2026. október 31., szombat

Mari Mancusi - Sally álma

A Manó Könyvek Kiadó legújabb Sorsfordító történetek kötetében a Karácsonyi lidércnyomásból ismert Sally történetét ismerhetjük meg. Sally Finkelstein Doktor laboratóriumában éli mindennapjait, teremtője kénye-kedvének kitéve, de néha kiszökik, hogy meglesse szerelmét, Jacket, a Tökkirályt. Amikor rájön, hogy a mindenki által ünnepelt Jack is unja az életét, Sally kiutat kezd keresni mindkettejüknek! Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén!
 
 
Mari Mancusi: Sally álma 
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635849475
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Szatmári Szilárd 

Fülszöveg:
Sally imádja Halloween Városának rémisztő világát. Mostanában mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Egy olyan helyen, ahol minden a félelemről és az ijesztgetésről szól, az ember azt hinné, az árnyak között élni nem is olyan… magányos. Teremtője, Finkelstein Doktor laboratóriumába zárva telnek a napjai, de Sally kezd belefáradni abba, hogy mindenki csupán szolgálóként tekint rá. Tudja, hogy sokkal többre hivatott, Finkelstein Doktor mégis semmibe veszi a szavait.
Amikor Sally titokban kiszökik a temetőbe, rájön, hogy Jack, a Tökkirály is ugyanolyan üresnek érzi az életét. Sally elhatározza, hogy kiutat talál kettejük számára, ezért követni kezd egy különös látomást, amely talán megváltoztathatja a sorsukat. Így történik, hogy Sally egy furcsa, új világra bukkan, ahol minden pirosban és zöldben pompázik, a földet jég borítja, a lakók pedig egyenesen vidámak. Vajon erre a változásra vágyott ő és Jack?
Ám minél több időt tölt Karácsonyvárosban, annál inkább úgy érzi, valami nincs rendben a csillogó felszín mögött. Mit jelent valójában felkerülni a rossz gyerekek listájára? Mit rejtegethet az a rengeteg táncoló cukrozott szilva? És vajon Sally meg tudja menteni mindazt, ami igazán fontos számára a két városban, mielőtt túl késő lenne?

Saját véleményem:
A Sorsfordító történetek sorában meglepő választásnak tűnik a Karácsonyi lidércnyomás. Az 1993-ban bemutatott animációs film több szempontból sem tartozik a klasszikus mesefilmek közé, már csak azért sem, mert stop-motion bábtechnikával készült. És bár a Disney valóban gyártóként-forgalmazóként jelenik meg, a történet valójában Tim Burton nevéhez köthető, akiről köztudott, hogy saját stílust alakított ki. Méghozzá meglehetősen sötétet, elvontat, melankolikusat. 
És ha már furcsaságokat említek, az is jól jellemzi a Karácsonyi lidércnyomás különcségét, hogy hazánkban 2007-ig nem létezett szinkronizált változata. Ám ez mit sem von le a történet zsenialitásából és sikerességéből. 

"Soha nem kell bocsánatod kérned azért, mert vannak saját álmaid."

Tim Burton rajongójaként egy pillanatig sem volt kérdés, olvasni akarom-e a Sally álmát. Imádom a Burton bácsi munkáiban visszaköszönő egyediségét... és hát mi passzolna jobban a Halloweenhez, mint egy ilyen regény?
Mari Mancusi egyedi módon csavart a történeten: kezdésként elvette Jacktől a főszerepet és Sallynek, a rongybabának adta, ezáltal pedig Sally lesz az, aki átlép azon a bizonyos ajtón. 
Tudom, sokszor mondtam már a Sorsfordító történetekről szóló bejegyzéseimben, hogy szeretem, ha úgy csavarnak az eredeti sztorin, hogy az ne változtassa meg az alapot, hanem hozzádjon/továbbgondolja azt, de az a helyzet, hogy ebben az esetben kifejezetten jót tett a történetnek az új nézőpont. Nem egy klasszikus Disney meséről van szó, így szerintem belefér egy ilyen szintű csavar. Sally pedig kifejezetten jó nézőpontkarakter, az olvasó könnyen azonosulni tud az álmodozó, kalandokra vágyó rongybaba karakterével, akit megalkotója már-már kalitkában tart. 

Sally minden vágya, hogy részt vehessen a Halloween bulin, halloweenváros legvártabb eseményén, és hogy ő maga is felléphessen akárcsak Jack, a város sztárja. Megalkotója azonban rendre megakadályozza ebben, Finkelstein doktor szerint ez túl korai számára. Ám egy napon Sally megelégeli mindezt és fondorlatos tervet szőve megszökik. A temetőben azonban rájön, hogy a rivaldafényben élő Jack ugyanolyan üresnek érzi az életét, mint ő, aki az árnyak között bujkál és szolgálja a doktort. 
Sally megsajnálja Jacket, így amikor Zérót követve rábukkan egy furcsa, ajtókkal teli helyre az erdőben, nem habozik belépni a fenyőfás jelölésün. 
A rongybaba egy különleges, ám korábbi látomásából ismerős helyen, Karácsonyvárosban találja magát. Ez a hely szöges ellentéte az otthonának, itt minden szép, kedves, hívogató. Lakói előzékenyek... és furák. Sally hamar ráébred, hogy valami nincs rendben ezen a helyen, a cukros szilvák, porcelán babák és hófödte tájak mögött sötétség és kegyetlenség lakozik. Ám miközben Zérót, a szellemkutyát keresi, végre szabadnak érzi magát, barátokra lel, és minden vágya megosztani ezt a kalandot Jackkel. De vajon ez jó ötlet? Sally ugyanis hibát vét, ami Karácsony városban súlyos következményekkel jár. 

A Mari Mancusi által megálmodott történet más, mint a burtoni változat. Befogadhatóbb, kevésbé elvont és melankolikus. Több benne az álom, a remény, a női energia. Nekem tetszett, vitt magával, a cselekmény pedig kellően színesnek és izgalmasnak bizonyult. 
Sally-t kifejezetten jó választásnak találom, mert amellett, hogy megvan benne az az üresség érzés, mint Jackben, kellő bizonyítási vággyal is rendelkezik. Friss, lelkes, kitörésre vágyó karakter, aki szeretne végre kiszabadulni a kalitkájából és élni. Önmaga ura lenni, felfedezni, ismerkedni, tapasztalni, ahelyett, hogy az árnyékba húzódva figyelné mások életét vagy épp szolgaként teljesítené a doktor kéréseit. 
Ehhez nagyon jó terepet kínál az új város, ami egyszerre befogadó, új, mégis fura és hátborzongató. Itt Sally élményeket szerezhet, felfedezhet, ismerkedhet és tanulhat. És meg is teszi. 
Imádtam, ahogy rémisztő, összefércelt rongybabaként próbál beilleszkedni egy olyan közegbe, ahol minden szép, csillogó és hibátlan. És külön tetszett, hogy egy ragyogó szépségű porcelánbaba személyében lel barátra. Ahogy a lányok világlátása, vágyai találkoznak, az valami csodálatos. Akárcsak Karácsony város világa. 
Tudom-tudom, egy Tim Burton sztorinak nem kéne meghittnek, szívet melengetőnek lennie, de... rémesen jól áll ennek a történetnek ez is. Kontrasztot ad. 

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy imádtam ezt a könyvet! Passzolt a közelgő ünnepek hangulatához, kellően egyedi, kalandos és izgalmas volt, karakterei szerethetőek, a csavar pedig imádnivaló. Nem mellesleg azok számára is befogadható, akik esetleg ódzkodnak a film szürreális világától. Olvassátok! 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Sally, Abigail
Kedvenc jelenet: Sally és Abigail beszélgetései
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önálló
Megtetszett? Vidd haza!




Nézzetek be a többi állomásra is

10/26 Csak olvass!
10/29 Hagyjatok! Olvasok!
10/31 Dreamworld

2026. október 30., péntek

Keala Kendall - Senkit nem hagyunk magára



Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Stitch rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Manó Könyvek legújabb Sorsfordító történetek kötetében egy újabb izgalmas „mi lett volna, ha...?” típusú kalandba csöppenhetünk. Lilo ugyan kifizette a két dollárt az örökbefogadási papírra, de Stitch megtartása mégsem ilyen egyszerű!
A Pelekai család egyik tagjának ugyanis be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik az űrkutya. Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. De vajon képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és be tudják bizonyítani, hogy a kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Tartsatok a bloggereinkkel a turné állomásain, és fedezzük fel együtt ezt az új, izgalmas történetet!
 

Keala Kendall: Senkit nem hagyunk magára
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635847693
Oldalszám: 430 oldal
Fordító: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:
A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.
Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?
Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

Saját véleményem:
A Disney 2002-ben mutatta be 42. animációs filmjeként a Lilo és Stitchet, ami a nagy sikerre való tekintettel 2025-ben egy élőszereplős feldolgozást is kapott. A mesefilm a Walt Disney leghíresebbjei között szerepel, noha több ponton is szakított a stúdió korábbi produkcióival: egyebek mellett a Lilo és Stitch volt az első animációs sci-fi, amit készítettek. Ráadásul mind a történet, mind pedig a szereplők népszerűsége mindmáig töretlen.

"Egy új családtag rengeteg munkával jár."

Szeretném azt mondani, hogy magam is nagy rajongója vagyok, de annak ellenére, hogy általános iskolás koromban mutatták be, nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy legalább a megnézésére rászánjam magam. Valahogy sosem vonzott, én inkább a klasszikus vonalért rajongtam és rajongok. De nyugi: felnőtt életem során pótoltam a hiányosságomat (ettől függetlenül az óriási hype előtt továbbra is értetlenül állok). Gondolom, ezen a ponton felmerül benned a kérdés, hogy akkor mégis mi a fenéért kezdtem bele Keala Kendall regényébe, a válasz azonban egyszerű: azért, mert a hullámzó minősége ellenére szeretem a Sorsfordító történeteket. Ráadásul a szerző korábbi kötete, az Ahogyan csillan a távoli fény határozottan tetszett, így hát adtam egy esélyt a csillagkutyának is. 
A Senkit nem hagyunk magára nagyjából az eredeti sztori végétől indul, amikor is megérkezik a Galaktikus Szövetség, hogy 626-os Kísérletet, vagy földi nevén Stitchet magukkal vigyék. A filmmel ellentétben üldözői nem engedik el olyan könnyen, ahhoz, hogy Stitch újdonsült családjával maradhasson a Földön, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy Stitch bizony képes szót fogadni és engedelmeskedni nekik. És itt jön a csavar: a bizonyítás helyszíne a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még gyerek, nem kérdés, hogy Nani fogja elkísérni a csillagkutyát, akivel... hát... nos, nem feltétlenül rózsás a viszonyuk. A kiképzést azonban nem csak kettejük kapcsolata nehezíti, hanem azok is, akik nem szeretnék, ha a 626-os kicsúszna a kezeik közül. 

Véleményem szerint a szerző remekül rátapintott, hol lehet úgy becsatlakozni, hogy az eredeti történet se sérüljön, ugyanakkor meglegyen az a sorsfordító érzés is. Nem emlékszem, hogy a Mulán óta lett volna ennyire jól eltalált csavar, ami egyszerre építette a sztorit, miközben megtartotta az esszenciáját is. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy ezáltal Nani, illetve Nani és Stitch kapcsolata is kiteljesedhetett. 
Hőseink finoman szólva sem túl felhőtlen kapcsolatot ápolnak egymással, na meg hát Stitch mégiscsak Stitch. A közösen töltött idő bőséggel tartogat számukra kihívásokat, ugyanakkor ott van az a makacs tény is, hogy ha szeretnék, hogy Stitch a család része maradjon, akkor bizony be kell bizonyítaniuk, hogy képesek az együttműködésre... Szóval igen, ez a történet egyszerre nagyon mókás, egyszersmind izgalmas és új. Nem mondom, hogy tökéletes, de amíg képes szórakoztatni és kikapcsolódást nyújtani, addig erre nincs is szükség. Márpedig ez a regény roppant szerethető. Könnyű elveszni benne és sodródni az eseményekkel, élvezni azt a komikus és kalandos utazást, amin Naniék részt vesznek.

Mindent egybevetve, a Senkit nem hagyunk magára egy olvasmányos, humorral átitatott sorsfordító történet, amit vétek lenne kihagyni. Érdekes újragondolás, jó történetvezetés, mesehűség és megannyi kalamajka jellemzi. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Stitch, Nani
Kedvenc jelenet: inkább a páros dinamikáját emelném ki
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önálló
Megtetszett? Vidd haza!




Nézzetek be a többi állomásra is

10/28 Csak olvass!
10/29 Dreamworld
10/31 Utószó

2026. október 9., péntek

Courtney Summers - This Is Not a Test


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.
 
 
Courtney Summers: Éles helyzet
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Z. Roehnelt Zsuzsanna Lilla

Fülszöveg:
Sloane Price tudja, hogy a világvégénél rosszabb dolgok is léteznek.
Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.
Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat a gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Saját véleményem:

Sloane élete minden, csak nem tökéletes. A nővére, Lily elmenekült otthonról, egyedül hagyva húgát apjukkal - aki az elmúlt évek során többször is megverte lányait -, barátai nincsenek. Mindig is tökéletes családról álmodozott, miközben abban reménykedett, hogy nővérével együtt szökhet meg. Ám az átverte, így Sloane végső elkeseredésében úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Csakhogy Lily a gyógyszereit is magával vitte.
Sloane kénytelen-kelletlen csatlakozik apjához a reggelizőasztalnál, de a szigorú szabályokkal vezérelt étkezés hamar megváltozik, amikor éhes, vérengző zombik törnek be házukba. A lánynak sikerül elmenekülnie, és csatlakozik néhány, vele egykorú túlélőhöz, akikkel a helyi iskolában húzzák meg magukat. Az épületben bőségesen találnak élelmet és vizet, ami viszonylag hosszabb távra ellátja őket. Napjaik folyamatos rettegésben telnek. Szövetségüket belső viszályok teszik még ingatabbá.
Trace és Grace, a tökéletes ikerpár, akiknek álomba illő életét Sloane mindig is irigyelte, menekülés közben elveszítik szüleiket, amiért Cary-t, az egyik társukat hibáztatják, és ez a feszültség mindannyiukra kihatással van. Azonban Sloane-t ez mit sem érdekli, ő folyamatosan azon agyal, miként szökhetne és halhatna meg.

"Ez az egész olyan, mint valami rossz valóságshow. Elképzelem a nézőket, kényelmesen elhelyezkedtek otthon, egy másik világból néznek minket, és megvan a véleményük mindenről, amit eddig tettem és ezután fogok. Ez a tévé. Színészek vagyunk, akik eljátsszák, hogy emberek, és amikor ennek az egésznek vége, egyikünk egymillió dollárral gazdagabb lesz."

Az Éles helyzet nagyban eltér a hasonló témájú regényektől. Az írónő új oldalról nyúlt a zombiapokalipszishez. Ahelyett, hogy az élőhalottak elől való menekülést tette volna hangsúlyossá, inkább csavart egyet a dolgon, és azt próbálta meg érzékeltetni, miként élik meg a túlélők a kialakult helyzetet. 
Olyan az egész, mint egy morbid valóságshow.
Hat különböző életkorú, mentalitású, egymás számára viszonylag ismeretlen ember, összezárva egy épületben, egyazon célért küzd: az életben maradásért. Napjaik monotonitása alvásból, étkezésből, és a torlaszok ellenőrzéséből áll. Ám a velük történtek mindenkiből más és más reakciókat váltanak ki. A legfiatalabb srác, Harrison például folyamatosan retteg, és a legapróbb dolgokon is elsírja magát, míg Cary, a legidősebb túlélő igyekszik irányítani a csoportot, ami az ikerpárnak nem igazán tetszik, lévén, hogy a fiút okolják szüleik haláláért. Ebből pedig több konfliktus is adódik. 
Sloane az egyetlen, aki nem a túlélése miatt aggódik. Mindennél jobban szeretne ürügyet találni arra, hogy kijuthasson, és átadhassa magát a kegyes halálnak, így szabadulva meg kínzó emlékeitől, s rémálmaitól. Csakhogy amikor elérkezik a megfelelő alkalom, döntenie kell, és választása mindenképpen kihatással lesz jövőjére. 
Ahogy a napokból hetek lesznek, úgy bukkannak sorra felszínre a túlélők múltjában megbúvó titkok, melyek legtöbbje szintén érdekes témákat hoz fel. Közülük is a legérdekesebb a családon belüli erőszak, melynek mozaikkockáit összerakva, láthatjuk, miként élik meg mindezt a közvetett és közvetlen szereplők. Cary és Lily közös múltja sok új információval szolgál Sloane és az olvasó számára is. 
Persze zombiapokalipszis nem létezhet zombik nélkül, akiket azért nem hanyagolunk el teljes mértékben. Párszor ők is megjelennek a maguk gusztustalan és kegyetlen módján. Arról viszont nem sokat tudunk meg, mitől vált a társadalom jelentős része zombivá. 
Maga a történet tehát inkább a lélektani részt ragadja meg, és bár adódnak izgalmas és körömrágós pillanatok, amikor bőven kijut az adrenalinból, mégis inkább a karakterek fejlődése viszi előre a regényt. Az írónő zseniális módon ábrázolta a világvége és a problémák okozta nyomasztó hangulatot; és az érzelmek kiváltásában is rettentően erős. Amikor valami olyan történik, az garantáltan megérinti az olvasót.
Ami pedig a végét illeti, hát az... kegyetlenül függővéges. Olyan, mintha kihúzták volna az írónő kezéből a papírt, és nem tudta volna befejezni. Ugyanakkor, ha belegondolunk, nagyon is életszerű így, ahogy van. Tökéletesen illik a könyv hangulatához és mentalitásához.
Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a posztapokaliptikus, zombis, karakterközpontú, borongós hangulatú regényeket.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Sloane, Cary, Rhys
Kedvenc jelenet: ivós "Még soha" játék
Negatívum: Harrison
Borító: 5/3
 



Nézzetek be a többi állomásra is

10/06 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/08 Dreamworld
10/10 Hagyjatok! Olvasok!
10/12 Könyv és más
10/14 Kelly és Lupi olvas
10/16 Sorok között

2026. október 2., péntek

Valerie Bowman - Almáskert Panzió


A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Valerie Bowman Almáskert Panzió című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai egy hangulatos turnéra invitálnak, mely során közelebbről is megismerkedhetsz a történettel és annak szereplőivel.
Tarts velünk a következő napokban!
 
 
Valerie Bowman: Almáskert Panzió
 
Kiadó: Kossuth Kiadó
ISBN: 9789636369828
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Nimila Ágnes

Fülszöveg:
Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.
A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.
Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.
Tökéletes olvasmány a méltán nagysikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!
Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!


Saját véleményem:
Az ősz közeledtével a lelkem egyre jobban vágyik az olyan komfortolvasmányokra, amik magukkal hozzák az almás-fahéjas, bekuckózós hangulatot. És ha létezik könyv, amit kifejezetten erre az évszakra írtak, akkor az egyértelműen az Almáskert Panzió. Almaültetvény, szüret, kisvárosi hangulat, családi panzió, őszi fesztivál, na meg romantika. Most őszintén: el tudtok képzelni ennél őszibb könyvet? Mert én nehezen.

"Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszont szeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz."

A történet középpontjában Ellie, a kisvárosi lány áll, aki mindig is arról álmodott, hogy a városba költözve karriert épít. Egy rendezvényszervező cégnél mindezt sikerült is megvalósítania, ám amikor hosszú hónapok tervezése után lapátra kerül, kártyavárként omlik össze addigi élete. Huszonnégy óra leforgása alatt kidobja a pasija, aki egyben munkatársa és lenyúlja Ellie prezentációját,  majd amikor a lányt plágiummal vádolják, még ő repül a munkahelyéről is. Ráadásul exével közös lakásukból is mennie kell.
Nagyvárosi élete összeomlása után Ellie-nek nem sok választása marad, így amikor kap egy telefont édesanyjától, aki arra kéri, menjen haza és segítsen megszervezni egy őszi fesztivált, hősnőnk vonatra száll és meg sem áll a családi panzióig - ahol a szobájában egy félmeztelen adoniszt talál. Hamar kiderül, hogy lakrészét kénytelen lesz megosztani gyerekkori barátjával, Aidennel, aki nemcsak furcsa vonzalmat ébreszt benne, hanem partnere is lesz a rendezvényszervezésben. És persze, ha két gyerekkori barát összezárva kénytelen összedolgozni, abból előbb-utóbb elkerülhetetlenül adódnak konfliktusok és kínos szituációk. Annál is inkább, mivel Aiden nem nézi jó szívvel Ellie nagyvárosi törekvéseit és szokásait, ráadásul az almáskert résztulajdonosaként annak sem örül, hogy a lány át akarja venni a fesztivál szervezésének irányítását... és akkor még nem beszéltünk a régi emlékekről. A tét azonban nagy, ettől a fesztiváltól - és az ő együttműködésüktől - függ az almáskert és a panzió sorsa.

Az Almáskert Panzió alapvetően egy kisvárosi románc, így hangsúlyos részét képezi a főszereplő páros közti dinamika, ami szerintem kifejezetten jól működött. Adott két ember, akiknek van már közös múltja, ismerik egymást, hiszen együtt nőttek fel, de egy ponton eltávolodtak, és mostanra két eltérő személyiségű és habitusú felnőtté váltak. Ellie egy pörgős, nagy álmokat kergető, városi pezsgésre vágyó lány, aki másként rangsorolja az életében fontos személyeket és pillanatokat, mint a családcentrikus Aiden. A srác végtelenül lojális ahhoz, amiben felnőtt, legyen szó a családi vállalkozásukról, a hagyományaikról, értékrendjükről vagy a családjáról, szeretteiről. Ellie például képes volt évekig kihagyni a családi ünnepeket, karácsonyokat, nem találkozni a családjával a munkája és exe miatt, Aiden viszont el sem tudja képzelni ezt. Sőt... kifejezetten sérelmezi is. 
Ehhez jönnek a régi emlékek, az összezártság, Ellie hazugságai, a kezdetben igencsak feszült közös munka és az a bizonyos vonzalom, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Bőven van köztük civódás, ugratás és sértettség mezsgyéjén egyensúlyozó szurkálódások és valami más, valami új, ami több gyerekkori barátságnál. Persze akadnak hazugságok is, hisz minden sztoriba kellenek félreértésre és bonyodalomra okot adó kis hazugságok, füllentések, de ez az egész Ellie és Aiden csomag rendkívül szórakoztató és szívet melengető. Tökéletesen illik ahhoz, amit egy kisvárosi románctól vár az ember: egyszerre szerethető és szórakoztató.
És bár a romantika fontos része a történetnek, számomra legalább ennyire érdekes volt Ellie fejlődése és újrakezdése. Miután egyik napról a másikra elveszít mindent, amiről azt hitte, arra vágyik, kénytelen újragondolni, mit is jelent számára valójában a siker. Ráadásul épp abba a közegbe kerül vissza, amit már kamaszként is mindenképp maga mögött akart hagyni. 
Tudom, hogy ezer meg egy tucat kisvárosi románc szól erről, de ha jól van megírva - márpedig ez jól van megírva -, akkor nálam működik. Kifejezetten érdekes látni, hogy miként olvadnak le a sallangok valakiről megfelelő környezetben. És hát valljuk be, egy almáskert, egy családi panzió, egy szörcsögő kiskutya, egy őszi fesztivál és egy kockás hasú adonisz társasága nem olyan rossz alap az élet újrakezdéséhez vagy átértékeléséhez.

Végül, de nem utolsósorban szeretném kiemelni a könyv őszi hangulatát és mindazon hangulatelemek összességét, amik már a legelső fejezetekben megteremtették azt a meleg, meghitt hangulatot és díszletet, amitől egyből megjön az olvasó kedve ahhoz, hogy egy jó meleg takaróval és gőzölgő teával vagy kakaóval a kezében bekuckózzon olvasni, miközben odakint egyre színesebbé válik a táj, ropognak a falevelek, a szobát és a képzeletünket pedig betölti az almás-fahéjas illat és a narancsszínű tökök látványa. 
Az Almáskert Panzió nem kínál többet annál, mint amennyit adni tud, de azt maximálisan teljesíti. Hangulatos, szerethető, őszi hangulatú kisvárosi románc, ami garantáltan megmelengeti az olvasó szívét. Keresve sem találhatsz évszaknak megfelelőbb olvasmányt ennél. Ha szereted a Hallmark-típusú sztorikat, hiányzik a Szívek szállodája vibe-ja, akkor csapj le rá!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Ellie, Aiden és még sokan
Kedvenc jelenet: Ellie megérkezése
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Dreamworld
10/04 Csak olvass!
10/05 Könyv és más