Kevin Hearne - Tricked

“Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.” Csakhogy halottnak lenni nem egyszerű feladat. A Blogturné Klub bloggerei egy négy állomásos turné során most bemutatják, mennyire nehéz dolga is van Atticusnak és barátainak, ha túl akarják élni a kalamajkát, amibe keveredtek. Kaland, humor, átverés - ebben mind részetek lesz, ha velünk tartotok. Ráadásul, ahogy az lenni szokott, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Kevin Hearne: Tricked - Átverve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997239
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.
Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.
De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akitől soha nem várta volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.
Milyen szép utolsó szavak!

Saját véleményem:

Ó, hogy én mennyire vártam ezt a könyvet - főleg a harmadik kötet kínzó végszava után. Kíváncsi voltam, Atticus miként menti ki magát abból a hatalmas csávából, amibe került a skandináv istenek és mitológiai alakok megtizedelésével. Mert bár drága druidánk legyen bármilyen körmönfont is, azért Thor és a többiek megölése mégiscsak olyasmi, amit nem lehet csettintésre helyrehozni.
Atticus bölcsen be is látja ezt, s úgy dönt, társaival karöltve egy időre kivonja magát a forgalomból. Prérifarkas segítségével megrendezi saját halálát, hogy aztán gondtalanul, Granauile-t tanítgatva bujdokolhasson a sivatagban. Csakhogy mint mindennek, úgy a segítségnek is ára van, Prérifarkas pedig nem kisebb dolgot kér, mint egy aranybányát a semmiből. Hogy főhősünk megfizethesse adósságát, meg kell puhítania a helyi, féltékeny elemi lényt.
Mindez azonban eltörpül Hel felbukkanása mellett, aki alkut ajánl Atticusnak: vagy segít neki beindítani a Ragnarököt, vagy Loki leszármazottainak ellenségévé válik... És nos igen, a helyzet még lehet ennél is rosszabb.

Kevin Hearne ötlet- és mitológia tára kifogyhatatlan. Ezúttal is számtalan galibába keveri druidáját, miközben újabb és újabb vallásokkal ismertet meg minket, olvasókat. Tudom, a negyedik részhez érve már nem kéne meglepődnöm azon, mennyire mesterien is szövi egybe a valóság és az egymástól merőben eltérő mitológiák, vallások szálait, ám az a helyzet, hogy nem tudok nem földön hajlongani zsenialitása előtt. Eszméletlen! De most komolyan, mutassatok még egy olyan szerzőt, aki nem csak egybeolvasztja a kelta, skandináv és indián hitvilágot, de ráadásul a másik szerves részévé is varázsolja azt.

A címhez hűen, központi szerepet kap az átverés, melyre már maga Jézus is utalt korábban. Élete során Atticusnak számtalan ellenséggel meg kellett már küzdenie, ám ezúttal valaki a közvetlen környezetéből válik ellenlábasává. Bevallom, engem nem kicsit lepett meg az illető pálfordulása, mivel nagyon szeret(t)em őt.
Ám ezen felül is egyre sűrűsödnek a felhők a druida csapat felett.
Izgalmas volt látni, hogy az, ami köteteken át, lépésről lépésre építkezett, most valódi éles helyzetté nőtte ki magát, s talán most először lehetett valóban azt érezni, hogy tartunk valamerre. A tengernyi izgalom ellenére mégis úgy éreztem, maga a tempó belassult. Tényleg imádom a sorozatot, de eleinte fárasztó volt a sok leírás, a hosszú monológok, és a helyben tötyörgés. Hiányzott a lendület.
Ami viszont nem változott, az a humor; Oberon még mindig hatalmas figura, annyi marhaságot tud összehordani, hogy arra szavak sincsenek - teszi mindezt 70 kilós szeretetcsomagként. Atticus pedig Atticus, aki immár igyekszik kinevelni méltó társát.

No, de nem szaporítom tovább a szót: olvassátok! Zseniális sorozat, kortól, nemtől, stílustól függetlenül mindenki találhat benne olyasmit, amiért nem fogja tudni letenni. Vicces, izgalmas, egyedi, a karakterek szerethetőek és különlegesek.
Jómagam pedig nagyon várom a folytatást, és bízom benne, hogy addig is minél többen találtok rá erre a méltánytalanul elfeledett gyöngyszemre.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Oberon, Atticus

Kedvenc jelenet: minden, ami Oberon

Negatívum: lassú tempó

Borító: 5/5
Sorozat: A Vasdruida Krónikái 4.

Nyereményjáték

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit.
Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondta/gondolta, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet:

“Szerintem a Testvérbosszú, mert abban az írek győznek. És a macska is csúnyán végzi… Ez a film pozitív visszacsatolás a világképemnek, és megerősítve érzem magam tőle.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Angelika blogja
11/24 Olvasónapló
11/28 CBooks
11/30 Dreamworld

Kevin Hearne - Hammered

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kevin Hearne Hammered - Elkalapálva című regénye, a Vas Druida krónikái sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub három druida tanítványa egy blogturné keretein belül bemutatja Atticus izgalmas kalandját, mely ezúttal egészen Asgardig nyúlik!

