönyörű)
Sorozat: A papírmágus trilógia 3. része

Charlie N. Holmberg - Az üvegmágus

Megjelent a GABO SFF jóvoltából Charlie N. Holmberg A papírmágus trilógia második része Az üvegmágus.
Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be a késő viktoriánus kori Angliában játszódó, különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kalandokkal teli történet folytatását, melyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634065500
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:

Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől.
Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön.
A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.

Saját véleményem:

A papírmágust minden hibája ellenére nagyon szerettem, hosszabb távon is mély nyomokat hagyott bennem, úgyhogy nagyon megörültem a viszonylag gyorsan érkező folytatásnak. Hogy mire számítottam, azt magam sem tudom, de kellőképp fel voltam vértezve egy, az elsőhöz hasonló, szívmelengető, ámde kissé szürreális kalandra. Ezzel szemben kellően megdöbbentem, hogy nem azt kaptam. Sőt, tovább megyek: Charlie N. Holmberg pont azokat az elemeket hagyta ki Az üvegmágusból, amik miatt anno levontam a pontozásból. Bizonyos tekintetben a történet előnyére vált a túlzott szürrealitás hiánya, ám hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzott. Remélem, a harmadik kötetben sikerül elcsípni az aranyközéputat.

A folytatásban tovább szélesedik a mágusok-, s velük együtt kedvenc tanonc-tanár párosunk világa. Miközben Ceony és Emery igyekeznek maguk mögött hagyni a Lirával történteket, s folytatni a tanulást, a háttérben sötét alakok gyülekeznek. Egy egyszerű tanulmányi kirándulás után pedig elszabadul a pokol, olyannyira, hogy nem az lesz Ceony legfőbb gondja, miként is leplezze tanára iránti érzéseit, amiről az megpróbál tudomást sem venni...  mindez a második helyre szorul.
Oké, oké, viccet félretéve Az üvegmágusban két szálon haladnak az események, folyamatosan ébren tartva a leheletnyi romantikát és a jóval fajsúlyosabb akciót. A kettő pedig gyönyörűen egybesimul, teret biztosítva a másiknak.
Romantikus alkatként szerettem, hogy ha csak óvatosan is, de kikerülhetetlenné vált a Ceonyék közt vibráló kémia.
Charlie N. Holmberg nagyon szépen kezeli, finoman építgeti a kapcsolatukat, lépésről-lépésre haladva, megfelelve a tanár-diák szabályoknak és társadalmi elvárásoknak, nem feledkezve meg a korhűségről. Ceony hebrencssége és Emery merevsége remek kontrasztot alkot, ebből kifolyólag apró gesztusaik hol mókásak, hol sóhajtozásra késztetőek.
Ám az egész nem áll meg ennyiben, ugyanis mágusaink arra kényszerülnek, hogy elhagyva otthonukat, a pezsgő fővárosban, egyszersmind sok-sok mágus előtt találják magukat, akik között bizony akadnak olyanok, akik nem nézik jó szemmel szoros barátságukat.

És akkor itt jön képbe az izgalmat szolgáltató szál, az akció. Mágus párosunknak nem véletlenül kell elhagyniuk nyugalmas otthonukat, tekintve hogy egyszerre két alak is Ceony életére tör. Egyikük életben akarja tartani és olyasmire használni, amivel pusztulás szélére sodorhatná a világot, míg másikuk szimplán csak a lány életét akarja kioltani. Hogy miért, az maradjon titok, ám azt elárulhatom, miközben Emeryék az okokat keresik, rengeteg bonyodalommal vegyes, hajmeresztő élményben lesz részük, hol élet-halál harcba bonyolódva, hol nyomok után kutatva.
A második kötetet egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy unalmas, nem pörögnek az események, hisz folyamatos mozgásban vannak a karakterek. Végre képbe kerülnek a mágus világ fejesei (rendőrök, politikusok), míg a barátoknak, ellenségeknek hála újabb matériák is megmutatkoznak - nem feledve a papírt.
Ahogy az a címből kiderül, ezúttal az üveg játszik központi szerepet, ami a papírhoz hasonlóan igencsak izgalmas anyag; bizonyos tekintetben ravaszabb is - bár hozzáteszem, sérülékenysége ellenére nálam továbbra is a papír a nyerő. Szóval véres, halálos, látványos, körömrágós pillanatokból nincs hiány.
De... Nekem nagyon hiányzott a tanonckodás, az, hogy terjedelmileg is hosszabban lássam együtt az Emery-Ceony párost. Hiába erősödött a romantikus szál és kapcsolt magasabb fokozatra az akció, Az üvegmágusból pontosan az a szív hiányzott, ami A papírmágusban megvolt. Emiatt nem adom meg a maximum pontszámot.

