A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 7., kedd

Julie Soto - A leláncolt rózsa


Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!
 
 
Julie Soto: Rose in Chains - A leláncolt rózsa
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789636758417
Oldalszám: 608 oldal
Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:
A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.
Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.
Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.
Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…
Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Saját véleményem:
forrás: pinterest
Az elmúlt években fénykorukat élik a romantasy regények. Jóformán egymást követik a mágikus királyságokban játszódó, ellenségekből szerelmesekké váló párokat felvonultató történetek. Ezzel nincs is gond - én magam is rajongok ezért a trope-ért -, azonban tény, hogy egyre nehezebb olyan könyvvel találkozni, ami nem csupán a zsáner jól ismert elemeiből építkezik, hanem képes valami újat is mutatni. A Rose in Chains ilyen. 

"Az ígéretek végső soron csak szavak. És a szavakat meg lehet szegni."

A történet kezdetén két, hosszú évek óta háborúban álló uralkodói család utolsó, mindent eldöntő összecsapásának lehetünk tanúi. Hősnőnk, Briony szentül hiszi, hogy testvére, Rory győztesen tér majd vissza a csatamezőről, ahogyan arra a prófécia is utal. A sors azonban másként alakul. Rory elesik, a bomardi ellenség áttöri a palota védelmét, Briony és a túlélők pedig menekülni kényszerülnek. A túlerővel szemben azonban nincs esélyük: a lány és a többi eversun fogságba esik, és egyik pillanatról a másikra minden, amit addig ismert, semmivé foszlik.
Ha most azt gondolod, hogy ebben nincs semmi újdonság, hiszen számtalan fantasy indul vereséggel, elnyomással vagy egy bukott királyság történetével, akkor részben igazad van. Julie Soto azonban nem magára a háborúra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, ami utána következik. A legnehezebb időszakba enged bepillantást, a vereség utáni csendbe, amikor a küzdelem már véget ér, a vesztesek/túlélők kálváriája azonban épp csak kezdetét veszi. 
A Rose in Chains egyszerre dark fantasy, politikai intrikákkal átszőtt romantasy és érzékeny karakterdráma. Miközben a regény a szabadság, a hatalom és túlélés kérdéseit boncolgatja, folyamatosan próbára teszi az olvasó erkölcsi érzékét is. Nem fél kellemetlen helyzetbe sodorni karaktereit (velük együtt pedig minket sem), és nem fél nehéz megoldásokat kínálni. 
 
A Rosewood család egyetlen életben maradt tagjaként, nőként és mágiával rendelkező fogolyként Briony felbecsülhetetlen értéket képvisel egy olyan világban, ahol a bomardiak rabszolgaként bocsátják áruba foglyaikat. A rabszolgaság azonban Julie Soto világában nem pusztán fizikai kényszermunkát jelent. A mágiával rendelkezők teste és ereje egyaránt a győztesek tulajdonává válik, így a kizsákmányolás jóval összetettebb és kegyetlenebb annál, mint amire elsőre számítanánk. A szerző által megálmodott világban ugyanis rendkívül fontos elem a mágia, annak a használata, erejének növelése és sok egyéb aspektusa, amibe most nem mennék bele. A mágia hatalom, Briony pedig értékes fogoly, akit sokan szeretnének megkaparintani, ám végül Toven Hearst birtokába kerül, ahhoz a férfihoz, aki az iskolában folyamatosan megkeserítette a Rosewood család életét, s akiért Briony titokban mégis epekedett.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Julie Soto a felvázolt alaphelyzet ellenére szerencsére nem sietteti a romantikus kapcsolat alakulását. A vásárt követően Briony kiszolgáltatott helyzetben találja magát, miközben múltja szorosan összefonódik Toven Hearsttel, aki a győztes oldal egyik legbefolyásosabb családjához tartozik. Emiatt a Briony és Toven közötti kapcsolatot kezdettől fogva áthatja a bizalmatlanság, a múlt sérelmei, valamint a kialakult hatalmi egyenlőtlenség, amit a regény véletlenül sem próbál romantikus köntösbe csomagolni. A szerző érezhetően tisztában van azzal, hogy kényes dinamikára épít, s ehhez mérten hagy időt és teret karaktereinek és nekünk is (alapvetően nem vagyok híve a slow burn románcoknak, ám itt valóban szükséges a hitelességhez), hogy megszokjuk a kialakult helyzetet és megkérdőjelezzük a szereplők motivációját. A trauma itt tehát nem pusztán karakterépítő eszköz, hiszen a háború következményei áthatják a szereplők döntéseit, reakcióját, kapcsolatát. Nincsenek látványos fordulatok, heves fellángolások, a bizalom lassan épül, amire a  veszteségek súlya sokszor rátelepszik.
A Rose in Chains lassabb tempójú regény, ami kapkodás helyett a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával fokozatosan tárja fel Briony és Toven közös történetét, mélyíti a világgal kapcsolatos ismereteinket és ad új jelentést bizonyos kapcsolatoknak, eseményeknek, tetteknek. Megjegyzem, ritka, amikor a múlt és jelenbéli fejezetek váltakozása ennyire jól képes árnyalni a karaktereket, ám itt hibátlanul működik.
És ha már karakterek...
Briony esetében külön örültem annak, hogy nem egy kényes hercegnőt kaptunk főszereplő gyanánt, aki csak arra vár, hogy valaki megmentse, ugyanakkor hősnőnk nem is egy badass harcos. Sokkal inkább egy emberi figura, aki, ha kell, bátor, makacs és elszánt, máskor meg tele van félelmekkel, gyászol, hibázik, és ha úgy adódik, bizony megkérdőjelezi önnön tetteit is. 
Vele ellentétben Toven már egy jóval rejtélyesebb figura, egy vérbeli morally grey alak, aki egyszer kegyetlennek és pökhendinek tűnik, máskor védelmezőnek és együttérzőnek. És valljuk be, ez nem véletlen. 
Nem akartam kizárólag erre kihegyezni a bejegyzésemet, azonban megkerülhetetlen tény, hogy a Rose in Chains a Harry Potter fanficek világában oly' népszerű Dramione párosra épít. Vagyis Toven egyfajta Draco átirat, míg Briony Hermione alternatív megfelelője, a varázsvilágot pedig a mágiával átitatott királyság jelképezi. Ha ez számotokra bármilyen pluszt jelképez az jó, de véleményem szerint ettől függetlenül, önálló és egyedi történetként is kezelhető. Mi több, a szereplők mellett a világban jelenlévő mágiarendszer is hangsúlyos részét képezi a történetnek. Soto ugyanis nem egyszerű háttérelemként használja, hanem épít rá, a társadalom működésének alapjává teszi. A mágia politikai fegyver és hatalmi eszköz, ezért a foglyok kizsákmányolása sem csupán kegyetlenség, hanem a rendszer működésének szerves része. És ezzel el is jutottunk a legnagyobb kérdésig: vajon miért vásárolja meg Toven Briory-t, és ahelyett, hogy minden téren kiszipolyozná, miért ösztökéli arra, hogy fejlessze saját erejét? Bocsi, a választ sajnos nem tőlem fogjátok megtudni. 

A Rose in Chains egy ízig-vérig dark fantasy, ami olyan ismerős romantasy elemeket vonultat fel, mint az ellenségekből szerelmesek, vagy a fogoly és fogvatartott, politikai intrikák, lassan építkező románc, mégsem ezek miatt emelkedik ki a zsáner kínálatából. A fogság itt nem romantikus díszlet, hanem a hatalom és az elnyomás eszköze, a trauma pedig nem karakterépítő elem, hanem a történet mozgatórugója. Ebben a világban a szereplők számára nem igazán léteznek egyértelműen jó vagy rossz döntések, helyettük morálisan szürke helyzetekkel és fájdalmas kompromisszumokkal kell szembenézniük. A Rose in Chains végső soron nem a hősökről szól, hanem a vereség következményeiről. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Briony, Toven
Kedvenc jelenet: spoileres
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Rose in Chains #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába! 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Melyik átok miatt vált Draco Malfoy súlyosan sebesültté a Félvér Hercegben?




