2013. december 30., hétfő

A. O. Esther - A Mennyország Kulcsa



A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630878043
Oldalszám: 562 oldal

Fülszöveg:
Míg az angyalok a Pokolban időztek, a földön húsz év telt el. Viking harcosok térhódításait rettegik halandók és halhatatlanok. A visszamaradt Sötét Angyalok kegyetlen, hataloméhes zsarnokokká váltak, velük kíván szövetkezni Gabriel képében Arshamon, akit testvérei és Sharanfer új testben követnek.
Hőseink a már felnőtt Joshua városának vendégei, ám nincs idő az ünneplésre, mert az Életfa felett megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi.
Csak egy módon lehet elkerülni a véget. Le kell győzni a mágikus erővel bíró aranyszarvasokat, mert csak az agancsukból készített varázspor tudja elpusztítani az óriásokat. Ám mindehhez a titokzatos, de annál zsugoribb törpéktől kell segítséget kérniük. Cserébe azok kristálykoponyákat követelnek, melyeknek megszerzése szinte lehetetlen… A csapat mégis elindul szent célja felé, ám máris Moro lidérceibe ütköznek. A túlerő reménytelen, hacsak az angyalok szövetségre nem lépnek a barbár vikingekkel…
De vajon Elijahé lesz-e végre Sophiel? Netán a viking vezér vagy Arshamon szerzi meg őt magának? Megmenthető-e még Gabriel lelke? Megesik-e Ariel szíve az iránta rajongó, nővé serdült Machielen? És vigaszra lel-e a hitevesztett Joshua?
A válaszért ezúttal is varázslatos helyszínekre kell repülnöd, kedves Olvasóm, de vigyázz! A mélyben rejlő kincs ragyogása, a hatalom íze és a szerelem mámora téged is megrészegíthet!

Saját véleményem:
Miután Sophielék visszatérnek a Pokolból, nem sok idejük marad a pihenésre. Épphogy lazíthatnának egy kicsit, amikor katonák jelennek meg, s köztük egy ismerős, fiatal férfi bukkan fel, aki nem más, mint Joshua.
Az időközben férfivá érett Joshua szembesíti az angyalok csapatát mindazzal, ami távollétük alatt történt. Többek közt megtudják, hogy, amit ők odalent pár napnak érzékeltek, az fent több évet ölelt fel, mialatt a Sötét Angyalok serege átvette az uralmat, s porig rombolták a föld jelentős részét, valamint hatalmuk alá kényszerítették az embereket.
Ám ez közel sem az egyetlen probléma, mivel megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi. Egyetlen módon állíthatják meg az óriásokat: le kell győzniük a cseppet sem veszélytelen aranyszarvasokat, és az agancsaikat el kell vinniük a törpékhez, hogy azok varázsport készíthessenek belőlük. Csakhogy a monda szerint három férfi, és egy nő kell a szarvasok elpusztításához, ám közülük mindössze egyetlen személy élheti túl a kalandot, méghozzá a nő.
Ezalatt megjelenik Arshamon, és a viking testeket kapott testvérei, Sahranferrel kiegészülve, és elhatározzák, hogy csatlakoznak a Sötét Angyalok seregéhez....

Aki rendszeres olvasója a blognak, az már tudhatja, hogy az Összetört glóriák az egyik kedvenc sorozatom (Cassandra Clare történetei mellett), és ezt a részt is nagyon vártam már, így amikor megkaptam, egyből rá is vetettem magam, és egy nap alatt befaltam a felét. És ugyanígy volt ez a második felével is (igaz, közbe kellett iktatnom egy pici szünetet, de a könyvtől kívülálló okok miatt). Most pedig itt ülök, és azon gondolkozom, hová tűnt az a cirka 5-600 oldal, ami az én könyvem végéből egészen biztosan kimaradt, merthogy első ránézésre nem tűnik olyan kegyetlen függővégnek a történet, mint az előzőek, de ez közel sem igaz, hiszen az utolsó mondatok annyira felpiszkálják az olvasó kíváncsiságát, hogy legszívesebben már venné is a kezébe a folytatást.
Történetünk főhősei, mint ahogyan azt már megszokhattuk, most sem ülhetnek sokáig a babérjaikon. Épphogy megérkeznek a Pokolból, máris újabb kalandokba csöppennek, melyek ezúttal sem mentesek a veszélyektől. Utuk során rengeteg újabb lény bukkan fel, akadnak köztük ismertebbek, és kevésbé népszerűek is.
Eszter történeteiben rettentően szeretem azt a természetességet, amivel képes több mitológiát összefűzni úgy, mintha azok valójában egyek lennének, és hozzá mer nyúlni olyan legendákhoz, mítoszokhoz, melyeket mások nem igen alkalmaznak. Ettől válnak a regényei egyedivé, izgalmassá, színessé és élettel telivé.
A negyedik kötetben pedig egyre inkább érződik, hogy az írónő mennyire szereti a skandináv kultúrát, beleértve a vikingeket. Ez számomra külön öröm, mert én is imádom őket, és jó volt olvasni egy kicsit az ő szokásaikról, életmódjukról, és harcmodorukról.
Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy olvasás közben megint úgy éreztem magam, mintha én is részese lennék annak a világnak, amelyben a szereplők mozogtak. Ez a vikinges jelenetekre különösen igaz volt. Szinte életre keltek előttem.
Amit velük kapcsolatban mindenképp ki szeretnék emelni, az a hitük. Ha valaki nem ismeri a temetési szokásaikat, akkor sokkoló lehet, és bár valójában az is, számomra mégis van benne valami megható. Nem mondom, hogy egyetértek velük, és támogatom ezt, de megértem őket. Viszont nagyon tetszett, ahogy megjelent Sophielnek és Ramodielnek köszönhetően a felháborodás, és a másik oldal, mely nem tudta ezt elfogadni. Az ottani érzelmek mind a két fél részéről hihetetlenül valósak voltak.
A vikingekhez hasonlóan ugyancsak megörültem a farkasnak, és az összes többi felbukkanó állatnak. Imádom őket, és megmutatták, hogy milyen sokfélék is tudnak lenni. Veszélyesek, szabadok, intelligensek, ösztönösek, és fensőségesek. A legjobban mégis Sophiel és Fenrir kapcsolata érintett meg. Ha valakinek volt/van kutyája, akkor pontosan tudja, milyen az, amikor szavak nélkül is megértenek mindent, vagy kiállnak a gazdájuk mellett. És ebből kifolyólag, egy olyan szoros kötelék jön létre a két fél között, ami egy kívülálló számára érhetetlen lehet. Ezzel pedig Sophielhez szeretnék kilyukadni, aki a farkas miatt sokszor máshogyan cselekedett, mint az elvárható lett volna.
Sophiel egyébként részről részre fejlődik, egyre ügyesebb harcos, és egyre inkább emberi. Noha még mindig megvan benne van az angyali oldala is. Remélem, a folytatásban megint egy kicsit több saját fejezetet/részt kap, én nagyon szerettem az ő gondolatairól olvasni, és kicsit hiányzik. Mostanra azonban annyira kinőtte magát a legtöbb szereplő, és annyi fele szóródtak, hogy belátom, jár nekik a saját fejezet. És igazából nincs is ezzel bajom, mert mindannyian másért érdekesek, és imádok róluk olvasni. Arról nem beszélve, hogy így fennmarad az egyensúly, és egyformán izgalmasak maradnak, egyik félből sem lesz túl sok. Nem is beszélve arról, hogy a maguk módján mindegyiküket szeretem. 
Sahranfer múltját eddig is imádtam, most ugyan kevesebb volt belőle, de az ugyanolyan izgalmas, és rejtélyes volt, mint eddig. (Az emlékeiből egyébként egy saját történetet is eltudnék képzelni.) És a sors fintora, hogy kezd újra a régi önmagává válni.
Aztán ott vannak még a többiek, Mizariel, Azrael, és Arshamon, akik mind fenyegetőek a maguk nemében. Velük és néhány másik szereplővel kapcsolatban viszont (számomra) két negatívumot muszáj megemlítenem. Tudom, hogy senki nem csak jó, vagy csak gonosz, és, hogy mindenki szívében ott lapul valami szeretet, de nekem most picit sok volt a szerelem. Rengeteg szereplő esett szerelembe, akár egy pillanat alatt is, és ettől sebezhetővé váltak a negatív figurák, kevésbé voltak félelmetesek a szememben.
A másik dolog a testiség. Eszter ugyan gyönyörűen írja le azokat a részeket, és néhány szereplőnél abszolút örültem is neki, de számukat tekintve sok volt, és ez néha elvitte a történetet más irányba. Ez egyébként leginkább a könyv közepére volt jellemző, aztán újra beindultak az események, és minden felpörgött.
Aminek viszont rettentően megörültem az a sok-sok Bardo rész. Egyszerűen imádom azt a pasit! Olyan dumája van, amitől mindenki kifekszik. Rengetegszer megnevettetett. És nem csak ő, de Ramodiel és Ariel is előtérbe került. Nekem pedig Bardo, Ramodiel és Ariel óriási szerelmeim voltak már a kezdetektől fogva. Volt pillanat, amikor képletesen szólva, tövig rágtam miattuk a körmeimet. De nem lenne teljes a hárem lista Elijah nélkül, aki még mindig a szívem csücske. Annak ellenére, hogy fülig szerelmes, nagyon férfias. Sőt! Most aztán kijött belőle a férfi. Tökéletes példája annak, hogy attól, hogy valaki szerelmes, még nem kell papuccsá válnia. A Sophiellel közös jeleneteik perzselőek, és elevenek, a lány miatti aggódása pedig rettentően intenzív, és valósággal érezni lehet a gyötrelmét, a legjobb értelemben értve. Ám legalább annyira szerettem azokat a pillanatokat is, amikor Bardoval beszélgetett, vagy éppen bohóckodott. A vízbe lökős jelenet pedig mindent vitt!
Összességében tehát megint egy remek történetet olvashattam, ami felkészítette a terepet egy jóval nagyobb, jelentőségteljesebb csatának.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandokat, odáig van a különböző lényekért, a vikingekért, vagy egyszerűen csak egy fantasztikus történetre vágyik. És, ha ez nem győzött volna meg titeket, akkor olvassátok el Vág Bernadett ajánlóját. Tökéletesen összefoglalja mindazt, amit ez a sorozat nyújt az olvasóknak.
Végül, de nem utolsósorban köszönöm Eszternek, hogy olvashattam ezt a részt is! :)