2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kevin Hearne: Hammered - Elkalapálva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738191
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Saját véleményem:

Atticus Asgardba indul, hogy megszerezze a Lakshának ígért aranyalmát, csakhogy összefut Ratatoskkal, az óriási mókussal. Szerencséjére azonban a lény nem túl eszes, így végül sikerül saját javára fordítani a helyzetet.

Asgardba érve viszont a nornák már várnak rá, és feltett szándékuk, hogy elpusztítsák a látomásaikban fenyegetést jelentő druidát. Atticusnak döntenie kell, vagy a saját bőrét menti, nem dacolva a következményekkel, vagy holtan végzi. A válasz pedig igen egyszerű. 

Miután végzett a nornákkal, útra kel, hogy végre megkaparintsa az almákat. Ám eredeti terve, miszerint észrevétlen marad Asgardban, és feltűnés nélkül elcseni a gyümölcsöt, kissé máshogyan alakul. Számtalan bajba keveredik, melyekből csak gyilkolás árán tudja kivágni magát. Ezzel azonban magára zúdítja a skandináv istenek haragját.  De hazai pályáján sem jobb a helyzet. Vámpírháború közeleg, s az Isten Kalapácsai nevű társaság is üldözi. Mindeközben pedig Leiffel és Gunnarral, valamint három másik segítővel, vissza kell térnie Asgardba, hogy társai végre elégtételt vehessenek a Mr. Magas Szőke miatt ért fájdalmaik miatt.

"Ha almát lopsz, észrevétlenül elbújhatsz. Ahogy terveztem. De ha a sors megtestesítőit lemészárolod, akkor Hans Gruber mondata válik érvényessé a Drágán add az életedből: ,,megtalálnak!" "

A történet kezdése a többi részhez képest nagyon ütősre, akciódúsra sikerült. Már rögtön az első oldalakon Atticus asgardi bevetésébe csöppenünk, ami kedvenc druidánk ismeretében egyaránt tartalmaz körömlerágós helyzeteket, csínytevéseket és összecsapásokat. 

Ezt követően viszont Kevin Hearne visszavesz a tempóból. Nem is kicsit. Hiába történik ez-az, jelennek meg vámpírok, vagy az előző részben szereplő rabbi és csapata - akiknek feltett szándéka, hogy végezzenek Atticusszal -, egyik sem okoz katartikus pillanatokat. 

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy unalmas, mert abszolút nem az. Rengeteg humor van benne (sőt, talán több is, mint a 2. részben), de tény, hogy a megtorlás témája sokkal jobban piszkálja az olvasó fantáziáját.

Aztán elérkezik a pont, amikor rájövünk, hogy ez az egész nem véletlenül van így. Kevine Hearne direkt húzta be a kéziféket. 

Egyrészt előkészítette a terepet a folytatásoknak, másrészt időt adott Atticusnak, hogy elbúcsúzhasson a hozzá közelálló személyektől és helyektől, valamint, hogy elrendezhesse üzleti és magánéleti dolgait, ha netán valami nem jól alakulna asgardi küldetése során. Ennek következtében tanúi lehetünk egy csodálatos elköszönésnek. 

Minden kétséget kizáróan mondhatom, hogy Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja az eddigi három kötet egyik leggyönyörűbb, legszívszorítóbb, és legvalódibb pillanata. Megmutatja, hogy egy több ezer éves druida számára milyen is lehet az elválás, és a halandóság tényének elfogadása.

"Vannak olyan találkozások, amikről az ember tudja, hogy egyszer fordulnak elő az életben. (...) Aztán vannak olyan pillanatok is, amik észrevétlenül suhannak el, mert el vagyunk foglalva valamivel, és csak később tudatosul bennünk nagyszerűségük, amikor az ember már csak bánhatja, hogy nem figyelt jobban a  jelenre."

Elmúlás, keserűség, fájdalom, bosszúvágy - leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a folytatást, ami már magára a megthorlásra (bocsi, nem tudtam kihagyni ezt szóviccet :D ) koncentrál. 

Valószínűleg nem vagyok egyedül, ha azt mondom, Leif az egyik kedvenc szereplőm. Kezdetektől fogva érdekelt a múltja, a vámpírrá válása, majd később az a sérelem, ami miatt képes akár az életét áldozni, csak, hogy elpusztíthassa Thort.
Ergo mindvégig reménykedtem valamiféle magyarázatban, de amit kaptam, az bőségesen túlszárnyalta mindennemű kívánságomat. Ugyanis rendhagyó módon öt, saját maguk által elmesélt novella által ismerhetjük meg Leif, Gunnar és a három új mellékszereplő történetét.