Nézzetek be a többi állomásra is


07/04 Kitablar 
07/07 Dreamworld 
07/10 Ambivalentina

2026. június 11., csütörtök

Margaret Rogerson - Vespertine


A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
Margaret Rogerson: Vespertine - Holtak tisztítója
 
Kiadó: Kossuth Kiadó
ISBN: 9789636368357
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:
A holtak szellemei nem nyugszanak…
Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson – máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt – de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz – feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt.

Saját véleményem:
Margaret Rogerson neve a hazai olvasóközönség számára is ismerősen csenghet a Könyvek varázslata duológia, valamint a Hollók varázslata miatt. És bár utóbbi engem, személyesen annyira nem nyűgözött le, az előbbi kellően belopta magát a szívembe ahhoz, hogy újra és újra esélyt adjak a szerzőnek. Na, meg gyarló módon odáig vagyok a Charlie Bowater borítókért.

"– Néha, ha meg akarsz menteni valakit, először a saját túlélésedről kell gondoskodnod."

Az már a borítóból is kiderül, hogy a Vespertine esetében egy kellően komor és sötét hangulatú regénnyel lesz dolgunk, amit tovább erősít a fülszöveg is. És ez bizony így is van. A Vespertine egy igazán sötét hangulatú fantasy, melyben természetfeletti erők, ősi titkok és egy erős hősnő kapják a főszerepet. 
A történet főhőse Artemisia, egy fiatal novícia, aki Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki a holtak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson. A világot holtak szellemei veszélyeztetik, amelyek megfelelő rituálé nélkül különböző erősségű, ámde pusztító fenyegetéssé válnak - akár meg is szállhatják egy-egy ember testét. Artemisia múltja, s jelenbéli törekvései miatt mindent elkövet, hogy életét e zárda falai között élhesse le, felkészítve a holtakat végső pihenésükre. Ám amikor a zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia kénytelen kapcsolatba lépni egy rendkívül hatalmas szellemmel, egy visszajáróval, akit egy szent relikviájához kötöttek. Ez a döntés viszont igen súlyos következményekkel jár, amik a lány identitásáról és erejéről alkotott képet is próbára teszik, amellett, hogy kihatással van világukra is. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen hatalmas lényt kiszabadítson és uraljon, megfelelő képzettség kell, amivel Artemisia novícia lévén nem rendelkezik. Így hát bármennyire is sikeresnek bizonyul a mentőakciója, a következmények sokkal nagyobb horderejűvé válnak, alapjaiban megkérdőjelezve saját magát és a királyság sorsát. 

Artemisia egy visszahúzódó, rideg, magányos karakter, aki egész életében kívülállónak érezte magát. Nem találja a helyét más emberek között, kényelmetlenül érzi magát társaságban, így számára a zárda és az általuk végzett tevékenység mondhatni, hogy a biztonságot jelenti. Mindemellett viszont rendkívül okos, felelősségteljes, szomjazik a tudásra. Kimondom: nem egy hőstípus. Ő nem azért cselekszik, mert bátor vagy mert hírnevet szeretne, hanem azért, mert adott helyzetben azt a döntést ítéli helyesnek. 
Artemisia személyiségét tekintve különösen zseniális írói húzásnak tartom a szerző részéről azt, amit a visszajáró kiszabadításával okoz a lánynak. A kiszabadított lény veszélyes, gúnyos, ereje pedig hatalmas. Komoly fenyegetést jelent bárkire, kiváltképp hordozójára. Nagyon érdekes, ahogy kettejük kapcsolata fokozatosan alakul, ahogy e szellem, aki a világ rossznak ítél fokozatosan rávilágít dolgokra, melyek alapjaiban formálják hősnőnk személyiségét, világnézetét, miközben az egymás életében betöltött szerepük és megítélésük is folyamatos változásban van. Nehéz erről spoilerek nélkül beszélni, de az biztos, hogy a regény egyik legjobb része ez a kapcsolat, és az, ahogyan formálja a főszereplők karakterét. 

Összességében úgy gondolom, hogy a Vespertine egy izgalmas, nem teljesen tökéletes, ámde annál szerethetőbb történet. A sztori eleje kicsit döcögős, itt-ott vannak hiányosságai (főleg világépítés szempontjából), de amint beindul a buli, úgy válik egyre szerethetőbbé és érdekfeszítővé. Kimondottan ajánlom a sötét hangulatú történetek kedvelőinek, azoknak a középkori atmoszférát kedvelőknek, akik szeretik, ha egy fantasy történetben van nyomozás, titkok, sötét mágia és sok-sok morally grey vonás. Ráadásul muszáj kiemelnem, hogy a szerző ezúttal is remekel hangulatteremtésben - én legalábbis nagyon szeretem az érzékletes leírásait. Szerintem megéri adni neki egy esélyt, még azt is megkockáztatom, hogy remek őszi olvasmány egy borongós napon. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Vespertine és a visszajáró
Kedvenc jelenet: spoileres
Negatívum: eleje kicsit lassabban indult be
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Kinek a szemében szentek a hollók?




Nézzetek be a többi állomásra is

06/02 Dreamworld - extra
06/04 Csak olvass!
06/07 Könyv és más
06/10 Dreamworld

2026. január 9., péntek

Sasha Peyton Smith - A rózsa alkuja


A régmúlt, tündérek uralta Angliájában Ivy Bentonnak kevés esélye van jó házasságot kötni, így beszáll a Bram herceg kezéért tartott versenybe. Segítsége is akad,a herceg fivére, Emmett személyében. Mit tehet a lány, ha végül a rossz testvérbe szeret bele? Tarts te is a bloggereinkkel a The ​Rose Bargain – A rózsa alkuja blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
 
 
Sasha Peyton Smith: The Rose Bargain - A rózsa alkuja
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789636901288
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:
Az egyik fivér kezéért verseng, miközben a másikba szeret bele.
London, 1848 – Anglia immár közel négyszáz éve áll egy halhatatlan tündérkirálynő uralma alatt, aki egy galád trükk segítségével került a trónra. Hogy fenntartsa a jóindulat látszatát, Mor királynő minden alattvalójának esélyt ad arra, hogy egy alkuval megszerezhesse leghőbb vágyát.
Ivy Benton tisztában van vele, hogy még egy alku sem segíthet helyzetén: a családja romokban, házassági esélyei elkeserítők. Így hát amikor a királynő bejelenti a Bram herceg kezéért folytatott versenyt, Ivy az első, aki a vérével odaírja a nevét.
Ezt pedig nem másnak, mint váratlan szövetségesének, Bram herceg rossz hírű fivérének, Emmettnek köszönheti, aki megígéri Ivynak, hogy segít meghódítani a fivérét… Ám ahogy a próbákkal teli báli szezon magával ragadja Ivyt, a lány rádöbben, hogy itt az esküvőnél jóval több forog kockán. És mivel minden tündéralkunak komoly ára van, meglehet, hogy Ivy túl későn jön rá, hogy ez mivel jár számára…

Saját véleményem:
Valószínűleg sosem olvastam volna ezt a könyvet, ha ősszel nem kaptam volna a kiadótól egy könyves pakkot, amit belívekkel béleltek ki. Bizony, jól olvasod. A hecc kedvéért gondoltam, beleolvasok az egyik oldalba, hátha felismerem, ám nagy heuréka pillanat helyett égető vágy ébredt bennem a folytatásra. Szóval ami eleinte viccnek indult, végül szerelem lett első olvasásra. Elég volt két oldal ahhoz, hogy mielőbb meg akarjam kaparintani a folytatást. És hogy megérte? Abszolút!

