Érdekességek az Aladdin mese kapcsán

A Manó könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb tagja, az Egy új élmény. Ennek örömére bloggereink varázsszőnyegre pattanva meg sem állnak Agrabah-ig, hogy nyomonkövessék, mi történik akkor, ha Aladdin helyett Jafar kaparintja meg a csodalámpát.Tartsatok velünk ezen a különleges utazáson, ígérjük,élményekből & nyereményből nem lesz hiány.

Érdekességek az Aladdin mese kapcsán

1) Tom Cruise

Aladdin karakterét eredetileg teljes egészében Michael J. Foxról mintázták volna, de végül a mese producere úgy látta, hogy Aladdin abban a formájában inkább tűnt cukinak, mintsem vonzónak. Ezt követően pár évet öregítettek rajta, levették az ingét, majd inkább Tom Cruise-ból merítettek ihletet.

2) Jázmin

Jázmin kinézete sem teljesen eredeti, esetében Jennifer Connelly (Téli mese, Tintaszív) szolgált múzsaként.

3) Aladdin nadrágja

Emlékeztek Aladdin ikonikus, buggyos nacijára, amit azelőtt viselt, hogy Dzsini herceget csinált volna belőle? Nos, a kreátorok annak az ötletét is lekoppintották, nevezetesen McHammertől.

4) Ének vs. szinkron

Aki kicsit is ismeri a Disney mesék világát, tudja, hogy elengedhetetlen részük a dalbetétek, ezért általában olyan szinkronokat választanak, akik énekelni is tudnak. Az Aladdin viszont azon ritka kivételek közé tartozik, ahol az eredeti szinkronszínék helyett külön énekesek szólaltatták meg a figurákat. Míg Aladdin beszédhangját Scott Weinger adta, addig az énekért Brad Kane felelt, Jázmin esetében pedig a szöveges részekben Linda Larkin szólaltatta meg a hercegnőt, míg az énekek során Lea Salonga.
A magyar verzióban ugyancsak két-két szinkront kaptak a karakterek: Aladdin beszédhangja Bolba Tamás volt, az ének pedig Miller Zoli, míg Jázminnál Kocsis Juditnak jutott a szöveges rész, Janza Katának pedig az ének.

5) Apa-fia

Ha már a szinkronoknál tartunk, extra érdekességként megemlíteném, hogy míg az 1992-es Aladdinnál Miller Zoli működött közre a dalok során, addig a 2019-es filmben fia, Miller Dávid kölcsönözte énekhangját a karakternek.

forrás: meglepetes.hu

6) Dzsini és Robin Williams

Aladdinnal és Jázminnal ellentétben Dzsini karakterét eleve Robin Williamsre szabták. Ahhoz, hogy meggyőzzék a színészt, vállalja el a szerepet, leanimálták Dzsiniként az egyik stand-upos videóját, ez pedig annyira megtetszett Robin Williamsnek, hogy azonnal igent mondott a felkérésre. Többek között ezért is fordulhatott elő, hogy többször is improvizált szinkronizálás során, és ahelyett, hogy a betanult  forgatókönyves szövegét mondta volna, előszeretettel rögtönzött.
Egyébként arra az esetre, ha Robin Williams nem mondott volna igent Dzsinire, olyan nevek voltak még talonban, mint Steve Martin vagy Eddie Murphy.

7) Taps

Az elővetítések során, amikor a Jóbarát c. dal lement, senki sem tapsolt, emiatt a készítők egy ponton kiírták a mesébe is, hogy "taps". Ez végül annyira bejött, hogy benne hagyták a végleges verzióban is.

8) Dzsini és a sztárok

Emlékeztek arra a jelenetsorra, amikor Dzsini különféle alakokat ölt magára? Feltűnt már, hogy egyik-másik ismerősen fest? Nos, nem véletlen, valójában ugyanis 14 hírességet jelenít meg: Arnold Schwarzenegger, Ed Sullivan, Groucho Marx, William F Buckley, Señor Wences, Robert De Niro, Carol Channing, Arsenio Hall, Walter Brennan, Mary Hart, Ethel Merman, Rodney Dangerfield, Jack Nicholson és Peter Lorre. Illetve látható még Julius Cesar és Pinocchio is.

9) Kívánságok

Mostanra mindannyian megtanultuk, hogy az, aki megszerzi és megdörzsöli a lámpást, hármat kívánhat a benne rejlő dzsinntől. Eredetileg viszont úgy tervezték, a lámpa birtoklása korlátlan kívánságra hatalmazza fel tulajdonosát. Szerencsére a készítők végül belátták, hogy a három kívánság jobban kiélezi a helyzetet.

10) Lepasszolt szinkronok

Jafart eredetileg a Star Trekből ismerős Sir Patrick Stewart szólaltatta volna meg, míg Jágót felkínálták Danny DeVito-nak. Előbbi élete nagy hibájának tartja, hogy az éppen akkor forgó Star Trek miatt lepasszolta ezt a csodás lehetőséget.

11) Éjszakai árus

Gondolom, mindenkinek megvan az éjszakai árus, aki voltaképp elindítja a történetet. Ő nem más, mint Dzsini. Eredetileg leanimálták, hogy ez kiderül a történet végén, ám a végső változatba sajnos már nem került bele. Ha viszont szemfülesek vagyunk, észrevehető, hogy amellett, hogy az árus arca hasonlít Dzsiniére, négy ujja van.
Külön izgalmas, hogy ezt a csorbát a 2019-es filmben már kiküszöbölték, ott egyértelműen látható, hogy a mesélő valójában Dzsini.

12) Szótlan

Ha a Tarzantól eltekintünk, Jázmin volt az egyetlen Disney hősnő, aki a meseverzióban nem kapott saját dalt. Aladdinnal ugyan duettezik, de nem rendelkezik saját dalbetéttel. A Disney szerencsére ezt a hibáját is javította, így a 2019-es filmben már a hercegnő is kapott saját számot, méghozzá kellően ütőset.

Nyereményjáték

Az Aladdin zenéje nem véletlenül nyert Oscar-díjat, elválaszthatatlanul hozzátartozik a történethez, és valószínűleg nincs olyan ember, aki legalább az egyik dalt ne tudná fejből eldúdolni. Mostani játékunkon tehát ezeké a daloké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy dalszövegrészletet, melyből hiányzik egy szó, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a három megadott opció közült kiválasztani, melyik, majd annak a betűjelét beírni a Rafflecopter doboz kijelölt sorába.
A játék itt azonban nem ér véget, extra pontokat szerezhettek, ha a kijelölt napokon ellátogattok bloggereink instagram oldalára, és az aladdinos posztjaikban (az állomáslistában linkeljük) feltett kérdésükre megírjátok a választ a rafflecopter dobozban is.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Ez a szabály, legyél engedelmes
Oda van vésve egy táblán:
„mostantól jobb, ha egy ________ sem lesz”
A sztorit itt le is zárnám”

 
a) mukkod b) szavad c) hangod

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Csak olvass!
Instagram: csak_olvass
05/25 Dreamworld
Instagram: dreamworld_blog
05/27 Csak olvass! - Könyvjelzők
05/28 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
05/30 Utószó
Instagram: utoszo
05/31 Fanni's Library
Instagram: fannislibrary
06/01 Dreamworld - Érdekességek a Disney mese kapcsán
06/02 Readinspo
Instagram: readinspo.blog
06/04 Hagyjatok! Olvasok!
Instagram: anitiger_mosolya
06/06 Readinspo - Film vs mese

Megfilmesített Nicholas Sparks regények

A General Press Kiadó meghívására Nicholas Sparks októberben hazánkba látogat. A romantikus kötetetek egyik legnépszerűbb szerzőjével az olvasók október 18-án és 19-én személyesen is találkozhatnak Budapesten! A Blogturné Klub négy bloggere egy rendhagyó Sparks-turnéval készül az író érkezésére, s egy hat állomásos turné keretében öt történettel is megismerkedhettek, illetve érdekességeket tudhattok meg Nicholas Sparks könyveinek adaptációiról is. Ha a turnéval tartotok, s Fortuna rátok mosolyog, Tiétek lehet a Szerencsecsillag egy példánya a Kiadó felajánlásában!