Kivétel nélkül mindegyikben volt valami, ami miatt elfacsarodott a szívem. Mélyen érintettek a sztorijaik, és azt vettem észre, hogy míg hozzájuk egyre jobban kötődöm, addig Thort egyre nagyobb rohadéknak tartom. Kedvem lett volna begubózni és megsiratni a múltjukat, de csakis azután, hogy a szőke fickót megsimogattam kedvenc kalapácsával.
A vége pedig... hát az odacsap. Minden megvan benne, ami kell: vér, könnyek, kemény összecsapások, jó adagnyi skandináv mitológia, és mégtöbb vér, fájdalom, és orbitális függővég, ami folytatásért sikít.
Szóval, ha szerettétek az első két részt, akkor nem is kérdés, hogy ezt is olvasnotok kell, ha pedig most hallotok először Atticusról, akkor dobjatok el mindent, és irány a könyvesbolt, webshop vagy a könyvtár! Atticus és Oberon nélkül lehet élni, de nem érdemes. 


Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy, Leif és Gunnar

Kedvenc jelenet: Leif és Gunnar meséje, Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja

Negatívum: Thor

Borító: 5/5

Thor

Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene. Nevéből ered az angol Thursday és a német Donnerstag szó, ami a hét napjai közül mindkét nyelven a „csütörtököt” jelenti.

A skandináv mitológiában Thor az Ázok közül való isten, Odin után a második legjelentősebb. Égi lakhelye a Trúdheim, fegyvere pedig a Mjölnir nevű harci kalapács (amely visszatér eldobójához, mint a bumeráng), s kecskék vonta szekéren jár. Ám a kecskék nemcsak „lóként” funkcionálnak, hanem kiapadhatatlan táplálékforrásként is. Mielőtt Thor nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket.

Thor a skandináv mitológiában elsősorban kultúrhős, vagy Midgardot és Asgardot védelmező dalia, aki az óriások ellen küzd. Ellenfele a világkígyónak, Jörmungandnak.

 

Nyereményjáték

Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Iduntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!

Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.

A Nornák legyenek veletek!

Vándor, válaszd hát a középső gyökeret,
s halandó társaid otthonában (11)
gyűjtsd magadnak nemes sereget.
Találd meg a földet és eget összekötő szivárvány hidat (12),
majd istenek égi lakhelyén (13) áthaladva
juss el, dicső harcosok csarnokába (14).

Végezetül, tekints hát fel Yggdrasil csúcsára (15)!

a Rafflecopter giveaway

Nézz be a többi állomásra

07/14 Angelika blogja - Idézetek

07/17 CBooks

07/20 Dreamworld- Thor

Kevin Hearne - Hexed

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734094
Oldalszám: 294 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyös, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bacchánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.

Saját véleményem:

Atticus számára továbbra sincs nyugalom, ugyanis az Aengusszal vívott csatájuk közben néhány démon elszabadult, s közülük egy, a helyi középiskola diákjait szemelte ki áldozatául. Így hát Atticus kénytelen szembenézni, és leszámolni a fenevaddal, csakhogy közel sem ez az egyetlen és legnagyobb problémája.
Aenghus halálával belecsöppen Morrigan és Brighid hatalmi harcába; továbbá olyan dologra kényszerül a helyi boszorkánykörrel, amire azelőtt még nem volt példa, történetesen egy kölcsönös megnemtámadási egyezményt próbálnak kötni, s ettől a druida - érthető módon - kissé ódzkodik. Ráadásul - ha mindez nem lenne elegendő -, bacchásnők veszedelmes csapata, valamint egy újabb, ártó szándékú boszorkánykör lepi el a várost, azzal a céllal, hogy végezzenek vele és a helyi boszorkánykör tagjaival. S noha Atticusnak akadnak segítői, azok igen magas, nem éppen karmabarát árat szabnak munkájukért cserébe. Laksha Idun aranyalmáira vágyik, míg Leif Thor halálát követeli. Atticusnak tehát döntenie kell: egyedül néz szembe a két gyilkos szándékú csapattal, vagy vállalva, hogy magára haragítja a skandináv isteneket, elfogadja a segítséget.

"Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed."

Már az első résznél érezhető volt, hogy Kevin Hearne valami egészen egyedit és újat alkotott a Vas Druida krónikái megteremtésével. Ám míg a Hounded esetében kissé megterhelő volt az egyszerre nyakunkba zúduló nagyobb mennyiségű információ, addig a Hexednél kényelmesen hátradőlhetünk, és ennek a hasznos tudásnak a birtokában élvezhetjük kedvenc druidánk cseppet sem unalmas hétköznapjait. És hétvégéig.
Ebben a részben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események. Mindig jön valami, ami miatt Atticus képtelen megpihenni, vagy kellőképpen feltöltődni. Aenghus Óg megölésével nem hogy lenyugodtak volna körülötte a kedélyek, még inkább a figyelem középpontjába került. Pedig neki semmi más vágya nincs, mint békében élni, visszakapni elvesztett fülét, és meggyógyítani a csatában tönkrement erdőt.
Csakhogy ezt mások nem így gondolják, s ennek következtében számos izgalmas, akcióval teli jelenetnek lehetünk részesei, melyekben az író, szokásához híven, most sem finomkodik. Nyersen, a maga letaglózó valóságában festi le a harcjelenetek. Nem használ nagy, drámaiságot fokozó háttérelemeket, nincsenek hatásvadász, kimerevített képre emlékeztető leírások. Színtiszta küzdelem van.