"Azonban most már tudom, az a helyzet a szerelemmel, hogy egészen addig rá sem döbbensz, hogy a rabja lettél, amíg túl késő nem lesz."

Szereted a Bridgerton sorozat hangulatát, a színes báli forgatagokat és a főszereplők romantikus drámáját? Régebben imádtad a Pártválasztó könyveket? Élsz-halsz a dark fairy vonalért? Akkor az a jó hírem, hogy a The Rose Bargaint neked találták ki! 
Sasha Peyton Smith a 19. század eleji alternatív Londonba kalauzolja el olvasóját, ahol emberi uralkodó helyett Mor tündérkirálynő ül a trónon immár több évszázada (egészen pontosan a rózsák háborúja óta, amit mondhatni, csúnyán "meghackelt"). Noha a Mások közé tartozó uralkodó teljesen elszigeteli a világtól Angliát, engedi, hogy az emberek a normalitás illúziójában éljék életüket. Egy alkalmat kivéve. Minden tizennyolcadik életévét betöltött lánynak és fiúnak a királynő elé kell vonulnia és alkut kötnie, de mint tudjuk, a tündérek ravasz népség... 
Történetünk jelenében 1848-at írunk és Ivy, a főszereplőlány éppen arra készül, hogy a szabályok értelmében május első napján, a többi debütálóval együtt Mor elé járuljon a Paktum Parádé keretein belül. Csakhogy ez az esemény más, mint a többi: Mor királynő fia, Bram herceg úgy dönt, a szezon során megházasodik. Ivy, hogy mentse nemesi családja megtépázott hírnevét és javítson hanyatló anyagi helyzetükön, habozás nélkül jelentkezik a 12 héten át tartó próbára, ahol többedmagával kell majd megküzdenie a halhatatlan tündérherceg kezéért. Azzal viszont nem számol, hogy a játék veszélyes fordulatot vesz, amint Mor külön - fia elől eltitkol - próbatételek elé állítja leendő menyeit, mint ahogyan a nőfaló hírében álló Emmett herceggel sem, aki Mor leigázása miatt úgy dönt, segít a lánynak, hogy meghódíthassa "testvére" szívét. A jóslat szerint egyetlen dolog van, amivel megtörhető a halhatatlan királynő több évszázados rémuralma, és ebben Ivy a kulcs. 
A verseny hirtelen lázadássá és veszélyessé válik, a drága kelmék mögött vér, könnyek, alkuk, súlyos titkok és emberi sorsok rejlenek, s Ivy vállát immár jóval nagyobb teher nyomja családja hírnevének visszaállításánál...
Hat lány, egy gonosz királynő és két herceg - egy a tündérek világából, egy az emberekéből. Vajon boldog véget érhet egy kaland, amiben nagy hatalommal bíró Mások szállnak szembe törékeny halandókkal, vagy van, ami áldozatokat követel? 

A rózsa alkuja egy nagyon összetett és sokrétű regény, ami egyszerre romantikus és brutális mértékben hozza a Bridgerton érát, másrészt viszont belengi egyfajta sötét, komor hangulat, amit a veszély, a kegyetlen próbatételek, és a lányokat állandóan sakkban tartó félelem okoz, nem beszélve a lelki sebekről, amit kivétel nélkül minden fontos szereplő magában hordoz. Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire komplex történetet fogok kapni, ami jóval túlmutat a manapság divatos tündérp*rnókon, ugyanakkor elmondhatatlanul fantasztikus érzés volt végre egy olyan könyvet a kezemben tartani, aminek valódi története, célja volt, ahol a karakterek mélységgel rendelkeztek, és a legfontosabb: hatott rám. Az első betűtől az utolsóig éber figyelemmel és izgatottsággal faltam a lapokat, ha kellett, együtt rettegtem a lányokkal, izgultam értük, ájuldoztam Emmett hercegért, s bízva bíztam benne, hogy kiderül, mi történt a történet kezdetén Ivy eltűnt nővérével. Volt, hogy elborzadtam, máskor epekedtem, nevettem, reméltem és féltem... Féltem, mert tudtam, hogy egy olyan vonaton ülök, ami egyre nagyobb sebességgel zakatol a szédítő mélység felé, és hogy nem minden mese érhet boldog véget, ha a cél a nagyobb jó elérése. Magába szippantott ez a világ, én voltam a láthatatlan hetedik lány a kiválasztottak között, akinek bejárása volt mindenhová és mindenki életébe, aki sokszor pityergés határán egyensúlyozva figyelte, mennyi minden is zajlik zárt ajtók mögött, ott ahol a külvilágnak mutatott csillogást felváltja a kegyetlen valóság: ahol szülők kényszerítik gyerekeiket egy boldogtalan életre, álmok törnek szét, vagy épp valaki megfosztatik a szeretet, az otthon melegének érzetétől. Ahogy említettem, különleges regény ez, Ivy narrációja mellett egy-egy fejezet erejéig betekintést nyerhetünk a többi lány életébe és Emmett hercegébe is. Mindemellett pedig akcióból sincs hiány, Mor királynő bőven gondoskodik ravasz és kegyetlen próbatételeivel arról, hogy a lányok kemény leckét kapjanak a Másokról és módszereikről. Megannyi alkalommal kell bizonyítaniuk tudásukat, erényeiket, kitartásukat, tűrni a fizikai és lelki sebeket, miközben Bram herceg szívének elnyerésén is ügyködniük kell.
Mindent egybevetve én imádtam ezt a könyvet! A  The Rose Bargain magában foglalja a londoni bálok romantikáját, miközben minden egyes lapot átitat a sötétség; egyszerre színes, csillogó és halálosan veszélyes történet ez. Családi titkok, emberi sorsok fonódnak össze a tündéri gonoszsággal, és valami még hatalmasabbal, ami nem csak Ivy és Emmett szívét fenyegeti összetöréssel. 
De mi van, ha a siker titka az összetört szív? Na, meg a megtépázott olvasói idegrendszer, ugyanis a finálé szédítő csavarjai kegyetlen módon érnek véget, arra kárhoztatva az olvasót, hogy epekedjen a duológia lezárásáért. Szívből ajánlom hát nektek, olvassátok el! Szent meggyőződésem, hogy A rózsa alkuja sokkal, de sokkal nagyobb figyelmet és hype-ot érdemel, mint amennyit eddig kapott. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Ivy, Emmett, Faith és a lányok
Kedvenc jelenet: a fogadós
Negatívum: -
Borító: 5/3,5
Sorozat: The Rose Bargain #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunk ezúttal könnyű lesz: olvasnotok kell! A regény beleolvasójának segítségével válaszoljatok az állomásokon található kérdésekre, és máris játékban vagytok The Rose Bargain – A rózsa alkuja könyvért!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Hol volt Lydia nyaklánca?




Nézzetek be a többi állomásra is


01/05 Könyv és más 
01/09 Dreamworld 
01/13 Hagyjatok! Olvasok!

2024. november 14., csütörtök

Carissa Broadbent - A kígyó és az éj szárnyai


A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.
Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.
 
