Leila Sales - This Song Will Save Your Life

A Könyvhétre érkezett a Menő Könyvek jóvoltából Leila Sales különleges regénye, a This Song Will Save Your Life, ami már tízezreket hódított meg világszerte. A különleges stílusban megírt minőségi ifjúsági regényről a blogturné csapata meséli el a véleményét. 

Tarts velünk, és nyerhetsz is egy példányt a műből a Menő Könyvek felajánlásában.

Leila Sales: This Song Will Save Your Life - Éld az életed!

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033769
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Rácz Kata

Fülszöveg:
Azt hiszitek, hogy olyan könnyű megváltozni.
Azt hiszitek, hogy könnyű, pedig nem az.
Elise Dembowski nem riad vissza a kemény munkától. Sőt, kimondottan élvezi. Kivéve talán azt, amikor az addigi legfontosabb feladatra vállalkozik: népszerű lánnyá akar válni. Csakhogy rettenetesen mellélő, és minden a darabjaira hullik körülötte.
Elise helyzete még rosszabb, mint azelőtt - ha ez egyáltalán lehetséges. Egészen addig, amíg be nem téved egy underground szórakozóhelyre, és ezzel kinyílik előtte egy ajtó egy világba, amelyről azt sem tudta, hogy létezik. Egy olyan világba, ahol úgy tűnik, egy népszerűtlen középiskolásból egyik napról a másikra felkapott DJ válhat. Elise végre megkapja, amire mindig is vágyott: elfogadást, barátságot és talán a szerelmet is. Ám a valóság ismét fenyegetően közbelép.
Leila Sales üdítően eredeti és vicces stílusban mesél az egyéniségről, kapcsolatokról és a zene erejéről, amely közelebb hozza egymáshoz az embereket.

Saját véleményem:

A borítója miatt figyeltem fel erre a könyvre. Nem azért, mert annyira szép, inkább az egyedisége vonzott. Magáról a történetről viszont nem sok sejtésem volt, azt leszámítva, hogy fontos szerepet játszik benne a zene. És hát ki ne szeretné a zenét?
A fentebbiekből kiindulva némileg megdöbbentett és mellbe vágott a lelki értelemben kemény bevezetője, mely nem csupán az öngyilkosság és iskolai (verbális) bántalmazás témája miatt telepedett rám, hanem a depresszív hangvétele miatt is. Annyira, hogy a tettlegesség után félre is raktam a kötetet néhány napra, mígnem a határidők sürgetni kezdtek, s bármennyire is ódzkodtam tőle, kénytelen voltam ismételten fejest ugrani Elise életébe. És tudjátok, mi történt ezután? Az, hogy addig le sem raktam, míg az utolsó oldalra nem értem!

Elise az a fajta hősnő, akivel nagyon sok középiskolás lány (/fiú) azonosulni tud majd. Ő az a kirekesztett típus, aki hiába szeretne normális tini lenni, nem hagyják, mintha csak egy célkereszt lenne rajta. Semmivel sem jobb vagy rosszabb másnál, egycserűen csak rossz lapokat oszt számára a gimis élet.
Minden suliban, osztályban van egy Elise, sőt az is előfordulhat, hogy mi magunk vagyunk azok. Mindegy, hogy (ex)Elise-ként vagy kívülállóként olvassuk, a This Song Will Save Your Life életmentő lehet a mai tinédzserek számára, ugyanis remekül példázza, mit okozhat a kirekesztettség. Ezenfelül pedig megmutatja, hogy bármi történjék is, soha nem szabad lemondani magunkról, az álmainkról, legfőképpen az életünkről csak azért, mert másoknak nem akad jobb szórakozásuk, mint a napjaink megkeserítése.

"A világ az átlagosságot élteti."

 
A szerző csodálatosan elkapta ennek az állapotnak a lényegét. Azt, hogy milyen látható vagy láthatatlan sebeket tud okozni az élcelődés és az elutasítás, hogy ami valakinek poénnak tűnik, az valaki másnak egy életre szóló traumát jelenthet, valamint a folyamatot, ami a szenvedő alanyban lezajlik. S mind közül talán ez utóbbi a legmegrázóbb. Látni, átérezni, mennyire megölik az embert a komplexusok, milyen értéktelenné, önbizalom hiányossá, elszigeteltté teszik.
Leila Sales pedig a maga nyers valóságában tárja olvasója elé az igazságot, Elise-zel együtt lerántja a mélybe, majd, mintha maga a Sors lenne, szépen olyan ajtókat nyit meg előtte, lehetőségeket sodor az útjába, amik által láthatatlanul is egyre fentebb emeli, oda, ahova tulajdonképpen tartozik. Nem a szájába rágja, hogy igenis jó és értékes tagja vagy a társadalomnak, hanem megtapasztaltatja, és amikor már nyakig benne vagy, a képedbe vágja, te meg ráébredsz, hogy jé, tényleg.
Számomra ez volt a legnagyobb értéke a sztorinak. Hiába nem vagyok már középiskolás (hála az égnek), rengeteg olyan gondolattal találkoztam Elise önismereti útja során, ami elgondolkodtatott. A világ valóban az átlagosságot élteti, és aki - mindegy hogyan - egy kicsit is mer más, egyedi lenni, azt a társadalom kiveti magából. És ugyanez átültethető pl. a barátságokra is - amit egyébként az Éld az életed! ugyancsak körbejár.

Nem mondom, hogy a történetnek nincsenek hibái, mert az nem lenne igaz.
Míg a kirekesztettség és Elise barátok iránti vágya tök jól átjött, addig a Dj Elise-zé válás folyamatában igencsak nagy lyukakat éreztem. Hiába csak eszköz a zenélés, én például hiányoltam a tanulás kifejtését; jó lett volna részletesebben látni, miként is vált Elise-ből olyan fantasztikus dj. De ugyanezt mondhatnám a pasizásról is, amiben értékelendő, hogy Char olyan jellem, amilyen, mert a valóságban sajnos nem mászkálnak könyves álompasik az utcán, ám a főhősnő karakterével sehogy sem sikerült azonosítanom kettejük kapcsolatát.