Mindent egybevetve, bár A papírmágus trilógia közel sem tökéletes, megvannak a maga hibái, mégis egy nagyon szerethető, tartalmas, kicsit romantikus, kicsit vicces, kalandokban bővelkedő sorozat. Az én szívemet teljesen elrabolta, és azt hiszem, annál nagyobb elismerés nem is kell egy történetnek, mint az, hogy maradandó tud lenni; hogy sokszáz könyv után mit sem fakul az élmény, amit kínál.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Emery, Kömény

Kedvenc jelenet: csók, Emery fejezet

Negatívum: rövid Emery-Ceony jelenetek

Borító: 5/5
Sorozat: A papírmágus trilógia 2. része

Emery második kedvence

Már A papírmágusban is kiderült, Ceony mennyire szeret főzőcskézni, s jóllakatni tanárát. Eme jószokásától a második részben sem tud szabadulni, számtalanszor készít ilyen-olyan finomságot, például Thane mágus második kedvencét, a pásztor pitét.
A pásztor pite néhány hónapja piszkálja a fantáziámat, többször elhatároztam már, hogy elkészítem, de a végső lökést Az üvegmágus adta meg, úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek a receptet, mely nem az eredeti, de ahhoz elegendő, hogy megértsük, miért is ez Emery második kedvence.


Hozzávalók:

• 20 dkg borsó
• 2-3 db répa
• 50 dkg darált sertéshús
• só, bors
• 0,5 liter húsleves alaplé
• 2 ek. paradicsompüré
• 1 db hagyma
• 50 dkg burgonya
• tej, margarin

Elkészítés:
1) A krumpliból, tejből, margarinból krumplipürét készítünk a szokott módon.
2) Sós vízben előfőzzük a borsót.
3) Felkockázzuk a hagymát és a répát, majd kevés olajon üvegesre pároljuk a hagymát. Ezután hozzáadjuk a felaprított répát.
4) Amikor megdinsztelődött (kb. 3-4 perc), hozzáadjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk.
5) Ezt követően hozzákeverjük a paradicsompürét és a húslét, sózzuk, borsozzuk, majd lefedve hagyjuk főni.
6) Ha kész, hozzákeverjük a borsót, hagyjuk 2-3 percet főni együtt, majd lezárjuk a tüzet.
7) Vékonyan kivajazunk egy hőálló tálat, beleöntjük a húst (ha sok lé marad, azt leöntjük róla),, majd rákanalazzuk a krumplit és elsimítjuk.
8) Villával begereblyézzük a tetejét.
9) Sütőben addig sütjük, míg megpirul a burgonya.

Nyereményjáték

Az üvegmágusban a papír anyag mellett igen fontos szerepet kap az üveg, de legfőképpen a tükör. Ismerünk számos történetet amiben tükrökben látnak, utaznak a szereplők vagy mágikus hatalommal bírnak. Most minden állomáson képet találtok egy filmből, esetleg meséből ahol valamilyen szempontból fontos szerepet játszik a tükör. Nektek fel kell ismernetek őket, majd a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a címüket.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Könyvvilág
01/12 KönyvParfé
01/14 Insane Life
01/16 Dreamworld

Gail Carriger - Changeless

Gail Carriger: Changeless - Változatlan

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455174
Oldalszám: 390 oldal

Fülszöveg:
Alexia Maccon, Woolsey grófnéja egy kora esti órán arra ébred, hogy férje, akinek, mint minden rendes farkasembernek, illedelmesen aludnia kellene, teli torokból ordít mellette. Később el is tűnik, magára hagyva Alexiát, akinek így egyedül kell megbirkóznia egy egész természetfeletti regimenttel, akik már ott várják lakása küszöbén; az űzött szellemek seregével, és Viktória királynő haragjával. Ám Alexia fel van fegyverezve: van egy legújabb divat szerint készült napernyője, és harapós modora. Még amikor nyomozása Skóciába, a rusnya mellények honába sodorja, és egy egész farkas falkával kerül szembe, akkor is helytáll. Erre pedig csak egy lélektelen képes…
Arra is marad ideje, hogy megkeresse elkóborolt férjét – ha akarja.