Megfilmesített regények

Nicholas Sparks neve azok számára is ismerősen csenghet, akik nem kimondottan könyvmolyok, ugyanis a filmesek előszeretettel adaptálják regényeit. Jómagam is így ismerkedtem meg vele, méghozzá az Éjjel a partonnak köszönhetően.

Mostani bejegyzésemben összeszedtem, mely történetekkel találkozhattunk viszont a filmvásznon.

A marsi/Mentőexpedíció - film

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 136 perc

Tartalom:

A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni.

Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.

A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.

De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban.

Saját véleményem (+ élménybeszámoló):

Amint elhangzik az a két szó, hogy A marsi, a könyvmolyok igen nagy hányada felkapja a fejét, vagy legalábbis be tudja azonosítani a forrást, hisz nagyjából mindenki hallott már valamit, amit ehhez a címhez köthet. A könyves világban anno ugyanis bombaként robbant a könyv, akik olvasták, imádták, a regény egyes mondatai bevésődtek a köztudatba, és ugye a film bizonyos jeleneteit is kicsiny hazánkban vették fel.

A marsi és az én történetem valahol itt, a film forgatásakor találkozott először, egészen pontosan akkor, amikor megtudtam, hogy Sean Bean is tagja a szereplőgárdának, és ő is Magyarországra látogat. Szerettem volna levadászni (hehe, bocs a gonosz szóvicc miatt) néhány perce, egy aláírás elejéig, de ez sajnos elmaradt. Aztán, noha a könyv piszkálta a fantáziámat, mégis úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem én vagyok a célközönsége… mígnem Fummie elolvasta, és gyakorlatilag heteken át ódákat zengett a blogturnés chatünkben és élőben - momentán bárhol - róla.  Itt már erősen meginogtam, hogy talán mégis kéne adni egy esélyt ennek az egésznek, az áttörés azonban elmaradt. Mígnem előző héten a Fumax Kiadó meghirdetett egy plakátversenyt, ahol páros belépőket lehetett nyerni a vetítésre.

Nem, sajnos még ez sem jelentett áttörést, szépen tovább görgettem. De aztán este Fummie kért egy kis kivitelezésbeli segítséget a sajátja elkészítéséhez, és míg rá vártam, viccből összedobtam egy posztert. Nem terveztem elküldeni, azonban némi löket és agyalás után mégis tettem vele egy próbát, már csak azért is, ha esetleg Fummie nem nyerne az övéivel, legyen plusz egy esélye… És sikerült. Mind a ketten esélyt kaptunk arra, hogy premier előtt megnézhessük A marsit… bocsánat, Mentőexpedíciót (bár lehetne A marsi Mentőexpedíció is).

Az, hogy kedden (09.29.) este ott ülhettem a moziteremben, olyan meglepő dolgoknak volt köszönhető, mint: Stohl András szinkronja (komolyan mondom, amikor elindítottam az előzetest, ő volt az első, aki miatt azt mondtam, oké, menjünk, nézzük meg, imádom), Melisandre (igen, az a vörös ribi, akit évek óta gyűlölök) és a ragasztószalag. Lássuk be furcsa hármas…

Na, de lényeg a lényeg, kedd délután találkoztam Lupival, aki hozzám hasonlóan nem olvasta a könyvet, és a tudat, hogy nem egyedül kell majd több száz olyan ember közé beslattyognom, akik kb. szóról-szóra ismerik Andy Weir művét, megnyugtatott.

Másfél órával előbb értünk oda, mint kellett volna, de némi ücsörgés után észrevettük, hogy kezdik kipakolni az átvételes pult elemeit, ezért, hogy biztosan jó helyünk legyen, szépen beálltunk elé. Hát… az biztos, hogy jó helyünk lett, minthogy másfél órát ácsorogtunk egymagunkban, mire elkezdett gyűlni a tömeg, és megérkeztek az illetékesek. Meg a celebek. És Fummie a barátnőjével, egy-egy krumpli társaságában.

A terem előtt újabb hosszúnak tűnő percek vártak ránk, de ha valaki ismer minket, tudja, bőven elütjük az időt. Szerencsére hülyeségből, nevetésből és ragasztószalagból nem volt hiány (a női mosdó karbantartója egészen biztosan nagy rajongója lehet a regénynek), míg elsőként beléphettünk a terembe, ahol Lupi, a helyvadász mértani pontossággal levadászta nekünk a legfelső sor legközépsőbb helyeit.  

A film az kpontpontva jó! Már maga a nyitókép is gyönyörű, ahogy végigpásztázzuk a kietlen Mars felszínét, a végtelennek tűnő sivatagot, krátereket, kiemelkedő hegyeket. Mindez 3D-ben pedig egyenesen lélegzetelállító.

A Mentőexpedíció az a film, amit szerintem megéri 3D-ben megnézni, mert nem csupán hatásvadász, direkt módon beleépített buborékok röpködnek az arcodba, hanem az elejétől a végéig, mindent térben látsz, és egy ilyen típusú sztorinál ez baromi sok plusz élményt ad. Számomra sokkal élőbbé, intenzívebbé tette az egészet.

De ugyanez érvényes a különféle hangeffektekre, melyek erőssége, hangzása sokszor egészen a bensőmig hatolt, fizikális és érzelmi téren egyaránt. Gond nélkül elhittem, hogy épp most szakadt le mellettem egy vasdarab, támadt óriási vihar, robban fel valami, vagy hogy a kilövési sebesség az ülésbe présel. Míg az aláfestő zenék viccesek, meghatóak, vagy éppen izgalmat növelők.

Mielőtt tovább mennék, következzen egy kis történeti összefoglaló – a film alapján - azok számára, akik hozzám hasonlóan nincsenek képben a könyvvel:

A NASA egyik kutatócsoportja a Mars felszínén tartózkodik, különféle méréseket, vizsgálatokat végeznek. Minden szép és jó egészen addig, míg váratlanul rájuk nem tör egy óriási vihar. Kénytelenek jóval a kijelölt nap előtt elhagyni a bolygót, ám menekülés közben egyik társukat, Mark Watney-t elsodorja egy leszakadt fémdarab. Hiába keresik, sehol nem találják, mindössze annyit tudnak, hogy megsérült a ruhája, ami perceken belül a biztos halálhoz vezet. Kapitányuk kénytelen a vihar hevessége miatt gyors döntést hozni, így végül otthagyják halottnak hitt társukat, és elhagyják a Marsot.

Az egész világ gyászolja az űrhajóst, aki azonban a vihar után magához tér. Szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a hasába szúródó fémdarab, valamint a sebből szivárgó vér lezárta a ruháját, így életben maradt. A rossz hír, hogy a következő Mars-kutatócsapat 4 év múlva érkezik, neki pedig nincs annyi élelme. Mark viszont nem adja fel, bámulatos tehetséggel lát hozzá a túléléshez, sőt még nehezen kapcsolatot is sikerül teremtenie a NASA-val, akik nekilátnak a megmentésnek.