"Nem csak Idun eredne utánam – kezdtem számolni az isteneket az ujjaimon –, ott lenne Freya, Odin a rohadt hollóival, meg Mr. Magas Szőke Férfi felemás villámokkal a kezében."

A történet (és a sorozat) további erősségei az egyedi, sokszínű karaktereken, a rengeteg viccen és a különféle hitrendszerek megfelelő keverésén alapszik.
Oberon megjegyzéseitől például minden alkalommal kifekszem. Halálos az a kutya! Sőt... továbbmegyek. Oberon a valaha volt egyik legjobb, legszerethetőbb mellékszereplők egyike. De McDonagh néni sem sokkal marad el mögötte.
Komolyan nem hittem, hogy egy öreg néni ennyire szórakoztató és élettel teli lehet. Az, ahogyan a meztelen Atticusra reagál, fergeteges. A regény egyik legkiemelkedőbb pillanata a rövidsége ellenére. De rajtuk kívül ugyanígy megemlíthetném Leifet, Halt, vagy Granuaile-t, sőt még Lakshát, valamint a helyi boszorkánykör tagjait is.
Atticus pedig - a szó legjobb értelmében - egy teljesen átlagos srác... extrákkal. Nincsenek allűrjei, nagyra törő álmai, egyszerű mégis nagyszerű. Humoros (simán hozza a hülye, kocka tinisrácot, csak azért, hogy bolondot csináljon a rendőrökből), okos, és a druidasága révén rengeteg fantasztikus trükköt tud, amikről élvezet olvasni. A földdel és a természettel való kapcsolata több alkalommal és helyzetben megmutatkozik; érdekes és izgalmas látni, miként használja fel ezeknek az erejét egy-egy műveletéhez. Plusz bónusz, hogy újabb szeletét ismerhetjük meg korábbi életeinek, bizonyos emlékeknek köszönhetően.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki valami újra, izgalmasra vágyik, vagy szimplán elege van a romantikából. A Hexed kiváló szórakozást nyújt az év 365 (366) napján. Mi több, a fordítás is bravúros!


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy és Leif

Kedvenc jelenet: amikor Atticus átveri a zsarukat, valamint a meztelen jelenet

Negatívum: az iskolás jelenet

Borító: 5/5

Morgan Rice - A hősök küldetése

A Maxim Kiadó jóvoltából november 30-án megjelenik Morgan Rice: A hősök küldetése című könyve. A Blogturné Klub november 25. és 30. között bemutatja nektek a 14 éves Thorgrin kalandos útját a felnőttválás felé, egy varázslatos világban. Hat állomás, hat blogger véleményével, extrákkal és nyereményjátékkal. Kövesd az állomásokat napról-napra, hogy megismerd a Gyűrű Királyságát és tiéd lehessen a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Morgan Rice: A hősök küldetése

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632613550
Oldalszám: 300 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

Varázslatos történet egy 14 éves, nem mindennapi fiú felnőtté válásáról, aki egy kis faluban él, valahol a Gyűrű Királyságának végvidékén. Thorgrin érzi, hogy más, mint a többiek, rejtélyes és érthetetlen erők lakoznak benne, különleges adottsága van és különös sorsra rendeltetett. 

Arról ábrándozik, hogy híres harcos lesz, a király lovagja, és megvédi hazáját a Szakadék túloldaláról támadó hordáktól. Amikor eléri a megfelelő kort, bár az apja megtiltja, hogy beálljon a király légiójába, ő nem engedelmeskedik: világgá megy, hogy utat törjön magának a király udvarába és elérje, hogy komolyan vegyék. Noha semmi esélye sincs, beleszeret a király lányába, de mire tiltott kapcsolatuk kibontakozna, fölfedezi, hogy hatalmas ellenségei vannak. 

A varázsló gyűrűje című sorozat nyitókötete eposzi mese barátokról és szerelmekről, vetélytársakról és udvarlókról, lovagokról és sárkányokról, cselszövésekről, politikai intrikákról, a felnőtté válásról, a szívfájdalomról, az álnokságról, a becsvágyról és az árulásról. Mese a becsületről, bátorságról, sorsról és végzetről, varázslatról.

Saját véleményem:

Thor három bátyjával, és édesapjával él a Gyűrű Nyugati Királyságának egyik falujában. Családjában lenézik, kihasználják őt. Míg testvérei a fegyverforgatást gyakorolják, addig neki a birkanyájra kell vigyázni, holott minden álma, hogy egy napon bekerüljön a király seregébe.
A királyságban nyílt katonatoborzás veszi kezdetét, mely Thorgin faluját sem kerüli el, ám a fiút minden igyekezete ellenére nem választják be, így hát csalódottan visszatér a nyájához.
Észreveszi, hogy az egyik báránya elkóborolt, méghozzá a tiltott Éjsötéterdőbe. Thor, dacolva a veszélyekkel utána ered, majd véletlenül belebotlik Argonba, a király leghíresebb druidájába, aki ködös szavaival arra biztatja őt, ne adja fel álmait, menjen el a király udvarába. Thorgin megfogadja a varázsló szavait, és útnak indul, mit sem sejtve arról, hogy a jövő mennyi veszélyt és furcsaságot rejteget még számára...
A királyi udvarban lakodalomra készülnek, a király legidősebb leánya készül házasságot kötni a keleti királyság hercegével. A szokások pedig azt diktálják, hogy a trónon levő uralkodó, nevezze meg utódját. Ám cseppet sem könnyű feladat kiválasztani az öt jelölt közül a legmegfelelőbb személyt.

