2014. november 30., vasárnap

Adventi turné - 1.nap



„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!


A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!


November 30. - Még 24 nap a Karácsonyig

L. a padon ülve figyelte a nyüzsgő emberi tömeget. Férfiak és nők, idősek és fiatalok rohangáltak egyik boltba be, másikból ki, kezükben tömött díszzacskók, hónuk alatt méretes csomagok.
   Annyi éven keresztül vágyott arra, hogy ugyanúgy élhesse az életét, mint ezek az ismeretlenek. Normálisan. És most mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak.
   A közelgő ünnepnek a szeretetről, családról és barátokról kellett volna szólnia, de L. úgy látta, ez az eltelt évszázadok során megváltozott. A karácsony elanyagiasodott. Mindenki arra törekedett, hogy minél több, nagyobb és drágább ajándékkal lepje meg szeretteit. Ahelyett, hogy együtt, meghittségben és szeretetben töltötték volna ezeket a napokat, fejvesztve költekeztek. Idegeskedtek a tömeg és a tömött sorok miatt, bosszankodtak a kiürült polcok láttán, vagy tanácstalanul álldogáltak a kirakatokat nézve.
   L. nem értette őket. Ő bármit megadott volna, hogy magához ölelhesse R-t, a férfit, aki azért áldozta fel magát, hogy most itt lehessen. Emberként. Hiányzott neki a szövetsége, V., S., H. és G.. Emlékeiben még elevenen élt közös karácsonyaik minden mozzanata, melyeket, ha nem is maradéktalanul, de szeretett.
  A lány fülére igazította felcsúszott kötött sapkáját, s elrendezte vállára omló hosszú, barna hajfürtjeit. Beszívta a hideg téli levegőt, és lehunyva szemét, visszarepült az időben.
   Újra az angliai kőkastélyban járt, 1907-ben. Ahogy meglátta az ablakon beszökő nap első narancsvörös sugarait, odarohant. Bevackolta magát a mélyedésbe, és elmerült a táj szépségében.
   A kastély egy vidéki városban állt, amely hullámzó dombjairól, hegyszorosairól és végtelenbe nyúló mezőiről volt híres. L. bármerre nézett, mindent vastag, fehér hótakaró borított, mely csak egyre nagyobb lett a kint dúló hóesésnek köszönhetően.
   Tenyerét az üveghez szorította, felsóhajtott. – Bárcsak érezhetném – motyogta magának.
   Kintről három koppanás hallatszott, majd megjelent egy sötéthajú 18-19 évesnek tűnő férfi. Magas, izmos alakjára úgy simult ünnepi öltönye, fekete selyem hajtókájával, mintha ráöntötték volna. – V.! – köszöntötte L..
  – Már megint arról a butaságról ábrándozol? – kérdezte V., miközben telt ajka féloldalas mosolyra húzódott.
   – Nem. Csak eltöprengtem a mai ünnepségen, ez minden – felelte. Nem akarta, hogy a skót férfi meglássa gyengepontját.
   – Akkor gyere. Mindenki a kastély úrnőjének parancsaira vár. – V. felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse. – Mellesleg csodásan festesz! – nézett végig L. aranypaszománnyal díszített sötétzöld selyemruháján.
   L. egésznap királynőként osztogatta a parancsokat szövetsége tagjainak, a személyzetet képező néhány halandó asszonynak és férfinak. Időnként elszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen sors vár rájuk. Ők lesznek az ünnepi vacsora főfogásai. Ám addig is igyekezett kiélvezni minden pillanatot. Ahogy a rideg termek girlandokkal és különféle díszekkel teltek meg, az békével és gyermeki csodálattal töltötte el.
   Este, amikor elérkezett az idő, V-nel karöltve végigsétáltak a hatalmas márványpadlós termeken. A freskókkal díszített plafon alakjai meg-megremegtek a folyosókat díszítő tengernyi gyertyaláng fényében.
   A bálterembe érve káprázatos látvány fogadta. Gyönyörű ruhákba öltözött hölgyek és fess férfiak táncoltak a vonósnégyes szolgáltatta zenére, a helyiség végén pedig hatalmas fenyőfa díszelgett. Nem tudta mikor került oda, amikor felment a szobájába, még nem látta. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna, V. magával húzta a táncoló tömegbe.
   Egész este táncoltak és nevettek. Egyik férfi kérte le a másik után. Aztán megszólalt az éjféli misét jelző harang, és akkor a vámpírok…
   L. szeme felpattant. Megszakította az emléket. Csak a jót akarta megőrizni magában, elfelejtve a véres mészárlást, ami azután következett. Úgy akart emlékezni szövetsége tagjaira, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy átváltoztatta volna őket. Sajnálom – ha most találkozhatott volna velük, csak ennyit mondott volna nekik. Sajnálta, hogy megfosztotta őket a családjuktól, az élettől és az érzésektől.
   Elmorzsolt egy könnycseppet.
   Ekkor egy hópihe hullott fedetlen kézfejére. Majd még egy és még egy. L. figyelte miként válnak ezek a hideg kis kristálycsillagok víztócsává a bőrén. Nem zavarta a hűvös érzés, ami nyomukban keletkezett. Épp ellenkezőleg. Szája mosolyra görbült. R. a leggyönyörűbb ajándékot adta neki, az életet. És most végre ki fogja használni. Mindannyiuk helyett. Úgy döntött, elmegy abba a karácsonyi buliba és annyi embert ismer meg, amennyit csak lehet. Átöleli őket, kezet fog velük, új ízeket és érzéseket fog megtapasztalni. Mindent, amit már régen elfeledett.




Nyereményjáték


Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)


A mai napon A Hold kártyához tartozó "L" személyét kell kitalálnotok!



Laura Arkanian - Holdezüst, vérarany



A Könyvmolyképző Kiadó november 29-én jelenteti meg Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany című könyvét, amelyben Titoktudók és Fényjárók ősrégi és új klánjainak harcáról olvashatunk. Vámpírok és alakváltók csapnak össze, hogy eldöntsék, elfogadják-e az új klánt, mely tiltott szerelem okán alakult. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, a nyereményjáték során ismét esélyes lehetsz a három könyv egyikére!


Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738931
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:
Szerelem, harc, szövetség

Vámpírnak lenni jó – kivéve, ha a kedvesed egy vérfarkas.

Peter és Andrea éli a fiatalok életét, randiznak, szakítanak, ám egyszer egymással találkoznak.
De nem sejtik, hogy kicsoda a másik, és túl későn jönnek rá.
A szerelem azonban dacol a törvénnyel, nem tűr határokat. Ketten megalapítják a renegát falkát.

Csakhogy a város kényes egyensúlya felborul. Vámpírok és vérfarkasok összecsapnak, de a saját kolóniákon belül is elindul a hatalmi harc.
Ki lesz az új vezető? Hogy éled túl a testvéreid bosszúját?
Lehet-e a szeretni valakit, aki ennyire más?

