Dreamworld: Jennifer L. Armentrout

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 11-én megjelent Jennifer L. Armentrout: Ónix című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Daemon és Katy újabb kalandjait!

2013. december 11-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633736319
Oldalszám:472 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Saját véleményem:

Miután Daemon meggyógyította Katy-t, különleges kötelék alakult ki köztük, melynek következtében, többek között megérzik a másik közelségét. Csakhogy a gyógyításnak köszönhetően a lány úgy fénylik a luxenek és az arumok számára, mint egy jelzőlámpa. Így Daemon kénytelen folyamatosan szemmel tartani őt, és segíteni, hogy minél előbb eltűnjön róla a nyom. Ám egy napon, Katy kezd rosszul lenni, belázasodik, kórházba kerül, és jó néhány napig magához sem tér. Utána viszont úgy érzi, mintha kicserélték volna.
Furcsa dolgok kezdenek történni a közelében, olyasfélék, melyek a legminimálisabb mértékben sem nevezhetőek hétköznapinak. És ekkor, mintegy mentőövként, megérkezik a suliba az új srác, Blake, aki egyre közelebb kerül a lányhoz, és talán az egyetlen kiutat jelenti számára a sok természetfeletti között. S emiatt Katy egyre több időt tölt vele. De Daemon sem adja fel, folyamatosan felbukkan a lány közelében, legyen az bárhol, randin, étteremben, vagy egyszerűen csak otthon.
Azonban időközben megérkeznek a védelmisek is, akiknek feltűnt az a szokatlanul nagy erőkitörés, amit a mezőn történtek okoztak...

Az Obszidián után már hihetetlenül vártam a folytatást, és nem csak azért, hogy megtudjam, miként alakul tovább a szereplők élete, hanem azért is, mert valamennyien becsempészték magukat a szívembe. Daemon, Katy, Dee, Lesa, és a többiek.
Mint ahogyan az első rész is, úgy a folytatás is rendkívül perzselő, megnevettető, és sokkal, de sokkal izgalmasabb. Igaz, hogy eleinte inkább a mezőn történtek utóhatásán, és a különböző karakterek közti viszonyok kialakulásán van a hangsúly, de a történet második felében olyan szinten beindulnak az események, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét.
Nekem személy szerint igazán tetszik az a fordulat, ami Katy-vel történik, és abszolút nem számítottam rá. Ráadásul Jennifer remekül felépítette ezt a szálat. Élvezet volt olvasni, miként fejlődik Katy, illetve, hogy hogyan is kezeli ezeket a dolgokat.

Ami viszont nem tetszik az a Katy viselkedésében beállt fordulat. Míg az első részben imádtam a csajt, mert talpraesett volt, okos, bátor és vicces, addig itt rengetegszer viszketett a kezem egy ásó után. Oké, megértem, hogy azok után, ahogy az ebédlőben bánt vele Daemon nem adja könnyen magát - és ezt értékelem is -, de néha mintha ő maga sem tudná, hogy mit akar, és ebből kifolyólag párszor úgy éreztem, mintha kicsit átmentünk volna szappanoperába. Ráadásul rengeteget káromkodik. Aki szokta olvasni a kritikáimat, az tudhatja, hogy én ezen nem szoktam fennakadni, mert a való életben sem beszél mindig mindenki szépen, aranyosan, de ez olykor nekem is sok volt. Viszont hála az égnek, a vége fele összekapta magát. Igen, csinált hülyeségeket, és olyan lett, mint a többi hősnő, akinek, ha azt mondják, maradj a kocsiban, tuti, nem marad ott, de látom benne azt a kattant Katy-t, aki annyira kedvelek. Remélem, visszajön.
Szerencsére van nekünk egy Daemonünk, aki történjen bármi, képes velünk elfeledtetni. A személyisége továbbra is nagyon sziporkázó, és... szexi. *fülig bele van esve*
A mostani részben jóval több réteget megismerhetünk a mi helyes, zöldszemű idegenünkből. Egy kicsit beleláthatunk a lelkébe, és a szívébe. Megérthetjük őt, és a családjához, szeretteihez fűződő viszonyát, érzéseit. Ugyanakkor önmaga marad. Nem veszik el a seggfej, beszólogatós, incselkedős, vicces énje sem. És Katy meg közte továbbra is nagyon sistereg a levegő. Bámulatos az a kémia, ami kettejük között van, még akkor is, ha csak beszélgetnek, vagy tollal bökdösődnek.
Rengeteg nagyon szép, megható, vagy éppen vicces jelenetük van. De a legnagyobb kedvencem az mégis a hálaadás. Abban úgy éreztem, minden benne van *és a fenébe is, én is akarok egy ilyen hálaadást!*.
Ami Dee-t illeti, ő sajnos most a háttérben maradt. Sajnálom, mert imádom őt, de ugyanakkor meg is értem. Ez most így volt jó, és így kellett lennie. Annyit viszont megjegyeznék, hogy Adammel nagyon cukik voltak.