 
Carissa Broadbent: A kígyó és az éj szárnyai
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634997795
Oldalszám: 588 oldal
Fordító: Ladányi Csilla

Fülszöveg:
Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!
Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.
De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal.
Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége... valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.
A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Saját véleményem:
Mondhatnám, hogy megfontolt döntés alapján került hozzám ez a könyv, de nem lenne igaz. Ismét egy meglátni és megszeretni vérengzésem eredményét láthatjátok, aminél csupán a csábító borítóra és az annak alapján szárba szökkenő gondolataimra hagyatkoztam. Mindezek fényében sejthetitek, mennyire meglepődtem, amikor kiderült, hogy itt bizony semmi high fantasy nem lesz, helyette viszont részese lehetek egy sötét és vad vámpírvérengzésnek. Mázli, hogy veszettül imádom az ilyesmit!

"Lehet, hogy kígyó vagyok, de még a kígyók is elrejtőznek, mikor sólyom száll föléjük."

Oraya egy huszonhárom éves emberlány, aki gyerekként elveszíti teljes családját, s kis híján ő maga is a vámpírok áldozatává válik. Ám ahogyan ott ült valaha volt házuk romjai közé szorulva, Vincent, az Éjszülött vámpírkirály meglátja a foggal-körömmel az életbe kapaszkodó kislányban a lehetőséget, és úgy dönt, saját lányaként neveli fel. 
Az évek során Orayából elszánt harcos válik, olyan, aki képes felvenni a harcot bármely vámpírral. S ezt rendre meg is teszi, ugyanis a szerző által megálmodott világban az emberek zsákmányként és kártevőként szolgálnak, nem jelentenek többet alantas, elpusztítandó fajnál. S ez a lányra is igaz, annak ellenére, hogy apja, Vincent védelmét élvezi. Oraya élete folyamatos rettegés a palota falain kívül és belül, az egyetlen lehetőség számára, hogy normális életet élhessen, s felkutathassa valódi rokonait, ha megnyeri a Kejarint. 
A Kejarin a halál istennője, Nyaxia által százévente megrendezésre kerülő, többfordulós élet-halál verseny, melyen a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai vesznek részt, felajánlva magukat az istennőnek. A végén csak egyetlen győztes lehet, aki jutalmul bármit kérhet Nyaxiától. 
Oraya célja, hogy emberként harcba szálljon a vámpírokkal, és hogy győztesként Vincent Coriatae-jává válhasson, amire mindössze néhányszor került csak sor történelmük során. A Coriatae kötés lehetővé tenné a lány számára, hogy az átalakulás kockázata nélkül válljon vámpírrá, miközben összekötné lelkét mostohaapjával, vagyis a férfi ereje az övé is lenne. Ez persze a király számára is kapóra jönne, hisz királyként és vámpírként folyamatosan veszélyben van a személye és koronája is. Ám amikor kezdetét veszi a próba, s Orayát összezárják a Holdpalotában több tucat vérszomjas fenevaddal, akik mindegyike sokkal erősebb, mágikusabb, mint ő, rádöbben, mennyire kiszolgáltatott helyzetben is van  emberként, s hogy milyen gyorsan véget érhet az élete... A túlélése egyetlen záloga, ha szövetséget köt a titokzatos, könyörtelen és veszélyes vámpírral, Raihnnel. 

Ez kib.szott jó volt! Ne haragudjatok a vulgáris megfogalmazásért, de idejét sem tudom, mikor olvastam ennyire sötét, kegyetlen, nyers, véres és mocskos vámpírregényt, ami annak ábrázolta ezeket a lényeket, amik: vérszomjas fenevadaknak. Ebben a sztoriban írmagja sincs a szépségnek-kedvességnek, halálnak, küzdelemnek, aljasságnak, álnokságnak annál inkább. 
Oraya narratívája által követhetjük végig az eseményeket, ami lehetővé teszi, hogy maximálisan átéljük, milyen lehet egy olyan világban emberként létezni, ahol minden egyes másodperc halállal fenyeget, ahol az ember, mint faj nem több holmi tápláléknál: vér és hús. Ráadásul Oraya egy ízig-vérig szerethető, badass karakter. Egyszerre emberi a szó legnemesebb értelmében, és egy alantas kígyó, aki észrevétlenül kúszik az árnyak között. Ravasz, taktikus, célorientált, mint az apja, esendő, mint az emberek, és hidegvérű, akárcsak a világ, amiben felnőtt. Egyszóval mindazon képességek birtokában van, amik izgalmassá tesznek egy karaktert. Na meg a verseny egyenjogú résztvevőjévé. Mert bizony Oraya emberi mivolta dacára is valós ellenfelet jelent a többiek számára, olyannyira, hogy az első gyilkosság is hozzá kapcsolódik. 
Maga a verseny egyébként zseniális, csavarossága mellett érzelmileg és akcióügyileg is csak szuperlatívuszokban lehet róla nyilatkozni, mint ahogyan a történet egészéről is. Carissa Broadbent egy rendkívül komplex, kiforrott világot alkotott meg saját történelemmel. Meglehet, eleinte soknak hat az a rengeteg idegen kifejezés, ami az emberre zúdul, de egyrészt a kötet hátuljában található egy fogalomtár, másrészt ahogy halad előre a sztori, úgy tisztul a kép és áll össze egy eszméletlenül monumentális univerzum. 

Mindent egybevetve csak ajánlani tudom nektek ezt a sorozatot, mert egyszerűen fenomenális! Kegyetlen, véres, nyers, van tétje, tele van intrikával, veszteséggel, érzelemmel és szerelemmel. És akkor még nem ejtettem szót Raihn-ről, aki ugyancsak megérne egy fangirl rohamot. Mindenesetre, ha szeretnétek egy mocskos, dark hangulatú, jól felépített vámpírregényt, akkor ezt mindenképp olvassátok el! De készüljetek fel, mert itt bizony vér mossa a csontokból és fogakból készült padlót, reccsen és szakad az emberi hús, reped a mellkascsont, tőr fúródik a szívbe, káromkodnak, folyik, aminek folynia kell, gigászok csapnak össze és az is lehet, hogy onnan érkezik árulás, ahonnan nem számítanál rá. Üdvözöl a vámpír verziós Éhezők viadala!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Oraya, Raihn, Vincent
Kedvenc jelenet: a játék kezdete, az első vacsora és még sorolhatnám 
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Nyaxia koronái #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mit szeretne kérni Oraya az Istennőtől, amennyiben ő nyeri a Kejarit?




Nézzetek be a többi állomásra is

11/07 Insane Life
11/08 Kelly & Lupi olvas
11/09 Milyen könyvet olvassak?
11/10 Angelika blogja
11/11 Könyv és más
11/13 Kitablar
11/14 Dreamworld

2024. április 24., szerda

S. T. Gibson - Véres hozomány

 
S. T. Gibson: Véres hozomány
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507211
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Bosnyák Edit

Fülszöveg:
Ez a nagyszerű regény Drakula első feleségének, Constantának a sötét és lebilincselő történetét meséli el.
Ez az utolsó szerelmeslevél, amit neked írok, habár néhányan inkább vallomásnak neveznék…
Miután egy idegen megmenti Constantát a biztos haláltól, egy középkori parasztlányból átváltozik egy halhatatlan királyhoz illő menyasszonnyá. De amikor Drakula becsalogat egy ravasz és bájos arisztokratát és egy éhező színészt a szenvedélyből és megtévesztésből szőtt hálójába, Constanta rájön, hogy az általa szeretett férfi borzalmas dolgokra képes.
Miután menedékre lel a vetélytársai karjában, elhatározza, hogy leleplezi a férjük sötét titkait. Miközben a szerettei élete forog kockán, Constantának választania kell a szabadsága és a férje iránt táplált szerelme között. De a vérrel megpecsélelt köteléket csak a halál tudja elszakítani.