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Elijah, Bardo, Ramodiel, Ariel, Sophiel és Erik
Kedvenc jelenet: a vízbe dobós, Sophiel vívása Bardoékkal, Sophiel tánca, és egy spoieleres Elijah-Sophiel jelenet
Negatívum: picit sok testiség
Borító: 5/5*

2013. december 28., szombat

Lauren DeStefano - Hervadás


A Cartaphilus Kiadó jóvoltából megjelent Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv egy olyan disztópikus világba repíti az olvasót, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. 
Tarts velünk - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva -, nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?


Lauren DeStefano: Hervadás

Kiadó: Cartaphilus
ISBN: 9789632662756
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Farkas Nóra

Fülszöveg:
Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? 
Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. 
A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. 
Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Saját véleményem:
Rhine az ikertestvérével, Rowannel él halott szüleik manhattani házában. Éjszakánként felváltva őrködnek, hogy az éhező árvák, vagy a Gyűjtők be ne törjenek hozzájuk, napközben pedig a közeli gyárakban dolgoznak, hogy megélhessenek.
Ám egy nap a Gyűjtők mégis elkapják a gyanútlan Rhine-t, és több másik lánnyal együtt egy sötét helyre zsúfolják őket, majd egy idegen megveszi Rhine-t, Jennát és Cecily-t.
Rhine egy fényűző szobában ébred, szolgák lesik minden kívánságát, és kénytelen rádöbbenni, hogy nemcsak, hogy iszonyatosan távolra került a testvérétől, de hamarosan feleség is válik belőle. Vele és feleségnővéreivel igyekeznek pótolni az éppen haldokló első feleséget Linden Házkormányzó számára. De Rhine képtelen beletörődni sorsába, folyamatosan azon agyal, miként szökhetne meg, és térhetne haza Rowanhez. Csakhogy cseppet sincs könnyű dolga,  folyamatosan figyelik lépteiket, és a lányok nem hagyhatják el a feleségek emeletét... Egyetlen megoldás marad számára: első feleséggé kell válnia, hogy minél szabadabban mozoghasson a birtokon.

Időtlen idők óta szemeztem a könyv borítójával, szerelem volt első látásra. Anélkül vártam a hazai megjelenést, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Tudom, nem szabad a borító alapján ítélni, de néha vannak kivételek, és megéri elcsábulni, és fejest ugrani az ismeretlenbe. Ráadásul muszáj hozzátennem, hogy mennyire örülök annak, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót! A történet ismeretében rettentő beszédes a kép, és nem véletlenül vannak bizonyos részei kiemelve, esetleg összekapcsolva. Egy példa a sok közül: a lány ujján lévő eljegyzési gyűrűből a nyíl egyenesen a kalitkába zárt madárhoz vezet, vagyis ebben az esetben a feleségek rabságát hivatott jelképezni. De ugyanígy kiemelhetném a hátlapon lévő homokórát, amiben már csak nagyon kevés homok maradt, mint ahogyan Linden és a lányok életéből is már csak néhány év maradt mindössze.
Na, de vissza magához a regényhez: Lauren csodálatosan bánik a szavakkal, gyönyörűen fogalmaz, és egy-egy álmot, tájat, helyszínt, vagy ruhát olyan élethűen és élénken fest le, hogy azok szinte megelevenednek az olvasó előtt. Egyedül egy kicsit az zavart, hogy voltak dolgok, amiket többször is a szánkba rágott, holott az elsőre is felfogható volt; illetve nekem bele kellett szoknom a jelenidejű E/1-es elbeszélésbe, mert ritkán találkozom ilyennel, de egy idő után már fel sem tűnt.
Ami viszont különösen tetszett, az az, hogy bár a cselekményszál egyik jelentős részét a házasság alkotta, mégsem a romantikán és a szerelem keresésén volt a hangsúly. Sokkal fontosabb volt az élet jelentősége és a mulandóság kérdése. Hiszen egy olyan világban, amiben a szereplők éltek, nem maradt sok idejük kiélvezni a létezés minden örömét, szépségét. Nekik más tempóban kellett megtapasztalni egyes dolgokat, és jóval hamarabb kellett felnőniük. Míg a férfiak 25 éves korukig éltek, addig a nőknek mindössze 20 rövid esztendő jutott. Ebből kifolyólag más lett az értékrendszerük is, és számukra teljesen elfogadott volt az a tény, hogy akár már 13 évesen gyereket szüljenek, és férjhez menjenek.
Lauren jó pár olyan témába nyúlt bele, ami megosztó lehet. Egyrészt ugye ott van a liliomtiprás, mert nem ritka, hogy 20, vagy még annál is idősebb (első generációs férfiak, akik közt nem ritka az 50-60-70 éves sem) pasik fiatal feleségeket választanak maguknak, akár gyerekeket is. Másrészt a poligámia is felüti a fejét. Utóbbiba semmiképp nem szeretnék belemenni, és boncolgatni; tudjuk, hogy ma is léteznek olyan emberek, népcsoportok, akik így élnek, és számukra ez teljesen elfogadott, mindenesetre én biztos nem tudnék így élni. Ami viszont nekem óriási hideg zuhany volt, az a gyermekterhesség. Tudom, hogy ilyen is van a mai világban, de ebben a szövegkörnyezetben, és így leírva sokkoló volt. Eleinte nem tudtam elhinni, azt hittem, átverés az egész, de kiderült, hogy mégsem az. Emiatt meg is zuhant a szememben az egyik kedvenc karakterem, és bár nem kéne, még mindig haragszom rá.  
Viszont a Feleségnővérek kapcsolata lenyűgöző volt! Önmagában Cecily-t, a legfiatalabb lányt, ki nem állhattam, mert egy elkényeztetett kislány volt (akinek játékok illettek volna a kezébe, nem pedig férj az ágyába), viszont hárman együtt (Rhine, Jenna, Cecily) elképesztő és csodálatos szövetséget alkottak. Amikor valamilyen ügy miatt összefogtak, az vagy megmosolyogtatott, vagy nyeltem miattuk a könnyeimet literszámra. Őszintén örülök, hogy bepillanthattunk abba, milyen több lány élete, ha ugyanaz a férjük. Bár ahogy maga Rhine is elmondta, ők inkább voltak Feleségnővérek, mint feleségek. 
Cecily-vel ellentétben Jenna és Rhine a szívemhez nőtt. Jenna a maga titokzatosságával, búskomorságával, fájdalmával, és lazaságával igazi kedvencemmé vált. Volt a karakterének egy különleges esszenciája, amitől életre kelt, ráadásul megmutatta, mit is jelent a hűség. Fiatal kora ellenére rettentő sok mindenen átment, és még a házban is méltósággal viselte a sorsát. Nem panaszkodott, és nem kért viszonzást a tetteiért.
Rhine pedig egy vérbeli lázadó jellem. Soha nem adta fel, mindig küzdött, és kiállt az álmaiért. Tetszett, hogy az álmai, és visszaemlékezései által megismerhettük a múltját. És, ami vele kapcsolatban leginkább megérintett, az az egyes emberekkel kialakított viszonya volt. Viszont - lehet, hogy éppen emiatt - én jóval több kémiát éreztem közte és Linden között, mint Gabriellel.
Rhine és Linden kapcsolata kicsit olyan volt nekem, mint a Szépség és a Szörnyetegé. Annyira összeillettek, mint egy kirakós két darabja. Az érintéseikből, apró gesztusaikból valósággal áradt az őszinte és tiszta szeretet, vonzalom, míg Gabriel aranyos volt, de olyan semleges maradt... Nem mondom, hogy őt nem szerettem, mert az nem lenne igaz, de valahogy nem tudott kiszakadni a háttérből. Aztán persze lehet, hogy később ez még változni fog, de én egyelőre Team Linden vagyok. Annak ellenére, hogy haragszom is rá.
Linden világéletében egy aranykalitkában nőtt fel, csak azt ismerte, amit az apja mutatott neki, Vaughn pedig a valóságot illúziók mögé rejtette. Így nem is meglepő, hogy Linden annyira szelíd, naiv és könnyen átverhető lett.
De, mint már említettem, haragszom rá. Az első feleségét, Rose-t nagyon szerette, ezt mi magunk is megtapasztalhattuk, és ennek ellenére én valahogy úgy érzem, túl könnyen továbblépett. És ami ennél is szörnyűbb, hogy VELE? Pont aznap este, amikor elszórja a szerelme hamvait? Többet nem mondok, de ez annyira felbosszantott, hogy még azon is gondolkoztam, levonok érte egy fél pontot....
Ami Vaughnt illeti, hát tőle valósággal kiráz a hideg, még most is, hogy már befejeztem. Valahol értem, miért teszi, amit tesz, de ettől függetlenül elfogadni nem tudom. Ráadásul ő amolyan csendes gyilkos típus. Főgonosznak kiváló. Megvan hozzá a kisugárzása...