A fordulatok, és a csattanók ugyan a legtöbb esetben már jóval előbb kitalálhatóak - azért van ami nem -, de ettől függetlenül a történet nem veszít semmit az izgalmából. Ugyanis, mint már említettem, a regény második fele felér egy kisebb adrenalinbombával. Egyik esemény, akció követi a másikat, amin az olvasó tövig rághatja a körmeit izgalmában.
Ráadásul a vége az kegyetlenül gyilkos, szóval arra készüljetek fel, hogy falat fogtok kaparni a folytatásért. Legalábbis én jelenleg a fél életemet adnám a harmadik és negyedik részért, hogy megtudjam, miként alakul tovább a szereplők élete. Bár hozzáteszem, rettegek is tőle.
Egy pillanatra muszáj még visszatérnem Katy-re, és az ő hobbijára, amit szerintem mindannyian imádunk, mert ettől vált igazán olyanná, mint mi magunk. Ez pedig nem más, mint a könyvek iránti szeretete, valamint a blogolás. Hála az égnek, ez mostanra is megmaradt, sőt! A vlogolós rész halálos!

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki olvasta az első rész. Illetve azoknak, akik még nem, mert nagyon jó kis sorozat ez. Tele szórakozással és eseménydús cselekményszállal. Na meg egy (?) hihetetlenül vonzó, pimasz Daemonnel. Nem érdemes kihagyni a vele való ismertséget!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Daemon

Kedvenc jelenet: hálaadás
Negatívum: néhány szappanoperás húzás

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"Sejtettem, mi a ,,nagyszerű ötlete". Én. Meg ő. Meg a testmozgás, egymással."

"- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani.

- Persze.

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.

- Akkor gyere és vedd el!

Gyere és vedd... Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földönkívüli aprószentek..."

"- Kínos lenne, ha valaki meglátna, és azt hinné, hogy tudsz olvasni?

- Ápolnom kell a hírnevemet!"

"- Lefogadom, hogy újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul...

- Nahát. Tudod még fokozni? - vágtam közbe lángoló arccal.

- Mondjuk, ellenállhatatlanul?

- Csodálom, hogy ilyen gazdag a szókincsed - morogtam a szememet forgatva.

- Cica, ne zavarj össze! Visszatérve a fogadásra: újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul és ellenállhatatlanul szerelmes vagy belém.

Annyira megdöbbentem, hogy még nevetni sem bírtam.

- És rólam álmodsz. - Eleresztett, karba tette a kezét és felvonta a szemöldökét. - Lefogadom, hogy beismered. Talán még a füzetedet is megmutatod, amiben körberajzoltad a nevemet szívecskékkel."

"Anyu utálta, hogy mindenhol könyvek vannak. Pedig igazából nem voltak mindenhol. Csak ahol én is voltam, például a kanapén, a fotelben, a konyhapulton, a mosókonyhában, a fürdőszobában."

"A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."

"- Nem is tudtam, hogy kedveled a klasszikusokat.

Lusta, öntelt mosollyal válaszolt, és megesküdtem volna, hogy megpróbált még közelebb férkőzni. Összeért a lábunk, a válla a karomat súrolta.

- Hát, általában a képeskönyveket szeretem, amikben rövid mondatok vannak, de néha megpróbálkozom valami mással is.

Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam.

- Hadd találgassak: a kedvenc képeskönyved a kifestő?

- Sosem maradok a vonalon belül - kacsintott."

"- (...) Az emlékek, még a keserédesek is, jobbak, mint semmit sem tudni, nem?"

"- Mi van már? Csak így besétálsz mások házába?

- És kihallgatom, ahogy a lányok pillanatok alatt hazavágnak egy dalt? Igen, ez régi szokásom. Mellesleg többször kopogtam, de aztán meghallottam, hogy... énekelsz, az ajtó meg nem volt bezárva. - Vállat vont. - Úgyhogy beengedtem magam.

- Látom - morogtam, és fintorogva talpra kecmeregtem. - Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.

- Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. - Rám mosolygott. - Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?"

"Daemon még ugyanabban a pillanatban a szoba másik végében jelent meg, körbevette a ragyogó, vöröses fehér fény. Felemelte Andrew-t, és úgy vágta a falhoz, hogy a képkeretek megzördültek.

- Daemon!- sikoltottam talpra ugorva, de Mr. Garrison is rákiáltott. Ash felpattant ültéből.

- Mit csinálsz?

Dee sóhajtott, és maga elé vette a zacskót.

- Kezdődik a műsor. Kértek kukoricát?"

"A szó a leghatékonyabb eszköz. Egyszerű, ezért sokszor alábecsülik. Pedig képes gyógyítani, és rombolni is."

"- Húha! Titkolózó népség, nem?

- Lehet, hogy egy kis unga-bungát akarnak.

Lesújtó pillantást vetettem rá.

- Fúj.

- Egyáltalán nem az én zsánerem - vigyorgott vissza. A pillantása az ajkamra esett, és a forróságtól megremegtem. - De most nekem is az jár a fejemben.

Alig kaptam levegőt.

- Disznó!

- Inkább béka. Csókolj meg, és...

- Ne folytasd!"

"- Szeretlek.

A szeme elsötétült, és úgy csókolt meg, hogy a pokolba kívántam az egész csináljuk-jól-dolgot.

- Csak erre van szükségem.

- Erre az egy szóra?

- Mindig erre."

Nyereményjáték

Mi csilloghatna szebben, mint Daemon csodás zöld szeme? Hát a lányok legjobb barátja… a drágakő! Az Ónix blogtunéban résztvevő blogokon mindenhol elrejtettünk egy drágakövet, amelyet ha felismertek, be kell írnotok az adott napi Rafflecopter sorba és már részt is vesztek a nyereményjátékon, amelyben 3 példányt sorsolunk ki a könyvből, a zöld szemű idegen főszereplésével!