R. F. Kuang - Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

 

 

R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

 

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789635981694
Oldalszám: 632 oldal

Fordító: Horváth Vivien

Fülszöveg:

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Saját véleményem:

forrás: Danielle Hatt

R. F. Kuang neve valószínűleg a legtöbb hazai könyvmoly számára ismerősen cseng, hála az Agave kiadónál megjelent  Mákháború c.  sorozatnak.  Természetesen jómagam is hallottam a szerzőről, ugyanakkor bevallom, egészen mostanáig nem sikerült közelebbi ismertségbe keverednem munkásságával. Ám a Bábel esetében szerettem volna változtatni ezen - részben a hangos külföldi sikerek, részben pedig a történet miatt.  És milyen jól tettem!

"A hazugság nem hazugság, ha sosem hangzik el; a fel nem tett kérdéseket nem kell megválaszolni."

Az biztos, hogy a Bábel az idei évem egyik legkülönlegesebb olvasmányaként maradt meg bennem. Amellett, hogy egy ízig-vérig dark academia történetről van szó, tulajdonképpen jóval több annál. Egy gyönyörűen megírt - és igényesen fordított -, rendkívül komplex műről van szó, melyben egyszerre keveredik történelem, politika, fantázia, mágia, tudás és nyelvészet. 

A regény főhőse Robin, az árva kínai fiú, akit a titokzatos Lovell professzor kiemel Kantonból és Londonba visz. Ezek után Robin élete a tanulás köré összpontosul, egyetlen célja - vagy ha úgy tetszik, feladata - van, mégpedig bejutni az Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe, vagyis a Bábelbe. A torony hallgatói a fordítói munka mellett azonban egy sokkal hatalmasabb játszma részei, ugyanis, ahogy a fülszöveg is említi, van az a pont, amikor a tudás meghajol a hatalom előtt, Robin pedig kénytelen rájönni, hogy ha a Bábelt szolgálja, azzal elárulja szülőföldjét. De vajon mit tehet egy árva, kantoni fiú egyedül Londonban?
A történet roppant izgalmas és érdekfeszítő, mindazonáltal cselekménye - már csak terjedelméből adódóan is - lassabb lefolyású. A Bábelen nem lehet átrohanni, időt kell rá szánni, megélni, megízlelni és megérteni szavait. Ahogy már fentebb is említettem, egy igazán különleges, mondhatni egyedi kötetről van szó, melynek nem csupán témái, hanem hangvétele is formabontó. Azt is mondhatnám, hogy hangulatkönyv, aminek jókor, jó időben kell megtalálnia olvasóját, hogy átadhassa üzenetét, s hogy a szerző szavai eljuthassanak az olvasó lelkéig. De további előnyei közé sorolható a kiterjedt kutatómunka, amit a szerző végzett, és ami teljes mértékben átjön a lapokon, illetve sokrétű mágiarendszere, és a különleges párhuzamok, amit Kuang a mi valóságunkkal használ.

Mindent egybevetve én csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a Bábelről. Ezeken a borongós-esős novemberi napokon keresve sem találhatnátok jobb olvasnivalót. Ismerjétek meg a Bábelt, annak hallgatóit, az általuk végzett fordítói tevékenységet, az életüket, és merüljetek el egy jól felépített, komplex dark academia regényben.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: az egész kötet!

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mennyi idős volt Kuang, mikor megjelent az első könyve, a Mákháború?
a) 22    b) 24    c) 26

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/31 Utószó
11/02 Fanni’s Library
11/04 Csak olvass!
11/06 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/08 Readinspo
11/10 Dreamworld
11/12 Könyv és más

Kelly St. Clare - Szövetség a vámpírokkal

 

Kelly St. Clare: Szövetség a vámpírokkal

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705061
Oldalszám: 524 oldal

Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Éjfélkor dobják a kockát.
A Le Spyre-vagyon huszonegy éves örökösnőjeként az életemnek epres mojitókból és golfkocsikból kellene állnia. Jól mondom? De én elhatároztam, hogy a saját utamat járom.
Kétségbeesetten menekülök a gazdagok értelmetlen játszmái elől, és magam mögött hagytam a családi birtokot.
Titkos álnév – megvan.
Alvóhely – ööö, olyasmi?
Munkahely – pocsék!
Nagyobbat haraptam, mint amennyit meg tudnék rágni, de ez a legkisebb gondom. A városom egy hatalmas társasjáték. A játékosok természetfelettiek – rohadt vámpírok –, a vezetőjük pedig egy hatalmaskodó trónörökös, akinek nem kívánt figyelme a vesztemet jelentheti. A feladatom, hogy részt vegyek a halálos játékukban, különben a nagymamám és a legjobb barátom meghal.
Villantsd ki az agyaraidat, és lépj be a Vérkötelék-sorozat világába, ahova a USA Today bestsellerszerző Kelly St. Clare vezet el. Szenvedélyben és izgalomban sem lesz hiány!

Saját véleményem:

Kelly St. Clare nevével a Méz és jég trilógia kapcsán ismerkedtem meg, s olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy nem is volt kérdés, olvasni akarom-e az önállóan jegyzett vámpíros para-románcát. A Vérkötelék egy három részből álló urban fantasy sorozat, melyben az emberi örökösnő, Basi véletlenül belecsöppen egy természetfeletti társasjátékba - a hatalmasok játszmájába.

"– Nem szeretem a gazdag pasikat, mert még soha nem találkoztam olyannal, aki ne lett volna seggfej."

A fülszöveg ismeretében, valamint a gyönyörű borító láttán egy badass, vámpíros urban fantasy-re számítottam, így kissé meglepett, amikor kiderült, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A Szövetség a vámpírokkal egy milliomos főnök-alkalmazott viszonyon alapuló irodai románc természetfeletti elemekkel megspékelve - ami nem gond, ha az ember lánya szereti az ilyesmit. Bevallom, nekem nem kimondottan ez a kedvenc felállásom.
Basi, a regény hősnője egy dúsgazdag örökösnő, aki dacolva kivételes helyzetével úgy dönt, nem kér a pénzből és a vele járó hatalomból, helyette megpróbál úgy élni, mint az átlagemberek. Mindent maga mögött hagyva az utcán éjszakázik, majd a szegényebb társadalmi rétegbe tartozó barátnője segítségével beleveti magát az álláskeresésbe. Néhány sikertelen próbálkozás után elcsípi a város legtitokzatosabb ingatlanirodájának egyik posztját, ám első munkanapja után legszívesebben felmondana. Kollégáitól pánikrohamok gyötrik és furán érzi magát, főnöke pedig az a szívtipró seggfej, aki előző nap majdnem elütötte.
Olvasóként nem nehéz kitalálni, milyen társaságba is csöppent Basi (amire ráerősítenek a kollégák vonzó külsejéről, s természetfelettien csillogó szempárjukról szóló anekdoták is), s erre ő maga is rövid távon ráébred. Menekvésre azonban nincs lehetőség, hacsak nem akarja szeretteit holtan látni.