Nagyon közel állnak a szívemhez a történelmi témájú könyvek, filmek, és, ha mindehhez még némi fantasy is társul, akkor tuti biztos, hogy nekem azt látnom/olvasnom kell, így hát nem is csoda, ha rávetettem magam erre a történetre.
Kifejezetten tetszett az a fajta lendület, amivel az írónő írt; olvastatta magát az egész mű, és alig pár óra alatt sikerült befalnom mind a 300 oldalt, mindezt úgy, hogy észre sem vettem az idő múlását. A mű az elejétől kezdve a legvégéig gördülékeny, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Morgan nagy mestere annak, hogy az egyes fejezetek után mindig azt érezd, hogy, na csak még egy fejezetet elolvasok, utána megállok. Ez lehetetlen, ugyanis állandóan elhúzza az ember orra előtt a mézesmadzagot, elhint egy kis rejtélymorzsát, ami után te persze egyből tudni akarod, mi történt. Megnyugtatlak, nem fogsz rájönni, mert váltott szemszögekkel dolgozik, és bizony sokszor ugrálunk köztük.
Ez persze nem baj, sőt, épp ellenkezőleg. Lehetővé teszi, hogy egy komplexebb képet kapjuk a történetben érintett szereplőkről, belássunk a legfontosabb karakterek életébe, gondolataiba.
Számomra kifejezetten érdekes volt, hogy egy éltesebb korú király fejébe is bepillanthattunk, és megismerhettük a nézeteit, miként látja az országát, milyen dilemmát is jelent számára kiválasztani gyermekei közül a legmegfelelőbbet, vagy, hogy egyáltalán milyen érzés egy országot vezetni.
Ugyanígy a negatív figura is rengeteg új nézetet csempészett a sztoriba. Teljesen más, ha az ember kívülről nézi a tetteit, mintha megérthetjük, mit miért tesz.
Thor, a főszereplőnk pedig egy végtelenül aranyos és szeretetreméltó srác. A nincstelenek közül érkezett, de a szíve sokkal nemesebb volt, mint bárkié. Őszintén becsültem benne azt a rengeteg kitartást, alázatot és akaratot, amivel az álmai eléréséért küzdött. Leginkább talán a Lovagregényből Williamhez tudnám hasonlítani (Heath Ledger alakította).
Az biztos, hogy rengeteg próba és tanulás áll még a srác előtt, de nekem ő már most is bizonyította a rátermettségét. Ráadásul amilyen biztos a lovagi és katonai életben, éppen olyan bizonytalan a lányokkal, és a világ egyéb dolgaival kapcsolatban. Ez pedig érdekes és felettébb szórakoztató kontrasztot nyújt.
Thor mellett van még jó néhány szereplő, akiknek sikerült igazán a szívembe férkőzniük, akár többet, akár kevesebbet szerepeltek. Kendrick, a király fattya (úgy látszik, hogy minden fattyú fiú a szívem csücske, lsd. Havas Jon) egy nemes lovag, és bár nem jelent meg sokszor, mégis rengeteg potenciált érzek benne, és az események alakulása miatt bízom benne, hogy a folytatásban jobban is megismerhetjük. De ott van még Erec, a hős és rendkívüli tiszteletnek örvendő lovag, valamint Reece, a király legkisebb fia, aki egyben Thor legjobb barátja is. Valamint muszáj ide sorolnom Argont, a druidát, aki mindvégig kellően titokzatos maradt, és noha folyamatosan csöpögtette az információkat, azok megválaszolásával már jóval fukarabb volt. Az én oldalam meg majd' kilyukadt a kíváncsiságtól...
A karakterek mellett a háttérdolgok sem elhanyagolhatóak. Az írónő rettentően korhű, mind a szereplők ruházkodásában, mind a szokásokban, helyszínekben.
Imádtam a lovagoknak rendezett lakomákat, a vadászatot, vagy éppen annak a kiheverését.

