2016. december 30., péntek

C. J. Redwine - Az Árnyékkirálynő



A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent C. J. Redwine nagysikerű regénye, Az Árnyékkirálynő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere tükröt ragadott, hogy megtudja ki a leghatalmasabb varázserejű uralkodónő a Ravenspire nevű vidéken.Tartsatok velünk, ismerjétek Lorelai történetét, és vigyétek haza a regény egy példányát.


C. J. Redwine: Az Árnyékkirálynő

Kiadó: Twister Media
ISBN: 978615563130
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Saját véleményem:

Mesebolond vagyok. Nagyon. Vagyis, ha ráakadok egy mesefeldolgozásra, azt olvasnom kell. Nem érdekel, miről szól, mit mondanak róla. Kell. Pont. Így hát amikor megláttam Az Árnyékkirálynő meseszép borítóját, amiről sütött, hogy Hófehérke retelling, kapva kaptam az alkalmon, fikarcnyit sem törődve a tartalommal. Pedig C. J. Redwine nem kis fába vágta fejszéjét, lévén ebből a meséből készült eddig a legtöbb újragondolás; ergo nehéz úgy bemutatni, hogy az alapok megmaradjanak, de közben új is legyen. Nos, örömmel jelentem, az írónőnek sikerült. De hát mit is várhatnánk egy olyan embertől, aki Johnny Depp rajongó? (Igen, megtaláltam a lelkitárs szerzőmet. 😀)

A történet főhőse Lorelai (Hófehérke), aki kislányként, öccsével karöltve menekülésre kényszerül, minek után megtöri mostohaanyja varázslatát, mellyel a nő az egész palotát hosszú ideig tartó agymosásban részesítette. Lorelai ezek után kilenc évnyi bujdokolásra kényszerül. Ám ez az idő elég ahhoz, hogy segítőjével és öccsével terveket szőjenek Irina (Gonosz Királynő) megdöntésére, valamint hogy szövetségeseket gyűjtsenek, és a lány tökélyre fejleszthesse varázserejét - minthogy mostohaanyjához hasonlóan mardushka.
Mindeközben Irina kizsákmányolva Ravenspire vidékét, rettegésben, s éhínségben tartva alattvalóit, boldogan él abban a tudatban, hogy mostohagyermekei halottak, és minden az övé, amit egykoron csak szeretett volna. Csakhogy az emberek varázslattal való sanyargatása jócskán megterheli mardushka szívét, mielőbb kerítenie kell valakit, akinek elszívhatja erejét. Így, amikor kiderül, hogy húga lánya életben van, kapóra jön a palotájában felbukkanó sárkánykirály...
Kol második hercegként éveken át úgy próbálja felhívni magára szülei és tanárai figyelmét, hogy bajt bajra, csínyt csínyre halmoz. Legutolsó, az igazgató ellen elkövetett mókája kicsapással ér véget, melyet szülei távollétében hatalmas tivornyával ünnepel, sejtve, hogy királyi atyja száműzni fogja. Csakhogy szüleit és bátyját megölik az ogrék, s Kol sokkos-ittas állapotában hirtelen a trónon találja magát, nem kisebb teherrel nyakában, mint az ogre háború. Ám az ogrékat egy sötét varázsló irányítja, akit csak egy mardushka tud legyőzni. Ifjú sárkányhercegünk elhatározza hát, megkeresi Ravenvspire királynőjét, s arany fejében segítségét kéri. Azzal viszont nem számol, hogy Irina csavaros véresküre veszi rá, melynek értelmében Lorelai szívét kell elvinnie neki - persze ennek érdekében egyéb, halálbiztos dolgokkal is megköti Irina. Az egyetlen bibi, hogy Lorelai az az útonálló lány, aki korábban megmentette Kol és barátai életét egy falunyi vérengző embertől... És ez még nem minden!

Az Árnyékkirálynő rendkívül összetett sztori, épp ezért tartom remek ötletnek a három nézőpontkaraktert. Lorelai, Irina és Kol három igen különböző figura, mind személyiségben, mind motivációban, mind betöltött szerepükben. Különbözőségük pedig lehetővé teszi, hogy egy olyan képet kapjunk az egész Hófehérke dologról, amit korábban még sosem. Legalábbis írott formában semmiképp. Mindhárom oldal, mindhárom motiváció árnyaltabbá, s egyszersmind monumentálisabbá varázsolja az egészet. Hihetetlenül izgalmas látni, kit milyen motiváció hajt, s bizonyos tettek lelkileg vagy fizikailag miként érintik-, vagy milyen válaszlépésre sarkallják őket.
Én mindannyiukat nagyon szerettem - sőt a mellékszereplőket is. Ritka az olyan regény, ahol ennyire rendben van minden szereplő.
Irina kellően romlott, hozza, amit egy egy Gonosz Királynőtől várni lehet, ugyanakkor kellő indokkal és egy csipetnyi gyengeséggel is rendelkezik. Nála például nagyon szerettem a magyarázatot, hogy miért lett olyan, amilyen; akárcsak az eltökéltséget, mely felülírta emberi szíve vágyait is. És hát ki is lehetne annál aljasabb, aki még önmagán is átgázol?
Irinával ellentétben Lorelai már kevésbé hozza a Disney-féle Hófehérkét. Szerencsére. Be kell vallanom, Hófehérke sosem volt szívem csücske. Nem utáltam, de nem is bolondultam érte. C. J. Redwine viszont egy igazán harcias, talpraesett, okos, bátor, vakmerő, és badass hősnővé formálta; olyanná, akit fűt a bosszúvágy, s képes lenne bármit megtenni, hogy megmentse szeretteit és feloldozza szenvedő népét. Lorelai amolyan női Robin Hood.
Ám ahhoz, hogy elérje céljait, próbatételek és bajtársak is kellenek. Elárulom: egyikből sincs hiány. Hősnőnk rengeteg kisebb-nagyobb összecsapást, csínytevést és tragédiát kénytelen megélni, hogy felkészülten nézhessen szembe ellenségével. Ami pedig a segítőit illeti, öccse, Leo igazi mókamester, félelmetesen jókat nevettem rajta; na meg Sashán,a fehér vadászsólymon, aki nem csupán a lány bajtársa-segítője, de mentális kötelékük alapján kommunikálni is tudnak - és hát... az a madár halálos! Mellettük Gabril, a középkorú katona - barát és pótapa egyszemélyben - a józan hang. Imádtam csapatukat, sokáig ömlenghetnék róluk, de inkább olvassátok el.
Végül, de nem utolsó sorban ott van Kol. Ő a herceg és vadász, miközben ember és sárkány is. Úgy bizony: sárkány! Számomra ez hatalmas meglepetés volt. Álmomban sem gondoltam, hogy épp ebben a regényben bukkanok alakváltó sárkányokra, méghozzá olyan jól és részletesen szemléltetve, mint a Draconik. És akkor ehhez még jön a kettős, ellentétes szerep... és én térden hajlongok Redwine nagysága előtt.
Kol nem tipikus álompasi, jómagam például nem zúgtam bele, de vele kapcsolatban nem is ez a lényeg - alapvetően Az Árnyékkirálynő nem egy romantikus sztori. Ami fontos: Kol karakterének sokszoros lelkiválsága. Megrázó élethűséggel adja át, milyen ha valaki sárkányszívvel, sárkányvadságra kárhoztatva dacol az embersége megtartása végett, miközben népe érdekeit sem feledi. Hihetetlen miken kell átmennie, milyen leírhatatlan gyötrelmekkel kénytelen dacolni; de az méginkább, hogy mindez mennyire filmszerűen jelenik meg az olvasó agyában. (Ó és a barátai fergetegesek! Igen, még sokkal több sárkány.)

