Felicity és Lee visszatérnek - de vajon milyen sors vár rájuk? Hogy húzzák ki a gyanúba keveredett Felicityt a csávából? És vajon milyen titkokat rejtettek még el Felicity elől? Április 5-én három állomásos turnéra indul a Blogturné Klub, ezeknek a titkoknak a nyomát követve. És ha velünk tartasz, neked is szerencséd lehet, és a Maxim Kiadónak hála tiéd lehet a könyv egy példánya!
Sandra Regnier: A sötét jóslat
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617619
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Fülszöveg:
Felicity és Lee, az elf története tovább folytatódnak.
Csak most ért véget az időutazós kalandjuk, és a lányt máris gyilkossággal vádolják. Lee mindent megtesz, hogy megmentse Felicityt, aki napról napra többet jelent neki.
Saját véleményem:
Rögtön egy vallomással kezdek, A sötét jóslat megjelenésének híréig totálisan elfeledkeztem a sorozatról. Kedveltem ugyan az első részt, az eltelt több mint másfél év alatt mégis feledésbe merült, így az olvasásnak is kissé felemás érzésekkel kezdtem neki - azért mégsem hagyok félbe sorozatot, ha az alapvetően érdekel.
És bizony nagyon is érdekelt Lee, az elfek világa, a rejtélyes sorozatcím, a jövendölés vagy a gyilkosság vádja, amivel a kötet zárult. Millió kérdésre szerettem volna választ kapni. Ráadásul alig vártam, hogy újabb időutazásokon vegyek részt Fayjel, és végre megismerjem Avalont.
A sötét jóslattal majd' minden vágyam teljesült, sőt... igazából jóval többet is kaptam. Rendkívül tömény, eseményekben és információkban gazdag folytatást tarthattam a kezemben, olyannyira, hogy még most sem tudom elhinni, hogy ez mindössze 380 oldal volt, nem pedig a duplája.
Ebből fakadóan nehéz lenne sima, hagyományos bejegyzés formájában mesélni róla, inkább igyekszem pontokba szedni a fontosabb dolgokat.
A történet
Többé-kevésbé annál az idegőrlő befejezésnél vesszük fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, vagyis, hogy Fayt gyilkossággal vádolják az elfek. Ráadásul nem is eggyel! Így hát Lee felkerekedik, hogy bizonyítékot szerezzen a lány ártatlanságára.
A fiú távollétében Felicity igyekszik élni az életét, melynek szerves részét képezi új munkahelye, valamint az iskola. Csakhogy számára semmi nem megy zökkenőmentesen. Bátyja adóssága miatt veszélybe kerül testi épsége, a suliba új tanár érkezik, aki nem más, mint Lee idegesítő unokatestvére, Ciaran; mi több, minden lépését Oberon hollói figyelik, munkahelyén felélednek a festmények, egyre több férfi lesi a kegyeit, és Ciaran is állandóan megbünteti. Ezenfelül szórakozni sem szórakozhat anélkül, hogy némi alkohol következtében ne Marie Antoinette palotájában ébredjen, összekutyulva a történelmet. Mindennek tetejébe pedig Lee-nek is nyoma veszik...
Látható tehát, hogy elég zsúfolt a cselekmény, még úgyis, hogy közel sem árultam el mindent. Rengeteg dolog történik ebben a cirka háromszáznyolcvan oldalban, mégsem érződik soknak. Oké, a filmsztár pasit leszámítva, de ő meg máshogy sok.
Visszatérve eredeti mondandómra, leginkább három főszálra lehet bontani a történetet: Lee eltűnésére, Ciaranra, illetve Felicity tapasztalatszerzésére.
Szereplők
Lee hiánya (a többi karakter számára) kezdetben nem zavaró, sokkal inkább teret biztosít Ciaran színre lépésének, aki viszont némileg kárpótolja az olvasót a pimasz félelf fiú miatt, lévén, hasonló karakterek.
Ciaranra emlékezhettek az előző kötetből, de pánikra semmi ok, ha nem - én is komoly amnéziát éltem meg (szóval súgok: ő volt az a fickó, aki a ruhaüzletben Felicity-ék mögött állt, valamint Lee-ék 8. századi kalandjában is szerepelt) -, mert szép lassan azért összeáll a kép. Unokatestvéréhez hasonlóan egy idegesítően beképzelt, ámde piszkodul imádnivaló félelf, akinek tanári diplomája ugyan egy szál se, de a maga x ezer évével élő lexikonja a történelemnek. És ami még ennél is jobb: a pökhendiségével ideális figura ahhoz, hogy kutya-macska harcba bonyolódjon hősnőnkkel.
Félelmetesen jókat nevettem párosukon, ahogy szívatták egymást, vagy ahogy Ciaran a lány gondolataira reagált. Nem utolsó sorban a
tanár-diák, utállak-de mégse-lehet, hogy érzek irántad valamit-de mégse játékaikat is szerettem. Olyannyira, hogy bizony már-már átzökkentem Team Ciaranba... amiből Lee visszarázott Team Lee-be, hogy aztán a szerző átbillentsen egy "ide nekem mind a kettőt" teambe.
Nem irigylem Felicity-t. Már csak azért se, mert tovább folytatódott a minden helyes fickó meg akarja szerezni pech- vagy mázlisorozata. Az első kötethez képest itt viszont, ha nem is egyértelműen, de kezd körvonalazódni ezzel kapcsolatban egy megválaszolásra váró rejtély (egyébként, ha engem kérdeztek, szegről-végről köze lehet egy bizonyos Shakespeare műhöz). Ennek őszintén örülök, mert ok nélkül frusztrálóan hatna.
Ami pedig Fayt illeti, szenzációs hősnő! Okos, bátor, kellően humoros, szarkasztikus, nincs híján az öniróniának, mégis emberi. A rész valóságos fénypontja! Állandóan vigyorgásra késztetett a megjegyzéseivel, gondolataival, ballépéseivel. Egészen szédületes például, amit Marie Antoinettéknél vagy Avalonban művel!
Időutazás
Sandra Regnier számomra ezen a téren hasonlít Kerstin Gierhez, a történeteiben megjelenő időutazások stílusukban hasonlóak Gwenékéihez, ami jó. Ugyanakkor többek is annál, hisz nem pusztán kalandot és bonyodalmat jelentenek, de egy-egy történelmi korszakot, botrányt vagy híres eseményt is bemutatnak.
A sötét jóslatban a 18. századi Franciaországba (és még valahova, ami legyen meglepi) látogatunk el, hogy első sorból követhessük figyelemmel a híres nyakék botrányt. Pontosabban annak a kezdetét. (Vicces az élet, hisz nincs 1 hónapja, hogy megnéztem a musicalt, ami pontosan ugyanezt járta körbe.)
Avalon
Avalon és Odaát, az elfek birodalmának megismerésére talán még az időutazásnál is jobban vágytam. Kíváncsi voltam, hogy néznek ki, milyenek az ottani törvények, mit csinálnak az elfek, és úgy unblock minden érdekelt ezekkel kapcsolatban. Nem mondom, hogy Sandra Regnier minden kíváncsiságomat kielégítette, de azért jócskán engedett bepillantást mind a két birodalomba. Sőt még azt is megmutatta, milyen egy (fél)elf iskola az arthuri szigeten.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, rengeteg máshonnan merített ötletet véltem felfedezni bennünk, Tolkien világától a Harry Potteren át, egészen az Arthuri mondakörig. Mégsem volt zavaró. Pláne, hogy Liam félék az idegenvezetők...
Sárkányok
Jól látjátok, vannak SÁRKÁNYOK! Hogy, miként, milyen formában, mekkora jelentősséggel, az maradjon titok, de vannak. És hát a sárkányok amúgy is szuperfrenetikusak! Én pedig majd' elepedek, hogy meséljek róluk.
Rejtvények
Ebben a kötetben rengeteg rejtély, titok kerül napvilágra, s még annál is több bukkan fel és vár megválaszolásra. Mindenhol jelek, utalások, elejtett infómorzsák vannak, ébernek kell lenni, mert bizony Sandra Regnier igazán fondorlatosan egy-egy választ is el-elrejtett olyan helyekre, ahol nem is gondolná az ember. (= Kár a gőzért, a végénél előbb úgyse jöttök rá.)
Azt hiszem, ezzel azt is lelepleztem, hogy a végén érdemes akkora cliffhangerre számítani, mint a ház.
Mindent egybevetve, A sötét jóslat szerintem felülmúlta a nyitó kötetet. Továbbra is megvan benne a már megszokott hétköznapi báj, ám ezúttal a varázslatosabb részre is nagyobb hangsúly került. És te atyaég, mi lesz itt még a fináléban! Őszintén remélem, nem kell rá sokat várni, mert ha az első kötet nem is vésődött az emlékezetembe, ez határozottan igen.
A sötét jóslatban minden megvan, ami egy lehetetlen könyvhöz kell: humor, szarkazmus, kaland, mágia, történelem, szövevényes jóslatok, sárkányok, megelevenedő mondaköri elemek, és félelmetesen jó karakteri kapcsolatok. Olvassátok!
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Fay, Ciaran, Lee, Mildred
Kedvenc jelenet: Avalon, Lee-Fay közös jelenetei, valamint Ciaran és Fay szóváltásai
Negatívum: a Richard szál (felesleges), és a kicsit szabadon kezelt eltűnési időszakok
Borító: 5/4,5
Sorozat: Sárkányok gyermeke-trilógia
Megtetszett? Vidd haza!
Siegfried és a sárkány
A Nibelung mondakör történeteiben szerepel talán az egyik legismertebb európai sárkány, Fafnir. Eredetileg ember volt, azonban mértéktelen kapzsisága miatt az istenek megbüntették, és sárkánnyá változtatták. Bár hatalmas szörnyeteggé vált, mégis legyőzték, Siegfried (- saját megj.: Sigurdként is ismert) kardja vetett véget létezésének.
Így szól Sigurd és Fafnir története röviden:
Hiordis már szíve alatt hordozta Sigurdot, amikor Sigmund, az apja elesett egy csatában. Sigmundnak haldokolva kellett megtudnia, hogy gyermeke fog születni, így örökségül azt a kardot hagyta leendő fiára, amit Odin a csatában darabokra tört.
Hiordis újra férjhez ment, s Alf király úgy döntött, hogy a fiút elküldi Reginhez, a törpe kovácshoz, hogy nevelje fel.
A fondorlatos Regin jól látta, micsoda erő lakozik az ifjú Sigurdban, ezért eltervezte, hogy felhasználja terveihez, és megszerzi azt a mesés kincset, ami után annyira sóvárgott.
Reginnek Hreidmar volt az apja, akinek volt még két testvére: Ótr és Fafnir. Egyszer egy isten (Loki) véletlenül megölte Ótr-t, ezért családja elégtételt követelt: aranyat és kincseket kértek. Loki elkérte a tengeri óriásasszony, Rán hálóját, a tengerbe merítette, és kifogta Andvari törpét, aki épp csuka alakjában úszkált a vízben. Loki csak akkor volt hajlandó szabadon ereszteni a törpét, ha az minden kincsét neki adja. Andvari odaadta minden aranyát és drágakövét, csak egy gyűrűt akart megtartani. Meg volt rá az oka, hogy miért: átok és halál várt viselőjére. Ám Loki a gyűrűt is elszedte Andavaritól, ami a hatalmas kinccsel egyetemben Heidmarhoz és Fafnirhoz került. Az irígység, kapzsiság és mohóság erőt vett Fafniron, és az összes kincset csak magának akarta megtartani, ezért sárkánnyá változott, rátelepedett az aranyra, testvérét pedig megölte.
Sigurd végül Regin rábeszélésére ráállt, hogy megöli a sárkányt. Megkérte a törpét, hogy kovácsoljon neki kardot, ám minden kardja kettétört. Végül Sigurd az apjától örökölt pengedarabokat adta oda a törpének, hogy kovácsolja egybe. El is készült a kard, s nem hogy nem tört el, de Sigurd még az üllőt is kettéhasította vele.
Regin és Sigurd óvatosan megközelítették Fafnir barlangját. A törpe azt tanácsolta, hogy Sigurd ásson egy gödröt, feküdjön bele, és takarja le magát valamivel. Mikor pedig elmegy fölötte a sárkány, leszúrhatja. Ekkor megjelent egy rejtélyes öregember is, aki nem volt más, mint Odin, és azt súgta az ifjú hős fülébe, hogy ásson egy árkot a sárkány vérének, amelyben ha megfürdik, testét nem sebezheti meg semmi sem. Sigurd így is tett, megölte a sárkányt, s megfürdött a vérében, de egy falevél észrevétlenül a vállára esett, így teste egy helyen mégis sebezhető maradt. Regin megkérte Sigurdot, hogy adja neki oda Fafnir szívét, de mielőtt ezt Sigurd megtette volna, ivott egy kicsit a sárkány véréből, és csodák csodájára ezek után megértette az állatok beszédét.
Kihallgatta a madarakat, akiknek társalgásából megtudta, hogy Regin cselszövést tervez ellene, ezért kardjával lefejezte a törpét. Ezután megsütötte a sárkány szívét, és egy részét megette, amitől mindentudóvá vált.
Nyereményjáték
Mostani játékunkban a művészetek világába próbálunk csalogatni benneteket. Felicity ebben a részben kötődni kezd a londoni Nemzeti Galériához, ez ihlette mostani játékunkat. Minden állomáson egy olyan festményt találtok, amit a Nemzeti Galériában állítottak ki, illetve segítségképp eláruljuk azt is, melyik évben készült az alkotás. Nincs más feladatotok, mint megírni, pontosan melyik festő művét osztottuk meg az egyes állomásokon. (Tehát a festő nevére vagyunk kíváncsiak, nem a festmény címére - a neveknél már a vezetéknevet is elfogadjuk.)
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
 |
| 1641 |
Nézzetek be a többi állomásra is
.png)
.png)