Saját véleményem:
Vannak dolgok, amik sosem változnak: ilyen például a Dracula iránti szenvedélyes érdeklődésem. Már  kamaszként is azért rágtam a tatám fülét, hogy egyszer vigyen el Vlad Tepes kastélyába, de sajnos ez nem tudott megvalósulni. A mániám viszont megmaradt: ráfüggtem a vámpíros sztorikra. Mindennek fényében talán nem meglepő, ha azt mondom, azonmód ráharaptam (hehe) az Anassa Könyveknél megjelenő Véres hozományra, amint megláttam.

"A szerelem számomra nem gyerekeknek való játék, hanem tűzben kovácsolt járom, amit nehéz cipelni."

Fontos azonban tisztázni, hogy ez nem egy tipikus vámpírregény, sokkal több és különlegesebb annál. A Véres hozomány Dracula első feleségének, Constantának húsba maróan őszinte szerelmi vallomása. A kötet során maga Constanta meséli el férjével közösen töltött évszázadaikat, melyek kezdetben reményt, életet és szenvedélyt jelentettek számára, majd szép lassan átalakultak beteges függéssé, amit a vágy és a félelem foglalt keretbe, s ahol az örök élet inkább tűnt örök rabságnak számára. 
Olvasás előtt tisztában voltam azzal, hogy voltaképp egy naplóregénnyel lesz dolgom, ám azt legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy Constanta szavai és élményei annyira mélyen beleisszák magukat a bőrömbe, hogy szinte eggyé válok vele. Olvasás közben végig úgy éreztem, mintha láthatatlan kísértetként lebegnék Dracula buja, sötét és kegyetlen otthonában. 

A történet három részre tagolódik, a három hitves részére. Az első harmad Constanta haldoklásával veszi kezdetét, amikor is az egyszerű parasztlány kiszolgáltatva, véresen, a halál csókjára várva hever a földön, ám végül egy egészen másfajta végzet talál rá: maga Dracula. A férfi (akinek Constanta bosszúja miatt egyszer sem hangzik el a neve) megváltást, bosszút és életet ajánl számára, Constanta pedig beleegyezik. Vámpírrá válása és a véres megtorlása után a lány arra teszi fel élőhalott létét, hogy megtisztítsa aktuális lakhelyét a bűnözőktől, közben pedig szenvedélyes viszonyba/házasságba bonyolódik megmentőjével. Ám ahogy telnek az évek, évtizedek nemcsak a világ változik körülöttük, hanem ők maguk és a kapcsolatuk is, amit Dracula újabb házasságokkal igyekszik feldobni. Háború előli menekülések, manipuláció, szex, vér és a szabadságjogok korlátozása jelképezik napjaikat, na meg az engedelmesség. Constanta minél reálisabban látja férjét és kapcsolatukat, annál veszélyesebb vizekre evez. Közben pedig felmerül benne a gondolat, hogy vajon előtte is léteztek házastársak? És ha igen, mi történt velük?

A kötet elején maga a szerző figyelmezteti arra az olvasóját, hogy erotika, gyilkosság, bántalmazás és egy sor egyéb kemény téma vár majd rá, ami dicséretes. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a Véres hozomány egy líraibb hangvételű mű, ami inkább sejtet, mintsem megmutat. Nincs benne trancsírozás, és az orgiák sem csatakosak. Nem a "látvány", hanem az érzelmi része kemény, ugyanis Dracula lelki- és pszichológiai terrort folytat. Ő egy rendkívül titokzatos, kiismerhetetlen, nem mellesleg manipulatív karakter, aki a történet során távol marad az olvasótól, mint valami elérhetetlen istenség. Constanta ezzel is azt jelzi, hogy a férje sosem volt annyira jelen ebben a fura kapcsolatban. Nem úgy mint a másik két hitves, akikkel érzelmi és testi viszonyt tudott kialakítani. 

Ezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a Véres hozomány egy nem mindennapi mű. Rendkívül különleges, ennélfogva nagy hatást gyakorol olvasójára. Én legalábbis nagyon szerettem, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy valódi, csillogástól és trendektől mentes, klasszikus vámpírregényt olvasni. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Constanta 
Kedvenc jelenet: a végső együttlét fináléja
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!

2024. január 10., szerda

Ava Reid - A Tündérkirály rejtélye

 
Ava Reid: A Tündérkirály rejtélye
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507181
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:
Effy-t, ​az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos.
Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.

Saját véleményem:
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a dark academia könyvek, melyek sötét atmoszférája különleges alaphangulatot biztosít a történethez. Ava Reid hazánkban elsőként debütáló gótikus, slow burn románca, A Tündérkirály rejtélye is ebbe a kategóriába sorolható.

"– Romlásig szeretni foglak – szólt a Tündérkirály.
– A te romlásodig vagy az enyémig?"


A történet hősnője Effy, az egyetlen női építészhallgató, akit női mivolta miatt sokféle atrocitás és megbélyegzés ér iskolájában. A kor eszméi úgy tartják, a nők csak bajt okoznak, nem valóak iskolába; s éppen emiatt kell hősnőnknek beérnie az építészettel, ahelyett, hogy a szívének oly' kedves irodalmat tanulhatná. Effy ugyanis rajong a történetekért, kedvenc írója a fél éve elhunyt Emrys Myrddin, akinek leghíresebb művét, az Angharadot képes fejből idézni. Ez a regény azonban jóval több számára: túlélése záloga, mivel Effy más, mint az átlag. Olyan dolgokat lát, s olyan félelmek gyötrik, amik miatt a családja elmebetegnek titulálja, gyógyszereket kell szednie, hogy tompítsa látomásait. Ám amikor Effy visszautasíthatatlan ajánlatot kap (elutazhat kedvenc írója otthonába, hogy tervrajzokat készítve segítsen felújítani a kúriát), elszabadul a pokol. A Hiraeth kúria olyan helyen fekszik, ahol a babonák és mítoszok egybeérnek a valósággal, és ahol a Tündérkirály hatalma nagyobb, mint amit néhány rózsaszín pirula képes lenne elnyomni. De vajon mindez valós veszedelem vagy csupán Effy képzeletében létezik?

A regény kulcsfigurája Emrys Myrddin, az elhunyt író, akit halála után már-már szentként tisztelnek, és akire maga Effy is mérhetetlen rajongással tekint. A lány számára a lehetőség, hogy néhány hétre otthonának nevezheti a férfi kúriáját és annak környékét, olyasfajta euforikus örömet jelent, amit mi, könyvmolyok is könnyen át tudunk érezni. Hisz melyikünk ne szeretne elveszni kedvencünk feljegyzései, levelei között, végigsétálni élete legfontosabb színterein, s e-képp kicsit eggyé válni vele? Effy is ebben a bódult kábultságban úszik, még balsejtelmeit és rossz érzéseit is igyekszik elnyomni, csakhogy a kúriában tartózkodik egy akadémikus srác is - a riválisa -, aki minden áron be akarja bizonyítani, hogy Myrddin csaló volt. A dolog pikantériájaként ehhez Effy segítségét kéri, felajánlva, hogy cserébe eléri, hogy a lányt is felvegyék az irodalmi karra.
Effy és Preston kapcsolata egy ellenségekből szerelmesekké formálódó slow burn románc, amit nagyon szépen építget és adagol a szerző: mondhatni leheletfinomsággal. A kezdeti ellenségeskedésük, a fiú kissé öntelt, csipkelődő stílusa és a lány visszaszúrásai észrevétlenül olvadnak valamiféle bajtársiassággá, majd válnak eltéphetetlen kötelékké nyomozásukkal párhuzamosan. Az egyetlen ellentétet Preston földhözragadtsága, valamint Effy látomásai okozzák, mert míg srác elutasít mindenféle babonát, mítoszt, addig a lány egyre több túlvilági élményben részül. A Tündérkirály el akarja ragadni, Myrddin fia pedig ijesztő módon igyekszik kisajátítani, hol bókokkal, hol egyéb birtokló módszerekkel, ráadásul Effy mindenféle hangokat hall és szellemeket lát az omladozó kúriában, melynek falai között egyre nagyobb tered hódít a víz.

Ava Reid regénye meglehetősen komor hangvételű, a szerző remekül játszik a különféle természeti és érzékszervi elemekkel. Hiraeth kúriája olyan, mintha maga is élne, s minden nappal egyre jobban bekebelezné a benne élőket, foglyul ejtve annak lakóit. Olvasóként minden egyes padlócsikorgástól, deszkák közül csöpögő víztől, ablakokat tépkedő széltől, titkos rejtekhelytől, furcsa festménytől égnek állt a szőr a tarkómon, legjobban mégis a kavargó szempároktól, a tenger tombolásától, a sötétben felbukkanó, vizes hajú, csontkoronás lénytől, s annak görbe karmaitól féltem... míg Preston és Effy nyomozása miatt vadul száguldozott az ereimben az adrenalin. Zseniális írói húzásnak tartom a félelem és izgalom efféle keverését, azt a pulzusemelő, szívdobogtató állapotot, amikor az olvasó azért drukkol, hogy a főszereplők rájöjjenek a titokra, közben meg izgul az egyre közelebb érő fenevad miatt, mert tudja, hogy egyszerre fognak célt érni. Kevés az ennyire jól felépített és kivitelezett történet.
Ráadásul A Tündérkirály rejtélye jóval komolyabb mondanivalókat is rejteget. A nem túltolt feminizmus mellett olyan témák is felbukkannak benne, mint a szexuális bántalmazás, a nők kihasználása, vagy épp elnyomása a tudományos életben, de szó esik mentális egészségről, annak (nem)elfogadásáról, megbélyegzésről és a származás miatti ítélkezésről. Meglehet, elsőre soknak tűnik ez a felsorolás, mégsem az. Ava Reid tökéletes arányokkal dolgozik, mindenből annyi van, ami szépen bele tud idomulni a történetbe, anélkül, hogy tolakodónak hatna. 

A történet egyetlen kifogásolható pontja az a világépítés. A szerző ugyan saját világot álmodott meg, ám az nagy mértékben megegyezik az általunk ismert 1900-as évek közepével. Az egyetlen különbséget két birodalom hadban állása jelenti, viszont ez az ellentét is inkább a Preston és Effy közti ellentétet hivatott erősíteni, magához a sztorihoz nem ad semmit, inkább csak lóg. Illetve még beszélhetnék a fantasy szálról is, de mivel a rejtély részét képezi, hogy ez valódi vagy csupán elképzelt, így nem lőném le. Véleményem szerint a hangzatos nevek és az egy-két babona, mítosz, jövendölés ellenére teljesen felesleges volt egy a semmiben lógó világot kreálni, ennek ellenére mégsem zavaró. Én legalábbis könnyen el tudtam fogadni, semleges élmény maradt számomra.

Mindent egybevetve A Tündérkirály rejtélye teljesen megbabonázott, magába szippantott és nem eresztett. Azt is mondhatnám, hogy a bőröm alá lopózott, s olyannyira átjárt, hogy napokkal később sem tudtam szabadulni a hangulatától. Szívből ajánlom, ha szeretnétek egy ütős, erős atmoszférájú, dark academia regényt olvasni lassú égésű románccal és egy kísértetiesen jó fantasy szállal megfűszerezve. További előnye, hogy standalone kötet!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Effy, Preston, Angharad
Kedvenc jelenet: közös éjszaka
Negatívum: világépítés
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2023. május 9., kedd

Marissa Meyer - Gilded


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Marissa Meyer nagysikerű regénye, a Gilded - Aranyfonó. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Serilda, Arany és a Lidérckirály magával ragadó, titkokkal teli történetét, mely voltaképp egy komor hangulatú újragondolása Rumpelstiltskin meséjének.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
Marissa Meyer: Gilded - Aranyozott
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635974382
Oldalszám: 464 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
A ​#1 New York Times bestsellerszerző Marissa Meyer ezzel a lenyűgöző történettel tér vissza a mesék világába.
Réges-régen a hazugságok istene megátkozta a szegény molnár lányát, aki most mesterien szövi varázslatos, lenyűgöző történeteit – csakhogy egyetlen szó sem igaz belőlük.
Legalábbis mindenki így hiszi.
Amikor Serilda az egyik történetével magára vonja a gonosz Lidérckirály figyelmét, hirtelen egy szellemektől hemzsegő, sötét világban találja magát, ahol hollók figyelik minden egyes mozdulatát. A király a várbörtönbe zárja Serildát, és megparancsolja, hogy fonjon aranyat szalmából, máskülönben az életével fizet az egyik hazugságáért. Serilda kétségbeesésében akaratlanul megidéz egy titokzatos fiatalembert, aki bele is egyezik, hogy a megfelelő fizetségért cserébe segít neki. Csakhogy szerelemről nem esett szó az alku megkötésekor…
Serilda hamarosan rádöbben, hogy a kastély falai közt számos titok lapul, és egy ősi átok, amit muszáj megtörnie, ha véget akar vetni a király rémuralmának.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Saját véleményem:
Marissa Meyer azon szerzők egyike, akiktől már évek óta szeretnék olvasni, de valahogy sosem jön össze. A Gilded ezúttal viszont remek lehetőséget teremtett arra, hogy megismerkedjünk, minthogy az Egyszer volt, hol nem volt... sorozat óta különösen kedves helyet foglal el a szívemben Rumpelstiltskin karaktere - ez a történet pedig tulajdonképpen annak a Grimm testvérek által jegyzett mesének a darkosított retellingje, amiben ő is szerepel.

"Az ember sokszor nem éppen olyan, mint amilyennek mások hiszik."

Ha tehát ismeritek a Tűzmanócska meséjét, amiben a nagyot mondó molnár leányának szalmából kell aranyat fonnia, akkor nagyjából ez a történet is ismerős lesz. Pontosabban az alapja, hisz Marissa Meyer bőven csavart rajta, illetve hangulatilag is nagy változtatásokat eszközölt benne. A Gilded ekképp egy igazán komor, lidérces mese, bőven akadnak benne vérfagyasztó elemek. Sötétség, s halál bűze lengi körbe, míg a hazugságok pókhálóként szövik be a lapokat. Utóbbi Serildának, a történet cseppet sem szokványos hősnőjének köszönhető. Úgy tartják, apja egykor megmentette a hazugságok istenét, aki köszönetképp különös kegyben részesítette a férfi születendő gyermekét, így hát Serilda "szurokfekete íriszét nyolc apró küllő alkotta aranykerék díszítette. A sors és a szerencse kereke, amiről egy bölcs ember pontosan tudja, hogy a legnagyobb átverés a világon. A legnagyobb gondnak viszont az a képessége bizonyult, amire az első szavak megtanulásával együtt tett szert a leány. Valahányszor kinyitotta a száját, alig tudta visszafojtani a rajta kibukó hihetetlen történeteket, mintha a nyelve képtelen lett volna különbséget tenni igazság és hazugság között. Ő maga is a történeteiről és a hazugságairól vált híressé, és míg a többi gyereknek nagyon tetszettek a szokatlan, varázslatos mesék, az idősebbek tisztán látták a helyzetet." S pont ez a képesség az, ami a lány vesztét okozza, egyben elindítja azon események láncolatát, melyek a Lidérckirály palotájához vezetnek.
Egyik éjszaka, amikor épp a Lidérckirály hajszája tart, Serilda segítő kezet nyújt két üldözött tündérnek, tettének azonban súlyos következményei lesznek. Rajta üt a Lidérckirály, s hogy a lány mentse a tündérek, valamint saját bőrét, azt hazudja, hogy épp szalmát gyűjt, hogy aranyat fonhasson belőle. Szavai felkeltik a király figyelmét, s nem sokkal később annak lidérces kastélyában találja magát, ahol be kell bizonyítania, hogy igazat mondott. Kétségbeesésében megidéz egy Arany nevű fiút, aki alkut ajánl. Ám a molnár leánya hiába teljesíti a király követelését, az újra és újra próbatétel elé állítja. 
Serilda előtt mindeközben szép lassan kibontakozik egy furcsa történet, melynek főszereplője a Lidérckirály és udvartartása, melynek a jóképű, tréfás kedvű, ámde magányos szellemfiú is tagja, aki kedvességével kirí a gyászos kompániából. De vajon ki lehet a fiú? Mi történt vele? Mit akarhat a Lidérckirály Serildától, milyen átok sújtja a kastélyt és annak lakóit, s hogyan fékezhető meg a hajsza vérengzése?