Ami viszont a karaktereket illeti, maximális respect Leila Salesnek; végre egy olyan YA kötet, aminek minden tekintetben hétköznapi emberek a szereplői, legyen szó barátokról, osztálytársakról, családtagokról, vagy pasikról. Senki nem tökéletes, vannak jobb és rosszabb jellemzőik, néha elviselhetetlenek, ám ha vesszük a fáradtságot, hogy megismerjük őket, akkor bizony előfordul, hogy teljesen mást kapunk, mint eleinte hittük (pozitív és negatív tekintetben egyaránt). Vannak itt menő csajok, pletykaéhes lúzerek, nagyszájú rocker lányok, csinosak, helyes vagy éppen kocka pasik, kiöregedett rockerek, meleg biztonsági emberek, és még sorolhatnám... de hogy valójában kik ők? Ahhoz meg kell ismerni őket.

Úgy gondolom, a This Song Will Save Your Life egy igazán gondolatébresztő olvasmány, minden tini kezébe odanyomnám. Főként nekik ajánlom, ám korosztálytól függetlenül azok is élvezetes szórakozásra lelhetnek benne, akik szeretik a zenével átitatott életszagú történeteket. De a nyomozás szerelmesei is egészen nyugodtan vethetnek rá egy pillantást.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Vicky, Elise, Mel

Kedvenc jelenet: Vicky & Elise shopping

Negatívum: Elise anyukájának és mostohaapjának egy bizonyos tette, és ahogy Elise az apjához viszonyult

Borító: 5/5
Sorozat:  önálló

Ajánlott zenék

Blur: Girls and Boy
The breeders: Cannonball
Bruce Springsteen: Dancing in the Dark
Clash: Train in Vain
The Cure: A Letter to Elise
The Cure: Just Like Heaven
The Cure: It's Friday I'm in Love
Depeche Mode: Just Can't Get Enough
The Kinks: Victoria
Phoenix:1901
The Smiths: Panic
The Smiths:This Charming Man
The Stone Rose: Elephant Stone
The Verve: Bitter Sweet Symphony
The Who: Baba O'Riley
Suede: Beautiful Ones
New Order: Temptation
New Order: Blue Monday
New Order: Bizarre Love Triangle
Justice: D.A.N.C.E.
Pulp. Mis-Shapes
The Pixies: Debaser
Nirvana: Smells Like Teen Spirit
Cut Copy: Lights & Music

Nyereményjáték

A könyv hősnője, Elise mindig is imádta a zenét, így nem is meglepő, hogy DJ-nek állt. A mostani játékunkból kiderül, hogy ti mennyire ismeritek a dalokat. 

A játék során megmutatunk pár olyan dalt, amit az írónő is ajánl, nektek pedig a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter dobozba a dalszöveg alapján, hogy mely dalokról van szó. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

Long ago life was clean

Sex was bad and obscene

And the rich were so mean

Stately homes for the Lords

Croquet lawns, village greens

Victoria was my queen

Victoria, Victoria, Victoria, 'toria

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Könyvvilág
06/16 Dreamworld
06/18 Deszy könyvajánlója
06/20 Kelly & Lupi olvas
06/22 CBooks
06/24 Sorok Között

Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk című könyvét. A szerző az Angyalsors trilógiával már nagy sikert ért el az olvasók körében, legújabb önálló kötete egészen más, komolyabb témájú. Kövesd végig a hét állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616681
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:

Lex különc lány. Matekórán agymenő társaival kártyázik, és busszal jár suliba, mert kiszámolta azt, hogy a 179 tanítási nap 549,53 dolláros benzinköltséget eredményezne. Barátjával együtt készülnek a Massachusettsi Műszaki Egyetemre és a Harvardra. Boldog élete van, teljes a családja, vannak barátai és egy szerelme. Senki sem úgy néz rá, mint aki bármelyik pillanatban összeomolhat. Egészen aznapig, mikor minden megváltozott...
Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét. És úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani. Az apjának, Tylernek, de legfőképp magának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. De van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna.
Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.

Saját véleményem:

Az utóbbi időben egyre többször fordul elő, hogy cserbenhagynak a szavak - vagy azért, mert olyan benyomást tesz rám a történet, amit nem lehet néhány karakterrel kifejezni, vagy azért, mert elkerülhetetlen a személyes érintettség feltárása. Az esetek többségében általában azért igyekszem mindezt kiküszöbölni, netán a minimumra szorítani, de most nem megy.
Nem megy, ha a szerző feltépi a sebemet, és egészen addig az óriási tátongó lyukig hatol - s teszi mindezt úgy, mintha a lelkem mélyre ásott ládikájából rángatná elő valaha-volt érzéseimet.

A regény központi eleme a gyász. Egy szerettünk elvesztésének feldolgozása, ami ha idő előtt vagy nem természetes módon történik, a kegyetlen fájdalom mellett egy "Mi lett volna ha...?" kérdéskörrel is párosul.

Hat évvel ezelőtt én is elvesztettem valakit, aki majdhogynem mindenkinél közelebb állt a szívemhez. Összetörtem. Iszonyú nehéz volt felállni, és újra élni. Végigmentem a gyász mind a hét fázisán, miközben milliónyi mi lett volna, ha... kezdetű gondolatot futtattam le magamban. Nehéz volt elképzelni, hogy én még az életben fogok tudni mosolyogni. Egyáltalán azt sem tudtam elképzelni, hogy lehet olyan, hogy tovább. Nem érdekelt semmi és senki. Csak ő, a múlt, és az a pillanat.
Hiába mondják, hogy idővel jobb lesz és könnyebb. Ez nem igaz. Ezer év elteltével is ugyanannyira fog fájni. Ez egy olyan seb, ami sosem gyógyul be igazán. Elég egy ismerős kép, illat, zene vagy bármi más a világon és máris eszedbe jut. Olyankor újra vérezni kezd a szíved. Nincs rá gyógyír… Tovább kell élni az igaz, de könnyebb mondani, mint megtenni.
Ahhoz pedig hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra tudj élni, úgy igazán. Észre sem veszed, amikor eljön ez a pillanat, mert nem egyik napról a másikra történik, hanem szépen, fokozatosan. Nem lehet rábökni a naptárra és kijelenteni, hogy na, addig a napig bírd ki, utána újra kisüt a Nap. Ez nem olyan dolog.

