Kerri Maniscalco - Houdini csapdájában

Houdini, egy luxushajó és egy sor hátborzongató gyilkosság – Audrey Rose és Thomas újabb rejtélybe csöppennek, ahonnan nincs egyszerű menekvés. A fedélzeten mindenki gyanús, a titkok pedig egymás után kerülnek felszínre. Miközben a két nyomozó a gyilkost keresi, könnyen lehet, hogy valaki már őket figyeli. Izgalom, sötét hangulat és egy adag romantika – ezúttal tényleg nincs menekvés Houdini csapdájából.

 

 

Kerri Maniscalco: Houdini csapdájában

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789636754976
Oldalszám: 440 oldal

Fordító: Benkő Ferenc

Fülszöveg:

Egy luxushajóról nincs menekvés. A gyilkos pedig közelebb van, mint gondolnád.
Audrey Rose Wadsworth és elválaszthatatlan bűnüldöző társa, Thomas Cresswell egyhetes hajóútra indulnak a pompázatos RMS Etrurián, hogy átszeljék az Atlanti-óceánt. Az első osztály nagy örömére minden este cirkuszi előadók, jövendőmondók és egy felettébb karizmatikus ifjú szabadulóművész szórakoztatja őket.
Ám idővel ifjú úrihölgyek tűnnek el nyomtalanul, és könyörtelen gyilkosságok tartják rettegésben az egész hajót. A Holdfénykarnevál furcsa és felkavaró előadásai mindenkit megbabonáznak, a tettes pedig egyre nagyobb szörnyűségekre vetemedik.
Egyedül Audrey Rose és Thomas járhat a borzalmas ügy végére, mielőtt végleg elfogynának az utasok. Csakhogy minden nyom arról árulkodik, hogy a következő áldozat mindenkinél közelebb áll Audrey Rose-hoz.
Vajon sikerül kibogoznia a szálakat a rettentő finálé előtt?

Saját véleményem:

Audrey és Thomas története tovább folytatódik, Kerri Maniscalco pedig ezúttal egy egyhetes hajóútra kalauzol el bennünket, ahol hőseink újabb bonyodalmakba keverednek. És természetesen halottakból, rejtélyekből és cirkuszból sem lesz hiány. 

"– Még sosem akartál más lenni? Csak egy kicsikét. Bármit megadtál volna, hogy ha nem is más, de az igazi éned légy? Hogy a következményekre és a véleményekre fittyet hányva pontosan úgy élj, ahogy tetszik."

Az előző részek izgalmai után hőseink elhagyják a szárazföldet és egy teljesen új környezetbe csöppennek. Legújabb kalandjuk színtere a pompás RMS Etruria hajó lesz, ahol minden este varázslatos cirkuszi előadással bűvölik el az utasokat. 
A hajóút azonban hamar rémálommá válik, amikor egy fiatal lányt holtan találnak. Audrey és Thomas számára egyértelmű, hogy gyilkosságról van szó, s hogy nyugodt pihenés helyett újabb nyomozás vár rájuk. Ám az eddigiekkel ellentétben egy jóval zártabb helyszínen kell megtalálniuk a tettest.

Ebből a szempontból a hajó szerintem tökéletes színtér: nincs hová menekülni, a gyanúsítottak köre pedig korlátozott. Kicsit olyan ez, mint a vonatos krimiknél, annyi különbséggel, hogy a szereplőket ebben az esetben a végtelen óceán veszi körbe. Ráadásul ott van még nekünk a Holdfénykarnevál nevű vándorcirkuszi társulat is a maga különös tagjaival, ami tovább fokozza az izgalmakat. 
A cirkusz önmagában is misztikus, egyszerre csillogó, varázslatos, ugyanakkor vészjósló hangulatot áraszt, hát még ha a 19. századi cirkuszokra gondolunk... Varázslat, megbabonázás, misztikum, csalás, szemfényvesztés és a balsejtelem, hogy talán semmi és senki nem az, aminek látszik.

És talán épp ez teszi annyira különlegessé ezt a részt. A cirkusz nem egy látványos díszlet, hanem a történet szerves része. Sőt! Miután Audrey unokatestvére, Liza teljes mértékben Houdini és a társulat bűvkörébe kerül, Audrey attól kezd tartani, hogy ő is veszélybe kerülhet, még hangsúlyosabb szerepet kap az egész. És persze hősnőnk motivációja is jóval erőteljesebbé válik ezáltal. Gyakorlatilag versenyt fut az idővel, hogy társával kiderítse, ki vagy kik állnak a gyilkosságok hátterében, miközben egyre nehezebb eldönteniük, kiben bízhatnak. 

És persze nem mehetünk el szó nélkül Mefisztofelész mellett sem, a Holdfénykarnevál különös és karizmatikus mestere ugyanis hamar az események központi figurájává válik. Van benne valami megnyerő és kiismerhetetlen, ami tökéletesen illik a cirkusz világához. Nem véletlenül kavarja meg Audrey és Thomas kapcsolatát sem. Mefisztofelész egy különc, szabad karakter, aki szembemegy a szabályokkal... és hát a neve is igen beszédes, maradjunk ennyiben.

A fő kérdés azonban az, hogy Audrey mit lenne hajlandó feláldozni, hogy megmentse a húgaként szeretett lányt?
Ezt nyilván nem árulom el, de azt igen, hogy izgalmakból, rejtélyekből és nyomozásból ebben a részben sincs hiány. És bár nem vagyok egy nagy krimirajongó, de kifejezetten szeretem az olyan jellegű történeteket, ahol a hősöknek egy zárt közegben kell kideríteniük, ki a tettes, miközben az áldozatok száma egyre csak szaporodik. A hajó pedig ilyen tekintetben új - nekem legalábbis biztosan. És a cirkusz bevonását is nagyra értékelem, akár mint hangulati elemet is. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a 19. századi cirkuszoktól a hideg futkos a hátamon. Valahogy nem A legnagyobb showman-féle cirkusz jelenik meg előttem, hanem egy sokkal baljósabb, félelmetes verzió, ami egyszerre misztikus és félelmetesen hétköznapi. 
Ha szerettétek a korábbi köteteket, ezt a részt se hagyjátok ki, kifejezetten ajánlom őszi, borongós napokra. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Audrey

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum:

Borító: 5/5
Sorozat: Hasfelmetsző Jack nyomában #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nézzetek be a többi állomásra is

09/12 Kitablar
09/14 Dreamworld
09/16 Kelly és Lupi olvas
09/18 Könyv és más
09/20 This is my (book) universe

Carissa Broadbent - A bukottak és az alkonyat csókja

A Carissa Broadbent rajongók ismét visszatérhetnek a Nyaxia koronái világába, ahol a sötétség, az istenek játszmái és a mindent felülíró érzelmek ezúttal is kéz a kézben járnak. Carissa Broadbent The Fallen and the Kiss of Dusk – A bukottak és az alkonyat csókja című regénye folytatja Mische és Asar történetét, amely még nagyobb tétekkel, fájdalmas döntésekkel és lélegzetelállító kalandokkal várja az olvasókat.
Gyertek és a blogturnéval ismerjétek meg jobban a könyvet! Játszatok velünk és tiétek lehet a Maxim kiadó által felajánlott könyv egy példánya!

 

 

Carissa Broadbent: A bukottak és az alkonyat csókja

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903183
Oldalszám: 640 oldal

Fordító: Ladányi-Turóczi Csilla

Fülszöveg:

A szerelmükért küzdenek. De vajon meddig mennek el érte?
Mische meghozta a végső áldozatot, hogy megmenthesse azokat, akiket szeret – és örök éjszakába taszította a világot. Asar pedig most, hogy az istenek fogságába esett és a bosszú megszállottja lett, kétségbeesetten keresi kedvesét. Amikor egy istennő felajánlja nekik a végső utat a megváltáshoz, és vissza egymáshoz, Asar és Mische rendkívüli küldetésre indulnak. Meg kell szerezniük a Halál istenének hatalmát, hogy Asar végrehajtsa a lehetetlent: valódi isteni létbe emelkedjen.
Útjuk halandó és halhatatlan birodalmakon keresztül vezet, ahol régi barátaikkal és könyörtelen ellenségeikkel egyaránt találkoznak. De miközben az alvilág az összeomlás szélén áll, és az istenek háborúra készülnek, Asarnak és Mische-nek el kell döntenie, mit hajlandók feláldozni a hatalomért, hogy szembeszálljanak a halállal.
Azonban a bosszúálló istenek és ősi árulások játékában vannak olyan adósságok, amelyeket talán még a szerelem sem képes megfizetni.

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Negyedik kötetéhez érkezett a Nyaxia koronái sorozat, ami egyben a Shadowborn Duet duológia lezárását is jelenti. Az énekesmadár és a kőszív befejezése után naná, hogy kíváncsi voltam a folytatásra/lezárásra, és arra, miként alakul a főszereplők sorsa azután, hogy Mische meghozta végső áldozatát.  

"Hányszor mondtam már, hogy bárkit meg lehet menteni? Hogy bárki választhat egy jobb utat a jövőre nézve, nem számít, milyen sötét múltat hagy maga után?"

A bukottak és az alkonyat csókja története ugyanott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Mische meghozva a végső áldozatot, meghalt és az összeomló Alvilágba került azért, akit szeretett, ezzel azonban örök éjszakába taszította a világot. 
Mindezzel párhuzamosan, A Fehér Pantheon fogságában lévő, bosszúszomjas Asar nem éppen békésen próbál beletörődni a történtekbe. Bármit megtenne, hogy ráleljen a lányra. Így amikor egy istennő felkínál számukra egy utolsó lehetőséget – a megváltásra és arra, hogy visszataláljanak egymáshoz –, kezdetét veszi egy olyan küldetés, amelyben nem kisebb feladat vár rájuk, mint megszerezni a Halál istenének hatalmát. Csak így kaphat Asar esélyt arra, hogy elérje a látszólag lehetetlent: valódi isteni létbe emelkedjen.

Ez persze már önmagában is elég nagy falat, de Broadbent nem éri be ennyivel. Halandók és halhatatlanok birodalmain át vezet hőseink útja, régi ismerősök és könyörtelen ellenségek között, miközben az alvilág az összeomlás szélére sodródik, az istenek pedig háborúra készülnek. És mindeközben ott van a kimondatlan kérdés: meddig vagyunk hajlandók elmenni azokért, akiket szeretünk?
Aki szerette Mische és Asar történetének első részét, valószínűleg pontosan tudja, mire számíthat: sötét hangulatú fantasyre, nagyívű érzelmekre, veszélyre és romantikára. Csakhogy ezúttal még nagyobb a tét. Nemcsak a világ sorsa, hanem Mische és Asar kapcsolata is azon múlik, hogy milyen áldozatokat hajlandóak meghozni jövőjük érdekében. Vajon van olyan ár, ami már túl nagy? A választ természetesen nem árulom el, de azt igen, hogy míg a korábbi értékelésemben nem éreztem Mische karakterét elég erősnek a főszerephez, mostanra ez jócskán megváltozott. Végre nem csak mellékszereplői mivoltában éreztem őt erősnek, hanem hősnőként is, még úgyis, hogy a duológia lezárása inkább Asart helyezi előtérbe. Bizony, végre mi, olvasók is jobban megismerhetjük ezt a kissé zárkózott férfit, kezdve az érzésein át a múltjáig. 

Összességében A bukottak és az alkonyat csókja méltó lezárása a Shadowborn Duetnek. Tökéletesen hozza azt a szintet, amit elvárhatunk a szerzőtől, mind hangulatában, mind tartalmában. Nem tökéletes, vannak üresjáratok és lassabb részek, ám ezeket tökéletesen kompenzálják a szereplők. Érzelmekből, veszélyből és kalandból nincs hiány, Carissa Broadbent pedig mesterien sodorja lehetetlen helyzetekbe kedvenceinket - sok esetben még nehezebb döntési helyzetbe kényszerítve őket. 
Fontos azonban kiemelni, hogy ha most találtál rá a sorozatra, véletlenül se ezzel a kötettel kezdj! A sorozat rajongóinak pedig jó hír, hogy bár Mische és Asar duológiája most lezárul, a Nyaxia sorozat tovább robog. Én pedig biztosan nem fogok habozni, ha a kezembe kerül az ötödik rész. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Asar, Mische

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: lsd fentebb

Borító: 5/5
Sorozat: Nyaxia koronái #4, Shadowborn Duet #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékban a könyv beleolvasójából tettünk fel kérdéseket, ha figyelmesen elolvassátok akkor könnyedén tudtok rájuk válaszolni.
Minden állomások újabb kérdésekkel találkoztok és a Tally megfelelő rubrikájába írjátok be a helyes megfejtést. Játékra fel!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kit próbál feltámasztani Mische?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/10 Insane Life 

08/13 Kitablar 

08/16 Dreamworld

Brigitte Knightley - Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Brigitte Knightley hatalmas sikert aratott romantasy regénye, Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják egy bérgyilkos és egy gyógyító humorral átitatott, izgalmas, lassú izzású románcát.
Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért.

 

 

Brigitte Knightley: Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903121
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

A tét nagy, a szerelem tiltott, és a lassan kibontakozó vonzalom komoly szenvedéllyé válik.
Amikor Osric Mordauntot, a Fyren Rend elit bérgyilkosát ledönti a lábáról egy olyan betegség, amit még egy jól irányzott tőrdöfés sem old meg, a túléléshez sürgősen szüksége van egy kivételes gyógyítóra… a sors pedig, mert nyilván remek humorérzéke van, pont egy Haelan Rendbeli gyógyítót sodor elé — vagyis egy olyan embert, akinek normál esetben a közelébe sem szabadna mennie.
Aurienne Fairhrim és rendtársai egy gyerekeket sújtó halálos himlőjárvány megfékezéséhez igyekeznek kétségbeesetten pénzhez jutni – olyan kétségbeesetten, hogy amikor Osric betör a főhadiszállásukra, azért, hogy lefizesse Aurienne-t, gyógyítsa meg őt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát.
Időközben Osric és Aurienne munkához látnak, hogy meggyógyítsák a férfit, és annak is a végére járjanak, miért ütötte fel a fejét a himlő, és azon kapják magukat, hogy hevesen tagadják az egymás iránti vonzalmukat – ami pedig csak még tovább tüzeli a köztük lévő szenvedélyt.

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Általában kétféle módon találnak meg az olvasmányaim: vagy tudatosan várom őket, vagy egyszer csak meglátom és valamiért megfog, beleszeretek. Brigitte Knightley regénye egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. 

És nem, nem azért mert az épp trendi Dramione-vonal vonzott, sokkal inkább a mókás cím és A Gonosz asszisztensére emlékeztető fedlap csábított el. Már első pillantásra azt sugallták, hogy egy könnyed, szórakoztató és kissé őrült történetre számíthatok. Ezek alapján úgy éreztem, hogy pontosan azt fogom kapni, amire vágyom: humoros fantasy-t, némi romantikával és az elmaradhatatlan enemies-to-lovers dinamikával.

"Mi is volt kettejük közt? Egyfajta apály-dagály, kíváncsiság és bűntudat, a ma végzetes álmodozása és a holnap hegei."

Mi történik, ha egy bérgyilkosnak éppen attól a gyógyítótól kell segítséget kérnie, akit elvileg gyűlölnie kéne? És mi történik akkor, ha éppen az a bérgyilkos kínálja fel az új kutatáshoz az anyagi forrást, akit gyűlölsz?  Brigitte Knightley Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe c. regénye pontosan erre az alaphelyzetre épít, és egy olyan világba kalauzol, ahol a halálos betegség, az egymással rivalizáló rendek és a kimondatlan vonzalom bizony halálos elegyet alkot. 
A történet középpontjában Osric Mordaunt, a Fyren Rend bérgyilkosa, valamint Aurienne Fairhrim, a rivális Haelan Rend gyógyítója áll. Amikor Osric megbetegszik, kénytelen ahhoz az emberhez fordulni, aki ellen minden idegszála tiltakozik, és akinek normál esetben a közelébe se szabadna mennie. De ha már így alakult, úgy véli, könnyen ráveszi Aurienne-t arra, hogy segítsen - ha más nem, némi zsarolással. Csakhogy a lányt keményebb fából faragták. Egy kis zsarolás, fenyegetés nem fog ki rajta. Osric azonban olyat ajánl, amit Aurienne kénytelen elfogadni: pénzt, amelynek segítségével rendtársaival megpróbálhatják megfékezni a gyerekeket sújtó halálos himlőjárványt. Így hát hőseink akaratuk ellenére együttműködésre kényszerülnek. 

Klisésnek tűnik? Mi tagadás, az. Ellenségek, akik összefogásra kényszerülnek? Olvastunk már pár ilyen sztorit. Jogos lehet a kérdés, mégis mivel tud többet Knightley regénye? A válasz azonban meglepően egyszerű: a szórakoztatásra helyezi a fő hangsúlyt. Na meg persze a romantikára. A slow burn románc kellően lassan izzik ahhoz, hogy legyen időnk megismerni a szereplőket és átélni, ahogy a kezdeti ellenszenv fokozatosan valami egészen mássá alakul. És amíg erre várunk, bőven kapunk humort, szópárbajokat és sziporkázó párbeszédeket.
A romantika mellett persze akad itt némi akció és rejtély is, minek után Aurienne és Osric nem csak a bérgyilkos betegségének meggyógyításán dolgozik. Közösen erednek a rejtélyes, újra felbukkanó járvány nyomába is, miközben saját rendjeik ellentétei és a közöttük húzódó bizalmatlanság folyamatosan akadályozza őket. Nem beszélve a többi rendről. 
És akkor ezen a ponton megállnék egy pillanatra. Amikor kinyitottam a könyvet, egyből mindenféle összefoglalóval, leírással találkoztam, amik a regény során felbukkanó elnevezéseket, rendeket és miegymást voltak hivatottak elmagyarázni, csakhogy ez megfelelő szövegkörnyezet híján nem sokat segített. Aztán, ahogy belekezdtem a történetbe, úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna bemagolni a kiosztott házimat. A szerző természetesnek vette a mindenféle fogalom, rend és konfliktus ismeretét, ami véleményem szerint hiba volt. A folyamatos ide-oda lapozás, puskázás kizökkentett és bosszantott. Szeretem a történet által megismerni az adott mű világát, annak felépítését és működését, élesben látni, mi mit is jelent pontosan. Sajnálom, hogy Knightley nem így gondolta, nekem ez határozottan rontott az élményen, ami ha nem is volt tökéletes, de szórakoztató mindenképpen. 

Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe közel sem tökéletes, cserébe végtelenül sziporkázó. Az egész történet szellemes hangvételű, ami megjelenik a szereplők gondolataiban és párbeszédében is. Mindehhez pedig társul egy izgalmas fantasyvilág, egy jó konfliktus és a lassú izzású románc feszültséggel teli kialakulása. További jó hír, hogy duológiáról van szó, ami kifejezetten ideális, ha szeretitek a rövid sorozatokat. És igen, érezhetően a Dramione alapok is, ha valaki kifejezetten erre utazik. 
Mindent egybevetve én szerettem Osric és Aurienne történetét, szórakoztatott a civódásuk, érdekes volt a világ, a rendek és a kapcsolataik, na meg a rejtélyes járvány kérdése is. Ha szeretitek a humoros, könnyed, mégis izgalmas romantasy regényeket, akkor bátran ajánlom. Nem fogtok csalódni benne. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Osric, Aurienne

Kedvenc jelenet: első találkozás

Negatívum: magyarázatok hiánya

Borító: 5/5
Sorozat: Dearly Beloathed #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Brigitte Knightley legújabb regényében egy bérgyilkos és egy gyógyító kényszerül egy csapatba, a sorsuk pedig elválaszthatatlanul összefonódik. Ennek örömére a mostani játékunkban a fantasy irodalom gyógyító-beteg párosai előtt tisztelgünk.
A turné állomásain egy-egy olyan idézetet találtok, amelyek olyan népszerű könyvekből származnak, ahol a főhősök között gyógyító és beteg/sérült kapcsolat alakul ki. Találjátok ki, melyik könyvből származik az adott állomáson olvasható magyar idézet, majd a címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“– Ugye tudja, hogy kerekesszékben ülök?
– És? A szája azért még működik.” 

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/13 Kelly & Lupi olvas
08/15 Utószó
08/17 Dreamworld

Emma Steinkellner - Az éhes árnyék

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett A kis boszi naplója második része, amelyben Luna ismét izgalmas – boszorkányos – kalandokba keveredik. Ismerd meg ezt a middle grade képregényt a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd Az éhes árnyék egy példányát!

 

 

Emma Steinkellner: Az éhes árnyék

 

Kiadó: Maxim Könyvek

ISBN: 9789636900069
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Luna Hush éppen kezdi megszokni nemrégiben megtalált boszorkányörökségét és erejét, azonban az iskolában továbbra is nehéz az élete. Még a legjobb barátja, Charlie sem érti meg igazán, milyen érzés, ha mindig ő az, akit gúnyolnak, és bármit tesz, csak súlyosabb lesz a helyzet. A dolgok pedig még rosszabbra fordulnak, amikor Luna anyukája randizni kezd az iskola legflúgosabb tanárával.
Mindenki azt mondja, csak legyintsen a csúfolódókra – de hogy lehet elfogadni, ha zaklatnak? A lányban fortyogó düh és mély elkeseredettség oda vezet, hogy mikor egy titokzatos talizmánra bukkan, ami elő tudja hozni lényének egy másik oldalát, egy olyat, aki magabiztos, laza, menő és rendkívül népszerű, Luna kérdés nélkül belemegy a varázslatba. De vajon jó ötlet egy mágikus és ismeretlen erőnek átadni az irányítást?

Saját véleményem:

Társadalmunk már egészen korán arra nevel minket, hogy bizonyos érzéseinket elnyomjuk. Ne haragudj, ne irigykedj, ne félj, ne sírj, ne legyél gyenge, ne lógj ki a sorból. Mintha léteznének jó és rossz érzések, amelyeket aszerint válogathatunk meg, hogy éppen melyik illik bele környezetünk elvárásaiba.  Emma Steinkellner Az éhes árnyék c. képregényében azonban egészen más üzenetet fogalmaz meg. Azt, hogy nem az érzéseink tesznek minket rossz emberré vagy nevetség tárgyává, hanem az, ha úgy teszünk, mintha nem is léteznének. De vajon mi történik akkor, ha annyira szeretnénk megfelelni másoknak, hogy közben lassan elveszítjük önmagunkat?

"(...) nem az érzéseiddel van baj. Éppen az visz előre, ha hagyod, hogy érezz."

Emma Steinkellner már az első kötet során bebizonyította, hogy a boszorkányság számára nem egyszerű díszlet. A mágia mögött, a tolerancia mentén mozogva olyan kérdések lapultak, amikkel előbb vagy utóbb mindannyian szembesülünk: kik vagyunk, hova tartozunk, hogyan fogadjuk el önmagunkat vagy másokat. Az éhes árnyék azonban ennél is tovább megy. Bár első pillanatra a folytatás is varázslatos kalandnak tűnik, valójában egy rendkívül érzékeny, a fiatal olvasók nyelvére kódolt történet az önazonosságról, a megfelelési kényszerről és azokról az érzéseinkről, amiket legszívesebben elrejtenénk mások elől. 
A történet középpontjában ezúttal is Luna áll, akinek a korábbinál nagyobb ellenséggel kell szembenéznie: önmaga démonával. Az előző kötet eseményei és a téli szünet biztonsága után Luna nehezen akar visszatérni iskolájába, ahol kiközösítés és gúnyolódás céltáblája. És amikor már az első napon beüt a krach, elszabadulnak a lány érzelmei. Elege lesz abból, hogy bármit tesz, osztálytársai rajta gúnyolódnak, és bármennyire is szeretné kifejezni nem tetszését, édesanyja és környezete csendre inti. Emma Steinkellner pedig tökéletesen egybeolvasztotta a lányban dúló érzelmi viharokat és a boszorkányos fantasy elemeket. Luna ugyanis ráakad nagymamájánál egy amulettre, ami segíthet elérni neki azt, amire vágyik: tiszteletet, megbecsülést, barátokat. Csakhogy ennek ára van. 

Emma Steinkellner olyan érzéseket ölt testbe, amikkel kivétel nélkül minden korosztály képes azonosulni, legfőképpen az a korosztály, akiknek íródott. Sajnos az iskolai zaklatások, csúfolások, kiközösítések nagyon is jelen vannak az iskolákban, számtalan gyerek életét keserítve meg - szélsőséges esetekben még öngyilkosságig is vezethet az út. Tehát az, hogy itt van nekünk Luna, aki egy boszorkányüldöző örökséggel rendelkező városban, boszorkányként és színes bőrűként próbál meg beilleszkedni, egyáltalán nem légből kapott konfliktus. Ellenkezőleg. A szerző egy boszorkányos fantasy történet keretei között beszél olyan valós problémákról, amelyek nap mint nap jelen vannak az iskolák folyosóin. Arról, milyen érzés kívülállónak lenni. Milyen, amikor bármit teszel, valaki mindig talál rajtad valami kifogásolnivalót. És arról is, milyen könnyű elhinni egy idő után, hogy valóban veled van a baj.

Erre nagyon jól reflektál Az éhes árnyék központi metaforája. A történetben megjelenő árnyék nem egyszerű gonosztevő. Persze, részben az (mégiscsak boszorkányokról, átkokról és talizmánokról van szó), ugyanakkor Luna elfojtott érzéseinek a megtestesülése is. Azé a sok haragé, dühé, csalódásé és ki nem mondott szóé, amit folyton folyvást lenyel. 
Míg az első kötetben jóval nagyobb hangsúlyt kapott a mágia és a boszorkányvilág, addig a befejező rész sokkal inkább Luna emberi oldalára koncentrál. Sajnálom, hogy a mérleg nem volt kicsit kiegyensúlyozottabb e téren, mert kifejezetten szerettem ezt a vonalat, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy Emma Steinkellner a duológiával Luna emberi és boszorkány oldalát szerette volna bemutatni. És míg Luna az első részben felfedezte mágikus tehetségét, addig itt azt kellett megtanulnia, emberi érzéseit miként dolgozza fel anélkül, hogy mágiához folyamodna. 
Az ötlet, az üzenet dicséretes, de ha lehetek veletek őszinte, bennem a történet végére érve, maradt némi hiányérzet. Egy kicsit több akciót vártam talán. Persze így is élveztem az olvasottakat, szinte faltam a sorokat és oldalakat, az pedig különösen tetszett, hogy a feldolgozott téma kapcsán az író nem feledkezett meg a mellékszereplők fontosságáról sem. A történetben egyrészt megjelenik a kiközösítő, gúnyolódó közeg, azok az iskolatársak, akik szóban és érzelmileg bántalmazzák Lunát. Másrészt viszont ott van mellette egy támogató közeg is, akik folyamatosan emlékeztetik arra, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik nem azt várják tőle, hogy valaki más legyen, hanem éppen azért szeretik, aki valójában. A két oldal pedig együttesen hat Lunára, szerintem meglehetősen életszerűen bemutatva, melyik milyen hatással van az adott szituációban lévő egyénre, és hogy mennyit jelent, ha valaki nincs egyedül. 
És ha már szóba került a történet érzelmi mélysége, nem mehetek el szó nélkül a képi világ mellett sem. Az illusztrációk a Heartstopper kötetekhez hasonlóan, tökéletesen támogatják a történet mondanivalóját. A karakterek mimikája, az árnyék ábrázolása, a színek használata sokszor többet mond bármilyen szónál. 

Mindent egybevetve örülök, hogy Emma Steinkellner duológiává bővítette Luna történetét (és annak is, hogy a kötet elején nem feledkezett meg egy rövid összefoglalóról az előzményekből). Bár számomra az első rész erősebb olvasmányélményt nyújtott, Az éhes árnyék olyan fontos témákhoz nyúlt, amelyekről nem lehet eleget beszélni – különösen annak a korosztálynak, amelynek ez a történet elsősorban szól. Emma Steinkellner nem próbálja meg elhitetni, hogy a harag, félelem vagy a csalódottság rossz érzések. Éppen ellenkezőleg: arra emlékeztet, hogy ezek ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint az öröm vagy a szeretet. Mert végső soron nem az tesz bennünket erőssé, ha elrejtjük az árnyékainkat, hanem az, ha megtanulunk együtt élni velük. Hiszen csak így maradhatunk igazán önmagunk.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Luna, Charlie, Peter, cica

Kedvenc jelenet: a két pulcsis jelenet

Negatívum: kevés az akció

Borító: 5/5
Sorozat: Egy kis boszi naplója #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Te is imádod a boszorkányos történeteket? Akkor bizonyára könnyedén kitalálod az idézetek alapján, hogy melyik könyvre gondoltunk! Ha pedig megvan a megfejtés, csak be kell írnod a címet a Tally form megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

„Az még hagyján, hogy belegázolok Matthew magánéletébe, és erkölcsileg megkérdőjelezhetően viselkedem, de nem fogok megrongálni egy antik bútordarabot.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/20 Utószó
07/21 Csak olvass!
07/23 Dreamworld
07/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/25 Könyv és más

Linsey Miller - Dal és tenger hercege

Ha neked is a kedvenc meséid közé tartozik A kis hableány, akkor ne hagyd ki Linsey Miller regényét, a Dal és tenger hercegét, amely Eric herceg történetét meséli el. Tarts bloggereinkkel a turnénk során, és akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a Manó Könyvek jóvoltából!

 

 

Linsey Miller: Dal és tenger hercege

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635848270
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Hartinger Emese

Fülszöveg:

Vellónia hercegét, Ericet egész életében kegyetlen átok sújtotta: ha bárki olyat csókolna meg, aki nem az igaz szerelme, a herceg meghal. Miközben a szomszédos királyság a legapróbb ürügyet is megragadná, hogy lerohanhassa a birodalmat, és kísértetkalózok rémtörténetei keringenek a tengereken, Eric kétségbeesetten kutatja, hogyan törheti meg az átkot és mentheti meg a népét. A megoldás végül egy levél formájában érkezik, amit rég elvesztett édesanyja hagyott hátra neki. A sorokból kiderül: Ericnek vagy meg kell találnia az igaz szerelmét, azt a lányt, akinek a lelke tiszta, a hangja pedig a tenger dallamával vetekszik, vagy el kell pusztítania a boszorkányt, aki egykoron megátkozta. Így hát a herceg útnak indul, hogy felkutassa Szerénia szigetét, a tengeri boszorkány legendabéli otthonát. De amikor egy hajótörött, lángvörös hajú lány sodródik az életébe, akinek mosolyától elcsendesül mind a hét tenger, Eric rájön, hogy az igaz szerelem talán mégsem olyan elérhetetlen, mint korábban hitte.

Saját véleményem:

A korai Disney mesék hercegei kifejezetten egysíkúnak mondhatóak és inkább funkcionális cselekményelemként szolgálnak, semmint kidolgozott, valódi karakterekként. Jellemfejlődésük és személyiségjegyeik minimálisak, inkább a hősnők jutalmaként szolgálnak - sok esetben még nevük sincsen. Ennek részben az az oka, hogy 1930-40 környékén még nehezen tudtak maszkulin, élethű karaktereket animálni és mozgatni, sokkal könnyebb dolguk volt a lágyabb női karakterekkel, állatokkal, törpékkel, stb.
Néhány évtizeddel később azonban mindez megváltozott, a férfi karakterek végre nevet, személyiséget, motivációt, sőt, sok esetben önálló történetet és főhős szerepet is kaptak, elég csak Aladdinra, Herculesre vagy Tarzanra gondolni, Nyálas Eugénről nem is beszélve. 

Visszakanyarodva az első hercegekre, Linsey Miller Hercegek c. sorozata viszont épp ezt az űrt igyekszik kitölteni. A szerző azért alkotta meg ezt a sorozatot, hogy esélyt, mélységet, saját motivációt és önálló történetet adjon a háttérbe szorultaknak. És milyen jól tette! Eric, Fülöp és Bájos herceg - a sorozat első három főhőse - mind olyan karakter, akik mellett könnyű elsiklani, akik lehetnek jóképűek, jó partik, de ezen túlmenően felejthetőek... tetteik sok esetben érthetetlenek is. 
A sort Eric herceg nyitja, A kishableány sármos hercege, akiről egészen mostanáig csak annyit tudtunk, hogy a szívére hallgatás helyett a hangokat követi, és hogy van egy irtó édes kutyája, Max. De vajon mi van mindezek mögött? Ki ő valójában és miért viselkedik úgy, ahogy? Milyen életet élt Ariel előtt, kik voltak a barátai, a családja, mi a hobbija? És miért habozik a csóknál?
Nos, az a jó hírem van, hogy minderre végre választ kaphatunk a Dal és a tenger hercegében, ami egész korrekt motivációt és érzelmi hátteret ad hercegünknek, ezáltal pedig jóval közelebb is hozza őt. A történet alapja a klasszikus Disney-féle A kishableány sztori, a trükk csak annyi, hogy ezúttal nem Ariel, hanem a herceg szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, miközben őt magát is jobban megismerjünk. 

Ha lehetek veletek őszinte, engem valahogy mindig is hidegen hagyott Eric herceg, értetlenül álltam Ariel rajongása előtt, mi több, egy tesze-tosza férfit láttam magam előtt, akiért nemhogy az uszonyomat vagy hangomat nem áldoztam volna fel Ariel helyében, de még egy hajtincsemet sem. Mindezek tekintetében őszintén kíváncsi voltam, mit tud vele kezdeni Linsey Miller, hogyan kelti életre és szerethetővé. És tudjátok mit? Ezek után én voltam a legjobban meglepve, hogy már az első fejezetekben belopta magát a szívembe, és izgatottan faltam az oldalakat, hogy még jobban elmélyedjek ebben a történetben. Konkrétan ennyit jelent az, ha egy karakter személyiségjegyeket, motivációt és érzelmi hátteret kap - Eric pedig mindenből kap bőven, ráadásul mesebéli tetteire (vagy nem tetteire) is válaszokat kapunk. 
Ebben a feldolgozásban Ericet már születése előtt elátkozza egy boszorkány (vajon ki?), ami alapjaiban változtatja meg az élethez és az emberekhez való viszonyát. Az átok szerint, ha Ericet bárki megcsókolja, aki nem az őszinte és igaz szerelme, akkor a trónörökös azon nyomban életét veszti. Ez nem csak fiatalkorát határozza meg, de kihatással van koronázására és abbéli kötelezettségeire is, hogy trónra lépése előtt feleséget kell találnia, később pedig örökösöket nemzeni. Ráadásul az őt sújtó átkot titkolnia kell, hisz annak kitudódása az életébe kerülhet. 
Egy nap azonban a herceg rábukkan édesanyja titkos levelére, amiből még több információt tud meg az átokról, az átkot kivető boszorkányról és anyja ténykedéseiről, és persze az is kiderül, hogy két út áll előtte: még a koronázása előtt rátalál az igaz szerelemre vagy megpróbálja felkutatni a boszorkány lakhelyét és megtörni az átkot. És ez az a pont, ahol felbukkan Ariel, aki bár néma és ellent mond annak a papírra vetett igaz szerelemnek, amire a herceg vár, mégis megdobogtatja a szívét... Az átkot meg kell törni, a kérdés csak az: miként?

 

A szerző részéről szerintem nagyon ötletes és okos húzás volt ez az átok dolog, szépen összekapcsolja a már ismert történetet és választ ad, annak nyitott vagy nem értett kérdéseire, miközben lehetőséget teremt arra, hogy újabb kalandokat éljünk át. És persze arra is, hogy megismerjük Eric érzéseit, gondolatait, családját, királyságát, barátait. Utóbbiakat külön kiemelném, szerintem ez a szál erős lett, és további szerethető mellékszereplőkkel bővítette a világot. 

A történet egésze könnyed, olvasmányos, még ebben a rettentő nagy kánikulában is jól csúszik, valósággal felpezsdíti az ember. Nem mondom, hogy hibátlan mű, mert míg a történet eleje nagyon pörgős, szerethető és feszes tempójú, addig a másik, ami több ponton is messzebb rugaszkodik a már ismert alapoktól, picit megcsúszott. Ennek ellenére számomra abszolút pozitív élmény volt, tovább bővítette A kishableány történetét, hozta a nosztalgiafaktort, közben pedig tényleg esélyt adott Eric karakterének, hogy végre hallassa a hangját. Ez utóbbi pedig maximálisan sikerült is neki.
Bátran ajánlom minden gyereklelkű, Disney-rajongó felnőttnek és fiatalnak. A regény teljes mértékben Young Adult, annak határait egy percig sem lépi át, szóval akár nagyobb gyerekek, kiskamaszok is olvashatják, de az az igazság, hogy én harminc plusszosan is imádtam! Alig várom, hogy kezemben tarthassam a sorozat következő részét: Fülöp ugyanis végképp egy hidegen hagyós karakter, nulla karakterizálással. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ariel, Eric, Gabriella, Vanni, Max

Kedvenc jelenet: a baráti kardpárbaj 

Negatívum: a második fele cseppet döcögősebb

Borító: 5/5
Sorozat: Disney Hercegek #1, önállóan olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ismered A kis hableány minden szereplőjét? Akkor biztosan könnyedén kitalálod, hogy melyik szereplő bújt el az anagrammákban! Ha kitaláltad a megoldást, csak írd be a Tally form megfelelő sorába a helyes megfejtést!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

cink áfa

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

06/24 Utószó 

06/26 Csak olvass!

06/27 Dreamworld

Margaret Rogerson - Vespertine

A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Margaret Rogerson: Vespertine - Holtak tisztítója

 

Kiadó: Kossuth Kiadó

ISBN: 9789636368357
Oldalszám: 416 oldal

Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

A holtak szellemei nem nyugszanak…
Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson – máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt – de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz – feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt.

Saját véleményem:

Margaret Rogerson neve a hazai olvasóközönség számára is ismerősen csenghet a Könyvek varázslata duológia, valamint a Hollók varázslata miatt. És bár utóbbi engem, személyesen annyira nem nyűgözött le, az előbbi kellően belopta magát a szívembe ahhoz, hogy újra és újra esélyt adjak a szerzőnek. Na, meg gyarló módon odáig vagyok a Charlie Bowater borítókért.

"– Néha, ha meg akarsz menteni valakit, először a saját túlélésedről kell gondoskodnod."

Az már a borítóból is kiderül, hogy a Vespertine esetében egy kellően komor és sötét hangulatú regénnyel lesz dolgunk, amit tovább erősít a fülszöveg is. És ez bizony így is van. A Vespertine egy igazán sötét hangulatú fantasy, melyben természetfeletti erők, ősi titkok és egy erős hősnő kapják a főszerepet. 

A történet főhőse Artemisia, egy fiatal novícia, aki Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki a holtak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson. A világot holtak szellemei veszélyeztetik, amelyek megfelelő rituálé nélkül különböző erősségű, ámde pusztító fenyegetéssé válnak - akár meg is szállhatják egy-egy ember testét. Artemisia múltja, s jelenbéli törekvései miatt mindent elkövet, hogy életét e zárda falai között élhesse le, felkészítve a holtakat végső pihenésükre. Ám amikor a zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia kénytelen kapcsolatba lépni egy rendkívül hatalmas szellemmel, egy visszajáróval, akit egy szent relikviájához kötöttek. Ez a döntés viszont igen súlyos következményekkel jár, amik a lány identitásáról és erejéről alkotott képet is próbára teszik, amellett, hogy kihatással van világukra is. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen hatalmas lényt kiszabadítson és uraljon, megfelelő képzettség kell, amivel Artemisia novícia lévén nem rendelkezik. Így hát bármennyire is sikeresnek bizonyul a mentőakciója, a következmények sokkal nagyobb horderejűvé válnak, alapjaiban megkérdőjelezve saját magát és a királyság sorsát. 

Artemisia egy visszahúzódó, rideg, magányos karakter, aki egész életében kívülállónak érezte magát. Nem találja a helyét más emberek között, kényelmetlenül érzi magát társaságban, így számára a zárda és az általuk végzett tevékenység mondhatni, hogy a biztonságot jelenti. Mindemellett viszont rendkívül okos, felelősségteljes, szomjazik a tudásra. Kimondom: nem egy hőstípus. Ő nem azért cselekszik, mert bátor vagy mert hírnevet szeretne, hanem azért, mert adott helyzetben azt a döntést ítéli helyesnek. 
Artemisia személyiségét tekintve különösen zseniális írói húzásnak tartom a szerző részéről azt, amit a visszajáró kiszabadításával okoz a lánynak. A kiszabadított lény veszélyes, gúnyos, ereje pedig hatalmas. Komoly fenyegetést jelent bárkire, kiváltképp hordozójára. Nagyon érdekes, ahogy kettejük kapcsolata fokozatosan alakul, ahogy e szellem, aki a világ rossznak ítél fokozatosan rávilágít dolgokra, melyek alapjaiban formálják hősnőnk személyiségét, világnézetét, miközben az egymás életében betöltött szerepük és megítélésük is folyamatos változásban van. Nehéz erről spoilerek nélkül beszélni, de az biztos, hogy a regény egyik legjobb része ez a kapcsolat, és az, ahogyan formálja a főszereplők karakterét. 

Összességében úgy gondolom, hogy a Vespertine egy izgalmas, nem teljesen tökéletes, ámde annál szerethetőbb történet. A sztori eleje kicsit döcögős, itt-ott vannak hiányosságai (főleg világépítés szempontjából), de amint beindul a buli, úgy válik egyre szerethetőbbé és érdekfeszítővé. Kimondottan ajánlom a sötét hangulatú történetek kedvelőinek, azoknak a középkori atmoszférát kedvelőknek, akik szeretik, ha egy fantasy történetben van nyomozás, titkok, sötét mágia és sok-sok morally grey vonás. Ráadásul muszáj kiemelnem, hogy a szerző ezúttal is remekel hangulatteremtésben - én legalábbis nagyon szeretem az érzékletes leírásait. Szerintem megéri adni neki egy esélyt, még azt is megkockáztatom, hogy remek őszi olvasmány egy borongós napon. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Vespertine és a visszajáró

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: eleje kicsit lassabban indult be

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kinek a szemében szentek a hollók?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

06/02 Dreamworld - extra
06/04 Csak olvass!
06/07 Könyv és más
06/10 Dreamworld

Lauren Roberts - Powerful

Lauren Roberts Powerful című kötete ismét visszarepíti az olvasókat a Powerless - Hatalom nélkül világába, ahol a túléléshez nemcsak erőre, hanem bátorságra is szükség van. A kiegészítő kötet középpontjában most Adena - Paedyn legjobb barátnője - áll, aki varrónőként próbál boldogulni a veszélyekkel teli birodalom nyomornegyedében, de egy váratlan találkozás teljesen megváltoztatja az életét. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, és ne felejtsetek el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a kötet egy példányát!

 

 

Lauren Roberts: Powerful - Adena története

 

Kiadó: Lampion Könyvek

ISBN: 9789636148928
Oldalszám: 288 oldal

Fordító: Nánási Yvette

Fülszöveg:

A Powerless eseményei idején játszódó regényben a rajongók egyik kedvence, Adena kap saját történetet.
Miután Paedynt kiválasztották a Purgáló Próbatételekre, Adenának egyedül kell boldogulnia a Dézsma utcáin. Amikor egy lopási kísérlete balul sül el, egy titokzatos férfi menti meg. Mak nemcsak a vonzó külseje, hanem homályos múltja és titokzatos képessége miatt is kitűnik a nyomornegyed alacsony rangú Elitje közül. Adenával összefognak, hogy még a játszmák előtt találkozhassanak a szeretteikkel, ám arra nem számítanak, hogy a küldetés jócskán próbára teszi a hűségüket, a szerelmüket, sőt az életüket is.

Saját véleményem:

Ismeritek azt az érzést, amikor annak ellenére váltotok jegyet egy vonatra, hogy tudjátok, mi fog rátok várni? Megteszitek, mert tudjátok, hogy gyönyörű, felejthetetlen és kalandos lesz az odavezető út, az út, ami egyenesen egy tátongó szakadékba vezet, méghozzá egyre sebesebb tempóban. Nos, én pont így vágtam bele a Powerfulba, Adena történetébe... Nem fogok hazudni, fájt. 

"– Az égben találkozunk."

Most, hogy végére értünk a sorozatnak, furcsa, egyben nosztalgikus élmény volt visszacseppeni a kezdetekhez, oda, ahol minden kezdődött. A Powerfulban azonban nem Paedyn történetét követhetjük nyomon barátnője, Adena szemszögéből, hanem az életvidám varrólányt magát ismerhetjük meg. Ha te azok közé tartozol, akik olvasták a sorozatot, vagy legalább az első részt, akkor pontosan tudni fogod, hova futnak ki az események. Ha viszont úgy olvasod ezt a bejegyzést, hogy még nem volt szerencséd a fő sztorihoz, akkor azt javaslom, kezdj a Powerlesszel. Anélkül is értelmezhető persze, önmagában is megállja a helyét, de nem lesz teljes, nem fogod érteni a világot, a háttéreseményeket, stb. Szóval, ha van rá mód, irány az első kötet. 

Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk rá a Powerfulra, ami voltaképpen egy kisregény, egy kiegészítő sztori, melyben Adena, mint közönségkedvenc mellékszereplő megkapja a maga kis rivaldafényét. Mellé pedig csatlakozik Mak, a kovácsfiú. 

Adena - képessége ellenére - sosem bizonyult jó tolvajnak. Első alkalommal Paedyn mentette meg az őt üldözők karmai közül, majd Pae kiválasztása után Mak, a kovácsfiú sietett a segítségére. Míg Pae személyében Adena barátra és bajtársra lelt, addig a fiú valami egészen mást hozott az életébe: szövetségest, bajtársat, mestert és valamit, ami mindezeknél is több. És tulajdonképpen pontosan erről: Mak és Adena megismerkedéséről, s szokatlan kapcsolatuk rövidke időszakáról szól a Powerful. Titkok, tervek, mentési akció, árulás, szerelem, barátság, kegyetlenség, hatalom - ez mind visszaköszön a lapokon. 

A történet középpontjában a Mak és Adena által kötött alku áll, melynek értelmében Adena készít egy palotaőr ruhát a fiúnak, hogy beszökhessen a palotába, az pedig cserébe bejuttatja őt barátnőjéhez még a próbatételek előtt - és persze nem hagyja üresen a varrólány hasát sem. Egyszerű alku, mégis rengeteg bonyodalmat okoz... Azzal, hogy hőseink szinte minden idejüket együtt töltik, tanítják egymást, akarva-akaratlanul is hat rájuk. Ráadásul mind a ketten cipelik a maguk terheiket... 

A Powerful inkább az érzelmek könyve, semmint a cselekményé, ám pont ettől olyan erős, meg attól, hogy Damaklész kardja is ott lebeg felette. Nem fogok hazudni, lesz, amikor fájni fog, amikor úgy fogsz zokogni, akárcsak egy kisgyerek, miközben a szíved megszakad. De megéri. Megéri mindazért az érzelmi töltetért, üzenetért, amit adni fog. 

Aranyos, tanulságos, megható kisregény a Powerless világából. Olvassátok el, nem fogjátok megbánni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Adena, Mak

Kedvenc jelenet: ütés tanítás, csillagos este

Negatívum: kicsit kaotikus időkezelés

Borító: 5/5
Sorozat: Hatalom nélkül #1,5

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Ka_n  V_eg_r

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

06/02 Kitablar 
06/05 Könyv és más 

06/08 Dreamworld
06/11 Sorok között 

Juliette Coss - Tűzmadár

Juliette Cross írónő első magyarul megjelent regényében, a Tűzmadárban egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a Római Birodalmat félelmetes sárkányok uralják. Tartsatok velünk ennek a sodró lendületű romantikus fantasy-nek a blogturnéjára, válaszoljatok az állomásokon található kérdésekre, és nyerjétek meg a General Press Könyvkiadó által felajánlott példányt!

 

 

Juliette Coss: Tűzmadár

 

Kiadó: General Press

ISBN: 9786151041123
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Melegh Erika

Fülszöveg:

Egy hódító, akit leigáztak…
Egy boszorkány, akiről azt jósolták, megmenti őket…
És egy kegyetlen világ, ahol sárkányok uralkodnak Rómában.
A római császár unokaöccse, Julian Dakkia jól játssza a hidegszívű hódító szerepét. Amikor azonban megpillantja Malinát, a különleges képességgel megáldott dák táncosnőt, rögtön megérzi, hogy a sorsa elrendeltetett. Évekkel később a csatatéren, az ellenség sorai között talál rá ismét a lányra. Julian ösztönösen felölti sárkányalakját, hogy megmentse a nőt, de ez akár az életébe is kerülhet…
Malina túlélte a családja elvesztését, és kész a végsőkig harcolni, most pedig az élete ennek a különös centuriónak a kezében van. A vad szépség lassan rájön: az intrikákkal és megtorlással teli Rómában nem minden az, aminek látszik. Miközben ebben a világban repülő halállovasok hódítanak és perzselnek fel mindent, a tábornok és a táncosnő szerelme sosem látott tűzvihart kavar, amelyben mindketten eléghetnek.

Saját véleményem:

Tudni kell rólam, hogy rajongok az ókori történelemért, a római kort pedig különösen izgalmasnak és érdekfeszítőnek találom a maga kegyetlensége, véressége, bujasága és züllöttsége ellenére - vagy pont emiatt. Sárkányokkal meg gyakorlatilag bármit el lehet adni nekem, mint ahogyan a Trónok harca/Sárkányok háza címkékkel is.
Így ha elém raknak egy könyvet, ami mindezt ötvözi és olyan eszméletlenül gyönyörű borítója és éldekorja van, hogy gyakorlatilag sírva tudnék fakadni tőle, akkor naná, hogy rávetem magam és egy percig sem kérdés, olvasni akarom-e. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az idei megjelenések közül a Tűzmadarat vártam a legjobban, de amikor úgy kaptam kézhez, mintha kutyák szájából rángatták volna ki a példányomat... hát őszinte leszek veletek, elment tőle a kedvem, egyszerűen rá sem bírtam nézni, annyira felháborított. És ahányszor kézbe vettem, rosszul voltam tőle. Tudom, ne legyen ennél nagyobb problémám az életben, de akkor is bánt és bántott és bántani is fog, de ez persze nem a szerző és nem a regény hibája. Épp ezért megfogadtam, hogy ha jó lesz a történet, akkor megveszem magamnak hibátlanul és megkapja méltó helyét a polcomon és a szívemben is. 

" Vedd el, amit tudsz, becsüld meg azt, ami békét és erőt ad neked a nehéz úton, amely még előtted áll."

A romantasy zsánere az elmúlt években egyre nagyobb teret hódított magának, és nagyjából mindent elárasztottak a SJM és Rebecca Yarros regényei által ihletett történetek. Többször említettem már, hogy manapság nehéz olyan könyvet találni, ami új, egyedi és nem tucattermék. Noha a Tűzmadár egyszerre épít a fantasyre és a romantikára, olyan trope-okat bevetve, mint az enemies-to-lovers vagy tiltott románc, nem feledkezhetünk meg a történelmi fikciós vonalról sem. Juliette Cross egy alternatív Római Birodalmat tár fel előttünk sárkányalakváltókkal, de egészen más módon, mint a fentebb említett szerzőtársai. Ez a történet sokkal érettebb, sokkal rómaibb, mélyen átitatják politikai intrikák, háborúk, mítoszok és ezek miatt sokkal valódibb is. Gyakorlatilag olyan, mintha a Római Birodalom elevedne meg előttünk, csak itt-ott került bele néhány sárkányalakváltó és fantasy-elem. Meglehet, hogy emiatt úgy hat, mintha a szerző saját világot épített volna fel (és ez valamilyen szinten így is van, a könyv elején például hosszan olvashatunk a sárkányokról és az ő világukról, rendszerükről), de közben tisztán érezhető, mennyire ismeri a történelmi Római Birodalmat, annak hierarchiáját, szabály- és politikai rendszerét, és úgy általában véve a kor minden aspektusát. És hogy még pontosítsak, a felemelkedő időszak az, amiben e történet játszódik, amikor Róma sorra hódít, s vérrel erősíti hatalmát. 
A Tűzmadár férfi főszereplője Julian Dakkia, a császár unokaöccse, a hidegvérű hódító, a sárkány alakváltó, aki első látásra vonzódni kezd a dák táncoslányhoz, Malinához. Aztán évekkel később, amikor egy csatatéren ismét megpillantja, dacolva mindennel, megmenti, és szolgálóként magával viszi. Csakhogy Malina, aki elvesztette a családját és népét, mindent megvet, amit megmentője képvisel... de vajon a szíve és a teste is? A kérdés azonban nem az, hogy Malina képes-e beleszeretni a hódító alakváltóba, hanem az, hogy mindezzel mit kockáztatnak, ugyanis a birodalom tiltja az efféle kapcsolatokat, halál jár a törvény megszegéséért. 

Malina egy különleges képességgel rendelkező fiatal dák táncos, akinek múltját a római hódítások kegyetlensége árnyékolja be. Családját meggyilkolták, az őt befogadó népet lemészárolják, ő maga pedig bármikor holtan végezheti boszorkánysága miatt. Mindeközben viszont Malina erős, akaratos , egy vérbeli túlélő. Impulzív, indulatos lány, aki kezdetben nehezen bízik, de ahogy egyre jobban megismeri Juliant és mindazt, amit a férfi gondol és hisz a világról, a császárról, lassanként bizalom ébred a szívében. 
Julian Dakka, a sárkányalakváltó első látásra kegyetlen hadvezérnek tűnik, ám mindez csak látszat. Ahogy egyre jobban megismerjük őt és a belső konfliktusait, úgy rajzolódik ki előttünk valódi személyisége - amit tovább színesít sárkány része. Noha Julian hűséggel tartozik családja és birodalma iránt, pontosan látja a rendszer és a császár kegyetlenségét, igazságtalanságát. Az ő esetében azonban a felismerés nehéz döntésekkel jár, és Julian karaktere remekül bemutatja mennyire nehéz meghozni bizonyos döntéseket, szembefordulni egy olyan rendszerrel, amiben felnőtt, és ami voltaképp az erejét szolgáltatja. Ráadásul Malina által ő is és mi is képbe kerülhetünk a másik oldallal. 
Igazából hosszan tudnék még írni erről a történetről, a világáról, karaktereiről, de egyrészt valószínűleg hamar ráunnátok a történelmi fejtegetéseimre, másrészt sokkal fontosabbnak tartom elmondani, hogy a Tűzmadár egyáltalán nem illik a mai trendi fantasy-k csoportjába. A Tűzmadár egy kiforrott, egyedi, izgalmas fantasy, amiben egyelőre inkább a történelmi fikciós rész dominál, mint a fantasy jelentette világépítés, vagy maguk a sárkányok és sárkányos vonulat, de minthogy sorozatról beszélünk, ez simán változhat. A szerző jól lavírozik, a stílusa kellően olvasmányos, míg a cselekmény érdekfeszítő, szereplői szerethetőek, működik az intrika, a tiltott románc és az ellenségekből szeretők vonal is. Természetesen sárkányok és sárkányos elemek is vannak, ám a töriért és Rómáért rajongó szívem jobban lubickolt ezen tényezők tengerében. Mert bár Rómát lehet szeretni vagy éppen utálni, tagadhatatlan, hogy vastagon bevésték magukat a történelembe, grandiózus tetteikkel, véres tetteikkel, brutalitásukkal, bujaságukkal és még sorolhatnám. A Tűzmadár pedig tök jól megmutatja ezt. 
És igen, be fogom szerezni a könyvet hibátlanul is - ha erre vártál. :)

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Julian, Malina

Kedvenc jelenet: spoileres

Negatívum: kicsit több sárkányosságot elviseltem volna

Borító: 5/5
Sorozat: Tűzfonal #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Könyvkiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Este könnyedén támadhatnak az embernek rémisztő gondolatai, láthat olyan dolgokat, amelyek nincsenek is ott, vagy elképzelheti a legrosszabbat.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

05/07 Könyv és más
05/08 Milyen könyvet olvassak?
05/09 Kelly és Lupi olvas
05/10 Dreamworld