Tarts velünk az izgalmas körjátékban, ahol a szerelem és a halál kéz a kézben jár.

Sajátos hangulatú, izgalmas, lendületes történet némi humorral és éppen csak annyi romantikával megfűszerezve, amennyi elég ahhoz, hogy fenekestül felfordítsa egy város életét – nap és hold alatt.




Részlet a regényből


"George nem vergődött, nem próbált elmenekülni, úgy vonszolták le a pincelépcsőn, mintha csak egy tekercs szőnyeg lenne. Testvérei semmit nem bíztak a véletlenre. Mindkettőjük bokáit szilánkokra törték, ami az okozott fájdalmon túl azt is megakadályozta, hogy George megpróbáljon alakot váltani - nem lett volna képes lábra állni.

A klánonkívüli nő, Rosemary, riasztó, véres gubóként rángatózott a padlón, ahová lerakták. Sírt, nyüszített - sikoltozni már nem bírt -, rekedt suttogással szidalmazta a négy férfit, akik rá se néztek, csak dolgoztak csendben, gyorsan. 

A négy végrehajtó összeszokottan kente-adogatta-rakta a téglákat. A pincerekesz nyitott szájában néhány perc alatt derékig érő téglafal emelkedett. Mire George csontjai összeforrnak majd, és szabadulni próbál, a malter megköt annyira, hogy ne tudja kibontani - puszta kézzel semmiképpen.

A szőke, ragyogó kék szemű Christian, és a barna, medveszerű Daniel egyszerre hajolt a fejszéért. Az ujjaik összeakadtak, de Daniel volt a gyorsabb. Gunyorosan rávigyorgott Christianra, és átlendült a félkész falon.

A lábával fordította hasra Rosemaryt. A lány megpróbált odébb gördülni, így az első csapás elcsúszott, és a csigolyák helyett oldalról talált a nyakába. Daniel egy pillanatig mérlegelt, aztán úgy döntött, jó lesz így is."




Laura Arkanian Holdezüst, vérarany pinterest mappája


 



 Nyereményjáték


A Fényjárók és Titoktudók klánokba tömörülve élnek, így szövetkeznek egymással, így védik meg magukat. Nincs más dolgod, mint a három elrejtett klán nevet beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A Media Addict blogon nincs játék!Most is három szerencsés megfejtőt sorsolunk ki, akiknek 72 óra áll rendelkezésére jelentkezni az általunk küldött e-mailre. Figyelem! A Kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!




Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 Insane Life
11/26 Media Addict
11/28 Kelly & Lupi olvas
11/30 Dreamworld

2014. november 28., péntek

Kae Westa - A démon és a papnő



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Kae Westa könyve, a Démon és a papnő. Ezt az izgalmakkal teli fantasy könyvet kísérhetitek végig négy turné állomáson keresztül, ahol az írónővel is olvashattok interjút!


Kae Westa: A démon és a papnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992449
Oldalszám: 456 oldal

Fülszöveg:
Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak 
– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

6 gondolat a regényről...
Kae Westa első regényére az Aranymosáson figyeltem fel. Sajnos csak alkalmanként tudtam követni az ottani eseményeket, de A démon és a papnő már akkor is azon művek közé tartozott, amik miatt nagyon szorítottam. Egyrészt megfogott a tartalma és a részlet, másrészt imádom a fantasy-ket. Így hát minden körülmény adott volt ahhoz, hogy szeressem ezt a sztorit. Nem mondom, hogy instant szerelem alakult ki köztünk, de az biztos, hogy megkedveltem Valianékat, és kíváncsian várom az írónő további könyveit (és egy második részt is szívesen olvasnék ebből).
Mivel egy rendkívül összetett regényről van szó, ezért inkább pontokba szedve mondanám el, mik azok a dolgok, amiket szerettem, vagy kevésbé szerettem benne, illetve, hogy miért is érdemes olvasni.

1) Alaptörténet
Morthua, a fiatal papnő a szellemek kegyeltje. Már majdnem elcsattan élete első csókja, amikor Aynira, a rendházfő magához rendeli, és egy fontos küldetést bíz rá, mely során csatlakozik hozzá Aynira új kegyeltje a démon Valian, akit az idős asszony szeretne pappá szentelni. Csakhogy ez az egyszerűnek tűnő feladat váratlan fordulatot vesz, és így a szeleburdi papnő és a démon közös bonyodalmakba keveredik, amikor is megpróbálják kideríteni, mi lett a Szellemekkel.
Útjuk során számtalan kalandba és veszélybe keverednek, köszönhetően a Szárnyasoknak és titokzatos mágusoknak. - Ez az alapfelállás már önmagában rengeteg izgalmat ígér. Hát még a tisztalelkű papnő és a titkokkal teli démon kapcsolata! Mind a ketten más világból származnak, más elveket, nézeteket vallanak, mint ahogy az élet minden területén különböznek. Mégis együtt kell megoldaniuk a tengernyi rejtélyt, és rájuk váró bonyodalmat. Élményekből tehát nincs hiány.

2) Világ(felépítés)
Ez az a pont, ami kettős érzelmeket vált ki belőlem. Egyrészt imádom a saját világgal rendelkező történeteket, ha azok jól vannak összerakva (főleg, ha leginkább a középkorira hajaznak alapjukban). Itt ez megtörtént, tehát gond egy szál sem. Az írónő fantasztikus helyszíneket, szabályokat, rendeket állított fel, saját hitvilággal és történelemmel. Gyönyörű és félelmetes színtereken egyaránt barangolunk. Ugyanakkor csak lassan ismerjük meg, mi merre hány méter. Amivel önmagában nem lenne baj, hisz senki nem szereti elsőre a nyakába kapni az összes infót, de egy picit több magyarázatnak azért örültem volna kezdetben. Például a rend működéséről, vagy, hogy kik azok a Szárnyasok, mekkora befolyással bírnak. Vagy bármit a Szellemekről. Összességében tehát remek világ ez, csak bele kell rázódni és felfedezni.
Viszont kifejezetten szerettem a Shreior ligetet, a Szellemvirágokat, Morammort és a szobrait, valamint minden egyéb helyszínt. Különlegesek, egyediek és varázslatosak.