A nálam bölcsebbek viszont azt mondják, ha valami bánt, mondd ki magadból - ha ez nem megy, akkor pedig írd ki. Én akaratomon kívül, három év elteltével az utolsó opciót választottam, (fiók)regény formájában, és bevallom, rengeteget segített. Sőt, emiatt sikerült elindulnom az enyhülés útján, és megtanulnom újra élni.
Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy teljes mértékben át tudtam élni a főszereplő lelkigyötrelmeit, és mindazt, amiben a fájdalma megnyilvánult, kezdve az érzéketlenségtől, a szerettek eltaszításán át, az elhunyt valóságosnak vélt kivetüléséig; vagy az írásig.

Főszereplőnk, Lex egy aranyos, okos, vidám, kicsit különc lány, akinek bár nem teljesen kerek az élete, mégis tele van reményekkel. Imádja az öccsét, van egy helyes barátja, akivel közösen készülnek az egyetemre, egyszóval boldog. Egészen addig, míg rá nem talál az öngyilkosságot elkövetett testvérére. Onnantól kezdve összeomlik. Nem képes feldolgozni szeretett testvére elvesztését, mint ahogyan azt sem, mi lett volna, ha idejében megnézi Ty sms-ét.
A történet további része tehát főként a gyász fázisait mutatja be, melyeket együtt járunk be a lánnyal, miközben ő a pszichológusa tanácsára egy naplószerűségbe vezeti a Ty-jal közös elsőket és utolsókat (ezáltal prezentálva az olvasó számára a múltat), s igyekszik kideríteni, miért dobta el az életét a fiú. Csupán egy a bökkenő: apránként elveszti valaha volt önmagát. Az álmait, a jövőjét, s a még élő szeretteit.

Lex érzésein keresztül gyönyörű gondolatokat tolmácsol az írónő, melyek egyszersmind szívszórítóan valósághűek is. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire nyers, valódi, minden sallangot és szappanoperás drámaiságot nélkülöző oldalról közelítette meg a témát.
A gyász mellett azonban van még több, kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró, ámde nagyon is fontos téma, amit érintünk. Gondolok itt elsősorban a bűntudatra, a család széthullására, a depresszióra, de legfőképpen az öngyilkosságra.

Az öngyilkosság olyan létező probléma, ami számos kérdést vet fel, alaposan szét lehet cincálni; de mindenképpen beszélni kell róla. Szerencsére egyre több szerző meri bevállalni a szócső szerepét. Ezalól maga Cynthia Hand sem kivétel - talán csak annyiból, hogy nem az elkövető személyén keresztül mutatja be a dolgot, hanem a hátramaradottak által.
Mint mindennek, úgy ennek is két oldala van. Ilyen alapon jó, hogy végre egyre bátrabban beszélünk az egyikről, de a másikat sem szabad elhanyagolni, már pusztán ok-okozati elvből sem. Elvégre is azok, akik itt maradnak, legalább annyi kínt kénytelenek átélni, mint az eltávozottak.
Persze sok regény rendelkezik olyan főhőssel, ahol az illető egy szerette elvesztése miatt bánkódik, de valahogy egyik sem megy bele ebbe úgy istenigazából. Legalábbis én még nem találkoztam ennyire jól összerakott, szívből jövő, hosszasan taglalt művel, ahol ténylegesen végigkövethettem, miként törik össze, majd épül fel újra a szenvedő alany.
Lexnek sikerült megérintenie.

Az Amikor búcsúzunk fájdalmas hangvételű, lassabb ütemű történet, melyet a Lex kíváncsiságából fakadó nyomozás, valamint az azt elősegítő misztikus(nak mondható) jelek és jelenések gördítenek előre. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a mély mondanivalóval rendelkező (vagy) lélektani regényeket.
Cynthia Hand regénye jól megírt, egyszerre könnyed stílusú, lelkileg mégis nehéz olvasmány, ami garantáltan csöndes zokogásra készteti olvasóját.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lex,Ty

Kedvenc jelenet: nem tudnék egyet kiemelni, így, egyben ütött

Negatívum: -

Borító: 5/4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el. 

Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Mai karakter (aki ugyan nem főszereplő, de főbb):

"– Syrio azt mondja, hogy minden sérülés lecke és minden leckétől jobbak leszünk."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/05 Kelly & Lupi olvas

12/07 MFKata gondolatai

12/09 CBooks

12/11 Zakkant olvas

12/13 Deszy könyvajánlója

12/15 Dreamworld

12/17 Könyvszeretet

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

November közepén jelenteti meg a Maxim Könyvkiadó Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című könyvét. Finch és Violet életük egy különösen nyomasztó szakaszában találkoznak, rendkívül furcsa körülmények között.
November 3-a és 10-e között, 8 állomásos turnénkban ezeket a körülményeket ismerhetitek meg a Blogturné Klubbal, persze anélkül, hogy túl sokat spoilereznénk. Ha pedig ügyesen vadásztok Finch egy kedvenc témájában, akkor még meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott három könyv egyikét.

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616568
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: Kocsis Anikó

Fülszöveg:

Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak…
Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.