Khron

Ám volt valami, amit még ezeknél is jobban szerettem, mégpedig a srácok kiképzését. Morgan azt irtózatosan jól elkapta. Minden egyes pillanatát olyan áhítattal és csodálattal olvastam, hogy már-már fizikai fájdalmat éreztem, amikor rájöttem, én sosem lehetek lovag (pedig nagyon szeretnék). Kemény meló, és nem csak annyiból áll, hogy odamész, felszállsz a lóra, megsuhogtatod a kardodat, majd dolgod végeztével élvezed az ünneplést. Ennél jóval összetettebb, és most mi, az olvasók erről tökéletes képet is kaphattunk. Megtudhattuk, hogyan kezdik a katonák, a lóganajozástól az ásáson át, a szívatósabbnál szívatósabb gyakorlatokig. És, ha végre eljutnak odáig, hogy fegyvert vegyenek a kezükbe, hát az sem egy tipikus leányálom. Kőkeményen el kell viselni a fájdalmat, megtanulni, minek milyen súlya és formája van, miként kell az adott eszközzel bánni.
És számomra külön öröm volt, hogy egy kisebb jelenet erejéig részesei lehettünk egy lovagi tornának, méghozzá testközelből. (Nálam ez olyan, mintha egy gyereket beengednének a cukorkaboltba.)
A fentebb felsoroltak mellett persze vannak még különböző fantasy lények, megjelenik az állatkultusz, a hozzájuk társított mondák, hiedelmek, valamint a romantika is felüti a fejét. Nem kell megijedni, mert nem azon van a hangsúly, egyelőre. Későbbiekben több szempontból is fontos lehet, mint ahogyan ebben a korban minden házasság, kapcsolat az volt.
Arra viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a vége brutálisan gyilkos! Kegyetlen függővéggel számoljatok, és milliónyi kérdéssel, amire falat kaparva várjátok majd a válaszokat. Ez viszont ne rettentsen el senkit, mert vétek lenne kihagyni.

A legjobban úgy tudnám jellemezni a történetet: mintha a Trónok harcát összekeverték volna a Merlin sorozattal, és mindezt  megspékelték volna egy csipetnyi  Lovagregénnyel. 
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi, középkori könyveket, vagy a lovagokat, illetve a fantasy rajongóknak is kiváló csemege lehet, kortól, nemtől függetlenül.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Thor, Erec, Kendrick, Argon
Kedvenc jelenet: lovagi torna, vadászat
Negatívum: miért nincs még a kezemben a folytatás???

Borító: 5/4

Kedvcsináló idézetek

"- Ellenséget nem szándékosan szerzel. Gyakran az irigység teremti őket."

"- Ez az a kérdés, amelyet évszázadok óta felteszünk magunknak - felelte. - Meg leget változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő - a végzet és a szabad akarat - együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér - ahol a végzet találkozik a szabad akarattal - ott jut szerephez az emberi viselkedés. A végzetet nem mindig lehet megtörni, de néha meghajlítható, vagy éppen megváltoztatható egy hatalmas áldozattal, és a szabad akarat hatalmas erejével. Legtöbbször azonban a végzet az erősebb. Legtöbbször csak szemlélői vagyunk, figyeljük, ahogy működik. Azt hisszük, hogy szerepünk van benne, de ez rendszerint tévedés. Inkább szemlélők vagyunk, nem résztvevők."

"- (...) Nagy kiváltság látni a jövőt. Ugyanakkor nagy átok. A legtöbb ember úgy éli meg a sorsát, hogy nincs tudatában. Néha nincs fájdalmasabb annál, mint ha tudod a sorsodat, mi lesz a jövő."

"- (...) A lovag nem az erejére támaszkodik, hanem az értelmére. A vakmerőség önmagában nem tesz lovaggá, csak a bátorság, becsület és a bölcsesség együtt. Mindig arra kell törekedned, hogy tökéletesítsd a szellemedet és a lelkedet. Lovagnak lenni nem tétlenséget jelent, hanem tevékenységet. Minden nap, minden percében azon kell dolgoznod, hogy jobb legyél."

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat (kötelező!)
2) 1-1 plusz pontért kommentálj a turnéban résztvevő blogok bejegyzéséhez, majd töltsd ki a Rafflecopterben az ehhez tartozó részeket. A hozzászólásod témáját te döntöd el (például: miért szeretnéd olvasni a könyvet/mi a kedvenc fantasy filmed vagy könyved/vagy akár egy szimpla ‘köszönöm’ is megteszi ;))
(Csak Magyarország területén érvényes a postázás)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/25 Könyvszeretet
11/26 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
11/27 Kelly & Lupi olvas
11/28 Deszy könyvajánlója - A Végzet Kardja
11/29 Insane Life
11/30 Függővég

Kevin Hearne - Hounded

Kevin Hearne nagysikerű Vasdruida sorozatának első része szeptember 30-án jelenik meg hazánkban Üldöztetve címmel a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. A Blogturné Klub néhány bloggere szeptember 23-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval, valamint a történethez kapcsolódó érdekességekkel és nyereményjátékkal vár Benneteket!