Eget rengető akcióra ne számítsatok, mert ez a rész amolyan bevezető, prológus féle, ami inkább karakterközpontú. Viszont, aki szerette A Párválasztót, annak bátran ajánlom ezt is. Itt is vannak szép ruhák, sminkek, különféle party-k, összezárt lányok, akik ugyanahhoz a férfihoz tartoznak, csak sokkal keményebb és sötétebb tálalásban.
Összességében tehát ajánlom a műfajért rajongó lányoknak, azoknak, akik szerették Kiera Cass könyveit, vagy a Szépség és a Szörnyeteget. A Hervadás egy tündérmese rémálom változata. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jenna, Rose, Linden és Rhine
Kedvenc jelenet:az utolsó Jenna-Cecily-Rhine jelenet
Negatívum:terhesség
Borító: 5/5



 Feleségek emeletének alaprajza







Nyereményjáték




Nézzetek be a többi állomásra

12/21 Kelly & Lupi olvas - Dreamcast
12/22 MFKata gondolatai - Trailer
12/23 Deszy könyvajánlója - Heterokrómia
12/24 Könyvszeretet 
12/27 Fantazmo - Honnan jött a regény alapötlete?
12/28 Dreamworld - Feleségek emeletének alaprajza
12/29 Roni olvas - karakterbemutató
12/30 Nem harap a...

2013. december 24., kedd

Blogturné Karácsony - Boldog Karácsonyt!


Közeleg a karácsony… s hogy Jane Austen szavaival éljünk:

“Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam egy barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig.”

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat!

Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)

S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád!

(Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban részt vevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunkat "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is! 