Saját véleményem:

Jennifer Niven regényére a megjelenést övező hype miatt figyeltem fel. Mindenki az új Csillagainkban a hibaként emlegette, világszerte ódákat zengtek róla, sőt még a filmes jogai is elkeltek (aminek ráadásul az írónő írja a forgatókönyvét). Így aztán nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a Maxim kiadó elhozza nekünk; nem is volt kérdés, hogy olvasnom kell. Mégis... amikor hozzám került a könyv, hetekig kerülgettem, mert bármennyire is kíváncsi voltam rá, féltem, hogy darabokra töri a szívemet. És igen, megtette, de amíg a Veled minden hely ragyogó típusú művek teszik ezt, addig készséggel illesztem össze újra és újra.
Gyönyörű, szívszaggató történet ez az élet ragyogó és kevésbé ragyogó oldalairól. Fontos üzenetet közvetít a mai fiatalság számára, ami bárki számára megfontolandó. Ha főszereplőkhöz hasonló cipőben járunk, azért, ha nem, akkor azért.

"Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak." 

Ami a történetet illeti, már rögtön a kezdés nagyon ütős, és bár mókásnak tűnik az adott szituációban rejlő irónia, nem az. Nagyon komoly dolgokat rejteget, hiszen két fiatal, egymástól függetlenül arra készül, hogy levesse magát a magasból, eldobva az életet.
Ebből tökéletesen látható, hogy mind Finch-nek, mind pedig Violetnek valami olyan volumenű gondja van, ami drasztikus lépésre sarkallja őket.

Korábban egyszer már említettem, hogy az öngyilkosság témája számomra igazán érdekes. Na, nem  hatásvadász módon, sokkal inkább az egyénben lezajló folyamatok miatt. Mi az a pont, ahonnan úgy érezzük, nincs tovább? Mi kell ahhoz, hogy valaki megszűnjön létezni? Tudom, esélytelen általánosított választ kapni minderre, hisz minden ember más, más tűréshatárral, ingerküszöbbel, lelkivilággal. Akárcsak Finch és Violet.

Violet egy egyszerű lány, akinek gondtalan életét megváltoztatta nővére halála. Mióta elvesztette Eleanort, teljesen magába zuhant, elhatárolódott mindentől, amit egykor szeretett és csinált. Önmaga árnyékaként lézeng, noha igyekszik ezt osztálytársai előtt leplezni. Ám amiből csak lehet, ilyen-olyan, az őt ért traumára vonatkozó indokokkal kimenti magát, legyen szó továbbtanulásról, bulizásról, pasizásról vagy iskolai feladatokról, netán írásról.
Zárkózott, elérhetetlen lány. Ebből kifolyólag nehéz őt megszeretni. Hiába övé az egyik szemszög, sokáig nulla szimpátiát vagy érzelmet csikar ki az olvasóból - teljesen semleges marad. Tele van blokkokkal, amik által elhatárolódik mindennemű érzelemtől, ezzel garantálva az újabb fájdalmak elkerülését, régi sebek feltépését. Ellenben tagadhatatlanul hiteles karakter. (Nem akarok részletesen belemenni, de én is voltam hasonlóan passzív, minden érzelmet kirekesztő egy szerettem elvesztése után, és egy autósbaleset miatt sokáig Violethez hasonlóan jómagam sem tudtam autóba ülni, sőt, még így évekkel később is frászom van, ha csak néhány kilométert is meg kell tenni.)

Vele ellentétben Finch egy igazi napsugár: örökmozgó, buzgó, életteli srác - amikor ébren van.  Hamar belopja magát az ember szívébe. Persze tudható, hogy vele sincs minden rendben. Hogyan is lehetne, ha Violethez hasonlóan, a könyv kezdetekor ő is le akarta vetni magát a mélybe? Arról nem beszélve, hogy imád az öngyilkosság témája után kutatni.
Számára a fordulópontot, vagy talán helyesebb azt mondanom, az ébresztőt Violet, és kettejük ironikus találkozója jelentette. Azzal, hogy meglátta a suli egykori legnépszerűbb szépségét sebzetten, egyben új célt is nyert. Egy lehetőséget arra, hogy megmentsen, és az életbe visszataszigáljon valakit. És tulajdonképpen ez az, amire az egész könyv épül. Finch eltökéli, hogy rendbe hozza a lányt, kerüljön bármire.

Az a bármi pedig nem más, mint az élet ragyogó helyeinek felfedezése. Vagy ha úgy tetszik, egy roadtrip utazás földrajzi helyeken és a szereplők bensejében egyaránt.
Nagyon szerettem az új, ismeretlen helyek felfedezését, de kiváltképp az tetszett, hogy a páros nem az elcsépelt, népszerű, sokak által ismert, felkapott helyszíneket barangolta be, hanem a jelentéktelennek tűnőeket, amiket a kutya sem akarna felkutatni. Mégis mindegyiknél találtak valami gyöngyszemet. Metaforikusan utalva arra, hogy a legjelentéktelenebb dolgoknak is van értéke, akárcsak saját maguknak. Mindegy kik vagyunk, milyen aprónak tűnünk, a szépséget magunkban hordozzuk - a lelkünkben.

A történet azonban egy másik, sokkal komolyabb témát is feldolgoz, amiért nem tudok elég hálás lenni az írónőnek. Mert Jennifer Niven végre be merte vállalni, hogy egy olyan dologról írjon, ami a mai társadalmunkban nagyon is sarkalatos pont, ez pedig nem más, mint a depresszió. (Nem összekeverendő a depivel.)
A depresszió egy nagyon csúnya, komoly betegség, aminek több fajtája és megnyilvánulása létezik. Nem válogat kor és nem szerint. Sajnos azonban sokan azt gondolják, butaság, túl kell lendülni rajta, vagy szemberöhögik az illetőt és elkönyvelik hülyének. És ennél nagyobb ostobaságot el sem követhetnének. Ez egy igen is létező állapot - ami nem azt jelenti, hogy hülye, aki ettől szenved -, amiből csettintésre nem lehet kigyógyulni. Akarni kell, sokat dolgozni a javulásért, beismerni, és segítséget kérni!