Dióhéjban tehát van egy Marson rekedt űrhajósunk, aki küzd az életben maradásért, és van a NASA, ami szintén azon van, hogy élve visszahozza az emberét. Önmagában mindez még akár rosszul is elsülhetne, mert hát valljuk be, több száz napon (Mark esetében hívjuk ezt solnak) át nem lehet látványosan életben maradni, és a földi ügyintézés is száraz politika, üzlet, stb, stb.

De Andy Weir kitalált egy olyan koncepciót, mely az első szótól az utolsóig a lapokhoz szögezi az olvasója tekintetét, a filmes stáb pedig vizuálisan is megvalósította (mely már csak amiatt is nagy szó, mert, mint tudjuk, ami könyvben működik, az filmben nem biztos, hogy siker). A film mind a 136 perce izgalmas, feszített tempójú, egy pillanatra sem veszti el nézője érdeklődését.  S ebben, a remek rendezés, képi és hangi világ mellett, igen nagy szerepe van az illusztris színészgárdának. És az a piszok nagy helyzet, hogy lassan kimerítem a fantasztikus összes szinonimáját, de nincs mit tenni, a Mentőexpedícióról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Bevallom, Matt Damon sosem mozgatott meg. Eddig. Az, amit Mark karakterével művelt (vagy amit az tett vele)… hát arra nincsenek szavak. Mintha Mark Watney szerepét rá írták volna. Teljesen átérezte, belakta, eggyé vált vele. Emberivé tette. Elérte, hogy Markkal együtt nevessek, aggódjak, izguljak, sírjak. Igen, nőiesen bevallom, voltak pillanatok, amikor egy-egy kósza könnycsepp kibújt a szemem sarkából, mert Matt Damon bemutatta azt, milyen érzés küzdeni, reménykedni, még akkor is, amikor minden veszni látszik. És elsősorban azt jelenítette meg, milyen embernek lenni, hibákkal és erényekkel.

Humoros, drámai, őrült, elszánt, bizakodó, zseni, dilis – hogy csak néhány dolgot említsek, azok közül, amiket Matt Damon a gesztikulációival, arcjátékával, testbeszédével, és a tekintetével elért. Megszólalnia sem kellett ahhoz, hogy a néző tudja, éppen mit érez, milyen állapotban van. Csak, hogy érezzétek: mindig feliratozták, hányadik Solnál tart, ami önmagában is sokkoló volt, pláne 100-tól felfele, hát még 500-tól; mégis ezek csak rideg tények voltak. Akárhány ezret kiírhattak volna, ha a színész nem érzékeltette volna, hogy ez mit és mennyit is jelent.

De nem Matt Damon volt az egyetlen, aki lehengerlő tehetségről tett tanúbizonyságot játékával, hanem az összes olyan szereplő, aki egy percnél tovább volt vásznon. Komolyan mondom, le a kalappal minden színész és színésznő előtt. Ritka az ennyire jól összerakott, tehetséges gárdájú stáb. Hosszan tudnám sorolni mindenki erényeit, kezdve Mark eredeti csapatától, a NASA emberein át, a tornádószerű űrmérnök (?) srácig, csakhogy akkor ez egy vég nélküli bejegyzés lenne, így inkább nem teszem. Na, jó, Sean Beannel kivételezek: ez az ember egy ezerarcú színészlegenda! Imádtam! És – durva SPOILER következik! Én szóltam! – ez az első olyan filmje, amiben életben marad, és jó is. – SPOILER VÉGE.

Ha azt hinnétek, ennél tovább nem tudom fokozni az ódámat, tévedtek, mert de: a szinkron minőségi, régi, jól bevált, szakmájukat nagyon is értő, hangjukkal játszani képes emberek narrálják a filmet, gondosan ügyelve arra, hogy az valóban élettel teli legyen. Számomra visszaidézték, miért is szerettem régen a jó magyar szinkront.

És ha már magyar, olyan jó volt felfedezni az ismerős helyszíneket, ahol mi magunk is megfordulhatunk bármikor: Bálna, Hungexpo, Etyeki Filmstúdió, stb. 

 

Tudom, azok, akik olvasták, olyan kérdésekre is kíváncsiak, mint: Könyvhű? Állítólag igen, de sok (kulcs)jelenet kimaradt.

Összességében tehát azt tudom mondani: IMÁDTAM! Izgalmas, feszített tempójú, gördülékeny film, kellő humorral, drámával, elképesztő látványvilággal és háttéreffektekkel, valamint bravúros szereplőgárdával. Az év filmje! 

Ezúton is köszönöm a Fumax kiadónak, hogy én lehettem az egyik nyertes, és megismerhettem ezt a csodálatos történetet, na meg magát Mark Watney-t. Egész biztos, hogy a könyvnek a polcomon a helye.

Ismerd meg a Shadowhunters sorozat színészeit!

Az Árnyvadász fandom igazán szerencsés (vagy szerencsétlen - nézőpont kérdése), ugyanis a Csontváros filmes adaptációjának bukása után az a döntés született, hogy a Végzet ereklyéi tévésorozatként folytatódik tovább az ABC Family-nél. Vagyis nem is teljesen folytatás ez, inkább egy újrakezdés, amihez új stáb, új forgatókönyv, és új szereplőgárda dukál. De hogy mit is érdemes tudni az új színészekről? Nézzük...

Dominic Sherwood - Jace

1990. február 6-án született Kentben, dél-kelet Angliában. A maidstone-i Oakwood Park Gimnáziumban érettségizett le. Sikeres vizsgája után dráma és színház tagozaton tanult tovább, amit azonban félbehagyott, és elutazott Kenyába dolgozni. Hat hónap múlva tért csak vissza Londonba. Lassan egyre több munkalehetőséget kapott. Dolgozott modellként, majd 2010-ben beválogatták a brit szappanoperába, a The Cutba. 

2011-ben szerepelt a Sadie J vígjátéksorozat egy részében, majd egy évvel később feltűnt a Not Fade Away drámafilmben, ahol a fiatal Mick Jaggert játszhatta el. 

2013-ban a Mayday minisorozat egyik epizódjában bukkant fel, s ekkor kapta meg Christian Ozera szerepét is a Vámpírakadémia filmes adaptációjában. A film 2014. február 14-én debütált, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Dom ezután játszott még a Take Down c. thrillerben Jeremy Sumpter, Ed Westwick, és Phoebe Tonkin színészekkel.

Jamie-hez hasonlóan pedig Domtól sem áll távol a zenei pálya, ugyanis szerepelt Tchengiz: I want you to know című klipjében, majd 2013-ban megjelent Song for a Friend CD-je. Ezenfelül látható még Taylor Swift: Style című klipjében is, ami 2015. február 13-án került fel a netre.

Dominicnek akad még egy jellegzetessége: a szeme. A heterokrómiának köszönhetően egyik szeme kék, a másik pedig barna. 