A Gilded egy titkokkal, s rémségekkel teli történet ősi átokkal és szerelemmel fűszerezve. Nem kifejezetten pörgős, inkább lassabb ütemű, lassabban építkező regény, mely főként hangulatát tekintve erős. A szerző kiemelkedően tud atmoszférát teremteni, én magam például végig úgy éreztem, mintha részese lennék Serildáék furcsa, mágiával, babonákkal, hiedelmekkel és tradíciókkal teli világának, mely részben német ihletésű. Marissa Meyer érezhetően sokat merített ebből a kultúrából, mind mítoszok, mind nevek, mindpedig közeg szempontjából, melynek köszönhetően egészen különlegessé vált a történet. A németes részek magyarra való átültetésével azonban nem feltétlenül vagyok elégedett. Többnyire érthető, mi volt a fordító célja, mégis hektikusnak hat a sok szólás-közmondásos lábjegyzet (jobb lett volna egy verziót használni), valamint Arany esetében a magyar és német névismétlés is felesleges (már csak azért is, mert a Vergoldetgeist épp úgy aranyszellemet jelent, mint az Aranyszellem megnevezés). Ezek sokszor megakasztottak és kizökkentettek az olvasásból, de hála a szerző lehengerlő stílusának, sikerült hamar visszarázódnom. 
És ha már a könyv hangulatáról van szó, mindenképp meg kell említenem azt a füstösséget, ami első perctől átitatja a lapokat. A Gilded nem egy habos-babos tündérmese, itt bizony van vér, halál, creepy csonthintó, másvilági gyilkos fenevadak, különféle szerzetek és lények, melyek a halál rémisztő posványából másznak elő. Ők az éjszaka teremtményei, mindannyiunk rémálmai. Ott vannak az erdőben, a kastélyban, s elég egyetlen óvatlan pillanat ahhoz, hogy az ember legvadabb rémálmai közepette vagy valami annál is rosszabb helyzetben találja magát. Szóval igen, ezt a regényt mélyen átitatja a sötétség.
Ám ahol sötétség van, ott fény is akad... itt Arany, a kastélyban ténfergő Aranyszellem képében, aki tulajdonképpen Rumpelstiltskin alteregoja. Ő egy igazán üde színfolt: vidám, huncut, olyasvalaki, aki szeret borsot törni a király és a többi rémség orra alá, mégis megvan a maga szívszorító története. 
Míg a Lidérckirály esetében az a kérdés, hogy miért teszi azt, amit, s mi a célja Serildával, addig Arany esetében a "ki ő?" játszik kulcsszerepet. Egy fiú, aki nem emlékszik a múltjára, nem tudja miként került a kastélyba. Egy szellem, aki nem hódol be urának, mi több feszegeti annak határait. És a legfontosabb: egy lélek, aki csak arra vár, hogy szeressék. 

De vajon milyen jövője lehet egy kastélyban rekedt szellemnek és annak a lánynak, akivel mindenki elhitette, hogy szerethetetlen? Hogyan hidalható át a távolság, az, hogy a király kastélya csak meghatározott időpontokban válik láthatóvá a halandók előtt? Serilda és a történet többek között erre is keresi a választ. Na meg az egész jelenségre, ami a nagy mesemondó lány számára is megfejthetetlennek tűnik. 
Mindent összevetve, a Gilded egy végtelenül hangulatos, kicsit lassan formálódó, ám annál érdekfeszítőbb regény, melyben mágia, halál, átok és szerelem keveredik. Én a magam részéről örülök, hogy adtam neki egy esélyt, nem bántam meg. Kíváncsian várom a folytatást.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Arany
Kedvenc jelenet: csók
Negatívum: egy-két logikai baki
Borító: 5/5
Sorozat: 
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a történet alapjául szolgáló mesét. Minden állomáson láthattok egy, az aranyfonó manóval vagy annak történetével kapcsolatos kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni. Fontos, hogy egyes kérdések esetében több válaszlehetőséget is elfogadunk!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Ki alakította Zörgőfürge karakterét az Egyszer volt, hol nem volt (OUAT) c. sorozatban?




Nézzetek be a többi állomásra is

04/25 Readinspo
04/26 Sorok Között - Könyvtrailerek
04/28 Kelly & Lupi olvas - Interjúfordítás
04/30 Dreamworld - Idézetek
05/02 Csak olvass!
05/03 Kelly & Lupi olvas
05/04 Sorok Között
05/05 Hagyjatok! Olvasok! - Borítómustra
05/06 Hagyjatok! Olvasok!
05/07 Dreamworld

2022. szeptember 4., vasárnap

Serena Valentino - Anyád a tét


A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb része, az Anyád a tét. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Gothel és nővérei történetét, a három boszorkányét, akik soha nem hagyták még el anyjuk, a Holtak királynőjének birodalmát. Tartsatok velünk, és ismerjétek meg Nyanya banya szívfájdító múltját, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
 
 
Serena Valentino: Anyád a tét
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635841974
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:
Mindenki jól ismeri a bűvös aranyvirágról szóló mesét, melyre egy vén boszorkány áhítozik, hogy segítségével fiatal és szép maradhasson. Ám az mégis egy beteg királynőé lesz, akinek aztán varázslatos hajú leánya születik. A boszorkány, aki nem hajlandó lemondani a virág varázserejéről, elrabolja a kis hercegnőt, majd egy toronyba zárja, és sajátjaként neveli fel. A hercegnő végül mégis rájön, hogy ki ő, és legyőzi a vén boszorkányt.
Ám ez csak a történet egyik fele. Mi a helyzet a vén Gothellel? Honnan jött? És hogy bukkant rá a varázserejű virágra? Íme, egy változat az ő történetéről, mely évszázadokig a homályban maradt… egészen mostanáig. Egy mese anyákról és lányokról, fiatalságról, és sötét mágiáról. Ez a Banya története.