Jennifer Niven pedig bátran nyúlt a témához, és sokkolóan élethűen mutatta azt be. Megkockáztatom, hogy ilyen értelemben az egyik legjobb tanítócélzatú mű, amivel ezidáig találkoztam.
Nem vágja a képedbe, hogy hé, figyu, ez a karakter depressziós. Nem. Ehelyett annak viselkedésével, különféle megnyilvánulásaival mutatja be, hogy miként is néz ki valójában ez a betegség, s hogy milyen következményei lehetnek annak, ha kigúnyolják az illetőt, és az nem mer segítséget kérni. Húsbavágó!

Mindent egybevetve úgy vélem, a Veled minden hely ragyogó körül méltán alakult ki akkora felhajtás, amekkora. Csodálatos, szívszaggató, életszerű történet az élet sötét és napos oldaláról. Ez egy olyan történet, amit mindenkinek el kéne olvasnia!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Finch

Kedvenc jelenet: templomos-krétás-mielőtt meghalok... rész

Negatívum: -

Borító: 5/5

Megtetszett? Vidd haza!

Hoosier-hegy

Finch és Violet elsőként egy közeli helyet, államuk legmagasabb pontját, a Hoosier-hegyet látogatja meg.

"- A Hoosier-hegy... 383 méterrel van a tengerszint fölött... egy családi otthon mögött... 2005-ben egy Kentucky... államból érkező cserkész... engedélyt kapott... hogy építsen egy turistautat meg egy... piknikezőt, és kitegye a feliratot, hogy..." - meséli Finch és Violet tanára, Mr. Black

"Egy pad áll az egyik fa alatt, mellette egy piknikasztal. A tábla ezt hirdeti: INDIANA LEGMAGASABB PONTJA, HOOSIER-HEGY, magasság 383 méter. Egy kőrakás közepéből kiáll egy farúd. Az egész se nem magasabb, se nem szélesebb, mint a baseballban a dobójátékos buckája." - meséli Violet

Amit még mindenképp megteszek

Mi is jártunk az egyik ragyogó helyen, ahol Theo és Violet! Kigondoltuk, mit írnánk mi a falra, mi az, amit még mindenképp megteszünk az életünkben! A te elhatározás-tábládon mi lenne?

Az enyémre ezek kerültek:

Mielőtt meghalok...

- szeretném megtudni, kié lesz végül a Vastrón (vagy mi lesz Westeros végső sorsa)

- szeretnék egy otthont

- szeretném befejezni az első regényemet (de jó lenne a másik hármat is)

- szeretnék találkozni Cassandra Clare-rel

- szeretnék találkozni Johnny Deppel

- szeretnék egy igaz, őszinte barátot

- szeretnék eljutni minél több helyre

- szeretnék egy olyan munkát, ahol állatokkal foglalkozhatok

- szeretnék egy igazi születésnapot

- szeretnék eljutni egy Halloween buliba

- szeretnék megtanulni rendesen gitározni (hogy ne csak porosodjon a drágám)

- szeretnék eljutni a nyíregyházi állatkertbe

- szeretnék egy apát

- szeretnék élni

 

Nyereményjáték

Az öngyilkosság központi szerepet játszik a történetben - Theo számára szinte hobbi, hogy öngyilkosságoknak néz utána.
Most mi is ezt kérjük tőletek. Minden egyes állomáson egy híres irodalmár öngyilkosságáról vagy öngyilkossági kísérletéről találsz egy kis leírást. A feladatot innentől kezdve nem nehéz kitalálni: írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába az irodalmárok nevét! A helyes megfejtők között 3 példány sorsolunk ki a regényből.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben és a Facebook oldalunkon is értesítjük, ha innentől kezdve 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.

 

"A legenda szerint a görög filozófus az Etnába ugrott bele titokban, hogy teste nyom nélkül hamvadjon el és az emberek azt higgyék, hogy halhatatlan istenné változott és felszállt a mennybe. Ám az igazságra fény derült, amikor az Etna nem törődve ..... terveivel az egyik kitörésnél kidobta magából a filozófus arany saruját."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/03 Deszy könyvajánlója
11/04 CBooks
11/05 Angelika blogja
11/06 Kelly Lupi olvas
11/07 Media Addict
11/08 Könyvszeretet
11/09 Always Love a Wild Book

11/10 Dreamworld

Cat Clarke - Összekuszálva

Augusztus 13-tól három állomáson keresztül mi is a fehér szoba rejtélyét kutatjuk az Összekuszálva főszereplőjével. Vajon mi történhetett vele? Tarts velünk, bár nem ígérjük, hogy eláruljuk! De a rejtély és a nyomozás önmagában is érdekes. Ha pedig ügyesek vagytok, a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy példányt is nyerhettek a könyvből.

Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632456515
Oldalszám: 317 oldal
Fordító: Cziczelszky Judit

Fülszöveg:
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt? 

Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Levél Grace-hez

Drága Grace!


Hosszú-hosszú évek óta kíváncsi voltam a történetedre; noha nem ismertelek, valamiféle láthatatlan erő mégis vonzott feléd. Nem tudhatsz róla, de rengetegszer megfordultam a közeledben, valami pici, szánalmas indok miatt azonban minden egyes alkalommal leengedtem a kezem, és nem kopogtattam be hozzád. Talán nem véletlenül. Hiszek a sorsban, és abban is, hogy Neked és nekem most kellett találkoznunk. Most jött el az ideje annak, hogy ne csak hallgassalak, hanem meg is értselek. Át- és veled együtt érezzem mindazt, amik benned munkáltak. Fájdalom, magány, boldogság, düh, elkeseredettség, csalódás, vágyakozás, elhagyatottság, remény és reményvesztettség. Tengernyi érzelem. 