Nem szoktam ennyit fecsegni a karakterekről, ám ez a könyv megköveteli. Hatalmas hangsúly van rajtuk és az ő egyéni utukon. Ugyanakkor izgalomból sincs hiány. Megszámolni sem tudnám, hány izzasztó, körömrágós vagy éppen grandiózus, filmvásznat követelő jelenetnek lehettem szemtanúja. Állandóan pörögnek az események, bármelyik nézőpont is következzen, borítékolható valami gonoszkodás, nevetés, sírás, ámulás vagy összecsapás. És persze a mágiáról sem szabad elfeledkezni. Egyszóval Az Árnyékkirálynő olyan könyv, amiben minden megfelelő mértékben van.

Utoljára hagytam az összehasonlítást. Igen, ez egy Hófehérke történet, de nem a közismert fajtából. A kötelező elemek - Hófehérke külseje, Gonosz Királynő, Herceg, Vadász, szarvas szív, tükör, három mérgezés (igaz, itt nem mérgezéssel próbálja Irina elpusztítani Lorelai-t), hét segítő, mérgezett alma, segítő állatok, madarak - persze megvannak, ugyanakkor sok más is helyet kap benne. A más alatt pedig innen-onnan merített ötletek is lapulnak (például Irina egyik próbálkozása a Hófehér és Vadászból ismerős; Lorelai badass mivolta vagy az Ogre háború az OUAT Hófehérkéjétől, míg a kesztyűs dolog a Jégvarázsból). Hangsúlyoznám, ez nem, hogy nem baj, hanem fantasztikus! A sok feldolgozás erősségei egybegyúrva az alappal, és megfűszerezve Redwine saját ötleteivel, bombasztikusak!

Az Árnyékkirálynő 2016 legjobb könyve lett nálam. Karakterei zseniálisak, a történet kellően csavaros, kalandos, izgalmas, és C. J. Redwine stílusa is üdítően gördülékeny. Épp ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a mesefeldolgozásokat, vagy a karakterileg erős, pergő cselekményű, jól felépített fantasy-ket. Ó, és sárkány rajongók, ti se fogjátok vissza magatokat. Plusz előny, hogy egy önálló, lezárt, kerek regényről van szó. Sajnos.
Ó, és ha valaki az HBO-nál, netán a Starznál olvasná soraimat - amit kétlek -, akkor könyörgöm: filmesítsétek meg Az Árnyékkirálynőt!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lorelai, Kol, Sasha, Gabril, Trugg, Viktor
Kedvenc jelenet: az egész?
Negatívum: max. a kezdeti fordítási (figyelmetlenségből, elütésből, sietségből fakadó) apró bakik
Borító: 5/5
Sorozat: Ravenspire, de önálló, lezárt könyv




Térkép






Nyereményjáték


Mostani játékunk során az Irinához hasonló gonosz királynőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy animációt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy hívják az adott királynőt. (Annyit segítünk, mindegyiküknek van legalább egy keresztneve.) Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/25 Kelly & Lupi olvas
12/28 MFKata gondolatai
12/30 Dreamworld

2016. december 23., péntek

J. R. R. Tolkien - Karácsonyi levelek


A Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelent J. R. R. Tolkien Karácsonyi levelek című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere kislánnyá szellemült, hogy kényelmes fotelébe kucorodva, ugyanolyan gyermeki hittel és kíváncsisággal olvassa a kötetben található aranyos leveleket, mint azok a gyerekek, akiknek íródott.Tartsatok velünk, ismerjétek meg A Gyűrűk Ura és A hobbit szerzőjének bensőséges hangulatú történeteit!


J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9632665535
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari


Fülszöveg:
Tolkien gyermekei számára nem csupán az ajándékok miatt volt fontos és érdekes Karácsony apó, ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle: mesélt nekik a házáról, a barátairól és az északi-sarki eseményekről, mulatságosakról és ijesztőekről egyaránt.
Az első levél 1920-ban érkezett, majd jöttek az újabbak húsz éven keresztül, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot - amelyen persze északi-sarki postabélyegző volt - néha a házban találták meg a gyerekek, máskor a postás hozta. Az idő előrehaladtával Karácsony apó háztartása egyre nagyobb lett. Eleinte csak a Jegesmedvéről esett szó, ám később felbukkannak Hómanók, Vörös Törpék, Hóemberek, barlangi medvék is, no meg Jegesmedve unokaöccsei, Paksu és Valkottukka, akik látogatóba érkeztek, de aztán ott ragadtak. Mindvégig Jegesmedve maradt Karácsony apó legfőbb segítőtársa, ugyanakkor a legfőbb okozója is azoknak a szerencsétlen eseteknek, amelyek nyomán zűrzavar keletkezett az ajándékok körül. Végül Karácsony apó maga mellé vett egy manót, aki titkárként sokat segített neki. A későbbi levelekben fontos szerep jut a manóknak, amikor meg kell védeni az apó házát és raktárait a koboldok támadásaitól. A szívmelengetően kedves kötet bemutatja Karácsony apó reszketeg kézírását, egyúttal a levelekhez mellékelt szinte valamennyi képet is. Nem marad ki persze az ábécé sem, amelyet Jegesmedve szerkesztett a koboldrajzok alapján, ahogy az a levél sem, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Saját véleményem:
J. R. R. Tolkien művei régóta foglalkoztatnak; annyira régóta, hogy akkoriban, amikor felfigyeltem rá, még Barbie babákat tologattam a barátnőimmel. Mi több, a történeteiből készült filmek végigkísérték a gyerekből felnőtté válásomat, miközben évről-évre egyre mélyebbre fészkelték magukat a szívemben. Most pedig, tizenöt-tizenhat év elteltével végre kezembe foghattam az első Tolkien könyvemet.
Bár ez így nem is helyes. Több ez, mint egyszerű könyv... a Karácsonyi levelek egy darabka Tolkienból. Rendkívül bensőséges, intim hangulatú, hisz a kötetben található leveleket nem egy szerző írta az olvasóinak, hanem egy apa a gyermekeinek, szíve minden szeretetével. Éppen ezért úgy döntöttem, nem értékelem pontszámmal. Nincs akkora hatalmam, hogy egy ilyesfajta ajándékot holmi számokkal illethessek, mert lehet, hogy nem tökéletes, nem olyan kidolgozott, ám átjárja a szeretet, a hit és a karácsony varázsa. A benne található levelek - érzelmileg - pontosan olyanok, mint azok a kézzel írott üzenetek, melyeket a nagyszüleink őrizgetnek fiatalságuk emlékéül. Egy olyan kor emlékéül, ahol még egészen más értékrend uralkodott, ahol az emberek egy levélhez hasonló apró gesztussal fejezték ki szeretetüket, tiszteletüket, s általa olyasmit adtak a másiknak, amire az e-mail sosem lesz képes.

J. R. R. Tolkien például azzal a meghatóan aranyos gesztussal állt elő, hogy 1920 és 1943 között, meghosszabbítandó gyermekei legszebb éveit - amikor azok még hittek a csodában -, minden karácsony előtt és karácsonykor, Karácsony apóként leveleket küldött nekik, melyekben beszámolt a Mikulás kalandjairól, és annak segítőiről. A kis üzenetek, történetek évről-évre egyre több gyereknek szóltak, s az idő múlásával mind hosszabbá és hosszabbá váltak.
Kiderül belőlük, hogyan és hol él Karácsony apó, milyen balkezes Jegesmedve, vagy hogy miként készülnek az ünnepre, és milyen galibákba keverednek. A szövegi tartalom mellé rajzok, színes képek is társulnak, melyek fényképként örökítik meg a mesélő szavait, még valóságosabbá téve azt.
A leveleken egyébként érezhetőek a történelmi- és családi események befolyásai, de még az anyagi szűkösség is. Ennyire egyben olvasva a leveleket, nem csupán egy fiktív történetet láthatunk megelevenedni lelki szemünk előtt, hanem a szerző magánélete is egyfajta családi memoárrá áll össze. Olyan, mintha a láthatatlanná tévő köpenyt (vagy az Egy Gyűrűt) magunkra öltve, bekucorodnánk a Tolkien család otthonába.