Őszintén szólva nehéz erről a történetről véleményt formálni. Eleinte meglehetősen lassan haladtam vele, idegesített a világfelépítés hiánya, továbbá az, hogy a főszereplő családi háttere és indokai is homályosan kerültek csak kifejtésre. A szerző létrehozott egy izgalmasnak tűnő várost, ami társadalmi rétegek alapján különböző színekre bomlott, ám ennél többet nem mutatott meg belőle. Nekem nagyon hiányzott valamiféle magyarázat arról, hogyan is kell elképzelni ezt a mi világunkba ágyazott, fura várost, a lakóit, és úgy unblock az egész működését. Ám ennél is jobban frusztrált az, hogy néhány utalást leszámítva nem derült ki, miért is lécelt le Basi a nagyijától, miért akart örökség nélkül egymaga boldogulni - és akkor itt nem mennék bele abba, hogy ha valaki távol akar kerülni a vagyontól, miért keres a legelitebb helyen munkát... ugyanúgy a hatalmasak között.
Sajnos ez a fajta felszínesség végig kitartott, egyedül Basi karaktere mutatott meg magából többet. Ugyanakkor látom és érzem, hogy van olyan olvasói réteg, akinél gond nélkül tud működni ez az alapvetően domináns férfi-alárendelt nő közötti viszonyra fókuszáló történet. Egyszerűen csak annyi történt, hogy nem én voltam és vagyok a célközönsége, mivel az én ízlésem a fantasy felé billen a chick lit-erotikus vonallal szemben.
Tagadhatatlan viszont, hogy a szerző stílusa lendületes, sodró erejű. Onnantól, hogy hivatalosan is képbe kerülnek a vámpírok és megkezdődik egyfajta fura társasjáték, nehéz letenni a könyvet. Provokatív, szexi, domináns. Kyros tipikus gazdag, beképzelt seggfej, aki lépten-nyomon próbára teszi a kissé naiv, bátortalan hősnőt. 

Ha tehát kedvelitek az ilyen típusú történeteket, és nem zavar, hogy fantasy helyett a szenvedély javára billen a mérleg, akkor érdemes esélyt adni Basi és Kyros párosának. Izgalmas, perzselő, humorral és veszéllyel átitatott paranormális románc ez, ami beléd mélyeszti szemfogait.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: asztal alatt bujkálós első nap

Negatívum: felszínesség

Borító: 5/5
Sorozat: Vérkötelék #1

Megtetszett? Vidd haza!

Vanessa Len - Only a Monster

Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507044
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Sárpátki Ádám

Fülszöveg:

Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.
Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.
Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.
A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…
Ő nem a hős.

Saját véleményem:

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Vanessa Len Szörnyetegek sorozatának első része a Csak egy szörnyeteg, ami tulajdonképpen egy időutazós YA urban fantasy. Személy szerint én rettenetesen örültem a hírnek, figyelembe véve, hogy az eredeti megjelenése óta szemeztem a kötettel - még azt is megkockáztatom, hogy számomra az év egyik legjobban várt megjelenése volt.

"Mindenki szembeszáll az idővonallal. Egyszer mindenki megpróbál megváltoztatni valamit."

Joan, a történet hősnője gyerekként mindig is arra vágyott, hogy felnőve szuperhős váljék belőle, ám a napon, amikor ezt közli nagymamájával, az asszony csak annyit felel, hogy sosem lehet hős, mert valójában egy szörnyeteg. Megdöbbentő és erős szavak, nem olyasmi, amit egy nagyszülőtől várnánk, ám tagadhatatlanul megadja a folytatás alaphangulatát. Merthogy Joan valójában félig ember, félig szörnyeteg, de hogy ez pontosan miből is áll, az előtte sem tiszta egészen addig, míg tizenhat éves korában, anyai nagymamájánál töltve a nyári szünidőt, véletlenül nem utazik az időben. S mielőtt esélye nyílna feldolgozni, hogy mindez mit jelent, hogyan működik, és úgy egyáltalán megtudni, mik a szörnyetegség szabályai, előbb belecsöppen egy váratlan mészárlásba, majd az ellenségével karöltve időutazni és menekülni kényszerül. Az egyetlen ember tehát, akire számíthat, a rivális szörnycsalád utolsó életben maradt sarja, a kissé pökhendi Aaron, aki néhány órával korábban simán hagyta volna meghalni a lányt.
Joannek egyszerre kell megbarátkoznia azzal, mi ő, hogyan működik a képessége, feldolgozni a tényt, miszerint szerelme, Nick kiirtotta a családját és a körzetben jelenlévő összes szörnycsaládot, valamint megoldást találnia arra, hogyan másíthatná meg a történteket - és akkor még ott van az idegesítően jóképű szőke srác is...
De vajon meddig lehet feszegetni az idővonalat? Meg lehet másítani a történteket és visszahozni a holtakat? Miért nem egyeznek a szörnyfeljegyzések és a valóság? És mire készül Nick, a mondabéli hős, a szörnyek elpusztítója? S mind közül a legfontosabb: az ellenségek képesek lesznek összefogni és megállítani, vagy a hős teljesen eltörli a szörnyeket az idővonalról?

Az Only a Monster egy izgalmakban és fordulatokban bővelkedő, kissé borongós hangulatú történet, ami fejezetről fejezetre ébren tartja az olvasó kíváncsiságát. Tulajdonképpen majd' mindegyik egy mini cliffhangerrel ér véget, arra ösztönözve az embert, hogy azonnali válaszokat követelve folytassa az olvasást. Arról nem is beszélve, mennyire könnyű beleveszni a lendületes történetvezetésbe, amit még tovább színesít a főszereplők folyamatos csörtéje. Merthogy a tapasztalt időutazónak mondható, fellengzős Aaron folyamatosan kóstolgatja "szörnybébi" hősnőnket, leginkább tudatlansága-, illetve ellenséges családjaik okán. Joan számára ismeretlenek az időutazás szabályai, annak módja, kivitelezése, és úgy nagyjából minden, ami a szörnyetegséggel jár. Nem tudja, mik a veszélyei, mi az, ami az életébe kerül, mit szabad és mit nem szabad mondania egyes korokban, mint ahogy azzal sincs tisztában, hol találnak menedékre az időutazók. Aaron számára mindez teret biztosít arra, hogy lépten-nyomon a lány orra dörgölhesse, mennyire hanyagok a Huntok, és mennyivel jobbak az Oliverek.

Kettejük perlekedése egyrészt tehát remek humorforrás, másrészt sokat lazít a komor hangulaton és oldja a feszültséget. Azt a feszültséget, amit a mészárlás, és a mondabéli Hős missziója jelent. A tét ugyanis nem kisebb, mint a szörnyetegek mindenkori életben maradása, legyen szó múltról, jelenről vagy jövőről.

Ahhoz, hogy hőseink szembeszállhassanak Nickkel, össze kell fogniuk, és a '90-es évekbe utazva nyomról nyomra összerakni a megoldást, pontosabban az ahhoz vezető utat. Ez viszont rengeteg bonyodalommal, mítosszal, fordulattal és veszéllyel jár.

Mindent egybevetve én imádtam ezt a könyvet! Szeretem az olyan aranyos, hangulatos, pörgős és szórakoztató YA regényeket, amik nem akarnak többnek látszani annál, mint amik. A Csak egy szörnyeteg pedig pont ilyen volt: humoros, bájos, érdekfeszítő, kalandos. És annyira jó volt végre egy gondosan felépített időutazós könyvet tartani a kezemben, aminek a szabályait és korlátait a narratív hőssel együtt tapasztalhattam ki! Mi több, a szerző nagyon okosan beleszőtte az időutazással járó sarkalatos kérdéseket, úgy mint a múlt megmásításának lehetősége, az idővonal feszegetése, stb. 

De ami végképp megdobogtatta a szívemet, az a korválasztás. Ha időutazás, akkor általában az emberek szeretnek a távolabbi múltba visszautazni, Vanessa Lenn viszont a kilencvenes évek első felét lőtte be, ami egy fiatalabb olvasó számára retro érdekesség lehet, nekem viszont a gyerekkorom, és az a környezet, amiben felnőttem. Kifejezetten vicces volt a kor haj- és ruhaviseleteiről olvasni, és látni, hogyan éltünk a technikai kütyük eluralkodása előtt. A Rachel hajon pedig, mint idővonali mértékegységen, hatalmasat nevettem!

A Csak egy szörnyeteget szívből ajánlom, ha szeretnétek egy hangulatos, pergő, folyamatos fordulatokkal teli időutazós YA-t olvasni, ami folyamatosan ébren tartja a figyelmeteket. Mindeközben cuki, vicces és kellő mértékben kalandos. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Joan, Aaron

Kedvenc jelenet: a szócsaták Joan és Aaron, illetve Aaron és Ruth között 

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szörnyetegek #1

Megtetszett? Vidd haza!

 

Laura Thalassa - Rhapsodic

 

Laura Thalassa: Rhapsodic - Az Éjszaka Királya

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507006
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:

Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.
Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő az a férfi, aki bármit képes megszerezni… persze jó áron. És azt is mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb behajtja a kölcsönt.
Az egyik ügyfelétől viszont még soha nem kért fizetséget. Egészen mostanáig. Amikor Callie a szobájában találja az éjszaka ravaszul vigyorgó és csillogó szemű királyát, azonnal világossá válik számára, hogy a dolgok hamarosan megváltoznak. Az Alkusz először csupán egy félszeg csókot követel tőle. Mindössze egyetlen gyöngyszemnyit. És ígéretet a folytatásra.
Az Alkusz számára több ez egy rég elfeledett románc felélesztésénél. Mert mostanában valami titokzatos és fenyegető dolog zajlik a Másvilágban. Egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza. Mozdulatlanul fekszenek üvegkoporsójukban, mellükön egy-egy gyermekkel. És persze ott vannak a rabszolgák között suttogott titkok a gonoszról, aki állítólag felébredt.
Ha az Alkusz meg akarja menteni a népét, szüksége lesz a szirén segítségére, akinek évekkel ezelőtt összetörte a szívét. Csakhogy a felébredt gonosz is rajong a különleges teremtményekért. Pont az olyanokért, mint Callie.

Saját véleményem:

Rendkívül megörültem a hírnek, hogy új kiadóval gazdagodik a  hazai könyvpiac, ráadásul az Anassa könyvek igen erős címekkel rukkolt elő. Fantasy rajongóként egyből bele is szerettem Laura Thalassa regényébe, mely kellően érdekesnek és kedvemre valónak tűnt, már csak a tündéres-szirénes vonal miatt is, nem beszélve az Éjszaka Királyságának  denevérszárnyas királyáról, aki egy másik kedvencem hangulatát idézte vissza.

"Ha a nap beleragyog az arcomba, az ő árnyékát látom kirajzolódni a járda kövén. Ha utolér az éjszaka, az ő sötétsége borul a szobámra. Ha lehunyom a szemem, az ő arca kísérti az álmaimat.
Mindenhol és mindenben ott van, és egyetlen férfi sem képes elfeledtetni őt."

A történet középpontjában Callypso Lillis, vagyis Callie áll, akivel elsőként egy igen drámai helyzetben találkozunk. A tizenöt éves lány ugyanis vérben úszik, akárcsak a földön heverő mostohaapja, aki oly sok éven át keserítette meg életét és gyalázta meg a testét. A sokkos állapotban lévő Callie, nem tudván, kihez forduljon, magához hívja az Alkuszt, a Másvilág és az éjszaka legrettegettebb tündérét, aki nem csupán a bujaság, az erkölcstelenség és minden éjszakai ügylet ura, hanem rendkívül jó üzletember is: különféle alkukért cserébe teljesíti partnerei kéréseit. 

Az Alkusz segít az ifjú szirénnek eltusolni a gyilkosságot, továbbá elintézi, hogy a lányt felvegyék egy természetfeletti bentlakásos suliba. Ám kapcsolatuk itt nem ér véget; Callie-t annyira vonzza a jóképű, karizmatikus, minden porcikájában veszélyt sugárzó férfi, hogy estéről estére újabb alkut köt vele  társaságáért cserébe. Háromszázhuszonkét alku után viszont a férfi eltűnik az életéből, magára hagyva az összetört szívű lányt, és csak hét esztendővel később bukkan fel hálószobájában, egy csókot és törlesztést követelve.

A Rhapsodic egy ízig-vérig spicy urban fantasy, ami javarészt a mi világunkban játszódik, miközben rövidebb-hosszabb kitérőket teszünk a Másvilágba, azon belül is az Éjszaka Királyságába. A kettősségek sora azonban nem áll meg ennyiben, ugyanis minden fejezet múlt és jelen váltakozásából épül fel, melynek köszönhetően figyelemmel kísérhetjük Callie felnőtté válásának folyamatát, továbbá az Alkusszal való kapcsolatának alakulását, mely a két idősíknak hála válik teljessé.
Rendkívül komplex könyv, ami a fantasy elemek mellett nem feledkezik meg az emberi érzelmekről sem. Egyszerre szól a múltbéli sérelmek feldolgozásáról, felnőtté válásról, az első szerelemről (annak megéléséről) és szerelmi csalódásról, miközben minden egyes oldalt átitat a dühvel vegyülő vágyódás és ösztönösség. Callie nem egyszerű lány, hanem szirén (nem, nem növeszt sellőfarkat és lubickol a tengerben, tengerészeket halálba csábítva), aki képes megbabonázni az embereket és rávenni őket, hogy teljesítsék kívánságait, ugyanakkor a benne lakozó szirén buja, lételeme az erotika. Ez a tulajdonság pedig jócskán meg tudja nehezíteni a dolgát, pláne, ha Desmond Flynnről, az Alkuszról van szó, akit összetört szíve miatt legszívesebben a pokolba kívánna.
De hát Des nem az a férfi, akit könnyű figyelmen kívül hagyni. Pimasz, veszélyes, csábító és nem fél visszaélni hatalmával (és te atyaúristen, én is alkudozni akarok vele!). Callie és közte pedig nagyon-nagyon jól működik a kémia, amit az alkudozós-alku teljesítős vonal csak még magasabb szintekre emel. Kettejük között - múltban és jelenben egyaránt - vibrál a levegő, annyi szexuális feszültség van köztük, hogy olvasóként is szinte eleped az ember. Párosuk ebből fakadóan rendkívül intenzív, és az, hogy figyelemmel követhetjük nyolc év vágyódását, évődését még rátesz egy lapáttal. Észbontóak aranyosak, viccesek, vadak és elemiek együtt. Ritka az ennyire vibráló/passzoló páros, én a magam részéről nagyon-nagyon szerettem őket.

A cselekmény nagy részét egyébként Callie és Des kapcsolata alkotja, kezdve közös múltjuktól, a sérelmekkel vegyes viszontlátáson át, az ismételten fellobbanó érzelmekig. De ahogy a fülszöveg is említi, van egy természetfeletti nyomozós szál is, mivelhogy Des birodalmában sorra jelennek meg üvegkoporsóba zárt harcosnők, mellükön vérszomjas csecsemőkkel. Valaki sorra hibernált állapotba juttatja őket, minek után horrorbabákat nemz nekik, akik aztán vérrel táplálkoznak és mindenféle baljóslatú jövendöléseket suttognak emberi dajkájuknak. Callie az egyetlen, aki segíthet megoldani a rejtélyt mielőtt megsemmisülne a birodalom: Ki áll a gaztettek hátterében és miért akarja elpusztítani az Éjszaka Királyságát? Valóban felébredt a gonosz? És ha igen, milyen árat követel az Alkusztól?

Minden nőiességemet sutba dobva azt kell mondanom, hogy: én rohadtul imádtam ezt a könyvet! Érzéki volt, vicces, szerethető, rejtélyekkel, romantikával, bujasággal teli, miközben a fantasy rajongó énem is mindent megkapott, amire csak vágyhatott: tündért, vérfarkast, szirént, creepy főgonoszt, izgalmas világot modern és fantasy díszlettel. És amellett, hogy nyomokban visszaidézte a acotart, nem vált koppintássá. A Rhapsodic egy nagyon is önálló világképpel rendelkező, kellően dark hangulatú urban fantasy, amit szívből ajánlok a zsáner kedvelőinek. Ha szeretnétek egy olvasmányos, izgalmas és megfelelő mértékben pikáns regényt, akkor szívből ajánlom. Számomra az év egyik legkellemesebb meglepetését-, egyben legfelemelőbb kikapcsolódását okozta; alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Des, Callie

Kedvenc jelenet: a Felelsz vagy Merszek, vallomás, HP filmmaratonok, Velence

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Az Alkusz #1

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Méz és hamu udvara

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705627
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

Saját véleményem:

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt a Méz és hamu udvara borítóját, amikor pedig a fülszöveget is átfutottam, tudtam, hogy olvasnom kell. Kedvenc zsánerem a fantasy, a tündérek pedig mindig izgalmas témaválasztásnak bizonyulnak, nem is beszélve a különleges helyszínről, Alaszka vadregényes vidékéről.

"– Néha úgy érezzük, hogy a világ egy olyan irányba hajt minket, amit rossznak gondolunk, mert nem a mi választásunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz célhoz érünk, csak, hogy azt az ösvényt nem láttuk előre."

A szerzőpáros in medias res indít, kellő ritmust, egyben ízelítőt adva a folytatáshoz, ami az utolsó oldalig épp olyan ütemes és lendületes, mint a történet nyitánya, ahol rögtön egy akció kellős közepén találjuk magunkat és főszereplőnket, Allit. Nyolc évnyi felkészülés után a félig ember-félig tündér lánynak tündértársaival együtt ki kell állnia a végső próbát, hogy eldőljön későbbi sorsa. Alli számára mindez több szempontból is fontos: nőként, árvaként és félvérként is bizonyítania kell rátermettségét, azt, hogy igenis ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többieket. Ám a próba végén, éppen akkor, amikor a lány letenné szent esküjét, összeomlik a tündérek birodalma, Hegyalja, méghozzá az ő vére miatt - de erről látszólag csak ő és az Orákulum tud.
Hazatérve azonban nem sokáig élvezheti kiváltságait, apja, a király előtt (aki nem hajlandó leányaként elismerni) tett esküjét követően menekülni kényszerül, s ha nem akarja, hogy az Árnyudvar- és Fényudvar-béliek elkapják és kivégezzék, ki kell derítenie, mi történt Hegyaljával, s milyen szerepet játszott benne ő. Útja a Háromszöghöz vezet, ahol számkivetett tündérek élnek furcsa kis közösséget alkotva, nyomában viszont ott lohol a két udvar, s köztük gyerekkori szerelme, Faolan, akihez gyengéd szálak és nem kevés fájdalom fűzi.

A Méz és hamu udvara egy akciódús kalandregény, amiben fordulat fordulatot követ, tele van akciódús jelenetekkel, ármánykodással, árulással, titokkal és rengeteg mágiával. És soha, egyetlen pillanatra sincs benne megállás! Elképesztően pergő cselekményű történet, melynek középpontjában végre nem a romantika, hanem ténylegesen a világ megmentése áll. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a romantikus könyveket is, ugyanakkor mostanság a szerzők előszeretettel billentik el ilyen irányba a fantasy történeteitek, itt viszont kellemes meglepetésként ért, hogy a szerelmi szál inkább csak ott zizegett a felszín alatt, fokozva a téteket, de nem terelte el a figyelmet másról. Mi több, számomra így még kiélezettebb is lett a dolog.
Ahhoz, hogy mindez működőképes legyen, elengedhetetlen volt a jól kidolgozott, feszített ívű és tempójú cselekmény, a színes és érdekes történetszálak behozatala, valamint a főszereplő karakteressége. És hát azt kell mondanom, egyikből sincs hiány.
Alli egy talpraesett, badass, kissé mocskos szájú, a jég hátán is megélő lány, aki már gyerekként szembesült a tündérek kegyetlenségével, s árvasága valamint félvérsége okán hamar megtanulta, miként tud érvényesülni - vagy konkrétan életben maradni - ebben a világban. Bátor, mindenre elszánt harcos, aki ennek megfelelő elszántsággal veti bele magát a nyomozásba, s félelem nélkül szembeszáll azzal, aki hátráltatja. Útja számos megpróbáltatáson át vezet, ráadásul ahhoz, hogy kiderítse, mi történt Hegyaljával és visszaállítsa azt mielőtt a tündéreken úrrá lesz az őrület, meg kell ismernie saját mágiáját, annak működését és mibenlétét.

A hozzá hasonló szököttek számára viszont veszélyes hely a Háromszög, ami olyan, mint az emberek által ismert Bermuda-háromszög: sorra tűnnek el az emberek, veszélyes teremtmények lakják, és a szellemek is szüntelenül furcsa jóslatokat suttognak a lány fülébe. Az idegesítően szexi Faolanról nem is szólva, aki állandóan Alli nyomában jár, hogy információkat gyűjtsön királynőjének és pökhendiségével felpaprikázza a féltündért.

A Méz és Hamu udvara ízig-vérig fantasy, ami kalandossága mellett egyéb elemeiben is megmutatkozik, legyen szó a fajok sokszínűségéről (óriások, sárkányok, jetik, kelpie-k, farkasemberek, mindenféle tündérek), a világfelépítéséről (két tündérudvar, azok szabályai-szimbiózisa, számkivetettek), vagy az általa felvázolt konfliktushelyzetről. Van itt minden az ellentétes oldalaktól kezdve, az intrikákon át, ellenséges leszámolásig, hogy a kialakulófélben lévő háborúról ne is beszéljünk. 

A kezdeti döccenő ellenére (sokáig hiányoltam Hegyalja mibenlétének tisztázását) a szerzőpáros engem megvett kilóra. Imádtam Alaszka havas tájain barangolni, tetszett, ahogy a modern világban emberek és tündérek keveredtek, lenyűgözött a mágikus világ, elképesztett a politikai cselszövés, felhevített Faolan és Alli adok-kapok viszonya, megmosolyogtatott Alli barátnője, és rettenetesen bírtam Alli tökösségét is. Epekedve várom hát a folytatást, ami még ennél is sokkal több izgalommal és immár emelkedett tétekkel kecsegtet, nektek pedig szívből ajánlom az első részt, ha szeretnétek egy pörgős fantasyt, ami tényleg azt nyújtja, amit a zsánertől várunk.

Pontszám: 5/4,75

Kedvenc szereplő: Alli, Faolan, Cinth

Kedvenc jelenet: Cinth beszólása Faolannak, Alli első órája, és Alli és Faolan kapcsolata

Negatívum: volt egy-két fura fordítás (pl. humás az ember helyett és kocsi a szekér helyett), és ami miatt levontam negyedpontot: sokáig nem lett tisztázva, mi is Hegyalja

Borító: 5/5 (imádom!)
Sorozat: Méz és jég trilógia #1

Megtetszett? Vidd haza!

Jaymin Eve & Leia Stone: Anarchy

 

Jaymin Eve - Leia Stone: Anarchia

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634578345
Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:

Soha ne mondd, hogy nincs rosszabb, mert akkor az élet kényszert érez rá, hogy bizonyítsa, hogy van.
Charlie Bennett elmondta nektek valaha, hogy a vámpírok a gonoszság sarjai?
Mert hát azok!
Már nagyon teli van velük a hócipője, és amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, úgy dönt, elérkezett a pillanat, hogy a vérét fegyverként vesse be ellenük.
Eljött az ideje egy kis anarchiának.
Kapaszkodj, ez nagy menet lesz!

Saját véleményem:

Kezdetektől fogva érdekesen alakult a viszonyom a Kaptár-trilógiával, olyannyira, hogy a fura fülszöveg miatt majdnem passzoltam is az első részt. Szerencsére a sok pozitív visszajelzés meggyőzött arról, hogy adjak neki egy esélyt, én pedig kellemesen csalódtam benne. Jaymin Eve és Leia Stone vámpír-ember hibridjei üdítő újdonságként hatottak rám, akárcsak az a disztopikus - kezdetben némileg A beavatott vs. Az éhezők viadala feelingű - világ, melyben a parazsak elszigetelve élnek a világtól, keményen alárendelve a vámpírok hóbortjainak. Ám ami igazán levett a lábamról, az a főszereplőlány, Charlie nem kissé szarkasztikus humora és felvágott nyelve volt. Személyében egy igazán tökös, badass hősnőt ismertem meg.

 

"– Charlie, édesem, keményebb vagy, mint hiszed. És nem vagy egyedül… Soha nem vagy egyedül. Együtt meg tudjuk csinálni. Bármit zúdítson ránk a Kaptár, elbírunk vele."

Négy évvel az első kötet függővége után végre ismét fejest ugorhattam Charlie és a Szexi hatos történetébe, de őszintén bevallom, nem ilyen élményre számítottam. Megvan az a pillanat, amikor boldogsággal vegyes izgatottsággal nekifuttok, hogy fejest ugorjatok a medencébe, de ugrás közben kiderül, hogy épp leengedték azt? Nos, az Anarchiával valahogy én is így jártam.
Foghatnám arra, hogy négy év hosszú idő, ami alatt idősebb lettem, de ez nem változtat a tényen, miszerint valami nagyon félrement ebben a könyvben: nevezetesen Charlie viselkedése. A humoros, badass csajszi egy állandóan hisztiző, nyálazó libává alakult, s ahelyett, hogy valódi történetet kaptunk volna, az ő ömlengéssel teli belső monológjai töltötték meg az oldalakat. Húsz százalék történet mellé adódott nyolcvan százaléknyi áradozás arról, milyen jól néznek ki a Szexi hatos tagjai - különös tekintettel Ryderre -, mennyire formás a seggük vagy éppen mennyire bizsergető az akcentusuk. Mindegy, hogy épp egy életveszélyes bevetés kellős közepén voltak, vagy egyszerűen csak a Kaptárban dekkoltak. Emiatt pedig Charlie korábbi szerethetősége valahogy megkopott - ráadásul a szabadszájúsága is valahogy alpáribb lett. Pedig ez egy igazán izgalmas folytatás is lehetett volna, ugyanis Charlie a Szexi hatos tagjává, vagyis a Kaptár egyik elit rendfenntartójává vált, hogy a srácok így védhessék meg az egyetlen lényt, aki képes kigyógyítani bárkit a vámpírvírusból. 

Ahogyan azt az imént említettem, Charlie a Szexi hatos tagjává válik az Anarchiában, ezáltal pedig belekóstolhat a rendfenntartók életébe, mely ezúttal rengeteg izgalmas és veszélyes akciót ígér. A folytatásban egy emberi vallási szekta kezd őrült ámokfutásba, s Isten nevében vérbosszút hirdet a Parazsak ellen. Hőseink többször is összetűzésbe keverednek velük, halálos kimenetelű harcokban mérik össze erejüket, miközben a vámpírok is egyre nagyobb fenyegetést jelentenek Charlie-ra. A csapat számára nem marad más lehetőség, mint megtervezni a menekülésüket, csakhogy minden lépésüket figyelemmel követik, mozgásukat pedig egyre inkább korlátozzák.

Mindennek fényében, ha kivonjuk a képletből Charlie ömlengését, akkor egy kifejezetten fordulatos folytatásról beszélhetünk, melyben tovább szélesedik a sorozat világa, és egy több ponton is érdekes történetet kapunk. Politikai ármánykodás, sikkasztás, zsarolás, korrupció, vallási fanatizmus - ez mind-mind megtalálható az Anarchiában. Épp ezért haragszom a szerzőpárosra, hisz annyira, de annyira jó lehetett volna ez a rész! Amikor végre túl tudtunk lépni a Szexi hatos szexiségén vagy Ryder és Charlie nulla érzelmes viszonyán, és valóban pörögtek az események, akkor valósággal faltam a lapokat. Imádtam a meghökkentő csavarokat, a világban rejlő potenciált, míg a kötet orbitális függővége felért egy kiadós pofonnal. Biztosan folytatni fogom a trilógiát, és csak remélni merem, hogy a befejezésre nem kell újabb négy évet várnom.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a mentőakció

Negatívum: a srácokról való ömlengés

Borító: 5/4 (fura, hogy a sorozat közepén váltott a kiadó)
Sorozat: Kaptár-trilógia #2

Megtetszett? Vidd haza!

Jeaniene Frost - Első lobbanás

A vámpíros Urban Fantasyk egyik koronázatlan királynője, a fél vámpír vámpír vadász Cat, és a szemtelenül sármos Bones megalkotója, maga Jeaniene Frost tér vissza, hogy újra meghódítsa a magyar rajongók szívét. Ezúttal a Cat & Bones sorozat spinoffjával, melynek egyik főszereplője nem más, mint maga Vlad Tepesh! A Blogturné Klub 9 bloggere pedig 2017. november 22-től 2017. november 30-ig mutatja be nektek Vlad és Leila perzselő történetét.

Jeaniene Frost: Első lobbanás

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997383
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Szebegyinszki Szilvia

Fülszöveg:

Leila egy sötét erővel megátkozott halandó…
Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.
Ő az éjszaka hercege…
Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Vlad képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.
Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?
A lány érintése hatalommal bír, a férfi csókja az örök életet rejti…
Vérpezsdítő új sorozat, ami visszahozza az igazi vámpírokat.

Saját véleményem:

Jeaniene Frost neve nem csengett ismeretlenül, ámde egészen addig hidegen hagyott, míg meg nem pillantottam a borítót és meg nem tudtam, hogy az Első lobbanás főszereplője Vlad Tepes (ejtsd: Cepes).
Tudni kell rólam, hogy élek-halok a vámpírokért, a történelmi Vlad pedig kiváltképp vonz... akárcsak Románia. Szóval hősiesen bevallom, elcsábultam. És milyen jól tettem! Úgy kellett már nekem egy ehhez hasonló, klasszikus, minőségi vámpíros sztori, mint Draculának a karó.

"- Drakulára kéne bíznom az életedet?

- Nem Drakulára (...). Vlad Tepesre, egykori havasalföldi vajdára, a legarrogánsabb, leghalálosabb, legijesztőbb lényre, akivel valaha találkoztam."

Frost nem véletlenül lett a műfaj koronázatlan királynője, bravúrosan vegyíti mindazon elemeket, melyek nélkülözhetetlenek egy tartalmas, ugyanakkor perzselően szenvedélyes urban fantasy esetében. Az Első lobbanás éppen annyira szexi, mint amennyire kegyetlen. Vérből, válogatott kínzásokból, nincs hiány, mint ahogyan vibráló kémiából sem. Az egészet pedig a sötét, már-már középkori hangulatot idéző háttér teszi még vonzóbbá. Meg persze a misztikum, ami átsző mindent.

A regény minden egyes szavából érződik, hogy egy vérbeli vámpírrajongó áll a hátterükben, aki ahelyett, hogy különféle divathullámokat lovagolna meg, szívből-lélekből benne van az egészben. Számomra épp emiatt vált különlegessé ez a sztori. Végre valódi vámpírok között lézenghettem, megismerve életvitelüket, szokásaikat, s testközelből tapasztalva természetüket.
A legtöbb vámpírközpontú regénynél a vámpírság másodlagos, ezáltal háttérbe kerül mindenféle ezzel kapcsolatos dolog, miközben én olvasóként majd' elepedek, hogy többet kapjak belőle - értem ezalatt a vérszívást, kéjvágyat, vadságot, brutalitást, történelmi múltat, és úgy unblock mindenféle hátborzongató kelléket (pl.: középkori kastélyokat). Hát kérem szépen, Jeaniene-től most végre megkaptam!  Többszörösen.

A történetet Leila narrációjában követhetjük végig.
Leila egy igazán különleges lány, aki egy korábbi baleset következményeként meglepő adottságot örököl, kezében áram gyűlik - de nem ám pár voltocska -, és ha megérint valakit, nem csupán megrázza az illetőt, hanem látja annak múltját, jelenét vagy jövőét. Furcsaságát egy vámpír üzemeltette cirkuszban kamatoztatja/rejtegeti egészen addig, míg gyilkos szándékú vérszívók el nem rabolják és arra nem kényszerítik, hogy találjon meg valakit... A lány által keresett személy viszont nem más, mint Vlad Tepes... az igazi.
Vlad szövetségeseként ugyan, de magával viszi havasalföldi kastélyába Leilát, hogy közös erővel akadjanak üldözőjükre.
Innentől kezdve egymást követik az izgalmas, nyomozós, vérengzős, humoros, vagy éppen perzselő szituációk, amiket a két főszereplő személyisége, valamint a történelmi háttér tesz még szórakoztatóbbá, míg a romantika és akció kellő arányban keveredik.

Vlad minden ízében halálos, arrogáns seggfej, akitől jobb távol maradni... vagy igen közel kerülni hozzá. Önteltsége rendkívül üdítő, főleg akkor, amikor és ahogyan Leilával játszadozik. Amolyan megölni és megcsókolni típus (utóbbi fantázia szerint helyettesíthető). Imádtam a higgadt közönyét, az eleganciáját, és azt, hogy a végkifejlet tudatában hagyta csordogálni a eseményeket, legyen szó munkáról vagy románcról. Az ősi vámpír és férfi megtestesítője.
Leila meg... nos, ő nagyjából tökéletes ellentéte Vladnak a maga lobbanékony szarkazmusával - ami nem elhanyagolható tényező, tekintve, hogy narrátori szerepet tölt be.
Kettejük kapcsolata - általuk is - előre borítékolható macska-egér játék sok-sok hullámheggyel-völggyel, és még annál is több szenvedéllyel (mert bár az Első lobbanásban nem a klasszikus értelemben vett romantika a legfontosabb, csakhogy a páros közti kémia észbontó erejű).

A történet központi eleme a Vlad és Leila ellensége utáni nyomozás, mégis nehéz spoilerek nélkül beszélni róla. Jeaniene ebben a tekintetben is formabontó, egyben zseniális megoldást választott, és mint, ahogy sok más tekintetben, úgy itt is visszanyúlt a történelemig. Talán ez a sorozat egyik legkülönlegesebb része, ahogy a múlt és a különféle mondák begyűrűznek a fikcióba, s a kettő elegyéből létrejön valami új. Mindegy, hogy a karóbahúzás újragondolásáról, Vlad otthonairól, családjáról vagy vele kapcsolatos eseményekről van szó.

Az Első lobbanás akció- és vérdús regény, szenvedéllyel, múlttal és rengeteg egyediséggel fűszerezve. Ajánlom minden vámpír és Vlad Tepes rajongónak, illetve ha egy igazán jó urban fantasyt olvasnátok, ne keressetek tovább: ez az.
Ha netán az tartana vissza titeket, hogy nem olvastátok a Cat és Bones könyveket (akik a rajongók legnagyobb örömére felbukkannak), aggodalomra semmi ok, én vagyok rá az élő példa, hogy nem is kell (bár ezután garantáltan repül a kívánságlistátokra).

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Vlad, Leila, Marty

Kedvenc jelenet: minden Vlad-Leila jelenet az

Negatívum: hangyányit gyorsan adta be a derekát Leila (bár nem hibáztatom...)

Borító: 5/5
Sorozat: Az éjszaka hercege 1. része

Vlad Tepes alapozó - kezdő Leiláknak

Vlad Tepes rajongóként nem hagyhatom, hogy úgy járjatok, mint Leila, aki nagyjából semmit nem tudott az igazi Vlad múltjáról a Dracula becenéven kívül. Úgyhogy összegyűjtöttem néhány alapinfót, aminek ismerete már-már kötelező.

Név, születési dátum:
III. Vlad, közismertebb nevén Vlad Ţepeş (ejtsd: Cepes) 1431. november 8-án, Segesváron született.

Beceneveinek jelentése:

▪ Karóbahúzó Vlad - Ţepeş (Cepes, Cepelus) jelentése nyársba/karóba húzó
▪ Dracula - Drǎculea, ami apja nevéből, a Draculból származtatható. Sokan ördögként, démonként hivatkoznak rá mai jelentése miatt, de valójában Sárkányt jelent, ami a Sárkány Lovagrendre utal (melynek Vlad apja, és maga Vlad is tagja volt).
▪ Kazıklı Bey - az oszmánok ezen a néven ismerték, ami Karóbahúzó Herceget jelent

Családja:
▪ II. Vlad Dracul - apja (Havasalföld uralkodója)
▪ Cneajna moldván hercegnő - anyja
▪ I. Öreg Mircea (ejtsd: Mircsa) uralkodó - nagyszülő
▪ Vlad Mircea - bátyja
▪ II. Szép Radu - öccse
▪ Szilágyi Ilona - felesége
▪ I. Mihnea havasalföldi fejedelem - gyermeke

Vlad lakhelyei:
▪ Segesvár
▪ Târgovişte - néhány építkezést végeztetett a palotán
▪  Oszmán Birodalom - apja Raduval együtt túszul adta őket a törököknek, ahol Vladot többször is megkínozták viselkedése miatt
▪ Poenari kastély - közelében volt egy háza (megerősítette a kastélyt)
▪ Havasalföld

Kedvelt kínzási módszerei:

▪ élve karóba húzatás - kis értékű lopásért is karóba húzás járt
▪ testcsonkítás
▪ nyúzatás
▪ lefejezés

Történelmi vonatkozásai:
▪ Vladnak 1456. augusztus 20-án sikerült megkaparintania Havasalföld trónját, amit hat éven keresztül meg is védett.
▪ Trónra lépése után karóba húzatta apja fő gyilkosait, a többinek előbb igen hosszú menetelés jutott büntetésül és utóbb belepusztultak egy erődítmény építésébe.
▪ Előszeretettel üldözte a szászokat a kereskedelmük miatt, komoly külkereskedelmi korlátozásokat vezetett be, hogy megőrizze országa gazdaságát.
▪ A koldulást és a „közveszélyes munkakerülést” bűnözésnek tekintette, kegyetlenül üldözte.
▪ 1459-ben beszüntette az adófizetést a törököknek.
▪ 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás királlyal a törökök még nagyobb elégedetlenségére.
→ A törökök megkísérelték elmozdítani őt, de nem sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette és karóba húzatta. Fővárosa, Târgovişte körül egész karó-erdő díszelgett, rajtuk a basa és kísérete tagjai.

▪ 1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Gyurgyevót. Sőt néhány észak-bulgáriai várat is elfoglalt, szörnyű tömegmészárlást hajtatott végre: 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén.

▪ II. Mehmed szultán 1462. tavaszán megindult Havasalföld felé, háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgoviştéig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat. A végső csapást egy szörnyű, de taktikailag ügyes húzással mérte: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót, rajtuk török fejekkel. A kiéheztetett és megfélemlített törökök visszavonultak.

▪ II. Mehmed szultán Valachiát – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki nagy török haddal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Argeş váráig üldözte testvérét. A legenda szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki leugrott egy hatalmas szikláról.

▪ Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal. Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon.

▪ Haláláról többféle monda kering, de az biztos, hogy 1476-ban vesztette életét.

Nyereményjáték

Ebben a turnéban egy igaz-hamis játékot kell hibátlanul teljesítenetek, ahhoz, hogy esélyesek legyetek a három db Első lobbanás egy példányára. Minden állomásom találtok egy-egy állítás, amiről el kell döntenetek, hogy igaz-e avagy hamis. A helyes választ a rafflecopter megfelelő helyére kell beírnotok.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk

Vlad rendelkezik a pirokinetika képességével.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Függővég - Vlad Tepesh otthona
11/24 MFKata gondolatai
11/25 Könyvvilág
11/26 Sorok Között
11/27 Olvasónapló
11/28 Dreamworld - Vlad Tepes
11/29 Angelika blogja
11/30 Insane Life
12/01 Deszy Könyvajánlója

Kevin Hearne - Tricked

“Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.” Csakhogy halottnak lenni nem egyszerű feladat. A Blogturné Klub bloggerei egy négy állomásos turné során most bemutatják, mennyire nehéz dolga is van Atticusnak és barátainak, ha túl akarják élni a kalamajkát, amibe keveredtek. Kaland, humor, átverés - ebben mind részetek lesz, ha velünk tartotok. Ráadásul, ahogy az lenni szokott, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Kevin Hearne: Tricked - Átverve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997239
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.
Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.
De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akitől soha nem várta volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.
Milyen szép utolsó szavak!

Saját véleményem:

Ó, hogy én mennyire vártam ezt a könyvet - főleg a harmadik kötet kínzó végszava után. Kíváncsi voltam, Atticus miként menti ki magát abból a hatalmas csávából, amibe került a skandináv istenek és mitológiai alakok megtizedelésével. Mert bár drága druidánk legyen bármilyen körmönfont is, azért Thor és a többiek megölése mégiscsak olyasmi, amit nem lehet csettintésre helyrehozni.
Atticus bölcsen be is látja ezt, s úgy dönt, társaival karöltve egy időre kivonja magát a forgalomból. Prérifarkas segítségével megrendezi saját halálát, hogy aztán gondtalanul, Granauile-t tanítgatva bujdokolhasson a sivatagban. Csakhogy mint mindennek, úgy a segítségnek is ára van, Prérifarkas pedig nem kisebb dolgot kér, mint egy aranybányát a semmiből. Hogy főhősünk megfizethesse adósságát, meg kell puhítania a helyi, féltékeny elemi lényt.
Mindez azonban eltörpül Hel felbukkanása mellett, aki alkut ajánl Atticusnak: vagy segít neki beindítani a Ragnarököt, vagy Loki leszármazottainak ellenségévé válik... És nos igen, a helyzet még lehet ennél is rosszabb.

Kevin Hearne ötlet- és mitológia tára kifogyhatatlan. Ezúttal is számtalan galibába keveri druidáját, miközben újabb és újabb vallásokkal ismertet meg minket, olvasókat. Tudom, a negyedik részhez érve már nem kéne meglepődnöm azon, mennyire mesterien is szövi egybe a valóság és az egymástól merőben eltérő mitológiák, vallások szálait, ám az a helyzet, hogy nem tudok nem földön hajlongani zsenialitása előtt. Eszméletlen! De most komolyan, mutassatok még egy olyan szerzőt, aki nem csak egybeolvasztja a kelta, skandináv és indián hitvilágot, de ráadásul a másik szerves részévé is varázsolja azt.

A címhez hűen, központi szerepet kap az átverés, melyre már maga Jézus is utalt korábban. Élete során Atticusnak számtalan ellenséggel meg kellett már küzdenie, ám ezúttal valaki a közvetlen környezetéből válik ellenlábasává. Bevallom, engem nem kicsit lepett meg az illető pálfordulása, mivel nagyon szeret(t)em őt.
Ám ezen felül is egyre sűrűsödnek a felhők a druida csapat felett.
Izgalmas volt látni, hogy az, ami köteteken át, lépésről lépésre építkezett, most valódi éles helyzetté nőtte ki magát, s talán most először lehetett valóban azt érezni, hogy tartunk valamerre. A tengernyi izgalom ellenére mégis úgy éreztem, maga a tempó belassult. Tényleg imádom a sorozatot, de eleinte fárasztó volt a sok leírás, a hosszú monológok, és a helyben tötyörgés. Hiányzott a lendület.
Ami viszont nem változott, az a humor; Oberon még mindig hatalmas figura, annyi marhaságot tud összehordani, hogy arra szavak sincsenek - teszi mindezt 70 kilós szeretetcsomagként. Atticus pedig Atticus, aki immár igyekszik kinevelni méltó társát.

No, de nem szaporítom tovább a szót: olvassátok! Zseniális sorozat, kortól, nemtől, stílustól függetlenül mindenki találhat benne olyasmit, amiért nem fogja tudni letenni. Vicces, izgalmas, egyedi, a karakterek szerethetőek és különlegesek.
Jómagam pedig nagyon várom a folytatást, és bízom benne, hogy addig is minél többen találtok rá erre a méltánytalanul elfeledett gyöngyszemre.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Oberon, Atticus

Kedvenc jelenet: minden, ami Oberon

Negatívum: lassú tempó

Borító: 5/5
Sorozat: A Vasdruida Krónikái 4.

Nyereményjáték

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit.
Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondta/gondolta, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet:

“Szerintem a Testvérbosszú, mert abban az írek győznek. És a macska is csúnyán végzi… Ez a film pozitív visszacsatolás a világképemnek, és megerősítve érzem magam tőle.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Angelika blogja
11/24 Olvasónapló
11/28 CBooks
11/30 Dreamworld

Anne Bishop - Vörös betűkkel

A Twister Media kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban a nagy sikerű Mások sorozat első kötete, a Vörös betűkkel. Meggie nem egy átlagos lány, nem egy átlagos világban, ahol az erősebb győz és meg kell tanulni túlélni. Vajon sikerül neki?
Kalandozzatok velünk öt állomáson keresztül a könyv világában és ha játszotok, tiétek lehet a kötet egyik példánya!

Anne Bishop: Vörös betűkkel

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631023
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Saját véleményem:

Néhány nappal korábban komoly fejtörést okozott számomra ez a könyv. Fogalmam sem volt mit, és legfőképpen hogyan fogok írni róla. Őszintén szólva, abban is kételkedtem, hogy nem vágom falhoz, vagy csukom be és teszem el a szekrényem legaljára. (Ha a blogturnés csajok mesélni tudnának...)
Rég találkoztam már olyan regénnyel, ami ennyire intenzív, és ennyire eltérő érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt teljesen más sztorira számítottam, másrészt a magyar borító is taszított (anno az eredeti borítójába szerettem bele és az keltette fel az érdeklődésemet; a miénkkel pedig nem tudok megbarátkozni - Meggie nem ilyen undok, pszichopata béka, mint ez a csaj); harmadrészt - és főként ezzel nem tudtam mit kezdeni - annyira unalmas, túlírt, semmitmondó, ismeretlen szavakkal teli, kesze-kusza szálakkal átszőtt bevezetőn kellett átverekednem magam, hogy úgy éreztem, ha csak még egy oldalt el kell olvasnom, eret vágok. Elképzelésem sem volt, mi sülhet ki egy olyan sztoriból, amiben van egy mogorva, az embereket láthatóan gyűlölő farkas; egy visszamaradott, cuki csaj, aki kínzói elől menekül; egy szereposztó díványokon fetrengő kémnő, akit a színészi karrier éltet; és egy meghurcolt zsaru, aki áthelyezése után rögtön vészjósló legendával találkozik. Ám a legrosszabb mégis az volt, hogy olybá tűnt, mindenbe belekapunk egy kicsit, de ahelyett, hogy haladnánk a megvilágosodás útján, még mélyebbre barangolunk az erdőben, távolodva a céltól. Szóval kimondom, az első 100-150 oldal dögunalom volt. Minden tartalom nélkül lézengtünk-ide oda. Ráadásul a nyakamba zúduló teljesen új világgal sem igazán tudtam mit kezdeni. Egyszerre volt túl sok és túl kevés az infó, ami alapján építkezhettem volna. 

Mielőtt azonban önszántamból cassandra sangue lánnyá váltam volna, arra lettem figyelmes, már nem akarom félpercenként letenni a könyvet. Ahogy peregtek a lapok, úgy váltam egyre jobban megszállottjává ennek a különleges világnak és közösségnek. Hirtelen érdekelni kezdtek a szereplők, a titkaik, és minél jobban elmélyedtem történetükben, annál jobban megszerettem őket. Mindezzel párhuzamosan a világ is kezdett értelmet nyerni, sikerült összeraknom minden mozaikdarabkát. Vagy legalábbis majdnem mindent, ugyanis a szerző annyira komplex, mélyen gyökerező világot és történelmet hozott össze, amiről mindig lehet valami újat megtudni. Minden oldal hozzátesz, szélesíti. Gyanítom, ez a későbbiek során is így lesz.

De hogy miről is szól a Vörös betűk?

Világunkban két csoport vív ádáz harcot egymás ellen, hol látható, hol láthatatlan módon, miközben igyekeznek együtt élni. Az egyik csoport az embereké, a másik a terra indigene lényeké, akik nem emberek, de nem is állatok. Vannak közöttünk alakváltók (Farkas, Medve, Sólyom, Bagoly, Holló), "vámpírok", és elementálok is, és bár látszólag különbözőek, mégis egy csoportot alkotnak. Erejükből adódóan az emberek fölött állnak, az évezredek során embertársainknak mégis sikerült velük kialakítaniuk egy cserekereskedelmen alapuló szövetséget. Ebből adódóan, bizonyos szabályoknak megfelelően, a terra indigene lények nem gyilkolják le az embereket, ha azok nem lépik át a határaikat. Mi több, léteznek olyan városok, ahol a két fél "együtt él". Ilyen például Lakeside is, ahol Meggie menedékre lel, mint emberi Összekötő a két csoport között. 

Meggie egy 24 éves, érettségben jócskán visszamaradott cassandra sangue lány (ha jól vágják meg, jósálmokat lát, melyek eufórikus élményt nyújtanak neki - ám megvannak a maga buktatói), akinek sikerült megszöknie fogvatartóitól. Minden esetlensége és tapasztalatlansága ellenére jókor toppan be jó helyre, így megkapja az udvar mogorva Farkasától az összekötői állást, mely védelmet nyújt számára üldözőitől. A lánynak innentől kezdve meg kell tanulnia egyedül boldogulnia az olyan hétköznapi dolgokban is, mint a mosás vagy a mikró bekapcsolása, közben pedig bele kell tanulnia feladatába, és ügyelnie kell az udvarban uralkodó szabályokra, hisz elég egyetlen baki, és vacsoraként végzi. A városka lakói pedig nem könnyítik meg a dolgát.  Tehát adott egy látszólag érett lány, tizenéves fejlettségi szinttel, és rengeteg vérszomjas, minden emberben prédát látó fenevad, aki csak arra vár, hogy lecsaphasson. 

A történet javarészt Meggie-re fókuszál, bemutatja miként fejlődik, tanul, és naiv ártatlanságával hogyan lopja be magát a városka lakói többségének szívébe. Nem fogok hazudni, lassú folyamat, sokszor mindenféle különösebb bonyodalom nélkül, ám annál meghatóbb. Látni, ahogy a kiszolgáltatott, Disney hercegnői-naivitású lány kőkemény szíveket lágyít meg, s éri el, hogy vérszomjas ragadozók porcelánbabaként óvják... csodaszép. (Mindenki megnyugtatására, ebben nincs semmi spoiler.)

Mindemellett Meg úgy hozza az ártalmatlan, védelemre szoruló, mindenkivel szemben segítőkész, jótét lelket, hogy az nem idegesítő. Roppant szerethető karakter, aki önnön hátrányai okán rengeteg mosolyfakasztó pillanatért felelős. 

És amikor társul hozzá egy kölyök Farkas, Sam is, akkor duójuk ténykedése kiveri a cukisági faktor csúcsát. Komolyan, ha másért nem is, de a Sam-Meg pillanatokért kihagyhatatlan a Vörös betűkkel. 

Szerencsére jócskán van még ok, amiért érdemes belevágni. Ilyen például a közösségi élet, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasan, mégis érdekes (engem kicsit az amish közösségekre emlékeztetett - jóval több szabadsággal), vagy a sok-sok rejtély. Titkok, látomások, nyomozás, régi legendák, háttérben mozgolódó, befolyásos alakok, ez mind megvan benne. De ugyanígy talál kedvére valót az is, akit a természetfeletti világ érdekel. Anna Bishop egészen varázslatos módon hozta össze a fantáziája teremtette lényeket a standard lényekkel. Jómagam például imádtam a "vámpírokat", vagy a pónikat, akik termetbeli változásra képes, természeti erőforrásokat befolyásoló-erővel rendelkező, kockacukor és répazabáló népség. 

Amit viszont nem találni a Vörös betűkkelben, az a romantika. Illetve ez így nem teljesen igaz. Érezhető a kémia, de mivel egyelőre sem ideje, sem helye nincs, meg is reked azon a "Csókold már meg, az isten szerelmére! Hát mindjárt kigyullad az Olvasó!" szinten. 

Mindent egybevetve, ha érdekel titeket a világ, kíváncsiak vagytok Meggiék történetére, akkor arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele! Megéri átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon. Ha valaki, én már csak tudom. A "Mi a fene ez? Mindjárt kiugrok az ablakon." állapotból eljutottam a "Hozzám ne merj szólni, olvasok!" és az "Ide a folytatást, de most azonnal" állapotig.  

A Vörös betűkkel lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb történet családról, barátságról, összetartásról, hűségről, és a másság elfogadásáról. Anne Bishop olyan világot és karaktereket teremtett, ahol és akikkel, minden viszontagság ellenére imádnék élni. Bár tulajdonképpen már a családjukhoz tartozom. Együtt szomorkodtam, dühöngtem, nevettem, olvadoztam és izgultam velük. Úgyhogy, ha valaki tudja, hol lehet Összekötői szerepre jelentkezni a Lakeside udvarba, akkor ne habozzon megosztani velem. Ó, és szeretnék egy saját Samet is! 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sam, Henry, Vlad, Erebus papa, Meggie, Tess, Simon és a pónik

Kedvenc jelenet: minden Meggie és Sam jelenet

Negatívum: lassú felvezetés

Borító: 5/2

Lakeside udvar térképe

Nyereményjáték

A könyvben különböző Mások által alkotott klánokról olvashatunk, akik gyakran felbukkannak. Mostani játékában könyvhöz kapcsolódóan minden állomáson találtok egy bizonyos klánt szimbolizáló, ábrázoló képet és ki kell találnotok, melyik klánra gondolunk.
Játékra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Insane Life
09/09 CBooks
09/11 Függővég
09/12 MFKata gondolatai
09/15 Dreamworld