Saját véleményem:
A Gonosztevők világa - címszereplőihez méltón - végtelenül sötét és baljóslatú. A Disney mesék színes-szagos, habos-babos hangulatától eltérően Serena Valentino egészen új perspektívába helyezi a már jól ismert történeteket, egyszersmind lehetőséget biztosít arra, hogy az olvasó megismerhesse az érem másik oldalát: a főgonoszokét. Azokét, akikre szeretünk eredendően bűnösként gondolni. 
De mi van akkor, ha a múltjukat mélyen átitatja a fájdalom, ha ők is - mint oly' sokan mások -, csupán szeretetre, törődésre vágytak egykoron, ám valami folytán környezetük áldozataivá váltak?

"- (...) A világ sötét, önző és kegyetlen hely. Hacsak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik."

Az Anyád a tétben Nyanya banya történetével ismerkedünk meg, s ahhoz, hogy megértsük, miként válik azzá a mániákus banyává, aki elrabol egy csecsemőt és toronyba zárja tizennyolc esztendőre, vissza kell repülnünk az időben pár száz évet. Egészen addig a fiatal Gothelig, aki nővéreivel (Azáleával és Kankalinnal) a holtak erdejében él. Anyjuk, Manea a történelem egyik leghatalmasabb és legrettegettebb boszorkánya, a holtak királynője, aki mit sem törődve lányaival, leginkább féltett raponc virágjait ápolgatja, miközben gyermekei arról álmodoznak, milyen lehet a határon túli élet. 
A holtak erdejének monotonitása azonban végleg megszűnik azon a napon, amikor a falusiak megszegik az alku rájuk eső felét, s holtaikat immár nem adják át Maneának. A királynő kegyetlen és brutális megtorlása után Gothelnek és nővéreinek választaniuk kell: felveszik végre anyjuk vérét s erejét, ezzel mintegy összekapcsolódva egymással, vagy gyáván megfutamodnak? Gothel másra sem vágyik, nővérei viszont kevésbé eltökéltek. Kanka és Azálea nem akar ártatlanokat gyilkolni, arra sem vágynak, hogy ők irányíthassák a holtakat... életre, színekre áhítoznak, ami a kopár, sötét, halott vidéken nincs jelen. Ugyanakkor Gothel szeretne anyja nyomdokaiba lépni, királynővé válni és továbbvinni családjuk örökségét úgy, hogy közben szeretett nővéreitől se kelljen elválnia - hisz ők az elsők számára.

Gothelék mottója ("A három nővér. Együtt, mindörökké.") a regény legmeghatározóbb eleme, egyben mozgatórugója is. Testvéri szeretetük felülírja önnön vágyaikat, befolyással bír tetteikre, de még az élet-halál véglegességén is túlmutat. 
Mélyen megható a három lány egymás iránti, s nem utolsósorban feltétel nélküli szeretete, ami rendre visszaköszön a történet több pontján is, s olyan témákat feszeget, mint az elengedés, a görcsös ragaszkodás, vagy éppen a másik boldogságának megteremtése. Három, látszólag nagyon különböző karakter, a szívük mégis egyszerre és ugyanazért dobban: egymásért. És ettől lesz igazán gyönyörű az ő sztorijuk, attól, hogy mind Kanka, mind Azálea, mind pedig Gothel vágyik valamire, mégis képesek beáldozni azt annak érdekében, hogy a másiknak jó legyen. Áldozatuk azonban néha túl sokat követel tőlük: az életüket (nem feltétlen a szó szoros értelmében).
Épp ezért ez a már-már fanatikus rajongás olyan morális kérdéseket is felvet, mint az, hogy: hol húzódik a határ a szeretet és az őrület között? Illetve arra is választ keres, hogy mennyire és milyen mértékben szabad beleavatkoznunk mások életébe vagy épp halálába. Mi az a pont, ahol meg kell állni?
Serena Valentino nagyon távolról indítja Nyanya Banya történetét, olyan irányból, amire szerintem a legtöbben nem is gondolnánk, egy ponton viszont valóban értelmet nyer a virág iránti őrült rajongása, na meg a távollétei.

Az Anyád a tét karakterközpontú, szinte végig Gothelé a narratív főszerep, ami határozottan a kötet előnyére válik. Nincsenek szerteágazó szálak, felesleges karakterek, drámák, csak és kizárólag a Sötét nővérek jelennek meg és jó szokásukhoz híven kuszálják össze az eseményeket. Két boszorkánytrió, s az ő felülírhatatlan testvéri kötelékeik. Ennyi, se több, se kevesebb. Na meg jó adagnyi élőhalott.
Ezzel pedig el is érkeztünk a könyv atmoszférájának témájához, amiről úgy érzem, illik szót ejtenem. Szinte minden egyes résznél kiemeltem eddig a sötét, komor, mételyező hangulatot, ami átitatja a lapokat. Ám azt kell mondanom, a sorozat korábbi kötetei közül egyik sem volt ennyire creepy és dark, mint az Anyád a tété! Parancsszóra feltámadó, foszladozó holtak, sírokkal teli, komor erdő, kegyetlen mészárlások, családgyilkosságok, hollók és egy sor olyasmi, amivel a legvadabb rémálmaimban se szeretnék találkozni. Tim Burton viszont határozottan megirigyelhetné ezt a fantáziavilágot, ahol a holtak királynőjük parancsára építkeznek, fel- és kiszolgálnak, ölnek vagy épp csatába vonulnak. Hátborzongató. És tudjátok mit? Hátborzongatóan jó is! Imádtam Jákob lovagot, a magas, egyre inkább foszladozó, titokzatos halottat, akit a holtak királynője szerelmének hív, s aki olyan féltőn óvja Gothelt, mint saját gyermekét. A többiektől meg csak simán frászt kaptam, s nem egyszer úgy éreztem magam, mintha az Addams Family és a Mások összegyúrt világában bolyonganék, ahol fojtogatóan sivár az élet, s ahol még az is megeshet, hogy kivájt szemű gyermekek jönnek velem szembe, miközben valaki Vidám cetliket aggat a fákra, sírokra.

Nem hibátlan történet, vannak benne kisebb-nagyobb logikai bukfencek, és a vége is egy kicsit túl gyors, számomra mégis ez lett a sorozat kedvenc kötete. Gothel és a nővérei története mélyen érintett, volt pont, amikor annyira belesimultam a regénybe, illetőleg átvettem a szereplők fájdalmát, hogy akaratomon kívül kiejtettem a kezemből a könyvet, vagy épp a gyomrom szorult össze. Érzelmileg nagyon intenzív élmény volt, olyan, ami elborzasztott, összetört és felháborított. Sokszor sírni vagy sikítani lett volna kedvem, de nekem, mint olvasónak, az a szerep jutott, hogy némán végignézzem, hogyan rohan egy fiatal, álmokkal és szeretettel teli lány saját vesztébe mások fondorlatainak köszönhetően. 
Különleges, felkavaró utazás ez, nem szokványos díszletbe ágyazva. Gyerekeknek semmiképp sem ajánlom! Felnőtteknek annál inkább - akár halloweenre is. Az Anyád a tét egy fordulatokban és  ármánykodásban bővelkedő, cselszövésekkel tarkított regény a testvéri szeretet erősségéről, és arról, hogyan válik valaki a környezete áldozatává. Mágia, vér, halál, nekromancia és a jól ismert történet az aranyhajú lányról, akit tizennyolc évre toronyba zárt mostohája. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Gothel, Kanka, Jákob lovag, Flynn
Kedvenc jelenet: A leghosszabb éj, Jákob búcúsja és Flynn villantom a szívtiprót jelenete
Negatívum: a vége nekem le lett darálva, és volt egy kis baki az éveket illetően is
Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #5 (önállóan nem ajánlom)
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során Gothel, Azálea és Kankalin triójához hasonló boszorkánynővéreket keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a fotón látható három boszorkány nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/04 Dreamworld
09/06 Csak olvass!
09/08 Utószó