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730492
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

Saját véleményem:
Már az elején egy nagyon izgalmas szituációba csöppenve ismerkedünk meg történetünk főhősével, Atticus O'Sullivannal. Miközben Atticus végzi mindennapi teendőit, vagyis dolgozik saját ezoterikus könyvesboltjában, megtámadja néhány tündér, és ezt tetézendő, a harc végeztével megjelenik Morrigan, a Halottválogató, a háború istennője, holló képében, hogy közölje vele jóslatát, mely szerint Atticust nem sokára megöli ősi ellensége, Aenghus Óg. Az istennő hiába győzködi, a druida nem hajlandó elhagyni Arizonát, és új helyre költözni. Helyette feltett szándéka végre szembenézni a veszélyt jelentő Aenghus Óggal.
Ezek után sorra jelennek meg otthonában és munkahelyén a legkülönfélébb istennők, boszorkányok, és egyéb teremtmények, még jobban bonyolítva Atticus amúgy sem egyszerű életét...

Ezidáig nem sok - sőt, semmilyen - kelta mitológián alapuló könyvvel találkoztam, és az, hogy az írónak sikerült ezt az ősi világot vegyíteni a manapság oly népszerű lényekkel, mint a vámpírok, vérfarkasok és társaik, szerintem forradalmi! Igaz, hogy az első ötven-hatvan oldalnál csak kapkodtam a fejemet, mert hatalmas mennyiségű információ zúdult a nyakamba, de később bőven jutott rá idő, hogy mindezt feldolgozhassam és megemészthessem. Viszont azt még most szeretném hozzáfűzni, hogy mielőtt belevágnátok a történetbe, érdemes vagy megtanulni a táblázatban lévő nevek, szavak kiejtését, vagy könyvjelzőzni, vagy kijegyzetelni, mert szükségetek lesz rá, és tekintve, hogy az ír szavak kiejtése teljesen más módon zajlik, mint az angolé, nem is olyan egyszerű feladat. Ám ezen túllendülve egy roppant érdekes és izgalmas, na meg egyedi sztoriba csöppenünk.

Atticus egy több mint kétezer éves vasdruida, aki a tetoválásai segítségével rengeteg dologra képes, többek között így nyeri energiáját a földből. Ráadásul van egy nyaklánca, melyet saját maga fejlesztett ki hétszázötven év alatt, és amely nem csakhogy megvédi őt a különféle varázslatoktól, de általa képes átlátni egy-egy álcán is, ő maga tündérszemüvegnek is nevezi ezt a képességet. És, ha mindez nem lenne elég, akkor az alakváltás művészetében is jártas. De mindettől függetlenül igyekszik hétköznapi életet élni. Úgy néz ki, mint egy átlagos 21 éves egyetemista, saját ezoterikus boltot vezet, és amikor csak teheti, egy idős brit ellenes özveggyel társalog. Nem mellesleg pedig van egy ír farkaskutyája, Oberon, akivel képes telepatikus úton társalogni. 

 

 ,,Atticus? Mit jelent a megkeresztelkedés?"
A pap belemárt egy kis vízbe, és amikor előbukkansz belőle, újjászületsz.

,,Tényleg? Ha engem megkeresztelnének, újra kölyökkutya lennék?"

Az Oberon és Atticus közötti párbeszédek halálosak! Az a kutya olyan poénokat nyom le, hogy az ember kifekszik tőle. Még akkor is tudja oldani a feszültséget, vagy az izgalmat, amikor egy sorsdöntő csata zajlik éppen. Egyszerre emberi, és hű valódi, kutya mivoltához, és én imádtam a pudlijaival, a kolbászaival és a vadászatmániájával együtt!

A szereplők egytől-egyig jók voltak, mindegyikőjüknek megvolt a maga karaktere és háttértörténete, nem folytak egymásba, és ez igen jelentős szempont egy olyan történetnél, ahol rengeteg figura megfordul, rövidebb vagy hosszabb időre. Senkinél nem lehet tudni, hogy mik a szándékai, vagy mit milyen céllal tesz, tehát az izgalom és a meglepetés garantált!
Tetszett, hogy bár az író egy ősi mitológiára alapozott, mégsem rekedt meg benne, nem rendelte alá magát, és bátran merte mindezt vegyíteni más kultúrákkal, hiedelmekkel, vagy lényekkel. És annak ellenére, hogy maga a történet fonala és valódi mivolta igen komoly, az Atticus általi narrációval, valamint a különféle párbeszédekkel rengeteg humort csempészett bele. Atticus narrációja külön jó volt olyan szempontból is, hogy sokkal személyesebbé, és olvasó közelibbé tette őt, egészen más volt a saját szájából hallani életének történetét.

Látszik, hogy férfi íróval állunk szemben, mert nem áll le oldalakon keresztül részletezni egy-egy dolgot (bár én néha örültem volna egy cseppnyivel több magyarázatnak, főleg a kelta isteneket illetően), és az erotikus részletekbe sem folyik bele. Tesz rá utalásokat, hogy éppen mi történik, de annál a pontnál vagy véget ér a fejezet, vagy egészen egyszerűen átugorjuk. És ez jól is van így, mert ehhez a fajta történethez ennél több abszolút nem is illene.
A harcoknál ugyanez a helyzet. Míg egy női szerző nagyobb hangsúlyt fektet a környezetre, a fegyverek csillogására, csapódására és minden egyébre, addig Kevin tényszerűen, nyersen, de roppant valóságosan tárja ezeket elénk. Atticus is megemlíti, hogy sokan úgy képzelik, hogy a csaták szépen megkoreografált tánclépésekből állnak, miközben a valóság sokkal durvább.

"A valódi harc közel sem olyan látványos, mint a mozikban. Azok megkoreografált küzdelmek, különösen a karatefilmek esetében, amelyekben olyan gyönyörűen mozognak, hogy azt már inkább táncnak lehet nevezni. Az igazi harc közben nincs időd megállni, pózolni vagy páváskodni. Egyszerűen meg kell ölnöd az ellenséged, mielőtt ő öl meg téged."

Tehát ajánlom mindenkinek, aki unja már a romantikus történeteket, és inkább valami izgalmasra és humorosra vágyik, valamint azoknak, akik kedvelik az ősi mitológiákat. Istenek, istennők, démonok, farkasemberek, boszorkányok, ősi fegyverek, rengeteg izgalom, és kiszámíthatatlan események...

Annyit azért még mindenképp hozzátennék, hogy nem csupán a srácok fogják élvezni Atticus történetét, hanem a lányok számára is abszolút élvezetes lehet.

Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Oberon és Atticus
Kedvenc jelenet: az Atticus és Oberon párbeszédek
Negatívum: az óriásokkal való harc
Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

- És hogyan estek le? - kérdeztem Morrigant. 

- Négy lefelé mutatott - mondta, és megvárta, amíg ezt megemésztem. Nem néztem kellemes percek elé.

- Értem. És melyik fák beszéltek hozzád? 

Morrigan úgy nézett rám, mintha a következő szavaitól el kellene ájulnom, akárcsak egy fűzőben fuldokló Jane Austen-regényszereplőnek.

Goll Mac Morna és a Fianna nagy része  azt mondta, nem harcol napkelte előtt, és a becsületről makogtak valamit. Mintha harc közben bármi hasznát lehetne venni. A becsületesség a leggyorsabb út a halálba. Ott vannak például a britek, akiket szépen megskalpoltak e kontinens őslakosai a tizennyolcadik században, mert ragaszkodtak idióta katonai alakzatukhoz. 

,,Mesélsz nekem Dzsingisz kán bordélyairól fürdés közben?"

Nem bordélyáról, hanem hordájáról. De most, hogy mondod, volt neki mindkettő.

,,Elfoglalt fickó lehetett."

Ne is mondd!

,,Dzsingisz kán feketén itta a kávéját?" - kérdezte Oberon. A fürdetés közben halott történet óta ő akart lenni a kutyák Dzsingisz kánja. Francia uszkárokból álmodott magának háremet, és mindegyiküket vagy Fifinek, vagy Bambinak akarta elnevezni. Fölöttébb szórakoztatott ez a szokása: Oberon akart már karóba húzó Vlad lenni, Jeanne d'Arc, Bertrand Russel, szóval minden történelmi figura, akiről fürdetés közben meséltem neki. A Liberace-korszaka volt a legmulatságosabb. Nem láttál még semmit, ha nem láttál ír farkaskutyát strasszkövekkel kirakott, aranyszínű laméban parádézni.

- (...) Bár mi nem vagyunk közönséges halandók, nem vagyunk velük egy súlycsoportban, ha megenged egy sporthasonlatot. 

- Most az egyszer megengedem. De szórakoztatóbbnak találtam volna, ha videojáték-zsargonban adja elő: ,,Hiába aimelnénk a csítekre, nekünk úgy is game over lenne!" 

Brighid olyan volt, mint egy látomás. Bevallom, nem hittem, hogy létezik nála dögösebb özvegy a világon. Bár páncélja miatt csak a szemét és az ajkát láttam, kanos tinédzsernek éreztem magam a közelében. Minden vágyam az volt, hogy flörtöljek vele. De amikor eszembe jutott, hogy én tettem özveggyé, beláttam, hogy ez akadályt gördíthet kapcsolatunk elé.

- Ha akarja, őt is beavathatjuk. Téged is beavassunk, Druida?

- Én már nyakig benne vagyok, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

- Akkor válassz, melyik oldalon harcolsz! És válaszd az enyémet!

- Megállapodtunk - vágtam rá egyből. Miféle erkölcsi dilemma jöhetett volna szóba? Ő azt akarja, hogy nálam maradjon a kard, Aenghus pedig el akarja venni. Ő életben akar tartani, Aenghus meg akar ölni. Brighid dögös, Aenghus nem a zsánerem.

Nyereményjáték

Játékleírás: A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.

Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldöttLughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.

A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.

Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

09/23. Függővég
09/24. Szilvamag olvas - Kevin Hearne
09/25. Deszy könyvajánlója - A druida tetoválások
09/26. Roni olvas - Álomcast
09/27. Kelly & Lupi olvas - Az ír farkaskutya
09/28. Nem harap a... - Hogyan készül a borító?

09/29. Angelika blogja - kettős nézőpont
09/30. Dreamworld - Idézetek