Nagyon szerettem ezt a kis kötetet. Egyrészt felidézte a kislánykoromat, amikor még szívből hittem, másrészt az összeálló sztori is jópofa volt. Hol vicces, hol suta, hol szórakoztató, hol pedig szívfacsaró. Mindezzel együtt, biztos vagyok benne, hogy Tolkien megalkotta a legmaradandóbb ajándékot, amit egy apa csak adhat a gyermekeinek. Vagy a későbbi generációknak. Még akkor is, ha felnőve tova tűnik a gyermeki naivitás, hisz az emlék és a várakozás izgalma megmarad.

Ami magát a kiadást illeti, gyönyörű! Minőségi kiadvány. Külön kiemelendő, hogy az összes eredeti levél megtekinthető, elolvasható benne. Az olvasó így nyugodtan eldöntheti, magyarul szeretné-e kiélvezni a levélkéket, vagy angolul, Karácsony apó reszketeg kézírásának tolmácsolásában.
Tolkien rajongóknak szívből ajánlom, a szórakozás mellett rengeteg egyéb csemegével találkozhatnak benne. De azok is nyugodtan kezükbe vehetik, akik hozzám hasonlóan nem olvastak még semmit a szerzőtől. Még a hobbitok szeretete sem kötelező, végtére is ez egy bolondos Jegesmedvéről és Karácsony apóról szóló történet.




Képek a könyvből












Nyereményjáték


J. R. R. Tolkien neve összefonódott A Gyűrűk Urával és A hobbittal, így mostani játékunk során ezeké, és természetesen a Karácsonyi leveleké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy levelet, melyet Tolkien egyik karaktere küld a másiknak. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki küldi kinek. (Érdemes figyelni az apró jelekre!)
Amennyiben teljesítitek az összes állomást, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/19 Always Love a Wild Book
12/21 Szembetűnő
12/23 Dreamworld
12/25 Könyvvilág
12/27 Bibliotheca Fummie
12/29 Deszy könyvajánlója

2016. december 22., csütörtök

Monica McCarty - A Szent


Folytatódik Monica McCarty népszerű történelmi romantikus sorozata, a Felföld rettegett fiai, melynek immár az ötödik rész jelenik meg A szent címmel a General Press Kiadó gondozásában.

A Blogturné Klub bloggerei ennek örömére egy négy állomásos turné keretein belül bemutatják Robert the Bruce legendás csapatának soron következő harcosát, Magnust.
Tartsatok velünk, hisz ahogy lenni szokott, nyerhettek is.


Monica McCarty: A Szent

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439248
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Melis Pálma

Fülszöveg:
William ​​Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…
Magnus MacKay kemény, büszke harcos – bármilyen terepen jól kiismeri magát, kíméletlenül leszámol az ellenfeleivel, és mindig higgadtan cselekszik. Harcostársai azonban furcsállják, hogy a férfi sosem beszéli meg velük a nőügyeit, ezért a Szent fedőnevet aggatják rá. Csupán néhányan sejtik, hogy e hűvös külső csak álca, hogy a férfi leplezni tudja a titkát. A visszautasított szerelmes sajgó sebét, úgy tűnik, még az idő sem képes begyógyítani. Különösen, ha az egyik harcostársa és hamarosan megkötendő frigye folyton emlékezteti erre…
A vadóc, ártatlan szépséget, Helent fiatalon válaszút elé állítja az élet: a szerelme és a családja iránti kötelességei között kell döntenie, és végül rosszul választ. A sors azonban tálcán kínálja neki a lehetőséget, hogy végzetesnek tűnő hibáját jóvátegye: a király és kísérete – soraiban a lány által imádott férfival, Magnusszal – felföldi körútján a családja várába is ellátogat. Kiderül, hogy az eltelt évek alatt a két fiatal közt izzó vágy mit sem csillapodott. Helen elhatározza, hogy megpróbálja meglágyítani Magnus szívét, de egyikőjük sem sejti, hogy valaki gonosz ármányt sző a király ellen, amellyel mindnyájuk életét veszélybe sodorja… A Felföld rettegett fiai-sorozat ötödik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.

Saját véleményem:
Ó, hogy mennyire jó érzés visszatérni a Felföld rettegett fiaihoz! Ebben a sorozatban minden megvan, ami egy magamfajta történelem- és romantika bolondot boldoggá tesz, ugyanis Monica McCarty valós alapokkal dolgozik. Éppen ezért, még mindig elképeszt, milyen zseniálisan olvasztja egybe a valóságot és a fikciót, ráadásul mindezt úgy, hogy közben az izgalom, a cselekmény és a romantika sem sikkad el.

Az ötödik kötet (férfi) főszereplője Magnus, a Szent, aki nevéhez híven sosem mutatkozik nők társaságában és nem dicsekszik hódításaival sem. Valljuk be, mindez elég furcsa, lévén egy ereje teljében lévő, mutatós, skót harcosról van szó.
Magnus azonban nem véletlenül lett olyan, amilyen, fájó visszautasítást őrizget szívében. A legyőzhetetlen harcost egykoron térdre kényszerítette a szerelem, melynek nevében, nem törődve családja hírnevével, feleségül kérte legnagyobb ellenségeinek lányát/testvérét. Helenért hajlandó lett volna megszüntetni az ősi viszályt, megszöktetni őt, és úrnőjévé tenni. Csakhogy a lány - látszólag minden megfontolás nélkül - saját családját választotta helyette.
S ha a Helen okozta seb nem lenne már így is épp eléggé fájó a férfi számára, két év elteltével meghívást kap annak esküvőjére, ahol a vőlegény nem más, mint Magnus legjobb barátja, Will, a Templomos.

Ám nem csak Magnus szenved, hanem Helen is, hisz nincs még egy olyan férfi, akit annyira szeretne, mint őt. Mindazonáltal boldogságuk útjába tengernyi akadály áll. Egyrészt a MacKayek és a Sutherlandek ősi ellenségek, másrészt a lánykérés időpontjában a lány apja éppen haldoklik, vagyis Helennek nem sok választása marad. Amikor pedig végre lehetősége nyílna kettejük érzelmeinek tisztázására, a büszkeség közbeszól.
Ez a büszkeség tulajdonképpen a kötet legmeghatározóbb érzelmi állapota. Helen és Magnus sok galibától, fájdalomtól és veszteségtől mentesülhetne, ha a büszkeségük vagy a makacsságuk nem szólna közbe. Így viszont marad a csiki-csuki játék, melyben ha az egyik fél nyitna, a másik tutira visszavonulót fúj. Őrjítő, s egyben élvezetes szamárságuk. És bizonyos szempontból még szomorú is, hisz az áldozat és a sérülés legalább egy fél számára borítékolható ilyen kényes háromszögben - nagyjából a történet negyedénél érdekes és meglepő fordulat következik be, ami bár meghagyja az alapfeszültséget, de egészen új irányt ad. Anélkül, hogy lelőném a dolgot, annyit elárulok, hogy az új helyzet miatt csak még lehetetlenebbé válik Magnusék kapcsolata. Az a fránya becsület, büszkeség és makacsság triumvirátus ugyebár...

A romantika viszont a fentebbiek ellenére is iszonyat jól működik, Monica McCarthy kiválóan hozza, amit mindig - vagyis sistergő levegőt, túlhevült vágyakat, szexuális feszültséget, na meg a maga szenvedélyességével is szép szerelmet. Magnusék kapcsolata egyszerre vad, mély és gyöngéd. De mellettük van ám egy másik páros is, akik legalább annyira érdekes színfoltjai a műnek, mint ők. S éppen annyira szerethető tagjai is.

Mindent egybevetve A Szent méltó folytatása a sorozatnak. Izgalmas, kalandos, fordulatos, perzselő és idegőrlő; a történelmi háttéren pedig látszik az alapos utánajárás. Ráadásul nagy előnye, hogy önállóan is olvasható. Úgyhogy én tiszta szívből ajánlom a történelmi romantika kedvelőinek és/vagy Skócia rajongóknak. A Felföld rettegett fiai az egyik legjobb sorozat, ha valaki középkorra, Skóciára, történelemre és romantikára vágyik.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Vipera, Magnus, Helen, Willek, Muriel
Kedvenc jelenet: szerintem nincs annyi időtök, hogy mindet felsoroljam
Negatívum: -
Borító: 5/5




Helyszínek


Ide kattintva megnézhetitek Monica McCarty, A Szenthez kapcsolódó képeit.






Nyereményjáték


A nyereményjátékban ezúttal a Felföld rettegett fiai sorozat előző részei lesznek főszerepben. Részleteket osztunk meg, kisebb jeleneteket belőlük és nektek ki kell találnotok melyik könyvből származnak. A General Press kiadó felajánlásával a játék végén 4 példányt sorsolunk ki A szent című könyvből. 
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Idézet:
"– Talán ha nem lenne olyan zárkózott, akkor én sem lennék olyan kíváncsi. Arthur nem hitt a fülének. Jól hallotta, hogy a lány még őt hibáztatja, amiért átkutatta a holmiját? A női logika mindig is lenyűgözte a férfit."




Nézzetek be a többi állomásra is
12/21 Dreamworld

2016. december 20., kedd

Jamie McGuire - Gyönyörű lángolás



Maxim kiadó jóvoltából folytatódik a Maddox testvérek története! Tylert megismerhettük előző kötetekből, de most ő lesz a főszereplő. Testvéréhez hasonlóan ő is tűzoltó, egyik este a kissé különös Ellie-vel találkozik, aki a legtöbb lánytól eltérően nem akar senkivel hosszabb viszont kialakítani, egyik napról másikra a lány élete gyökeresen megváltozik. Vajon sikerül Tylernek meggyőznie a lány, hogy lehet közös jövőjük?
Gyertek, tartasok velünk a hat állomásos turnéra és tudjatok meg többet a könyvről!


Jamie McGuire: Gyönyörű lángolás

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617497
Oldalszám: 260 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:
Ellison Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.
Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.

Saját véleményem:
Mióta engem is elkapott a Maddox-láz (hála Travisnek), minden részt epekedve vártam; ezalól Tyler kötete sem képezett kivételt. Ugyanakkor most először fordult elő velem, hogy nem hatott rám a Maddox varázslat, nem estem hasra már az első oldalaknál - és igazából később se.
Ennek több oka is lehet. Egyrészt hatodszorra már nem akkora buli ugyanazt olvasni, másrészt Tyler sem egy Travis vagy Trenton, harmadrészt pedig olybá tűnt, mintha Jamie beleragadt volna egy hálóba, amiből nem sikerült kikecmeregnie. Nevezetesen a Maddox-hálóba. Pedig megteremtett egy nagyon és üdítően más női karaktert, izgalmas háttérsztorival, mégsem igazán mert vele együtt letérni a már gondosan kitaposott ösvényről. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Gyönyörű lángolás nem jó, azt meg végképp nem, hogy eltér a többi kötet színvonalától, mert nem, ugyanazt hozza - egyszerűen én fásultam bele.

Mint említettem, Jamie Tyler mellé egy meglehetősen különleges hölgyeményt rendelt. Olyannyira, hogy az első és sokadik kérdésem az volt: Mi az isten ez?
Ellie karaktere igazán forradalmi. Se nem szerethető, se nem jó, se nem aranyos, se nem hibátlan - legalábbis kezdetben biztosan nem az. Vérbeli örökösnő, aki úgy kompenzálja sanyarú sorsát, hogy állandóan bulikat rendez, lerészegedik, betép, na meg fűvel-fával (fiúval-lánnyal) összefekszik. Aztán másnap kezdi elölről. Nem érdekli, kin gázol áll, csak neki jó legyen az adott pillanatban.
Őszinte leszek, utáltam őt. Sokáig. Mégis imádtam a negatív kisugárzását, a züllöttségét, és azt, hogy ennyire gyökeresen mást kínált, mint az eddigi Maddox lányok.
Hihetetlenül erős karakter - olyannyira, hogy még Tylert is lazán elnyomta. Ez tetszett, meg az is, hogy az indulási állapota lehetővé tett egy szép karakterfejlődést.
Amit viszont mind a mai napig nem tudok hová tenni, az a mű első hatodának szövegi minősége. Nem tudom, hogy Jamie hibája vagy a fordítóé, de konkrétan úgy éreztem, mintha részegen próbálnék egyik mondattól a másikig evickélni. Ellentmondások, kuszaság, éles váltások, én meg csak néztem, hogy "mi van?". De mindenki megnyugtatására: nagyjából 40 oldal után helyre áll a rend.

Maga a történet szerethető. A kisvárosi légkör hangulatos, barátságos, míg a tűzoltós szál érdekfeszítő. És a cselekmény is megadja, amit várunk tőle: karakterfejlődést, romantikát, konfliktusokat. Az pedig külön dicséretre méltó, hogy végre egy lentről felfelé ívelő hősnővel van dolgunk. Ellie nagy utat tesz meg a könyv eleje és vége között, olyannyira, hogy a Gyönyörű lángolás inkább az ő sztorija, mintsem Tyleré.
De hogy miről is van szó?
Ellie, szülei távollétében ismét nagyszabású bulit rendez, csakhogy az egész váratlan fordulatokba torkollik. Egyrészt mélyreható ismertséget köt Tylerrel, aki közös éjszakájuk után képtelen túllépni rajta, és valahogy mindig felbukkan a közelében - pedig a lány legfőbb szabálya: sosem fekszik le ugyanazzal a fiúval vagy lánnyal kétszer. Másrészt a szülei megelégelik önpusztító életmódját, s megvonnak tőle minden anyagi támogatást, sőt kártérítésre kötelezik. És ha mindez nem lenne elegendő, Ellie bánatában még nővére szerelmével is összefekszik legutolsó búfelejtő estéjén.
Két lehetősége marad: még mélyebbre zuhan, vagy eltemeti élvhajhász énjét, és megpróbál önerőből újjászületni. Ellie természetesen utóbbi mellett dönt, így hát kénytelen munka után nézni, mit sem sejtve arról, hogy nem csak pénzt, de egy egészen új életet is nyer (részben Tyler által).