   Kezdetben olyannak mutattad magadat, mint bárki. Egy tucatlánynak a tömegből, aki kortársaihoz hasonlóan átéli a tinilét összes nyűgjét, csak szélsőségesebb, drasztikusabb módon. Ahelyett, hogy duzzogtál, sírtál, üvöltöttél, divatos depresszióba süppedtél volna, majd néhány nap, hét vagy hónap elteltével új bekezdést nyitottál volna életed könyvében, levésted a pontot, és már majdnem belekezdtél a VÉGE feliratba is. Bevallom, nem értettelek. De hogyan is érthettelek volna, ha elzárkóztál előlem, sőt még önmagad elől is?
   Akkor nem láttam, hogy bár készen álltál eldobni az életedet, valahol, a lelked mélyén arra vártál, hogy valaki számára legyél annyira fontos, hogy megmentsen a világban rejlő gonoszságtól és saját magadtól. Aztán amikor ez bekövetkezett, egy cseppnyi szeretetbe vegyített gyűlöletet éreztél Ethan iránt.
   Ethannek volt képe elrabolni, bezárni egy idegesítően hófehér szobába, eléd tolni tucatnyi lapot, és egy évre elegendő tollat, és az kérni, írj. Olyasvalakinek, aki nem is ismer – mert nem ismer, ugye? -, nem állhatott jogában ilyesmit kérni. Pláne nem úgy, hogy fogva tartott, és bezsuppolt egy olyan világba, ahonnan nem nyílt kilátás, és az ágytól kezdve a fürdőszobáig minden idegesítően hófehér volt. Még az ő ruháiból is kivesztek a színek. Pedig te mindig is imádtad őket.
   De ha jobban belegondolunk, mi mást tehettél volna egyedül, egymagadban? Bármennyire bosszantó is volt azt tenni, amit az az alak javasolt, csak így köthetted le magadat, amennyiben nem akartál begolyózni.
   Írni. Állításod szerint, valaha ez volt a legkedvesebb hobbid, hát miért ne írhatnád meg a saját életedet?!

Akkoriban igazi kis lázadó voltál. Azzal párhuzamosan, hogy elfogadtad a menő lányok által kínált lehetőséget, egyben a könnyebb utat is választottad, még akkor is, ha ez helytelen volt, és olykor a saját károdra ment. Mennyivel egyszerűbb volt érzelmek nélkül, lazán, alkoholtól eltompítva élni? Elvenni, ami kell, és lubickolni az élvezetekben, amit az idegen fiúk kínáltak?
   Aztán megjelent Sal, kiléptél a menők világából, és őt választottad naprendszered középpontjául. Körülötte keringtél, mintha rajta kívül senki más nem létezett volna. Mert ő elfogadott olyannak, amilyen vagy. Nem nézett le azért, mert vagdostad magad; inkább melléd állt, vigyázott rád, pátyolgatott. Hidd el, nem ítéllek el emiatt. Pontosan tudom, milyen egyetlen emberre és az ő barátságára alapozni a világodat. Mintha a kezébe adnál egy kardot, hogy megvédelmezzen a rád támadó csúnya sárkányoktól. Csakhogy nem tudhatod, ő maga nem sárkány-e. Kétélű fegyver.
   De mindegy is, Sal mindig mindenben melletted állt, biztatott, jó volt hozzád. És te is segítettél neki. Akkor is, amikor terhes lett, és csak veled osztotta meg a hírt. Te kísérted végig az úton. Nem ítélkeztél az abortusz miatt, és bár fájt, hogy nem akarta megosztani veled, kitől és milyen körülmények között esett teherbe egy magafajta jókislány, mégsem panaszkodtál. Mit kaptál cserébe? A képedbe zúdított egy nagy rakás gusztustalanságot. Oda szúrt, ahol legjobban fájt, a gyengepontjaidra.
   Az élet azonban kegyes volt veled. Az utadba sodorta Natet, ezt a jóképű, kedves, aranyos, okos, szenvedélyes fiút, aki megtanította neked, mi az a szerelem. Fenekestül felforgatta a világodat és a nézeteidet. Téged, az egyéjszakás kapcsolatok királynőjét térdre kényszerített, teljesen megbabonázott, sőt talán kicsit meg is változtatott a javadra. Sal ide vagy oda, boldog voltál. Minden kis összezörrenés ellenére. Édesapád halála-, és a rengeteg viszontagság után végre teljesen, önfeledten boldog.
   Nat érintései felperzseltek, szavai megnyugtattak, még a kések is feledésbe merültek. Hiába vártad, mikor pottyansz le a magasból és esel pofára, minden nap csak jobbnak tűnt. Még Sal is bocsánatot kért, és újra az életed részévé vált. Mit számított hát a rideg anyád, aki csak vérségileg volt az, aki? Aki, ahelyett, hogy meghallgatott volna, törődött volna veled, inkább járta a világot, és tonnaszámra vásárolta az újabb és újabb göncöket? Semmit. Neked ott volt Nat és Sal. Más nem is kellett. Ja, de. Volt egy álmod, egy terved.
   Hogy jó döntés volt-e, amit tettél? Talán igen, talán nem.
   A szekrényben rejtegetett démonok ellen nem létezik megfelelő védelem. Ők könnyeket, fájdalmat, kétségbeesést, tompíthatatlan kínt okoznak. A húsodba mártott rozsdás kés nem kergeti el őket, csak újabbakat vonz. Esküszöm, ha ott lehettem volna melletted, megfogtam volna a kezedet, mielőtt magadba döföd újra és újra. Fájt látni, mit tettek veled a problémák. És haragszom rád, hogy így kerestél enyhülést. Azért viszont nem, aki voltál, és ahogyan cselekedtél.
   Tudom, elsőre sokan úgy látnak téged, mint egy önző, hisztis lányt, aki csak és kizárólag önmagát helyezi előtérbe. De végül is, nem ezt csináljuk mindannyian?
   És te, drága Grace, te igazán megérdemelted, hogy boldog legyél, mint ahogyan azt is, hogy ennek hangot adj. Ha egy fiatal lány hirtelen elveszti szeretett szülőjét, ráadásul úgy, ahogyan neked kellett, majd a másik keresztülnéz rajta, nem törődik vele, az önmagában is elég nagy törést jelent. Nem beszélve arról, ha nincs senki, aki a kétségbeesett vészjelzéseidet észrevenné – jelenesetben a vagdosást, a féktelen piálást és pasizást. Te csak azt akartad, hogy végre szeressenek, de úgy igazán. Ez sok minden, de nem önzőség.
   Az önzőség az, amit azok tettek veled, akik közel álltak hozzád. Hogy mindannyijuknak volt képe a szakadék felé taszítani. Félre ne érts, ettől még te is hibás vagy azért, hogy Ethan fogságában, a fehér szobában kötöttél ki. Nem ez lett volna a megoldás. Te is tudod. Ethan is tudja. Ezért vagy ott, vele.
   Meglehet sokáig tengernyi kérdés cikázott benned: Ki Ethan? Miért rabolt el? Mi ez a fehér szoba? Miért nincs kilincs a szoba ajtaján? Ethan honnan tudja, mik a kedvenc ételeid? Miért akarja, hogy írj? Miért ad alkalmat arra, hogy elszökj? Miért nincs bezárva az ajtó (mert tudod, hogy nincs)? Miért maradsz mégis? Mit érzel iránta? Miért hallod a fejedben a hangját? Miért álmodsz vele? És végül, de nem utolsó sorban, Ethan miért ösztökél arra, hogy végre eljuss oda, ahova kell, és rájöjj az igazságra? – A lelked mélyén mégis mindre tudod a választ. Most, hogy elmesélted nekik, nekem, magadnak mindezt, biztosan. És én is tudom.
   Köszönöm, hogy megosztottad velem legbensőbb titkaidat, és tiszta szívből kívánom, hogy légy erős. Hiszem, hogy sikerülni fog elhagyni a fehér szobát, mert az a pont nem a történet lezárása volt, csak egy fejezeté. Még nagyon sok tiszta, hófehér lap vár rád, és arra, hogy teleírd. Csak rajtad áll, mivel töltöd meg!