3) Karakterek
Rengeteg szereplővel találkozunk a történet során, és muszáj megjegyeznem, hogy annyira jó neveik vannak! Rendhagyóak és szenzációsak, mint ahogy az egy fantasy-hez illik.
Nem részleteznék minden mellékszereplőt, mivel nagyon hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Inkább csak annyit mondanék, hogy vigyázzatok, kiről mit gondoltok, vagy kit kedveltek meg, mert könnyen meglepetés érhet titeket is! A sok csavar miatt én néha csak pislogtam. Némelyek 180 fokos fordulatot vesznek és olyan dolgok derülnek ki róluk, hogy hűűha! De a szívem is megsínylette... olyan Trónok harca kedvenc szereplők sorsa módon.
Akikről viszont mindenképp muszáj pár szót ejtenem, az Morthua és Valian.
Morthua sokáig nem tudott a szívembe férkőzni. Idegesített. Túlontúl kislányos és hercegnős volt a viselkedése. Akaratos, makacs és hisztis. Így a szeleburdisága inkább negatív irányba hajlott. Aztán szép lassan fejlődésnek indult, és fokról fokra felnőtt a feladathoz és a regényhez egyaránt. Sokkalta szerethetőbbé vált.
Valian pedig... ó, Valian. Ő egy igazán összetett karakter, rengeteg réteggel. Kezdetben alig ismerjük. Csak annyit tudunk róla, amennyit éppen akkor mutat. Tudjuk, hogy van egy vadállatias énje, de javarészt higgadt, csendes és kiismerhetetlen. Majd a sztori előrehaladtával egyre több rétege tárul elénk, és megismerve őt és a történetét csak még izgalmasabbá válik.
Illetve van még három személy, akik szintén megérnek egy misét. Vagy többet is. Spoiler miatt rólunk nem mondanék többet, de Lyr, Aynira és Loghor nevét érdemes megjegyezni!

4) Csavarok
Na, hát ha valamiből bőven kijut, akkor az a számtalan fordulat. Ráadásul Kae Westa annyira érti a dolgát, hogy képes úgy megvezetni az olvasót, hogy az még csak ne is gyanakodjon arra, hogy bizonyos dolgok, szituációk és személyek hátterében bizony gigantikus csavarok rejlenek. Olyan pillanatokban lepett meg, ahol abszolút nem számítottam rá, és így teljesen leforrázva néztem és próbáltam feldolgozni, hogy milyen csúnyán csapdába csaltak. Le a kalappal az írónő előtt! Hatásos módon szövögette a szálait. 

5) Stílus
A démon és a papnő nagyon olvasmányos, gördülékeny. Olvastatja magát, annak dacára, hogy vannak benne érdekes kifejezések, középkori megnevezések. A különféle leírások pedig kellően részletesek, mégsem túlzóak. Pont megfelelő arányban festik le, amit kell, ugyanakkor hagynak helyet a képzeletnek.

6) Szerelmi szál
Nem ezen van a hangsúly, mégis jelen van. De csak leheletfinoman. És leginkább szeleburdi papnőnk részéről volt érzékelhető jobban, és kezdetben tőle is inkább nevezném fellángolásnak, mintsem tényleges szerelemnek, de aztán... aztán olvassátok el!

Összességében tehát azoknak ajánlanám A démon és a papnőt, akik szeretik a fantasy-ket, vagy valami egyedi és izgalmas olvasmányra vágynak. Fiúknak és lányoknak, fiatalabbaknak és kevésbé fiataloknak egyaránt tökéletes lehet. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző momentumokat. Romantika, véres harcok, lenyűgöző helyszínek, mágia, rémisztő teremtmények, titkok egy ígéretes szerző tollából.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Valian, Lyr, Loghor, Aynira
Kedvenc jelenet: Lyr és Morthua "barátkozása" míg Valian aludt
Negatívum: Morthua hirtelen jött fellángolása
Borító: 5/5




Borítók


A könyvmolyképzős szerzőknél már-már hagyománnyá vált a borítótervező pályázat, és ez Kea Westa regényének esetében sem volt másként. Rengeteg borítót kapott a szerző, és bevallom, én magam is figyelemmel követtem a műveket. Nekem három nagy kedvencem lett: Kapás Melitta lélegzetelállító festménye (felső sor, balról az első), Té Marianna moziplakátos képe (felső sor, balról a harmadik), valamint Fabók Boglárka démon és papnős borítóvariációi (felső sor, balról a negyedik). Ennek ellenére remek választásnak tartom a végső verziót. Egyszerű, letisztult, kellően kontrasztos, és a két legfontosabb személy szerepel rajta.
Nektek volt kedvencetek?


nagyobb méretért katt a képre




Nyereményjáték


Könyvben szereplő papnő, Mortua különféle kalandokba kerül, oldalán Valiannal. Mindenki undorral tekint a démonra, pedig mélyen legbelül egy igen érzékeny lény.
Mint tudjuk, különféle démonok léteznek, ezért most nektek démonokat kell keresnetek.
Nem is akárhogyan!
Minden állomáson egy démonian jó könyvből találsz idézetet, csak sajnos a papírra ráfolyt a tinta, ezért az idézetek nem olvashatóak mindenhol jól. Lehet a démonok voltak, lehet a macskák nem akarták, hogy elolvassuk őket, de cserében legalul különféle adatokat találhattok a könyvekről.
(A kiadó csak Magyarországi címre postáz! Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem jelentkezik, újabb nyertest sorsolunk.)






Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 Media Addict - Interjú a szerzővel
11/28 Dreamworld - Borítók

2014. november 26., szerda

Katie McGarry - Pushing the Limits



A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve, amire két éve várnak türelmetlenül a magyar olvasók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Blogturné Klub tagjai közül is kilencen vesznek részt a könyv turnéján. Többen olvasták már és írtak is a történetről, ezért most több rendhagyó állomás is helyet kap. Érdemes követni a turnét, hiszen most is 3 példány várja gazdáját az év egyik legjobban várt könyvéből!!


Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735787
Oldalszám:
Fordító: Neset Adrienn, Károlyi Eszter

Fülszöveg:
Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem tud visszaemlékezni a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük.
Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztat azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Saját véleményem:
Echo már rég nem az a lány, aki néhány évvel korábban volt. Bátyja halála és egy titokzatos baleset, mely során kis híján életét veszítette, teljesen megváltoztatta. Az egykor népszerű lány szinte mindent elvesztett. Barátai elfordultak tőle, elhagyta pasiját, és teljesen magába zárkózott.
Most, ha megjelenik a suliban, összesúgnak a háta mögött, öngyilkosnak és őrültnek titulálják. Ráadásul Echo testét sebhelyek borítják, amik annak az éjszakának lenyomatai, amiből semmire sem emlékszik azon kívül, hogy majdnem meghalt.
Apja és terhes nevelőanyja, egykori dadája szakembertől-szakemberig cipelik, annak reményében, hogy a lánynak sikerül meggyógyulnia, emlékeznie, és maga mögött hagynia a rémálmokat. Csakhogy Echo már rég lemondott a javulásról.
Legújabb dokijához, Mrs. Collinshoz is ennek szellemében, flegmán áll. Kétli, hogy a nő bármiben is segíthetne neki, ám az egészen újfajta módszerekkel próbál emléktöredékeket előcsalogatni elméjéből. Sőt mi több, szerez Echonak egy olyan állást is, aminek segítségével a lány pénzt szerezhet, hogy megjavíttassa elhunyt bátyja Corvette-jét. Echonak korrepetálnia kell az iskola fekete bárányát, Noah-t, a nevelőszülőtől nevelőszülőhöz kerülő, balhés srácot. Az együtt töltött idő alatt viszont rájönnek, hogy talán nem is különböznek annyira, mint ahogyan eleinte gondolták, és közös céljuk érdekében összefognak.

