Katherine Rundell - Hihetetlen teremtmények

Tartsatok velünk és Christopherrel Archipelagoba, a varázserejű birodalomba, ahol a fiú új barátra lel a varázslatos Mal személyében. Kettejük feladata lesz kideríteni, hogy miféle veszély fenyegeti az ottani varázslatos lényeket.
A blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Manó Könyvek kiadónak hála meg is nyerheti a Hihetetlen teremtményeket!

 

 

Katherine Rundell: Hihetetlen teremtmények

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635844906

Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Bartók Imre

Fülszöveg:

Katherine Rundell nagysikerű regénye egy csodálatos utazás történetét meséli el. A két főhős – egy fiú, akit nagyon kedvelnek az állatok, és egy különleges, röpkabátos lány – elhatározza, hogy együtt vág neki a nagy útnak. Ki kell deríteniük, hogy miféle veszély fenyegeti Archipelago varázslatos lényeit. Titkokat őrző szfinxekkel, veszedelmes kentaurokkal, tengeri szörnyetegekkel és szokatlan megjelenésű sárkányokkal is találkoznak egy olyan világban, amely a legvadabb képzeletet is felülmúlja!

Saját véleményem:

Míg a - mai - young adult könyvek világa egyre távolabb sodródik tőlem, addig az izgalmas kalandokkal kecsegtető middle grade regényekre még felnőtt fejjel is szívesen elcsábulok. A Hihetetlen teremtmények pedig első látásra levett a lábamról, a borítót látva másra sem tudtam gondolni, minthogy nekem ezt olvasnom kell!

"– Nehéz dolog élni. Rettenetesen nehéz, és közben rettenetesen gyönyörű."

Katherine Rundell varázslatos történetét a kötet két főszereplőjének narrációja által ismerhetjük meg. Az egyikük a mi világunkban élő Christopher, akit kiskorától fogva természetellenes módon szeretnek és követnek az állatok, ennélfogva akaratán kívül Disney hercegnőket megszégyenítő kapcsolatot ápol a kóbor macskákon keresztül, a parkban ugráló mókuson át, egészen a vad farkasokig. Míg a másik narratíva Mal Arvoriané, azé az elárvult archipelagoi lányé, aki különleges röpkabátjával képes a repülésre. 

Miután Christopher londoni otthona helyett a kilenc éve nem látott nagyapjánál, Skóciában kénytelen tölteni a szünetet, mindkét gyerek élete váratlan fordulatot vesz. Nagyapja tiltása ellenére a fiú ugyanis tovább merészkedik a fák vonalán, egészen a tiltott dombtetőig, ahol olyasminek lesz szemtanúja, amire legvadabb álmaiban sem gondolt volna: unikornisokat lát, illetve kiment a vízből egy griff bébit, később pedig megtudja, hogy az Őrzők vére csörgedezik ereiben. Ők azok, akik vigyáznak az Archipelagoba vezető átjárókra. Merthogy létezik egy titkos hely a világunkban, biztonságosan elrejtve az emberi kizsákmányoló tekintetek elől. Ez Archipelago, a harmincnégy szigetből álló birodalom, ahol ezrével járnak-kelnek és repkednek a mágikus élőlények. Ezek a lények egyébként több ezer éven át szabadon barangoltak az egész földkerekségen, míg a mágia - a glimúr - együtt növekedett a Föld első fájával, majd arról bekerült a talajba, vízbe, levegőbe. Ám az emberek idővel rájöttek, hogy saját céljaik érdekében használni is tudják ezeket a teremtményeket: tenyészteni, csapdába ejteni, megölni - egyszóval kizsákmányolni. S a civilizáció terjedésével párhuzamosan idővel mind egy szálig levadászták őket. Hogy a világ megvédje ezeket a csodálatos lényeket, a mágiával együtt elrejtette őket, az emberek pedig elfeledkeztek létezésükről. Mindössze néhány kiválasztott létezik csak, ők az Archipelagoba nyíló kapuk őrzői. 

De mint ahogy említettem, Mal és Christopher sorsa egybefonódik, ugyanis Archipelago haldoklik, a glimúr eltűnőben, és valaki Mal életére tör, mondván, hogy mindennek hozzá van köze. Így mikor Mal megjelenik Skóciában és elmondja, mi zajlik odaát, Christopher nem sokat habozik: vele tart abban a reményben, hogy együtt megmenthetik a világot. 

Kicsit talán hosszúra nyúlt a bevezetőm, de ez az az alap, amire a továbbiakban építkezik a sztori. Továbbá ennyi szükséges ahhoz, hogy átlássátok, nagyjából mivel is kecsegteti olvasóját Katherine Rundell. A tét nem kisebb, mint a világ megmentése, ami elsőre talán meglepő lehet annak tekintetében, hogy két gyerekről van szó, de számtalan szerző bizonyította már, hogy nincs abban semmi elrugaszkodott, ha a világ csodáira nyitott, tiszta lelkű, józan meglátású, bátor gyerekek teszik ezt. Mert hát kik is lehetnének fogékonyabban a mágiára, mint azok, akiknek a hitét még nem tépázta meg az élet? Archipelago befogadásához pedig bőven kell nyitottság, már a kötet elején látható bestárium is bizonyítja, mennyiféle-fajta lénnyel fogunk találkozni e kaland során. 

Maga a történet egyébként egyfajta varázslatos köntösbe csomagolt reflektálás arra a klímaválságra, amit a mai kor embere is átél, legyen szó az egyre pusztuló állatokról vagy konkrétan bármi másról, ami ehhez a témakörhöz kapcsolódik. A szerző nagyon szépen átültette ezt az egészet a gyerekek nyelvére, ezáltal értékes tanulságot adva nekik az egyéb élvezeti értékek mellett. Mert hát klímaválság ide vagy oda, a Hihetetlen teremtmények önmagában nézve is egy káprázatos, izgalmakkal és csodákkal teli utazás, olyan, amilyenre bárki bármelyik percben örömmel indulna el. 

Viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy a kiadói ajánlással ellentétben én 12 éves kor alatt nem adnám gyerek kezébe. Egyrészt a szerző stílusa is elég kiforrott, eleinte még nekem is megterhelő volt, másrészt vannak benne véresebb-fájdalmasabb részek, a történet burkolt mondanivalójáról nem beszélve. Szóval véleményem szerint kell hozzá egy alap érettség, mert ez nem mesekönyv, hanem ízig vérig middle grade portál fantasy. 

A Hihetetlen teremtmények egy varázslatos, kalandokkal és izgalmakkal teli portál fantasy, amit a fiatalabb és érettebb olvasók egyaránt élvezhetnek. Engem felnőtt fejjel is teljesen elvarázsolt! 

Szívből ajánlom minden fiúnak, lánynak, felnőttnek, aki szereti az epikus, utazós, világmegmentős történeteket, és rajong a különféle teremtményekért. Akcióban és glimúrban nem lesz hiány!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Christopher, Mal, a ratatoszk

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: az elején - míg ki nem derültek az Őrzők - nehezen haladtam

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Olvassatok bele a Hihetetlen teremtmények című történetbe, hogy válaszolni tudjatok az állomásokon feltett kérdésekre! A helyes válaszaitokat írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kit vár Christopher történetünk elején?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/27 Hagyjatok! Olvasok! extra
05/29 Olvasónapló
05/31 Könyv és más
06/04 Hagyjatok! Olvasok!

06/05 Dreamworld
06/06 Spirit Bliss Sárga könyves út

Samantha Shannon - A Narancsfa-kolostor

 

A Next21 Kiadó jelentette meg Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor című, hatalmas sikerű epikus fantasy regényét, mely számos más irodalmi díj mellett 2019-ben a Goodreads Choice Awards Fantasy kategóriájában az előkelő negyedik helyet szerezte meg. Bloggereink alig várták már, hogy bemutathassák nektek a történetről alkotott véleményüket, mert ez a regény méltán ejti ámulatba az olvasókat! Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

 

Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

 

Kiadó: Next21

ISBN: 9786156606051
Oldalszám: 862 oldal

Fordító: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

Egy megosztott világ.
Egy királynő birodalma örökös nélkül.
Egy ősi ellenség tudatra ébred.
Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól - de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenegy évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, ami már akkoriban kitűnt aprólékos kidolgozottságával. S nem mellesleg világossá vált számomra, hogy Samantha Shannon az a szerző, aki szeret alapos munkát végezni mind világépítés, mind pedig  karakterbemutatás tekintetében. És hogy miért írom mindezt? Nos azért, mert A Narancsfa-kolostor éppen ugyanilyen precízen és részletekbe menően kidolgozott mű.

"– Minden história az igazság magvából fejlődik ki."

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mostanában nehezebben veszem rá magam a hosszabb, terjengősebb regényekre, jobban csúsznak a pörgős, rövid történetek. Viszont Samantha Shannon esetében egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e, azzal együtt, hogy tudtam, ez nem az a kötet lesz, amit egy-két nap alatt elolvasok. Mert bizony A Narancsfa-kolostor egy lassan olvasható, nehezebben emészthető mű, ami annyira összetett és informatív, hogy csak kisebb adagokban fogyasztható. Szellemileg roppant megterhelő. Elsőre talán ijesztőnek és feleslegesnek tűnhet mindenre kiterjedő aprólékossága és az általa felvonultatott szereplők sokasága, de valójában nagyon is fontos. Érdemes ezt észben tartani, s ennek szellemében beütemezni ezt a kívül-belül csodás történetet. A lényeg, hogy hagyjatok magatoknak elegendő időt, éljétek át és vesszetek el ebben a szerteágazó, fordulatos, kontinenseken átívelő regényben, aminek szerves részét képezik a sárkányok.

Őszinte leszek, rengeteget gondolkodtam azon, miként is foglalhatnám össze néhány mondatban azt, amit a szerző több mint nyolcszáz oldalon át mesél, de rá kellett jönnöm, hogy ez egyrészt lehetetlen, másrészt jobb, ha saját magatok fedezitek fel és értitek meg. Ahogy korábban említettem, egy igazán komplex, nem mellesleg szerteágazó, rengeteg szereplőt mozgató műről van szó, amiben ezeréves legendák, hitvilágok, kelet és nyugat találkozik, ahol a sárkányok különféle habitussal és jellemzőkkel bírnak, ahol halál, gyilkosság, intrika és viszály dúl, királynők, sárkánylovasok, varázslók vívják saját csatáikat, és ahol mindenféle emberi érzelem és kapcsolat kerül felszínre. 

Úgy gondolom, A Narancsfa-kolostor az a regény, amit nem elmesélni kell (azt megteszi a szerző), hanem érzésekkel átadni. Én pedig büszkén mondhatom, hogy minden egyes sora elvarázsolt! Samantha Shannon tizenegy évvel ezelőtt belopta magát a szívembe, és olyasmit adott, amire ennyi idő elteltével is emlékszem. Most pedig nem csak megismételte mindezt, hanem jócskán felül is múlta! Mert garantálom, hogy megfordulhat ezer és egy regény a kezetekben, erre egy évtized múlva is emlékezni fogtok. Fantasy rajongó énem csak szuperlatívuszokban tud róla nyilatkozni az okozott érzelmi megrázkódtatások ellenére is. 

Szóval bátran ajánlom, ha szeretnétek egy kemény, megterhelő, ámde alaposan kidolgozott, ízig-vérig fantasyt olvasni, olyat, ahol bár a szerelem megjelenik a maga változatos formáiban, mégis képes azon túllépni és egyéb emberi kapcsolatokban formát önteni. A Narancsfa-kolostor egyszerre ad remek párhuzamokat a mi világunkkal, és kalauzol el olyan kontinensekre, ahol a sárkányok lehetnek bölcsek vagy épp vérmesek, ahol az uralkodó vállát súlyos terhek nyomják, és ahol a sárkánylovas sorsdöntő lépés elé kerül. Négy nézőpontkarakter által ismerhetjük meg ezt a különleges és sokszínű világot, bonyolult mágiarendszerét, lehetünk tanúi fájdalmas veszteségeknek és élhetünk át kalandokat. Ne féljetek belevágni, de ne akarjatok átszaladni rajta, hagyjátok magatokat elvarázsolódni és felejtsétek el az időt, nem számít mennyit időztök el rajta. Higgyétek el, megéri. Ezzel együtt úgy gondolom, nem való mindenkinek, épp úgy nem, mint egy A gyűrűk ura vagy Trónok harca könyv sem. Én a magam részéről viszont alig várom, hogy kezemben tarthassam az előzménykötetet!

Utóiratként pedig engedjétek meg, hogy kivételesen kiemeljem a fordítók embertelen, ámbár elképesztően minőségi munkáját. Bravúros!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ead

Kedvenc jelenet: rengeteg van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A káosz gyökerei #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Természetesen sárkányos a játék, minden állomáson láthattok egy híres sárkányt, először is ismerjétek fel. A feladat az, hogy beírjátok a sárkány nevét, vagy a film címét amiben szerepelt a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/30 Kelly és Lupi olvas
02/02 Utószó
02/05 Dreamworld
02/08 Readinspo
02/11 Könyv és más
02/14 Booktastic Boglinc

Jennifer L. Armentrout - Vérből és hamuból

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hozzánk is megérkezett Jennifer L. Armentrout külföldön már hatalmas sikert aratott Vér és Hamu sorozatának első kötete. Ez az írónő első high fantasy regénye, amely egy olyan világba kalauzol el minket, ahol vérszomjas lények szedik áldozataikat, egy különös vallás irányítja a királyság mindennapjait, hazugságok, ármánykodás és viszályok szövik át az udvar légkörét. Tartsatok bloggereinkkel és játsszatok velünk, hogy lehetőségetek legyen megnyerni a könyv egy példányát!

 

Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash - Vérből és hamuból

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635619801
Oldalszám: 688 oldal

Fordító: Rácz Kata

Fülszöveg:

Lebilincselő ​és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.
EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
Jennifer L. Armentrout első high fantasyje.

Saját véleményem:

Jennifer L. Armentrout munkásságával az Obszidiánnak köszönhetően ismerkedtem meg, és annak ellenére, hogy történetei nem feltétlenül egyediek, illetve jellemző rájuk az önismétlés, szeretem őket. Nem is volt kérdés tehát, hogy esélyt adok-e első high fantasyjének, már csak azért sem, mert Hawkeba az eredeti megjelenés óta szerelmes vagyok (éljen a bookstagram világa, ahol akarva-akaratlanul szembejönnek velem a róla készült fanartok).

"A félelem és a bátorság gyakran egy és ugyanaz. Vagy harcost csinál belőled, vagy gyáva maradsz. A különbség az ember, aki mögötte van."

A Vérből és hamuból egy lassan csordogáló, kissé túlírt, ám annál szerethetőbb és perzselőbb fantasy, melynek középpontjában a tiltott románc áll. Szó szerint tiltott, ugyanis a történet női főszereplője, becenevén Poppy a kiválasztott Szűz, akire isteni felemelkedés és szent élet vár. Pozíciója pedig rengeteg lemondást és erkölcsös magaviseletet követel, amivel a lázadó szellemű lány nem feltétlenül tud azonosulni. Poppy-t hajtja a kalandvágy, a határok feszegetése: titkos folyosókon kering, meztelenül fürdőzik barátnőjével, rossz életű klubokba szökdösik és vívóleckéket vesz testőrétől; mi több, kihágásai megtorlásától sem retten vissza. Élete azonban fenekestül felfordul, mikor a palotában rejtélyes halálesetek történnek és új testőrt kap a jóképű és titokzatos Hawke személyében, akivel korábban igencsak fülledt és szoros viszonyba keveredett már egy olyan helyen, aminek a létezéséről sem szabadna tudnia a Szűznek. 

 

Armentrout mestere a szenvedélyes románcoknak, főszereplői között általában rendkívül erőteljesen sistereg a levegő, ami ezúttal sincs másképp, a Poppy és Hawke párosnál kezdettől fogva jól működik a kémia, amolyan olvasóként is mindjárt felgyulladok módon. Ez a szexuális feszültség pedig végig kitart, nem mellesleg remek alapot szolgáltat a kettejük között formálódó viszonynak, ami bőséggel tartalmaz sóvárgást, pimaszságot, humort, veszélyt, mindemellett kissé piszkos és jócskán tiltott is.

Nem árulok zsákbamacskát, Hawke valóságos szívtipró, annak minden kliséjével és szerethetőségével. Piszkosul helyes, gödröcskés fickó, jóadagnyi macsó esszenciával és rengeteg kérdőjellel, amik sok esetben kiszámíthatóak, ugyanakkor a személyisége annyira megkapó, hogy könnyű ezen túllendülni és élvezni a jelenlétét.

Hozzá hasonlóan Poppy is szerethető karakter, olyan, akiben egyszerre keveredik kötelességtudat és kalandvágy. E két ellentétes érzelem pedig nagyban meghatározza őt, szinte folyamatosan a szabályok kötelező betartása és azok megszegése között lavírozik, nem tudva, mit hajlandó kockáztatni önnön és mások jövőjéért. Emiatt elég lassan indul be a tényleges történet, a regény harmincöt-negyven százalékáig Poppy életével és személyes küzdelmeivel ismerkedünk, pontosabban azzal, mi lenne a dolga Szűzként, milyen elvárások szerint kellene élnie, és hogy valójában milyen kettős életet is folytat, s miféle küldetésekre járkál testőrével (aki már-már apafiguraként funkcionál). Poppy személyét tehát rengeteg hazugság és titok övezi, kezdve titkos életétől, képességein és a herceg általi abúzáláson át, a Hawkekal való bűnös csókjáig, ami jócskán összekuszálja a szálakat. Nem tudom, hogy a zsánerben való járatlanság vagy a jó szerkesztő hiánya miatt, de épp ez a sok titok és azok kifejtése az, amitől túlírttá válik a történet, és az információadagolás sem a legjobb. 

Sokan úgy vélik, hogy egy high fantasynek kötelezően hosszúnak kell lennie, pedig a Vér és hamuból az ékes bizonyítéka annak, hogy a tartalom és a cselekmény feszessége mennyivel többet érne. Szerencsére Armentrout kellően gördülékenyen ír ahhoz, hogy ne üljön le a sztori, illetve a fogalmazásmódja, a szerethető karakterek és azok kapcsolata is sokat segít ezen. Mint ahogyan a fantasy elemek (gyilkos fenevadak, mutáció, gonosz herceg, aki csak halált hoz, istenek, vámpírszerű Felemelkedettek) vagy a szerző által érintett témák is (mások kihasználása, tesi- és szellemi fenyítése, bántalmazás, szabadságtól való megfosztás, megalázás, stb.).

Mindent egybevetve a Vérből és hamuból egy igazán szerethető fantasy. Megvan a maga hibája, de ha szeretitek a jól működő kémiát, a rajongásra alkalmas, badass főszereplőket, a szörnyeket, isteneket, harcban álló birodalmakat és a tiltott románcokat, akkor szívből ajánlom. Nekem olyannyira bejött, hogy biztosan helye lesz az idei év legjei között, már csak azért is, mert érzelmileg meglehetősen intenzíven hatott rám. Beszippantott és a világ részévé tett, együtt éltem, éreztem és lélegeztem Poppyval.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Hawke, Poppy, Vikter

Kedvenc jelenet: imádtam a Hawke és Poppypáros minden megnyilvánulását

Negatívum: túlírtság

Borító: 5/5
Sorozat: Vér és hamu #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Minden állomáson egy idézetet találtok, mely egy-egy JLA könyvhöz kötődik. Kíváncsiak vagyunk, felismeritek-e, melyik könyvből származik. Nincs más dolgotok, mint a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

„A menzán Josie elhúzott a grillcsirkés-salátás pult előtt, és rögtön a rántott kaják felé vette az irányt. Mit ne mondjak, bejött a csaj.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/25 Szaffi polca
03/27 Kelly és Lupi olvas
03/29 Fanni’s Library - Fanartok
03/31 Fanni’s Library
04/02 Szaffi polca - Borítómustra
04/04 Függővég extra állomás
04/06 Sorok között - Interjú
04/08 Dreamworld - Idézetek
04/10 Függővég
04/12 Könyv és más
04/14 Dreamworld
04/16 Sorok között

Sarah J. Maas - Köd és harag udvara

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Sarah J. Maas nagysikerű sorozatának második kötete, a Köd és harag udvara, mely fenekestül felforgatja az eddig megismert világot. Feyre-nek ezúttal szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell sorsáról, miközben háború közeleg.
Tartsatok a Blogturné Klub nyolc bloggerével, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, a turné végén pedig vigyétek haza a regény egy példányát.

Sarah J. Maas: Köd és harag udvara

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570943
Oldalszám: 750 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia

Fülszöveg:

Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.
A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Saját véleményem:

Mesélek egy kicsit, hogy érthetőbbé váljon mindaz, amit a Köd és harag udvara iránt érzek.
Sarah J. Maas a személyes istennőim egyike. Egészen elképesztő amit és ahogyan ír, azzal együtt, hogy sokszor érzek késztetést aziránt, hogy felkeressem, a fejébe húzzam a könyveit, miközben hisztérikusan zokogva egyre csak azt kérdezgetem tőle: Miért?!
A Tüskék és Rózsák udvarát sokáig mégsem vettem a kezembe. Sajnos a híre és a körülötte kialakult hype annyira megelőzte, élen a Rhys így-úgy-amúgy ódákkal, hogy egyszerűen viszolyogtam tőle, anélkül, hogy a kezembe vettem volna.
Szeretem én eldönteni, melyik párost shippelem, és ha egy karakter körül túlzott nyálazás alakul ki - akár okkal, akár anélkül -, az taszít. Emiatt tudatosan távol maradtam, kivártam, hogy elérkezzen egy olyan holt időszak, amikor a környezetemben senki nem kap spontán fangirl rohamot és ömleng Rhysről.
Jól tettem, mert így mindenféle undor nélkül hagyhattam megbabonázni magam. Úgy ihattam Sarah szavait, ahogy szoktam. Mi több, megismerhettem, megszerethettem a felbukkanó karaktereket, különösen Tamlint. Minden szeretetemet nekiadtam, a Rhysanddel szembeni ellenérzéseim miatt talán jobban is a szívembe zártam, mint kellett volna. Aztán jött Rhys, bennem pedig lángra kapott a gyűlölet, felidéződött mindaz, amit addig róla hallgattam, és egyszerűen utáltam Sarah-t azért, amiről tudtam, hogy a folytatásban elkerülhetetlenül jönni fog.
Nevetni fogtok, de még az is megfordult a fejemben, hogy nem folytatom; megőrzöm magamban Tamlin és Feyre szívszorítóan szép történetét - többek közt, emiatt nem írtam róla bejegyzést sem.
Végül a kíváncsiságom győzött; felvérteztem a szívemet, hisz pontosan tudtam, hogy darabokra fog törni... Ám azt nem sejtettem, hogy nem(csak) Tamlin miatt.
Eleinte örültem Feyre és Tamlin boldogságának. Hiába jöttek bonyodalmak, nem voltam hajlandó tudomást venni róluk; egyre csak az indokokat kerestem, mígnem már kétségbeesetten kapaszkodtam a legapróbb szalmaszálba is, végül Sarah győzött, Tamlinék szerelme homokként pergett ki ujjaim közül. Sirattam a múltat, a jelent, a jövőről pedig hallani sem akartam. Összetörtem, elvesztem, kiüresedtem, a lelkem mélyén éledező szikráról megpróbáltam tudomást sem venni. Ám az oldalról oldalra, a sötétségben settenkedve, hatalmába kerített. És tudjátok mit? Gyűlöltem magam; azt hogy én!, pont én akarok minél többet és többet kapni abból a Rohadékból. Mégis engedtem a csábításnak, meghallgattam őt, hagytam, hogy szavakkal és tettekkel mutassa meg ki és mi is ő valójában. Végezetül ott álltam elveszve, fülig szerelmesen, telhetetlenül. Igen, beleszerettem Rhysbe, abba a Rohadékba, aki miatt évekig kerültem a könyvet.

Fennkölt szavakkal mesélhetnék nektek arról, mennyi izgalom, mennyi bonyodalom vagy kihívás jelent meg a Köd és harag udvara hasábjain, milyen meseszerűen csodálatos, vagy éppen rémálomszerűen hátborzongató helyet barangoltam be, miközben egy új, minden korábbinál nagyszerűbb család részese lettem. Méltathatnám Sarah fantáziáját, azt a varázslatos tehetségét, melynek hála úgy tud írni, hogy szavaival fákat emel, patakokat duzzaszt körülöttem, festékmaszatossá teszi az ujjaimat, és gyötrelmes vágyakozást ébreszt bennem mindenféle tündérek, fegyverek vagy ecsetek iránt. Ám mindezek üresen csengő szavak lennének ahhoz képest, amit az ACOMAF során átéltem.
A Köd és harag udvara nem egy egyszerű könyv, a Köd és harag udvara maga Velaris. Az a hely, ahol az álmok valóra válnak, ahol a rossz is lehet szép, ahol az ember megtanulhat élni és érezni, ahol otthonra, barátokra és családra lel.
Mindezek után szeretnék egy illír tetoválást a kezemre, egy másikat a térdemre, hogy méltó módon térdet hajthassak új otthonom és Sarah előtt.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Feyre, Rhys, Cassian, Mor, Amren, Az, Lucien

Kedvenc jelenet: Rhys vallomása és az azt követő részek, illetve a végecsavar

Negatívum: ami Tamlin karakterével történt

Borító: 5/5
Sorozat: Tüskék és Rózsák udvara 2. része

Ki lennél az ACOMAF-ból?

Nyereményjáték

A zene sokak számára inspirálóan hat, ez Sarah J. Maas esetében is igaz. A Köd és harag udvarának megírásakor nem kevesebb, mint 289 zene került fel a listájára, köztük rengeteg film és mese dalával. Mostani turnénkon ezek közül válogattunk.
Minden állomáson találtok egy címet, melynek betűit összekevertük (arra figyeljetek, hogy a megoldás lehet több szó is). Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

ROTH

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/18 Könyvvilág
01/20 Függővég
01/22 Sorok Között
01/24 Insane Life
01/26 CBooks
02/01 Spirit Bliss
02/03 Dreamworld
02/0? Deszy könyvajánlója

Cinda Williams Chima - Lángvető

Az Agave Kiadó jelentette meg Cinda Williams Chima: Lángvető című regényét, mely a Megrendült Királyságok sorozat első része. Négy blogger véleményét olvashatod erről a vérbeli high-fantasy-ről, amely uralkodók és mágusok intrikákkal és cselszövésekkel teli történetét meséli el, amely a titokzatos Lángvető körül forog. Kövesd az állomásokat és játékunkon esélyed lesz megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Cinda Williams Chima: Lángvető

Kiadó: Agave
ISBN: 9789633995532
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Török Krisztina

Fülszöveg:

Hán ​sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?
Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.
Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken.
A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

Saját véleményem:

Sárkányokkal jóformán bármit el lehet adni számomra. A Lángvető azonban jóval többet kínált ennél; egy nagy ívű, lélegzetelállító fantasy-t, mágusokkal, tengernyi kalanddal, és sárkányokkal (való társalgással) fűszerezve. Szinte elepedtem, hogy végre kezemben tarthassam a kötetet, és elmerülhessek a világban. Éppen ezért sajnálom, hogy végül elsiklottunk egymás mellett. Annyira szerettem volna szeretni, de valahogy minden ellenünk játszott... kezdve a magyarítástól. Komolyan mondom, elképesztő, ami ebben a kötetben van, és nem jó értelemben.
Hazánk fordítói előszeretettel magyarítják a beszélőneveket, ami hol jól, hol kevésbé jól sül el, de legalább van valamiféle logikája a dolognak. Na, ez a Lángvető esetében elfelejthető. Fogalmam sincs, mit gondolt a hölgy (vagy bárki, aki elkövette), de mintha a hasára ütve, random nevezte volna át a karaktereket (pl: Jennából Szonja). De még talán ezzel se lett volna gond, ha 1) legalább mindenkit magyarított volna, és 2) nem olyan neveket talált volna ki, amik finoman szólva is röhejesek (pl.: Dúsfontor Metód, Cövek, Magdó, Bálám). Ezek után már csak hab volt a tortán, amikor a fantasy közegbe oda nem illő, modern szavak bukkantak fel.
Mindezen tényezők összessége egyszerre késztetett nevetésre, sírásra, hovatovább eleinte komolyan nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy magyar népmese lesz, vagy komoly fantasy. A fordításnak tehát nem kevés köze volt ahhoz, hogy elidegenedtem a sztoritól.

Amennyiben a történetet lecsupaszítva nézzük, egy átlagos fantasy-t kapunk, annak kötelező és megszokott elemeivel. Megjelenik benne az elnyomó hatalom, a sérült főszereplők, akik dacolnak vele, s igyekeznek a maguk sérelmeit megtorolva, revansot venni. A többit illetően pedig érdemes elolvasni a fülszöveget, gyönyörűen összefoglalja a lényeget. A lényeget, mely nagyjából a regény első felét alkotja.
Aki olvasott már high fantasy-t, az tudja, kell némi idő, mire minden és mindenki felsorakozik, helyére áll. Ez a szakasz rendszerint lassabb lefolyású. A Lángszívű esetében is így van, de itt ez az eseménytelenség rengeteg kuszasággal is párosul, ami az előzménysorozatból fakad. Érezhető, hogy az írónő igyekezett találni egy olyan aranyközéputat, ami a világot már ismerők számára nem unalmas, de az újonnan csatlakozóknak is segít kiigazodni benne - és ez inkább az utóbbi csoport hátrányára vált. Kezdetben fogalmam sem volt róla, mit olvasok. Ilyen-olyan kapcsolatok, titulusok, szövetségek, rangok, amik önmagukban is idegenül hangzottak, de amikor a szerző három másik idegen kifejezéssel igyekezett elmagyarázni, hát végképp kikészültem.
Kell 100-150 oldal, mire az ember belerázódik, és elkezd derengeni neki valami. Ám a regény második fele már jóval több izgalmat tartalmaz. Onnan, hogy mindenki a helyére kerül, kezdetét veszi a valódi történet, tele mindenféle mágiával, taktikával, titokkal.

A Lángvető legnagyobb pozitívuma a négy főbb karakterben rejlik, ők azok, akik személyes elhivatottságukkal, vágyaikkal, keresztjükkel előbbre gördítik az eseményeket. Egytől egyig kidolgozott, érdekfeszítő figurák.
Ádról sokszor a Trónok harca Arya-ja jutott eszembe. Hozzá hasonlóan végignézi, ahogy végeznek apjával, majd elmenekül, hogy kitanulja a varázslás minden csínját-bínját, ami bosszújához kell, s amikor elérkezik az idő, minden lehetőséget megragad, hogy közelebb férkőzzön ellenségéhez. Egyszóval olyan, klasszikus karakter, akit könnyű kedvelni, megérteni, ráadásul a mágiával való kapcsolata is tartogat érdekfeszítő pillanatokat.
A női főszereplő, Szonja jóval titokzatosabb karakter, lassan bontakozik ki, és akkor sem teljesen. Hozzá nehezebb érzelmileg közel kerülni, ugyanakkor a múltjával és jelenével kapcsolatos események miatt fenntartja az olvasó figyelmét.
Az én kedvencem mégis Lilla lett (és nem a névrokonság miatt). Ízig-vérig high fantasy karakter, talpraesett, okos, fondorlatos, bátor csaj.

Mindent egybevetve úgy vélem, a Lángvetőben van potenciál. Korosztályilag nehéz besorolni, nem kimondottan YA, de nem is az a nagy ívű high fantasy, szóval elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan csordogáló, kiforrott világgal rendelkező, szövevényes történeteket.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Lilla

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: a magyarosított nevek... brr

Borító: 5/5
Sorozat: Megrendült királyságok 1.

Nyereményjáték

Négy állomás - Négy mágus. Találjátok ki a jellemző szópárok alapján, hogy melyik híres mágusra gondoltunk egy-egy állomáson. Nincs más dolgotok, mint beírni a megoldást a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Artúr - Camelot

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/15 Kelly és Lupi olvas
05/17 Bibliotheca Fummie
05/19 Dreamworld
05/21 Deszy könyvajánlója

Morgan Rhodes - Falling Kingdoms

A világon Trónok harca YA változataként emlegetett high fantasy sorozat megérkezett hazánkba is a Menő könyvek jóvoltából. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal a birodalmak csatájába, és ha velük játszotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt Morgan Rhodes: Királyok harcából.

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Királyok harca

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033523
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők - köztük a királyi családok tagjai és a lázadók - ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!

Saját véleményem:

Már így a legelején fontos tisztáznunk: nem, ez nem a Trónok harca YA verziója, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Jómagam ezt már azelőtt sejtettem, hogy belevágtam volna az olvasásba.
Élek-halok a high fantasyért, és az ígéretes borító alapján úgy gondoltam, újabb gyöngyszemre bukkantam. Vannak fedlapok, amik mesélnek, a Falling Kingdomsé pedig határozottan ilyen volt, a képre nézve rengeteg gondolatom támadt, s a fülszöveg kíséretében jócskán nekilódult a fantáziám. Kár volt. Egyrészt másra számítottam, mint amit a kötet nyújtani tudott, másrészt a körülötte kialakult hype is bekavart - és mint tudjuk, ha magas elvárásokkal fogunk hozzá valamihez, ellenben az nem hozza az elvártakat, jön a csalódás. Félre ne értsetek, nem rossz könyv ez, csupán lehetne jobb is (és ahogy nézegettem, később lesz is).
Rengeteget agyaltam rajta, mit is írhatnék róla, mert bár számtalan dologba tudnék belekötni, és sok minden meg is akasztott, valahogy mégis vitt magával a történet. Van benne potenciál.

A Falling Kingdoms minden ízében sorozatkezdő kötet. Olyan, mint egy hosszúra nyúlt prológus, mely elsősorban az alapok lefektetésére szolgál. Így történhet meg az, hogy a könyv negyedénél még csak kezdetlegesen formálódik a cselekmény. Mi több, erre még a négy plusz egy nézőpontkarakteres mesélés is rátesz egy lapáttal.
Mytica három királyságból áll, és bár látszólag béke honol köztük, a háttérben - ha szolidan is, de - zúgolódnak a népek; elég egy rossz lépés, máris kész a háború. Ez a kis ballépés pedig nem is várat sokáig magára...
Történetünk főhősei a három királyság hatalmi részéből származnak, vagy legalábbis kapcsolatba kerülnek vele, így megismerhetjük mindegyik birodalom sajátosságait, szabályrendszerét, életszínvonalát, valamint különféle családi modellekkel is találkozhatunk, melyek számtalan érdekességet tartogatnak. Ez így egyben képezi egy-egy karaktercsoport mozgatórugóját, kiegészülve egyéb konfliktusokkal.
Az epilógusban tanúi lehetünk egy gyermekrablással egybekötött gyilkosságsorozatnak, melyből kiderül, hogy a mágia is fontos részét képezi a világnak. Pontosabban annak a hiánya. Az elrabolt csecsemő viszont kulcsszerepet tölt be a későbbiekben, ugyanis egy jövendölés szerint ő lesz majd az, aki megmenti valamely birodalmat.
És akkor ehhez társul négy főszereplő, két fiú, két lány, akiket kezdetben nem köt össze semmi, távoli világokban élnek, idővel ilyen vagy olyan módon, mégis összefonódik a sorsuk.

Négy fiatal, négy különböző jellem és életút. Egyikük sorsa sem kifejezetten felhőtlen, még ha annak látszik is.
Van köztük olyan hercegnő, aki bár szerető nővér és apa mellett nőtt fel, mégis gúzsba köti egy titok. Egy titok, mely megannyi negatív következménnyel jár. Az, hogy Cleo-t meggátolják a félelmei, nem csupán gyilkossághoz vezet, de utóbbi miatt belekényszerül az undorító gyilkossal való eljegyzésbe, ráadásul kettejük tette miatt a birodalmak közti béke is megbomlik. Mindennek tetejébe pedig egy közelgő tragédia is árnyékot vet a szeleburdi hercegnő életére, s olyan lépésre sarkallja, mely kész őrültség - nevezetesen: visszatérni abba a birodalomba, ahol részben miatta lelte halálát egy ártatlan fiú.
A gyilkosság Jonas, a másik nézőpontkarakter szempontjából is lényeges mozgatórugó, ugyanis a szegénységben élő fiú bosszút esküszik bátyja gyilkosai ellen. A bosszúvágy hevében pedig igyekszik lázadó testvére helyébe lépni.
A maradék két főszereplő egy testvérpár, az északi királyság uralkodójának két gyermeke. Az ő életük látszólag eseménytelen, vallásos, megrögzött, rideg szüleik, és az általuk hozott szabályok szerint viszont vajmi kevés boldogság jut osztályrészükül. Ilyetén nem csoda, ha egymásban találják meg a szeretet forrását. Csakhogy míg Lucia bátyjaként tekint Magnusra, addig a fiú mocskos titkot őrizget szívében - gyengéd érzelmeket táplál húga iránt.
Talán nem fogtok meglepődni, ha azt mondom, Magnus a legizgalmasabb szereplő az egész sztoriban. Ő kezdettől fogva él, míg a többiek... kétdés alakban lézengenek. A karakterizálás, mint olyan, nincs a toppon. Van egy sor kecsegtető figura - akár fő-, akár mellékszereplő- -, de a tetteik mögül hiányzik az indíték, ami részben a kiforratlanságuknak köszönhető. Túl hirtelenek, érzelemmentesek, vagy éppen idegesítőek, és ez sem a romantikának, sem a magas halálozási ráta drámaiságának nem tesz jót. Bár megjegyzem, fejlődőképesek, szóval a jövőre nézve még nem írtam le őket.

Fentebb említettem, hogy számtalan dologba lehetne belekötni, ilyenek a logikai bakik, vagy a wtf pillanatok. Engem legjobban mégis a fordításból eredő hibák zökkentettek vagy éppen akasztottak ki. Tudjátok, nem szokásom kötözködni, de basszus milyen az a görbe tekintet? Vagy a megvágott torok helyett az átvágott? A halálom pedig a páros szervek többesszámozása... És bőven sorolhatnám tovább.

Ettől eltekintve nagyon tetszett a világ, a családi kapcsolatok és az azokból adódó konfliktusok, a Figyelők, a vallás, és a bravúrosan összefonódó szálak. Kedvelem a saját világgal rendelkező történeteket, és ha azok történelmében még fontos szerep jut a legendáknak, vallásnak, mágiának, akkor a szerző jó úton halad a megnyerésem felé. Persze ehhez elengedhetetlen a minőség, ám ilyen szempontból nincs gond a Falling Kingdomsszal. A lassan formálódó cselekmény, valamint a hosszas bemutatások eredményeként jócskán el lehet merülni a világban.

Mindent egybevetve, a Falling Kingdoms nem tökéletes, de kecsegtető pilotja a sorozatnak. Megítélésem szerint azok a dolgok, amik most visszafogták mind a cselekményt, mind a karaktereket, szükségesek voltak ahhoz, hogy a későbbiekben egy jóval kiforrottabb, epikusabb történetnek lehessünk részesei. A potenciál mindenképp megvan benne, én pedig kíváncsian várom, hogyan tovább. 

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Magnus, Theon

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: élettelen karakterek

Borító: 5/5
Sorozat: Falling Kingdoms 1. része

Térkép

Nyereményjáték

Morgan Rhodes debütáló regénye YA high fantasy, így a mostani játékban kicsit körültekintünk ebben a műfajban. A feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található kulcsszavak alapján kitaláljátok, melyik hasonló műfajú regényre gondoltunk, a helyes választ pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. A megfejtők között kisorsolunk egy darabot a Királyok harcából.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

orosz, Árnyzóna, mágia, Éjúr

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Always Love a Wild Book
04/20 Függővég 

04/22 Bibliotheca Fummie
04/24 Deszy könyvajánlója
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Dreamworld

Kae Westa - Karvalyszárnyon

Megjelent Kae Westa második regénye, a Karvalyszárnyon, ami egy bámulatos fantasy világba kalauzolja az olvasót. A történet hősnője Calina, a grófkisasszony, aki a zsoldosok között talál rá a szerelemre és a kellő bátorságra is, hogy megbosszulja városa pusztulását és újjáépítse életét.

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Kae Westa: Karvalyszárnyon

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993798
Oldalszám: 440 oldal

Fülszöveg:

Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.

Saját véleményem:

Hogy stílusos hasonlattal éljek, hosszú hónapokon át úgy vártam ennek a regénynek az olvasását, mint idegen feszülő íj a kilövést. A démon és a papnő miatt alapból megvolt bennem a szándék, hogy megismerkedjek a szerző további műveivel is, de úgy istenigazán a borítótervező pályázat (amin jómagam is indultam), a végső borító körüli mizéria, valamint a dedikálás adták meg azt az óriási löketet, hogy alig bírjam kivárni, míg elmerülhetek Calina és a zsoldosok világában. (És nem mellesleg ez a lendület kellett ahhoz is, hogy tovább tudjak lépni a fedlapon, amivel nagyon nem vagyunk jóban - nem is tetszik, és a sztori ismeretében szerintem összképileg sem stimmel annyira.) Arra ellenben nem számítottam, hogy tudtomon kívül összecsomagolok egy vászonzsáknyi holmit és sunyiban beköltözöm a Karvalyok közé. De az a helyzet, hogy Shastor ügyes-bajos csapata néhány nap leforgása alatt a családommá, s egyben otthonommá avanzsált. Találtam szerelmet, apát, testvéreket, barátokat, és egy beteg állatot, akit imádva gyűlölhetek, miközben megszámlálhatatlanul sok kalandban volt részem. Na, meg újfent beláthattam (sóvárogva persze), hogy én bizony nagyon rossz korba és helyre születtem...

Rajongok az olyan történetekért, ahol a szerző kiragadja főszereplőjét jól megszokott környezetéből, majd arra kényszeríti, hogy egy számára idegen helyen/helyzetben helyt álljon. Calina pedig pontosan ilyen szituációba kerül. 

A grófkisasszonynak testőrével együtt bujdokolnia, s menekülnie kell a grófságukat megtámadó ellenségek hada elől. Ám nem elég, hogy rendesen meg sem gyászolhatja elhunyt szeretteit, de még imádott testőrét is elveszíti, amikor a Karvalyok egyik tagja magával rángatja őt táborába, ahol aztán Calina mégtöbb bonyodalommal találja szemben magát. Üröm az örömben viszont, hogy a zsoldoscsapat, ha száj húzogatva is, de végül hajlandó befogadni és elkísérni a céljául szolgáló városba, ahol szövetségese és nyolcéves vőlegénye várja.

A regény első fele főként Calina és a Karvalyok viszonyára, vándorlására épül - ami persze nem jelenti azt, hogy összecsapásokból, kalandokból vagy izgalmakból hiány lenne. A mű egyik legfőbb pozitívuma, hogy akkor is történik valami, amikor tulajdonképpen nem történik semmi. A csapat, létformájából adódóan állandó veszélynek van kitéve, legyen szó egy másik társaságról, vagy a természet jelentette fenyegetésről. Ebben a világban a politikai csatározások, portyázó csapatok és mágusok között ott bujkál egy rejtőzködő világ veszedelme is, beleértve a snauka kígyókat, akiknek a mérge csupán ezerből egy esetben nem végez az emberrel (akkor ugyanis mágus lesz az illető - akit képessége miatt rabigába hajtanak a hatalmasok).
Tehát megállapíthatjuk, hogy a Kae Westa által megalkotott világ kellően veszedelmes, sokszínű és izgalmas. Bőséggel gondoskodik cselekményről, mialatt a háttérben a szerző elemről elemre építi fel a karaktereket, ismerteti meg múltjukat, s szövögeti jövőjüket, akár egyénileg, akár kapcsolati szinten. Mindezt pedig a több szálon futó, több nézőpontkarakter által kiszélesített szerkezet teszi még lehengerlőbbé. (És az a helyzet, hogy lassan kifogyok a pozitív jelzőkből, holott a mondandóm vége még messze...)

Szinte nincs olyan karakter, aki ne mozgatott volna meg bennem valamiféle érzelmet. Calinában szerettem a belső válságait, ahogy megélte az új szituációt és annak minden velejáróját. Nagyon emberi volt, ahogy magányos, kirekesztett lányként titokban vágyakozott a Karvalyok elfogadására, s éppígy szerettem benne azt is, hogy attól, hogy más közegbe került, nem vett 180 fokos fordulatot. Caliannarából Calina lett, de megmaradt fiatal lánynak, aki szeretett volna idomulni - és tett is érte -, fokozatosan egyre bátrabban állt helyt az összecsapásokban, ugyanakkor nem vált elvadult, kardot-, íjat lengető, félelmetes, harci láztól fűtött amazonná. Nem. Ahogy tudta, úgy tette, amit kellet és érzett, de bizonyos korlátain, valamint a személyiségén nem lépett keresztül. Ez egyrészt, karakter szempontjából dicséretes, másrészt bevallom, nekem néha picikét sok volt a grófkisasszonyos szenvelgése - mondom ezt úgy, hogy szerencsére nem kellett még halálra nyilaznom senkit. Kedvenc ugyan nem lett, de ő is a szívembe férkőzött. Aki ellenben mindvégig szimpatikus volt, az Zurvan.
Zurvan nevét annyiszor hallottam a könyvbemutatón, hogy hálát adtam az égnek, nem éppen ivós játékot játszunk. Bárhová fordultam: Zurvan így, Zurvan úgy, Zurvan lábrogyasztó. Hát igen... a Zurvan érzést megérteni nem lehet, csak átélni. Édes istenem, ha ez a pasi engem hívna csak egyetlen egyszer virágszálnak... *sóhaj*
Komolyra fordítva a szót, Zurvan nem lett első látásra szerelem. Imádtam a flegma lazaságát és öntörvényűségét, szinte láttam is magam előtt a csibészes mosolyát, de csak fokozatosan rabolta el a szívemet. A kapcsolatunk azt hiszem akkor vett sorsdöntő fordulatot, amikor a fűben alvó Calinát ébresztgette, onnantól csillogó szemű kiskutyaként vártam a Zurvan nevezetű jutalomfalatomat, amiből megjegyzem, fájdalmasan kevés jutott (kérek még sokat!). Rettentő érdekes személyiség. Sokszor a Vikingek sorozat első évadának Ragnarját idézte fel bennem. A megzabolázhatatlan, hányaveti, párját ritkító harcost, aki számára a hűség, a barátság  és a család szent és sérthetetlen. Ő tipikusan az a pasi, akit nem tudsz pórázra kötni. Ó, és azt már említettem, hogy farag?

Gondolom, sejtitek, hogy Zurvan és Calina között megmozdul valami. Való igaz, de olyan finom, leheletnyi a romantikus szál, mint egy lepke szárnycsapása. Nem tör ki, nem követel magának figyelmet - mi mégis érezzük, hogy a háttérben percről percre alakulgat, mélyül. A két karakter közti kémia elemi. Nem kell perzselő csókcsatákat vívniuk ahhoz, hogy tudjuk, majd' meghalnak a másikért. A testbeszédük, a vicces beszólásaik mind-mind erről árulkodnak. Mindennek fényében már értem, Kae Westa miért mondta a bemutatón, hogy az egyik fiú egyértelműen magának követelte Calinát...
Merthogy van nekünk egy felcser Karvalyunk is, snaukabőr nadrágban, vörös hajjal, amolyan lányokat szédítő kisugárzással. Ő pedig nem más, mint Reynir, a kiszámíthatatlanul kiszámítható, ravasz, kissé őrült fickó - szédületes humorral.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, de én (1-2 helyzetet leszámítva) imádtam őt is. Egy totálisan beteg karakter a szó legjobb értelmében! A társai számára abszolút kiismerhetetlen figura - bár néha azért még engem is sikerül meglepnie.

És végül, de nem utolsó sorban nem tudok elmenni szó nélkül egy másik nagy kedvencem, Shastor, a Karvalyok kapitánya mellett. Rengetegszer éreztem úgy, hogy ennek a történetnek ő a legfőbb szereplője (a végére azért Calina visszavette a vezetést), amivel abszolút semmi gondom nem volt, minthogy a szívem közepéig férkőzött a sérült lelkivilágával és a múltbeli gyötrelmeivel. Élmény volt megismerni őt magát és a történetét. Aztán amikor a könyv második részével még az addigiaknál is jobban bepörögtek az események, amik alól Shastor sem volt kivétel, méginkább élveztem követni a hol vicces, hol szívfájdító, hol pedig vérpezsdítően izgalmas jelenét. Spoiler nélkül nehéz róla beszélni, de esetében hatalmas szerepe van a családnak, mely élete megkeserítője és boldogsága is egyben. Már pusztán csak miatta is megéri elolvasni a Karvlyszárnyont!
Rajta és a három másik szereplőn kívül persze még megemlíthetném Irrát, akit a könyvbemutatón kihúztam, és a szerző szavainak fényében úgy figyeltem minden mozdulatára, mint mellékszereplőére még sosem, de meghagyom nektek az élményt, azzal a jó tanáccsal, hogy figyeljetek mindenkire, mert nem egysíkú papírfigurákról van szó, hanem élő, lélegző emberekről, akik számos érdekes élménnyel szolgálnak. (Irrában egyébként egy szeretett trónok harca karakteremet fedeztem fel.)

Összegezve, engem teljesen elvarázsolt a Karvalyszárnyon. Imádtam a karaktereket, a világot, a csatákat, a kalandokat, a menetelést, a csavarokat, az akciót, egyszóval mindent. Tetszett, hogy míg Kae Westa a könyv első felében a kapcsolatok megalapozására, építgetésére figyelt, nem feledkezve meg az érdeklődés fenntartásáról, addig a második részben az eseményekre fókuszált. Állandóan történt valami, beindultak a nagyobb volumenű csetepaték, a taktikázás, és valahogy minden nagyobb tétet nyert. Ellenben az abszolút nem olvasóbarát végéről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Helyette csak kérem.... nem, nem kérem: követelem a folytatást!
(Ó, és valaki, aki olvasta már a könyvet, árulja már el nekem, hogy Vare nevét hogyan kell kiejteni! Komolyan mondom, tele van a regény gyönyörű hangzású, ámde bonyolult high fantasy-re jellemző nevekkel, erre én 440 oldalon át küszködök a legegyszerűbbnek tűnővel.)

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Zurvan, Shastor, Vare és kövezzetek meg, de Reynir is

Kedvenc jelenet: a töketlen lovag és türelmes királylány jelenet

Negatívum: Calina olykor fárasztó elvei

Borító: Nem pontoznék, mert ahhoz túl jó a beltartalom, ellenben a csomagolással nagyon nem tudunk megbarátkozni.

Fanartok

Az interneten böngészve rátaláltam néhány, kifejezetten Karvalyszárnyon ihletésű képre, amiket most be is mutatnék nektek. Mind a négy a DeviantArton lelhető fel, az első kettőt Pennae készítette, a rajzot NakiBird, míg a Cosplay fotó tulajdonosa Danila-san.

Nyereményjáték

A Karvalyszárnyon egy lenyűgöző fantasy világba kalauzolja az olvasót, ahol a hősnőből kiváló íjász válik, és így lesz a zsoldoscsapat nagy hasznára. A mostani játék során az íjtípusok angol elnevezést kell helyesen beírni a magyar verzióra. A Google jó barát ;)
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

Íjtípus angol neve:
"traditonal longbow"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Media Addict

12/07 Deszy könyvajánlója

12/14 Always Love a Wild Book

12/21 Insane Life

12/28 Kelly & Lupi olvas

01/04 Dreamworld