December 24. - Boldog Karácsonyt!  
Hamar nyilvánvaló lesz, hogy Ma nem is a bejáratot, és az oly sokat látott ajtót nézi, hanem az egyik ablakot. Ugyanis hirtelen vibrálni kezd a levegő, mintha mindent átjárna a varázslat, még inkább, mint az előbb, amikor Ma a fényekkel játszadozott.
Az ablakkeret egyik pillanatról a másikra aranyos fényben kezd úszni, és a semmiből láthatóvá válnak a fába vésett jelek.
- Azok meg mik? - kérdezi izgatottan M. - Valami titkosírás van az ablakunkon?
- Ha csak titkosírás lenne! - sóhajt Ma. - Rúnák.
- Mármint viking rúnák?
- Sokkal inkább Árnyvadász rúnák. Az angyalok jelei.
- Még hogy az angyalok! - horkan fel R. - Ez Raziel magánakciója volt, és még csak engedélyt sem kapott.
- Nem fognátok be? Mi a franc történik? - De cseppet sem tűnik nyugodtnak, és most már a többiek is újra a fodrozódó ablakra tekintenek.
- Nemtom, mi volt az a zöld a bárpultban, de hatásos cucc, az tuti. - B már nyúl is egy újabb pohárért.
Az ablakon át már nem az udvarra látni, az eltűnik és a helyén csak a fodrozódó levegő marad.
- Valaki megmondaná végre mi a fene ez?
- Egy Portál. Nagyságom újabb bizonyítéka, jegyzem meg. - Ma nyugodtan lehuppan a kanapéra, és ő is magához vesz egy poharat.
A portál zavarosan fodrozódni kezd, majd egy alak repül be rajta, nagy lendületében Da karja állítja meg. Kissé indulatosan fordul vissza a nyugtalan portál felé.
- Anyukám! Azért ennyire nem kell sietni. Hol marad a karács… - de elakad a hangja, mikor meglátja, hogy ki mentette meg az eséstől. Kitágult szemmel és zihálva emeli fel a tekintetét a megmentőjére, majd boldog sóhajjal hozzábújik.
- Nem érdekes… Nekem már boldog a karácsonyom.
- Cica… Nem szoktam ilyen hamar szintet lépni - öleli át kicsit megilletődötten az idegen lányt Da.
- Pofa be és komolyabban ölelj meg.
Da vállat von és egy mackóölelésbe vonja a boldogan vigyorgó hölgyet. Ekkor néhány fehér madártoll tör elő az aranyló portálból, tulajdonosuk, egy vijjogó fehér bagoly repül sebesen Da felé. A madarat pedig azonnal vetődve követi egy alak, a kezét előre nyújtva próbálja a szárnyast megfogni és közben hangosan káromkodik. Érkezés közben ráesik a portál mellett álldogáló lányra, és mind a ketten elterülnek. Ahogy feláll, folytatja a morgást:
- Andie, miért engedted el? Nem abban maradtunk, hogy vigyázunk a tollcsomóra? Wilwaren megöl minket, ha baja esik. Bár - néz vigyorogva Da és Wilwaren romantikusan ölelkező párosára - nem hiszem, hogy feltűnne neki…
Majd ahogy észreveszi, hogy a “leütött” személy De, elvigyorodik:
- Nagyon imádlak, de ha tudnád, hogy mióta várok már erre!
K aggódva lép oda a földön fekvő De-hez és ahogy látja, hogy a lány aléltan fekszik, mérgesen fordul az érkező felé.
- Te… - de ekkor felismeri, hogy az illető nem ellenség, hanem Lupi, a haragja szinte azonnal elszáll. - Miért bántottad De-t? - kérdezi értetlenkedve.
- Mert ezt nem tehettem volna meg előtte - ezzel Lupi K nyakába ugrik és átöleli. K először megdöbben és automatikusan odébblépne, hogy ne tegyen kárt a lányban, de ahogy eszébe jut, hogy Lupi is immunis rá, a megszokottnál kissé lelkesebben viszonozza az ölelést, amit Lupi egyáltalán nem bán.
- Húúú.. forrósodik a helyzet, és ezúttal nem én tehetek róla - szűri le a következtetést J.
Al felnevet, és igyekszik ismét felcukkolni “halálos ellenségét”:
- Menjetek szobára.
- Az nekünk van foglalva - lép ki vigyorogva egy új alak a portálon. - Pontosabban neked, nekem, meg annak a cuki hercegnek a hátsó sorban - integet D. felé, aki először döbbenten, majd önelégült vigyorral a képén integet vissza.
- Jell-O lány? - nevet Al. - Andie, igaz?
- Bingó. Őhm… Scusa. - Andie egy bocsánatkérő pillantást vet Wilwarenre, majd Lupira és K-ra néz és megrázza a fejét. - A tollast kellett volna elkapnod nem a kopaszt…
- Neked pedig biztos helyen kellett volna maradnod, nem? - feleli K, majd Al-re mutat. - Miattad jött ide.. te fogod bajba keverni.
- Nincs szükségem egy hercegre, aki megment… - ekkor a lánynak eszébe jut D. - Habár…
- Már megint… - temeti az arcát tenyerébe a kapitány.
D a karjába bokszol, hogy hallgasson.
- Most mi van? Úgy is mindenki tudja, hogy te vagy Mr. nők kedvence…
- Ezzel azért vitába szállnék - kezdi Lupi, amikor a portál újra fodrozódni kezd, majd elsimul, ahogy Ma ránéz és halkan mormol valamit. Elege lett abból, hogy túl sok felhevült hölgyemény érkezett a portálon át, ezért egy mozdulattal megváltoztatja az átjáró állagát és mostantól minden átkelő azonnal hidegzuhanyt kap a nyakába. Magában jót kuncog terve tökéletességén.
Egy újabb lány jelenik meg, kezében fehér kalitkával, és Ma varázslatának köszönhetően bokáig vizesen, ám akkora lendülettel érkezik, hogy a vízből bőven kap R is.
- Ezt itt hagytá… - kezdené, de megpillantja a kapitányt - Ch?! Komolyan te vagy az?
- Mit is mondtál, barátom? Méghogy én vagyok a nők kedvence - vigyorog rá gúnyosan D. - Kell a fésű?
- Megbolondultál? Nézz rám! Tiszta víz vagyok - förmed a lányra R. - Egyébként is, ki a fene vagy?
- Lilla, Rami, vagy, tudod mit? Szólíts ahogy akarsz.
- R, gyere, megmutatom, merre van a fürdő, ott megszárítkozhatsz - ajánlja fel a segítségét C.
Ma végül megszánja a lányt, és új ruhát varázsol rá.
- Tökhintót nem varázsolsz neki mindjárt? - kuncog fel B.
- Stipi-stopi üvegcipellő! - kiált fel Andie.
- A hintót ugye uszkárok húzzák? - csillan fel O szeme is.
- Minek néztek, olcsó, utcai bűvésznek? - háborog Ma.
Míg B, Andie, O és Ma vitáznak, megjelenik a lépcsőnél R, testét mindössze egy fehér törölköző fedi. Az összes jelenlévő lánynak eláll a szava és a lélegzete, és persze Ma-nak is..
- Oh, te jó ég, és földönkívüli aprószentek! Ez egy sarki jégsapkákat megolvasztó tengeristen! - Lilla figyelme Ch-ról R.-ra irányul.
- Ugyan, csak Photoshop… - kontrázik Da.
- Nézz már rá, azokon a kockákon sakkozni is lehetne... - száll be a beszélgetésbe W.
- Lennék a királynő azon a sakktáblán… - mondja elmélázva a látottakon Am.
- Noha egy szavam sem lehet a látvány miatt, másrészt pedig köztudomású rólam, hogy szégyenlős is vagyok, mégiscsak egy karácsonyi partin vagyunk - vág közbe néhány percnyi ábrándozás után Ma, és az angyalfiúra is ruhát varázsol.
- Jogos - szólal fel Wilwaren -, ajándékot is hoztunk, habár az valahol lemaradt. - Várakozóan figyeli a most már kéken csillogó portált.
A csillámok közül egy hosszú hajú fiatal nő lép elő, kezében két tepsi mézeskaláccsal és igencsak mérges arckifejezéssel.
- Hozom az ajándékot, de jófejek vagytok, hogy a nehezét rám hagyjátok! Szépen teleportáltok meg dehoppanáltok, mintha semmit nem beszéltünk volna meg a munkamegosztásról és arról, hogy kinek mi a feladata, és különben sem bírok el mindent egymagam. Úgy nézek én ki...
De a mondatát nem tudja befejezni, mert T lép oda és átkarolja a vállát és úgy próbálja meg megnyugtatni az újonnan érkezőt.
-Nyugi madárkám, jól nézel ki! Karácsony van, a szeretet ünnepe. Nincs morgás, nincs balhé. Ez az éjszaka a kívánságoké - azzal felvillantja a híres féloldalas mosolyát.
Mire MFKata remegő térdekkel néz felfelé és már nyoma sincs a durrogásnak.
- Ha elviszel a mociddal, én olyan pekándióspitét sütök neked... - gondolja Kata, de nem mondja ki hangosan, helyette csillogó szemekkel néz T-re.
Hirtelen nyögés hallatszik a portál irányából, aztán a többieknek háttal feltűnik egy barna hajú lány, és láthatóan valami nehezet próbál átcincálni a lyukon.
- Segítsetek már fiúk, az ég szerelmére!
Mindenki értetlenül néz, hogy vajon ki a fenéhez beszél, mert egyelőre ügyet sem vet a szobában tartózkodókra.
- Na, toljátok már meg egy kicsit! Méghogy viktoriánus úriember, ugyan már!
- Nem szoktam bepiszkolni a kezem, maximum démonvérrel, de a te kedvedért még ezt is megteszem. Jó lenne, ha értékelnéd.
A sötét hajú, kék szemű fiú a zsák másik végét tartva lép át a portálon, feltűrt inge alól kilátszik izmos karja, amelyet fekete tetoválások díszítenek.
- Újabb rúnák? - kérdezi érdeklődve M, de senki sem figyel rá.
Deszy tovább morgolódik.
- Ne panaszkodj már, ott egy erő rúna rajtad, mintha bármi gondot okozna.
- Will? - kérdezi meglepetten Ma és már lép is közelebb a fiúhoz.
- Attól, hogy sokáig bírjuk, még nem vagyunk rabszolgák. - Az újabb alak fekete, testre simuló pólót visel, az ő karján még feltűnőbbek a sötét jelek. Szőke haja egyik tincse szemébe hull, és olyan közönyösen simítja félre, mintha csak azt üzenné, teljesen természetes, ha most mindenki tőle olvadozik.
- Az állóképességet tanúsítom - jegyzi meg Ma. - Az a stamina rúna csodákra képes. Apropó, Alecet nem hoztátok?
- Vagy inkább valakit, akiben kevésbé teng túl a tesztoszteron? - motyogja Ci.
- A tesztoszteronból soha nem lehet túl sok egy szobában - vélekedik W.
- A kölyöknek igaza van… -szól közbe Ca. - Kicsit egyenlőtlen a nemek aránya.
- Hagylak titeket kibontakozni, de most, hogy leszállítottuk az ajándékokat, nekünk dolgunk van - ragadja meg Deszy Jace kezét, és a szobában tartózkodó nőneműeknek néma üzenetet küld, hogy a fiú az övé.
Jace-nek is feltűnik a kis jelenet, és önelégülten mosolyogni kezd.
- Mindenkinek jut belőlem elég, higgyétek el! - Deszy mérges pillantására aztán Jace átöleli, és megnyugtatja. - De te vagy az első a listámon.
- Baj, ha mindjárt hányok? - szólal fel öklendezést színlelve Da.
- Csak ne erre a csodás perzsaszőnyegre!
- Kész a kacsa! - bukkan fel Lilla az ajtóban, kezében ezüst tálcával, amin egy ropogósra sült kacsa fekszik citromágyon. Tetején néhány szelet mangó díszeleg.
- Kacsa?! Hol? - kiált fel egyszerre Jace és Will. Majd Jace Deszy karjaiba veti magát, Will pedig felugrik az asztal tetejére. Remegő kézzel keresni kezdi a szeráfpengéjét, de rájön, hogy otthon felejtette, így jobb fegyver híján nem marad más, mint a hozzá legközelebb eső villa.
Ma a fejét fogja és próbálja a vigyorgását elfojtani.
- Ezek Raziel nagy harcosai? Ugyan már! - horkan fel R.
Lilla eldobja a tálcát, de szerencsére Mr. N a közelben van, így még éppen idejében kapja el, és menti meg a teljes megsemmisüléstől. Közben a lány felpattan az asztal tetejére, és szorosan magához öleli a rémült Árnyvadászt.
- Ne félj, itt vagyok - suttogja a srác fülébe, és hosszú percekig összeölelkezve maradnak. - Ha az megvigasztal, van számodra egy kis meglepetésem, amolyan engesztelés féle. Egyébként nekem te vagy az Álompasi - nyom egy puszit Will arcára.
Ekkor O jelenik meg farokcsóválva, a magára maradt kacsát felkapja, elbújik vele az egyik fotel mögé.
- Ilyen hajcihőt rendezni egy kacsa miatt.. ezek nem tudják, hogy mi a jó - majd, ahogy látja, hogy a többiek szemrehányóan nézik, morogva hátat fordít a társaságnak és nekiesik. A kialakult csendben csak a csámcsogása hallatszik és ahogy a farka ütemesen verdes a szőnyegen.
A portál ismét megremeg és Roni lép át rajta, kezében egy hatalmas készüléket és néhány mikrofont cipelve. Egy pillanatra megtorpan, leesett állal tekint szét a társaságon: itt is, ott is ölelkező párokat látni, és persze imádattól csillogó szemű, bámuló lányokat. Roni rosszallóan csóválja a fejét, majd a dögnehéz magnót a földre csapva rájuk förmed:
- Tudtam, hogy ez lesz, ha Titeket küldelek előre! Mondtam, hogy fogjátok vissza magatokat, amíg közönségünk van, majd ha átadtuk az ajándékunkat, utána lehúzzuk a függönyt - vigyorog rájuk pajkosan…
- De most...most dolgunk van! Azt a zsákot dugjátok el, nem kell mindenkinek megtudni, milyen gazdag a fantáziátok…Az ajándék itt van! - mutat a készülékre és a mikrofonokra, majd hátra fordul a portál felé és bekiált: - Lányok, gyertek gyorsan, mert itt lassan elszabadul a pokol! Mondtam, hogy ne engedjük őket előre! - azzal a portálon belépked lassan az egész BTK-s társaság, ámulattal és boldogsággal a szemükben.
- Van valahol egy dugasz, ahová ezt bedughatom? - kérdezi a társaságtól Roni, felemelve a magnó csatlakozóját.
- Ó, ebben a témában szerintem a legtöbben otthon vannak itt - vigyorog pimaszul Al. - Áú! - Kiált fel, amikor Andie “finoman” bokán rúgja.
- Gyere, majd én mutatok neked egy konnektort! - kel Roni segítségére M.
Amíg Roniék a magnót és a mikrofont próbálják együttműködésre bírni, a BTK többi tagja is elvegyül a már így sem kicsi tömegben. Mindenki önfeledten csacsog, vagy éppen eszik. Lupi a csillagszóró szépséges rejtélyeit tárja fel K-nak, ám Da nem tudja türtőztetni magát, és kezeiből fényesen szikrázó apró sugarakat lövell és kajánul mosolyog.
- Felvágós - nyújtja felé a nyelvét Lupi, mire a fiú csak felnevet és továbbáll.
A magnóból hirtelen felcsendül egy ismerős karácsonyi pörgős mix.
- Óh! Óóóh! Ez a kedvencem! - kiált fel B és dülöngélve odabukdácsol a mikrofon állványhoz, arrébb tolja Roni-t és rázendít a refrénre. Persze egy hangot sem talál el.