"(...) a felnőtté válás nehéz döntésekkel jár együtt, és ha helyesen cselekszünk, az nem feltétlenül jelenti, hogy jó is nekünk."

A Pushing the Limits azon könyvek közé tartozik, amiről így vagy úgy, de - szinte - mindenki hallott, és/vagy izgalommal várta a magyar megjelenést. Én is. Annyi jót olvastam róla, hogy már rettentően kíváncsi voltam, mit tudhat, amiért ekkora hype övezi.
Eleinte, az első egy-két fejezetben még nem tűnt többnek egy átlag ifjúsági sztorinál, a szokott klisékkel együtt. Sérült fiatalok, egykor menő, gazdag jókislány, szegény, romlott fiú, titokzatos múlt, zűrös családi háttér, stb.. Ennek ellenére faltam a lapokat, mivel az írónő stílusa annyira olvasmányos, hogy csak úgy pörögnek a szavak, mondatok. És van az egészben valami báj, ami miatt még többet akar az olvasó. Fejezetről fejezetre haladva pedig hamar világossá válik, hogy a PtL jóval több egy tucatsztorinál. És mire feleszmélünk, már fülig beleestünk a könyvbe... és Noahba. Meg Isaiah-ba.
A szereplők bajos élete révén több kényes témát is érintünk. Kezdésnek rögtön ott van Echo, akinek először bébiszittere miatt elváltak szülei, majd néhány évvel később elvesztette a háborúba vonult bátyját, végül pedig a bipoláris betegséggel küszködő édesanyja szerette volna megölni, már amennyire vissza tud emlékezni a történtekre. Testét hegek borítják, amiket kényszeresen kesztyűkkel és hosszú ujjú felsőkkel próbál takargatni, barátnői - Lilát kivéve - elfordultak tőle a háta mögött terjengő pletykák miatt, otthoni élete pedig kész csődtömeg. Apja állandóan maximális teljesítményt vár el tőle, olyan egyetemre akarja kényszeríteni, amit Echo utál, ráadásul a férfi folyamatosan Ashley-t ajnározza. Echonak mindig mindenben csak a második hely jut.
Aztán Mrs.Collinsnak köszönhetően - aki egy tünemény, és a regény egyik legkiemelkedőbb figurája - Echo megismeri a nőcsábász és drogos rosszfiú hírében álló Noah-t, aki szintén a terapeuta hölgyhöz jár, ám egészen más okból.
Noah egy tűzvész során elvesztette szüleit, testvéreivel pedig állami gondozásba került. Csakhogy öccseivel soha nem ugyanazokat a nevelőszülőket kapták. Noah számára mindig a bajos családok jutottak. És amikor megütötte egyik nevelőapját, elvesztette minden jogát testvéreivel szemben. Ezután a drogok és a féktelen csajozás világába menekült. De emellett elhatározta, hogy munkát szerez és érettségi után visszaperli a fiúkat.
Mindennek fényében kijelenthető, hogy a két sérült lelkű fiatal találkozása sorszerű, és rengeteg izgalmat rejt magában. Echo és Noah közös célként tűzik ki, hogy megszerzik saját aktájukat Mrs. Collinstól, amiben benne rejlik minden kérdésükre a válasz, amit a nő titkol előlük. Echo annak az iszonyatos estének a részleteit akarja megtudni, míg Noah a srácok nevelőszüleinek nevét, címét, hogy bebizonyíthassa, mennyire pocsék szülők. Mivel szent meggyőződése, hogy bántják Tylert és Jacobot.
Tervük kivitelezésének, valamint korepetáplásaiknak köszönhetően egyre jobban megismerik egymást, és újfajta érzések ébredeznek bennük. S bár a kémia kezdettől fogva jelen van, kapcsolatuk csak szép fokozatosan, lépésről-lépésre fejlődik.
A váltott szemszögeknek köszönhetően mind a kettejükhöz közelebb kerülhetünk, és ezáltal nagyobb belátást kapunk indokaikba, tetteik miértjébe.
Egy rettentő törékeny, ugyanakkor nagyon is szenvedélyes párosról van szó, akik mindent ezer fokon élnek meg. Imádtam őket együtt! Annyira aranyosak, tüzesek és emberiek voltak! De amit igazán szerettem bennük, hogy a másik társaságában megnyíltak, és mertek önmaguk lenni. Illetve, hogy akarva-akaratlanul is terelgették egymást a gyógyulás ösvényén.
A Pushing the Limits egy olyan regény, ami végig a YA és az NA határvonalán egyensúlyozik. Vad, érzelmes, érzékeny, olykor sötét, viharos mégis gyönyörű történet két, az élet által megtépázott fiatalról, és szerelmükről, küzdelmeikről. Érzésvilágban leginkább a Tökéletes kémia könyveihez és a Step up filmekhez tudnám hasonlítani. Ha ezeket szeretitek, nem fogtok csalódni Katie McGarry regényében sem. 


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Noah, Echo, Isaiah, Mrs. Collins, Aires
Kedvenc jelenet: szökőkutas Noah-Echo jelenet
Negatívum: Echo szülei és Ashley
Borító: 5/5 




'65-ös Corvette


"Aires Corvette-jében még az eredeti rádió volt benne. Lefordítva: egy rakás szar, ellentétben magával az autóval, ami egy igazi dög volt. Feltűnő, vérvörös karosszéria vízszintesen futó, vékony, fekete csíkozással (...), három függőleges, ferde oldalszellőző az első lökhárítókon, vízszintes hűtődíszrácsok, ilyen-olyan díszlécek."








Nyereményjáték


A történetben Echo Emerson és az anyukája közötti kapcsolat egyik jelentős eleme a görög mitológiához, azon belül is a csillagjegyekhez kötődik. A játék során minden állomáson fel kell ismernetek a mellékelt képről, hogy melyik csillagjegyet ábrázolja. A rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve már csak a szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a három nyereménykönyvet.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 órán belül kell jelentkezniük a megküldött értesítő e-mailre, ha nem teszi meg, új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!