Katherine McNamara - Clary

1995. november 22-én született Kansas City-ben, Missouri-ben. A Broadway-en kezdte pályafutását, mindössze 13 évesen, 'Fredrika Armfeldt' szerepében, az A Little Night Musicban, ahol nem kisebb sztárok mellett tündökölhetett, mint Catherina Zeta-Jones, vagy Angela Lansbury. Ráadásul a folytatásban is számítottak rá. Ezt egy sor rövidfilm és sorozatos beugró követte, egészen 2011-ig, amikor is szerepet kapott a Szilveszter éjjel című filmben, mint Lily. Ám az igazi ugródeszkád a Disney Channelen futó Maddison High és vele Cherri O'Keefe karaktere jelentette számára. Ezután számos színpadi produkcióban és filmben bukkant fel. Mellette pedig kitűnő eredménnyel végezte el a középiskolát.
A színészet mellett Kat szenvedélye a tánc minden formája, beleértve a balettet, a tapet, jazzt, hip hopot, lírait, keringőt és a hulát. Ráadásul gitáron és zongorán is remekül játszik. Szeret énekelni és élvezi a dalszerzést, melyet mi sem bizonyít jobban, mint videoklipje.

Katet legközelebb, a Shadowhuters sorozat mellett, az Útvesztő következő részében láthatjátok, ahol Sonya bőrébe bújik.



Alberto Rosende - Simon Lewis

A spanyol-latin származású Alberto, vagy teljes nevén Alberto Carlos Rosende III. 1993. február 14-én született Martha Cristina Ferrucho és Alberto Carlos Rosende II első gyermekeként; egy öccse van, Diego.
2012-ben szerepelt az LCT Hairspray produkciójában, majd sajnálatos módon 2013-ban rákot diagnosztizáltak nála, ám a következő évben rákmentesnek nyilvánították.
Alberto a New York-i Tisch Művészeti Egyetemen kezdte meg a felsőoktatásba eső tanulmányait, majd 2014-ben két félév erejéig a Stonestreet Studios színészképzőjébe járt.
A többiekkel ellentétben nem szerepelt túl sok filmben, mindössze egy rövidfilmet, és egy mellékszerepet tudhat magáénak a Zsaruvér c. moziban.
Amiben viszont nagyon is hasonlít a többiekre - soha nem találjátok ki! -, az az, hogy tőle sem áll távol az éneklés.

Emeraude Toubia - Isabelle Lightwood

Kanadában született, majd Brownsville-ben, Texasban nőtt fel, felmenői révén pedig mexikói és libanoni vér is csörgedezik ereiben.

Karrierje tíz évesen kezdődött a Televisánál, ám ekkor még nem került be a köztudatba.
Később, tizenhat évesen egy ruházati boltban dolgozott, miközben több szépségversenyen is részt vett, melyeken igen szép eredményeket ért el, nem egy alkalommal meg is koronázták. 

A valódi sikert azonban a 2008-as év és a Nuestra Belleza Latina tv-show (szépségverseny és valóságshow keveréke), és annak első helyezése hozta meg számára. Azután több kampányban és világhírű márkák reklámjában is feltűnt (Maybelinne, JC Penney, State Farm, Garnier Fructis, Sony).
Ekkor kezdett el foglalkozni a színészkedéssel is. 2009-ig egy sorozatban, és a Model Latina második évadában tűnt fel; utóbbinál ötödik helyezést ért el. 2013-tól viszont számos amerikai és venezuelai sorozatban kapott mellékszerepet egy-egy epizód erejéig, többek között a Nickelodeonon futó latin-amerikai En mi Cuadra nada Cuadra-ban, ahol Elizabeth-et alakította az Oscar-díjra jelölt Adriana Barraza oldalán. 
Meglepő módon Emeraude-tól sem áll távol a zenei pálya... Hogy miért? Hallgassátok meg ide kattintva. 

Matthew Daddarioa - Alec Lightwood

New Yorkban született, és ott is nevelkedett. Származását tekintve olasz, magyar, ír és angol felmenőkkel is büszkélkedhet, a nővére pedig nem más, mint a Percy Jackson filmjek Annabeth Chase-e, vagyis Alexandra Daddario. (Alexandrán kívül még egy húga van.) 
Matthew az indianai Bloomington egyetemen tanult, majd 2010-ben, a frissen megszerzett diplomája után kezdett el először meghallgatásokra járni. Elsőként az Amazon Kindle és a Burger King reklámjaiban bukkant fel, s ezt követte első komolyabb szerepe a Kísértésben (Breathe In), ahol Aaront alakította.
Ezek után szerepelt még néhány filmben, melyek közül a hazai közönség számára az Elpuskázva - ahol Channinget formálta meg -, és a Csapatjátékos - Danny bőrében - lehet ismerős.
A Shadowhunters sorozat kapcsán extra érdekesség, hogy Matt először Jace szerepére jelentkezett, ám amikor Cassie meglátta, azt mondta, tökéletes Alec lenne, így arra a meghallgatásra is jelentkezett.

Harry Shum Jr. - Magnus Bane

1982. április 28-án született Costa Rica-ban, Limón városában kínai szülők gyermekeként. Öt éves volt, amikor szüleivel és testvéreivel az Egyesült Államokba költöztek.

A középiskola után San Franciscóban folytatta tanulmányait különböző táncstúdiókban. Folyamatosan képezte magát, melynek eredményeként hamarosan felkérték, hogy csatlakozzon a Bay Areas Culture Shock és a Mind Over Matter tánccsoportokhoz. Később Los Angelesbe költözött és pár nap múlva már a  Kaci turnéján táncolt. Nem sokkal később azonban a televízió nézők is megismerhették. Ő volt az egyetlen férfitáncos a BET (Black Entertinment Television) Comic View c. műsor 2002-es évadában. Ezen felült szerepelt egy ismert iPOD reklámban is, miközben olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Beyoncé, Mariah Carey, Jennifer Lopez vagy éppen Jessica Simpson.
A videoklipek (S Club 7 - Alive, Destiny Child - Lose My Breath, Mariah Carey - It's Like That) mellett a filmek világában is kapott kisebb szerepeket, ahol elsősorban szintén tánctudása miatt alkalmazták. Pl: You Got Served, Stomp The Yard, Step Up 2: The Streets, Step Up3D 

2009-ben aztán rámosolygott a szerencse, amikor bekerült az egyik legnépszerűbb sorozatba, a Gleebe. Ő játszotta Mike Changot, azaz a "másik ázsiait".
Közben pedig készült egy websorozat is Harry főszereplésével, így a The Legion Of Extraordinary Dancers-ben ismét megcsodálhattuk tánctudását. 2012-ben A bátyám árnyékában című filmben kapott szerepet, amelyben BooBoo Stewart és Joan Chen voltak a partnerei. 

Alan Van Sprang - Valentine Morgenstern

1971. június 19-én látta meg a napvilágot a kanadai Alberta tartománybeli Calgaryben.
Karrierjét 1994-ben kezdte a Robin's Hoods amerikai drámasorozattal, de komolyabb főszerepét csak a 2000-ben debütált D.C. című amerikai tévéfilmsorozatban kapta meg. 

2003-ban Tink-et alakította a Kórhatár című kanadai sci-fi-ben, de ez az éve egyébként is nagyon sikeresen telt, ugyanis rengeteg filmben kapott jelentősebb szerepeket, többek között játszott a János evangéliuma című életrajzi filmben, ahol Júdást formálta meg. 

Következő szerepe egy kanadai thrillerben, a Halálklinikában volt, ahol Lawrence Taylor bőrébe bújt.

2005-ben a szokottól eltérően Mitchell Stone-t játszotta az Ara-para című vígjátékban. 2008-ban pedig a Tudorok filmsorozatban 8 epizódon keresztül láthattuk. Később, 2011-ben a Halhatatlanok című filmben bukkant fel, mint Alan Dareios. Ám a mai fiatalság számára leginkább a Reign - Uralkodónő c. jelenleg is futó sorozatból lehet ismerős, ahol haláláig Henry király bőrében gonoszkodott és bujálkodott. 