“Oh, Mickey, you're so fine
You're so fine you blow my mind
Hey, Mickey!“ (x)

- Isten segíts! - teszi össze két kezét Am, O pedig abbahagyva a kacsa kivégzését, felcsapja a fejét és vonyítva fejezi ki a nemtetszesét.
Am imái meghallgatásra találnak, hála As-nek, aki a magnóhoz rohan, és megnyomja a “következő” gombot, fittyet hányva B cifra káromkodással megspékelt fellebbezésére. A hangszórókból ezúttal Adam Lambert híres dala, a “For your entertainment” dübörög és Ma átveszi B helyét a mikrofonnál. Lehunyja szemét, vesz egy mély levegőt és maga elé képzeli azt a kék szempárt, amit egyetlen másodpercre sem képes elfelejteni, majd óriási lendülettel belevág a számba.
Éneklés közben csípőjét jobbra-balra tekeri, és egyre jobban beleéli magát a dalba és a szövegbe, mintha csak róla, és a fiúról szólna.

“Oh, do you know what you got into?
Can you handle what I’m ’bout to do? ‘
Cause it’s about to get rough for you
I’m here for your entertainment“

- Fiúk, lányok, valami macska nem evilági hangot ad ki! - kiáltja Cl, ledübörögve az emeletről. - Iszonyatosan beteg lehet szerencsétlen.
- Hát ezen a Földön senki nem értékeli a tehetséget? - Ma abbahagyja az éneklést, és sértődötten az ablakhoz sétál.
- Öregem, ki kell ábrándítanom… Ezt a “tehetséget” nemcsak ezen a bolygón, de az univerzumban sehol sem tűrnék el huzamosabb ideig - szólal meg Da.
Az “Are You Gonna Be My Girl” pörgős ritmusának viszont senki nem tud ellenállni, és a hatalmas tömeg hamar együtt rázza magát az ütemre. Ezt hamarosan követi még több közönség kedvenc dal, és a csapat szinte szünet nélkül önfeledten bulizik.
Körülbelül negyed óra múlva hangos durranások nyomják el a zene hangját. A zaj forrása kintről jön és villanó fények kísérik. A kíváncsiság mindenkit az ablakokhoz vonz. Miután meglátják mi folyik kint, azonnal az udvarra sietnek, ahol Ma és a Nagymester szorgosan dolgozik.
Piros, zöld és lila fények kúsznak fel cikkcakkban a sötét, csillagos égbolton, majd a magasban, hangos pukkanás kíséretében szétrobbannak, különféle alakzatokat formálva. Végül ezernyi, apró fénygömb hullik a karácsonyozó tömeg felé.
Mindenki átkarolja a mellette álló vállát - előbb utóbb még a legmakacsabb fiú is beadja a derekát -, összebújnak, és ámulva figyelik a műsort. Szívüket átjárja a béke, és a szeretet melegséget nyújtó érzése.
Ma egy könnyed intéssel szállingózó hópihéket varázsol, még sokkal szebbé téve a Karácsonyt. A pelyhek könnyedén, ide-oda ringva hullanak a földre.
Pár perc elteltével az eddigieknél is több fény repül fel, és mintegy varázsütésre, egyszerre robbannak szét, megformálva egy különleges üzenetet:

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Nyereményjáték
 
A rafflecopter dobozba belépve máris esélyes vagy a Blogturné Klub karácsonyi mulatságának kisebb nyereményeire. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod - indulhatsz a főnyereményért, amit karácsony napján sorsolunk! Rajta hát!

(Még egyszer szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Könnyen lehet, hogy az adott szereplőt még nem is ismeritek, mert az elkövetkező egy-két hétben kezdődő blogturnéinkban lesz majd szerepük. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