Szeretettel,
Lilla

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Grace, (Ethan), Devon

Kedvenc jelenet:a vége, az Ethan-Grace jelenetek, és Grace mackóban

Negatívum: az a dolog, ami miatt Grace öngyilkos akar(t) lenni

Borító: 5/5

Borítók

Nyereményjáték

Grace semmiben sem lehet biztos, nem hihet a szemének és a gondolatainak sem. De még az emlékei is cserben hagyják. Mi a fehér szoba? Miért van ott? Ki a titokzatos srác? 

Nos, most mi is próbára teszünk titeket. Ti sem hihettek a szemeteknek - vagy csak félig. 

Nincs más feladatotok, mint megmondani mit láttok a képen! Csakhogy figyelem: sehol sem egyetlen dolgot! Mi minden esetben legalább két megoldást várunk. 

Hajrá! Lássatok Ti is a dolgok mögé!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben a nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, újból sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/13  Media Addict
08/17  Dreamworld
08/19  Deszy könyvajánlója

Julie Anne Peters - Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a lelkileg sérült, komplexusokkal teli Daelyn történetét, akinek talán csak 23 napja maradt hátra, mielőtt örökre véget vetne életének. 

2015. augusztus 14-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Kiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789631199871
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: M. Szabó Csilla

Fülszöveg:

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Saját véleményem:

Julie Anne Peters regényére elsőként az eredeti borítója alapján figyeltem fel, majd később ehhez társult a fülszöveg, ami egy komor hangulatú, szomorkás történetet kínált, a remény apró csírájával.
Az öngyilkosság, és az arra való hajlam, olyan téma, ami mindegy, milyen évet írunk, mindig aktuális lesz, soha nem évül el. Furcsa kimondani, de szeretek ilyen könyveket olvasni (mértékkel persze). Egyrészt hajt a kíváncsiság, hogy mi az a pont, ahonnan egy ember úgy érzi, nincs tovább, másrészt pedig érdekel, hogy ezt az egészet, ki hogyan dolgozza fel, éli meg. Keresem az okot, hogy megérthessem azokat, akik nem hisznek a pontosvesszőben. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem vagy megvetem őket. Nem. Sőt, azt se gondolom, hogy gyávák lennének, mert egyáltalán nem azok. Mindezt pedig tökéletesen alátámasztja az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, melyről túlzások nélkül állíthatom, az egyik legjobb mű a témában. Az írónő nem köntörfalaz, kimondja a nyers valóságot, még ha az kegyetlen, sokkoló vagy felháborító is. Ha a kezedbe veszed a könyvet, készülj fel, hogy egy olyan utazásban lesz részed, mely felráz, a falhoz vág, kiszakítja a szívedet, és megmutatja az élet sötét szegletét.

"Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni."