Fun fact: JRM és Alan is szerepelt a Tudorokban, és mind a ketten voltak már Henry királyok.

Isaiah Mustafa - Luke Garroway

1974. február 11-én született Portlandben, Oregonban. 

Később az arizonai egyetemen történelmet tanult, valamint kosarazott és futballozott is. 1995-ben az Arizona State Sun Devils csapat fogójátékosa volt, '97-ben pedig a Rose Bowl-on is játszott. S noha középiskolai tanárnak készült, egy sportügynök, tehetségét látva azt javasolta, lépjen be valamelyik NFL csapatba, ennek következtében pedig 1997-2000 között Isaiah több csapatban is megfordult a holtszezonokban: Tennessee Oilers, Barcelona Dragons, Oakland Raiders, Cleveland Browns, Seattle Seahawks. 

Miután 2000-ben végül otthagyta a Seattle Seahawksot, a színészi pályára koncentrált, valamint megnyitotta Jo Jo Grill nevű éttermét  Los Angelesben. Bár az étterem bezárt, a színészi pályája virágzásnak indult. 

2005-től számos filmben és sorozatban bukkant fel kisebb-nagyobb szerepek erejéig. Többek között láthattuk őt az NCIS- és NCIS: Los Angelesben, az Ármány és szenvedélyben, a Castle-ben, a Charlie angyalaiban, a Nikitában, vagy a Förtelmes főnökökben.

A rengeteg  filmszerep ellenére, legtöbbeknek mégis az Old Spice reklámokból lehet ismerős, nem véletlen, hogy a valódi sikert, 2010-ben ez hozta meg számára. 

Isaiah egyébként nagy képregény rajongó, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy lányát egy Batman karakterről, Harley Quinnről nevezte el.

... folyamatosan bővül, ahogy érkeznek a többiek is

(forrás: starity, wikipedia, wikia, imdb)

A lázadó - film

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 119 perc

Tartalom:

Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát.

Saját véleményem:

Közel egy évvel ezelőtt, amikor A beavatott premier előtti vetítésére igyekeztem, azon elmélkedtem, miként fogom én azt úgy végignézni, hogy tudom, mi a trilógia vége, hisz anno, a külföldi megjelenés első napjaiban megnéztem, mi a sorozat legvége, s így egyszerűen képtelen voltam belekezdeni a második kötetbe. És ez az elmúlt év során egyáltalán nem változott. Rettentően olvastam volna, de közben mégsem. 

A lázadó előtti 1-2 hónapban azon töprengtem, belekezdjek-e a film előtt vagy se? Végül úgy döntöttem, nem teszem. Mégpedig azért nem, mert szerény véleményem szerint, a létező legrosszabb, amit egy adaptáció előtt tehetünk, ha (újra)olvassuk a szeretett regényt, mert annak nagy valószínűséggel koppanás lesz a vége. Most pedig örülök, hogy így döntöttem. Tehát mielőtt komolyabban belemélyednék, tudnotok kell, hogy a véleményem csak és kizárólag a filmre koncentrálódik. Nem fogom a könyvvel összehasonlítani, mert nem tudom. 

Ma, miközben a mozi felé tartottam, a buszon folyamatosan ugyanoda tértek vissza a gondolataim: arra gondoltam, hogy az írónő, jól döntött a trilógia végével kapcsolatban. Még akkor is... Tökös volt, hogy bevállalta. De azért azt elárulom, a moziban, egy bizonyos jelenetnél, amikor valamiféle ízelítőt kaphattam abból, ténylegesen mit is fog ez jelenteni, szívem szerint sírva fakadtam volna... És nem csak akkor. Konkrétan 3x jött rám a sírhatnék. Lehet, hogy érzékenyebb vagyok, mint az átlag, ugyanakkor A lázadó érzelmileg sokkalta jobban megérinti a közönségét, mint az első rész. Olyan belsőséges hangulata van, amilyen A beavatottnak nem volt. Egyszerre vegyül benne a parányi remény, a kilátástalanság, a légkörben vibráló feszültség, a félelem, a szerelem, a kétségbeesés, szomorúság, düh, bánat, és a gyász. Ez egy nagyon erős pontja a filmnek. 

Ám mindez nyilván nem jöhetett volna létre zseniális színészek nélkül, akik kivétel nélkül, a legutolsó mellékszereplőig remekeltek. Bravúros játékot produkáltak, mintha nem pusztán szerepet játszottak volna, hanem maguk lettek volna az adott figurák. Az arcmimikájuk, a gesztusaik, a mozdulataik, minden, minden azt az érzést sugallta, hogy ők nem Shai vagy Theo (vagy a többiek), hanem Tris és Négyes. 

De közülük is kiemelném Shai-t. Valami egészen elképesztő tehetség van ebben a lányban. A kisujjából kirázza az egészet. Egyik pillanatban a badassnél is badassebb, a következőben törékeny, biztonságra vágyó lány, míg a harmadikban utálatos hárpia. Olyan gyorsan képes váltani, hogy az már ésszel felfoghatatlan. Biztos vagyok benne, szép karrier vár még a mi Trisünkre.

Ami viszont a film további részét illeti, voltak kifogásolnivalóim... Az egyik sarkalatos pont, a rettegett és sok helyen említett vizuális effektek. Tény, hogy a látványvilág bámulatos, a helyszínek káprázatosak (3D-ben pláne!), és ha a készítők megelégszenek a romos Chicago és az egyes színterek nyújtotta lehetőségekkel, akkor nagyot üthettek volna, csakhogy sokat akart a szarka... 

Fogalmam sincs, a regényben miként jelenik meg az az ötlépcsős szimulációs teszt, ami a doboz kinyitásához kell, ám az biztos, hogy a vásznon túl sok volt. 

Hiába beszélünk szimulációról, ahol megengedett, hogy picit elrugaszkodjunk a valóságtól és szürreálisabb elemeket vizualizáljunk, baromi fullasztó és elrugaszkodott az, ahogyan ezt tálalták. És mindezt ÖTSZÖR! Mert oké, játsszuk el kétszer-háromszor, na, de ne ennyiszer! Érdekes módon az első részben tök jól működött a madársereg, vagy a kutya; nem kellett a szórakozáshoz lángoló, repülő, forgó épület, ami ide-oda szálldos, vagy az a sok töredező beton, szétrobbanó szilánkok.

Nem mondom, hogy közben a fejemet akartam a karfába ütögetni, mert nem. Aláírom, a székbe tapasztott, elkápráztatott és izgultam, mint állat, de... ott megcsappant a varázs.

A másik dolog pedig a cselekmény. Vagyis  annak a hiánya, ami tulajdonképpen mégsem keltett bennem negatív érzéseket (leszámítva 1-2 momentumot).
Amit most fogok mondani, az eléggé paradox lesz, aláírom, de ennél jobban nem tudom megfogalmazni. 