2013. december 23., hétfő

Lámpagyújtás 2013


On Sai
A Könyvmolyképző immáron harmadik éve rendezte meg a Lámpagyújtást (karácsonyi könyvvásár dedikálásokkal egybekötve). Az első a Westendben volt, a második az Akváriumban, az idei pedig a Kálvin tértől nem messze lévő Bálnában.
Minthogy az előző években mindig kilátogattam egy-egy nap, ezt a szokásomat most sem szerettem volna megtörni, így szombaton én is útra keltem. Mondanom sem kell, hogy a nagy igyekezetben sikerült itthon felejtenem az összes könyvet, amit dedikáltatni szerettem volna (Csontváros, Scar, Kígyók sziszegése), valamint a fényképezőgépemet is, szóval a bejegyzésekben látható fotókért ezúton is örök hálám Deszy-nek.
A Kálvin térig egész jól vettem a közlekedési akadályokat, de ott, miután feljöttem a metróból, teljesen elvesztem. Szerencsére volt telefonos segítségem, Fummie személyében, úgyhogy egy kisebb bénázást (igen, sikerült megállnom a troli előtt, az út közepén, mert azt hittem, az egész rész sétáló utca), és negyed órás sétát követően végre megérkeztem a Bálnához (bent egyébként megint eltévedtem, de nem is én lennék, ha nem így történt volna). Pont 13 órára estem be, ami azért érdekes, mert akkora volt betervezve az II. Árnyvadász találkozó. 
Gyorsan bementem, és bár Spirit Bliss még ott volt, sajnos könyv hiányában nem tudtam vele dedikáltatni, így hát belevetettem magam a vásárlásba. Anyu angyalkájának hála választhattam egy könyvet.
Azt hiszem, minden könyvmoly megérti, mekkora dilemmát okoz egyetlen könyv kiválasztása, ha legalább a kínálat felét szeretnéd megszerezni. Hosszas töprengés után Simone Elkeles Chain Reaction - Láncreakció c. könyve mellett döntöttem, de a többinek is megígértem, hogy 2014-ben hazajönnek velem (Finale, Rovásember, Blameless, Calderon 2.). És, ha már Bálna, akkor mi lehetne stílusosabb, mint a cet fejében való pecázás, főként, ha extra kedvezményeket rejt. (Ha sikerült kifognod azt a békát, aminek a talpára volt valami írva, akkor a helyszínen adott 26% kedvezmény mellé kaptál még plusz 5%-ot is.) 
Minden nap volt négy Happy Hour óra, amikor a Bane krónikák első részét 99(!) forintért, az első kettőt együtt pedig 600 forintért lehetett beszerezni, valamint a Siló első része is 99 forint volt, míg egyben, a három kötet 1500.  Így hát a Láncreakció mellé elcsábultam még a Bane krónikákra is. Ám a Könyvmolyképző karácsonyi akcióinak itt még közel sem volt vége, mivel minden vásárlás mellé adtak egy ajándékkönyvet. Én a Karácsonyi dobozt választottam, amire már rettentően kíváncsi vagyok, milyen. 
Utána lepakoltunk, Fummie-tól megkaptam a karácsonyi ajándékomat, és majdnem felsikítottam, mert egy Alec rajz volt az, és Alec (Kevin) a szívem csücske. Utána pedig kimentünk a többi Árnyvadászhoz.
Mivel  egy kulturális központról van szó, nem túl sok ülőhely volt a folyosón, mindössze egy fémpad kapott helyet, és arrébb még néhány fémkocka. De mivel az Árnyvadászok mindenhol feltalálják magukat, és nem ismernek lehetetlent, kicsit átrámoltuk a berendezést, és a fémkockákat odahúztuk a padhoz, a Könyvmolyképző ajtajával szembe, és kezdetét vette a találkozó.
Kicsit kevesebben voltunk, mint a nyárin, de azért így is szép számban jöttek emberek, alvilágiak, Árnyvadászok, sőt! fiúk is voltak. 
Az első találkozó mintáját követve, most is bemutatkozással kezdtünk, azok kedvéért, akik augusztusban nem voltak jelen. Muszáj megjegyeznem, hogy rettentően örültem annak, hogy új arcokkal is találkozhattam, és, hogy voltak, akik messziről is eljöttek.
Miután körbeértünk, és mindenki elmondta magáról a legfontosabbat, előkerült Fummie, mára már szokásossá, és elengedhetetlen tali kellékévé vált, szadista kvíze.
Erről azt érdemes tudni, hogy rengeteg olyan kérdést tartalmaz, amire szerintem még maga Cassie sem mindig tudná a választ, viszont szórakozásnak és bosszankodásnak kiváló. De azért a nyárihoz képest, ez most tartalmazott néhány könnyebb kérdést is. Pláne azoknak, akik nemrég fejezték be A hercegnőt. Míg az augusztusi kvíz A végzet ereklyéi sorozat köré épült az Elveszett lelkek városa itthoni megjelenése, valamint a Csontváros film miatt, addig most a Pokoli szerkezeteké lett a főszerep. A győztest természetesen most sem engedtük el egy kisebb nyeremény nélkül, ami nem más volt, mint egy Csontváros filmes poszter.
A kvíz befejeztével egy kötetlenebb beszélgetés alakult ki. Csináltunk csoportképet, fotózkodtunk csoportokban, irónnal és vámpírlánnyal (merthogy volt nekünk egy vérbeli vámpírunk is, éles fogakkal, és vérre szomjazva!), gyönyörködtünk az Árnyvadász kódexben, és megalapítottuk a saját Körünket.
És ahogy egyre közeledett a 16 óra, úgy kezdett el a mi kis csoportunk bezsongani, nagyon vártuk már, hogy megérkezzen Kamper Gergely. Ha valaki nem ismerné őt (bár kétlem, hogy van ilyen), akkor azt érdemes róla tudni, hogy neki köszönhetjük a Cassandra Clare könyvek magyarra fordítását. És legalább akkora rajongótábora van az Árnyvadászok körében, mint egy írónak. Elvégre is a fordítókon múlik, mennyire képesek átadni egy-egy regény eredeti hangulatát, és az ő esetében ez abszolút sikerült.
Végül 16 óra körül felfigyeltünk a pénztárnál két férfira, akik potenciális Gergőnek néztek ki, és egy bátor Árnyvadász, az Angyal segítségével volt olyan merész, hogy oda mert menni, és megkérdezni ő-e az. És siker!
Gergő kijött hozzánk, és belevetette magát a dedikálásba. Bár szerintem akkor még csak nem is sejtette, hogy a nap folyamán mennyi autogramot is kell majd kiosztania.
Ahogy teltek a percek, úgy oldódott az izgalomból a társaság, a hangulat és maga Gergő is, és a dedikálás szép lassan átcsapott egy hosszú-hosszú beszélgetésbe. Körbeültünk a földön és hallgattuk Gergőt, aki mesélt a fordításról, és annak minden rejtélyéről, kifejtette Cassie történeteivel kapcsolatban a véleményét, valamint azt is megtudhattuk, mennyire fontos a szerkesztők munkája. Ezenkívül természetesen szóba került a film is, és megpróbáltunk rájönni, melyik a legjobb Cassie történet, de utóbbiban nem született konkrét döntés, mert mind az. Végül pedig már csak spontán jött minden.
Előkerült az én kvízem is (ami direkt Fummie-nak készült bosszúból, azért, hogy átérezhesse, milyen hatást is vált ki az ő kérdőíve az emberekből), és Gergő vállalkozott rá, hogy kitölti. Annak ellenére, hogy tényleg nem volt könnyű, rengeteg jó válasz született, sőt egy-egy kérdés kapcsán kiegészítő információkat is hallhattunk. 
Később bementünk a kiadó termébe az asztalhoz, és előkerültek az utazótáskák, tele fejenként 10-10es könyvkupacokkal. És ahogy telt az idő, úgy születtek egyre viccesebb aláírások, és rajzok! Bizony, jól olvassátok, készült egy egyedi, személyre szabott Magnus portré is, tüskés hajjal, macskaszemmel, és csillámporokkal díszítve. Ezt azonban műkincsvédelmi okokból nem tehetem közzé, esetleg nézzetek majd be Fummie blogjára. :D
Gergőén kívül természetesen a nap folyamán több dedikálás is zajlott, valamint a szemfülesebbek On Sai-t is láthatták, mert ő is ott volt egész nap. A Scar blogturné nyereményjátékához kapcsolódóan még dedikált teafüvet is lehetett tőle kérni, ami pluszpontokat ért a játékban.
Én is beszélgettem vele egy kicsit a Scar kapcsán, mivel a történetnek olyan vége volt, ami azonnali folytatást követelt, és nem tudtam megállni, hogy kicsit ne kérdezgessek róla. Most pedig még sokkal, de sokkal jobban várom a második részt, valamint a spin off történetet is. De szóba került On Sai egy új regénye, egy fantasy, valamint Calderon is, mert hát Calderon nélkül lehet élni, de nem érdemes! 
Így a végére érve tehát bátran kijelenthetem, hogy fantasztikus nap volt, és remélem, még sok-sok ilyenen vehetek rész, mert egy élmény volt. Valamint köszönöm a Könyvmolyképzőnek, hogy megrendezte, és megálmodta a Lámpagyújtást, és minden Árnyvadásznak, aki eljött a találkozóra! Öröm volt veletek találkozni! :)


(Apró kulisszatitok: lesz III. Árnyvadász találkozó, méghozzá tavasszal. És most jóval előbb kezdünk bele a szervezésbe, hogy még többen eljöhessetek, és új dolgokat is kitalálhassunk nektek.)
 

2013. december 20., péntek

Veronica Rossi - Végtelen ég alatt



Az Alexandra jóvoltából december 5-én megjelent Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Aria és Perry kalandjait!
2013. december 9-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!


Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Kiadó: Alexandra
ISBN: 9789633571538
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Bujdosó István

Fülszöveg
A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

Saját véleményem:
Aria a Belsősök csoportjához tartozik. Egy külön burokban élnek, ahol az emberek sosem betegszenek, vagy sebesülnek meg, és minden tökéletes. E-szemüknek köszönhetően pedig képesek utazni a Világok között. Virtuálisan bárhová eljuthatnak, nincsenek idő-, és térbeli korlátaik. Ha kedvük támad, akkor az ókori Rómában tesznek látogatás, vagy éppen valamelyik opera színpadán énekelnek. Egyetlen dolog tilos a számukra: elhagyni a védelmet biztosító bázisukat. 
Ám egy nap Aria és néhány másik fiatal kiszökik, csakhogy kalandjuk vége tragédiába torkollik. A srácok felgyújtják az egész erdőt, és a tűzbe veszik Aria legjobb barátnője, valamint két fiú is. Maga Aria megmenekül egy idegennek köszönhetően, aki kimenekíti, és leteszi egy ajtónál. 
Miután a lány újra magához tér, az orvosi szobában találja magát, és kénytelen szembenézni a valósággal. Ezután behívatják kihallgatásra, majd egy légpárnással elviszi néhány őr, mondván, hogy édesanyjához viszik, akivel napok óta elvesztette a kapcsolatot. Azonban az őrök kidobják a lányt a külső világban, a Halálzónában. Ez pedig egyet jelent a halállal. A belsősök szervezete nincs a külvilághoz szokva, és még ha így is lenne, akkor is ott van a feje felett tomboló étervihar, és az a rengeteg veszély, mely rá leselkedik. 
Mikor már azt hinné, hogy utoléri a vég, találkozik Perry-vel, a sráccal, aki a tűzvészből kimenekítette. Perry alkut ajánl neki: a lány visszakapja a balesetben elvesztett e-szemét, ha segít a srácnak előkeríteni az unokaöccsét, akit a belsősök raboltak el...