Saját véleményem:

Alexia Maccon

A történet elején egyből bekukkanthatunk Alexia és Conall hálószobájába, na, nem azért...

   Londonban történik valami, ami minden természetfelettit érint, ezért Conall sietősen távozik, hogy utánajárjon a dolgoknak, akárcsak Alexia, aki a királynő lélekőre. Ám mielőtt Lady Maccon elhagyhatná a Woolsey kastélyt, meglepődve konstatálja a pázsitján táborozó katonákat. És tekintve, hogy Alexiáról van szó, egyből összetűzésbe is keveredik az egyik őrnaggyal. Majd megjelenik Ivy is, újabb csodálatos kalapjával, hogy elújságolja a hírt barátnőjének, miszerint eljegyezték...

   Miután Lady Maccon sikeresen átverekedte (szó szerint és képletesen is) magát a fennálló akadályokon, kicsit ugyan késve, de megérkezik a dévánhoz és a protentáthoz, hogy megtárgyalják, mi is történt. Valamilyen különleges oknál fogva minden természetfeletti elveszítette a képességét. A vámpírok és a farkasemberek emberekké váltak, a szellemek pedig eltűntek.

   Míg Alexia egy különleges fegyverre gyanakszik, addig férje járványt sejt. 

  Egyik nap Lady Maccon arra ébred, hogy férje távozott a kastélyból, és Skóciába ment családi- és falkaügyekben. Távozása előtt azonban Conall meghagyta feleségének, hogy az feltétlenül látogasson el Madame Lefoux kalapszalonjába. Ezért hát Alexia magával rángatja Miss Hisselpenny-t, ismerve barátnője bizarr kalapok iránti vonzalmát. Az üzletben találkoznak Madame Lefoux-val, a tulajdonosnővel, aki kissé furán öltözködik. Férfi ruhákat hord. De nem ez az egyetlen különleges benne... Egy apróbb durranás, áramkimaradás után Alexia rájön, hogy a francia nő nem kizárólagosan kalapkészítéssel foglalatoskodik... 

   Alexia később úgy határoz, hogy ő is Skóciába utazik férje után, és további nyomozásait is ott folytatja, hisz minden jel az ott élő falkához vezet. Indulás előtt azonban megjelenik az anyja, és Lady Macconre bízza nővérét, Felicity-t. Alexia kénytelen-kelletlen magával viszi húgát, de időközben Ivy is csatlakozik a kis csoporthoz, miután rájön, hogy Tunstell, Conall talpasa is Alexiáékkal tart. 

   A léghajóhoz vezető út során még egy fővel bővül a csapat, mert Madame Lefoux is velük tart. A repülőút során nem kevés bonyodalom keletkezik, többször is megpróbálnak az életükre törni.

Lord Conall Maccon

   Skóciába érve összefutnak Lord Maccon-nal, aki már várt rájuk. Így együtt, Alexia, Conall, Madame Lefoux, Ivy, Tunstell és Angelique (Alexia francia cselédlánya) vágnak neki a kastélyhoz vezető útnak, ahol nem éppen szívélyes fogadtatásban részesülnek.

   Az igazi bonyodalmak és izgalmak csak innen kezdődnek. Kiderül, hogy milyen kapcsolatban áll Conall a skót falka alfa nőstényével, milyen ellentétek fűzik őket egymáshoz. Illetve választ kapunk arra a kérdésre is, hogy a természetfelettiek miért vesztették el képességeiket. Az ügy felgöngyölítésében Alexia (Lord Akeldamán kívül) csak magára és új napernyőjére, na meg éles nyelvére számíthat, miközben többször is életveszélybe kerülnek.

A könyv elején kissé tartottam attól, hogy talán nem fogja megütni az első rész színvonalát, de szerencsére pozitívan kellett csalódnom, mert ebbe a részbe is rengetek humort, pikáns beszólást, párbeszédet kapunk. Na, meg titokzatos új szereplőket, akik nem kevés bonyodalommal szolgálnak. Illetve új kütyükből sincs hiány, azok számára, akik élvezik az ilyen találmányokat. 

   Viszont jóval kevesebb Alexia-Conall részt kaptunk, mint eddig (bár vannak igen szórakoztató jeleneteik ebben is), ezt egy kicsit hiányolom, mert ők ketten frenetikusak! Csak úgy sziporkáznak. De ebben a részben (sajnos) nem az ő kapcsolatukon van a hangsúly.
   Itt inkább a falkával kapcsolatos dolgok éleződnek ki, na, meg Ivy szerelmi élete... ami már önmagában is elég mókás. Kicsit jobban megismerhetjük a farkasemberek eredetét, származását, a különböző alakjaikat, a hierarchiájukat, az elveiket és a magánéletüket. 