A történet egy merőben új szerkezeti felépítéssel operál. Kezdetben egyszerre indulunk egy alapról (a 23 napos program) és csúcspontról (Daelyn öngyilkossági szándéka), melyek a későbbiekben párhuzamosan közelítenek a kiteljesedés felé (23 napos program), valamint bomlanak alkotóelemeikre (Daelyn szándékának okai). Ez az egymás melletti haladás teszi lehetővé azt, hogy teljes mértékben megismerhessük főszereplőnket, s tervének mozgatórugóit.
Daelynből sokáig csak annyit látunk, hogy egy fiatal lány, tele sérülésekkel, kívül-belül, melyeknek eredetét foggal-körömmel igyekszik titkolni a világ elől. Holott pont ezek miatt jutott arra az elhatározásra, hogy véget vet életének. Ám ezúttal tényleg.
Mivel a múltban több, meghiúsult próbálkozása is volt, most biztosra akar menni. Felkeres egy direkt az öngyilkosok számára kifejlesztett weboldalt, ahol egy program keretén belül felkészülhet a távozásra. Szándékát bizonyítandó, különböző tesztekkel kell megerősítenie, hogy nem csupán egy hirtelen jött ötletről van szó. 23 napot kap arra, hogy mindent elrendezzen. A weboldal segítségével különböző témájú fórumokon oszthatja meg sérelmeit, továbbá tudakozódhat, milyen módszerekkel lehet öngyilkos.
Őszinte leszek, amikor először megláttam leírva az egyik öngyilkossági módot, részletesen, mindenféle hatásfokkal és pontozással, tányérnyira kerekedett a szemem. Aztán jött a következő és a következő, és ahogy haladtunk előre, egyre durvábbak bukkantak fel. Végül rádöbbentem, hogy egy egészséges, lelkileg stabil olvasó, amint túljut az első sokkon, meglátja ennek a leírásnak a valódi okát. Azt, hogy a távozni készülőnek, válasszon bármit, igencsak határozottnak kell lennie, mert egytől-egyig kegyetlenek, fájdalmasak, szörnyűek a rendelkezésére álló lehetőségek. Ráadásul tudományos szempontból is sok új infóval gazdagodhat az olvasó. Részemről tehát pluszpont az írónőnek a bátorsága miatt, hogy ezt bemerte vállalni, annak dacára, hogy kaphat érte hideget-meleget. 

Maga a történet 23 nap alatt játszódik, és ahogy telnek a napok, úgy kerülünk egyre közelebb az igazsághoz, s nyílik fel előttünk a Daelyn által rejtegetett, titkokkal teli szelence. Kiindulásként mindössze annyit tudunk róla, hogy jelenleg néma, állandóan egy nyakmerevítőt hord, csak összeturmixolva képes megenni az ételt, valamint, hogy egykor nagyon duci volt. Nem kommunikál senkivel, nincsenek barátai, még a szüleivel is majdhogynem idegenként viselkedik, egyedül a könyveket bújja.
A fentebbi összefoglaló alapján úgy tűnhet, ezek jelentős hányada bárkivel megtörténhet. Igen, valóban így van. És hogy akkor mégis mitől lesz más Daelyn esete? Tőle, magától, attól, ahogyan ezt az egészet feldolgozza. És a környezetétől. Ugyanis nem vagyunk egyformák, minden ember másként éli meg az őt érő támadásokat, negatív élményeket, Daelyn pedig sokat kap egyszerre, hosszan, amiknek a terhe alatt megroppan. Persze összeszedhette volna magát, mehetett volna tovább, de nem tette. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor egy szomorú, fájdalmas, ámde annál tanulságosabb élménynek lehetünk részesei.

Jómagam nagyon megszerettem őt. Átéreztem a gyötrelmeit, és mindazt, amit a külseje miatt elszenvedett. Szívem szerint bebújtam volna a könyvbe, hogy megvigasztaljam, kiálljak mellette és észrevegyem, akkor, amikor még nem volt minden veszve. Annak viszont örültem, hogy - ha Daelyn életének végéhez közelítve is, de - az írónő megajándékozta Santanával, az idegesítő, nyomulós, örök optimista sráccal, aki annak dacára, hogy Daelyn folyamatosan ellökte, nem hagyta magát, és szép lassan társává vált. Santanát leginkább úgy képzeljétek el, mint a Csillagainkban a hiba Augustusát. Imádtam őt!
De ha már szóba került a Csillagainkban a hiba, akkor muszáj hozzátennem, hogy a regény bizonyos pontjától rádöbbentem valamire. Egy ismerős érzés lett úrrá rajtam: a TFiOS hangulat. Az egész mű olyan érzékeset váltott ki belőlem, mint John Green története, és ezt most abszolút pozitívumként mondom.

Az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek egy olyan vonat, amiről a szíved mélyén tudod, hogy nem a happy end felé hajt, mégis felülsz rá, és reménykedsz. Reménykedsz, hogy van valamiféle folytatás, hogy nem érnek véget a sínek. Hogy valóban van-e? Ó, nem, azt nem árulom el. Azt viszont igen, hogy nem az történt, amire számítottam. És előre szólok: hatalmasat üt a vége. Figyeljetek a könyvbeli, és kívüli jelekre, ismerjétek meg Daelynt. Tényleg.

Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy  tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom... tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Santana, Emily, Daelyn

Kedvenc jelenet: Santana felbukkanásai, főként a nála töltött órák

Negatívum: -

Borító: 5/3,5

 

Pontosvessző tetoválás

A pontosvessző tetoválásnak speciális, mélyebb jelentése van, nem csupán egy divatos hóbort.

Az írásjel felhelyezése jelzi, hogy az illető részt vesz a semicolon projectben, amit az amerikai Amy Blueul alapított Green Bay-ben, Wisconsin államban. A 31 éves nő apja 2013-ban lett öngyilkos. Ekkor döntött úgy, hogy más szuicid hajlamú embertársait úgy támogatja, hogy a „semicolon” szimbólummal létrehoz egy különleges projektet. (A semicolon a pontosvessző angol elvezése.)

A pontosvessző hátterében az a gondolat áll, hogy mindig van egy olyan ok, ami miatt ne vess véget az életednek. A történet nem ér véget, hanem folytatódik a pontosvessző után. Ehhez néha csak változtatni kell, vagy elég egy nyugodt pillanat átgondolni a dolgokat.

Az angol The Independent híroldalnak Blueul hangsúlyozta, hogy aki a mozgalomhoz szeretne csatlakozni, annak „nem kell valamilyen istenben hinnie” és az is a célja, hogy más mentális zavarral küszködő embereket is inspiráljon és bátorítsa őket.

Sokan a saját belső motivációjukat fejezik ki a tetoválásukkal, tehát a pontosvessző nem csak a szuicid gondolatokkal küzdőknek segít.

(forrás: www.ma.hu)

Nyereményjáték

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már. 

Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.

Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

1. karakter:

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.

Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t. - Ő így meséli el a döntése okát.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/14 Dreamworld - Pontosvesszős tetoválás

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet