Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634066224
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Márton Zsófia
Fülszöveg:
Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.
Saját véleményem:
A finálé érzelmi szempontból kiváltképp erőteljesre sikeredett, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Charlie N. Holmberg annak ellenére is képes volt reálisan, egyszersmind erőteljesen átadni a történetben megjelenő szerelmi szálat, hogy effektív kihagyta az olvasót Emery és Ceony párrá válásának folyamatából. Merthogy bizony a második és harmadik rész között több év telik el. A mestermágusban főszereplőink immár ténylegesen romantikus kapcsolatban állnak egymással, s bizonyos korlátok között, házon belül párként élik életüket.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányoltam Ceony-ék kapcsolatának kezdeti szakaszát, mert dehogyisnem, rettentő kíváncsi lettem volna hogyan is tört meg kettejük között a jég, miként tették meg az újabb és újabb szinteket... ám való igaz, történet szempontjából nem volt rá szükség. Sőt, tulajdonképpen kellemes meglepetésként ért a révbe ért tanár-diák szerelem.
Ezzel az idilli képpel a szerzőnek sikerül annyira elterelnie a figyelmemet, hogy lazán elfelejtsem, mit is vártam a finálétól. Merthogy rengeteg mindenre számítottam, kesze-kusza krimiszálaktól elkezdve, régi ellenségek felbukkanásáig, de arra nem, hogy maga Ceony áll majd a középpontban.
Hogy a szerző eme döntése mennyire volt jó vagy sem, az egyéni ízlés kérdése - attól függően, ki mit tart fontosabbnak -, ám az biztos, hogy ilyen módon minden, a sorozatot és annak kulcsszereplőit meghatározó kérdésre választ kaphattunk.
A mestermágus első és legfontosabb témája Ceony papírmágus vizsgája, ami amellett, hogy keretbe foglalja a sorozatot, egyben zöld utat is ad(hat) a szerelem újabb szintre emelkedésének, mely hölgyeményünk számára a papírjósdában látottak óta épp oly fontos, mint családja biztonsága.
Ceony annyi viszontagság után immár profi hajtogatóként jelenik meg, gond nélkül kreálja az újabbnál újabb bűbájokat akár saját szórakoztatására, akár fizetség gyanánt. Szakértelme pedig lehetővé teszi, hogy a többi mágiában is el-elkalandozhasson, titokban ugyanis előszeretettel gyakorolja azokat, jócskán kibővítve repertoárját. Így, ha csak kicsit is, de mi magunk is bepillantást nyerhetünk a többi ágazatba; a tilosban járás izgalmairól nem is beszélve...
De hogy Ceony élete ne legyen annyira kerek, és hogy a vizsgáját se érje szó, a legnagyobb idill közepette Emery úgy dönt, néhány hétre ellenségére, az általa korábban oly' sokat bántott papírmágusra bízza a lányt, hogy az annál tehesse le a vizsgáját. Ezzel párhuzamosan az egykor Ceony családjának meggyilkolásával megbízott indiai metsző is megszökik, miközben Ceony nagyobbik húga is épp akkor dönt a lázadás és kétes társaságokba járkálás mellett. Hősnőnk tehát halmozott problémák tömkelegében találja magát, ám minden balsejtelme ellenére eltiltják a nyomozástól, és arra kényszerítik, hogy egy új helyen a vizsgájára készüljön. (A folytatást gondolom, sejtitek...)
A kötet rövidsége ellenére Charlie N. Holmberg viszonylag sok témát zsúfolt bele: Új tanár, aki válogatott szemétkedésekkel igyekszik megkeseríteni Ceony életét, így torolva meg saját sérelmeit. Testvéri viszály. Titokzatos tanár-diák szerelem, mely körül ott lebeg a lebukás veszélye. Vizsga. Ceony mestermágusi titkai. És mindközül a legfontosabb: a régi ellenség.
Érezhetően túl sok ez egy aprócska fináléhoz, az írónőnek sem sikerült kellő alapossággal kifejtenie őket; mindbe bele-belekapott hol kicsit, hol jobban, de egyik sem kapott akkora szerepet, amekkorát megérdemelt volna. Mindazonáltal a cselekmény annyira sodró lendületű, viszi magával az embert, hogy olvasás közben könnyű megfeledkezni az ilyesfajta gyengeségekről.
A hajtogatás mágiája számomra még mindig elképesztő, az, hogy egy ilyen semmiségnek tűnő anyag ennyire erőteljes tud lenni, bámulatos. Persze a többi ágazat is rengeteg meglepetést rejt önmagában. De talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, leginkább Ceony nyomozását élveztem, ami teret adott annak, hogy láthassunk, annyi tanulás és bonyodalom után, miként állja meg önállóan, a mágusi vizsga kapujában a helyét. Hogy mennyit fejlődött vagy, hogy miként tudja előnyére fordítani megszerzett tudását. Akár úgy is jellemezhetném az egészet, mint a trilógia vizsgáját, mely során Ceony bebizonyítja az olvasónak, mekkora utat járt be, és hogy megérdemli-e a végső jutalmat.
Az én szememben: meg. A mestermágus ugyan közel sem tökéletes, több pontjába is bele lehet kötni, de érzelmileg és összhangot tekintve, engem megvett kilóra. Örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, biztos, hogy nem fogok elfelejtkezni róla.
A papírmágus trilógiát őszintén és tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z alternatív) viktoriánus kori, fantasy elemekkel operáló történeteket, melyet a szerző határtalan fantáziája, és egyedi ötletei tesznek különlegessé.
Érezhetően túl sok ez egy aprócska fináléhoz, az írónőnek sem sikerült kellő alapossággal kifejtenie őket; mindbe bele-belekapott hol kicsit, hol jobban, de egyik sem kapott akkora szerepet, amekkorát megérdemelt volna. Mindazonáltal a cselekmény annyira sodró lendületű, viszi magával az embert, hogy olvasás közben könnyű megfeledkezni az ilyesfajta gyengeségekről.
A hajtogatás mágiája számomra még mindig elképesztő, az, hogy egy ilyen semmiségnek tűnő anyag ennyire erőteljes tud lenni, bámulatos. Persze a többi ágazat is rengeteg meglepetést rejt önmagában. De talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, leginkább Ceony nyomozását élveztem, ami teret adott annak, hogy láthassunk, annyi tanulás és bonyodalom után, miként állja meg önállóan, a mágusi vizsga kapujában a helyét. Hogy mennyit fejlődött vagy, hogy miként tudja előnyére fordítani megszerzett tudását. Akár úgy is jellemezhetném az egészet, mint a trilógia vizsgáját, mely során Ceony bebizonyítja az olvasónak, mekkora utat járt be, és hogy megérdemli-e a végső jutalmat.
Az én szememben: meg. A mestermágus ugyan közel sem tökéletes, több pontjába is bele lehet kötni, de érzelmileg és összhangot tekintve, engem megvett kilóra. Örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, biztos, hogy nem fogok elfelejtkezni róla.
A papírmágus trilógiát őszintén és tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z alternatív) viktoriánus kori, fantasy elemekkel operáló történeteket, melyet a szerző határtalan fantáziája, és egyedi ötletei tesznek különlegessé.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Ceony, Emery, Kömény
Kedvenc jelenet: a közös Emery-Ceony jelenetek
Negatívum: Ceony húgának lázadása - felesleges volt
Borító: 5/5 (elképesztően gyönyörű)Sorozat: A papírmágus trilógia 3. része