   És a Lord Akeldama-Biffy, Lyall rajongók számára sincs jó hírem, hisz közvetlenül ők most nem szerepelnek túl sokat, de a háttérben igen lényeges szerepük van!

Összességében azt kell mondanom, hogy Gail Carrigernek sikerült ismét valami szenzációsat alkotnia. Szerintem kevesen képesek arra, hogy ilyen, kicsit régies nyelvezetű/stílusú történettel úgy megfogják még a fiatalabb olvasóréteget is, mint Gail. Abszolút nem tűnik erőltetettnek, réginek, sőt! Ennek talán az egyik legfőbb kulcsa az állandó humor, és az, hogy az írónő ki mert szakadni a kor kötötte korlátok közül, de közben megtartotta a korabeli formaságokat is, mint például: ruhák, kastélyok, szokások, beszéd stílus. Ettől válik élvezhetővé és különlegessé.
   Az egész viktoriánus korabeli hangulat tökéletesen átjön, az ember látja maga előtt Angliát, a poros, komor kastélyokat, a ruhákat. És Ivy rikító kalapjait... Érzi ahogy a szél az arcába csap a magasban, vagy a szeszélyes skót időjárást. Hallja a párbeszédeket, részesévé válik a történetnek. 

A skót falka kastélya

   A különböző tájleírások is rendkívüliek. Tényleg olyan, mintha ott lenne az ember, és teljes mértékben elkülönül London és Skócia egymástól, bár időjárás szempontjával sok hasonlóság van közöttük, de mégis, érzékelhetően más a kettő, és ez a könyvben tökéletesen megmutatkozik. 

   A kütyükről nem is beszélve. Olyan apró részletességgel vannak leírva, mintha Gail Carriger maga is megépítette volna őket! De ez ne riasszon el egyetlen női olvasót sem, mert abszolút nem unalmasak ezek a részek sem, és nem nyúlnak el hosszú oldalakon keresztül. Minden tökéletes egyensúlyban van. És megnyugtatásként, a ruhákat is hasonló gondossággal írja le. 

És a karakterek sem maradhatnak ki! Mint fentebb említettem már, ebben a részben Lord Akeldama nem kap olyan sok szerepet, de mégis, arra a rövid időre, míg felbukkan teljesen felpezsdíti a történetet. Nekem ő egy kicsit olyan, mint Magnus Bane. Kirívó, formabontó, merész. És imádom a stílusát, meg a fiúit :D
   Az új karakterek közül a legérdekesebb talán maga Madame Lefoux. Egy különc hölgy, aki mindvégig felkelti a gyanút mind Alexiában, mind az olvasóban. Rendkívül kiismerhetetlen karakter, sosem tudod, hogy most melyik oldalon is áll. A furcsa szenvedélyéről nem is beszélve. Én nagyon szerettem őt, mert bár vannak dolgok, amikben hasonlít Alexiára, mégis más.

   Akik még nagyon szórakoztatóak voltak számomra, azok nem mások, mint Ivy-Tunstell-Felicity. Ez a hármas inkább a szórakoztatás céljából volt jelentős, mintsem a nyomozásban. A köztük alakuló szerelmi dráma nagyon jó volt. Nem nagy adagokban kaptuk, de bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy kicsit megtörjék a rejtélyeket, izgalmakat. Felicity-t többször is felképeltem volna, csodálom Alexia önuralmát, de azért még bízom benne, hogy egyszer lekever a húgának egyet. Nagyon bosszantó, hisztis csaj. Ivy meg hát... ő Ivy. Kicsit kelekótya, hebrencs, sokszor szóvirágzik, de annyira ártatlan és olyan naiv! Én mégis imádom a kalapjaival együtt, na, meg ahogy Tunstell miatt vergődik.

És végül elérkeztem a két főszereplőhöz is.
  Alexia, akárcsak az első részben, úgy itt is egy erős, okos, talpra esett csaj, aki képes szembeszállni bárkivel és bármivel. Hajtja a nyomozási szellem, és addig nem nyugszik, míg a dolgok végére nem jár.
   A nyelve igen csípős és nem kímél senkit, ha szócsatáról van szó. Nagyon hatékonyan képes bánni a szavakkal, és kellőképp ravasz is. Tudja, hogyan kezelje a férjét, sőt még egy falka farkasemberrel is elbánik. De a technikai kütyük sem okoznak számára problémát.
   Hű társa a napernyője, amit leginkább nem a nap vagy eső ellen használ, hanem fegyverként. És bár nem a legszebb és legvékonyabb, de mégis nagyon szerethető karakter.


 Conall Maccon nem egy fiatal szépfiú típus, de mégis nagyon vonzó lehet minden hölgy olvasó számára. Erős, bátor és igen férfias.
   Nagyon szereti Alexiát, és a kettejük kapcsolata igen lobbanékony, mind az ágyban, mind máshol. Conall nagyon heves természet. Ezek mellett becsületes, és fontos számára az őszinteség. Nem tűri, ha átverik.
   Skót. Ez sok mindent elárul a jelleméről! Nagyon keményfejű, ha valamit be vesz a buksijába, akkor azt elég nehéz kiverni onnan, de Alexia mégis képes őt kordában tartani... a legtöbbször.


A végére még annyit mondanék, hogy a történet befejezése nem az a megszokott könnyed, humoros, szarkasztikus, hanem valami teljesen új, kicsit szívet tépő. A legutolsó fejezet érzelmileg elég kemény, számtalan fordulatot tartalmaz. Mindemellett gyönyörű a zárórésze.

  

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Alexia, Lord Akeldama, Conall

Kedvenc jelenet:Alexia találkozása Channing Channing-el, Conall és a béta harca

Negatívum:kevés Alexia-Maccon jelenet

Borító: 5/5

Cassandra Clare - A herceg

Cassandra Clare: A herceg

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632456911
Oldalszám: 490 oldal

Fülszöveg:
A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Saját véleményem: 

Will

A történet egy roppant izgalmas és komor prológussal kezdődik, amiben Will ellátogat egy temetőbe, hogy hozzájuthasson egy tiltott porhoz, ami Magnusnak kell ahhoz, hogy megidézhessen egy démont. Azonban a boszorkánymester nem saját szórakozására idézget démonokat. Willnek tesz szívességet, annak ellenére, hogy az árnyvadász nagyon sokáig nem hajlandó elárulni, hogy mi értelme az egésznek. Ám amikor fény derül az igazságra, az nagyon mély sebeket tép fel, általa betekintést nyerhetünk Will életébe, választ kapunk a viselkedésére.

  Mindeközben tovább folytatódik a Magiszter utáni nyomozás, mivel egy Árnyvadász gyűlés alkalmával, amin Tessa, Will, Jem, Charlotte, Henry és Jessamine is részt vesznek, Charlotte leváltását követeli Benedict Lightwood. De Charlotte kap egy utolsó lehetőséget arra, hogy ő maradhasson a londoni Intézet vezetője. Két hete van, hogy ráakadjon Mortmainre. 

  Ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyul, de Charlotte-ék mégsem adják fel. Tessa és a két fiú, elutazik a yorki Intézet vezetőjéhez, Aloysius Starkweather-höz, egy öreg, nyolcvankilenc éves árnyvadászhoz, aki ismerte Mortmain szüleit, tud a halálukról, és Mostmain benyújtott kérvényéről. Az egyetlen bökkenő az, hogy az öreg Aloysius ki nem állhatja Charlotte-ot, mert a múltban összetűzésbe került a Fairchild családdal.

Útban Aloysius-hoz Jem előáll az ötlettel, hogy mondják azt, hogy Tessa felemelkedőben van, mivel az ő menyasszonya, így elkerülve az öreg ellenszenvét a boszorkánymesterekkel szemben. Willnek nem igazán tetszik az ötlet, de Tessa végül beleegyezik. 

  Rövid ott létük alatt megtudják, hogy az Intézettől nem messze található egy kastély, amit Mortmain vett meg. Hazautazásuk előtt meglátogatják a kastélyt, de miután Will meglátja a ház előtt a húgát, megtámadja őket egy automaton, amit Mortmain figyelmeztetés gyanánt küldött a nyakukra. 

A hazafelé vezető út végén Will ingerülten lepattan a vonatról és elfut. Napokig nem látják, de Tessán kívül a többiek nem igazán aggódnak érte, hisz ez nem az első ilyen eset. Végül Magnus egy titkos levele után Jem és Tessa Will nyomára akad. A srác egy ópiumbarlangban fetreng, kiütve.

  Ezután kezdenek csak igazán felpörögni az események. És mivel ebben a kötetben több szálon fut a történet, ezért nem csak Tessa szemén keresztül láthatjuk az eseményeket. Kapunk Charlotte, Will, sőt még Sophie szemszöget is. Így nagyobb rálátásunk lesz a kusza szálaknak.
Mindamellett, hogy Mortmain ellen nyomoznak, még Sophine-nak és Tessának is külön önvédelmi órákat kell venniük a Lightwood fiúktól, Gabrieltől és Gideontól. Ez sem véletlen, hisz a srácok által plusz izgalmakat kapunk, még több rejtélyről hull le a lepel, sőt még egy új szerelmi szálat is beleszőnek a történetbe.

És, ha még ez sem lenne elég, akkor jóval több dolgot tudunk meg a parabatai esküről, kötelezettségről, szabályokról. Ezek a részek különösen gyönyörűre sikeredtek, hisz Will és Jem barátsága bámulatba ejtő. Ahogy kitartanak egymás mellett; ha az egyik megsérül, a másik végig vele marad, fogja a kezét, vagy lélekszakadva rohan gyógyszerért. De akár az életüket is feláldoznák egymás miatt!

 

Tessa & Will

A szerelmi háromszög ebben a részben végérvényesen kifejlődött. Tessa eddigi baráti érzelmei Jem irányába megváltoznak, átalakulnak. Vágyik a fiúra. Ugyanakkor Will-t sem képes elfelejteni, hiába bántja meg a srác. Szinte szikrázik köztük a levegő.
Közben Jem közelgő halála is egyre sürgetőbben telepszik rájuk. Szívfacsaró jeleneteket vonva maga után.

 

 

Jem Carstairs

  Jem karaktere nagyobb szerepet kap, mint az első részben. Szinte végig Tessa mellett áll, próbálja meghódítani a lányt. Ezenkívül érzi a vesztét, ami rányomja a bélyegét a hangulatára. 

  Azt kell mondanom, hogy bár eddig is kedveltem, de most még inkább megszerettem. A hegedűs jelenet Jem szobájában nagyon szomorú volt, az amiket ott mond és tesz... de nem akarok spoilerezni.

  Kétségbeesetten szeretné megtalálni a boldogságot, viszonzást találni a szerelmére.
  Ő, aki mindig higgadt, sosem borul ki, most mégis elveszti a fejét egyszer, indulatos lesz, de megingása ellenére sem adja fel a barátjába vetett hitét.

Will Herondale

  De ott van Will is, aki még mindig az első számú kedvencem. Ő egy nagyon összetett karakter, akit mindenki, még mi olvasók is csúnyán félre ismertünk. Minden tettének megvan az oka. Nem hiába olyan amilyen. Az olvasót akkor éri az első sokk, mikor elárulja Magnusnak a titkát, majd a második még nagyobbat üt.
  Vele kapcsolatban két nagyon nagy kedvenc jelenetem volt. Az egyik a bálos rész, a másik a végén. Abba a szívem meghasadt. Ott garantáltan készítsetek elő zsepit, mert kelleni fog. Szerintem a könyves világ egyik legszívszaggatóbb jelenete. 

Tessát pedig, mint főhősnőt nagyon szerettem, de a végén nem értettem egyet vele. Nemcsak önmagával tolt ki, de mind a két fiúval. Kíváncsi leszek, hogy ebből mi sül ki, de az egészen biztos, hogy semmi jó. Így vagy úgy, de kicsit mi is bele fogunk halni... 

A végére még annyit el kell mondanom, hogy a világfelépítés káprázatos. Látni lehet a komor hangulatú Angliát, a szűk, esős utcákat, a templomokat. az Intézetet. A bál hangulata is átjön, és a ruhák szinte életre kelnek!
  Ebben a részben kevesebb automatonnal van dolgunk, de ne higgyétek, hogy emiatt unalmassá válna a dolog, mert helyettük van gigarobot, embereket ismerünk félre, mind jó, mind rossz értelemben, elvesztünk valakit, akinek a halála nagyon életszerűen van megírva és garantáltan pityergős!
  Kapunk démonokat, Magnus humort, jobbnál jobb élcelődéseket, beszólásokat, Néma Testvéreket, Végzet Kardját és érzelmeket minden mennyiségben!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Will, Magnus

Kedvenc jelenet: erkély jelenet, Will vallomása

Negatívum: HOGY LEHET ÍGY BEFEJEZNI? :D

Borító: 5/5*