Puszta véletlenségből akadtam rá a könyv trailerére, de rettentően megfogott, és a film alapján nagyon izgalmasnak és ígéretesnek tűnt, de akkoriban még nem halottam semmit a magyar kiadásról. Aztán pár héttel később kiderült, hogy napokon belül megjelenik nálunk is, az Alexandra kiadó gondozásában, így hát nem is volt kérdés, hogy én akarom ezt a könyvet. 
Az írónő nagyon olvasmányosan ír, szinte észre sem veszi az ember, és már a történet felénél jár.
Különösen tetszett, hogy két szemszögből íródott a regény, mert így tökéletes átfogóképet kaphattunk mind a két főszereplőről. Sokkal jobban megismerhettük őket, a céljaikat, az érzéseiket, gondolataikat. 
Bevallom, nekem Perry fejezetei egy fokkal közelebb álltak a szívemhez. Több olyan dolog volt az életében, amitől izgalmassá vált. Néha ugyan olyan érzésem volt, mintha két személy bújt volna meg benne, mert egyszer kedves volt, már-már kisfiú, és legszívesebben megölelgettem volna, máskor pedig egy vérbeli harcos, aki nem ismert határokat. Amolyan modern barbár. (És köztudomású, hogy odáig vagyok az íjazó pasikért.)
Az út során, melyet Ariaval tettek meg, mind a ketten sokat változtak. Nem vesztették el a személyiségüket, de kölcsönösen formálták egymást. 
Nagyon érdekes volt, hogyan fejlődött a kapcsolatuk, és miként alakult át a kezdeti ellenséges viszony, először "eltűrlek, ha te is engem"-mé, majd védelmezővé, barátsággá, végül pedig... hát arra úgyis rájöttetek. A szedres-bogyós részt kiváltképp imádtam!
Az Aria és Perry közt lévő kémia a legelső perctől fogva megvolt. Hiába ölték és gyűlölték a másikat, a szikrák azért ott repkedtek. Az első csókjuk pedig igazán intenzívre sikerült. Érződött belőle a kétségbeesett vágyódás, és az, hogy mindennél jobban kellenek egymásnak. 
A többi szereplő közül Roar az, aki még megfogott. Ő az ügyeletes humorzsák. És halkan megjegyzem, tökéletes álompasi jelölt is. Mindezek mellett végletekig hűséges, és kitartó barátja Perry-nek. 
A kettejük kapcsolata szintén nagyon érdekes. Az a szimbiózis, és a saját kódjeleik, melyek a közös munka során segítik őket, izgalmas, és tökéletesen megmutatja, mi is az a barátság. 
Történet szempontjából inkább azt mondanám erre a részre, hogy egy bevezető kötet, melyben megismerjük a szereplőket, a világot, és annak felépítését, valamint elkezdenek kibontakozni a különféle emberi kapcsolatok, és maga a konfliktushelyzet is.   
Eget rengető akciót még ne várjon senki, mert bár van benne néhány, egyelőre (!) nem ez a hangsúlyos. 
Ami viszont mindenképpen szót érdemel, az az írónő által alkotott világ. Egyszerűen zseniális! Nem is igazán tudnék kiemelni egy dolgot azok közül, amik tetszettek. 
Az éterfelhők, -viharok, a maguk félelmetes módján káprázatosak lehetnek, legalábbis a sorok közül nekem ez jött át. 
Aztán ott van még a külsősök (Barbárok) és a belsősök (Vakondok) különböző élőhelye. Remek kontrasztot nyújt a kettő. Míg a belsősök egy hipermodern jövőben élnek, tele csúcstechnológiás kütyükkel, és virtuális utazgatással, addig a külsősök a régi nomád népek életmódja szerint tengetik a napjaikat. Kunyhókban élnek, vadásznak, törzsekre oszlanak, és  népük, családjuk számára előnyös házasságokat kötnek. Az ő esetükben nagyon tetszett a különféle képességek birtoklása, és az, ahogyan ezek kiütköztek a történet során. 
Összességében tehát Veronica egy remek alapba ágyazta a sorozatát, ami egyszerre káprázatos és izgalmas, modern és ősi. 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Perry, Roar
Kedvenc jelenet: Aria és Perry első csókja
Negatívum: a menstruációs dolog
Borító: 5/5
 



 Borítók







Nyereményjáték




Nézzetek be a turné többi állomására 

12/09 Deszy könyvajánlója - Trailer
12/11 Nem harap a.... - Karakterinterjú
12/13 Kelly & Lupi olvas - Képességek
12/15 Függővég
12/16 Insane Life - Dreamcast
12/19 MFKata gondolatai - akönyves világ megteremtése
12/20 Dreamworld - borítók
12/21 Fantazmo - Behind the scenes
12/22 Always Love a Wild Book
12/23 Roni olvas 

Blogturné Karácsony - 20. nap



Mi az a Blogturné Karácsony?

Közeleg a karácsony… s hogy Jane Austen szavaival éljünk:

“Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam egy barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig.”

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat!

Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)

S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád!

(Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban részt vevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunkat "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is!

December 20. - Még 4 nap van karácsonyig  

A robot távozása után a vendégek egy része meglepetten néz össze. Fogalmuk sincs róla, ki vagy mi volt az iménti látogató, de abban szinte mindannyian egyetértenek, hogy jobban jártak, hogy odébbállt. Egyedül M vág fancsali képet.
–  Miért nem állította meg valaki? – kérdezi bosszankodva. – Van fogalmatok róla, mekkora mázlink volt?!
–  Haver, neked megártott a huzat – kontrázik Al.
  De M meg sem hallja a többieket, fel-alá járkál a meleget sugárzó kandalló előtt, miközben újra és újra elképzeli, milyen fantasztikus lett volna, ha meg tudta volna vizsgálni azt az emberbőrbe bújtatott szerkezetet.
–  Feltétlenül ösvényt akarsz sétálni a szőnyegbe? – szól M-re R, mire a srác csak vállat von, és folytatja tovább. – Emberek…
–  Mi lenne, ha játszanánk valamit? – veti fel Cl.
–  Mit akarsz játszani, cica?
–  Erre én is kíváncsi vagyok – szól közbe felvont szemöldökkel Ka.
  Cl mit sem törődve a fiúk pimaszkodásával, C-hez tipeg, és a fülébe súgja az ötletét, mire a kislány hevesen bólogatni kezd, és int a lánynak, hogy kövesse.
  Az asztal mellett álló székekhez sétálnak, és egy körbe húzogatják őket, egymásnak háttal. Miután végeznek, Cl beavatja a többieket is a tervébe, és azok kedvéért, akik nem hallottak még a székfoglalós játékról, elmagyarázza a szabályokat.
–  Hány évesek vagytok? Tíz? – hőbörög Al. – Asszem én inkább kimaradok…
  Az alvó B-n és a szivarozó W-n kívül mindenki felsorakozik a székek elé, még Al is beadja a derekát, C kiskutyaszemei láttán. De önként magára vállalja a feladatot, hogy ő lesz a székfelelős, és beáll a mögéjük kialakított óriási üres körbe.
  Elindul a zene, és megkezdődik a játék. A fiúk, és a lányok óvatosan haladnak körbe-körbe, gondosan ügyelve arra, hogy ne távolodjanak túl mesze a székektől. Először Mr. N esik ki, majd őt követi A, Ci és J.
  Megkezdődik az ötödik kör is, ám mindenki egyre taktikusabb, az eddigieknél is lassabban sétálnak, O pedig igyekszik testével egyszerre két helyet is elfoglalni, biztos, ami biztos alapon.  W két szívás között a lejátszó stop gombjához nyúl, és elhalkul a zene. Al nagy lendülettel, és önelégült mosollyal az arcán közelíti hátsóját a székhez, de De egy hirtelen mozdulattal hátrarántja, és a srác lehuppan a földre. Óriási nevetés tör ki a társaságban.
–  Mi a francot csinálsz?
–  Hupsz, bocsi. Elfelejtettem kihúzni egyet, és a szabály, az szabály…
–  És te pont az enyémet találtad meg? Simán megnyerhettem volna! Ez így nem fair!
–  Hány éves vagy, tíz? – vág vissza Cl a fiú saját szavaival.
–  Elnézést, azt hiszem, rossz helyen járok – jelenik meg egy sápadt bőrű lány az ajtóban. Vörös haja ünnepi kontyba van rendezve. Karcsú testét világoskék estélyi ruha fedi. Több száz gyémánt csillog rajta. Fűzőrésze szorosan hozzásimul felsőtestéhez, szoknyája pedig fodrokban omlik a padlóra.
–  Ejha! – füttyent egyszerre Da és Ka.
–  Annyira talán mégsem rossz ez a hely – húzódik mosolyra a lány szája. – Am vagyok, sziasztok!
–  Meseszép vagy! – C közelebb ugrál a lányhoz, megfogja a kezét és magával húzza a melegséget, és finom, süteményillatokat árasztó szobába. – Pont, mint egy hercegnő!
–  Egyetértek – suttogja halkan D, majd előrántja a visszakapott fésűjét, és megigazítja a haját.
–  Attól elég messze állok… jelenleg – mondja bánatosan Am. – De úgy látom, régebben rossz jelentkezési lapot töltöttem ki. Inkább ebbe a versenybe kellett volna jelentkeznem.
  Am végigméri a szoba különböző pontjain jelenlévő férfiakat, tekintete hosszasan elidőzik Da-n, Ka-n, Al-on, K-n, A-n, Ch-n, és R-en, végül megállapodik  D-n. – Micsoda választék…
–  Eszedbe ne jusson K közelébe menni – sziszegi De.
  Ca előkapja a füzetét.
–  Akartok fogadni, hogy melyik csaj győz?
–  Öt perces menet, és a fekete tincses lány nyer. – R Ca kezébe nyom néhány bankjegyet.
–  Nem lesz itt semmilyen bunyó - szólal meg Am.
–  Újabb fogadás: melyik srác lesz a nagy Ő?
–  Én magamra tennék két puszedlit – vakkantja O, és kihúzza magát.
  B közben megébred, hunyorogva mered a többiekre.
–  Hova lett a Terminátor? Ugye piáért ment? Már mind elfogyott – lóbálja meg a whiskys üres üveget. - Hukk. Hoppá, bocsika, egy egészen kicsikét a fejembe szállt a tea. Viszont meg kell, mondjam, hogy egész tűrhetően alkul, alkula, alakula, aaa… alakul ez a buli.

Nyereményjáték
 
A rafflecopter dobozba belépve máris esélyes vagy a Blogturné Klub karácsonyi mulatságának kisebb nyereményeire. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod - indulhatsz a főnyereményért, amit karácsony napján sorsolunk! Rajta hát!

(Még egyszer szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Könnyen lehet, hogy az adott szereplőt még nem is ismeritek, mert az elkövetkező egy-két hétben kezdődő blogturnéinkban lesz majd szerepük. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

Figyelem! A mai napon Am személyét kell kitalálnotok!

2013. december 18., szerda

Anna Sheehan - Hosszú álom



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 15-én megjelent Anna Sheehan: Hosszú álom című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub kilenc bloggere egy blogturné keretében mutatja be Rose ébredését és további kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!


Anna Sheehan: Hosszú álom

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734827
Oldalszám:368 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Saját véleményem:
Rose 62 évnyi álom után egy fiú csókjára ébred. Eleinte képtelen felfogni, hogy több évtizedig feküdt a sztáziskapszulájában, azt pedig végképp nem tudja feldolgozni, hogy ezalatt az idő alatt rengeteget változott a világ. 
Szülei az évek során életüket vesztették, akárcsak Xavier, akihez egykoron szoros szálak fűzték. 
Egyedül maradt egy számára teljesen ismeretlen életben, ráadásul megörökölte családja egykori vállalatát. Ám fiatal kora miatt gyámszülőkhöz kerül, akik alig törődnek vele, sőt az iskolába való beilleszkedés sem megy túl sikeresen neki. A történelem órákon tanultak rendszeresen kikészítik, bármennyire szeretné, nem tudja végighallgatni mindazt a szörnyűséget, ami azalatt az idő alatt zajlott, míg ő békésen szunyókált. De Bren, a fiú, aki megtalálta, felkarolja, segíti őt. Mesél neki a Sötét Korszakról, bevezeti saját baráti társaságába, és olykor-olykor hazakíséri. 
Rose számára Bren és a rajzolás jelentik az egyetlen menedéket a múltból és jelenből egyaránt...

Bevallom, rettentően sokat gondolkoztam ezen a történeten, és bajban vagyok vele. Egyfelől régóta vártam már rá, rengeteg pozitív értékelést olvastam róla, és maga a téma is rettentően izgalmasnak tűnt, arról nem is beszélve, hogy imádom a régi mesék ilyenszerű feldolgozását. Ám eleinte nem egészen azt kaptam, amit vártam. 
Olyan érzésem van ezzel a regénnyel kapcsolatban, mintha két részből állna, és mind a kettőt más írta volna. Az első felén nagyon sokszor unatkoztam. Vontatott volt, és hemzsegett a kliséktől. Megint belecsöppentünk a tucat YA könyvek alapszituációjába: új lány, képtelen beilleszkedni, de jön a szőke és igazán jóképű herceg srác, aki felkarolja, és segít neki. És huss, a hölgyemény már el is felejti egykori szerelmét, és kábé 10 mondat után fülig beleszeret a fiúba.
Alapjáraton, ha csak ennyi hibája lett volna, elnézem, mert tényleg rengeteg könyv kezdődik így, de a nagyobb gondot a logikátlansága jelentette. Az írónő kicsit elveszett az években, és mintha összezavarodott volna. Rose szüleinek a korába nem mennék bele, mert az egy kisebb matekképlet lenne, viszont az, hogy Rose számára teljesen új dolognak számított a tűzhely, és a notescreen - ami egy egyszerű IPad - használata, valamint a "vágod?" kifejezés, egyszerűen képtelenség, tekintve, hogy 2060 körül már élt, sőt akkoriban már látott holokutyát, meg (űr)hajót is. A mormota pestisről meg nem mondok semmit.
Amikor már kezdtem elveszteni a maradék reményemet, akkor egyszer csak történt valami, amit most nem írok le, mert spoiler lenne, és az egész történet megváltozott, felpörgött, és kilépett a klisés, logikátlan mederből, és megmutatta az új arcát, amitől konkrétan majdnem leesett az állam. Igaz, hogy már előtte is, kábé a felénél, elkezdett szép lassan átalakulni a történet, és én csak azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem. Viszont az a csattanó hatalmasat ütött!
Az egyik karakterrel kapcsolatban számítottam egy bizonyos dologra, de álmomban sem gondoltam volna azt, ami végül lett. Fantasztikus lépés volt! És ez a bomba, mert valahogy úgy funkcionált, egy egész lavinát indított meg. Sorra jöttek az újabbnál újabb dolgok, és a vége egy kész adrenalin és érzelmi cunamivá vált, a legjobb értelemben. 
Utólag visszagondolva rengeteg jel és utalás volt elrejtve már a könyv első felében is, de akkor annyira jelentéktelennek tűntek, hogy fel sem figyeltem rájuk. 
Ami a karaktereket illeti, Rose-t nem igazán tudtam a szívembe zárni. Persze voltak pillanatok, amikor rettenetesen sajnáltam, mert szörnyű dolgokon esett át, és nem lehetett könnyű elviselni, de ezen kívül nem érintett meg, mint ahogyan Bran sem. Számomra ő amolyan statiszta volt. 
Viszont a Xavier jeleneteket nagyon szerettem. Ő annyira más volt, és érdekes volt látni, hogyan alakult az évek múlásával a Rose-zal való kapcsolata. A romantikus részeiknél pedig valóban azt éreztem, hogy fontosak egymásnak. És igen, hozzá kapcsolódik az egyik legszívfacsaróbb jelenet is.
A másik, és egyben legnagyobb kedvencem Otto, a kékbőrű, sárgaszemű srác volt. Az ő élete, és története annyira szomorú, és megindító. Szívesen olvastam volna még sokkal többet róla.

Maga a sztori egyébként olvasmányos, gyorsan és könnyen lehet vele haladni. A háttérvilág pedig nagyon érdekes. Örültem volna, ha egy kicsit több szó esik róla, mert abból, amennyit megtudtunk, elég futurisztikus, és mint olyan, érdekelt volna. Valamint plusz érdekesség, és újfent csak zseniális húzás a neogótikus suliépület, ami annyira kirí a hipermodern környezetből, amennyire csak lehet, de épp ez adja a különlegességét. 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, és kedvelik a disztópiát, valamint az enyhe fokú sci-fi környezetet. Önálló kötetként is megállja a helyét, de a keserédes befejezés, és az epilógus egy folytatás ígéretét is magában rejti.


Pontszám: 5/3,5-4
Kedvenc szereplő: Otto, Xavier
Kedvenc jelenet: Otto-s beszélgetések
Negatívum: logikátlanságok
Borító: 5/5




Nyereményjáték




Nézzetek be a turné többi állomására

12/14 MFKata gondolatai - Borítók
12/15 Fantazmo - Az írónőről
12/17 Roni olvas
12/18 Dreamworld
12/21 Nem harap a...- Interjú