Nézzetek be a többi állomásra is

11/18 Kristina blogja
11/19 Angelika blogja
11/20 CBooks
11/21 Deszy könyvajánlója
11/22 Függővég
11/23 Kelly Lupi olvas
11/24 MFKata gondolatai
11/25 Media Addict
11/26 Dreamworld

A. O. Esther - Kristályfény


A. O. Esther: Kristályfény

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630892971
Oldalszám: 498 oldal

Fülszöveg:
Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.
 
10 gondolat a regényről:
A rendhagyóbb értékelés során összegyűjtöttem azt a 10 dolgot, amit kiemelendőnek tartok a könyvben, legyen az pozitív, negatív, izgalmas, vicces, vagy érdekes.
 
1.  Helyszínek és skandináv mentalitás
A Kristályfény jelentősebb hányadában kedvenc szereplőink a skandináv vidékeken kalandoznak, kerülnek bajba vagy esnek szerelembe. Ez persze nem újdonság, hisz az előző kötetek során is érezhető volt, hogy az írónő szíve merrefelé húz, de most végre egy egész könyvön keresztül élvezhetjük a vikingek és svédek lélegzetelállító és vadregényes helyszíneit, valamint temperamentumos mentalitását. 
Látszik, hogy Eszter mennyire szereti ezeket a népcsoportokat és az ő kultúrájukat, csak úgy lubickolt az általuk nyújtott lehetőségekben, és ezáltal mi, olvasók is rengeteg új dolgot tanulhatunk az északiakról. 
Én, a magam részéről rettentően élveztem a mulatságaikat, és a különféle szertartásaikat. Érdekes volt látni, miként állnak a temetés vagy az esküvő kérdéséhez, milyen ruhákban járnak, milyen fegyverekkel rendelkeznek, vagy, hogy milyen hierarchia szerint élnek. Illetve a táj sem elhanyagolható, a hideg folyóival, melyeken viking hajók ringatóznak, vagy vadakkal és egyéb veszélyekkel teli erdőivel.

2. Új szereplők
A régebbi szereplőkről - Sophiel, Bardo, Ramodiel, stb. - most direkt nem mondanék semmit, mivel őket már ismerjük, és bár folyamatosan fejlődnek, alapjaikban ugyanazok a szerethető figurák, akiket valószínűleg minden Összetört glóriák rajongó imád. Viszont társaságukhoz csatlakozik néhány új karakter, akik bizony így vagy úgy, de felbolygatják az életüket. 
Elsőként rögtön ott van Harald, a svéd király, akibe én úgy belezúgtam, mint Micimackó a mézesbödönbe. Harald belépője roppant hatásos. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor a cserfes, állandóan bajba keveredő Machiel megpróbál elmenekülni előle, ám ehelyett pont Harald városába szalad, és a szeleburdi lány egyből felkelti a svéd király érdeklődését. Ha azt mondom, ezek ketten halálos páros, akkor nem túlzok. Két konok, ámde annál szenvedélyesebb ember, akik ezer fokon égnek. Olyan szócsatákat nyomnak le, hogy fetrengtem tőlük. Emellett Harald, ez a védelmező, jólelkű, mégis tekintély parancsoló férfi (akit én pont őgy képzeltem el, mint Elijah Mikaelsont a The Originalsból - jellemre és kinézetre is) az, aki igazán megmutatja nekünk Machielt. 
Számomra Machiel egészen addig aranyos volt, de különösebben nem érintett meg. A Haralddal való találkozása után viszont kinyílt, és potenciális kedvenccé vált... természetesen a svéd királlyal együtt. Minden spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy rengeteg izgalmat, könnyeket és nevetést tartogatnak számunkra.
Harmadikként pedig Murielt emelném ki, az ásványok angyalát, aki új tagként csatlakozik Sophielék földi csapatához. Ez az angyallány teljesen más, mint Sophiel vagy Machiel. Ő egy vérbeli talpraesett, harcos lány, határozott elképzelésekkel.

3. Baráti-, testvéri- és bajtársi összetartás
Ahogy egyre nagyobbak lesznek a tétek, úgy válnak ezzel együtt párhuzamosan egyre jelentősebbé a különféle barátságok, szövetségek. Ősellenségeknek kell összefogniuk azért, hogy legyőzhessenek egy mindük felett álló hatalmat. És testvéreknek kell végletekig kitartaniuk egymás mellett.
Nagyon jó volt látni, miként tesznek félre régi sérelmeket Elijahék vagy Erikék, azért, hogy szeretteiket és/vagy népüket megvédhessék. Gyönyörű folyamat a bizalom megalapozása, elfogadása.

4. Elijah
Elijah óriási utat járt be az első rész óta. Rengeteget fejlődött, és kötetről kötetre egy-egy újabb rétegét ismerhetjük meg. Tudom, hogy még közel sem járunk ott, hogy teljesen ki- és megismerjük a lényét, gondolatait, érzéseit, de nekem már az is nagy boldogság, ha csak újabb és újabb falatokat kapunk belőle. 
Valamilyen szinten ő testesíti meg A Férfit. (Direkt nem a tökéleteset mondom, mert közel sem az, de a hibáitól lesz emberi és esendő.) Bátor, kiváló harcos, pusztító, félelmetes, gyengéd, megbízható, becsületes és még sokáig sorolhatnám. 
A Kristályfényben (is) több okból is érdekes. Egyrészt újabb viszontagságokat kell kiállnia Frídrnek, a boszorkánynak köszönhetően, aki fondorlatos módon hamis illúziókkal táplálja. Elhiteti Elijah-val, hogy Sophiel minden férfival kikezd és ágyba bújik. A Sötét Angyalnak pedig ez a legnagyobb félelme. És emiatt betekintést nyerhetünk egy vad, fékevesztett, féltékeny szerelmes elkeseredettség vezérelte tetteibe és megbánásába. 
Másrészt pedig, Machiel révén megismerhetjük, milyen az oltalmazó báty szerepében.

5. Frídr
El is érkeztünk az első negatívumhoz. Gyűlöltem ezt a nőszemélyt. Olyan undort váltott ki belőlem, mint senki más ebben a világban. Pedig vannak még itt negatív hősök, akik bőven cselekednek szemét dolgokat, ám az ő indokaikat meg tudom érteni, vagy ha nem is teljesen, de mégis imádom utálni őket. Nem úgy, mint Frídrt.
Számomra teljesen érthetetlen volt ez a 180 fokos fordulata, és a Joshua szál is. Tudom, hogy kellett a bonyodalom, de én simán meglettem volna nélküle. Pláne anélkül, amit Joshua karakterével művelt.

6. Negatív karakterek
Az előző résznél kifogásoltam, hogy az anti hősök is olykor inkább a pozitív oldal felé billennek, és emiatt kevésbé hitelesek. Ám most végre összeszedték magukat és megint ezer fokon gonoszkodtak!
Igaz, hogy egyelőre csak a háttérben készülődtek, és kicsit kevesebbet szerepeltek, de amikor megjelentek, akkor romlottabbak voltak minden eddiginél.

7. Bakik
A Kristályfénybe becsúszott egy-két baki, ami nem is csoda ennyi szál kézben tartásánál, és szerencsére nem is nagy dolgokról van szó, csak apróságokról.
Például Muriel azt mondta, hogy a kristálykoponya, amit meg kell keresniük, a valkűröknél van, aztán mégis a Lupomok szigetén kötöttek ki.

8. Humor
A humorból most sem volt hiány. Bardo, Ramodiel és a többiek is csak úgy sziporkáznak. Fergeteges poénokat, szócsatákat nyomnak le, sőt nem csak szóbeli megnyilvánulásaikkal, hanem tetteikkel is mosolyt fakasztanak. Hihetetlenül bolondok együtt!
Ráadásul ahogy fentebb említettem Harald és Machiel is bőven szolgáltat okot a nevetésre. Főként ismertségük kezdetén. Ha másért nem, már önmagában ezért is megérné elolvasni a könyvet!

9. Alapozás
Eddig minden rész tele volt pergő izgalmakkal, hőseink ide-oda kalandoztak, és ez részben most is megmaradt, ám sokkal kisebb százalékban. Inkább a különféle érzelmeké volt a főszerep, valamint egy monumentálisabb összecsapás előkészületéé. Amolyan vihar előtti csendként jellemezhető a Kristályfény.

10. Befejezés
Eszterről tudjuk, hogy néha szereti megfacsargatni az olvasói szívét, vagy bosszantó, levegőben lógó befejezéssel félbehagyni egy-egy kötete végét. Ám a Kristályfényé nem csak úgy lengedezik, vagy folytatásért sikít. Ó, nem. Ez torkaszakadtából üvölt! Ilyen brutális, kegyetlen, megdöbbentő, sokkoló, idegőrlő befejezést én még nem láttam! Egy olyan szituáció közepén hagyjuk ott hőseinket, ráadásul úgy, hogy az ember legszívesebben a haját tépkedné, hogy az valami hihetetlen... Bravúros, ezt aláírom. Hatásos is. De, ha jót akartok, akkor mielőtt belevágnátok a Kristályfénybe, magatok mellé teszitek, elérhető közelségbe a folytatást is.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Elijah, Harald, Bardo, Ramodiel, Machiel
Kedvenc jelenet: Harald és Machiel szócsatája, és Baroék vívóórája, ami vízbe fulladt
Negatívum: Frídr
Borító: 5/5  
 

2014. november 23., vasárnap

Helena Silence - Ezüsthíd



November 20 és 22 között a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek Helena Silence: Ezüsthíd című regényét, Lena nem mindennapi, kissé hátborzongató történetét.Az értékelések mellett extrákkal, interjúval és a már megszokott játékkal is készültünk, ahol három példányt nyerhettek meg a könyvből.


Helena Silence: Ezüsthíd

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990704
Oldalszám: 552 oldal

Fülszöveg:
Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Saját véleményem:
Az Ezüsthíd egy nagyon különleges és egyedülálló történet. Éppen ezért rengeteget filóztam azon, mit is írjak róla. Egyrészt, ha tehetném valószínűleg életem leghosszabb bejegyzését hoznám össze, de ugyanakkor mégsem lehet. Nem írhatok rövid bevezetőt, nem ordíthatom a világba, mennyire fájtak bizonyos dolgok, és nem vesézhetem ki azokat a részeket, amik őrjöngve bökdösik az oldalamat, hiába pukkadok ki.
Hogy miért nem? Nos, azért, mert az a meglepő fordulat - amiben egyébként később sincs hiány - állt fel, hogy gyakorlatilag a 2. fejezettől kezdve minden óriási spoilernek minősül, és véletlenül sem szeretnék senkit megfosztani attól a megdöbbentő, izgalmas, brutális és csodálatos élménytől, amit ez jelent. (Hozzáteszem, szerintem a fülszöveg is spoileres.)

Mielőtt belevágtam az olvasásba, rengeteg ötletem volt. Számtalan dolgot elképzeltem, hogyan is folytatódhat Alex és Lena története. De amit ténylegesen kaptam, az a legfinomabban szólva is sokkolt és földhöz vágott. Félreértés ne essék, tisztában voltam vele, hogy Helenában, az aranyos, kedves, romantikus lélek mellett lakozik egy, az olvasók szívét, érzéseit gyilkoló, brutálisabb is, és azt is tudtam, hogy a krimi, mint műfaj sem áll távol tőle - elég csak az Enigma bizonyos jeleneteire gondolni - ám amit itt kapunk, az leginkább egy nagy váó!-val írható le.
Már rögtön maga a kezdés is megrendítő és fenomenális volt! Minden egyes szóval egyre nagyobbra nyílt a szemem, és az elképedésembe nem csupán trauma, hanem csodálat is vegyült, méghozzá nem is kicsi. Aztán jött egy kis megnyugvás, de az is csak azért, hogy nem sokkal később, Lenával együtt rommá zúzzanak. Ott álltam megsemmisülve, hápogva, értetlenül, dühösen, és még ezer másik érzelemmel a szívemben. Egyszerre lett volna kedvem csapkodni és meghajolni Helena előtt, aki az elmúlt évek során még többet fejlődött, bár őszintén szólva nem tudom, hova tudja még ezt fokozni, mert már az Enigmánál is bravúros volt.
A történet minden aspektusát tekintve a kettősség az a szó, amivel leginkább jellemezhető az Ezüsthíd. Bipoláris érzéseket váltott ki belőlem, mivel egy bizonyos pontig úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha ez nem az Enigma folytatása lenne, és nem Lenáék lennének az alanyok (tudom, a fránya szívem, ami rettegett), hanem valaki mások, ugyanakkor viszont nagyon imádtam! Másrészt műfajilag is két egymástól igen eltérő kategória üti fel a fejét: a krimi és a romantika.
Míg az Enigmában sokkal erőteljesebb volt a romantika, némi krimi szállal, addig az Ezüsthídban jobban kiegyenlítődtek az arányok. És mind a kettő ezer fokon pörgött.
De, hogy a történetről is beszéljek... Helena fogta Lenát és lebombázta - most lényegtelen miként -, majd szép fokozatosan, az alapoktól elkezdte felépíteni a szemem láttára. És ez az a folyamat, ami a főszálat képezi.
(Nem lehetett könnyű lépés meghozni ezt a döntést, kivitelezni pedig mégannyira se, és bár nem tudom, miken ment át az írónő, de azt igen, hogy marha nagy feladat lehetett, lélektanilag és szerkezetileg is így, ilyen módon felépíteni az egészet. Rengeteg szerteágazó és valamilyen módon összefutó szál, gigantikus csavarok, csattanók, milliónyi érzelem, és ezt mind kézben és fejben tartani! Hát le a kalappal!)
Szerencsére Lenának nem egyedül kellett megvívnia az élettel szembeni csatáját, azt, hogy a továbbtanulási vágya végül nem várt fordulatokat hozott és egy olyan szituációban találta magát, amivel mi magunk még rémálmunkban sem szeretnénk találkozni. Az első részben is kemény dolgokon ment át, de mindaz gyerekjáték volt ahhoz képest, ami itt várt rá.
Segítségül viszont nagyszerű embereket kapott, újakat és régieket egyaránt, akik a bajban is mellette álltak. Elsőre például ott volt Theo, a nyomozó srác, aki fontos szerepet vívott ki magának a lány életében.
Theo tipikusan az a fajta pasi, akiről minden lány álmodozik. Kedves, aranyos, jóképű, megértő, gondoskodó, önzetlen, és még sokáig sorolhatnám. Ha most arra gondoltok, hogy általa egy szerelmi háromszög alakul ki, akkor nagyjából jó helyen jártok. És bár én nagyon a szívembe zártam, mégis rettegéssel töltött el, hogy ez mit jelent Alexre nézve. Annyira szerettem volna Theonak szurkolni, mert megérdemelte, mégis ott lebegett előttem Alex képe, aki már az Enigmában is olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy itt szinte bármit csinálhatott volna - és azért csinált is ezt-azt -, képtelen lettem volna gyűlölni. (Vannak hibái, de épp ettől olyan élő, igazi.) Theo minden megmozdulása után legszívesebben fejbe vertem volna magam, hogy én még mindig azért izgulok, hogy ne jöjjön össze neki Lenával. És ne legyen kétségetek afelől, hogy Helena nagyon sokáig kétségben tart minket a végkimenetelt illetően. Folyamatosan azon kattogtam, hogy lehet ebből úgy kijönni, hogy ne fájjon... nagyon.
De nem csak Theo-t szerettem meg az újak közül, hanem mindenkit. Gilit az őrült, szabad szájú csajszit, Mirandát, az édes kislányt, Theo szüleit, vagy a dokit. Jó, akadt egy személy, akitől a hideg rázott, de róla egy szót sem ejthetek. Ő minden baj forrása. Egy undorító alak. 
A másik, amit nagyon szerettem, az Lena új munkahelye és az ott történtek. Más világ, de amennyit a kórházas jeleneteknél libabőrözött a karom a mirandás és többi hasonló jelenetnél, az ritkaság. Gyönyörű és megható pillanatoknak lehetünk tanúi.
Mindent egybevetve egy kemény, ütős, fájdalmas, ugyanakkor csodaszép regényt és befejezést kapunk. Ami lehet, hogy helyenként fáj és megkínoz, összetör, de meg is nevettet és elvarázsol. Ha szeretitek a romantikus regényeket és/vagy a krimit, akkor semmi esetre se hagyjátok ki! Kikapcsol, felráz, gyönyörű helyekre kalauzol, és mindezt gördülékeny és olvasmányos stílusban teszi. Szívből ajánlom mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lena, Alex, Theo, Gili, Victor, Zoe, Miranda
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóig minden
Negatívum: -
Borító: 5/5 




Kedvcsináló idézetek


"Ez az én utam. Ott vagyok, ahol lennem kell, és azzal, akihez tartozom."

"A kétségbeesés őrült dolgokra sarkallhatja az embert."

"Fogalmam sincs, ki lehetek, honnan jöttem vagy mi történt velem. Egy váz vagyok, semmi más."

"Kint akartam lenni! Pontosan a vihar közepébe vágytam. Arra, hogy az eső vágjon végig a bőrömön, a szél tépje a hajamat, és együtt sikíthassak a végtelen éggel. Szabadságot akartam. Hogy többé senki se mondhassa meg, hogyan éljem az új életem. Mert hosszú idő óta először, újra élni akartam."

"- Privát lift?
- Okos vagyok, és piszkosul szexi! Ennyi jár nekem.
- Egy nagyobb adag szerénység szintén járna neked, de azt sajnos kihagyták a csomagból - mondtam fejcsóválva, majd besétáltam a tágas felvonóba."

"- (...) Ejnye, öcsi, még mindig önbizalom problémákkal küzdesz? Kiskorában - fordult felém, miközben már a kabátját vette fel -, azzal ugrattam, hogy a pici kuki pici bátorságot jelent, és ezért sosem lesz belőle igazi férfi.
- El sem hiszem, hogy ezt mondtad! - Theo vörös volt, mint egy frissen főtt rák, de vigyorgott. (...)
(...)
- Kizárólag a rend kedvéért, nincsen semmiféle méretbeli problémám, és ezt bármikor hajlandó vagyok bebizonyítani bárkinek.
- Bárkinek? - robbant ki belőlem a nevetés. - Azt talán mégsem kéne. Mégis csak a rend tiszteletre méltó őre vagy."




Nyereményjáték


A regény helyszíne az Egyesült Államok és egy fontos jelenete egy hídon játszódik. Ezért úgy döntöttünk, hogy a könyvhöz kapcsolódó nyereményjátékban amerikai hidakat kell felismernetek és a képek alapján beazonosított hidakat a raffle megfelelő mezőjébe kell beleírnotok.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

11/20 Kelly Lupi olvas - borítótervek
11/21 Media Addict - Interjú
11/22 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

2014. november 21., péntek

Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis




Hosszú várakozás után 2014. november 22-én végre megjelenik a Pippa Kenn trilógia második része, melyben megtudhatjuk, hogy mi történik Pippával és Rubennel a Kólonia falain belül.

Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével, hogy megismerhessétek véleményüket Mya Mavisről, valamint megtudhattok sok érdekességet és információt a könyvvel kapcsolatban.
Természetesen a nyereményjáték sem marad el,
ahol három szerencsés játékos egy-egy könyvvel lehet gazdagabb!


Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990674
Oldalszám: 432 oldal

Fülszöveg:
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Saját véleményem:
Pippa egy sor megpróbáltatás után végre elérte a Kolónia falait. Hús-vér emberek közé került. Csakhogy a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt elképzelte.
A kórházban töltött napok után, magához térve furcsa dologra lesz figyelmes. Ujjai végén hosszú karmokban végződő sápadt körmök nőnek. Mivel a Vörös erdőben szerzett sérülései olyan mértékűek voltak, hogy másképp a doki nem tudta volna megmenteni, radikális beavatkozást hajtott végre rajta. Pippa ennek eredményeként azonban elveszteni látszik az egyetlen embert, aki a világot jelenti számára. Ruben ugyanis képtelen elviselni az új Pippát és annak karmait. Undorodik tőle.
Mindeközben Myát egyre baljóslatúbb jövőképek gyötrik. Látomásában fontos szerepet játszik Pippa, és a hamarosan leomló fal, mely a Kolóniát határolja, valamint a lyukon átáramló sápadtak hordája, akik egyre nagyobb számban gyülekeznek a kapuknál, mióta megérkeztek a barbárok. Haja napról napra vörösebb színt ölt, sietnie kell, hogy megakadályozza az új jövőciklus eljövetelét.

"- Hidd el, az első állomás nem biztos, hogy a végállomás. Rögös út vezet odáig."

Mindenki hallott már a jeges vizes kihívásról, ugye? Váratlanul - mert hát erre nem lehet felkészülni - a nyakadba öntenek egy vödörnyi jéggel teli vizet, te meg egyszerre kapsz sokkot, villanyozódsz fel és lepődsz meg. Na, A viharszívű Mya Mavis kezdése is pont ilyen.
Rengeteg dologra számítottam, de az, amit végül kaptam, közelében sem volt az én gondolataimnak. Legvadabb rémálmaimban sem fordult meg a fejemben, hogy Pippából, akiért már az első részben is annyit izgultam, félig-meddig sápadt válik. Ez az új szituáció megrémisztett. Félelemmel töltött el. Aztán jött a következő vödörnyi jeges víz, és a félelem helyét átvette a feszültség, a düh és a fájdalom.
Ruben és Pippa az én fejemben tökéletes álompár voltak. Hisz annyi mindenen mentek át, és a kapcsolatuk gyönyörűen alakulgatott. A réten való búcsújuk pedig az egyik leggyönyörűbb könyves jelenet volt, amit valaha olvastam. És akkor ezek után Fanni fogja az egészet, és megtépázza.
Ruben néhány karom miatt olyan undort érez Pippa iránt, hogy képtelen a közelében vagy vele lenni, mivel az őt ért támadásokra, sebekre emlékeztetik. Eddig a pontig megértettem - vagy legalábbis próbáltam - az indokait. És az, hogy mind a ketten szenvedtek, lelkileg iszonyúan mélyen érintett. Aznap úgy járkáltam itthon, mint valami zombi. Anyu meg is kérdezte, hogy mi bajom van, rosszul vagyok? Nem, csupán átéreztem minden kínt, amit Pippa. A kedves írónő képes volt belőlem ilyen érzéseket kiváltani, és mi ez, ha nem bravúr? Azt hittem, sosem mászok ki a depressziós kis gödrömből. És valahol bántott ez a lépés. De aztán, egy idő után a haragom új szintre emelkedett. Ruben tettei, mondatai felbosszantottak, azt kezdtem érezni, hogy tulajdonképpen meg sem érdemli ezt a csodálatos lányt. Annyira, de annyira behúztam volna neki!
Pippát viszont végtelenül becsültem. Ahogy kezelte az egész helyzetet, és ahogy meg tudott maradni egy erős, szerethető karakternek, az fantasztikus. És nem csak Ruben elutasításával kellett megküzdenie, hanem az emberek elítélő pillantásaival is. A Kolóniában élők számára Gage, Ruben és Pippa csak barbárok voltak. Ám ő ennek ellenére tette, amit szeretett és kellett neki. Szavak helyett cselekedettel akart bizonyítani.
Szerencsére azonban nem volt teljesen egyedül, hisz kapott egy családot. Érdekes volt látni, miként illeszkedik be és nyílik meg Hazelék irányába. (Hazelt, a nyílt, vidám természetű lányt, és a technikai zseni Philt egy életre a szívembe zártam.)
Gage az első részben leginkább csak névileg szerepelt. Itt viszont rengeteg izgalmas dolog derül ki róla, és  tetteivel megkedveltette magát velem. Jó, ez így nem teljesen igaz. Toplistára ugrott és fülig beleestem - tessék, bevallottam. Ő egy rendkívül összetett, megtört, sok mindent átélt, magányos lélek, aki tökéletes ellentéte az öccsének. És annyira vártam, hogy ő is megszólaljon a másik négy szereplő mellett!
Noha Pippa a központi figura, azért nem véletlenül került Mya a borítóra (és címbe). Baljóslatú látomása átszövi az egész regényt, és folyamatos feszültségben tartja az olvasót. Mindemellett karakterként sem utolsó. Megvannak a maga démonai, de ettől még nagyon is szerethető.
Myáék mellett szót kell még ejtenem a háttérvilágról. Eddig nem sok mindent tudtunk a Kolóniáról, de most Pippáékkal együtt fedezhetjük fel. És közel sem annyira fantasztikus, mint azt elsőre gondolná az ember. A bent élőknek szigorú szabályok szerint kell élniük. Elsőre például rögtön ott van a közanyaság, hogy csak egy dolgot említsek. De Fanni remek világot teremtett. Kellően szigorú, komor, veszélyes, és minden tekintetben megfelel a műfaji elvárásoknak. Imádtam a feszültséget ami odabent uralkodott. Érezhető volt a félelem és a fenyegetés. Ez egyrészt vonatkozik a belső viszályokra, másrészt a falnál egyre nagyobb számban gyülekező sápadtaknak. Ami pedig a végét illeti... az brutális. Spoiler nélkül csak ennyit tudok mondani. (Egyébként meg baromi nehéz spoilerek nélkül bármit is írni erről a könyvről.)
Összességében tehát ajánlom mindenkinek! Tényleg mindenkinek. Fanni az első rész óta minden tekintetben rengeteget fejlődött. És meggyőződésem, hogy egy mini Martin rejtőzik benne. Kegyetlenül facsargatta a szívemet, csak azért, hogy végleg darabokra zúzza. És bizony meg is ríkatott. Most pedig ide nekem, de azonnal a folytatást! (Fanni, köszönöm az élményt. Ha valami, hát ez az volt!)



Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Gage, Pippa, Mya, Hazel, Phil és Tommy
Kedvenc jelenet: a Pippás báros
Negatívum: Ruben
Borító: 5/5 




Helyszín-inspirációk







A képekért köszönet Fanninak!





Nyereményjáték


Hosszú idő telt el mióta megismertük Pippát. Vajon emlékeztek még minden apró részletre? Gyertek, játsszatok velünk és elevenítsünk fel pár fontos dolgot az előző részből. Persze nem babra megy a játék, három könyv talál gazdára a helyes megfejtők közt.


Az ....... az egyetlen menedéked. Magasan fekvő terasza – ahonnan bejárás nyílik az épületbe és a különálló üvegházba – a fák lombkoronájával esik egy szintbe




Nézzetek be a többi állomásra is

11/16 MFKata gondolatai - Pinterest képek
11/17 Bibliotheca Fummie
11/18 Deszy könyvajánlója - Idézetek
11/19 Kelly & Lupi olvas - Borítótervek
11/20 Media Addict
11/21 Dreamworld - Helyszínek