A film mind a 119 perce lebilincselő, lenyűgöző és érdekfeszítő volt. Soha, egyetlen pillanatra sem tudtam másfele pillantani, olyan szinten pörögtek az események. Akció, akció hátán. Ha éppen nem menekültek hőseink, akkor betörni készültek, vagy összetűzésbe keveredtek más csoportbeliekkel, és így tovább. Én pedig hiába nem mertem levegőt venni, szűkült össze a gyomrom az izgalomtól és a félelemtől, imádtam ezt a tempót! Látványos volt és jó ritmust adott. De kijőve a teremből szöget ütött a fejemben, hogy hé, tulajdonképpen miről is szólt ez az egész? Menekültünk, oké. Vissza akartuk kapni a társainkat, oké. Na, de mi a fittyfene volt itt a lényeg? A beavatottban a beavatás, a beilleszkedés és a titkon készülő háború képezte a főcselekményt, míg itt mindenből jutott kicsi, de semmiből sem sok. (Már Jeanine céljait leszámítva, de hát mégsem ő a főszereplőnk!) Úgy átnyargaltunk a Barátságosak, a Csoport nélküliek és az Igazságosak bázisain, mint valami F1-es versenyautó. Egyik pillanatban még Trisék ott tevékenykedtek xy helyen, a másikban már szedték a sátorfájukat. Egy szó, mint száz, hiányoltam ezeknek a csoportoknak a kicsit bővebb bemutatását, hisz potenciál bőségesen volt bennük, és látszatra klasszul felépítették őket. Kár, hogy nem éltek a lehetőségeikkel.
Na, de kanyar vissza azon gondolataimhoz, hogy miről is szólt A lázadó. Pontosabban kiről. Trisről. Az ő fejlődéséről, az önmaga és a hibái, bűnei elfogadásáról, beismeréséről. Shai pedig 100%-osan visszaadta ezt a lelkivívódást. Csak magamat tudom ismételni: le a kalappal ezelőtt a lány előtt. Én elhittem neki mindent, és sokszor azt éreztem, mint ő, hisz Shai, az alakításával egészen a szívemig nyúlt. (A megtépázott szívemig!)

Összességében úgy vélem, A lázadó inkább amolyan összekötő A beavatott és A hűséges között, amiben kiderül egy olyan dolog, ami mindent más megvilágításba helyez.

Ha el tudunk tekinteni a kapkodástól és a rengeteg CGI-től, akkor egy igazán remek filmet kapunk, tele adrenalinnal, titkokkal, baromi meglepő fordulatokkal (ha nem olvastátok a könyvet, úgy fogtok tátogni, mint egy hal - legalábbis én csak úgy kamilláztam, nem is egyszer), zseniális színészekkel, jó zenével, és humorral. És sok-sok Négyessel! Bár a jövőben egy kicsit több (úgy 2 órányi) meztelen Négyes hátat kérek!

Izgatottan, ugyanakkor félve várom a folytatást, hisz a tét minden eddiginél nagyobb. Kíváncsi leszek az új szereplőkre, és fájón búcsúzom azoktól, akik már nem térnek vissza. Főleg Tőle! Amikor megölték SPOILER! Ericet SPOILER VÉGE, nem akartam elhinni! Óriási kedvencem volt. 

Ha a teremben kérdezi valaki, kérdés nélkül azt mondom, öt csillagos alkotás. Onnan kijőve és átgondolva viszont már csak Négyest adok rá. 

A végére pedig egy utolsó gondolat: ha tudjátok, 3D-ben nézzétek meg, mert az egyik legjobban sikerült 3D-s film. Már csak a helyszínek miatt is megéri. Na, meg Négyes majdnem kézzelfogható valódiságáért!

A szürke ötven árnyalata - film

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 125 perc

Tartalom:

Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Saját véleményem:

A szürke ötven árnyalata az a jelenség, amit rengetegen imádnak vagy éppen utálnak, de - szinte - senkit nem hagy hidegen. Mindenkinek megvan róla a maga véleménye. És ez azóta így van, mióta megjelent (hazánkban) regény formájában.

Bevallom, nem olvastam még, sokáig nem is terveztem, egyszerűen azért, mert nem az én műfajom. Ha nem jön a film, szépen el is éldegélünk egymás mellett anélkül, hogy bármi közünk lenne a másikhoz.

De ugye jött a film, én meg nem vagyok strucc, aki homokba dugott fejjel tengeti napjait, így akarva-akaratlanul elértek hozzám a különböző információk. A szereplőválogatás körüli hisztéria, forgatási fotók, előzetesek és minden egyéb. Kíváncsi ember lévén pedig megnéztem a trailereket, és ciki, nem ciki, felkeltette az érdeklődésemet. Úgy döntöttem, ha mozikba kerül, adok neki egy esélyt, pont azért, mert bíztam benne, hogy nem tömik tele pornójelenetekkel - amik miatt tartok a könyvtől.

Jelentem, anyuval karöltve - ő abszolút kimaradt a szürke jelenségből - megnéztem, és értetlenül állok a világméretű felhajtás előtt. Ebbe beleértem mind a két oldalt. Látom, mit szeretnek benne annyian, és azt is, miért nem kedveli a másik oldal, de az a felturbózott hisztéria, ami kialakult körülötte, érthetetlen számomra. De van egy olyan gyanúm - hazai fújolókra értve -, hogy a többség a fordításból fakadó hülyeségek miatt mond Ana és Mr. Grey sztorijára kígyót-békát, vagy csak sikk utálni, mint az Alkonyatot; és mindössze kis százalék az, aki valóban úgy kritizálja, hogy látta/olvasta.

Mielőtt valaki azt hinné, Mr. Grey alárendelt fangirljévé váltam volna, szeretném tisztázni, hogy nem. Részemről ez az élmény teljesen semleges, közepes értékű. Ettől függetlenül nem ítélem el sem a rajongókat, sem az utálókat. Mindenkinek szíve-joga, mit érez. 

Ahogy fentebb említettem, magáról a történetről nem sokat tudtam, könyves ismeretek hiányában. Milliomos Christian, átlagos Ana, valami szerződés, alárendelt-domináns kapcsolat, a Fájdalom Vörös Szobája - nagyjából ezek a töredékek voltak meg a felcsipegetett infókból, de tényleges cselekményből semmi, szóval számomra minden új volt. 

A film eleje nagyjából ugyanúgy alakul, mint egy átlagos, romantikus film. Félénk, átlagos külsejű főhősnönk találkozik a helyes, jól szituált, mindenki által elérhetetlennek vélt herceggel, aki meglátja hölgyeményünkben azt a pluszt, amitől ő más, mint a többi nő, és ezért önmagából is többet mutat neki. Kialakul köztük a kémia, és - kis túlzással - állandóan a másikon agyalnak, ha nincsenek együtt. Puszta véletlenek folytán össze-össze futnak és egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek. 

Nos, eddig nincs is semmi gond, Ana és Christian aranyosan ellavírozgat együtt. Vicces párbeszédeket folytatnak, csetlenek-botlanak, kerülgetik egymást. Mi anyuval például sokat mosolyogtunk Ana reakcióin, a burkolt utalásokon, és bizonyos szituációkon. Sőt, a romantikus vonal is teljesen rendben volt.

Aztán elkezdtünk belemászni Christian perverziójába, ami meglehetősen sokkolt volna, ha nem tudok róla, így viszont inkább csak elképedve szemléltem a dolgot. Igen, tudom, létezik ez az alárendelt kapcsolat, nem az írónő találta fel. Nem is ítélem el, aki szereti, csinálja, de tőlem távol áll, ezért hát megpróbáltam az egészet úgy felfogni, mint egy ismeretterjesztő filmet - elvégre is sok TABU adást láttam a Nat. Geon anno, ez a szexuális perverzió sem különbözik annyira tőlük.

Önmagában az, hogy Ana beleegyezik-e Mr. Grey feltételeibe... az ő dolga. Én biztos nem tenném, szerelem ide vagy oda. Úgy vélem, ha valakinek nincs erre hajlama, nem mozgatja meg a fantáziáját, akkor soha a büdös életben nem egyezik bele abba, hogy fellógassák a plafonra, megkorbácsolják és ki tudja még miket csináljanak vele, pusztán azért, mert szerelmes valakibe. Pláne nem ilyen rövid ismertség után. Ráadásul úgy, hogy éppen csak most vették el a szüzességét, vagyis bocsánat: Mr. Grey orvosolta Ana szüzesség problémáját. 

De könyörgöm, aki 21 évig várt arra, hogy odaadja magát valakinek, az néhány napos ismertség után, látva az áhított férfi igényeit, játékait - amiktől egyébként meg is rémül -, nem dobja csak úgy oda magát! Ugye? Vagy sikerült magamra öltenem az ártatlan naiva szerepét és ez tényleg megtörténhet? Ezen azért felhúztam a szemöldökömet. 

Ami viszont a 18 pluszos tartalmat illeti, meglepően jól megoldotta a filmes stáb. Féltem, hogy túl sok lesz, vagy áthajlanak soft pornóba, de meglepően lightosra sikeredett minden értelemben. A körülményekhez képest igényesen vitték filmvászonra az együttléteket, inkább csak sejtetve. És abszolút nem is volt sok, nem ez dominált (hehe, bocsi a szóviccért). Egy Trónok harcában azért durvább, merészebb dolgok történnek.

Ellenben a cselekménytől valahogy többet vártam. Lényegében olyan, mintha nem is lenne felépítve ez az egész, csak bepillantanánk két ember életének egy szakaszába. Egyszerre volt a semmihez hosszú a film és rövid. Elnyújtottnak éreztem, mégsem tudott történni valami jelentőségteljesebb. 

Nem láttam az Anában bekövetkező folyamatok közti átmenetet. Egyik percben megtetszett neki a vonzó férfi, flörtöltek, majd a következőben már Christian magángépével repültek a luxuslakosztályába, ahol megnézték a titkos szobát, orvosolták Ana problémáját és előkerült a szerződés, amivel kapcsolatban hősnőnk sokat lamentált. Két gondolkozás közbe mégis befért egy kis lepedőakrobatika Christiannel (annak ellenére, hogy nem írta alá a szerződést), vagy váratlanul jött távolságtartás. Ugyanez igaz a költözésekre, amit szintén nem értettem, és Mr. Greyre, aki világosan megmondta, mikre nem hajlandó soha, senki kedvéért, mégis az ellenkezőjét csinálta. Oké, oké, tudom, megtetszett neki a lány, de attól még nem lábalt ki a perverziójából.

Ami a színészeket illeti, maximális elismerésem. Nem vagyok hülye, biztos nem azért vállalták be, mert annyira vágytak egy kis szadomazóra, mégis hűen visszaadták a karaktereiket. 

Dakota tök jó naiva volt. Élethűen hozta az ügyetlenkedő, hétköznapi lányt, akárcsak a szerelmes és céltudatos nőt. Jamie pedig remekül prezentálta a férfi főhős két személyiségét, Christiant, a vállalkozót, a külvilág felé mutatott, normális pasit, aki beleszeret egy lányba, és Mr. Grey-t, a sérült, érzelemmentes, perverz dominánst.

Nem tudom a könyvben mennyire látszik vagy milyen mélyen szeret bele Anába Mr. Grey, a filmben viszont nekem bejött, hogy bár voltak pillanatai, amikor elgyengült (és azt az énjét kedveltem), mégis érződött nála az a fal, ami gátolja. És már csak azért el fogom olvasni valamikor a könyveket, hogy megértsem Christiant pszichológiailag. Vannak tippjeim, kíváncsian várom, mi jön be belőle.

A film vége pedig... te jó ég! Hát az brutális. Nagyon durva függővéget hagytak neki, és hozzáteszem, pont a legérdekesebb résznél. :D

Néhány gondolat elejéig kitérnék még az Alkonyat vonalra, valamint a sztori negatív hatásaira a tiniknél.

E. L. James soha nem titkolta, hogy a története egy Alkonyat fic, és nincs is ezzel gond. Számtalan egyezés van, például a megmentős jelenet, amikor Anát a bicikli majdnem elgázolja, vagy a Grey család vacsorája és Christian lánytestvérének betoppanása, a zongorás jelenet, stb.; de újfent nem értem az embereket. Ez soha nem volt titok, és ha az is lett volna, hány olyan regényt, filmet említhetnénk, ami egy korábbiból kölcsönzött elemeket? Na, ugye.

A tinikre való negatív hatással pedig megint csak nem tudok mit kezdeni. Az nem az írónő hibája, ha egy 13-14 éves kislány bemegy a boltba és megveszi ezt. Ennyi erővel leemelhet sokkal durvábbakat, sőt lehet meg is teszi, mégsem lázong érte senki. Ha az a tini normális értékítélettel rendelkezik, fel tudja fogni, mit szabad és mit nem. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy ezt egy fiatal lánynak olvasnia kéne, mert nem, de ne legyünk álszentek, kamaszként mindenkit hajt a kíváncsiság. A szülő dolga, hogy leüljön a gyerekével és megbeszélje ezt.

És egyébként szerintem nem kor, hanem értelmi érettség kérdése az egész. 

Összességében tehát azt mondom, A szürke ötven árnyalata egy átlagos film, jó színészekkel, remek zenékkel, humorral, helyenként pocsék vágással, némi erotikával és megdöbbentő szexuális perverzióval, amin meg lehet botránkozni, vagy felfogni úgy, hogy erről is hallottunk. 

Nem lett a kedvencem, de nem is utálom. Kíváncsian várom a folytatást, és ha sikerül rávennem magam, tuti, hogy elolvasom a könyvet.

Megfilmesített könyvek 2015-ben

Tavaly volt már egy összefoglaló bejegyzés az eddig megfilmesített könyvekről, ahol futólag ugyan, de szó esett a jövőben bemutatásra kerülő művekről is. Ám idén minden eddiginél nagyobb számban képviseltetik magukat az adaptációk, ezért összeszedtem, hogy pontosan miket is várhatunk. 

Sajnos hazánkban egyelőre nem mindegyiknek vették meg a jogait, de reméljük, hogy ez nem sokáig marad így, és számunkra is elérhetővé válnak. Illetve ugyanez érvényes a könyvekre is.

Bővebben a törés után...

Várható filmek a Trónok harca kedvenceivel

Az utóbbi időben egyre több olyan filmről hallani, amiben jelentős-, vagy éppen főszerepet kapnak a Trónok harca közkedvelt színészei. És mivel jómagam is Trónok harca rajongó vagyok, és a filmek is közel állnak a szívemhez, ezért arra gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és összegyűjtöm a nem rég futott, vagy hamarosan megjelenő mozifilmeket, amikben egy-egy imádott vagy éppen gyűlölt westerosi karaktert megszemélyesítő színész bukkan fel.

Csillagainkban a hiba - film

Nyelv: eredeti, magyar feliratos
Hossz: 125 perc

Tartalom:

Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.

Saját véleményem:

A Csillagainkban a hibával egyszerre régi és új a kapcsolatom. Régóta szerettem volna elolvasni, sokszor kerülgettem, de részben személyes emlékek miatt, részben pedig azért nem vágtam bele, mert féltem, hogy megvisel, és kisírom a lelkemet is. Megjegyzem: nem tévedtem.
Amikor a kiadónál és a Líránál megláttam, hogy lehet nyerni jegyet a premier előtti vetítésre, játszottam, de úgy voltam vele, ha nem sikerül, semmi baj. Legalább nyerek még magamnak időt. Aztán mégis nyertem jegyet... négyet is. Ez pedig már tényleg arra sarkallt, hogy még a film előtt elolvassam a könyvet, és megismerjem Hazel és Augustus gyönyörű és megható történetét. Szóval köszönöm a kezdő lökést! Különben tényleg elhúztam volna még egy darabig.

A vetítés előtt ugyanazok a félelmek kerítettek hatalmukba. Utálok nyilvánosan sírni, és pontosan tudtam, immár ismerve a történetet, hogy nem fogom megúszni, így hát megacéloztam magam, felszerelkeztem zsepikkel, és nem mellesleg volt mellettem egy fantasztikus támogatócsoport. A mi kis mozis, molyos, blogger csapatunk, akiknek ezúton is köszönöm az élményt! (Fummie, Scheszti, Mazsi, Deszy, Lupi, és mindenki más) ♥

Na, de lássuk A Filmet. Igen, így nagybetűvel. Fantasztikus lett! Voltak benne változtatások, átírások - nem sok -, de ezek mindegyike teljesen logikus volt, és nemhogy elvett a történetből, inkább hozzáadott. Ennyire könyvhű filmmel ritkán találkozni. Egyedül talán A beavatottat tudnám ugyanebbe a kategóriába sorolni. 

Úgy látszik, amiben Shailene és Ansel játszik, ott borítékolható a siker. Ami nem is csoda, hisz zseniális színészek, akikben óriási lehetőségek lakoznak a jövőre nézve. 

Shailene egy az egyben Hazel. Kellően szarkasztikus, igazi harcos, és egyben szerelemre vágyó tinilány, aki küzd a betegségével. Shailene minden ízében színésznő. Olyan mély átéléssel adja vissza és kommunikálja a néző felé a szöveget, mintha nem egy betanult, előre megírt szövegkönyvről lenne szó. És mindehhez társul az arcmimikája, a testbeszéde, és az a természetes báj, ami a lényéből fakad. Együtt él a szerepével.

Különösen aranyos, amikor várja, hogy végre sms-e érkezzen Gustól; a szomorú jeleneteknél pedig elég csak ránézni és szavak nélkül is meghasad a szívünk.

Ansel meg... *hatalmas sóhaj* Egészen tegnap estig, nem hittem, hogy én valaha ezt fogom mondani, de irtó helyes srác, méghozzá abból a fajtából, aki egyetlen mosolyával kilóra megveszi a lányokat. Teljesen belezúgtam, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 

Egyébként sokkal hangsúlyosabb Ansel Augustusa, mint a könyvbeli. Több szerep is jutott neki, illetve hát, amikor jelen van, akkor akarva-akaratlanul is magára vonja a figyelmet. Rengeteget lehet rajta nevetni. A félmosolyai, az ezerféle nézése, és a szemöldökvonogatása pedig ahw...

Kíváncsi voltam, Anselék hogyan tudták megoldani azt, hogy kilépjenek a testvérszerepből, és sikerült nekik. Eszembe sem jutott, hogy ők Caleb és Tris. Akkor és ott Hazel és Gus voltak. 

Bámulatosan működik köztük a kémia. Olyan szinten, hogy csók nélkül is vibrál köztük a levegő. Mellesleg gyönyörű pár lennének, szerintem. (Most viszont komoly bajban vagyok: a Lázadóban kinek drukkoljak? Négyesnek vagy Augustusnak? :D )

Mint már említettem, a készítők nagyon könyvhűek maradtak. Rengeteg - kultikussá vált - mondatot, párbeszédet megtartottak, amik csak emelték a hangulatot. Éppen ezért haragszom a magyar változatra. Látszik, hogy a fordító a könyv 10 méteres körzetébe sem ment, nemhogy elolvasta volna azt a rettentően hosszú 296 oldalt. Néha csak fogtam a fejem, és a többiekkel együtt azért szurkoltam, hogy legalább az oké-t megtartsák. Örömmel jelentem: megvan!

De még így is nagyon jó volt látni, hogy a kedvenc idézeteim, ha nem is abban a formában, ahogy ismertem, de ott vannak.

És óriási elismerésem, hogy nem csupán a kultikus, népszerű szövegrészleteket tartották meg, hanem azokat a jeleneteket is, amik azzá teszik a sztorit, ami. A könyvek, Oranjee, a holland park, a tojásdobálás, a hinta, a beszédek, és az Anne Frank múzeum. De ott van Gus vezetési stílusa, a körös ábrák, Isaac kiborulása, a repülős félelem, a benzinkút és tényleg minden más is benne van.

Ami a végét illeti... Míg az első 1 órát végignevettük, addig a másodikat végigsírtuk. Gyönyörű, megható, fájdalmas és darabokra tör. Aki ismeri a történetet, tudja miről van szó.

A sírás és nevetés közti határvonal az amszterdami vallomásnál húzódik. Az annyira szívszorító lett, hogy a könnyeim egyszerre potyogtak a szereplőkével, és mire összeszedtem magam, jött a legrosszabb... 

Maguk a beszédek még sokkal jobban megindítóak voltak, mint könyvben, amiben nagy szerepe volt a színészek játékának. Annyira hitelesek! Elhitték, és átérezték, amit csináltak, és ez ilyen mértékben ritkaság.

A teremben csak innen-onnan jövő orrfújásokat lehetett hallani. Én is a számat harapva azért küzdötten, hogy ne zokogjak fel, mint ahogy szerintem mindenki más is.

De nem mehetek el szó nélkül Peter Van Houten mellett, aki maga volt a megtestesült zavart, elszigetelődött, alkoholista író. Illetve a zenék! Nagyszerű választás az összes. Három számot különösen nagyon megszerettem:  Boom Clap,  Not About Angels és No One Ever Loved. És noha az Imagine Dragons egyik száma sem került be, mégsem feledkeztek meg a bandáról, akiknek nagyon is sok köze van a témához, és szépen becsempészték őket a filmbe, Hazel lévén. Ugyanis Hazel szobájában van egy Imagine Dragons poszter, amire direkt rá is közelítettek.
Nem tudom, észrevettétek-e, de Shailene hangja helyenként pont olyan, mintha Nina Dobrev beszélne, máskor meg Candice Accola. Kísérteties. :) 

Tehát mindent egybevetve hatalmas respect a stábnak! Fantasztikus, gyönyörű, megható filmet készítettek, ami visszaadja azokat az érzéseket, amiket a könyv kiváltott az olvasókból. Köszönöm, John Green, hogy megírtad. És köszönöm, Shailene és Ansel, hogy eljátszottátok. A Ti csillagaitokban nincs hiba. Oké? :)

Shannon Hale - Austenland

Gyertek Austenlandbe! Az idő szép, a nők legyezővel járnak, a pasik pedig szűk nadrágban feszítenek. Ki ne ábrándozott volna arról, hogy Jane Austen világában időzik egy kicsit és udvarias társalgás mellett csókokat lop a morcos Mr. Darcytól? Az Austenland - Vakáció Mr. Darcy-val című könyvvel most mi is beléphetünk a regency korba egy kicsit Jane-nel, a menthetetlen Austen függővel.

Tartsatok velük a turnén április 15 és 19 között, ahol többet is megtudhattok a könyvről, valamint a filmes feldolgozásról és egyéb érdekességekkel is traktálunk Titeket. Emellett pedig egy kis nyomozással három példányt is nyerhettek a hamarosan megjelenő könyvből!  Austen-kalandra fel!