Mindent egybevetve a Gyönyörű lángolás ízig-vérig Maddox sztori, annak minden előnyével és hátrányával. Ha szerethető, romantikus és problémákkal vegyes New Adultra vágytok, vagy Mrs Maddox tetoválással rendelkeztek, nem fogtok csalódni.
Alapjáraton én is élveztem, és biztos vagyok benne, ha nem utolsó Maddox fiúként találkozom Tylerrel, most egészen máshogy vélekednék.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Sterling
Kedvenc jelenet: Taylor-Ellie-Tyler első találkozása
Negatívum: a sablonosság
Borító: 5/5
Sorozat: Maddox fivérek 4. része; önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték

Tyler testvéréhez hasonlóan tűzoltóként dolgozik, mostani játékunk könnyű lesz, minden állomáson tűzoltókhoz, tűzoltáshoz kapcsolódó tárgyat találtok és ki kell találni mit láttok a képen. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/15 Insane Life
12/16 Kelly & Lupi olvas
12/17 Deszy könyvajánlója
12/18 Book Heaven
12/19 CBooks
12/20 Dreamworld

2016. december 19., hétfő

Zakály Viki - ;Egyszeregy



A Libri Kiadó az Insomnia könyvek sorozatában jelentette meg Zakály Viki: ; Egyszeregy című regényét, mely a Gábriel - duológia első része. A fiatal szerző harmadik regénye egy városi legenda nyomába ered, megpróbálja kideríteni a választ a következő kérdésre. Tényleg létezik egy srác, akivel egy éjszakára boldog lehetsz, és ez akár megváltoztathatja az életed is? Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.


Zakály Viki: ;Egyszeregy

Kiadó: Insomnia
ISBN: 9789634331339
Oldalszám: 336 oldal

Fülszöveg:
Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem?

Saját véleményem:
A fülszöveg kétélű fegyver; mi sem igazolja ezt jobban, mint az ;Egyszeregy. Zakály Viki egyébként is reménytelien kecsegtető neve mellett maga a fülszöveg is jól - mit jól? remekül! - hangzott. Valami egészen egyedit és igazán érdekeset ígért.
Csak az a baj a fülszövegekkel, hogy az ember akarva-akaratlanul is továbbgondolja őket, hol jobb, hol rosszabb képest alkotva a még nem is ismert sztoriról, mint amit az valójában kínálni tud. Én az első csapdájába estem, s olyan hatalmas elvárással estem neki, amivel nem kellett volna. Mert egyébként kellemes kis könyv ez. Nem világmegváltó, nem forradalmi, de jó. A szerző stílusa pedig gyönyörű. Minőségi, részletgazdag, gördülékeny, olvasmányos.
Viki a szavakkal fest. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint rögtön az elején a filmszerű bevezető, mely olyan elevenen mutatja be és vezeti fel hősnőnk, Liza életét, történetét, mintha egy moziban ülve az első képkockákat látva térképeznénk fel, hol és kivel is fogjuk eltölteni azt a néhány órát, ami ránk vár.

A történet főhőse Liza, egy újságíró gyakornok, aki sokunkhoz hasonlóan próbál megfelelni korunk elvárásainak, célt és hivatást találni magának, valamint saját lábára állni. Ám legfőbb álma, hogy híres író apjához hasonlóan ő is minőségi regényeket alkothasson. De valahogy semmi sem sikerül neki. A nagy sztori elkerüli, az otthon melegének elhagyása sem annyira kecsegtető opció, magánélete kuszább nem is lehetne, ráadásul a munkahelyén is kutyába veszik. Egészen addig, míg egy napon a magazin főszerkesztőasszonyának figyelme rá nem terelődik. Ekkor Liza ultimátumot kap: vagy előáll egy értékelhető cikkel, vagy ki van rúgva.
Utolsó pillanatokban ott talál rá a téma, ahol nem is, gondolná: egy női mosdóban. Néhány lánytól megtudja:
"Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg."

Azt hiszem, ez olyasmi, amire a legtöbb nő felkapja a fejét. Különleges, merész, nem mindennapi ötlet, ami egyszerre izgalmas, veszélyes és kecsegtető is. Bevallom, az én fantáziámat is életre keltette. Itt hibáztam, mert úgy képzeltem Gábrielen és az ő mítoszán lesz a hangsúly, ehhez képest vajmi keveset kaptam belőle. Az ;Egyszeregy sokkal inkább Liza története, ami itt még csak érinti Gábrielét. Hozzáteszem ez nem baj vagy rossz, mindössze jó, ha ennek tudatában van az ember és nem táplál hiú reményeket.
Hogy helyette mit kapunk? Egy Szex és New York hangulatú, Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? fonalon haladó, Az ördög Pradát visel elemekkel vegyített, ízig-vérig (nagy)városi sztorit, némi romantikával és sok-sok problémával, na meg színes karakterekkel fűszerezve.
Mindent egybevetve - a hibáival együtt -, az ;Egyszeregy egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, romantikus történet, tele reális élethelyzetekkel, komoly traumákkal - gyönyörű csomagolásban.


Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: Barni, Gábriel
Kedvenc jelenet: az első fejezetes futás, valamint Liza és Gábriel első találkozása
Negatívum: a bipoláris zavar PTSD-nek való beállítása és (nem)kezelése, és a sok popkult utalás
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Főszereplőnk Liza nagyon szereti a zenét, futás közben, rádióban, úton-útfélen. Az Egyszeregy blogturné minden állomásán találsz egy-egy sort különböző népszerű dalszövegekből, nincs más dolgod, mint kitalálni melyik dalról van szó és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát négy különböző dalcímet és előadót várunk megfejtésként.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!


Dalszöveg:
O Baby don’t you know I suffer?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Kelly és Lupi olvas
12/19 Dreamworld
12/21 Sorok között
12/23 CBooks

2016. december 18., vasárnap

Karácsonyi blogturné - 11.nap


“(...) leginkább a karácsony hangjait szeretem. Az utcasarkon álldogáló télapók csengettyűinek csilingelését, az ismerős karácsonyi slágerek dallamait a fonográfon és a kántálók édes, néha hamiskás hangján. Élvezem a város nyüzsgő forgatagát is. Izgatottan hallgatom a csomagolópapírok ropogását, az üzletek zacskóinak zörgését, és jókedvre derítenek az idegenek vidám karácsonyi köszöntései.”

Mi, a Blogturné Klub tagjai is hisszük, hogy a hang nagy jelentőséggel bír mindennapjainkban. Képes mosolyt csalni arcunkra, selyemként beburkolni szívünket-lelkünket, vagy egyszerűen csak elringatni bennünket. Olyan csoda, mely szemünket lehunyva is emlékeket, rég elfeledett érzéseket, illatokat, szeretteket tud felidézni.
Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket. Idén viszont hangot adunk nekik vagy életre keltőiknek.

Mától kezdve minden nap egy könyves karakter vagy szerző kíván nektek kellemes ünnepeket, s meséli el, ő miként vélekedik a Karácsonyról, videó- vagy hangüzenet formájában. Vendégeink között pedig épp úgy lesznek külföldi és magyar írók, mint állati, természetfeletti vagy emberi szereplők. A többi? Legyen meglepetés.

Természetesen a karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül, így ha válaszoltok néhány egyszerű kérdésre, a Blogturné Klub badass télapói a ti karácsonyfáitok alá is becsempészhetnek egy-egy meglepetést.

Jó szórakozást!




11. nap


Bevezetésként engedjétek meg, hogy elmeséljem az egyik legérdekesebb karácsonyi időszakomat, ami minden terhével örök élmény maradt számomra.
Érettségi után virágkötő, -berendező, kereskedő szakra jelentkeztem; és bár mindig is tudtam, hogy nem ez lesz életem szakmája, izgalmas kitérőnek tűnt, olyannak, ahol kiélhetem a kreativitásomat.
Másodévesként a  Hilton szállodában lévő virágboltba kerültem, mint gyakornok. Ez persze önmagában is olyasmi, amit nem felejt el az ember. Nem a fényűzés miatt, hanem az olyan helyekre való bejutás végett, ami másként nem sokunknak adatik meg - legyen szó a szállodáról vagy a várnegyed többi helyszínéről. Egy ennyire népszerű, történelmi helyen pedig a karácsony is fényűzőbb, virágkötőként meg aztán kész téboly.
Azon a héten suliban kellett volna lennem, ám az iskolapad koptatása helyett kikértek, hogy segíteni tudjak a lányoknak. Volt nap, amikor a kolléganőmmel ketten öt-hat fát is fel kellett állítanunk, díszítenünk. Kicsit, nagyot, közepeset, gigászit. Eleinte ez tök jó buli, de amikor hetedik órája próbálsz egyediséget csempészni (mert azért a várnegyedben nem nézhet ki minden fa ugyanúgy) a dekorációba... az kicsit fárasztó. Volt, hogy pincében, félvakon, lovagi bábuk között aggattuk a gömböket, volt, hogy vendégek közt, a legnagyobb csendben, és olyan is akadt, amikor földön kúszva tekertük az égőket.  A csúcs mégis a Hilton bálterme volt, egy akkora fával, hogy nem győztem pislogni - meg pánikolni, hogy két tériszonyos miként fogja megoldani a fentebbi részek ékesítését. :D
A fenyők mellett akadt azért más dolgunk is: adventi koszorúk, díszek készítése, girlandok és még sorolhatnám. Valószínűleg nem vagyok normális, de imádtam a koszorúkkal és az apró termésekkel pepecselni, ragasztgatni - még a forró ragasztó által leégetett bőröm sem érdekelt. S miközben a bolti, szállodai, éttermi, banki, templomi és mindenféle feladatokat csináltuk, rám még várt egy verseny is a Néprajzi múzeumban. 
Mint említettem, a kerekeim száma hiányos. Minimum 60 centis koszorúalappal lehetett nevezni, ami nem kifejezetten szabványméret, így hát két dolgot tehet az ember: vesz egyet drágán vagy csinál. Én a degum szalmáját lenyúlva megkötöttem a saját alapomat, amit aztán bevontam krepp papírral. Miután ezzel megvoltam, 3 centis senecio (hamvacska) darabokkal és gombostűvel (igen, minden levelet egyenként tűztem, mint egy pikkelyt) körbetűzdeltem az alapom két oldalát (kívül-belül). Ködös emlékeim szerint 1,5-2 hétig csináltam napi 6 órában. Utána, kihagyva a gyertyák helyét, teleragasztgattam tükrökkel, termésekkel, és mindenfélével, amit el tudtok képzelni. Nyerni ugyan nem nyertem, ám magamnak sikerült bizonyítanom. És a koszorú a mai napig megvan.
Szóval 2011-ben két héten át karácsonyoztam, díszítettem, és olyan csodába csöppentem, mintha az Mikulás lappföldi műhelyébe kerültem volna a szálloda, a Mátyás-templom, a sok-sok étterem és bank helyett. 
Aztán persze december 24-én - amikor karácsonyfát látni se akartam - jött a bűvös mondat anyutól: olyan szépen feldíszítetted azokat a fákat, a miénket is megcsinálhatod. :D


Most pedig következzen Jessica Park videója (aki nagyon lelkesen vetette bele magát a videózásba):






Nyereményjáték


Karácsony közeledtével a mi szívünk is megenyhül, ezért mostani játékunk során csupán néhány egyszerű, jelképes értékű kérdésre kell válaszolnotok. Ha pedig mindegyik állomást teljesítitek, esélyetek nyílik megnyerni a bloggerek és szerzők által felajánlott varázslatos nyeremények valamelyikét.
De ez még nem minden!
Valamikor a turné során, meglepetésszerűen kisorsolunk egy szerencsést, aki különleges ajándékban részesül. Hogy miben? Kemese Fannitól fog kapni egy különleges (Pippa mentes) karácsonyi képeslapot - a többi viszont maradjon titok.
Fontos! A játékban csak az vesz részt, aki mindegyik kérdéssel megpróbálkozott. Továbbá csak magyarországi címre tudunk postázni, a nyerteseknek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Emellett a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírhatjátok, melyik nyereményt szeretnétek leginkább (ettől függetlenül lehet, hogy nem azt kapjátok), és azt is, ha valamelyik könyv már megvan nektek.


Kérdés:
Ki hurcolta mindenhova Fotó Finnt?





Nézzetek be a többi állomásra is


12/08 Biblioteca Fummie
12/09 Kelly és Lupi olvas
12/10 Insane Life
12/11 Függővég
12/12 Kelly és Lupi olvas
12/13 Always Love a Wild Book
12/14 Szembetűnő
12/15 KönyvParfé
12/16 Deszy könyvajánlója
12/17 Függővég 2
12/18 Dreamworld
12/19 Könyvvilág
12/20 Olvasónapló
12/22 Zakkant olvas
12/23 MFKata gondolatai
12/24 Blogturné Klub

2016. december 17., szombat

On Sai - Esővágy



On Sai már nagy sikert aratott a Calderonnal, a Szivárgó sötétség sorozattal és az Apa, randizhatok egy lovaggal? című YA regényével is a Blogturné Klub tagjai között, így amikor kiderült, hogy érkezik a novelláskötete, nem is volt kérdés, hogy mi magunk is olvasni szeretnénk. Sőt! A novelláskötetben helyet kapott egy olyan történet is, amit korábban adventi blogturnénk keretében is olvashattatok. Rendhagyó turné lesz ez - ugyanis csak egy állomáson olvashattok a teljes kötetről, a többin kiragadunk belőle egy-egy történetet, és arról írunk részletesebben.


On Sai: Esővágy

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999714
Oldalszám: 216 oldal
Illusztrátor: László Maya

Fülszöveg:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.
Csemegézz, érezz, érts!

Saját véleményem:
Amíg egy könyvre az van írva, hogy On Sai, addig  gyakorlatilag bármi eladható számomra, legyen szó sci-firől, fantasy-ről vagy két buszjegy románcáról féloldalban. Szóval naná, hogy egyből ráugrottam az Esővágyra is.
Eredetileg egy-két novellát akartam megismerni belőle, a többit pedig beosztani ínségesebb hónapokra, de mindig jött "csak mégegy", és huss, igen hamar a végére értem.
A novellákról egyenként fogok mesélni, de nagyjából mindegyikről elmondható, hogy nagyon "beásak".


Jóvágású vérfarkas nősülne
Ez volt az első történet, amivel megismerkedtem, és mindössze néhány mondat után - nagyjából a lábát vízbe lógató kaszásnál - tudtam, hogy nem fogok csalódni ebben a gyűjteményben sem.
Maga a történet egy meglehetősen vicces és szürreális jelenettel indít, ugyanis vérfarkas barátunk (emberi alakjában) belebotlik a szabadságát teljes mértékben kiélvező Halálba, akiről kiderül, hogy esze ágában sincs újra melóba állni - istenek és emberek oldják meg maguk a problémáikat. A két férfi eztán hamar összebarátkozik, és mivel Dannek pont kapóra jön legújabb cimborája, magával viszi, abban a reményben, hogy így megtalálhatja álmai vérfarkasasszonyát, aki legutóbbi vérfarkas légyottjuk után csak úgy elpárolgott. Tudniillik csak a halottak/élőhalottak láthatják a kaszást. A cselekmény további részében részesei lehetünk némi bonyodalomnak, láthatjuk, milyen következményekkel jár, ha szabadságra megy a Halál, és jókat nevethetünk a kaszás emberi dolgokkal való megismerkedésén.
Egyszerű, aranyos novella, a Hercules Disney mese Hádész fanjai különösen élvezni fogják.

Hogyan ölne Jung?
Hősiesen bevallom, ezt a novellát valamiért mindig átugrottam, szamurájokra asszociáltam róla, hozzájuk pedig annyira nem fűlött a fogam. A sors furcsa fintora, hogy végül nagyon megszerettem - bár hozzáteszem, a Jung dolgot nem sikerült megfejtenem -, és amikor véget ért, fájlaltam, hogy nincs tovább.
Főszereplőnk sikeres szívsebész, jó anyagi körülmények között él, van egy tartós kapcsolata, mégsem kerek az élete, erre pedig szerepjátékos társa világít rá, beindítva a lavinát. Simon onnantól kezdve a nő szavain rágódik, megkérdőjelezi Biával való kapcsolatát, saját álmait, vágyait, és olyan múltbeli emlékmorzsák villannak fel elméjében, amik nem csupán új megvilágításba helyeznek egy régi, családi tragédiát, de előhívják szerepjátékos énjét is.
Mindent egybevetve sok olyan érdekes dolog van ebben a sztoriban, amivel jócskán lehetne mit kezdeni, akár regényi terjedelemben is (például egy bizonyos szobor, amitől azt vártam, megelevenedik; vagy a szerepjátékos dolog), de persze önmagában is kerek egész. Az pedig kifejezetten tetszett, mennyire megfért benne a jövő technológiája, és az olyan nosztalgikus tevékenység, mint a képeslap szenvedély.

A mágia ára
Biztos mindenki látott már vagy olvasott legalább egy magyar népmesét. Na, A mágia ára az On Sai-féle változat. Remek kis tanmese felnőtteknek, öncsonkulással fizető varázslókról, szerelmekről, kihasználtságról és rafináltságról középkori közegbe ágyazva.

Az emlékfutár
Ez volt az első novella, aminél úgy éreztem, hogy remek alapötlettel operál, a háttérvilága is ígéretes, csak nem az én elmémhez tervezték. Nem mindig értettem, mi történik, holott tudtam, hogy éppen valami csattanónak vagy tanulságnak vagyok a részese.
Az emlékfutárt elsősorban azok fogják érteni és szeretni, akik benne vannak ebben a picit elvontabb, magasabb intelligenciát és csavaros észjárást igénylő műfajban.

Sose szólj be varázslónak!
Ó, te jó ég, hogy én ezt mennyire imádtam! Fordított hercegnő és a béka mese felnőtteknek Aranyhaj gyíkjával. Oké, nem Pascallal, de Ribike lelki szemeim előtt éppolyan makacs és imádnivaló, mint ő.
A történet főhősnője, Ribi, gyíktestbe száműzve tengeti napjait, köszönhetően éles nyelvének. Ám amikor megjelenik Alder herceg, akit apja próbatétel elé állított, felcsillan számára a szabadulás lehetősége. Felajánlja, hogy segít a jóképű hercegnek, ha az cserébe elintézi, hogy a varázsló visszaváltoztassa őt. Megkötik hát az alkut, Alder ki is állja a próbát, ám a király újabb és újabb őrültséget talál ki, ami hosszútávra összeköti a szeleburdi Ribi és hercege életét.
Őszinte leszek, fergetegesen jókat kacagtam Ribiéken! Az a lány hatalmas figura, az állapota pedig rengeteg humorforrást és meglehetősen vicces szituációt nyújt. Csak magamat tudom ismételni, imádtam! Imádtam a fürdőzős részeket, a féltékenykedést, és a finálét. Meg úgy unblock az egészet.

Ébredés
Kedves Bea, annyira, de annyira szeretnék ebből a novellából (is) egy regényt!
Középkori színtér, érdekes fajok (ashák) és az ő háttérviláguk, ellenségek, szövetségek, magányos gyilkos. Hát kell ennél több? Nekem nem! Ez a kis kocsmai csetepaté engem megvett kilóra.

Csak mi, lélekharcosok
A lélekharcosok megint egy kicsit elvont, mögöttes tartalmú, tanulságos történet életről, önmagunkról. Nem könnyű olvasmány, jómagam kétszer is nekifutottam, és bár sokszor nem értettem, mit olvasok, vagy mi (miért) történik, az utolsó sorokkal minden értelmet nyert.
És hogy miről is szól ez a novella? Rólunk, megfáradt emberekről, akik sokszor erőnkön felül összetartunk, meghallgatunk, támogatunk másokat, és nem vesszük észre, vagy nem hagyjuk, hogy nekünk is segítsenek. Pedig nem kell minden csatát egymagunknak megvívnunk.

Nyolc négyzetméter a világ
On Sai-ról mindig is tudtuk, hogy igen élénk fantáziával van megáldva, de az, ami itt van... A szó legjobb értelmében őrületes!
A nyolc négyzetméter a világ igencsak 18 karikás, erotikus tartalmú novella, főszerepben egy érző zuhanyzóval/káddal. Igen, jól olvassátok, hősnőnk egy tárgy, akinek saját érzései vannak, melyeket csúcstechnológiájának köszönhetően képes használója felé is közvetíteni.
Ha tehát kíváncsiak vagytok, milyen amikor egy zuhanyzó beleszeret a gazdájába vagy valakibe, és miként képes őt mámorító örömben részesíteni, telepatikusan irányítani, vagy az aktus részesévé válni, akkor itt a remek alkalom, hogy megtudjátok a válaszokat.

Orkszar és barackillat
Őszinte leszek, ez nagyon nem az én novellám volt. Számomra túl kusza volt, és mire nagyvonalakban  összeraktam, hogy mégis mi a fene történik, már véget is ért.
Lényegében kb. arról szól, hogy Budapestet megtámadják, elpusztítják a különféle könyves-, filmes karakterek, lények. Hogy miért vagy hogyan, azt ne kérdezzétek. Lényeg a lényeg, hogy van egy maréknyi "katona", akik a belvárosban járőröznek - hogy mi célból, azt ugyancsak ne tőlem kérdezzétek -, és legfőbb céluk kimenteni Mr. Darcy-t. Igen, azt a Mr Darcy-t.

Mentsd meg Krisztust!
Ez megint csak egy olyan történet volt, ami érdekes alappal operált, és biztos vagyok benne, hogy sokan imádni fogják, csak hát nekem vallásilag meredekebb volt. Nem vagyok templomba járó, ügybuzgó katolikus, de hiszek, és a bibliai történeteket is szeretem a magam módján, így nekem ez az újfajta Krisztus és keresztrefeszítés megközelítés nem feküdt.

Dajkamese
A legrövidebb, de a legelgondolkodtatóbb történet, ami bár másik bolygón játszódik, nagyon is valós problémákat és kérdéseket elemezget a feminizmussal kapcsolatban - nőkről, női szerepekről és létről.

Esővágy
Az Esővágy olyan gyönyörű történet, aminek lelke van. Imádtam! Mélyen megragadott, pedig a sztori viszonylag egyszerű. Adott egy kolostor, ahol a nővérek egy esőszertartás keretein belül, kiválasztott fiúk-férfiak által veszítik el szüzességüket. Az aktusnak azonban nem az örömszerzés a célja, hanem az esőfakasztás.
A kolostor legnagyobb reménye egy vak lány, aki titkon beleszeret az egyik esélytelen srácba. A többit gondolom, ti is kitaláljátok. Annyit mondok: csodaszép! És kérek belőle még!


Pontszám: 5/4
Kedvenc novella: Esővágy
Kedvenc jelenet: a varázslós novella utolsó jelenete
Negatívum: voltak pillanatok, amik nekem túl soknak bizonyultak
Borító: 5/2 (a rajz szép, de nem borítónak)




Nyereményjáték


Az Esővágy minket is megihletett. Összegyűjtöttünk nektek egy sor gyönyörűbbnél gyönyörűbb esőcseppes képet, melyeket az állomásokon rejtettünk el egy-egy szó alá linkelve.
Nincs más feladatotok, mint megtalálni és megnézni őket és:
  1. Beírni a Rafflecopter doboz soraiba, melyik állomáson hány elrejtett esőcseppes képet találtatok. (Igen, a képeket kell számolni, nem a cseppeket!)
  2. Az egyik állomáson egy különleges kép is megbújik, szivárvány színű esőcseppekkel. De vajon melyiken? Extra pontok járnak azoknak, akik ezt is megírják!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

12/16 Dreamworld

2016. december 15., csütörtök

Leylah Attar - Papírhattyú

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent Leylah Attar megdöbbentően gyönyörű könyve, a The Paper Swan - Papírhattyú.
Nem egy hétköznapi romantikus könyv, tele van gyűlölettel, bosszúvággyal, de a legsötétebb időkben két szív egymásra talál. Lehet jövőjük? Mit tartogathat számukra a jövő? - Elúszhat minden, akár egy papírhattyú a víz tükrén? Tartsatok velünk a nyolc állomásos turnén és megtudhattok többet a könyvről.


Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999103
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyerseséggel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról. Hagyd hogy magával sodorjon!

Saját véleményem:
Megérzés. Néha az ember megpillant egy borítót és ösztönösen kötődni kezd hozzá, hisz valahol mélyen belül tudja, hogy az a történet rá vár, szeretné vele megismertetni magát. Én így voltam a Papírhattyúval - vagy ő velem? -, amikor a külföldi megjelenés idején megláttam, éreztem, hogy nekünk még lesz dolgunk egymással. És beigazolódott!
Hogy mit vártam tőle, azt magam sem tudom, ám az biztos, hogy a finom, mégis kicsit bajjóslatú kép alapján egészen más kaliberű sztorit sejtettem, mint amit végül kaptam. Ugyanis Leylah Attar műve egy nagyon sötét, ámde annál szívszorítóbb szépségű gyöngyszem. Az idei évem legkiemelkedőbb élményeinek egyikét kínálta. Elborzasztott, összetört, átmelengetett, majd a mélybe rántott, behúzott, megláncolt, elrabolta a szívemet, földhöz vágott és magához ölelt.

"Nincsenek jófiúk meg rosszfiúk. Mindenkinek megvannak a maga indokai."  

A szerző nem sokat tökölt a kezdéssel, rögtön belevágott a sűrűjébe, így az olvasó íziben belecsöppen egy frissen elrabolt nő bizonytalansággal vegyes pillanataiba, amikor még az is kérdéses, hogy Skye túléli-e a következő másodpercet vagy sem. Ám minthogy a női főszereplőről van szó, nyilván túl. Skye élete azonban gyökeres fordulatot vesz, maga mögött hagyva csili-vili, fényűző életmódját, ahol a legnagyobb gondot márkás tűsarkújai kiválasztása jelentette, kénytelen lesz megtapasztalni a földi poklot. Elrablója bezárja, megkötözi, ellátja a baját és még pompás hajkoronáját is megkurtítja, miközben megfosztja alapvető emberi szükségleteitől. A Damian nevű férfi egymaga az óceánon keresztül próbálja átcsempészni, de hogy mi célból, az mind Skye, mind a mi számunkra titok jódarabig.
Ami viszont világos, hogy köze van Skye apjához, de távol áll a pénztől, magyarul valamiféle bosszúról van szó. Ennek a bosszúnak pedig párosulnia kéne egy gyilkossággal is, amit a zord férfi valahogy képtelen megtenni. Mielőtt azonban romantikus ábrándba ringathatná magát az olvasó, Leylah Attar gyorsan tudatosítja benne, hogy bizony egy kemény, brutális könyvet tart a kezében, ami mentes mindenféle papucsoktól és hercegektől. (Itt kaptam az első pofont.)

"(...) láttam, hogy az emberi psziché milyen védtelen valami. Akár a vékony héj mögött rejtőző tojássárgája: elég egyetlen apró repedés, és már ki is folyik. 
(...)
És mindez belül kezdődik, merthogy igazából minden belül kezdődik."

Skye egy végtelenül szerethető hősnő. Kezdetben ugyan nagyon sekélyes, apuci kislányának tűnik, ám önironikus humorával túlmutat a buta liba kategórián, majd pedig igen hamar megmutatja, mennyire kemény, harcias, bátor, ámde érzékeny lány is ő.
Mindvégig tisztában van helyzetével és az esélyeivel, na meg Damian antihős szerepével az elrablást illetően, mégsem süpped letargiába - vagy éppen csak annyira, amennyi kijár neki -, hanem harcol. Remekül visszaadja a fogoly létet a maga hullámhegyeivel, -völgyeivel, s nagyon emberi, ahogyan az egészet megéli.
A rabként érzelmeivel és fogvatartójával dacoló nő mellett azonban szép lassan alakot ölt előttünk egy kislány is, tengernyi válasszal, s miérttel arra, miért és hogyan is lett Skye az, aki, na meg hogy egyáltalán ki is ő.  Az események nem csupán a jelenben, hanem a múltban is zajlanak, mintegy kirakóselemként gazdagítva az összképet.
Minthogy egy rettentően komplex, szerteágazó történetről van szó, a kettős idősíkú mesélés elengedhetetlen, akárcsak a könyvnegyedekként váltakozó narráció is. Míg Skye része elindít és felvet bizonyos problémákat, addig Damiané válaszokkal szolgál. 

Damian nem egy tipikus álompasi, sokáig egyáltalán nem szerethető. Az olvasó hozzá köthető érzelmei nagyjából a hősnőével megegyező ritmusban alakulnak, gyűlölettől enyhe - önmagunk számára is érthetetlen és megvetendő - vonzalomig, hogy aztán némi sajnálatot követően belobbanjon az a bizonyos szikra. 
Ezzel együtt Damian egy veszélyes alak, vér tapad a kezéhez, és bizony olyan dolgokat művel valaminek a nevében, ami láttán minden épeszű nőnek menekülnie kéne, elfojtva az alattomosan suttogó kis "de"-ket. De... Damian története szívszorító.
Minden irracionalitása ellenére - az összes könnyel, fájdalommal, sebbel, brutalitással együtt - csodaszép az, ami Skye és Damian között játszódik. Ennél többet viszont nem mondhatok, pedig tartalmilag és érzelmileg is jóval több ez a történet, de az már spoiler lenne. Olvassátok el!

A Papírhattyú az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya, olyan amire sokáig - ha nem örökre - emlékezni fogok. Különleges. Keserédes. Sötét. Gyönyörű. 
Ha szeretitek a dél-amerikai hangulatú, drog kartelles-maffiás, bosszú vezérelt, kemény történeteket, akkor szívből ajánlom. Csodálatos.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Esteban, Damian, Skye, MaMaLu
Kedvenc jelenet: cápás, plusz a visszaemlékezések
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: önálló




Papírhattyú hajtogatás


A papírhattyú fontos és szimbolikus kelléke mind a történetnek, mind a borítónak - ráadásul szép is. Engem annyira megfogott, hogy eltökéltem, készítek egyet. És ha már belevetettem magam a hajtogatásba, arra gondoltam, miért is ne mutathatnám meg nektek is, hátha szeretnétek egy sajátot készíteni.
Két verziót mutatok, az egyik könnyebb, a másik egy fokkal talán komplikáltabb, ugyanakkor mutatósabb is - nem mellesleg pont olyan, mint a borítón látható.
Jó hajtogatást!









Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz dolgotok. Minden állomáson találtok egy valamilyen szempontból nem hétköznapi romantikus történetből idézetet és ki kell találnotok honnan idézünk.
A Rafflecopter megfelelő dobozába író nevét és az idézett könyv címét kell beírnotok.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Idézet:
"Próbálkozz egy olyan napon, amelyik nem esik hétfő és vasárnap közé."




Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Insane Life
12/10 Könyvvilág
12/11 Kristina blogja
12/12 Angelika blogja
12/13 Sorok között
12/14 Deszy könyvajánlója
12/15 Dreamworld
12/16 CBooks